Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

12. fejezet - 12. Az önálló szabályozó szervek

12. fejezet - 12. Az önálló szabályozó szervek

Balogh Judit

I. Az önálló szabályozó szerv

Az államszervezet, ezen belül a végrehajtó hatalom szerveinek alakítására az Országgyűlés széles körű felhatalmazással bír. Ez azt jelenti, hogy szervezetalakítási joga körében – törvénnyel vagy sarkalatos törvénnyel – intézményeket, szerveket hozhat létre, szüntethet meg, hatásköröket telepíthet, jogalkotási jogkörrel ruházhat fel stb.

A magyar alkotmányos berendezkedéstől nem idegen, hogy az Országgyűlés valóban éljen is e jogkörével, és az államigazgatás hagyományos szervei mellett speciális szervtípust is felállítson. A 2011. december 31-ig hatályban volt Alkotmány – a jogforrási rendelkezésekkel – már nevesített két olyan szervet, amelyek vezetőit (elnökeit) rendeletalkotási jogkörrel ruházta fel, s így a közigazgatásnak a kormány, ill. minisztériumok alatti szintjét is az alkotmányos szabályozás keretei közé emelte. Tekintettel azonban arra, hogy ez a felsorolás épp az Országgyűlésnek biztosított széles jogkör miatt viszonylag rugalmasan bővülhetett vagy szűkülhetett volna, az alkotmányozás során a palament szervezetalakítási jogköre alapján a közigazgatás egyes, külön meghatározott feladat- és hatásköreinek ellátására létrehozható szerveinek név szerinti említését az alaptörvény mellőzi. Ennek helyébe vezette be az alkotmányozó hatalom az önálló szabályozó szervekről szóló 23. cikket, amelyben az állami szervek egy új kategóriájaként egységes szabályozás alá vonja e szerveket. Az ekkénti, kiemelt szabályozás mögött indokként említhető, hogy az önálló szabályozó szerveknek az állami szervek között közérdek-érvényesítő szerepet (is) szán a jogalkotó, a köz szolgálatát, a közérdekből való fellépés lehetőségét pedig jól felismerhetően más állami szervek (pl. az ügyészség) esetén is elő kívánja segíteni.

A szervezetalakítási szabadságra azonban az önálló szabályozó szervek kapcsán erősen szűkítő értelemben kell érteni. „Az önálló szabályozó szervek köre nem bővíthető tetszőlegesen, sarkalatos törvényben sem. Az (1) bekezdés ugyanis nem új felhatalmazást jelent sarkalatos törvények megalkotására, hanem keresztutalás az alaptörvény olyan rendelkezéseire, amelyek eleve sarkalatos törvényről szólnak. Jelenleg ezért a 23. cikk értelmében véve csupán két önálló szabályozó szerv létezhet: a PSZÁF (42. cikk) és az NMHH [IX. cikk (3) bekezdés].”[262]

A központi államigazgatási szervekről valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.) hatályos szövege az önálló szabályozó szervek kategóriáját a központi államigazgatási szervek között sorolja fel, a kormány, a kormánybizottság, a Miniszterelnökség, a minisztérium, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal valamint a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat mellett [1. § (2) bekezdés], majd a (6) bekezdés nevesíti a jelenleg létező két önálló szabályozó szervet, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. E szervekre külön jogszabályok vonatkoznak: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (PSZÁF-tv.) illetve a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.).



[262] „Az önálló szabályozó szervek körében bővítéséhez tehát alkotmánymódosításra van szükség.” Jakab András:Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2011, 262. old.