Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

X. A nemzetközi jogforrások helye a jogrendszerben

X. A nemzetközi jogforrások helye a jogrendszerben

A nemzetközi jog – döntő mértékben – a független államok közötti kapcsolatokat szabályozza, a nemzetközi szerződések – ennek megfelelően – elsődlegesen az államokat kötelezik.[109] Vannak azonban olyan nemzetközi szerződések, amelyekből folyó kötelezettségek teljesítése az államok belső jogában történik, mert azok érintik az állampolgárok jogait és kötelességeit. Nagyon fontos alkotmányjogi kérdés tehát a nemzetközi jog és az államon belüli jog, a nemzeti jogrendszer viszonya.

A nemzetközi jog és a belső jog viszonyára vonatkozóan a nemzetközi jog tudományában kétféle felfogás, két nagy iskola alakult ki.

a) A monista (adopciós) irányzat a két jogrendszer egységéből indul ki. Ennek értelmében a belső jog és a nemzetközi jogszerves és elválaszthatatlan egységet képez. A nemzetközi jog normái tehát – ezen elmélet szerint – automatikusan, külön jogi aktus nélkül a belső jog részévé válnak. A nemzetközi jog szabályainak az állam jogrendszerébe történő beépítését jellemzően egy általános alkotmányi szabály végzi el.

Az adoptálás azonban nem jelent feltétlen alkalmazhatóságot is. Az államon belül alkalmazandó szabályok kétfélék lehetnek. Egy részük – a tartalom homályossága és pontatlansága miatt – kiegészítő belső jogalkotást igényel. Ezek a közvetlenül nem alkalmazható (non-self-executing) nemzetközi szerződések. A szerződések másik része belső jogi aktus nélkül is közvetlen alkalmazhatóvá(self-executing) válik.[110]

A monista irányzat elfogadása esetén óhatatlanul felvetődik az ún. primátus kérdése, vagyis az ugyanazon rendszerbe tartozó részek közül melyiket illeti meg a felsőbbség(szupremácia), vagy más megfogalmazásban az elsőbbség, azaz prio­ritás. Ma már általánosan elfogadottnak tekinthető a nemzetközi jog primátusát valló álláspont. Ennek értelmében a nemzetközi jogi norma magasabb rangú a belső jogi normához képest, összeütközésük esetén a nemzetközi normát kell alkalmazni.

b) A dualista(transzformációs)felfogás szerint a nemzetközi jog és a belső jog különálló, független és egyenrangú jogrendszerek. Ez az elmélet azon alapul, hogy a nemzetközi jognak – a belső joghoz képest – mások a sajátosságai, elsősorban a jogrendszer alanyaira, forrásaira, szankcióira, a normák címzettjeire és tartalmára tekintettel. A nemzetközi jog szabályai ezért csak akkor érvényesülhetnek a belső jogban, ha azokat az állam külön jogalkotással beépíti(transzformálja) a belső jogába, vagyis jogszabályi formában kihirdeti őket. A transzformáció eredményeként az eredetileg csak az államot kötelező nemzetközi norma az államon belül is alkalmazhatóvá válik.

A magyar jog dualista beállítottságú. Az Alaptörvény rendelkezései lényegében változatlanul hagyták korábbi alkotmányunk nemzetközi joggal kapcsolatos szabályait.

Az Alapvetés Q) cikk értelmében:

„(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkelválnak a magyar jogrendszer részévé.”

A (3) bekezdés első mondatával Alaptörvényünk ún. generális transzformációt valósított meg, vagyis a „nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak” elfogadásával a nemzetközi szokásjog, továbbá az ún. ius cogens, és művelt nemzetek által elismert általános jogelveket is a magyar jog részévé tette.[111] A korábbi alkotmányunk megegyező rendelkezésével összefüggésben az 53/1993. (X. 13.) AB határozat azt állapította meg, hogy ezzel ezek az „általánosan elismert szabályok” külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt ebben az általánosságban maga az Alkotmány (értsd Alaptörvény) hajtotta végre.

Ez az általános belső joggá tétel egyáltalán nem zárja ki, hogy egyes „általánosan elismert szabályokat” külön egyezmények (is) meghatározzanak és azok tekintetében külön transzformáció történjék. Az ENSZ Alapokmány és a genfi egyezmények tartalmaznak például ilyen szabályokat.

A (3) bekezdés második mondata a dualista felfogás lényegét tükrözi, miszerint a magyar jogrendszerben a nemzetközi jog más forrásai a kihirdető jogszabályuk által megvalósított speciális transzformációval válnak a belső jog részévé.

A Jat. 1. § (2) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályokra a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény értelmében nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szerződés esetében az Országgyűlés, egyébként pedig a Kormány adhat felhatalmazást. A felhatalmazást a nemzetközi szerződést kihirdető törvény vagy kormányrendelet tartalmazza. E törvény 9. §-a szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződést törvényben, egyéb eseteken kormányrendeletbenki kell hirdetni. Amint a 121/2009. (XII. 17.) AB határozat rámutat, a törvény szóhasználata szerinti „kihirdetés” valójában csak a „közzététel”, a szerződés szövegének publikálása. A kihirdetési rész ugyanis feltételes: a nemzetközi szerződés hatályba lépésétől függő, ezzel még nem lesz a szerződés a magyar jogrendszer része. A jelenlegi rendszerben a nemzetközi szerződések csak további nemzetközi jogi aktusok és azokat a magyar jogba átvevőa Magyar Közlönyben közzétett egyedi miniszteri határozat – közlések alapján lesznek alkotmányjogi értelemben a magyar jogban kihirdetett nemzetközi szerződések.

Ami a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos hierarchiát illeti, a magyar jogforrási rendszer a törvényben kihirdetett szerződést az Alaptörvény alatt, de a törvények felett álló jogszabálynak, a kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződést pedig a törvények alatt, de a kormányrendeletek felett elhelyezkedő jogi normának tekinti.

Végezetül, a teljesség kedvéért fel kell hívni a figyelmet arra a rendkívüli jelentőségű hatásra amelyet az Európai Unió joga gyakorol a tagállamok, így hazánk jogrendszerére is. Az Európai Unió azonban olyan – a nemzetközi jog hagyományos rendszerétől teljesen eltérő – sui generis, önálló jogszerrel bír, amelynek részletes bemutatására az európai jogi tanulmányok során kerül sor.



[109]  A nemzetközi jog definíciójáról lásd pl. Nagy Károly: Nemzetközi jog. Püski Kiadó, Budapest, 1999. 6–8. p. és Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég, Budapest, 2009, 359. p.

[110] Jakab András: i. m. 366. p.

[111] Jakab András: i. m. 371–375. p.