Ugrás a tartalomhoz

Állatnevek enciklopédiája

Rácz János

Tinta Könyvkiadó

22. fejezet -

22. fejezet -

Tartalom

Ny

Ny

nyári lúd J. hazánkban költő, világos színű vadliba; Anser anser.

1841-ben még rendes lud néven írták le (Vajda). Nyári lúd, nyári vadlúd (R. 1893: Madh.) ne­ve arra utal, hogy ez hazánk egyetlen itt költő vadlúdfaja, tehát nyári élőhelye Magyar­ország.

Márciusi lúd társneve (R. 1898: Chernel) szintén ezzel kapcsolatos, a jelző a nyári lúd érkezésére utal, hóolvadással tér vissza téli tanyáiról; vö. ném. Märzgans ’ua.’ (Brehm). A N. tőke lúd, tőkés lúd (KissMad.) a ném. Stammgans ’ua.’ (Brehm) fordítása. Kiss Jenő megállapítása szerint valamennyi tőke-, illetve tőkés előtagú madárnevünk német mintára vezethető vissza (lásd KissMad.: tőkés réce alatt).

A madár tollazatának fő színe szürke, erről kapta szürke lúd, N. szőke liba, szűr-lúd (MTsz.) neveit. (Régen a szürke melléknév szür, szűr változata önállóan is előfordult.) Színére utaló idegen nyelvi megfelelője a ném. Graugans ésa lat. szaknyelvi Anser cinereus (Brehm), sv., dán, norv. grågås, holl. grauwe gans, ang. greylag goose és or.серый гусь(EL.).

Az Anser anser latin szaknyelvi neve tautonímiával alkotott.

♦ A nyári lúd a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjében a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Háziasított alfaja a házilúd ’Anser anser domestica’. A nyári lúd a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, a vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. A legnagyobb termetű európai vadlúd. Faji jellegzetessége a szárny fedőtollainak világos, majdnem fehér színe, amely leginkább röptében feltűnő. A többi nálunk előforduló fajtól jól megkülönbözteti vaskos rózsaszín csőre és ugyancsak rózsaszínű lába, ezek repülés közben is jól láthatóak. (A nálunk gyakori nagy lilik és vetési lúd lába élénk okkersárga.) Ősszel nagy csapatokban jár a kukoricatarlókra, ebben az időszakban szinte kizárólag a betakarításkor szétszóródott kukoricát fogyasztja, akár a hó alól is kikaparja. A nyári ludak vonuláskor nagy csapatokban járnak, jellegzetes V alakban repülnek. Röptükben könnyen felismerhetőek jellegzetes hangjukról, amely megegyezik a háziasított forma gágogásával.

Lásd még: lilik, lúd, vadliba.

nyelvhal J. Európa nyugati partvidékén a Földközi-tengertől egészen a Jeges-tengerig élő, jóízű húsú halfaj.

A nyelvhalak (Solea Cuv.) nemzetsége a test alakjáról kapta a nevét. Alkalmazkodtak a fenéklakó életmódhoz, erre vall a test nagymértékű megnyúlása és igazi nyelvalakja. A nyelvhal idegen nyelvi nevei között a legtöbb a nyelv főnév megfelelőjével képzett, pl. ang. tounge, ném. Zunge, Seezunge, ol. lengua, linguatolla, linguata, or.морской язык, sp. lenguao, lenguado (EL.).

A török nyelvhalat ’Solea kleini’ a régi quarnerói halászok turca néven hívták. A közönséges nyelvhal ’Solea vulgaris’ az étlapokon sole, az angoloknál white sole, a spanyoloknál suela, a portugáloknál solha, az olaszoknál sfoglia néven szerepel.

♦ A nyelvhal az Atlanti-óceán, az Északi-tenger, a La Manche csatorna ír, angol és francia partjainak sekély vizeiben él. A Földközi-tengerben is él egy kevés. Korábban igen közönséges volt a velencei lagúnákban, éppúgy, mint az olasz partok mentén mindenütt. Az Északi-tengerben nemcsak gyakori, hanem még a beléje ömlő folyókba is felhatol. Népszerű ételféleség, halászatában a hollandok és belgák a legszorgalmasabbak. A nyelvhalak pikkelyei érdesek és aprók. Jobb oldaluk alakult át szemes oldallá. Fenéklakó életmódjuk következménye a felső oldalon egymás közelében lévő szemek és a száj nagyfokú részaránytalansága. Legfeljebb 40 centiméternyire nő meg. A törpe nyelvhal ’Solea lutea’ mindössze kb. 12 centiméteresre nő meg, s így halászati szempontból jelentéktelen.

nyérc J. értékes barna szőrméjű, vizek partján élő menyétféle állat; Mustela lutreola.

Nálunk a németből átvett nerc néven is ismert (különösen az állat szőrméjéből készült bunda); vö. ném. Nerz (WbZ.),holl. nerts ’ua.’ (EL.). A nyérc ném. Nerz neve a kfn. nerz, nörz ’vízimenyét és annak prémje’ (DWb.) folytatója. A szó végső soron valamelyik nyugati szláv nyelvből való; vö. ukr. noryca (uo.), szorb norc, blg. és or.норка’nyérc’ (EL.).

A nyérc társneve a vidramenyét. Latin szaknyelvi lutreola fajneve is a vidra lat. lutra nevéből képzett kicsinyítő képzős alak. A németben is van a nyércnek kleiner Fischotter (WbZ.), azaz ’kis halvidra’, valamint Sumpfotter (DWb.), azaz ’mocsári vidra’ társneve. A szaknyelvi Mustela nemi név a menyét és a nyest lat. mustela nevéből való.

Az európai nyérc ’Mustela lutreola’ rokona az amerikai nyérc ’Mustela vison’, nevének megfelelője az ang. american mink, fr. vison d’amérique, or.норка американская(EL.).

♦ Az európai nyérc Észtországban, Oroszországban, Ukrajnában, Spanyolországban, Franciaországban és Romániában él. Főleg a vizes élőhelyekhez kötődik, a tavak, folyók, patakok szakadékos partjait, nádasait, a partok sűrű növényzetét kedveli. Tápláléka főleg kisebb halakból áll, de elfogyasztja a békákat is és a folyami rákot, valamint a kisebb vízimadarakat. Az európai nyércek rendkívül megfogyatkoztak, napjaink legveszélyeztetettebb menyétféléje. Az amerikai nyérc az emlősök osztályában a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjához és a menyétformák (Mustelinae) alcsaládjához tartozó faj. Csaknem egész Észak-Amerikában honos. Betelepített, vadon élő állományok honosodtak meg Izlandon, a Brit-szigeteken, Skandináviában, Finnországban, Kelet-Európában és Oroszországban. A nyérc magányos, nappal is és éjjel is tevékeny. Tápláléka halak, békák, vízi­madarak, rágcsálók és kígyók. Prémje igen értékes, egykor kiterjedten csapdázták, majd a XIX. századtól háziasították. Számos színváltozatát tenyésztik prémesállat-farmokon.

nyest J. menyétféle, szürkésbarna, torkán fehér ragadozó állat; Martes foina.

Az állatnév igen korán felbukkan írásbeliségünkben, személynévben már 1212-ben: Nesta (OklSz.), köznévként 1231-ben: Nest, 1530-ban nyesth (uo.), 1691-ben neszt, 1719-ben nest-suba, 1791-ben nyesd (TESz.). A népnyelvben VasiSz. 1966: 3: nest.

Az értékes prémű kis ragadozó neve valószínűleg a főnév származéka kicsinyítő -s képzővel. A -t elem talán a hasonló kisállatok (evet, menyét, nyuszt) nevéből analógiás úton került a szó végére, de lehet hogy az -st képzőegyüttes a nőstény kialakulásának egy korábbi fázisából való. A szó elején a palatalizálódást is a nyuszt analógiás hatása magyarázhatja.

A latin szaknyelvi Martes genusnév a nyest lat. martes neve.

♦ A nyest a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Eurázsiai kisragadozó. Elterjedési területe Spanyolországtól Közép- és Dél-Európán át, Közép-Ázsiáig, Mongóliáig és a Himalája vidékéig tart. A sziklás, nyíltabb területeket kedveli, a magashegységekben is előfordul. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog. Tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt és a tojást is. Magányosan él, csak a nyár közepén esedékes párzási időszakban él együtt a hím és nőstény. A középkori Horvátország egyes területein a nyestbőr volt az adózás fizetőeszköze. Ezért látható Szlavónia címerében a középkor óta nyest, és emiatt lett 1993-ban a független Horvátország hivatalos fizetőeszköze a ’nyest’ jelentésű kuna (~ or. куница, szlk. kuna, ukr.куниця’nyest’ /EL./).

nyírfajd J. a tyúkhoz hasonló, főleg északon élő madár; Lyrurus tetrix.

1793-ban két neve is olvasható: nyír-tyúk és nyír-fajd (Grossinger). 1801-től nyir fajd, Földi könyvének megjelenésétől a magyar madártani irodalomban szaknyelvi név a nyírfajd.

A névadási szemlélet háttere az volt, hogy a madár nyírfákban bővelkedő területeket kedvel, hiszen egyik tápláléka a nyírfarügy. A nyírtyúk a ném. Birkhuhn ’ua.’ (Brehm) fordításával került a magyarba. A ro. cocoşul de mesteacăn (EL.) ’nyírkakas’ jelentésű. Nyelvjárásainkban kis kakas, kis fajdkakas (Chernel), nyírikakas (MTsz.), 1838: nyíri-kakas (Tsz.) neve használatos, a kakas utótag alapja az, hogy a nyírfajd házikakas nagyságú, és kissé hasonlít is rá.

♦ A nyírfajd a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Pha­sianidae) családjába tartozik, Európa magashegységeiben, valamint Ázsia tajgaövezetében honos. Előfordul a hegyvidéki fenyvesekben és kevert erdőkben, ahol bogyótermő cserjékben gazdag területek vannak. Éger- és nyírligetekben is fészkel. A hím tollazata alapvetően fekete, sötétkék fémes fénnyel. A gombszeme feletti bibircsek pirosak. Farkfedői fehérek (ezek dürgéskor jól láthatóak). A tojónak barna rejtőszíne van.

Lásd még: fajd, siketfajd.

nyúl J. hosszú fülű, rövid farkú, ugrálva futó rágcsáló állat.

Helynévben már a XII. századtól adatolható (Nulu), 1237–1240: Nul (TESz.), köznév­ként 1395 k.: „lepus: nul” (BesztSzj.). 1540 k.: nÿol (MNy. 11), 1570 k.: nÿul (ArsMed.), XVII. század eleje: nÿull (MNy. 11). A nyelvjárásokban MTsz.: nyal-fi, nyol | ÚMTsz.: nyó, nyú.

A név ősi örökség az uráli korból; vö. zürj. ńimal, md. numolo, numal, lp. njoammel, szam. ńaba, ńòma, ńòmǔ ’nyúl’. A finnugor *njomal alapforma m-je a magyarban kiesett. A nyúl szó származékai: nyulas, nyulacska, nyulász, nyulászik.

A nyúl neve flamand eredetű az angolban. A régi coney elnevezés a XVIII. századig volt használatos. Ez a szó a lat. cuniculus (<ógör.κούνικλος)szó folytatója (a terminus az Ibé­riai-félszigetre korlátozódott a római korban). Megvan ma több európai nyelvben is, pl. bosny.,szerb kuni

, fi. kaniini, kani, holl. konijn, ném. Kaninchen, ol. coniglio, sp. conejo ’ua.’ (W.).

A farkas szóhoz hasonlóan keletkezett a moldvai csángó nyelvjárásban az ősi magyar nyúl szót helyettesítő füles, fülyesz. A nyúlfélék hímjét baknak nevezik.

♦ A nyúlfélék (Leporidae) az emlősök osztályának a nyúlalakúak rendjébe tartozó család, amelybe 2 alcsalád, 11 nem és 57 ma élő faj tartozik.

Lásd még: házinyúl, mezei nyúl, tapsifüles, üreginyúl, vadnyúl.

nyuszt J. menyétféle, torkán sárga foltot viselő erdei ragadozó emlős; Martes martes.

A Nuz név 1229-től személynévben adatolható (TESz.), majd 1308: Nuuz (MNy. 11), köznévként 1395 k.: „sabellína: nuзber gerezna” (BesztSzj.). 1515-ben nwzth (OklSz.), 1603-ban nyuszt, 1763-ban nust, nyust, 1784-ben nuszt (TESz.).

Az állat nyuszt neve ősi örökség a finnugor korból; vö. vog. ńoks ’coboly’, osztj.ńŏγes, ’ua.’, zürj. ńiź’menyét, coboly, nyuszt’,votj. ńaź,niź, fi. nokko ’coboly’, észt nugis ’nyuszt’,szam. noχò ’sarki róka’ (TESz.). A nyuszt szóvégi t-je esetleg a nyest analógiás hatását mutatja. A magyarban a XVIII. század derekáig általában nyuszt volt a coboly neve.

Linné a Mustela martes nevet adta neki, Pallas nagylexikonja még ezen tárgyalja. A ma érvényes tudományos latin név tautonímiával keletkezett, a szaknyelvi Martes martes binómen a nyest lat. martes nevével alkotott. Ennek folytatója az ang. marten, holl. marter, gal., kat., arag. marta, ném. (Baum)marder ’ua.’ (EL.).

♦ A nyuszt a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó, értékes szőrmét adó faj. Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Mellfoltja a has felé már pöttyös, de soha sem ágazik el villásan, mint a nyestnél. Füle kiemelkedik, lába rövid, talpa szőrös. Erős karmaival könnyedén mászik a fán, közben a farkával biztosítja az egyensúlyát. Akár 4 métert is ugrik a fák lombkoronájában, a fán lefelé és felfelé ugyanolyan könnyedséggel mozog, mint a talajon. A talpán található szőr nemcsak a hidegtől óvja, hanem a havon is megkönnyíti a mozgását. Bundája miatt nagyban vadásszák. Nagyon hasonlít a nyestre. Megfigyelések szerint, ahol egy területen mindkét faj él, ott kerülik egymást. Míg a nyuszt jobbára nappal és alkonyatkor, addig a nyest éjszaka vadászik. A nyuszt kerüli a településeket, a nyestről ez – különösen az utóbbi években – már nem mondható el. A németben köznyelvivé is vált Automarker neve a járműveken okozott károk miatt.

Lásd még: coboly.