Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

2. fejezet - 2. Államforma, kormányforma, államszerkezet

2. fejezet - 2. Államforma, kormányforma, államszerkezet

Trócsányi László – Csink Lóránt

I. Az államforma fogalma és típusai

Az államforma az államfői hatalom eredetére ad választ. A monarchikus és a republikánus eszmerendszer közötti különbségtétel a polgári alkotmányfejlődés kezdeti időszakában különös jelentőséggel bírt, a XX. század elejétől azonban a kétfajta eszmerendszer közötti éles különbségek csökkentek. Ennek indoka az, hogy ma a monarcha, a király jogosítványai, az alkotmányon alapszanak, jogkörük jogilag pontosan körülhatárolt.[72] Az első világháborút követően kimutatható a republikánus eszmerendszer térhódítása Európában, így ma már csak – a mini-államokat nem számítva – az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Dánia, Svédország és Norvégia tartotta meg a monarchikus államformát.

A Max Webertől nyert tipizálás szerint a monarchikus és a republikánus berendezkedés között elsősorban politikai-legitimációs különbség van. A monarchiában a monarcha legitimitása a tradíción alapszik. Hatalmának eredetét nem választási szabályok, hanem a trónöröklési rendelkezések rögzítik. A modern államiságban már nem a király a szuverenitás letéteményese, hanem – hasonlóan a republikánus államokéhoz – a szuverenitás letéteményese a nép. A monarcha megbízatása élethossziglan tart, ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy a monarcha lemondjon a trónöröklés rendje szerint őt követő személy számára. Ilyen volt, amikor János nagyherceg (Grand Duc) 2001-ben lemondott fia, Henry javára. A monarchia előnyeként szokták említeni azt, hogy biztosítani tudja az államfői tisztség stabilitását, miután az államfői tisztségről nem választás útján döntenek, ezért a monarchának nem kell figyelemmel lennie a napi politikára. A monarcha hatásköre országonként változik, vannak olyan országok, amelyek az alkotmány szintjén erős jogosítványokat adnak az uralkodónak (pl. Belgium, Luxemburg: részvétel a törvényhozó hatalomban, a király vagy Nagyherceg a végrehajtó hatalom feje), ennek ellenére a gyakorlatban legfeljebb a középerős köztársasági elnök jogállásával bírnak (pl. nem fordulhatnak az alkotmánybírósághoz sem). Az elmúlt évtizedekben összesen két alkalommal fordult elő, hogy az uralkodó nem írt alá egy a parlament által elfogadott törvényt: Belgiumban Baudouin (Baldvin) király 2000-ben megtagadta a parlament által elfogadott abortusz törvény szentesítését és kihirdetését, illetve 2008-ban Henry luxemburgi nagyherceg ugyancsak lelkiismereti okra hivatkozva nem szentesítette az eutanázia megkönnyítéséről szóló törvényt. Mindkét esetben találtak azonban olyan alkotmányos megoldást, amely lehetővé tette a törvények hatálybalépését. A monarchiákban az államfők inkább protokolláris, szimbolikus szerepkört töltenek be, a modern parlamentáris monarchiák mára már sokban hasonlóak a köztársasági államformához.

A republikánus elv a monarchikus elv tagadása. A köztársasági elnök nem része a törvényhozó hatalomnak, és a prezidenciális rendszereket leszámítva nem a végrehajtó hatalom feje. A köztársasági elnök a választással nyeri el tisztségét, az elnök racionális-jogi legitimációval rendelkezik. Az államfő választása történhet közvetlenül a nép által (legerősebb legitimáció) vagy közvetett módon a parlament útján. A meghatározott időre választott és újraválasztható köztársasági elnök jobban ki van téve a politikának, mint a monarcha, a köztársasági elnök megválasztása, újraválasztása érdekében a politikai pártok támogatására rá van szorulva. Ezért sokan a köztársasági elnök semlegességét a monarcha semlegességéhez képest gyengébbnek tartják. A köztársasági elnök megbízatása meghatározott időre szól, általában legalább egy alkalommal újraválasztható. Az a tény, hogy a köztársasági elnök olyan államfő, aki választással nyeri el tisztségét, jogi legitimációt biztosít számára. A XX. század második felétől kezdődően Európában a republikánus elv vált általánossá.

Az államforma fogalma tehát az adott állam politikai berendezkedését határozza meg, arra ad választ, hogy egy adott országban az államfői hatalmat ki gyakorolja. Az államfő, legyen az monarcha vagy köztársasági elnök, országonként eltérő jogosítványokkal rendelkezhet.

Az államfő általában az alábbi viszonylatokban nyilvánulhat meg:

  • a külkapcsolatok ellátása (pl. képviseli az államot a nemzetközi kapcsolatokban, nemzetközi szerződést köthet, fogadja és megbízza a nagyköveteket);

  • általános vagy egyedi jogi aktusokat bocsát ki (pl. királyi rendelet, köztársasági elnöki határozat);

  • kapcsolatban állhat a törvényhozó hatalommal (pl. parlamenti választások időpontjának kitűzése, a törvények kihirdetése, a parlament feloszlatása);

  • kapcsolatban van a kormánnyal (a miniszterelnök személyére javaslattétel, kinevezési jogkörök);

  • feladatai lehetnek az igazságszolgáltatást illetően (pl. egyéni kegyelmezési jogkör, elláthatja az igazságszolgáltatási tanács elnöki feladatait);

  • alkotmányvédelmező szerepet tölthet be (az intézmények őre, őrködés az államszervezet demokratikus működése felett, alkotmánybírósághoz fordulás joga).



[72]  Lásd Dezső Márta – Bragyova András: A köztársasági elnök a parlamentáris rendszerekben. Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodája, Budapest, 1989, 1. p.