Ugrás a tartalomhoz

Demográfia

Gyémánt Richárd, Katona Tamás, Pólay Elemér Alapítvány (2014)

Pólay Elemér Alapítvány

6.6. A népesség területi elhelyezkedésének mérése

6.6. A népesség területi elhelyezkedésének mérése

A népesség területi mérésére a legkiválóbb, egyben legáltalánosabb mutató a népsűrűség, illetve annak típusai.

A nyers népsűrűségi mutató (aritmetikai népsűrűség) az egy adott területegységre – általában km2-re – jutó lakosok száma, általánosan elfogadott mértékegysége a fő/négyzetkilométer.

Az aritmetikai népsűrűség számításában nem vesszük figyelembe a terület felszíni sajátosságait, márpedig éppen ez az, ami meghatározza a népesség eloszlását.

Magyarország átlagos népsűrűsége 107 fő/négyzetkilométer (2012. január 1.), ezzel Európában viszonylag sűrűn lakott országnak számít.

Sokan és sokszor megkísérelték meghatározni a város és a falu minimális, optimális és maximális népsűrűségét. Ezzel kapcsolatos a crowding („tolongás”, „összezsúfolódás”) fogalom; ez lényegében túlnépesedést jelent, olyan nagy népsűrűséget, amelyben az egyén élettérigénye már nem kielégíthető. Bár az ember rendezett környezetben nagyobb tömeget képes elviselni, mint kaotikus viszonyok között, a népsűrűség nem emelkedhet a végtelenségig. Kimutatták, hogy ha növekszik, egyre több lesz az agresszív megnyilvánulás, és egyre kevesebb a szociális kapcsolatok száma.

A crowding a nagyvárosokra jellemző, s egyrészt állandó stresszhez, másrészt az emberek elmagányosodásához vezethet, és számtalan civilizációs betegség kialakulásával jár együtt.

Atisztított népsűrűség a nyers népsűrűséggel szemben azt mutatja meg, hogy egy bizonyos nagyságú, művelt területre (figyelembe véve a megművelhetőséget, az éghajlati viszonyokat, a magasságot stb.) hány ember jut. A tisztított mutatónál a terület minőségét is figyelembe veszik. Sajátos tisztított népsűrűségi mutató a mezőgazdasági (agrár) népsűrűségi mutató. Ezen mutató a mezőgazdasági népesség számát a mezőgazdaságilag megművelhető terület (szántó, szőlő stb.) nagyságához viszonyítja. Az egész népesség és a megművelhető terület nagyságának arányát az ún. fiziológiai népsűrűség fejezi ki.

A településdemográfiában használják a bruttó, illetve a nettó népsűrűséget is. A települések (városok) egész területére számított népsűrűséget bruttó népsűrűségnek nevezik. A települések (városok) belterülete mellett az ún. nettó területre – a lakóházak és a hozzájuk tartozó udvarok, telkek területére – is szoktak népsűrűséget (nettó népsűrűség) számítani. Ez az érték mutatja meg a lakás céljára szolgáló városi terület kihasználtságát.

A demográfia használja továbbá az arealitási index fogalmát is. A statisztikai kiadványokban gyakran találkozhatunk a népsűrűség reciprokával, az úgynevezett arealitási indexszel, ez az egy, gyakrabban az ezer főre jutó területnagyságot fejezi ki.

A népesség területi eloszlásnak elemzésében hasznos szerepet tölt be a népesség középpontjának, illetve a népesség súlypontjának kiszámítása is. Mindkét mutatószámot átlagszámítással lehet előállítani. A két mutatószám előállításnál előfeltétel, hogy egy adott terület térképén felvegyünk egy koordináta-rendszert és a területen elhelyezkedő települések helyét ezen koordináta-rendszerhez viszonyítva koordinátákkal jellemezzük. Nagyobb terület vizsgálata esetén a koordináta-rendszerben a települések koordinátái a megfelelő hosszúsági és szélességi körök lesznek. Kisebb terület esetén egy egyszerű kétdimenziós Descartes-féle koordináta-rendszer is elegendő.

A népességi középpont egy medián középpont. A mutató kiszámításnál a vizsgált településeket egy É-D-i irányú egyenessel két részre osztjuk oly módon, hogy ezen egyenestől K-re, illetve Ny-ra fekvő településeken lakó népesség száma megegyezzen. (Az É-D irányú egyenesen fog elhelyezkedni a népességi középpont.) Ezt követően egy K-Ny-i irányú egyenessel osztjuk két részre a településeket úgy, hogy ezen egyenestől északra és délre elhelyezkedő lakónépesség száma megegyezzék. Az Észak-Dél irányú és a Kelet-Nyugat irányú egyenesek metszéspontja szolgáltatja a népességi középpontot.[135]

A népességi súlypont, az a pont, amelynek koordinátái az egyes települések (községek, városok) koordinátáinak az illető településen lakó népesség számával súlyozott számtani átlaga.



[135] BENE Lajos: Népességi középpontok. in: SZABADY Egon (szerk.): Bevezetés a demográfiába. Budapest, 1968. 56-58. pp.