Ugrás a tartalomhoz

Empátia - A beleélés lélektana

Buda Béla

L'Harmattan Kiadó

A tükörneuronok

A tükörneuronok

A néhány napos újszülöttek, majd a csecsemők utánzási képessége olyan életkorban jelenik meg, amikor még a szervezet mozgató beidegzési rendszere nem alakult ki, és amikor még a csecsemő koordinált mozgásra alig képes. Bizonyos tehát, hogy a mozgások érzékelése olyan ingereket közvetít, amelyekre veleszületett fogadókészség van az agyban, és az utánzó válasz készsége is biológiailag formált, biztosított. A már említett evolúciós lélektan e körülményben is az anya-gyermek kapcsolat túlélési fontosságát látja, amelyet ez az utánzó készség, mint elsődleges tanulás, és mint kapcsolati jutalmazó eszköz mintegy erősít, biztosít. A tudományos emberkép, ahogy a német tudományfilozófus, Gadamer felfogása szerint mondják, a biológiai vagy a lélektani ismeretek alapján kialakult szakantropológia ennek a körülménynek nagy jelentőséget tulajdonít. Ugyanígy nagy fontosságot nyert egy másik felismerés, amely a nyolcvanas évek végének terméke, de kutatása ma is folyik, a tükörneuronok léte és feltételezhető szerepe. Ezek mozgató idegsejtek, amelyek adják a működésre jellemző bioelektromos válaszokat akkor is, ha a fejlett élőlény (ezek állatkísérletben tisztázott adatok) egy másik élőlényt, fajtársat olyan izommozgás közben figyel meg, amelyet maga az idegsejt is kivált a saját szervezetben elektromos és kémiai impulzusaival (Brothers 1989, Marton 2003, 2006). Az arcmozgásra különösen sok ilyen idegsejt érzékeny. A tükörneuron felidézi az „izom-mimikri”, a belső érzékelések hatására észrevétlenül, de vizsgálóeszkö zökkel kimutatható beidegződési válaszok jelenségét, vagy pedig az érzelmek James–Lange-féle elméletét. Azt sugallja ez a kutatási eredmény, hogy megvan az empátia alapvető idegélettani mechanizmusa, a tükörneuronok által keltett beidegződési változások érzékelése közvetítheti azt, ami a megfigyelt másikban is végbemehet a mozgások kapcsán.

Egyes szerzők (pl. Dobbs 2006) szerint a tükörneuronok felfedezésének olyan hordereje van, mint annak idején a DNS molekula szerepével kapcsolatos elméleteknek volt. Nagy lehet a jelentőségük a szociális tanulásban, a modellkövetésben, általában az utánzásban és az azonosulásban is. Még nem tudjuk, hiszen embereken nehéz kísérletezni, hogy az újszülött, a csecsemő leírt utánzási reflexét, majd pedig a mosolyválaszt a korán fejlett, és az adott érési állapotban a mozgásos appa rátusra kitüntetett hatású tükörneuronok okozzák-e. Azt sem lehet tudni, hogy a tükörneuronok hiánya, sérülése, működésképtelensége játszik-e szerepet olyan állapotokban, amelyek empátiahiánnyal jellemezhetők (pl. autizmusban, amelyet Dustin Hoffmann tett híressé az Esőember című filmje nyomán). Vannak azonban szerzett agyi kórképek, amelyekben a megfigyelések szerint elképzelhetők ilyen tüneti mechanizmusok. Egyelőre valószínűbb, hogy az empátia elégtelenségei vagy alkalmazási nehézségei nem a tükörneuronokkal függenek közvetlenül össze. Azok működnek, de az érzékelési ingerek nem megfelelő módon vagy mennyiségben érkeznek hozzájuk, vagy a mozgáskivitelező, illetve a belső állapotérzékelő, ún. proprioceptív rendszerek szabályozása változtatja meg vagy nyomja el a tőlük kiinduló hatásokat.

Mindenesetre valószínű, hogy az empátia biológiai alapját ezek jelentik. Egyes szerzők azt is felvetik, hogy a mozgásos műveletek korai tanulásán túl még az érzelmek arckifejezéseit is tanulhatják a kisgyerekek, és ebben bevésődéses (imprinting) mechanizmusok is szerepet játszanak (Gallese 2001, Dobbs 2006). Van olyan feltevés is, amely szerint az érzékelt mozgások, tehát a másik ember megnyilvánulásai általában kiváltanak „mentális imitációt”, és így kiemelt szerepet kapnak az érzékelésben. Az evolúciós szempont itt ismét jelentkezik, a másik lény mozdulatainak pontos érzékelése és dekódolása ugyancsak evolúciós előny, a túlélést segíti. Ennek „huzalozottsága”, neurobiológiai, humánetológiai biztosítottsága ugyancsak nagyon fontos antropológiai tény, olyan, amely a tudományos emberképet lényegesen befolyásolhatja.

Érdekességként lehet említeni, hogy a tükörneuronok működése összefügg az agresszió szabályozásával, hiszen evolúciós szempontból a másik lény támadásának, veszélyének érzékelése nagyon fontos. A veszély észlelése kiváltja a szervezet neurohormonális válaszkészségét, erőteljes szimpatikus idegrendszeri beidegződés, késztetésfokozódás áll elő, a szervezet mintegy felkészül az agresszív válaszra. Sok szakember feltételezi, hogy a filmek vagy a televízió által plasztikusan, élethűen közvetített agresszió így agresszív válaszkészséget vált ki, tart fenn vagy fokoz, pl. gyermekekben, akikben az én, a „szelf” önszabályozó képessége még nem eléggé fejlett. Ezt sokan érvként említik a televíziós, illetve az audiovizuális agresszióábrázolás gyermekeket fenyegető lélektani kárai, illetve társadalmi veszélyeztetettsége mellett.

A tükörneuronokról nagyon sok állatkísérleti adat áll rendelkezésre. A motoros agyi vezérlő területek külső részén (premotorikus kéreg, a temporális lebenyben) kivált a nyelvi működéseket, a fájdalomérzésre adott reakciókat szabályozó központok körül van belőlük sok, de azokon a részeken is, amelyek empátiás megértéssel kapcsolatos motoros műveleteket szabályoznak. A tükörneuronok az ún. asszociá ciós kéreg felől kapják ingereiket, majd az amygdala, illetve a limbikus rendszer, onnan a hipotalamus és az agytörzs felé továbbítják. Az említett képletekben az ingerületek általában sajátos feldolgozáson mennek át, specifikus válaszreakciókat keltve. A neurobiológiai kutatások két tényre hívják fel különösen a figyelmet. Egyik az, hogy a tükörneuronok elősegítik a kapcsolatot a cselekvéssel összefüggő képzetek és a cselekvés kontrollja között, azáltal, hogy megfelelés van a megfigyelt külső mozgás és a saját cselekvés között (mirror matching system). A másik az, hogy csak úgy általában a másik ember mozgásos megnyilvánulásai kevésbé hozzák „izgalomba” a tükörsejteket, elsősorban azok az ingerek váltanak ki erős választ, amelyek olyan másik lénytől jönnek, amellyel – ez emberben állítólag különösen kifejezett – valamilyen kapcsolat, interaktív történési háttér van (ezen belül a szülői, családi kapcsolatok kitüntetettek).

Az újabb kutatások a felvázolt képen sokat finomítottak (Rizzolatti & Craighery 2004). Csak néhány szempont ezek közül, amelyek az empátia megértése szempontjából fontosak:

Majomkísérletekben kimutatták, hogy külön tükörneuronok működnek az egyed térérzékelésében is, a másik állat közvetlen terét külön idegsejtek és idegpályák érzékelik és kódolják (Caggiano és mtsai 2009). A térbeli mozgásos megnyilvánulások intenciói így érthetővé válhatnak.

Az empátia élményével párhuzamosan a társas jelzéspercepciós pályák az agyban megnövekedett aktivitást mutatnak (Shamay-Zsoory, Aharon-Peretz & Petty 2009).

Bizonyos élményformáknál, például a másik fájdalmának empátiás megérzésénél részben a szokott fájdalomérzékelés idegpályái aktiválódnak, de van az empátiás átélésnek külön működő pályája is (Lamm, Decety & Singer 2011). Ez is azt mutatja, hogy az empátiás tükröződés a saját érzésektől elkülöníthető.

A tükörneuronok a belső önmegfigyelést (önmonitorizálást) is érzékelik, tehát empátiásan még az is megérthető, hogy a megfigyelt ember mennyire elégedett a saját viselkedési teljesítményével (Thoma & Bellebaum 2012).

Az empátiás működések hatékonysága és mértéke hormonális befolyások alatt is áll, különösen a „szociális hormonnak” is nevezett oxitocinnak van ilyen hatása, amely a szülés után az anya gondoskodási késztetettségét fokozza a csecsemő iránt (Hurlemann és mtsai 2010).