Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

III. Magyar Nemzeti Bank

III. Magyar Nemzeti Bank

1. A jegybankok szerepe az államszervezetben

A jegybank nem olyan bank, mint a többi, nem hitelintézet, hanem az állam központi bankja. A központi és a kereskedelmi banki funkciók a legtöbb modern államban elkülönülnek. A központi bank csak a kereskedelmi bankokkal áll kapcsolatban, a vállalatokkal vagy lakossággal közvetlenül nem. A központi bankokat más elnevezéssel is szokták jelölni: pl. állami bank, nemzeti bank, jegybank (Notenbank, Zettelbank, issuing bank), monetáris hatóság. Általánosságban a jegybank az a bank, amely a bankjegyeket és érméket kibocsátja (pénzemisszió) és folyamatosan hatást gyakorol a gazdaság egészének pénzmennyiségére, ezen kívül a pénzügyi folyamatokra. A jegybank legfontosabb feladata általában a fizetőeszköz értékének megőrzése; ez a mai modern jegybankok esetében leggyakrabban az infláció alacsony szinten tartását, az árak stabilitásának biztosítását jelenti.

E tevékenységük során a jegybankok állami feladatot látnak el. Így minden államban rendszerint egy jegybank látja el a központi bank feladatait (kivétel például az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere, a Federal Reserve System, gyakran használt rövidítéssel: Fed). Mivel azonban a fizetési rendszerek lehetnek nemzetek felettiek, a jegybankok is működhetnek nemzetek feletti módon [pl. Európai Központi Bank (EKB)].

2. A jegybankok feladatai

a) A jegybank egyik fő feladata a fizetőeszköz értékállóságának a megőrzése. A modern pénznek nincs belső értéke, mint az arany- vagy ezüstpénznek vagy más árupénznek. Mégis egy papírdarabért cserébe valamilyen árut vagy szolgáltatást lehet kapni, miközben magának a bankjegynek az előállítása nem kerül többe néhány forintnál. A belső érték nélküli pénz elfogadására törvény kötelez. Emellett egy papírdarab azért érhet sokat, mert bízunk abban, hogy a bankjegyre nyomtatott értékben mindig tudunk vásárolni árukat és szolgáltatásokat, mégpedig ugyanannyit, mint korábban, vagyis a pénz értéke nem csökken jelentősen, mert – és ez a lényeg – az árak stabilak maradnak. Az árstabilitás megőrzése a jegybankok legfontosabb feladata. A jegybank gondoskodik arról is, hogy a forgalom lebonyolításához a szükséges pénzmennyiség álljon rendelkezésre.

b) A jegybankok általában igen jelentős szerepet töltenek be a modern fizetési rendszerekben a készpénzes, a készpénz helyettesítő és készpénz nélküli pénzforgalomban. Számláinkat nem minden esetben a szolgáltatás nyújtójánál rendezzük közvetlenül, hanem csekken, vagy átutalással, egy vagy több bank közbeiktatásával fizetünk, ilyenkor lényegében a fizetési rendszert használjuk. Pénzforgalom alatt a fizetési műveletek összességét lehet érteni. A belföldi fizetési rendszer funkciója a gazdaság különböző szereplői között megvalósuló pénzügyi tranzakciók lebonyolítása. Ez a rendszer áthidalja a fizikai távolságokat és az időbeli eltéréseket, csökkenti a tranzakciós költségeket. A jegybank szabályozó szerepet tölthet be, valamint részt vehet a fizetési rendszer műszaki hátterének, a számítástechnikai programoknak a kialakításában, működtetheti azt, vagy ellenőrizheti a technikai feltételek teljesítését.

c) A jegybank vezeti a kereskedelmi bankok számláját. Hitelt nyújt számukra és egyéb eszközökkel is (alapkamat meghatározása, kötelező tartalékráta előírása) befolyásolja tevékenységüket, ezzel a gazdaság számára rendelkezésre álló pénzmennyiséget is.

A jegybank emellett az „állam bankja”, vezeti a kincstár számláját is.

d) A devizatartalékok (deviza és arany) kezelésében minden központi bank számára az alapvető cél a monetáris politika támogatása és a válsághelyzetek kezelése. Az árfolyamrendszer – az ország saját fizetőeszközének viszonya a devizákhoz – hitelességének egyik biztosítéka a megfelelő szintű deviza-tartalék. A jegybankok devizatartalékai lehetővé teszik, hogy a jegybank a fizetőeszköz árfolyamát befolyásolja.

e) A legtöbb tagállam központi bankja 200–300 éves múltra tekint vissza és kezdetben a bankok alapításának, működésének az ellenőrzése (pénzügyi felügyelet) is a központi bankhoz tartozott. A monetáris politikáért felelős hatóság és a pénzügyi felügyelet elkülönítésének vagy egyben tartásának történeti okai vannak. Általában az angolszász mintát követő felügyeleteknél a jegybank látja el mindkét funkciót (Csehország, Szlovákia, Írország, Belgium). A német mintát követő államok esetében – így hazánkban is – elkülönül a két funkció. Jelenleg tendenciaként érvényesül, hogy a pénzügyi felügyeletek a jegybankokba olvadnak be. Tizenkét tagállamban (köztük hazánkban) külön intézmény kezében van a pénzügyi felügyelet, és a pénzügyi felügyelet is független. Tizenkét tagállamban a jegybankot bízzák meg a bankfelügyelettel, míg a biztosítást és a tőkepiacot külön szervezet felügyeli. Az Alaptörvény átmenti rendelkezései lehetővé teszik, hogy a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet összevonják (vagyis nem arról van szó, hogy a pénzügyi felügyelet beolvadna a jegybankba), ami ez előbb említett két mintához képest egy harmadik, más európai államban nem kipróbált minta lesz, ha megvalósul.

3. A Magyar Nemzeti Bank

A magyar jegybank történetének fontos állomásait jelenti 1816, 1924, 1948, 1987 és 1991. év.

1816 az Osztrák Nemzeti Bank megalakulásának éve. Ezt követően 1924-ig a magyar pénzkibocsátás, valamint a jegybank története jelentősen megegyezik az osztrák történelem hasonló fejezeteivel. Habár már Széchenyi István önálló fejezetben írt az önálló magyar jegybank szükségességéről 1830-ban a „Hitel” című művében, és az 1848-as 12 pont egyike éppen a Nemzeti bank követelése volt, csak 1878-ban alakították át az Osztrák Nemzeti Bankot a monarchia közös bankjává, Osztrák–Magyar Bank néven.

Az Osztrák–Magyar Bank felszámolását a trianoni békeszerződés írta elő. 1921. augusztus 1-jén megalakult a Magyar Királyi Állami Jegyintézet. 1922 nyarára az ország gazdaságilag ellehetetlenült, a fizetőeszköz elértéktelenedett. A korona helyett az új pénz, a pengő bevezetését a Népszövetség kölcsöne (1924. évi IV. törvény) tette lehetővé, ennek feltételekén új központi bankot kellett létrehozni (1924. évi V. törvény).

1947 végén a bankrendszert államosították, a kereskedelmi bankok és takarékpénztárak megszűntek, a bankrendszer egyszintűvé vált. Ez azt jelenti, hogy a jegybank látta el 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett a kereskedelmi banki feladatokat is. Az államosított központi bank irányítása a kormány kezébe került.

1987. január 1-jével Magyarországon ismét lehetővé vált kereskedelmi bankok alapítása, hazánkban visszaállt a kétszintű bankrendszer. Az MNB kereskedelmi banki feladatait három, önálló kereskedelmi bank vette át. Az 1991-es jegybanktörvény helyreállította a jegybank függetlenségét is.

3.1. A Magyar Nemzeti Bank jogállása

Az Alkotmány 1990. évi XL. törvénnyel bevezetett módosítása értelmében „a Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank külön törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért”. E feladata ellátása során a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hatósági feladatokat lát el, és – a Kormánytól függetlenül – végrehajtó hatalmat gyakorol.

Jegybanki függetlenség

Jogállásából eredően az MNB nagyfokú függetlenséget élvez. Jegybanki függetlenségről beszélhetünk személyi, intézményi-funkcionális és pénzügyi értelemben.[425]

Személyi a függetlenség olyan értelemben, hogy a jegybankok döntéshozó testületeinek tagjai – hazánkban a monetáris tanács tagjai – nem fogadhatnak el, és nem is kérhetnek semmilyen utasítást a kormányoktól vagy mástól. Általános tendencia, hogy a jegybank döntéshozó testületei tagjainak – kiemelten a jegybankelnöknek (kormányzóknak) és az alelnököknek – a hivatali ideje hosszabb, a parlamenti választási ciklusokon átívelő, határozott időre szól. A személyi függetlenség követelményét érvényesítik a szigorú összeférhetetlenségi szabályok és a felmentés lehetőségét gyakorlatilag kizáró rendelkezések is. (A jellemző felmentési okok között szerepel szokásosan a munkavégzésre tartósan képtelen állapot, adott életkor – 70 év – betöltése vagy az alkalmatlanná válás). Az MNB esetében a monetáris tanács tagjait a köztársasági elnök mentheti fel, ha a monetáris tanács tagja nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, illetve súlyos kötelezettségszegést követ el.

Az intézményi-funkcionális függetlenség azt jelenti, hogy a jegybank feladatai pontosan rögzítettek megfelelő jogi dokumentumokban, és e meghatározottakon túlmenően nem szabnak számára semmi más teljesítendő feladatot. Szintén a funkcionális függetlenséghez tartozik az, hogy a jegybank számára előírt feladatok között ne legyen belső ellentmondás. Feladatai végrehajtása tekintetében kérhet iránymutatást, de nem fogadhat el utasítást, külső személyek, szervezetek szavazati joggal nem vehetnek részt a jegybank döntéshozatalában, és nem függeszthetik fel, vagy semmisíthetik meg a monetáris politika keretében hozott döntéseket.

A pénzügyi értelemben vizsgált jegybanki függetlenség a jegybankok állami költségvetéstől független működésének garanciáit tartalmazza. Azt is jelenti, hogy a banktól tőkét nem lehet elvonni, a bankot nem lehet arra kötelezni, hogy a kormányzatnak hitelt nyújtson.

Összességében a jegybanki függetlenség, ami lényegét tekintve a monetáris politika önálló, a kormányzat utasításaitól nem függő megvalósítása, a hosszú távú gazdasági fejlődés garanciáját jelenti a rövid távú – esetenként kormányzati ciklusoktól függő – előnyökkel szemben.

A Magyar Nemzeti Bank kapcsolata más szervekkel

a) Az Alaptörvény 7. cikke alapján az országgyűlési képviselő a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez csupán kérdést intézhet, ugyanúgy, ahogyan az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez. Vagyis interpelláció nem intézhető az elnökhöz. E téren tehát az Országgyűlés korlátozottabban tudja ellenőrző funkcióját gyakorolni.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek [41. cikk (3) bekezdés]. Alkotmányjogi szempontból ugyanilyen beszámolási kötelezettség terheli az önálló szabályozó szerv vezetőjét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát.

b) Az MNB elnökét – miniszterelnök javaslatára [2011. évi CCVII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról (Jegybanktörvény) 47. § (2) bekezdés] – a köztársasági elnök nevezi ki [Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés c) pont] és menti fel [Jegybanktörvény 47. § (4) bekezdés].

c) Az MNB csakis az elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogathatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Az MNB-t a Kormány nem utasíthatja. Az MNB monetáris tanácsa ülésein a Kormányt – szavazati jog nélkül – az államháztartásért felelős miniszter vagy az általa felhatalmazott személy képviseli. Ugyanakkor a Kormány ülésének az MNB feladatkörét érintő napirendi pontjához az MNB elnökét meg kell hívni. A Jegybanktörvény tiltja (15. §), hogy az MNB hitelt nyújtson a közszektor (a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai) részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat (ezek lényegében hitelviszonyt megtestesítő, forgalomképes értékpapírok, amelyeknél az adós a közszektor szereplője).

d) Az MNB felett a Számvevőszéknek van ellenőrzési jogköre. Az ellenőrzésben ezen kívül szerepet játszik az MNB könyvvizsgálója és az MNB felügyelő­bizottsága. A monetáris politika kialakítása és végrehajtása nem tárgya az ellenőrzésnek.

3.2. A Magyar Nemzeti Bank szervezete

Az MNB – bár hatósági jogkört gyakorol – részvénytársaság. A jegyzett tőkéje tízmilliárd forint névértékű, az állam tulajdonában álló részvény. A Magyar Államot mint részvénytulajdonost az államháztartásért felelős miniszter képviseli.

Az MNB szervei: a monetáris tanács (tagjai: az MNB elnöke mint a Monetáris Tanács elnöke, az alelnökök, és az Országgyűlés által hat évre választott további tagok), az igazgatóság (tagjai: az MNB elnöke mint az igazgatóság elnöke és az MNB alelnökei), és a felügyelőbizottság.

A bank elnökét – a miniszterelnök javaslatára – a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. Legalább kettő, legfeljebb három alelnöke kinevezésére, illetve felmentésére a miniszterelnök teszi meg a javaslati a köztársasági elnök számára; az alelnökök kinevezésére és felmentésére vonatkozó döntéshez a miniszterelnök ellenjegyzése szükséges.

A monetáris tanács az MNB legfőbb döntéshozó szerve. A monetáris tanács összetétele: legalább 5, legfeljebb 9 tagból áll. A monetáris tanács szükség szerinti gyakorisággal, de havonta legalább egy alkalommal ülésezik.

A felügyelőbizottság az MNB folyamatos tulajdonosi ellenőrzésének szerve.

A felügyelőbizottság tagjai: az Országgyűlés által választott elnöke, az Országgyűlés által választott további három tag, továbbá a miniszter képviselője és az általa megbízott szakértő.

3.3. A Magyar Nemzeti Bank szerepe a monetáris politikában

A monetáris politika és a Kormány gazdaságpolitikájának támogatása

A monetáris politika gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A monetáris politikát rendszerint meghatározott, az inflációra, a gazdasági növekedésre, vagy a foglalkoztatásra vonatkozó gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják. A legtöbb országban a központi bank a monetáris politikáért felelős állami intézmény.

A monetáris politika kialakítása érdekében az MNB elnöke rendeletet adhat ki. A leggyakrabban a jegybanki alapkamat mértékéről – amelyet a monetáris tanács, vagyis az MNB egy másik szerve határoz meg – ad ki az MNB elnöke rendeletet. De a bankjegy és érme kibocsátásáról-bevonásáról is, vagy a kötelező tartalékráta mértékéről minden esetben az MNB elnöke rendelete szól. Az MNB elnöke rendelete szabályozza a pénzforgalom lebonyolítását, a jegybanki információs rendszerbe szolgáltatandó adatok körét, a fizetési rendszer működtetésének feltételeit.

A monetáris politika fontosabb eszközei

a) A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamatláb szintjének (alapkamat) meghatározása. Könnyű belátni, hogy egy belső érték nélküli bankjegy értékállósága, amelyet mindenki köteles elfogadni, nagyban függ attól, hogy mennyi van belőle.

A jegybank viszont, noha egyedül ő jogosult bankjegy kibocsátására, közvetlenül kizárólag az önmaga által kibocsátott pénz, a készpénz mennyiségét, illetve a kereskedelmi bankok jegybanknál vezetett forintszámlái egyenlegét tudja szabályozni. (E kettőt együtt nevezik monetáris bázisnak).

„Pénzt teremteni” azonban nem csak a jegybank tud. Ha a kereskedelmi bank hitelt nyújt, azzal lényegében pénzt teremt, ami nála vagy más banknál akár betétként is megjelenhet, amiből újabb hitel nyújtható. Az, hogy így ténylegesen mennyi pénz jön létre, a kereskedelmi bankok hitelezési hajlandóságán múlik, amit sok tényező befolyásol, ezek egyike a hitel (a pénz) „ára”, vagyis a kamat. Azt, hogy az egyes bankok milyen kamat mellett adnak hitelt a lakossági és vállalati ügyfeleiknek, a jegybank nem határozhatja meg, hiszen az üzleti bank a hitelt igénylő ügyfelek egyéni kockázatát mérlegelve hozza meg döntéseit: a hitelezés a bank számára kockázattal jár. A jegybanknak ugyanakkor – pénzkibocsátóként – lehetősége van egy kockázatmentes kamatláb kialakítására. A kockázatmentesség azt jelenti, hogy ez a kamatláb gyakorlatilag nem tartalmazza az adós fizetésképtelenségi kockázatának a felárát. Pénz kivonása a gazdaságból a jegybanki betétek segítségével történik: ha nem találnak jobb adóst a bankok, akkor a náluk lévő forrásokból (a betétesek betéteiből) a jegybanknak is hitelezhetnek, ezen a bizonyos alapkamaton. Ezzel a jegybank befolyásolni tudja a gazdaság élénkítését illetve visszafogását, valamint az infláció mértékét.

b) A jegybank kötelezően előírja, hogy az üzleti bankok a betéteik meghatározott százalékában kötelesek a jegybanknál tartalékot elhelyezni (kötelező tartalékráta). Ha a tartalékrátát növelik, a kereskedelmi bankok kevesebb hitelt tudnak nyújtani (a betétekből nagyobb arányban kell a jegybanknál tartalékot képezni), a pénzmennyiség csökken. Ha a tartalékrátát csökkentik, akkor ennek a fordítottja megy végbe.

3.4. A Magyar Nemzeti Bank szerepe a pénzügyi rendszer stabilitásában

Az MNB szerepét a pénzügyi stabilitás fenntartásában a MNB tv. rögzíti. Ezek közé tartozik az országos fizetési rendszer kialakítása, a jegybanki információs rendszer működtetése, a jegybanki ellenőrzés.

A jegybanki ellenőrzés az MNB hatósági eljárásainak egyike. A jegybanki ellenőrzés törvényességi ellenőrzés: az MNB tv., a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzésének feltételeire vonatkozó törvényi rendelkezések, a jegybanki információs rendszerhez információszolgáltatást előíró jogszabályi rendelkezések, az MNB elnöke rendeleteinek a megtartására, az MNB hatósági határozataiban, szakhatósági állásfoglalásaiban foglaltak végrehajtására terjed ki. A jegybanki ellenőrzés a jogszabályban meghatározottak szerinti adatszolgáltatásból származó adatok ellenőrzését, valamint az MNB által lefolytatott hatósági ellenőrzési eljárást jelenti. Ennek keretében az MNB jogosult adatok, beszámolók, mérlegek, bizonylatok és vizsgálati anyagok bekérésére. Az MNB a helyszíni ellenőrzést végző személyt megbízólevéllel látja el.

4. Az MNB és a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) kapcsolata

4.1. A KBER és az Európai Központi Bank (EKB)[426]

A KBER az Európai Központi Bankból és az Európai Unió tagállamainak jegybankjaiból áll, hazánk EU-csatlakozásával az MNB is a tagjává vált. A KBER 1998. júniusában jött létre. A KBER-t az EKB két döntéshozó szerve (a Kormányzótanács és az Igazgatóság) irányítja. A KBER nem rendelkezik jogi személyiséggel, nincs intézkedési joga, sem saját döntéshozó testülete; az intézkedéseket a nemzeti központi bankok hozzák meg.

A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerint a KBER alapvető feladata a Közösség monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, devizaműveletek végzése, a tagálla­-mok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése, a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. Feladata továbbá statisztikai információk összegyűjtése a nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől, a pénzügyi stabilitás elősegítése a hatáskörrel rendelkező (nemzeti) hatóságokkal történő együttműködés keretében (például a hitelintézetek pénzügyi felügyeletét illetően), nemzetközi és európai együttműködés az eurórendszerre bízott feladatok terén a megfelelő intézményekkel, testületekkel és fórumokkal.

Magyarország EU-csatlakozásával az MNB tagjává vált a KBER-nek, az euróövezeten kívüli uniós tagállamok jegybankjai azonban az egységes monetáris politika irányításában nem vesznek részt, de az előkészítő és koordinatív szerepet betöltő bizottságokba szakértőket delegálhatnak. Az az euróövezeten kívüli uniós tagállamoknak kötelezettségük van az eurórendszerhez való csatlakozásra (ez alól Dánia és az Egyesült Királyság kívülmaradási záradékkal, tovább Svédország eltéréssel kivétel).

4.2. Az EKB Általános Tanácsa

Az eurórendszer és az euróövezeten kívüli tagállamok jegybankjai között az EKB harmadik döntéshozó szerve, az Általános Tanács (ÁT) biztosítja az intézményes kapcsolatot. Az ÁT az EKB elnökéből és alelnökéből, valamint valamennyi uniós tagállam jegybankjának elnökéből áll. Az ÁT elsődleges feladata az eurórendszerhez történő csatlakozás előkészítésével kapcsolatos tanácsadás. Feladatai közé tartozik a konvergencia-jelentések elfogadása – e jelentések azt vizsgálják, hogy a tagállamok megfelelnek-e az egységes valuta alkalmazásához teljesítendő feltételeknek –, valamint az Európai Árfolyam Mechanizmus (European Exchange Rate Mechanism, ERM II.) működésének nyomon követése. Az ERM célja, hogy az euró bevezetésére való felkészülés jegyében csökkentse az árfolyamingadozást és közelebb vigyen a monetáris stabilitáshoz.

4.3. Jegybankok az EKB-ban

A Közösségen belül kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére; bankjegyek kibocsátására az EKB és a nemzeti központi bankok jogosultak az engedély alapján. Kizárólag az EKB és a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek a Közösségen belül. A tagállamok pénzérméket bocsáthatnak ki, az EKB által jóváhagyott mennyiségben.

Az EKB nemzetek feletti intézmény, az eurórendszer központi eleme. Az EKB döntéshozó szervei a Kormányzótanács és az Igazgatóság. Az EKB Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és a nemzeti központi bankok elnökeiből áll. Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll. Az EKB és az euróövezet nemzeti központi bankjai együttesen alkotják az eurórendszert, az euróövezet központi bankjainak rendszerét. Az eurórendszer fő célja, hogy az árak az euróövezetben stabilak maradjanak. Azoknak a jegybankok­nak a feladatköre, amelyek részei az EKB-nak, jelentős mértékben csökkent a monetáris politika megvalósítása területen, hiszen a monetáris politika meghatározása a nemzeti központi banktól az EKB-hoz került.

Az EKB alaptőkéjét nem a tagállamok, hanem a tagállami jegybankok jegyzik, ennek a jegybank függetlenség szempontjából van jelentősége. A pénzügyi függetlenség garanciája az, hogy nem a tagállamok, hanem a tagállami jegybankok az EKB tőkejegyzői.

Az euróövezet egységes monetáris politikájáért az EKB döntéshozó testületei (Igazgatóság, Kormányzótanács, Általános Tanács) felelnek.



[425]  Lásd Kovácsné Sipos Ágnes: A jegybanki függetlenség fejlődéstörténetének vizsgálata a XVIII. századtól napjainkig, PhD értekezés, Miskolc, 2007.

[426]  Lásd: http://www.ecb.int/ecb/orga/escb/html/index.hu.html