Ugrás a tartalomhoz

Magyar közmondások nagyszótára

T. Litovkina Anna

Tinta Könyvkiadó

3. fejezet -

3. fejezet -

Tartalom

A, Á

A, Á

ABLAK

Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szíveden [szívednek] (régi)

<a kelleténél ne légy bizalmasabb másokkal>

◊ Ugyan-azért (édös Fiam) néha kebeledbe-is bé-tekíncs. Mind-az-által: kaput ne nyiss szíveden, ha ablakkal bé-éröd. (Dugonics A.: Etelka I. 354)

ABRAKOL

Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell [Késő a hegy alatt abrakolni] (régi)

<nem jó az utolsó percben hozzálátni egy feladathoz>

Ne akkor hizlallyad

Lovad, ’s abrakollyad,

Midőn hadban kell menned.

Kását addig fujjad, míg meg-nem ég szájad,

Izetlen ki ne pökjed;

Mert ha meg-ver esső,

Tudgyad hogy már késő

Köpönyeget rád venned. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 124)

R: Ne a hegy alján abrakold a lovat; Az okos ember nyáron szánt és télen szekeret vesz [csinál]; Nyáron csináltass szánt, télen szalmakalapot vegyél.

ÁBRÁNDOZÁS

Ábrándozás az élet megrontója

<az ábrándozó, álmokban élő ember nem boldogul>

E: Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója.

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. (Vörösmarty M.: A merengőhöz)

◊ Borzalom, hogy a memóriája mennyire megbízhatatlan. És ő merészel érettségire jelentkezni… Eh, hagyjuk… „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul, festett egekbe néz”… Ezt legalább tudja, hogy Vörösmarty írta… (Móricz Zs.: Forr a bor 579)

◊ Az eredeti egy bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanovtól (Lenin) származik, hogy aszongya: „álmodozni kell”. Az imázsolók jól tudják, honnan kell meríteniük.

Lehetne mellesleg Vörösmartytól is: „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” Álmok és álmodozások eddig – sajnos – csakugyan nem hoztak még sok sikert e sokat szenvedett országnak. (ÉI, 2002. ápr. 12. 11)

P: Morfondírozás az élet megrontója.(Hernádi 1985: 257)

AD

Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs

◊ Morio:

Szép dolog a’ sok pénz, azt mindnyájan tudjuk,

Ha nints kedvünk adni, nintsen, azt hazudjuk. (Garas I.: Embert utálo Timon, l. RMDE 2. 1176)

Ha adsz, adj jó szívvel (, ha kérsz, vedd (el) jó kedvvel) (régi)

Ha adsz, adgy jó szívvel,

Ha kérsz, vedd jó kedvel,

Hogy meg-ne útáltassál (…) (Beniczky P.: Magyar ritmusok 159)

Jobb adni, mint kapni (közismert)

<jobb másnak segíteni, mint mástól segítséget, támogatást kérni>

E: Biblia, Újszövetség, ApCsel 20,35: Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

Jobb adni, mint kapni! – gondolta a rajtakapott feleség, és jól pofonütötte a férjét. (Kisbán Gy.–Meggyesi É.: Jobbnál-jobb vicczek 46)

◊ Először is a jércekakasok kezdték a fáskamrában, amiket az évfordulóra hordtak össze azok az asszonyok, akiknek gyermekét vagy magát a doktor meggyógyította. Egyrészt. Másrészt pedig a puszta jó szóért is olyan hálás tud lenni ez a nép. Hogyne lenne hálás a visszatért egészségért? S mindeneken túl: sokkal jobb adni, mint kapni. (Szabó P.: Szereposztás, l. Macska az asztalon 496)

◊ „Jobb adni, mint kapni.” „Te is tudod, vöröském, hogy csak akkor lesz valamink, ha adunk!” – ép elme nem enged ki a száján ilyesmit a matematika jelenlegi szintjén. (Czakó G.: Eufémia utolsó heteinek hiteles története 104)

◊ Legtöbbjének meg amúgy is egyetlen öröme, ha hébe-hóba dughat az onokáknak valamit. Egy kis pénzt, himi-humi ajándékot. Biza, jobb adni, mint kapni! (Pető M.: Rozmaring ága 11)

Szeretek kapni, de főleg adni. Fiatal, mindenre nyitott, 20 éves srác keresi 30–50 közötti hölgyek ismeretségét, ápoltság, diszkréció fontos. (Képes Társkereső, 2000. szept. 14. 32)

P: Jobb adni, mint kapni pofont. (Tóthné Litovkina 1993: 170)

L: Jobb egy irigy, mint egy szánó.

Kétszer ad, (a)ki gyorsan ad

<a gyors segítség a legértékesebb>

E: lat. Bis dat qui cito dat {Kétszer ad, aki gyorsan ad}; Bis dat qui cito dat; nil dat qui munera tardat {Kétszer ad, aki gyorsan ad; semmit sem ad, aki késlelteti az adományokat}; Publilius Syrus, Sententiae 235: Inopi beneficium bis dat qui dat celeriter {Aki a rászorulónak hamar ad, adománya kétszeres}; gör. Lukianosz, Epigr. VII.

Kétszer ad, aki gyorsan ad. Ez természetesen nem érvényes a pofonokra. (Ludas Matyi, 1978/ 9.)

◊ A „Máltaiak” sürgetik gyűjtésben részt vevő tagjaikat és a hazai elosztókat – a latin közmondásra emlékezve, miszerint „kétszer ad, ki gyorsan ad”. (HVG, 1988. júl. 2. 2)

Kétszer ad, aki gyorsan ad [cím]

„Hamarosan üt az igazság órája, kiderül, hogy a vállveregetésen túl ki mit ad a kelet-európai reformországoknak” – mondta a minap budapesti sajtóértekezletén Genscher nyugatnémet külügyminiszter. (A Világ, 1989. dec. 7. 12)

Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a közismert szólás, s ez Szinapidisz Miklósra úgy is érvényes, hogy kétszeresen, sokszorosan jót tesz, aki nemes célra, életmentésre ad. (Képes Újság, 1990. jún. 23. 16)

P: A jó bornak kétszer ad, ki maga esik bele. (Timár Gy. 1986: 132; móka 2001: #2786)

Kétszer ad, aki elfelejtette, hogy egyszer már adott. (Tóthné Litovkina 1993: 173)

Kétszer ad, aki gyorsan elad. (Népsz, 1990. okt. 19. 4)

Sült gesztenye, sült malac az újévre. „Kétszersült, ki gyorsan sült.” (Új Ludas, 1991. dec. 24. 7)

Könnyen ad, akinek van (régi)

◊ – Nem elég, hogy egy ökröt adott?

Könnyű adni annak, akinek van. De azok leadták a pénzt, és ellógtak. Mi meg a bőrünket visszük a vásárra.

– Ha nincs egyebünk. (Móricz Zs.: Forr a bor 609)

Semmit se(m) adnak ingyen

<mindennek ára van>

◊ Igen, Péterkének olyan délelőttre volt kilátása, amely a férfias élvezetek nagy változatosságát fogja nyújtani, nem is beszélve a Márika által kigondolandó örömekről. E földi életben azonban semmit se adnak ingyen. Szüle megjelenik a küszöbön, és egy bögre van a kezében, amelyet Péterke hiába szeretne lekváros bögrének nézni, egészen más jellege van. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 158)

◊ Hogy nincs pénz a magyar filmre, ezért a magyar film mint olyan (régen olyan jó, mostanában olyan rossz) meg fog szűnni. Hogy semmire nincs pénz, pedig manapság már a semmit sem adják ingyen. (MH, 1994. okt. 8. 7)

◊ Egy diktátor vagy egy teljhatalmú uralkodó elméletileg legalábbis kedvezhet a szívének kedves szegényeknek. A demokráciában azonban semmit sem adnak ingyen. Ebben a rendszerben mindenért fizetni kell valamivel. Pénzzel, szavazattal, gazdasági vagy politikai súllyal. (MH, 1998. febr. 14. 6)

R: Akasztás sem esik ingyen; (A) Krisztus koporsóját se(m) őrizték ingyen.

ADAKOZIK

Könnyű a máséból adakozni [költeni; gazdálkodni]

◊ Noha ide feljebb azt mondám, hogy közönségesen az embereket illeti minden jószág, de abból nem következik, hogy szabad legyen valakinek a másét elven-ni, mivel ha az osztás végbenmegyen, a természetnek törvénye ellen volna a más jószágát bántani, mert maga a természet rendeli azt, ami a társaságnak jovára lehet. Úgyannyira, hogy nem szabad a máséból alamizsnát adni; se az olyan, aki adósságba vagyon, nem adhat jószágából a szegényeknek, mert olyanformán a másét adná, arra pedig nincsen hatalma. (Mikes K.: Az idő jól eltöltésének módja 165)

◊ – Ehun van ni. Ez mind jófajta. Bangaféle. Levág négy dinnyét. Kettő a magáé, ezt a kettőt mög neköm adja.

– Én odaadhatom. Könnyű a másébul gazdálkodni. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 362)

L: Könnyű más faszával (a) csalánt verni; Könnyű más bőréből széles szíjat vágni [hasítani]; Könnyű tele hassal a böjtöt dicsérni [a böjtről papolni]; A kibicnek semmi se(m) drága.

ADJONISTEN

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten (közismert)

<az emberrel úgy bánnak mások, ahogyan ő viselkedik velük; illetve úgy viselkedünk másokkal, ahogy velünk bánnak>

E: lat. Ut salutas, ita salutaberis {Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten}; Quintilianus, Institutio oratoria 5.13.42.

◊ Évek óta folyamatosan működnek vezetőképző tanfolyamok, oktatási igazgatóságok – éppen csak az alaptudnivalókat sem ismeri sok vezető beosztású ember. Hogy például az adjonistenre fogadjisten a válasz. (Gergély M.: Röpirat az öngyilkosságról 192)

◊ – (…) Rájöttem, hogy olyan a fogadjisten, amilyen az adjonisten. Még az üzletekben is. Ha jó kedéllyel, és nyugodtan fordulunk az eladókhoz, remekül lehet boldogulni. (MH, 1989. ápr. 8. 6)

◊ Bush „bottal” indult ázsiai útjára

Ha a fogadjisten is olyan lesz, mint amilyen adjonistennel érkezik a jövő hét keddjén a hétfőn útnak indult George Bush Tokióba, akkor az eredetileg az amerikai–japán partnerség megszilárdítására szánt elnöki látogatás akár a két – amúgy gazdaságilag nagyon egymásra utalt ország kínos kereskedelmi kakaskodásának a kezdetét jelentheti. (MN, 1991. dec. 31. 1)

P: Amilyen az adjondakota, olyan a fogadjdakota. (dakota 1999: 193)

Ha szolgád nincsen, olyan lesz a fogadjisten. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

R: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza; Kölcsönkenyér visszajár; (A) szép köszöntésnek szép a felelete; Jótett helyébe jót várj; Szemet szemért, fogat fogért; Kéz kezet mos (2); A tromfot tromffal (szokták leütni); Ha te ütöd [vered] az én zsidómat, én is ütöm [verem] a tiedet [a te zsidódat]; Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; A elnyeri (a) (méltó) jutalmát; Szeget szeggel; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak; Ne bánts senkit, nem bánt senki.

A: Jótett helyébe jót (soha) ne várj; Tégy jót az ördöggel, pokolba visz érte; Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé [hozzá]; Ha a citromból a levet kifacsarták, elvetik; A elnyeri (a) (méltó) büntetését.

ADÓS

Adós (,) fizess! (közismert) [Adós (,) fizess, beteg nyögj!]

<tartsd meg ígéreted, teljesítsd a kötelességedet, fizesd a tartozásodat, bármennyire kellemetlen is>

◊ Évekig tartott ez a búvósdi, végre elvesztette Buttler a türelmét és egyenesen a szeme közé vágta, hogy adós fizess, a megsemmisítés ki volt alkudva. (Mikszáth K.: Különös házasság)

◊ A vesztes fizess! bölcselet képviseletében ötven forintra taksálta a fejleményeket. (Czakó G.–Banga F.: 77 magyar rémmese 122)

◊ Abban azonban talán még sincs igazuk, hogy hosszabb távon járható út lenne az „adós fizess” elvének intézményes megsértése, bármekkora teher is az 1320 milliárd dolláros összadósság, mely a Világbank szerint 1989-ben egyébként 1300 milliárdra csökkenhet. (HVG, 1989. jan. 7. 13)

Adós, ne fizess? [cím]

Nyílt titok ma már, hogy a világ nagy adósai soha nem fogják maradéktalanul visszafizetni tartozásaikat. (Beszélő, 1989. dec. 18. 32)

Az adós, persze nem fizet. Régi jól bevált halogató taktikáját folytatja, ígér, alkudozik, de fizetni, no, azt azért mégse! Az adós a malmői illetőségű TM Transport International Spedition, a nemzetközi szállítmányozási és fuvarozási tevékenységgel foglalkozó cég. (Dátum, 1990. jan. 24. 4)

◊ – (…) Nyilvánvalóan áthidaló kölcsönre gondolhat a bankszövetség, amely lehetővé tenné a kölcsöntartozások felgombolyítását. De nem lehet a gazdaságban tartozást elengedni. Adós, fizess! – ez kikerülhetetlen. (Reform, 1990. ápr. 6. 19)

◊ Mi pedig, lovagias nemzet, csak azért szurkolunk, hogy megőrizzük a fizetőképességünket. Az adósságfizető képességünket. Ami egyébként derék dolog. A vérünkben van; mintha csak holmi nemzetközi kártyaadósság, becsületbeli adósság lenne – fizetünk, vagy főbe lőjük magunkat.

Nem is lázítok. Adós, fizess – nemde? (Népsz, 1990. okt. 27. 20)

◊ „Adós, fizess”, tartja a mondás. Ám manapság sokan úgy vélik, egyszerűbb kibújni a tartozás alól, hiszen már a késedelem is kamatnyereséget jelent. Nem beszélve arról, hogy a jogos követelést sem egyszerű manapság behajtani. Ígérete szerint ennek veszi elejét a Sasszem Kft., amely – úgymond – legális eszközökkel bírja jobb belátásra a ravaszdi adósokat. (Vasárnapi Hírek, 1990. dec. 16. 12)

L: Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Az ígéret szép szó (, ha megtartják (,) úgy jó); Ura légy szódnak!; Fogadást okosan tégy, az adott szónak ura légy; Ember tesz(en) fogadást, eb, aki megállja; Hit nem szellő; Ne csinálj a szádból segget; Ígérd meg, ne add meg, nem szegényít (az) meg.

AGGLEGÉNY

Az agglegény [a nőtlen ember] úgy él, mint a király, de úgy hal meg, mint a kutya; a házasember [a nős ember] úgy él, mint a kutya, de úgy hal meg, mint a király

<az agglegény könnyen éli az életét, csak saját magáról gondoskodik, de ha megöregszik, tehetetlenné válik, senki nem viseli a gondját, így magányosan hal meg; a nős ember mások gondját viseli egész életén át, de amikor megöregszik, van, aki törődik vele>

◊ Ágya előtt a földön fetrengve lehelte ki lelkét. Szerető feleség nem hajolt föléje, hogy letörölje homlokáról a halálverítéket. Siránkozó gyermekek nem állták körül. Szóval hiányzott minden, ami egy jóravaló meghalás stílszerű dekorációjához hozzátartozik. Egyedül élt, egyedül halt meg. Szilágyi Dezsőtől származik az a mondás, hogy a nőtlen ember úgy él, mint egy király és úgy hal meg, mint egy kutya. Úgy látszik, ebben a cinikus mondásban rejlik egy szemernyi igazság. E mondás másik fele, hogy a nős ember úgy él, mint a kutya, de úgy hal meg, mint egy király, talán mégis messzebb jár az igazságtól. (Halász I.: Egy letűnt nemzedék, Nyugat 1911. 15. sz.)

◊ S bár a tréfás vőfélymondás szerint: A házasság kaloda, ne tedd a lábad oda!,a falusi közösség véleménye szerint: Az agglegény úgy él, mint a király, de úgy hal meg, mint a kutya; a házasember úgy él, mint a kutya, de úgy hal meg, mint a király. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 201)

L: Döglött kutyának árok a helye.

ÁGY

Ki mint veti (az) ágyát, úgy alussza álmát (közismert)

<az ember olyan eredményre számíthat, amilyet tettei, munkája alapján megérdemel>

E: lat. Ut strasti lectum, super hunc vade cubatum {Amint megvetetted az ágyad, erre lépj aludni}.

◊ Úr: (…) Így van a hálaadatlan világban. A szeretet gonoszsággal és a jó cselekedet bosszúsággal fizettetik vissza.

Világ: Uram, minden prédikálásod haszontalan előttem, magamban eltökélettem, hogy azt a leányzót elveszem akár jóra, akár balra fordul a kocka, s amint vetem az ágyat, úgy fekszem. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 152)

◊ Paraszt: Tekintetes bíró uram! Ilyenformán tehát én sz…ba esem, becsülettel szólván?

Világ: Nem segíthetek rajtad! Amint veted az ágyat, úgy fekszel. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 157)

◊ Ágyak és pénztárcák

Ki mint veszi ágyát, úgy alussza álmát… (MH, 1991. dec. 11. 1)

P: Ki mint veti ágyát, addig ér a takarója. (móka 2001: #2788)

Ki mint veti ágyát, úgy bassza babáját. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Ki mint veti ágyát, maga esik bele. (Amstel söralátét, 2001. jún.)

Ki mint veti ágyát, más úgy gyűri össze. (kifacsart 1999: 65)

Ki mint veti ágyát, úgy arat. (Timár Gy. 1986: 133; egysoros; móka 2001: #2786)

R: Ki mennyit farag, annyi a forgácsa; Ki mint vet, úgy arat; Aki nem szánt, gazt arat; Aki jó magot vet, jó aratást vár; Ritka vetésnek szegény az aratása; Jó vetésnek dús az aratása; Amint veted a pendelyhálót, úgy fogod a keszeget; Aki nem vet, nem arat; Ki gyomot vet, gazt arat; Ki mint eszik, iszik [igyék] rá; Ki mit főz, egye meg.

A: Nem mindig az arat, aki vet.

ÁGYÚ

Ágyúval nem lehet verebet lőni [verebet fogni; verébre lőni; nyulat lőni, nyulat fogni; Nem szoktak ágyúval verebet lőni]

<a jelentéktelen ügy(ek) intézésére nem kell nagyszabású eszközöket használni>

◊ A miniszter, Nikolaus Michalek arra hivatkozik, hogy a bolti szarkák 90 százaléka alkalmi tettes, „egyszeri bűnöző”, s nem érdemes ágyúval lődözni – szarkára se. (HVG, 1993. márc. 6. 38–39)

L: (A) sas nem fogdos legye(ke)t; Nem lehet a tengert kanállal kimerni; Szúnyog vérit nem mérhetni csöbörrel.

D: Ágyúval lő verébre <aránytalanul nagyszabású eszközzel akar jelentéktelen dolgo(ka)t elintézni>

◊ Uhereczky doktor verébre lő ágyúval, amikor cikkemre indulatosan reagálva WHO-ajánlásokat idéz, és ezekkel akarja igazolni a gyógyulásban érdekelt, ám laikus olvasóközönség előtt a gyógyszerek mindenhatóságát. (MH, 1995. júl. 27. 7)

AJÁNDÉK

Ajándék megvakítja a bírót (régi)

<az ajándék elfogulttá és részrehajlóvá teszi az embert>

E: lat. Publilius Syrus, Sententiae 48: Beneficium accipere, libertatem vendere est {Ha ajándékot fogadsz el, a szabadságodat bocsájtod árúba}; Biblia, Ószövetség, 2Móz 23,8: Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét; 5Móz 16,19: El ne fordítsd az itéletet, személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.

◊ E fabula arra int, hogy az ember eszes legyen, és ha valami igye vagyon, tehát az álnokoktól tanácsot ne kérdjen és nem minden bírára hagyja ottan igyét. Mert a bírák emberek, kiket az adomány igen hamar megvakítjaés az igazságnak útából kitántorítja. (Heltai G.: 97. fabula, 227)

◊ Igaz Mondoság:

Az egyikét aranyka igy meg vesztegetett?

Az a kis ajandek sziveden sebet tett,

Ugy hogy az igasság tőled el vetetett,

Csapodarság űgye előtted nyertes lett? (Bökényi J.: A bűnök és az erények civódása, l. RMDE 1. 442)

◊ Momus:

Ajándék szívét az embernek lágyítja,

Az ítéllő bírót annyira vakítja,

Hogy igazat nem lát, jol lehet sajdítja,

Igy az igasságot a sárba borítja. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 693)

◊ Ketskés:

Jaj nekem, szegénynek, én vagyok vertesen,

Jol meg potyolt hátam van most is sebessen,

Az átkozot, még is ő jára nyertesen,

Igy jár az ártatlan, sokszor van könyvesen.

Nyilván az Urakat ő meg vakította,

És ajándékával magához tsatlotta,

Azt mondanám, nehány aranyát nyujtotta,

De nem volt, hanem ha mástol suhintotta. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 706)

◊ Volt egy király, aki erős parancsolattal kihirdette, hogy minden bírák igazat ítélnének. Akik pedig az ellen cselekednének, kegyelem ne adatnék fejöknek. Egykor egyik bíró ajándékra nézve hamis ítéletet tett, melyet megtudván a király, megparancsolta szolgáinak, hogy megnyúzzák a bírót, és bőrével vonják bé az ítélőszéket, hadd tanuljanak mások is arról, és kövessenek igazságot. A király azon megnyúzott bírónak fiát rendeli ítélő bírónak, mondván néki: ülj az atyád bőrével béboríttatott székbe, és ítéljed az én népemet! Ha valaki ajándékkal kényszerít téged, el akarván fordítani az igazság mellől elmédet, tekints a székre olyankor, és jusson eszedbe az apád esete, hogy rajtad is hasonló dolog ne történjék. (Haller J.: Hármas História 73)

R: Adj a bírónak aranyat, tiéd az igazság; A kerék is jobban forog [úgy forog a kerék], ha kenik; A szekeret is kenni kell; Arany kulcs minden ajtóba beillik; Nincs megvesztegethetetlen ember, csak az összeg kérdéses; Aranyat is sárból szoktak kikaparni; A pénz nagy úr; (A) pénz beszél (, (a) kutya ugat); Kinek pénze van, mindene van; A pénz mindent megtesz; Mindenkinek megvan a maga ára.

L: Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.

AJTÓ

Aki hátul marad, tegye be az ajtót

<az ember nem törődik azzal, ami a távozása, illetve a halála után történik (a felelősség elhárításának kifejezésére mondják)>

◊ Tehát ő csak hallgatta, hallgatta a főmérnök felzúdulását, s szívta a cigarettát. Látta, hogy itt a vég, itt semmi más hátra nincs, csak egy revolvergolyó.

Aki hátul marad, tegye be az ajtót. A két gyerekén nem kell aggódnia, az jó helyen van elhelyezve, jobb helyen, mint nála, mert neki már nincs életenergiája, hogy velük foglalkozzék. Csődöt mondott az egész élet neki. (Móricz Zs.: Rokonok 857)

◊ Hogy milyen munkájuk is volt az öregeknek! Úgy dolgoztak csak, hogy megbírja az, amíg ők élnek. Maradjon a fiúknak is valami. Meg aztán: aki hátul marad, tegye be az ajtót. Na, de majd megcsinálja ő most, hogy jó lesz az unokája életében is. (Szabó P.: Szomszédok, l. Macska az asztalon 177)

D: Beteszi az ajtót valakinek/valaminek <lehetetlenné tesz, meghiúsít valamit; ellehetetlenít valakit/valamit; nagy bajt okoz valakinek>

◊ Nemcsak az elmaradt támogatás, a gázprogram is betette az ajtót. A legnagyobb megrendelőnk a MÁV volt, de hol fűtik ma már brikettel a várótermeket?… sóhajt az ügyvezető. (MH, 1998. jan. 14. 1)

AKARÁS

Nem akarásnak [nemakarásnak] nyögés a vége (közismert)

<a kelletlenül végzett munkának rossz az eredménye>

◊ Ventifax: (…) mondjad, hogy nem vagyok itthon.

Lőrinc: De hátha el nem hiszi? Vajki fortélyos ám ez a nemzet, és igen tudja, hogy a nem akaromnak nyögés a vége. (Illei J.: Tornyos Péter, l. RMV 315)

◊ Ma ebéd után azt izenék, hogy a fejedelem szemben lehet a vezérrel, csak menjen hozzája. De egy kevés idő mulva ismét azt izenék, hogy nem lehet, mert a feje fáj. Nem akarásnak nyögés a vége. (CXI., Mikes K. Törökországi levelei 233)

◊ – Nem fürdik meg? Addig én elkészülnék. (…)

– Nem hoztam fürdőnadrágot sem… Nancsi néni is elfelejtette…

– Kár, ámbár én nem arra gondoltam, hogy a fürdőnadrágot kellene megfüröszteni. De ha fél a víztül… Vagy a békák előtt szemérmeskedik…

– Dehogy… aztán meg is fázhatnék.

– Volt itt egy tudományos kutató – piszkálta Matula a tüzet feleslegesen –, az ilyenkor a csónakról fejelt a vízbe, aztán azt mondta, úgy érzi magát, hogy fel tudná dönteni a világot. Egészen langyos ilyenkor a víz. De hát nem akarásnak nyögés a vége… (Fekete I.: Tüskevár 155–156)

◊ A munka nehezen ment, akarásnak is lehet nyögés a vége, de hát, lehet mondani, mindig minden nehezen megy, ami megy, az nehéz, hisz ha nem volna az, vélhetően nem is menne, mert ami menne, az nem volna: „az”. (Esterházy P.: Hrabal könyve 19)

◊ Hogy mi lesz, nem tudni. Nem kéne előre károgni, de sok illúziónk se lehet. (Sok illúziónak nyögés a vége…) (Esterházy P.: Külcsín és belbecs és pelikán, l. Egy kék haris 19)

P: Nagy akarásnak nyögés a vége. (móka 2001: #2786)

Nemakarásnak nem kell cégér. (Timár Gy. 1986: 134; móka 2001: #2786)

Nemi akarásnak nyögés a vége. (móka 2001: #2788)

Olcsó húsnak nyögés a vége. (Timár Gy. 1986: 134; móka 2001: #2786)

R: Amely(ik) kutyát bottal hajtanak a nyúl után, nem fogja az el [meg].

L: Ami nem megy, nem kell erőltetni; Nem erőszak a disznótor; Ha fel nem oldhatni a csomót, elvághatni; Ami hajolni nem akar, annak törnie kell.

AKARAT

Erős akarat diadalt arat

<erős akarattal, szorgalommal minden nehézség leküzdhető>

E: És tudod: az erő micsoda? – Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. (Arany J.: Domokos napra)

◊ Tisztelt Választópolgárok! Lehet, hogy sokszor hivatkoztam az erőre. De ne feledjük Arany János bölcs szavait. Az erő micsoda? Akarat, mely előbb vagy utóbb borostyánt arat. (Hócipő, 2002. ápr. 3. 20)

R: Mindent lehet, csak akarni kell; Ki mire igyekszik, módot talál abban; Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

L: Semmi se(m) lehetetlen.

D: Diadalt arat valakin/valamin/valaki/valami felett <legyőz valakit/valamit; sikert ér el; diadalmaskodik>

◊ Mégiscsak furcsa, hogy például a Magyar Elektra vagy a Széki Rómeó és Júlia külföldi színházi fesztiválokon diadalt arat, itthon pedig nincs egy hely, ahol folyamatosan játsszuk ezeket az előadásainkat. (MH, 1996. aug. 10. 14)

AKASZTÁS

Akasztás sem esik ingyen (régi)

<a munkáért, szolgáltatásért fizetni kell>

◊ Nem tudni, hová való itélőszéknek nem volt hóhérja, ki egy tolvaj czigányt felakasztana. Azt határozták tehát, hogy a czigányt elküldik, hogy maga akasztassa fel magát. A czigány látván, kivel van dolga, azt mondá erre, hogy őt ingyen sehol sem fognák felakasztani. Ezért hát pár forintot adtak neki, melylyel elment ugyan a czigány, de felakasztatta-e magát vagy nem, erről hallgat a krónika. (Sirisaka A.: Magyar közmondások 3)

R: (A) Krisztus koporsóját se(m) őrizték ingyen; Semmit se(m) adnak ingyen.

AKASZTÓFA

Akasztófát is megszokhatni (régi)

<a legrosszabbat is meg lehet szokni>

◊ A cigány akasztófára itéltetvén, azzal menté magát, hogy soha meg nem szokja, de mégis felhuzatván, a mint meg se mozdult, rá mondák, hogy bizony megszokta ő, mert igen csendesen viseli magát. (Erdélyi J.: Magyar közmondások 7)

R: A cigány is megszokja a fát, ha felakasztják.

A: (A) cigány is addig szoktatta a lovát a koplaláshoz, míg megdöglött.

L: Nem szokta a cigány a szántást; Nem hajdúnak való a kasza.

ÁLDÁS

Csőstül jön [hull] az áldás

<a csapást rendszerint újabb csapások követik>

◊ A király e hírrel megint visszatére.

Most szállt még az áldás csőstül a fejére!

Minek el nem mondta a vasorru bába!

Megraká s belökte a kályha zugába. (Arany J.: Rózsa és Ibolya)

◊ Láthattuk a tévében a nekikeseredett háztulajdonosokat. Az ő felelősségre vonásukat már nem övezi oly zajos helyeslés, a bennszülöttek többsége alapjában véve részvétet érez irántuk. Nem elég, hogy becsapták őket, szabadságvesztést kaphatnak ráadásul. „Csőstül jön az áldás!” – mondhatná erre Zaturecki bácsi. (Vámos M.: Ki nem küldött tudósítónk jelenti 142–143)

R: Egyik a másikat éri; A baj nem jár egyedül; A nyavalya lóháton jő, gyalog megy el; A baj könnyen jön, nehezen megy.

A: Villám vissza nem tér.

D: Csőstül jön <szünet nélkül, bőségesen jön>

◊ Ha elfogadják valamelyik igazságtételi törvényjavaslatot, csőstül jöhetnek politikai perek. (HVG, 1993. jan. 23. 40)

ALKALOM

Alkalom szüli a tolvajt (közismert)

<a kedvező alkalom azt az embert is kísértésbe ejti, hogy becstelenségre vetemedjen, aki máskülönben ezt nem tenné>

E: lat. Occasio facit furem {Alkalom szüli a tolvajt}; gör. Menandrosz, Gnomai Monostichoi 449.

◊ Azt mondja az én pajtásom, Thiers Dolfi, hogy „a sikert az alkalom szüli”. Tehát ilyen helyeken is nem a beszéd, de az alkalom. (Mikszáth K.: Fotográfiák a vármegyéről)

◊ Félév se telne bele s a szélhámosságnak egy új fajtájával gyűlne meg a hatóságok baja: büntetlen előéletű csirkefogók derűre-borúra gyártani kezdenék a hamisított börtönviseltséget bizonyító okiratokat. Hiába – alkalom szüli a tolvajt… illetve a szélhámost, aki annak állítja be magát. (Karinthy Fr.: Betörő a kasszában, l. 100 új humoreszk 129)

Alkalom szüli a tolvajt – tartja a mondás. A Legfelsőbb Bíróság tegnapi tárgyalásának egyik fő kérdése az volt: létezhet-e olyan alkalom, amely mindjárt 42 tolvajt is szül. Ennyi vádlottja volt ugyanis annak a szövevényes lopássorozatnak, amely az elmúlt nyár folyamán történt a honvédség egyik dunántúli alakulatánál. (…)

Az első fokon eljáró bíróság megállapítása szerint, a februárban bevonult újoncok júniusban kaptak először a „tolvajt szülő” alkalmon. (MH, 1993. okt. 19. 19)

P: Alkalom szüli a mestert. (Tóthné Litovkina 1993: 148)

Alkalom szüli a tolvajt, de azért nem mindenkiből lesz tolvaj, akinek alkalma van rá. (Hernádi 1985: 38)

Alkalom szüli az újszülöttet. (Tóthné Litovkina 1995: 733)

Hozzád szól e két sor, népem, hát jegyezd meg jól majd:

ki a kicsit nem becsüli, az szüli a tolvajt. (Timár Gy. 1986: 43)

Tolvaj szüli az alkalmat. (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

R: Magára hagyott háznál tolvajok gazdálkodnak.

L: Szerdék próbálja meg a macskát; Házi tolvajnak nincsen lakat.

ÁLLAPOT

Derék állapot a szerencsén feküdni (régi)

<jól kell sáfárkodni a szerencsével>

◊ Annyi sok szép igéreti után legkissebben dolgait ebben az országban a portán nem segitette. Ilyen a fejedelmek barátsága, ilyen reménség nélkül lehet hozzájok folyamodni mind azoknak, a kikre szükségek nincsen. És csak ugy bánnak az emberrel, valamint a czitronnal, a melyből a levét kifacsarván, azután elvetik. Ha a forrásból jól iszunk, azután annak hátat forditunk. Reánk pedig most nincsen szükség, az elmultat elfelejtették, és a hatalom kezekben lévén, jövendőre nem hajtanak. A kéd mondása szerént derék állapot a szerencsén fekünni – a való, hogy az olyan ágy nem igen állandó, de a még tart, addig csak jó rajta fekünni. (XXXII., Mikes K. Törökországi levelei 41)

R: Szerencse [Fortuna] kerekén okosan ülj; A sors forgandó.

D: A szerencsén fekszik <szerencsés körülmények között van>

◊ Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az óra. Ha a szerencsén nem fekszem is, csak jól aluggyam – jobb az egészség annál. (XXXII., Mikes K. Törökországi levelei 41–42)

ALMA

A piros alma is gyakran férges [Szép almának is van férge]

<a szép külső alatt gyakran hitvány belső rejlik>

E: lat. Res modo formosae foris, intus erunt maculosae {Azok a dolgok, amelyek kint szépek, belül fertőzöttek}; Fallax fiducia formae {Csalfa a külsőbe vetett hit}.

◊ Lucifer:

Mi kár, hogy szép eszméid újolag

Csak olyan hírhedett almát teremnek,

Mely künt piros, de béle por. (Madách I.: Az ember tragédiája 815)

◊ Hol beteg? Mije fájhat? Hátha csak úgy híresztelik, pletyka az egész? Egy sorvadó város nem nézhet ki így! És mégis… ki tudja, hisz hányszor férges belül a legpirosabb alma! (Mikszáth K.: A képzelt beteg)

◊ A szép leányról azt tartsuk, amit az almáról: a legszebb férges es lehet. (Balázs L.: Az én első tisztességes napom 26).

R: Nem mind arany, ami fénylik; A látszat csal; Szép kívül, de ördög belül; Méz alatt méreg, szép almában féreg.

D: Olyan, mint a piros alma: kívül piros, belül rothadt <szép külseje ellenére hitvány vagy beteges>

(A) tiltott alma jobb ízű (régi)

<amit tiltanak, azt csak azért is szívesebben csinálja az ember>

E: lat. Dulce pomum, quum [cum] abest custos {Édes a gyümölcs, amikor nincs felette felügyelet}; Augustinus: Appetuntur ardentius, quae vetantur {Hevesebben vágyunk arra, ami tilos}; Ovidius, Amores II.19.3: Quod non licet, acrius urit {Ami tilos, jobban nyugtalanít}; Ovidius, Amores III.4.17: Nitimur in vetitum semper cupimusque negata {Hajlunk mindig a tiltottra, és azt kívánjuk, amit nem szabad}; Publilius Syrus, Sententiae 393: Nil magis amat cupiditas, quam quod non licet {Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad}; Biblia, Ószövetség, 1Móz 2,16–17: És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz; 1Móz 3,6: És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért; szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

◊ De éppen most jő eszembe egy jó gondolat, hogy mért födözik és takarják ugy be magokot itt az asszonyok? Talám azért, hogy még inkább kapjanak rajtok, mert:

Mennél inkább légyen valami megtiltva,

Légyen is előttünk erősen elzárva,

Ámbár ahoz jutni kellessék fáradva,

Annál inkább birni azt várjuk suhajtva. (LXX., Mikes K. Törökországi levelei 122)

◊ Egyes körök örülnének, ha betiltanák a Népszabadságot

Hát, ha azt akarják, hogy kétmillió ember legyen kíváncsi rá, csak tiltsák! (Új Ludas, 1991. nov. 19. 14)

R: (A) tiltott gyümölcs édesebb; A lopott pina mindig jobb; (A) lopott szerelem édesebb.

Az alma nem esik messze a fájától (közismert) [Nem esik messze az alma a fájától]

<a gyerek természete a szülőéhez szokott hasonlítani>

E: lat. Non procul a proprio stipite [stemmate] poma cadunt {Alma nem esik messze a fájától}; Vertit eo caudam, qua decidit arbore, malum {Annak a fának hízeleg az alma, ahonnan leesik}.

◊ Igazán mondja egy poéta: amely atya jámbor fiat akar nevelni, jámbornak kell lenni, mert alma nem esik messze a fájától, a bagolynak sincsenek sólyom fiai; hanem amint ember embert, barom barmot nemz, úgy a jó atyák nevelnek jó fiakat. (Pázmány P.: Hogyan neveljék a szülők fiaikat, l. P. P. válogatott írásai 114)

◊ Gaude: (…) Az anyja is ollyan volt annak; nem esik az alma messze a fájátúl. (Actio Curiosa 183)

◊ Schelmajer: Elég szavad, de kevés savad. – Mondgyák a Magyarok, igaz-is: az alma nem meszsze esik Fájától. Kinek Apja Tolvaj: Magzattya-is lopó. A’ macskák még kis korokban-is, egérrel álmodoznak. (Dugonics A.: Az arany pereczek 23)

◊ A Klári néni Miklós fia vásott, gonosz szívű fiú volt, éppen mint testvére és anyja, mert az alma nem esik messze a fájától. (Mikszáth K.: Őrzsike története)

◊ – (…) Lehet, hogy akadnak a tisztekből is olyanok, akik csatlakoznak hozzánk, már csak azért is, hogy hazakerüljenek, de vigyázni kell, kutyából nem lesz szalonna.

– Igaza volt, – szólt közbe Péterné, – az alma nem esik messze a fájától, s ha igen is, visszahengeredik. (Kurkó Gy.: Nehéz kenyér 312)

◊ Akad olyan anya is, aki biztatja a nóta szavaival: úgy-úgy lányom add oda, én is úgy adtam oda tizenhárom éves koromban. Az alma nem esik messze a fájától. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 346)

◊ (…) a változatosság kedvéért ezúttal a szép, egészséges Alma erdőmérnök barátja esett ágynak! Hogy mi a baja, nem tudni, de joggal bizakodhatunk, hogy a szimpatikus fiatalember erős szervezete a következő folytatásra legyűri a veszedelmes kórt és akkor majd Alma nem esik messze az ágyától… (Ludas Matyi, 1988. febr. 24.)

◊ A 28 éves Victoria Rynnerre is áll, hogy az alma nem esik messze a fájától. (Reform, 1990. nov. 11. 43)

P: Aki korán kel, hamarabb utolérik, mint alma a fájától. (móka 1997: #1511)

Nem esik messze a macska a pofájától. (móka 2001: #2794)

Nem esik messze a szódás a lovától. (móka 2001: #2785)

Nem esik messze a vak a botjától. (Széll; móka 2001: #2792)

Nem esik messze az alma a szájától. (móka 1997: #1388)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Amilyen az apja, olyan a fia; Jó fa jó gyümölcsöt terem; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Rossz atyának ritka jó fia; Szép asszonynak szép a lánya; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; A sólyommadárnak nem lesz galamb fia; Farkasnak farkas a fia; Sasnak sas a fia; Párduc nem szül gyáva nyulat; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Ebnek eb a fia; Rossz anyának ritka jó leánya; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

L: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

D: 1. Az alma messze esett [elgurult] a fájától <nem hasonlít a szülőjére>

◊ Ezen okból küldék oly hamar ide visszá a fejedelmet, a ki is mint fogja magát hozzánk alkalmaztatni, nem tudhatom, de a mint észre kezdem venni, igen messze esett alma fájától. (CXXIII., Mikes K. Törökországi levelei 216)

◊ – Áldassék érte a seregeknek ura, hogy az alma ennyire elgurult a fájától! (Mikszáth K.: A szökevények)

◊ – Azt a fiút rosszul nevelted. Az alma messze esett a fájától.

– Rossz közmondás – felelte Noszty kedvetlenül. – Ha az almafa dombon áll, bizony az almája könnyen elgurulhat a lejtőn messzire, de ha kiegyenesítik a talaját, hát nem gurul el. (Mikszáth K.: A Noszty fiú esete Tóth Marival)

2. Az alma nem esett messze a fájától <a szülőjére hasonlít>

◊ Terror:

Ha! Bellónának, a mi dühösködő Aszszonyunknak epével trágyált szavait hallom; látszik, hogy Mársnak nem tsak felesége, hanem ugyan valoba Hugais.

Clamor:

Nem esett meszsze párjától, ugyan látszik.

Pavor:

Ebnek eb attyafia. (Holofernes, l. RMDE 2. 1429)

◊ E’ vólt az oka: hogy soha édes Atyját meg-nem-szomorította valamiben. (…) Fájától nem esett meszsze az alma, el-se-hengeredett. És: ha a’ dolgot derekasan föl-vöszszük: a’ magzatok előtt nagy ereje vagyon a’ Szűlők’ példáinak, akár a jóra, akár a’ leg-nagyobb gonoszra. (Dugonics A.: Etelka I. 49)

Az alma nem esett messze a fájától. Morel apjáról mesélik, hogy esküvője estéjén eltűnt a nászlakomáról. (Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 88)

Egy rohadt alma százat is elront

<egyetlenegy rossz tett, gonosz ember tönkreteszi a környezetet>

E: lat. Pomum compunctum cito corrumpit sibi iunctum {A sérült gyümölcs gyorsan tönkreteszi a mellette levőket}; gör. Apostolios, Paroimiai V.5.

◊ Ilyenkor szokott elhangzani minden fórumon, hogy társadalmi összefogással meg lehet szüntetni a korrupciót, elvégre a társadalom többségét becsületes emberek alkotják. Erre meg azt mondta egyszer egy idős ember, meglehetős szomorúsággal, hogy a tapasztalatai szerint ha véletlenül rohadt alma kerül egy nagy kosár egészséges alma közé, akkor rövid idő alatt az egész elrohad, fordítva viszont nem működik a dolog, egy egészséges alma nem tud jó hatással lenni a rohadtakra. (Szekszárdi Vasárnap, 2002. márc. 17. 7)

R: Egy rühes birka [juh] százat is elront; Egy csepp méregtől az egész hordó megkeseredik; Egy rohadt szőlőszem egész gerezdet megveszt.

A: Egy fecske nem csinál nyarat.

L: Egy bolond százat csinál; A példa ragadós [vonz].

Szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés (régi)

<a szelídséget, kedvességet többre becsülik, mint a durvaságot, vadságot>

◊ A’ Harmat-eső jobban mög-járja a’ szomjú földeket; a’ záporok penig hamar el-futtyák: úgy a’ sima szavak-is többet érnek a’ darabosoknál. Nékünk kölletik inkább valamit engednünk tulajdonunkbúl, ’s-a’ kutyát-is mög-böcsűlnünk uraért. A’ gyönge szavak sokkal inkább mög-lágyíttyák a’ kővé-keményödött szíveket; mint a’ tarajosok. A’ szelíd-kori gyümölcsnek-is mindenkor nagyobb böcse, mint a’ vad-korinak. Szittyíai mondás; édes leáncsom: hogy akkor leg-büdösebb a’ gané, mikor leg-hevesebben piszkájják. (Dugonics A.: Etelka II. 10)

R: (A) juhot nyírni, nem nyúzni kell; Egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel; Szép szónak nem szegik szárnya [szárnya nem szegik]; A szép szó az ellenséget is kibékíti; (A) szél a tölgyet ledönti, de a náddal nem bír.

ALSZIK

Aki alszik, nem vétkezik

◊ – Helyesebb lett volna a sátort választanom nyughelyül mint a nicolaiták házát, melyet az ephesusi angyal gyűlölt. De ha már egyszer itt vagyok, legcélszerűbb rögtön lefeküdni és aludni; mert – a közmondás szerint – aki alszik, nem vétkezik. (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 226)

Ki sokat alszik, keveset él

P: Ki sokat alszik, az buta lesz. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

ANDRÁS-NAP

András-napi hó vetésnek nem jó

<ha november 30-án, András napján esik a hó, a vetésnek ebből kára származhat>

◊ A gazdálkodással összefüggő András napi szokásokról is tudunk. Bánátban azt tartják: „András napi hó vetésnk nem jó.” (Penavin O.: Népi kalendárium 141)

ANYA

(A)milyen az anya, olyan a lánya (közismert)

<a gyerekek általában öröklik a szülők testi és lelki tulajdonságait (a lánygyermek és édesanyja közti viszony jellemzésére mondják)>

E: lat. Qualis mater, talis filia {Amilyen az anya, olyan a lánya}; Biblia, Ószövetség, Ez 16,44: Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémű az anya, olyan a leánya is; Talmud: A [Nasim] Házassági Törvények felírású III. fejezet 2. traktátusa.

◊ Mindenek felett arra kell vigyázni, hogy a gyermek semmi feslettséget ne lásson; mert a gyermeki tudatlanság amit lát, azt, mint a tükör, követésével kiábrázza; azért nem kell néki olyat látni, amit nem kell követni. Jusson eszünkbe, hogy… ama pogány Cátó kivete a tanácsból egy fő embert, csak azért, hogy leánykája jelenlétében feleségét megcsókolta; – mert bizonyos, hogy parancsolatnak tartják a gyermekek, amit szüléjöktől látnak. Azért példabeszéd az, hogy anyja minémü, leánya meg olyan. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 384)

◊ Kinek tészen kárt, aki tudva rossz feleséget vészen?

Magának is, de születendő gyermekeinek; mert a rossz rosszul nevel gyermeket, s félő, bé ne teljék az: Qualis erat mater, filia talis erit. Aminemű volt az anya, hasonló lesz a leánya. (Bod P.: Szent Hilárius 78)

◊ Szólott itt atyám is: régen tudom én azt,

Hogy a jó szántóföld sohasem terem gazt.

Te okos asszony vagy, én is egy bőlcs ember:

Fiúnkból sem lehet bikfa vagy vadkender. (Gvadányi J.: Rontó Pál, 257)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az apja, olyan a fia; Jó fa jó gyümölcsöt terem; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Rossz atyának ritka jó fia; Szép asszonynak szép a lánya; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; A sólyommadárnak nem lesz galamb fia; Farkasnak farkas a fia; Sasnak sas a fia; Párduc nem szül gyáva nyulat; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia; Rossz anyának ritka jó leánya; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

L: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

D: (Az) anyja lánya <az anyjára hasonlít>

◊ – No fiam, úgy látom, a feleséged elég rendesen szórja a pénzt.

Hát igen, ebben sajnos az anyja lánya. De azért ha dolgozni kell, akkor megfogja rendesen a munka végét. (Forgács T.: Magyar szólások28)

Anya csak egy van

<az édesanya pótolhatatlan>

◊ Tudtad, hogy szenved, ám szenvedtél te is, átkoztad a sorsot, amiért nem jutott neked különb anya, ez az igazság, legalább magadnak valld be, ha másnak nem mered.

De – anya csak egy van. Az ő testéből kerültél erre a világra. A vér nem válik vízzé. (Vámos M.: Anya csak egy van 32)

◊ A közhiedelemmel ellentétben sok állami gondozásban élő gyermeket felnevelne az anyja, csak az állam megkérdőjelezi, hogy képes-e rá. Pedig anya csak egy van. A gond az, hogy anya-otthonból sincs sokkal több. Mindegyikben telt ház van. (MH, 1997. aug. 19. 5)

Anyja után szalad a borjú (régi)

<a gyerek a szülője nyomdokán indul el az életbe>

◊ Laudatrix:

Tsak ritkán láttam még illyen jó gyereket,

Ez, úgy tartom, szopott vénusi tsetseket,

Hogy illyen nagy kedve van az Oskolához.

Larvatus:

A’ borjú örömest fut maga annyához.

Mnemosine:

A’ kiket én tartok két gyenge tsetsemen,

’S nevelek ama szép zőld Pimpla Hegyemen,

Azok nem felejtenek soha el engemet,

Mindenben keresik ennékem kedvemet. (A leendő múzsákat édesgető játék, l. RMDE 2. 1320)

R: Amint atyák fújják [dúdolnak], a fiaik úgy ropják [táncolnak].

Egy anya el tud tartani tíz gyermeket, de tíz gyermek nem tud eltartani egy anyát

<sokkal több áldozatot hoz a szülő gyermekéért, mint amennyit a gyerek vállal szüleiért>

E: lat. Bis quinam sobolem levius pater educat unus grandem, quam nati bis modo quinque patrem {Egy apa kétszer olyan könnyen neveli sarját, mint tíz fiú egy apát}.

◊ Melyikben vagyon nagyobb szeretet, a szülékben-é vagy a gyermekekben?

A nedvesség a fák gyökerekről mégyen az ághegyekre és nem vissza; a víz is aláfoly mindenkor, nem fel; úgy a szeretet is nem visszamégyen a régiekre, hanem aláfoly az újakra, hogy mindenik a maga nemének szaporítására s annak megtartására vonattassék természeti indulatja által; és így a szülékben sokkal nagyobb az indulat az ő gyermekeikhez, mint a gyermekekben szüléikhez. Ahonnan kevesebb panasszal tart el egy anya tíz gyermeket, mint tíz gyermekek egy anyát. Vix unum pascunt pignora dena Patrem. (Bod P.: Szent Hilárius 81)

R: (Sokkal) könnyebb egy apának hat gyereket eltartani, mint hat gyereknek egy apát gondozni.

Keserves anyának potrohos (a) gyermeke (régi)

<a rendetlen, beteges szülőnek gondozatlan, beteges a gyereke is>

◊ Gaude: Hóhó, – minden úrnak van most egy markás mája; (így.) Hallottad-é, hogy keserves anyának sz.ros a gyermeke. Nem mind arany az, a mi fénlik. (Actio Curiosa 172)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Amilyen az apja, olyan a fia; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Rossz anyának ritka jó leánya; Rossz atyának ritka jó fia; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

L: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

Minden anyának a maga gyermeke a legszebb [a legkedvesebb]

E: lat. Cicero, Tusculanae disputationes V.22: Suum cuique pulchrum {Mindenkinek szép a magáé}.

◊ Bezzeg hasznos szolga ekkoron a réti-, nádi-, mezei bagoly, meg is bocsátja a gazda a bagoly hiúságát, amelyről a példabeszéd mondja:

„Bagoly is azt gondolja, hogy sólyom a fia.”

Miért is ne nézné el, mikor ebből a példabeszédből is a legnemesebb indulat: az anyaszeretet szól, amelyről bölcsen tudjuk, hogy a legcsúnyább porontyot is arannyal borítja be. Az anya szeme mindég a legszebbet látja magzatjában. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 101)

◊ – Jaj, Róka koma, bent az erdőben van a fészkem, olyan szépen kérlek, mint a megváltót, hogy a fészkemből a fiókáimat meg ne edd! – Hát hogy enném meg, mikor én kereszteltem őket? De miről ismerem meg, hogy azok a te fiókáid? – Hát onnan, hogy ők a legszebbek az egész erdő fiókái közt.

Találkoznak egy idő után megint. De sír a bagoly: – Látod, Róka koma, megígérted, s mégis megetted a fiókáimat! – Hát hogy ettem volna meg? Hiszen én csak a rettenetesen csúfakat ettem meg, nehogy a tieidet elpusztítsam. – Jaj, te Róka koma, hát te nem tudod, hogy mindenkinek a saját fiókája a legszebb a világon? (Nagy O.: Asszonyok könyve 383)

◊ – Én eztet nem tudtam elnézni. Azt mondtam a fiamnak, hajtsa el a háztól, takarítsa el. Olyant még a szemétdombon is kap.

– Na látod, látod? Mindenkinek a gyermeke kedves. Ha valaki a leányodról így vélekedne, hogy esne a te lelkednek?

– Hát az enyém, az más.

– Igen, mert az a tiéd. (Nagy O.: Asszonyok könyve 450)

◊ Néhány nap múlva az új párt elnöke ugyanabban a televízióban egyértelműen kedvező hasonlatként említette az MSZP-t mint csecsemőpártot, hozzátéve, hogy az újszülöttet az összes szülő természetesen a legszebbnek látja. (Népsz, 1989. okt. 16. 10)

R: Minden tehén a maga borját nyalja; A majomnak is szép a maga fia; A bagolynak is a maga fia a legszebb; Taknyos gyereke is kedves az anyjának; A béna rajkó is kedves az anyjának; A bagoly is azt gondolja, hogy sólyom az ő fia.

L: Róka is dicséri a maga farkát; Minden cigány a maga lovát dicséri.

Nézd meg az anyját, (úgy; s) vedd el a lányát (közismert)

<a nősülni szándékozó számíthat rá, hogy olyan lesz a felesége, mint a lány anyja>

◊ – (…) Ez alól nem kivétel a párválasztásnak, valláserkölcsi nyelven mondva, a házasságnak intézménye sem. Az ösztönösen jelentkező érzelmek mellett, sokszor annak ellenére, ezernyi más szempont jelentkezik. Mennyije van a lánynak, vagy megfordítva. Ki volt az apja; nézd meg az anyját, vedd el a lányát, és ki tudná hamarosan, hogy mi minden még. (Szabó P.: Talpalatnyi föld 193)

◊ Minden család számtalan viselkedésmintát ad át a gyerekeknek, amiket azok természetesként visznek tovább más kapcsolataikba. Nemcsak az anyját érdemes megnézni, hogy elvehesd a lányát, hanem az apát is, hogy „elvehesd” a fiát. Gyakran az ellenkező nemű szülőtől is tanulunk viselkedéselemeket. (F. Várkonyi Zs.: Tanulom magam 68)

P: Nézd meg az anyját, ha Isten is úgy akarja, ebül vész el. (móka 1997: #1493)

Nézd meg az anyját, ne vedd el a lányát. (Hernádi 1985: 45)

Nézd meg az anyját, szakaszd le virágát. (móka 2001: #2786)

Nézd meg az anyját, tovább érsz. (Timár Gy. 1986: 134)

Nézd meg a lányát, és edd meg a gombát. (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

L: Amilyen az anya, olyan a lánya; Jó fa jó gyümölcsöt terem; Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Jó fának is van rossz gyümölcse; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Rossz anyának ritka jó leánya; Szép asszonynak szép a lánya.

Rossz anyának ritka jó leánya (régi)

◊ Kinek tészen kárt, aki tudva rossz feleséget vészen?

Magának is, de születendő gyermekeinek; mert a rossz rosszul nevel gyermeket, s félő, bé ne teljék az: Qualis erat mater, filia talis erit. Aminemű volt az anya, hasonló lesz a leánya. (Bod P.: Szent Hilárius 78)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Amilyen az apja, olyan a fia; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Rossz atyának ritka jó fia; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; Farkasnak farkas a fia; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

L: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

ANYÓS

Az anyós akkor jó, ha porhanyós

<az a boldog férj, akinek az anyósa már meghalt>

◊ – Fiam, nehéz életem van nekem. (…) a fiamnak a felesége igen sokszor megbántotta az én öreg lelkemet. (…)

Hej, nagyot sóhajt, s úgy sír:

– Tudod, az anyós csak úgy jó, ha „porhanyós”. (Nagy O.: Asszonyok könyve 511)

◊ Az utolsó lány esküvőjén megeszik a kannibálok az anyóst, mert már nincs szükség rá. Az anyós akkor jó, ha porhanyós. (szóbeli közlés, Komlósi Dezső, 1989)

P: Az anyós akkor a legjobb, mikor már porhanyós. (Sirisaka 1900: 94)

Az anyós akkor jó, ha kedves. (Tóthné Litovkina 1995: 733)

R: Egy anyós volt jó, azt is elvitte a manó.

L: Menyecskének, ha mézből volna is napája, nem kedves; Napa ritkán alkuszik meg a menyével.

Egy anyós volt jó, azt is elvitte a manó

<annak a férfinak boldog a házasélete, akinek már nem él az anyósa>

◊ Etel se gondolt semmi rosszra, mikor ráhúzott egyet Márikára, és csak úgy odavetve azt válaszolta az öregasszonynak:

– Mért volna mögháborodva? Azért, mert szereti a gyerököt?

– No, csak pártold a muszkádat – szaladt ki szüléből a szó, míg leöntötte a kötőjéből a csutkát, és odább rúgta az ágy lábánál szundikáló macskát, noha az nem volt neki útjában.

Nem, a macska nem vétett semmit, és Etel még annyit se vétett, mint a macska. Csak éppen hogy szüle öreg volt már, kicsi és töpörödött, elborítva az esztendők pókhernyóitól, mint a levele száradt szilvafa. Etel pedig nagy, erős, fehér-piros, mint virágos almafa a napsütésben. Tudnivaló, hogy jó anyós csak egy volt a világon, azt is elvitte az ördög, de még el nem vitte, bizonyosan az se szerette a menye tükrében látni magát. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 53)

R: Az anyós akkor jó, ha porhanyós.

L: Menyecskének, ha mézből volna is napája, nem kedves; Napa ritkán alkuszik meg a menyével.

APA

Amilyen az apja, olyan a fia

<a gyerek a szülő testi és lelki tulajdonságait örökli (fiúgyermekre és apjára mondják)>

E: lat. Athanasius: Qualis pater, talis filius {Amilyen az apa, olyan a fia}.

◊ Igazán mondja egy poéta: amely atya jámbor fiat akar nevelni, jámbornak kell lenni, mert alma nem esik messze a fájától, a bagolynak sincsenek sólyom fiai; hanem amint ember embert, barom barmot nemz, úgy a jó atyák nevelnek jó fiakat. (Pázmány P.: Hogyan neveljék a szülők fiaikat, l. P. P. válogatott írásai 114)

◊ Szólott itt atyám is: régen tudom én azt,

Hogy a jó szántóföld sohasem terem gazt.

Te okos asszony vagy, én is egy bőlcs ember:

Fiúnkból sem lehet bikfa vagy vadkender. (Gvadányi J.: Rontó Pál, 257)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Jó fa jó gyümölcsöt terem; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Rossz atyának ritka jó fia; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; A sólyommadárnak nem lesz galamb fia; Farkasnak farkas a fia; Sasnak sas a fia; Párduc nem szül gyáva nyulat; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia; Rossz anyának ritka jó leánya; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

D: (Az) apja fia <apjára hasonlít>

◊ Hogy a most 37 esztendős Karl nem teljesen apja fia, azt persze eddig is sejthették az osztrákok, már csak tanulmányainak sajátos elhúzodása okán is. (MH, 1998. dec. 12. 12)

Ne tanítsd apádat (gyereket csinálni)

<ne akard kioktatni a tapasztaltabb, idősebb embert>

◊ Monda Gyula: Te penig (leány lévén) apádat ne tanícsd. Én tisztömet jól tudom. (Dugonics A.: Etelka II. 409)

R: Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál; Többet tud [akar tudni] a csibe, mint a tyúk; Nem kell a cigányt lopásra tanítani; A sast ne tanítsd repülni; A tojás okosabb akar lenni a tyúknál.

L: Aki tudja, csinálja, aki nem (tudja), (az) tanítja; Minek köhög a bolha (, mikor nincs tüdeje)?!

(Sokkal) könnyebb egy apának [szülőnek] hat gyereket eltartani, mint hat gyereknek egy apát gondozni

<sokkal nagyobb áldozatot vállal a szülő gyermekéért, mint amennyit a gyermek hoz szüleiért>

E: lat. Bis quinam sobolem levius pater educat unus grandem, quam nati bis modo quinque patrem {Egy apa kétszer olyan könnyen neveli sarját, mint tíz fiú egy apát}.

◊ Magyar szólás-mondás, hogy egy szülő felnevel és eltarthat 6 gyermeket, de hat gyermek sem tud eltartani egy szülőt. (Atomerőmű, 1990. okt.: 5)

R: Egy anya el tud tartani tíz gyermeket, de tíz gyermek nem tud eltartani egy anyát.

Ár1 (’áramló víztömeg’)

Ár ellen [árral szemben] nem lehet úszni [nem jó úszni; úszni nem lehet; nehéz úszni]

<a közvéleménnyel reménytelen szembeszállni>

E: lat. Adversa flumina natare {Ár ellen úszni}; Contra fluminis tractum niti difficile {Nehéz a folyóban az ár ellen úszni}; Ovidius, Ars amatoria 2.181: Nec vincere possis flumina, si contra, quem rapit unda, nates {És nem tudod könnyen legyőzni a folyókat, ha szemben úszol azzal, akit a hullám elragad}; katolikus Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 4.26: Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe az árral.

R: (A) széllel szemben nem lehet pisálni; Víz ellenében nehéz úszni.

L: Nem jó fejjel menni a falnak.

D: 1. (Az) ár ellen [(az) árral szemben; szemben az árral] (úszik) <szembefordul a közvéleménnyel>

◊ Korszerű, nagyteljesítményű áremelőgépet kísérleteztek ki magyar tudósok. (…)

A szerkezet érdekessége, hogy szabad- és maximált áraknál egyaránt kiválóan alkalmazható, s miután tisztítja a vizet, víz alatt, sőt, ár ellen is lehet vele árat emelni. (Ludas Matyi, 1988. jún. 8. 6)

◊ Kérdés, hogy e bizalom viszonzásra talál-e majd, Kornai ugyanis nem egy ponton „szemben úszik az árral”, vitázik a pártok programjaival és a mostani országvezetés reformlépésnek elkönyvelt intézkedéseivel egyaránt, a kettőt sokszor eléggé el nem ítélhetően egy kalap alá véve. (Beszélő, 1989. dec. 18. 33)

◊ Úgy tűnik, az árral szemben úszik a Bácshús Rt: a bajai székhelyű cég ahelyett, hogy emelné, csökkenti termékei árát: átvállalta a húsra is bevezetett 6 százalék áfát, s tavaly érvényes áraiból is engedett. (Esti Hírlap, 1993. jan. 18.)

2. (Az) árral (úszik) <a többséggel tartó emberre mondják>

◊ Mindenki köteles az árral úszni. Aki az ár ellen próbál úszni, az beleütközik a „Hatályosabb”-ba, és többévi börtönnel büntethető. (Nagy L.: A fürdés megrendszabályozása, l. Élőkről jót vagy semmit 443)

ÁR2 (’valaminek az ellenértéke’)

Mindenkinek [minden embernek] megvan a maga ára

<bárkit meg lehet vesztegetni>

◊ Az államigazgatásban mindenkinek megvan a maga ára – körülbelül ez volt az Antall-kormány által bíróság elé citált politológus emlékezetes kijelentésének lényege. (MH, 1995. ápr. 1. 7)

R: Adj a bírónak aranyat, tiéd az igazság; A kerék is jobban forog [úgy forog a kerék], ha kenik; A szekeret is kenni kell; Ajándék megvakítja a bírót; Arany kulcs minden ajtóba beillik; Aranyat is sárból szoktak kikaparni; A pénz nagy úr; (A) pénz beszél (, (a) kutya ugat); A pénz mindent megtesz; Nincs megvesztegethetetlen ember, csak az összeg kérdéses.

L: Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.

ARABUSUL

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul

<amihez nem ért az ember, ne csinálja, ne mondjon véleményt róla>

E: Kocsi Sebestyén István (1761–1841) debreceni professzor szavai.

◊ Az arab nyelv 1792–1803 között fordul elő először a tárgyak között; tanította Kocsi Sebestyén István professzor. A vizsgálatokra abban az időben a városi tanács el szokta küldeni két-két megbízottját, akik mintegy ellenőrzést gyakoroltak, és tapasztalataikkal aztán be is számoltak a városi tanácsnak, a kollégium legfőbb patrónusának. Ilyen alkalommal szólhatott bele valamelyik tanácsbeli az arab nyelvbe, és erre tehette aztán a professzor azt a megjegyzést: ~. (Kardos Albert, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 635–636)

◊ A sok felköszöntőből érdemes megemlékezni a debreceni küldöttség vezetőjének szavairól: „Ha a te nyelveden szólhatnék, hogy jobban oda férkőzhessek szívedhez, azon szólalnék, Fadlallah! De régi közmondás nálunk, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Ám megértesz te így is, és magyarul. (…)” (Tardy L.: Régi hírünk a világban 271)

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. De egy szóra feltétlenül szüksége van, ez a „mafis”. A „Nincs.” (Ludas Matyi, 1983. 46. szám. 16)

Aki nem tud arabusul… [cím]

A televízió reklámjában az utóbbi időben több alkalommal is ellentmondást nem tűrő hangon jelentette be egy komor férfihang: Amo, latin szó, azt jelenti: szeret, kedvel. Állításának bizonyítékát a szótárban is bemutatta. Igenám, de a latin szótárakban a ragozási mód felismerésének megkönnyítésére egyes szám első személyben tüntetik fel a latin igéket, míg a magyar jelentésüket egyes szám harmadik személyben. Ez egyébként minden latin szótár használati utasításában megtalálható.

Az említett kifejezés így hangzana helyesen: amo, latin szó, azt jelenti: szeretem, kedvelem.

Tanulság: aki nem tud arabusul, ne beszéljen latinul… (Ludas Matyi, 1983. 46. szám. 13)

◊ „Qui prodest?” – kérdi a Magyar Hírlap egyik vitacikkében valamelyik államtitkárunk, cui prodest helyett.

Ejnye, ejnye, államtitkár úr! Aki nem tud latinusul, ugye… (Új Ludas, 1991. jún. 4. 14)

P: Aki nem tud arabusul, azért Arafat se búsul. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Aki nem tud arabusul, azért egy arab se búsul. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Aki nem tud arabusul, beszéljen arameusul. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Aki nem tud arabusul, ne akarjon. (Tóthné Litovkina 1995: 732)

Aki nem tud arabusul, ne tanulja. (Tóthné Litovkina 1995: 732)

R: Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál.

L: Ki-ki (a) maga mesterségét folytassa; Ki-ki maga mesterségét legjobban tudja; Ki minek mestere, annak huncutja; Ki minek nem mestere, gyilkosa [hóhéra; bolondja] az annak.

ARANY

Arany is fényesebb, ha kézen forog (régi)

<(?)>

◊ Tehát: még azt se tudod: hogy maga az arany, és ama’ gyémánt sokkal fényesebbek, ha kézben forgattatnak, és meg-síkáltatnak? (Dugonics A.: Etelka I. 59)

Aranyat is sárból szoktak kikaparni (régi)

<a cél eléréséhez pénzt, ajándékot kell adni annak, akin az ügy intézése múlik (?)>

◊ – (…) Nekem van pénzem sok. Ha a tanú, ha a vádló olyan bolond, hogy pénzért meg nem engedi magát vásároltatni, majd a bíró, a törvényszék okosabb lesz. Az aranyat a sárból is fölveszik. (Jókai M.: Az arany ember 501)

R: Adj a bírónak aranyat, tiéd az igazság; A kerék is jobban forog [úgy forog a kerék], ha kenik; A szekeret is kenni kell; Ajándék megvakítja a bírót; Arany kulcs minden ajtóba beillik; Nincs megvesztegethetetlen ember, csak az összeg kérdéses; Mindenkinek megvan a maga ára.

L: Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.

Az arany a sárban is (csak) arany

<az igazi érték a hozzá méltatlan környezetben is érték marad>

◊ A királyoknak nincs méltóságok ellen, hogy a jobbágyok, a szakácsok és lovászok szolgálatját vészik és szükségeket ezek által véghez viszik; tehát az Anyaszentegyház tudománya sem homályosodik azzal, hogy a pogányok bölcsessége szolgál néki.

Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fű nem volna, nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó nem találtatnék; azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból kimossuk az aranyat, ami jót a pogányok írásiban találunk, épületünkre fordítjuk. (Pázmány P.: Négy dologrúl tudósíttatnak az olvasók, l. Válogatott prédikációk 22)

R: Nem fogja rozsda az aranyat; Dudva közt is virág a virág; A gyöngy csak gyöngy, ha a sárba esik is; Az óriás csak óriás, ha a völgyben áll is.

A: Könnyű a tisztát bemocskolni; Nehéz a fehérből a mocskot kivenni.

L: A tisztának minden tiszta.

Az arany sem terem föld nélkül (régi)

<a legértékesebbnek is van hibája, fogyatékossága>

◊ (…) a világon semmi nincs fogyatkozás nélkül; vannak a tengernek habjai, a földnek indulási, az egeknek felhői, a Holdnak és Napnak fogyatkozási, a tűznek füstei; nem lehet a rózsa tövis nélkül, a méz szonkoly nélkül, a búza polyva nélkül, a bor söprű nélkül, sőt az arany sem terem föld nélkül. (Pázmány P.: A keresztyén prédikátorokhoz, l. Válogatott prédikációk 29–30)

R: Nincsen rózsa tövis nélkül; (A) hajszálnak is van árnyéka (1); Nincsen fény árnyék nélkül; A legvastagabb falban is látni repedést; Ritka búza, melyben konkoly nincsen; A legjobb bornak is van söprűje; Méz mellett fullánkot is találni; A fehér liliomnak is fekete az árnyéka; Nincsen tűz füst nélkül.

Hallgatni arany (közismert)

<gyakran tanácsosabb nem kimondani, amit gondolunk>

E: lat. Silentium omnia bona continet, mala omnia loquacitas {A csend minden jót, a fecsegés minden rosszat megtart}; Scire loqui decus est, decus est scire tacere, haec duo si poteris scire, peritus eris {Tisztességes dolog, ha tudsz beszélni, továbbá, ha tudsz hallgatni, ha ezt a két dolgot hatalmadban fogod tartani, bölcs leszel}; Talmud.

◊ És így jutottunk be az ezüstkorból az aranykorba, mert a „sokat elnéző” emberek jutottak uralomra.

Ma a hallgatás divatja van. A hallgatás „arany”. (Mikszáth K.: Az aranykorszak)

◊ A hercegi iskolán

Házitanító:

– Melyik a legnemesebb fém, fenség?

Herceg:

(töprengve hallgat)

Házitanító:

– Úgy van fenség! Kitűnően válaszolt: hallgatni arany! (Kisbán Gy.–Meggyesi É.: Jobbnál-jobb vicczek 58)

◊ Eredetileg zeneszerzőnek indult, de néhány kürt- és fuvolaverseny elegendőnek bizonyult, hogy belássa, a magafajta átlagos komponistáktól tengeribetegek a muzsikusok. Hallgatni arany! – akasztotta a kétértelmű jelmondatot munkaasztala fölé, s zenetörténeti kutatásokba kezdett. (Vámos M.: Félnóta 125)

◊ Amiről beszélünk, természetszerűleg más fogalmi rendszert igényelne…, no de hát azzal főzünk, amink van. Rendre arról kell, sőt illős beszélnünk, amiről nem tudunk beszélni. Hallgatni nem arany. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 67)

◊ – Csóró! – mondta megvetően az üzletvezető. Magának nincs fizetőképes kereslete. – Éhenkórász!

Hallgattam, mert hallgatni arany, de a boltvezető kevesellhette az unciát, mert tovább sértegetett. (Ludas Matyi, 1988. jan. 20. 5)

◊ A Neptun helyzete még arra is int bennünket, hogy ma különösen óvakodnunk kell a pletykáktól, intrikáktól. Jusson tehát eszünkbe napközben is a közmondás: „Hallgatni arany.” (Mai Reggel, 1990. okt. 11. 19)

◊ Az, hogy a közmondások számos esetben mennyire hasznavehetetlenek, hamar megtanultam. A jelen gyakorlata csak megerősített ebben. Ha Ákos kezdeti felszólításaira a hallgatás arany igéjével válaszoltam, ő egyre ingerültebbé vált. Rádöbbentem, ha konokul a közmondás tanácsára adok, gellert kap a barátságunk. (Népsz, 1996. jún. 1. 26)

◊ A fiú megjárt sok országot, sok mindent megtanult, megtapasztalt, többek között, hogy hallgatni arany, s azt is, a világon mindenhol vannak szegények és gazdagok, s a gazdagság nem mindig azoké, akik megdolgoztak érte. (Szekszárdi Vasárnap, 2000. máj. 7. 9)

P: Hallgatni arany, ha ordítani kell, felejtsd el az aranyat. (Mai Magazin, 1987. jan.: 14)

Hallgatni, ha arany, mint hirdeti bölcsen az ó-kor s tartja a közmondás, akkor napjainkban vajmi kevés gazdag anyós van. (Sirisaka 1900: 128)

L: Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj; Bolond beszél, okos hallgat; A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat; Hallgatni arany, beszélni ezüst; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; (A) hallgatás senkinek be nem töri (a) fejét; Ne szólj szám, nem fáj fejem.

Hallgatni arany, beszélni ezüst

<a hallgatás gyakran hasznosabb, mint a beszéd>

E: lat. Silentium omnia bona continet, mala omnia loquacitas {A csend minden jót, a fecsegés minden rosszat megtart}; Scire loqui decus est, decus est scire tacere, haec duo si poteris scire, peritus eris {Tisztességes dolog, ha tudsz beszélni, továbbá, ha tudsz hallgatni, ha ezt a két dolgot hatalmadban fogod tartani, bölcs leszel}; Talmud.

◊ A „sokat szenvedett” emberek helyett „sokat beszélő” emberek kultusza következett. S ezzel felváltotta a vaskort az ezüstkor. Mert a hallgatás arany, a beszéd ezüst. (Mikszáth K.: Az aranykorszak)

◊ Megint semmi nesz. Senki sem hallja. Még a vén Visztula is jónak látta visszahúzódni az ólak felé, lassú, félénk morgással, mintha arról elmélkednék: „Hallgatni ezüst, ugatni réz.” (Mikszáth K.: A kártya)

◊ Természetrajzi szempontból vizsgálva, a pénz több formában jelentkezik. Jelentkezhetik szilárd és légnemű halmazállapotban; ez utóbbi formájában költők állítják elő. (…) Anyaga lehet arany, ezüst vagy papír; aranynak rendesen csöndesebb, ezt bizonyítja a „Hallgatni Arany, beszélni Petőfi” közmondás (…) (Karinthy Fr.: Pénz, l. Barátom a vállalkozó 133)

◊ Hol vannak már azok a szép idők, amikor egy belvárosi telefonfülkében kifüggesztett tábla okkal és joggal hirdette az igazságot: Hallgatni arany, beszélni 60 fillér.

Azóta sok minden megváltozott: eltűnt életünkből a hatvanfilléres tantusz, hallgatni már nem lehet és – az ismert rádióműsor címével szólva – beszélni nehéz. Nincs vonal, megrongáltak a készülékeket (…). (Ludas Matyi, 1989. ápr. 5. 10)

P: Beszélni ezüst – hallgatni gyávaság. (Új Ludas, 1991. dec. 24. 26)

Hallgatni arany, beszélni forint. – felirat telefonkészülék mellett (Hernádi 1985: 143)

Hallgatni arany, parkolni húsz forint. (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

R: Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj.

L: A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat; Hallgatni arany; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; (A) hallgatás senkinek be nem töri (a) fejét; Ne szólj szám, nem fáj fejem; Bolond beszél, okos hallgat.

Ki azt ígéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni (régi)

<aki gyors, hirtelen gazdagodást ígér, többnyire csaló>

◊ Az alkímia kereste a filozófus-követ vagy a nagy elixírt, amely valamely nemes fém összes tulajdonságait úgy megváltoztatja, hogy valóságos arany lesz belőle. Az egyetlen magyar közmondás, amely az emberiségnek erről a hiú törekvéséről szól, azt mutatja, hogy a józan magyar elme idejében átlátta e törekvés sikertelen voltát; ez a közmondás Dugonicsnál van feljegyezve, és így hangzik: Ki azt ígéri: hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni (…) (Kertész M.: Szokásmondások 93)

Ki korán kel, aranyat lel (közismert)

<az az ember, aki szorgalmasan dolgozik, ill. késedelem nélkül cselekszik, sokra viszi>

E: lat. Aurora musis amica {A hajnal a múzsák barátja}; gör.

◊ Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, ahol nem vetettél,

Aki korán kel fel, könnyen aranyat lel. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 174)

◊ (…) többen, akik korán keltek, aranyat leltek az utcán, amerre Verebes László a múlt este futott a kilyukadt zsebbel. (Mikszáth K.: A két koldusdiák)

Ki korán kel, aranyat lel.

Viszont aki aranyat lelt, későn fekszik, és másnap már nem tud korán felkelni. Leghelyesebb le se feküdni, akkor mindenkit megelőz az ember. (Karinthy Fr.: Közmondás, l. Én és Énke 73)

◊ Ha én főnök lennék

a kakasokkal kelnék,

– egész nap dalolnék,

aranyat lelnék (…) (Esterházy P.: Termelési-regény 45)

◊ A villamos elment, s míg a járdaszigeten zavartan álldogáló ismerősömet figyelem, eszembe jut, hogy hiszen az volt a szava járása: a türelem rózsát terem. Mindig e szerint is élt, s humora egy csöpp sem lévén, sosem értette, miért felelnek neki kedvelt közmondására azzal, hogy „ki korán kel, aranyat lel”, vagy pedig „szemesnek áll a világ”. (Népsz, 1986/6. 24)

◊ Férfiasan bólintottam. A jó halász alkalmazkodjék a jó halakhoz. Ki korán kel, jó halat lel. Szegény halak! Hajnali négykor kelnek, hogy időben kifoghassa az ember őket a vízből, melyet olyan indokolatlanul szeretnek. (Ludas Matyi Évkönyve, 1990: 144)

◊ Szupertitkos felvonulás [cím]

Ki korán kel

Óriási riadalom támadt november utolsó péntekének hajnalán a kőbányai Hős utcában. Két háztömböt szabályszerűen körbefogtak a zsaruk, s azt az utasítást kapták, ellenőrzés nélkül senki nem mehet se be, se ki. Még jó sötét volt, mikor négy óra tájt bezörgettek az első lakás ajtaján. Mindjárt megtalálták, akit kerestek. (Zsaru, 1993. dec. 23. 68)

P: Aki korán kel, az délelőttös. (kifacsart 1999: 20)

Ki korán kel, álmos. (Hernádi 1985: 115)

Ki korán kel, az nem munkanélküli. (Ludas Matyi, 1990. febr. 28. 12; Katona 1994: 234)

Ki korán kel, Koránt lel. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Ki korán kel, ne nézd a fogát. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

L: Aki előbb jön, előbb őröl; Későn jött vendégnek csont a vacsorája; Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra [őröl].

Nem mind arany, ami fénylik (közismert)

<nem minden értékes, ami jónak és szépnek látszik>

E: lat. Non omne quod nitet, aurum est {Nem mind arany, ami fénylik}; Aurea ne credas, quaecumque nitescere cernis {Ne hidd, hogy amit csak ragyogni látsz, arany}; Non aurum est quodcumque nitet, non gemma, quod ardet {Nem arany mindaz, ami ragyog, nem drágakő, ami csillog}.

◊ Nyájas beszélgetés közben esék szó közöttünk az papok életérűl; és midőn egy főember azt mondotta vólna, hogy ha nem mind arany, ami fénylik, bár meghigye minden ember, hogy nem mind szent, aki papságot visel (…) (Pázmány P.: Öt levél, Harmadik levél 93)

◊ Szülék, vigyázzatok ezek erkőlcsére,

Leginkább álorcás színeskedésére:

Mert nem minden arany, mely fénylik a napon,

Azon palást sem pap, mely vagyon a papon. (Gvadányi J.: Rontó Pál, 263)

◊ – Ha Juliánát jól nem ismérném, könnyen elhitetnétek velem: hogy ő a’ báránynál is-ártatlanabb. De, Koma, nem mind ezüst, a’-mi fémlik. (Dugonics A.: Az arany pereczek 23)

◊ Annyit világosan felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel rózsákat aratni nem lehet. (…) Itt fordítani kell a köpönyegen. Hiába, nem mind arany, ami – sárga. (Jókai M.: Az új földesúr 52)

◊ – Mondd meg, kis cselédem, a diákoknak, hogy nem mind arany, ami fénylik, ezt ők is tudják, de tedd még hozzá, hogy némelykor arany lehet az is, ami nem fénylik. (Mikszáth K.: Szent Péter esernyője)

◊ Beszélgetésünk során arra is kitértem, hogy a Szovjetunióban sem minden arany, ami fénylik, jobb lenne reálisabban értékelnünk a dolgokat. (Bokor I.: Kiskirályok mundérban 103)

◊ A suszterek szerint a legtöbb gondot a másként gondolkodó cipők okozzák; ezek sehogyan sem akarnak arra menni, amerre a gazdájuk szeretné.

A tanulság – ha van egyáltalán – egyébként a napnál is világosabb: nem mind fényes, ami cipő. (Ludas Matyi, 1988. szept. 21. 6)

◊ Mindezzel együtt ott sem minden arany, ami fénylik, az sem a létező világok legjobbika, de súlyosabb zavarok nélkül működik. (Magyarország, 1989. jan. 20. 27)

◊ A könyv alcíme: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. Lám, a posztmodern sem fenékig tejfel, és nem minden posztmodern, ami fénylik. (ÉI, 2001. febr. 23. 3)

P: Nem mind arany, aki költő. (Rónaky 1997)

Nem mind Arany, ami Tompa. (kifacsart 1999: 83)

Nem mind arany, ami Petőfi. (Hernádi 1985: 46)

Nem mind arany, amit a cigányok árulnak. (móka-levél)

Nem mind papsajt, ami fénylik. (Timár Gy. 1986: 134; kifacsart 2000: 87)

R: A piros alma is gyakran férges; A látszat csal; Szép kívül, de ördög belül; Méz alatt méreg, szép almában féreg.

ARANYTOJÁS

Nem szabad megenni [levágni] az aranytojást tojó tyúkot [Az aranytojást tojó tyúkot kár megenni]

<nem szabad tönkretenni a további haszon forrását>

E: Aiszópusz meséje.

◊ „Nem engedjük levágni az aranytojást tojó tyúkot” – hangoztatta többször is Vladimír Me

iar szlovák kormányfő a privatizációval kapcsolatos, hónapok óta húzódó viták során, arra utalva, hogy az előző kormánnyal ellentétben nem kívánja magánkézbe adni a legfontosabbnak tartott állami vállalatokat. (HVG, 1995. szept. 16. 29)

R: Ne verd a diófát, mely bő gyümölcsöt ád. Nem szabad levágni azt a tehenet, amelyet fejni akarunk.

L: Magad alatt ne vágd a fát.

D: Az aranytojást tojó tyúk <a további haszon forrása>

◊ Ezután rögtön a bukómadár és a fogoly következett, majd rövid időre az aranytojást tojó tyúk lett az év madara. (Ludas Matyi, 1988. márc. 16. 5)

◊ – Ön volt az, aki annak idején azt tanácsolta, hogy legyünk a vas- és acél országa!

– Emlékszem, az jó kis történet volt, igazán sajnálom, hogy nem jött be. Meg az aranytojást tojó tyúkot is én találtam ki. (Ludas Matyi, 1989. szept. 27. 5)

◊ Tételezzük fel, hogy Ön a visszarendeződés híve. Mi jut eszébe az aranytojást tojó tyúkról? (Ludas Magazin, 1989. dec.: 2)

ARAT

Nem mindig [mindenkor] az arat, aki vet [vetett]

<nem mindig az boldogul, aki jól dolgozik>

E: lat. Alii sementem faciunt, alii metent {Egyesek vetnek, mások aratnak}; Alius est, qui seminat, et alius est, qui metit {Más vet, és más arat}; Biblia, Újszövetség, Jn 4,37: Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, és más az arató; gör.

A: Ki mint vet, úgy arat; Ki mint veti (az) ágyát, úgy alussza álmát; Aki jó magot vet, jó aratást vár; Jó vetésnek dús az aratása; Amint veted a pendelyhálót, úgy fogod a keszeget.

L: Aki nem vet, nem arat.

D: Ott is arat, ahol nem vetett <mások munkájának az eredményéből, lopásból él; haszonleső, kapzsi>

◊ Concordia:

(…)

A’ kis dolgokat én nagyra viszem hamar,

Nem vet, még-is arat, általam és takar.

Minden válogatás nélkül az a’ kinek

Jól kedveznek az Istenek. (Szabó J.: Játék kulcsa, l. RMDE 2. 1286)

◊ Adgy, Uram! szénát-is; adgy egyszer-’s-mind abrakot-is. Add-meg, Uram! azt-is: hogy a’-mit más vetött, és aratott; mü takarícscsuk-bé. (Dugonics A.: Etelka I. 20)

◊ Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, ahol nem vetettél,

Aki korán kel fel, könnyen aranyat lel. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 174)

ÁRNYÉK

Ahol árnyék van, ott fénynek is lenni kell

<minden rossz mellett valami jó is van>

R: (Minden) kár haszonnal jár; Ahol a füst, ott a meleg; Minden rosszban van valami jó; Mindennek megvan a maga jó oldala; Nincs oly lángoló szerencsétlenség, melyben egy szikra jó szerencse ne volna.

L: Nincsen fény árnyék nélkül.

Árnyékáért becsüljük [becsülik] a vén fát

<az idős embert tapasztalatáért, tudásáért, tanácsaiért tiszteljük>

◊ Árnyék, így hívom. Például azt mondom: Hát itt ólálkodol, árnyék? Ha jókedvem van, fölkurjantok: Árnyékáért becsüljük a vén fát! (Esterházy P.: Egy nő 64)

R: Jó a vén fa árnyékában (meg)pihenni; Jó a vén eb ugatására kitekinteni; Jó az öreg a háznál; Öreg hegedű jobban szól.

A: A vén bútort szívesen cserélik ki; Régi pénzre, öregasszonyra semmit se adnak; Agg ebnek, öreg szolgának egy a fizetése; Vén ebre korpa is veszteség; Nem illet agg ebet hintószekér.

L: Régi bor jó bor, öreg ész finom ész; Vén kecskének kemény a szarva (2).

Senki sem ugorhatja [lépheti] át a saját árnyékát

<senki sem változtathatja meg az alaptermészetét>

◊ Miközben Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia népessége folyamatosan nőtt, mi egy emberöltő alatt 4,5 millió polgárt veszítettünk, mert ennyi abortuszt végeztek. „Senki sem ugorhatja át önmaga árnyékát, büntetlenül nem amputálhatja testének harmadát.” (Népsz, 1990. szept. 26. 8)

◊ – (…) Nem volna értelme odatolakodnom a küzdőtérhez azért sem, mert ehhez fiatalabb emberek kellenek, nem olyan rezignáltak, mint én. De mivel senki sem ugorhatja át a saját árnyékát, egyszer-egyszer belekotyogok majd a közügyekbe. (Népsz, 1990. okt. 26. 6)

R: Kutyából nem lesz szalonna; Fából nem lesz vaskarika; Senki sem tud kibújni a (saját) bőréből; (A) farkas a szőrét elhányja, a természetét soha; Farkasból bárány sohasem lesz; (A) vér nem válik vízzé (2); Akármeddig neveled a libát, csak lúd lesz belőle; Aki délig kurta, délután sincs farka; Aki délig kurva, délután is kurva; Aki délig kutya, délután is kutya; Nem hagyja el a párduc tarkaságát; Hiába szapulod a szerecsent; Mégis bunda a bunda; Botból nem lesz beretva; Holló nem mossa el a feketéjét; Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú (belőle); Űzd ki a természetet vasvillával, mégis visszatér; A szamár aranylanton is csak szamárnótát penget; A paraszt csak paraszt marad; Ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is; A róka szőrét változtatja, de nem bőrét; Nehéz a horgasból egyenest csinálni.

D: Átlépi [átugorja] (a) saját árnyékát <megváltoztatja az alaptermészetét>.

◊ A szovjet diplomácia agytrösztjei lázasan dolgoztak a gordiuszi csomó megoldásán. Erre utalt a Sevardnadze által június 22-én Berlinben előterjesztett javaslatcsomag. Ebben Moszkva nagyvonalú gesztusokkal próbálta meg átlépni önmaga árnyékát. (A Világ, 1990. júl. 5. 12)

◊ De nem tudja – ebben a súlyos drámában nem is igen tudhatja – átlépni saját árnyékát. (MH, 1990. nov. 14. 10)

◊ Biztosan olyat szeretnénk, amilyen van már imitt-amott a kevésbé árnyékvilágon. Félő, olyat szeretnénk, amihez át kellene ugrani a saját árnyékunkat, s nem értjük, ez nem a mi világunk. (Népsz, 1991. 9. 3)

ÁRVA

Az árvát még a szél is jobban fújja

<minden csapás az árvát sújtja>

◊ A nagyanyjuk nagyon haragudott a leányára is, hogy miért viselkedik így, s nem állhatta a két kicsi árvát.

De nehéz az árva sorsa! Aztat még a szél is jobban fújja, dehát nincs, aki megvédje. (Nagy O.: Asszonyok könyve 300)

R: Az árvát még az ág is húzza; (A) szegény embert (még) az ág is húzza; Szerencsétlennek az egyenesen is eltörik a lába; Szegény embernek a szél is mindig szembe fúj; A jég is ott törik [ott szakad a jég], ahol a legvékonyabb; (A) szegény embernek a szerencséje is szegény; A szegény ember húzza a rövidebbet; Ott szakad (el) a kötél [a kötél is ott szakad], ahol (a) legvékonyabb [(a) leggyengébb]; A cérna is ott szakad, ahol (a) legvékonyabb.

Az árvát még az ág is húzza

<az árvát üldözi a sors>

◊ Eszter:

Az Árvát igazán még az ág is huzza,

A’ nyomoruságot egész fűlig uszsza,

Én is illyen voltam, de el változtatta

Isten én sorsomat, ’s méltóságra hozta. (Egy magyar Eszter-dráma, l. RMDE 1. 26)

◊ Merre menjek, kihez menjek, mikor tudja kend,

hogy az árvát még az ág is rántja, ides drága jó

szülőcském, ides mamuskám! (Bihari A.–Pócs É.: Képes magyar néprajz 47)

R: Az árvát még a szél is jobban fújja; (A) szegény embert (még) az ág is húzza; Szerencsétlennek az egyenesen is eltörik a lába; Szegény embernek a szél is mindig szembe fúj; A jég is ott törik [ott szakad a jég], ahol a legvékonyabb; (A) szegény embernek a szerencséje is szegény; A szegény ember húzza a rövidebbet; Ott szakad (el) a kötél [a kötél is ott szakad], ahol (a) legvékonyabb [(a) leggyengébb]; A cérna is ott szakad, ahol (a) legvékonyabb.

Jaj az árvának, de jajabb az árvatartónak

<rossz sor az árváé, de még rosszabb azé, aki gondoskodik róla>

◊ Akármennyit is beszéltem neki, nem hagyta a magáét, megmaradt lomhának, lustának. Míg mellettem volt, rendben tartottam én, mert ha nem, a nyakamon marad örökre. Igaza van a széki közmondásnak: Jaj az árvának, de jajabb az árvatartónak. Ha nem tud semmit, nem dolgos, azt mondják, nem tanította a mostohája. (Győri K.: Kiszáradt az én örömem zöld fája 175)

L: Elég beteg az, aki beteget emel.

ASSZONY

A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál (régi)

◊ (…) azt is tudom, hogy aki rosszra talált, poklot talált, és a rossz asszony a pokolnál is rosszabb, mert ez csak rosszakat gyötri, a rossz asszony pedig mind a jókat, mind a rosszakat egyaránt gyötri, idővel látod végedet. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 269)

R: Megverte az Isten, kinek rossz felesége van; Nagy szomorúság a rossz asszony.

L: Feleség fél ellenség; Nem mindenkor nyereség a feleség; Ritka madár a jó asszony; Ártalmas a háznál: (a) haragos asszony, (a) sűrű füst, (a) lyukas tál; Jó asszony a háznak koronája; Feleség fél segítség; Jó az asszony a háznál; Ki feleséget vesz, bútól üres nem lesz.

A szép asszony a szemnek paradicsom, az erszénynek purgatórium, a léleknek pokol (régi)

◊ Micsodás az asszonynak szépsége?

Mint a tövisen való rózsa, amely kedves a szemnek, az illatozásnak, de szúró tövis vagyon alatta. Így az asszonyok szépségek gyönyörködtet; de azonban sérelmet szerez. (Bod P.: Szent Hilárius 84)

◊ Ritkán volt boldog az olyan embernek a házasélete, aki nősülésekor csupán a szépséget kereste jövendőbelijében, mert sok fájdalmat okozhatott a szép nő a férjének: Aki rózsaágyat vet magának, félhet a tüskétől; A szép asszony a szemnek paradicsom, az erszénynek purgatórium, a léleknek pokol;Ritka a szép és nem kevély. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

L: Szép asszony a ház(nak) szeme fénye; Aki rózsaágyat vet magának, félhet a tüskétől.

Akármilyen vén az asszony, ha férjhez megy, csak menyasszony

<akkor is új élet kezdetét jelenti a menyasszonyság, ha nem fiatalon megy férjhez a lány>

◊ A vénlány ritkán kelt el, mivel azt hitték róla, hogy biztos valamilyen rejtett hibája van, hogy senkinek sem kellett. (…) Rendszerint elvált, özvegy vagy öreglegények választották ezt a megoldást. Olykor nekik is mint fiatal menyecskéknek is a menyasszonyság az új élet kezdetét jelentette: Akármilyen vén az asszony, ha férjhez megy, csak menyasszony;Vén leányból ifjú menyecske. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 201)

L: Vén leányból ifjú menyecske; Százesztendős csűrben is lehet csépelni, de nem százesztendős cséppel; Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzeért el ne vegyed.

Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugorni az árkot (régi)

<soha, semmilyen körülmények között ne higgy az asszonynak>

E: lat. Mulieri ne credas, ne mortuae quidem {Ne higgy az asszonynak, még akkor sem, ha halott}; gör. Diogenianos, Paroimiai IV.4.

◊ Azt mondja Szent Péter az embernek:

– Látod, látod! Legjobb társad a kutya, nem az asszony. Lám, az asszonyt könnyű elámítani, s még képes agyonverni is. A kutya mentett meg a haláltól.

Azóta is tudja mindenki, hogy egy asszonynak, ha kilencvenkilenc bőrt húznak is le róla, akkor se szabad hinni. (Nagy O.: Újabb paraszt dekameron 199)

P: Akkor higy az anyósnak, mikor szőrt látsz a fogán. (Sirisaka 1900: 149)

R: (Úgy) higgy az asszonynépnek, mint az áprilisi időjárásnak; Lónak, lúdnak, leánynak nem kell hinni; Asszonynak és lónak sohasem kell hinni.

L: Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Könnyebb száz bolhát megőrizni, mint egy asszonyt.

Akkor öreg az asszony, ha a lábát nem tudja szíjjelrakni (durva)

◊ Hát még hetenkint elmegy most is, csak nem jó a cimborám. Mer ha jó vóna a cimborám, akkor vóna jó az is. De így mán nem olyan jó. Mer ha elő akarom venni az asszonyt, akkor ég-főd szakad rá, rimánkodik, hogy hát nem vót elíg, hát ne csinájjak mán belüle vín bolondot. De azt mondtam mán neki, hogy nincsen öregasszony, akkor öreg az asszony, ha a lábát nem tudja szíjjel rakni. Ennek az asszonynak mán nem kell, hiába döföli az ember, olyan mintha a csalánho verné, mer ha a csalánho veri az ember, lelankad. Haj, csak az a baj mán kedves, hogy nyolcvan fele, hazafele. (Vajda M.: Hol a világ közepe? 94)

◊ Tudja mit mondok én, én most irigylem a nőcselídeket, mer az akármilyen öreg, meg beteg is, csak szíjjel tudja rakni a lábát, mer azt mondták a régi öregek is, száz éves csűrbe is lehet csépelni, csak nem száz éves cséppel. (Vajda M.: Vallomások 208)

L: Százesztendős csűrben is lehet csépelni, de nem százesztendős cséppel.

Asszony lesz a lányból

◊ – Azért búsultam, mert, látod, maholnap nem lesz kis Pikénk. Megnő a mi kislányunk, nagylány lesz belőle, nagy kisasszony; holnap iskolába visszük, holnapután bálba, azután jön egy idegen lelkű fiatal úr, az elcsábítja az én kis angyalom fejét, elviszi messzire, és én magamba maradok egy unalmas apukával, aki már akkor egy cseppet se fog szeretni, mert öreg leszek, ráncos lesz az arcom, kihullanak a fogaim, s mindig sírós lesz a szemem, mert nem lesz más dolgom, csak siratni a kis Pikét. (Móricz Zs.: A kis Piké, l. Elbeszélések 215–216)

◊ Akár akarták a szülei, akár nem, eladó sorba került a lány:Megnő a leány a pad alatt is. Körülbelül tizenhat éves kora körül Asszony lesz a lányból. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 197)

R: A bimbóból virág lesz; Megnő a leány a pad alatt is.

L: Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony.

Asszonynak és lónak sohasem kell hinni [Asszonynak, lónak ne higgy; nem lehet hinni]

<mindkettő kiismerhetetlen, a ló bármelyik pillanatban támadhat, megrúghat, az asszony pedig szavaival, tetteivel bánthat meg>

E: lat. Mulieri ne credas, ne mortuae quidem {Ne higgy az asszonynak, még akkor sem, ha halott}; gör. Diogenianos, Paroimiai IV.4.

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron ők akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

Czak addig tart az aszszonynak az hiti,

Mig az labat az kuszöbön ki teszi,

Mingiart mindeneknek chak azt be beszilli,

Hogi voltak eö nala jo akaroi. (RMKT XVII/3: 98)

◊ A két jóbarát című görgényüvegcsűri meséből az is kiderül, hogy az asszonynak nem szabad hinni, bármennyire is „szentnek” látszik. (Nagy O.: A szerelem témái a népmesékben 114)

◊ Csipkebokor, galagonya, vadjuhar,

Sose higgyél a leánynak, mert megcsal!

Új korában szakadjon el a csizmám,

Ha még járok többet a lányok után! (Görgényüvegcsűr, Maros-Torda vm. 1968, l. Küllős I.: A magyar költészet kincsestára 93)

◊ – No – azt mondja az ördög –, majd hozok én neköd olyan négy lovat, hogy még!

Hozott az ördög olyan négy lovat, hogy az embör nem bírt velök. Ördögök vótak, nem lovak. Az Úristen osztán elmönt az embörhő, láti, hogy nem bír a lovakkal az embör, mind a négy lábát kihasította a lónak, osztán csöndesebben möntek mindgyá.

Akkó lött az ördögbül ló, nem is köll hinni a lónak, mert ördögbű van. (Lammel A.–Nagy I.: Parasztbiblia 66)

P: Lóban és anyósban sohasem szabad bizni. (Sirisaka 1900: 137)

R: (Úgy) higgy az asszonynépnek, mint az áprilisi időjárásnak; Lónak, lúdnak, leánynak nem kell hinni; Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugrani az árkot.

L: Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Könnyebb száz bolhát megőrizni, mint egy asszonyt.

Asszonynak minden fazékoldal acél

<az ügyes asszony könnyen segít magán, minden eszközt felhasznál a célja elérése végett>

◊ – Valószínűleg a veszprémi törvényszék előtt látja majd, postamester úr, a körülrajongott férfit. Azt gyanítom, része volt a minapi postarablásban ott, a Bakony-szélen.

– Ó, te bestia! – kiáltott fel magánkívül Porti Ferke. – Féltékeny elkeseredésében még mit nem fogna a költőre? Maga a boszorkány, Amanda leányasszony, veszélyes, cselszövő, átkot lehelő boszorkány! Mondja, cserbenhagyta a józan esze? Igaz volna a közmondás, hogy asszonynak fazékoldal acél? (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 267)

Asszonynak otthon a helye [Házban az asszony helye]

<a jó feleségnek az a dolga, hogy otthon legyen és a családjával törödjön>

E: gör. Euripidész.

◊ – Vigyél legalább az uradnak egy marék kokassát – nevetett rá a nénje, aki épp szakajtóba öntötte a gyönyörűen kipattant szemeket, s megrázogatta a kosarat, hogy a „cipója” alólra kerüljön.

– Tán hogy megtudja, hol jártam! Majd ád ő nekem kokast, csak megsejtse. Hát azért mondta annyiszor, hogy asszonynak otthon a helye? (Móricz Zs.: A kokas, l. Elbeszélések 382)

L: Kutyának, cselédnek kint a helye.

Asszonyra ne bízd a titkot, mert a könyökén is kiszalad (régi)

<a nő nem tud titkot tartani>

◊ Férj: Higgy már, higgy már az asszonnak,

Mint sok nyálbul szőtt vászonnak

Közöld véle te titkodat,

Ha kiványod halálodat. (Kocsonya Mihály házassága, l. RMV 121)

◊ Pisze Matyi felhorkant:

– Úgy. Ez a te igazságod. Hát akkó te egy semmi embör is vagy, ha té asszonynépre hagyod magad. (…) De pénzt soha asszonycselédnek ne aggy… Mér? Mer igaz szót se monggy neki… Mer az asszonyféle, jányféle olyan, mint a lyukas csöbör, ami fent be, lent kiMindön kifolyik belőlük… (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 205)

L: Nem titok, amit két ember [asszony] tud.

Asszonyt, vásznat ne végy gyertyavilágnál [nem jó gyertyavilágnál venni] (régi)

<minden körülmény megvizsgálásával válaszd a jövendőbelidet>

Gyertyavilágnál mit nem jó választani?

Posztót és feleséget, mindenkiben megcsalatkozhatol. (Bod P.: Szent Hilárius 77)

◊ Bé rekesztő:

(…)

Férjek, Kik vesztek el, jól meg szemléljetek,

Az Aszszonyt s. a posztót estve ne vegyétek,

Nem a’ külső szépség kintseit nézzétek,

De bennek a gyémánt Virtust tekintsétek! (Szathmári Paksi S.: Elvádolt ártatlanság, l. RMDE 2. 1065)

◊ Itt említem meg, hogy van a közmondásainknak egy olyan típusa, mely valamely szó erotikus értelmét együtt említi annak tulajdonosával. Az asszonyt, vásznat nem jó gyertyavilágnál nézni közmondás párhuzamba állítja az asszonyt és a vásznat. Joggal. (Bernáth B.: A szerelem titkos nyelvén 34)

L: Leányt bálban ne válassz; Ésszel, ne szemmel fogj a házassághoz.

Az asszony [anya] a lányát nem magának tartja

◊ Az ökör a földet nem magának szántja,

Az anya a lányát nem magának tartja,

Szépen felneveli szárnyára ereszti,

Keservesen nézi, hogy más üti, veri. (Magyarózd, régi Alsó-Fehér m., l. Tátrai Zs.: Leányélet 190)

◊ Minden szülő arra törekszik, hogy mielőbb férjhez adja a lányát, mert Az asszony a lányát nem magának tartja. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 197)

L: Akkor kell a lányt adni, (a)mikor kérik [viszik].

Az asszony csak asszony

◊ Dorottya:

Aszszony tsak Aszszony, nem hághat Uraságra,

Meg nyelvesebb is, Procuratorságra,

Én is hát híjában vágyok biróságra,

Nints mért háritsálják, s nézzek magosságra. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 657)

◊ Ahun meg nem vót ember – a férfit hítták embernek, az asszony csak asszonyféle, fehércselédnek számított bizony – vagy öregek vótak, ott segítettek a szomszédok. (Pető M.: Rozmaring ága 28)

◊ Ilyen emberem volt nekem. Tűrtem neki, mert gyerekek voltak. Én soha nem mertem volna visszaütni, annál többet kaptam volna, ha visszaütöttem volna. Az asszony csak asszony, s a férfi férfi. Úgy hagyta az Isten. (Nagy O.: Asszonyok könyve 102)

◊ Nagy volt a gazdaság, hát muszáj volt, hogy a menyecske segítséget fogadjon maga mellé. Fogadott egy talpraesett fiatal fiút, aki a mezőn dolgozzék, mert az asszony csak asszony, akármilyen derék. (Nagy O.: Asszonyok könyve 170)

R: Az asszony nem ember; Előbbvaló a süveg a kontynál; Az asszony csak oldalborda.

Az asszony csak oldalborda (régi)

<az asszony nem számít embernek>

E: 1Móz 2, 21–22: Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

◊ Miért a férfiaknál kisebb okosságúak az asszonyok?

Mert Éva Ádámnak nem a fejéből, hanem az oldala csontjából teremtetett. (Bod P.: Szent Hilárius 75)

◊ Egy két tehen nem egy csorda,

Az asszony csak oldalborda. (népdal, l. Erdélyi J.: Magyar közmondások 14)

◊ – No, akkor öcsém, vigyázz magadra ezzel az oldalbordával, mert ebben mesterünkre találtunk mind a ketten. (Jókai M.: Az új földesúr 368)

◊ A leányok okosságát illetően azonban megoszlanak a vélemények. A férfiak hagyományosan nagy fölénnyel viszonyultak a nőkhöz: Az asszony csak oldalborda. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 209)

R: Az asszony nem ember; Előbbvaló a süveg a kontynál; Az asszony csak asszony.

Az asszony (egy) szükséges rossz

E: lat. Mulier malum necessarium {Az asszony szükséges rossz}.

◊ – Az asszon egy szükséges rossz, de a férje

Jóvá teszi, csak lábszíját ne kímélle!

Ütögesse meg kétszer

Lábszíjávol, meg hétszer,

Minden héten, ujju, minden héten. (25. I., l. Küllős I.: Mulattatók 107)

Az asszony egy szükséges rossz, de a férje

Őkemétől a korbácsot ne kímélje,

Veregesse meg kétszer,

Ütögesse meg hétszer

Minden héten. (25. jegyzet, l. Küllős I.: Mulattatók 392)

D: Szükséges rossz <valaki/valami nem jó, mégis szükség van rá>

◊ A régi szólás szerint a kapanyél is elsülhet – idézi Széll András, aki szerint a lőfegyver szükséges rossz, ezért fontos a többszöri ellenőrzés. (MH, 1996. jan. 15. 5)

Az asszony gyarló, bosszúállásra hajló (régi)

◊ Részeges ember:

(…)

Azért én mindennek aztat javasolom,

Meg ne házasodjék, veszszék lakadalom.

Kerűllye az Aszszonyt, ki csupa únalom,

Boszszúságot szerző s. veszekedő malom. (Díszes komédia: Florentina, l. RMDE 2. 1416)

◊ Ma csak azért irok kédnek, hogy bizonyos alkalmatosság vagyon, és eztet ha elmulatnám, tudom, hogy megpirongatnának, és bosszut állanának, mert az asszonyok bosszuállók, ki egyben, ki másban. (LXV., Mikes K. Törökországi levelei 112)

R: Könnyebben felejti (a) kígyó farka vágását, mint asszony legkisebb bosszúságát.

L: Nem felejti (a) kígyó farka vágását; Az asszony gyarló, hamisságra hajló; Gyarlóság, asszony a neved; Gyarló az ember.

Az asszony gyarló, hamisságra hajló (régi)

<az asszonyok kétszínűek, ravaszok, hazugok>

◊ Szép Aszszony, és jó bor

Igen meg-hid jámbor

Embert kiván örzésre,

Mert az Aszszony gyarló,

Engedelmes, ’s hajló

Hamar felel kérdésre. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 171)

L: Az asszony csak gyarló, bosszúállásra hajló; Gyarlóság, asszony a neved; Gyarló az ember.

Az asszony hajlandó [hajlik a lány], mint a nádszál

<az asszony természetéhez hozzátartozik a változékonyság, ingatagság>

E: lat. Vergilius, Aeneis 4.569: Varium et mutabile semper femina {Változékony és ingatag mindig az asszony}.

◊ Artemona:

Mit beszél? Lopásra ked nékik utat ád?

Argyrippus:

Nem adok, haragszom, de bizonyára rád.

Hogy mindent meg veress, ugyan hogy gondolád?

Másként az aszszonyok hajlandok, mint a nád. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 797)

◊ A dió törve jó,

Az asszony verve jó,

Gyenge, mint a nádszál, mindenre hajlandó. (24. jegyzet, l. Küllős I.: Mulattatók 388)

◊ Ez a példa annyira általános, annyira elemi igazság, hogy a parasztok szerte az egész világban még ma is így ismerik és kezelik a női nemet. Ismered a szólásmondásokat arról, hogy „hajlik a lány, mint a nádszál”, meg hogy „addig tanítsd kezedhez az asszonyt, amíg fiatal”, meg hogy „első asszony hajlós vessző, második asszony száraz kóró”. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 166)

R: Az asszony ingatag.

D: Ingadozik [hajladozik; hajlik; inog; olyan], mint a nádszál <állhatatlan ember módjára viselkedik, gyakran változtatja a véleményét>

◊ Az állhatatos kősziklán építtetett igaz vallás nem ingadoz, mint a nádszál (…) (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 87)

◊ Zalánfira se igen támaszkodgy. Hajlik még valamint a’ nád-szál. Inog, mint a faszög. Leg-nagyobb tartománnyából vertük-ki az apját. Nem vót nyakasabb ellenségöm nálánál. Úgy gondolkozz ivadékjáról; hogy Rókának Róka a fia; Farkasnak penig Farkas. Valamint a’ Kígyó Farka vágássát el-nem-felejtheti. Ne higygy kűlső alázatosságának, és töttetött engedelmességének; mert csak a’ Tejnek leg-jobb a’ föle. (Dugonics A.: Etelka I. 357)

◊ [Ő] mindenkor nagy barátságot mutatott a mi urunkhoz; az anyja pediglen, a ki is egy házból való a mi fejedelemasszonyunkkal, ugy szerette, mint a fiát, mind holtig. De a fejedelmek között lévő atyafiság és barátság olyan, mint a nádszál; ha jól vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a barátság fent vagyon; ha pedig roszul vagyon, és reájuk szorulsz, csak azt mondják: nescio vos {nem ismerlek}. (XXXII., Mikes K. Törökországi levelei 41)

◊ Ezzel együtt a Magyar Televízió hajladozik, mint a nádszál, s még így sem biztos, hogy a kormány megkönyörül rajta. (MH, 1998. okt. 8. 7)

Az asszony ingatag

E: lat. Vergilius, Aeneis 4. 569: Varium et mutabile semper femina {Változékony és ingatag mindig az asszony}.

◊ – (…) A mostani feleségem is, két hét házasság után, válni akar.

Az asszony ingatag – dúdolta Szőlősgazda, és apró szemével kacsintott.

– Az enyém nem ingatag, hanem hülye. (Czakó G.–Banga F.: … és hetvenhét magyar rémmese 122)

R: Az asszony hajlandó [hajlik a lány], mint a nádszál.

Az asszony nem ember

◊ Mit kell ítélni azok iránt, akik az asszonyokról azt mondják, hogy nem emberek?

Az ilyenek magokról egyenesen azt vallják, hogy ők nem emberek: mert ha az asszonyok nem emberek, tehát vagy angyalok, vagy ördögök, vagy oktalan állatok; mert azt nem merik állatni, hogy istenek volnának; és így ők, mivel asszonyoktól születtek, vagy angyalfiak, vagy ördögfiak, vagy oktalan monstrumok; de nem emberek, mert az asszonyok a magok természetekkel egyezőt szülnek. (Bod P.: Szent Hilárius 75–76)

◊ (…) Vagy nem ember a nő”, folytatá gerjedve,

„Hogy törvényét szabja férfi kénye, kedve?

Hogy, mikép a kisded, járjon vezetéken?

Szabad akarata megnyügözve légyen? (Arany J.: Murány ostroma)

R: Az asszony csak oldalborda; Előbbvaló a süveg a kontynál; Az asszony csak asszony.

A: (Néha) az asszony is ember.

Az asszony neve hallgass [Asszony, hallgass a neved!]

<az asszonynak nincsen joga beleszólni a dolgokba, véleményt nyilvánítani>

◊ Őtődik Tanátsos:

Meg mutassuk méltán, hogy Firfiak vagyunk,

Kotonozni rajtunk Aszszonynak nem hagyunk,

Az Asszony halgasson, űljön a’ Rókára,

Ha Botra ki jön, nízzen varrójára. (Egy magyar Eszter-dráma, l. RMDE 1. 20)

◊ Soha az asszonynak nem köll azt tudni, mikor megy el, mikor gyön meg az ember, hogy mit hoz, mit visz: az asszony neve hallgass. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 152)

◊ Az, hogy „az asszony neve hallgass”, évszázados beidegzettség. Még abból az időből ered, mikor a nő anyagilag is teljesen ki volt szolgáltatva: lánykorában apjának, asszonyként pedig férjének. Éppen ezért a feleség – ahogy a szentgericei asszonyok nem kis keserűséggel mondják – tűrt és nyelt, nem volt mit tennie egyebet. Toldjuk meg ezt még azzal a múltbeli népi szólással, hogy „az asszony verve jó”, és előttünk áll a múltbeli férj-feleség viszony képlete. (Nagy O.: Népi változatok szerelemre és házasságra 153)

◊ Hát az asszonynak akkortájt a faluban ugyancsak „hallgass” volt a neve. Kérlelgette az emberét, (…) de biza az hajthatatlan maradt. (Nagy O.: Asszonyok könyve 349)

◊ (…) a népi szemlélet nem tartja illőnek azt, hogy az asszonynak egyáltalán véleménye vagy akarata legyen valamely dologban. Hát még ha ez különbözik a férfiúétól! Az asszony neve Hallgass! A keszkenyő nem elébbrevaló, mint a kalap- régi paraszti bölcs mondások, amelyek jellemzik a paraszti házastársi viszonyt. (Nagy O.: Újabb paraszt dekameron 146)

P: Későn jövő dolgozónak hallgass a neve! (Czakó G.: Eufémia utolsó heteinek hiteles története 44)

R: Hallgatással szép az asszonyember.

L: A seprűnyél nem parancsol; Jó hogy két nyelvet nem adott Isten az asszonynak; A gyerek neve: hallgass; Az asszonyszavalásra nem szokás sokat adni.

D: Hallgass a neve valakinek <nincsen joga szólni, véleményt nyilvánítani>

◊ – Ki hítt benneteket ide? Csikónak jöttetek utánam? Titeket nem kérdezett a tekintetes törvényszék; a ti nevetek „hallgass!” Kitakarodjátok innen mindjárt! (Jókai M.: Rab Ráby 164)

Az asszony vagy ördög, vagy angyal (régi)

<a nő vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz>

◊ Mit kell ítélni azok iránt, akik az asszonyokról azt mondják, hogy nem emberek?

Az ilyenek magokról egyenesen azt vallják, hogy ők nem emberek: mert ha az asszonyok nem emberek, tehát vagy angyalok, vagy ördögök, vagy oktalan állatok; mert azt nem merik állatni, hogy istenek volnának; és így ők, mivel asszonyoktól születtek, vagy angyalfiak, vagy ördögfiak, vagy oktalan monstrumok; de nem emberek, mert az asszonyok a magok természetekkel egyezőt szülnek. (Bod P.: Szent Hilárius 75–76)

Az asszony verve jó [A dió törve, az asszony verve jó]

<a férj olykor veréssel is neveli a feleségét>

E: lat. Nux, asinus, mulier simili sunt lege legati: haec tria nihil recte faciunt, si verbera cessent {Dióra, a csacsira és az asszonyra e törvény hasonlóan igaz: semmit sem tesznek helyesen, ha elmarad az ütlegelés}.

◊ A jó asszonyt híven szeresd, ne utáljad,

De pattogót s engedetlent ne sajnáljad,

Mert az asszony verve jó,

Mint a dió törve jó,

Bár próbáljad, ijú,

Bár próbáljad, ijú,

Bár próbáljad! (25. IV., l. Küllős I.: Mulattatók)

Asszony, szamár, diófa, ha nem veretnek,

Jó gyümölcsöt másként soha nem teremnek.

Hárman egy törvények vagyon hát ezeknek,

Másszor okát ne kérdd gyümölcstermésemnek. (Bod P.: Szent Hilárius)

◊ Az Újabb paraszt dekameron-ban néhány példán mutattam be azt a szemléletet, mely szerint az asszonyi természetnek egyetlen orvoslása van: a megbüntetése verés által. „Az asszony verve jó” ismert népi „bölcsesség” legtöbb esetben éppen a szerelmi kilengésekre vonatkozik. (Nagy O.: A szerelem témái a népmesékben 113)

◊ Persze olyan eset is van, hogy a férfiúi bölcsesség végül is erőt vesz ezen a szinte sorsszerű asszonyi gonoszságon, mert ahogy a közmondás is tanítja: „Az asszony verve jó!” Ott, ahol a férfiak ezzel próbálják kivédeni az asszony rossz természetét, ott rendszeresen sikerül is. (Nagy O.: Népi változatok szerelemre és házasságra 170–171)

◊ …Hagyománya van nálunk a nők verésének. Nem tartozik a közvélemény által súlyosan elítélt cselekmények közé. Maguk a nők, főleg az idősebbek sem ítélik el egyértelműen. A verés végső szeme a még élő előítéletek, garázdaság, alkoholizmus alkotta láncnak. Sokat mond az időnként még ma is idézett mondás: az asszony verve jó. (MH, Melléklet, 1992. jún. 9. V)

◊ Hozzáteszem, így sem könnyen emészthető a valóság meg a három nőről szóló thriller-etűd, amelyben a terrorizáló férfi végig az ismeretlenség homályában marad. Aztán, mivel az előadás improvizatív, talán a magyar nőkhöz idomul, akik majd megtanulják belőle, hogy nem csak verve jók. (Magyar Narancs, 2001. jún. 28. 39)

P: A pénz olvasva, a dió törve, s az anyós sehogy sem jó. (Sirisaka 1900: 149)

Asszony verve makkal álmodik. (Timár Gy. 1986: 132)

Az asszony csöndben jó. (Tóthné Litovkina 1993: 152)

Az asszony ölelve . (Tóthné Litovkina 1993: 152)

Az asszony szeretve jó. (Tóthné Litovkina 1993: 152)

R: Pénz olvasva [számolva] (, (az) asszony verve jó) (2); (Az) első pendelyben kell megverni [kézhez tanítani] az asszonyt; Addig tanítsd kezedhez az asszonyt, amíg fiatal; Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás.

A: Üsd a rosszat, annál rosszabb.

Az asszonynak fegyvere [kardja] a nyelve [Az asszony fegyvere a nyelv, soha meg nem rozsdásodik]

<nyelveléssel, veszekedéssel sokat ki tud magának harcolni a nő>

Asszony majd haragos, majd kevélyen hág s lép,

Mindeneket nyelvvel becsületben rág s tép,

Sokakat elhitet, mert szemeknek ép s szép,

Kétszínű keszkenő ez a fortélyos nép. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 276)

◊ Nyelvvel kapcsolatos vétséggel mégis asszonyok kerültek leggyakrabban törvény elé. Bár a bírák nemegyszer hangoztatják, hogy asszonyembernek nyelve az ő kardja, mégis szigorúan büntetik a civódó, pletykáló, rágalmazó asszonyokat. (Kis magyar néprajz a Rádióban 218)

◊ Mikor Jézus Krisztus a földön járt, mentek az asszonyok panaszra, hogy verik őket az emberek. Akkor megadta nekik es a hatalmat, hogy szombaton ők legyenek az erősebbek. De amikor eljött a szombat, nem is várták meg, már pénteken kezdték verni az embereket. Másik héten már csütörtökön kezdték verni az embereket. Másik héten már szerdán.

Hát, egyszer mennek az emberek panaszra Jézus Krisztushoz, hogy velük mi lesz itt.

– Szombatról volt szó, most már szerdán es kapunk?

– No, eredjetek haza, mostantul fogva megen erősebbek lesztek, mint az asszonyok.

Hazamentek, próbálták az asszonyok verni az embereket, hát, már nem tudták.

Akkor mentek az asszonyok panaszra. Azt mondja a Jézus Krisztus:

– Adtam én egyszer nektek kardot – azt mondja –, nem tudtátok viselni, legyen a kard a nyelvetek!

Így máma es erősebbek az emberek, mint az asszonyok. (Lammel A.–Nagy I.: Parasztbiblia 195)

P: Anyósnak fegyvere a nyelve. (Sirisaka 1900: 149)

L: A szó is fegyver; Jó hogy két nyelvet nem adott Isten az asszonynak.

Az asszonynak hét bőre van (régi)

<a nő, különösen, ha szemtelen és gonosz, sok mindenre képes, sok szégyent bír el>

◊ Asverus:

De hogy e’ ne légyen, Postám futamodgyék

Minden Országokban, és ki hirdetődgyék,

Hogy minden Aszszonytól férfi bötsültessék,

Kilentzedik bőrit hogy meg ne keressék. (Eszter, l. RMDE 1. 46)

Első asszony hajlós vessző, második asszony száraz kóró

<amíg az első feleség könnyen alakítható, formálható, a másodiknak nincs frissessége, rugalmassága, már megrögzült szokásai vannak>

◊ Ez a példa annyira általános, annyira elemi igazság, hogy a parasztok szerte az egész világban még ma is így ismerik és kezelik a női nemet. Ismered a szólásmondásokat arról, hogy „hajlik a lány, mint a nádszál”, meg hogy „addig tanítsd kezedhez az asszonyt, amíg fiatal”, meg hogy „első asszony hajlós vessző, második asszony száraz kóró”. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 166)

L: Legjobb olyan asszonyt elvenni, akinek az első urát felakasztották; Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás; Addig tanítsd kezedhez az asszonyt, amíg fiatal.

Ha asszonyok sírnak, megnyírnak (régi)

<a női sírásnak olykor csupán zsarolás a célja>

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron ők akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

L: Sírás asszonyi fogás; Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Aki könnyen sír, könnyen nevet [felejt]; Asszonykönny hamar szárad; Mennél jobban sír az asszony, annál hamarabb akarja a férfit megcsalni.

Három asszony egy vásár

<kevés asszony is nagy lármát csap>

E: lat. Tres mulieres faciunt nundinas {Három asszony vásárt csinál}.

L: Két asszony nem fér el egy fedél alatt.

Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás

<a fiatal asszony sok tanácsra, útbaigazításra (olykor verésre is) szorul>

◊ Ő, szüle, meg is mondaná Etelnek, hogy nem való már ő hozzá az a nagy vér, de tudja, hogy akkor olyan lesz, mint a sárkány, mert Etel is olyan ám, hogy angyal ül a szemöldökén, ördög a szeme alatt. Hanem Mátyás, mint ember, megmondhatná Ferencnek, mint embernek, hogy malmon meg új asszonyon mindig van igazítani való, s idejében kell megregulázni mind a kettőt. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 152)

R: Addig tanítsd kezedhez az asszonyt, amíg fiatal; Az asszony verve jó; Pénz olvasva [számolva] (, (az) asszony verve jó) (2); (Az) első pendelyben kell megverni [kézhez tanítani] az asszonyt.

L: Addig hántsd a hársfát, amíg hámlik; Nehéz az agg [a vén] lóból poroszkát csinálni; Addig hajlítsd [hajtsd] a fát [a vesszőt], míg fiatal; Nehéz (már) a vén fát megbolygatni [hajlítani]; Nehezen tanul a vén ökör; Nyesés nélkül a fa nem nő nagyra [szépen]; Addig tekerd a gúzst, míg hajlik a vessző; Nehéz agg fából gúzst tekerni; Ifjú szokás öreg gyakorlás; Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni; Ha a lánynak bekötik a fejét, feloldják a nyelvét; Első asszony hajlós vessző, második asszony száraz kóró.

Jó asszony a háznak koronája [a férfi koronája; a férje koronája] (régi)

<a jó asszony a férje, a családja legnagyobb értéke>

E: Biblia, Ószövetség, Péld 12,3: A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

Ékesíti házát a szép, jó feleség,

Csak reanézni is merő gyönyörűség,

Bőség, jó nyereség, hasznos a feleség. (Tiszteletes, nemes lakodalmi sereg…, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 90)

Az jo asszony diszi az ö urának,

Mint az szép hold az égen járo napnak (…) (Intö és oktato enek az aszonoknak tisztekrül, l. RMKT XVII/3. 44)

◊ Király:

(…)

Az Aszszony a Férjfi ékes Koronája,

Amint bizonyittya bőlcs Salamon szája,

Ez győnyőrűsége, ez szeme pillája,

Maga a Szent Isten ennek bizonysága. (Díszes komédia: Florentina, l. RMDE 2. 1413)

L: Feleség fél segítség; Jó az asszony a háznál; Feleség fél ellenség; Nem mindenkor nyereség a feleség; Nagy szomorúság a rossz asszony; A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál; Megverte az Isten, kinek rossz felesége van; Ritka madár a jó asszony; Szép asszony a ház(nak) szeme fénye.

Jó az asszony a háznál

<a jó asszony nagy érték>

◊ Mikor végig felolvasta volna Imre deáknak a poémát, ez búsan legyintett:

– Nincs még vége a verseletnek, jó lantos, mert most muszáj még igaz végét tenni: meg kell házasodni! Ki mossa fel, ki sikálja nekem az én házam, lám csak most is milyen lett volna, ha asszony van a háznál. Nem lett vón az én uram kárára másodnapos korcsomává a palota. (Móricz Zs.: Imre deák szerencséje, l. Elbeszélések 42)

◊ – Ki az?

Édes olvadékony hang.

– Genitiva vagyok, az én egyetlen fejedelmem Neka Naka, az ő egyetlen kis felesége.

(…)

– Dux, van nálad pénz? Az ön kis Genitivájának kalapra van szüksége.

– Ahá, megvan! Mégis jó az asszony a háznál. Pecuniam duci. (Karinthy Fr.: Dux, ducis, l. 100 új humoreszk 108)

Nagy kincs a jó asszony a háznál, az ilyen nótáskedvű, ég a keze alatt a munka, s amit az ura megkeres, megbecsüli, nem prédálja el. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 220)

L: asszony a háznak koronája; Feleség fél segítség; Feleség fél ellenség; Nem mindenkor nyereség a feleség; Nagy szomorúság a rossz asszony; A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál; Megverte az Isten, kinek rossz felesége van; Ritka madár a jó asszony; Jó az okos ember a háznál; Jó az öreg a háznál.

Két asszony nem fér el egy fedél alatt [egy tűzhelyen; egy konyhában]

◊ – (…) Szép szerelmemet, ifjú kérőmet, akivel végre rendbe hoztam volna feldúlt életemet, egykor az Anna-bálon ő csábította el. Adósa vagyok.

– Szalmaadósságnak polyvainterese. Akármilyen nagy Magyarország, két asszony nem fér el benne – dörmögte a postamester.

– Ha az egyik boszorkány – feleli Amanda. – Kettőnk közül az egyik pedig gonoszabb a büdi boszorkánynál. (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 266)

◊ Katának négy gyereke lett; ezek mind az Oláh úréi voltak. A gazdasszony is Kata volt. Két Kata nem lehetett egy fedél alatt. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 333)

◊ – Egész évben az unokák után sóvárogtok, hát miért ne jöhetnétek ide. Eladjátok a házat, itt meg olyat vesztek érte, amilyen tetszik. Tudom, anyám, te azt mondod, két asszony nem fér el egy tűzhelyen. Legyen két ház, két konyha, két háztartás! (Népsz, 1991. febr. 21. 15)

R: Nem jó egy klastromba két gárgyán; Két (éles) kard nem fér (meg) egy hüvelyben; Nem fér meg két kakas egy szemétdombon; Égben két nap, hüvelyben két pallos nem fér meg; Két dudás nem fér meg egy csárdában.

L: Napa ritkán alkuszik meg a menyével; Három asszony egy vásár.

D: 1. Egy fedél alatt <együtt, egy közösségben, ugyanabban a lakásban, házban>

◊ A két iskola közössége már korábban jelezte: nem akarnak egy fedél alatt maradni. (MH, 1994. szept. 9. 6)

2. Két asszony egy fedél alatt [egy konyhában] <két asszony egy közösségben, lakásban, házban>

◊ A könyv szereplői mindazt elkövetik, amit csak egy fedél alatt élő anyós és meny csinálhat egymással. (MH, 1995. máj. 13. 7)

Legjobb olyan asszonyt elvenni, akinek az első urát felakasztották (régi)

<ha özvegyasszonyt vesz el egy férfi, számíthat rá, hogy a felesége sokat fogja az első urát dicsérni, kivéve, ha azt felakasztották>

◊ – Arról a házasságáról is lehetne szó a Szesztai lánynak, amelyet a részeges horvátországi gróffal kötött. Ki volt a tanú? Hova lett a gróf? Kijózanodott, és világgá ment, amikor először tiszta reggel meglátta a feleségét? Azt mondják, bánatában beállott katonának, és valamelyik csatamezőn kereste a halált.

A postamester türelmetlenkedett:

Legjobb olyan asszonyt elvenni, akinek az első urát felakasztották. (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 267)

L: Első asszony hajlós vessző, második asszony száraz kóró.

Mennél jobban sír az asszony, annál hamarabb akarja a férfit megcsalni (régi)

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron őt akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron őt akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

L: Sírás asszonyi fogás; Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Aki könnyen sír, könnyen nevet [felejt]; Asszonykönny hamar szárad; Ha asszonyok sírnak, megnyírnak.

(Néha) az asszony is ember

<olykor az asszony is tud férfiasan viselkedni>

Az asszony is embör. Annak is van böcsületje. S nem tudja szögény védeni magát… Az ember örül neki, ha van valahol védője, még ha betyár is… (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 47)

A: Az asszony nem ember.

L: Óvakodjál [óvjad magad] a szakállas asszonytól.

Óvakodjál [óvjad magad] a szakállas asszonytól (régi)

<óvakodni kell a férfias nőktől>

Mátyás király hármat nem szerete: kétszer főtt levest, megbékült barátot és szakálas aszonyt. Elsőn mindig marad valami izetlenség, másodikban harag, utolsóban kiállhatlan férfiasság. (Erdélyi J.: Magyar közmondások 15)

◊ Reggelre kelve kitisztult az idő, de a csősz vendégeinek früstök is kellett volna, a tarisznyáik meg éppen olyan üresek voltak, mint az este, ha nem üresebbek. Mit volt mit tenni, mit enni: el kellett fogadni a csősznétől a vacsoráról maradt ciberét.

Mikor másodszor is a ciberét kanalazták, Mátyás király elhúzta a száját:

Három dolog, uraim – azt mondja –, amit nem szeretek. A felmelegített levest, a megbékélt barátot, meg a szakállas asszonyt.

A másodszor melegített levesnek bizony már elveszett az igazi íze; annak a barátunknak, akiből ellenség lett, és ezután újra megtért hozzánk, annak a lelkének se érezzük már a hűséges jó ízét; a szakállas asszonyon nincs mit magyarázni, hét országban se találni olyan férfiembert, aki szakállas asszonyt kívánna magának.

Mátyás királynak ezt a kedves és okos mondását tovább adták az urak, fel is jegyezte az udvari krónikás, így maradt meg azután az országban egyik százesztendőről a másik százesztendőre. (Szép E.: Hármat nem szeretett Mátyás király, l. Mátyás király tréfái 58)

L: Óvakodj a megbékélt baráttól.

Szép asszony a ház(nak) szeme fénye (régi)

<a szép asszony a férje, a családja drága kincse>

◊ Bár van néhány magyar közmondás a szépség fontosságáról (pl. Könnyű a szépet szeretni; A rút is szereti a szépet; Szép asszony a háznak szeme fénye), a szépség soha sem volt fő szempont a párválasztásban. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

L: A szép asszony a szemnek paradicsom, az erszénynek purgatorium, a léleknek pokol; Jó asszony a háznak koronája.

Szép asszony is, ha megvénül, csúnya [rút] időt ér (régi)

<az öregség nem kíméli a női szépséget>

◊ Arról, hogy a szép külső nem tart örökké, a következő közmondások szólnak: Nincsen olyan szép virág, hogy el ne hervadjon; A rózsa is addig szép, míg fiatal; Szépség és gazdagság hamar múló jószág; Szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

L: Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni; A legszebb [szép] virág is elhervad; Szépség és gazdagság hamar múló jószág; A szépség nem tart örökké; Szép a leány ideig, huszonnégy esztendeig; Jó gyereket, szép öregasszonyt ki látott már?

Szép asszonyban kicsi hiba nem nagy kár [baj]

<a szép asszonyban még a kis hibát is elnézik>

◊ De miért nem vigyáz rá jobban a mamlasz ura? Még iváshoz fogott az ebadta… De hát, szép asszonyban kicsi hiba nem nagy baj. Ami azt jelenti, hogy még ezt meg lehet bocsátani. (Szabó P.: Talpalatnyi föld 180)

Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni

◊ Az egyik az erejére büszke (két zsák búzát adat a vállára), a másik a szép, fekete bajuszára, pirosbarna arcára, s ha leány, arra, amire a leány mindig büszke lehet: szép tekintetére, „karjára-farára”, takarosságára, jóállására”. („Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni!” Ezek a szavak nemcsak a rímekért kerültek össze a nótában.) (Veres P.: Szülőhazám, „Hortobágy mellyéke”, 229)

◊ (…) koppanás magához téríti az alkotót, s távozásra szólítja föl a szép nőt, aki ennek vonakodva – mert a mester vonja – tesz eleget. („Az asszony csak szeretnivaló míg szép – aztán kapálni való, ha megöregszik.”) (Esterházy P.: Termelési-regény 358)

L: Szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér; A legszebb [szép] virág is elhervad; Szépség és gazdagság hamar múló jószág; A szépség nem tart örökké; Szép a leány ideig, huszonnégy esztendeig.

Szép asszonynak szép a lánya

<a szépséget az anyjától örökli a lány>

◊ Kék eres a szőlőlevel,

A szép asszony szép lányt nevel. (Sirisaka A.: Magyar közmondások 223)

◊ S ha már ilyenfajta hatásnál tartunk, hagyjuk el kissé a szimbólumok körét, az előbbihez hasonló reális komikum kedvéért.

Szent asszonynak szent a lánya,

Mégis eljár a kocsmába. (Vargyas L.: Szerelmi-erotikus szimbolika a népköltészetben 25)

R: Az alma nem esik messze a fájától; Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Jó fa jó gyümölcsöt terem.

A: fának is van rossz gyümölcse.

L: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

ASSZONYKÖNNY

Asszonykönny hamar szárad

<könnyen tud vigasztalódni az asszony>

◊ A nők iránti előítéletek nagyon magukra vonták a leányok figyelmét, bár a mondások nagy része teljesen túlhaladott álláspontot képvisel. „Asszonykönny hamar szárad” mondást az egyik leány a következőképpen bírálja: „Ellenkezőleg. A nők sokkal mélyebben a szívükre veszik életük eseményeit, mint a férfiak.” (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 119)

L: Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Aki könnyen sír, könnyen nevet [felejt]; Ha asszonyok sírnak, megnyírnak; Mennél jobban sír az asszony, annál hamarabb akarja a férfit megcsalni; Sírás asszonyi fogás.

ASSZONYNÉP

(Úgy) higgy az asszonynépnek, mint az áprilisi időjárásnak (régi)

<ne higgy a nőnek, mert szeszélyes, kiismerhetetlen és megbízhatatlan>

E: lat. Mulieri ne credas, ne mortuae quidem {Ne higgy az asszonynak, még akkor sem, ha halott}; gör. Diogenianos, Paroimiai IV.4.

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron őt akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron őt akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

R: Lónak, lúdnak, leánynak nem kell hinni; Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugrani az árkot; Asszonynak és lónak sohasem kell hinni.

L: Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni; Könnyebb száz bolhát megőrizni, mint egy asszonyt.

ASSZONYSÍRÁS

Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni (régi)

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron ők akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

P: Anyóssirásnak, ebszomoruságnak ritkán lehet hinni. (Sirisaka 1900: 149)

L: Asszonykönny hamar szárad; Lónak, lúdnak, leánynak nem kell hinni; Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugrani az árkot; Asszonynak és lónak sohasem kell hinni; (Úgy) higgy az asszonynépnek, mint az áprilisi időjárásnak; Ha asszonyok sírnak, megnyírnak; Mennél jobban sír az asszony, annál hamarabb akarja a férfit megcsalni; Sírás asszonyi fogás.

ASSZONYSZAVALÁS

Az asszonyszavalásra nem szokás sokat adni

◊ E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyiállatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkor sántálnak, mikoron ők akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. (Heltai G.: 87. fabula, 214)

◊ A férjek e beszédet szótalan hallgatták, mivelhogy az asszonyszavalásra nem szokás sokat adni. (Tömörkény I.: A kimutatáson, 76)

L: Az assony neve hallgass.

ASZTAG

Könnyű (az) asztag mellett [alatt] kalászt szedni (régi)

<ha valakinek befolyásos ismerősei, jómódú, magas pozícióban levő pártfogói vannak, abból sok előnye származhat>

◊ Másnap tehát visszamenének Ráby Mátyás házához, és előadták neki világosan a dolgot. Hogy „itt van egy kis teher a saraglyában” – mert hát „a nyomtató lónak sem kötik be a száját”, s „asztag mellett kalászt szedni: jó” – de hát „akit nem éget, az ne fújja a kását”; – mert „aki molnárral utazik, annak lisztes lesz a kabátja”; – aztán meg a „szakáccsal nem jó az embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond ember az, aki az ökör alatt is borjút keres”, ellenben „addig hántsd a hársfát, amíg hámlik”, sőt igaz az, hogy „ha ludat osztasz, a legjobb darabot magadnak tartsd”, de mivelhogy „akinek Krisztus a barátja, az idvezül”, tudnivaló pedig, hogy „a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” – a vége a dolognak az, hogy Paprika Péter uram a magisztrátus nevében íme háromezer darab körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára; amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy mit kell cselekedni. (Jókai M.: Rab Ráby 102)

R: Aki közel(ebb) van a tűzhöz, (az) (jobban) melegszik; Aki a kondérnál ül, azé a kövérje.

L: Nyomtató lónak nem lehet bekötni [nem kötik be] a száját.

ÁTOK

Az átok helyet keres (magának)

<az átok megfogan>

◊ – Ide hallgasson, Sári néni! Mikor béfejezi az átkozódást, szóljon. Én addig hallgatok. Ha magának ez tetszik, nem bánom, de vigyázzon, mert az átok helyet keres magának!

Hej, de csak átkozódik az öregasszony! (Nagy O.: Asszonyok könyve 520)

L: Az átok olyan, mint a fejedre visszaesett kő.

Az átok olyan, mint a fejedre visszaesett kő (régi)

<az átok visszatér az átkozodóhoz>

◊ E fabula erre int, hogy minden emberhöz jó akarattal legyünk, és senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg ne átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon, hogy arcul visszatér arra, aki átkozódik. (Heltai G.: 85. fabula, 211)

L: Az átok helyet keres (magának); Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul [esik].

ATYA

Amint atyák fújják [dúdolnak], a fiaik úgy ropják [táncolnak] (régi)

<a gyermekek a szüleik példáját követik>

E: lat. Filii canunt paternas cantiones {A fiúk az apjuk nótáját fújják}.

◊ Eliézer:

Vajha az attyával ö itt jelen vólna,

Nem vólna most méltóbb dolog a’ látásra!

Vén attyának dolgát mint követi fia,

Mint függ szavaitól, mint ágról szép alma. (Pápai Páriz F.: Izsák és Rebeka házassága, l. RMDE 2. 856)

L: Anyja után szalad a borjú; Különb ember légy az apádnál.

Rossz atyának ritka jó fia (régi)

E: gör. Euripidész.

◊ Igazán mondja egy poéta: amelyatya jámbor fiat akar nevelni, jámbornak kell lenni, mert alma nem esik messze a fájától, a bagolynak sincsenek sólyom fiai; hanem amint ember embert, barom barmot nemz, úgy a jó atyák nevelnek jó fiakat. (Pázmány P.: Hogyan neveljék a szülők fiaikat, l. P. P. válogatott írásai 114)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Amilyen az apja, olyan a fia; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Hollónak holló a fia (, rókának róka); Varjúnak varjú a fia; Farkasnak farkas a fia; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia; Rossz anyának ritka jó leánya; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.