Ugrás a tartalomhoz

Az agroökológia modellezéstechnikája

Huzsvai László (2005)

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

A talajváltozatosság mértéke és eredete

A talajváltozatosság mértéke és eredete

A talajok változatossága két tág kategóriába sorolható, amelyek egyike a rendszeres (strukturált), másik a véletlenszerű (strukturálatlan, ismeretlen ok miatti) változatosság. A rendszeres változatosság a talaj tulajdonságainak fokozatos vagy jellegzetes földrajzi, felszínalaktani, a talajképző tényezők közötti kölcsönhatások miatti változása. A strukturált változatosság a szubmikrószkópikustól a mega léptékig előfordul. A talajtanos számára a strukturált változatosság teszi lehetővé a talajok felosztását a talajtérképezési egységek, tájföldrajzi elemek szerint (kiemelkedésen, kiugró részen, a lejtő tetején, a lejtő alján, stb. előforduló kategóriák). A nagyléptékű strukturált változatosság mértéke nagyobb lehet, mint a kisléptékűé. Példa erre a gilgai talajokra jellemző duzzadás-zsugorodás jelensége, amelynek következménye a felszín és az altalaj kémiájának és biológiai jellemzőinek méteres vagy még annál rövidebb távolságon belüli megváltozása.

Még finomabb skálájú a szerves- vagy szervetlen talajalkotók strukturált szerveződése, mint a pórusok felületét bevonó agyaghártyák, az oxihidrátok zonációja, és a vízvezető pórusokban a karbonátok és az oldható sók koncentrációja. A gyökerek mentén a mikroszervezetek, valamint az aggregátok közötti felületeken lévő agyagbevonat strukturáltan szervezett. Eloszlásmintázatuk a vízáram, a diffúzió, a megkötődés és a mikrobiológiai kolonizáció folyamatait tükrözik mikron, illetve szubmikron léptékben.

A véletlenszerű talajváltozatosságot a kőzet, a hidrológia, a mállási intenzitás, a biológiai aktivitás, az erózió és hordalék-lerakódás eltérések, a talajművelés időleges hatása, a mintavétel és az elemzés hibája alakítja ki. Az említett hatások megjelennek a strukturált változatosságban is, azonban hatásuk általában finomabb annál, hogy azt elfedje.

A talajtani leírás célja éppen a talajra jellemző változatosság felosztása kisebb változatosságú (homogénebb) elemekre olyan módon, hogy a módszeres (szisztematikus) hiba a lehető legkisebb legyen. A talajtérképezési egységekben általában jelentős változatosság marad. Egy felmérő elemzés azt mutatta, hogy a térképen feltüntetett talajféleség általában csupán 40-től 50 %-ig fedi le a terület talajféleségeit, esetenként ez az arány csupán 20 %. Ennek ellenére azonban a térképezési egységek értelmezési ereje 50-től 85 %-ig terjed, 80 %-os valószínűség esetén.

Az amerikai talajfelvételezési előírás szerint úgy kell a talajtérképezési egységeket megalkotni, hogy az azokba besorolt talajok 75 %-ban feleljenek meg a talajtani leírásnak.