Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti ökológia

Bartha Dénes, Soproni Egyetem, Bidló András, Soproni Egyetem, Csóka György, Erdészeti Tudományos Intézet, Czájlik Péter, Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör, Kovács Gábor, Soproni Egyetem, Kőhalmy Tamás, Soproni Egyetem, Mátyás Csaba, Soproni Egyetem, Somogyi Zoltán, Erdészeti Tudományos Intézet, Standovár Tibor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szodfridt István, Soproni Egyetem, Traser György, Soproni Egyetem, Varga Zoltán, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Víg Péter, Soproni Egyetem

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - Előszó

1. fejezet - Előszó

 

A napos vagy szeles helyen növő fák ágasabbak, kisebb növésűek; a törzsük pedig görbébb. És általában a hegyen nőtt fák göcsösebbek, mint a síkságoké, ugyanígy azok is, amelyek száraz helyeken tenyésznek, szemben a mocsarak fáival.

A tiszafa, a padus és a jegenyefenyő örvendeznek az árnyéknak. Mások, általában szólva, a napot kedvelik. Azonban ez attól is függ, hogy az egyes fák talaja milyen.

Egyik fa a másikat el is pusztíthatja; elrabolja táplálékát vagy más módokon akadályozza. És bizonyos dolgok legyengítik a fát, bárha meg nem ölik, úgymint az illatos balzsamok és fűszeranyagok nyerése.

 
 -- Theophrastos (kb. Kr. e. 370 – 287) Arisztotelész tanítványa volt. Növényrendszerező munkájából, a De Historia Plantarumból fordította Mátyás Cs.

Az ökológia erdészeti vonatkozásairól szóló könyv szükségessége erdőmérnök-hallgatóknak tartott előadások kapcsán fogalmazódott meg. Az erdőmérnök-képzés során a hallgatók az ökológia különböző aspektusaival számos tantárgy keretében kapcsolatba kerülnek. Ilyen tárgyak pl. a termőhelyismeret-tan, növény- és állattan, erdőművelés, erdőfeltárás, vadászat, erdő-, természet- és környezetvédelem; azt is mondhatnánk, hogy voltaképpen kevés olyan tárgy van, amely az ökológiával valamilyen formában nem áll összefüggésben. Az ökológiai kérdések egyre növekvő jelentősége – gondoljunk csak az Európa-szerte fellépett, ún. új típusú erdőkárokra vagy a természetvédelem és az erdőgazdálkodás érdekegyeztetésének növekvő nehézségeire – szükségessé teszi, hogy az erdővel kapcsolatos, rendkívül szerteágazó ismeretek köréből kiemeljük azokat, amelyek az erdő mint élő rendszer megértéséhez a legfontosabbak, egyúttal értékelve az emberi beavatkozással együttjáró hatásokat is.

Az „Erdészeti ökológia” az első hazai kísérlet ennek a szerteágazó, a közvéleményben is ellentmondásokkal terhelt témakörnek a tárgyalására. Ökológiai témájú könyvek – ha kis számban is – a magyar könyvespolcokon is megtalálhatók. Ezek elsősorban az általános kérdésekkel foglalkoznak; a tudományterület elméleti alapjait ezért itt csak a megértéshez szükséges mértékig tárgyaljuk. A tematika összeállítása során tekintettel kellett lenni arra is, hogy az erdőmérnökképzésben eddig az ökológiát a növénytársulástannal és növényföldrajzzal összevontan oktatták. Emiatt a könyv tartalmának csak kisebb része foglalkozik a szűkebb értelemben vett ökológiával; jelentős terjedelmet szenteltünk az alkalmazott és határterületeknek annak érdekében, hogy az oksági összefüggések mellett magukat a kiváltó hatásokat, jelenségeket, valamint az erdei életközösség meghatározó szervezetcsoportjait (növénytársulások, fogyasztó és lebontó szervezetek) is bemutassuk. Az erdei életközösségek összetettsége, éppen a teljességre törekvő szemlélet erősítése érdekében indokolja ezt, még akkor is, ha természetesen az áttekintő tárgyalás egyetlen érintett szakterület szakkönyvét sem pótolhatja. A könyv korlátozott terjedelme miatt remélhetőleg továbbolvasásra serkent, amit a hasonló tankönyvekhez képest bőségesebbre szabott irodalomjegyzékkel szeretnénk elő-segíteni. A tartalom és az illusztrációs és példaanyag megválasztásakor arra is törekedtünk, hogy a korábbi évtizedekben elhanyagolt globális szemléletet, a kutatási eredmények és a problémák nemzetközi voltát hangsúlyozzuk. Ebben a keretben kell elhelyezni a hazai erdőgazdálkodás ökológiai szemléletű megítélését és értékelését. A természeti erőforrások hasznosítása világszerte átalakulóban van; a kérdés csak az, hogy lesz-e idő túljutni okos alapelvek megfogalmazásán. Ehhez nagyszámú beidegződést, évszázadok tapasztalatát kell kritikusan felülvizsgálni, lehetőleg elszakadva a szakmai presztízsgondolkodás merevségétől, de nem fel-ülve félrevezető vagy pusztán érzelmi indíttatású érveknek sem.

A könyv érthető okokból elsősorban a növényvilágra, azon belül az erdőt mint élő rendszert döntően és elsődlegesen meghatározó fás növényzetre, és azok legfontosabb fogyasztóira összpontosít. Emiatt több résztudomány területéről eklektikus módon választottunk ki fontosnak tűnő kérdésköröket. A megközelítés – már csak az igen szűkre szabott terjedelem miatt is – nem lehetett teljes, és bizonyára majdnem annyi kérdést hagy nyitva, mind amennyire válaszol. Ennek ellenére remélem, hogy mindazok, akik mindennapos munkájuk vagy szabad idejük eltöltése során szorosabb kapcsolatba kerülnek az erdővel, találnak a könyvben hasznosítható vagy továbbgondolásra érdemes információkat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy egyrészt az erdőt létalapként hasznosítók, vagyis az erdész szakma képviselői, és másrészről az alaptudományokat, valamint a környezetért aggódó közvéleményt képviselő szakemberek, laikusok közötti párbeszédet tisztázatlan teóriák és érzelmi szempontok helyett lehetőleg minél inkább a tényekre alapuló érvelés jellemezze, az értelmes, a jövőt tekintve fenntartható kompromisszum elérése érdekében. A könyv ehhez kíván némi segítséget nyújtani.

A nagyon szerteágazó téma tárgyalására két megközelítés kínálkozott: vagy egy szerző tollából születik meg egy egységes koncepciójú könyv, vagy pedig a részterületek szakértőinek közreműködésével kell összeszerkeszteni. Bár a szerkesztő számára ez alig járt kevesebb munkával, az utóbbi megoldást választottam, mert meggyőződésem, hogy a részterületek avatott, első kézből származó tárgyalása kárpótol az eklekticizmusért és a szemléleti egységesség esetenkénti hiányáért. Köszönet illeti a könyv megírására vállalkozó szerzőtársakat, a felkért lektorokat és közvetlen munkatársaimat, hogy önzetlenül támogattak a könyv megírásában és a kézirat gondozásában. Hálával tartozom a Fulbright Bizottság nagyvona-lúságának is, ami lehetővé tette, hogy kéziratom nagy részét nyugodt körülmények között, a Sierra Nevada erdei magányában írhattam meg. A kézirat létrejöttét, illetve megjelentetését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramtól és az Erdészeti Alaptól kapott támogatás is jelentős mértékben segítette.

Placerville – Sopron

Mátyás Csaba