Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

III. A köztársasági elnök megbízatásának keletkezése és megszűnése

III. A köztársasági elnök megbízatásának keletkezése és megszűnése

1. A köztársasági elnök választása

A köztársasági elnök megválasztására vonatkozó szabályok kialakításánál az alkotmányozó rendszerint két szempontot vesz figyelembe: a legitimációt és az eredményességet. A választási szabályoknak biztosítania kell, hogy a köztársasági elnök minél szélesebb körű támogatást élvezzen, mint ahogy azt is, hogy az elnökválasztás végső soron eredményes legyen. Ez a két feltétel azonban ellentmond egymásnak; ha az alkotmány széles konszenzust kíván meg, akkor nem biztos, hogy van olyan jelölt, aki ennek eleget tesz. Az európai államok e két szempont mentén állapítják meg a köztársasági elnök megválasztására vonatkozó szabályokat – szinte kivétel nélkül alkotmányi szinten.

Az európai alkotmányok által alkalmazott megoldások három csoportba sorolhatók. Egyes államok közvetlen (nép általi) választást vezettek be. Ez a megoldás a félprezidenciális államokra (pl. Franciaország, Lengyelország, Románia) jellemző, mivel a végrehajtó hatalmat gyakorló köztársasági elnök számára nélkülözhetetlen, hogy legitimációja közvetlenül a néptől származzon. A közvetlen választás azonban a parlamentáris berendezkedésű államoktól sem idegen (pl. Ausztria, Szlovákia).

A másik lehetséges megoldás, hogy a köztársasági elnököt a parlament választja meg, a legitimáció érdekében gyakran minősített többséggel, kétkamarás parlamenteknél a két ház együttes ülésén. A harmadik megoldás pedig, hogy a köztársasági elnök egy külön erre a célra létrehozott testülettől nyeri el a megbízatását.

1.1. A szavazás anyagi jogi szabályai

Magyarországon a köztársasági elnök személyének kiválasztásában az Országgyűlés kizárólagos döntési helyzetben van: a jelölés a képviselők, a választás a parlament hatáskörébe tartozik.

Az állampolgárságon, mint megválaszthatósági feltételen túlmenően az Alaptörvény – az általános európai gyakorlattal egyezően – életkori kitételt is tartalmaz: az lehet köztársasági elnök, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte.

A választást jelölés előzi meg; az indulhat jelöltként az első szavazáson, akit legalább a képviselők egyötöde írásban ajánlott; minden képviselő csak egy jelöltet ajánlhat érvényesen. A jelöltek közül az lesz megválasztott köztársasági elnök, aki megszerzi az összes képviselő kétharmadának a szavazatát. Az első szavazás alkalmával tehát az Alaptörvény a legitimációs szempontot hangsúlyozta, csak széles konszenzus eredményeképp választható meg a köztársasági elnök.

A második szavazás azonban az eredményességet helyezi előtérbe: ebben arra a két jelöltre lehet szavazni, akik az első szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták, és közülük az lesz köztársasági elnök, aki a több szavazatot kapta.[165] Mivel az Alaptörvény 11. cikk (4) bekezdése szerint a több szavazatot szerzett jelölt „tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára” lesz megválasztott köztársasági elnök, így nem érvényesül a határozatképesség főszabálya sem; a második szavazás akkor is eredményes, ha a képviselők több mint fele nem adott le szavazatot.

1.2. A szavazás eljárási szabályai

A szavazás idejére és módjára vonatkozó szabályokat szintén az Alaptörvény rögzíti. Szabályozza a választás időpontját (a korábbi elnök megbízatásának lejárta előtt legalább 30, legfeljebb 60 nappal, idő előtti megszűnés esetén 30 napon belül kell megválasztani a köztársasági elnököt), valamint a szavazás időtartamát (az eljárást két egymást követő napon belül kell lefolytatni).

Az Országgyűlés a köztársasági elnököt – a legtöbb személyi döntéshez hasonlóan – titkos szavazással választja. Ez a 9/2008. (I. 31.) AB határozat értelmében azt jelenti, hogy az Országgyűlésnek megfelelő feltételeket kell biztosítania ahhoz, hogy a képviselők szavazataikat a nyilvánosság kizárásával adhassák le, illetve, hogy a leadott képviselői szavazatok ne legyenek beazonosíthatók.

1.3. A megválasztott köztársasági elnök

A jelölt eredményes megválasztása szükséges, de nem elégséges feltétele a hivatal betöltésének. A köztársasági elnök hivatalba lépésétől (és nem megválasztásától) kezdve gyakorolja hatásköreit, így megbízatása is ettől az időponttól kezdődik. Ahhoz, hogy tisztségét betölthesse, még két feltételnek kell bekövetkeznie.

a) A megválasztottnak esküt kell tennie az Országgyűlés előtt. Ennek elmaradása esetén a hivatalát nem töltheti be. Az eskü szövegét azonban az Alaptörvény – szemben sok más alkotmánnyal – nem határozza meg. 2008. december 31-ig a köztársasági elnöki eskü szövegét a Házszabály rögzítette, a 9/2008. (I. 31.) AB határozat ezt azonban alkotmányellenesnek találta, mert a Házszabály – jogforrástani jellegéből eredően – csak saját működése körében állapíthat meg szabályokat, a köztársasági elnökre nézve nem.

b) Az Alaptörvény 11. cikk (6) bekezdésében rögzített időnek el kell telnie. Az államfői tisztséget nem láthatják el ketten egyszerre, így a megválasztott köztársasági elnök csak akkor léphet hivatalba, amikor a korábbi elnök ötéves megbízatása lejár. Ha pedig idő előtt szűnik meg a köztársasági elnök megbízatása, akkor az eredményes választást követő 8. napon lép hivatalba.

2. Az elnöki megbízatás megszűnése

Az elnöki megbízatást négy tényhelyzet (elnöki ciklus lejárta, halál, feladatkör ellátását 90 napon túl ellehetetlenítő állapot, valamint az a körülmény, hogy a megválasztáshoz szükséges feltételek már nem állnak fenn) és három jognyilatkozat (összeférhetetlenség kimondása, lemondás, megfosztás) szüntetheti meg.

2.1. A megbízatást megszüntető tényhelyzetek

a) A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja, a hivatalba lépéstől számított öt év elteltével a megbízás automatikusan megszűnik. Ettől független kérdés, hogy a köztársasági elnök egyszer újraválasztható erre a tisztségre, mivel az újraválasztás új megbízatásnak (és nem a régi meghosszabbításának) számít.

b) Természetszerűleg megszünteti az elnöki megbízatást az is, ha a köztársasági elnök hivatali ideje alatt meghal.

c) Megszünteti az elnöki megbízatást az is, ha a köztársasági elnök önhibáján kívül 90 napon túl nem tudja hivatali feladatait ellátni. Ilyenkor a 91. napon a megbízatás automatikusan megszűnik. Az Alaptörvény 12. cikk (4) bekezdése szerint az Országgyűlés a jelenlévő tagok kétharmadának szavazatával határoz annak megállapításáról, hogy a köztársasági elnök 90 napja nem tudja ellátni feladatait. Ez a határozat azonban nem konstitutív; az elnöki megbízatást a tényhelyzet szünteti meg, és nem az Országgyűlés határozata.

d) Megszűnik a köztársasági elnök megbízatása akkor is, ha a választáshoz szükséges feltételek már nem állnak fenn. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény 10. cikk (2) bekezdése csak a magyar állampolgárságot és a 35. életév betöltését teszi feltétellé, ez a megszűnési ok gyakorlatilag csak a magyar állampolgárság megszűnését jelentheti. E megszűnési okról is az Országgyűlés hoz – deklaratív – határozatot, a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával.

2.2. A megbízatást megszüntető jognyilatkozatok

a) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet kivéve – díjazást nem fogadhat el. Ennek megsértése esetén az Országgyűlés a jelenlévő képviselő kétharmadának szavazatával kimondhatja az összeférhetetlenséget, ami az elnöki megbízatást megszünteti.

b) A köztársasági elnök saját tényeivel is rendelkezhet a megbízatása megszüntetéséről: lemondhat tisztségéről.

c) A köztársasági elnök politikai felelősséggel nem tartozik, közjogi felelősséggel viszont igen. A korábbi szabályozáshoz képest az Alaptörvény lényegesen egyszerűsítette a köztársasági elnök jogi felelősségére vonatkozó anyagi jogi szabályokat. Az új szabályozás értelmében a köztársasági elnököt két esetben lehet megfosztani a tisztségétől.

  • 1) Megfosztható a köztársasági elnök a tisztségétől, ha szándékosan megsérti az Alaptörvényt, vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely más törvényt. Az Alaptörvény szövegezéséből az következik, hogy megfosztásnak minden esetben csak szándékos magatartás esetén van helye. Különbség azonban, hogy a törvénysértés csak a „tisztség gyakorlásával összefüggésben” (tehát a hivatali teendők ellátása során) vezethet megfosztáshoz, ha a köztársasági elnök Alaptörvényt sért, akkor attól függetlenül megfosztható, hogy e jogsértés összefügg-e az elnöki tisztség gyakorlásával vagy sem.

  • 2) Szintén megfosztható a tisztségétől a köztársasági elnök, ha szándékos bűncselekményt követ el.

  • A felelősségre vonási eljárásban az Országgyűlésnek és az Alkotmánybíróságnak van szerepe. Az előbbi feladata az eljárás kezdeményezése (amelyre a képviselők 1/5-e jogosult) és megindítása (az összes képviselő kétharmadának szavazata alapján). Anyagi jogi kérdésekről az Országgyűlés nem dönt, a „történeti tényállás” megállapítása és a szankció alkalmazása az Alkotmánybíróság feladata. Ez a funkció nem alkotmánybíráskodás, e hatáskörében az Alkotmánybíróság ténybíróságként jár el. Hangsúlyos, hogy a megfosztás kimondása csak lehetőség; akkor sem kötelező, ha az alapul szolgáló tények erre okot adnak.

  • Ha a megfosztás alapja az volt, hogy a köztársasági elnök szándékos bűncselekményt követett el, akkor utána a büntetőeljárást – az általános szabályok szerint – bíróság folytatja le. Ha a köztársasági elnök által elkövetett bűncselekmény gondatlan volt, vagy szándékos ugyan, de az Alkotmánybíróság mégsem fosztotta meg a köztársasági elnököt a tisztségétől, akkor büntetőeljárásra csak a hivatali idő letelte után kerülhet sor.



[165]  Az Alaptörvény 11. cikk (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról az esetről is, ha szavazategyenlőség alakul ki: ha az első szavazás alkalmával a második helyen holtverseny alakul ki, kettőnél több jelölt is részt vehet a második szavazáson.