Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

IX. A helyi önkormányzati választások rendszere

IX. A helyi önkormányzati választások rendszere

Az 1990-ben kialakított, és az 1994-ben megreformált helyi önkormányzati választási rendszer jelentős átalakításon esett át 2010 nyarán. Az Országgyűlés 2010. június 8-án új törvényt fogadott el a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról,[386] amely a kihirdetés napján (június 14-én) hatályba is lépett, azzal, hogy rendelkezéseit a 2010. évi önkormányzati választások során kell először alkalmazni. A változások ugyanakkor nem érintették a választások legáltalánosabb jellemzőit, továbbra is fennmaradt a korábban alkalmazott egyfordulós vegyes rendszer. Az önkormányzati választások során – az országgyűlési választásokkal ellentétben – 2010-jétől sincs érvényességi küszöb, vagyis a választópolgárok bármilyen arányú részvétele esetén a szavazás érvényes. Szintén fontos eltérés az országgyűlési választásoktól az, hogy az önkormányzati választásokon jelölteket nem „csak” pártok, hanem ún. jelölő szervezetek állíthatnak. Ezek fogalmát a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény határozza meg.

A 149. § g) pont szerint „jelölő szervezet: a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerint bejegyzett társadalmi szervezet.”

A választójoggal összefüggésben az Övt. 1. §-a kimondja, hogy a választópolgár a választójogot szabad elhatározása alapján gyakorolja. A választópolgár lakóhelyén vagy – ha lakóhelye mellett legkésőbb a választások kitűzését megelőző 30. napig tartózkodási helyet is létesített – bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár bármely választókerületben választható.

A hatályos törvény alapján az önkormányzati választások rendszere a következők szerint alakul:

1. A polgármestereket és a főpolgármestert a települések választópolgárai közvetlenül választják relatív többségi rendszerben.

2. A 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú település ún. egyéni listás[387] rendszerben választ.

3. 10 000-nél több lakosú településen és a fővárosi kerületbenvegyes választási rendszert alkalmaznak.

4. A fővárosi közgyűlés és a megyei közgyűlések tagjait listás, arányos rendszerben választják.

1. A polgármesterek és a főpolgármester választása

1994 óta Magyarországon a polgármestereket és a főpolgármestert a települések választópolgárai közvetlenül választják.

Polgármesterjelölt az, akit

a) a 10 000 vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak legalább 3%-a,

b) a 10 000 lakost meghaladó, de 100 000 vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak 2%-a, de legalább 300 választópolgár,

c) a 100 000-nél több lakosú település esetén a választópolgárok 1%-a, de legalább 2000 választópolgár jelöltnek ajánlott.

Főpolgármester jelölt az, akit a főváros választópolgárainak 2%-a ajánlott.

A főpolgármester jelölt – egyidejűlegcsak fővárosi listás jelöltséget fogadhat el.

Polgármester, főpolgármester az a jelölt lesz, aki relatív többséget szerez, vagyis aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha nem volt jelölt, vagy ha két vagy több polgármesterjelölt, vagy főpolgármester jelölt egyenlő számú legtöbb szavazatot kapott, időközi választást kell tartani.

2. Egyéni listás rendszer

Ebben a rendszerben a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú település egy választókerületet alkot. A hatályos Övt. csökkentette a képviselők számát, eszerint ezeken a településeken 2010-től

a) 100 lakosig        2 fő,

b) 1000 lakosig        4 fő,

c) 5000 lakosig        6 fő,

d) 10 000 lakosig        8 fő választható a képviselőtestület tagjává.

Egyéni listás képviselőjelölt az lehet, akit az adott választókerület, tehát ez esetben a település választópolgárainak legalább 1%-a jelöltnek ajánlott. Az ajánlás általános szabálya szerint választópolgár csak egy településen fogadhat el jelölést. Egyéni listás választási rendszerben ezen túlmenően a választópolgár egyidejűleg legfeljebb egy polgármesteri, egy egyéni listás és egy megyei listás jelöltséget fogadhat el.

Az egyéni listás elnevezés megtévesztő, mert itt nem listákra, hanem személyekre történik a szavazás. A szavazólapon(„listán”) ábécé sorrendben van feltüntetve a jelöltek neve és a megválasztható képviselők száma. A választópolgár legfeljebb annyi jelöltre szavazhat, ahány mandátum a településen kiosztható. Képviselők azok a jelöltek lesznek, akik a megválasztható képviselők száma szerint legtöbb érvényes szavazatot kapták. Szavazategyenlőség esetén sorsolással kell megállapítani, hogy az egyenlő számú szavazatot elért jelöltek közül melyik szerez mandátumot. Ha az egyéni lista jelöltjét polgármesternek megválasztották, az egyéni listáról törölni kell, és helyébe a következő legtöbb szavazatot elért jelölt lép.

Nem tartható választás, ha kevesebb jelölt indult mint a megválasztható képviselők száma. Ilyenkor időközi választást kell lebonyolítani. Szintén időközi választást kell kitűzni a be nem töltött helyekre akkor, ha az előírtnál kevesebb képviselőt választanak meg.

3. A vegyes választási rendszer

A 10 000 lakosnál több lakosú településeken és a fővárosi kerületekben a képviselők 1994 óta vegyes választási rendszerben, egyrészt (2010-jétől mintegy 70%-ban) egyéni választókerületekben, másrészt kompenzációs listákon juthatnak mandátumhoz.

Az egyéni választókerületek és a kompenzációs listás mandátumok száma a hatályos Övt. alapján:

a) 25 000 lakosig 8 egyéni választókerületi és 3 kompenzációs listás mandátum,

b) 50 000 lakosig 10 egyéni választókerületi és 4 kompenzációs listás mandátum,

c) 75 000 lakosig 12 egyéni választókerületi és 5 kompenzációs listás mandátum,

d) 100 000 lakosig 14 egyéni választókerületi és 6 kompenzációs listás man­dátum.

Minden további 10 000 lakos után eggyel nő az egyéni választókerületben és minden további 25 000 lakos után eggyel nő a kompenzációs listán választott képviselők száma.

A választók csak az egyéni kerületek jelöltjeire szavazhatnak. A kompenzációs listára nem lehet szavazni, ezek a listák a választókerületekben összesített töredékszavazatok arányában kapnak mandátumot. Töredékszavazatnak minősül az egyéni választókerületekben a jelölő szervezet jelöltjére leadott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek mandátumot.

Az egyéni választókerületben az lehet képviselőjelölt, akit az adott választókerület választópolgárainak legalább 1%-a jelöltnek ajánlott. Egy jelölő szervezet egy egyéni választókerületben csak egy jelöltet állíthat. Az a jelölt lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, vagyis relatív többséget szerzett.

Kompenzációs listát csak az a jelölő szervezet állíthat, amely a település egyéni választókerületeinek több mint felében jelöltet állított.

A kompenzációs mandátum számítás módja:[388]

a) Össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az adott lista szavazatainak száma. A számoszlop következő számai az adott lista szavazatainak száma elosztva hárommal, öttel, héttel, rendre az új osztó az előző osztó kettővel megnövelt értéke.

b) Meg kell keresi a táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az a lista kap egy mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az a lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum.

c) Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlőlegnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik addig még nem szerzett mandátumot, vagy amelyik kevesebb mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott.

Ha egy kompenzációs lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, a mandátum betöltetlen marad.

A kompenzációs listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot. A kieső jelölt helyére a sorrendben utána következő jelölt lép. A kompenzációs lista jelöltjeit polgármesternek, vagy az egyéni választókerületben képviselőnek választották, a kompenzációs listáról törölni kell, és helyébe a listán következő jelölt lép.

Nem kap mandátumot a jelölő szervezet kompenzációs listája ha az azt állító jelölő szervezet jelöltjei a települési szinten összesített kompenzációs szavazatok öt százalékát nem érték el, vagy a közös kompenzációs lista, ha a közös listát állító jelölő szervezetek közös jelöltjei a települési szinten összesített kompenzációs szavazatok tíz százalékát, kettőnél több jelölő szervezet által állított közös kompenzációs lista esetében tizenöt százalékát nem érték el.

4. A fővárosi közgyűlés és a megyei közgyűlések megválasztása

Budapest főváros közgyűlésének tagjait közvetlen fővárosi listán, a megyei önkormányzati képviselőket pedig megyei listán választják a választópolgárok az arányos listás választási rendszer szabályai szerint. A főváros és a megyék egy-egy választókerületet alkotnak.[389] A választás tekintetében a megyei választókerületnek nem része a megyei jogú város. A fővárosi közgyűlés tagjainak számát a főváros lakosságszáma alapján kell meghatározni oly módon, hogy minden 50 000 lakos után 1 képviselő választható.[390]

A megyei közgyűlés tagjainak számát a megye lakosságszámaalapján kell meghatározni, úgy, hogy

a) 400 000 lakosig minden 20 000 lakos után 1 képviselő, de legkevesebb 15 képviselő;

b) 700 000 lakosig 20 képviselő, és a 400 000-t meghaladó minden további 30 000 lakos után 1 képviselő;

c) 700 000 lakos fölött 30 képviselő, és a 700 000-t meghaladó minden további 40 000 lakos után 1 képviselő választható.

Budapesten fővárosi listát az a jelölő szervezet állíthat, amely a fővárosi kerületek több mint felében kompenzációs listát állított. Megyei választókerületben listát állíthat az a jelölő szervezet, amely a választókerület(megye)választópolgárai 1%-ának ajánlását összegyűjtötte.

A listák a szavazatok arányában kapnak mandátumot. A mandátumok számítási módja is azonos a fővárosi és a megyei listák esetében.[391] Ez a következő:

a) Össze kell állítani egy táblázatot, amelyen minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az adott lista szavazatainak száma, a számoszlop következő számai az adott lista szavazatainak száma elosztva kettővel, hárommal, néggyel, öttel, rendre az egymást követő egész számokkal.

b) A táblázat segítségével lehet kiosztani a mandátumokat. Meg kell keresni a táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az a lista kap egy mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az a lista kap egy mandátumot. Ezt a eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum.

c) Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlő legnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik még addig nem szerzett mandátumot, vagy amelyik kevesebb mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott.

Ha egy fővárosi lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, a mandátum betöltetlen marad.

A listákról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot.

Irodalom

Fogarasi József: A helyi önkormányzatok kézikönyve. Unió Kiadó, Budapest, 1995.

Józsa Zoltán: A helyi és területi önkormányzatok szervezeti struktúrái és funk­ciói. Összehasonlító elemzés. Szeged, 1997.

Müller György: Az önkormányzati szakapparátus jogállása. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1991.

Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2008.

Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009.



[386]  2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról (Övt.).

[387]  Ezt a módszert a korábbi törvények 2010-ig – azonos szabályok mellett – kislistás rendszernek hívták.

[388]  Ez a számítási mód az ún. Sainte-Laguë módszer, amelyet a feltalálójáról André Sainte-Laguë (1882–1950.) francia matematikusról neveztek el. (Lásd erről Tóth Károly: Címszavak alkotmányjogi kislexikonhoz. Magánkiadás, Szeged, 2010, 200. p.) Egyébként 2010-ig ezt a módszert alkalmazták az önkormányzati választási rendszerben valamennyi listás mandátum elosztásánál, azzal az eltéréssel, hogy a számoszlop első száma nem 1, hanem 1,5 volt.

[389]  2010-ig a megyék két választókerületet alkottak. Külön listákra szavaztak a 10 000 vagy ennél kevesebb és a 10 000-nél több lakosú településeken.

[390]  2010-ig a fővárosi közgyűlés tagjainak számát a törvény 66 főben állapította meg.

[391]  Ez a számítási mód lényegében egy enyhén módosított d`Hondt módszernek felel meg. (Lásd Tóth Károly: i. m. 199–200. p.) Az „eredeti” módszert alkalmazzák nálunk az (országgyűlési) országos lista és az Európai Parlament mandátumai elosztásánál. Ezeknél azonban a számoszlop első száma nem 1, hanem 2.