Ugrás a tartalomhoz

Ásványnévtár

Dr. Bognár László

ELTE Eötvös Kiadó

3. Az ásványnévtárban előforduló nevekről

3. Az ásványnévtárban előforduló nevekről

3.1. Ásványnevek[11]

Az ásványrendszertan alapja a faj, így a legfontosabb ásványnévkategória a fajnév (pl. kalcit, kvarc, szanidin). A többi, ásványok elnevezésére használt név a fajnévhez való viszonya alapján négy fő csoportra osztható. Ezek közül három a fajnévvel egyértelmű alá- vagy fölérendeltségben áll. A szűkebbtől a tágabb kategória felé haladva:

  • változatnév a fajnévnél alacsonyabb szintű, egy fajnak valamilyen tulajdonságuk alapján elkülönülő példányait jelöli (pl. ágyúpát, ametiszt, adulár);

  • szinonima a fajnévvel egyező ásványtani tartalmú, de vele nem egyenrangú, a használatban kerülendő név (pl. hidrargillit, dezmin), amelynek alkalmazása nehezítené az egyértelmű, egységes nomenklatúra elterjedését;

  • rendszertani összefoglaló név a fajnál magasabb szintű, az egyes fajok közötti elegysort, az egyes fajok különböző rendszertani szintű csoportját jelöli (pl. olivin, gránát, plagioklász stb.).

A fenti rendszerbe nem illeszthetőek azon egyéb nevek, amelyek ugyan valamely ásványos anyagra vonatkoznak, de ásványtani tartalmuk nem egyértelmű; azaz egy érvényes fajnévvel vagy rendszertani összefoglaló névvel nem helyettesíthetők. Ilyenek: az 1959 óta a CNMNC jóváhagyása nélkül bevezetett egyes ásványnevek, a diszkreditált nevek némelyike, az ásványkeverékek nevei, a terepi (gyűjtő-) nevek, több ásványfajra is jellemző megjelenési tulajdonságot jelölő nevek stb.

3.1.1. A fajnév

Fajnévnek nevezzük az érvényes (elfogadott) ásványfajok tudományos nevét, pl. hematit, galenit, cirkon, kivételes esetben a szaknyelv által használt népszerű nevet is, pl. kősó.

Mely ásványfajok az érvényes fajok, és melyek az érvényes fajnevek?

A CNMNC állásfoglalása (NICKEL – GRICE, 1998) nyomán az ásvány és az ásványfaj jelenleg elfogadott kritériumai a következőképpen foglalhatók össze:

Az ásvány természetes geológiai folyamatok során képződött, meghatározott kémiai összetételi tartománnyal jellemezhető, (általában) kristályos anyag. Egy ásványt alapvetően vegyi összetétele és kristályszerkezete határoz meg.

Ha egy olyan ásvány válik ismertté, amelynek összetétele és/vagy kristályszerkezete lényegesen különbözik mindegyik korábban definiált ásványfajétól, részére új név vezethető be. (A névválasztásra vonatkozóan az idézett állásfoglalás szolgál iránymutatással.)

Az új faj leírásának általánosan megfogalmazott kritériumai:

Lényeges összetételbeli eltérés: legalább egy fő szerkezeti pozíciót más kémiai alkotó foglaljon el, mint a már ismert, azonos szerkezetű ásványokban; vagy

lényeges szerkezeti eltérés: a kristályszerkezet topológiailag különbözzön a már ismert, azonos összetételű ásványokétól. (Polimorfia; a polimorfok tehát önálló fajok, önálló névvel, míg a politípusok nem; ld. 2.2.2.).

A szabályos közberétegzettségű ásványok szintén önálló fajként definiálhatók (BAILEY, 1981).

A CNMMN 1959-es létrejövetele után publikált fajok és fajnevek közül azok tekinthetők érvényesnek, amelyeket a bizottságnak megfelelő dokumentációval (ld. 4.4.e.) együtt beterjesztettek, és a bizottság elfogadta őket[12]. Vezető nemzetközi folyóiratok ma már csak az IMA bizottság által előzetesen elfogadott új ásványfajleírást fogadnak el közlésre. Az ennél korábban leírt ásványfajok (és nevek) közül a nemzetközi tudományos közvélemény állásfoglalása a mérvadó. Ezen értékítélet általában egyes fajlisták (NICKEL – NICHOLS, 1991; CLARK, 1993; STRUNZ – NICKEL, 2001; MANDARINO – BACK, 2004) vagy rendszertani kézikönyvek gyakorlatában tükröződik, amely azonban nem feltétlenül egységes.

Az érvényes, ill. érvényesnek tekintett fajok (fajnevek) érvénytelenítése (diszkreditálása) – hasonlóan az új fajok (fajnevek) elfogadásához – az IMA fent nevezett bizottsága által elfogadott javaslat publikálása útján történik. Összefoglaló listát közölt NICKEL – MANDARINO (1987), NICKEL – NICHOLS (1991), NICKEL – GRICE (1998), ill. l. az IMA CNMNC honlapját, http://www.geo.vu.nl/users/ima-cnmmn/.

Egyes ásványcsoportok nevezéktanának rendezésére az IMA ad hoc albizottságokat állított föl. Ilyen átfogó rendezésre eddig (időrendben felsorolva) a ritkaföldfém-ásványok, a piroklorfélék, az amfibolok, a piroxének, a platinafém-ötvözetek, a csillámfélék, az axinitfélék, zeolitok, a labuncovitfélék, a högbomitfélék, a hellanditfélék, az eudialitfélék, az arrojaditfélék és az epidotfélék csoportjában került sor. A bizottságok állásfoglalásai az IMA CNMNC honlapjáról http://www.geo.vu.nl/users/ima-cnmmn/) letölthetők.

Az érvényesnek tekinthető fajnevek az ásványnévtárban vastag (kövér) betűvel szerepelnek.

3.1.2. A fajnéven kívüli ásványnevek

A „fajnéven kívüli ásványnevek” (változatnevek, szinonimák, rendszertani összefoglaló nevek, egyéb nevek) tárgyalása elé kell bocsátanunk, hogy e nevekre vonatkozó nemzetközi szabályozás nincsen, tehát „elfogadott” változatnevek vagy rendszertani összefoglaló nevek sincsenek. Ennek megfelelően e névkategóriák egymás közti „határa” gyakran elmosódott.

3.1.2.1. Változatnevek

A változatnév egy önálló ásványfajon belül a faj nem minden egyedére jellemző közös tulajdonságokkal rendelkező, általánosan elterjedt példányok széles körben használt neve. Az eltérés különféle lehet:

  1. vegyi összetételbeli változat: oligonit vagy mangánsziderit (Mn-tartalmú sziderit);

  2. kristálymorfológiai változat: adulár (álrombos ortoklász);

  3. aggregátumok morfológiája szerinti változat: bársonyvasérc (finom tűs goethit), kalkotrichit (finom tűs kuprit), kalcedon (rostos mikrokristályos kvarc), szferosziderit (gömbös, vesés megjelenésű sziderit);

  4. színváltozat (kristálykémiai okok vagy színes zárványok következtében): ametiszt (ibolyaszínű), citrin (sárga), morion (fekete), füstkvarc (barnásszürke) kvarc; rubin (vörös korund), smaragd (zöld berill).

A változatnevek nem ritkán eredetileg önálló fajként leírt ásványok nevei. Előfordul, hogy egy fajnév a rendszertan fejlődése során csoportnévvé „lép elő”, vagy a változatnév ismét fajnévvé válhat, ilyen pl. a sörl, amely ma újra fajnév. Változatnevek egyes ásványoknál jelentős mennyiségben fordulhatnak elő, különösen, ha az adott ásvány vagy változatai tág földtani környezetben elterjedtek, s így helyi elnevezéseik is bekerültek a gyakorlatba. Az ásványnévtárban, éppen az érvényes fajnevek meghonosodása érdekében, a változatok nevei mellett lehetőleg minden esetben közöljük az érvényes fajnevet. Ezt esetenként azért nem tudtuk megtenni, mert a korábbi fajnév jelenleg csoportnév (pl. biotit), és arra vonatkozóan nem történtek vizsgálatok, hogy az egykor használt változatnevet a csoport mely tagjához lehetne kötni.

A változatneveket (V) betű jelöli az ásványnévtárban. Azt is megadjuk, hogy az adott név mely faj milyen tulajdonságok alapján elkülönülő változatát jelöli, pl.

absit (V) Th tartalmú brannerit

A változatnevek sajátos válfaját képviselik az elegysorok bizonyos összetételi tartományait jelölő nevek, pl a plagioklászsor vagy az olivinsor köztes tagjainak neve (bytownit, oligoklász; hialosziderit, hortonolit). E változatneveket (E) betű jelöli.

A változatnév és a (másodlagos) szinonima közötti átmenetet képviselik a helyi elnevezések. Gyakran nehezen dönthető el ugyanis, hogy a csak egy lelőhelyről (vagy lelőhelycsoportról) kimutatott, majd diszkreditált ásványfaj neve változatnév vagy pusztán (másodlagos) szinonima. Ennek tipikus esete a Muzsajon, illetve a felvidéki vasérctelepekben talált, c tengely szerint megnyúlt baritkristályokra a magyarországi szakirodalomban használt wolnyn név.

A (H) betűvel jelölt helyi elnevezések magyarázatában lehetőleg megadjuk az ásvány elkülönítő bélyegét és minden esetben a lelőhelyet is, pl.:

acadialit (H) húspiros kabazit (Parrsboro, Új-Skócia, CAN)

3.1.2.2. A szinonima

A szinonimák azonos ásványtani tartalmú (jelentésű), de alakilag különböző nevek; pl. szfén és titanit; úrvölgyit és devillin[13]. A szinonimáknak több típusuk van.

A továbbiakban elsődleges szinonimának nevezzük a tudatosan szinonimaként megalkotott neveket. Ilyenek: az ásványfaj leírásakor használt alternatív nevek (pl. titánspinell és ulvöspinell); az ásványfaj átnevezésekor alkotott nevek (pl. bunsenin és krennerit), a „népszerű” elnevezések és szaknyelvi megfelelőjük (pl. Kalkspat, mészpát, kalcit). Ezeket a neveket egyenlőségjellel közöljük, a jel jobb oldalán mindig az elfogadott (illetve ajánlott) név áll, amely nem feltétlenül a szenior szinonima, pl.

bunsenin = krennerit

A továbbiakban másodlagos szinonimának nevezzük a nem tudatosan szinonimaként alkotott neveket. Ezek többnyire eredetileg önálló fajként leírt, de később valamely korábban leírt fajjal való azonosságuk miatt diszkreditált ásványok nevei. Ilyenkor általában a prioritási elvnek megfelelően a korábban használt név (a szenior szinonima) marad az érvényes fajnév. [Pl. a jánosit (1905) a copiapit (1833) junior szinonimája.] E nevek után keresztet (†) tettünk, nyíl mutat az érvényes név felé:

jánosit † → copiapit

Néhány másodlagos szinonima esetében a szenior és junior szinonimát sokáig tudatosan párhuzamosan használták; ilyenek például a gibbsit (1822) helyett a német (és innen a magyar) szaknyelvben elterjedt hidrargillit (1822), illetve a titanit (1795) helyett a leginkább az angol és francia szaknyelvben használt szfén (1801) elnevezés. E neveknél az érvényes név egyenlőségjel után áll:

hidrargillit = gibbsit

Mint fentebb említettük, a másodlagos szinonimák esetében gyakran nehéz eldönteni, hogy szinonimáról vagy (helyi) változatnévről van szó.

3.1.2.3. Rendszertani összefoglaló nevek

A rendszertani összefoglaló nevek az ásványfajok – valamilyen rendszertani szempont alapján – összetartozó kisebb-nagyobb csoportjait jelölik[14]. Minél magasabb egységet jelölnek, minél több ásványra vonatkoznak, annál könnyebb megkülönböztetni őket a fajnevektől (pl.: szulfid, szulfosó, rétegszilikát). Ilyenfajta nevek nem szerepelnek a jelen ásványnévtárban. A rendszertan alsóbb szintjeinek összefoglaló nevei azonban általában egykor fajnevek voltak, csak ismereteink bővülésével váltak összefoglaló névvé.

A földpát, amfibol, gránát már aránylag régóta összefoglaló név, „felismerésük” nem nagyon okozhat gondot. A rendszertan közelmúltbeli változásai azonban nem ennyire közismertek – néha még szakmai berkekben sem. Így például a turmalin, az apofillit ma már összefoglaló név egy-egy kisebb ásványcsoport jelölésére. Ugyancsak összefoglaló névnek kell tekintenünk a kémiai szuffixumokkal ellátott fajnevek szuffixum nélküli alakjait, pl. monacit, allanit, kabazit stb. Külön gondot okoznak azok a fajnevek, amelyek egyben összefoglaló nevek is, pl. jarosit és copiapit.

Csak a közelmúltban szabályozták az elegysorok nevezéktani kérdéseit (NICKEL, 1992). Különösen a kőzetalkotó ásványoknál tér el sok esetben jelentősen a gyakorlat az új nevezéktani irányelvektől, hiszen számos elegysornál (plagioklász-sor, olivin-sor, rombos Fe-Mg piroxének) az elegysor különböző szakaszait (átmeneti tagjait) önálló elnevezés jelöli (pl. a plagioklászoknál: albit, oligoklász, andezin, labradorit, bytownit, anortit), vö. 3.1.2.1.

A rendszertani összefoglaló nevekből a ma is használatosakat a névtárban kurzív félkövér betűkkel írjuk (pl. plagioklász, turmalin) és (Ö) betűvel jelöljük. Hasonló jellegűek az egykor fajnévként használt elegysornevek (pl. biotit), ezeket (E) betűvel jelöljük.

3.1.3. Egyéb nevek

Az egyéb ásványnevek olyan terminusok, amelyek ásványtani tartalma nem egyértelmű, azaz nem helyettesíthetők egy bizonyos fajnévvel vagy rendszertani összefoglaló névvel. Ilyen nevek:

  1. Szinonimának vagy változatnévnek nem tekinthető diszkreditált nevek. Ezek leggyakrabban inhomogén anyagra (ásványkeverékekre) vonatkoznak, pl. warthait, dognácskait stb. Az ásványkeverékek nevei közt sok a bomlásterméket, álalakot (pszeudomorfózát) jelölő név: pl. pinit (cordierit utáni, rétegszilikátokból álló átalakulási termék), iddingsit (az olivin-sor tagjainak bomlásterméke) stb.

    Jelölésük: (B) bomlástermék; (K) keverék és (P) pszeudomorfóza v. álalak.

  2. Más fajjal nem egyértelműen azonosítható ásványfaj neve (pl. recskit, volfszonit).

  3. Több ásványfajra jellemző megjelenési változat neve, pl. azbeszt, plumozit. E típushoz közel állnak a megjelenés, egyszerű fizikai vizsgálatok alapján adott „terepi nevek”: wad, manganomelán, limonit stb., amelyek többnyire ásványkeverékeket jelölnek.

  4. A közelmúltban leírt azon ásványfajok, melyeket az IMA előzetes hozzájárulása nélkül publikáltak, így még nem elfogadott fajok (pl. krasznoszelszkit)

Külön jelölése a fentieknek nincs.

3.2. Az ásványnevek használata

Általános ajánlásként megfogalmazható, hogy törekedjünk az érvényes fajnevek egyértelmű használatára. Ha a tárgyalt ásványról rendelkezésünkre álló adatok ezt nem teszik lehetővé, természetesen az ismeretek szintjének megfelelő rendszertani összefoglaló név (földpát, gránát, turmalin stb.) vagy egyéb név alkalmazása (iddingsit, limonit stb.) szükséges. A változatnevek használatának bizonyos esetekben szintén megvan a létjogosultsága, pl. „lila kvarc” helyett természetesen az ametiszt terminust alkalmazzuk. Viszont például a manganokalcit változatnév helyett inkább jelzős fajnevet (Mn-tartalmú / mangántartalmú / mangán(II)tartalmú kalcit) használjunk.

Lehetőleg tegyük egyértelművé a használt név kategóriáját, különösen akkor, ha a nevek puszta felsorolásáról, pl. képaláírásról van szó. Ehhez jó módszert kínál a következetesen alkalmazott tipográfiai elkülönítés.

Ne alkalmazzunk az érvényes név helyett szinonimát (pl. hidrargillit, dezmin stb.). A „népszerű” szinonimák (mészpát, vaskovand stb.) használata viszont esetenként indokolt lehet.

Mindenképpen kerüljük az (F)-fel jelölt, félrevezető tartalmú kereskedelmi – elsősorban drágakőszakmában elterjedt – neveket (pl. „füsttopáz” = füstkvarc).

Gyűjteményi nyilvántartásokban – főként a terjedő számítógépes rendszereknél – alapvető fontosságú az egységes névhasználat és az egyes névkategóriák megkülönböztetése. A nyilvántartásokban használt nevek egységesítése során azonban – a régi címkékhez és alátétcédulákhoz hasonlóan – a példányokhoz tartozó régi, ma már nem használatos nevek is feltétlenül számon tartandók.

3.3. Ásványokra használt kereskedelmi nevek

Többségük drágakő (ill. a valódi drágakövek „helyettesítésére” készült szintetikus anyag) neve, de akadnak díszítőkövek, természetes építőanyagok nevei is közöttük. Közülük feltétlenül kerülni kell a drágakő-kereskedelemben korábban használt egyes félrevezető neveket, melyeket a névtárban is jelöltünk: pl. a kaprubin (F) = pirop. Ezeknél valamely kisebb értékű, drágakőként használt ásványt egy értékesebb drágakő nevével „álcázva” próbáltak eladni. Az is félrevezető lehet, ha egy ásványt „kettős” névvel látnak el: pl. rubinspinell = (V) vörös spinell. Ezeket és a szintén megtévesztő „féldrágakő” kifejezést (az olcsóbb drágakövekre) 1955 óta szigorúan tiltja a nemzetközi ékszerész szövetség (ICJSDPG – angol; CIBJO – francia)[15] elődje is, sőt előírja, hogy a „drágakő” kifejezést is csak a természetes (legfeljebb a bevett eljárásokkal kezelt, illetve megmunkált) ásványokra lehet használni.

Hasonló, de kéttagú nevek: „máramarosi gyémánt”, „mecseki gyémánt”: víztiszta, zömök, nagyjából izometrikus dipiramisokból álló kvarc kristályok helyi elnevezései[16]. Ezek a nevek valószínűleg nem kereskedelmi céllal, hanem alaki hasonlóság miatt születtek, de mert megtévesztők, kerülni kell használatukat!

Jelölések: (F) = félrevezető név(!), kerülendő; (ker) = kereskedelmi név

3.4. Nem ásványokat jelölő ásványnévszerű nevek

Az ásványnevekre alakilag hasonlító (-it végű), de nem ásványokra vonatkozó nevek. Ilyenek azok a fosszilis gyantanevek, amelyeket az ásványnévadás szabályai szerint alkottak meg (pl. kiscellit, ajkait stb.).

Különböző ipari termékek, szintetikus anyagok, műtermékek is viselhetnek az ásványokéra hasonlító nevet (pl. dinamit, bakelit, keramit). Ezek közül elsősorban azokat vettük be a címszavak közé, amelyek ásványok szintetikus megfelelőinek az elnevezései vagy drágakőnek használt műtermékek kereskedelmi nevei. (A valóságos ásványfajokkal fizikai és kémiai tulajdonságokban megegyező szintetikus anyagokat a névtárban idézőjelbe tettük, pl. „korund” stb.) A leginkább megtévesztő névtípusok a következőek:

– az alakilag ásványnév-szerű nevek: pl. a fabulit, mely szintetikus stroncium-titanát (gyémántutánzat); vagy a cirkónia nevű gyémántutánzat, amely nevében a cirkonra emlékeztet, de a baddeleyit egyik szintetikus megfelelője. (Ennek nem pontos használata – ha rövidítve cirkonnak ejtik – még zavaróbb, mert nem azonos a cirkon ásványfajjal!)

– az ásványnévből képzett nevek két fő válfaja: a) valamely ásvánnyal egyező vegyi összetételű, de a természetben ismeretlen kristályszerkezetű anyag (azaz valamely ásvány mesterséges polimorfja): pl. gamma-korund helyesebben: γ-Al2O3; b) valamely ásvánnyal egyező szerkezetű, de a természetben ismeretlen vegyi összetételű anyag: pl. foszfotridimit, jódbotallackit. Lásd még a 2.2.2. és 2.2.3. pontot!

A műtermékek természetes megfelelőinek leírásakor az eredetileg műterméknevek ásványnevekké válhatnak (pl. bayerit), de eltérő név is megállapítható (NICKEL – MANDARINO, 1987).

A ritkább kőzetnevek – tekintettel a kőzetek -lit végződése miatti formai hasonlóságra – ugyancsak könnyen hihetők ásványneveknek. Akad néhány teljesen azonos alakú név is, amelyek egyaránt jelölnek ásványt és kőzetet. Ilyen a dolomit név, amely az ásványt ugyanúgy jelöli, mint a dolomit ásványból felépült kőzetet. Az ásványnévtárban főleg az ásványfajnevekkel azonos alakú, vagy hozzájuk közel álló kőzetnevek találhatók meg.

Fosszíliák, illetve élőlényekben keletkezett kristályos anyagok -lit végződésű nevei ugyancsak megtalálhatók az ásványnévtárban.

3.5. Homonimák (egyező alakú, eltérő értelmű nevek)

A homonimák különböző jelentésű, de alakilag megegyező nevek. A homonimák gyakran igen eltérő anyagokra vonatkoznak, pl. a wehrlit kőzetnév, de egy ásványkeverék neve is; a fulgurit részben a lechatelierit szinonimája, részben egy robbanóanyag kereskedelmi elnevezése.

A továbbiakban elsődleges homonimáknak nevezzük az eredetileg is különbözőnek tartott anyagokra adott egyező neveket. Pl. a titanit nevet KLAPROTH 1795-ben a CaTiSiO5, míg KIRWAN 1796-ban a TiO2 (rutil) megjelölésére használta. Az elsődleges homonimák időrendi sorrendben számozva külön címszóban szerepelnek, a szerző és a leírás évének feltüntetésével, pl.

titanit1 (KLAPROTH, 1795) CaTiSiO5, M, (4AH)

titanit2 (KIRWAN, 1796) = rutil

A másodlagos homonimák úgy keletkeznek, hogy egyezőnek tartott, így egy névvel jelölt anyagokról később bebizonyosodik, hogy valójában egymástól különbözőek; pl. az agalmatolit névvel jelölt tömeges rétegszilikátok egy része pirofillitnak, más része talknak bizonyult. A másodlagos homonimák az ásványnévtárban egy címszóban 1), 2) stb. sorszám után találhatók, pl.:

agalmatolit 1) (V) tömött pirofillit; 2) (K) túlnyomórészt pirofillittel

Ha a felsorolásban vessző van, a magyarázat mindkét ásványra vonatkozik!

Megjegyzés: Számos kérdéses ásvány pontos mibenlétére több feltevés is van, amelyet a definícióban „vagy”, „talán” szóval, ill. vesszővel választottunk el. Ezek azonban nem tekinthetők másodlagos homonimáknak, pl.:

iglesiasit (K) cerusszit és smithsonit vagy (V) Zn-tartalmú cerusszit



[11] A következőkben ásványnévnek a tényleges ásványtani tartalmat hordozó, ásványokra vagy azok többé-kevésbé meghatározott csoportjára vonatkozó neveket tekintjük.

[12] Az „A” betűvel jelölt fajok NICKEL – NICHOLS (1991) könyvében, ill. az IMA CNMNC honlapján elérhető hivatalos listában.

[13] A felsorolt párok fiatalabb (később leírt) tagja a junior szinonima.

[14] Nem tévesztendők össze a terepi (megjelenési) összefoglaló nevekkel (pl. limonit, wad, azbeszt).

[15] International Confederation of Jewellery, Silverware, Diamonds, Pearls and Gemstones; Confédération International de la Bijouterie, Joaillerie, Orfèvrerie des Diamantes, Perles et Pierres.

[16] E neveket lehetőleg idézőjelben írjuk, és a fajnevet is tegyük hozzájuk.