Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

11. fejezet - 11. A kormány

11. fejezet - 11. A kormány

Balogh Judit

I. A Kormány helye az államszervezetben. A kormányforma

A Kormány az államszervezet egészének leginkább átpolitizált, politikailag leginkább meghatározott intézménye. Ezért a jogrendszer fogalmaival – annak ellenére, hogy legalább két jogterület: a közigazgatási jog és az alkotmányjog szabályozási körébe is beletartozik – sokkal kevésbé írható körül, mint az pl. az Alkotmánybíróság vagy az alapvető jogok biztosa. A Kormányról, mint központi állami szervről számos ismeret szerezhető a közigazgatási jog keretében, és nehéz is elválasztani az alkotmányjogi szempontból meghatározó sajátosságokat a közigazgatási jogi elemektől.

Sajó András plasztikus ábrázolása szerint például a végrehajtó hatalom „furcsa kentaur.” „Alteste a bürokrácia, a közszolgálati adminisztráció” (ez az, amelynek jogi értékelése a közigazgatási jog tárgyát képezi), „deréktól felfelé pártpolitikus, aki (…) az államrezonnak is birtokába került.” (Ez a felső rész tehát az, amely az alkotmányjogi vizsgálódások körébe tartozik.)

A következő fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy a kormányt, mint az államhatalom azon szervét próbáljuk megragadni, amely a végrehajtó hatalmi ág központi szerveként tölt be közjogi szerepet. Áttekintésünk tehát szükségképpen féloldalas lesz: a Kormány működésének csak egy részére, az alkotmányos vonatkozásokra korlátozódik.

A Kormány helyét az államszervezetben az állam politikai döntésen alapuló választása, a kormányforma jelöli ki. A kormányforma a hatalommegosztás rendszerében arra a kérdésre ad választ, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, ezen belül is elsősorban arra, hogy függ-e a végrehajtó hatalom gyakorlása a törvényhozástól, tartozik-e annak felelősséggel a döntéseiért.

E megközelítésben három tipikus kormányformával találkozhatunk:

1. A prezidenciális rendszerben (amelynek legismertebb példája az USA) az államfő és a kormányfő személye azonos, a két tisztség nem válik el egymástól. E berendezkedés meghatározó jellemzője, hogy a végrehajtó hatalom kizárólag az elnök kezében van, azt szabadon alakítja, a törvényhozással szemben pedig politikai felelősséget nem visel (azaz nem szükséges folyamatosan bírnia a többség bizalmát, hiszen a törvényhozó kamarák nem tudják elmozdítani mielőtt megbízatásának határozott időtartama lejárna).

2. A parlamentáris rendszerben általános, hogy az államfői és a kormányfői tiszt elkülönül. A Kormány működése a többségi elvre épül, a Kormány politikai felelősséggel tartozik a parlamentnek. Ez azt jelenti, hogy a parlament és a kormány soha nem választható el teljesen egymástól, hanem az a meghatározó, hogy közöttük egyfajta hatalommegosztás működik.[234]

A parlamentáris kormányforma különböző altípusai épp ennek a hatalommegosztásnak a mikéntjében térnek el egymástól.[235] Az angol típusú (másképp westminsteri parlamentarizmus) miniszterelnöki vagy kabinetrendszer a végrehajtásnak a parlament feletti erős dominanciájára épül, amelyben a kormány a miniszterelnök (prime minister) meghatározó szerepével működő, kollegiális és szolidáris testület, a pártok által uralt parlamenti rendszer (ilyen pl. a német berendezkedés) egyfajta kiegyensúlyozott középút, míg a francia típusú (másképp: koalíciós) parlamentarizmus (amely a III. és a IV. francia köztársaság időszakára volt jellemző) a parlament túlhatalmát mutatja, amelyben alig állítható, hogy való­ban a Kormány kormányozna (az pedig különösen nem, hogy a miniszterelnöknek volna kormánya, hiszen a Kormány személyi összetételét sem ő, hanem a parlamentben koalícióra lépő pártok határozzák meg).

3. A félprezidenciális rendszerben (amilyen a jelenlegi, az V. köztársaságban működő francia berendezkedés) a duális végrehajtó hatalom a meghatározó, de azzal, hogy a végrehajtó hatalom működését alapvetően az államfő határozza meg, aki politikailag nem a parlamentnek, hanem a választópolgároknak felelős. A miniszterelnök és a végrehajtó hatalom ugyanakkor felelősséggel tartozik a parlamentnek, és bírnia kell a többség bizalmát is.

Magyarország államberendezkedése a parlamentáris kormányformát valósítja meg, azaz az 1848-ban követelt „felelős ministerium” a parlament által számon­kérhető, és tartósan nem működhet a többség támogatása hiányában. Jóllehet, elfogadható, hogy a mai magyar alkotmányos berendezkedésben ez a felelősség pusztán mítosz,[236] hiszen a parlament a modern államban, a hatalommegosztásra épülő demokratikus berendezkedés követelményei miatt soha nincs abban a helyzetben, hogy valódi felelősséget érvényesíthessen a Kormánnyal szemben, és a Kormány is arra törekszik, hogy döntéseit mind kevésbé „akadályozza” a törvényhozás, a miniszteri (helyesebben: miniszterelnöki vagy kormányzati) felelősség a magyar alkotmányos berendezkedésben fennálló és szükségképpen működő intézménye.



[234]  Vö.: Sartori, Giovanni: Összehasonlító alkotmánymérnökség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, 125–126. p.

[235]  Részletesen lásd pl.: Mezey BarnaSzente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmus történet. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 531–548. p.

[236]  Sajó András: Az önkorlátozó hatalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – MTA ÁJI, Budapest, 1995. 244–246. p.