Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

V. A köztársasági elnök jogállása

V. A köztársasági elnök jogállása

Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése szerint a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét”, és „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. A (2) bekezdés hozzáteszi, hogy a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka. Korábban ugyanezeket a fordulatokat használta az Alkotmány is.

Az Alaptörvény e nevesített szabályai nem tartalmaznak hatásköröket [48/1991. (IX. 26.) AB határozat, 36/1992. (VI. 10.) AB határozat]. Ehelyett a köztársasági elnök államszervezetben betöltött helyét jelölik ki: az államfő nem tartozik egyik hatalomhoz sem, semleges hatalmat képvisel. Emellett az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése olyan szempontokat, értékeket képvisel, amelyeket a köztársasági elnöknek valamennyi hatáskörének gyakorlása során meg kell testesítenie.

A „főparancsnok” nem katonai rang, vagy beosztás, és semmiképpen nem az következik belőle, hogy a köztársasági elnök a Honvédség első számú vezetője. A köztársasági elnök a Honvédségnek nem vezetője, hanem irányítója – de az irányításra sincs az Alaptörvény alapján kizárólagos felhatalmazása. A Honvédség irányításának joga megoszlik ugyanis a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak, valamint a semleges hatalmat gyakorló köztársasági elnök között.

A köztársasági elnök főparancsnoki jogköréből két követelmény érvényesül. Egyrészt a köztársasági elnök helyettesíti az Országgyűlést annak akadályoztatása esetén rendkívüli állapot, szükségállapot kihirdetésében, hadiállapot kinyilvánításában és a Honvédelmi Tanács létrehozásában. E tekintetben azonban az államfő jogköre korlátozott: rendkívüli állapot kihirdetésére csak az Országgyűlés akadályoztatása esetén jogosult, és ehhez is szükséges az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök egybehangzó döntése.

Jogállásból másrészt az következik, hogy a köztársasági elnököt legalább egyetlen klasszikus főparancsnoki jogkörrel fel kell ruházni. Ez alapján a köztársasági elnöknek kinevezési, felmentési, előléptetési jogai vannak, továbbá ilyen minőségében jóváhagyja az ország védelmi tervét. Az elnök e jogkörei – a parlamentáris kormányformából kifolyólag – a törvényhozás útján jelentősen nem bővíthetők.

A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. E fordulatból kitűnően az államfőnek – az alkotmányjogi jogosítványain túlmutató – szimbolikus szerepe is van; a nemzetre, annak egységére tekintettel kell hatásköreit gyakorolnia, állásfoglalásait megtennie.

Az Alaptörvény által több helyen használt nemzet-fogalom túlmutat a politikai nemzet fogalmán, és magába foglalja mind a magyar állampolgárokat (nemzetiségre tekintet nélkül), mind a magyar nemzetiségűeket (állampolgárságra tekintet nélkül). Hatáskörei gyakorlása során viszont a köztársasági elnöknek a politikai nemzetet kell előtérbe helyeznie, hiszen joghatósága a magyar állampolgárokra terjed ki. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy szimbolikus szerepkörében, állásfoglalásaiban a kulturális értelemben vett nemzet fogalmának is jelentőséget tulajdonítson.

A köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ez az „őrködés” testesíti meg az államfői hatalom semlegességét. A köztársasági elnök formálisan sem részese a végrehajtó hatalomnak, ha az államszervezet „magától” is demokratikusan működik, a semleges köztársasági elnök nem jogosult beavatkozni; erre csak akkor van szükség és lehetőség, ha zavar keletkezik az államszervezet demokratikus működésében. Ilyen esetben feléled a köztársasági elnök „őrködési” funkciója, amelynek birtokában joga és kötelezettsége a zavar elhárítása, hogy ezt követően ismét „magára hagyja” az államszervezetet. Az alkotmányozó által felvázolt eme modell Benjamin Constant államszervezeti elképzelésével rokonítható.

Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködése jegyében a köztársasági elnök önálló politikai döntést hozhat. Ezen döntések közös jellemzője, hogy véglegesek, felülbírálhatatlanok, és sem a köztársasági elnök, sem más nem visel értük politikai felelősséget. Az Alaptörvény 9. cikk (6) bekezdése meghatároz olyan eseteket, amikor a köztársasági elnök – az államszervezet demokratikus működése feletti őrködésre hivatkozva – megtagadhatja a hatáskör teljesítését. Az „őrködés” azonban nem korlátozódik ezekre a hatáskörökre. Az „őrködéssel” hozható összefüggésbe például az Országgyűlés feloszlatása is az Alaptörvény 3. cikk (3) bekezdése alapján, továbbá az is, hogy jogkörei szükségállapot idején felerősödnek; ilyenkor rendeleti úton vezethet be rendkívüli intézkedéseket.