Ugrás a tartalomhoz

Az agroökológia modellezéstechnikája

Huzsvai László (2005)

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Változatosság a térképezési egységen belül

Változatosság a térképezési egységen belül

Hogyan is kezelhető a talajfolton belüli változatosság? A kérdésre alapvetően két modellezői megoldás ismert. Az egyik lehetőség a talajjellemző modellezés előtti átlagolását követő modellszámítás, míg a másik lehetőség a mérési, mintavételi pontokra történő modellszámítás eredményeinek interpolációval történő területi átlagolása, és kiterjesztése. Kimutatták, hogy az interpolációs eljárás a megfelelőbb, és pontosabb megoldás összehasonlítva a hagyományos, kézi kontúrrajzolással. Az interpolációs technikák alkalmazásának további előnye, hogy azokban a területi (térbeli) változatosság leírása statisztikai függvénnyel történik, valamint a szerkesztett térkép információtartalma is megadásra kerül.

Környezetszennyezési példákban az alkalmazott interpolációs területi felosztással (krígelési eljárás) a szennyezési határérték túllépésének valószínűségét jelölik meg. Természetesen a geostatisztika csak abban az esetben alkalmazható ilyen és ehhez hasonló feladatokra, ha a szemivariancia függvény térbeli struktúrát mutat. Ellenkező esetben a klasszikus statisztika átlaga és szórása az, amellyel a térbeli változatosságot leírhatjuk.

Talajfelvételezési adatok feldolgozása esetében ismerni kell a felvételezés idejét, az elemzési eredmények publikálásának idejét, a térképezés méretarányát, a felvételezés módszertanát, a becsült értékek pontosságát, stb. A talajfelvételezési adatokat nem szabad érvényességi korlátaikon túl kiterjeszteni. Amennyiben nagyobb, vagyis több különböző terület talajfelvételezési adatainak feldolgozása a feladat, biztosítani kell a felvételezőkkel történő konzultáció lehetőségét annak érdekében, hogy az adatbázis folytonossága és pontossága felmérhető legyen.