Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti ökológia

Bartha Dénes, Soproni Egyetem, Bidló András, Soproni Egyetem, Csóka György, Erdészeti Tudományos Intézet, Czájlik Péter, Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör, Kovács Gábor, Soproni Egyetem, Kőhalmy Tamás, Soproni Egyetem, Mátyás Csaba, Soproni Egyetem, Somogyi Zoltán, Erdészeti Tudományos Intézet, Standovár Tibor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szodfridt István, Soproni Egyetem, Traser György, Soproni Egyetem, Varga Zoltán, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Víg Péter, Soproni Egyetem

Mezőgazda Kiadó

Ökológiai szempontok az erdészetben

Ökológiai szempontok az erdészetben

Az ökológia mai népszerűsége kétségtelenül annak a felismerésnek köszönhető, hogy a modern civilizáció jelenlegi formájában nemcsak a bioszféra számos kulcsfontosságú elemét, hanem ezen keresztül az emberi faj fennmaradását is veszélyezteti. A természeti erőforrások kíméletes, a jövő generációk érdekeit is figye-lembevevő hasznosításának követelménye egy új szemlélet, a fenntartható fejlődés koncepciója megfogalmazásához vezetett. A fogalom a szélesebb közvélemény előtt az ENSZ Rio de Janeiro-i „Fenntartható fejlődés” konferenciája óta vált ismertté (ENSZ, 1993). A természeti erőforrásokat hasznosító (és károsító) ágazatoktól ezen elvek megvalósulását kéri számon a közvélemény.

A szűkebb szakmai körökön kívül alig ismert, hogy az erdészet a fenntarthatóság koncepcióját évszázadok óta alkalmazza, sőt az erdészet mint szakma születését az erre irányuló törekvéseknek köszönheti. A XVIII. század végén, az erdé- szet német klasszikusai által megfogalmazott formában a „tartamosság” („Nachhaltigkeit”) csak a fahozamra, annak ökonómiájára vonatkozott. Századunkban a tartamosság értelmezése fokozatosan bővült, magába foglalva a sokoldalú hasznosítás és a jóléti funkciók fenntartását is.

Az ökológia teljességre törekvő szemlélete irányította rá a figyelmet arra a körülményre, hogy a biodiverzitás védelme az ökoszisztémák hosszú távú fenntarthatóságának elengedhetetlen követelménye. Azaz a tartamosság is csak ökológiai alapokon valósítható meg: az erdő hosszú távon csak a teljes erdei életközösség integritásának megőrzése mellett hasznosítható újratermelhető természeti erőforrásként. Az élőlények sokféleségének megőrzése azonban nemcsak ökológiai-gazdasági érdek, hanem etikai elvárás is, amiben az érett emberi társadalom más teremtmények iránt érzett felelősségének is meg kell nyilvánulnia.

A tartamosság ökológiai és etikai értelmezése a haszonelvűség helyett az erdei ökoszisztémák teljességének megőrzését helyezi előtérbe. Ez a felfogás nem az egyes életközösségek mindenáron változatlan formában való fenntartását jelenti, hanem az élő rendszerek sokféleségének (diverzitásának), ellenálló képességének (rezisztenciájának) és megújulóképességének (reszilienciájának) a megőrzését. Az ökológiai tartamosság az erdei életközösség stabilitásának megőrzését gazdálkodási korlátból a tevékenység elsődleges céljává lépteti elő (Mátyás, 1994).

Az ökológiai tartamosság sok tekintetben újszerű szempontok figyelembevéte-lét teszi szükségessé. Így pl., a hosszúfás kiszállítási technológiánál a nagygépek igénybevételével járó hátrányok (a talajfelszín tömörödése, kéregsebzések stb.) mellett figyelembe kell venni, hogy az ágak és levelek eltávolítása a termőhely tápanyagforgalmában sokkal jelentősebb veszteséget okoz, mint a faanyagé. Hasonlóképpen, a mesterséges felújítások során pl. az elegyetlen állományok létrehozása az élőhely faunisztikai és florisztikai diverzitására még akkor is kedvezőtlen hatású, ha őshonos és termőhelynek megfelelő fafajról van szó.

Erdővédelmi szempontból pl. beteg, elhalt fák és károsító rovarok jelenléte az erdőállományban hátrányosnak minősül. Ökológiai szempontból viszont a kisméretű mortalitási gócok olyan ragadozó, parazita és patogén fajok hosszú távú fennmaradását teszik lehetővé, amelyek nagyobb rovargradációk megelőzéséhez szükségesek. Ugyanúgy, kiszáradt vagy kidőlt faegyedek számos ragadozó életmódú gerincesnek nyújtanak menedék- és költőhelyet. Funkcionális szempontból az erdőben maradó faanyag korhadéka a talajnedvesség megőrzése, a mikorrhiza tevékenység fenntartása szempontjából előnyös.

A felsorolt példák érzékeltetik, hogy az ökológiai tartamosság követelményei az erdészeti tevékenység széles körű átértékelését teszik szükségessé; ennek első, kedvező jelei már tapasztalhatók. A könyvben tárgyaltakkal a szükséges szemléletváltáshoz kívánunk – reményeink szerint – hozzájárulni.