Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a baltisztikába

Bojtár Endre

Osiris Kiadó

5. Polidoxia, prototeizmus, politeizmus

5. Polidoxia, prototeizmus, politeizmus

Úgy gondolom, hogy a mítosz-, illetve vallásfejlődésnek ennél a társadalomtörténetből-nyelvtörténetből-lélektanból kinövő rendszerénél, amelyet Goldziher Ignác itt is, más munkáiban is felvázolt (természetvallás g politeizmus g dualizmus [henoteizmus] g monoteizmus), mind a mai napig nincs érvényesebb. A balti hitvilág bemutatásának alapjául mégis inkább azt a Goldziheréhez nagyon hasonló, legtöbb pontján avval azonos sémát veszem, amelyet H. £owmiañski (főként 1979) a 6–12. századi pogány szlávok vallására alkalmazott, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szláv és a balti anyag történeti közelsége miatt az általános elméleti fogalmak is jobban kézre simulnak.

A lengyel tudós két alapvető vallási rendszert különböztet meg: az osztály és írásbeliség nélküli társadalmakra jellemző polidoxiát és az államba szerveződött osztálytársadalmakra jellemző politeizmust, többistenhitet.

A polidoxia a „személyes istenek” kialakulását megelőző rendszer, amelyben az ember az őt körülvevő világ, a természet legkülönfélébb jelenségeit mondja, nevezi ki sacrum-nak, szentségnek, „istennek”, ezért az istenek köre itt határtalan, számuk szinte végtelen.

A polidoxia négy alapvető formát foglal magába: a mágiát, a síron túli létbe, a halál utáni lélekbe vetett hitet, a különböző természeti jelenségekbe vetett hitet és ezek kultuszát, valamint a démonológiát, a „tisztátalan lelkekbe” vetett hitet, ami a keresztény forrásokban mint bálványimádás szerepel.

A polidoxia és a politeizmus között átmenetet képez a prototeizmus, vagyis a fizikai égboltba vetett hit, (a pillanatnyi és alkalmi istenek közül minden vallásban elsőnek a fizikai égbolt személyesítődik meg, antropomorfizálódik), amely az ég istenébe vetett hitbe megy át. A polidoxia az élet bizonyos területein sokáig megőrződik (például mint babona, hiedelem egészen napjainkig) még akkor is, ha a politeizmus rendszere rakódik rá, illetve ha létrejön a vallás legmagasabb formája, a monoteizmus, amely szemben a csoport-(törzsi) vallás polidoxiával, már „univerzális, csoportok feletti, s szükségszerűen átveszi a csoportoktól a hívők feletti etikai ellenőrzést és kialakít egy eschatológiai koncepciót” (1979:398.).