Ugrás a tartalomhoz

Állatnevek enciklopédiája

Rácz János

Tinta Könyvkiadó

35. fejezet -

35. fejezet -

Tartalom

Zs

Zs

zsiráf J. feltűnően hosszú nyakú és lábú afrikai kérődző állat; Giraffa camelopardalis.

A zsiráf állatnév 1798-tól adatolható írásbeliségünkben: „A Szarvasló, Giraffe, a leg­magoſabb állat a világon” (MNy. 68). 1799-ben girafa (Fábián), 1807-ben giraffa (Márton). 1834: giraf, 1844: zsráf, 1865: zsiráff, 1872: zsiraff (TESz.).

Vándorszó az ol. giraffa, illetve a fr. girafe ’ua.’ (W.) nyomán, ennek forrása az ar. zarrāf, zarāfa (TESz.), zorafeh ’hosszúnyakú’ (WbZ.), amely valamely afrikai bennszülött nyelvből eredhet; vö. pl. telugu jiraaph ’ua.’ (W.). A magyarba minden bizonnyal a ném. Giraffe ’ua.’ (uo.) közvetítette franciás kiejtéssel. A szó elterjedésében az európai nyelvekben az állatkerteknek és az afrikai útleírásoknak volt fontos szerepe; vö. a fentieken kívül még ang. giraffe, blg., or.жираф, litv., mac., fehérorosz, cs., szlk., szln., bosny., hv. žirafa, sp. jirafa ’ua.’ (uo.).

A latin szaknyelvi nevében szereplő lat. camelopardalis fajnév a gör. καμηλοπάρδαλη ’tevepárduc’ névből való. Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a zsiráf magassága a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducra. Említették a zsiráfot nálunk tevepárduc (uo.) néven is, ez a zsiráf búr elnevezésének fordítása. A latin szaknyelvi Giraffa genusnév pedig a zsiráf – arabból származó – lat. giraffa neve.

A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került. Hanák János, a reformkorban élt római katolikus pap, zoológus a foltos nyakorján (Szóm.) nevet adta, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből, és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.

♦ A zsiráf Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt látványosság volt. Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon. Száraz szavannák lakója, előfordulása erősen függ az akáciáktól, amelyek levele az egyik fő tápláléka. A világ legmagasabb állata, a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Nyelve szintén rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres, a magasan lévő falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas. A zsiráfszarvak a koponya bőrrel burkolt csontkinövései. Általában kettő van belőlük, de a homlokrész dudorján nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár kisebb szarv. A több szarv az idős bikák sajátossága. A zsiráfokat mindig is vadászták húsukért és erős, sok célra felhasználható bőrükért. Az orvvadászat ma is fenyegeti a fajt, hasonlóan az élőhely beszűküléséhez és az emberi tevékenység kiszélesedéséhez.

zsolna J. zöld harkály; Picus viridis.

A népnyelvi zsolna régi átvétel, írásbeliségünkben már 1759-ben felbukkan: „óltalmazzad a’ hidegtül, a’ széltül… a hótúl és a’ Zsolna nevű harkálytúl” (TESz.). 1792-ben zsólna (SzD.), 1793: zsolna (Grossinger), 1839: ua. (MTsz.), 1862: „Így beszél a zsolna is, ha férget fog magának, féltékenyen körülnéz, s azt hiszi, hogy az a legjobb falat a világon” (Madách: Az ember tragédiája. XI. szín). 1874-ben „zsolna. E madárnak sárgazöld tollai vannak, s innen valószínű, hogy a magyar zöld vagy tót zeleni szókkal egyeredetű” (CzF.), 1898: ua. (Nom.), 1899: N. zsolna v. zsóna ’zöld harkály’ (Chernel), 1901: „Védelemben részesítendők… zsolna, Zöld küllő” (Erdészeti Rendeletek Tára. Körrendelet valamennyi törvényhatósághoz. 24 655/1901. sz.). A nyelvjárásokban MTsz.: zsolna, zsólna | Chernel: zsóna.

A név szlávból való átvétel; vö. szln. žolna ’ua.’ (W.), szbhv. žúna, blg. жoьлна, or.желна ’ua.’ (TESz.), szlk. žlna, le. żołna ’ua.’ (SzlJsz.). Kniezsa szerint (uo.) nyelvünkben keleti szlovák eredetű. Megállapítását nyilván arra alapozta, hogy a nyelvjárási adatok Borsod megyeiek.

Megvan a szlovénben a zelena žolna ’ua.’ (EL.), azaz ’zöld zsolna’ terminus is.1868-ban adatolható a magyarban is a zöld zsolna ’Gecinus viridis’ név (Albert Ferencz: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása /in: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései. XIII., Eger/). A madár szaknyelvi neve szintén zöld küllő vagy zöld harkály ’Picus viridis’, az elnevezésben a zöld jelző alapja a madár tollazatának eleven olajzöld színe. (Idegen nyelvi nevei között a legtöbb szintén a ’zöld’ jelző megfelelőjével alkotott, lásd a küllő szócikkében.)

♦ A harkályfélékhez tartozik. Fáradhatatlanul kopácsoló, igen hasznos madár. Fáról fára szállva szedegeti ki a férgeket. Chernel megfigyelése szerint mindig alulról kezdi a felkúszást, keresve a fa elbetegesedett, korhadó részeit, amelyekbe lyukakat farag, hogy a pondrókhoz hosszú nyelvével hozzáférhessen.

Lásd még: harkály, küllő.