Ugrás a tartalomhoz

Magyar közmondások nagyszótára

T. Litovkina Anna

Tinta Könyvkiadó

5. fejezet -

5. fejezet -

Tartalom

C

C

CÉGÉR

Nem jó cégért kötni titkos szándékunknak (régi)

<akinek titkos szándéka, terve van, ne fecsegjen róla>

◊ Nintsen eskü s hívség álnokság öblében,

Hizelkedő kígyót nevel kebelében.

Ne áruld tzégéren titkos szándékodat,

Gyakran meg égette kása már a szádat. (Mostani időre való versek 1790, l. Lőkös I.: Külömb-külömb féle 276)

◊ Aki dolgaiban elő akar menni,

Titkos szándékának nem kell cégért tenni,

Annak kiváltképpen okosnak kell lenni,

Ki a szerelemben akar részesülni. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 304)

R: Szép szóval nem lehet madarat fogni; Kolomppal (nem lehet) madarat (fogni); Aki varjat [varjút] akar lőni, nem pengeti kézíját; Csengős macska nem fog egeret; Ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pengesd; Dobbal nem lehet verebet fogni.

CÉL

A cél szentesíti az eszközt (közismert)

<a cél eléréséhez minden eszköz megengedett>

E: lat. Ovidius, Heroides 2.85: Exitus acta probat {A tettet a vége igazolja}; H. Busenbaum: Cum finis est licitus, etiam media sunt licita {Amikor a vég megengedett, a közép is megengedett}.

A cél megnemesít bármily alacsony nemű eszközt:

Nem használnak okok: pénzzel neki, vesztegetéssel,

Borral, ijesztéssel, hazudással, néha csalással (…) (Arany J.: Az elveszett alkotmány)

◊ Azonban miután a jezsuiták legnagyobb ellensége ez esetben nem restellte azoknak „finis sanctificat media” elvét követni (…) (Mikszáth K.: Az írói tulajdonról)

◊ – Én jelentkezem helyetted.

– Hogy gondolkozhatsz ilyesmire? Ez lehetetlenség. Ez… igen, azt hiszem, hogy ez csalás.

– Bízd rám. Még ha az is lenne, akkor is… senkit nem károsítunk meg, különben is a cél szentesíti az eszközöket. (Nagy L.: A csúnya lány, l. Fő az illúzió 270)

◊ – Egyszerű az egész: tartottam öt napig egy bukaresti nőt, mindennap tanultam tőle vagy húsz szót, ez öt nap alatt összesen száz, ennél az őrmester sem tud többet.

– Miféle bukaresti nőt? – kérdezte Endre.

– Hát egy… Ó, bocsánat! – fordult a grófné felé hirtelen.

Tilda megértéssel jegyezte meg:

A cél szentesíti a nőt. (Tamási Á.: Czimeresek 302–303)

◊ A reformata vallás elleni harcukban sem tagadták meg régi elvüket: a cél szentesíti az eszközöket. (Moldova Gy.: Negyven prédikátor 120)

◊ A juharmagzápor sohase hull hiába. Annyira sokba kerül, hogy nem lehet eredménytelen, nem beszélve arról, hogy a cél szentesíti az eredményt. (Czakó G.: Eufémia utolsó heteinek hiteles története 208)

◊ Anyánk hazudna? Nem hiszem.

Bár… a bandában vitathatatlan alapelvnek tartottuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Anyánknak biztosan fontos az emlékkoncert, és ami fontos, azért mindenre hajlandó… hajlandóak voltunk. (Vámos M.: Félnóta 349)

◊ Az Evangélium lényege a szeretet törvénye, mely szerint a szeretet fontosabb, mint a vallás. Szégyenkezve kell bevalljuk, hogy az egyháztörténet tanította meg a kommunistákat arra, hogy a vallás, azaz az ideológia érdekében, a „cél szentesíti az eszközt” fanatizmusa alapján a másként gondolkozót szabad máglyára, kínzókamrába, akasztófára juttatni. (A Világ, 1989. aug. 10. 2)

◊ Füzessy Tibor, KDNP: A mi felfogásunk szerint, a tömegek zsebébe nem lehet úgy belenyúlni, hogy előzetes egyetértésüket ne bírjuk. A cél nem szentesíti az eszközt. (Mai Reggel, 1990. okt. 30)

◊ Hamis adatok közlése – esetleg tízezer márkáig terjedő büntetést is kockáztatva – szintén a célt szentesítő eszközök tárába tartozott. (A Világ, 1991. ápr. 24. 17)

CÉRNA

A cérna is ott szakad, ahol (a) legvékonyabb

<a váratlan csapás rendszerint a szegény embert sújtja>

R: (A) szegény embert (még) az ág is húzza; Szerencsétlennek az egyenesen is eltörik a lába; Szegény embernek a szél is mindig szembe fúj; A jég is ott törik [ott szakad a jég], ahol a legvékonyabb; (A) szegény embernek a szerencséje is szegény; A szegény ember húzza a rövidebbet; Ott szakad (el) a kötél [a kötél is ott szakad], ahol (a) legvékonyabb [(a) leggyengébb]; Az árvát még a szél is jobban fújja; Az árvát még az ág is húzza.

CIFRA

A cifra semmit sem ér (régi)

<nem a szép külső alapján kell megítélni az embereket és a dolgokat>

◊ Nótárius:

A testet czifrázni kell, de csak modjával,

Lelked ékésicsed aranyos ruhával,

A hol a Lélek rút, a Test szép párjával

A csak szamár vemhe arany czafrangjával. (Nasonak számkivetése, l. RMDE 1. 537)

◊ (…) cifra zerus, egy cifra is semmi, száz cifra is csak semmi! (Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde a debreceni kollégiumi ifjúsághoz 1795. jún. 15.)

L: A(mi) cifra, még nem szép.

A(mi) cifra, még nem szép [Más a cifra, más a szép]

◊ Ó, képzelődés, a te írod mindenkor gyógyító. Nemcsak egy módja van a tetszésnek, gondolám alattomos ravaszsággal magamban, legyen tiétek az egy út: vakítsatok! A fény nem kellemetesség, a cifra nem szépség. Én az együgyűséget választom… (Kármán J.: Fanni hagyományai 31–32)

L: A cifra semmit sem ér.

CIGÁNY

(A) cigány is addig szoktatta a lovát a koplaláshoz, (a)míg megdöglött [meg nem döglött; beledöglött; éhen döglött; bele nem döglött; éhen halt]

<van olyan helyzet, amelyet nem lehet megszokni>

Egy cigány akarta a lovát koplalni tanítani, és semmit sem adott enni. Annyira, hogy a ló éhhel döglött meg. Erre elkezdi a cigány: Ej, ej! mely kár, hogy most hal meg, midőn már a mesterséget megtanulta volna. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 72)

◊ Mégiscsak a cigánynak van igaza, hogy egészen mindent csakugyan nem lehet megszokni. Egy öreg ember emlékszik hatvanháromra, mikor gyönyörű bor termett, de más semmi a nagy szárazságban. A cigány nem tudott a tehénkéjének szénát adni, hát elhullott. Akkor azt panaszolta a cigány, hogy már beleszokott volna a koplalásba a tehén, aztán éppen akkor köllött fölfordulnia. (Tömörkény I.: Mesélnek, 757)

A: Akasztófát is megszokhatni; A cigány is megszokja a fát, ha felakasztják.

L: Nem szokta a cigány a szántást; Nem hajdúnak való a kasza.

D: Megszokta, mint (a) cigány lova a koplalást <olyan helyzetbe került, amelyet nem lehet megszokni, amelybe bele is pusztult>

◊ Befejezésül annyit, hogy a régi rómaiak azért hánytatták magukat, hogy újra és még többet tudjanak enni, és egyáltalán nem voltak emiatt rossz bőrben. Ön viszont ezzel a módszerrel majdnem úgy járt, mint a cigány lova, mely már éppen leszokott az evésről, és akkor pusztult el. (Magyar Ifjúság, 1987. jún. 19. 40)

◊ A család azt sem átallja nehezményezni, ha ebéd helyett beszámolót kap a ház asszonyától, mit is fog főzni a jövő évben, s azt kivel tervezteti meg, kinek a költségén, és mi módon.

Az álmodozásokból szőtt pókhálóval teli lábos alatt a gázt meggyújtani sem érdemes, mert úgy jár kerületünk, mint az egyszeri ember lova. Akkor döglött éhen, mikorra megszokná, hogy nem kap enni.

Az említett közgyomor most korog, most akar enni. (Beszélő, 1991. jún. 22. 2)

A cigány is megszokja a fát, ha felakasztják (régi)

<a legrosszabbat is megszokja az ember>

A cigány akasztófára itéltetvén, azzal menté magát, hogy soha meg nem szokja, de mégis felhuzatván, a mint meg se mozdult, rá mondák, hogy bizony megszokta ő, mert igen csendesen viseli magát. (Erdélyi J.: Magyar közmondások 7)

R: Akasztófát is megszokhatni.

A: (A) cigány is addig szoktatta a lovát a koplaláshoz, míg megdöglött.

L: Nem szokta a cigány a szántást; Nem hajdúnak való a kasza.

A vén [az öreg] cigány [muzsikus] minden nap [mindennap] egy nótát felejt [feled]

<idős korban napról-napra hanyatlik az ember testi és szellemi frissessége, ereje>

◊ A világ egy vén muzsikás,

Nem tud ő már kezdeni mást;

Minden hangból húz csak felet,

Minden nap egy nótát feled. (Arany J.: A világ)

◊ Sokra bizony már alig viszi dolgát!

Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;

Nem is a művész babérja hevíti,

Csak gémberedő ujját melegíti. (Arany J.: Tamburás öreg úr)

◊ Az élőszó azonban olyan, mint a vén cigány, mindennap egy új nótát felejt. Nem tudjuk, mi volt, mennyi volt, amit soha le nem írtak. Úgy tűnik fel, hogy csak a morzsák maradtak meg. (Móricz Zs.: A magvető, l. MN, 1989. dec. 23. 18)

◊ Mary: Maga mindent tud, Ervin.

Ervin nevet

Ervin: Éppen az, hogy inkább hülyülök. Mint az Arany János öreg tamburása, aki naponta felejt egy nótát. (Karinthy Fe.: Man overboard, l. Ezredvég 497)

A: Öreg hegedű jobban szól.

L: A vén bútort szívesen cserélik ki; Régi bor jó bor, öreg ész finom ész.

Minden cigány [a cigány is; mindenki] a maga lovát dicséri

<mindenki a saját eredményeit, dolgait tartja értékesnek>

E: lat. Horatius, Epistulae 2.2.11: Laudat venales, qui vult extrudere merces {Dicséri az eladó rabszolgákat, aki túl akar adni a portékáján}.

◊ Vojtási: (…) én ha lámpással kerestem volna magamnak takarító embert, nem találhattam gonoszabbat ennél a szakácsnál, akit vezetek. A cigány nem dicséri jobban a lovát, mint ez magát. (Botfalvai, l. RMV 258)

◊ Bevezetés, melyben az író a maga lovát dicséri. [cím] (Babits M.: Kártyavár)

◊ – Nem azért, mert a cigány is a maga lovát dicséri, de az a mi kis téeszünk, ez a Veres Rák – büszkélkedett az egyik régi csillés. (Végh A.: Téeszmetró, l. Ha az Isten Nyulat adott 72)

◊ Ha a rendőrkapitánytól azt halljuk, hogy a XXII. kerületben jó a közbiztonság, kissé kételkedünk, mert ugyebár mindenki a maga lovát dicséri. (Népsz, 1997. júl. 14. 27)

R: Róka is dicséri a maga farkát.

L: Minden tehén a maga borját nyalja; A majomnak is szép a maga fia; A bagolynak is a maga fia a legszebb; Taknyos gyereke is kedves az anyjának; A béna rajkó is kedves az anyjának; Minden anyának a maga gyermeke a legszebb; A bagoly is azt gondolja, hogy sólyom az ő fia.

D: Dicséri, mint a cigány a lovát <nagyon dicséri>

◊ Rendes:

(…) No ugyan el-viheted az Uradnak, derék három pár Vers.

Fegyverneki (Félre):

Jaj nekem nem tetszik, igen ditséri, mint a’ Tzigány a’ maga lovát – majd sós lesz ennek az árra; – többet kér ez ma hat máriásnál. (Fejér Gy.: A tisztségre vágyódók, l. RMDE 3. 294)

◊ Sőt az lenne különös, ha bármely pártelnök nem úgy dicsérné a maga lovát, hogy közben lesántagebézi az ellenfeléét. (MH, 1994. nov. 8. 7)

Nem kell a cigányt lopásra tanítani (régi)

<na akarj annak tanácsot adni, aki nálad jobban tudja azt, amire tanítani akarod>

R: Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál; A tojás okosabb akar lenni a tyúknál; Ne tanítsd apádat (gyereket csinálni); A sast ne tanítsd repülni.

L: Aki tudja, csinálja, aki nem (tudja), (az) tanítja; Minek köhög a bolha (, mikor nincs tüdeje)?!

Nem szokta a cigány a szántást [munkát]

<ha valaki olyan munkát végez, amelyhez nem szokott hozzá, amelyet soha nem csinált, az nehézséget okoz neki>

◊ Végre csakugyan magától is megszűnt a cigányok robotja, mert a szénagyűjtéskor is csak olyan munkát tettek, hogy: rúgd fel, hadd ott. Nem szokta a cigány a szántást. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 118)

◊ Az asszony által tartott embernek nincs semmi tisztelete a családban. A perlekedő fél mindig az asszony, akinek szemrehányó veszekedése minden alkalommal ugyanazon gondolatkörben forog:

„Ugyan mi köll kendnek? Mindön! Csak a dolog büdös-ë? Nem szokta a cigány a szántást. Letörne a dereka, ha kenyér után mönne kend! (…)” (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 330)

◊ – Nem is árt, ha hever még egy keveset, mert – gondolom – „nem szokta a cigány a szántást”, és így reggel, első mozgásra rozogán érzi magát. Fáért én megyek máma… (Fekete I.: Tüskevár 208–209)

◊ Többnyire ő határozza meg, hogy mi történjék. (Az első alkalom kivételnek mondható, akkor kényszerítettem, hogy vegyen a szájába, igaz, fintorgott, de nem tudtam eldönteni, játszik-e, mondjuk, mint egy némafilmben, vagy undorodik vagy csak „nem szokta a cigány a szántást”. (…) (Esterházy P.: Egy nő 25)

R: Nem hajdúnak való a kasza.

L: Akasztófát is megszokhatni; (A) cigány is addig szoktatta a lovát a koplaláshoz, míg megdöglött; A cigány is megszokja a fát, ha felakasztják.

D: 1. Nem szokta, mint a cigány a szántást <nem szokta meg>

◊ (…) szolgálatra nem vagyok alkalmatos, mert nem szoktam a dolgot, mint a cigány a szántást. (Simai K.: Mesterséges Ravaszság, l. MDEml. 357)

2. Úgy kell (neki), mint a cigánynak a szántás <nem kell neki>

◊ Tisztes. (…) jók vagytok felvenni a fizetést, de a dolog úgy se kell egyíteknek is, mint a cigánynak a szántás. (Csokonai Vitéz M.: Cultura)

CINEGE

(A) cinegének kóró (a) nyársa

<akinek kevés van, kevéssel kell megelégednie>

◊ Gaude: Hallottad-é, a czinegének kóró nyársa? Isten úgy segéljen, csak olyan volnál te ott, mint mikor az mókus kinéz a zsebbűl. (Actio Curiosa 169)

R: Szegény úrnak galambdúc a mészárszéke.

A: Ha kenyered nincs, kalácsot egyél.

CIPÉSZ

A cipésznek lyukas a cipője

<aminek a készítésével foglalkozik valaki, abból rendszerint éppen magának nem készít jót vagy eleget>

◊ Azt szokták mondani, hogy a cipésznek biztos lyukas a cipője. Ha ez igaz, akkor az állatorvosnak pedig az ebei rosszul neveltek. (MH, 1995. szept. 4. 19)

R: Ritka vargának jó a saruja; A suszternek (midig) lyukas a cipője; Ritka csizmadiának jó a csizmája.

CIPŐ

Mindenki [ki-ki] maga tudja (legjobban), hol szorít a cipő (közismert) [a csizma; hol töri a bakancs]

<mindenki maga tudja legjobban, hogy mi a baja>

E: lat. Nemo scit ubi calceus urat, nisi qui eum portat {Senki sem tudja, hogy hol tör a cipő, csak az, aki azt viseli}; Hieronymus, Ad Iovin 1.48: Nemo scit praeter me ubi me soccus premat {Nálam jobban senki sem tudja, hogy hol szorít a cipőm}; gör. Plutarkhosz, Coniugalia praecepta C.22; Plutarkhosz, Aemilius Paulus 5.

◊ Egy rómaira rátámadtak a barátai, mert szemérmes, gazdag, szép feleségétől elvált. Az illető cipőjére mutatott, s így adott feleletet a támadásokra:

– Ez a lábbeli látszatra szép és új, de senki sem tudja, hol szorítja a lábam. (Szabó Gy.: Antik anekdoták 126)

R: Ki-ki legjobban tudja a maga baját; Ki-ki érzi a maga bibéjét; Minden szamár (a) maga terhét érzi.

L: Mindenki ott vakarja, ahol viszket; Mindenki maga tudja, mi fő a fazekában.

D: 1. Szorít a cipő valakit/valakinél

◊ Mindannyiunkat szorít a cipő és egyre szűkebbre szabják. Ennél már csak az a felháborítóbb, ha maga a suszter teszi le a szerszámot, hisz – véli – rossz cipőre is van várakozó vevő. (Dátum, 1990. jan. 25. 14)

2. (Tudja,) hol tör(i) a bakancs [szorítja a csizma [cipő]] <(tudja,) mi a baj(a)>

◊ „Nosza hamar, a bolond! ülj le ide, Rikkancs!

– Gondolom én, mi a baj, hol töri a bakkancs – Légy te király, én pedig egyszerü kiséret:

Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon az ítélet!” (Arany J.: Pázmán lovag)

◊ Ha feltárják a gondokat, felismerik, hogyhol szorít a cipő”, akkor a megelőzéstől az utógondozásig vállalhatnak feladatokat. (MH, 1998. jan. 6. 13)

CITROM

Ha a citromból a levet kifacsarták, elvetik (régi)

<hálatlan az ember: amikor már nincsen hasznára valaki, elfordul tőle>

◊ Annyi sok szép igéreti után legkissebben dolgait ebben az országban a portán nem segitette. Ilyenek a fejedelmek barátsága, ilyen reménség nélkül lehet hozzájok folyamodni mind azoknak, a kikre szükségek nincsen. És csak ugy bánnak az emberrel, valaminta czitronnal, a melyből a levét kifacsarván, azután elvetik. Ha a forrásból jól iszunk, azután annak hátat forditunk. Reánk pedig most nincsen szükség, az elmultat elfelejtették, és a hatalom kezekben lévén, jövendőre nem hajtanak. A kéd mondása szerént derék állapot a szerencsén fekünnia való, hogy az olyan ágy nem igen állandó, de a még tart, addig csak jó rajta fekünni. (XXXII., Mikes K. Törökországi levelei 41)

R: Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé [hozzá]; Jótett helyébe jót soha ne várj; Tégy jót az ördöggel, pokolba visz érte; A elnyeri (a) (méltó) büntetését.

A: Jótett helyébe jót várj; Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza; (A) szép köszöntésnek szép a felelete; Kölcsönkenyér visszajár; Kéz kezet mos (2); Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; A elnyeri (a) (méltó) jutalmát.

L: Ne melengess [tarts] kígyót kebledben.