Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

III. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa

III. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa

1. Az intézmény létrejöttének körülményei

Az országgyűlési biztosok korábban ismeretlen intézményének bevezetését Magyarországon a Nemzeti Kerekasztal megbeszélésein született politikai döntés alapozta meg, a jogi keretet pedig az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény biztosította. Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a jogintézménynek nincsenek hazai hagyományai, modellként a skandináv országokban – elsőként Svédországban kialakult – ombudsmani intézmény szolgált.

Ennek megfelelően a magyar országgyűlési biztosok esetén is felismerhetők voltak, és ez az Alaptörvény hatályba lépésével sem változott, a különböző európai ombudsmanokat általában jellemző ismérvek: a függetlenség, a parlament általi választás, a jogvédelmi szerep a közigazgatás működésének hibáival szemben, a széles és kötetlen vizsgálati jogosultság, valamint ajánlástételi jog ügydöntő hatalom helyett.

Az Alkotmány két országgyűlési biztost nevesített, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát (a továbbiakban: általános biztos), valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát (a továbbiakban: kisebbségi biztos), akiket az Országgyűlés választott az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával. Az Országgyűlés alkotmányos felhatalmazással rendelkezett továbbá arra, hogy az egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztosokat válasszon.

Az országgyűlési biztosok működésének közös szabályait az Országgyűlés először az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló – kétharmados – 1993. évi LIX. törvényben (Obtv.) alkotta meg, amely más törvény eltérő rendelkezése hiányában irányadó a külön biztosokra is. Az Alkotmány és a részletes szabályokat tartalmazó törvények értelmében a magyarországi ombudsmani intézményrendszer négytagú volt: általános biztost, kisebbségi biztost, adatvédelmi biztost, valamint a jövő nemzedékek országgyűlési biztosát választotta az Országgyűlés (az utóbbi tisztséget csak 2007. december 1-jével hozta létre az Országgyűlés, ezt megelőzően a negyedik biztos az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese volt).

Az Alaptörvény jelentős változást hozott. A korábbi állampolgári jogok országgyűlési biztosa immár valóban általános hatáskörű alapvető jogok biztosa elnevezést viselve folytatja tevékenységét, míg a korábbi, önálló rész-hatáskörű szak-ombudsmanok közül ketten, a kisebbségi biztos és a jövő nemzedékek biztosa az ezt követően az alapvető jogok biztosának helyetteseiként működnek. A továbbiakban a helyetteseket a biztos javaslatára választja meg az Országgyűlés. Hatáskörük, főként annak gyakorlása az alapvető jogok biztosától is függ. Az adatvédelmi biztos tisztsége ennél is jelentősebb változáson ment keresztül: a tisztség megszűnt, és feladatait új, az Alaptörvény elnevezése szerint független hatóság (a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) látja el. Utóbbi tehát beépül a közigazgatás szervezetébe, ezért szerepével az országgyűlési intézmények körében nem szükséges foglalkoznunk.

2. Az alapvető jogok biztosának jogállása

A jelenlevő képviselők többségének szavazatával elfogadandó statútum-törvény (a 2011. évi CXI. törvény az alapvető jogok biztosáról, a továbbiakban: Ajbtv.) és az összes képviselő kétharmadának igen szavazatát igénylő választás stabil (habár a korábbi kétharmados törvénynél könnyebben változtatható) alkotmányos és parlamenti legitimációt biztosít az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek, akiknek hat éves mandátuma eltér az őket megválasztó Országgyűlés négyéves megbízatásától.

A közszolgálat rendszerében miniszteri jogállású biztosra a köztársasági elnök tesz javaslatot, a jelöltet az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező bizottságai meghallgatják. Az Ajbtv.-ben meghatározott összeférhetetlenségi szabályok és választási feltételek igen kevesek számára teszik elérhetővé az alapjogi biztossá választást. Az alapvető jogok biztosává és helyettesévé csak a harmincötödik életévét betöltött, kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább tízévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogász választható, aki az alapvető jogokat (helyettesei esetén: a jövő nemzedékek érdekeit, illetve a nemzetiségek jogait) érintő eljárások lefolytatásában, felügyeleté­ben vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkezik.

A pozitív feltételeknek eleget tevőket kizárási okok is terhelik. Akkor választható meg a jelölt, ha a választásra irányuló javaslat megtételének időpontját megelőző négy évben nem volt országgyűlési, európai parlamenti vagy önkormányzati és nemzetiségi önkormányzati képviselő, köztársasági elnök, a Kormány tagja, államtitkár, közigazgatási vagy helyettes államtitkár, polgármester, alpolgármester, jegyző, a Magyar Honvédség, rendvédelmi (vagy ilyen feladatot ellátó) szerv hivatásos állományú tagja, valamint párt alkalmazottja vagy tisztségviselője.

Az alapjogi biztos és helyettesei megbízatása továbbá összeegyeztethetetlen minden más állami, önkormányzati, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással, más kereső tevékenységet nem folytathatnak, és egyéb tevékenységéért – a tudományos, az oktatói, a művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá lektori és a szerkesztői tevékenységet kivéve – díjazást nem fogadhatnak el. Nem lehetnek gazdasági társaság vezető tisztségviselői felügyelőbizottságának tagjai, illetve gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett tagjai.

Az Alaptörvény az alapjogi biztos függetlenségéről nem ejt szót, az Ajbtv. viszont bonyolult garanciarendszerrel védi azt. A 11. §-a szerint az alapjogi biztos és helyettesei eljárásuk során függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve és tevékenységükkel összefüggésben nem utasíthatók. Függetlenségét hivatott biztosítani az országgyűlési képviselőkkel azonos terjedelmű mentelmi jog.

Az alapjogi biztos és helyettesei függetlenségét az őket választó Országgyűlés kapcsolatában az Ajbtv. világosabbá teszi a korábbi Obtv.-hez képest. Míg az Obtv. 2. §-a szerint az Országgyűlés kizárólag neki felelős megbízottként választotta meg az országgyűlési biztosokat, az Ajbtv. ezt a fordulatot már nem használja. Változatlanul fennáll viszont a biztos évenkénti beszámolási kötelezettsége, és kérdés is intézhető hozzá. Mindez az Ajbtv. 11. §-ban biztosított eljárási függetlenséget nem csökkenti, vagyis az Országgyűléssel szembeni beszámolási kötelezettség nem jelenti azt, hogy az Országgyűlés jogosult lenne utasítást adni az alapjogi biztosnak konkrét ügyben való eljárásra – a biztos így működése során az őt választó Országgyűléstől is független. A beszámoló elfogadásáról országgyűlési bizottság által benyújtott határozati javaslat alapján az Országgyűlés dönt. A határozati javaslat, és ezáltal a beszámoló esetleges elutasítása bizalmi elemet tartalmaz.

Az Országgyűléssel szembeni függetlenséget garantálják az Ajbtv.-nek a biztosi tisztség megszűnésére vonatkozó szabályai. A megbízási időtartam letelte és a halál objektív megszűnési okok, a lemondás az alapjogi biztos egyoldalú akarat-elhatározásán múlik (bár „siettethető”). Az összeférhetetlenség kimondása ugyan a megbízó Országgyűlés joga, de az összeférhetetlenségi okok pontosan szabályozottak, és az összeférhetetlenségi eljárás során a képviselők kétharmadának kell döntenie először az összeférhetetlenségi ok fennállásáról, azután a tisztség megszűnéséről. A felmentés szintén csak törvényi feltételek fennállása esetén alkalmazható, akkor, ha az országgyűlési biztos neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak. A felmentés párja, a tisztségtől való megfosztás az egyetlen szabadabb mérlegelést lehetővé tevő tisztség-megszüntetési ok. Erre akkor kerülhet sor, ha az országgyűlési biztos neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetőleg jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon a tisztségére méltatlanná vált. A tisztségtől való megfosztást azonban csak az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága indítványozhatja. A méltatlanná válás a nyilvánosság előtt igazolandó a mentelmi bizottság indítványának vitája során, ezzel együtt a „méltatlanná válás” fogalom bizonytalansága kiszolgáltatottá is teszi az országgyűlési biztosokat. A korábbi szabályozáshoz képest új megszűnési okként szabályozza az Ajbtv. azt az esetet, amikor a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn. Ez lényegében a jogászi végzettséget igazoló oklevél visszavonását jelentheti csak, minthogy az életkor nem veszíthető el, és a már megszerzett tapasztalat sem csökkenhet az időmúlással.

3. Az alapjogi biztos eljárásának feltételei

Az alapvető jogok biztosának feladata az, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és azok orvoslása érdekében kezdeményezésekkel éljen. Működésének célja tehát az összesalapvető (alkotmányos) joggal (valamint alkotmányos elvekkel és tilalmakkal) kapcsolatos jogvédelem.

Az Alkotmány hatálya idején, az Obtv. szabályozásával összefüggésben az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az országgyűlési biztosok feladata a végrehajtó hatalommal kapcsolatos különleges parlamenti ellenőrzés, és ez is az állampolgári jogokkal összefüggésben. „A parlamenti ellenőrzés szervei – közöttük a parlamenti biztosok hivatalai – a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák.”[232]Illetve: „Az Alkotmánybíróság az indítványok vizsgálatakor különös súllyal mérlegelte azt a körülményt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, általános helyettese, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa, valamint az adatvédelmi biztos alkotmányos intézménye fontos szerepet tölt be a végrehajtó hatalom ellenőrzésében, az állampolgárokat az állammal szemben megillető védelem megteremtésében.”[233]Nincs ok arra a következtetésre, hogy mindez ne lenne irányadó az Alaptörvény hatálya alatt az alapvető jogok biztosára is.

Az Alaptörvény a jogvédelem ellátását visszásság észleléséhez köti, ennek jelentéséhez azonban támpontot nem fűz. Visszásságon nyelvtani értelemben az alkotmányos jogokkal kapcsolatos helytelen, rendellenes, kellemetlen helyzetet kell érteni. A korábban hatályban volt Obtv. (javaslatkori idején megfogalmazott) miniszteri indokolása szerint az alkotmányos jogokkal összefüggésben okozott – és tágan értelmezendő – sérelem, illetve ennek közvetlen veszélye tartozik a visszásság fogalomkörébe azzal, hogy a fogalom pontosítását a jogalkalmazás során kell kialakítani. Ezen az Ajbtv. (illetve a rá vonatkozó javaslat miniszteri indokolása) nem változtatott.

Az alapvető jogok biztosa és helyettesei látszólag a hozzájuk – illetékmentesen – benyújtott valamennyi beadványt kötelesek megvizsgálni, ám a törvény 18. §-a meghatározza, hogy ki fordulhat hozzájuk, vagyis ténylegesen csak a törvény feltételeinek megfelelő beadványok vizsgálandók: azok, amelyeket azért nyújtanak be, mert valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv tevékenysége során a beadványt benyújtó személy alapvető jogát sérti vagy ennek közvetlen veszélyével jár, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

A törvény beadványt tevőről beszél, de ez nem túl jelentős személyi feltétel. Végső soron még a névtelen – vagyis azonosíthatatlan személytől származó – beadvány vizsgálata sem kizárt, mivel a törvény 20. § (3) bekezdése csak lehetővé, nem pedig kötelezővé teszi biztos számára a névtelenül benyújtott panasz vizsgálat nélküli elutasítását. Az alapjogi biztos továbbá hivatalból – azaz beadvány hiányában – is jogosult eljárni. Az eljárás tárgyi feltételei nehezebben értelmezhető rendszert alkotnak. Az Ajbtv. szerint a biztos nem köteles eljárni, ha a sérelem csekély jelentőségű, és nem járhat el (mivel a törvény szerint az ilyen beadványt „elutasítja”), ha a beadvány nem vizsgálható intézménnyel szemben tartalmaz panaszt, az eljárási feltételek hiányoznak, egy éven túli, 1989. október 23-a előtti, bíróság által felülvizsgált, nyilvánvalóan alaptalan, illetve azt ismételten, érdemben új tény, adat közlése nélkül terjesztették elő, továbbá akkor is, ha a beadványt tevő kérte, hogy kilétét a biztos ne fedje fel, ám enélkül a vizsgálat nem folytatható le. Más esetekben – ha a beadvány hatóság vagy közszolgáltató eljárását kifogásolja –, el kell járnia.

A tárgyi feltételek körében a törvény eredeti 18. §-a taxatívnak látszó, de csak más törvények alkalmazásával értelmezhető vizsgálható intézményi, elsősorban hatóságokra és közszolgáltatást végző szervekre kiterjedő felsorolást tartalmaz. A közszolgáltatókra a törvény a korábbinál pontosabb támpontokat nyújt, vizsgálhatóságuk indoka az, hogy nem hatósági tevékenységet folytatnak, ugyanakkor a szolgáltatások jelentősen érintik az alkotmányos jogokat. A törvény lényegében a korábbi országgyűlési biztosok gyakorlatában előfordult esetek szerint közszolgáltatónak minősített szerveket sorolja fel: állami vagy önkormányzati feladatot ellátó, illetve e feladat ellátásában közreműködő szerv, közüzemi és egyetemes szolgáltató, állami vagy európai uniós támogatás nyújtásában vagy közvetítésében közreműködő szervezet, jogszabályban közszolgáltatásként megjelölt tevékenységet végző vagy kötelezően igénybe veendő szolgáltatást nyújtó szervezet. A törvény meghatározza azokat a szerveket is, amelyek tevékenységét a biztos nem vizsgálhatja. Ezek: az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a bíróság, valamint az ügyészség (a nyomozást végző szervei kivételével). A törvény 39. §-a értelmében kivételesen, természetes személyek nagyobb csoportjának alapvető jogait súlyosan sértő tevékenység vagy mulasztás esetén a biztos más – de a kivételek közé nem tartozó – szervekkel szemben is eljárhat.

Az eljárás időbeli feltételei is viszonylag egyértelmű keretet biztosítanak. Az Ajbtv. 18. §-a szerint az alapjogi biztos vizsgálati lehetősége a korábbi Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény hatálybalépését, 1989. október 23-át követően indult eljárásokra terjed ki. Ha az ügyben jogerős határozat született, a biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet fordulni. Jogerősnek azt a határozatot kell tekinteni, amelyet a beadványt tevő további közigazgatási – rendes – jogorvoslati eszközzel nem támadhat meg. Ha a beadványt tevő az ügyben született jogerős határozat közlésétől számított egy éven túl fordul az országgyűlési biztosokhoz, ő legfeljebb hivatalbóli vizsgálódási joga folytán járhat mégis el.

Az alapjogi biztosnak a beadvány elfogadhatóságáról (úgyszintén az érdemi vizsgálat alapján) hozott döntése végleges, ellene nincs helye jogorvoslatnak.

4. Az alapvető jogok biztosának eljárása

Az alapjogi biztos feladata tehát az alapvető jogokkal kapcsolatos visszásság vizsgálata, illetve az általa kezdeményezhető kivizsgáltatás. Az Ajbtv. 21. §-a meghatározza a vizsgálati módszereket: helyszíni ellenőrzést folytathat, azaz a hatáskörébe tartozó és vizsgált hatóság helyiségeibe beléphet, adatokat és felvilágosítást kérhet, a keletkezett iratokba betekinthet, azok megküldését, illetőleg másolat készítését kérheti, közmeghallgatást folytathat. Ezen felül a vizsgált ügy intézőjét vagy az eljárást folytató szerv bármely munkatársát meghallgathatja, az érintett szerv, annak felügyeleti szerve vagy más illetékes szerv vezetőjét vizsgálat lefolytatására kérheti fel. A minősített adat megismerése általában nem korlátozza a vizsgálatot, ám az országgyűlési biztos ilyen esetben különleges szabályok szerint jár el, és a titkot köteles megőrizni. A törvény továbbá pontosan meghatározza azokat a minősített adatokat, amelyekbe a biztos nem tekinthet be.

A feltárt visszásság orvoslása az Alaptörvény egyértelmű megfogalmazása szerint nem az biztos és helyettesei feladata – nem maguk orvosolják azt, hanem csak kezdeményezni jogosultak az orvoslást jelentő eszközök alkalmazására képes személy vagy intézmény intézkedését. A visszásság orvoslását célzó kezdeményezés, amelyet a biztos a vizsgálatról készült jelentésbe foglal, terjedelme szerint általános vagy egyedi. Az egyedi intézkedés „beadványhoz kötöttséget” feltételez, vagyis azt jelenti, hogy az biztos és helyettesei csak az általuk konkrétan kivizsgált vagy kivizsgáltatott visszásságot orvosoltatják (represszív-reparatív kezdeményezés). Általános intézkedés-kezdeményezési jogosultságuk gyakorlásának egy kivizsgált vagy kivizsgáltatott visszásság szükséges feltétele ugyan, de kezdeményezésük lényegében korlátlan terjedelmű lehet, nem csak a feltárt ügyre, és nem is feltétlenül már bekövetkezett esetekre vonatkozik. Az általános intézkedés megnyilvánulhat jogszabály alkotásának kezdeményezésében is (absztrakt, normatív-preventív kezdeményezés).

Az Ajbtv. 31. §-ában szereplő ajánlás általános intézkedés, mivel címzettje – a vizsgálattal érintett szerv felügyeleti szerve –, illetve tartalma a törvényben nem nevesített. Az ajánlás címzettjének kötelességei vannak a biztossal szemben, legalább válaszolni köteles az ajánlásra. Az biztos ennek alapján az ajánlást fenntarthatja, módosíthatja vagy visszavonhatja, ha pedig a válasszal vagy az abban leírt intézkedéssel nincs megelégedve, az Országgyűlés elé tárhatja az ügyet (rendkívüli intézkedésként). Szintén általános intézkedés a visszásságot okozó szervnek címzett kezdeményezés. Az ajánlással szemben különbséget jelent az, hogy ha a megkeresett szerv a kezdeményezéssel nem ért egyet, azt köteles felügyeleti szervéhez felterjeszteni.

Az Ajbtv. – a megfelelő feltételek fennállása esetén – olyan intézkedésekre is feljogosítja az alapjogi biztost, amelyek csak meghatározott szervezeteknek címezhetők, illetve amelyek nevesített eljárások megindítását célozzák. Ezek: az Alkotmánybíróság eljárásának, az ügyészi intézkedésnek, fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőeljárás, továbbá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárásának, illetve – a visszásság jövőbeni elkerülése érdekébenjogalkotás kezdeményezése. A biztos jogosult továbbá arra is, hogy konkrét ügyet az Országgyűlés elé terjesszen. Ez rendkívüli intézkedés, mivel a törvény kifejezetten előírja, hogy csak akkor élhet vele, ha az egyéb intézkedései eredménytelennek bizonyultak.

Az Ajbtv. 41. §-a az országgyűlési biztosok segítésére hivatal felállítását rendeli el, melynek működési költségeit és létszámát az állami költségvetés külön fejezetében kell meghatározni, a Hivatal államtitkári besorolású főtitkárát és a hivatalban foglalkoztatott köztisztviselőket az alapvető jogok biztosa, saját munkatársaikat pedig a helyettesei maguk nevezik ki és mentik fel. A Hivatal szervezetét és működését az alapjogi biztos állapítja meg.

Az alapjogi biztos és helyettesei egymás közötti kapcsolatát az Ajbtv. rendezi: a helyettesek saját feladatkörükben önállóan járnak el, de bizonyos intézkedéseket csak a biztos útján gyakorolhatnak. Így felhívják az alapvető jogok biztosának figyelmét a természetes személyek nagyobb csoportját érintő jogsértés veszélyére, hivatalbóli eljárás megindítását javasolhatják, közreműködnek az alapvető jogok biztosának vizsgálatában és javasolhatják, hogy az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz forduljon. Az utóbbi két esetben az alapvető jogok biztosa köteles a helyettesei javaslatának megfelelően eljárni, vagy az elutasítás indokairól éves beszámolójában az Országgyűlést tájékoztatni. Ha a biztos akadályoztatva van, vagy e tisztség nincs betöltve, jogkörét az általa kijelölt, ennek hiányában a korban idősebb helyettese gyakorolja. Ha pedig a külön biztos van akadályoztatva, vagy e tisztség nincs betöltve, jogkörét az általános biztos gyakorolja.

5. Az alapvető jogok biztosára és helyetteseire vonatkozó különleges szabályok

5.1. Az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese

Az alapjogi biztosnak a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettesére a már leírtakon kívül különös szabály nem vonatkozik. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (amely az Alaptörvény XXIX. cikke értelmében sarkalatos), 8. §-a mindössze arról rendelkezik, hogy az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését és megteszi a külön törvény szerinti szükséges intézkedéseket. Azok a különleges szabályok, amelyek a korábbi nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosára vonatkoztak, már csak az él tovább, hogy az alapvető jogok biztosa a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese személyére vonatkozó javaslatának megtétele előtt kikéri az országos nemzetiségi önkormányzatok véleményét (ezt korábban a külön biztos jelölő köztársasági elnöknek kellett megtennie).

5.2. Az adatvédelmi biztos

Az adatvédelmi biztos jogintézménye megszűnt, feladatait a már hivatkozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság hatóság vette át. Sajátosságai miatt ezeket röviden bemutatjuk: kérelemre vagy hivatalból jogosult ellenőrizni az adatkezelésre vonatkozó jogszabályok m Kezdeményezheti egtartását, gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről. a minősített adatfajták körének szűkítését vagy bővítését. Jogellenes adatkezelés észlelése esetén az adatkezelőt az adatkezelés megszüntetésére szólítja fel.

5.3. Az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese

A korábban működő magyar országgyűlési biztosok közösségének legújabb tagja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa volt, akinek tisztségét az egészséges környezethez való jog védelmére az Obtv. módosításáról szóló 2007. évi CXLV. törvény hozta létre, mégpedig az Alkotmánynak a külön biztosok megválasztására adott felhatalmazása alapján. Az Alaptörvény ezt a szakombudsmani tisztséget is átalakította, amint láttuk a feladatot az alapjogi biztos egyik helyettese látja el.

6. Az alapvető jogok biztosának sajátos feladatai

Az alapvető jogok biztosa feladataira vonatkozó szabályok nagyrészt megegyeznek azokkal, amelyek a korábbi országgyűlési biztosok működését rendezték. Van azonban néhány sajátos rendelkezése is az Ajbtv.-nek. Ezek egy része ombudsmani jellegű feladatokat határoz meg. Így a törvény 1. § (2) bekezdése szerint a biztos tevékenysége során – különösen hivatalból indított eljárások lefolytatásával – megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekek, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak védelmére. Utóbbi körben a (3) bekezdés kiemeli a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásának segítését, védelmét és ellenőrzését.

Más feladatok azonban nem kifejezetten ombudsman-specifikusak. Az Ajbtv. 2. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosa áttekinti és elemzi az alapvető jogok magyarországi helyzetét, és az alapvető jogokkal összefüggő, Magyarországon történt jogsértésekről statisztikai kimutatást készít, amihez más intézmények – az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a Független Rendészeti Panasztestület, valamint az oktatási jogok biztosa – adatszolgáltatását is igénybe veheti. A törvény továbbá úgy rendelkezik, hogy a biztos tevékenysége során együttműködik azon szervezetekkel, amelyek célja az alapvető jogok védelmének előmozdítása. ha ezeket a rendelkezéseket kiegészítjük a különféle véleményezési jogosultságaival, amelyeknek terjedelme a feladat- és hatáskörét érintő jogszabályok tervezetén túl kiterjed a hosszú távú fejlesztési, területrendezési és a jövő nemzedékek életminőségét egyébként közvetlenül érintő tervekre és koncepciókra, valamint figyelembe vesszük azt is, hogy javaslatot tehet az alapvető jogokat érintő jogszabályok módosítására, megalkotására, illetve nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére; illetve azt, hogy közreműködik a feladat- és hatáskörét érintő nemzetközi szerződések alapján készülő nemzeti jelentések előkészítésében, és figyelemmel kíséri és értékeli e szerződések magyar joghatóság alá tartozó érvényesülését, akkor azt látjuk, hogy az alapjogi biztos egyfajta szerepet kapott az alapjogvédelem terén. Ez pedig részben túlmutat a kifejezett ombudsmani szerepen.

Nem kétséges azonban, hogy a legfontosabb újdonság az Alkotmánybírósággal kapcsolatos hatáskörben keresendő. A korábbi országgyűlési biztosok is fordulhattak ugyan az Alkotmánybírósághoz, ám az Alkotmány hatálya alatt, amikor az utólagos normakontrollra irányuló eljárást bárki kezdeményezhette (actio popularis), ennek nem volt különös jelentősége. Az Alaptörvény azonban személyes érintettség hiányában a Kormányon és az országgyűlési képviselők egynegyedén kívül csak az alapvető jogok biztosának nyújtja ezt privilégiumot. Az alapjogi biztos tehát immár alkotmányvédelmi szerepkört is kapott.

Irodalom

Al-Wahab, Ibrahim: The Swedish Institution of Ombudsman. LiberFörlag, Stockholm, 1979.

Caiden, Gerald (ed.): International Handbook of the Ombudsman.(I: Country Surveys, II: Evolution and Present Function) Greenwood Press, Westport, Connecticut, 1983.

Holló András: Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank. In: Balogh Zsolt – Holló András – Kukorelli István – Sári János: Az Alkotmány magyarázata. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2003.

Kaltenbach Jenő: Ombudsman a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmében Magyarországon. Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest, 1997.

Kovács Árpád: Az Állami Számvevőszékről. In: Trócsányi László: A mi Alkotmányunk.Complex Kiadó, Budapest, 2006.

Kovács Péter: Skandináv kisebbségvédelmi megoldások. Jogtudományi Közlöny, 1989/6.

Gabriele Kucsko-Stadlmayer: European Ombudsman-Institutions and their Legal Basis. Springer, Wien, 2008.

Majtényi László: Ombudsmann (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.)

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.

Petrétei József: Magyar alkotmányjog II. Államszervezet.Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2001.

Pétervári Kinga: A számvevőszékek kialakulása.Állam- és Jogtudomány 1998/3–4. 363–380. p.

Polt Péter: Az ombudsman és a jogalkotás. Jogtudományi Közlöny 1997/1. 19–26. p.

Sólyom László: Az ombudsman „alapjog-értelmezése” és „normakontrollja, Fundamentum, 2001/2. 14–23. p.

Somody Bernadette: Az ombudsman típusú jogvédelem. ELTE Eötvös, Budapest, 2010.

Varga Zs. András: Ombudsmanok Magyarországon. Rejtjel, Budapest, 2004.

Vincze Attila: Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég Kiadó, Budapest, 2009.



[232]  17/1994. (III. 29.) AB határozat.

[233]  7/2001. (III. 14.) AB határozat.