Ugrás a tartalomhoz

Az agroökológia modellezéstechnikája

Huzsvai László (2005)

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Talajváltozatosság és modellezés

Talajváltozatosság és modellezés

A területi változatosság modellezésben történő figyelembevétele szakterületenként különböző és függ a modell természetétől. A talajtani modellek többsége nem alkalmas hibaelemzésre. Ennek oka, hogy a modellkészítők a hibaelemzést a modellezett rendszer összetettsége miatt értelmetlennek tartják.

A talajtérképen a talajok területi változatossága talajfolt elhatárolással kerül megjelenítésre. A talajfolt határ megrajzolását reprezentatív talajszelvények feltárásával végzik feltételezve, hogy a megállapított folthatár egyben kijelöli a térbeli variabilitás-mintázatát. Az előző feltételezés azonban nem tartható, hiszen számottevő változatosság marad a körülhatárolt talajfolton belül is. Az sem mindegy, hogy a változatosságot mely talajtulajdonságra vizsgáljuk, hiszen az agyag-, a szervesanyag-tartalom, vagy a térfogattömeg szórása jelentősen eltér a különböző talajfoltokban. Azonban ez a megállapítás nem minden talajtulajdonságra érvényes. Egy hollandiai talajsorozatra számított vízszolgáltató kapacitás szórását lényegesen kisebbnek találták az alapadatok szórásánál, amelyek a térképen szerepeltek. Az eredeti talajtérképen 350 talajfolt szerepelt, míg a számított vízszolgáltató kapacitás 100 térképezési egységet eredményezett. Ebből az következik, hogy a térbeli változatosság a talajtanban jelentősen különbözik aszerint, hogy alaptulajdonságról vagy olyan funkcionális jellemzőről, mint például a vízszolgáltató kapacitás van szó.

A talajtulajdonságok változatosságát klasszikus statisztikai feltételek alapján tárgyaltuk idáig. Meg kell azonban említenünk, hogy létezik egy geostatisztikai módszer, ami a vizsgált változó mintavételi helytől függő, vagyis térbeli viselkedésének elemzésére szolgál. A geostatisztikai vizsgálat a h távolságra lévő terepi megfigyelési helyeken mért talajjellemző értékek négyzetes eltérésének számtani átlagán, a kísérleti félvariancia vagy szemivariancia függvényen alapszik:

7.2. egyenlet - A kísérleti félvariancia vagy szemivariancia függvény

g ( h ) = 1 2 N ( h ) s i = 1 N ( h ) Z ( x i ) m Z ( x i + h ) 2


ahol: N(h) : a h távolságra levő mintapárok száma Z(xi): az xi helyen mért talajjellemző érték Z(xi+h) : az xi-től h távolságra lévő minta talajjellemző értéke bi :a félvariancia vagy szemivariancia érték

A félvariancia értékek távolság szerinti alakulását ábrázoló függvény a szemivariogram (36. ábra), amelyről a következő információk olvashatók le:

  • a félvariancia értéke a h=0 helyen, amelyet röghatásnak (nugget effect) neveznek.

  • a félvariancia felső küszöbértéke, amely a vizsgált jellemző szórásnégyzetét adja (sill).

  • ahol a variancia stabilizálódik, vagyis ameddig a mért értékek nem függetlenek.

A szemivariogram függvény arra ad infromációt, hogy egy mintavételi ponttól milyen távolságban (α) tekinthető az ott mért talajjellemző érték kiterjeszthetőnek. Az ábrán a szemivariancia értékek leírását szférikus függvény illesztésével mutatjuk be. A röghatás nélküli ábra a lineáris függvény alkalmazása esetén leolvasható hatástávolságot szemlélteti, mutatva a megfelelő szemivariancia függvény megválasztásának jelentőségét.

A szemivariogram függvény ismeretében lehetőség van a terület nem mintázott pontjaira a mintavételi pontok mért értékei alapján becslést adni. Ezeket az eljárásokat nevezik krigelési vagy súlyozott interpolációs eljárásoknak. A geostatisztika további ismeretanyaga nem képezi a modellezés tárgyát, azokat a megfelelő kézikönyvek tartalmazzák.

7.3. ábra - Szemivariogram

Szemivariogram