Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)
Akadémiai Kiadó Zrt.
Tartalom
A pszicholingvisztika meglehetősen új kifejezés. A hatvanas évektől vált népszerűvé a nyelvészet határterületein, de intellektuális múltja igen tekintélyes, a magyar nyelvészetben is, ahol például Gombocz Zoltán és Klemm Antal kezdtek először elméleti pszicholingvisztikával foglalkozni (l. Pléh 1980, 1994). A pszicholingvisztika alapvető kérdése meglehetősen klasszikus: hogyan képeződik le a nyelvi rendszer az egyéni nyelvhasználók fejében, beleértve ennek kialakulását is, illetve milyen lelki jelenségek (észlelés, figyelem, emlékezet) játszanak szerepet a nyelv használatában.
Legfontosabb kutatási témái a megértés, a beszédprodukció és a nyelvelsajátítás vizsgálata (az utóbbiról lásd a 25. fejezet - A gyermeknyelv. fejezetet). Ebben a fejezetben elsősorban a megértés folyamatain keresztül mutatjuk be a nyelv mentális leképezésének és használatának alapelveit. Elsősorban magyar anyagokra összpontosítunk. Ugyanakkor a magyar nyelvet használó kutatások eredményei a pszicholingvisztika egyetemes kérdéseit is illusztrálják.
A magyar pszicholingvisztika több kérdésben mondhat érdekeset a nemzetközi kutatás számára is.
A. Nyelvtípusfüggőek-e a megértési eljárások?
Ahogyan Gergely György (1991, 1995) és Pléh Csaba (1998) is rámutatott, a magyar nyelv kitüntetett érdekességű. A nyelvtípus és feldolgozási módszer kapcsolatát illetően az agglutinatív szerkesztésmódnak (lásd a „A magyar nyelv agglutináló jellege”. pontot) inkább megfelel egy lokalisztikusabb megértési eljárás, amiben az emlékezeti terhelés is inkább a szó, mintsem a mondatszerkezet szintjén jelenik meg (Hunt–Agnoti 1991).
B. A nyelvelsajátítás szakaszai és meghatározói
A nemzetközi irodalomban triviálisan visszatérő kérdés, hogy mennyire lehet általánosítani a nyelvek között az elsajátítás mechanizmusait tekintve. A magyar pszicholingvisztika élen jár ezen a területen. Érvényes ez a nyelvtani mozzanatokra, ahol MacWhinney (1978, 1985) munkáitól fogva előtérben áll a magyar mint a szabályintegráció, az alternatív szabályok kérdését igen sajátosan felvető nyelv. Igaz azonban ez a nyelvelsajátítás társas kereteire is, ahol Réger Zita (1985, 1986, 1989) mind a mechanizmusok tekintetében – az utánzás funkcióira nézve – mind a nyelvek közti általánosíthatóságot illetően – elsősorban a cigány nyelvi szocializáció megfigyelésére alapozva – előtérbe helyezte a magyar kutatásokat.
C. A nyelvpatológia sajátosságai
Az agglutinatív szerveződés sajátosságai, illetve a tematikus szerepek jelöltsége kitüntetett érdekességűvé teszik a grammatikai összehasonlítás tekintetében a magyar afáziás adatokat. Brian MacWhinney és Osman-Sági Judit munkái (1991; MacWhinney–Osman-Sági–Slobin 1991) az előbbi témában, Bánréti Zoltán (1997) az utóbbiban jól mutatják a magyar kutatás relevanciáját az afáziás zavarok egyetemes megértése tekintetében (erről lásd a 23. fejezet - Neurolingvisztika. fejezetet). Ide tartoznak a kóros gyermeki nyelvfejlődés adatai is, lásd a 27. fejezet - A beszéd zavarai. fejezetet.
A megértési folyamatot a pszicholingvisztika kísérleti módszerekkel vizsgálja. Legfontosabb kiinduló tézise, hogy a megértés során nem pusztán passzív ingerfelvétel folyik, hanem minden meglévő ismeretünket és a szövegösszefüggést felhasználva jutunk el a szöveg által közvetített értelmi összefüggések feltárásáig és a közlési szándékok azonosításáig. A fejünkben meglévő szótár s a szöveg már megértett részéből folyamatosan kialakított belső képviselet „elébe megy” az újabb elemek feldolgozásának (Gósy 2005).
A feldolgozás aktív jellegét azért állítja előtérbe a mai pszicholingvisztika, hogy számot adjon a megértési folyamat gyorsaságáról, mely valóban lenyűgöző. Egy szó felismeréséhez elég néhány száz ezredmásodperc, de azt is tudjuk, hogy a mondatban lévő nyelvtani információknak, például a főnévi csoport nyelvtani szerepének is szinte azonnal, néhány száz ezredmásodperces latencia után már hatása van. A mai pszicholingvisztikában ennek a gyorsaságnak a kezelésére két felfogástípus alakult ki: az egyik a gyors, de szűk látókörű összetevőkkel, a másik viszont a háttértudás állandó és hatékony alkalmazásával oldja meg a gyorsaságot. Az elsőt mutatja az 1. ábra: a megértés egymástól szigorúan elkülönült alrendszerekben folyik, és a tudásoknak csak az üzenet elemzése után van hatásuk. A másik felfogás szerint (2. ábra) a szótár, az ismeretek és a problémamegoldás egyetlen közös rendszert alkot, mely minden lépésben irányítja a megértést. Ugyanakkor a különböző alrendszerek információs tekintetben nyitottak egymás irányában is, a feldolgozás transzparens. Az első felfogás lényegében két ciklusú folyamatot tételez fel, ahol a formai alapú elemzést követné az értelemmel dúsított szakasz, míg a második szerint nincsen ilyen kettősség. Opportunisták vagyunk, s minden lépésben mindent egyszerre veszünk figyelembe.
A moduláris és az interakcionista felfogás a mai nyelvpszichológia legélénkebb vitáit folytatja. Az interakciósok szerint a gyorsaság oka úgy summázható, hogy minden mindennel összefügg, s ezt állandóan és következetesen fel is használjuk. A gyorsaság a sokféle információ együttes felhasználásának következménye. A modularisták szerint viszont a gyorsaság oka az, hogy ostoba, csak egy dologra figyelő automatizmusaink alakulnak ki. Ezek működése elkerülhetetlen, s tovább lassítják az őket felülbíráló viszonylag lassú okos folyamatokat, ha ellentmondanak azoknak. Konfliktus esetén az értelmes megoldás győz, de a neki ellentmondó formai elemzés lelassít.
A megértés autonóm felfogása (Forster 1979 koncepciójának kiterjesztésével)
A megértés interakciós felfogása
A két megközelítés eltérése a megértési ciklusok és az idő kérdését érinti. Akik amellett érvelnek, hogy kényszerű működésű és Fodor (1983) értelmében moduláris, formális elemzések mennek végbe a nyelvhasználat során, azok szerint ez az elemzés korai és automatikus, néhány száz ezredmásodperces léptékűl;. A lassú folyamatok, azok, amelyek alapján eldöntjük, hogy Petőfi Sándor nem léphetett be a metróba, mert akkor nem volt metró, 800–1200 ezredmásodperc alatt mennek végbe, abban az idősávban, amely egyébként a tudatosodás, a mérlegelt, beszámolóképes folyamatok idejének felel meg. Ennél jóval rövidebb idő alatt végbemennek olyan folyamatok, amelyek automatikusak, ugyanakkor egy gép szempontjából például magas színvonalúnak, „intellektuálisnak” tűnnek, mert például a ragok nyelvtani szerepét veszik tekintetbe. Az 1. táblázat a megértés néhány fontosabb lépését rendezi az idők és a felhasznált információforrások szerint.
1. táblázat. táblázat - 1. táblázat. Néhány megértési folyamat a felhasznált információforrások szerint
Folyamat |
Szófelismerés |
Mondatmegértés |
Szövegértelmezés | |
automatikusság |
automatikus |
automatikus |
szándékos | |
sebesség |
gyors |
gyors |
lassú | |
intelligencia |
buta |
buta |
okos | |
kontextushatás |
független (?) |
független |
függő | |
rugalmasság |
merev |
merev |
hajlékony |
Ezeket a folyamatokat a 3. ábra lépéseinek megfelelően tekintjük át. Mindenütt azt fogjuk megnézni, hogy hogyan jelennek meg automatikus formai hatások és tudásbázis-alapú tényezők.
[CH24-B03] 1988. Thematic roles and language comprehension. Syntax and Semantics. Vol. 21, 263–288.
–[CH24-B04] CarlsonGregory N. – Michael K.Tanenhaus (szerk.) 1989. Linguistic structure in language processing. Dordrecht, Kluwer.
[CH24-B08] 1977. Psychology and language: An introduction to psycholinguistics. New York, Harcourt.
–[CH24-B09] 1977. Comprehension and the given-new contract. In: R. O.Freedle (szerk.) Discourse production and comprehension. Norwood, N. J., Ablex, 1–40.
–[CH24-B10] 1968. How to make a language user? In: E.Tulving – W.Donaldson (szerk.) Organization of memory. New York, Academic Press.
–[CH24-B11] 2001. Hangrestaurációs jelenségek és alaktani feldolgozás a magyarban: Azt halljuk-e, amit várunk? In: Pléh–Lukács 2001b, 55–81.
–[CH24-B14] 1968. The case for case. In: EmmonBach – Robert T.Harms (szerk.) Universals in linguistic theory. New York, Holt, Rinehart & Winston.
[CH24-B16] 1996. Fodor kalauza a mentális reprezentációhoz. Az intelligens nagynéni segédlete. In: PléhCsaba (szerk.) Kognitív tudomány. Budapest, Osiris Kiadó.
[CH24-B17] 1979. Levels of processing and the structure of the language processor. In W. E.Cooper – E. C. T.Walker (szerk.) Sentence processing: Psycholinguistic studies presented to Merrill Garrett. Cambridge, MA, MIT Press.
[CH24-B20] 1995. Az aktuális tagolás szerepe a mondatmegértésben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok : 43–61.
[CH24-B21] 1994. Lexical processing in an agglutinative language and the organization of the lexicon. Folia Linguistica : 175–204.
–[CH24-B22] 1995. Alaktani kétértelműségek és a morfológiai feldolgozás a magyarban. Magyar Pszichológiai Szemle : 1–27.
–[CH24-B24] 1998. Jelentés; A társalgás logikája. In: PléhCsaba – SíklakiIstván – TerestyéniTamás (szerk.) Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest, Osiris Kiadó, 188–195, 213–227.
[CH24-B26] 1991. The Whorfian hypothesis: A cognitive psychology perspective. Psychological Review : 377–389.
–[CH24-B29] 2003. A perceptuális kategorizáció alapjai. In: PléhCsaba – KovácsGyula – GulyásBalázs (szerk.) : Kognitív idegtudomány. Budapest, Osiris Kiadó, 202–216.
[CH24-B31] 2001. Szabályok és kivételek: A kettős modell érvényessége a magyarban. In: Pléh–Lukács 2001b, 119–152.
[CH24-B32] 1999. Hungarian cross-modal priming and treament of nonsense words supports the dual-process hypothesis. Behavior and Brain Sciences : 1030–1031.
–[CH24-B33] 2001. Vocabulary and morphological patterns in Hungarian children with Williams syndrome: A preliminary report. Acta Linguistica Hungarica : 243–269.
– –[CH24-B35] 1978. The acquisition of morphophonology. Monograph of the Society for Research in Child Develőpment, No. 174
[CH24-B36] 1985. Hungarian language acquisition as an exemplification of general rules of language acqusition. In: DanSlobin (szerk.) The crosslinguistic study of language acquisition. Hillsdale, Erlbaum.
[CH24-B37] MacWhinneyBrian – ElizabethBates (szerk.) 1989. The crosslinguistic study of sentence processing. Cambridge, Cambridge University Press.
[CH24-B39] 1991. Sentence comprehension in aphasia in two clear case-marking languages. Brain and Language : 234–249.
– –[CH24-B44] Magyarul: A nyelvtan pszichológiai vizsgálata. In: Szöveggyűjtemény apszicholingvisztika tanulmányozásához. Budapest, Tankönyvkiadó.
[CH24-B45] 1963. Some perceptual consequences of linguistic rules. Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior : 217–228.
–[CH24-B47] 1980a. Szemantikai emlékezet, ismeret, hiedelem. In: FrankTibor – HoppálMihály (szerk.) Hiedelemrendszer és társadalmi tudat. 2. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 105–113.
[CH24-B49] 1994. A magyar elméleti nyelvpszichológia kezdetei. In: KissJenő – SzűtsLászló (szerk.) Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 524–530.
[CH24-B50] PléhCsaba (szerk.) 1997. A megismeréskutatás egy új modellje: A párhuzamos feldolgozás. Budapest, Typotex.
[CH24-B52] 2000a. Hogyan vegyük komolyan az idegtudományt a pszicholingvisztikában?Erdélyi Pszichológiai Szemle : 19–48.
[CH24-B53] 2000b. A magyar morfológia pszicholingvisztikai aspektusai. In: KieferFerenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan. 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 951–1020.
[CH24-B54] PléhCsaba – GyőriMiklós (szerk.) 1998. A kognitív szemlélet a nyelv kutatásában. Budapest, Pólya.
[CH24-B55] 2001a. A szabályok és a kettős disszociációs elv a nyelv agyi reprezentációjában. Magyar Tudomány : 1202–1206.
–[CH24-B56] PléhCsaba – LukácsÁgnes (szerk.) 2001b. A magyar morfológia pszicholingvisztikája. Budapest, Osiris Kiadó.
[CH24-B57] PléhCsaba – SzépeGyörgy – TelegdiZsigmond (szerk.) 1995.Anyelv pszichológiája. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVIII. Budapest, Akadémiai Kiadó.
[CH24-B58] PléhCsaba – SíklakiIstván – TerestyéniTamás (szerk.) 1998. Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest, Osiris Kiadó.
[CH24-B59] 2000. A magyar morfológia számítógépes kezelése. In: KieferFerenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan. 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1021–1063.
[CH24-B60] 2001. Brain reflections of words and their meaning. Trends in Cognitive Sciences : 517–524.
[CH24-B63] 1986. A gyermeknyelvi utánzás kutatása a pszicholingvisztikában. Egy új szempont. Pszichológia : 93–134.
[CH24-B66] 1966. Grammatical transformations and sentence comprehension in childhood and adulthood. Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior : 219–227.
[CH24-B67] 1996. A konnekcionizmus helyes kezeléséről. In: PléhCsaba (szerk.) Kognitív tudomány. Budapest, Osiris Kiadó, 87–135.
[CH24-B68] 1989. The role of thematic structures in interpretation and parsing. Language and Cognitive Processes : 211–234.
– –[CH24-B69] 1981. Konvencionális jelentés – kommunikációs jelentés. Budapest, MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont.