Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

7. fejezet - 7. Az államfő

7. fejezet - 7. Az államfő

Csink Lóránt

I. Az államfői hatalom jellege

Az államfő szerepe nem egységes az egyes államokban. A modern alkotmányokban alapvetően két modell különböztethető meg. Az egyikben az államfő a végrehajtó hatalomhoz köthető, döntően befolyásolja annak működését. Az e modellt követő államokban az államfő vagy egyszemélyben gyakorolja a végrehajtó hatalmat (prezidencializmus, alkotmányos monarchia) vagy pedig osztozik rajta egy testülettel (félprezidenciális államok).

A másik modell a semleges államfő, aki nem részese egyik hatalmi ágnak sem. Az ilyen államfőknek gyökeresen más a szerepe: egyrészt – mivel a klasszikus hatalmakon kívül állnak – csekély számú önálló és közvetlen hatáskörrel rendelkeznek, másrészt viszont nem helyettesíthető hatásköreik vannak arra az esetre, amikor „működési zavar” lép fel valamelyik hatalmi ágnál. A semleges államfő alapvető rendeltetése, hogy kiegyensúlyozza a hatalommegosztásból esetlegesen származó egyenetlenségeket.

Az államfőnek tehát – akár semleges, akár a végrehajtó hatalom birtokosa – jelentős szerepe van az államszervezetben. E modellek tiszta formája azonban sehol sem valósul meg. Az államfő ugyanis hagyományosan az állam képviselője is, az alkotmányok több olyan hatáskört delegálnak az államfőnek, amelyek gyakorlása során az államfő az állam nevében, képviseletében jár el. Valamennyi államfőre jellemző ez a kettősség; egyrészt fontos szerepet töltenek be az államszervezetben (a végrehajtó hatalom gyakorlójaként vagy pedig semleges „kiegyensúlyozóként”), másrészt pedig klasszikusan államfői, hatalmi ágakat nem érintő feladatokat látnak el (pl. állampolgársági ügyek, kegyelmezés stb.).

Az államfői intézmény nem csupán a kormányformával, hanem az államformával is összefügg. Az általánosan bevett gyakorlat szerint az államfő lehet köztársasági elnök vagy monarcha; e két típus közötti leggyakoribb megkülönböztetés, hogy amíg a köztársasági elnök választás útján szerzi meg hivatalát és tisztsége meghatározott időre szól, addig a monarcha öröklés útján válik államfővé és rendszerint élete végéig trónon marad.

A monarchikus államforma az I. világháborúig meghatározó jelentőségű volt Európában, a kontinens nagyhatalmai (az államformáját gyakran váltogató Franciaország kivételével) rendre monarchiák voltak. A 20. század közepétől a királyság háttérbe szorult, azokban az államokban pedig, amelyek megmaradtak monarchiának, az uralkodó szerepe átalakult, és tendenciaszerűvé vált a monarcha alkotmányos jogkörének a csökkenése.

Ugyan a monarchák hatáskörei, alkotmányos jogosítványai általában gyengébbek, mint a köztársasági elnököké, szimbolikus szerepük nagyobb. Az erősebb szimbolikus szerep – amellett, hogy a királyságokra amúgy is jellemző a tradíció – a monarcha állandóságával is magyarázható. Az uralkodó rendszerint élethossziglan (akár több évtizedig is) betöltheti hivatalát, ez alatt jelentős politikai tapasztalatot szerez, többet, mint a politikai élet többi szereplője.

Az erősebb szimbolikus szerepet a közjogtörténeti hagyományok is alátámasztják; azok szerint ugyanis a Koronának önmagában is legitimáló szerepe van.

Köztársaságok esetében sem lehet tagadni az elnök szimbolikus szerepét, ám az semmiképpen nem éri el a monarcháét.