Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a baltisztikába

Bojtár Endre

Osiris Kiadó

6. Sámánizmus

6. Sámánizmus

A „polidoxia – prototeizmus – politeizmus – monoteizmus” fejlődési sort ki kell egészíteni egy olyan elemmel, amelyik a baltiak hitvilágában feltehetőleg fontos szerepet játszott, ez pedig a sámánizmus.[385]

Viták folynak arról, hogy a sámánizmus – amint a „generalisták” állítják – a vallás általános (generális) fejlődésének egy meghatározott – első – foka, önálló vallási rendszer-e, vagy a „regionalistáknak” van igazuk, s csupán Észak-Oroszországban és Lappföldön, illetve Mongóliában elterjedt regionális jelenség-e (Hultkranz 1989:43–44.), s mint ilyen afféle hiányos polidoxia, mivel annak csupán néhány elemét tartalmazza. A kérdés jószerivel azért eldönthetetlen, mert a sámánhit alighanem minden tekintetben a legősibb, s ezért a legkevesebb emléket ránk hagyó vallás-nem vallás. Monográfusai: M. Eliade (1994–96/III:14.) és H. Finleisen (1957:7.) egyaránt az őskőkorra, a kora paleolitikumra teszik a kezdeteit. De nemcsak az időbeli, hanem a nagy társadalmi távolság is okozza, hogy kevés adatunk maradt fenn róla. I. Djakonov (1994:22.) a sámánizmust az ember társadalmi szerveződésének az elsődleges fokához köti, A. Hultkranz (1989:47.) szerint a sámánizmus a vadásztársadalmak vallása volt, s Voigt Vilmos (1965:381.) evvel egybehangzóan azokra „az erdei zsákmányoló népekre” tartja jellemzőnek, amelyek nemzetségi vagy éppen felbomló nemzetségi társadalomban éltek. Ezért „a sámánizmusnak nincs mondanivalója, létjogosultsága egy törzsnyi vagy ennél magasabb szintű társadalmi egységben, (…) feladatköre általában nem terjed túl a nemzetségen vagy a szálláshelyen”. Ez persze nem zárja ki, hogy elemei tovább éljenek az őt felváltó-kiszorító más vallásrendszerekben. Annál is inkább, mert a sámánizmus fenomenológiailag is a legősibb, mivel központi magját az képezi, amiből minden vallás, általában a vallás kisarjadt: az emberi élet egyetlen megmagyarázhatatlan jelenségére, a halál és a halott rejtélyére adott válasz.[386] A sámán eksztázisba, révületbe esésének az az alapvető célja, hogy belépőt kapjon a halottak birodalmába, s lélekvezetőként másokat is el tudjon oda kalauzolni. M. Eliade (1951:10.) – noha „az ember, mint olyan” és „a történeti ember” rá jellemző szembeállítását általában elfogadhatatlannak tartom – ezúttal némi joggal mondhatja, hogy „a sámán égbe szállása elsődleges jelenség (un phénomene originaire), az emberhez mint olyanhoz a maga teljességében, s nem annyira az emberhez mint történeti lényhez tartozik”. Hogy a sámánizmus a vallás és a társadalom fejlődésének egy univerzálisan érvényes (első) fokát képezi, talán avval is igazolható, hogy nyomait hol mindenhol vélik felfedezni, Szibériától Óceániáig (vö. Eliade 1951.).

A keletre és északra előnyomuló baltiak a sámánizmussal kétfelől is érintkezésbe kerülhettek: északról és délről. Diószegi Vilmos (például 1954) kutatásaiból tudjuk, hogy a sámánizmusnak milyen komoly szerepe lehetett az ugorkori magyar ősvallásban, de J. Pentikäinen (1989:98.) szerint az ősi finn vallás is „a sarkköri sámánizmusnak volt elvitathatatlan része”, sőt „a lappok, de akár a svédek és finnek nem is olyan régi protestáns szektáinak nem egy extatikus szokásában a régebbi sámánizmus maradványait vélhetjük” (Voigt 1975:207.).

Délről a szkíták voltak a közvetítők, akik a szkíta törzsszövetséget, illetve nomád államot megelőző sámánizmust egyrészt az i. e. 7. században a Pontus-parti görögöknek adták tovább (a pythagoraszi-plátói meditatív gondolkodásban ily módon talán a sámántechnikák nyomait láthatjuk – Hultkranz 1989:48.), másrészt akár közvetlenül, akár a szlávok közvetítésével a baltiaknak.[387]



[385] A szabályos rendben egymást követő „izmusok” azt a merőben hamis feltételezést sugallják, hogy itt szigorú vallási-dogmatikai rendszerekről van szó. Valójában kezdetben legfeljebb csupán helyi kultuszok létezhettek, lassan kialakuló, majd a másokéval mindig keveredő vallási képzetekkel – s ez a „kezdetben” a baltiak esetében talán azt jelentette, hogy „végig, egészen a kereszténység győzedelmeskedéséig”. Ez a megszorítás fokozott mértékben érvényes a sámánizmusra, amelyről Voigt Vilmos (1975:212) joggal állapítja meg (ha egyáltalán valamit is joggal lehet megállapítani róla), hogy „a sámánizmus a szó szoros értelmében még nem vallás”.

[386] Ezért, hogy „a temetkezési szokások jelentik a vallás kezdetét és lényegi magját” (Greimas 1990:365.).

[387] A sámánizmus világos jeleit a szkíta mitológiában meggyőzően elemzi M. Eliade (1951:354. és köv.). Noha a román tudós a sámánizmusnak szentelt monográfiájában is elfogadja G. Dumézil tételét a már az indoeurópai korban létezett egységes mitológiáról, s noha „az indoeurópaiak (így: en bloc az indoeurópaiak) megőrizték a nyomait egy sámán ideológiának és technikának” (i. m.: 338.), mégis, sem a „valahol” mégiscsak indoeurópai szláv, sem a balti sámánizmusról nem tesz említést.