Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

II. Az ügyészség alkotmányos feladatai

II. Az ügyészség alkotmányos feladatai

1. Az ügyészség által védeni hivatott alkotmányos értékek

Az Alkotmány 51. § (1) bekezdése korábban úgy rendelkezett, hogy „A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.” Az ügyészség eszerint közhatalmat gyakorló jogalkalmazó intézmény volt. Feladatai közül az Alkotmány elsőként a jogvédelemről való gondoskodást jelölte meg. A jogvédelem azonban az állam elsőrendű kötelessége, ezért minden állami szervezet és tisztségviselő kötelessége, ami saját feladataikhoz igazodva mást jelentett és jelent ma is az egyes intézményekre nézve. A jogvédelmet tehát az ügyészégnek konkrét hatásköreinek teljesítése során kellett ellátnia.

Az Alkotmány további védendő jogi tárgyakat is megjelölt, így az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét. Az alkotmányos rend az Alkotmányon alapuló jogrendet (ide értve a jogalkotás alkotmányos rendjét), az alkotmányos intézményrendszert és annak jogszerű működését jelenti,[271] az Alkotmánybíróság értelmezésében továbbá része az alapvető jogok biztosítása és védelme is.[272] Az alkotmányos rend védelmének alapvető eszköze a büntetőeljárás, anyagi jogi kereteit a Btk. önálló Az állam elleni bűncselekmények címmel fejezetbe sorolt büntető tényállásokkal[273] biztosítja.

Az ország biztonsága az abban élők, továbbá a társadalmi, gazdasági, vagyoni és fizikai állapota veszélytől mentességét jelenti. A biztonság többféle okból kerülhet veszélybe, ezek közül a legfontosabbak, a rendkívüli állapotnak, szükségállapotnak, szükséghelyzetnek vagy veszélyhelyzetnek minősített esetek kezelésére az Alkotmány különleges felhatalmazást is adott az alapintézményeknek.

Az ország függetlenségén az önálló államiságot, a szuverenitás alapvető összetevőjét értjük. Magában foglalja az belső önrendelkezést, az önazonosság megtartását, a területi épséget, az alkotmányos, kulturális értékek szabad megválasztását, az itt élők szabadságát. Más államok viszonylatában az – önként vállalt kötöttségeket meghaladó – befolyástól mentességet, szabad akaratformálást, a saját akaratra épülő nemzetközi érintkezést jelenti. A függetlenség védelme tehát a szuverenitás biztosításának része, ezért a védelmi kötelezettség kiterjed a függetlenség jelképeinek védelmére is, így a nemzeti jelképekére, és a Szent Koronára, mint a magyar állam folytonosságát és függetlenségét szimbolizáló ereklyére is.[274]

Az Alaptörvény ilyen absztrakt feladat-leírást már nem tartalmaz, ehelyett a legfőbb ügyész és az ügyészség konkrét szerepkörét határozza meg: „A legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.”

A fenti értékeket azonban a büntetőjog egyes tényállásai védik, így változatlanul az ügyészi tevékenység anyagi jogi alapjai közé sorolandók.

2. Az ügyészség szerepe a büntetőeljárásban

Az Alaptörvény a konkrét feladatokat illetően úgy rendelkezik, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben; képviseli a közvádat a bírósági eljárásban; felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, illetve törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az Alaptörvény szövege tehát egyértelmű abban a kérdésben, hogy mit tekint az ügyészég elsődleges feladatának: a részvételt büntető igazságszolgáltatásban. Az ügyészség hatáskörei végigkövetik a büntetőeljárás, majd a büntetés végrehajtásának szakaszait. A nyomozás a jogállami eljárásjogokban a büntetőeljárás alárendelt, előkészítő szakasza a büntető perhez képest. Az Alaptörvény azzal, hogy az ügyésznek a nyomozással összefüggésben biztosított szerepet nem részletezi, a törvényhozónak széles mérlegelési jogot biztosít. Akár a nyomozás egészének az ügyészségre bízása is elképzelhető lenne. Az ügyész tényleges nyomozási szerepének kereteit az Ütv., részletes feladatait a Be. tartalmazza.

A vádemelés általánosan, minden bűncselekményre kiterjedően csak az állam büntető igényét az Alaptörvény alapján képviselő ügyész mint közvádló joga (vádmonopólium). Kivételesen – enyhébb súlyú, jellemzően az emberi méltóságot sértő személy elleni bűncselekmények esetén a sértett maga jogosult a vádemelésre, mint magánvádló, de az ügyész ezekben az esetekben is jogosult átvenni a vád képviseletét. Szintén kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben a feljelentés elutasítása, a nyomozás megtagadása vagy a vád elejtése esetén a sértett mint pótmagánvádló jogosult a bírósághoz intézett vádindítvánnyal az ügyész helyett továbbfolytatni az eljárást.[275]

A vádemelés és vádképviselet az ügyész hagyományos, leginkább jellemző feladata. A vádról az ügyész minden korlátozástól mentesen dönthet, bármilyen más hatóság engedélye vagy jóváhagyása nélkül. A törvényes vádban leírt cselekmény, a tényállás és megvádolt személye köti a bíróságot is, mivel a tényállásról és a vádlott felelősségéről mindenképpen köteles dönteni, más tényállásról (vagy a tényállásban nem szereplő mozzanatról) és más személy felelősségéről pedig nem dönthet.[276]

Az ügyész a büntetőjogi felelősség megállapítására alkalmas nyomozás eredményeként törvényben meghatározott feltételek esetén dönthet úgy is, hogy nem emel vádat, hanem kivételesen saját eljárásában, de a terhelt egyetértésével alkalmazza a felelősség egyes jogkövetkezményeit (megrovás, vádemelés elhalasztása).

Az ügyész szerepe a büntetések végrehajtásának, különösen a fogva tartások ellenőrzésében nem újkeletű, azt már a királyi ügyészséget létrehozó 1971. évi XXXIII. tc. az ügyész feladatává tette. Mai szerepe részben igazságszolgáltatási jellegű. Közreműködik ugyanis – a büntető perhez hasonló ügyészi feladatokat lát el – a büntetések végrehajtása során felmerülő változások ügyében folytatott, így különösen a büntetés végrehajtásának elhalasztására, a szabadságvesztés fokozatának szigorítására vagy enyhítésére, feltételes szabadságra bocsátásra irányuló bírói eljárásokban.

Törvényességi felügyeleti hatáskörében pedig az ügyész nem bírói eljárásban vesz részt, hanem a büntetés-végrehajtás, illetve a nyomozó hatóság tevékenységét vizsgáló külső szereplő. Ennek teljesítése során bármikor ellenőrizheti a személyi szabadság korlátozásával járó büntetések és kényszerintézkedések végrehajtásának törvényességét, és ezzel összefüggésben köteles nyomban szabadlábra helyezni azokat, akiket törvényes határozat nélkül vagy a határozatban megjelölt időponton túl tartanak fogva.

Bár az Alaptörvény közvetlenül nem nevesíti, az ügyész büntetőeljárási hatásköreinek nélkülözhetetlen összetevője a részvétel a nemzetközi büntetőjogi együttműködésben. Ellátja a nemzetközi szerződésekből, különösen a jogsegély kérésével és nyújtásával összefüggésben rá háruló feladatokat. Ezen belül önállóan kezelendő az Európai Unió tagállamainak együttműködése, melynek keretében a rendőri együttműködése mellé kiépült az igazságügyi együttműködés intézménye, az Eurojust. Ennek kifejezetten ügyészi jellegű tevékenységében részt vesz a magyar ügyészség is.

3. Az ügyész korábbi büntetőeljáráson kívül hatáskörei

Az Alkotmány az 51. § (3) bekezdésében az ügyészségnek a büntető igazságszolgáltatásban ellátott alapvető feladata mellett további – bár csak absztrakt – hatásköröket is biztosított: „Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.”

Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormány alá rendelt közigazgatási szervek vonatkozásában volt a legrészletesebben szabályozott. Így az ügyész normakontroll jellegű törvényességi felügyelet gyakorolt a Kormánynál alacsonyabb szintű közigazgatási szervek – lényegében a miniszterek – által kibocsátott jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei és egyéb rendelkezései fölött.[277] Ezen kívül az ügyészi normakontroll körébe voltak sorolhatók a gazdálkodó és egyéb szerveknek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek a munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi, a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedései, mindenekelőtt a kollektív szerződés.

Ha a normakontroll eredményeként az ügyész azt állapította meg, hogy a vizsgált jogforrás az Alkotmánnyal, illetőleg magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ennek megszüntetése érdekében az azt kibocsátóhoz óvást nyújthatott be, melyet a kibocsátó harminc napon belül köteles volt megvizsgálni.

A jogalkalmazás törvényességének ügyészi felügyelete a közigazgatási szervekre, továbbá a bíróságon kívüli, jogvitát intéző vagy hatósági jogkört gyakorló szervek és személyek egyedi döntéseire terjedt ki. A törvényességi felügyelet keretében végzett vizsgálat eredményeként az ügyész általános érvényű rendelkezés (szabályzat, alapszabály stb.) kiadását, módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését kezdeményezhette, illetve óvást emelhetett a törvénysértés kiküszöbölése érdekében a törvénysértést elkövető vagy annak felettes szervénél. Az óvást annak címzettje köteles volt megvizsgálni és intézkedéseiről az ügyészt tájékoztatni, ha pedig azzal nem értett egyet, felettes szervéhez felterjeszteni azt. Ha a felettes szerv sem értett egyet az óvással, vagy nem volt felettes szerv, az ügyész az óvás elutasítása miatt bírósághoz fordulhatott.

Az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett – a normakontroll és a jogalkalmazás felügyelete körében egyaránt – felszólalással élhetett; jövőbeni törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetést nyújthatott be, melyet a címzett vagy felettes szerve köteles volt megvizsgálni és értékelni, és a szükséges intézkedést megtenni, illetve ellenvéleményéről az ügyészt értesíteni. Ellenvélemény esetén az ügyésznek további intézkedést jogszabály nem biztosított.

A régi Ütv. lehetővé tette, hogy törvény az ügyészi törvényességi felügyelet hatályát a közigazgatáson kívül más jogalanyokra is kiterjessze ennek alapján látta el az ügyészség például az alapítványok, társadalmi szervezetek, sportági országos szakszövetségek működésének törvényességi felügyeletét. E jogkörében egyfelől azok az eljárási, illetve intézkedési jogosultságok illetik meg, mint a közigazgatási hatósági eljárások esetén.

Ezek az ügyészi eljárási és intézkedési lehetőségek az Alaptörvény hatálybalépésével megszűntek. Az új szabályozás már nem a törvényességi felügyeleten alapul, hanem az Alkotmány hatálya alatt is ismert polgári peres eljárásokra épül.

4. Ügyészi közérdekvédelem az Alaptörvény rendszerében

A büntetőjogon kívüli ügyészi tevékenység eddig is ismert – de csak egyik lehetséges – változata volt az ügyész perindítási jogosultsága. Ennek alkotmányos korlátait az Alkotmánybíróság állapította meg.[278] Az ügyész általános polgári perbeli fellépési joga – amely korábban a közvetlenül érdekelt, ún. materiális fél akaratától függetlenül, sőt annak ellenére is általában lehetővé tette az ügyész beavatkozását, alkotmányellenes, mert sérti a jogállamiságot és aránytalanul korlátozza az egyén autonómiáját, következésképpen emberi méltósághoz való jogot.

Nem alkotmányellenes azonban az ügyészi részvétel biztosítása egyes, a bíróság hatáskörébe tartozó eljárásokban, amelyekben egyedül az ügyészség az a kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetőleg orvoslásában szerepet játszhat, bírósági eljárást kezdeményezhet. Külön törvény tehát nem általánosan, hanem a konkrét jogviszonyra tekintettel biztosíthatott beavatkozási jogot az ügyésznek. Ilyen külön törvényi felhatalmazás alapján voltak indíthatóak a személyállapoti vagy a környezetvédelmi kártérítési perek. Ezekben a perekben az ügyész félként járt el, de bizonyos perbeli jogosultságok, így egyezségkötés, jogelismerés, jogról való lemondás joga nélkül. Kifejezett törvényi felhatalmazás alapján indulnak, mégis önálló esetkört jelentettek a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perek.

Az Alaptörvény a büntetőeljáráson kívül kötelezően ellátandó feladatot nem bíz az ügyészégre, minthogy a 29. cikk (2) bekezdés d) pontja csak arról rendelkezik, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség (a büntetőeljáráson és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletén kívül) „törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.”

Az Ütv. ezeknek a feladatoknak a lehetséges körét és ellátásuk általános szabályait tartalmazza, a konkrét felhatalmazások viszont külön törvényekre maradtak. Az Ütv. 1. §-a értelmében az ügyészség a „jogszabályok megsértése esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség érdekében. Ha törvény másként nem rendelkezik, a fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv Magyarország Alaptörvényében (a továbbiakban: Alaptörvény), valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.” Ez pedig szinte szó szerint azonos a régi Ütv. 1. § (3) bekezdésében és 2. §-ában írtakkal.[279] A szövegazonosságot úgy értelmezzük, hogy a törvényhozó hatalom nem az ügyészség büntetőeljáráson kívüli tevékenységének technikáit, intenzitását kívánta megváltoztatni, hanem azokat világosan közérdekvédelmi cél szolgálatába állította.

A meghatározó változást a felügyelet-központúság elvetése hozta, helyébe konkrét intézkedésekre adott felhatalmazás, illetve – ahol szükséges – törvényességi ellenőrzés lépett. Ezáltal az Ütv. folytán bekövetkezett az a változás, amely az ügyészi alkotmányos helyzetéhez, az igazságszolgáltatásban való közreműködéshez igazodik: a közérdekvédelmi feladatok mechanizmusát a büntetőeljárási szerephez hasonlóan szabályozza. Az ügyészi eljárások konkrét célja tehát a bírósági vagy más hatósági eljárás kezdeményezése. Eljárást az ügyész törvénysértésre, mégpedig általában súlyos törvénysértésre megalapozottan utaló adat esetén indíthat, a vizsgálat pedig ennek a „gyanúnak” a megalapozását szolgálja (immár nem általános információ-szerzési lehetőség tehát). A vizsgálat eredményeként – ha alkalmasnak látja – önkéntes teljesítés érdekében fordulhat a jogsértés okozójának felügyeleti szervéhez, kivételesen magához az okozóhoz azzal, hogy ennek eredménytelensége esetén a bíróság (vagy más hatóság) előtt kezdeményezi a jogsértés következményeinek alkalmazását (és immár nem a saját álláspontjának védelmét kéri a bíróságtól). Ezt az alap-mechanizmust egészítik ki az egyes eljárásokra vonatkozó különös szabályok. Ezeket az intézkedési lehetőségeket hívja az Ütv. együtt fellépésnek.

Az ügyészség eljárásával érintetteket együttműködési kötelezettség terheli azzal, hogy ahol törvény az ügyésznek utasítási jogkört biztosít, az utasított szervek az utasításnak kötelesek eleget tenni, az ügyészeket pedig széles körű, határidőhöz kötött adat- és iratmegismerési jog illeti meg (Ütv. 4. §). Változatlanul maradt a büntető, fegyelmi, szabálysértési, illetve más hatósági, továbbá büntetés-végrehajtási ügyekben kártérítési eljárás kezdeményezésének lehetősége, amelyek annyiban különlegesek, hogy ezekben az ügyész félként nem vesz részt. Valójában itt tehát bejelentőként jár el.

A törvény (5. §) úgy rendelkezik, hogy az ügyész elbírálja a hatósági határozat, intézkedés, jogszabálysértő mulasztás ellen hozzá intézett kérelmeket, közérdekű bejelentéseket, jogsértésre utaló jelzéseket. Ha ezek nem tartoznak hatáskörébe, gondoskodik áttételükről a hatáskörrel rendelkező szervhez. Az alaptalannak talált kérelmeket az ügyész – a felettes ügyészre bízott felülvizsgálat lehetőségével, mint jogorvoslati eszközzel garantálva – indokolt állásfoglalásával elutasítja.

5. Nevesített közérdekvédelmi hatáskörök

A közös szabályokat a speciális eljárási hatáskörök követik, így az Ütv. példálódzó felsorolást ad a javasolt hatáskörökre (a példálódzás eleve gyenge előírás, amit a törvény szóhasználata – „jogosíthatja” – tovább gyengít). Ezek a nemzeti vagyonnal rendelkezéssel, a közpénzek jogszerűtlen felhasználásával, a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetésével, a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal lehetnek kapcsolatosak, illetve a környezet, természet és termőföld védelme érdekében, magánszemélyek fogyasztói szerződéseivel (általános szerződési feltételek) összefüggésben, vagy családi jogállás megváltoztatására vonatkozóan illethetik meg az ügyészt.

Amint már utaltunk rá, a közös szabályok és az ezekhez képest a peres és nem­peres bírósági eljárásokra vonatkozó különös szabályok „még különösebbekre” is utalnak. Ezeket részletezi az Ütv. 28. §-a, lényegében a régi Ütv.-hez, illetve más jogszabályokhoz hasonlóan, de immár sarkalatos erővel. Így az ügyészt törvényben meghatározott jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek közhiteles nyilvántartásba vételét (bejegyzését), törlését elrendelő, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal (hatósági döntéssel) szemben jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg. Ennek alkalmazásával törvénysértő, adatok törlését, kijavítását, megváltoztatását is kezdeményezheti.

Külön törvény jogosíthatja fel az ügyészt bizonyos jogi személyek működése törvényességének ellenőrzésére azzal, hogy ezekben az esetekben a nyilvántartásba vételről (bejegyzéséről), illetve nyilvántartási adatokban elrendelt változásról rendelkező bírósági határozatot (hatósági döntést) az ügyésszel közölni kell.

Az eddigiekhez képest egészen más szabályok vonatkoznak a közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos ügyészi hatáskörökre. Csak a közigazgatási hatósági döntés érdemére kiható törvénysértés esetén, és jóval szűkebb időtartamon belül alkalmazhatók az ügyészi eszközök: törvény eltérő rendelkezésének hiányában (mint például a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása esetén[280]) a jogerőre emelkedéstől, vagy a végrehajtás elrendelésétől számított legfeljebb egy éven belül, kötelezettséget megállapító, jogot elvonó vagy korlátozó döntés esetén a végrehajtáshoz való jog elévüléséig, követelés biztosítását vagy dolog zárlatát elrendelő döntéssel szemben mindaddig, amíg ez az állapot fennáll.

Végül az utolsó belső specialitást a szabálysértési eljárásokra vonatkozó szabályok jelentik az Ütv. 30. §-ban (amelyekre a közös szabályok eleve utalnak). Ezek valóban speciálisak az egyéb hatósági eljárásokra vonatkozó szabályokhoz képest. Egy részük sajátos időbeni alkalmazhatósági feltétel határoz meg arra az esetre, ha a szabálysértési hatóság bűncselekményt bírált el szabálysértésként (a határozat ellen hat hónapon túl, de a bűncselekmény elévülési idején belül lehet felhívással élni), illetve ha az elkövető javára kell fellépni (az elkövetett szabálysértésről a nyilvántartásban kezelt adatok törlési határidejéig van ennek helye). Más részük a bíróság előtti eljárásban biztosítja a nyilatkozat- és az ügy eldöntésére irányuló indítványtétel lehetőségét az ügyésznek, illetve jogorvoslati fórumként ad szerepet az ügyésznek (aki külön törvényben meghatározott szabályok szerint, a szabálysértési hatóságra kötelező erővel elbírálja a szabálysértési hatóság intézkedése és határozata ellen benyújtott panaszt), illetve jogorvoslat kezdeményezésére jogosítja (amelyet megint csak külön törvény pontosít).



[271]  1/1991. (I. 29.) AB, 23/1990. (X. 31.) AB, 48/1991. (IX. 26.) AB, 15/1993. (III. 12.) AB, 43/1993. (VII. 2.) AB, 37/1997. (VI. 11.) AB, 4/1990. (III. 4.) AB, 22/1990. (X. 16.), 22/1991. (IV. 26.) AB, 40/1991. (VII. 3.) AB, 36/1992. (VI. 10.) AB, 22/1993. (IV. 2.) AB, 38/1993. (VI. 11.) AB, 1/1994. (I. 7.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 13/2001. (V. 14.) AB határozatok.

[272]  64/1991. (XII. 17.) AB, 36/1992. (VI. 10.) AB, 37/1992. (VI. 10.) AB határozat.

[273]  Ezek az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, az alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, illetve ezek feljelentésének elmulasztása.

[274]  5/2001. (II. 28.) AB, 13/2000. (V. 12.) AB, 26/2000. (VII. 6.) AB határozatok, Nemzeti hitvallás.

[275]  A pótmagánvád közjogi, az Alkotmányon alapuló korlátja volt, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező egyetlen állami szervezet sem jogosult pótmagánvádlóként eljárni, nem veheti át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi jogkörét [42/2005. (XI. 14.) AB határozat]. Ez az Alaptörvény rendszerében még inkább igaz.

[276]  14/2002. (III. 20.) AB határozat.

[277]  Az anyagi jogforrások alkotmányos helyzete határozza meg tehát, hogy gyakorolható-e a törvényességi felügyelet A Magyar Nemzeti Bank és a helyi önkormányzatok mint materiális jogforrások a Kormányhoz hasonlóan alkotmányos jogállású szervezetek, és nincs olyan szabály, amely a Kormányhoz képest hierarchikusan alacsonyabb szintűnek minősítené őket, mentesek tehát az ügyészi felügyelettől.

[278]  1/1994. (I. 7.) AB határozat.

[279] Varga Zs. András: 51. § [Az ügyészség és a legfőbb ügyész feladatai]. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég, Budapest, 2009. 1855–1898. p.

[280] Patyi András (szerk.): Közigazgatási hatósági eljárásjog, Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2009. 325–332. p.