Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

III. A Kormány összetétele és működése

III. A Kormány összetétele és működése

1. A Kormány tagjai

A kontinentális államok kormányai, mint a végrehajtó hatalom szervei tipikusan kollektívek, testületi jellegűek, hiszen a kormányok több tagból állnak. A Kormány működése szempontjából azonban nem a tagok számának van meghatározó szerepe, hanem annak, hogy a kormányon belül hogyan alakul a tagok egymáshoz való viszonya, a Kormányon belüli hatalommegosztás.

Az Alaptörvény 16. cikk (1) bekezdése egyértelműen rögzíti a Kormány összetételét: „A Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek.” A Kormány felépítését tekintve tehát e bekezdés alapján egyszintű, azaz a miniszterek közül – német mintára – csak a miniszterelnöknek van kitüntetett szerepe, a többi miniszter valójában tőle függ; a miniszterelnök első az egyenlőtlenek között.[241] A miniszterelnök vonatkozásában a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.) rögzíti, hogy a miniszterelnök a Kormány irányítása, illetve a miniszter irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek vezetői számára feladatokat határozhat meg, tőlük tájékoztatást kérhet.

A fenti alaptörvényi rendelkezés alapján a miniszterek között látszólag nincs hierarchia. Az Alaptörvény a 16. cikk (2) bekezdésben azonban már különbséget tesz, hiszen a miniszterelnök számára lehetőséget ad a miniszterei közötti megkülönböztetésre: a miniszterelnök rendeletben miniszterei közül miniszterelnök-helyettes(ek)et jelölhet ki.[242]

A struktúrában a miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettesek alatt foglalnak helyet a – rangban további megkülönböztetésre már nem kerülő – miniszterek.

A miniszterek számát és hatásköreit jogszabály előzetesen nem rögzíti, hiszen a végrehajtó hatalom szervezetének alakítása körében a miniszterelnök meglehetősen nagy szabadságot élvez: valójában ő határozza meg, hogy Kormányában hány miniszter lesz, és milyen hatáskörökkel.[243] A kormánytagok körének miniszterelnök általi megvonása ugyanakkor a kormányzás hatékonyságát is befolyásolhatja: ha sok miniszterrel dolgozik, azaz a Kormány nagy létszámú, nehezen összetartható testület, akkor a miniszterelnök köztük nehezebben érvényesítheti akaratát, ezért az ilyen struktúra a kormány (és a kormányzás) széttagoltságát eredményezheti. A kevesebb miniszterből álló Kormányban ugyanakkor könnyebben érvényre juthat a miniszterelnök befolyása.

A miniszterek alkotmányos felhatalmazása addig terjed, hogy a Kormány általános politikájának keretei között az államigazgatás meghatározott ágazatait önállóan irányítsák, az alárendelt szervek működését irányítsák és felügyeljék, továbbá ellássák a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. A miniszterek közvetlenül és személyesen a miniszterelnöknek felelősek.

2. A Kormány tagjainak megbízatása

A népszuverenitás elvéből adódóan a közhatalom a néptől ered, azaz demokratikus államban legitim módon közhatalom csak úgy gyakorolható, ha az visszavezethető a nép akaratára, amely demokratikus választások útján jut kifejezésre. Ezért általános alkotmányos rendelkezés az, hogy a végrehajtó hatalom gyakorlójának mandátuma a nép által választott képviseleti szerv megbízatásához igazodik, csak úgy alakulhat meg, ha bírja annak bizalmát, és a végrehajtó hatalom (de legalábbis annak feje) megbízatása a legfőbb népképviseleti szervtől, azaz a parlamenttől ered.[244]

A Kormány fejét, a miniszterelnököt a magyar alkotmányos rendszerben az Országgyűlés választja meg. E választás sajátosságát egyrészt az adja, hogy az a köztársasági elnök javaslatára történik, másrészt pedig az, hogy a magyar parlamentáris gyakorlatban a XX. századra kialakult, és érvényesülő többségi elv figyelembevételével a miniszterelnök megválasztásához az összes országgyűlési képviselő több mint felének támogató szavazata szükséges. Ez a követelmény a Kormány megalakulásakor elengedhetetlen, jóllehet, működőképességéhez a ciklus teljes tartama alatt nem feltétlenül szükséges e támogatás folyamatos megléte (kisebbségi kormányzás).

A köztársasági elnök kormányalakítási megbízása általában (a magyar parlamentáris gyakorlatban 1990 óta töretlenül érvényesülő, alkotmányos szokásjogi gyakorlat szerint) a választásokon győztes párt miniszterelnök-jelöltjének szól. E javaslatát az államfő az Országgyűlés alakuló ülésén teszi meg. Amennyiben a miniszterelnöknek javasolt személy nem kapja meg az abszolút többséget, azaz nem sikerül miniszterelnököt választani, az államfő 15 napon belül új jelöltnek adhat kormányalakítási megbízást. Ez tipikusan a második legtöbb szavazatot szerzett párt miniszterelnök-jelöltje lehet. Az államfő ilyen személyi javaslatot annak reményében tehet, hogy a második legtöbb szavazatot gyűjtő párt sikeresebb koalíciós tárgyalásokat tud folytatni, mint a választásokat ugyan megnyerő, de önmagában a kormányalakításhoz szükséges többséggel nem rendelkező politikai erő.

A kormányfő megválasztására az országgyűlésnek az első személyi javaslat megtételétől számított negyven nap áll rendelkezésre. Amennyiben ez az időtartam eredménytelenül telik el, az államfő részére az Alaptörvény lehetővé teszi egy rendkívüli eszköz alkalmazását: mivel a kormánynélküliség az ország működésképtelenségét jelenti, amely hosszú távon nem kívánatos, a köztársasági elnök ez esetben jogosult lehet az országgyűlés feloszlatására és új választások kiírására. Ez esetben mód lehet arra, hogy egy – legalább némileg megváltozott összetételű – új Országgyűlés végre kormányfővé válassza a miniszterelnöknek jelölt személyt, s ekként az ország működőképessége helyreálljon. [Vö.: Alaptörvény 3. cikk (3) bekezdés a) pont.]

A miniszterelnök megválasztásával csak a saját megbízatása kezdődik meg (a megválasztással hivatalba lép), a Kormány létrejöttéhez azonban a miniszterek kinevezése is szükséges. A kormányfőtől eltérően a Kormány tagjainak közhatalom-gyakorlását – ismét csak a népszuverenitás elvének megfelelően, megszakítatlan legitimációs lánccal kapcsolódva a választópolgárok akaratához – nem az országgyűlés általi megválasztás, hanem a köztársasági elnök által történő kinevezés legitimálja. Igazolva azt a korábban tett kijelentést, hogy a miniszterelnök a miniszterek közül kiemelkedik, a magyar alkotmányos berendezkedés alapvető jellemzője, hogy a miniszterek személyére a kormányfő tesz javaslatot, amely alapján a nevezett személyeket az államfő kinevezi.[245] A javasolt személyeket kinevezésük előtt az Országgyűlés illetékes bizottsága meghallgatja, továbbá a köztársasági elnök is jogosult az esetleges jogszabályi feltételek meglétét vizsgálni, és a kinevezést meg is tagadhatja, amennyiben alapos okkal arra következtet, hogy az az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát eredményezné.[246]

A Kormány tehát a miniszterek kinevezésével alakul meg. Konstitutív hatálya a kinevezés aktusának (azaz nem az Országgyűlés előtti eskünek) van. A kinevezési okmány tartalmazza a hivatalba lépés idejét is. Amennyiben konkrét dátumot nem tartalmaz, akkor a miniszter a kinevezéssel hivatalba lép. Ezt követően teszik le a kinevezett miniszterek az országgyűlés előtt – formális – esküjüket.

A Kormány tagjainak megválasztása illetve kinevezése után rájuk is vonatkozik az összeférhetetlenség általános szabálya: az esetlegesen fennálló összeférhetetlenséget utólag, meghatározott időn belül meg kell szüntetniük. Ez esetben tipikusan hivatali összeférhetetlenségről lehet szó, amelynek részletes szabályait a Ktjt. tartalmazza.

A Kormány, megalakulását követően, törvényi keretek között alakíthatja ki a végrehajtó hatalom szervezetét és saját munkaszervezetét. A Ktjt. viszonylagos részletességgel szól a Kormány szerveiről, így a kabinet, a kormánybizottság vagy más testületek létrehozásának jogáról, valamint a kormánybiztos, miniszterelnöki biztos vagy miniszteri biztos kinevezéséről. E szervek segítségével képes a Kormány feladatait összehangoltan és hatékonyan ellátni.

3. A Kormány tagjainak jogállása

A kormányon belül a Grundgesetzből ismert kancellárelvnek megfelelően a miniszterelnök Magyarországon is kitüntetett helyzetben van:[247] ő határozza meg a Kormány általános politikáját, ő írja alá a kormányrendeleteket, gondoskodik a kormányrendeletek végrehajtásáról, vezeti a Kormány üléseit, meghatározza a miniszterek személyét stb. Kitüntetett helyzetét mutatja az is, hogy a megbízatásának megszűnése a kormány megbízatásának megszűnését is jelenti.

Miért mondhatjuk ma azt Magyarországon, hogy a miniszterelnöknek van kormánya? Azért, mert a választások perszonalizálódnak: alapvetően személyekre szavazunk, a lehetséges miniszterelnök személyére. A kormányprogram lényegében miniszterelnöki program, hiszen a kormányfő meghatározó befolyást gyakorolhat annak tartalmára, és akár az is előfordulhat, hogy csak a program elkészítése utána nevezi ki az államfő a minisztereket. A miniszterelnöknek van kormánya azért is, mert ő tesz javaslatot a miniszterek személyére, majd hivatali ideje alatt bármilyen indok alapján, vagy akár indokolás nélkül is kezdeményezheti minisztere felmentését. A magyar alkotmányos berendezkedésben a miniszter a miniszterelnöknek felelős (a parlament előtt személyes felelőssége nem érvényesül, hiszen a parlament egy-egy minisztert a kormányból nem tud elmozdítani, a Kormány csak a miniszterelnök útján számol be az Országgyűlés plénumának, így összetételére is legfeljebb közvetetten gyakorolhat befolyást a parlament). Végül a miniszterelnök kitüntetett szerepét erősíti az is, hogy a Kormány megbízatása a miniszterelnök személyéhez kötődik, és a konstruktív bizalmatlansági indítvány címzettje is maga a miniszterelnök.

A miniszter: vezeti az államigazgatásnak feladatkörébe tartozó ágát, azaz a kormány általános politikájának keretei között vezeti a minisztériumot. Tárca nélküli miniszter az egyetlen miniszter feladatkörébe sem tartozó feladat, a Kormány által meghatározott feladatkör ellátására nevezhető ki.

A minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik[Alaptörvény 17. cikk(1) bekezdés], azaz a Kormány széles szervezetalakítási jogkört élvez, a parlamentáris játékszabályok miatt azonban a szervezeti keretek országgyűlés általi jóváhagyása nem nélkülözhető.

A miniszterek megbízatásának keletkezése: a minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A Kormány tagja és az államtitkár lehet egyidejűleg országgyűlési képviselő is. A miniszter megbízatásának megszűnésére az alkotmányozó a kormányfőéhez nagyon hasonló rendszert állított fel: a miniszterelnök megbízatása egyrészt kötve van kormánya (azaz miniszterelnöke) megbízatásához. Amennyiben a Kormány megszűnik, úgy az egyes miniszter is elveszíti hivatalát. (Amennyiben új Kormány alakul, annak természetesen újra tagjává válhat.) Ez a miniszterelnökhöz kötöttség azonban egyoldalú: a miniszter lemondása nem történhet az Országgyűlés felé, és akár az összes miniszter egyidejű lemondása sem jelentheti – amennyiben a miniszterelnök nem vesz részt a lemondásban – a Kormány lemondását.

A miniszter megbízatását másrészt megszüntetheti egyoldalú aktus is: vagy maga a miniszter, vagy a miniszterelnök élhet ilyennel. Amennyiben a miniszter mond le, és ezzel kezdeményezi megbízatása megszűnését, azt a hivatali út betartásával, azaz a kormányfő útján az őt kinevező államfőnek kell írásban bejelentenie, aki a miniszter megbízását a miniszterelnök által javasolt időponttal szünteti meg. A lemondást a miniszter nem köteles megindokolni. Az egyoldalú jogi aktussal történő megszüntetés másik esete a felmentés, amellyel a kormányfő jogosult élni, amennyiben a továbbiakban nem kíván miniszterével együtt dolgozni. A miniszter megbízatásának megszüntetésére irányuló javaslathoz ebben az esetben sem szükséges indokolás, a kormányfő a köztárasági elnöknek küldendő kezdeményezésben a miniszter felmentésének időbeli hatályára (időpontjára) is javaslatot tesz.

A miniszteri megbízás megszűnésének harmadik esetköre, ha a miniszter meghal, hiszen ez a tény minden további aktus nélkül eredményezi a miniszter tisztségének megszűnését. Következménye, hogy a kormányfő új személyi javaslatot tesz az államfőnek új miniszter kinevezésére.

Az új miniszter kinevezéséig a lemondott vagy felmentett miniszter (az ügyvezető kormányhoz hasonlóan) ügyvezető miniszterként korlátozottan gyakorolja hatáskörét: ilyenkor rendeletet csak halaszthatatlan esetben alkothat [Alaptörvény 22. cikk (4) bekezdés].

4. A minisztériumok szervezete

A minisztériumok a miniszterek munkaszervei, amelyek a közigazgatási szervezetrendszerben a kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű államigazgatási szervként működnek. A minisztériumok szervezetének kialakítása során a végrehajtó hatalom jelentős szabadságot élvez, a Ktjt. csak kevés megkötést tartalmaz a szervezet tekintetében, ezért ez a terület igen változékony, s így igazodni képes a mindenkori kormányok elképzeléseihez. Amennyiben a kormánystruktúra nagyon tagolt, azaz sok minisztérium működik, az egyes tárcák belső szervezete egyszerűbb. A jelenlegi, kisszámú, de feladat- és hatáskörök tekintetében igen összetett minisztériumok esetében azonban a minisztériumok – az egyes részterületek tökéletes lefedése érdekében – többrétegű, centralizált felépítése indokolt.

A Kormány munkaszervében a jelenlegi struktúra a következő:

A miniszter alatti, politikailag változó szinten található az államtitkár, aki a miniszter teljes jogkörű helyettese. Egy minisztériumban akár több államtitkár is működhet, hiszen ők egy-egy igazgatási ág felelősei a minisztériumokon belül. Az államtitkárok személyére a kormányfő tesz javaslatot a miniszter véleménye kikérését követően, s ez alapján az államtitkárokat a köztársasági elnök nevezi ki.

A miniszter irányítása alatt a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően a minisztérium hivatali szervezetét a közigazgatási államtitkár vezeti, akit a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. A közigazgatási államtitkár tehát szakmai vezető, ezért minisztériumonként csak egyetlen egy ilyen lehet.

A miniszter feladat- és hatáskörének meghatározott része tekintetében a szakmai munkát helyettes államtitkárok irányítják a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően. Számukat és feladatkörüket a minisztérium szervezeti és működési szabályzata határozza meg, amelyet a miniszter a miniszterelnök jóváhagyását követően normatív utasításban ad ki.

A minisztérium szervezete továbbá miniszteri kabinetre, főosztályokra és titkárságokra, a főosztály osztályokra tagozódik.

5. A Kormány megszűnése

A Kormány megbízatását – ahogyan az Országgyűlését sem – nem adja meg pontosan az Alaptörvény. A Kormány megszűnésének alkotmányos eseteit (okait) három csoportba sorolhatjuk: vagy az Országgyűlés mandátumához, vagy az országgyűlés döntéséhez, vagy a miniszterelnök megbízatásának tartamához köti a kormány megszűnését az alkotmányozó.

1. A Kormány megszűnik, ha az Országgyűlés mandátuma megszűnik. Mivel a kormány a parlamenti többséghez van kötve, az új választások pedig új összetételű parlamentet eredményeznek, ez a Kormány megszűnésének egyértelmű esete. Ilyenkor az új Országgyűlés megalakulásával (alakuló ülésével) egyidejűleg szűnik meg a (teljes jogkörű) Kormány. Amennyiben az országgyűlés nem mandátumának kitöltésekor, hanem idő előtt távozik (feloszlik vagy feloszlatják), a Kormány akkor is megszűnik.

2. A Kormány az Országgyűlés döntésealapján szűnhet meg akkor, ha bizalmi szavazás vagy konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán a parlamenti többség, azaz a képviselők több mint fele bizalmatlanságát fejezi ki a miniszterelnökkel szemben (erről alább részletesen szólunk). Ebben az esetben a miniszterelnök (és vele a kormánya) megbízatása a szavazással egyidejűleg, minden további jogi aktus (pl. lemondási kötelezettség) közbeiktatása nélkül szűnik meg.

Az Országgyűlés döntésén múlik a kormányfő (vele együtt kormánya) sorsa akkor is, amikor az Alaptörvényben meghatározott megszüntető okok fennállását mondja ki határozatában. Ezekben az esetekben az a meghatározó, hogy annak ellenére, hogy az okok maguk is jól körülhatárolhatóak, mégsem ipso facto megszűnést kapcsol hozzájuk az alkotmányozó hatalom, hanem indítványhoz kötött, alakszerű határozathozatalt követel meg a jogkövetkezmény beállásához.

Az egyik ilyen ok az összeférhetetlenségmegállapítása. Ha a miniszterelnök az összeférhetetlenségét a megválasztásától számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, az Országgyűlés bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára – az összeférhetetlenségi bizottság véleményének kikérése után – a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával, az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.[248]

A másik ilyen ok, ha a miniszterelnök megválasztásához szükséges valamely feltétel már nem áll fenn. Ennek tipikus esete, ha a miniszterelnököt bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélik (büntetett előéletűvé válik) vagy elveszíti passzív választójogát (például mert jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti vagy – a jelenlegi szabályok szerint még – a bíróság cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezte). Az Alaptörvény szerint e tények beálltát is az országgyűlésnek kell – a jelenlevők kétharmadának szavazatával meghozott – határozatában megállapítania, s ez a határozat szünteti meg a miniszterelnök, s vele a kormány megbízatását.[249]

3. A Kormány megszűnésére végül sor kerülhet a miniszterelnök valamely aktusához kötve is („a miniszterelnöknek van kormánya” elve miatt). Ezekben az esetekben sem az Országgyűlésnek, sem más szervnek a hozzájárulása nem kell a Kormány megszűnéséhez. A jogkövetkezmény ugyanis a tény bekövetkezésével automatikusan áll be, azt legfeljebb megállapítani szükséges, amire a köztársasági elnök vagy az országgyűlés elnöke jogosult.

Az Alaptörvény szerint a miniszterelnök (és a Kormány) megbízatása a miniszterelnök döntése alapján szűnik meg, ha a miniszterelnök lemond. A lemondás a miniszterelnök egyoldalú, írásbeli alakhoz kötött aktusa, amelyet a köztársasági elnökhöz kell – akár indokolás nélkül – benyújtania, érvényességéhez elfogadó nyilatkozatra nincs szükség. A lemondás tehát azonnali hatályú, nincs „lemondási idő” vagy más feltétel.[250] A lemondás tényéről az államfő haladéktalanul értesíti az Országgyűlést, majd – 15 napon belül – javaslatot tesz az új kormányfő személyére.[251]

A Kormány megbízatása végül megszűnhet a miniszterelnök halálával is. A halál tényét az országgyűlés elnöke jelenti be a parlamentben, és a köztársasági elnök ebben az esetben is 15 napon belül tesz javaslatot az új miniszterelnök személyére.

6. Az ügyvezető kormány

A Kormány megszűnése most tárgyalt eseteinek egy részében a Kormány az új Kormány megalakulásáig terjedő átmeneti időszakban ügyvezető kormányként hivatalban marad. Az Alaptörvény szerint ez idő alatt a Kormány jogosult és köteles gyakorolni mindazokat a jogokat, amelyek a kormányt megilletik, ugyanakkor nemzetközi szerződést nem köthet, és rendeletet csak törvény felhatalmazása alapján (azaz származékos jogkörben), halaszthatatlan esetben alkothat.[252]

Az Alaptörvény szerint nagyon hasonló szabály vonatkozik a kormányfőre is: az Alaptörvény kimondja, hogy a miniszterelnök, ha megbízatása lemondás vagy az új országgyűlés megalakulása miatt szűnik meg, utóda megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, szintén szűkített hatáskörrel: új miniszter kinevezésére, felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat. Amennyiben a miniszterelnök megbízatása halálával, az összeférhetetlenség kimondásával, a megválasztásához szükséges feltételek hiánya miatt vagy sikertelen bizalmi szavazás miatt szűnik meg, ügyvezető miniszterelnökként az első helyen kijelölt miniszterelnök-helyettes fog eljárni [Alaptörvény 22. cikk (1)–(3) bekezdés].



[241]  Bővebben kifejti Sartori, Giovanni: i. m. 127–128. p.

[242]  A jelenlegi kormányban két miniszterelnök-helyettes van, akik azon túl, hogy – a miniszterelnök által megszabott esetekben – helyettesítik őt, konkrét feladatokat is ellátnak. Egyikük a közigazgatási struktúra felépítéséért, valamint annak hatékony működéséért felel, másikuk pedig a nemzetpolitikai illetve egyházpolitikai feladatokat koordinálja és irányítja. Utóbbi személy a miniszterelnök általános helyettese is.

[243]  Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a minisztériumokat törvény sorolja fel, az egyes miniszterek között a feladat- és hatáskörök meghatározását kormányrendelet rögzíti.

[244]  Ennek igazolására számos államban alkotmányos követelmény, hogy a kormányoknak abban az esetben, ha megalakulásuk nem a parlamenttől függ, hanem például államfői kinevezéssel jönnek létre, a többség bizalmának bizonyítására kinevezésük után bizalmi szavazást kell kérniük, amely által a legfőbb népképviseleti szerv mintegy „jóváhagyja” a Kormány megalakulását. Mezey-Szente: i. m. 537. p.

[245]  „A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a kormány személyi összetételét” 55/2004. (XII. 13.) AB határozat.

[246]  Vö.: Alaptörvény 9. cikk (6) bekezdés, továbbá 48/1991. (IX. 26.) AB határozat, 36/1992. (VI. 10.) AB határozat.

[247]  Vö.: 15/2007. (III. 9.) AB határozat.

[248]  Alaptörvény 20. cikk (2) bekezdés f) pont és (4) bekezdés, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 24. § a) pont.

[249]  Alaptörvény 20. cikk (2) bekezdés g) pont és (4) bekezdés, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 24. § b) pont.

[250]  55/2004. (XII. 13.) AB határozat.

[251]  Az alaptörvény már nem él a korábbi, dogmatikailag pontatlan megoldással, hogy külön nevesítse a miniszterelnök és a Kormány lemondását. A Kormány megszűnését – a belső logikának megfelelő módon – a miniszterelnök lemondásához köti. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2011, 259. p.

[252]  55/2004. (XII. 13.) AB határozat.