Ugrás a tartalomhoz

Környezetjog

Bándi Gyula (2014)

Szent István Társulat

2. Környezetkárosítás

2. Környezetkárosítás

A környezetkárosítás tényállása (Btk. 280.§) jelenti az alapesetet, amely összefoglalóan tartalmazza mindazokat a kérdéseket, amelyek nem jelennek meg a következő két speciális tényállásban. A materiális bűncselekmény és a veszélyeztetési tényállási elemek együttesen érvényesülnek. A következőkben a tényállás egyes részeit értelmezzük röviden, kiindulva az alapelemekből:

„280. § (1) Aki a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon

  1. veszélyezteti,

  2. olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással állítható helyre,

  3. olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre.”

A korábbi Btk.-tényállás átfogóbban szólt a környezetről és annak elemeiről, a jelenlegi fordulat pontosítja, mely környezeti elemeket tekinti védendőnek. A fogalmazás nagyon általános és külön kiemelést érdemel, hogy e generális tényálláson belül is megjelenik az élővilág. Ez nyilván azt jelenti, hogy ha a természetkárosítás bűncselekményének tényállási elemei nem valósulnak meg, az élővilág védelme nem maradhat ki.

A három magatartás tekintetében fokozatossági sorrendet ad a Btk., amelyben az egyes megvalósítási magatartások súlyuk szerint rendeződnek és ennek megfelelően kerülnek értékelésre. A szennyezés fogalmát – és ez vonatkozik a tényállások közötti összes többi fogalomra – a környezetvédelmi törvény adja meg („környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése”), a jelen Btk.-tényállás (5) bekezdése csupán ezt ismétli, illetve pontosítja, amikor a jogszabályra és hatósági határozatra egyaránt utal, mint a határértéket megállapító lehetőségekre. A szennyezés azonban nem az egyetlen magatartási forma, csak példaszerű kiemelés. A veszélyeztetés nyilvánvalóan közvetlen veszélyt jelent, amely bizonyítható módon van jelen, míg a másik két fordulat már megvalósult, súlyos beavatkozást jelent. Mindezek a 2005 előtti szabályozásban külön magatartásokként, illetve alap- és minősített esetként jelentek meg.

A második bekezdés egy sajátos tényállást tartalmaz, amely a nemzetközi és EKjogban betöltött szerepe miatt volt szükséges. Az ózonréteget károsító anyagokkal való illegális kereskedés az utóbbi években vált a szervezett bűnözés egyik irányultságává, azzal párhuzamosan, ahogy ezen anyagok visszaszorítását célzó nemzetközi együttműködés egyre eredményesebbnek bizonyult.

A szándékosság vagy gondatlanság megítélése a bűncselekmény súlyának tükröződése. Mindkét esetben azt kell aláhúznunk, hogy a szándéknak, a gondatlanságnak nem a környezet károsodására, veszélyeztetésére stb. kell irányulnia, hanem az ilyen következményeket kiváltó magatartás megvalósítására. A környezethasználó büntetőjogi felelősségre vonásának tehát nem feltétele, hogy kívánja, akarja a környezeti állapot visszafordíthatatlan károsodását, hanem egyszerűen nem követi a jogszabály vagy a hatósági határozatok előírásait és ebben szándékos vagy gondatlan.

A megújult Btk.-szabályozás leginkább figyelemre méltó eleme a (4) bekezdés, amelyik a büntetőjog preventív és reperatív oldalát jobban hangsúlyozza, illetve felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmények valóban csak kisegítőként vannak jelen: „(4) Az (1) bekezdés a) pontja, valamint a (3) bekezdés első és második fordulata esetén az elkövető nem büntethető, az (1) bekezdés b) pontja esetén pedig büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az első fokú ítélet meghozataláig a cselekménye által bekövetkezett veszélyt, illetve környezetkárosodást megszünteti, a károsodott környezetet helyreállítja.”

Mi lehetne más egy környezetvédelemmel kapcsolatos szankció célja, mint a reparáció, a jogellenes cselekményt megelőző állapot helyreállítása? Nyilvánvaló, hogy az

(1) bekezdés c) pontját megvalósító magatartás esetében ez az irány nem valósulhat meg, de a veszélyeztetés vagy a károsítás nem visszafordíthatatlan esete alkalmas lehet arra, hogy a környezeti cél megvalósítását próbáljuk meg elérni. A gondatlan megvalósítást még kedvezőbben ítéli meg a Btk., illetve a veszélyeztetést is, mert ez esetekben büntethetőséget kizáró feltételt állapít meg, míg a korlátlan enyhítés egy már megvalósult negatív eredmény esetére értelmezhető. Eljárási feltétel, hogy a veszélyhelyzet tényleges megszüntetésére vagy a károsodott környezetet helyreállítására az elsőfokú ítélet meghozataláig kell sor kerüljön, ha ezt az eljárás során az elkövető javára értékelni kívánjuk. Ugyanakkor megjegyzést érdemel, hogy a bűncselekményi tényállásnak nincs minősített esete.