Ugrás a tartalomhoz

Magyar közmondások nagyszótára

T. Litovkina Anna

Tinta Könyvkiadó

26. fejezet -

26. fejezet -

Tartalom

SZ

SZ

SZABADSÁG

A szabadság drágább az aranynál [Szabadság jobb gazdagságnál]

E: lat. Non bene pro toto libertas venditur auro {Semmi aranykincsért meg nem vehető a szabadság}.

◊ Mit mondott a filemile?

Kiszaladván a kalickából, melyben minden jóval táplálta őtet a gyermek, hívta s édesgette a visszajövetelre mindent ígérvén; de azt felelte: ő oda nem mégyen. Libertas omnes aurea vincit opes. Mindennél jobb gazdagság az arany szép szabadság. Nem ér ezzel világ kincse, ha lábadon a bilincse. (Bod P.: Szent Hilárius 182)

Drága áru a szabadság,

Nem ingyen, de pénzen adják,

Drága pénzen, piros véren;

Varrd meg azt a zászlót, feleségem! (Petőfi S.: Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?)

R: Ritka madárnak kedves a kalitka; Legdrágább kincs a szabadság.

SZABÁLY

A szabályok azért vannak, hogy betartsák őket

◊ Sok egyéb mellett a gyermekek és a felnőttek élete abban is különbözik egymástól, hogy mire a kicsik felnőnek, jószerivel elfelejtik vagy inkább elfeledtetik velük azt az alapigazságot, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsák azokat. A nagyok világában ez éppen fordítva működik. Az előírásokat kellemes lelki bizsergéssel szegik meg az emberek. (MH, 1995. jún. 29. 20)

A: A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket.

L: (A) kivétel erősíti a szabályt; Nincs szabály kivétel nélkül.

A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket

◊ Sok egyéb mellett a gyermekek és a felnőttek élete abban is különbözik egymástól, hogy mire a kicsik felnőnek, jószerivel elfelejtik vagy inkább elfeledtetik velük azt az alapigazságot, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsák azokat. A nagyok világában ez éppen fordítva működik. Az előirásokat kellemes lelki bizsergéssel szegik meg az emberek. (MH, 1995. jún. 29. 20)

A: A szabályok azért vannak, hogy betartsák őket.

L: (A) kivétel erősíti a szabályt; Nincs szabály kivétel nélkül.

Nincs szabály kivétel nélkül

E: lat. Nulla regula sine exceptione {Nincs szabály kivétel nélkül}.

◊ Ebben volt megállapítva az eljárás sorrendje és mikéntje, hanem hát „nulla regula sine exceptione”, a papok hol megtartották, hol meg nem tartották. (Mikszáth K.: Különös házasság)

L: (A) kivétel erősíti a szabályt; A szabályok azért vannak, hogy betartsák őket; A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket.

SZABÓ

Mihelyt szabó, mindjárt báró (régi)

<a szabó rátarti módon viselkedik>

◊ Az effajta sugdosás pedig azért lett később kellemetlen, mert a főbíró meg is dicsérte később Tihi Jánost a gavallér viseletéért, mondván: „Mihelyt szabó az ember, mindjárt báró.” (Mikszáth K.: A kanál)

◊ Végre nagynehezen megígérte, hogy küld nekik valami harapni valót és komáját is földirigálja, „ámbár – monda – ki tudja, át akar-e jönni, mert tetszik tudni a közmondást: „Mihelyt szabó, mindjárt báró.” (Mikszáth K.: Különös házasság)

SZÁJ

(A) más szájával nem lehet [nehéz a más szájával] jóllakni

(1) <ha más ember jár utána az ember ügyeinek, nem is haladnak azok>

◊ Másik a képviselő rendszert átkozta kegyetlen,

Mondván: nem lakik ő jól más szájával, eszét sem

Bízza magánál, úgy lehet, ifjabb képviselőre. (Arany J.: Az elveszett alkotmány)

R: (A) gazda szeme hizlalja a jószágot; Alszik a gazda, alszik a birtok; Ha kell, menj [eredj; tedd] magad, ha nem kell, küldj mást; Amit magad megtehetsz, ne bízd másra; A földet a gazda lába nyoma hizlalja.

L: Magad uram, ha szolgád nincs(en); Maga ugat a gazda, ha kutyája nincsen.

(2) <más eltartottjának nehéz sorsa van>

R: Keserű a más kenyere.

Ne csinálj a szádból segget (durva)

<ne szegd meg az adott szavadat>

◊ – Mondtad, hogy rögtön fizetsz?

Misa az asztalra csapott. – Mit gondolsz? Nem segg a szám.

– Na jó, jó. Nem kell mindjárt tüzeskedni. (Lengyel J.: Igéző 218)

R: Az ígéret szép szó (, ha megtartják (,) úgy jó); Ura légy szódnak!; Fogadást okosan tégy, az adott szónak ura légy; Hit nem szellő.

A: Ember tesz(en) fogadást, eb, aki megállja; Ígérd meg, ne add meg, nem szegényít (az) meg.

L: Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Adós (,) fizess!

D: Segget csinál a szájából <nem tartja meg a szavát>

◊ A tévé előtt fakadt ki egyszer: egyetlen szavukat se hidd el, mondta. Csaló banda, segget csinálnak a szájukból, ez az igazság, de egyszer majd ennek is vége lesz. (Népsz, 1997. jún. 14. 20)

Ne szólj szám, nem fáj fejem (közismert)

<aki nem mondja ki amit gondol, sok kellemetlenségtől megóvja magát>

◊ Ne légy ez-után-is minden tálban kanál, édes Atyám’ fia! mert mások-is torkodba verhetik a’ szavakat. Szép mondás a’ Magyaroknál, és csak a’ minapiban hallottam Tosó Vezértől: ne szólly nyelvem, nem fáj fejem. Jól észre-vödd tehát; kivel és miket beszélleszsz. Addig-is nyújtózz, még a’ lepled ér. Végtére: tanújj Tinó, ökör lösz belőlled. (Dugonics A.: Etelka I. 59–60)

◊ Körtés szánakozva: Szegény úrfi! Mihelyst csak eszembe jut is, mindjárt megtelik nyállal a szám, és sírhatnám! Szegény gyermek! Mivé lett ő az anyja halála után való bánatjában.

Kulcsár: De hiszen azt szokták mondani, ne szólj szám, nem fáj fejem.

Körtés: Kulcsár uram, talán a nagyságos asszonyunk hirtelen halálát érti? (Katona J.: A Luca széke karácsony éjszakáján 13)

◊ – Itt vannak a betyárok a kocsmaszobában. Hívatják.

– Kicsodák?

Az asszony az ajkára tette a két ujját, ami tudvalevőleg minden nyelven annyit jelent, hogy ne szólj szám: nem fáj fejem. (Tömörkény I.: Kabarézás a csárdába, 619)

◊ Kik lehetnek ezek, hogy se az arcukat be nem kormozzák, se semmit nem óvakodnak. (…) Különben is már nemegyszer fordult elő életében, hogy efféle urakat kellett átszállítani a vízen. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Vízi ember úgyis arra van szoktatva, hogy ne a szájával beszéljen. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 199)

◊ De ami aztán a tiszta életet illeti, no, erről reggelig tudna beszélni szüle, ha akarna, de „ne szólj szám, nem fáj fejem”, meg hát „menyem nem lányom” ugyan, még ha a fia után az lett volna is, az most már elenyészett, mint a füst – de azért mégiscsak a családba számít, és még a madárban sem mocskolja a maga fészkit, aki rendes. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 151–152)

◊ – Szerencséje, hogy öregapjának szólított! Pont én vagyok az, aki fölvilágosítással tud szolgálni a drága jó Miklóska bácsikáról. Én speciel nagyon sok mindenről tudok fölvilágosítással szolgálni. De csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Ugye, érti?! (Vámos M.: főmozi, l. bár 141)

◊ Megtanulta Bibótól, hogy demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni, és példaértékűen vállalta ezt a „ne szólj szám, nem fáj fejem” bénító korszakában. (Beszélő, 1990. jún. 16. 8)

◊ Míg korábban számíthattunk arra, hogy fontos információkat kapunk a lakosságtól, most mindenki magába zárkózik, él a „ne szólj szám, nem fáj fejem” parancsolata, még akkor is, ha mind több a bűncselekmény és mind veszedelmesebbek az elkövetők. (MN, 1990. okt. 29. 3)

P: Ne szólj szám, s nem fáj a főnököm feje! (T-Boy, 1989/1. 5)

Nem szól szája, nem fáj fejem. (az anyósról) (Sirisaka 1900: 137)

Ne szólj szám, ha fáj a fejem. (Dili, 1989. okt.: 4)

Ne szólj, szám, neked is lesz. (Timár Gy. 1986: 134; móka 2001: #2786)

Ne szólj szám, nem lesz huzat. (Rónaky 1997)

R: Hallgatni arany; (A) hallgatás senkinek be nem töri (a) fejét; Ha békében akarsz élni, sokat ne szólj.

L: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; Mondj [szólj] igazat, betörik a fejed; Az igazság gyűlöletet szül; Igazmondás nem emberszólás; Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét; Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj; Bolond beszél, okos hallgat; A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat.

SZAKÁCS

A szakáccsal nem jó haragban lenni

<nem jó azzal rossz kapcsolatban lenni, akitől függ a jólétünk>

◊ Másnap tehát visszamenének Ráby Mátyás házához, és előadták neki világosan a dolgot. Hogy „itt van egy kis teher a saraglyában” – mert hát „a nyomtató lónak sem kötik be a száját”, s „asztag mellett kalászt szedni: jó” – de hát „akit nem éget, az ne fújja a kását”; mert – „aki molnárral utazik, annak lisztes lesz a kabátja”; – aztán meg a „szakáccsal nem jó az embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond ember az, aki az ökör alatt is borjút keres”, ellenben „addig hántsd a hársfát, amíg hámlik”, sőt igaz az, hogy „ha ludat osztasz, a legjobb darabot magadnak tartsd”, de mivelhogy „akinek Krisztus a barátja, az idvezül”, tudnivaló pedig, hogy „a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” – a vége a dolognak az, hogy Paprika Péter uram a magisztrátus nevében íme háromezer darab körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára; amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy mit kell cselekedni. (Jókai M.: Rab Ráby 102)

L: Nem szabad levágni azt a tehenet, amelyet fejni akarunk.

Legjobb szakács az éhség

<az éhes ember nem válogatós>

E: lat. Optimum condimentum fames {A legjobb fűszer az éhség}; Fames est optimus cocus [coquus] {Az éhség a legjobb szakács}; Cicero, De Finibus 2.28.90: Cibi condimentum esse famem {Az étek fűszere az éhség}; gör. Szókratész; Xenophón, Memorabilia Socratis 1.3.5.

Az éhség kedig az igen jó szakács: mert az éh gyomornak a legalábbvaló kenyér is mézes pogácsa. (Heltai G.: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról, 59)

◊ Jól ismeri a népi orvoslás a helyes táplálkozás egyik fontos alapszabályát: csak akkor együnk, ha éhesek vagyunk. „Legjobb enni, ha éhes vagy.” – „Legjobb fűszer az éhség.” – „Legjobb szakács az éhség.” (Oláh A.: „Újhold, új király!” 116)

R: Legjobb fűszer az éhség; (Az) éhes ember nem válogat; (A) szomjas ökörnek (a) zavaros víz is jó; Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes; (A) keserű babot is édessé tesz(i) az éhség; Ha nincs [nincs ló], a szamár is jó [jó a szamár is]; Ha kalács nincs, a kenyér is jó; Szegény ember vízzel főz.

Nem mind szakács, aki a kalánt (’kanalat’) kezébe veszi (régi)

<attól, hogy valakinek a kezében munkaeszköz van, vagy éppen azzal foglalatoskodik, nem biztos, hogy ért is ahhoz>

◊ Szakács: (…) De jó barátaidnak vagy ellenségeidnek fogsz adni vacsorát?

Vojtási: Én ugyan jó barátaimnak.

Szakács: Mért nem inkább ellenségidnek? Mert én ma oly jóízű étkeket fogok készíteni, hogy akár ki mit kóstolni fog, az ujjait szopogatja, s rendre elrágja. Vajmi nem minden szakács az, akinek hosszú kése vagyon. (Botfalvai, l. RMV 260)

Nincsen olyan szakács, hogy mindenkinek szája ízére főzzön

<nincsen olyan ember, aki mindenkinek a kedvében tudna járni>

◊ Kányai:

Tsak szerencsétlen órában lettem én a’ világra!

Fantsali:

Ja! Hol van az, a’ kinek minden szája’ íze szerént follyon? – De még-is mond-meg, minn bánkódol, hadd tudjam? (Harmadik István, l. RMDE 3. 279–280)

R: Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni; Nem lehet [nehéz] mindenkinek tetszeni; Isten se(m) tehet mindenkinek eleget.

D: Valakinek szája íze szerint [ízére] (főz) <valakinek a kedvébe jár>

◊ Vihavainen szemében Suomi-hajadon, a finn nemzeti romantika korának allegorikus nőalakja, tragikomikus figurává, „hordóra ugrott lánnyá” csúfult, éspedig önszántából, mert hagyta, hogy a Kreml urai kintről, kényük-kedvük szerint adagolják neki az információt, elérvén ezzel, hogy az ő szájuk íze szerint interpretálja saját helyzetét éppúgy, mint a hidegháborús erőfitogtatások korának összes eseményét. (Beszélő, 1992. febr. 22. 31)

Sok szakács elsózza a levest

<ha többen intéznek valamely ügyet, abból rendszerint csak baj származik>

Ha sok szakács kever egy ételt, könnyen elronthatják. Mi lesz azzal a 30 ezerrel, aki a Trabantokat gyártja? (Reform, 1990. jún. 22. 5)

◊ – (…) Máskülönben viszont az a véleményem, hogy ha sok szakács kever egy ételt, akkor könnyen elronthatják. Az is megtörténhet ugyanis, hogy minden gyárat megtartunk, és aztán nem tudunk velük mint kezdeni. (Reform, 1990. jún. 22. 5)

R: Közös lónak túros a háta; Sok bába közt elvész a gyerek.

A: Sok kéz hamar kész; Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik; Több szem többet lát; Sok varjú lovat győz; Sok lúd disznót győz; Egyesség kis dolgokat nagyra emel.

SZALMA

A szalma könnyen lángra lobban [kap; gyúl; gyullad] (, de hamar elalszik) [Szalmaláng [szalmatűz] fellobban, (de) hamar is odavan] (régi)

<akinek a lelkesedése gyorsan kezdődött, gyorsan el is múlik>

◊ Egy órában győzhetetlen vitézséget mutatott, másban halálos félelmek között futott. Hirtelen tüzet vetett, hamar elaludt. (Bessenyei Gy.: Magyarországnak törvényes állása, 591)

L: Szalmatűz hamar elalszik; Kis csupor hamar felforr.

D: Elalszik [kialszik; olyan], mint a szalmaláng <rövid ideig tart>

◊ Gödröt tud építeni a magyar. Pályázatot is tud kiírni bőven. Neki tudja durálni magát valaminek, bízni tud a sikerben, hinni tud gyűjtést szervező, lelkesedni kész Gobbi Hildákban, de mindez, ahogyan tudjuk, gyakran csak szalmaláng. Ott maradunk megvalósítatlan tervekkel, akciók során begyűjtött pénzekkel, értelmetlenné vált hitekkel. (MH, 1998. okt. 30. 7)

SZALMAKAZAL

Nem alulrul kell kezdeni a szalmakazlat

<nem a fiatalabb lányt kell előbb férjhez adni, hanem az idősebbet>

E: Jákob hét esztendeig szolgált Lábánnál a kisebbik leányáért, Rákhelért. Letelt a hét esztendő, feleségül kérte Rákhelt, de Leát, az idősebbik leányt adták hozzá. Biblia, Ószövetség, 1Móz 29,25–26: És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.

Magyar családoknál is szokás volt, hogy a kisebbik leányt addig nem adták férjhez, amíg az idősebb férjhez nem ment.

◊ Ha egy családban több lány volt, csak kor szerinti sorrendben mehettek férjhez. A kisebb lány akkor is, ha volt kérője, addig nem mehetett férjhez, amíg az idősebb nővére nem kelt el. Azt mondták a szülők: Előbb kaszálják a szénát, mint a sarjútvagy Nem alulrul kell kezdeni a szalmakazlat. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 197)

R: Előbb kaszálják a szénát, mint a sarjút.

SZALMATŰZ

Szalmatűz hamar elalszik

<a hirtelen fellobbanó lelkesedés gyorsan elmúlik>

◊ Avien Boethoz halkan: Engedj neki. Igen fölingerled, s bajba keveredel.

Boeth Avienhez halkan: Szalmatűz hamar elalszik. Ismérem én őt, s nem rémülök gyermeke bosszankodásitól. (Teleki L.: Kegyenc, l. Magyar drámaírók 19. század I. 723)

L: A szalma könnyen lángra lobban (, de hamar elalszik).

SZAMÁR

A szamár aranylanton is csak szamárnótát penget (régi)

<az ostoba, ügyetlen ember természete nem fog változni>

E: lat. Ignarus rediit Romam deductus asellus {A Rómába vezetett szamár tudatlanul tért vissza}; Duc prope vel longe taurum, taurus redit ipse {Akár közel, akár messze vezeted a bikát, maga a bika tér vissza}; Bos bos dicetur, terris ubicumque videtur {Az ökröt ökörnek fogják nevezni, bárhol jelenik meg a földön}.

◊ Nótárius:

A testet czifrázni kell, de csak modjával,

Lelked ékésicsed aranyos ruhával,

A hol a Lélek rút, a Test szép párjával

A csak szamár vemhe arany czafrangjával. (Nasonak számkivetése, l. RMDE 1. 537)

R: Kutyából nem lesz szalonna; Fából nem lesz vaskarika; Senki sem tud kibújni a (saját) bőréből; (A) vér nem válik vízzé (2); Akármeddig neveled a libát, csak lúd lesz belőle; Aki délig kurta, délután sincs farka; Aki délig kutya, délután is kutya; Nem hagyja el a párduc tarkaságát; Hiába szapulod a szerecsent; Botból nem lesz beretva; Senki se ugorhatja át a saját árnyékát; Holló nem mossa el a feketéjét; Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú (belőle); Űzd ki a természetet vasvillával, mégis visszatér; A paraszt csak paraszt marad; Ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is; Nehéz a horgasból egyenest csinálni.

A szamár is akkor megy a jégre táncolni, amikor a legjobb dolga van

<az ember akkor veszíti el az eszét, amikor a legjobban megy a sora>

◊ Egy csacsinak igen jól ment dolga. Könnyebben élt, mint sok munkás szolga. Szénát, zabot elegendőt kapott s télen-nyáron csinos ólban lakott. De ő ezen sok jót keveslette. S a mint farsang végén észrevette, hogy a juhász dudaszónál mulat, elhagyá őt a jámbor indulat. Oly kedve gerjedett tánczolásra, hogy már gondolni sem tudott másra. Csak úgy turkált mindent maga mellett. Minden rossz volt neki, mi sem kellett. Végre egy macskát fogad dudásul s azzal a befagyott tónak indul. A sima jégre alig hogy rálép, – a tó körül összecsődül a nép. Rákezdik a csacsinszki nótáját, füles úr összeüti bokáját. De alig hogy kettőt-hármat ugrik, szörnyü orditással hasra rogyik. Dudás úr ijedtében elszaladt, s a nép nevetésben majd megszakadt. Szegény csacsi – nem ok nélkül nyögött, mert jaj! a keresztcsontja eltörött. S a nagyravágyónak harmadnapon bőrét árulgatták a piaczon. (Sirisaka A.: Magyar közmondások 215–216)

R: A kutya is akkor vész meg, mikor legjobb dolga van; A jobb a ellensége; Akkor megy a lúd a jégre, mikor a legjobb dolga van.

Minden szamár (a) maga terhét érzi

<mindenki a maga baját, problémáját érzi legjobban>

◊ A munkával kapcsolatos közmondások közül kettő bizonyult vonzónak: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” (…) és „Minden szamár a maga terhét érzi.” (…) Az utóbbit sokan „viccesnek” találták. (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 143)

◊ A legkiválóbb egy nyolcéves, 3. osztályos gyermek, akinek intelligenciakvóciense 1,55 volt, gyenge magyarázatot adott a következő közmondásnál: „Minden szamár a maga terhét érzi.” Segítségül elmondtuk neki egy hasonló korú kisfiú válaszát, aki azt mondta: „Igaz ez a közmondás, mert csak én tudom, hogy milyen nehéz nekem. Különben is a szamár nagyon helyes állat. (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 148)

R: Ki-ki érzi a maga bibéjét; Mindenki [ki-ki] maga tudja (legjobban), hol szorít a cipő; Ki-ki legjobban tudja a maga baját.

L: Mindenki ott vakarja, ahol viszket; Akinek hol fáj, ott tapogatja; Mindenki maga tudja, mi fő a fazekában.

Nem illik szamárra (a) bársonynyereg [Szamárra bársonynyereg] (régi)

<nem illeti meg a jó, a megbecsülés, a megtiszteltetés az olyan embert, aki méltatlan hozzá, nem tudja azt értékelni>

◊ Becsi nincs orrában az arany perecnek,

Bársonyt is hátára csak héjjában tésznek,

Szép szóval Sámbárnak mit hoz ha felelnek?

Mert csak moslék ád ízt megveszett ínyének. (Matkó István: Sámbár Mátyás gúnyolása, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 184)

◊ Ki látott ily puszta, sőtt fejedelmet?

Disznót bársonynyereg mert nem is illet!

Hazánk fia, ládd, mint vágyá igaz igyünket,

Hidd el Thököly, hogy török öli meg az fejedet. (Gúnyvers Thököly Imre ellen, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 193)

◊ Lépesi: Úr vagy-é, vagy szolga?

Botfalvai: Szolga mikor szolgálok, úr, mikor parancsolok, de most szolgálatban vagyok.

Lépesi: Kár is volna szamárra a bársony nyereg, a szád sem áll az uraságra. (Botfalvai, l. RMV 408)

◊ Rex: Ez az ember a foldozott lasnak pokróc helyett királyi palástot, a sáros és habarcsos tapasz helyett arany paszomántot visel.

Democles: Illik is a szamárra a bársony nyereg. (Szentes R.: Rusticus imperans, l. MDEml. 408)

◊ Ezek (leg-fő-képpen) csak azon okbúl kevéllyek: mivel kül-országokban talpaltak. Mint-ha a’ Csacsi azért érdömlené-mög a’ bársony-nyergöt: mert öszsze-járta Tónát-Baranyát. ’S-mint-ha őket azért köllene nagyra böcsűlnünk: mivel a’ Föld-írásnak tudománya csupán a’ lábokban vagyon, nem penig a’ fejökben. (Dugonics A.: Etelka II. 76)

◊ (…) Szép, a’mi szép tsak úgy is,

Ha szer-felett nem ékesül. Bársony nyereg szamáron

Az éktelen tsinosgatás. – Kerek beszéd ’s igaz szó,

Hijába ferdik a’ Rigó, nem lész belőle Hattyú! (Földi J.: Idegen szépség)

◊ A korona nagyon drága,

Nem való az a királyra;

A királyra! ugyan minek

Szamáron a bársonynyereg? (Petőfi S.: Itt a nyilam, mibe lőjem?)

R: Gyöngyöt nem szokás a disznók elé szórni; Ebre korpát, lúdra szénát, disznóra gyömbért ne vesztegess; Kár a lúdra szénát vesztegetni; Nem disznó orrába [orrára] való az aranyperec; Nem disznónak való a gyömbér.

D: Úgy illik valakire, mint szamárra a bársonynyereg <nem illik rá, mert méltatlan hozzá>

Szamarat megismerni a füléről

<egy rész(let), egy tulajdonság elárulja, milyen az egész, illetve milyen az ember>

E: lat. Ex auribus cognoscitur asinus {Füleiről ismerhető meg a szamár}.

◊ Mint járt a szamár az oroszlánbőrrel?

A megholt oroszlánnak bőrét magára vévén, akik látták, előtte, vélvén, hogy oroszlán, elfutottak; de a gazdája nagy füléről megismerte, hogy szamár, s a terhek hordozására visszahajtotta. Sokan vagynak, akik a mások tudományokkal tudósoknak tettetik magokat, de a magok tudatlanságoknak szamárfülérőlturpes aselli noscuntur, ostoba szamároknak megesmértetnek. (Bod P.: Szent Hilárius 182)

◊ – Hát azt mondták, hogy mit akarnak ezök a sühederök, mármint a jelen levő tisztölt fiatal nemzedék, azzal a szögény háztul gyütt máléval, mármint a Ferenccel.

A fiatal nemzedék erre azt mondta, hogy szaváról ismerni meg a vén szamarat, és a csősz sietett a jelentéssel az idősebb nemzedékhez, és mire kitavaszodott, akkorára a hazafias lelkesedés nem ismert mértéket. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 259)

R: Ebet szőréről, szamarat füléről lehet megismerni; Szőréről ismerni az ebet; Az oroszlánt körméről; Rókát szőrén, repedt fazekat kongásán.

Zöld szamarat (kálvinista molnárt, szemüveges pincért …) sose lehet látni [Nincs zöld szamár és okos gyógyszerész [patikus]; Zöld lovat, okos oroszt, kálvinista molnárt, döglött szamarat látni ritkaság]

<ami ritkán vagy soha se szokott előfordulni, azzal nem találkozunk>

◊ Gyerekkoromban a szülővárosomban azzal ugratták a gyógyszerészeket,hogy zöld szamarat és okos patikust még senki sem látott. Durva, igazságtalan tréfának tartottam a tisztes szakma diplomás művelőivel szemben. A múlt heti Derrick filmben mégis találkoztam eggyel, akire illett volna a mondás. A filmbeli patikus a gimnáziumban osztályelső volt. (Ludas Matyi, 1988. aug. 31. 6)

SZAMÁRBŐGÉS

Szamárbőgés [szamárordítás] nem hallatszik a mennyországba [az égbe; a mennybe]

<a hitvány ember rágalmára, vádaskodásaira nem kell adni>

◊ De ha szamár rívás nem hallik mennyországban, a részegségre vivő imádság és álmodás sem hallik egyébképpen, hanem csak azok büntetésére, kik így találnak okot a részegségre. (Pázmány P.: Prédikációk, l. P. P. válogatott művei 141)

◊ Fürgentz:

Jó van, jó. De mit tsinál majd az öreg vak hegedűs? Minden szeget lyukat meg-tölt átkokkal, és mikor meg-sem gondolod, ki-kornyikálnok a’ világból. (Vajha úgy-is lenne.)

Zsugori:

Mi gondom van nékem arra? A’ pénzre van gondom. Az eb ugatás, szamár ordítás nem hallik mennyországba. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 347–348)

◊ Nem árt az illy átok

És illetlen szítok

Mellyre nem adtál okot,

Mert a’ szamár rivás,

És kuvasz ugatás

Meszsze érni nem szokott (…) (Beniczky P.: Magyar ritmusok 159)

◊ Azt mondják: „Kutyaugatás, szamárbőgés nem hallatszik a mennybe!” De biza van úgy az ember, hogy nem tudja, milyen órában ejti ki azt a szívből jövő átkot. Ez az ember is megkeseredésiben úgy kívánta, hogy ne éljen. (Nagy O.: Asszonyok könyve 174)

R: A kutya ugat, a karaván halad; Kutyaugatás nem hallatszik az égbe; Bolond kutyának szabad a holdra ugatni; Ugat a kutya, de a szél elhordja; Bolhaköhögés nem hallik a mennyországba.

A: Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét; A nyelv gonosz fegyver; A szó is fegyver.

L: Nem töri csontod a szó; Hadd ugasson [morogjon] a kutya, csak meg ne harapjon.

SZÁMÍT

Nem az számít, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja [Ne nézd azt, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondja]

◊ A művészet eredményeiről alkotott ítélet igazságtartalma szempontjából tökéletesen érdektelen az a statisztikai tény, hogy hányan mondjátok. A véleményt kifejtő személy rangja, kora, neme s egyéb megkülönböztető jegye szintén közömbös, a sokat hallott népi bölcsesség: „nem az számít, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja” – a legotrombább téveszmék közé tartozik. (Vámos M.: Ki nem küldött tudósítónk jelenti 195)

SZÁNDÉK

(A) szándék annyi, mint a tett

◊ Az egyszeri leány elment a baráthoz gyónni. A többi között azt is meggyónta, hogy ő egy alkalommal imádóját meg akarta csókolni, mire a barát azt mondá neki, hogy ez oly nagy bűn, a mely alól őt föl nem oldozza. A leány azt veté ellen, hogy ő nem tette meg, tehát nem követte el a bűnt, de a barát hajthatatlan maradt, mondván, hogy a szándék annyi, mint a tett. A leány erre azt mondá, hogy van neki egy ezüst forintja, azt oda adja, ha föloldoztatik. A barát erre azt mondá, hogy jól van, ő majd a forintért misét mond s külön is kéri az Istent, hogy bocsássa meg a leány nagy bűnét. De mert neki itt a templomban pénzt elfogadnia nem szabad, hát csak csusztassa be a forintot hátul a csuklyájába s miután a leány ezt látszólag megtette, absolválta s föladta neki a penitencziát. A barát elvégezvén a gyóntatást, a sekrestyében belenyult a csuklyába, hogy a forintot kivegye, de biz az nem volt ott. Magához intette a még a templomban imádkozó leányt és szemrehányást tett neki eljárásáért, mire ez azt felelte, hogy ő a bűnt is csak akarta elkövetni, a forintot pedig szintén akarta bele tenni a csuklyába s igy ő maga részéről eleget tett, mert hisz a tisztelendő páter maga mondotta: hogy a szándék annyi, mint a tett. (Sirisaka A.: Magyar közmondások 217)

L: A pokol országútja [a pokolba vezető út] (is) jó szándékkal van kikövezve; Sokat végeznek Bécsben, de elrontják az égben.

SZÁNT

Ne szánts többet, semmint bevetheted

◊ Mindenki csak annyi munkához kezdjen hozzá, amennyit be is tud fejezni; ez a tanács közmondás formájában így hangzik: Ne szánts többet, semmint bevetheted! (Kis magyar néprajz a Rádióban 52–53)

SZÁNTÁS

Egy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér, három szántás három kenyér

<minél jobban megművelik a földet, annál többet terem>

Egy szántás egy kenyér, három szántás három kenyér – tartja a népi bölcsesség, s ez szemléletesen fejezi ki, milyen fontos része a paraszti életnek ez a művelet; a jól elvégzett, kellő mennyiségű szántás után jobban is terem a föld, mintha csak a legszükségesebbet végzik el. (Kis magyar néprajz a Rádióban 52)

◊ A lóval szántás csak 90-100 éve vált gyakorivá. Legalább kétszer kellett szántani a vetés alá ahhoz, hogy jól teremjen a búza. Mint a szólás tartja:

Egy szántás egy kenyér,

két szántás két kenyér,

három szántás három kenyér.” (Bihari A.–Pócs É.: Képes magyar néprajz 70)

SZAR

A szarnak nem lehet pofont adni (durva)

<esztelen dolog olyan intézkedést, cselekedetet végrehajtani, amellyel a problémát nem lehet megoldani>

◊ A plébános úr egyáltalán nem örült, hogy anyám, egyetlenként, beíratott minket az iskolai hittanra.

– Méltóságos asszonyom…

– Ne szólítson méltóságos asszonynak!

– …méltóságos asszonyom, nem kell fejjel a falnak menni, ha ért engem.

Mami értette is meg nem is.

– Igaza van a plébinek – így apám –, a szarnak nem lehet pofont adni. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 698)

L: Nem jó fejjel menni a falnak.

D: Ad egy pofont a szarnak <olyan cselekedetet, intézkedést hajt végre, amellyel a problémát nem lehet megoldani; hiábavalóságot csinál>

◊ A múltkor kiderült, hogy az egyik belvárosi öreg bérház függőfolyosója életveszélyes: leomlással fenyeget. Próbálták aládúcolással megoldani a problémát, de azzal csak adtak egy pofont a szarnak: két hét múlva már a fagerendákat tartó alsó folyosó is repedezni kezdett, sőt a ház falain is apró nyílások jelentek meg. (Forgács T.: Magyar szólások 584)

Aki szarban jár, az szaros lesz (durva)

<aki hitvány emberek társaságba kerül, átveszi az életszemléletüket, életvitelüket, és olyanná válik, mint ők>

◊ Én is így tettem volna egy másik író másfajta helyzetében, mondván: jobb ebből kimaradni? Szembekerülni a Pintéristvánokkal, (…), Mátyás Győző tollának hegyével? Hogy hadd ne folytassam tovább a sort.

Ők – az író barátaim – előbb tudták, mint én, talán már Bornemissza Péter óta: hogy aki szarral hadakozik, előbb utóbb tenmaga is szaros lészen. (Végh A.: Ha per, úgymond…, l. Mit ér az ember hit nélkül? 221)

◊ MN: Úgy döntöttél, hogy nem dolgozol többé pletykalapoknak. Hogyan tekintesz vissza a dolog sűrűjében eltöltött évekre?

HL: Aki szarban jár, az szaros lesz. És ezt vállalni is kell: amit csináltam, azt mindig a nevemmel csináltam. Ha valakiről valamit megírsz, ami igaz – hiszen makulátlanul tiszta ember nincs –, az bizonyos szempontból már lehet mocskos dolog. (Magyar Narancs, 1992. okt. 22. 31)

R: Aki kutyával hál, bolhásan [bolhával] kél; Aki rühessel hál, megrühesedik; Ki farkassal tart [farkasok közé kerül], annak vonítani kell; Aki szurkot forgat, megmocskolja a kezét; Aki molnárral utazik, (annak) lisztes lesz a kabátja; Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

L: Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj.

Aki szarban van, az ne ugráljon (durva)

<aki szorult helyzetbe, bajba kerül, az jobb, ha meghúzza magát>

◊ – Most már nem lehet lelécelni. Itt vagyunk, a lécet feltették, viszonylag magasra és nincs más hátra: ugrani kell.

Igaz, mi mindent megpróbáltunk, hogy ne kelljen ugrani. Hiszen már az egyszeri veréb is megmondta: aki …-ban van, az ne nagyon ugráljon!

Hát mi nem is nagyon ugráltunk. (Ludas Matyi, 1988. márc. 2. 6)

L: Aki az erdőben fél, az énekel; A legjobb védekezés a támadás; Az kiabál, akinek a háza ég; Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.

D: Szarban van <bajban, szorult helyzetben van>

◊ – Ilyen barátság, ilyen összefogás még sosem volt ebben az országban. Pedig ilyen szarban sem voltak még sosem. (MH, 1997. febr. 1. 8)

Nem kell a szart (meg[fel])keverni [(meg)piszkálni] (, mert (még) büdösebb lesz) [Ne keverd [ne piszkáld] a szart (, úgyis büdös); Ne piszkáld a ganét, ha nem büdös] (durva)

<nem jó piszkos ügyet bolygatni, mert az kellemetlenül végződhet>

E: lat. Cloaca plus commota plus foetida est {A jobban megpiszkált szennyvízcsatorna még büdösebb}; Stercus quo plus commovetur, tanto plus foetit {Mennél többet mozgatják a trágyát, annál jobban bűzlik}; Stercus motum vehementius foetet {A megmozgatott trágya erősebben bűzlik}.

◊ A’ Harmat-eső jobban mög-járja a’ szomjú földeket; a’ záporok penig hamar el-futtyák: úgy a’ sima szavak-is többet érnek a’ darabosoknál. Nékünk kölletik inkább valamit engednünk tulajdonunkbúl, ’s-a’ kutyát-is mög-böcsűlnünk uraért. A’ gyönge szavak sokkal inkább mög-lágyíttyák a’ kővé-keményödött szíveket; mint a’ tarajosok. A’ szelíd-kori gyümölcsnek-is mindenkor nagyobb böcse, mint a’ vad-korinak. Szittyíai mondás; édes leáncsom: hogy akkor leg-büdösebb a’ gané, mikor leg-hevesebben piszkájják. (Dugonics A.: Etelka II. 10)

◊ – (…) Jaj, én csak egy buta asszonyi személy vagyok, uraimék, de én megmondom nektek, hogy nem szabad ezt a szegény országot megbolygatni, mert büdös lesz. (Móricz Zs.: Erdély 525)

◊ Villás Mihály máma egy kicsit ivott is, meg aztán az este végighallgatta az összes titkos leadót.

Ne piszkáljuk a szart, tiszthelyettes úr, mert majd büdösebb lesz! – mondja. (Szabó P.: Isten malmai 149)

R: Ne bizgasd, nem büdös.

D: Keveri a szart <kínos ügyet bolygat>

◊ Csakhogy: amikor annak idején (…) aggódtam, aggódtunk, akkor – már elnézést, de – ránk legyintettek. Mit értünk mi ehhez, minek keverjük a… (Mai Reggel, 1990. okt. 29. 22)

Szarból nem lehet aranyat [palacsintát] csinálni [várat építeni] (durva)

<hitvány, értéktelen alapból nem lehet értékeset alkotni>

E: lat. Arcem ex cloaca facere {Várat építeni a szennyvízcsatornából}.

◊ Ilyen tanács, hogy ne foglalkozzam közepes kézirat javításával, amelyik semmire sem alkalmas, mert, mint ő mondta, „szarból nem lehet aranyat csinálni”: ne próbáljak több energiát fektetni bele, mint amennyit az a cikk megér. (MH, 1998. máj. 16. 21)

R: Semmiből nem lesz semmi; Üres [szegény] kamrának [konyhának] bolond a gazdasszonya.

D: 1. Aranyból szart csinál <értékes alapból valami hitvány dolgot készít>

◊ – Ez a legalkalmasabb pillanat, hogy biokertészetet létesítsünk. Én már rendeltem is egy rakomány szerves trágyát Magyarországról.

– Magyarországról? – álmélkodott az igazgatótanács. – Miért éppen Magyarországról?

– Most vettem a hírt, hogy a Börzsönyben aranyat találtak.

– Na és?

– Hogyhogy na és? A magyarokról mindenki tudja, hogy képesek az aranyból is szart csinálni. (Új Ludas, 1991. márc. 5. 4)

2. Szarból aranyat csinál [várat épít] <hitvány, értéktelen alapból értékes dolgot alkot>

Szarnak [bajnak], kárnak nincs [nem akad] gazdája [ura] [Kárnak, szarnak nincs gazdája] (durva)

<a károkozásért senki sem vállalja a felelősséget>

◊ Nálunk most nincs napirenden, hogy földig hajoljunk, ha kutyapiszkot akarunk találni, van másutt is elég, s az is köztudott, hogy ennek meg a kárnak nincs gazdája. Abban is csupán reménykedhetünk, hogy egyre kevesebb dologról derül ki, az értéke mindössze ennyi. (Dátum, 1990. márc. 27. 12)

◊ Tavaly februárban az épület egy része kigyulladt. Nem csoda, hogy az idén Szentes városának önkormányzata elrendelte a bontást. Rózsa Gábor, a Koszta nevét viselő múzeum pillére és a segítségért a legmesszebbre kiáltó szívembere, mindent megpróbált. Hol szépen, hol haragosan, hol támogatókat keresve, hol cikkeket írva. Hiába. Mondanám, hogy beteljesülni látszik a legmagyarabb közmondás igazsága, miszerint „kárnak, szarnak nincs gazdája”. (MH, 1996. dec. 7. 8)

SZARKA

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka (közismert)

<aki többet vállal, mint amire képes, az kudarcot vall>

◊ Oh! ha eme’! Oh! ha ama’ törvényeket szabnák Fejedelmeink! Oh! Oh! Oh! ha reánk biznák az ország’ igazgatássát. – L.: mely sokat akar a’ szarka; de nem bírja a’ farka. (Dugonics A.: Etelka II. 76)

Sokat akar a szarka, de nem biri a farka.

Bizony nem is igen volt a világ folyásában annyi nagyot akaró, keveset bíró emberszarka, mint van ma. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 90)

P: Sokat akar a farka, de nem bírja a kis szar. (kifacsart 1999: 83)

Sokat akar a szarka, de lelőtte a csősz. (extra)

Sokat akar a szarka, de nem bírja cérnával. (Hernádi 1985: 36)

R: A kutya is húst venne a fogára, ha pénze volna; A fák sem [nem] nőnek az égig.

L: Körmetlen vagy, nagy fára ne hágj; Körmetlen macskának nehéz (a) fára mászni [hágni].

SZEG/SZÖG

Kibújik a szeg a zsákból (közismert)

<előbb vagy utóbb kiderül valakinek az eltitkolt, leplezett szándéka, tulajdonsága>

◊ Mikor gonoszabb magánál a gonosz ember?

Mikor magát tetteti jónak; akar láttatni, de nem lenni jó, de a tettetés sokáig nem tarthat; mert a vasszeg magát kimutatja a zsákból. (Bod P.: Szent Hilárius 69)

◊ Ventifax: Ugyan válogatott goromba szolga ez, uram! nem hittem volna; de régen mind hallgatom darabos feleléseit.

T. Péter: (Csak kitetszik a szeg a zsákból, és meglátszik, hogy nem járt iskolába.) (Illei J.: Tornyos Péter, l. RMV 330)

◊ Deáki:

Tsak nem titkolhatja a’ tanúlt ember az okosságát, mindjár ki-tetszik a’ szeg a’ Zsákból. (Fejér Gy.: A tisztségre vágyódók, l. RMDE 3. 308)

◊ Mert ama szépnek jó borát

Tsak nagy hamar eliszszák,

Akkor érti majd a’ barát,

Mi szeggel volt tőltt a’ zsák. (Erdélyi J.: Hetvenhét közmondásból támad’tt Gúnyorzsák 61)

◊ – (…) Az ilyen becsületesség olyan, mint a báránybőrbe öltözött farkas. Higgyétek meg nekem, mindig kiválik a szeg a zsákból. (Mikszáth K.: Valaki mindig lát)

◊ (…) ha játszotta azt, olyan jól játszotta, hogy igaznak kell venni, mert ha a szeg nem bújjik ki a zsákból soha, amíg a zsák tart, okvetlenül úgy kell venni, hogy nem volt benne szeg.

– Azt mondja, hogy… az őszön vette. – Így tán majd csak kibúvik a szeg a zsákból… (Szabó P.: Talpalatnyi föld 122)

◊ Na, csakhogy elég az hozzá, hogy a leány szorította magát jobbról is, szorította balról is, de hát azt mondják, hogy a szeg kibújik a zsákból. Így történt most is. Egy öste azt mondja a leány az anyjának:

– Menjen keed, hívja a bábaasszonyt! (Nagy O.: Asszonyok könyve 320)

R: Az idő mindent kiderít; Nincs az a titkos dolog, amit az idő ki nem forog; A titkot a tyúk is kikaparja; Nincs az a titok, ami ki ne derülne; A titkot nem lehet véka alá rejteni.

L: Az igazságot nem lehet véka alá rejteni; Az igazságot a tyúk is kikaparja; Az igazság mindig a napfényre jön [kiderül]; Hamarabb utolérik [könnyebb utolérni] a hazug embert, mint a sánta kutyát; (A) hamis embert előbb megfogják a hamisságban, mint sánta ebet a lopásban; Nem messze mehetni a hazugsággal.

D: Kibújt a szeg a zsákból <kiderült valakinek az eltitkolt, leplezett szándéka, tulajdonsága>

◊ Azért fizessen, mer… megállította a vonatot.

Na. Kibújt a szeg a zsákból. Ezek a büdös kölykök beugrasztották alaposan. (Szabó P.: Vigyázz, Jóska!, l. Kánikula 381)

◊ A mindeddig önmagát liberálisnak, a polgárra összpontosító mozgalomnak valló új politikai csoportosulás közgyűlésén kibújt a szög a zsákból: Meciarék a csehek és szlovákok együttélését konföderációs alapon képzelik el, ami a nemzetközi jogi normák szerint azt jelenti, hogy megszűnik létezni Csehszlovákia. (MN, 1991. jún. 26. 3)

Nem jó mindent egy szegre akasztani

<ne tegyél mindent függővé egyetlen körülménytől>

R: Ne tégy (fel) mindent egy kártyára [lapra]; Rossz róka (az), melynek csak egy lyuka van (1); Az ürge se jár egy lyukba (1); Két lyuka van minden jó ürgének (1); Az egér se jár [megy] mindig egy lyukba (1).

L: Mindent vagy semmit!; Dupla vagy semmi!

D: Szegre akaszt valamit

(1) <(elveket, eszméket) megtagad>

◊ Bár a politikában, azt mondják, minden lehetséges, legkevésbé az valószínű, hogy az SZDSZ „szögre akasztja” elveit, és beveszi a koalícióba az MSZP-t. (Beszélő, 1989. dec. 18. 5)

(2) <(tevékenységet, szakmát) abbahagy>

◊ (…) végre szegre tudta akasztani huszonegy éve viselt igazgatói állását, és így két évet kizárólag nyelvtanulásnak szentelhet. (Lomb K.: Bábeli harmónia 109)

(3) <nem foglalkozik, nem törődik vele>

◊ Világ: (…) És ha özvegységednek más haszna nem volna, csak hogy a nagy szerelemféltéstől megmenekedtél, tehát már elég oka volna, hogy bánatodat a szegre akasztanád. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 125)

Szeget szeggel

<a sértést, a bántalmat hasonló sértéssel, bántalommal torolják meg>

E: lat. Clavum clavo (pellere) {Szeget szeggel (ütni)}; Cicero, Tusculanae disputationes 4.35.75: Tamquam clavo clavum eiciendum putant {Úgy gondolják, hogy éppen így kell verni a szeget szeggel}; gör. Diogenianos, Paroimiai V.16

◊ Korcsmáros: (…) De nem tudja kegyelmed, micsoda orvossággal köll élni a részegség ellen!

Péter: Nem tudom biz én!

Korcsmáros: Valamint a szöget szöggel szokás kiütni, úgy a pálinkátul való részegségtül másképpen meg nem menekedhetik az ember, hacsak újra ismét neki nem esik a pálinkaitalnak. (Pállya I.: Ravaszy és Szerencsés, l. RMV 203)

◊ Bor beteg (iszonyodik tőle):

Jaj, meg se kóstoltam, már is vonakodom,

Nem szoktam ez italt, tőle iszonyodom,

Óh, je, be izetlen jószág, szomorodom,

Tőle vagy is inkáb jobban józanodom.

Podalirus:

Köz beszédbe, igaz, azt szokták mondani,

Hogy szeget szeggel kell mindég gyógyitani. (Szathmári Paksi S.: Elvádolt ártatlanság, l. RMDE 2. 1052)

◊ Nem mindenkor hasznos

Ollykor inkább káros

Szeget, szeggel ki-verni,

Mert boszszút haraggal,

Vagy üstök vonyással

Nem jó gyakrán követni:

Ne tarts’d nyereségnek,

Hanem vak vetésnek,

Eben gubát tserélni. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 134–135)

◊ Bánk:

Német! Te megnyitottad a szemem!

S illy kábaságot akartam tenni? – Nem

Szeggel szeget! (Katona J.: Bánk bán 75)

◊ Soha nem csókolt még meg egy fiatalembert sem úgy, mint ahogy kedvenc színésznői a filmekben és valószínűen az életben is csókolóznak, se úgy, mint Váradi Rózsi, hogy a nyelves puszi, meg még mit nem, s most egyszeriben, ha tehetné, megcsókolná ezt a pesti fiatalembert, meg Puskás Tibort is, meg másokat is, sorba, pontosan úgy, mint ahogy összecsókolóznak búcsúzkodás közben a rokonok. Ha ő azt megtette, ő megteszi ezt. Szeget szeggel. Ha te úgy, én is úgy. (Szabó P.: Tiszán innen, Dunán túl, l. Macska az asztalon 428)

◊ Vashiány ellen fogyasszon Vasért-menüt: szeget szeggel. (Ludas Matyi, 1988. jan. 6. 13)

R: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza; Kölcsönkenyér visszajár; Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; Ha te ütöd [vered] az én zsidómat, én is ütöm [verem] a tiedet [a te zsidódat]; A tromfot tromffal (szokták leütni); Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak; Ne bánts senkit, nem bánt senki; Szemet szemért, fogat fogért.

A: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.

SZEGÉNY

A szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg (régi)

<a szegény ember munkájának gyümölcsét a gazdag élvezi>

◊ De ugy tetszik, hogy nem kellene csufolni a keserüségben levőket mondván, hogy más kézre kerül a madár. Ha én nekem is annyi volna a ládámban, mint másnak, talám a madár is megmaradott volna, de rend szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg. (XLIX., Mikes K. Törökországi levelei 75)

L: Nem azé a madár, aki megfogja, hanem aki megeszi.

Szegény a szegénnyel, gazda a gazdával

<szegényhez szegény, gazdaghoz gazdag élettárs való>

◊ Komoly cseléd nem ereszkedik le se béressel, se gazdával, se a gazda legényfiával, hiába csábítják pénzzel, kendővel, cukorral, gyűrűvel, papuccsal. (…) A gazdalegény azért tovább is kitartott szándéka mellett: feleségül kérte a lányt. Kérjen meg anyámtól! – volt a válasz. Mikor legközelebb városba jött a legény, el is ment a lányékhoz, de az már elállott akkorra más határba, hogy ne is találkozhassanak. Így kosarazta ki.

– Miért nem hitt neki? – kérdeztem az öreg nénit.

– Nézze: szögény a szögénnyel, gazda a gazdával. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 117–118)

◊ A legtöbb lány általában a magaformájúhoz megy. Úgy szokták mondani: „én is árva, tésis árva, tögyünk egymás fazekába”. A közmondás szerint: „szögény a szögénnyel, gazda a gazdával”. Ezt mondja a nóta is:

Nem egy a szőr a selyemmel,

A te szíved az enyémmel.

A szőr is más, a selyem is,

A te szíved s az enyém is. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 150)

R: Guba gubához, suba subához; Sárfazékra sárfedő, vasfazékra vasfedő; Szekeres a szekeressel, taligás a taligással; Minden disznó megleli a maga dörzsölőfáját; Megtalálja a zsák a foltját; Minő a vászon, olyan foltja kerül; Föld a földhöz; Vagyon a vagyonnal házasodik; Cseréptálhoz fakanál.

A: (Az) ellentétek vonzzák egymást.

Szegény bízik, gazdag hízik [Gazdag hízik, szegény bízik [fázik]]

<miközben a szegény ember legfeljebb csak bízhat jobb sorában, a gazdag jól él>

L: A gazdag akkor eszik, mikor akar, a szegény (akkor), mikor van.

Szegény nem fél a tolvajtól

<akinek nincs semmije, nem fél attól, hogy kifosztják>

E: lat. Vivit securus, paupertas est cui murus {Akinek a szegénység védőfal, gondtalanul él}; Iuvenalis, Satirae 10.22: Cantabit [cantat] vacuus coram latrone viator {Dalol majd [dalol] az üres zsebű vándor az útonálló előtt}.

◊ Mit különböz a szegény a gazdagtól?

A szegény nem fél a lopástól, akárhol csendesen nyugoszik: Nem fida est custos, addita pauperies: szegény bátron jár-kél, senkitől is nem fél. (Bod P.: Szent Hilárius 157)

◊ – (…) A csizmámat is lehúzhatod, abban se találsz pénzt. Cantat vacuus coram latrone viator! (Jókai M.: Rab Ráby 28)

R: (A) sással födött házban bátorságos aludni; Nem fél koldus a tolvajtól [fosztástól].

L: Koldustól nem kérnek adót; Kinek semmije nincs, az semmit se veszíthet; Ahol nincs, ott ne keress; Ki a földön ül, nem esik nagyot; A nincsből nem lehet adni [félretenni].

Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények

<ha két szegény házasságot köt, abból nagyon szegény család lesz>

◊ Miért kivánnám én azt, hogy valaki a maga szerencsétlenségin kivül az enyimet is viselje? Még eddig ezt a mondást nem izelitettem meg, hogy: „végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények”. (LXXV., Mikes K. Törökországi levelei 134)

L: Nősző legény pénzének nagyobb (a) híre, mint (a) summája; Férjhez menő leány ruhájának több szekrénye számánál.

SZEGÉNYSÉG

A szegénység nem szégyen [Nem szégyen a szegénység] (, csak [de] kellemetlen)

E: lat. Paupertas non est vitium {A szegénység nem bűn}; Apuleius, De magia 20: Neque laus in copia, neque culpa in penuria consistit {A gazdagság sem dicsőség, és a szegénység sem bűn}.

◊ Szóval, mire a fizetés kezünkbe került, oly kicsiny lett, hogy úgyszólván csak górcsövön lehetett meglátni, akár egy baktériumot. „Be kell osztani”, mondogatta az uram. Ebben felülmúlhatatlanok voltunk. Állandóan közmondásokkal, aranyköpésekkel traktáltuk egymást. A szegénység nem szégyen, Fő a becsület; sokat röhögtünk ilyesmiket. (Kosztolányi D.: Verőfény, l. Hét kövér esztendő 222)

◊ Zokni! Úristen! Amije van, az már mind lyukas. Hordani még csak hordható, de ott mosásba nem adhatja. A szegénység szégyen. (Nagy L.: A tanítvány 332)

◊ Hát a szegénység nem szégyen, de kellemetlen. Szegény menyecskéhez ment a végrehajtó az adóért, a pap is háborgatta a papbérért. Dehát nem volt miből. (Nagy O.: Asszonyok könyve 161)

Nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen. Anyám hagyta rám e bölcsességet. Meg ezt is: pechje van, mint Weisz Gizinek. Különösebben szerencsés persze ő sem volt, jóllehet a szegénység látszatát talán sikerült elkerülnie. (…)

Cseréljék kisebbre emlékeikkel összenőtt lakásukat, kössenek – rettegésüket leküzdve – eltartási szerződést, járjanak napközibe, feküdjenek be valamelyik elfekvőosztályra vagy böjtöljék ki, amíg bekerülhetnek a szociális otthonba.

Íme a kínálat. Nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen. (MN, 1989. dec. 1. 1)

A szegénység nem szégyen, csak a jótékonyság bizonyos fajtája teszi azzá. Hogy az úgynevezett pályaudvari hajléktalanok esetében valóban csak a szegénység szörnyű társadalmi ficamával állunk szemben, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy az eddigi intézkedések, éppen mert semmit (!) nem oldanak, szegényesek, szégyenletesek. (Vasárnapi Hírek, 1990. nov. 18. 4)

P: A szegénység nem szégyen, hanem általános. (Dili, 1989. okt.: 4)

A tripper nem szégyen, csak roppant kellemetlen. (Hernádi 1985: 273)

L: Foltos ruha nem szégyen, csak (piszkos s) rongyos ne legyen; Szebb [jobb] a foltos, mint a rongyos [lyukas]; A munka nem szégyen.

A szegénységet meg a köhögést nem lehet eltitkolni

<nem érdemes titkolni azt, aminek feltűnő jelei vannak>

◊ – Ej, semmi az – biztatta Mravucsánné –, csak bátran, lelkem, köhögje ki magát! Kuc, kuc! A köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni. (Mikszáth K.: Szent Péter esernyője)

◊ – De hiszen nem köhög.

– Én se vettem észre, de meglehet, eltitkolja.

– Szamár vagy, Matykó. A köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni. (Mikszáth K.: Egy éj az Arany Bogárban)

◊ Azért hát a helyi sajtónak nem az ilyen könnyen fölismerhető, sőt el nem titkolható bajok föltárása a feladata (mert a köhögést és a szegénységet úgyis mindenki észreveszi). (Mikszáth K.: Levele Halmy Gyulának)

L: Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni.

Ha a szegénység benyit [bejön] az ajtón, a szeretet [a szerelem] kiszáll az ablakon [Ahol a gond bejön az ajtón, a szerelem kimegy az ablakon]

<könnyen elmúlik ott a szerelem, ahol a házastársaknak vagy a szerelmeseknek folytonos anyagi gondokkal kell küzdeniük>

◊ A szeretet nem számított. A marha fején való istrangot sétárba vízbe tették, s avval megverték a leányt, odakényszerítették. Oda mész ne, az apád ántikrisztusát, me a szegénység ha kopogtat az ajtón, a szerelem kiszökik az ablakon. (Balázs L.: Az én első tisztességes napom 37)

R: Ha beköszön a szükség, vége a szeretetnek; Bor, pecsenye [bor és kenyér] nélkül a szerelem meghűl; Szerelemből nem lehet megélni; Bor s kenyér nélkül fázik a bujaság.

SZÉGYEN

Hidd el [bízd el] magad, ha szégyent akarsz vallani [ha veszni akarsz] [Aki elbízza magát, könnyen megszégyenül]

<az önteltség, elbizakodottság megszégyenülésre vezet>

E: lat. Ante ruinam exaltatur cor {Tönkremenetele előtt a szív magasra emelkedik}; Biblia, Ószövetség, Péld 11,2: Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van; Péld 16,18: A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság; Lk 14,11: Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik; Lk 18,14; Jób 22,29; Mt 23,12.

◊ Mondok históriát az erős hitűekről is. És példát veszünk, hogy semmibe el ne higgyük magunkat. (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 27)

◊ (…) soha oly erősen magát senki nem szoktathatja jóra: hogy ha azután elhinné magát, és vélné, hogy immár eleget tanult és immár elég erőssé is vált, és magát immár mindenképpen jól tudná bírni, mondok, mihent ezt elvéli magában, és nem kezd vigyázni, hanem tudom mi volt volna is azelőtt, oly nagyot esik, mint az ég az pokoltul. (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 122)

◊ E fabula inti az embereket, hogy ki-ki mind jó néven vegye Istentől azt a nyugodalmot, mellyel az Isten őtet megszerette. Nem mindenha jó, ami jónak tetszik minékünk. Jól mondják közbeszéddel: aki veszni akar, elhigyje magát. Aki nem tud avval tűrni és megelégödni, amit az Isten adott néki, és feljebb akar hágni és gőgesködni, azt az Isten az ő igaz ítíletiből meg tudja büntötni, hogy ahol keszeg után nyúl, ugyanottan kégyót kap. (Heltai G.: 18. fabula, 100)

◊ E fabula inti azokat, kiket az Isten meglátogatott külemb-külembféle szép ajándékokkal, hogy az ő ajándékok miatt el ne higyjék magokat és meg ne utálják a szegény együgyűeket. Mert az Isten gyűlöli a kevélyeket: abból leszen az, hogy gyakorta elesnek és nagy szégyent vallnak. Az együgyűek kedig megmaradnak etc. (Heltai G.: 93. fabula, 221)

◊ Gaude: (…) S hát ugyan, bíztatnak bennünket?

Monyordi: Eleget, uram.

Gaude: (…) Mézesmadzagot sodornak a szájára; az ám az: hidd el magadot, ha szégyent akarsz vallani. (Actio Curiosa 166)

◊ Morio:

Kőz mondásban szokták Magyarok mondani,

Bizd el magad, szégyent ha akarsz vallani,

Kevélyeket Isten szokta meg alázni,

Alázatosokat nagyra fel emelni. (Eszter, l. RMDE 1. 77)

R: Hegyes szarvú ökörnek letörik a szarvát; Kevély nagyot botlik.

L: Ki nagyot lép [hág], nagyot esik; Nagy ember nagyot botlik; Ki a földön ül, nem esik nagyot; Magasról nagyobbat lehet esni.

Szégyen a futás, de hasznos (közismert)

<ha nem is hősies dolog a megfutamodás, meghátrálás, néha mégis ez a legokosabb, amit tehetünk>

◊ – Mégsem lehet hátrálni. A pezsgő beszélt abból az emberből – tüzelt Fenyéri.

Stófi fiskális a fejét vakarta.

– Dejszem, öcsém, az igaz, hogy már tulajdonképpen, izé… szégyen vagy micsoda a futás, de hasznos. (Mikszáth K.: Miért fél Stófi bácsi a porosztól)

P: Nem szégyen a futás, de kurva anyját annak aki kerget. (Balázs 1983: 45)

Sakkozóknak: szégyen a futó, de hasznos. (kifacsart 2000: 103)

Szégyen a futás, de – drága. (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

L: Jobb az élő kutya [eb] a holt oroszlánnál [, mint a holt oroszlán].

SZÉK

Ki sokfelé kapkod, két szék közt [közül] a pad alá esik

<aki egyidejűleg több cél elérésére törekszik, az összes kedvező lehetőséget elszalasztja>

E: lat. Seneca, Controversiae 7.3.9: Duabus sellis sedere {Két széken ülni}.

◊ Gyűlemlenek üléseink, gyűlnek – feltehetően – egyre többen, akár bátorságot színlelve, akár mást, akik a kíváncsiságon és türelmen kívül a végre tenni akarás szándékával ülnek a székekre. Kell is, hogy a tenni akarás korszaka kezdődjék, majd folytassék, mert még megeshet, két szék közül mindenki – kimondom mégis – a padlón landol. (Dátum, 1990. jan. 26. 11)

R: Aki sokat markol, keveset fog; Ki két [sok] nyúl után fut, egyet se fog [ér el]; Ki sokba kap, keveset végez; Egy fenékkel [seggel] nem lehet [nehéz] két lovat [nyerget] (meg)ülni (1).

D: Két szék közt [közül] a pad alá esik <abban a reményben, hogy mindkét célt el tudja érni, mindkét kedvező lehetőséget elszalasztja>

◊ Ennyi volt a hitele az öntelt kijelentésnek, és nem kívánhatok mást, mint azt, hogy tervezett pedagógusképzési reformját a Művelődésügyi Minisztérium ne ingoványos talajra és ne két pad közé építse. (MN, 1989. ápr. 12. 1)

◊ Nagyobb baj a két szék, amely között kormányunk és vele demokráciánk bármikor a pad alá eshet.Az egyik szék: a nemzetközi liberalizmus. Támláján három X éktelenkedik, ékesen támasztva alá a tényt, hogy nekik a környezetvédelem – a magyar táj és a magyar ecset – mit sem számít. (…)

(…) De ott a másik szék is, amelytől a nemzeti popó megfosztatván, szintúgy a pad alatt lapuló szűkös mesgyére huppan. Ez pedig a szindikalizmus. (…)

De a legfontosabb megtalálni az egyensúlyt a két szék között. (Beszélő, 1992. jan. 1. 14)

SZEKÉR

A szekeret is kenni kell [Ha szekered tengelyét megkened, jobban fordul]

<a cél elérése érdekében ajándékkal, pénzzel kell segíteni a kedvezőbb eredményt>

E: lat. Quodsi non ungitur axis, tardius incoeptum continuatur iter {Ha nem kened a kocsikereket, a megkezdett utat lomhábban fogod megtenni}; Rota plaustri male uncta stridet {Ha rosszul van megkenve a kocsi kereke, nyikorog}; gör. Apostolios, Paroimiai XII. 56.

◊ Momus:

Vagy pedig a törvény addig halasztatik,

A szegény egy naprol másra bíztattatik,

Míg minden pénzétől vagy meg fosztattatik;

Nints pénze, törvénye már félbe hagyatik.

Vagy meg hal, el tölt már élete ideje,

Nem is tsuda, mert ha a szekér tengeje

Hájjal meg kenetik, utolja s eleje

Könnyen tsusz, és hoszszu utra van ereje. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 694)

R: Adj a bírónak aranyat, tiéd az igazság; A kerék is jobban forog [úgy forog a kerék], ha kenik; Arany kulcs minden ajtóba beillik; Ajándék megvakítja a bírót; Nincs megvesztegethetetlen ember, csak az összeg kérdéses; Aranyat is sárból szoktak kikaparni; A pénz nagy úr; (A) pénz beszél (, (a) kutya ugat); Kinek pénze van, mindene van; A pénz mindent megtesz; Mindenkinek megvan a maga ára.

L: Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.

D: Keni a kereket <megvesztegetéssel próbál lendíteni az ügyén>

Akinek a szekerén [szekere farkán] ülsz, annak a nótáját fújjad [dúdoljad; hallgassad]

<akinek a kegyeit élvezed, akitől függsz, annak ki vagy szolgáltatva, az ő pártját kell fognod>

E: lat. Eius cantilenam canas, cuius plaustro veheris {Annak a nótáját fújjad, akinek a szekerén ülsz}.

◊ Manódi: De, ne vesse meg kegyelmed az Úr kérését, – lám, én elmegyek.

Gaude: Immár, csak menj el; – ha ugyan Velenczét, Ázsiát, Afrikát mind öszvejárod, sem törűdöm rajta: mert a kinek szekere farkán űlsz, annak nótáját hallgatod. (Actio Curiosa 179)

◊ – Miért ne danoljak neki? Nem azt mondja-e a közmondás is, hogy akinek a szekerén ülsz, annak a nótáját fújjad?

– Ha ezt megtudják odahaza, hogy mink törököt mulattattunk … (Gárdonyi G.: Egri csillagok 267)

R: Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt; Akinek a kenyerét eszed, annak a nótáját fújjad; Aki fizet, az parancsol [petyegtet; rendel].

L: Amint fújják, úgy kell járni; Aki táncol, az fizet; Amint dudálnak, úgy táncolj; Annak parancsolj, akinek enni adsz; Aki szolga, nem úr az.

D: 1. Valakinek a szekere farkán ül <valakinek a kegyeit élvezi, s ezért ki van neki szolgáltatva>

◊ Lépesi: Hallod-é, nem a te szekered farán ülök: velem ne kötekedj, mert megismértetem veled a magyarok istenét; hadd menjek haza. (Botfalvai, l. RMV 272)

2. Valakinek a nótáját fújja <valakinek a véleményét hangoztatja, szajkózza>

◊ Ez a vastagbajszos az ő pénzügyi nótájukat fújta ugyan, de aki újra meg akarja választatni magát, az nem fütyülhet a Szonda Ipsosra. (Népsz, 1996. febr. 24. 21)

Ne fuss [ne szaladj] olyan szekér [kocsi] után [Ne kapaszkodj olyan szekérre [kocsira]], amelyik nem vesz fel [úgy sem vesz fel; nem akar felvenni] (közismert)

<nincs értelme az olyan ember barátságát vagy szeretetét keresni, aki lenéz bennünket, nem törődik velünk, nem viszonozza az érzelmeinket>

◊ Amália: (…) Gondolja, hogy a gróf is minden órán el nem fárad egy olyan szekér után futni: amely megvárni nem akarja? (Bolyai F.: A párisi per, l. Magyar drámaírók 19. század I. 225)

◊ Most ennyi gyalázat elé jusson?…

Kocsi után ő, mely fel nem veszi, fusson?

Nem! Bár a halálnál még iszonyúbb jönne. –

Záporeső módra megeredt a könnye. (Arany J.: Toldi szerelme)

◊ Anna belátta, hogy asszonyának igaza van. Nem nagyon kereste a cselédek társaságát. Mit fusson olyan szekér után, mely úgyse veszi föl? (Kosztolányi D.: Édes Anna, 352)

◊ – (…) Mert mír szaladgál valaki olyan szekér után, aki nem veszi fel? Mír nem níz bele elébb valaki a tűkörbe, oszt ótán házasodjík… (Szabó P.: Talpalatnyi föld 206)

◊ Nem árultad el Muk Ferencnek, hogy Nóra pillanatnyilag szabad, hamar megtudta mástól, s lógó nyelvű kankutyaként lihegte körül. Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem akar fölvenni, tanácsoltad, ám Muki nem csupán Nóra mezítelen testét rajzolta agya táblájára, mint te, ő szerelmes volt a lányba, változatlanul. (Vámos M.: Félnóta 298)

Arra a kocsira, amire nem vesznek föl, ne kapaszkodj – ezt jó anyám mondta. Meg azt: ötödik keréknek lenni fölösleges. (Népsz, 1990. okt. 21. 22)

P: Ne fuss olyan szekér után, amelyik gyors. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

Ne fuss olyan szekér után, amelyik nyikorog. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

D: Olyan szekér után fut [olyan szekérbe kapaszkodik], amelyik nem veszi fel [nem akarja felvenni] <olyan ember barátságát vagy kegyeit keresi, aki nem törődik vele, nem viszonozza az érzelmeit, aki lenézi>

◊ De ahogy Fejtő írta, ha valakit szüntelenül lerúgnak egy szekérről, az belefárad abba, hogy olyan szekér után fusson, amely nem veszi fel. (MH, 1990. okt. 16. 9)

Nincsen olyan (meg)rakott szekér [szénásszekér], (a)mely(ik)re ne férne [ne férne még egy villával; ne férne több; egy szál széna nem fér]

(1) <mondják tréfásan olyankor, ha valaki már nem akar elfogadni több ennivalót>

◊ Kocsmáros: No, hát, hajtsa föl kend ezt a kis pálinkát!

Péter: Aj, hová férne már annyi belém!

Korcsmáros: De lelkem, nincs olyan kazal, amelyre csak egy villára való széna nem férne. (Pállya I.: Ravaszy és Szerencsés, l. RMV 204)

L: Egyszer él az ember; Az a miénk, amit megeszünk.

(2) <az ember életébe sok minden belefér (különösen teher, gond)>

◊ Úgy mondja a fáma: nincs olyan megrakott szekér, amelyikre rá ne férne még egy villával.

Jaj, de ehe hasonló az én életem is, de sok minden belefért. (Pető M.: Rozmaring ága 81)

Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzeért el ne vegyed (régi)

◊ A vénlány ritkán kelt el, mivel azt hitték róla, hogy biztos valamilyen rejtett hibája van, hogy senkinek sem kellett. Még az özvegyasszonyoknak is hamarabb került új férjük. Bár a következő közmondás azt a tanácsot adja, hogy a gazdag vénasszonyt nem jó feleségül venni: Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzeért el ne vegyed! Rendszerint elvált, özvegy vagy öreglegények választották ezt a megoldást. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 201)

L: Akármilyen vén az asszony, ha férjhez megy, csak menyasszony; (A) csúnya lánynak is szép a pénze.

SZEKERES

Szekeres a szekeressel, taligás a taligással

<a hasonló emberek illenek össze>

◊ Szegényhez szegény társ illett, a jómódúhoz tehetős. Azaz: Suba subához, guba gubához; Cseréptálhoz fakanál; Sárfazékra sárfedő, vasfazékra vasfedő. A rangot is megnézték: Szekeres a szekeressel, taligás a taligással. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 205)

R: Guba gubához, suba subához; Sárfazékra sárfedő, vasfazékra vasfedő; Minden zsák megtalálja [megleli] a (maga) foltját; Cseréptálhoz fakanál; Hasonló a hasonlónak örül; Minő a vászon, olyan foltja kerül; Föld a földhöz; Vagyon a vagyonnal házasodik; Szegény a szegénnyel, gazda a gazdával.

A: (Az) ellentétek vonzzák egymást.

SZÉL

(A) szél a tölgyet ledönti, de a náddal nem bír

<hajthatatlansággal, erőszakkal sokat lehet elérni, de nem mindent>

◊ Mit tanulhatsz az ingadozó nádszál és tölgyfa veszekedésekből?

A tölgyfa azt hányja vala szemére a nádszálnak, hogy igen ingadozó, akármely gyenge szél előtt reszket és ingadoz. Hallgatta a nád, azonban nagy forgószél támada, amely tőből kifordítá a tölgyfát, de a nád ingadozásával megtartá magát. Nem jó hát a náladnál erősebbnek ellene tenni magadot, hanem az idő szerént kell engedelmesnek lenni. (Bod P.: Szent Hilárius 192)

R: (A) juhot nyírni, nem nyúzni kell; Szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés; Egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel.

L: Ami hajolni nem akar, annak törnie kell.

(A) széllel szemben [szél ellen] nem lehet pisálni [pisilni]

<hiába harcol az ember a hatalom, a közvélemény, a túlerő ellen, nem győzheti le>

◊ Jákob elkezdett sápadni, s egész fakó lett, akkor azt mondta:

– Ha még egyszer ismétlődne a dolog, még egyszer ugyanígy viselném magamat… mert bolond az, amia szél ellen akar állani… mert az egyén a tömeg része, és ez alól nem lehet kivonni magát senkinek… (Móricz Zs.: Forr a bor 287)

◊ Az öröm szíve verésével lobban belé Kabaiba, ez az ember szegény ember, mégsem kommunista. Saját öröme ez, legigazibb énje, de amit elcsitított, legalábbis eltett jobb időkre. Emlékezvén az apja bizonyságtételére, hogy a széllel szemben nem lehet… beretválkozni. (Szabó P.: Isten malmai 322)

◊ Az orvos utána néz meg, aztán ő is megyen az utcán tovább. Mégis lehet a széllel szemben izé – vagyis… csak jól akarta ő. Hogy nem feküdni le egyszerűen az oroszoknak (…) (Szabó P.: Isten malmai 322)

◊ – Minket azért küldtek, hogy elvi alapokat adjunk az evezősök alá. Elméletileg támogassuk azokat, akik húznak. Mint például: „Nem léphetsz kétszer egy folyóba” … vagy pedig: „Széllel szemben nem lehet evezni”. (Ludas Matyi, 1987. ápr. 29. 9)

◊ Először is a jól bevált takarítónői módszert vezetném be. Felülről söpörnék lefelé. (Igaz, hogy a széllel szemben bizonyos dolgot nem érdemes csinálni, de a próbálkozás szerintem mindenképpen könnyítő hatású lehet…) (Reform, 1989. szept. 22. 19)

R: Víz ellenében nehéz úszni; Ár ellen nem lehet úszni.

L: Nem jó fejjel menni a falnak.

D: (A) széllel szemben [szél ellen] (pisál) <a hatalommal, a közvéleménnyel, a túlerővel szembeszáll>

◊ Ezen már erősen eltöprengtem. Mindig is úgy képzeltem, hogy riportot csak „szél ellen” érdemes írni, olyan szakmákról, rétegekről, melyeket a közvélemény lenéz vagy gyűlöl (…) (Moldova Gy.: A pénz szaga 111)

◊ – (…) Csak annyit mondjon, mikor jön haza?

– Majd a szabad választások után, ha megalakul az első koalíciós kormány.

– Hát, ha már Gerő, a hű kommunista is ezt mondja, aki a legkeményebb diktatúra idején is a széllel szemben… (Reform, 1990. jan. 5. 13)

Aki szelet vet, vihart arat

<a viszályt szító, az ellentéteket kiélező embernek nagy baja származhat>

E: Biblia, Ószövetség, Jób 4,8: A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak; Hós 8,7: Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.

◊ A fent említett állandósult kifejezésekhez hasonlóan a Biblia a forrása a következő közmondásoknak: ha valaki viszályt szít mások között, s a végén ebből magának lesz nagyobb baja, akkor mondják, mintegy okulásul a többieknek, hogy aki szelet vet, vihart arat, s egyszersmind tanácsként is hangzik, hogy többé ne tegye. Hasonló tartalmú a közismert közmondás: aki másnak vermet ás, maga esik bele. (Kis magyar néprajz a Rádióban 368)

◊ És a végrehajtott halálos ítéletet többé semmilyen kormány- vagy rendszerváltás, semmilyen rehabilitáció nem teheti jóvá. Azok, akik szelet vetnek – vihart aratnak. (Szabad Föld, 1990. aug. 7. 10)

◊ Az indulatok talán nem is olyan elementáris nyomásával szemben védelmet adhat a józan ész, a szakszerűség, a morális emelkedettség, a jó ízlés, a szabálytisztelet, az intézményi rugalmatlanság stb. mellett annak belátása is, hogy aki szelet vet, az vihart arat. (MN, 1990. szept. 6. 5)

◊ Ismét szelet vetett és vihart aratott Richard von Weizsäcker német államfő azzal, hogy egyértelműen kiállt Berlin mellett: ne csak papíron legyen főváros, hanem a kormány és a parlament is költözzön át Bonnból a Spree partjára. (MH, 1991. márc. 12. 2)

R: Aki kardot [fegyvert] ránt, kard [fegyver] által vész el; Aki bottal köszön, annak doronggal felelnek; Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul [esik]; Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Szél fúvatlan nem indul

<amiről sokan beszélnek, kell abban valami igaznak lenni>

◊ A mi rezidensünk sincs felül minden hibán; sőt vannak gyönge oldalai. Kapzsinak, részrehajlónak és hanyagnak rágalmazzák. Isten tudja, igaz-e? A világnak nyelve rossz. De szél sem indul fúvatlan. Füst sem támad tűz nélkül. Különben rezidensünk talpig becsületes ember. (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 227–228)

R: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja; A kutya nem ugat hiába; Füst nem megy tűz nélkül (1); Nem esik [nem hull] a forgács vágás nélkül.

SZEM

A szem a lélek tükre (közismert) [lámpása]

<az ember szeméből, tekintetéből rendszerint következtethetünk a jellemére, az egyéniségére>

E: lat. Oculus animi index {A szem a lélek tükre}; Cicero, De oratore 3.59: Animi imago vultus, indices oculi {A lélek tükre a tekintet, mutatói pedig a szemek}; Biblia, Újszövetség, Lk 11,34: A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét; Mt. 6,22.

◊ – (…) Haller jellemtelen. Hisz azért van félmajom arca, keskeny, benőtt homloka, bősz élű szeme, nagy lapos szája. A kép a lélek tükre. (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 101–102)

◊ A presziőz-hölgynek nem volt se szeme, se orra, se foga, se keze, se lába. A szem, mint a lélek tükre, valahogyan átvészelte az időket, és jelenleg is éldegél közhelyeink körében. (Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 225)

◊ Viszi az ördög a Tanácsba, ott bizonyosan éjjel is együtt vannak, éjjel, sötétben könnyebb a susmogás, az összeesküvés. A szem a lélek lámpása. Ugyan miféle lámpást gyújtott ennek az arcában a Mindenható? (Szabó M.: Freskó, l. Freskó. A szemlélők 192)

◊ Az iszonyat és a tehetetlen elkeseredés fojtogat, lúdbőröztet, amint nézem ezeket az arcokat.

Uram Isten, ezek a szemek! Beszédesen a lélek tükrei. (A Világ, 1990. ápr. 26. 46)

◊ Attól szép, s attól kényelmetlen a drámaköltészet, hogy az efféle, szívesen titkolt dolgainkat rendre kifecsegi; Shakespeare-nek egyenesen rögeszméje, hogy elfogulatlan, érdek nélküli nézés nem létezik. A szemünk… több mint a lélek tükre, vagy mint, a vétek forrása… (MH, 1990. okt. 20. 3)

A szem a lélek tükre – tartja a közmondás. Találó! De az is igaz, hogy a szem a hódítás egyik leghatásosabb fegyvere. (Népsz, 1991. jan. 24. 19)

◊ A szem látásmód, szemlélet, belső látás, csábító pillantás, a szem a lélek tükre, szemet szemért… Vajon létezne-e mindez, ha szemünk egészsége nem volna olyan fontos számunkra? (MH, Heti Patika, 1991. dec. 10. 5)

A szemével nem lakik jól az ember

<az éhes embert nem lehet csupán az étel látványával kielégíteni>

◊ – Gyerünk – mondja István, és szavának senki se mond ellent.

– Gyerünk ám – mondja a felesége, Kiskabók Apolló –, mert mán a gyerökök is nagyon éhösök löhetnek.

Viktor azt mondja:

A szömivel nem lakik jól az embör. (Tömörkény I.: Vásár, 118)

R: Nem jó az éhező embernek sokat papolni; Üres hasnak nem elég a szép szó; Nincsen füle a hasnak.

Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem

<az ember természete olyan, hogy másnál észreveszi a kis hibát is, ám a maga nagy fogyatékosságáról nem vesz tudomást>

E: lat. Festucam in alterius oculo vides, trabem in tuo non vides {Más szemében meglátod a szálkát, a magadéban a gerendát sem}; Stipulum in alieno oculo facilius prospicere quam in suo trabem {Könnyebb az erős gerendát más szemében meglátni, mint a sajátodban}; Petronius, Satyricon 57: In alio peduclum vides, in te ricinum non vides {Máson a kis tetűt meglátod, magadon a nagyot sem veszed észre}; Seneca, De ira 2.28.8: Aliena vitia in oculis habemus, a tergo nostra sunt {Mások hibái szemünk előtt vannak, sajátjaink hátunk mögött}; Biblia, Újszövetség, Mt 7,3–5: Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!; Lk 6,41; Talmud.

◊ De mégis ez jámbor Paphnucius tanácsával éltem. Hogy úgy netalám torkig taszítanám az sárba: azért más dorgáló, oktató és röttentő móddal, titkon lassan-lassan kimosogattam sarából. De ez ily szelídség senkibe nem lehet, ha az Úr lelke nem szerzi, mert mindnyájan mutogatjuk az szálkát, és az gerendát nem látjuk. (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 46)

◊ Leg-könnyeb embernek másokat itélni,

De a’ maga vétkét nehéz meg-esmérni,

Könnyű más szemében kitsiny szálkát látni,

De nehéz gerendát magaéban nézni. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 194)

◊ Ablakunkhoz esténként mért

Sompolyog?

Vettem észre, hányadán van

A dolog.

Más szemében ő a szálkát

Megleli,

S az övében a gerendát

Feledi. (Petőfi S.: Szeget szeggel)

◊ Régi magyar mondás: mások szemében észrevesszük a szálkát, a magunkéban azonban a gerenda sem tűnik fel. Egy külföldi utazás éppen ettől a csöppet sem megnyugtató képességünktől foszthat meg bennünket. Az elkerülhetetlen összehasonlítás sokszor óhatatlanul felhívja a figyelmet ezekre a gerendákra. (Képes 7, 1986/24. 2)

◊ Ennél a mondatnál Franka és Juszt urak sokat sejtetően Torgyán szemébe világítanak, de néhány szálkát és gerendát leszámítva, nem látnak benne semmit. (Új Ludas, 1991. júl. 2. 2)

◊ Elképzeltem az eszményi alanyt. (…) Van humorérzéke, ízlése, tiszteli édesapját és édesanyját, szereti a gyerekeit, átsegíti az öregeket és a rosszul látókat az útkereszteződésen, előbb látja meg a saját szemében a szálkát, mint a máséban a gerendát, nem fukar és nem lyukaskezű, derűs, de nem hóbortos, megbízható, kitartó, alapos, türelmes, tisztességes. (Népsz, 1991. nov. 29. 5)

P: Más szemében a szálkát ne halaszd holnapra. (móka 2001: #2786)

Más szemében a szálkát toldd meg egy lépéssel. (Timár Gy. 1986: 134)

Más szemében a tüskét toldd meg egy lépéssel. (móka-levél)

R: (A) kondér nem sokat hányhat szemére a fazéknak; Ne nevesd a bénát, ha te sánta vagy; Bagoly mondja (a) verébnek, (hogy) nagyfejű.

L: Senki sem érzi a maga bűzét; Ki-ki okosabb más dolgában, mint a magáéban; Orvos, gyógyítsd meg magadat!

Szemet szemért, fogat fogért (közismert) [Fogat fogért, szemet szemért]

<bántalomért hasonló bántalommal fizetnek>

E: Biblia, Ószövetség, 3Móz 24,19–20: És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedettt, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is; 5Móz 19,21: Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; 2Móz 21,24; Biblia, Újszövetség, Mt 5,38–39: Halottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordísd felé a másik orczádat is.

◊ Cleobulus: Ha szemért szemet kiván a törvény, még most én azt itílem, hogy ez a szolga ezután gazdája személyét viselje, és a gazda szolgáét, hogy ugy neki szolgálván, tanulja meg, miben állván a szolgálat, és gyengébben bánjék ezután szolgájával. (Szentes R.: Rusticus imperans, l. MDEml. 426)

◊ Nomen:

Tsak hogy egy vágással nyakamra nem hágtál,

Ha te én belőlem már Pronoment vágtál.

Itt vagyon a’ költsőn, fogat fogért vegyél,

Párticipium ez, hogy magad ne legyél. (Játék a beszéd nyolc részéről, l. RMDE 2. 1242)

◊ – (…) Furcsa volna ugye, ha azt mondanám, hogy „fogat fogért, szemet szemért!” Eredj oda, süttesd a hátadra te is az akasztófa-jegyet (…) (Jókai M.: Az arany ember 498)

◊ – Gyere hát közelebb, kedves öregem, fogat fogért, órát óráért, fogadd el tőlem, kérlek, ajándékba. (Mikszáth K.: A fekete város)

◊ A basa villámló szemmel nézett rá, aztán így szólt:

Fogat fogért! Kerecsényi László, fiamnak gyilkosa! Most a kezembe kerültél. (Lengyel D.: Magyar mondák 174)

◊ Azonos tettért azonos jutalom vagy büntetés jár, függetlenül attól, hogy ki követte el. Pl. ennek megnyilvánulása a tálió elve: szemet szemért, fogat fogért. (Popper P.: Felnőttnek lenni… 132)

◊ Három éve még betiltották a halálbüntetés-ellenes egyesületet. A szakma régóta értelmetlennek tartja a kivégzést, de a lakosság többsége szemet szemért, fogat fogért akar. (A Világ, 1990. júl. 5. 17)

◊ Sokáig persze nem maradhatott titokban a bimbózó szerelem. Kirobbant a botrány. Ágnes, szemet szemért, fogat fogért alapon, bibliai haraggal támadt Dorka ellen, s egy ügyes húzással megvigasztalta Bélát. (Kismama, 1992. febr.-márc.: 55)

◊ – Tehát ön ugyanazt a gyakorlatot kívánná folytatni, mint például az egykori kommunisták, amikor valaki azért nem kaphatott például útlevelet, mert az apja ’56-os volt?

Szemet szemért, fogat fogért – mondja kemény tekintettel az ültében is szálfa férfi, és hogy megindokolja, még hozzáteszi:

– Uram, ez a zsidó bibliában is le van írva! (Népsz, 1993. jan. 30. 18)

P: Szemet szemért, fogat fogért. Szemfogat pedig szemfogért. (Timár Gy. 1986: 131)

Vak tyúk is talál szemet szemért. (Timár Gy. 1986: 134; Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

R: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza; Kölcsönkenyér visszajár; A tromfot tromffal (szokták leütni); Ha te ütöd [vered] az én zsidómat, én is ütöm [verem] a tiedet [a te zsidódat]; Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak; Ne bánts senkit, nem bánt senki; Szeget szeggel.

A: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.

Több szem többet lát (közismert)

<több ember jobban tud végezni valamely ügyet, több oldalról meg tudja azt ítélni>

E: lat. Plus vident oculi quam oculus {Több szem többet lát, mint egy}; Plus vident oculi, quam lumine cernitur uno {Több szem többet lát, mint egy}; Oculi plus vident, quam oculus {Több szem többet lát, mint egy}.

◊ Ki vele, édes Alakom; a’ mi szíved gyötri. Ingyen se gondollyad azt: hogy magadnak löhess orvossa. Több szöm többet lát; a’ több kéz hamar kész. Tudd-meg penig azt-is: hogy valamint mások’ dolgaikban szömösök, úgy a’ magunkéban vak-undokok vagyunk. (Dugonics A.: Etelka I. 54–55)

◊ – Hogy van-e dohánykában ópium? Van egy kicsi. Úgy jó az. Több szem többet lát, mint egy szem. De ópiumtól egy szem is többet lát, mint több szem, még olyant is látja, ami nincs. (Mikszáth K.: A fekete város)

◊ Napokig tartott a veszedelmes, élet-halál fölött határozó állapot, sir Ikón két orvost tartott ott éjjel-nappal, hogy négy szem többet lásson. (Mikszáth K.: A hidegajkú)

◊ – (…) A helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül megegyezünk. Azért keresem fel, hogy közösen, bizalmas kettesben, a „négy szem többet lát” elve alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet. (Karinthy Fr.: Tudomány, l. Betegek és orvosok 42)

◊ – Hanem mivel egyéb dolgom nincs, megyek veled, fekete cica, és keressük együtt a selyemhajú babát.

– Jó lesz biza! – kiáltotta a cica. – Több szem többet lát. Hát menjünk együtt. (Krúdy Gy.: A fekete macska országa, l. Ki jár az erdőn? 57)

◊ – Ezeket a mondatokat okvetlenül ki kell húzni, valóban főbenjáró könnyelműséget tanúsítottam, nagyon köszönöm, hogy az urak felhívták rá a figyelmet. Több szem, hála istennek, többet lát. (Spiró Gy.: Az Ikszek 88)

◊ – Segíti-e az ön személyes munkáját a kerekasztal tevékenysége? – tudakoltuk Iványi Páltól, aki a PB tagjaként a gazdaság felelőse.

– A „több szem többet lát” népi bölcsessége erre a helyzetre is érvényes. (Reform, 1990. júl. 7)

◊ Ez a tanácskozás fordulópontot jelent az erdélyi emigráció életében. Mindannyiunk közös érdeke a minél nagyobb számú részvétel. Több szem többet lát – tartja a népi szólás. (MH, 1990. nov. 17. 7)

P: Két dudás többet lát. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

Több szem, mint kolbász. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Több szem – több csipa. (kifacsart 2000: 17; Rónaky 1997)

Több szem több rosszat lát. (Tóthné Litovkina 1993: 199)

Több szem, több szőlő. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

A: Sok szakács elsózza a levest; Közös lónak túros a háta; Sok bába közt elvész a gyerek.

L: Sok kéz hamar kész; Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik; Egységben az erő; Egyesség kis dolgokat nagyra emel.

Többet hiszünk [többen hisznek] a szemnek, mint a fülnek

<inkább elhisszük azt, amit látunk, mint azt, amiről csak hallunk>

E: lat. Oculis magis habenda fides, quam auribus {A szemnek inkább kell hinni, mint a fülnek}; Seneca, Epistulae morales VI.5: Homines amplius oculis, quam auribus credunt {Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek}; Hieronymus, Epistulae IX.10; gör. Hérodotosz.

R: Jobb egyszer látni, mint százszor hallani.

L: Akkor hiszem, ha látom.

SZEMES

Szemesnek áll a világ [Szemesé a világ; Szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna; Szemesé a világ, vaké az alamizsna; Szemesnek a játék, vaknak az alamizsna]

<az ügyes, rátermett, találékony ember érvényesül>

◊ Peti: (…) Azután új pénzzel, új szerencsét próbálok (…)

Botfalvai: Szemesnek a játék. (Botfalvai, l. RMV 231)

◊ – Jaj, kánis máter, korcsmáros uram! otthon feledtem a pénzt, azért itt hagyjuk addig inkább a korsóinkat, méglen meghozzuk az árát! – Azonban bezzeg megetették a korcsmárossal a szurkot, mert a három vizes korsót hagyták ott, a borral pedig elosontottak. Szemesnek a játék, vaknak az alamizsna. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 147)

Szemesé a világ. Aki csak legény volt, mind az a vágy tüzelte, hogy Szelistyéről hozzon magának feleségét. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ Éjfélre járt az idő, az emberek szónokoltak, koccintottak, azt mondták, hogy mától kezdve a szegény embernek áll a világ (…) (Szabó P.: Talpalatnyi föld 506)

◊ A zűrzavarban szemesnek állt a világ. A törtetők korában elképesztő üstökösök emelkedtek föl és buktak le. (Örkény I.: Lágerek népe 87)

◊ A villamos elment, s míg a járdaszigeten zavartan álldogáló ismerősömet figyelem, eszembe jut, hogy hiszen az volt a szava járása: a türelem rózsát terem. Mindig e szerint is élt, s humora egy csöpp sem lévén, sosem értette, miért felelnek neki kedvelt közmondására azzal, hogy „ki korán kel, aranyat lel”, vagy pedig „szemesnek áll a világ”. (Népsz, 1986/6. 24)

◊ Amint van kinek hízelegni, akad hízelgő is nyomban. No meg: mindig szemesnek állt a világ. (MN, 1990. ápr. 12. 1)

◊ Íme, milyen egyszerű a képlet, mert szemesnek áll a világ, ugyebár. (…)

(…) az viszont már felháborító, hogy azt népszerűsítik, aki tud és mer spekulálni, akinek nincsenek gátlásai. Igaz – szemesnek áll a világ. Na de ennyire? (Szabadság, 1990. ápr. 20. 5)

P: Autósnak áll a világ. (Hernádi 1985: 204)

Szem(üveg)esnek áll a világ (Vasárnapi Hírek, 1992. febr. 16. 10)

Zsebesnek áll a világ. (Hócipő, 2000. júl. 12. 2)

L: Okosnak áll [okosé] a világ; Életrevaló ember még a jég hátán is megél.

SZEMÉT

Ki szemeten nevelkedett, mást is rühesnek gondol (régi)

<a hitvány, aljas ember másokról is csak rosszat tud feltételezni>

Ki szemetén nevelködtél kódús: hogy mást-is rühesnek gondojj. (Dugonics A.: Etelka I. 432–433)

R: Ki mint él, úgy ítél; Mindenki magából indul ki.

SZÉNA

Előbb kaszálják a szénát, mint a sarjút

<ha több leánygyerek van a családban, először az idősebb lányt kell férjhez adni, és csak azután a fiatalabbat>

E: Jákob hét esztendeig szolgált Lábánnál a kisebbik leányáért, Rákhelért. Biblia, Ószövetség; 1Móz 29,25–26: És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.

◊ – (…) itt a húgod, mönne, három éve vár rá a legén! Té mög uttyába vagy!

– Mönnyön! Tülem möhet, amikó’ kedve tarti!

– Mögmondtam mán százszó’, sarjút anyaszéna előtt nem vágunk! Avva’ csak te lönné’ léküsebbítve! Nem éröd fö’ éssze? (Gémes E.: Mindig magam 88)

◊ Ha egy családban több lány volt, csak kor szerinti sorrendben mehettek férjhez. A kisebb lány akkor is, ha volt kérője, addig nem mehetett férjhez, amíg az idősebb nővére nem kelt el. Azt mondták a szülők: Előbb kaszálják a szénát, mint a sarjút vagy Nem alulrul kell kezdeni a szalmakazlat. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 197)

R: Nem alulrul kell kezdeni a szalmakazlat.

D: Előbb kaszálták le a sarjút, mint a szénát <a fiatalabb lány előbb ment férjhez, mint a nővére>

SZÉNÉGETŐ

Szénégetőnek tőkén a szeme

<mindenki azzal törődik, amiből él, ami a foglalkozásához tartozik>

◊ Ugyan mondd meg igazán, el nem adod a zálogomat?

Botfalvai: Szénégetőnek tőkén a szeme.

Vojtási: Nem adom, nem, hánszor akarod, hogy mondjam? (Botfalvai, l. RMV 239)

◊ Vad músa:

(…)

Szén égető szemét tsak tőkére veti,

Hogy ki józanodtam, allig van egy heti,

Tsitt, egy szépet mondok, eb aki neveti,

Nints esze, ha bor van, ki a’ sert szereti. (Szathmári Paksi S.: Pandora, l. RMDE 2. 963)

◊ Diánna:

Tőkén van a’ szeme a’ szén-égetőnek

Nállunk-is dívattya vagyon az erdőnek,

Ha viszontagsága nintsen, az időnek,

Ki-terűlt hálomba számos vadak jőnek. (Szabó J.: Játék kulcsa, l. RMDE 2. 1294)

Szén égető tőkét,

És nem szalma kévét

Nézdegel az erdőben;

Matska-is egérrel,

De nem a’ medvével

Álmodik kementzében,

Kinek mihez kedve,

Ott akad-meg szíve,

’S arra tzéloz mindenben. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 145–146)

◊ Felele Zoltán: Látod-é Etelka: ég a’ főldtűl minő meszsze légyen? oj meszsze van az én gondolatom a’ te véleményödtűl. Csak ki-teccik: hogy valamint a’ szén-égetőnek tőkén a’ szeme: úgy Etelkának-is Etele minden gondolattya. A’ macskák-is egérrel; a’ malackák-is makkal álmodoznak. A’ ki mit szeret; kedves ám az annak. (Dugonics A.: Etelka II. 342)

◊ A kovácsmester a nagy nyüzsgésben is messziről meglátta a lovast, s odaszólt az inasnak, hogy:

– Van-e készen patkó?

– Készen?

– Készen!

Szénégetőnek tőkén a szeme, kovácsnak meg a patkón, már ő messziről látta, hogy a legény csak hozzá jöhet. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 7)

L: Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál.

SZENT

Minden szentnek [minden embernek, mindenkinek] maga felé hajlik a keze

<minden ember a saját érdekét tartja szem előtt, önmagának kedvez>

◊ Ennyire talán mégse puritánok. Végre is mindenkinek maga felé hajlik a keze és a legjobb családokban is megesik az ilyesmi. (Mikszáth K.: A fekete város)

◊ – Mert mind ilyenek ezek a papok! Mindenkinek csak maga felé hajlik a keze. Mind csak azt akarná, hogy templomra, ispotályra prédálja az ember a keserves szerzeményét. (Jókai M.: Rab Ráby 46)

◊ – Hogyne, minden filozófus gazdag ember, Kant óta.

– Nem, minden filozófus kutya szegény – Diogenes óta –, azért van érzéke a pénz iránt…

Nyilas Misi hallgatott.

– Ha filozófus, akkor szent ember – mondta csendesen Pimpinek.

Pimpi ugyanolyan csöndesen:

Minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Ezen kicsit nevettek. (Móricz Zs.: Forr a bor 527)

◊ Még hogy ő népszerű ember! Még hogy őrajta áll valami! Ő becsüli Virágot, nem tett többet, mint akármelyik bíró mit tett eddig, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze. (Szabó P.: Talpalatnyi föld 628)

◊ S hogy mennyire igaz az a mondás, hogy „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, az jól látható azon a kimutatáson, mely a fizetések és jutalmak meglepő (vagy nem meglepő) elosztásáról árulkodik. (Dátum, 1989. nov. 15. 7)

◊ Aki azonban azt hiszi, a kurta csak ott kapar, ahol jegyre osztják a húst, vagy azt képzeli: csak a demokratikus centralizmusban hajlott minden szentnek maga felé a keze – az összetéveszti a rendszerváltást a megváltással. (MN, 1990. ápr. 12. 1)

◊ Hiába, a közmondás alól, mely szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, úgy tűnik, a piarista miniszterek, illetve miniszterelnök sem kivételek. (Beszélő, 1991. júl. 20. 16)

R: Minden molnár a maga malmára hajtja a vizet; Ki-ki [mindenki] a maga fazeka mellé szít; Közelebb az ing a subánál (1); Magának senki se ellensége; Ki-ki csak maga hasznát nézi; Kovács is azért tart(ja a) fogót, hogy a kezét meg ne égesse (2); Ki-ki lába alá vágja a forgácsot.

D: Maga felé hajlik a keze <a maga hasznát keresi, önmagának kedvez>

◊ – (…) Mondja meg a retinens uraknak, hogy bizony nem vagytok jobbak a Deákné vásznánál, magatok felé hajlik a kezetek, mint a kuruti szenteknek (…) (Jókai M.: Rab Ráby 298)

◊ Szófogatlan, makacs, erőszakos, veszekedős, nyelves. Mindig maga fele fordul a keze: önző. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 343)

◊ Dr. Elekes keze leggyakrabban maga felé hajlott. Azokban az években senki sem vádolhatta garasoskodással: többször cserélte nyugati kocsiját, távol-keleti utazásra ment. (MN, 1989. jún. 22. 5)

Nem mind szent, aki templomba jár [Gonosz ember is eljár a templomba] (régi)

<a templomba járó, buzgón vallásos emberek között is vannak gonoszak, rosszindulatúak>

E: lat. Non omnes sancti, qui calcant limina templi {Nem mindenki szent, aki a templom küszöbére lép}.

◊ Nyájas beszélgetés közben esék szó közöttünk az papok életérűl; és midőn egy főember azt mondotta vólna, hogy ha nem mind arany, ami fénylik, bár meghigye minden ember, hogy nem mind szent, aki papságot visel (…) (Pázmány P.: Öt levél, Harmadik levél 93)

R: A látszat csal.

L: Imádságos könyvből is imádkoznak más(ok) ellen.

SZENNYES

A szennyest ne vidd az utcára mosni [A szennyest nem illik kiteregetni; Ne teregessük (ki) a szennyesünket]

<nem illik a család, munkahely, más közösség ügyeit azoknak elmondani, akikre nem tartozik>

◊ Hej, ha én egyszer kiteregetném ennek a szövetkezetnek a szennyesét. Meg a Szürházy elnök elvtársét is. De hát a szennyest azt nem illik teregetni. (Végh A.: Ha az Isten Nyulat adott…, 146)

◊ Egy korábbi korszakban, amelyet a pártértekezlet remélhetőleg végérvényesen lezárt, divat volt az a nézet, hogy „ne teregessük ki a szennyesünket”, mert az rossz fényt vet ránk. Micsoda észjárás ez?! Nem a kiteregetés, hanem a szennyes – mindenki által tudott – megléte vet rossz fényt, míg a kiteregetésük, magyarán, a nyilvánosság, a szennyesektől való félreérthetetlen elhatárolódást jelenti. (Népsz, 1988. okt. 28. 3)

R: Csúnya [rossz] madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít; Ne köpj a kútba, mert innod kell belőle.

D: (Ki)teregeti valakinek/valaminek a szennyesét <a ház, munkahely, más közösség baját nyilvánosság előtt tárgyalja meg>

◊ Ők is a mi világunkban éltek, látták, hogy miniszterüket még az sem buktatta meg, amikor a nagy tekintélyű Der Spiegel című hetilap minden szennyesét kiteregette. (A Világ, 1989. febr. 15. 35)

◊ A Showbusiness egyik legdrágább válása történik nemsokára Hollywoodban. Ezt híresztelik, amióta kiderült, hogy Steven Spielberg – az „E.T.”, és az Indiana Jones filmek rendezője – a következő válási ajánlatot tette feleségének, Amy-nek: Vagyona egyharmadát, 175 millió márkát fizet a válásért, ha nem teregeti ki a szennyest. (Kacsa, 1989. okt. 24. 24)

◊ Sokan nem tudtak belenyugodni, hogy hazájuk „a kelet-európai országok között kullogva” mert csak belefogni a szennyes teregetésébe, kivárva, vajon a Szovjetunió tényleg „engedélyezi”-e. (Beszélő, 1992. febr. 22. 33)

SZÉP

Könnyű a szépet szeretni

◊ Bár van néhány magyar közmondás a szépség fontosságáról (pl. Könnyű a szépet szeretni; A rút is szereti a szépet; Szép asszony a háznak szeme fénye),a szépség soha sem volt fő szempont a párválasztásban. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

L: A rút is szereti a szépet.

Nem az a szép, ami [aki] szép, ami [aki] tetszik [kinek mi tetszik; ki mit szeret], az a szép [Az a szép, ami tetszik]

<a szépség viszonylagos és szubjektív fogalom>

◊ Felele Zoltán: Látod-é Etelka: ég a’ főldtűl minő meszsze légyen? oj meszsze van az én gondolatom a’ te véleményödtűl. Csak ki-teccik: hogy valamint a’ szén-égetőnek tőkén a’ szeme: úgy Etelkának-is Etele minden gondolattya. A’ macskák-is egérrel; a’ malackák-is makkal álmodoznak. A’ ki mit szeret; kedves ám az annak. (Dugonics A.: Etelka II. 342)

◊ – Oh, hogy a sátán hordja el a kend haját! – kiált föl a felesége. – Kendnek még arra is van szöme. Azután ugyan mi van rajtuk? A sok festött vékonyságon?

Ezen most már mindnyájan nevetnek, Berta pedig, hogy csak tovább évődjön, ősz szemöldökei alól a Thurzó Zakar szép Valérja felé kacsint.

– Már akár hordja, akár nem hordja – feleli –, de ez így van. Mert nem az a szép, ami szép: ami tetszik, az a szép. (Tömörkény I.: A kimutatáson, 79)

◊ – Hát hiába, nem az a szép, aki szép, ugye, Toncsi?

Hanem az, aki tetszik az embernek! – mondta Toncsi.

– Aki szép, az tetszik.

– Aki tetszik, az a szép maguknak. (Móricz Zs.: Az Isten háta mögött 104)

◊ Egyik ember virágot viszen annak, akit szeret, mert a virág szép, akit szeret, az is szép. (Szabó P.: Talpalatnyi föld 614)

◊ Az igazság inkább az, hogy a szépség viszonylagos fogalom, amint ezt a nép már ősidők óta lerögzítette ilyenformán: „Nem az a szép, aki szép, hanem aki nekem tetszik.” A szépérzék egyénhez, korhoz, tájhoz, néphez, tanult és ösztönös ízléshez kötött s így nagyon bonyolult valami. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 88)

◊ Na, aztán nem kellett egyéb, volt egy ok, amiért otthagyja az árva leányt…

Elment egy szebbhez. Persze, ahogy mondják: nem az a szép, ami szebb. Ez se volt szebb, csak jobban tudott bánni a fiúkkal. (Nagy O.: Asszonyok könyve 405)

◊ A lakásberendezésre is igaz: az a szép, ami tetszik. Az pedig, hogy mi tetszik, nem független az érzelmektől, az ízléstől, a neveltetéstől. Olykor ezek a szubjektív elemek még a célszerűséget, az anyagi szempontokat is háttérbe szorítják. (Népsz, 2001. márc. 1. 25)

L: Kinek mihez kedve, ott akad a szíve; A szerelem vak.

Ritka a szép és nem kevély (régi)

E: lat. Fastus inest pulchris, sequitur superbia formam {Gőgösek a szépek, a gőgösség a szépség következménye}.

◊ [Julia: …bíz]zák, s azmikor az filemile az tengörben szól, akkor lészek én is kegyös szerelmes hozzád.

Credulus: Ki hinné, nagy Isten, hogy ilyen angyali szépségben, ezféle kegyesnek szívében ilyen nagy szörnyű kegyetlenség uralkodjék? (Balassi B.: Szép magyar komédia 85)

A feleség kevélységét mi szokta nevelni?

A szép ábrázat és a gazdagság. (Bod P.: Szent Hilárius 77)

◊ Az is megvagyon, hogy szépet kívánnak szeretni. Fastus inest pulchris sequiturque superbia formam. A szépséghez kevélység ragad, s osztán lészen Foris Helena, intus Hecuba. Szép ábrázatú, darabos indulatú. (Bod P.: Szent Hilárius 83–84)

Ha szép: kevély lészen; ha undok: tégedet félteni fog, mert ha rútságát tükörében megtekinti, könnyen gondolhatja, nem szereted, más asszonyok után jársz. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 236)

◊ Philolákhes:

Az is igaz mondás, hogy akik szépséggel

Bírnak, azok tele vagynak kevélységgel,

Mindent meg tsufolnak, vagynak elsőséggel,

Magok pedig torkig rakvák veszetséggel. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 764)

R: Szépség és jámborság ritkán jár egy úton [egy nyomban].

L: Ritka gazdag kevélység nélkül; Aki rózsaágyat vet magának, félhet a tüskétől.

Szép kívül, de ördög belül [Kívül szép, belül rút] (régi)

<a szép külső olykor gonosz belsőt takar>

E: lat. Res modo formosae foris, intus erunt maculosae {Azok a dolgok, amelyek az imént kívül szépek voltak, belül fertőzöttekké váltak}; Fallax fiducia formae {Csalfa a külsőbe vetett hit}.

◊ Az is megvagyon, hogy szépet kívánnak szeretni. Fastus inest pulchris sequiturque superbia formam. A szépséghez kevélység ragad, s osztán lészen Foris Helena, intus Hecuba. Szép ábrázatú, darabos indulatú. (Bod P.: Szent Hilárius 83–84)

◊ Virtus:

A’ szép ábrázat is magába nem érdem,

Mert mit ér szépsége a’ roszsznak? azt kérdem:

Veszszen el a’ bibor, ’s vénusi ábrázat,

Ha palástól otsmány ördög forma vázat,

Más az, hogy a’ szépség, el vesz nem sokára,

A’ kuttogó vénség ha hág a’ nyakára. (Láczai J.: Éva ősanyánk bűne, l. RMDE 2. 1217)

◊ Ő, szüle, meg is mondaná Etelnek, hogy nem való már ő hozzá az a nagy vér, de tudja, hogy akkor olyan lesz, mint a sárkány, mert Etel is olyan ám, hogy angyal ül a szemöldökén, ördög a szeme alatt. Hanem Mátyás, mint ember, megmondhatná Ferencnek, mint embernek, hogy malmon meg új asszonyon mindig van igazítani való, s idejében kell megregulázni mind a kettőt. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 152)

R: A látszat csal; Nem mind arany, ami fénylik; A piros alma is gyakran férges; Méz alatt méreg, szép almában féreg.

Széppel nem lehet káposztát főzni [Jobb a jóval főtt káposzta, mint a széppel főtt; A széppel főtt káposzta soha nem jó, csak a jóval]

<a szép külső önmagában nem elég>

◊ (…), a szépség soha sem volt fő szempont a párválasztásban. A közmondások döntő többsége visszautasítja a szépséget mint érteket: A széppel főtt káposzta soha nem jó, csak a jóval; Szépséggel nem lehet jóllakni. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

R: Szépséggel nem lehet jóllakni; A szépséget nem eszik kanállal.

L: Elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.

Szépre száll a füst (, de bolond aki állja)

<annak mondják tréfásan, akinek dohányzáskor vagy tűzrakáskor a szemébe száll a füst>

◊ – Most már dobd el a cigarettát – mondtam Haas Lacinak.

Szépre száll a füst – mosolygott, és belefújta a füstöt az arcomba. (Örkény I.: A 137. zsoltár, l. Jeruzsálem hercegnője 307)

SZÉPSÉG

A szépség nem tart örökké [(Minden) szépség mulandó, (csak a jóság állandó)]

E: lat. Ovidius, Ars amatoria: Forma bonum fragile est {A szépség mulandó adomány}.

◊ Briseida: Miben tetszik meg inkább az halandó természet, az kegyesség s nemes erkölcs, mint ha azt szereti ember, azkit tisztességére szeret? Felette bízol, jó leányom, szépségedben, ifjúságodhoz! Nem tudod-é, hogy szépség kevés ideig tart, s igen múlandó, romlandó jószág az emberben, s oly, kit az idő is, nemcsak az betegség vagy gondviseletlenség vehet el embertől? (Balassi B.: Szép magyar komédia 36)

Ne bízzál szépséghez,

Sem a szép termethez,

Mert ez mulandó virág.

Tudomány s bölcsesség:

Ez az igaz szépség,

Ezt böcsüli a világ. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 12)

◊ Férjfiak patronussa:

(…)

Bolond, mi a szépség? Csak kőd, dőg és pára.

A leg szebb virág is meg aszik sokára.

Hervatt ránczok jőnek a piros orczára,

Púp nő a szép Aszszony karcsú derekára. (Díszes komédia: Florentina, l. RMDE 2. 1409)

◊ Virtus:

A’ szép ábrázat is magába nem érdem,

Mert mit ér szépsége a’ roszsznak? azt kérdem:

Veszszen el a’ bibor, ’s vénusi ábrázat,

Ha palástól otsmány ördög forma vázat,

Más az, hogy a’ szépség, el vesz nem sokára,

A’ kuttogó vénség ha hág a’ nyakára. (Láczai J.: Éva ősanyánk bűne, l. RMDE 2. 1217)

◊ A’ friss tetszin szinnel

Ékes rosa reggel,

Mindent indít örömre;

Koszorúban ékes,

’S ajándékban kedves,

Méltó a’ ditséretre;

De múló szépsége,

’S hervadó épsége,

Bút hoz ottan szívedre. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 176–177)

◊ Gondold csak el, milyen nagy gond és aggodalom számára ez a törékeny szépség és múló fiatalság, ez a gonosz ajándék, mellyel megáldotta és megverte a Teremtő – ez a szépség, mely minden nappal és pillanattal változik, múlik, halványabb és törékenyebb lesz? (Márai S.: Füves könyv 23)

R: A legszebb [szép] virág is elhervad.

L: Szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér; Szépség és gazdagság hamar múló jószág; Szép a leány ideig, huszonnégy esztendeig; Jó gyereket, szép öregasszonyt ki látott már?

A szépségért szenvedni kell

◊ (…) én nem szégyellem, hogy használt göncököt kell hordanom, az ember egy kis ízléssel szépen összeválogatja a cuccait, ez a kékróka például igazán szoányírt darab, kár, hogy egy kicsit túl meleg, hiába, a szépségért szenvedni kell (…) (Vámos M.: Anya csak egy van 119–120)

A szépséget nem eszik kanállal [Nem eszik a szépséget kanállal]

<a szép külső önmagában kevés>

◊ Nem bajlódtunk mink sokat a szípsíggel, mer a szípsíg is olyan, mint a szerelem, abbúl megílni nem lehet, mer én még nem hallottam olyat, hogy avval jól lehetne lakni, mer nem eszik a szípsíget kanállal. (Vajda M.: Vallomások 189)

R: Szépséggel nem lehet jóllakni; Széppel nem lehet káposztát főzni.

L: Elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.

Ne mérgelődj, mert árt a szépségnek

<aki haragszik, zsörtőlődik, kiabál, csak saját magának árt>

◊ – No, ne okoskodjál… ne kunkogj, szívecském, mert árt a szépségednek, vörösek lesznek a szemeid. Legyen eszed, Vucacskám. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ Tóni bement üzletet csinálni. Nem sokáig maradt bent, pár pillanat múlva már futott kifelé, sarkában a szitkozódó főpincérrel.

– Ha még egyszer beteszed ide a lábad, te csirkefogó, úgy rúglak s…be, hogy arrul kódulsz! – kiabált a főpincér.

Ne izgassa fel magát, mert az árt a szépségének – vigyorgott hátra Tóni. (Nagy L.: Két fiú ült egy padon…, l. Fő az illúzió 28)

◊ – A miniszter 2001-re százmilliárdos növekményt kért, majd hatvanat, végül harmincat, aztán ötöt kapott, és hű de elégedett! – írta egyik kolléganője. Na, ez megengedhetetlen félrevezetése az olvasónak.

– Tévedett a kollegina?

– Az egészségbiztosítási pénztár jövőre 70 milliárddal kap többet, mint idén. A tárca pedig öttel.

Ne dühöngjön, árt az egészség(ügy)nek. (168 óra, 2000. okt. 12. 8)

R: A harag árt a szépségnek.

L: Aki haragszik, annak nincs igaza.

D: Árt a szépségnek [a szépségednek] <mondják csúfolódva a mérgelődő embernek>

Szépség és gazdagság hamar múló jószág (régi)

<a szép külső és a gazdagság nem tart örökké>

E: lat. Divitiarum et formae gloria fluxa et fragilis {A gazdagság és a szépség adta dicsőség múlékony és törékeny}.

◊ Arról, hogy a szép külső nem tart örökké, a következő közmondások szólnak: Nincsen olyan szép virág, hogy el ne hervadjon; A rózsa is addig szép, míg fiatal; Szépség és gazdagság hamar múló jószág;Szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

L: Szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér; Szép a leány ideig, huszonnégy esztendeig; A legszebb [szép] virág is elhervad; A szépség nem tart örökké.

Szépség és jámborság ritkán jár egy úton [egy nyomban] (régi)

<a szép külsejű ember ritkán jámbor>

◊ Philolákhes:

Egy Poéta régen jól szolt valójában,

Kinek szépsége van teste állásában,

Ritkán van böltsesség annak az agyában,

Sok gonoszság lakik a szíve tállyában. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 764)

R: Ritka a szép és nem kevély.

L: Ritka gazdag kevélység nélkül.

D: 1. Egy úton járnak <szoros kapcsolatban vannak egymással, azonosak a céljaik, módszereik>

◊ Akkor még a politika, vagyis az a valami, ami az embernek Magyarországban legtöbb társadalmi előnyt ad, teljesen egy úton járt az irodalommal (…) (Schöpflin A.: A magyar író, Nyugat, 1908/21. sz.)

2. Más úton járnak <eltérőek a módszereik, a céljaik>

◊ Ez ismét csak azt igazolja, hogy a nemzet is más úton jár, és az a hivatalos világ is más úton jár, amely a nemzet érdekei, jogai és érzelmei ellen kormányozza. (MH, 1998. márc. 7. 11)

Szépséggel nem lehet jóllakni

<a szépség önmagában kevés>

◊ (…) a szépség soha sem volt fő szempont a párválasztásban. A közmondások döntő többsége visszautasítja a szépséget mint értéket: A széppel főtt káposzta soha nem jó, csak a jóval; Szépséggel nem lehet jóllakni. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 208)

R: A szépséget nem eszik kanállal; Széppel nem lehet káposztát főzni.

L: Elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.

SZERDÉK (’aludttej’)

Meg nem állja (a) szerdék a nyársat (régi)

<fecsegő, pletykás ember nem tud titkot tartani>

◊ Zsiros:

Azért-is, hogy annál inkább bóldogúlhassunk intézetünkben, én a’ Kapsival Tsillag-Vizsgálókká teszszűk magunkat, és a’ tsillagok-járásából leg-közelebb való halálát hirdetjűk; talán tsak keleptzére keritjűk a rókát.

Kapsi:

Ne fély! – hiszem nem állya-meg a’ szérdék a’ nyársat. Azzal-is könnyebben el-hitetjűk, ha én előre a’ Tenyerének vonyásiból bizonyos halált jövendelhetek; mond meg tehát az életének némelly jelessebb történetit. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 342–343)

Szerdék próbálja meg a macskát (régi)

<azzal mutatja meg az ember az értékét, hogy akkor sem tér le a tisztesség útjáról, ha különösen csábítja valaki, valami>

◊ Peti: Azután néki bátorkodván mélyebben vágtam a fejszémet, hogy sem kihúzhattam volna, s azonnal kezdettem veszteni. Egyszer nagy volt a kassza, mivel forhand voltam, vágyottam reá, mint eb a koncra, felveszem a kártyát duplára, s belebuktam.

Botfalvai. Proficiat kednek. Az aludt tej próbálja meg a macskát. De már úgy én is tudnék. (Botfalvai, l. RMV 230)

L: Magára hagyott háznál tolvajok gazdálkodnak; Alkalom szüli a tolvajt; Házi tolvajnak nincsen lakat.

SZERECSEN

Hiába szapulod a szerecsent (régi)

<hiábavaló dolog törekedni az ember természetének megváloztatására>

E: lat. Aethiopem lavas {A szerecsent locsolod}; Biblia, Ószövetség, Jer 13,23: Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.

◊ Azért ha az Isten lakodalmába hívatik a buja ember, nem menti magát, hanem általában mondja: nem mehetek, mert a bujaságba merültek úgy lehetnek jókká, ha a szerecsen bőrét, a párduc tarkaságát változtathatja. (Pázmány P.: Prédikációk, l. P. P. válogatott művei 163)

◊ Szoptató dajkája életünknek az ifjuság. Amit ifjuságunkban szopunk, az nevekedik és terjed egész életünkre. Azért ha szabados és csélcsap a gyermek; ha fás és görcsös-erkölcsü az ifju: tudni való, hogy a vénség vétkes lészen; aki pedig gyermekségében szelid és törvényes erkölcsökhöz szokik, jó vénség növekedik belőle; mert szent Lélek szava, hogy – amely utra indul az ember ifjuságában, el nem távozik attól vénségében; mert igaz mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát csinálni; agg fából nehéz gúzst tekerni; horgas tőkét nehéz egyenesíteni; a fehér gyapjat, ha egyszer fekete festékbe mártod, ki nem tisztul; az uj fazékról nehéz lemosni az először belévett szagot; a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: igy nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevekedett; mert az ifjuság vétke nem a lágy husba, hanem a kemény csontba avik és koporsóba megyen emberrel. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 343–344)

◊ Négyféleképpen űzhetni ki a férjet a házból: tűz, füst, romladozott ház és a rossz asszony által; a tűzet el lehet oltani vízzel, a füst elmúlik, ha a tűz eloltatik, a romladozott házat meg lehet építeni mesteremberek által; hát a rossz asszonyt micsoda móddal lehet megorvosolni? nem találtak ugyan még szappant, mellyel a szerecsent meg lehessen fejéríteni (…) (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 256)

R: Kutyából nem lesz szalonna; Fából nem lesz vaskarika; Senki sem tud kibújni a (saját) bőréből; (A) farkas a szőrét elhányja, a természetét soha; Farkasból bárány sohasem lesz; (A) vér nem válik vízzé (2); Akármeddig neveled a libát, csak lúd lesz belőle; Aki délig kurta, délután sincs farka; Aki délig kurva, délután is kurva; Aki délig kutya, délután is kutya; Nem hagyja el a párduc tarkaságát; Mégis bunda a bunda; Botból nem lesz beretva; Senki se ugorhatja át a saját árnyékát; Holló nem mossa el a feketéjét; Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú (belőle); Űzd ki a természetet vasvillával, mégis visszatér; A szamár aranylanton is csak szamárnótát penget; A paraszt csak paraszt marad; Ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is; A róka szőrét változtatja, de nem bőrét; A szamár akkor is szamár marad, ha bearanyozzák; Nehéz a horgasból egyenest csinálni.

D: Szerecsent szapul (1) <hiábavaló dolgot művel>, (2) <valakinek a hibáit, bűneit mentegeti>

SZERELEM

(A) lopott szerelem édesebb

<a tiltott kapcsolat nagyobb vágyat ébreszt az emberben>

E: lat. Augustinus: Appetuntur ardentius, quae vetantur {Hevesebben vágyunk arra, ami tilos}; Ovidius, Amores II.19.3: Quod non licet, acrius urit {Ami tilos, jobban nyugtalanít}; Ovidius, Amores III.4.17: Nitimur in vetitum semper cupimusque negata {Hajlunk mindig a tiltottra, és azt kívánjuk, amit nem szabad}; Publilius Syrus, Sententiae 393: Nil magis amat cupiditas, quam quod non licet {Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad}; Biblia, Ószövetség, Péld 9. 17: A lopott víz édes, és a titkon való élet gyönyörűséges!

◊ Hát úgy látszik, ezek is jól felszegezték a becsületet. A leány csak abban járt, ne legyen a többség közt, higgyék, hogy hazament, s jól elrejtőzött a legénnyel, s aztán lehet, elaludtak. (…) Én nem irigyeltem tőlük, hallottam, hogy a lopott szerelem édesebb. (Győri K.: Kiszáradt az én örömem zöld fája 103)

R: (A) tiltott gyümölcs édesebb; A lopott pina mindig jobb; (A) tiltott alma jobb ízű.

L: Rossz róka (az), melynek csak egy lyuka van (2); Két lyuka van minden jó ürgének (2); Az ürge se jár egy lyukba (2); A változatosság gyönyörködtet; Az egér se jár [megy] mindig egy lyukba (2); Jóllakott méhnek nem kell a virág; Az idegen pina edzi a faszt.

A szerelem a bölcset is vakká teszi [Bölcset is megvakít a szerelem]

E: lat. Amor (est) caecus {A szerelem vak}; Caecat amor mentes ac interdum sapientes {A szerelem elvakítja az elmét, és néha a bölcseket is}; Propertius, Carmina 2.14.18 és Horatius, Satirae 1.3.38: Nemo in amore videt {Senki se lát, ha szerelmes}; gör. Theokritosz; Plutarkhosz; Platón.

R: A szerelem és esztelenség csak névvel különböznek egymástól; A szerelem vak; Nem lát a szerelem (, nincs nála értelem).

(A) szerelem búra visz

<a szerelemből sok fájdalom fakad>

◊ Nem hittem én, de már hiszem,

A szerelem búra viszen. (Pelkó P.: Eredeti magyar közmondások 52)

◊ – Ejnye, be jámbor kedvében kapom húgomat! Ennek a nagyfene kegyességnek nem lehet más oka, mint a szerelem. Akkor szoktak megjuhászkodni az asszonyok. Szerelem búra visz.

– Amanda elmosolyodott a bölcs ember szavaira:

– Nem vagyok én szerelmes, csak bosszús! (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 300)

R: (A) szerelem gyötrelem; A szerelem veszedelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; Több keserű, mint édes van a szerelemben; A szerelem nagy bajt okoz.

L: A szerelem sötét verem.

A szerelem és esztelenség csak névvel különböznek egymástól (régi)

<a szerelem elveszi józan ítélőképességünket, elkábít>

◊ Látod (Fiam) igaz az, a’-mit a’ Bőlcsek mondanak: hogy a’ Szerelem, és az esztelenség csak névvel külömböznek egy-mástúl; de nagy a’ vérség, nagy az atyafiság közöttök. (Dugonics A.: Etelka II. 380)

R: A szerelem vak; A szerelem a bölcset is vakká teszi; Nem lát a szerelem (, nincs nála értelem).

(A) szerelem gyötrelem

A szerelem az embert hevíti, gyötri, úgyhogy csak meg nem kábul, de olykor hívesíti is. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 302)

◊ Minden érzésünknek anyja a szerelem,

Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem,

Mind eget, mind földet bír hatalmassága,

Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága. (Bessenyei Gy.: Szerelem, 24)

◊ Aszony:

(…)

Szerelem győttrelemmel egyűtt jár

Sziveken, mint hegyes tőr által jár

Fárosztya Lankasttya

Tagokat, Gyullasztya

A’ Sebeket. (Táncz M.: József, l. RMDE 3. 91)

◊ Sőt: szerelem, ha jő rá gyötrelem,

Vagy: érzelem, kegyelem, értelem, (…) (Arany J.: Vojtina levelei öccséhez)

◊ A szerelem lehet égi érzelem, amely a földöntúli lugasokba kalauzolja a megátalkodtat is. Felemel, szárnyat ád, megnemesít, kisimogatja a lélek redőit, világosságot gyújt a szív éjszakájában. De lehet átok is a szerelem, amely gyötrelmesebb, mint valamely lázas betegség, Káinként üldözi a szenvedőt, pokolvarral szórja tele a lélek hófehér szárnyát, szembetegséget hoz, amely vakká tesz, felforgatja a zsigereket, tüzet gyújt a gondolatok erdejében, verést mér a szívre, viszketegséget okozó bűbájt küld csendes álom helyett, felzaklatja az összes rossz, harapós kutyákat, amelyek addig láncra voltak kötve az ember szívében. (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 217)

Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem,

Mért nem virágoztál minden fa tetején,

Minden fa tetején, minden bokor alján,

Hogy szakajtott vóna rólad minden szegény leány.

Így éneklik a népdalban az erdélyi, mezőségi magyarok. És bármennyire átkozott is, meg gyötrelem is a szerelem, a fiatalság életében mindig és mindenhol fontos szerepet játszott. (Kis magyar néprajz a Rádióban 324)

R: A szerelem veszedelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; (A) szerelem búra visz; Több keserű, mint édes van a szerelemben; A szerelem nagy bajt okoz.

L: A szerelem sötét verem.

A szerelem mindent legyőz

E: lat. Vergilius, Eclogae X.69: Omnia vincit amor {A szerelem mindent legyőz}.

◊ Hancsok: Lehetetlen elhinni, mert a minémű kemíny ember az atyja, és anyja is, mind vígyáztak őreá; – mint történhetett volna az?

Gaude: (…) De nem tudod-é, hogy amor improbus omnia vincit? (Actio Curiosa 183)

◊ A szerelem s barátság főképp abban különböznek egymástól, hogy amaz az akadályok által többnyire erősebbé válik, ez néha a legcsekélyebb anyagi érdek miatt elvész. Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne, s alig van érdek oly apró, melyen a barátság hajótörést ne szenvedhetne. (Eötvös J.: Aforizmák 67)

◊ – (…) Őnagysága született miniszterelnök; valahogy meg ne tudja őfelsége, hogy van egy nő, aki ez idő szerint a legjobb politikus az országban! Győztetek, persze hogy győztetek, mert a szerelemnek győznie kell! (Bródy S.: Az ezüst kecske 141)

◊ „Omnia vincit amor” – A szerelem mindent legyőz –, így szólt a régi latin közmondás. Bernie Siegel a „Szerelem, orvostudomány és csodák” című könyvében a régi mondásnak új tartalmat adott. (Reform, 1990. jan. 5. 34)

A szerelem nagy bajt okoz (régi)

◊ Hercules Pokolba kőnnyen le mehetet,

De bezzeg ki jőnni nehezen lehetet,

A szerelem sokat pokolba vezetet,

De csak ugyan kevés, ki vissza jőhetet. (Nasonak számkivetése, l. RMDE 1. 541)

R: (A) szerelem gyötrelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; (A) szerelem búra visz; Több keserű, mint édes van a szerelemben; A szerelem veszedelem.

L: A szerelem sötét verem.

A szerelem sötét verem

<a szerelem kiszámíthatatlan>

A szerelem, a szerelem,

A szerelem sötét verem;

Beleestem, benne vagyok,

Nem láthatok, nem hallhatok. (Petőfi S.: A szerelem, a szerelem)

◊ Késő ősszel a legnemesebb hal, a pisztráng is ívik. A csörtetve rohanó, kristálytiszta hegyi patak sodra megsimogatja síkos, finom oldalát; farkával ágyat vet a petének – nagy ekkoron az ő dolga és legnagyobb az ő vaksága; mikoron a nász ideje beköszönt, a „szerelem sötét verem” neki is, s belékerül. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 307)

◊ Így aztán mindenkinek megvan, ami kell, mindenki szeret, és mindenkit szeretnek, mindenki megkapja a magáét, és senki se boldog, csak a közönség, hogy sírhat örömében, amiért a szerelem sötét verem. (Karinthy Fr.: Ábécédé vagy Az ideális színdarab, l. Barátom a vállalkozó 105)

◊ A Férfi ebből mindent megértett és soha nem tapasztalt melegség öntötte el a kis mozdulat hallatán, s a gondolatra, hogy a lány ezzel „hátha” azt jelzi, hogy szívesen lenne a fiú „vendége” egy röpke percre, amit ugyan 20 óra után a Házirend eléggé tilt, de a szerelem „Sötét Verme” nem. (Parti Nagy L.: Sárbogárdi Jolán: A test angyala 84)

◊ Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a „nevetséges” szerelmek tele vannak fájdalmas felismeréssel, meglepetéssel, csalódással és reménykedéssel, csakúgy, mint mi mindannyian, amikor beleesünk a szerelem édes-sötét vermébe. (Pesti Műsor, 2001/38. 49)

L: Nem jó a tűzzel játszani (, mert megéget); (A) szerelem gyötrelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; (A) szerelem búra visz; Több keserű, mint édes van a szerelemben; A szerelem veszedelem; A szerelem nagy bajt okoz.

A szerelem vak [A szerelem vakká tesz]

<aki szerelmes, az rendszerint nem veszi észre a kedvese hibáit, fogyatékosságait>

E: lat. Amor (est) caecus {A szerelem vak}; Caecat amor mentes ac interdum sapientes {A szerelem elvakítja az elmét, és néha a bölcseket is}; Propertius, Carmina 2.14.18 és Horatius, Satirae 1.3.38: Nemo in amore videt {Senki se lát, ha szerelmes}; gör. Theokritosz; Plutarkhosz; Platón.

◊ Azt mondom neked, Mikes Mihály, jó barátom, hogy maradj nőtlen. Hódíts szíveket, ha tudsz, de ne legyünk úgy hódítók, hogy magunk essünk rabul. Fölfogtad-e ezt, jó barátom, Mikes Mihály? Ügyelj magadra. A szerelem nemcsak a siketfajdot teszi vakká. (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 174)

◊ A bagolyfiról mit tudsz?

A sasmadaraknak királyok a szebb madarak fiaik közül a maga udvarába szolgálatra valókat keresett. A bagoly előállott, és a maga fiait dicsérte erősen, hogy ő azoknál soha szebbeket és a király szolgálatjára alkalmatosabbakot nem esmért, amelyért őtet megnevették a több madarak. Minden embernek a maga cselekedetei jóknak tetszenek. Nin didicit privatus amor distinguere formas. A magános indulat nem látja meg a hibát a magáéban, mert a szeretet vak. Nemo sibi turpis, corvo licet atrior esset. Senki ő magának nem tetszhetik rútnak, fekete holló is tetszik szép galambnak. (Bod P.: Szent Hilárius 178)

Vak vagy oh szerelem,

Hályog van a szemeden… (népdal, l. Sirisaka A.: Magyar közmondások 221)

◊ Leült az ágy szélére, lábát lóbálva, és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyén csúnya, mert köztudomású: a Szerelem vak. (Szerb A.: Szerelem a palackban, l. Gábor E.: A szegények öröme 465)

◊ – Szeress, szeress, csak nézd meg kit,

Mert a szeretet megvakít.

Lám, éngemet megvakított,

Örökre megszomorított. (népdal, Gyimesközéplok-Sötétpataka, Csík vm. 1912, l. Küllős I.: A magyar költészet kincsestára 98)

◊ Lebovics: leborul. Értse meg, szeretem. Csak ez a nyulam van, senki más. Nem tehetek róla! Lehet parancsolni a szívnek? A szív vak, a szív az nem ismer északadályt! Tudom, rohanok a vesztembe, de… (Kornis M.: Halleluja, 127)

◊ De lehet átok is a szerelem, amely gyötrelmesebb, mint valamely lázas betegség, Káinként üldözi a szenvedőt, pokolvarral szórja tele a lélek hófehér szárnyát, szembetegséget hoz, amely vakká tesz, felforgatja a zsigereket, tüzet gyújt a gondolatok erdejében, verést mér a szívre, viszketegséget okozó bűbájt küld csendes álom helyett, felzaklatja az összes rossz, harapós kutyákat, amelyek addig láncra voltak kötve az ember szívében. (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 217)

◊ Panni – előzőleg tanácsot kért Beck Fülöptől – mindenre azt válaszolta: fogalma sincs, ő szerelmes volt, és a szerelem, ugye, vak. De tán azért nem süket? – így a nyomozó, Panni rövid gondolkodás után kijelentette, hogy a szerelem süket, sőt olykor néma is. (Vámos M.: Félnóta 237)

◊ – Miért fogdossa a szerelmes ember olyan szenvedélyesen kedvese kezét?

– Mert a szerelem vakká tesz, és a vak ember tapogatódzik. (Poén, 1989/1. 13)

R: A szerelem a bölcset is vakká teszi; A szerelem és esztelenség csak névvel különböznek egymástól; Nem lát a szerelem (, nincs nála értelem).

L: A szerencse vak; Nem az a szép, ami [aki] szép, ami [aki] tetszik, az a szép.

A szerelem veszedelem

<a szerelmi ügyekből gyakran fakad baj>

◊ Minden érzésünknek anyja a szerelem,

Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem,

Mind eget, mind földet bír hatalmassága,

Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága. (Bessenyei Gy.: Szerelem, 24)

◊ Játék, bál, mulatság, kártya, tréfa, járás,

Sok gyermeki beszéd, esdekés, zavarás

Hordozták életünk, melybe a szerelem

Néha úgy forgott, mint édes veszedelem. (Bessenyei Gy.: A Holmi, 462)

◊ „Nem kárhozatos indulat az; a jó természet óltotta azt szívébe. Szeressen! de a természet és a józan értelem törvényei szerint; a szerelem jó – de a vak szerelem veszedelmes.” (Kármán J.: Fanni hagyományai 28)

◊ – Nagy veszedelem a szeretet. Talán mert szerettem és még most is szeretem. Mert egész életemben más gondolatom nem volt, mióta megismertem, csak ő… mert folyton reszketek, hogy mit csinál az a szegény ember, ki gondozza, ki ápolja, mert reszketek a háborús bolondságaitól… most… mikor már megnyugodhatna: hadat indítani. (Móricz Zs.: Erdély 964)

R: (A) szerelem gyötrelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; (A) szerelem búra visz; Több keserű, mint édes van a szerelemben; A szerelem nagy bajt okoz.

L: A szerelem sötét verem.

Nem lát a szerelem (, nincs nála értelem) (régi)

<a szerelem elveszi az ember tisztánlatását; a szerelmes emberre nem hatnak az észérvek>

E: lat. Amor (est) caecus {A szerelem vak}; Caecat amor mentes ac interdum sapientes {A szerelem elvakítja az elmét, és néha a bölcseket is}; Propertius, Carmina 2.14.18 és Horatius, Satirae 1.3.38: Nemo in amore videt {Senki se lát, ha szerelmes}; gör. Theokritosz; Plutarkhosz; Platón.

Nem lát a’ szerelem

Nints nála értelem

Nem néz ifját, sem aggot,

Bolyogva kit talál,

Ottan kedve meg-szál,

Véli Diánát látott. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 170)

R: A szerelem és esztelenség csak névvel különböznek egymástól; A szerelem vak; A szerelem a bölcset is vakká teszi.

Soha szerelem sóhajtás nélkül édes nem lehet (régi)

<fájdalom, szenvedés nélkül nem lehet örömteli, élvezetes a szerelem>

◊ Lucinda: Hát aki szeret, nem kíván semmit?

Berenisz: Hidd el nékem, Lucinda, hogy sohaszeretet sóhajtás nélkül édes nem lehet. (Bessenyei Gy.: A filozófus, 217)

R: Aki a keserűt nem kóstolta, nem tudja, mi az édes.

L: Több keserű, mint édes van a szerelemben; Amely ember sok édest nyal, keserűt is fal; Hol a méz a legédesebb, a fullánk a legkeserűbb.

Szerelemből nem lehet megélni [főzni]

◊ Tavasszal új erőre ébred a szerelem. No de azt azután igazán fölösleges lenne megmagyarázni, hogy csak annak a számára, akinek pénze van. Szerelem és pénz a mai világban: két egymástól elválaszthatatlan atyafi gyermek (…) (Nagy L.: A tavaszról is kiderül az igazság, l. Élőkről jót vagy semmit 213)

◊ Te, te szófogadatlan leány, tudod is te, hogy mi a szerelem! Egy szegény rongy fiú kezd hízelegni neked, kedvedben jár. Szen van ideje, azok nem kell annyit dolgozzanak; van két rongyos marhájuk. De nekünk tele van a pajta marhával. Ott nincs szerelem, ahol nélkülöznek, csak nyomorúság. Szerelemből nem lehet főzni, csókkal se lehet jóllakni. (…) János gazdafiú, sokkal szebb, derék, szép piros, s ottvan mibe aprítani a kenyeret, tejbe-vajba feredhetsz, s ott van a szerelem! Én mondom meg, kihez menj férjhez, én parancsolok, nem te (…) (Nagy O.: Asszonyok könyve 407–408)

R: Ha beköszön a szükség, vége a szeretetnek; Bor, pecsenye [bor és kenyér] nélkül a szerelem meghűl; Ha a szegénység benyit [bejön] az ajtón, a szeretet [a szerelem] kiszáll az ablakon; Bor s kenyér nélkül fázik a bujaság.

Szerelemből nem parancsol a bíró

<érzelmekkel kapcsolatos ügyekben nem lehet senkire semmit kényszeríteni>

◊ Ha egy férfi már mindjárt azzal kezdi, hogy marháskodni akar, kezd nyúlkálni, nálam már vége volt a barátságnak, mindennek. Ha másként lett volna, nem tagadnám, mert sajnáltam is egyrészt, hogy nekem ilyen gondolatom nincsen. Én csak addig szerettem, amíg szépen, igazságosan folyt a beszélgetés, mert az a mondásom: Szép zöld ágon azt fütyüli a rigó, szerelemből nem parancsol a bíró. (Győri K.: Kiszáradt az én örömem zöld fája 178)

R: A szívnek nem lehet parancsolni.

Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni [régi: Szerelmet és hurutot nehéz eltitkolni; Szerelmet, hurutot, szegénységet nehéz eltitkolni]

<akármennyire is próbáljuk eltitkolni az érzéseinket, mégis kitudódnak>

E: lat. Ovidius, Heroides 12.37: Amor tussisque non celantur {Szerelmet és köhögést nem lehet eltitkolni}.

Oh, szerelem! Szerelem! Mely nehéz téged eltitkolni! Mindenütt láthatni téged! A szerelmesek ajakin, az ő szemeiben és szavaiban. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 342)

Mit nem lehet eltitkolni?

A szeretetet, tüzet, fájdalmat, hurutot, csizmába esett kövecskét, a zsákban lévő vasszeget. (Bod P.: Szent Hilárius 95)

◊ Vernika: (…) Mit titkolhat-el az ember leg-nehezebben?

Apalin: De már ezt tudom. E’ három dolgot: Először: a’ Horútot. Az-után: a’ Részegséget. Végtére: a’ Szerelmet.

Vernika: Én csak a’ két elsőt tudtam. De jól esett: hogy harmadikát-is tudtomra adtad. (Dugonics A.: Az arany pereczek 262–263)

L: A szegénységet meg a köhögést nem lehet eltitkolni.

Több keserű, mint édes van a szerelemben [A szerelemben több a keserű, mint az édes] (régi)

<nemcsak öröm, hanem sok fájdalom is fakad a szerelemből>

Kell a nagy szerelmet, mint kígyót kerülni,

Mert meg fogod végét végre keserülni. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 304)

R: A szerelem veszedelem; Nem mindenkor édesgyökér a szerelem; (A) szerelem búra visz; (A) szerelem gyötrelem; A szerelem nagy bajt okoz.

L: Soha szerelem sóhajtás nélkül édes nem lehet; Amely ember sok édest nyal, keserűt is fal; Hol a méz a legédesebb, a fullánk a legkeserűbb; A szerelem sötét verem.

SZERENCSE

A szerencse forgandó

<sem a kedvező, sem pedig a kedvezőtlen véletlenek nem szoktak tartósan ismétlődni>

E: Cicero, Epistulae 10.22: Fortunae rotam pertimescebat {Rettegett a szerencse forgandóságától}; Ausonius, Epigrammae 63: Fortuna nunquam sistit in eodem statu {A szerencse sohasem áll meg ugyanabban a helyzetben}; gör. Menandrosz, Gnomai Monostichoi; Epikurosz.

◊ Csóri fővajdának leesett az álla,

Szíve összelottyant, és magába szálla:

Ilyen a szerencse!” gondolá foghegyen,

Ha ma égig emelt, holnap alád megyen.” (Arany J.: A nagyidai cigányok)

◊ Erdők, mezők felvídúlnak,

Csillagzatok megfordúlnak,

A szerencse forgandó –

Csak ínségem állandó! (Kisfaludy S.: Himfy szerelmei, l. Kristó Nagy I.: Bölcsességek könyve [I.] 477)

◊ Bethlen vigasztalta:

– Ne törje, marja magát nagyon felséged, a hadban a szerencse forgandó, talán Isten akaratja volt, hogy az első próbában el ne bízzuk magunkat, mert aki hamar nyer, hamar veszít. (Móricz Zs.: Erdély 273)

◊ – Múlt télen annyit nyert a kártyán, hogy megvette a testvérei birtokát. Már az ősi birtokot, hatszáznegyven holdat, olyan áron, hogy muszáj volt odaadni, mert azt idegentől nem lehetett volna megkapni. No, de a szerencse forgandó, ahogy jött a pénz, úgy elment, s mire a búza kalászba szökött, már el kellett adja. (Móricz Zs.: Rokonok 776)

A szerencse forgandó, Budavár szerencséje is nagyot fordult, Mátyás halála óta. Hol a török, hol meg a német fenyegette ostrommal, nem volt nyugalom, nem volt békesség a várban. (Lengyel D.: Magyar mondák 74)

◊ Kegyetlenül reád mosolyog a szerencse, s ha remegve elfordulsz előle, utánad siet, hogy aztán megalázzon és kiraboljon a sors. (Márai S.: Füves könyv 70)

◊ Ezek után már csak az érdekel, a Lutrit eleve ötös ugrásokkal nyomták, vagy pedig valahol valakik „kimazsolázzák” a közbeeső szelvényeket, bennfentesként keresvén a rájuk mosolygó Fortuna kegyeit, míg a szerencsepróbálók egyszerűen hoppon maradnak, mert a szerencse ugyebár – hiszik ezt sokan – nemcsak forgandó, hanem többnyire vak is. (MN, 1992. febr. 27. 12)

◊ Ám nemcsak a szerencse, hanem az üzleti élet menete is forgandó. Kukucska vevőköre a hónapok múlásával el-elmaradozott. (Ludas Matyi, 1993. dec. 20. 13)

R: Hol fel a kerék, hol alá; Hol kerék, hol talp; Egyszer fent, máskor [másszor] lent; Egyszer hopp, máskor [másszor] kopp; Borúra derű; Tél után tavasz lesz, felhős után földerül; A sem tart örökké; Hol kiderül, hol beborul; Ma nekem, holnap neked; Derűre ború.

L: Nembánomból lesz a bánom; Minden farsangnak megjön a böjtje; Egy-két napi [három napi] dínomdánom, százesztendős [holtig való] szánombánom; Minden jóllakásnak meg kell adni az árát; A nagy nevetésnek [minden nagy nevetésnek; (a) jókedvnek] sírás [rívás] a vége; Nem mindig [minden] papsajt; A szerencse szárnyon jár, akire száll, az jól jár; Szerencse [fortuna] kerekén okosan ülj.

D: Megfordult [nagyot fordult] a szerencse [fortuna] kereke <az eddigi helyzet ellenkezőjére fordult>

◊ – Mind hasztalan, mind hasztalan – súgá megint a bősz sejtelem. – A szerencse most feléjök fordul! Ki tartóztatja fel a forgó kereket? Átkod gyönge, gyűlöleted ájult az események rohanó küllői ellen. Most fordul a szerencse, most! (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 335)

◊ A magyarok fényes győzelmei után következő napokban indult tehát keleti útjára, de mire – Belgrádban Garasaninnal folytatott tárgyalások után – mindenféle kalandok és veszedelmek közt egész Várnáig lóháton, onnét hajón megtette a hosszú utat s végre június vége felé Konstantinápolyba érkezett, akkorra nagyot fordult a szerencse kereke a magyar ügy hátrányára. (Halász Imre: Bismarck és Andrássy, Nyugat, 1912/15. sz.)

A szerencse szárnyon jár, akire száll, az jól jár

<a szerencsét nem lehet kiszámítani>

◊ Nagy pedig azoknak számok, kik a megírt táblán nincsenek, hanem oly rosszak, hogy nem méltók, a föld őket hordozza, de nincsen homlokára senkinek felírva: ki ilyen, ki amolyan, mind egy a külső ruha, szerencsén forog itt a kocka, azért, aki jóra talál, igazán boldogul az áll. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 275)

A szerencse tehát csakugyan „szárnyon jár”, mert madár (galamb, sas) alakjában jelenik meg; „akire száll, az jól jár”; mert annak királyi (fejedelmi, szultáni, pápai) hatalmat hoz. (Berze Nagy J.: Nap és tükör 244)

◊ Megint elindultam szerencsét próbálni. Azt hittem, hogy a harmadik szerencse biztos. Gondoltam magamban: – Hátha már a harmadik szerencse rám száll, mert azt mondják, hogy a szerencse szárnyon száll, és kire akar, arra száll. Hátha már a harmadik sikerül! (…)

Gondoltam magamban: – De jó volna ezekből az aranyhalacskákból fogni Ezért sok pénzt kapnék, és a szerencse csakugyan rámszállna! (…)

Gondoltam magamban: – Most már csakugyan rámszállt a szerencse, mert azért a nagy halért sok pénzt kapok! (Dömötör S.: Hevestől Baranyáig 231)

L: Ritka madár a jó szerencse; A szerencse forgandó; Könnyen táncol az, akinek a szerencse muzsikál; A szerencse vak.

D: Valakire rászáll a szerencse <valakinek kedvez a szerencse>

A szerencse vak

<puszta véletlen, kinek kedvez a szerencse, nem nézi, hogy megérdemli-e az ember vagy nem>

E: lat. Cicero, Orationes Philippicae in Antonium XIII.5.10: Fortuna caeca est {A szerencse vak}; Cicero, De amicitia 15.54: Non solum ipsa fortuna caeca est, sed eos etiam plerumque efficit caecos, quos complexa est {Nem csupán maga a szerencse vak, hanem többnyire azokat is megvakítja, akiket felkarolt}; Caecilius Balbus, Sententiae 71: Fortuna ut medicus caecat multos inscius {Mint a tudatlan orvos, úgy a szerencse is sokakat megvakít}.

A szerencse vak gyerek (…) (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde, l. Kristó Nagy I.: Bölcsességek könyve [II.] 14)

◊ Ezek után már csak az érdekel, a Lutrit eleve ötös ugrásokkal nyomták, vagy pedig valahol valakik „kimazsolázzák” a közbeeső szelvényeket, bennfentesként keresvén a rájuk mosolygó Fortuna kegyeit, míg a szerencsepróbálók egyszerűen hoppon maradnak, mert a szerencse ugyebár – hiszik ezt sokan – nemcsak forgandó, hanem többnyire vak is. (MN, 1992. febr. 27. 12)

L: A szerelem vak; A szerencse szárnyon jár, akire száll, az jól jár.

A szerencsét üstökön kell fogni [ragadni]

<élni kell a kedvező alkalommal>

◊ Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, ahol nem vetettél,

Aki korán kel fel, könnyen aranyat lel. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 174)

◊ Nem is tudja, milyen a ház… el se tudja mondani… De hisz az mindegy, nyugtatta meg magát… Ajándék és ajándéknak még így is jó, ha abszolút tökéletes… A szerencsét üstökön kell fogni

De szerencse-é? (Móricz Zs.: Rokonok 785)

R: (A)hol malacot ígérnek, ott zsákkal forgolódjál; Addig fújd a kását, míg meleg; Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; Addig üsd a vasat, amíg meleg.

D: (Üstökön) fogja [(meg)ragadja] a szerencsét <kihasználja a kedvező alkalmat>

◊ Az igazgató ezt a csevegést megunja, de szelíden szól:

– Térjünk a tárgyra. Mivel szolgálhatok?

No most! Most kellene megragadni a szerencsét! (Nagy L.: Ha pénz van a zsebben, l. Fő az illúzió 92)

◊ Szerencsésebb helyzetben volt Baló György, mert Írországról szóló műsorával (Nyugat magyarjai) kitölthetett egy egész estét. Baló üstökön ragadta szerencséjét, és érdekes, sokoldalú összeállítást szerkesztett. (MH, 1996. márc. 1. 8)

Könnyen táncol az, akinek a szerencse muzsikál

<könnyű annak, akinek kedvez a szerencse>

◊ Micsoda ember, gondolta magában: ennek csak úgy szolgál a szerencse, mint a rimája. Minden sikerül. Egy éccaka a legszebb ló a nagy határon, másikon két tehén, egy hét múlva két ökör: hő Tükrös – Bátor! – szólogatták… Hő Tükrös – Bátor! Már a neve is… (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 177)

R: Könnyen köpi a markát, ha tolják a szekere farkát; (A)kinek Krisztus (a) barátja, könnyen [előbb] üdvözül [nem kárhozik el].

L: A szerencse szárnyon jár, akire száll, az jól jár.

Mindenki [ki-ki] a maga [a saját] szerencséjének a kovácsa

<mindenki maga alakítja a sorsát>

E: lat. Omnis homo statui quit faber esse sui {Minden ember képes arra, hogy a maga kovácsa legyen}; Quilibet fortunae suae faber {Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa}; Sallustius, De re publica ordinanda 1.1.2: Faber est suae quisque fortunae {Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa}; Pseudo-Sallustius, Ad Caesarem Senem Oratio 1: Sed res docuit it verum esse, quod in carminibus Appius ait, fabrum suae quemque fortunae {De az ügy arra tanít, hogy igaz, amit Appius mondott a szövegében, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa}; Plautus, Trinummus 363: Sapiens ipsus fingit fortunam sibi {A bölcs maga alakítja a saját szerencséjét}.

◊ Tégöd’ a’ jó sziv, és az Engedelmesség bóldognak-is töhet, bóldogtalannak-is. Ki-ki lába alá vágja forgácsját. Kit-kit maga’ szerencséje’ faragójának löhet mondani. (Dugonics A.: Etelka I. 64)

◊ De hát fatalisták voltunk örökké, nem tudtuk elhinni, hogy minden ember a saját szerencséjének a kovácsa. (Mikszáth K.: A tékozló)

◊ Azonban Pista bácsi tiltakozik:

– Én – mondja sértődötten –, aki mindön remondalovat mögültem, ezön a hitvány vaslovon ne tudnék ülni?

Hiszen jól van, no. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Pista kihajtja az ajtón a vaslovat, s az utcán próbál rá felülni. (Tömörkény I.: Régi huszár muszkasipkában, 800)

Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

Kivéve Kovács Gyulát. (Karinthy Fr.: Közmondás, l. Én és Énke 73)

◊ – Tanuljatok, s legyetek ügyesek, mert az ember a maga szerencséjének kovácsa. Amilyen világot teremtünk, olyanban élünk – mondta Péter. (Kurkó Gy.: Nehéz kenyér 315)

◊ Bármennyire hisszük is, hogy mi jól látjuk más emberek sorsának megoldását, azt, hogy mit is kellene nekik tenniük, végül „mindenki a saját sorsának kovácsa”. Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa sorskönyvi hiedelmeit, kilépjen „nyereséget” adó játszmáiból, mielőtt erre belső késztetést érezne. (Pándy M.: Játszmák az ágyban, avagy az igazi intimitás 569)

◊ És ez arra figyelmeztet, hogy ebben a városban minden megtörténhet, botorság feladni a reményt. Álmaink valóra válhatnak, a sorsunk kovácsai mi vagyunk, mi, az emberek. (Beszélő, 1991. márc. 23. 6)

◊ Az iskolákban azt tanítják, hogy a kommunizmusnak, mint politikai ideológiai rendszernek el kellett buknia, mivel a dolgozóknak nem fűződött közvetlen érdeke a közös dolgok fejlesztéséhez, jobbátételéhez. Bezzeg most dúl a kapitalizmus, s vele együtt a „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa!” szlogen. (Szekszárdi Vasárnap, 1996. okt. 13.)

P: Mindenki a maga keresztjének a kovácsa. (móka 2001: #2785)

Mindenki a maga szerencséjének az elrontója. (Hernádi 1985: 254)

Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa. (Berencsi 1996: 10)

R: Senkinek sem repül a sült galamb a szájába; Alvó róka nem fog nyulat; Úgy ég a tűz, ha tesznek rá; Segíts magadon, az Isten is megsegít; Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni; Mindenkinek a kezében van a sorsa [a szerencséje].

A: (A) sorsát senki sem kerülheti el; Ki felől Isten elvégezte, hogy felakasztják, nem hal (a) vízbe; Kinek akasztófa a helye, nem hal a Dunába.

Nincs nagyobb szerencse, mint a jó házasság (régi)

◊ A házasság jelentőségére, a házasságkötés felbonthatatlanságára utalnak az alábbi szólásmondások: Nincs nagyobb szerencse, mint a jó házasság;Nagy boldogság a jó házasság. Nem tarka kendő a házasság; A házasság nem kölcsön kenyér; A házassági esküvést nem oly könnyen lehet felbontani, mint a rossz varrást; A férjhezmenés nem sapka cserélés. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 204)

R: Nagy boldogság a jó házasság.

A: A házasság rabság.

L: Férjhezmenés nem sapkacserélés; Gondold meg elejét, utóját, kivel kötöd be a szemed világát; A házasság nem kölcsönkenyér; (A) házassági esküvést nem oly könnyen lehet felbontani, mint a rossz varrást; Nem tarka kendő a házasság.

Szerencse [Fortuna] kerekén okosan ülj

<jól gazdálkodjál a szerencsével>

Fortuna szekerén okosan ülj. (Faludi F.: A forgandó szerencse, l. Tóth B.: Szájrul szájra 200)

Szerentse kerekin azért okossan üly. Tündér változásán hogy-meg ne szégyenüly, mikor rád mosolyog, mások kárán tanúly, biztatása után vakmerőn ne indúly. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 88)

R: Derék állapot a szerencsén feküdni.

L: A szerencse forgandó.

D: Megfordult [nagyot fordult] a szerencse [fortuna] kereke <az eddigi helyzet ellenkezőjére fordult>

(a példákat lásd: A szerencse forgandó)

Szerencse próbálva jó (régi)

<csak akkor derülhet ki, hogy van-e szerencsénk, ha megkockáztatjuk, akkor is, ha nincs túl sok remény a dolog sikeres kimenetelére>

◊ Achastes: Édes Gaude uram, a szerencse próbálva jó; nem adnak semmit könnyen!

Gaude: De, Nagyságos Uram, tudom én azt, hogy a kalmár nyereségért még a tengereket is megjárja. (Actio Curiosa 194)

R: Aki mer, az nyer; Bátraké a szerencse; Se nem nyer, se nem veszt, aki nem játszik; Garasos gazdának garasos a haszna; Próba szerencse; Aki nem próbál, nem nyer; Gyáva népnek nincs hazája (1); Aki fél a víztől, nem eszik halat; Méhdongás nélkül mézet nem vehetni.

D: Szerencsét próbál <jobb helyzet megteremtése reményében bizonytalan kimenetelű vállalkozásba, munkába, feladatba kezd>

◊ (…) mikor otthagytuk a szüleinket, azzal hagytuk ott őket, hogy szerencsét megyünk próbálni. (Dömötör S.: Hevestől Baranyáig 239)

◊ A mesebeli király maga elé parancsolta három legény fiát.

– Itt az ideje, hogy világot lássatok, szerencsét próbáljatok! (Kósa L.–Szemerkényi Á.: Apáról fiúra 7)

◊ Nagy a tolongás, sokan próbálnak szerencsét, az oliva bogyó könnyű keserűsége terjeng, articsókás sampinyonok görögnek a besamel bázisban. Csak folyevást. Akki mer, az nyerr. (Esterházy P.: Termelési-regény 129)

◊ A rendkívüli szépségű fiatalember először fodrászként próbált szerencsét, majd butikos lett az angol fővárosban. (Reform, 1989. ápr. 7. 15)

SZERENCSÉTLEN

Szerencsétlennek az egyenesen is eltörik a lába (régi)

<a szerencsétlen embert üldözi a balsors>

E: lat. In plano frangit, cui sors est invida, plantam {Sík vidéken eltöri a talpát, akire a sors irigy}.

R: (A) szegény embert (még) az ág is húzza; Szegény embernek a szél is mindig szembe fúj; A cérna is ott szakad, ahol (a) legvékonyabb; A jég is ott törik [ott szakad a jég], ahol a legvékonyabb; (A) szegény embernek a szerencséje is szegény; A szegény ember húzza a rövidebbet; Ott szakad (el) a kötél [a kötél is ott szakad], ahol (a) legvékonyabb [(a) leggyengébb].

L: Az árvát még a szél is jobban fújja; Az árvát még az ág is húzza.

SZERENCSÉTLENSÉG

Nincs oly lángoló szerencsétlenség, melyben egy szikra jó szerencse ne volna (régi)

<minden rosszban van valami jó is>

◊ Mindezekből meglátjuk, édes néném, hogy mely csudálatos uton vezettetünk, ha szinte az urat nem üsmérjük is, és hogy gyakorta a szerencsétlenség szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkkal történt, mert ugyan is ki ne gondolta volna, hogy az a kis szél holtig való ártalmára ne legyen? De nem hogy ártalmára, de a tette szerencséssé, és a nélkül csak alacson rendben maradott volna, és az a kis szél vitte őtet a szerencsének partjára. (LV., Mikes K. Törökországi levelei 87)

R: (Minden) kár haszonnal jár; Ahol a füst, ott a meleg; Ahol árnyék van, ott fénynek is lenni kell; Mindennek megvan a maga jó oldala; Minden rosszban van valami jó.

D: Szerencse a szerencsétlenségben <olyan véletlen fordulat, amely megakadályozza, hogy nagyobb baj történjék, mint amilyen már amúgy is történt>

◊ Némi szerencse a szerencsétlenségben, hogy ha az ilyen szűrés során, kezdeti stádiumában fedezik fel a betegséget, a biztosító állja a gyógykezelés minden költségét. (HVG, 1994. jan. 22. 38–39)

SZERET

Aki szeret, az mindig fél

E: lat. Ovidius, Heroides 1.12: Res est solliciti plena timoris amor {A szerelem olyan dolog, amely tele van nyugtalanságot okozó félelemmel}.

◊ Az a tény, hogy léteznek közmondások, amelyek összefüggésükből kiragadva ellentmondanak egymásnak (pl. „Aki szeret, az mindig fél”; „Aki szeret, kétszer él”), mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a proverbium jelentése mindig a helyzet függvénye. (Szemerkényi Á.: Közmondás és szólás 217)

A: Aki szeret, kétszer él.

Aki szeret, kétszer él

<aki szeret, annak az élete tartalmasabbá, gazdagabbá válik>

◊ Ó, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadony, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasgató hidege… Nem élt az, aki szeretet nélkül élt! (Kármán J.: Fanni hagyományai 48)

◊ Az a tény, hogy léteznek közmondások, amelyek összefüggésükből kiragadva ellentmondanak egymásnak (pl. „Aki szeret, az mindig fél”; „Aki szeret, kétszer él”), mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a proverbium jelentése mindig a helyzet függvénye. (Szemerkényi Á.: Közmondás és szólás 217)

A: Aki szeret, az mindig fél.

Jobb távolról [messziről] szeretni, mint közelről gyűlölni (egymást)

◊ Szóval bevált az összeköltözés. Sem Kecskés Borbála, sem a fiatalok nem mondták: jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni egymást. (Népsz, 1991. febr. 21. 15)

SZERETKEZIK

Szeretkezz, ne háborúzz!

E: ang. Make love not war! {Szeretkezz, ne háborúzz!}, a vietnami háború kapcsán az amerikai hippimozgalom körében elterjedt mondás.

◊ Az eredeti Woodstock eszméi felett kétségkívül eljárt az idő. Az AIDS korában már szinte senkinek sem vonzó alternatíva a szabad szerelem, és a juppie-generáció számára a „flower power”, vagy a Szeretkezz, ne háborúzz! (Make love not war!) üzenete is semmitmondó. (MH, 1995. jan. 7. 5)

◊ Brass szerint Clinton szeretője a megfelelő helyen ültette át a gyakorlatba a pacifisták „Ne háborúzz, hanem szeretkezz!” jelszavát, politikai cselszövések helyett szerelmi légyottok meghitt zugává változtatva az ovális irodát. (MH, 1998. okt. 27. 13)

SZERSZÁM

Jó szerszám, fele munka

<a hatékony munkavégzéshez nagy részben hozzájárul a jó szerszám>

◊ – Régi mesteremberi igazság, hogy a jó szerszám fele munkát jelent. Áll ez a kerti szerszámokra, a kerti munkára is. (Valló L.: A Kiskertész 27)

L: Finggal nem lehet tojást festeni; Rostában nem lehet vizet hordani; Nehéz gúzzsal tormát ásni; Törött cserepet köpéssel nem lehet összeragasztani; Nem lehet a tengert kanállal kimerni.

SZIKRA

Kicsiny szikrából gyakran nagy tűz támad [Szikrából lesz a tűz; Egy szikra a várat meggyújthatja]

<kis, jelentéktelennek látszó dolog nagy esemény elindítója, nagy baj okozója lehet>

E: lat. Ex minima magnus scintilla nascitur ignis {A legkisebb szikrából nagy tűz keletkezik}; Parva scintilla magnum saepe excitat ignem {A kis szikra gyakran nagy tüzet szít}; Parva flamma saepe incendium magnum suscitat {Kis láng sokszor nagy tűzvészt okoz}; Curtius, Historia Alexandri Magni 6.3.11: Parva saepe scintilla contempta magnum excitavit incendium {Gyakran a kevésbé becsült kis szikra nagy tűzvészt szított}; Lucretius, De rerum natura 5.609: Accidunt ex una scintilla incendia passim {Kis szikrából lépten-nyomon tűzvészek keletkeznek}; Titus Livius, Ab urbe condita 21.3.6: Ne quandoque parvus hic ignis incendium ingens exsuscitet {Nehogy egyszer ez a kis tűz hatalmas tűzvészt szítson}; Horatius, Epistulae I.18.85: Et neglecta solent incendia sumere vires {Az elhanyagolt tüzek erőre szoktak kapni}; Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 11,32: Egyetlen szikrából nagy tűz támad, a mihaszna ember vérre leselkedik; Katolikus Biblia, Újszövetség, Jak 3,5: Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!

◊ A rókafiakat, míg aprók, kőhöz verjük. Igazán írja a bölcs: egy szikrát, ha meg nem oltasz, egész házadat felperzseled. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 279)

◊ Mégpenig ha titkon látnád, az bűn mint lángoz bennek: így sok betegség és szegénység után hamar elfeledkeznek sokan, azmit Istennek fogadtak volt: mert az bűn mindaddig is, míg meg nem halunk, verekedik és erőt, lábat akar venni bennünk. Mint az meggyulladott tűz is, míg egy szikra tart benne, midaddig igyekezik égni, azért őtet mindaddig kell oltani is, míg elaluszik az szikra is, mert csak egy kicsinyből ismét nagy tűz támadhat: így az bűn is újonnan ismét nagy erőt vehet, ha ő ellene szüntelen nem állunk (…) (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 122)

◊ Gaude: Hóhó, nagy az ökör: de egy kis gyermek megfogja a szarvát, s odavezeti, az hová akarja. A kis szikra is sokszor nagy tüzet támaszt. (Actio Curiosa 183)

◊ Az öregúrnak benne kedve telt,

Mert ész s ügyesség villant ki belőle,

Miként a tűzkőből a szikrák,

És gondolá az öregúr:

Szikrából támad a láng. (Petőfi S.: Az apostol)

◊ – Ha a tüzet piszkáljuk, akkor felszítjuk s kis szikrából nagy égések keletkezhetnek. (Móricz Zs.: Erdély 199)

◊ A legkisebb államtitok is olyan szikra, amiből nagy tűzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak nem szabad bízni senkiben, de annak sem, aki közelében él. (Móra F.: Aranykoporsó)

◊ Talán ez a demonstráció lesz az a szikra, amely elindítja a változásokat Romániában. (MN, 1989. nov. 22. 4)

◊ Már csak a szikra hiányzott, amely lángra lobbantja a formátlanul és tehetetlenül fortyogó társadalmi elégedetlenséget. Ezt a szikrát jelentette a halogatott és előkészítetlen benzináremelés. (Beszélő, 1990. nov. 3. 4)

R: A legnagyobb folyónak is kicsiny a (kút)feje; Minden nagynak kicsiny a kezdete; Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet; Magról kel a cserfa is; (A) hajszálnak is van árnyéka (2); Az egér is tud nagy kárt okozni.

A: Kis patak nem árasztja a tengert.

SZÍNHÁZ

Színház [színpad] a (az egész) világ

<az emberek és az életük hasonlítanak egy színházi előadásra>

E: lat. Totus mundus agit histrionem {Színház az egész világ}; népszerűvé Shakespeare által vált, As you like it {Ahogy tetszik}, II. felvonás 7. jelenete: All the world’s a stage {Színpad az egész világ}.

◊ – Barátom – jött vissza a fiatal ember –, mégis nagy dolog az a nyolcvankét esztendő. Nézd, egy picit sem izgatta fel ez az egész hallatlan esemény. Fél tizenkettő, ő megy. S viszont, fél tizenkettőig marad.

– Hát bizony az nagy dolog.

Utánanéztek az öregúrnak. Most tűnt el a bejáratnál. Felőle az emberek élhetnek, halhatnak, már az ő számára színpad a világ. (Móricz Zs.: Forró mezők 44)

◊ „Színház az egész világ…” És a világ mégis színházellenes. Legalábbis erre, mifelénk.

Szentedrén úgy döntött a tanács, hogy nem kell a város főterén a nyári színház. Zavarja – úgymond – a polgárok nyugalmát. (Mai Nap, 1989. ápr. 7. 10)

SZÍNPAD l. SZÍNHÁZ

SZITA

Új szita szegen függ [lóg] (, utóbb az ágy alá kerül)

<az újat rendszerint jobban megbecsülik>

E: lat. Novum cribrum novo paxillo (pendet) {Új szita új karón (függ)}.

◊ Gaude: De ugyan nem tied azért a vár! Most lettél baráttá, már kápát szabsz? Tudod-é, hogy (új) szita s rosta szegen függ? (Actio Curiosa 177)

◊ Minden újság kedves

Az ó pedig reves

Vetik a’ síb Vásárra.

Új szita függ szegen,

Az ó hever földen,

Tsak nem-is tetszik póltzra. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 169)

◊ Hadd lógjon őkelme a gerenda alatt,

Hacsak meg nem adja a Károly-poharat.

Új szita szegen függ” – ne mondják hiába:

Kössük fel, hogy földet se érjen a lába. (Arany J.: Köszöntő vers Szász Károlynak)

◊ – Hol is van most nekünk gazdátlan birtokunk, Werbőczy uram? – kérdezte Ulászló.

Werbőczy úgy tett, mintha erősen gondolkozna. Tudta pedig jól, hogy van egy gazdátlan jószág a Duna-Tisza közén, Kincses faluja. Csakhogy ezt a falut Ulászló már egyszer neki ígérte. Új szita szegen függ, most ez a kedves. Ez az elébbvaló. Megmondta hát:

– A vármegye alsó részében van egy negyven portából álló falu, Kincses. Ez gazdátlan.

Nagyon jól van. Állítsd ki, hívünk, róla hites oklevelünket, hogy Kincses faluja mától kezdve visszavonhatatlanul Dózsa György aranysarkantyús lovag tulajdona. (Szabó P.: Dicséret, dicsőség, l. A nagy temető 251)

◊ Azután eszembe jutott, hogy itt, Szinyéren, mindig divat volt kapni az új emberen. Egy-egy züllött nyelvmestert vagy zongorakisasszonyt is hívogattak, traktáltak olyanok is, akik nagyon gőgösök voltak az idevaló, bennszülött felszármazókkal szemben. „Új szita szegen szárad” – vontam egyet a vállamon (…) (Kaffka M.: Színek és évek 91)

◊ Már a fiú kétesztendős házas volt, a harmadikban járt a feleségivel. S mint a fiatalok – új szita szegen függ – a végin bé fog törni: az új menyecske asszony is kell legyen: meg munkás asszony is, meg takarító is; meg szakácsné is; meg a kertben, mindenes. (Nagy O.: Asszonyok könyve 434)

L: Minden csoda három napig tart; Új seprő jól seper.

SZÍV

A szívnek nem lehet parancsolni

<az érzelmekkel kapcsolatos ügyekben nem lehet parancsolni>

◊ Szidalisz: Nékem a nem egész ésszel úgy tetszik, hogy ez az okoskodás most részedrül nem éppen egész volt, és annyival inkább, mivel oly dologban ítélsz vagy vádolsz, melyben senki a maga szívén nem uralkodhatik. (Bessenyei Gy.: A filozófus, 245)

◊ Lebovics: leborul. Értse meg, szeretem. Csak ez a nyulam van, senki más. Nem tehetek róla! Lehet parancsolni a szívnek? A szív vak, a szív az nem ismer északadályt! Tudom, rohanok a vesztembe, de… (Kornis M.: Halleluja, 127)

◊ – Én nem örülök, hogy a kosárlabdás lányom pont egy súlyemelőbe esett bele, de a szívnek nem lehet parancsolni… (Humor EB 29)

R: Szerelemből nem parancsol a bíró.

A tiszta szívnek drága kincs a hit, tűrni és szenvedni megtanít

◊ Este-reggel vette az imakönyvet, s tette ki a felesége fényképét az asztalra, s oly áhítatosan imádkozott. Ezért a nagy szelídségéért még jobban szerettem. De úgy elrejtette ezt a nagy szenvedésem, hogy nem is sejtette, ő éjjelét-nappalát tiszta lélekkel töltötte, s betelt rajta a mondás: a tiszta szívnek drága kincs a hit, tűrni és szenvedni megtanít. (Győri K.: Kiszáradt az én örömem zöld fája 166)

L: Ki Istenben bízik, nem [soha sem] csalatkozik; Aki hisz, üdvözül; Aki könnyen [hamar] hisz, könnyen [hamar] csalatkozik; Ki emberben bízik, könnyen csalatkozik.

Ami a szívünkön, az a szánkon [nyelvünkön] [Ami az ember(nek) szívén van, az a száján [az kerül a szájára is]]

<az egyenes jellemű, őszinte ember nyíltan megmondja, amit érez, nem titkolja a véleményét>

E: lat. Quod clausum in pectore, hoc in lingua promptum habeo {Ami a szívembe van zárva, azt a nyelvemen át hozom napvilágra}; Biblia, Újszövetség, Mt 12,34–35: Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.

◊ Leültünk, s aztán, mint a viharvert asszonyok közt, sok szó került. S aztán tudja, lelkem, hogy van: ami az embernek a szívin van, az kerül a szájára is. (Nagy O.: Asszonyok könyve 101)

◊ Kedves Beverly pajtás! (…) Miért nincs egyszerűen az a szánkon, ami a szívünkön? (Esterházy P.: Termelési-regény 43)

◊ A diktatúra idején mindenkinek meg kellett gondolnia, hogy mit mondjon, máskülönben könnyen megüthette a bokáját. Manapság már szükségtelen az effajta visszafogottság. Ami a szívünkön, az a szánkon, sóhajthatnánk föl felszabadultan, akár „korszerű” módon még nyomatékosítva is a demokratizálódás eme rendhagyó gyümölcsét. (MN, 1990. ápr. 6. 1)

L: Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve.

D: Ami a szívén, az a száján [nyelvén] <őszintén megmondja a véleményét, az érzelmeit>

◊ A nép fia úgy mond ki mindent, amint kigondolja, ahogyan szoktuk mondani: „ami a szívén, az a száján”. Ilyenkor esetleges nyersesége mellett is kedves és álszemérem nélkül való meleg közvetlensége. (Berze Nagy J.: Nap és tükör 297)

◊ Anna igen megszégyellte magát, hogy az öregasszony így rápirított. De az öregasszony nem bánta: ami a szívén, az a száján. (Nagy O.: Asszonyok könyve 499)

◊ Igaz, mindenképp végigdörmögte volna a magáét, akár a levegőnek is. Mert a gondolatoknak nehéz megálljt mondani, s az öreg kertésznek, ami a szívén, az a száján. Ilyen ember volt. (Vámos M.: Ede (avagy a következetesség), l. Jelenleg tizenharmadik a listán 202–203)

Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve

<az erős, túláradó érzelmek beszédessé teszik az embert>

E: lat. Quod clausum in pectore, hoc in lingua promptum habeo {Ami a szívembe van zárva, azt a nyelvemen át hozom napvilágra}; Biblia, Újszövetség, Mt 12,34–35: Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.

◊ Mert száj a’ szív bőségéből

Szól, azt régen hallottam –

De tsak ellenértelemből,

Azt is jól kitanúltam. (Erdélyi J.: Hetvenhét közmondásból támad’tt Gúnyorzsák 23)

L: Ami a szívünkön, az a szánkon [nyelvünkön].

SZÓ

A kimondott szót nem lehet visszanyelni [visszaszívni]

<amit egyszer mondtunk, azért felelősséggel tartozunk, ezért jól meg kell gondolnunk minden szót>

E: lat. Horatius, Ars poetica 390: Nescit vox missa reverti {Kiejtett szót nem lehet többé visszaszívni}; Horatius, Epistulae 1.18.71: Semel emissum volat irrevocabile verbum {Az egyszer kibocsátott szó visszavonhatatlanul elröppen}; gör. Menandrosz.

◊ A szók szárnyasak, és mint az elbocsátott madár: ugy a kimondott szó szabadjában röpül és vissza nem hozathatik. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 254)

Mit nem lehet visszahozni?

Az időt, kimondott szót és szüzességet. Non possunt amissa reverti: virginitas, tempus dictaque verba semel. (Bod P.: Szent Hilárius 139)

◊ – Tudja mit? Legyen szíves, az utcaajtót húzza bé kívülről.

Erre az anyja úgy felpattant:

– Hogy neked az én utcaajtómat húzzam bé? Amit én olyan keservesen megcsináltam? Ne felejtsd el, ezt te megkeserülöd!

A fiú semmit. Gondolta, hogy nem is jól tette ám, hogy azt mondta, hogy az anyja húzza be kívülről. De hát a kimondott szót visszahúzni már nem lehet, az istállóját nekie! Nem tudta visszahúzni. (Nagy O.: Asszonyok könyve 434–435)

R: Előbb gondolkozz, aztán beszélj; Rágd meg a szót, mielőtt kimondod; Előbb járjon az eszed, az(u)tán [utána] a nyelved [a szád]; Addig tied a szó, míg ki nem mondtad; Nehéz az ellőtt nyilat visszahúzni (2); Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel; A szó zsebbe nem fér, villámlás meg nem tér.

L: Előbb gondolkozz, aztán cselekedj; Kétszer mérj, egyszer vágj; Bölcsebb a reggelre halasztott tanács; Hétszer nézzünk, egyszer csináljunk.

A szép szó az ellenséget is kibékíti

<szelíd, barátságos beszéddel, meggyőzéssel sok minden elérhető>

E: Biblia, Ószövetség, Péld 15,1: Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot; Péld 25,15: Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

◊ Az olajt a’ tűzre

Ha öntözöd, ’s szénre,

Sebessen lángot ereszt.

Haragot boszszúval,

Ne gyújtsd kemény szóval

Mert olykor romlást terjeszt

De engedelmes szó,

Mint jó étket a’ só,

Szokott izére gerjeszt. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 136–137)

◊ A’ Harmat-eső jobban mög-járja a’ szomjú földeket; a’ záporok penig hamar el-futtyák: úgy a’ sima szavak-is többet érnek a’ darabosoknál. Nékünk kölletik inkább valamit engednünk tulajdonunkbúl, ’s-a’ kutyát-is mög-böcsűlnünk uraért. A’ gyönge szavak sokkal inkább mög-lágyíttyák a’ kővé-keményödött szíveket; mint a’ tarajosok. A’ szelíd-kori gyümölcsnek-is mindenkor nagyobb böcse, mint a’ vad-korinak. Szittyíai mondás; édes leáncsom: hogy akkor leg-büdösebb a’ gané, mikor leg-hevesebben piszkájják. (Dugonics A.: Etelka II. 10)

◊ Nos, ha a beutaltat akár az egyes, akár a kettes műsor élvezete közepette effajta hamis tudat kerítette hatalmába, akkor átválthatott a hármasra, hol is saját magában gyönyörködhetett, amint saját magában gyönyörködik. S ha Hebegőss S. Samu – véletlenül (!) – elmulasztott egy jó szót szólni hozzá a világra nyíló elektronikus nyílászáró szerkezetből, akkor ezt bármikor pótolhatta. Személyesen. A jó szó pedig aranynál többet ér. Sikerélmény! (Czakó G.: Eufémia utolsó heteinek hiteles története 139)

R: Szép szónak nem szegik szárnya [szárnya nem szegik]; (A) juhot nyírni, nem nyúzni kell; Egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel; Szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés.

A szó elrepül [elszáll], az írás megmarad (közismert)

<az írásbeli megállapodás megbízhatóbb, mint a szóbeli>

E: lat. Verba volant, scripta manent {A szavak elrepülnek, az írás megmarad}; Scripta manent, verba volant {Az írás megmarad, a szavak elrepülnek}; Horatius.

◊ Erzsébet:

Óh, Csák, ne engedd e szörnyű beszédet;

Lesújtja minden eszmém.

Csák:

Légy erős,

Beszéde elszáll, e kard megmarad. (Madách I.: Csák végnapjai 592)

◊ Addig bele sem fussulok azzal, hogy a levelembe kifecsegjem, mert scripta manent. (Mikszáth K.: Levele Tersztyánszky Mihálynak)

◊ – (…) Baja lenne a tekintetes úrnak. Ellenben, ha írás van, az írás beszél, a szó pedig csak ugat. (Mikszáth K.: Az eladó birtok)

Verba volantA szó elszáll, szemben a feszesebb szerkezetű, pontos fogalmazást, szigorú logikát követelő írott betűvel, amely a „milliószemű cézár”, az olvasóközönség, a mai és az eljövendő kritikusok fóruma elé kerül. (Hanák P.: Hogyan éltek elődeink? 6)

◊ Igen, jóllehet a szó elszáll, s csak az írás marad meg, manapság az emberek emlékezőtehetsége kezd vészesen javulni. (MN, 1985. ápr. 11. 7)

◊ A minisztériumokat annyiszor kérlelték, hogy nézzenek körül saját joganyagukban, mindhiába. A szép szó, de még az írás is elszállt. (A Világ, 1989. dec. 14. 20)

◊ Kértem a rendezőt, adjon be egy olyan kérdést, amelyben valaki arról érdeklődik, van-e bundázás a magyar sportban. Gondoltam, a szó elszáll (…) (A Világ, 1990. febr. 15. 34)

◊ És mert a hangrögzítés még oly tökéletes eszközeinek birtokában sem avult el „A szó elrepül, az írás megmarad” mondás, negyedszázada arat nemzetközi sikereket a BBC English című, a rádiótanfolyamokhoz kapcsolódó kiadvány. (Népsz, 1991. nov. 29. 11)

P: A fej elszáll, az írás megmarad. (Timár Gy. 1986: 131)

L: Szó – szellő, kontraktus – papiros, pénz – a fundamentum.

A szó is fegyver [A szó is öl; A szó veszélyes fegyver]

<beszéddel sok mindent elérhet az ember, és sok bajt is okozhat>

E: lat. Multo quam ferrum lingua atrocior ferit {Sokkal kegyetlenebbül üt a nyelv, mint a fegyver}; Biblia, Ószövetség, Péld 18,21: Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét; Biblia, Újszövetség, Jak 3,6: A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.

◊ Kendy karon fogta Kornist, s elvitte a házba, még meghallja valami cseléd, pedig a szó is öl. (Móricz Zs.: Erdély 176)

◊ Juliusz: Mert a szó is öl, nemcsak a golyó. Manó pedig élni szeretne még. Egy szógolyóval nem előzheti meg Mussfeld lövését. Érted már, Zénó? (Sütő A.: Az álomkommandó 12)

A szó veszélyes fegyver

És van, aki fegyvertelen. (Bródy János, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 917)

◊ Jelzem, Lázárt nem nagyon kellett kapacitálni, ő szintén filmrendező akart lenni, illetve akart filmrendező lenni, valamivel régebben, ám a bölcsészkaron arra a meggyőződésre jutott, hogy a szó fegyverét forgatja inkább. (Vámos M.: Félnóta 118)

◊ (…) az a lap inkább hősies volt, mit irodalmi, nem tudott más lenni, állandóan harcolt, küzdött, védekezett. Először lehetett igazán éreznem, hogy „egységben az erő”, hogy ez milyen furcsa riadalmat okoz „ott fent”, azt lehetett gondolni, hogy ez egy nagyon fontos dolog, és a szó pedig „veszélyes fegyver”. (Esterházy P.: Az elefántcsonttoronyból 79)

R: Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét; A nyelv gonosz fegyver.

A: Szamárbőgés [szamárordítás] nem hallatszik a mennyországba [égbe; mennybe]; A kutya ugat, a karaván halad; Kutyaugatás nem hallatszik az égbe; Bolond kutyának szabad a holdra ugatni; Ugat a kutya, de a szél elhordja; Nem töri csontod a szó; Bolhaköhögés nem hallik a mennyországba; Hadd ugasson [morogjon] a kutya, csak meg ne harapjon.

L: Az asszonynak fegyvere a nyelve; Amely kutyának [ebnek] veszett hírét [nevét] költik, el kell annak veszni; Egy undok szó nehezebb az ütésnél.

A szó zsebbe nem fér, villámlás meg nem tér (régi)

<amit egyszer megmondtunk, nem lehet visszavonni, azért helyt kell állnunk>

A’ szó ’Sebbe nem fér,

Villámlás meg-nem tér,

Repűl, nints rakontzája:

A’ mi vólt, és meg-lett,

Viszsza az nem térhet,

Mert szemérmes ortzája,

Így el-lött nyil vasa,

Nem vonyatik viszsza,

Mert romlana páltzája. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 135–136)

R: Előbb gondolkozz, aztán beszélj; Rágd meg a szót, mielőtt kimondod; Előbb járjon az eszed, az(u)tán [utána] a nyelved [a szád]; Addig tied a szó, míg ki nem mondtad; Nehéz az ellőtt nyilat visszahúzni (2); A kimondott szót nem lehet visszanyelni [visszaszívni]; Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel.

L: Előbb gondolkozz, aztán cselekedj; Kétszer mérj, egyszer vágj; Bölcsebb a reggelre halasztott tanács; Hétszer nézzünk, egyszer csináljunk.

Addig tied [szolgád] a szó, míg ki nem mondtad

<fontold meg jól, amit mondani akarsz>

E: lat. Horatius, Ars poetica 390: Nescit vox missa reverti {Kiejtett szót nem lehet többé visszaszívni}; Horatius, Epistulae 1.18.71: Semel emissum volat irrevocabile verbum {Az egyszer kibocsátott szó visszavonhatatlanul elröppen}; gör. Menandrosz.

R: Előbb gondolkozz, aztán beszélj; Rágd meg a szót, mielőtt kimondod; Előbb járjon az eszed, az(u)tán [utána] a nyelved [a szád]; Nehéz az ellőtt nyilat visszahúzni (2); A kimondott szót nem lehet visszanyelni [visszaszívni]; Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel; A szó zsebbe nem fér, villámlás meg nem tér.

L: Előbb gondolkozz, aztán cselekedj; Kétszer mérj, egyszer vágj; Bölcsebb a reggelre halasztott tanács; Hétszer nézzünk, egyszer csináljunk.

Ahol sok a szó, kevés a tett

<aki sokat beszél, dicsekszik, az keveset cselekszik, dolgozik>

Túl sok a szónoklat, viszont kevés az igazán fajsúlyos politikai tett. Lépten-nyomon találkozni ezzel a vélekedéssel, s talán nem is egészen alaptalanul. (Szabad Demokraták, 1989/6. 8)

◊ A lakosság azon része, mely átlát a szitán, erre is csak legyintett: – Áh, ez csak aféle reklámfogás, ami népszerűsíti az új seprő jól seper elméletet! Sok a szöveg, kevés a tett. (Ludas Matyi, 1989. febr. 2. 12)

R: Amelyik tyúk sokat kárál [kotkodácsol], keveset tojik; Amelyik tehén sokat bőg, kevés tejet ad; Aki sokat ígér, keveset ad.

L: Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Könnyű beszélni [mondani], nehéz megtenni; A tett az első, a szó (a) második; Minden szónál szebben beszél a tett.

Egy undok szó nehezebb az ütésnél (régi)

<a szavakkal történő bántás jobban fájhat, mint a verés>

L: Nem töri csontod a szó; A szó is fegyver; Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét; A nyelv gonosz fegyver; Amely kutyának [ebnek] veszett hírét [nevét] költik, el kell annak veszni.

Kevés szóból [kevésből] is sokat ért az okos [Okos ember kevés szóból ért]

<akinek van esze, az ért a finom célzásokból is, és nem szorul rá a hosszú magyarázkodásra>

E: lat. Terentius, Phormio 541: Sapienti sat {A bölcsnek ennyi elegendő}; Terentius: Sapienti pauca {Okos ember kevés szóból is ért}; Plautus, Persa IV.7.19: Sapienti sat {A bölcsnek ennyi elég}.

◊ Végre is mit volt mit tenni, Csóri vajda újra felment a vár fokára, kivette a zsebkendőjét, és elkezdett integetni vele.

– Hagyjátok abba, a devla verje meg azs ágyútokat. Okos ember kevés szóból ért, lám, én is kevés szót mondok: kössünk békét.

Megértette Puk Mihály a kevés szót, elhallgatta az ágyúzást, s hozzáfogtak a tárgyaláshoz. (Móricz Zs.: A nagyidai kapukulcs, l. Elbeszélések 64–65)

◊ A cikk utolsó fejezete:

„Egy statisztikai dolgozatban a Lipótváros halálozási arányszám szerint van feldolgozva. (…) Vagyis, ahol legtöbb a zsidó, a belső Lipótvárosban, ott a legkisebb a halálozási százalék, ahol pedig legkevesebb, a külső Lipótváros perifériáin, ott a legnagyobb a halálozások arányszáma. Sapienti sat!

Persze, minden értelmes ember tudja, hogy ha a Lipótváros külső perifériáit összevetjük a mágnásnegyeddel, akkor is a külső perifériák halálozási arányszáma nagyobb; ha a belső Lipótvárost összevetjük a szegényebb Dob utcával, akkor meg a Dob utca halálozási arányszáma lesz a nagyobb.

Sapienti sat! – mondom én, hogy micsoda hamisítás ez, micsoda kút- és levegőmérgezés. Sapienti sat! (Nagy L.: A tudományos cikk, l. Élőkről jót vagy semmit 169)

◊ Írás közben ő, megtiszteltetés, fölém hajol; hosszú írói arcéle árnyékot vet a papírra, haja belecsüng a nyakamba. Sapienti sat. „Kezdőknek és elméleti szakembereknek tovább.” (Esterházy P.: Termelési-regény 167)

◊ Már én teszem hozzá, hogy Erasmus a halála előtt ezt mondta: „Boldogan halok meg, mert a halál megment engem a hitvitázók dühétől.”

Sapienti sat. Annál is inkább, mert mi nem megszűnni, hanem élni akarunk. (MN, 1989. dec. 2)

L: Az okos ember, ha keveset szól is, sokat mond; Szóból ért az ember; Akinek van füle a hallásra, hallja.

D: Kevés szóból is ért <ért a finom célzásokból is, nem szorul rá a hosszú magyarázkodásra>

◊ Luli nagysága még reggel magához intett engemet félre, és azt mondta:

– Marci! Maga kevés szóbul is ért, én tudom. (Tersánszky J. J.: Kakuk Marci I. 479)

◊ De Soma kutyába se veszi, mit mondanék neki, hanem nagy dérrel-dúrral mászik rám és serpetéli:

– Ide hallgass! Kevés szóbul érthetsz. Ha az uccu-kapod-bankot játsszuk ezekkel, ahogy én akarom, akkor te csak mindig arra a csomó kártyára tégy, amelyik mellé én a bal kezemet teszem. Értetted? (Tersánszky J. J.: Kakuk Marci I. 534)

Könnyű a szó, nehéz a só

<tanácsot adni könnyű, de anyagi segítséget nyújtani nehéz>

◊ – Engem azért hagytak itt kigyelmeddel, hogy mulattassam – szólalt meg sokára Klára, nem bírta tovább a férfi nézését.

– Ha így van, akkor… tessék, mulattasson.

Könnyű a szó, nehéz a só. Hogy is tudnám én, egy egyszerű, budai kis asszony mulattatni a híres, világotjárt embert? (Szabó P.: Tojástánc, l. A nagy temető 192)

R: Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot; Sok a tanácsadó, de nincs kalácsadó.

Minden szónál szebben beszél a tett

E: lat. Ovidius, Fasti 2.734: Non opus est verbis, credite rebus {Nincs szükség szavakra: a tényeknek higgyetek!}; Facta sunt potentiora verbis {A tények erősebbek a szavaknál}; Res, non verba! {Ne szavakat, tényeket!}.

◊ Lehet-e egy fülledt, erotikus hangulatot árasztó hálószobában filozofálni, miközben csodálatos ívű combok, gömbölyded mellek, kitárulkozó ágyékok csábítanak a kupi-piros félhomályban? Megvallom őszintén, kezemet dobogó szívemre szorítva, én képtelen lennék ilyen munkakörülmények között a gondolkodás tudományát űzni. Hiszen már Shakespeare óta tudjuk: a tett halála az okoskodás, és a fülledt hálószobában nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. (Reform, 1990. ápr. 27. 27)

R: A tett az első, a szó (a) második.

L: Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Könnyű beszélni [mondani], nehéz megtenni; Amelyik tyúk sokat kárál [kotkodácsol], keveset tojik; Ahol sok a szó, kevés a tett; Amelyik tehén sokat bőg, kevés tejet ad; Aki sokat ígér, keveset ad.

Rágd meg a szót, mielőtt kimondod

<jól gondold meg, mielőtt mondasz valamit>

E: lat. Qui bene vult fari, debet bene praemeditari {Aki jól akar szólni, jól meg kell előtte azt gondolni}; gör. Kheilón; Biblia, Ószövetség, Péld 15,28: Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

◊ – Az olyan disznó ember, mint kend! – toldotta meg a mondást nagy nyugodtan Kopa János.

Csengős Bálint arcát elöntötte a vér. Dühtől rekedt hangon ordított Kopára:

Jól megrágd a szót, mielőtt kiköpöd! Különben ezt a kapát a fejedhöz simítom.

És hogy szavának még nagyobb nyomatékot adjon, nyúlt is a kapáért. (Nagy L.: A rejtély, l. Meggyalázott vágy 327)

◊ Abban a szomorú időben bizony megnézte mindenki, ki előtt szólal meg, de jól meg is rágta a szót, mielőtt kimondta volna. (Lengyel D.: Magyar mondák 210)

R: Előbb gondolkozz, aztán beszélj; Előbb járjon az eszed, az(u)tán [utána] a nyelved [a szád]; Addig tied a szó, míg ki nem mondtad; Nehéz az ellőtt nyilat visszahúzni (2); A kimondott szót nem lehet visszanyelni [visszaszívni]; Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel; A szó zsebbe nem fér, villámlás meg nem tér.

L: Előbb gondolkozz, aztán cselekedj; Kétszer mérj, egyszer vágj; Bölcsebb a reggelre halasztott tanács; Hétszer nézzünk, egyszer csináljunk.

Sok szó kevés só (régi)

<a bőbeszédű ember szavaiban kevés a mondanivaló>

E: lat. Mendacium semper in multiloquio {A hazugság mindig a bőbeszédűség mögött rejtőzködik}; Cato, Disticha 2.20: Exigua his tribuenda fides, qui multa loquuntur {Kevés hitelt kell azoknak adni, akik sokat beszélnek}; Biblia, Ószövetség, Péld 10, 19: A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes; Biblia, Ószövetség, Préd 5,3: Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd; Préd 6,11: Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?

◊ Mihelyt tanácskoztak együtt egy keveset,

A mely is sok szóval kevés sóval esett. (Csokonai Vitéz M.: Dorottya)

R: Sok beszédnek sok az alja; Sok beszéd szegénység; Aki sokat beszél [szól], keveset mond; Sok polyva közt egy szem búza.

L: Az okos ember, ha keveset szól is, sokat mond.

D: Sok szava, kevés sava <bőbeszédű ember, nem sok a veleje annak, amit mond> (régi)

◊ Schelmajer: Elég szavad, de kevés savad. – Mondgyák a Magyarok, igaz-is: az alma nem meszsze esik Fájától. Kinek Apja Tolvaj: Magzattya-is lopó. A’ macskák még kis korokban-is, egérrel álmodoznak. (Dugonics A.: Az arany pereczek 23)

Szép szónak nem szegik szárnya [szárnya nem szegik]

<barátságos, szelíd beszéddel, meggyőző érvekkel sok mindent elérhetünk>

E: Biblia, Ószövetség, Péld 15,1: Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot; Péld 25,15: Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

◊ (…) hanem őtet érdeme fölött is mindenütt tisztességgel neveztem, tudván, hogy szép szónak szárnya nem szegik (…) (Pázmány P.: Öt levél, Az Alvinczi Péter feleletirűl rövid intés 148)

◊ – (…) Te csak dicsérd Attilát, mintha szeretnéd, nehogy a hunok megsejtsenek valamit! Tanuld meg az öreg Detrétől: dicsérni kell azt, akit tőrbe csalunk, a hízelgő szó többet ér az éles kardnál! (Komjáthy I.: Gyöngyvér, l. Mondák könyve 254)

R: A szép szó az ellenséget is kibékíti; (A) juhot nyírni, nem nyúzni kell; Egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel; Szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés.

Szép szóval nem lehet madarat fogni

<a szép szó általában nem elég a cél megvalósításához>

R: Dobbal nem lehet verebet fogni; Kolomppal (nem lehet) madarat (fogni); Csengős macska nem fog egeret; Ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pengesd; Aki varjat [varjút] akar lőni, nem pengeti kézíját; Nem jó cégért kötni titkos szándékunknak.

D: Szép szóval <csendes rábeszéléssel>

◊ Molnár szerint a biztonsági embereknek is különleges jogokat kellene adni, mert „szép szóval nem lehet megállítani az őrjöngő tömeget”. (MH, 1998. máj. 19. 18)

Szó – szellő, kontraktus – papiros, pénz – a fundamentum

<szó elszállhat, a szerződés eltéphető, csak a pénz kifizetése számít>

◊ – Hanem tudja-e kend, István, hogy a szó csak szellő?

– Hogy a szó szellő?

– Ehen. Mindönki azt beszéli, amit akar, de más kérdés, hogy megtartja-e?

– Úgy, úgy – szól bele a gazda is. – Sohase hallottad a szokás-mondást, István, hogy szó: szellő, kontraktus: papiros, pénz: a fundamentum.

István áll a pince közepén a kutyával hallgatag. Gondolkozik.

– Nem hallottam – mondja utóbb, de ha hallottam volna, se hallottam volna. Nem a pénz adja az üdvösségöt, hanem az élet tisztasága. (Tömörkény I.: Borfejtésnél, 133)

L: A szó elrepül [elszáll], az írás megmarad.

Szóból ért az ember [a magyar (ember)] (közismert)

<csak akkor szerezhetnek tudomást a problémáinkról, panaszainkról, kívánságainkról, ha világosan közöljük azokat>

◊ – No, jól van. Eddig már volnánk. Kevés szóbul ért a magyar ember, de sok szóbul jobban ért. (Mikszáth K.: Különös házasság)

◊ – (…) igazítsuk el barátságosan a dolgot magunk közt, mert okos szóbul ért az ember. (Mikszáth K.: Nagy kutya a vicebíró)

◊ Azt mondja egy régi példabeszéd, hogy szóból ért az ember. Kevesebb veszekedés volna a világon, ha az emberek szót értenének. Azonban inkább szeretnek összevissza kiabálni, semhogy egymás szavát megértsék. (Tömörkény I.: Favágók, 728)

◊ – No jó. Nem akarlak én faggatni. Jobban szóból se ért az ember. (Lengyel J.: Igéző 179)

◊ – (…) Az élettan csodálatos tényeit nem tudomásul venni – álszemérmesség! Szóból ért az ember, vagyis az olvasó. Igényli a nyílt beszédet. (Ludas Matyi, 1988. febr. 3. 10)

◊ Három taxis is ugrik. Nyitják a legközelebbi kocsi ajtaját, segítik be a sántát. Mielőtt a taxi elindul, azt mondja az egyik:

– Szólni kell, uram. Szóból ért az ember. (Népsz, 1990. okt. 27. 4)

R: Néma gyereknek (az) anyja se(m) érti a szavát; Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.

L: Kevés szóból is sokat ért az okos.

D: Szóból ért <értelmes; nem ellenkezik tovább; enged a rábeszélésnek>

◊ Ali. Lecsapjam?

Olga. Már csak az hiányzik!

Iván. Nem kell erőszakoskodni. Ért ő a szóból. Majd elunja, és lelép. (Vámos M.: Világszezon, l. Jaj 127)

SZOKÁS

A szokás második természet

<amit megszoktunk, azt alig vagy egyáltalán nem tudjuk megváltoztatni>

E: lat. Consuetudo altera natura {A szokás második természet}; Usus in alteram naturam vertitur {A szokás második természetté válik}; Cicero: Consuetudo in alteram naturam vertitur {A szokás második természetté válik}; Macrobius; Augustinus; gör. Arisztotelész.

L: Természet nagyobb a szokásnál; Természetté válik a szokás; Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni.

Ifjú szokás öreg gyakorlás (régi)

<amihez fiatal korában hozzászokott az ember, azt teszi idősebb korában is>

R: Amit Misi tanul, Mihály sem felejti (el); Amit Jancsi megtanult, János sem felejti; Az új fazék megtartja az első szagát; Tojásból kél a csirke.

L: Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás; Nyesés nélkül a fa nem nő nagyra [szépen]; Addig hántsd a hársfát, amíg hámlik; Nehéz az agg [a vén] lóból poroszkát csinálni; Nehezen tanul a vén ökör; Nehéz (már) a vén fát megbolygatni [hajlítani]; Addig tekerd a gúzst, míg hajlik a vessző; Addig hajlítsd [hajtsd] a fát [a vesszőt], míg fiatal; Nehéz agg fából gúzst tekerni; Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni.

Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni [megváltoztatni] (régi)

E: lat. Kempis Thomas, De imitatione Christi 1.14.3: Antiqua consuetudo difficulter relinquitur {A régi szokás nehezen hagyható el}

◊ Először e fabula ezt jelenti, hogy nehez a természetből vött szokást megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és az ő életének módját tisztességgel elrendölte, ha így jár és cseleköszik, jól vagyon és igen illik hozzája. (Heltai G.: 89. fabula, 216)

◊ Azt hiszem, az egyirányú utcák csereberéjét jogszabállyal kéne tilalmazni, illetve csupán kivételes esetekben engedélyezni. Nagy úr a megszokás, ha valaki évekig erre ment a kocsijával, nem csoda, ha az ellentétes értelmű táblák dacára sem fordul arra. (Vámos M.: Ki nem küldött tudósítónk jelenti 158)

R: Nehéz az agg [a vén] lóból poroszkát csinálni; Nehezen tanul a vén ökör; Nehéz (már) a vén fát megbolygatni [hajlítani]; Nehéz agg fából gúzst tekerni.

L: Addig hántsd a hársfát, amíg hámlik; Addig tekerd a gúzst, míg hajlik a vessző; Addig hajlítsd [hajtsd] a fát [a vesszőt], míg fiatal; Ifjú szokás öreg gyakorlás; Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás; Nyesés nélkül a fa nem nő nagyra [szépen]; Amit Misi tanul, Mihály sem felejti (el); Amit Jancsi megtanult, János sem felejti; Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János; Az új fazék megtartja az első szagát; A szokás második természet.

Szokás megkönnyebbíti a nehéz munkát is (régi)

Mit cselekszik a szokás?

A nehéz dolgot könnyűvé, a félelmest bátorságossá tészi. A rókának eleiben akadván egy oroszlán, felette megirtózott annak látásán, másodszor mikor látta, nem félt, harmadszor eleibe akadván beszélleni kezdett véle. Ami elsőben igen irtózatos, a szokás idővel tészi kedvessé. (Bod P.: Szent Hilárius 172)

SZÓL

Ne szólj, ne láss, ne hallj [Ne hallj, ne láss, ne beszélj; Nem hallom, nem látom, nem mondom]

◊ – Neköd a világon semmi bajos se löhet – megmondta neki előre –, csak té sé láss, sé hallj: égy szót sé beszélj. Soha… Mögértötted?… Akármit kérdöz akárki: itt vót? Mikor láttad?… semmit se tuggy. Nem hallottad! nem láttad! nem ismeröd! Asse tudod ki a’… Még a nevét sé értöd. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 103)

◊ – Jevszejjel ne kereskedj.

– Hagyjuk ezt!

– Baráti szívvel mondom: ne láss, ne hallj. Ez a Borbála… Kenyérrel ne etesd, a pletykán is elél. De még meg is hízik. (Lengyel J.: Igéző 240)

◊ Takarékossági világnap. Aznap takarékoskodj az idegeiddel. Ne hallj! Ne láss! Ne beszélj! (Ludas Matyi, 1988. júl. 6. 9)

◊ A médiából bezúdulnak a központi és helyi korrupciós ügyek, és erre ugyanazokat a védekezési technikákat alkalmazzák – nem hallom, nem látom, nem mondom –, amelyeket korábban. (Népsz, szept. 22. 25)

L: Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj; Ha békében akarsz élni, sokat ne szólj.

Szólj [szólalj meg], s megmondom, ki vagy

<szavairól ítélik meg az embert>

Szólj! s ki vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen,

Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy F.: Írói érdem, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 703)

◊ Egy régi közmondás azt tartja: „Szólalj meg, és megmondom, ki vagy!” Sok igazság rejlik ebben, hiszen a beszéd kultúrája az egyes személyek általános műveltségi színvonalát, gondolkodásának fejlettségi fokát is jelzi. (Népsz, 1987. ápr. 29. 7)

L: Mondd meg, ki a barátod, megmondom, ki vagy; A stílus maga az ember.

SZOLGA

Aki szolga, nem úr az

<aki valakinek vagy valamely közösségnek a szolgálatában áll, az ne parancsolgasson, hanem engedelmeskedjék fölöttesének, vezetőinek>

◊ Vendrődi: Jól van jól. Ne boszontson annyit. Én azt jól tudom: hogy egy szolga nem nagy Úr. Kend azt cselekedte, a’-mit parancsoltak. (Dugonics A.: Toldi Miklós, l. Jeles történetek I. 53)

◊ – Akkor mér jöttél ide?

– Parancs vót, nagyságos uram! … Szegénynek az úr parancsol! (Móricz Zs.: Erdély 182)

◊ A szegény ember visszamegy nagy búsan, fia nélkül. Hiába tette a nagy utat. Aki szolga, nem úr az! Bele kell győződni. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 54)

L: Aki fizet, az parancsol [petyegtet; rendel]; Akinek a szekerén [szekere farkán] ülsz, annak a nótáját fújjad [dúdoljad; hallgassad]; Akinek a kenyerét eszed, annak a nótáját fújjad; Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt; Urat szolgájától szerencse választja.

Szökött szolgának hátán [kevés] a bére [nincs fizetése]

<aki otthagyja a munkáját, annak nem jár fizetés>

◊ (…) – hát, fiam, oda vissza kell menni. Majd kétharmadát eltöltötted az esztendőnek, benn a bíred, a malacod is, azt nem hagyhatjuk ott. Így se lesz a télen mit enni. Más gazdához hiába mennél, ősz van mán, nem kell a cseléd. Még ahun van is, avval is könnyen bánnak, hogy hadd ugorjon meg, hadd maradjon ott a bíre… Mint a te gazdád is… Nem, az anyját, ha kinyaraltatott, teleltessen is ki. Így azt mondja, szökött szógának hátán a bíre… (Veres P.: Kis kondás, l. Gyepsor 86)

SZOMORÚSÁG

Nagy szomorúság a rossz asszony (régi)

◊ Pelda bezedben igaz köz mondás,

Tanuly masokrol, hogy sok but ne lás,

Az igaz mondás nem ember szollás,

De az rosz asszon holtig valo gyász. (RMKT XVII/3: 505)

R: A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál; Megverte az Isten, kinek rossz felesége van.

L: asszony a háznak koronája; Feleség fél segítség; Jó az asszony a háznál; Feleség fél ellenség; Nem mindenkor nyereség a feleség; Ritka madár a jó asszony; Ártalmas a háznál: (a) haragos asszony, (a) sűrű füst, (a) lyukas tál; Ki feleséget vesz, bútól üres nem lesz.

SZOMSZÉD

A szomszéd rétje [kertje] mindig zöldebb

<ami a másé, az mindig irigylésre méltónak látszik>

E: lat. Fertilior seges est alieno semper in arvo {Más szántóföldjén mindig termékenyebb a vetés}; Iuvenalis, Satirae 14.142: Maiorque videtur et melior vicina seges {Nagyobbnak és szebbnek látszik a szomszédos vetés}; Persius, Satirae VI, 13–14: Angulus vicini nostro pinguior {Kövérebb a szomszéd földje a miénknél}; Ovidius, Ars amatoria 1.349–350: Fertilior seges est alienis semper in agris, vicinumque pecus grandius uber habet {Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye a szomszéd nyájának}.

◊ Őszintén szólva, én ebben nem hiszek, mert mit tehet az ember, ha szerelmi életének ilyen adminisztratív intézkedésekkel határt szabnak, s arra kárhoztatják, hogy a szomszéd mindig zöldebb rétjét csak távolról csodálja, ráadásul még a kerékpártól is eltiltják? (Ludas Matyi, 1986. dec. 3. 2)

◊ Volt tehát erény és volt erényöv, mégis volt házasságtörés, mert máig tartó öreg igazság: a szomszéd nője mindig zöldebb. (Ludas Magazin, 1987. okt. 14)

◊ Szomszédainkat kárhoztassuk, amiért havi 15 milliót hagynak a pécsi Konzumban? (Hiszen mi ugyanezt tesszük pár száz kilométerrel nyugatabbra. Balkáni nyomorúság, hogy a más kertje valóban mindig zöldebb.) (A Helyzet, 1989. szept. 29. 2)

◊ Úgy néz ki, hogy az általunk olyan jól ismert „a szomszéd rétje mindig zöldebb” mondás a világ más tájain is ismert kényszerpszichózis. (…) Ma már a „Fakivágást, fűnyírást vállalok” hirdetések mellett ott található a „Füvet, bokrot, fát festek” című hirdetés is (…) (Reform, 1990. aug. 31. 48)

◊ Az első nagy csata a jegyzőválasztás volt a legtöbb önkormányzatnál. A választékot szemügyre véve kiderült ugyanis, hogy a választási kampányban annyit szajkózott szakmaközpontúság követelményének a régi vébétitkár felel meg leginkább. Igen ám, de ha ő a helyén marad, akkor mivel lehet bizonyítani, hogy itt rendszerváltás történt, amikor a demokráciában is ugyanaz szabja ki a szabálysértési bírságot, aki az átkos pártállamban? A szomszéd jegyzője mindig szebb, mint a miénk. Ha a mi volt vébétitkárunkat elzavarjuk, ellenben megválasztjuk jegyzőnek a szomszéd faluét, akkor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. (Népsz, 1991. márc. 2. 17)

◊ – Milyen okokat sorolnak fel leggyakrabban az elválni szándékozó felek?

– Elhidegülés, egymás meg nem értése, eltérő életszemlélet, italozás, házastársi hűséget sértő magatartás, kiszolgáltatottság, túlzott elvárások, anyagi problémák, szomszéd kertje mindig zöldebb stb. (Szekszárdi Vasárnap, 2000. máj. 21. 8)

R: Szomszédasszony tyúkjának nagyobb a tojása; Kövérebb a más disznaja.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is

<ha minket kár ért, mást se kerüljön el>

◊ Kétségtelen, hogy tudtommal egyetlen más nép közmondásgyűjteménye sem ismeri azt a két szólást, hogy a „szomszéd rétje mindig zöldebb”, vagy hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”. Irigyek vagyunk, s a jót nem, csak a rosszat hisszük el kapásból. (MH, 1995. dec. 9. 7)

L: Okos gazda a szomszéd házát is védi a tűztől; Irigy a szomszéd szeme; Nem kell azon örvendezni, mikor a szomszéd háza ég; Más kárán ne örvendj!

D: Megdöglött a szomszéd tehene is <mást is kár ért>

◊ Vége a választásoknak. Megdöglött a szomszéd tehene is, úgyhogy most már minden rendben. Merthogy a szocialista kormány le van váltva. (MH, 1998. jún. 23. 12)

Irigy a szomszéd szeme

<szomszédok között gyakori az irigykedés>

E: lat. Inimicus et invidus vicinorum oculus {A szomszédok szeme ellenséges és irigy}.

◊ Egészség, szépség, erő, gazdagság, szép ruha, értékes ékszerek, magas állás, dicsőség, tisztelet mind kihívják az istenek irigységét és az emberek ártó szemét, mert „irigy a szomszéd szeme”, mondták már a régi görögök. (Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya)

L: Jobb egy irigy, mint egy szánó; Rossz szomszédság török átok; Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Jobb a szomszéd lányát egy-két bűnnel elvenni, mint az idegenét eggyel sem

E: lat. Uxorem ducturus in vicinos respicias {Ha nősülni akarsz, a szomszédoknál nézz körül}.

◊ (…) Nem nagyon választhatták meg a párjukat más falubul se, mer azt tartották, hogy minek mígy a szomszídba fosír, mikor itt szart is kaphatsz, meg hogy jobb a falubul száz bűnnel elvinni egy jányt, mint idegenbül eggyel se. (Vajda M.: Vallomások 188)

R: Inkább végy hét bűnnel asszonyt hazulról, mint eggyel máshonnan; Ha malacot kapsz a faluban, ne menj disznóért másuvá; Elment más városba fosért, pedig szart itthon is kaphatott volna.

Jobb egy jó szomszéd sok (rossz) atyafinál [rokonnál] [Egy jó szomszéd jobb egy jó atyafinál; Jobb egy jó szomszéd, mint egy testvér]

E: lat. Melior est vicinus iuxta, quam frater procul {Jobb a közeli szomszéd, mint a távoli testvér}; Biblia, Ószövetség, Péld 27,10: A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

◊ – (…) Most azt mondja el szépen, hogy kezdődött, mi kényszerítette magát arra, hogy karót emeljen szomszédja ellen. Magának, falusi embernek tudni kell, hogy a jó szomszéd többet ér, mint akármelyik felebarátja. A szomszédhoz szalad az ember, ha valami baj történik… Na mondja. (Szabó P.: Benedek a törvény előtt, l. Tiszta búza 50)

◊ A szomszédság jelentősége talán még nőtt is azáltal, hogy a rokonok nem laknak már együtt, mint korábban. Van, aki úgy gondolja: Jobb egy jó szomszéd, mint egy testvér, ha baj van, csak ő segíthet. (Kis magyar néprajz a Rádióban 234)

◊ „Egy jó szomszéd jobb egy atyafinál” – tartották régén. És valóban, a falu személyes kapcsolataiban rendkívül fontos szerep jutott a szomszédságnak. (Bihari A.–Pócs É.: Képes magyar néprajz 177)

◊ A szomszédság intézményének fontossága számtalan közmondásból is kiviláglik: „Egy jó szomszéd többet ér száz rossz atyafinál” – mondják Kiskunhalason. (Balassa I.–Ortutay Gy.: Magyar néprajz 63)

L: Egy jó barát száz atyafi; Rossz szomszédság török átok.

Nem kell azon örvendeni, mikor a szomszéd háza ég

<nem szabad a más bajának örülni>

E: lat. Horatius, Epistulae 1.18.84: Tua res agitur, paries cum proximus ardet {A te vagyonodról van szó, ha a szomszédos fal kigyullad}; Vergilius, Aenis 2.311: Iam proximus ardet Ucalegon {Már a szomszédos Ucalegon háza ég}.

◊ Hogy kell nézni a más nyomorúságát?

Mint a tükröt, amelyben szemlélhetjük a magunkét: mert ami máson megesett, rajtunk is megeshetik. Aki azért a nyomorultat segíti, magával tészen jól. Sokan örvendenek a mások nyomorúságokon; mert mint a nyű a rothadásban terem, ők az háborúságban épülnek. (Bod P.: Szent Hilárius 123)

◊ Rájöttünk azután, és belpolitikai dalokat csináltunk, ezeket máig se kell szégyellni. A cigányokról szólót, vagy az Antal gazdá-t, aki jól evett egy békés szombaton, ásítozott és nyújtózott és kinézett az ablakon, látta, hogy a szomszéd háza lángra gyulladt, ám ő nem izgatta magát, nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég. Továbbra sem moccant, hiába derült ki versszakonként, hogy a szomszéd megye, ország, földrész ég, őneki változatlanul az marad a véleménye: nincs semmi baj se még. (Vámos M.: Félnóta 127)

R: Más kárán ne örvendj!

L: Okos gazda a szomszéd házát is védi a tűztől; Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

SZOMSZÉDASSZONY

Szomszédasszony tyúkjának nagyobb a tojása (régi)

<a másé rendszerint szebbnek, jobbnak, kívánatosabbnak látszik>

R: A szomszéd rétje mindig zöldebb; Kövérebb a más disznaja.

SZOMSZÉDSÁG

Rossz szomszédság török átok

<nagy csapás a rossz szomszéd>

E: gör. Hésziodosz.

◊ Hanem a mi Péter-Pálunk

Háza körűl mást találunk:

Zenebonát, örök patvart,

Majd felfordítják az udvart;

Rossz szomszédság: török átok,

S ők nem igen jó barátok. (Arany J.: A fülemile)

◊ A gyerekek elszomorodva állanak a fehértollú tetem fölött. – Jaj, aranyos szép libuskám, gyönyörű madaram, megölték a gonoszok! – jajgat az asszony. Hejnye, az úri stiglincit neki – gondolja az elkomorodott Vecsernyés –, ennek fele sem tréfa.

– Nem hiába – szól az asszonynak –, mondta öregapám, hogy a török úgy átkozódik, hogy rossz szomszéddal verjön mög az Isten, de igaza van. Már mink mög vagyunk verve. (Tömörkény I.: Belterjes gazdálkodás, 445)

A rossz szomszéd viszont valóságos csapás. Olyan esetet is hallottam, hogy valaki szomszédja miatt eladta a házát, s a falu más részébe költözött. (Kis magyar néprajz a Rádióban 234)

Amilyen áldás volt egy jó szomszéd, olyan csapás volt egy rossz. A mindennapos perlekedés, a kerítésen való átkiabálás sem ment ritkaságszámba azok között, akik valami miatt nem egyeztek. (Bihari A.–Pócs É.: Képes magyar néprajz 178)

◊ A közmondás, miszerint a „rossz szomszédság: török átok” nagyon is igaz. Mert az önző, magának való, kötözködő, fölényesen lekezelő vagy éppen mindig mogorva, elégedetlenkedő, „savanyújóska” szomszéddal az ember nem is áll szóba szívesen, nemhogy még tanácsot kérjen tőle. (Valló L.: A Kiskertész 78)

◊ Fejti György és Szabó István helyén ma Nagy Ferenc József, valamint Kiss Gyula kisgazdaminiszterek neve szerepel a kapu melletti névtáblán. Rossz szomszédság – török átok. Jó szomszédság – török áldás? (Beszélő, 1991. márc. 2. 8)

L: Jobb egy jó szomszéd sok (rossz) atyafinál; Irigy a szomszéd szeme.

SZORGALOM

Szorgalom gazdagság, henyélés szegénység

◊ Mert efféle munkálkodó híveknek munkájokat megáldja az Úr és ménáját adja, mint Salamon mondja: az Úrnak áldomása, a tészen kazdaggá. Ismeg a Bölcs: A rest kéz megszegényít. A munkálkodó kéz megkazdagít. Ne várjad az okáért a sült galambokat az égből szájadba, hanem az istennek parancsolatjának általa megindíttatván munkálkodjál és az Isten megáldja munkádat. Ora et sedula labora; et sic habebis multa bona. (Heltai G.: 73. fabula, 192)

◊ A párválasztásnál a szorgalom, a munka szeretete mindig fontos erénynek számított, nélküle a gazdagság nem túl sokat ért: Szorgalom gazdagság, henyélés szegénység. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 206)

L: A henyélőnek [lusta embernek] felkopik az álla;Jobb hiába dolgozni, mint hiába heverni; Aki megy, az halad, aki áll, az marad.

SZÖG l. SZEG

SZŐLŐ

Lesz még szőlő, lágy kenyér (, jön még a kutyára dér)

<lesz még jobb sorsunk is, lesz még jó világ (, a hitvány, rossz ember viszont majd megjárja)>

◊ Még azt mondta:

– Mötternich komának nem fáj a magyar nemösi szabadság pusztulása, mert ü ott ül, bécsi palotájában, osztán azt hiszi, míg a világ világ, neki sömmi baja nem löhet. Nono… Lesz még szőlő lágy kenyér, lösz még a kutyára dér. Fogja még látni futni Mötternich hercegöt, aki mögéri, csak soká bízgassa a csőcseléköt. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 246)

◊ Mivel akarják megetetni a t. nézőt, hallgatót?

A Dallas-sorozat szarvasmarháinak bemutatása közben/után marhapörköltet is felszolgálnak?

Lesz még szőlő, lágy kenyér? (MN, 1992. febr. 27. 12)

◊ Savanyú a szőlő most mindkét különutasnak (Pappnak és a miniszternek). De lesz még szőlő… Reméljük. (Beszélő, 1993. dec. 2. 15)

L: Lesz [jön] még (a) kutyára dér; Ránő még a kicsi kutya a nagyra; Addig úszik a tök a vízen, (a)míg el nem merül; Nincs oly agg róka, akinek a bőre csávába nem kerül; Addig jár a korsó a kútra, (a)míg el nem törik; Az Isten sem siet, sem késik; Isten malmai lassan őrölnek (1); (Az) Isten nem ver bottal; Ma nekem, holnap neked.

Savanyú a szőlő

<aki nem tud elérni, megszerezni valamit, az lebecsüli, lekicsinyeli azt>

E: gör. Aiszóposz, a 33., a rókáról és a szőlőfürtről szóló fabulából származik, amelyben az éhes róka, aki hiába ágaskodik, nem éri el a magasan függő szőlőt, azt mondja: nem kell, még úgyis éretlen.

◊ – Savanyú a parlamenti puding – mondta egy politizáló protestáns lelkész egy nyilvános fórumon. Szerinte ugyanis a politizáló papok munkájának eredménye olyan, mint a puding, amelynek próbája, hogy megeszik. (Reform, 1989. dec. 8. 6)

◊ De mégis savanyú a szőlő. Mert egy olyan gárdáról van szó, amely – nem kevésbé Kovácsnak köszönhetően – a férfi kosárlabda vidéki fellegvárának számított, amely jó két évvel ezelőtt karnyújtásnyira volt a bajnoki címtől. (Dátum, 1990. ápr. 11. 11)

Savanyú a szőlő most mindkét különutasnak (Pappnak és a miniszternek). De lesz még szőlő… Reméljük. (Beszélő, 1993. dec. 2. 15)

◊ Ha figyelembe vesszük, hogy az osztrák egészségbiztosítási pénztár fizet a magyar orvosok számlájára, meg főleg azt, hogy nem ismert olyan eset, amikor osztrák páciens kártérítési igénnyel lépett volna fel magyar fogorvosa ellen, akkor csak úgy kommentálhatjuk a „sógorok” véleményét, hogy – savanyú a szőlő.

Meg egy picit soványodik a pénztárca… (MN, 1996. ápr. 13. 16)

◊ Ezzel a lelki beállítódással a recenzens csak kettőt tehet.

1. Fanyalog, hogy a 106 mű nem reprezentálja kellőképpen a fejlődést. (…) Meg hogy a Tavirózsák elszállíthatatlan, legjellemzőbb darabjai nélkül úgyse lehet a „Monsieur Szem” teljesítményét bemutatni. (Amit idehoztak, azért az se kutya.) Ez a „savanyú a szőlő” verzió. (Népsz, 1996. jún. 15. 25)

SZŐLŐSZEM

Egy rohadt szőlőszem egész gerezdet megveszt (régi)

<egyetlen gonosz cselekedet/ember is megronthatja egész környezetét>

◊ A pásztorok dolga mint esett a farkaskölyökkel?

Együtt nevelvén a farkaskölyket a kutyakölykekkel, farkastermészetét le nem vetkezte, hanem titkon a juhokat megölögette s ellegette, sőt a véle együtt nevekedett ebeket is arra reá szoktatta. Nem jó gyermeked mellett rossz természetű szolgát tartani, a társaságba gonosz embert szenvedni. Multos saepe bonos malus unus perdidit. Csinál egy sok gonoszt, velek idők ha oszt. Egy rothadt szem szőlő sokakat megrothaszt. (Bod P.: Szent Hilárius 109)

R: Egy rühes birka az egész nyájat megrontja; Egy rohadt alma százat is elront; Egy csepp méregtől az egész hordó megkeseredik.

A: Egy fecske nem csinál nyarat.

L: Egy bolond százat csinál; A példa ragadós [vonz].

SZŐR

Szőréről ismerni az ebet [Könnyen megismerik az ebet a szőréről] (régi)

<egy tett, tulajdonság elárulja az ember lényegét; a töredékéről, részéről is látszik, milyen az egész>

◊ Timon:

Mi haszna beszélleszsz előttem illyeket?

Szőrőkről ismerni lehet az ebeket.

(Garas I.: Embert utálo Timon, l. RMDE 2. 1166)

L: Szamarat megismerni a füléről; Ebet szőréről, szamarat füléről lehet megismerni; Rókát szőrén, repedt fazekat kongásán; Az oroszlánt körméről.

SZÚNYOG

Ne csinálj szúnyogból [bolhából] elefántot [Bolhából [szúnyogból] nem lesz elefánt]

<ne nagyítsd fel a jelentéktelen dolgokat>

E: lat. Elephantum ex musca facis {Elefántot csinálsz a légyből}; gör. Zénóbiosz.

◊ Szálé László A kis ördög ügyvédje című cikkének (MH, szept. 16.) az lehetne a rezüméje, hogy ne csináljunk a szúnyogból elefántot. (MH, 1999. szept. 27. 6)

R: Légy nem madár.

L: A veréb is madár.

D: (A) szúnyogból [légyből; bolhából] is elefántot csinál <felnagyít, eltúloz valamilyen jelentéktelen ügyet>

◊ „…és az ügyész úr, ím így csinált a bolhából elefántot… Nos uraim, önök a következőkben fényesen látni fogják, miként fog az ügyész úr elefántja, napra tett vajként szertefolyni!” (Kisbán Gy.–Meggyesi É.: Jobbnál-jobb vicczek 171)

Szúnyog vérit nem mérhetni csöbörrel [Nem lehet a szúnyognak vérét csöbörrel venni] (régi)

<jelentéktelen ügyek elintézésére nem kell nagyszabású eszközöket alkalmazni>

◊ Botsánatott kérünk előre is árrol,

Ha szégyennel kell el menni e’ Piártzrol;

Kiki mint gyengéket benűnk ugy itéljen,

A’ Szunyogbol tsőbőr vért ne várjon ’s kérjen. (Egy magyar Eszter-dráma, l. RMDE 1. 16)

R: Ágyúval nem lehet verebet lőni.

L: Nem lehet a tengert kanállal kimerni.

SZUROK

Aki szurkot forgat, megmocskolja [bemocskolja] a kezét (régi)

<a hitványok társasága megrontja az embert>

E: Katolikus Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 13,1: Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló.

◊ Heraclas pápárúl írja szent Dienes, hogy szentegyházban nem bocsátotta azokat, kik az eretnek tanítókkal beszélgettek vala. Mert aki szurkot forgat, könnyen megmocskolja kezét, Ecclesiast. 13.v.I. (Pázmány P.: Öt levél 137)

Szurokhoz nyúlsz, mocskos lészsz,

Rosszak között rosszat tészsz (…) (Bezerédj A.: Flóri könyve 41)

R: Aki kutyával hál, bolhásan [bolhával] kél; Aki rühessel hál, megrühesedik; Ki farkassal tart [farkasok közé kerül], annak vonítani kell; Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók; Aki molnárral utazik, (annak) lisztes lesz a kabátja; Aki szarban jár, az szaros lesz.

L: Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj.

SZÜKSÉG

A szükség [nyomorúság] próbája az igaz barátságnak (régi) [Szükségben látod, ki a barátod [a jó barát; az igazi barát]; Szükség próbálja meg a jó barátot]

<nehéz körülmények között derül ki, hogy ki az igazi barát>

E: lat. Ennius, Fragmenta incerta XLIV és Cicero, De amicitia XVII.64: Amicus certus in re incerta cernitur {Bizonytalan helyzetben dől el, ki a biztos barát}; Petronius Arbiter, Satyricon 61.9: In angustiis amici apparent {Szükségben mutatkoznak meg a jó barátok}; Ovidius, Tristia 1.9.5–6: Donec eris felix, multos numerabis amicos; tempora si fuerint nubila, solus eris {Amíg a sorsod kedvező, számtalan barátod lesz, ámde magadra maradsz, ha az ég beborul feletted}; Seneca, De moribus 51: Amicos secundae res parant, adversae probant {A jó sors vonzza, a baj próbára teszi a barátokat}; gör. Euripidész, Hecuba 1226; Euripidész, Elektra 605; katolikus Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 12, 8–9: Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz; Jézusnak, Sirák fiának könyve 37, 4–5: A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik. A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik.

Mi a barátság próbája?

A nyomorúság: vis experiri amicum calamitosus fias. Varro. Nyomorúságodban tetszik meg a jó barát. (Bod P.: Szent Hilárius 125)

R: Bajban ismerni meg a barátot; Barátot szerencse hoz, szükség próbál.

L: Addig a barátság, míg zsíros a konyha; Hogyha nincsen pénzed, nincsenek barátaid; Egy jó barát a szomorúságban felér százzal a vigasságban; Borbarát van, de bajbarát nincs; A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok; Barátot bor közt; Gazdag embernek sok a barátja.

(A) szükség törvényt bont (közismert)

<szükséghelyzetben olyat is megtesz az ember, amit különben nem tenne>

E: lat. Necessitas non habet [frangit] legem {A szükség törvényt bont}; gör. Euripidész, Menelaos 514; Szimónidész.

◊ – (…) majd mindjárt világítok, de előbb engedjenek még egy-két kérdést s ne vegyék rossz nevén, a nyomorúság nemcsak törvényt bont, az illő vendégszeretetet is leveszi a lábáról. A rettenetes ragály, mely Osgyánban dúl, parancsolja a nagy óvatosságot. (Mikszáth K.: A fekete város)

◊ Végre nagy lelki tusakodás után legokosabbnak találta – necessitas frangit legem – kiegyezni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ A jelentkezők érkezésük sorrendje szerint jutnak eléje. Természetes szükség törvényt bont. Néha a miniszter maga kéret valakit, igen fontos ügyben (…) (Kosztolányi D.: Előszoba, l. Hét kövér esztendő 324)

◊ Addig-addig töprengett, míg ráfanyalodott, hogy Szapolyai Jánosnak, az erdélyi vajdának írjon, tőle kérjen segítséget. Pedig nagyon régi haragosok voltak, de hát szükség törvényt bont, a paraszttal szemben minden úr szövetséges. (Lengyel D.: Magyar mondák 33)

◊ Aurel: A Tábornok ma esti megtiszteltető jelenléte és az, hogy mi méltóképpen köszöntsük őt az előadásunkkal: a legnagyobb szükség és ez törvényt bont, őrnagy úr! (Sütő A.: Az álomkommandó 24)

◊ Egyszer találkozik vele, s azt mondja az asszonynak:

– Ide hallgass, Ankuca! Látod, nekem van pénzem elég, csak az a baj, hogy nagyon csúf a feleségem. (…) Gyere be hozzám az éjszaka, elrendezem neked az adódat.

– Menjen el a domnu, hát hogy képzel ilyet? Hogy menjek én el magához?

Na, de a szegénység nagy úr, szükség törvényt ront, azt mondja a közmondás is. (Nagy O.: Asszonyok könyve 163)

◊ – (…) Szomorú dolog hát, Endre barátom, egy jó öreg íróasztalt otthagyni. De kérlek szépen: szükség törvényt bont. Magasabb helyeken úgy látják, hogy az osztályotokon túl sokan vagytok. (Ludas Matyi, 1978/19. 8)

◊ Lehet finnyáskodni, de tudomásul kell venni, hogy szükség könyvtárt bont. Ha az államnak nincs annyi pénze könyvtárakra, amennyit adni szeretne, akkor a könyvtárnak kell előteremtenie a hiányzó összeget. (Népsz, 1987. okt. 31. 12)

R: Nagy úr a szükség [a nincsen]; Nagy úr a muszáj [kényszer]; A muszájnál is nagyobb úr a nemlét [a nincs; a szükség; a kényszer; a kell]; A kecske se menne a vásárra [vásárba], de ütik az inát [a hátulját]; Kihajtja az éhség a farkast a bokorból; Az éhség nagy úr; Megtanít a nyomorúság imádkozni; Megtanít a szükség.

P: Többség törvényt bont (Beszélő, 1992. ápr. 11. 14)

Ahol (nagy) a szükség, közel a segítség [Ahol (a) (leg)nagyobb a szükség [veszély; ínség], (ott) (a) legközelebb a segítség [az Isten; a segély]]

E: lat. Ex improviso subvenit ipse Deus {Maga az Isten váratlanul jön segítségül}; Quando timor maior, tunc Deus est propior {Amikor a félelem nagyobb, az Isten közelebb van}.

◊ Hagyjuk Isten akaratja alá magunkot. A hol nincsen emberi reménség, ott vagyon az isteni segitség. (CLXIV., Mikes K. Törökországi levelei 259)

◊ És már a botosok vetik a nyomot elnehezűlő

Sarkok után, még egy pár lépet: azonnal a sarkot

Éri az ólomsúly – már – már… De mi haszna ijesztlek

Benneteket? ti nagyon tudjátok (persze regényből)

Hogy hol a szükség nagy, közel ott a segély denecesse. (Arany J.: Az elveszett alkotmány)

◊ – (…) Hagyja atyus, majd megélünk valahogy. Lássa, ahol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség. Egyik kezével ver az Isten, a másikkal áld. A fia megkeseríti atyust, itt a veje la, megvigasztalom én. (Móricz Zs.: Az atyafiság, l. Elbeszélések 28)

◊ Hát így volt ez most is. Roppant jó helyt járt itt a halál. Ahogy nekem mondta a pap, mikor szegény uram meghótt: „Zsuzsika lelkem, ne sírjon! Ahol a baj, ott a segítség.”

A szegény viharvert embert a szomszédok segítették pénzzel, sírásással, hogy eltemethesse a mámit, tisztességesen, szépen. (Nagy O.: Asszonyok könyve 457)

◊ Én azt a közmondást: minél nagyobb a veszély, annál közelebb a segély, itt láttam meg. Nem tudom, hogy más lányoknak is ily sok veszéllyel, harccal kellett küzdeni, mint nekem. (Győri K.: Kiszáradt az én örömem zöld fája 73)

◊ Ám, hol legnagyobb az ínség, legközelebb a segítség, máris jelentkezett egy kapitalista partner, hogy ő bizony az egészet megvásárolná. (Ludas Matyi, 1988. febr. 24. 9)

◊ Túrós Andrásra meg a belügynek szüksége van. Mert jó rendőr. Csak nehezen vállalható. (…) De hát ahol a legnagyobb a szükség, a legközelebb a segítség. Hétfőn-kedden ülésezik a parlament, előző pénteken Túrós Andrást – hm… – megkeresi egy lelkiismeretétől kínzott informátor, hogy elmondja, nem ám csak az NDK rejtegetett nemzetközileg körözött terroristákat. Mi is. Illetve ők. Akinek nem inge, ne vegye magára. (A Világ, 1990. júl. 5. 24)

R: Kinek Isten nyulat adott, füvet is ad hozzá; Ahol nyáj van, ott legelő is van; Ki (a) hideget ad(ja), mentét [subát] is ad hozzá(ja) [mellé]; Adtál Isten fogat, adj kenyeret hozzá; Ha az Isten bárányt [báránykát] ad, ad legelőt is.

L: Lovat is ad Isten a jobbiknak; Jó az Isten, jót ad.

Ha beköszön a szükség, vége a szeretetnek

R: Ha a szegénység benyit [bejön] az ajtón, a szeretet [a szerelem] kiszáll az ablakon; Bor, pecsenye [bor és kenyér] nélkül a szerelem meghűl; Szerelemből nem lehet megélni; Bor s kenyér nélkül fázik a bujaság.

Megtanít a szükség [nyomorúság] [Nagy mester a szükség, sokra megtanít]

E: lat. Necessitas magistra {Megtanít a szükség}; Plautus, Stichus 178: Artes omnes perdocet paupertas {A szükség alaposan megtanít minden mesterségre}.

◊ Micsoda a szegénység?

Kamarás társa és tesvérhúga a nagy elmének: Paupertas omnium artium repertrix: Aszükség, éhség, szegénység sok mesterségekre tanította az embereket. (Bod P.: Szent Hilárius 156)

◊ A’ ki nem túd tűrni

Nem túd uralkodni,

Bár ne mennyen Udvarban

Mert a’ nyomorúság,

Oskola, ’s tanúság,

Meg-tanít dolgaidban (…) (Beniczky P.: Magyar ritmusok 139)

◊ – (…) Hogyan termesztek? Miféle kenyeret? Azt még nem tudom. A szükség majd megtanít rá. (…) Áteveztem a senki szigetére. Nem próbáltam soha az evezést; de megtanított rá a szükség. (Jókai M.: Az arany ember 86)

R: Kihajtja az éhség a farkast a bokorból; A kecske se menne a vásárra [vásárba], de ütik az inát [a hátulját]; Az éhség nagy úr; (A) szükség törvényt bont; Nagy úr a szükség [a nincsen]; Nagy úr a muszáj [kényszer]; A muszájnál is nagyobb úr a nemlét [a nincs; a szükség; a kényszer; a kell]; A nyomorúság [szükség] jó [nagy] tanítómester; Megtanít a nyomorúság imádkozni; Megtanít az idő.

SZŰR

A szűr szűri, a guba rekeszti, a bunda nem ereszti

A szűr szűri, a guba rekeszti, a bunda nem ereszti – tartja a szólásmondás. Azt kell rajta értenünk, hogy a guba jobban tartja a meleget, mint a szűr, de a bunda a gubánál is melegebb. (Kis magyar néprajz a Rádióban 138)

Akinek nem szűre, ne vegye magára

<aki nem hibás a dologban, akire nem vonatkozik valami, az ne értse magára az elhangzott megjegyzést, figyelmeztetést, megrovást>

◊ Közmondásaiban is szívesen emlegeti a magyar nép a szűrt. Az „akinek nem szűre, ne vegye magára!” közmondás éppoly jelentőségteljes, mint a fentebb említett: „Kitették a szűrét!” Régen, ugyanis minden vidéknek, társadalmi állásnak, kornak megvolt a maga szűrtípusa s az egyes szűrfajtákat csak annak lehetett felölteni, akit megilletett. (Györffy I.: Alföldi népélet 401)

R: Akinek nem inge, ne vegye magára; Akinek nem forró, ne fújja a kását; Ami nem éget, ne fújd.

SZÜZESSÉG

(A) szüzesség ékesség [(A) szüzesség a leány legszebb ékessége; (A) szüzesség a leány legdrágább kincse]

◊ Midőn egyszer egy havolnai generális oly társaságban lévén, ahol a fejérnépről volt a beszéd, mondá egy dáma a többi közül, hogy a leányoknak nincs drágább kincse, mint a szüzesség. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 269)

◊ Melyik a legszebb köntösök az asszonyoknak?

Amely a szemérmetességnek színével vagyon megfestve. A szemérmetesség drágább a bíbornál. (Bod P.: Szent Hilárius 88)

◊ Judith (dicséri Vitézségét):

Drága kincse lehet a szép szűzességnek,

Nagy Isten áldása volta a szépségnek (…) (Díszes komédia: Florentina, l. RMDE 2. 1411)

◊ „Jó, maradj – mond Rózsa, – érted jövök estig,

Palotát vagy várat, építs ami tetszik;

Nem erőltetlek, mert bölcsen megismérem,

Hogy leányban nincs szebb, mint a szűz szemérem.” (Arany J.: Rózsa és Ibolya)

◊ Az ëccëri kislány első alkalommal ēmëgy a táncra, hát… Zannnya nagy könyörgésre elengedi, de mongya neki:

– Kislányom – aszongya – olyan korszakba vagy, hogy të mán nem vagy kiskorú, de azé vigyázz a szűzességödre, nëhogy ēveszítsd, mer az a legdrágabb kincse ëgy lánynak. Mer aztán ha férhö mész, az lësz az első, hogy a fejedhön vágják az ilyesmit. (Burány B.: Piros a tromf 62)

◊ „Szüzesség a leány legszebb ékessége” – vallja egy igen régi közmondás. Fiataljaink közül a legtöbben elutasítják ezt, és más emberi értékeket helyeznek előtérbe. (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 33)

◊ Magyarország legnagyobb részén még a század elején is nagyon fontos szempont volt, hogy a feleségnek választott leány szűz legyen: Szüzesség ékesség. A szüzesség szigorú követelménye mellett a házasságkötésig össze kellett szokniuk a fiataloknak, fel kellett készülniük a nemi élet megkezdésére. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 209)

◊ Egy kincsetek van, óh leányok

e kincsetek a szüzesség. (Ludas Magazin, 1989. nov.: 26)

L: Szüzességnek csak egy a prédája; Ha legénynek leesik a kalapja, (az) fölveszi, de ha leánynak leesik, az föl nem tudja venni.

Szüzességnek csak egy a prédája (régi)

<a szüzességet csak egyszer lehet elveszíteni>

Mit nem lehet visszahozni?

Az időt, kimondott szót és szüzességet. Non possunt amissa reverti: virginitas, tempus dictaque verba semel. (Bod P.: Szent Hilárius 139)

L: (A) szüzesség ékesség; Ha legénynek leesik a kalapja, (az) fölveszi, de ha leánynak leesik, az föl nem tudja venni.