Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti ökológia

Bartha Dénes, Soproni Egyetem, Bidló András, Soproni Egyetem, Csóka György, Erdészeti Tudományos Intézet, Czájlik Péter, Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör, Kovács Gábor, Soproni Egyetem, Kőhalmy Tamás, Soproni Egyetem, Mátyás Csaba, Soproni Egyetem, Somogyi Zoltán, Erdészeti Tudományos Intézet, Standovár Tibor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szodfridt István, Soproni Egyetem, Traser György, Soproni Egyetem, Varga Zoltán, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Víg Péter, Soproni Egyetem

Mezőgazda Kiadó

Az ökoszisztéma fogalmi értelmezése

Az ökoszisztéma fogalmi értelmezése

A fajok közötti kapcsolatok létezésének felismerése óta vitatott kérdés, hogy az élő szervezetek közösségei egymástól független populációk kollektívumaként értelmezhetők-e vagy pedig a közösségek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek hasonlatosak egy organizmus szervezettségéhez (szuperorganizmus koncepció). Elton nevéhez fűződik a felismerés, hogy az életközösség populációinak kapcsolatai táplálkozási kapcsolatokkal (illetőleg Lotka, Odum nyomán az energia forgalmával) jellemezhetők. Tansley értelmezésében az életközösségek a környezetet képező abiotikus faktorokkal együtt „fizikai értelemben vett rendszert” képeznek: ezt ökoszisztémának nevezte el.

Tansley munkássága nyomán az ökoszisztémát a társulások szintje feletti szer-veződési szintként értelmezték, azt hangsúlyozva, hogy az életközösségek (biocönózisok) csak abiotikus környezetükkel együtt képeznek igazi egységet. A könyv szerzői számos esetben ebben az értelemben alkalmazzák az ökoszisztéma fogalmát ugyanúgy, mint ahogy azt a hivatkozott szakirodalom nagy része is teszi.

Az elmúlt években a számítógépek terjedésével lehetővé vált az életközösségek összetevői dinamikus kölcsönhatásainak modellezése matematikai analógiák segítségével. Az ökológia munkaterületével kapcsolatos definíciók figyelembevételével az ökoszisztéma pontosabb értelmezést kapott; a modern ökológia az ökoszisztémát a társulások anyag- és energiaforgalmát leíró rendszerelméleti modellnek, vagyis egy értelemzést szolgáló eszköznek tartja. Ezért nem célravezető magával a biológiai entitással, pl. egy erdő vagy tó életközösségével azonosítani – ebben az értelmezésben – az erdei vagy tavi ökoszisztémát, hiszen ez utóbbi csak egy speciális szempontból (anyag-, energiaforgalom) és egy speciális eszközzel (rendszermodell) írja le a rendkívül bonyolult, s teljességében ma még biztosan nem ismert természeti jelenségeket.

Ebben az értelemben az ökoszisztéma az egyed feletti szerveződési szintek hierarchiájában nem kap helyet, azt unikális és kollektív jellegű szerveződések egymást építő rendszere alkotja (1. táblázat) A rendszerben az egymás felett következő hierarchikus egységek rendelkeznek olyan jellemzővel illetve tulajdonsággal, amely alacsonyabb szinten nem értelmezhető (pl. egyed › populáció: koreloszlás › biocönózis: fajdiverzitás › biom: zonalitás). Míg a klasszikus életföldrajz, cönológia és taxonómia meghatározott szerveződési szinteket vizsgál, a szünbiológia, illetve az ökológia érdeklődési területe valamennyi egyed feletti szintre kiterjed.

1. táblázat - Egyed feletti (szupraindividuális) biológiai szerveződési szintek

Egyedi létformák

Közösségi létformák

Leíró tudományok példái

bioszféra

(földi életközösségek összessége)

biom

(pl. a lombos erdők övébe tartozó cönózisok)

életföldrajz, növény- (állat-) földrajz, tájökológia, társulástan (cönológia), ökológia, taxonómia, populációgenetika, populációbiológia stb.

holocönózis

(pl. a Bakony vegetációja)

biocönózis

(pl. középhegységi bükkösök)

fej

(pl. a bükk mint fafaj)

populáció

(pl. a bükkállományok)


A könyv összeállításakor az ökológia előbbiekben taglalt, szűkebb értelmezését túllépve, törekedtünk a megfigyelhető jelenségek és a kiváltó okok együttes tárgyalására. A gyakorlatias megközelítés mellett szól, hogy az ökológiai kérdések általánosított vagy leegyszerűsített tárgyalása azzal a veszéllyel jár, hogy a jelenségek értelmezésében akaratlanul is megjelennek az emberi gondolkodásmód jegyei, így az ok-okozati (kauzális) kapcsolatok félreértelmezése, bizonyos összefüggések általános érvényű törvényként való elfogadása stb. Logikusnak tűnő egyszerűsítések könnyen azt eredményezhetik, hogy a tények helyét feltételezések, érzelmi indíttatású elképzelések foglalják el. Ez hamar elvezet a „természeti egyensúly” egyoldalú értelmezéséhez, egyfajta befejezettség, konfliktusmentesség és tökéletesség feltételezéséhez. Bár az élővilágban általánosan tapasztalható rend alázattal kell, hogy eltöltsön minden szakembert és laikust egyaránt, emlékeztetni kell arra, hogy a természeti folyamatok a véletlen és a káosz elemeit sem nélkülözik. Bármely élőlény populációit elemezve megállapítható, hogy számosságukat, fennmaradásukat nyilvánvaló és rejtett, folyamatosan vagy időközönként ható tényezők korlátozzák, amelyek között rangsorolni, hatásukat előrejelezni nem könnyű. Emiatt még a legáltalánosabbnak tartott ökológiai törvényszerűségek is csak megszorításokkal alkalmazhatók; ezt a későbbiekben pl. a ragadozó–préda kapcsolat vagy a kompetitív kizárás vonatkozásában részletesebben is tárgyaljuk. Az élővilág látszólagos harmóniáját a létfeltételek szűkössége, nélkülözések, előre nem látható katasztrófák szabályozzák. Az egyedek szintjén mindez véletlenszerűnek tűnő hatások révén, gyakran tömeges pusztulások formájában érvényesül.