Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a baltisztikába

Bojtár Endre

Osiris Kiadó

A kurs nyelv

A kurs nyelv

A kurs nyelv porosz és keletbalti közötti átmeneti jellegét jól érzékeltetheti egy példa: a letthez hasonlóan a kursban az „i”, „e”, „ie” előtt a „k”, „g”-ből „c”, „dz” lett, míg a lettől eltérően, de a poroszhoz (és a litvánhoz) hasonlóan megőrződtek az „an”, „en”, „in”, „un” kettőshangzók. A dzintars ’borostyán’ – amelyet kurs kölcsönszónak tartanak a lettben – első hangja tehát lett (vö. ezzel szemben lit. gintaras), míg a többi porosz, illetve litván (Sabaliauskas 1986:90.).

A kursnak – a többségi felfogással szemben – több közös vonása van a porosszal, mint a lettel (Kabelka 1982:73.), például a „v” és „b” előtt megőrzött „u”, szemben a lett „i”-vel (zuve ’hal’, lit. ¾uvis, de l. zivs).

A Kurs-turzáson lakók nyelvéről – ami a lett nyelv kurs jellegzetességekkel, ún. kuronizmusokkal tarkított nyelvjárása volt, s amire erősen hatott a litván, és még erősebben a német – több írásos feljegyzés is készült. A. Bezzenberger, illetve J. Plakis a turzás lakóinak nyelvét leíró kis monográfiáihoz (Über die Sprache der preussischen Letten,1888; Kursenieku valoda – A kurs nyelv, 1927) egyaránt csatolt néhány oldalnyi szöveget is. 1931-ben P. ©mits adott ki 28 oldal, a turzáson gyűjtött folklórszöveget (Kursu kapu folklora – A Kurs-turzás folklórja). Ezekkel a tudományos kiadványokkal szemben mindössze kuriózum – sok valós adatot tartalmazó kuriózum! – egy 1915-ben született, s a második világháború kezdetéig a turzáson lakott, magát kursnak mondó laikus kétnyelvű, kurs és német nyelvű könyve. R. Pietsch (1982) leírja a Kurs-turzás falvait, anyagi kultúráját, szokásait, az ott élő családok neveit stb. – utolsó híradás egy kihalt világról, egy kihalt nyelvről. Ugyancsak R. Pietsch adta ki egy P. Kwauka nevű, szintén a turzáson élt pap gyűjtését (Kurisches Wörterbuch, Berlin, 1977.). Amint W. P. Schmid (1983) rámutatott, a „kurs” megjelölés mindkét könyv esetében téves, hiszen a turzás újkori lakói valószínűleg nem a kursok leszármazottjai, s bizonyosan nem kursul beszélnek.

Arra a kérdésre, hogy miért nem a németekhez asszimilálódtak a kursok is, mint a poroszok, hanem az ugyancsak a németek által alávetett lettekhez, J. Endzelins a következő válaszokat adja: a 13. században a levert lázadások nyomán Kursföld egyes részei elnéptelenedtek, s a kursok helyére zemgalok (lettek) telepedtek be; a hittérítésnél, majd az istentiszteletnél használt fordítások szintén a kurstól akkor már valószínűleg nem sokban különböző lett-zemgal nyelvjárásban készültek; J. Reiter, a 16. századi krónikás szerint a németek betiltották a kurs nyelv használatát annak „nem szép” volta miatt, ezért a kursok áttértek a lettre. (Idézi Kabelka 1982:68.)