Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei

Trócsányi László, Schanda Balázs (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

VII. Veszélyhelyzet

VII. Veszélyhelyzet

A különleges jogrend egyetlen olyan eleme a veszélyhelyzet, amely nem az állam fegyveres védelmére irányul[468]. A veszélyhelyzet alkalmazási valószínűsége a többi esethez képest lényegesen nagyobb. Különösen igaz ez a dominó-effektusra[469] épített szabályozási filozófia mentén, amely a katasztrófa[470] veszélyének kialakulásától a folyamatot egészben szemlélve, annak mielőbbi megszakítására törekszik a következmények minimalizálása érdekében. Ennek megfelelően az Alaptörvényhez kötődő sarkalatos törvényi szabályozás során a veszélyhelyzet szabályai a katasztrófa-szituációk folyamatosan érvényesülő szabályaival együtt a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvénybe kerültek, megtörve ezzel a különleges jogrend egységes szabályozási rendjét.

E szabályozási korrekció alapját az Alaptörvény szükségállapot-fogalmának leszűkülése tette lehetővé, amely a kiemelt katasztrófák szükségállapoti esetkörbe sorolását megszüntette.[471] A szükségállapotban érvényesülő köztársasági elnöki jogkörök fenntartása esetén a katasztrófa-elhárítással összefüggő döntési jogkörök egységesítése nem lett volna megvalósítható.

a) Kihirdeti ki, milyen eljárásban és miként ér véget?

A veszélyhelyzet elnevezése némileg megtévesztő, mivel itt nem a különleges jogrend indokát, a katasztrófát jelöli a helyzet, hanem e jelen szóösszetételben tartalma szerint az állapot kifejezés helyett kerül alkalmazásra. A kihirdetés alanya és egyben a veszélyhelyzeti döntéshozatal centruma a Kormány, amelynek mérlegelési jogköre az Alaptörvény megfogalmazása szerint utólagos is lehet: elképzelhető, hogy a magára a katasztrófa idejére nem, pusztán a későbbiekben a következményeinek felszámolása érdekében kerül kihirdetésre a veszélyhelyzet.

 

b) Milyen tényállási előfeltételek esetén hirdethető ki?

Az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése az előfeltételek közül az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapást és ipari szerencsétlenséget nevesíti a korábban kiemelt utólagos következmény-elhárítási esetkörön túl. Ennek megfelelően tehát a következmények mérlegelésén alapuló kihirdetésre okot adó folyamatot akár a természeti erők spontán tevékenysége, akár emberi közreműködés is kiválthatja.

A sarkalatos törvényi szabályozás[472] az alaptörvényi okokat példálózó módon tovább tipizálja:

  • a természeti eredetű veszélyek (elemi csapások) közé tartoznak

  • árvíz (magas víz további áradása, jégtorlasz, töltésszakadás)

  • belvíz

  • több napos, intenzív megmaradó hóesés vagy hófúvás

  • más szélsőséges időjárás miatt az emberélet / anyagi javak / alapvető ellátás veszélye (pl. jégeső, extrém hideg vagy hőhullám)

  • föltani veszélyforrások (pl. földrengés, vulkanikus tevékenység)

  • a civilizációs eredetű veszélyek, ipari szerencsétlenségek elemei

  • veszélyes anyagok és hulladékok szabadba kerülése

  • radioaktív kiszóródás és sugárterhelés

  • valamint a törvény vegyes jellegű, egyéb eredetű veszélyeket is összefoglal:

  • humán- és állatjárvány

  • vízkivételi pontok szennyeződése

  • riasztási szint feletti légszennyezettség, okától függetlenül és

  • a kritikus infrastruktúrák lakosság alapvető ellátását tartósan vagy nagy kiterjedéssel veszélyeztető működési zavara (pl. áramszünet).

E – némileg egyszerűsített és példákkal is kiegészített – felsorolás is mutatja, hogy a katasztrófák elleni védekezés szempontjából a veszélyhelyzet kiváltó okai gyakran keverednek, és együttes hatásukkal váltják ki a kihirdetést megalapozó döntési helyzetet.

c) Milyen hatásköri változásokkal jár a kihirdetés, esetleg új szervek jönnek-e létre, megváltozik-e a jogforrási hierarchia vagy a jogalkotási eljárás?

A veszélyhelyzet kihirdetésével a Kormány intézkedési lehetőségei a sarkalatos törvényben meghatározott módon nőnek. Ez esetben is e rendeletek felfüggeszthetik törvények alkalmazását, eltérhetnek a törvényektől, illetve helyettesíthetnek is hiányzó szabályokat.

A veszélyhelyzetben kihirdetett rendeletek azon korláton túl, hogy a veszélyhelyzet megszűnésével automatikusan hatályukat vesztik, az alaptörvényi főszabály szerint csak 15 napig maradhatnak hatályban[473]. Az 53. cikk (3) bekezdése ugyanakkor az Országgyűlés felhatalmazása esetén lehetővé teszi a Kormány felhatalmazását a rendelet hatályának – a veszélyhelyzet fennállása alatti – meghosszabbítására.

Az Alaptörvény ezen lehetőségével előzetesen a katasztrófavédelmi törvény nem él, így valószínűsíthető módon a katasztrófa időszakában kellene az Országgyűlésnek döntenie a meghosszabbíthatóságról, amely viszont házszabályszerűen nem feltétlenül garantálható a határidő lejártát megelőzően. Végső megoldás a rendelet többször ismételt kihirdetése lehet[474].

d) Milyen garanciák és korlátokvannak a jogszerűség fenntartására?

Összességében a különleges jogrend általános garanciális szabályainak érvényesülése mellett a 15 napos határidő tekinthető a legsúlyosabb hatalomgyakorlási korlátnak[475].

Irodalom

Jakab András: A szükségállapot alapvető dilemmája és jogi természete a német alkotmányjogi irodalom tükrében. Érvelési minták a terrorizmus elleni küzdelem jogi problematikájának megoldásához. Jogtudományi Közlöny, 2007/2., 39–49. p.

Cs. Kiss Lajos (szerk.): Carl Schmitt jogtudománya. Tanulmányok Carl Schmittről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2004.

Koja, Friedrich: Állami szükségállapot és a szükségállapotra vonatkozó jog (ford. Jakab András) In: Takács Péter (szerk.): Államtan. Írások a XX. századi általános államtudomány köréből. Szent István Társulat, Budapest, 2003, 797–817. p.

Petrétei József: A minősített időszakokra vonatkozó alkotmányi (törvényi) szabályozás sajátosságai In: Ádám Antal – Cseresnyés Ferenc – Kajtár István (szerk.): Az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. PTE ÁJK, Pécs, 2006, 307–319. p.

Schmitt, Carl: Politikai teológia, (ford. Paczolay Péter) ELTE Tempus, Budapest, 1992.

Újfalvi Annamária: Szükség törvényt bont avagy a rendkívüli jogrend szabályozása a Negyedik Köztársaságban. Magyar Közigazgatás, 1990, 614–625. p.

Wardlaw, Grant: Politikai terrorizmus. A hadsereg szerepe a terrorelhárítási műveletekben. (ford. Paksy Máté) In: Takács Péter (szerk.): Államtan. Írások a XX. századi általános államtudomány köréből. Szent István Társulat, Budapest, 2003, 818–837. p.



[468]  Ettől függetlenül a katasztrófák okozása is elképzelhető egy fegyveres konfliktusban, bár ezt a nemzetközi hadijog tiltja. A korábbi háborúk esetében pl. a kutak mérgezése, járványok okozása megengedett módszer volt. A hadijogi tilalmakat azért vezették be, mert ezeknek az eszközöknek a használata azt eredményezte, hogy a civilek (sőt, elsősorban a civilek) szenvedtek tőle, ráadásul olyan mértékben, amit a modern korban elfogadhatatlannak tartunk. A veszélyes létesítmények elleni támadások veszélye különösen a nemzetközi terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés esetén áll fenn, ezért e létesítmények katonai védelmi és polgári védelmi felkészítése egyaránt indokolt.

[469]  A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 3. § 4. pontja szerint dominóhatás: „a veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményekben bekövetkező olyan baleset, amely a közelben lévő más, veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemre átterjedve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek valószínűségét és lehetőségét megnöveli, vagy a bekövetkezett veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset következményeit súlyosbítja.”

[470]  A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 3. § 5. pontja szerint katasztrófa: „a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetve e helyzet kihirdetését el nem érő olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeit, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevéte­lét igényli.”

[471]  Az 53. cikk (1) bekezdésben logikusabbá vált a veszélyhelyzet definíciója, hiszen az ipari szerencsétlenség is ide került (korábban a szükséghelyzet része volt, amely azonban profiltisztítás után a belső lázadás és polgárháború jellegű eseményekre korlátozódik).

[472]  A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 44. §.

[473]  A korábbi Alkotmány 35. § (3) bekezdése nem tartalmazta a 15 napos határidőt, így a veszélyhelyzetre hozott rendeletek viszonylag hosszú ideig voltak hatályban, különösen a vörösiszap-következmények felszámolásának időszakában.

[474]  A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 45. §-a megkülönbözteti a bevezethető intézkedéseket aszerint, hogy azokra a katasztrófa elhárítása vagy az érintett területen a következmények felszámolása érdekében van sor.

[475]  Kérdéses ugyanakkor, hogy pl. egy tartós és nagy kiterjedésben szennyező katasztrófa esetén a 15 napos szabály nem túlzott akadálya-e a hatékonyságnak pl. a kötelező kitelepítési szabályok esetében. A rendelkezés bírálata a Csernobil-szindrómára építhető fel: egy terület tartós (sugár)szennyezettsége esetén a lakosság távoltartása éppen az ő érdekükben kiemelt jelentőségű. Csak a mentesítésben részt vevők lehetnek jelen, és ők is csak meghatározott ideig (életük és testi épségük visszafordíthatatlan kockázata miatt). Az önfeláldozás vállalásán, vagy arra vonatkozó törvényi kötelezettségen túl a rendkívüli szabályok tartós hatályban tartásához fűződhet így alapvető érdek.