Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

II. Alkotmánybíróság Magyarországon

II. Alkotmánybíróság Magyarországon

1. Az Alkotmánybíróság létrejötte, változása, a szabályozás alkotmányos alapjai

Az alkotmánybíráskodás kezdetét Magyarországon az 1989. október 23-ai alkotmányhoz köthetjük. Ezt megelőzően az alkotmánybíráskodás gondolata elsősorban a tudomány, semmint a gyakorlat oldaláról fogalmazódott meg. Érdekességként említjük, hogy az 1920-ban létrehozott osztrák Alkotmánybíróság nem maradt visszhang nélkül hazánkban sem. Tomcsányi Móric Közjogi és Közigazgatásjogi Szemináriumában folyó kutatómunka terméke 1937-ből Feketekuti Mankovics László „A törvények alkotmányszerűsége” című munkája, amely a hazai jogirodalomban talán először foglalta össze – a jog-összehasonlítást is felvállalva – az alkotmánybíráskodás jellemzőit.[346] Az ún. szocialista időszakban az alkotmánybíráskodás gondolata nem merült fel, illetve a tudomány világában villant fel itt-ott (az is inkább a ’70-es évek közepétől).[347] Az 1984. évi I. törvény létrehozott ugyan egy testületet Alkotmányjogi Tanács néven, de ennek se hatásköre, se eljárása nem hasonlítható az alkotmánybíróságéhoz.

Az alkotmánybíráskodás Magyarországon a rendszerváltoztatás eredménye.

A jogállami értékeket megteremtő 1989. évi XXXI. törvénnyel történő alkotmánymódosítás hozta létre az Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság rendszerváltoztatásban betöltött fontosságát is szimbolizálja, hogy magáról az Alkotmánybíróságról „sorban a következő törvény” az 1989. évi XXXII. törvény (a rövidítésben: régi Abtv.) szólt. Az első alkotmánybírákat 1989. év végén választották meg, a testület 1990. január 2-án kezdte el működését.[348]

Az Alkotmánybíróság alapvetően absztrakt normakontroll feladatokat látott el. Az Alkotmány és a régi Abtv. szerint bárki kezdeményezhette az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát. Valamennyi jogszabály (a törvénytől az önkormányzati rendeletig), illetve a jogszabálynak nem minősülő egyéb normatív rendelkezések vizsgálatát lehetett így kezdeményezni. Az Alkotmánybíróság többnyire az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörében hozta meg a „nagy döntéseit” (pl. halálbüntetés eltörlése, abortusz-határozatok, eutanázia kérdése); a bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll több mint húsz éven keresztül az Alkotmánybíróság központi hatásköre volt. Ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak nem volt hatásköre az egyedi ügyek (bírói döntések) alkotmányossági vizsgálatára, az alkotmányjogi panasz is csak egy esetben volt igénybe vehető: ha az indítványozó ügyében alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak. Az Alkotmánybíróság – ha még meg is állapította az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét – csak addig mehetett el, hogy a jogszabály alkalmazási tilalmát mondta ki, de a bírói ítéletet nem semmisíthette meg. Ennek oka, hogy a közjogi rendszer merev elválasztást tartalmazott a normakontroll-feladatok és az egyedi ügyek elbírálása között, az előbbi az Alkotmánybíróság, az utóbbi a rendes bíróság feladata volt.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény megváltoztatta az Alkotmánybíróság hatásköri struktúráját. Megszűnt a bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll (az új szabályok szerint csak meghatározott szervek és személyek kezdeményezhetik), viszont az Alkotmánybíróság megkapta a „valódi” alkotmányjogi panaszt. Így a panaszos amellett, hogy sérelmezheti az alkalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatát (hasonlóan mint eddig), alkotmányjogi panasz során sérelmezheti a bírói döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alkotmányellenességét is. Ennek keretében lehet kérni az egyedi döntés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Tehát a súlypont az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörről az alkotmányjogi panaszra helyeződik át.

Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozásnak három szintje van: az Alaptörvény, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: új Abtv.), és az Alkotmánybíróság Ügyrendje.[349] Az Alkotmánybíróság alapvető hatásköreit az Alaptörvény rögzíti, további hatásköröket állapít meg az új Abtv. A működés és eljárás további részletes szabályait pedig az Alkotmánybíróság Ügyrendje tartalmazza, amelyet – az új Abtv. felhatalmazásai alapján – maga az Alkotmánybíróság teljes ülése állapította meg, s tette közzé a Magyar Közlönyben.[350]

Elöljáróban is fontos megjegyezni, hogy maga az Alaptörvény rögzíti: az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt, vagy bírói döntést az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Tehát a megsemmisítés joga a legmagasabb szinten szabályozott jogosítványa az Alkotmánybíróságnak.

2. Az Alkotmánybíróság hatáskörei

Az Alkotmánybíróság által ellátandó hatáskörök (majdnem teljes) listáját az Alaptörvény foglalja össze (szemben az Alkotmánnyal, amely csak néhány hatáskört tartalmazott). Az új Abtv. ezt a listát négy további hatáskörrel bővíti, az Alaptörvény absztrakt értelmezésével, a hatásköri összeütközés feloldásával, az Országgyűlés népszavazást elrendelő határozatának vizsgálatával és az alaptörvény-ellenesen működő egyház elismerésének visszavonásával összefüggő véleményezéssel. Az Alaptörvény lehetővé teszi, hogy sarkalatos törvény további feladatot vagy hatáskört állapítson meg az Alkotmánybíróság részére.

Az Alkotmánybíróság hatáskörei 2012. január 1-jét követően a következők: az Alaptörvénnyel való összhang előzetes vizsgálata (előzetes normakontroll); az Alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálata (utólagos normakontroll); bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt; alkotmányjogi panasz; jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata; az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálata; alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testület feloszlatásával összefüggő véleményezés; alaptörvény-ellenesen működő egyház elismerésének visszavonásával összefüggő véleményezés; a köztársasági elnök tisztségétől való megfosztás (megfosztási eljárás); hatásköri összeütközés feloldása; az Alaptörvény absztrakt értelmezése; illetve speciális szabályok szólnak az önkormányzati rendeletek, a közjogi szervezetszabályozó eszközök és a jogegységi határozatok különböző hatáskörökben történő vizsgálatáról.

2.1. Előzetes normakontroll

Az előzetes normakontroll a norma kihirdetés előtti alkotmányossági vizsgálata (a kihirdetett, de hatályba még nem lépett szabályozás vizsgálata már az utólagos normakontroll körébe tartozik).

A régi Abtv. alapján az előzetes normakontroll tipikus formája a köztársasági elnök által kezdeményezett, az országgyűlés által már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálata volt. Az 1989-es rendszerváltás több jelentős politikai ügye (pl. az elmúlt rendszer bűnöseinek megbüntetése, tulajdonviszonyok rendezése stb.) e hatáskörben nyert elbírálását.

2012. január 1-jétől az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából az elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vizsgálatát a köztársasági elnök, és maga az Országgyűlés is kezdeményezheti.[351] Ez utóbbi esetben az előzetes normakontroll kezdeményezésére vonatkozó szándékot a törvény kezdeményezője, a Kormány, vagy az Országgyűlés elnöke jelentheti be a zárószavazás előtt. Az Országgyűlés az indítványozásról a zárószavazást követően határoz. A korábbi szabályok (és alkotmánybírósági értelmező határozat)[352] alapján a köztársasági elnök nem élhetett dupla vétóval, azaz, ha először az Országgyűlésnek küldte vissza politikai vétóval a törvényt, akkor már nem kérhette az Alkotmánybíróságnál annak előzetes alkotmányossági vizsgálatát. Az Alaptörvény azonban lehetővé teszi a dupla vétót, sőt azt is, hogy, ha az Országgyűlés előzetes normakontrollt kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál, de az Alkotmánybíróság nem állapította meg a törvény alkotmányellenességét, ezt követően a köztársági elnöknek lehetősége van politikai vétóra, így visszaküldheti ugyanazt a törvényt megfontolásra az Országgyűlésnek.

Az Alkotmánybíróság eljárása előzetes normakontroll során határidőhöz kötött, az indítvány beérkezést követő harminc napon belül határoznia kell. Ha az adott törvény (módosult rendelkezéseinek) vizsgálatát ismételten kérik az Alkotmánybíróságtól, másod ízben az indítványt tíz napon belül el kell bírálnia. Ha az Alkotmánybíróság alkotmánysértést állapít meg az Országgyűlés a törvényt az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újratárgyalja, ha nem állapít meg alaptörvény-ellenességet, a köztársasági elnök aláírja és elrendeli annak kihirdetését.

Az új Abtv. előzetes normakontrollt biztosít továbbá nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének előzetes vizsgálatára. Ezt az eljárást a köztársasági elnök, a Kormány illetve az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezheti, mégpedig a nemzetközi szerződés kötelező hatályának (köztársasági elnök általi) elismerését megelőzően.

2.2. Utólagos absztrakt normakontroll

Mint fentebb említettük 2012. január 1-jéig a bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll az Alkotmánybíróság stratégiai hatásköre volt. Az eljárás költség- és illetékmentes volt, az indítványozáshoz pedig nem kellett ügyvéd (vagy más jogi képviselő) igénybevétele. Ebben a formában a magyarországi utólagos absztrakt normakontroll kezdeményezhetősége valóban kivételnek számított más alkotmánybíróságokhoz képest, különösen annak tükrében, hogy utólagos normakontroll keretében valamennyi jogszabály alkotmányossági vizsgálatát lehetett kezdeményezni érdekeltség nélkül.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény értelmében valamely jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának (elvont) vizsgálatát nem kezdeményezheti bárki, csak a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa.[353] Az ombudsman adott esetben „közvetítő szerepet” töltsön be, és a hozzá érkező panaszok alapján forduljon az Alkotmánybírósághoz. Erre vonatkozik – mintegy a parttalan indítványozást megelőzendő – az új Abtv. azon szabálya, amely az eljárás feltételéül előírja, hogy az alaptörvény-ellenességnek az alapvető jogok biztosa álláspontja szerint is fenn kell állnia.

Az Alkotmánybíróság e hatáskörében valamennyi jogszabályt vizsgálhat, az önkormányzati rendelet vonatkozásában azonban az Alaptörvénnyel való összhangot csak akkor, ha a rendelet – más jogszabály közbejötte nélkül – közvetlenül sérti az Alaptörvényt. Abban az esetben, ha az önkormányzati rendelet más jogszabállyal ellentétes (vagy e mellett egyben az Alaptörvénnyel is), a Kúriának van hatásköre eljárni a kormányhivatal indítványára, vagy bírósági kezdeményezés alapján.

Az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörében az Alkotmánybíróság az új Abtv. szerint nemcsak jogszabályt, hanem közjogi szervezetszabályozó eszközt és jogegységi határozatot is vizsgálhat. Az alaptörvény-ellenes jogszabályt, közjogi szervezetszabályozó eszközt, vagy jogegységi határozatot az Alkotmánybíróság megsemmisíti.[354]

2.3. Az alkotmányjogi panasz

Korábban az Alkotmány nem szólt az alkotmányjogi panasz hatáskörről, ezt a régi Abtv. tartalmazta csak. E szerint az alkotmányban biztosított jogainak megsértése esetén alkotmányjogi panasszal az fordulhatott az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása során következett be. A benyújtás feltétele, hogy a panaszos a jogorvoslati lehetőségeit kimerítse (ha van jogorvoslati lehetősége), s a jogerős döntést követő 60 napon belül a panaszt benyújtsa az Alkotmánybírósághoz. Ez az alkotmányjogi panasz az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály vizsgálatára irányult, de magának az egyedi ügynek (bírósági döntésnek) az alkotmányossági vizsgálatát nem lehetett kezdeményezni.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény az alkotmányjogi panaszt teszi meg az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé, amelynek több formáját is nevesíti: lehetővé teszi az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát csakúgy, mint a bírói döntések alaptörvény-ellenességének a vizsgálatát. Tehát az új szabályozás szélesítette az alkotmányjogi panasz igénybevételének lehetőségét, az kiterjed immár nemcsak a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás alkotmányossági vizsgálatára is.

Az új Abtv. az alkotmányjogi panaszt tovább részletezi, tulajdonképpen három fajtáját konkretizálva.

1) Az egyik az ún. „régi” alkotmányjogi panasz, azaz az Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén az egyedi ügyben érintett személy az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály (közjogi szervezetszabályozó eszköz és jogegységi határozat) ellen nyújthat be panaszt, ha a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Ebben az esetben az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntéstől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

2) Az alkotmányjogi panasz másik formája szintén jogszabály vizsgálatához kapcsolódik. Kivételesen kezdeményezhető alkotmányjogi panasz jogszabály vizsgálatára akkor is, ha a jogsérelem az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása során következett be közvetlenül, bírói döntés nélkül és nincs az adott ügyben a sérelmet orvosolni képes jogorvoslati eljárás, vagy ami volt, azt az indítványozó kimerítette. Ilyen helyzet állhat például elő, ha valamely jogszabály olyan munkaviszony megszüntetési okot tartalmaz, amely – az indítványozó szerint – emberi jogokat sért. Ilyenkor nem kell megvárni a munkáltató felmentő döntését, hanem pusztán a norma, és az indítványozó érintettsége megalapozza az alkotmányjogi panasz érvényesíthetőségét. Az alkotmányjogi panasz e másik formáját nevezhetjük „gyors” alkotmányjogi panasznak, hiszen önmagában a jogszabály alkalmazhatósága, maga az önkéntes jogkövetés is (az érintett irányába történő hatályosulás) alapot adhat az alkotmányjogi panasz benyújtására. Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény ezt a „gyors” alkotmányjogi panaszt is tartalmazza, és pontosította a benyújtás feltételeit: akkor lehet benyújtani, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti a vizsgálni kért jogszabály (tehát nem általában alaptörvény-ellenesség, csak Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén). Az alkotmányjogi panaszt – csakúgy, mint az utólagos absztrakt normakontroll esetén – nemcsak jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz és jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatára is be lehet nyújtani. Önkormányzati rendelet ellen pedig akkor, ha az közvetlenül emberi jogokat sért. Az alkotmányjogi panasznak ezt a formáját az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított 180 napon belül lehet érvényesíteni.

3) Az alkotmányjogi panasz harmadik formája az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben benyújtható panasz. Ebben az esetben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott vagy az eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó valamely alapjogát sértette és a jogorvoslatokat kimerítette, vagy az adott ügyben jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az egyedi bírói döntéssel szembeni alkotmányjogi panasz az eljárás során meghozott döntésekkel szemben (pl. előzetes letartóztatás, végrehajtás elrendelése) nem vehető igénybe, csak az adott ügyet érdemben eldöntő ítélettel, vagy az eljárást egyéb módon befejező (pl. az eljárást megszüntető) döntéssel szemben. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntéstől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az alkotmányjogi panasz elbírálásának speciális eljárása van. A szabályokat részben az új Abtv., részben az Alkotmánybíróság Ügyrendje tartalmazza. Ezek szerint az alkotmányjogi panasz először egy ún. befogadási eljáráson megy keresztül, amelynek során az Alkotmánybíróság tanácsa (főszabályként az öttagú tanács) formai és tartalmi szempontból is megvizsgálja a kérelmet, hogy alkalmas-e az érdemi eljárásra. Tartalmi szempont: az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség miatt vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésben nyújtották-e be. Amennyiben a tanács befogadja az alkotmányjogi panaszt, úgy az abban támadott jogszabály vagy bírói döntés érdemi vizsgálatára kerül sor. Az alkotmányjogi panaszokról a (befogadást is elbíráló) öttagú tanács dönt. Abban az esetben azonban, ha a panaszeljárás eredményeként törvény megsemmisítésére kerülne sor (vagy ha az ügy jelentőségére tekintettel az elnök vagy öt alkotmánybíró ezt kezdeményezi) az Alkotmánybíróság teljes ülése jár el, s hozza meg az ügyben a döntést.

Az új Abtv. az alkotmányjogi panasz szabályozása során létrehozott egy speciális jogintézményt, amellyel a legfőbb ügyész élhet. A legfőbb ügyész az Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével egyedi ügyben lefolytatott eljárás során alkalmazott jogszabály alapjogsértésének vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti.

2.4. Bírói kezdeményezés

A bírói kezdeményezés is az Alaptörvénybe foglalt alkotmánybírósági hatáskör. A bírói kezdeményezés – csakúgy mint a jogszabály vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz – konkrét normakontroll. A bírói kezdeményezés azt jelenti, hogy bármelyik bíró indítványozhatja azon jogszabály alkotmányossági vizsgálatát, amelyet az adott ügyben alkalmaznia kell(ene). Ilyenkor a bíró a saját eljárását az Alkotmánybíróság döntéséig felfüggeszti, s csak azután és aszerint folytatja, ahogy az Alkotmánybíróság döntött.

A bírói kezdeményezés egy másik esete, hogy a bírónak olyan jogszabályt kellene alkalmazni, amelynek az alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság már korábban megállapította. A bíró ilyenkor is az Alkotmánybírósághoz fordulhat és kérheti, hogy az alkotmánybíróság mondja ki: a már alkotmányellenesnek ítélt jogszabály az előtte lévő ügyben sem alkalmazható (azaz ebben az esetben kizárólag az alkalmazási tilalom kimondását kéri). A bíró ugyan ilyen módon kezdeményezheti jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is.

A bíró természetesen nemcsak a jogszabályok, hanem közjogi szervezetszabályozó eszközök és a jogegységi határozatok alaptörvény-ellenességnek a vizsgálatát is kérheti. A bírói kezdeményezés – mint alkotmánybírósági hatáskör – a bírói függetlenség része, az ítélkezés során biztosítja, hogy a bíró „törvény alá rendeltsége” csak az alaptörvénnyel összhangban álló törvényre vonatkozzék.

2.5. Az utólagos normakontroll, alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés közös szabályai

– A fenti eljárások utólagos normakontroll eljárások (egy absztrakt és két konkrét). Az alkotmányellenesség jogkövetkezménye tehát a jogszabály (jogszabályi rendelkezés) megsemmisítése. Főszabály szerint az Alkotmánybíróság határozatának közzétételének napjával (ex nunc) semmisíti meg az alkotmányellenes jogszabályt, és a jogszabály a határozat kihirdetését követő napon veszti hatályát. Az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítésének hatálya kivételesen lehet visszamenőleges (ex tunc) is. Ezzel az eszközzel az Alkotmánybíróság azért él kivételesen, mert a jogszabály visszamenőleges megsemmisítése a már létrejött jogviszonyok indokolatlan megbolygatásával, a jóhiszeműen szerzett jogok sérelmével járhat, ami ellentétes a jogbiztonság követelményével. Szintén kivételesen, de a megsemmisítés szólhat a jövőre nézve (pro futuro) is. Ilyenkor a „ma” közzétett határozat egy jövőbeni időpontot jelöl meg az alkotmányellenes norma megsemmisítésének határidejéül, azaz az alkotmányellenes szabály még egy ideig hatályban maradhat. Erre akkor kerülhet sor, ha az azonnali megsemmisítés olyan joghézagot teremtene, amely a jogbiztonság súlyos sérelmével jár. A megsemmisítés határidejének meghatározása az Alkotmánybíróság mérlegelésén múlik.

– Az alkotmányellenesség jogkövetkezményeihez kapcsolódva megjegyzendő, hogy a megsemmisítés nem az egyetlen eszköz az alkotmányellenesség feloldására. Az Alkotmánybíróság által kialakított gyakorlat szerint az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányossági vizsgálata eredményeképpen határozatban megállapíthatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek a norma értelmezéseinek meg kell felelniük.[355] Azaz ha az alkotmányellenesség megszüntethető a vizsgált rendelkezéshez kapcsolt alkotmányos követelmény meghatározásával, akkor nem szükséges a norma megsemmisítése. A jogalkalmazó szerveknek az alkotmányos követelmény szerint kell értelmezniük (és alkalmazniuk) az adott normát.

– Az új Abtv. nem mint önálló hatáskörről (ahogy tette a régi Abtv.), hanem mint jogkövetkezményről beszél a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességről.[356] E szerint ha az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. A jogalkotói feladat elmulasztásának minősül, ha kifejezett jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladat ellenére nem került sor a jogszabály megalkotására, másrészről ha a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos, harmadrészről ha nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztása valósul meg.

A jogalkotó szervnek az Alkotmánybíróság által megadott határidőn belül kötelessége a hiányzó jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) megalkotni.

– Külön szólni kell arról, ha az Alkotmánybíróság büntetőjogszabályról (akár anyagi akár eljárásjogi) állapítja meg, hogy alkotmányellenes. Ilyenkor „kevésnek” bizonyul a megsemmisítés, hiszen az alkotmányellenes jogszabály alapján a jogrendszer legerősebb szankciója (a büntetőjogi jogkövetkezmény) került alkalmazásra. Ezért az Alkotmánybíróság az új Abtv. erejénél fogva elrendeli az alkotmányellenes jogszabály alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. Az Alkotmánybíróság határozatában rendeli el ezt a felülvizsgálatot, amelyet a gyakorlatban az ügyészi szervezet foganatosít.

– Az utólagos absztrakt normakontroll csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatára vonatkozhat, hiszen az alkotmányellenesség jogkövetkezménye a norma megsemmisítése, azaz hatályon kívül helyezése (hatályban nem lévő jogszabályt pedig nem lehet újra hatályon kívül helyezni). A hatályát vesztett jogszabály vizsgálatára mégis van lehetőség (de nem az absztrakt, hanem) a konkrét normakontroll eljárásokban, azaz alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés esetén. Ez azért lehetséges, mert ilyenkor még van egy olyan ügy, amelyben az adott – vizsgálni kért, de már hatályát vesztett – jogszabályt alkalmazzák. Ha az indítvány megalapozott, akkor az Alkotmánybíróság megállapítja a jogszabály alkotmányellenességét (de értelemszerűen nem semmisít meg), viszont az adott ügyben alkalmazási tilalmat rendelhet el, ha a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

– Végül szólnunk kell a központi költségvetés egyensúlya megtartására hivatkozással bevezetett hatásköri korlátozásról is. Az Alaptörvény 37. cikke szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll, az alkotmányjogi panaszok, és a bírói kezdeményezés hatásköreiben a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját főszabályként nem vizsgálhatja. Ez alól két kivétel van. Az egyik kivétel, hogy e hatásköreiben mégis lefolytathatja az alkotmányossági vizsgálatot, ha – a fenti, azaz a költségvetéssel összefüggő törvényekkel kapcsolatban – az élethez és az emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok sérelme merül fel. Ezen alapjogok sérelme esetén a hatáskör teljes: az alkotmánybíróság megsemmisítheti a költségvetéssel összefüggő törvényeket. A másik kivétel, hogy az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek, azaz a törvény közjogi érvénytelensége merül fel a törvényalkotási eljárás szabályinak megsértése miatt.

Az Alaptörvény átmeneti rendelkezései mindehhez hozzárendeli, hogy ha az Alkotmánybíróság döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő, és a hiányzó összeg nem pótolható, kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó hozzájárulást kell megállapítani. Így elképzelhető, hogy közvetlenül valamely alkotmánybírósági határozat vált ki olyan hatást, amelynek következtében a kormányzat az állampolgárok számára fizetési kötelezettséget keletkeztet.

A fenti korlátozások (amelyek addig állnak fenn, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja) a gazdasági tárgyú ítélkezés korlátait képezik.[357]

2.6. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata

Az Alaptörvényben is rögzített hatáskör a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata. Ebben az esetben arról van szó, hogy valamely belső jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközik, tehát a mérce nem közvetlenül az Alaptörvény, hanem a nemzetközi szerződés. Ezáltal kirajzolódik a normahierarchia is: az Alkotmány, a nemzetközi jog és a belső jog, s e sorrend szerint egyik sem lehet ellentétben a magasabb szintűvel.

Ezt az eljárást – az új Abtv. szerint – az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa indítványozhatja (illetve bírói kezdeményezésre is történhet a vizsgálat). Továbbá ezen eljárás sajátossága, hogy az Alkotmánybíróság – bármely más hatáskörének gyakorlása során – hivatalból is kitérhet a nemzetközi szerződéssel történő összhang vizsgálatára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha más hatáskörben (pl. utólagos normakontroll) eljárva az Alkotmánybíróság nemzetközi szerződéssel való ütközést észlel, akkor hivatalból is kiterjesztheti erre a vizsgálatot.

Az alkotmányellenesség jogkövetkezményei:

– Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal azonos vagy annál alacsonyabb szintű jogszabály a nemzetközi szerződésbe ütközik, akkor a nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) megsemmisíti. Tehát ha pl. törvény hirdeti ki a nemzetközi szerződést, és ezzel más törvény ellentétes, akkor az Alkotmánybíróság – a nemzetközi jog belső joggal szembeni elsőbbsége okán – a más törvényt (törvényi rendelkezést) semmisíti meg.

– Ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amely magasabb szintű, mint a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály, akkor az ellentét feloldása érdekében – a körülmények mérlegelése alapján, határidő megjelölésével – felhívja a nemzetközi szerződést kötő szervet vagy személyt, illetőleg a jogalkotó szervet. Erre az esetre akkor kerülhet sor, ha pl. törvény, kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződéssel válik ellentétessé. Itt a jogforrási hierarchia quasi megfordul, s az ellentét megoldásának elfogadható módja a törvény módosítása. Erre az Alkotmánybíróság felhívhatja az Országgyűlést.

– Végül az Alkotmánybíróság megállapíthatja nemzetközi szerződésből eredő jogalkotó feladat elmulasztását is, ilyenkor határidő tűzésével felhívja a belső jogalkotó szervet nemzetközi szerződésből eredő feladatának teljesítésére.

2.7. Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálata

A népszavazás kezdeményezésével kapcsolatos jogorvoslati rend is változáson ment át. Korábban az Alkotmánybírósághoz tartozott az Országos Választási Bizottság (OVB) konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos kifogás elbírálása (jellemzően arról volt szó, hogy az OVB eldöntötte: az adott kérdésben az Alkotmány alapján lehet-e népszavazást tartani, s ezt a döntést lehetett megtámadni az Alkotmánybíróság előtt). E hatáskört 2012. január 1-jétől a Kúria vette át, az OVB határozatok (alkotmányossági és törvényességi) vizsgálata tehát kikerült az Alkotmánybíróság hatásköréből.

Megmaradt viszont az Országgyűlés népszavazás elrendelésével kapcsolatos határozatának vizsgálata. Ebben az esetben a népszavazási eljárás során már megtörtént az aláírásgyűjtés (azt megelőzően az OVB és adott esetben a Kúria is jóváhagyta a kérdésben történő népszavazás lehetőségét), s az Országgyűlés döntésére vár, hogy az aláírások száma alapján a kötelező vagy fakultatív népszavazást elrendelje. Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint a kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozatát az Alkotmánybíróság előtt meg lehet támadni, a határozat közzétételét követő 15 napon belül. Ezt az eljárást bárki indítványozhatja arra hivatkozva, hogy az elrendelés vagy az elutasítás az Alaptörvénnyel nincs összhangban, vagy törvénysértő.

Az Alkotmánybíróság döntési kompetenciája azonban korlátozott, nem vizsgálhatja érdemben azt, ami a kérdés hitelesítésével kapcsolatos korábbi eljárásban már (az OVB vagy a Kúria részéről) elbírálást nyert. Az Alkotmánybíróság érdemében csak akkor folytat vizsgálatot, ha az aláírásgyűjtő ív hitelesítése és a népszavazás elrendelése között a körülményekben olyan lényeges változás következett be, amelyet az Országos Választási Bizottság, illetve a Kúria nem vehetett figyelembe, és a döntést érdemben befolyásolhatja.

2.8. Az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testület feloszlatásával összefüggő véleménynyilvánítás

Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendszer létrehozása óta garanciális okokból részt vesz az önkormányzat feloszlatásával kapcsolatos eljárásban[358].

A feloszlatás a legsúlyosabb beavatkozás az önkormányzati rendszerbe, ezért az Országgyűlést illeti meg az Alaptörvény szerint. A feloszlatást a Kormány kezdeményezi, s ebben az eljárásba „ékelődik be” az Alkotmánybíróság (a Kormány és az Országgyűlés közé). Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének alaptörvény-ellenes működésére vonatkozóan a Kormány indítványa alapján elvi véleményt nyilvánít.

2.9. Alaptörvény-ellenesen működő egyház elismerésének visszavonásával összefüggő vélemény

Az Alkotmánybíróság ezen másik véleményező hatásköre új hatáskör. A lelkiismereti és vallásszabadságról valamint az egyházakról szóló törvény melléklete sorolja fel az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházakat, vallásfelekezeteket és vallási közösségeket. E mellékletből való törlési eljárás során jut szerephez az Alkotmánybíróság, mégpedig a törvény alapján elismert egyház alaptörvény-ellenes működésére vonatkozóan a Kormány indítványa alapján elvi véleményt nyilvánít.

2.10. A köztársasági elnök tisztségtől való megfosztása

A megfosztási eljárást az Országgyűlés indíthatja az összes képviselő kétharmadának szavazatával abban az esetben, ha a köztársasági elnök az Alaptörvényt, illetve más törvényt a köztársasági elnöki tisztség gyakorlásával összefüggésben szándékosan megsértett, illetve szándékos bűncselekményt követett el. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében soron kívül jár el, s ez az egyetlen olyan hatásköre, amelyben az érdemi döntéshez nem elég a teljes ülés többségének szavazata, hanem – az új Abtv. szerint – a teljes ülés jelenlévő tagjai kétharmadának egyetértésével hozza meg döntését.

2.11. Hatásköri összeütközés

Régi-új hatásköre az Alkotmánybíróságnak a hatásköri összeütközések feloldása. Az Alkotmánybíróságnak a hatásköri összeütközések közvetlen feloldása mégsem vált jellemző hatáskörévé.[359] A hatásköri összeütközés – amelyben az Alkotmánybíróság eljárhat – felmerülhet állami szervek között, önkormányzatok között, önkormányza­tok és állami szervek között. Kivételt képez ez alól, ha az egyik szerv, amellyel kapcsolatban a hatásköri összeütközés keletkezett, a bíróság, vagy valamely közigazgatási hatóság (ez utóbbit az új Abtv. vette be a kivételek közé). Az eljárást azok a szervek indítványozhatják, amelyek között a hatásköri összeütközés felmerült.

Az alkotmányellenesség jogkövetkezménye: az Alkotmánybíróság eldönti, hogy a felmerült vitában mely szervnek van hatásköre és ez alapján kijelöli az eljárásra kötelezettet.

2.12. Az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése

Az Alkotmánybíróság minden hatáskörében értelmezi az Alaptörvényt, ezért e hatásköri elnevezés félreérthető lehet. Az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése hatáskörben az Alkotmánybíróság absztrakt módon, az indítványozó által megjelölt egyes alkotmányos tételekről közvetlenül fejti ki álláspontját. Ilyenkor az alkotmánybírósági határozat rendelkező része tartalmazza azokat a tételeket amelyeket az Alkotmánybíróság döntésében az adott rendelkezéshez fűz. Az eljárást nem indítványozhatja bárki, csak az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, vagy a Kormány.

Az új Abtv. a normatív szabályozásba is átültette a korábban csak alkotmánybírósági határozatban található[360] hatáskör-értelmezést. Így előírja, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben kell értelmeznie, akkor, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből. Másrészt szűkíti az új Abtv. e hatáskör gyakorlását azzal is, hogy kimondja: ha a konkrét alkotmányjogi probléma állami szerv jogállásával, működésével, vagy feladat- és hatáskörével összefüggésben merül fel, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezésének értelmezését csak akkor végzi el, ha az alkotmányjogi probléma az Alaptörvénnyel összhangban történő működést, illetve feladat- és hatáskörgyakorlást ellehetetleníti, illetve az értelmezési bizonytalanság a jogbiztonságot veszélyezteti. Ezzel az alkotmányos szervek közötti konfliktusok kezelését a hatásköri összeütközések feloldása alkotmánybírósági hatáskör felé tereli.[361]

3. Az Alkotmánybíróság eljárása

– Az Alkotmánybíróság legfőbb testületi szerve a teljes ülés, amely az összes tagból – azaz (ha valamennyi alkotmánybírói hely betöltött) tizenöt alkotmánybí­róból – áll. A teljes ülés határozatképes, ha azon az alkotmánybírák kétharmada, köztük az elnök vagy az elnökhelyettes jelen van. Az Alkotmánybíróság teljes ülése a döntéseit – főszabályként – szavazattöbbséggel hozza (mindenki köteles szavazni, tartózkodásra nincs lehetőség), szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A döntésekhez az alkotmánybírák különvéleményt és párhuzamos indokolást csatolhatnak. A különvélemény azt jelenti, hogy az alkotmánybíró magával a döntés lényegével (a rendelkező résszel) nem ért egyet, míg párhuzamos indokolás esetén a döntéssel egyet ért, de annak más indokát látja. A különvélemény és a párhuzamos indokolás a határozathoz tartozik, azt bárki megismerheti, ugyanúgy nyilvános, mint maga a határozat.

Csak a teljes ülés járhat el a következő hatáskörökben: előzetes normakontroll, a köztársasági elnök tisztségétől való megfosztása, az Alaptörvény értelmezése. Csak a teljes ülés dönthet továbbá valamely törvény megsemmisítéséről, függetlenül, hogy az milyen hatáskörben merült fel. Abban az esetben, ha valamely ügy társadalmi jelentősége, vagy alkotmányjogi súlya indokolja – függetlenül attól, hogy az eredetileg nem a teljes ülésre tartozott – az Alkotmánybíróság elnöke, öt alkotmánybíró, vagy az elbírálásra hivatott tanács tagjainak többsége kezdeményezheti, hogy a teljes ülés járjon el. Ilyenkor az adott ügyben nem a tanács, hanem a teljes ülés dönt.

Az Alkotmánybíróság másik döntéshozó szintje (fóruma) a tanácsok. Az Ügyrend szerint az Alkotmánybíróságon három öttagú állandó tanács működik. Az állandó tanácsok eljárnak minden olyan ügyben, amely nem tartozik a teljes ülés elé. Az Ügyrend főszabályként azt írja elő, hogy az öttagú tanácsok látják el az alkotmányjogi panaszok befogadását és azok érdemi elbírálását is. A tanácsok összetétele háromévente megújul.

Az Alkotmánybíróságon bizonyos döntéseket egyesbíró is meghozhat. Az egyesbíró az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasításáról dönthet, ha az nem felel meg a törvényi feltételeknek. Az egyesbíró visszautasító végzését a főtitkár készíti elő.

– Az Alkotmánybíróság eljárása főszabályként írásbeli eljárás. A valódi alkotmányjogi panasz alaptörvénybeli bevezetése azonban fölveti azt az igényt, hogy az alkotmánybírósági eljárás jobban hasonlítson a rendes bírósági eljárásokhoz, annak ellenére, hogy azt nem a kontradiktóriusság jellemzi. Így alkotmányjogi panasz esetén – ha a fél kezdeményezi és a tanácsvezető bíró, vagy az elnök elrendeli – lehetőség van személyes meghallgatásra, ahol meghatározott időkeretben a felek, ellenérdekű felek, szakértők, nyilvános ülésen kifejthetik álláspontjukat. Ezt azonban csak kivételnek tekinthetjük. A főszabály, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, maga is beszerezhet adatokat, azokat mindenki köteles rendelkezésére bocsátani. Az Alkotmánybíróság az ügy érdemében határozattal egyéb esetekben végzéssel dönt. Az Alkotmánybíróság döntése végleges, ellene fellebbezésnek helye nincs, mindenkire nézve kötelező.[362]

Az új Abtv. lehetővé teszi ideiglenes intézkedés kibocsátását a jogszabályok vizsgálatához és az egyedi döntések vizsgálathoz kapcsolódva is. Így az Alkotmánybíróság az utólagos absztrakt normakontroll eljárásban a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jogszabály hatálybalépését ideiglenes intézkedéssel felfüg­geszt­heti, ha valószínűsíti az alaptörvény-ellenességet, s a felfüggesztéssel súlyos és helyrehozhatatlan hátrány beálltát előzi meg. A jogszabály hatálybalépésének felfüggesztéséről az Alkotmánybíróság határozattal dönt, a felfüggesztés maximum 180 napig tarthat. Az ideiglenes intézkedés másik típusa az egyedi döntés végrehajtásának felfüggesztése. Ilyenkor az Alkotmánybíróság – végzésben – a döntés végrehajtása felfüggesztésére kéri a bíróságot, ha az alkotmánybírósági eljárás várható tartalmára, vagy a várható döntésre tekintettel a bírósági döntés végrehajtása helyrehozhatatlan kárt vagy hátrányt okozna.

– Az Alkotmánybíróság döntését kézbesítés útján közli az érdekeltekkel, bírói döntés vizsgálata esetén az ügyben eljárt bírósággal. Kivételesen, nagy horderejű ügyekben a határozat kihirdetése nyilvános ülésen történik. Ami pedig a határozathoz való hozzáférhetőséget illeti: a Magyar Közlönyben közzé kell tenni a jogszabály megsemmisítéséről, a jogszabály hatálybalépésének ideiglenes felfüggesztéséről, az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálatáról, a köztársasági elnök tisztségtől való megfosztásáról, valamint az Alaptörvény értelmezéséről szóló határozatot, illetve az Alkotmánybíróság elrendelheti más határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét is. Azonban az Alkotmánybíróság Hivatalának honlapján digitális formában, bárki számára, korlátozástól- és díjmentesen hozzáférhető az összes határozat.

– Végül – eljárási kérdésekről szólva – kiemelendő, hogy az Alaptörvény 54. cikke szerint az Alkotmánybíróság működése különleges jogrend esetén sem korlátozható.

4. Az alkotmánybírák jogállása, megválasztása és megbízatásuk megszűnése

Az Alkotmány 2011-ben történt módosítása az alkotmánybírák számát tizenegyről tizenötre emelte. Az Alaptörvény ezt megtartotta, kimondja: az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület. Az Alkotmánybírák megválasztásának eljárási rendjét az új Abtv. tartalmazza. E szerint az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselőből álló jelölő bizottság tesz javaslatot. A bizottságban a képviselőcsoportok legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia. Az alkotmánybírákat jelölés alapján az Országgyűlés az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja, de nem választhatók újra.

Az alkotmánybíróvá válás szakmai feltételei: Formai feltétel a jogi végzettség, büntetlen előélet, magyar állampolgárság és a 45. életév betöltése. Tartalmi feltétel, hogy a jelölt kiemelkedő tudású elméleti jogász (nagydoktor, egyetemi tanár) vagy legalább 20 év jogi végzettséghez kötött szakmai gyakorlattal rendelkező személy legyen. A törvény negatív kritériumot is megfogalmaz: nem lehet alkotmánybíró (illetve jelölt sem), aki a korábbi négy évben a kormány tagja volt, állami vezetői tisztséget töltött be (pl. államtitkár, szakállamtitkár) vagy valamely párt alkalmazottja volt. A kormányzati és politikai tisztségektől való időbeli távolság előírását a függetlenség egyik garanciájának tekintik.

Az Alaptörvény kimondja, hogy az alkotmánybírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. Az alkotmánybírói tisztséggel összeegyeztethetetlen továbbá minden más állami vagy önkormányzati, társadalmi, politikai, gazdasági tisztség, kivéve a tudományos és felsőoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket, ha az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza. Az Alkotmánybíróság tagja a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységen kívül más kereső foglalkozást azonban nem folytathat.

Az alkotmánybírónak – az országgyűlési képviselőkhöz hasonló – mentelmi joga van, amelyet csak a teljes ülés függeszthet fel. Az alkotmánybíró a minisztert megillető díjazásban részesül, és a minisztert megillető juttatásokra jogosult.

Az alkotmánybírói tisztség megszűnik a 70. életév betöltésével (tehát az alsó korhatár 45. a felső a 70. életév), és a tizenkét év leteltével. Ezen okok beállta esetén az alkotmánybíró hivatalában marad mindaddig, amíg utódját meg nem választják. Ezzel a szabállyal az új Abtv. azt kívánta elkerülni, hogy az alkotmánybírák száma ne maradjon tartósan alacsony amiatt, mert az Országgyűlés nem tud alkotmánybírót választani. Megszűnik továbbá az alkotmánybírói megbízatás az összeférhetetlenség megállapításával, az alkotmánybíró halálával, lemondásával, illetve a választójogának elvesztésével. A teljes ülés felmentésével is megszűnhet az alkotmánybírói megbízatás, ha az alkotmánybíró neki fel nem róható okból huzamosabb ideig nem képes eleget tenni feladatának, illetve a teljes ülés ki is zárhatja azt az alkotmánybírót, ha neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásával járó feladatának, vagy tisztségére méltatlanná vált. Ki kell zárni azt, akijogerős ítéletben megállapított, közvádra üldözendő szándékos bűncselekményt követ el, továbbá neki felróható okból egy évig nem vesz részt az Alkotmánybíróság munkájában, vagya vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja, illetve a vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közöl.

Az Alkotmánybíróság elnökét az Alaptörvény szerint az Országgyűlés választja az alkotmánybírák közül, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával, tizenkét évre (szemben a korábbi megoldással, amely szerint a testület tagjai választották az elnököt maguk közül). Az elnök megbízatása alkotmánybírói hivatali idejének lejártáig tart, ami azt is jelenti, hogy ha az elnök-alkotmánybíró 12 éves megbízatási időtartama letelik, vagy betölti a 70. életévet, de az Országgyűlés nem választ helyébe új alkotmánybírót, akkor hivatali idejével elnöki megbízatása is fennmarad.

Az elnök jogkörei az új Abtv. szerint szélesebbek, mint korábban voltak. Azon túl, hogy az elnök kiszignálja az ügyeket előadó bíróra, és összehívja a teljes ülést, illetve megállapítja napirendjét, és képviseli az Alkotmánybíróságot mind belföl­dön, mind külföldön, az új szabályozás szerint az elnök feladata az Alkotmánybíróság tevékenységének összehangolása, ezen belül az egységes joggyakorlat biztosítása is. Ezáltal az elnök az ítélkezés szakmai egységének a biztosításában is felelősséget vállal. Az elnök tesz továbbá javaslatot a tanácsok összetételére (melyik alkotmánybíró milyen tanácsba kerüljön), a tanácsvezető alkotmánybírók személyére, ideiglenes tanács alakítására. Az elnök egyben tanácsvezető alkotmánybíró: valamely öttagú tanácsnak szükségképpen a vezetője. Az elnök irányítja az Alkotmánybíróság Hivatalát és gyakorolja a munkáltatói jogokat az Alkotmánybíróság hivatalának köztisztviselői és munkavállalói felett.

Az alkotmánybírákat kis létszámú hivatal segíti, amely az indítványok feldolgozásával és a döntések előkészítésével foglalkozik. Az Alkotmánybíróságon dolgozó érdemi ügyekkel foglalkozó munkatársak köztisztviselők, velük szembe a munkáltatói jogokat az elnök gyakorolja.

5. Záró megjegyzések

Az Alkotmánybíróság Magyarországon a rendszerváltoztatás szimbólumává vált. Az 1989. október 23-ai Alkotmány, illetve a szabad választás utáni 1990-es módosítások nyomán elindult átalakulás kereteit nem egyszer az Alkotmánybíróság jelölte ki. A jóvátételi folyamatok, azaz az egykori tulajdoni és személyi sérelemokozásokért való helytállás, és az elmúlt rendszer bűnöseinek megbüntetésével kapcsolatos problémák – mint egyben alkotmányos problémák – megoldásában az Alkotmánybíróság aktív szerepet játszott. „Az Alkotmánybíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a történelmet, hiszen saját magának is történelmi feladata van. Az Alkotmánybíróság a jogállami forradalom paradoxonának letéteményese; a jogállami Alkotmánnyal elkezdődött, és annak megvalósításában álló békés rendszerváltásban az Alkotmánybíróságnak saját hatáskörében feltétlenül biztosítania kell a jogalkotás összhangját az Alkotmánnyal.” – mondta ki az Alkotmánybíróság egy korai határozatában.[363] Az Alkotmánybíróság által vált élővé a jogállamisághoz kapcsolódó értékrendszer, a jogbiztonság érvényesítésétől, a büntetőjogi garanciák védelmén keresztül, a jogalkotási eljárás egyes szabályai megtartásának kötelezettségéig. Alkotmánybírósági döntések tucatjai vezettek arra, hogy az állam valóban a jog keretei között működjön.

A nemzetközi összehasonlító résznél utaltunk rá, hogy Nyugat-Európában az emberi jogok védelme alkotmánybíróságok útján a II. világháború után vált intézményessé. Magyarországon ez a folyamat több mint negyven évvel később indult el, s ebben úttörő szerepet vállalt (a Kelet-Közép-Európában elsők között létrejött) magyar Alkotmánybíróság. Döntésről-döntésre alakította ki azt a fogalmi rendszert, amely mind a mai napig meghatározza az alapjogi és egyéb alkotmányossági problémák eldöntésének módját.

2012. január 1-jétől az Alaptörvény – bár sok helyen (pl. az emberi jogoknál) azonos vagy hasonló módon, de – új alkotmányi rendelkezéseket léptetett életbe. Az Alaptörvény alapjaiban változtatta meg az Alkotmánybíróság hatásköreit, a bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll helyett az érdekeltséghez és ügyvédkényszerhez kötött (több formájú) alkotmányjogi panasz került központba. Ezzel egy időben a Kúria normakontroll feladatot kapott az önkormányzati rendeletek alkotmányossági vizsgálatát illetően.

Szintén 2012. január 1-jén lépett hatályba az új Abtv. és ennek nyomán az Alkotmánybíróság Ügyrendje, amely a teljes ülési döntéshozatal helyett a tanácsi struktúrát (az öttagú tanácsok általi elbírálást) tette főszabállyá (az alkotmányjogi panaszok elbírálása során). Az eljárási rend is elmozdult a tisztán írásbeli eljárástól a meghallgatás lehetőségén alapuló (ezáltal nyitottabb) eljárás felé.

Ami a döntéseket illeti. Véleményünk szerint az Alkotmánybíróságnak az elmúlt 20 évben hozott döntései továbbra is irányadók lesznek, ha az alaptörvényi szabály – az Alkotmányhoz képest – tartalmában változatlan. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság minden egyes új döntéskor szembesül majd azzal, hogy a régi döntések tartalmát átveszi-e, és azt miként ülteti át az új alaptörvényi környezetbe. Véleményünk, hogy az alkotmányos jogállam, a demokrácia és az alapjogok védelme körében a folyamatosság biztosított. Ennek érvényesítését mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás irányába az Alaptörvény által bevezetett mechanizmus és az új Abtv. csak erősíti.

Irodalom

Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

Balogh Zsolt – Holló András (szerk.): Az értelmezett Alkotmány. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005.

Bragyova András: Az alkotmánybíráskodás elmélete. KJK, és MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1994.

Legény Krisztián: Az alkotmánybíráskodás modelljei. Összehasonlító alkotmányjog. Complex Kiadó, Budapest, 2006.

Paczolay Péter (szerk.): Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Jogfilozófiák. Budapest, 1995.

Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.



[346] Feketekuti Mankovics László: A törvények alkotmányszerűsége. Attila Nyomda, Budapest, 1937.

[347]   A közjogi átalakulás előkészítése tekintetében mindenképpen kiemelésre szorul a Kilényi Géza által vezetett MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, amelynek keretében számos elemző és összehasonító tanulmány készült.

[348]   A folyamat közjogi és politikai összetevőinek leírását lásd: Bán Tamás: Az Alkotmánybíróság létrejötte. Világosság 1993/11.

[349]   Lásd: az 1/2012. (I. 3.) Tü. határozatot, Közzétéve a Magyar Közlöny 2012. évi 1. számában.

[350]   Fontos, hogy az alkotmányos szervek a saját működésük részletszabályait illetően maguk rendelkezzenek szabályozási autonómiával. Az Országgyűlés maga alkotja meg a Házszabályát, a Kormány határozatban dönt ügyrendjéről stb., s e sorba – az alkotmányos szervek szervezetét és működését érintő belső szabályozási autonómiába – illeszkedik amikor az új Abtv. az Alkotmánybíróság teljes ülését hatalmazza fel az Ügyrend megalkotására.

[351]   Lásd az Alaptörvény 6. cikkét.

[352]   Lásd a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatot.

[353]   Lásd az Alaptörvény 24. cikk e) pontját.

[354]   Az új Abtv. közel egy évtizedes vitát zár le azzal, hogy lehetőséget ad a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére. Korábban a hatáskör-értelmező 42/2005. (XI. 14.) AB határozat teremtette meg a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatának lehetőségét, amely megoldást többen vitatták.

[355]   Az alkotmányos követelmény megállapíthatóságát régebben a 38/1993. (VI. 11.) AB határozat mondta ki, jelenleg a kérdés törvényi rendezést nyert, az új Abtv. 46. § (3) bekezdése szól róla.

[356]   Megjegyzendő, hogy az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés d) pontja viszont a Kúria hatásköreként definiálja a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának vizsgálatát.

[357]   Ugyanakkor látni kell, hogy az alkotmánybíróság az elmúlt húsz év alatt – bár hozott számos, a költségvetést érintő döntést, de – nem „forgatta fel” alapjaiban a mindenkori kormányok költségvetési politikáját, nem „csinált” önálló gazdaságpolitikát. Ez túl is mutatna az Alkotmánybíróság hatáskörein, ellentétbe állna alkotmányos státuszával. Az Alaptörvénybe és az átmeneti rendelkezések közé épített költségvetési fék – véleményünk szerint – túlzott óvatosságra vall a mellett, hogy számos kritika tárgyát is képezi.

[358]   Az első ügy Tiszaderzs képviselő-testületét érintette 1992-ben, lásd az ezzel kapcsolatos 1220/H/1992. AB határozatot.

[359]   Hogy miért nem, s milyen tartalékok vannak e hatáskörben, lásd a 42/1998. (X. 2.) AB végzéshez fűzött különvéleményeket és párhuzamos indokolásokat.

[360]   Lásd: 31/1990. (XII. 18.) AB határozatot.

[361]   Korábban az alkotmányos szervek, közjogi méltóságok (pl. a miniszterelnök és a köztársasági elnök) közötti hatásköri konfliktus tárgyában előszeretettel kértek az érintettek alkotmányértelmezést. [lásd pl: 8/1992. (I. 30.) AB határozatot, a 36/1992. (VI. 10.) AB határozatot, vagy a 3/2007. (II. 17.) AB határozatot] Az új Abtv. ezt a tendenciát kívánja megfordítani, s oda terelni a konfliktusok rendezését, ahová való: a hatásköri összeütközések feloldása felé.

[362]   Ugyanilyen a Kúria önkormányzati rendeletet felülvizsgáló döntése is.

[363]   11/1992. (III. 5.) AB határozat.