1988-ban a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) keretében Kontra Miklós, Pléh Csaba és Terestyéni Tamás különféle nyelvi változók társadalmi elterjedtségét vizsgálta meg országos rétegzett reprezentatív mintán. A kutatásba bevont 832 adatközlő az akkori felnőtt magyarországi lakosság véletlen választású mintáját alkotta, és reprezentatív volt az életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint, vagyis a mintabeli arányok életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint megegyeztek a teljes lakosság ilyen arányaival. Ez a mintaválasztás lehetővé teszi, hogy bizonyos valószínűséggel a teljes (akkori) magyarországi felnőtt lakosság nyelvi ítéleteiről és viselkedéséről tehessünk kijelentéseket. (A magyarországi magyar nyelvhasználatnak ez az első tüzetes vizsgálata. Míg a nyelvművelők, leíró nyelvészek és nyelvatlasz-készítők egymástól eltérő módon, de mind torzított minták alapján vizsgálódtak, az MNSZV kielégíti a megfelelő mintavétel kívánalmait, vö. pl. Csepeli 1997: 109).

Az MNSZV-ben kérdőíves módszerrel többek között grammatikalitási ítéleteket kértünk az adatközlőktől, és szóbeli mondatkiegészítő feladatokat oldattunk meg. Az előbbiekben az adatközlőknek egy kártyán kapott mondatot kellett nyelvtanilag helyesnek vagy helytelennek ítélniük. Az utóbbiakban a kártyán levő mondat üresen hagyott helyére a kártya alján levő szótári szót kellett beilleszteniük a megfelelő alakban, és a mondatot ki kellett mondaniuk.

Íme néhány megítéltető feladat eredménye. (A tesztmondatok releváns részei itt félkövér szedéssel ki vannak emelve, de természetesen a vizsgálatban használt kártyákon nem voltak jelölve.)

Látható, hogy a Gyógyteát ritkán iszom mondat kivételével minden mondat helyességének megítélésében megoszlanak a minta tagjai. Az iskolákban tanított és a nyelvművelők által terjesztett kodifikált norma szerint helytelen mondatokat esetenként a minta tagjainak több mint 50%-a helyesnek ítélte (pl. Éva nem bízott a férjébe; Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést; valószínűleg, hogy Szigetváron fognak élni). Az is látszik, hogy (talán meglepő módon) a kodifikált norma szerint helyes Azt kértem, hogy osszák be az idejüket mondatot az adatközlők 13,5%-a nyelvtanilag helytelennek ítélte. Ennek az az oka, hogy a beszélők egy részében működik a túlhelyesbítési hajlam: el kívánják kerülni a műveletlen nyelvhasználati formának bélyegzett alakok használatát (pl. Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést), s ebbeli igyekezetükben akkor is kerülik az osszák-féle szóalakokat, amikor a kodifikált norma szerint beszélők ezt nem teszik. Ugyanennek a túlhelyesbítési (hiperkorrekciós) hajlamnak tulajdonítható az is, hogy a János kérte felvételét az új egyesületben mondatot a minta több mint fele helyesnek ítélte.

A szóbeli mondatkiegészítő feladatok néhány eredménye:

Ezek az adatok egyebek mellett azt mutatják, hogy sokkal kevesebben használták az ikes ragozású (én) elkésem, (ő) egyék és (én) innám alakokat, mint a nekik megfelelő iktelen ragozásúakat – az utóbbit jószerint senki sem használta. A minta tagjainak egyötöde használta a megbélyegzett szűkszükölő alakot (ragassza), de csak 6,7% használta a suksükölő kinyissa alakot. Ugyanakkor 12,2% túlhelyesbítette a suksükölhető igét (Azt akarom, hogy ő nyitja ki az ajtót).