Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

VIII. Az Országgyűlés más hatáskörei

VIII. Az Országgyűlés más hatáskörei

1. Az Országgyűlés személyi döntései

Az Országgyűlés alkotmányos helyzetéből következőn más hatalmi ágak működését is befolyásolni tudja. Népképviseleti funkciójából adódóan, mint az alkotmányos legitimáció letéteményese, más alkotmányos szervekkel kapcsolatos legfontosabb személyi döntések meghozója. Az Alaptörvény értelében megválasztja a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosait és helyetteseit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét. E döntések révén az Országgyűlés a tágan értelmezett kormányzás, továbbá az államszervezet központi intézményeinek döntő személyi feltételeit határozza meg. A legtöbb esetben a megválasztás feltétele az összes képviselők kétharmadának a támogatása (pl. az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke, az alapvető jogok biztosa és helyettesi stb.). Az Országgyűlés által megválasztott személyek megválasztásukat követően esküt tesznek, és aláírják az eskü szövegét. A miniszterelnök megválasztásához abszolút többség szükséges. A miniszterelnökkel szemben a miniszterek, államtitkárok kinevezése a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. A személyi döntések esetében az Országgyűlés rendszerint titkos szavazással határoz. Így választja meg az Országgyűlés a köztársasági elnököt, az Állami Számvevőszék elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, valamint a legfőbb ügyészt.

2. Az Országgyűlés esetszerű döntései

Az Országgyűlés az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet feloszlathatja. Mindezidáig az Országgyűlés e hatásköre csak lehetőségként merült fel. Azokban az esetekben, amikor egy önkormányzatnál súlyos zavarok merültek fel, az Országgyűlés döntését megelőzően találtak jogi vagy politikai megoldást. Tekintettel arra, hogy súlyos jogkövetkezményről van szó, megfelelő fékek kerültek beépítésre a döntéshozatal előtt. A feloszlatásra a kormány javaslatára kerülhet sor, és az előterjesztésnek az Országgyűléshez történő benyújtását megelőzően a kormánynak ki kell kérnie az Alkotmánybíróság véleményét.

Az Országgyűlés gyakorolja a közkegyelmet. A közkegyelem – amely szemben áll a köztársasági elnök által nyújtható egyéni kegyelemmel – gyakorlására nincs általános törvényi szabályozás, az Országgyűlés esetenként, külön törvény útján dönthet büntetések, illetve büntetőeljárások semmissé nyilvánításáról. Az Alkotmánybíróság korábbi döntésében már kifejtette, hogy a közkegyelem az Országgyűlésnek az Alkotmányban foglalt felhatalmazáson alapuló olyan közhatalmi aktusa, amelyet szabad belátása szerint gyakorol. Senkinek nincs a közkegyelemre alanyi joga. Az Alkotmány a közkegyelem gyakorlása tekintetében nem ír elő feltételeket és korlátozó rendelkezéseket sem tartalmaz.[209] Ilyen közkegyelemmel kapcsolatos törvény volt az 1990. október 25–28. között lefolyt ún. taxisblokád résztvevői számára adott közkegyelem.[210] Különbséget kell tenni a közkegyelem és az ún. semmisségi törvények között: semmisségi törvény esetében a törvényhozó politikai, jogi és erkölcsi elégtételt kíván adni jogerős büntetőítéletek bírósági megsemmisítése útján.[211]

Országgyűlési jogkör a különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos döntések meghozatala. Az Alaptörvény külön rendelkezik mindkét esetkörről. A különleges jogrend hatálya alá tartozik a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. A katonai hadműveletekben történő részvételről való döntés esetében megkülönböztetendő, hogy a katonai hadműveletben való részvétel a NATO, illetve az Európai Unió döntésén alapszik-e, vagy az a magyar állam független döntése. Az előző esetben a kormány hatáskörébe tartozik a döntés, ezzel szemben amennyiben a magyar állam önálló döntéséről van szó, akkor az Országgyűlés kétharmados többségű szavazatára van szükség a katonai hadműveletekben való részvételhez.

Irodalom

Dezső Márta – Kukorelli István: Az Országgyűlés. In: Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

Gillespie, Alisdair: The English Legal System. Oxford University Press, 3rd Edition, 2011.

Holló András – Balogh Zsolt (szerk.): Az értelmezett Alkotmány. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005.

Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2011.

Jakab András: Miért nincs szükségünk második kamarára? Politikatudományi Szemle, XX/1.

Jefferson, Thomas: A Manual of Parliamentary Practice: for the Use of the Senate of the United States. (2nd ed. Joseph Milligan, Georgetown – William Cooper, Washington, 1812.

Mezey Barna – Szente Zoltán (szerk.): Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

Norton, Philip: Legislatures. Prentice Hall PTR, 1990.

Pikler Kornél: A polgári parlamenti házszabályok fejlődése. Jogtudományi Közlöny, 1969/4.

Salamon László: A parlament szervezetének alapkérdése; az egy- és kétkamarás parlament. Magyar Közigazgatás 2001/5.

Samu Mihály: Az alkotmányozás és a második kamara. Belügyi Szemle, 1996/6.

Soltész István (szerk.): Az Országgyűlés feladatai. Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2002.

Somogyvári István: A magyar parlamenti rendszer reformja. Társadalmi Szemle, 1998/8–9.

Szabó Zsolt: A parlamenti ellenőrzés fogalma és eszközei. Közjogi Szemle 2010/3.

Szente Zoltán: Bevezetés a parlamenti jogba. Atlantisz, Budapest, 1998.



[209]  Lásd 40/B/1990. AB határozat, megerősítve a 39/1991. (VII. 3.) AB határozattal.

[210]  Lásd 1991. évi V. törvény.

[211]  Lásd pl. az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényt.