Ugrás a tartalomhoz

Alkotmányjog

Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet (2005)

Eötvös Károly Intézet

5.5. A művelődéshez való jog

5.5. A művelődéshez való jog

     A kultúra és a tudomány eredményeiből való részesedéshez való jogot az oktatáshoz való joggal és az oktatás, a tudomány és a művészet szabadságának garantálásával együtt a szélesebb értelemben felfogott művelődéshez való jognak tekinthetjük.

     A társadalom folyamatos működése szükségessé teszi a felhalmozott ismeretekből legalább a mindenapi élet fenntartásához szükséges technikai ismeretek, a vallási, filozófiai, kulturális és társadalmi értékek átadását a felnövekvő generációknak. Általánosan elfogadottnak tűnik, hogy az oktatás, azaz annak eredménye, a tanultság az emberi jogok tényleges élvezetének előfeltétele. A tizenkilencedik században műveltségi cenzussal zárták ki az iskolázatlanokat nem megfelelőnek minősített belátási képességük miatt a választójog gyakorlásából. Az általános emberi egyenlőség alapértékké válásával az oktatásra hárul a feladat, hogy megteremtse a politikai jogok gyakorlásából eredő felelősségérzetet. Nyilvánvaló az oktatás jelentősége az egyén jövője szempontjából, a munkamegosztásban elfoglalt hely, a jövedelmi szint, az életmód jelentős mértékben ettől függ. Az oktatásban való részesedés a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének legfőbb módszere, hátrányos helyzetben lévő etnikumok társadalmi felemelkedésének leghatékonyabb módja.

     Az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állam polgárai számára biztosítja a művelődéshez való jogot. A (2) bekezdés szerint e jog megvalósításának állami eszközei a közművelődés kiterjesztése és általánossá tétele, az ingyenes és kötelező általános iskola, a képességei szerint mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatás, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatása.

     Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése szerint az állam tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. A (2) bekezdés kimondja, hogy a tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Ez utóbbi alkotmányos szabály az elmúlt politikai rendszer idején követett gyakorlat – tudniillik hogy egyes tudományos kérdésekben az állampárt testületei döntöttek – eltiltását jelenti.

     A tanulás szabadságát értelmezve az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt a törvényi rendelkezést, amely a közügyektől való eltiltás hatály alatt álló állampolgártól megtagadta a felsőfokú tanulmányok folytatását. A testület rámutatott, hogy ez rendelkezés a szakági megkülönböztetés nélküli, általános kizárást tartalmaz.        

     A tanuláshoz való jog nem jelenti azt, hogy az állam a tanulásban való részvételt köteles lenne mindenki számára, az oktatás minden szintjén és valamennyi világnézet keretében állami, illetve önkormányzati intézményekben garantálni. Az oktatási intézményhálózat működtetésével kapcsolatos – ebben a tekintetben legfőbb – állami kötelezettség a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

     A tudományos élet szabadságából – amely egyébként tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik – következik az államnak az a kötelezettsége, hogy tartsa tiszteletben a tudományos élet teljes függetlenségét. Ez a jog elvileg mindenkit megillet, a tényleges jogosultak azonban a tudomány művelői. A tudományos minőség meghatározásában a tudomány autonómiája alapján kizárólag a tudomány művelői jogosultak dönteni.  

Jost Delbrück: The Right to Education as an International Human Right. German Yearbokk of International Law 35. kötet (1992) 92. és következő oldalak

35/1995. AB határozat

18/1994. AB határozat

34/1994. AB határozat