Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1918. december

1918. december

HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

iratszám:24

irat típusa: 107/2b. sz. irat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1918. december 1.

Válasz 13/S táviratra.[40]

1. November 13-i egyezmény [41]nem érvényes Magyarországra és cseh-szlovákokra. Ugyanakkor vitás esetben ésszerű az abban lefektetett alapelvekre hivatkozni.

2. Ezért, hogy megvárhassuk az antant végleges döntését és az összeütközést megakadályozzuk, személyes és semleges közbenjárásával hozzon tető alá megegyezést a magyar és a cseh-szlovák kormány között a célból, hogy csapataikat megfelelő távolságra húzódó vonalakra visszavonva az összeütközést esetleg kiváltó érintkezést elkerüljék.

3. Ez esetben a két kormánynak kötelezettséget kellene vállalnia, hogy megtiltja hivatalnokai számára a lakosság zaklatását nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

levéltári jelzet: AG.20NS28 e/106. d/2.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám:25

irat típusa: 1693. sz. távirat. Nagyon sürgős

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 1.

Kérem, továbbítsa Franchet d'Esperey tábornoknak a miniszterelnök részéről a következő táviratot:

"A külügyminiszter a következő pontokat jelezte nekem:

1. A szövetségeseink által november 3-án Ausztria-Magyarországgal aláírt fegyverszünet tartalmazhatott volna - ugyanúgy, mint az olasz front esetében - a keleti frontra vonatkozó végrehajtási egyezményt, azonban ezt az egyezményt csak az osztrák-magyar állam megbízottjaival lehetett volna aláírni, akik a fegyverszünetet aláíró fennhatóságtói eredő, annak rendje szerint korlátlan meghatalmazással vannak felruházva.

2. Franchet d'Esperey tábornok, aki felmérte a helyzetet, november 13-án Belgrádban fogadta gróf Károlyi küldötteit, akikkel fegyverszüneti egyezményt írt alá, egy állítólagos magyar állam nevében (amely nem képezte a szövetségesek elismerésének tárgyát, és nemzetközileg nem létezik).

3. Az így megkötött fegyverszünetet azonnal meg kellett volna semmisíteni, mivel a francia tábornoknak semmilyen jogcíme nem volt arra, hogy a szövetségesek minden határozatán kívül elismerjen egy új államot és tárgyaljon vele. Ám gyakorlati megfontolásból, valamint azért, hogy az újabb bonyodalmakat és nehézségeket el lehessen kerülni, a minisztérium jogásza úgy látja az okmányt: anélkül, hogy szabályos fegyverszünetnek ismernénk el, a de facto fönnálló helyi hatalommal kötött megegyezésnek lehetne tekinteni, és minden pontját végrehajtani, amennyiben azok nem ellentétesek a november 3-án megkötött szabályos fegyverszünettel.

4. Maga a fegyverszünet szövege hibás, mivel a 17. cikkely meghagyja a magyar álkormánynak a lehetőséget, hogy továbbra is az összes magyar területet igazgassa.

5. Gróf Károlyi erre a pontra hivatkozva menesztett magyar csapatokat Szlovákiába, amelyek szlovák területeket dúltak föl, bebörtönözték a korábban a csehekkel együttműködő lakosokat, üldözték és lemészárolták a cseh hadsereg kisebb egységeit, amelyek a forradalom által elűzött magyar hatóságok kivonulása után szállták meg a szlovák területeket.

6. Márpedig a cseh-szlovák államot a szövetségesek elismerték, hadseregét szövetséges hadseregként ismerték el, megbízottját elfogadta a versailIes-i konferencia, amely az osztrák-magyar fegyverszünet előírásait meghatározta. Következésképpen a cseh-szlovák államnak joga van a szlovák területek elfoglalására, ha másként nem, hát a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeinek megszállásáról határozó fegyverszünet végrehajtásában részt vevő szövetséges jogcímén, jóllehet a határok megállapítása még hátravan.

7. Így aztán érthető az az erős fölháborodás, amelyet Prágában Kramář úr, a Cseh-Szlovák Köztársaság miniszterelnöke, Párizsban pedig Beneš úr cseh-szlovák külügyminiszter érzett egy olyan állítólagos egyezmény hallatán, amely lehetőséget ad egyellenséges álkormánynak, hogy erőszakos cselekményeket rögtönözzön cseh-szlovák szövetségeseink ellen egy országukhoz tartozó területen.

8. Hogy legalább e hibák súlyos következményeit fölszámolhassuk, elrendelem, szólítsa föl a tényleges magyar hatóságokat, haladéktalanul vonják ki csapataikat a szlovák területről, ahol - tekintettel a szövetséges megszállásra - semmiképpen sem maradhatnak.

9. A külügyminiszter ezen intézkedésekről közleményben tájékoztatja a Cseh-Szlovák Köztársaság kormányát."

levéltári jelzet: AGAN57 c/63. d/11.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám:26

irat típusa: 14.811 BS/3. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 1.

Válasz a 12.825 2/CH sz. táviratra.[42]

1. Célszerű lenne semmisnek tekinteni a magyar hatóságok minden olyan értesítését, amely nem kizárólag az általános fegyverszünet és az ön által megkötött katonai egyezmény előírásainak végrehajtásával kapcsolatos.

2. Utóbbi egyezmény a helyi hatóságokkal katonai szempontból létrejött tényszerű szabályozásnak tekintendő.

3. Mivel a magyar kormány nemzetközi szempontból nem létezik, vele való kapcsolatainkat csakis egy helyi hatalommal való ténybeli kapcsolatoknak tekinthetjük.

Mindenképpen tanúsítson óvatosságot a magyar kormány meg-megújuló kísérleteivel szemben, amelyek célja, hogy a szövetségesek által el ismertnek tüntesse föl magát, és ezt arra használja föl, hogy kihúzza magát a felelősség alól, amely Magyarországot a jelenlegi háborúban terheli, s elnyomja a magyar igában tartott nemzeteket.

levéltári jelzet: AGAN57 c/63. d/11.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám:27[43]

irat típusa: 1614/3. sz. távirat

keltezési hely: Szaloniki,

keltezési idő: 1918. december 2. 11 óra 10

Párizsból érkezett utasításoknak megfelelően kérem, Ellenőrző Bizottságon keresztül, a budapesti magyar kormánynak alábbiakat továbbítani:

,,1. Gróf Károlyi magyar csapatokat menesztett Szlovákiába, amelyek szlovák területeket dúltak föl, bebörtönözték a korábban a csehekkel együttműködő lakosokat, üldözték és lemészárolták a cseh hadsereg kisebb egységeit, amelyek a forradalom által elűzött magyar hatóságok kivonulása után szállták meg a szlovák területeket.

2. Márpedig a cseh-szlovák államot a szövetségesek elismerték, hadseregét szövetséges hadseregként ismerték el, következésképpen ha másként nem, hát a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeinek megszállásáról határozó fegyverszünet végrehajtásában részt vevő szövetséges jogcímén.

3. Következésképpen föl kell szólítani a magyar hatóságokat, haladéktalanul vonják ki csapataikat a szlovák területekről, ahol - tekintettel a szövetséges megszállásra - semmiképpen sem maradhatnak."

Megkértem a minisztert, ismertesse velem a cseh-szlovák állam határait, hogy az ellenőrző bizottság felügyelhesse az osztrák-magyar csapatok kivonását. Ezenfelül tájékoztatásul közlöm, hogy a külügyminisztérium figyelmeztetése szerint a gróf Károlyi által vezetett Magyarországot a szövetségesek nem ismerték el, és nemzetközi szempontból nem létezik. Gondosan kerülje tehát a budapesti kormánnyal bárminemű kérdés megtárgyalását a tisztán katonai ügyeken kívül. Tájékoztassa erről az ellenőrző bizottságot. Igazolja a távirat vételét.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. d/2.

KÁROL YI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDES NEK, ABUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAK

iratszám:28

irat típusa: Szám nélkül

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 4.

Alezredes Úr!

Válaszul az 1918. december 3-i, 89 jelű[44] jegyzékre, van szerencsém a Magyar Köztársaság nevében az alábbiakat tudomására hozni:

"A Magyar Köztársaság kormánya, azon elháríthatatlan kényszerűségnek engedve, hogy eleget kell tennie a fönt említett jegyzékben előírt rendelkezéseknek, kiadta a szükséges parancsot, hogy lehetőség szerint megkezdődjön ezek késedelem nélküli végrehajtása. A végrehajtás maradéktalan befejezéséről a legrövidebb időn belül tájékoztatást ad.

A Magyar Köztársaság kormánya kész és mindig is kész lesz legjobb képessége szerint teljesíteni az 1918. november 13-i fegyverszünet katonai egyezményéből eredő kötelezettségeket, azonban annak a nyomasztó politikai és erkölcsi felelősségnek a tudatában, amelyet a szövetséges hadseregek parancsnoksága által az oly meggyötört Magyarországgal szemben hozott minden rendelkezés föltétel nélküli végrehajtásával magára vesz, fájdalmas kötelességének érzi, hogy tiltakozzon a téves információkon alapuló megállapítások és a fegyverszüneti egyezmény olyan értelmezése ellen, amely véleménye szerint nincsen teljes összhangban az egyértelmű kikötésekkel, és amely szerinte még a fegyverszünet fogalmával is ellentétes.

Általában a magyar hatóságok korántsem a forradalom következtében hagyták el posztjukat, hanem azok a cseh irreguláris csapatok űzték el őket, amelyek, a szlovák többségű népesség által lakott magyar területen számos helységben fosztogatva arra kényszerítették a magyar kormányt, hogy a rend fönntartása és a közlekedés biztonsága érdekében a november 13-i katonai egyezménnyel összhangban álló intézkedéseket hozzon. A magyar csapatok nem fosztották ki a szlovák lakosságot, és sohasem mentek túl feladatukon, az anarchia fenyegető veszélyének elhárításán. Ezt a cseh irreguláris csapatok tevékenysége idézhette elő, akadályokat állítva a vasúti összeköttetés útjába, szétrombolva a síneket és elvágva a telefonvezetékeket, lehetetlenné téve a szén és élelmiszerek szállítását.

A fegyverszüneti egyezmény 17. paragrafusának az a célja, hogy a magyar kormánynak teljes hatalmat adjon az egész "magyar állam" belső igazgatására. Márpedig az 1. paragrafus értelmében kiürítendő övezeten kívül eső terület megszállása, amely megszállás az említett egyezmény Ill. paragrafusában leírttól is különbözik, és amelyet a cseh csapatok végrehajtottak, teljes mértékben meggátolná, hogy a magyar kormánynak alárendelt közigazgatási hatóság tartsa fönn az országban a rendet.

Az a tény, hogy a szövetségesek és Magyarország elismerték a "cseh-szlovák állam"-ot, semmiképp sem teszi jogossá azt a föltevést, hogy a "Magyarország" néven ismert ezredéves állam legkevésbé sem kétséges határai mintegy automatikus módon megváltoztak volna, ekképpen megelőzve a határkérdések végleges megoldására egyedül illetékes békekonferencia döntését, amely illetékességet a Cseh-Szlovák Köztársaság miniszterelnöke 1918. november 14-én kelt, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez intézett táviratában kifejezetten elismert.

A Magyar Köztársaság kormánya ezen körülmények között bátorkodik előadni kellőképpen megalapozott kérését, hogy a fegyverszüneti egyezmény pontos végrehajtásának érdekében:

1. hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a cseh reguláris vagy irreguláris csapatok tartózkodjanak a magyar ál1am bármely területének kizárólagos megszállásától;

2. egyértelműen ismerjék el, hogy a fegyverszüneti egyezmény II. paragrafusának megfelelően és keretei között a Magyar Köztársaság kormányának a belső rend biztosítása érdekében joga van gyalogsági vagy lovassági csapatokat küldeni a magyar ál1am területének minden részébe, természetesen az említett fegyverszüneti egyezmény 1. paragrafusának értelmében kiürített térség kivételével;

3. haladéktalanul rendeljenek el vegyes bizottsági vizsgálatot azon esetek megállapítására, amelyekben a cseh csapatok vagy cseh egyének a magyar ál1am északnyugati részén megsértették a fegyverszünetet, valamint jelen jegyzék IV. bekezdésében foglalt megállapítások valódiságának ellenőrzésére.

Kérem, Alezredes Úr, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/2.

HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAK

iratszám:29

irat típusa: 126/2B sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1918. december 4.

Mellékelten megküldöm a cseh-szlovák küldöttek látogatása után a szövetséges hadseregek főparancsnokához[45] intézett, november 30-án kelt, 77/2B sz. üzenetem[46] másolatát.

Ez az észak-magyarországi helyzetet foglalja össze az ön Budapestre érkezését megelőzően.

A ma reggel föladott 129/2B sz. távirat[47] előírja az ön által követendő magatartást. Ezt a táviratot megerősíti a szövetséges hadseregek főparancsnokától most érkezett alábbi sürgöny:

"Továbbítottam Párizsba Magyarországra és Cseh-Szlovákiára vonatkozó értesüléseit. Ezeket összefoglalva javasoltam jelenlegi helyzetben Magyarország megszállásának korlátozását Budapestre, tekintettel csapatunk elégtelen létszámára, amíg a cseh-szlovák egységek Franciaországból és Olaszországból megérkeznek, hogy a megszállást későbbiek során kiterjesszük. Budapesten cseh-szlovák érdekekkel fogunk foglalkozni, akik a mi szövetségeseink. Kérem, tájékoztassa erről a budapesti el1enőrző bizottságot, amely értesíti majd Kramář úr megbízottait. További intézkedésig semmilyen új egység nem küldhető Budapestre, mivel Foch marsall mind ez ideig elvetette e város megszállását. "

Sürgősen értesítsen a változásokról, amelyeket a magyarországi általános helyzetben ezen új utasítások végrehajtása okoz.

levéltári jelzet: AG.20N87 c/75. d/2.

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám:30

irat típusa: 1699. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 5.

Volt szíves eljuttatni hozzám Franchet d'Esperey tábornok válaszát a sürgönyre, melyben fölhívtuk figyelmét jogi baklövéseire. Ezeket a "magyar állammal" megkötött egyezmény aláírásával követte el, mely egyezmény minden pontja ezen állam elismerését jelenti. Hasonlóképpen jeleztük a következményeit ennek az első hibának, amire hivatkozva gróf Károlyi gyilkolja cseh-szlovák szövetségeseinket, és kéri Magyarország független államként való elismerését. [48]

A tábornok kifejti, hogy kénytelen volt a helyi hatóságokkal megegyezni, valamint hogy az általa aláírt egyezmény nem több egy befejezett tényt rögzítő okmánynál, mindenféle különfegyverszünet-jelleg nélkül: valójában ez az általam javasolt értelmezés, ezt hoztam föl az olasz kormánynak is, amikor magyarázatot kért a keleti hadsereg főparancsnoka által Magyarországgal aláírt fegyverszünetre vonatkozóan.[49] Ettől függetlenül tény, hogy a szerződés cikkelyei félreértésre adnak alkalmat, valamint az is, hogy e kikötések sajnálatos következményeket vontak maguk után.

Franchet d'Esperey újabb, december 2-i keltezésű, 813. sz. távirata[50] azt bizonyítja, hogy a tábornok továbbra sem érti pontosan a Cseh-Szlovák Köztársaság helyzetét, vagyis azt, hogy a nagyhatalmak szövetségesként ismerték el, következésképpen ekként is kell kezelni, és nem tévesztendő össze "mindazon érintett kormányokkal", melyekről a tábornok beszél. A prágai kormány értesülései pontosak, és Beneš külügyminiszternek az egyezmény 17. pontját kifogásoló tiltakozása megalapozott. Erre nézve egészen pontos eligazítást adtam a tábornoknak, és nincs egyéb dolga, mint hogy azoknak megfelelően cselekedjen. Egyébként arra is ügyelnie kell, hogy gróf Károlyi visszavonja szlovák földre küldött csapatait, és nem fogadhatja el azt a kifogást, miszerint a gróf "képtelen elérni, hogy engedelmeskedjenek neki".

Azon szolgálatok, amelyeket a csehek nekünk tettek, a mód, ahogy megteremtették köztársaságukat, a bátorság, aminek a szövetségesek oldalán küzdőcsapataik minden alkalommal bizonyságát adták, Franciaország iránt tanúsított odaadásuk és az a kiemelkedő szerep, amit Közép-Európa új rendjének kialakításában hivatottak játszani, részünkről állandó támogatást és - a közérdek figyelembevételével, valamint egy mérsékelt politikai irányvonal alapján megfogalmazott - kéréseik vizsgálatánál különleges figyelmet tesznek indokolttá.

levéltári jelzet: AG.7N1357 d/6.

HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám:31

irat típusa: 213/2B sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1918. december 6.

1. Vix alezredes megküldte Presan román tábornok parancsának másolatát, amelyet a magyar kormány adott át neki.

A szöveg összefoglalása: Ferdinánd király parancsára hadseregünk átkelt a Kárpátokon. Törjünk előre Erdélyben, a szabadsághoz való szent jog nevében. Adjunk biztonságot a román föld lakosainak egészen a Tiszáig és a Dunáig. Engedélyezzük a polgári jogok szabad gyakorlását. Az erőszak vagy az engedelmesség megtagadása szigorúbüntetést von maga után. Idézet vége.

II. Vix alezredes szerint Károlyi különbséget tesz Románia és antant között szövetség szempontjából, és tagadja a románok jogát Erdély elfoglalására.

III. Szerb körökben különösen amiatt nyugtalankodnak, hogy a parancs Tiszáig és Dunáig tartó román földről beszél.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. d/2.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK A PÁRIZSI SVÁJCI KÖVETSÉG ÁLTAL TOVÁBBÍTOTT KÉRELME A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNY ÁHOZ

iratszám:32[51]

irat típusa: 1/18/702. sz. irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 6.

A Magyar Köztársaság kormányának kérésére Svájc Szövetségi Tanácsa megbízta párizsi követségét, hogy a Francia Köztársaság kormányának az alábbi közleményt továbbítsa:

A Magyar Köztársaság kormánya azon kéréssel fordul valamennyi szövetséges hatalom kormányához, adjanak lehetőséget a hozzájuk küldött különleges missziók révén a háború következtében meg szakadt közvetlen kapcsolatok újrafelvételére.

A magyar köztársaság kormánya úgy véli, hogy e missziók kiküldése nemcsak a magyar nép érdekeinek, hanem bizonyos mértékben a szövetséges hatalmak érdekeinek is megfelel, mégpedig a következő két okból:

1. A magyar kormánynak mindeddig sikerült megtartania a fiatal népköztársaságot annak a demokratikus rendnek a keretei között, amelyet a szövetséges hatalmak mindig is egyik alapvető háborús céljuknak tekintettek.

2. A cseh csapatok által lerohant, valamint a román Nemzeti Tanács befolyása alá került, hasonlóképpen a szerbek által újabban megszállt területeken azonban a zavaros és rendezetlen helyzet veszélyezteti a közlekedést és az élelmiszerek rendszeres szétosztását. Ezen túl, a kétségbeejtő mérem szénhiány azzal fenyeget, hogy rövid időn belül nemcsak Budapesten, hanem az egész országban leáll az egész gazdasági élet, és napról napra nehezebbé teszi azt a magyar kormányra háruló feladatot, hogy az anarchia veszélyének elhárítása érdekében fenntartsa az új demokratikus rendet.

A magyar kormánynak sürgető szüksége lenne arra, hogy a lehető leghamarabb közvetlenül tárgyalhasson a szövetséges hatalmakkal azon eszközökről, amelyekkel a fenyegető nehézségek megelőzhetők vagy legalább időlegesen elháríthatók.

Ezenfölül a magyar kormány kérelmét azzal a ténnyel támasztja alá, hogy a szövetséges hadseregek főparancsnokával[52] aláírt fegyverszünet december 4-éveI érvényét vesztette, és mihamarabb kívánatos lenne bizonyos kérdések megtárgyalására sort keríteni, mindenekelőtt a rend fönntartásának érdekében

Tekintettel a jelenlegi magyar kormány tagjainak a szövetséges hatalmak iránt már a háború alatt minduntalan kinyilvánított rokonszenvére, ami a régi rendszer bukása óta csak tovább erősödött, a magyar nép köztársaságának kormánya joggal reméli, hogy a szövetséges hatalmak kormányai megadják hozzájárulásukat a fönt említett különleges missziók legrövidebb időn belüli elküldéséhez.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44, f. 172.

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FELJEGYZÉSE

iratszám:33

irat típusa: Szám nélkül

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 8.

Amikor a román követ[53] ma reggeli beszélgetésünk során célzást tett a román király[54] és királyné[55] esetleges franciaországi utazására, azt válaszoltam, hogy pillanatnyilag erről nem lehet szó.

Kifejtettem, hogy az olasz király[56] e hónap 19-re kitűzött utazásán kívül csak a szerb Sándor herceg és a görög király látogatása van tervbe véve. Ez utóbbi január előtt nem is valósulhat meg; azután pedig elkezdődik a békekonferencia, és így egy újabb utazás, nézetem szerint, egyáltalán nem is jöhet szóba.

Ugyanennek a Franciaország és Románia jelenlegi helyzetét taglaló beszélgetésnek a során rámutattam, hogy jog szerint a román kormányt még nem lehet úgy tekinteni, mint amely újra a francia kormány szövetségesévé lett. Magától értetődően nem jelenti azt, hogy ne táplálnánk a legbarátibb érzelmeket Románia iránt, és ne szántuk volna el magunkat, hogy jogos követelései érdekében munkálkodjunk. Bizonyíték erre azon elhatározásunk, hogy a fegyverszüneti egyezményekben érvénytelenítsük a bukaresti szerződést[57], elérjük, hogy a bolgárok kiürítsék Dobrudzsát, és a mi oldalunkon újra létrehozzuk a román hadsereget. A jogi helyzet szabályozása azonban még hátravan, és a ténybeli állapot sem teljesen tisztázott.

irat típusa: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, f. 16.

HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám:34

irat típusa: 258/2B sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1918. december 9.

Először. - Vix alezredes december 5-én[58] gróf Károlyi egy levelét továbbítva saját helyzete nehézségéről számolt be. Ügyesen és korrekt módon tevékenykedik a november 13-i egyezmény[59] makacs védelmezőjeként. Ám a cseh-szlovákok, a Mackensen-hadsereg ügyében hozott egymást követő, váratlan vagy ellentmondó határozataink, a magyar kormány puszta léte megnehezítik feladatát.

Az átküldött levélben gróf Károlyi hangoztatja a magyar kormány - már több ízben bizonyított - jó szándékát, tiltakozik a vele szemben nem ellenőrzött értesülések nyomán fölsorakoztatott vádak ellen, vitatja Magyarország egy részének cseh-szlovák megszállását, ami nem szerepelt a november 13-i egyezményben, és amit csak az I. és II. cikkelyben előírt feltételek között, valamint a régi Magyarország világosan megvont határát - amelyet egyedül a békekonferencia módosíthat - figyelembe véve volna szabad végrehajtani.

Azt kéri, hogy:

1. hozzuk meg a cseh csapatok kizárólagos megszállásának megakadályozásához szükséges intézkedéseket,

2. a II. paragrafus alapján és keretei között küldhessen csapatokat, az 1. paragrafus

értelmében kiürített terület kivételével,

3. vegyes bizottsági vizsgálat állapítsa meg a fegyverszünet megsértését a csehek által.

Másodszor. - Véleményem szerint haladéktalanul teljesíteni kell gróf Károlyi kérésének 1. és 3. pontját. A 2. pontot illetően félő súlyos konfliktusok kirobbanása mindaddig, amíg cseh-szlovák határ nincs megállapítva. E határok előttem nem ismertek, december 2-i, 6143/3 sz. táviratában[60] ön csak arról értesített, hogy követelik azokat.

Harmadszor. - Úgy vélem, nagyon hangsúlyosan szükséges fölhívnom figyelmét arra a helyzetre, amelybe mi hoztuk gróf Károlyit.

Lehetetlen el nem ismernünk, hogy azonnal megkezdte a november 13-i egyezmény végrehajtását.

1. Felszólításunkat követően az I. és II. cikkelyt, még a cseh-szlovákokra vonatkozólag is betartották,

2. II. cikkely - meg lévő csapatok bizonyosan alatta vannak az előírt számnak.

3. IV. cikkely - Fölajánlotta a román háborús anyag visszaszolgáltatását és az előírt anyag szállítását.

Ajánlatai azonban, amelyeket december 1-jei 109/2B sz. táviratomban[61]

Önnek továbbítottam, válasz nélkül maradtak. A magyarok még a szerb királyi szerelvény egy részét is visszaküldték.

4. V. cikkely - egyedül a monitorok átadása késik, mivel Troubridge tengernagy nem akar haditengerészeket küldeni a francia megszállás alatt álló Budapestre.

5. A VI-VII-VIlI. és X. cikkelyek végrehajtása folyamatban, a XI. cikkelyt, a postai ellenőrzést illetően betartják, a XII-XIII-XIV. és XVI. cikkelyeket betartják.

6. XV. cikkelyre vonatkozóan 6277/4RT jelű táviratomban[62] ma küldtem Önnek a javaslataimat.

Negyedszer. - Ezzel szemben:

1. A cseh-szlovákok ügyében - anélkül, hogy részletekkel mind ez ideig szolgálni tudtunk volna - olyannyira indokolt új követelésekkel léptünk föl, hogy az már bosszantó.

2. Megálljt parancsoltunk, majd Mackensen elleni föllépésre buzdítottuk Magyarországot, ami végül is szembefordította őket Berthelot tábornok küldöttségével.

3. Végül nem ismerjük el a magyar korn1ány nemzetközi létezését. Vagy ezt nem hozzuk tudomására, ahogy én tettem idáig, és akkor fönntartjuk a bizonytalanságot, vagy tudomására hozzuk, akkor meg fölléphetnek azon nehézségek, melyekre később mutatok rá.

Ötödször. - Magatartásunknak már megvan a budapesti visszhangja. A december 3-i "Az Est" című újság keserűen panaszkodik a teljesen szláv és román befolyás alatt álló francia sajtóra. Azt írja, hogy Magyarország régi ellenségei - mint Denis Gauvain professzor (Débats), Herbette (Temps) - adják meg a jelszót az egész francia sajtónak. Továbbá, hogy a Magyar Köztársaságot megcsúfolták, ezért Anglia felé kell fordulni, ahol jobban ismerik Magyarországot, mint Franciaországban, és ahol nagyobb jóindulatra számíthat.

Hatodszor. - Arra a fölöttébb kínos helyzetre nem is szükséges rámutatnom, amelybe jómagam kerülök, amikor olyan egyezményt hajtatok végre az Ön megbízottjaként, amelyet én is aláírtam, ha tétovázásunk kétségbe vonhatja nézeteink őszinteségét.

Hetedszer. - Már beszámoltam azonban Önnek a távozásra mindig kész gróf Károlyi szilárdnak nem mondható helyzetéről. Valamennyi kisebb szövetségesünk arra törekszik, hogy visszaéljen a széles körű előnyével, amelyben részesítettük őket. Személyes utasításként továbbítottam Vix alezredesnek az Ön 12.935J2CH sz. táviratát a magyar kormány nemzetközi helyzetéről,[63] elrendelve, hogy további intézkedésig ne adja át gróf Károlyinak.

Semmi kétségem afelől, hogy amint megkapja, azonnal lemond. Noha nem ismertük el nemzetközi létezését, mégis aláírtuk vele a november 13-i egyezményt, amiről egy nemzetközileg el nem ismert utód kijelentheti, hogy őt az nem köti. Kizárólag ismeretlenekkel lenne dolgunk, akiknek semmi hatalmuk sincs, és akik semmiféle biztosítékkal sem tudnának szolgálni. Azonkívül egész Magyarországon súlyos zavargásokra lehetne számítani. Vix alezredes helyzete lehetetlenné, ha ugyan nem veszélyessé válna, nekem pedig fontolóra kellene vennem a visszahívását.

Úgy érzem, kötelességem nagyon komolyan felhívnom a figyelmét erre az eshetőségre. Mind a jelenlegi rendfenntartást, mind az egyezmény előírásainak végrehajtását tekintve érdekünkben áll, hogy gróf Károlyi továbbra is megőrizze a hatalmat. Ennek érdekében - a megszálláson kívül, amit én mindig javasoltam - nem szabad teljesíthetetlen követelésekkel föllépni vele szemben.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/7S. d/2.

PICHON KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI, BRÜSSZELI, KORFUI, ATHÉNI, BERNI ÉS MADRIDI FRANCIA KÖVETSÉGEKNEK

iratszám:35[64]

irat típusa: Szám: 6919

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 9.23 óra 30

A svájci követségtől érkezett közlemény szerint a Magyar Köztársaság kormánya valamennyi szövetséges hatalom kormányához fordul, lehetőséget kérve arra, hogy különleges missziók kiküldése révén megújítsa az említett kormányokkal a háború miatt megszakadt közvetlen kapcsolatokat.[65] A magyar kormány úgy látja, hogy e missziók kiküldése nem csupán a magyar, hanem a szövetséges hatalmak érdekeinek is megfelel:

1. mert mind ez ideig sikerült megtartania Magyarországot a demokratikus rend keretei között, ami a szövetséges hatalmak egyik háborús célját képezte;

2. mivel a csehek, a románok és a szerbek Magyarországon zavaros helyzetet hoztak létre, ami a közlekedést és az élelmiszerek elosztását, valamint a szénellátást is veszélyezteti.

Végül a magyar kormány kijelenti, hogy tagjai fontosnak tartják azt a rokonszenvet, amelyet ők a háború alatt a szövetséges kormányok iránt tanúsítottak.

Aligha szükséges jeleznem, hogy a Francia Köztársaság kormányának nem áll szándékában e közleményre válaszolni. Arra irányuló újabb próbálkozásnak vagyunk tanúi a magyar kormány részéről, hogy megtévesszen szándékait illetően, és megkísérelje lerázni a Magyarországot a háborúval kapcsolatban oly súlyosan terhelő felelősséget. Egyszersmind újra fölbukkannak azok a próbálkozások, amelyek arra irányulnak, hogy a Magyarország által elnyomott nemzetiségeket vádolja a zavarok előidézéséveI.

Az efféle kijelentésekkel szemben egyedül a hallgatás a helyénvaló.

Londonnak, Rómának és Washingtonnak: Hálás lennék, ha megerősítenék annak a kormánynak a teljes egyetértését a föntebb kifejtett állásponttal, amelyhez akkreditálva vannak.

Bernnek: Hálás lennék, ha szóban ismertetné a svájci kormánnyal azon szándékunkat, hogy nem teljesítjük a magyar kérést.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44. [66]

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám:36

irat típusa: 6216/3. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Szaloniki,

keltezési idő: 1918. december 9. 1 óra 50 (Érkezett: december 9. 11 óra 15)

1. Hadügytől alábbi táviratot kaptam: "Kiemelem nagyhatalmak által szövetséges államként elismert - és úgy is kezelendő - Cseh-Szlovák Köztársaság helyzetét. A csehek által tett szolgálatok, Franciaország iránti odaadásuk és a fontos szerep, amely Közép-Európa új szervezetében rájuk vár, indokolja folyamatos támogatásunkat és megkülönböztetett megítélést kérésük vizsgálatában. Azt kell tehát követelnie gróf Károlyitól, hogy vonja vissza szlovák területre küldött csapatait.

2. Magyarország déli részébe tervezett csapatmozdulatok és lovasság vezénylése Temesvárra jóváhagyva. Azonban magától értetődik, hogy egyelőre a jelenleg megszállt övezeten túl semmilyen csapatot nem szabad küldeni Budapest irányába.

3. Másfelől a Cseh-Szlovák Köztársaság ügyvivőjének Vix alezredes által eljuttatott távirata arról számol be, hogy magyarok - az általuk aláírt fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva - lerohanták Szlovákiát, és kegyetlenkedéseiknek se szeri, se száma. Kérem, haladéktalanul követelje gróf Károlyitól magyar csapatok visszavonását Szlovákiából, mivel az egyezmény 17. cikkelye soha nem célozta e fölhatalmazás megadását Magyarországnak."

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. d/2.

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK

iratszám:37[67]

irat típusa: 81/2S sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 10.

Excellenciás Uram!

A fegyverszüneti Kormánybizottság panaszt emelt amiatt, hogy a cseh-szlovák csapatok a megszállásuk alatt álló területeken nem ismerik el az 1918. november 13-i katonai egyezményben[68] meghatározott alapelveket.

A kérdésben kikértem az elöljáró hatóság véleményét A főparancsnok[69] az alábbi táviratban válaszolt:

"Az általunk aláírt fegyverszünet kizárólag a Keleti Hadsereg frontjára vonatkozik, és semmiképpen nem befolyásolja a szövetségesek későbbi más frontokra vonatkozó döntéseit.

Következésképpen a szövetségesek által elismert cseh-szlovák államnak joga van teljes állami függetlenséghez azokon a területeken, amelyeket a számára kijelölt ideiglenes határokon belül elfoglalt."

Kérem Excellenciádat, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N528 e/106. d/2.

HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

iratszám:38

irat típusa: 332/2B sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1918. december 12.

Válaszul november 28-i, 23/S sz. táviratában[70] föltett kérdésére, valamint szövetséges hadsereg főparancsnokának utasítása értelmében kérem, a magyar kormánynak válaszolja azt, hogy a fegyverszünet értelemszerűen intézkedett Erdélynek Románia általi elfoglalásáról, mivel a románokat az antant tagjának tekintjük.

levéltári jelzet: AG.20NS27 c/105. d/4.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám:39

irat típusa: 6262/3. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Szaloniki.

keltezési idő: 1918. december 13. 8 óra (Érkezett: december 13. 12 óra 15)

Válasz a december 9-i 258/2B[71] és 276/2B[72] sz. táviratra.

1. Teljesen tisztában vagyok az összes nehézséggel, amivel találkozik, és annál inkább meg tudom ítélni ezeket, mivel nekem még nagyobb és még több nehézséggel kell szembenéznem.

2. Jelenlegi helyzet - ami Önt illeti -, a következőképpen foglalható össze:

I. A Magyarországgal aláírt fegyverszünet egyes föltételeinek alkalmazása nehézséggel jár Berthelot tábornok különleges helyzete miatt, aki Dunától északra román területen tevékenykedik, és akivel kapcsolatunk bizonytalan; nagyon fontos volna - és ezt Berthelot tábornoknak már jeleztem -, hogy, megbízottai és az ellenőrző bizottság közötti közvetlen kapcsolat folyamatos legyen" ... hogy a Romániát érintő részleteket közvetlenül és gyorsan rendezni lehessen, mindenekelőtt az olajszállító vagonok kérdésében, amire Ön célzott. Landrot alezredest Berthelot tábornoknak e feladattal kellett kiküldenie. Burlat századost egyedül Berthelot kezdeményezése nyomán küldték ki.

II. Berthelot tábornok csak ma értesített arról, hogy semmiféle egyezményt nem írt alá Mackensennel. Küldjön ki összekötő tisztet - amint azt kilencedikei 276/2B sz. táviratában' javasolja - a Dunai Hadsereghez, jelenléte sok kérdés megoldását meggyorsítja majd, és lehetővé teszi, hogy a budapesti Bizottság megismerje Berthelot tábornok véleményét, s az ügy teljes ismeretében hozza meg legfelső fokon határozatát.

Ill. Gróf Károlyi helyi hatalmat képvisel egy ellenséges országban: Ausztria-Magyarországon, s arra kell törekednie, hogy az elfogadott helyzetből adódó minden követelménynek eleget tegyen, ellenkező esetben kényszeríteni kell erre; panaszait fönntartással kell kezelni. Szolgálatkészségét és jóakaratát helyénvaló volna megköszönni. Ön helyesen cselekszik, amikor nem kényszeríti arra, hogy végsőkig elmenjen, azért, hogy valamilyen hatalommal és ne anarchiával legyen dolgunk, ám időben kell föllépnünk vele szemben, a december 5-i 12.935/2CH sz. táviratban2 kijelölt szigorú határok között. Magyarországot legyőztük, s mielőtt békét kért volna, egyik legádázabb ellenségünk volt; a kettős monarchia egyéb államaihoz hasonlóan fizetnie kell tehát.

IV. Cseh-szlovák kérdést - elsősorban december 9-i 6216/3.3 és 6134/4 sz. táviratokból - részletesen megismerhette. Cseh-szlovák követelések nem újak, és antant által elismert elven, azon a jogon alapulnak, miszerint saját területről ellenséges csapatok kiürítendők; a magyar csapat0kat következésképpen ki kell vonni, és a kiürített területeket a csehszlovák hadseregnek kell megszállnia. Párizsban hozott határozatok visszavonása nem jöhet szóba. Még nem kaptam választ Párizsból cseh-szlovák határok megállapítását sürgető kérésemre, ez ugyanis minden nehézség megoldásának alapkérdése.

V. December 9-én elküldtem a miniszternek szerb, illetőleg román megszállású katonai övezet kijelölésére vonatkozó javaslataimat.5 Válaszán múlik a Keleti Francia Hadsereg és a Dunai Hadsereg közötti határ, és a Bánát kérdése megoldást nyer. Minden eddig meghozott döntés csak időleges jellegű lehet.

VI. Minden magyar vagy cseh-szlovák területen folytatott vizsgálat az e célból fölállított budapesti bizottság hatáskörébe tartozik.

VII. Troubridge tengernagy felhatalmazást kért és kapott arra, hogy tengerészeket

küldjön Budapestre.

VIlI. Több táviratban jeleztem Párizsnak, hogy érdekünkben állna Budapest elfoglalása. Nyilván előttem ismeretlen politikai okok állnak szemben csapatok odaküldéséveI.

IX. Váratlannak és ellentmondásosnak nevezett döntéseim meghozatalát Párizsban rendelték el, és nyilván jó okuk volt rá.

3. Ismételten fölhívom figyelmét feladatára, amely kizárólag szállásra korlátozódhat, és nem engedi meg, hogy bármilyen módon területi vagy politikai követelésekkel kapcsolatos kérdésekbe belefolyjon, amelyek semmiképpen sem tartoznak hatáskörébe.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. d/2.

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 83

iratszám:40

irat típusa: 318/S sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 14.

Van szerencsém csatoltan megküldeni önnek:

1. A Cseh-Szlovák Köztársaság budapesti meghatalmazottja, Hodža számomra megküldött (7/f. sz. XII. 13-i), jegyzékének[73] kivonatát.

2. Válaszom tervezetét, melyet az ön jóváhagyása esetén szándékozom részére elküldeni[74].

Az ügy tanulmányozása során pontos képet alkothat új cseh szövetségeseink gondolkodásmódjáról.

MELLÉKLET[75]

Vix alezredes, a budapesti szövetséges katonai misszió vezetője Hodžanak, a Cseh-Szlovák Köztársaság meghatalmazottjának

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 14.

Válasz a december 13-i keletű, 7/f sz. jegyzékre.[76]

Van szerencsém tudomására hozni, hogy azért kértem önt, küldjenek - amennyiben lehetséges - szenet Magyarországra, mert így akartam lehetőséget adni a hozzám beérkező jelentések szerint igen súlyos szénhiány enyhítésére, valamint a hiány következtében esetleg fellépő zavargások elkerülésére.

Az ügyben hozzám intézett jegyzéke - amelyből az tűnik ki, hogy a cseh-szlovák kormány ennek feltételéül Teschen körzetének francia megszállását szabná -, rendkívül meglepett.

Ennek kapcsán meg kívánom jegyezni, hogy:

1. Semmiképpen nem jöhet szóba francia közbenjárás olyan kérdésben, amely valójában csak a magyar államra és a Cseh-Szlovák Köztársaságra tartozik.

2. A magyarországi stratégiai pontok megszállását célzó intézkedésekkel kapcsolatban, a konvenció[77] 3. cikkelyében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, egyedül a szövetséges parancsnokság bír döntési jogkörrel, és semmi esetre sem fogadhatja el, hogy e tekintetben feltételeket szabjanak neki.

3. Francia katonai egység semmi körülmények között sem tekintendő szénszállítmányra beváltható cseretárgynak.

4. Fölöttébb kínos, hogy a tescheni körzettel kapcsolatban efféle javaslattal álltak elő, mikor az éppen politikai vita tárgyát képezi a Cseh-Szlovák Köztársaság és a lengyel állam között.

Lekötelezne, ha fönti észrevételeket a cseh-szlovák kormány tudomására hozná.

levéltári jelzet: AG.17N515 c/2. d/3.

BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 84

iratszám:41

irat típusa: 116-119. sz. távirat

keltezési hely: Bukarest, Szalonikin át,

keltezési idő: 1918. december 15.19 óra 30

1. Nem szükséges véleményt nyilvánítanom annak eldöntésére, hogy a szövetségesek beavatkozzanak avagy sem Oroszországban. De amennyiben megtesszük, úgy alkalmazandók azok a nélkülözhetetlen eszközök, melyekről 83/3 és 212/1 sz. sürgönyömben[78] beszámoltam.

2. Jelzem és figyelmébe ajánlom a tényt, hogy Erdélyben magyar ügynökök lázítanak, és a bolsevizmusra bujtogatnak, hogy megakadályozzák előrenyomulásunkat - vagy legalábbis szembeszálljanak vele. Tevékenységük eredményeképpen a Magyarország és Erdély közötti határ mentén számos helyütt került sor tüntetésre, illetve zavargásra, fölhatalmaztam román főparancsnokságot, hogy román csapatok átléphetik - (1 írásjel hiányzik)[79] belül, hogy a mieink elfoglalhassák helyüket - a fegyverszüneti egyezményben meghatározott vonalat, és megszállhatják Máramarossziget -Sigetul, Marremuresului [Sighetul Maremuresului (Marmatiei)], Nagybánya - Baiamare, Szatmárnémeti - Satmar [Satu Mare], Nagykároly - Careima [Carei (Mare)], Dés - Dej, Kolozsvár - Cluj, Nagyvárad - Orradiamare [Oradea (Mare)], Arad városokat. Kétségkívül a fegyverszünet szellemének megfelelően cselekedtem, hiszen az fölhatalmazást ad stratégiai pontok megszállására.

Másfelől, ha a bolsevizmus megerősödik Magyarországon, a kormány megfenyegetendő az ország területének megszállásával. A magyar kormány engedi bolsevik eszmék nyílt hangoztatását, és bizonyos lapok egyértelműen csak a szövetségesek ellen írnak. Másfelől, Erdélyben magyarok rengeteg, Budapesten nyomtatott, a királyra és a királynéra nézve sértő, Erdély lakosságát Romániától elfordítani igyekvő röpiratot terjesztenek. Jelzem még, hogy a híres román forradalmár, Racosky, aki megtagadta hazáját és legádázabb ellenségévé lett, éppen Budapesten élvezi a szabadságot, és engedélye van rádiótáviratok küldésére. Ezt a helyzetet nem tűrhetjük.

levéltári jelzet: AG.5N202

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 87

iratszám:42

irat típusa: 397/S sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 17.

Van szerencsém önnek a mellékelt terjedelmes dossziét továbbítani, amely a magyar fegyverszüneti kormánybizottságtól érkezett, és a november 13-i konvenciónak[80] a különböző nemzetiségű szövetséges csapatok által a bizottság szerint elkövetett megsértésére vonatkozik. A bizottság panaszai négy csoportba sorolhatók:

1. A szövetséges csapatok beavatkozása a megszállt területek közigazgatásába. A rendőrség és a csendőrség fölszámolása. Gazdasági határ fölállítása (1. és 7. cikkely).

2. A megszokott szükséglet fölötti technikai anyag és személyzet fönntartása a megszállt területeken (4. és 15. cikkely).

3. Önkényes rekvirálások (12. cikkely).

4. A vasutak, a posta és a távíróhálózat lefoglalása (3. és 14. cikkely).

A magyar kormány nem mindig a kellő igyekezettel járt el, hogy eleget tegyen a szövetségesek követeléseinek, nevezetesen a Mackensen-ügyben.

Anélkül, hogy valós tényekre hivatkozhatnék, ez ügyben kétségeim vannak lojalitását illetően. Az a körülmény, hogy határozottan kötelezettséget vállalt a német egységek internálására, noha minden bizonnyal tisztában volt erre való alkalmatlanságával, meglehetősen gyanús. Akár szándékosan tette, akár nem, elősegítette a német csapatok nagyobb részének Németországba jutását.

Más esetekben azonban jóakaratáról tett tanúbizonyságot. Majdnem minden alkalommal - némi ellenállás után, hogy a látszatot mentse, vagy talán azért, hogy bennünket próbára tegyen - engedett követeléseinknek. Egyelőre nem szabad kijelentenünk, hogy nem hajlandó engedelmeskedni.

Ezt leszögezve, kénytelen vagyok elismerni, hogy a sérelmek nagy része megalapozott. A szövetségesek általánosságban nemigen tartották be az általuk aláírt konvenciót.[81] A megszállt országot leigázott országként kezelték.

Bármilyen sokat szenvedett is némelyikük, ez - nézetem szerint - semmiképpen sem igazolja minden jog folytonos megsértését.

Különösképpen sajnálatos, hogy az igazság és jog bajnokaként föllépő Franciaország az effajta elítélendő viselkedést tekintélyével fedezi.

E helyütt nem térek ki a magyar bizottság által minden egyes ellenséges, a magyarokat körös-körül szorongató nemzetiséggel szemben kifejtett különböző sérelmek részletes tárgyalására. Minden egyes megállapított tény vizsgálatot igényel. Politikailag az lenne helyes és egyben igazságos is, ha a panaszok jogosságát megvizsgálva meg tudnánk szüntetni őket.

A szerb és román megszállás alatt álló területekre nézve úgy vélem, hogy megelőzően előterjesztett javaslataim lehetővé tennék a kérdés megoldását.

E javaslatok a következőkben foglalhatók össze:

1. Szövetséges központi ellátó bizottság fölállítása, amely minden, e területeket érintő gazdasági kérdéssel foglalkozna.

Ezáltal eltűnnék a szerbek által a demarkációs vonalon állított gazdasági sorompó.

(Az 59/S sz. 1918. november 29-i keltezésű levél.)[82]

2. A megszállt területeken teljes hatalommal rendelkező közlekedési és hírközlési (vasút, telefon- és távíróvonalak) bizottság fölállítása.

3. Az elengedhetetlenül szükséges az egységes cselekvés biztosítása érdekében területi főparancsnokság fölállítása francia tábornok parancsnoksága alatt, azzal a feladattal, hogy az e területek egészét érintő minden katonai, közigazgatási és gazdasági kérdést fogjon össze.

E szervezet közvetlen összeköttetésben állna a szerb és magyar kormánnyal, és a magyar kormánnyal a budapesti misszió közvetítésével érintkezne.

A cseh-szlovák kérdéseket azonos feltételekkel - a budapesti misszió közvetítésével a magyar kormány, valamint a Csehszlovák Köztársaság megbízott képviselője között - lehetne megtárgyalni.

Ily módon megoldást nyernének a föntebb az 1. és 4. pontokba sorolt főbb sérelmek.

A 3. szakaszban foglaltak azonnal megszüntetendők. A rekvirálásokért a szabályoknak megfelelően térítést kell fizetni vagy az annak rendje és módja szerint kiállított utalvánnyal, vagy közvetlen kifizetés útján. A kiadott paranccsal szembeszegülőket elegendő szigorú figyelmeztetésben részesíteni.

A 2. szakaszba soroltakat vegyes bizottságok fogják tanulmányozni a 305. sz. december 14-i keltezésű följegyzésemben[83] leírt feltételeknek megfelelően.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. d/4.

A MAGYAR FEGYVERSZÜNETI KORMÁNYBIZOTTSÁG VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 88

iratszám:43

irat típusa: 627/1918 sz. távirat.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 18.

Tudomásul vettük december 17-i, 427/s sz. értesítésüket[84], melynek értelmében Kolozsvárt mint stratégiai pontot elfoglalják. Ugyanakkor a leghatározottabban megtagadjuk csapataink visszavonását e városból, mivel ezen követelés megcáfolhatatlanul ellentmond a f. év nov. 13-án Belgrádban aláírt K. K. kikötéseinek.

A magyar korm.-nak nincs módjában e kérést teljesíteni, és csapatait a K. K. I. és II. cikkelyeinek megfelelően továbbra is a demarkációs vonaltól nyugatra, illetve északra állomásoztatja.

A magyar korm. ezen jogszerű és megváltoztathatatlan döntéséből következő esetleges incidensekért, vagy ami súlyosabb, a magyar és román csapatok között esetleg bekövetkező összeütközésekért már előre visszautasít minden felelősséget, kizárólag azon szövetséges egységek parancsnokára hárítva azt, aki megkísérelné a magyar csapatokat erő alkalmazásával eltávolítani.

levéltári jelzet: AG.17N515 c/2. d/1.

HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 89

iratszám:44

irat típusa: 511/2B sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 18.

Először - Vix alezredes táviratában arról értesít, hogy Berthelot tábornoktól a következő sürgönyt kapta: "l48/3 sz. A magyar és román csapatok közötti mindennemű összeütközés elkerülése érdekében kérem, adasson parancsot a magyar csapatoknak Kolozsvár (Klaussembourg [Klausenburg] ) kiürítésére, mivel ezen várost mint stratégiai pontot, parancsom értelmében a románoknak kell elfoglalni, amíg nem tudok francia egységeket küldeni." A sürgönyről Vix alezredes késedelem nélkül tájékoztatta a magyar kormányzatot.

Másodszor - Berthelot tábornok e döntése szöges ellentétben áll a november 13-i konvenció III. cikkelyével, melynek értelmében a megszállandó stratégiai pontok kijelölésének joga önt illeti meg. Ezenkívül az ön, valamint a francia kormány szándékaival is ellentétesnek ítélem, tekintettel az ön korábbi parancsára, amely megtiltja a belépést Magyarországra.

Harmadszor - Ismételten fölhívom figyelmét körülményekre, melyekről 469/2B és 493/2B sz. sürgönyömben[85] már beszámoltam, különös tekintettel a helyzetre, amelybe kerülök, ha nem tartjuk tiszteletben konvenciót - melynek betartatása az én feladatom, és amelyet az ön képviseletében kézjegyemmel is elláttam -, és ha a vele kapcsolatos újabb döntésekről nem tájékoztatnak időben.

Negyedszer - Ennek megfelelően kérem, haladéktalanul állítsa le a Berthelot-féle akciót, vagy adjon nekem újabb parancsot az akció indokolásával, céljának és körülményeinek ismertetésével.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. d/3.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 94

iratszám:45

irat típusa: 15.373 BS/3 sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 19.

Válasz az ön dec. 12-i 6257 sz. sürgönyének[86] 4. szakaszára.

Külügyminisztérium tájékoztatása szerint:

Először - "Szlovákia történelmi határai cseh-szlovák köztársaság követelése szerint a következők:

a) Nyugati és északi határok megegyeznek jelenlegi Magyarország határaival;

b) Déli határ a Dunát követi az Ipoly folyóig, továbbá az Ipoly folyását Rima Szombat városáig, majd nyugat-keleti irányban egyenes vonalban folytatódik az Ung folyóig;

c) Keleti határ Galícia határáig az Ung folyó."

Másodszor - Végleges határok kijelölése csak a békekonferencián a szövetségesekkel egyetértésben lehetséges.

levéltári jelzet: AG.4N57 c/63. d/11.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 102

iratszám:46[87]

irat típusa: 15.461 BS/3 sz. irat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 22.

November 22. és 23-i, 4.542 és 4.543 sz. levelében[88] beszámolt a prágai kormány folyamodványáról, amely az összes cseh-szlovák katonai erő Csehországba szállításának engedélyezésére irányul, egy nagyobb francia egységgel megerősítve, ugyanakkor arra is felhívta figyelmemet, milyen fontos lenne e kérésnek a lehetőség szerint minél nagyobb mérvű teljesítése.

November 26-i, 14.675 BS/3 sz. levelemben[89] erre azt válaszoltam, hogy jelenleg nem lehet szó francia erők cseh-szlovák területre irányításáról, viszont tanulmányozzák a Francia- és Olaszországban található cseh katonaság Csehországba szállításának lehetőségét.

December 13-i, 4.969 sz. levelében[90] ismételten arra kért, vizsgáljam meg, milyen mértékben lehetne helyt adni a cseh kormány francia katonai támogatást sürgető kérelmének.

Van szerencsém tudatni önnel, hogy kénytelen vagyok a november 26-i levelemben[91] kifejtett állásponthoz ragaszkodni.

A keleti hadsereg személyi állományának a betegségek, valamint a leszerelő, illetve a Keleten szolgálati idejüket letöltött katonák hazaszállítása következtében föllépő megfogyatkozása, e hadsereg által végrehajtott számos megszálló hadművelet, végül az éppen most kibontakozó dél-oroszországi intervenció nem teszi lehetővé e hadsereg hadműveleti övezetének további, mértéken felüli kiterjesztését. Biztos ugyanis, hogy csapataink esetleges csehországi hadművelete esetén, az összeköttetés biztosítása érdekében, szükséges lenne Budapest és Bécs megszállása, holott e tárgyban a francia kormány már korábban ellenkező értelmű döntésre jutott.

Másfelől december 14-én megindult az olaszországi cseh-szlovák hadsereg 25 000 katonájának Csehországba szállítása, amely december 28-ra fog bevégződni.

A franciaországi 3 cseh-szlovák ezred (mintegy 7000 fő) szállítása ugyanezen végcéllal Olaszországon keresztül hasonlóképpen megkezdődött, és e hó végére befejeződik.

E csapatok mind fegyelmezettek és megfelelő kiképzésben részesültek.

Úgy gondolom, hogy ezen körülmények között a prágai kormány, amely december végétől ilyen számottevő és megbízható erősítés fölött rendelkezhet, megfelelő eszközök birtokában tarthatja fönn a rendet a francia csapatok nélkül is, melyek odairányítására - a föntebb kifejtett okok miatt - különben is csak kényszerítő szükség esetén kerülhet sor.

Hozzáteszem még, hogy Beneš kérésének megfelelően a cseh hadsereg jövőbeni kiképzésének irányítására és a szövetséges hadseregekkel való kapcsolat tartására nagyobb számú, francia tisztekből alakítandó misszió áll föl, melyet rövid időn belül Prágába küldünk.

Ily módon a cseh kormány kívánságai nagymértékben teljesülnek.

levéltári jelzet: AG.4N51 c/55. d/1.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 104

iratszám:47

irat típusa: 15.412 BS/3 sz. távirat

keltezési hely: Versailles,

keltezési idő: 1918. december 22.

Kérem a magyarországi fegyverszünet alkalmazására vonatkozó minden javaslatát előzetesen a fegyverszünet alkalmazásáért egyedül felelős K. Sz. H. [Keleti Szövetséges Hadseregek] főparancsnoka elé terjeszteni.

Hasonlóképpen a magyarországi vitatott pontokat (temesi Bánság) d'Esperey tábornok francia erői fogják megszállni az ő parancsára.

levéltári jelzet: AG.4N57 c/63. d/11.

HODŽZA, A CSEH-SZLOVÁK KORMÁNY KÉPVISELŐJE VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 105

iratszám:48

irat típusa: 15/F sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 22.

Alezredes úr!

Van szerencsém tudomására hozni, hogy a versailles-i haditanács közleményben értesítette a cseh-szlovák kormányt és védelmi minisztériumát a végleges demarkációs vonalról a cseh-szlovák állam keleti, vagyis a régi Magyarország északi felét illetően. E végleges demarkációs vonal, melyet a cseh-szlovák csapatoknak el kell foglalniuk, a következő:

A régi Magyarország nyugati határától a Duna mentén az Ipoly folyó torkolatáig, majd e folyó mentén Rimaszombatig, azután Rimaszombattól egyenes vonalban az Ung folyó torkolatáig, majd e folyó mentén a Kárpátokig, azaz a régi Magyarország határáig (Uzsoki szoros).

Kérem, Alezredes úr, e hivatalos értesítés szíves tudomásul vételét, illetve továbbítását a magyar kormányhoz avval a fölszólítással, hogy az haladéktalanul ürítse ki e területet, és azonnal vonja vissza csapatait e demarkációs vonal mögé, minden késedelem nélkül végrehajtva így a versailles-i haditanács parancsát.

Kérem Alezredes úr, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N529 c/107. d/2.

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 106

iratszám:49

irat típusa: 602/S sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 22.

Van szerencsém mellékelten megküldeni a 15/F sz. levél[92] másolatát, melyet a cseh-szlovák kormány budapesti meghatalmazottja, doktor Hodža juttatott el hozzám.

Hodža úrnak azt válaszoltam, hogy semmiféle hivatalos közleményt nem áll módomban a magyar kormány részére átadni, mielőtt nem kaptam meg öntől a Szlovákiát megszálló cseh-szlovák csapatok számára kijelölt végleges demarkációs vonalra vonatkozó hivatalos értesítést.

Egyúttal azt kértem tőle, hogy a véres összeütközések elkerülése érdekében a cseh-szlovák csapatok további intézkedésig ne lépjék át az ideiglenes demarkációs vonalat.

Kérem tájékoztatását, illetve utasítását arra nézve, hogy a november 13-i konvenció első, a magyar közigazgatásra vonatkozó cikkelye, valamint ugyanezen konvenció 17. cikkelye alkalmazandók-e a cseh-szlovák csapatok által megszállt területeken.[93]

levéltári jelzet: AG.20N529 c/107. d/2.

HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 107

iratszám:50

irat típusa: 607/2B sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 23.

Soron kívül továbbítani, nagyon sürgős!

Válasz 588/S-re.[94]

Először - Külügyminiszter[95] tájékoztat, hogy cseh-szlovákok szerint szlovák történelmi határok a következők:

Nyugati és északi határok megegyeznek a jelenlegi Magyarország határaival. Déli határ Dunát követi Ipoly folyóig Rimaszombat városáig, majd egyenes vonalban az Ung folyóig.

Továbbá közli, végleges határ kijelölése csak szövetségesekkel egyetértésben lehetséges.

Másodszor - Kijelölt vonal ugyanaz, mint ön 588/S sz. táviratában[96], ismertesse magyar kormánnyal, amelynek vissza kell vonni csapatait kijelölt vonaltól északra fekvő területekről.

Harmadszor - Megérdeklődtem Szalonikitól, hogy konvenció I. polgári közigazgatásra vonatkozó cikkelye és XVII. cikkelye alkalmazható-e a cseh-szlovákok által megszállt területekre.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. D/3.

FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám:51

irat típusa: 0324. sz. távirat

keltezési hely: Szaloniki,

keltezési idő: 1918. december 23.

Válasz 511/2B,[97] 534/2B,[98] 583/2B[99]-re.

Berthelot tábornok önálló hadműveleti területe jelenleg Romániát, Erdélyt és Dél-Oroszországot foglalja magában. Ennek ellenére Párizsban úgy döntöttek, hogy Berthelot tábornok minden - a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó - javaslata előzetes vizsgálatra a fegyverszüneti egyezmény alkalmazásával egyedül megbízott szöv. hads.-ek főparancsnoka elé terjesztendő, valamint hogy a vitatott pontokat Magyarországon és Bánságban parancsomra vezényletem alatt álló francia erők szállják meg.

E rendelkezéseket abban a reményben továbbítom Berthelot tábornoknak, hogy ily módon a jövőben elkerülhetjük az elhamarkodott és egymásnak ellentmondó intézkedéseket, melyekről ön beszámolt. A budapesti szövetséges bizottság tehát továbbra is teljes mértékben nekem van alárendelve, és parancsot csakis tőlem vagy öntől - akit a fegyverszünet alkalmazására kijelöltem - fogadhat el. Haladéktalanul megküldöm az általános miniszteri rendelkezéseket részletező utasításokat.

levéltári jelzet: AG.20NS2S e/102. d/5.

A kötetben nem közölt irat.

2

4 A kötetben nem közölt irat.

BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 109

iratszám:52

irat típusa: 172/3 sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 23. 19 óra 40

(Érkezett: 23 óra)

Kérem, utasítsa Vix alezredest, ismertessen velem minden tervet és döntést Erdélyre vonatkozólag, amely az én hadműveleti övezetem, tehát az én hatáskörömbe tartozik. Erdélyt és Romániát érintő kérdéseket Vix alezredesnek Mabilais őrnaggyal egyetértésben kell kezelni.

E kérdések minden esetben, amikor nem azonnali döntés szükséges, jóváhagyásom alá bocsátandók. Azonnali döntés esetén tájékoztatást kérek róluk.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/120. d/5.

VIX ALEZREDES, A SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 110

iratszám:53

irat típusa: 621/S sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 23.

Már több alkalommal fölhívtam figyelmét a nehéz helyzetre, amelybe Budapesten kerültem.

Nap mint nap újabb bonyodalmak lépnek föl. Mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy minden erőfeszítésem ellenére képtelen vagyok feladatom elvégzésére.

A szóban forgó nehézségek többfélék:

1. a magyar kormánnyal szembeni egységes föllépés hiánya a szövetségesek részéről;

2. e föllépés érvényesítéséhez szükséges meghatározott alapok hiánya;

3. mind a magyarok, mind a szövetséges nemzetek részéről megnyilvánuló rosszakarat a szövetséges parancsnokság döntéseivel szemben, e döntések elfogadtatásához szükséges eszközök hiánya.

A) - A szövetségesek Magyarországon folytatott tevékenysége nélkülözi az egységet

a) Landrot alezredes tájékoztatása szerint, amelyről önnek beszámoltam, Berthelot tábornok főparancsnokként a Romániában-Erdélyben, valamint Dél-Oroszországban állomásozó összes szövetséges erő fölött rendelkezik, és független Franchet d'Esperey tábornoktól.

Így tehát mostantól két, egymástól független katonai hatóság lép föl a magyar kormánnyal szemben, mivel az Erdélyt és a Bánságot érintő minden kérdésben Berthelot tábornok jár el.[100]

Berthelot tábornok megbízottjaként Mabilais őrnagy éppen most érkezett meg Budapestre, csatoltan megküldöm a számára kiállított parancs másolatát, amelyet a legtágabb értelemben fogalmaztak és oly módon, hogy minden összeütközést kerüljenek.

Ennek ellenére szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy:

1. Mabilais őrnagy Berthelot tábornok meghatalmazott képviselője a magyar kormánynál. Így tehát e kormánynak mostantól a szövetséges parancsnokság két képviselőjét kell elismernie.

2. Berthelot tábornok már előre számol olyan nehézségekkel, melyek a jövőben Mabilais őrnagy és jómagam között támadhatnak.

Vagyis két hatóság két képviselettel. A magyar kormány igyekszik majd hasznot húzni e helyzetből.

3. Hodža, a Cseh-Szlovák Köztársaság budapesti megbízottja éppen ma reggel tájékoztatott a versailles-i haditanács döntéséről, amely kijelöli a cseh-szlovák állam és a magyar állam közötti határvonalat.

Az erről szóló értesítést állítólag a prágai francia követ, Clément Simon magának Hodžának adta át.

Következésképpen létezik egy harmadik, ez esetben polgári hatóság, amely jogosult a szövetségesek nevében szólni, és ennek meghatalmazott budapesti képviselője minden bizonnyal Hodža, hiszen az ilyen fontos döntésekről őt értesítik, én pedig még tájékoztatást sem kapok.

B) Pontosan meghatározott alapok hiányában a magyar kormánnyal szembeni föllépés nehézségekbe ütközik

Engem Budapestre elsősorban azzal a feladattal vezényeltek, hogy minden érintett felet illetően felügyeljem a november 13-i fegyverszüneti egyezmény[101] pontjainak betartását.

Távolról sem áll szándékomban a konvenció bírálata, mindamellett szeretném megjegyezni, hogy a sebtében végzett fogalmazásnak köszönhetően abban számos hely pontatlan, melyeket pedig szerencsés lett volna a későbbi viták elkerülése érdekében tisztázni. Azonfelül hiányosságok is megállapíthatók benne. Mindent összevetve mégis szilárd alapul szolgált az ellenőrző bizottság tevékenységéhez, ameddig minden érintett fél őszintén a betartására törekedett. Erről tanúskodnak azok az eredmények, amelyek a misszió Budapestre érkezését követően bizonyos kérdésekben megszülettek.

Ahogy már kifejtettem, a Szlovákiának a cseh-szlovákok általi megszállására vonatkozó versailles-i döntés véleményem szerint a konvenció első súlyos megsértését jelenti.

A francia követ részéről közvetlenül Hodžának (Hodža) ma tett hivatalos értesítés csak tovább súlyosbítja az elkövetett hibát.

Berthelot tábornok a maga részéről külön követelésekkel állt elő, és nagy eréllyel 100 mozdonyra, valamint 1500 vasúti kocsira jelentett be igényt. Követelését a konvenció egyetlen cikkelye sem támasztja alá, mivel a 4. cikkelyben foglalt vasúti anyag egésze, a főparancsnok[102] döntésének megfelelően, Szerbiának adandó át. Ennek egy részét Románia számára kellett volna fönntartani. További követeléseket a konvenció nem tesz lehetővé.

Végeredményben a november 13-i konvenció mára nem egyéb egy darab papírrongynál.

A kisebb szövetségeseink (cseh-szlovákok, románok és szerbek), hasonlóképpen a saját magunk (Troubridge tengernagy) által tanúsított viselkedés, a visszaélésekkel szembeszállni képes erő hiánya, úgy tűnik, mind azt mutatja, hogy mostantól egyetlen jog, az erősebb joga érvényesül.

C) A SZÖVETSÉGESEKNEK ÉS A MAGYAROKNAK A MEGÁLLAPODÁSSAL SZEMBEN TANÚSÍTOTT ROSSZINDULATA; A BETARTATÁSHOZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK HIÁNYA

A visszaélések minden oldalon szaporodnak. Nincs már hatalom, amely lecsillapítaná a szenvedélyeket.

A cseh-szlovákok, akik tagadják, hogy a konvenció bármelyik része is alkalmazható lenne rájuk - így az 1. és a 17. cikkely, amit én megengedhetetlennek tartok - mindenütt korlátlan hatalmú urakként lépnek föl. Anélkül, hogy fölhoznám a fosztogatásokat és gyilkosságokat, amelyekkel vádolják őket, és amelyek valódiságáról nem állt módomban meggyőződni, annyit mindenesetre állíthatok, hogy imperializmusuk napról napra erőszakosabb.

A Berthelot tábornok parancsait áthágni kész románok hasonló megátalkodottságról tesznek tanúságot (acsarkodás, dühös ellenségeskedés, vérszomj, rablásvágy). A részükre kijelölt demarkációs vonal fojtogatja őket. Minden ürügyet föl fognak használni, hogy azt átlépve továbbterjeszkedjenek.

A szerbek kezdettől fogva igen sok visszaélést követtek el. Jelenlegi magatartásuk korrektnek mondható, olyannyira, hogy ezt a magyarok is elismerik. De amit már megszereztek, ahhoz ragaszkodnak, és egykönnyen nem adják ki a kezükből. Óvakodni fognak, hogy mindazt visszaállítsák, amit azért számoltak fel, hogy a magyar közigazgatás működését lehetetlenné tegyék.

A magyarok némely kérdésben eleget tettek követeléseinknek, másokban ellenállást mutatnak. A Mackensen-ügyben tanúsított viselkedésükkel semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Mindenütt zűrzavar uralkodik, anarchia dúl. Mindegyik fél egyforma határozottsággal nyúl a zavargás eszközéhez, vagy azért, hogy nyerjen, vagy azért, hogy ne veszítsen.

Roppant veszélyes játék ez a jelenlegi időkben, amikor a bolsevizmus térnyerése nyugtalanító méreteket ölt.

A helyzet rendezésére a főparancsnokságnak sajnálatos módon semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére. Okvetlenül szükséges az ország szövetséges megszállása, amely lehetővé teszi a zavargások lecsillapítását. Úgy tűnik, ezt felsőbb helyen nem értették meg.

A missziónak a felekhez eljuttatott észrevételei hatástalanok maradnak, hiszen mindenki előtt világos, hogy erő alkalmazására úgysem fog sor kerülni.

Fönti vizsgálódással a jelenlegi helyzet nehézségeit igyekeztem a lehető legtömörebben vázolni.

Ezek ismeretében könnyűszerrel belátható, hogy továbbiakban a missziónak nem áll módjában hasznos tevékenységet kifejteni. Minden jó szándéka és törekvése ellenére hasztalanul vergődik a leküzdhetetlen nehézségek hálójában.

Ahogy tehetetlensége nap mint nap nyilvánvalóbbá válik és tekintélye egyre kisebb, úgy növekszik a vele szemben megnyilvánuló ellenszenv. Máris mindegyik fél vádolja, mindegyikük elégedetlenkedik vele, mindegyikük azt hozza föl ellene, hogy a másikat részesíti előnyben.

Hogyan orvosolható a jelenlegi helyzet?

Először is egységes föllépéssel.

Lényegében arról van szó, hogy ugyanazon ország - Magyarország - területének, valamint javainak jelentős részét több „igénylő" között kell fölosztani, és ezt a fölosztást el kell fogadtatni ezzel az országgal.

E kényes művelet mind Magyarországgal, mind ellenségeivel - szemben képes föllépni.

Tekintettel arra, hogy a november 13-i konvenció elvesztette hitelét, esetleg szükséges lenne új okmány kidolgozása, amelynek elfogadására - megtorlásul a Mackensen-ügyben tanúsított magatartásáért - kötelezni lehetne Magyarországot.

Ezen okmány megváltoztathatatlan érvénnyel bírna, és minden fél köteles lenne föltétel nélkül elfogadni.

Végül a meghozott határozatok betartatása, az anarchia fölszámolása érdekében az ország egész területén szükséges lenne katonai erő - méghozzá pártatlan (francia vagy angol) katonai erő - jelenléte.

A misszióra nézve megállapítható, hogy feladata e három alapvető föltétel teljesültével nagymértékben leegyszerűsödne. A központi hatalom képviselőjeként - amely közvetít ezen hatalom, valamint a különböző érdekelt felek között - fennakadás nélkül végezheti majd a meghozott határozatok végrehajtásának ellenőrzéséből, a végrehajtás szükség esetén erő általi biztosításából álló hálátlan feladatát.

Amennyiben a jelenlegi helyzet semmiképpen sem változtatható meg, úgy az a véleményem, helyesebb lenne a misszió tevékenységének beszüntetése. A haszna ugyanis vitatható. Valójában csak egyvalamire jó: arra, hogy a Franciaországnak szánt minden gyűlölet és szitkozódás céltáblája legyen.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/2.

A FRANCIA KELETI HADSEREG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL

irat FDD száma: 111

iratszám:54

irat típusa: 5.284/3 sz. irat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 27.

ELSŐ RÉSZ

Általános helyzet

A november 4-én Diaz tábornok és az osztrák-magyar parancsnokság között megkötött fegyverszünet[103] külön szabályozást igényelt a keleten tevékenykedő szövetséges hadseregek hadműveleti területére vonatkozóan.

November 5-én Belgrádban Franchet d'Esperey tábornok gróf Károlyival, az ideiglenes magyar kormány fejével meghatározta a fegyverszünet Magyarországra történő alkalmazásának általános föltételeit.

November 13-án Belgrádban Mišić vajda és Henrys tábornok, a szövetséges hadseregek főparancsnokának képviselője, valamint Linder Béla (Bella-Linder) magyar hadügyminiszter katonai konvenciót írtak alá.[104]

November 26-án Vix alezredes vezetésével misszió érkezett Budapestre azzal a feladattal, hogy felügyelje a november 4-i fegyverszünet és a november 13-i konvenció alkalmazását. E misszió - Henrys tábornok utasításait követve - minden részletkérdést illetően teljhatalommal tárgyalt gróf Károlyi ideiglenes kormányával.

Vix alezredes Budapestre érkezésekor a Magyarországgal kötött katonai konvenció alkalmazása viszonylag egyszerűnek látszott.

Csakugyan, e konvenció egyértelmű és világos volt. Ezen kívül úgy tűnt, hogy a végrehajtásban számítani lehet gróf Károlyi új kormányára. Hiszen gróf Károlyi meglehetősen nagy tekintéllyel rendelkezett Magyarországon, ahol az állami intézmények működése nem állt meg, és ahol a szénhiány következtében föllépő szállítási nehézségek ellenére a gazdasági helyzet inkább kielégítőnek volt mondható.

Ám a cseh-szlovákok hamarosan megszállják egész Észak-Magyarországot a Pozsony-Tisza felső folyása vonalig.

Eközben Erdélyben a francia dunai hadsereg támogatásában bizakodó románok megkezdik a belgrádi katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonal átlépését, és mivel e törekvésüket nem rejtik véka alá, a temesi Bánságban nyugtalanságot idéznek elő a szerbek körében.

Másrészt a volt Ausztria-Magyarország minden délszláv tartománya Szerbiához csatlakozik. A szerb hadsereg által a belgrádi katonai konvenció megkötése előtt fölszabadított temesi Bánságban jugoszláv politikai szervezet kezd fölállni.

Az Adria partján és Krajnában a jugoszláv terjeszkedésnek az olasz imperializmus állja útját, és súlyosabb incidensek kirobbanását mindeddig csak Franciaország mérséklő hatása révén lehetett elkerülni. - A megszállt területek "olaszosításánál" használatos, esetenként erőszakos eljárások, a fiumei incidens - melynek során, miután sikerrel elűzték a szerbeket, az olaszok a megkötött szerződéseknek fittyet hányva megszállták a várost - heves ingerültséget váltanak ki a jugoszlávoknál, és minden percben összetűzések kirobbanásával fenyegetnek.

Ekképpen a volt Osztrák-Magyar Monarchia déli részén a helyzetet két fontos tény határozza meg:

- Jugo-szlávia létrehozásának következtében mélyreható ellentét alakul ki a szerbek és az olaszok között,

- a Magyarországgal megkötött katonai konvenció alkalmazása, Észak-Magyarország cseh-szlovák megszállása, és a szénhiány, valamint az ország leggazdagabb részének elfoglalása következtében föllépő gazdasági nehézségek gróf Károlyi kormányának helyzetét mind nehezebbé teszik és az országot anarchiába taszíthatják.

Végül az amúgy is igen bonyolult magyar kérdést tovább súlyosbítja a Mackensen-hadsereg ügye.

E hadsereg Magyarországon keresztül vonul vissza Dél-Németországba. Sorsáról a november 13-i katonai konvenció[105] II. cikkelye rendelkezik, ám a november 11-én Foch marsall által megkötött fegyverszünet[106] - melynek részletei a konvenció aláírásakor egyébként nem voltak ismeretesek - némi bizonytalanságot hagyott az ezen hadsereggel szemben alkalmazandó intézkedéseket illetően.

Ez a helyzet egymásnak ellentmondó intézkedéseket és késlekedést eredményezett, amelyek következtében a Mackensen-hadsereg nagyobb része kényelmesen Dél-Németországba vonulhatott. A hadsereg feltartóztatására képtelen magyarok néhány ígéret, majd azok valóra váltását célzó sikertelen kísérletet követően megelégedtek Mackensen marsall és vezérkara egy részének internálásával.

Jelentésünk sorrendben a következő kérdéseket dolgozza föl:

Az általános helyzet Magyarországon (I. fejezet)

Az általános helyzet Jugo-szláviában (II. fejezet)

Végül a Mackensen-hadsereg ügyét, amely jóllehet, nem több egyszerű epizódnál, külön fejezetben tárgyaljuk, ugyanis ez az ügy több ponton szolgál magyarázattal a magyarországi helyzetre.

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

Az általános helyzet Magyarországon

I. - Katonai helyzet

A november 13-i katonai konvenció 2. cikkelye rendelkezett a magyar hadsereg leszereléséről, 6 gyalogos és 2 lovas hadosztály kivételével.

A hadsereg leszerelése magától valósult meg. A magyar fegyveres erők maradványai saját elhatározásukból tértek haza. Ezeknek az egységeknek egy része a közben szerb, román és cseh-szlovák hatalom alá került területeken, önkéntes szolgálatot vállalt - a magyar egyenruhát megtartva[107] - eredeti nemzetének hadseregében. A magyar területek azon részén, amelyet nem szálltak meg szövetséges csapatok, sok leszerelt katona a semmittevők számát gyarapítja, mindenekelőtt a nagyvárosokban, és semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy újra munkába álljon; ez a jövőben zavargásokat, zendülést válthat ki.

A 8 alakulóban levő magyar hadosztály vezérkara az alábbi városokban található:

Egy gyalogoshadosztály Budapest

Egy gyalogoshadosztály Budapest

Egy gyalogoshadosztály Pozsony

Egy gyalogoshadosztály Kassa

Egy gyalogoshadosztály Nagyvárad

Egy gyalogoshadosztály Kolozsvár

Egy gyalogoshadosztály Budapest

Egy lovashadosztály Szeged

Egy magyar forrás szerint ezek a hadosztályok eléggé ütőképesek. Ez az állítólagos ütőképesség nem felel meg a valóságnak. Ezek a hadosztályok ugyanis a régi egységek állományából szerveződnek, vagyis nagy részben igen fiatal korosztályok katonáiból, valamint olyan dologtalan katonákból, akik a magyar kormány költségén tartatják el magukat. Ezeknek az egységeknek katonai szempontból semmilyen értékük sincs, és a dolgok mai állapotát figyelembe véve a magyar hadsereget mint nem létezőt lehet tekinteni. Továbbá az is megjegyzendő, hogy a katonai létesítmények, hadianyagraktárak stb... Ausztriában vannak, és a magyar hadsereg hiányt szenved fegyverből, lőszerből, valamint mindenféle egyéb katonai anyagból, illetve fölszerelésből.

Végül, ami ennek a hadseregnek a szellemét illeti, az magától értetődően igen alacsony. Úgy tűnik, Budapesten a fiatal korosztályok benntartása elleni mozgalom van alakulóban. A magyar forradalom napjaiban mondott beszédében állítólag maga Linder Béla is kijelentette, "hogy soha többé nem akar katonát látni".

II. - Politikai és gazdasági helyzet

1 - A kormány és a közigazgatás helyzete november elején

Gróf Károlyi kormányát a november elején kitört forradalom juttatta hatalomra, amely kikiáltotta a köztársaságot.

A képviselőházat, valamint a főrendiházat föloszlatták. A hatalmat a (mintegy húsz tagot számláló) Nemzeti Tanács Intéző Bizottságára támaszkodó Károlyi-kormány gyakorolja. - A kormányban a következő három párt képviselői kapnak helyet: Függetlenségi és 48-as Párt, Radikális Párt, Szociáldemokrata Párt.

Gróf Károlyi kormánya a liberális irányzatot képviseli, tagjai antantbarát személyiségek: a gróf Tisza politikáját támogató régi pártok[108] minden képviselőjét eltávolították. Az előző rendszer magas rangú hivatalnokait alacsonyabb beosztásba helyezték, így azok befolyása számottevő mértékben már nem érvényesül.

A köztársaság kikiáltása az ország közigazgatásában semminemű fennakadást nem idézett elő. Az imént említett ritka kivételektől eltekintve a hivatalnokok a helyükön maradtak, és az állam legfontosabb közigazgatási hatóságai: a posta, a távíróhálózat, a vasút stb. a normális viszonyoknak megfelelően folytatták munkájukat, figyelembe véve természetesen azon belső nehézségeket, amelyek a központi hatalmak országait már hosszú ideje sújtják. - Megjegyzendő még, hogy a novemberi forradalom napjaiban gróf Károlyi volt az egyetlen, kormányzásra alkalmas politikus, ezért Budapesten és az egész országban is bizonyos tekintélynek örvendett.

Megítélésünk szerint tehát a katonai konvenció aláírásakor (november 13.) a szövetséges hadseregek főparancsnokának[109] képviselői meglehetősen szilárd helyzetben levő kormánnyal álltak szemben.

Megjegyzendő, hogy ezen kormány létét az antant hatalmak hivatalosan nem ismerték el, és parancs volt arra, hogy csak helyi hatóságként kezeljék.

2 - A katonai konvenció alkalmazásából adódó politikai nehézségek

Azonban a katonai konvenció alkalmazása következtében gróf Károlyi helyzete egycsapásra bonyolulttá vált.

Mindenekelőtt a cseh-szlovákok és a románok lépésről lépésre végrehajtott, jogtalan hódításai idéztek elő politikai bonyodalmakat, amelyeket jelen fejezetben vizsgálunk. Ezenkívül a demarkációs vonalnak gazdasági sorompóvá történő alakítása súlyos gazdasági nehézségeket eredményezett, amelyek vizsgálatára a későbbiekben térünk ki (lásd 3. §).

a) Cseh-szlovákok. - A november 13-i katonai konvenció aláírásakor a Cseh-Szlovák Köztársaság helyzete nem volt kellőképpen tisztázva. Az új kormánnyal nem álltunk összeköttetésben, és a Cseh-szlovák Köztársaság képviselői csak november legutolsó napjaiban vették föl a kapcsolatot Henrys tábornokkal Belgrádban.

Ezenközben Észak-Magyarországon meglehetősen zavaros helyzet uralkodott. Mivel a szövetségesek versailles-i tanácsa nem jelölt ki demarkációs vonalat, a cseh-szlovákok a szlovák területeket maguknak követelték, és megkezdték azok megszállását. Velük szemben a magyarok[110] azt az álláspontot képviselték, hogy a november 13-i konvenció nem intézkedik Észak-Magyarország megszállásáról, így a cseh-szlovák követelések ellentétben állnak e konvenció szellemével.

Ennek következtében Észak-Magyarországon november végén - egyébként különösebben nem súlyos - incidensek zajlottak le a cseh-szlovákok és a magyarok között.

Mivel Párizsból utasítás nem érkezett, Vix alezredes felszólította a budapesti cseh-szlovák meghatalmazottat,[111] hogy a további incidensek megakadályozása, valamint a cseh-szlovák és a magyar csapatok közötti demarkációs vonal kijelölése érdekében kezdjen tárgyalásokat a magyar kormánnyal.[112]

Ekképpen sikerült december 6-án a két félnek megegyezésre jutni, és a demarkációs vonalat Dévény (Pozsonytól ÉNy-ra), Bazin, Érsekújvár, Losonc, Szomolnok, Tőketerebes, Szobránc között jelölték ki.

Gróf Károlyi a magyar csapatokat az így kijelölt demarkációs vonaltól délre vonta vissza.

Megjegyzendő, hogy e vonal különbözik a [francia] külügyminisztérium által december 22-én megadott[113] szlovák történelmi határtól, amely az előzőnél délebbre húzódik, és magában foglalja nevezetesen a Duna egész bal partját Pozsony és Komárom között, e két várost is beleértve.

December 23-án[114] Vix alezredes azt a parancsot kapta, hogy értesítse a magyar kormányt erről az új demarkációs vonalról, és követelje a magyar csapatok kivonását a "történelmi határ"-tól északra fekvő területekről.

Valószínű, hogy ezen intézkedés gróf Károlyi kormányának nehézségeit nagymértékben szaporítja.

b) Románok. - Mivel a románok magyarországi törekvéseinek részletes vizsgálata meghaladja e jelentés kereteit, azokról bővebb felvilágosítással a dunai hadsereg - amelynek hadműveleti területe Erdély egészét magában foglalja - főparancsnoka[115] szolgál majd.

Egy román tábornok[116] november végén közzétett kiáltványában[117] nem átallott a "Tiszáig és a Dunáig terjedő román földről" beszélni. Az efféle telhetetlen követelődzés nyugtalanságot kelt a magyar kormánykörökben, és feléleszti a szerbek gyanakvását.

Ellentétben a november 13-án megkötött katonai konvenció I. cikkelyének rendelkezéseivel, Erdélynek a demarkációs vonaltól délre fekvő területein kezdetét vette a "románosítás" munkája.

Továbbá a románok, állítólagos Kolozsvár környéki zavargásokat ürügyül fölhozva, december 15. táján a katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonal átlépését határozták el.[118] Ez a döntés Budapesten és Belgrádban nagy fölzúdulást keltett.

December 25-én a dunai hadsereg főparancsnoka kijelentette, hogy a demarkációs vonal átlépésére nem fog sor kerülni.

A temesi Bánságban mind a szerbek, mind a románok maguknak követelik a keleten az Orsova-Lugos-Arad, nyugaton a nagyjából Pancsovát Makóval összekötő - de a két várost magát nem érintő - vonal által határolt területet.

Ez a terület jelenleg szerb megszállás alatt áll, és már több szerb-román - egyébként különösebben nem súlyos - incidens színhelye volt. - Nevezetesen Orsovánál a szerbek lezárták a határt, és megtiltották az egységüktől elszakadt román tiszteknek a belépést a Bánság területére. - Egyébként a románok hasonló intézkedéseket hoztak a szerb tisztekkel szemben.

A legújabb miniszteri rendelkezés[119] értelmében a temesi Bánság vitatott területét a szerbek kötelesek kiüríteni, ezután helyüket francia megszálló erők foglalják majd el. - E döntést a románok megelégedéssel vették tudomásul, ellentétben a szerbekkel, akik nagy felháborodással fogadták.

3 - Gazdasági helyzet. - A katonai konvenció alkalmazásából adódó nehézségek.

A katonai konvenció aláírásakor Magyarország gazdasági helyzete a központi hatalmak többi országához képest viszonylag kedvező volt. Ezt a helyzetet a magyar alföld gazdagsága és a volt szövetségesekkel - Ausztriával, illetve Németországgal - szemben alkalmazott meglehetősen önző élelmiszer-politika eredményezte.

November 13-tól a helyzetet három égető kérdés bonyolítja:

a) a szénhiány,

b) a közlekedés válságos állapota,

c) a túlnyomórészt a katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonalnak valóságos gazdasági sorompóvá alakítása következtében föllépő ellátási nehézségek.

a) A szénellátás tekintetében Magyarország nagymértékben (mintegy 20 % erejéig) Németországra volt utalva. A fennmaradó mennyiséget a saját területén működő bányákból fedezte, amelyek bizonyos része jelenleg szerb és román megszállás alatt álló területeken található.

A Németországban uralkodó állapotok, a szénbányák szerb és román kézbe kerülése, a vasúti kocsik hiánya csakhamar rendkívüli módon megnehezítették a magyarországi szénellátást. Ezért aztán különböző korlátozó intézkedések - gyárbezárások, a világítás és a fűtés korlátozása a nagyvárosokban - kényszerű bevezetésére került sor.

Látva az ország sanyarú helyzetét, a november 13-i katonai konvenció 16. cikkelyének elhatározott hatályon kívül helyezését követően a szövetséges hadseregek főparancsnoka december 7-én engedélyezte a budapesti német konzul további működését, a célból, hogy Magyarország szénellátását - addig is, ameddig arról mi magunk nem tudunk megfelelően gondoskodni - Németország közreműködésével lehessen megoldani.

Ennek ellenére a szénhelyzet továbbra is igen kritikus. Megoldására Henrys tábornok szénelosztó bizottság fölállítását javasolta.

b) A szénhiány következtében eléggé nagyszámú vonat leállítására is sor került, aminek eredményeképpen a közlekedésben meglehetősen súlyos válsághelyzet alakult ki. Ennek megszüntetésére csak egy vasúti bizottság vállalkozhat, amelynek fölállítását a szövetséges hadseregek főparancsnoka a miniszternél indítványozta.

Továbbá: a megszállt területek forgalmát lebonyolító vasúti anyag, a november 13-i katonai konvenció 4. cikkelyében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, helyben maradt. A magyar kormány álláspontja szerint ez az anyag a szokásosan használtnál nagyobb mennyiségű, aminek következtében tovább mélyül az ország megszállástól mentes részét sújtó közlekedési válság. - E kérdésben is a vasúti bizottság lesz majd hivatott dönteni.

c) Magyarországnak haszonállatban és gabonában leggazdagabb vidéke a Tisza két partján elterülő nagy alföld (a temesi Bánság, illetve Bácska). Ez a síkság csaknem teljes egészében délre fekszik a demarkációs vonaltól, melyet a szerbek valóságos gazdasági sorompóvá változtattak.

Ennek következtében Magyarország megszállás alatt nem álló részén napról napra súlyosabb helyzet alakul ki.

December közepén tej- és zsírhiány lépett fel. - Január második felétől igen komoly ellátási zavarokra lehet számítani gabonából, kukoricából, takarmányból és haszonállatból.

E nehéz helyzet megoldására a szövetséges hadseregek főparancsnoka "Közellátási Bizottság" fölállítását határozta el, amelynek feladata a megszállt területek erőforrásainak elosztása. A bizottság az élelmiszerelosztást a következő fontossági sorrend szerint végzi majd:

1. A szövetséges hadseregek ellátása.

2. Szerbia ellátása a hiányzó terményekből.

3. A megszállás alatt nem álló magyar terület ellátása.

A Közellátási Bizottság mind ez ideig nem működik.

III.- Az 1918. december végi helyzet. - 1918. december végén Magyarországon a helyzet a következő:

A szövetséges megszállás következtében az ország területének háromnegyed részét elvesztette; elvesztette tengeri kijáratát; megmaradt területeinek egy részét a szerbek, illetve a románok maguknak követelik.

A hadsereg már csak papíron létezik, a politikai és a gazdasági helyzet rendkívül válságos. - A pénz árfolyama napról napra csökken (december 25-én 340%). - Egyelőre csak azért nem esik tovább, mert a szövetsége hadseregek koronával fizetnek a megszállt területeken, sőt Szerbia északi részén is.[120]

Ilyenformán a helyzet komoly nehézségek elé állítja a Károlyi-kormányt.

December 21-én Vix alezredes tudomására jut, hogy a magyar kormány ünnepélyes nyilatkozatot készül tenni, mely szerint képtelen a hatalom további kézben tartására, ezért úgy határozott, hogy azt vagy a budapesti szövetséges missziónak, vagy a szövetségesek katonai diktatúrájának adja át.

Vix alezredes felkereste gróf Károlyit és tudomására adta, hogy nem hajlandó részt venni efféle manőverben, amely okvetlenül Magyarország összeomlásának végleges beteljesülését jelenti.

Úgy tűnt, gróf Károlyi nem ragaszkodik elképzeléséhez. - Ennek ellenére a helyzet továbbra is fölöttébb zavaros. - Példának okáért a "Magyar fegyverszüneti bizottság" élére, amelyet gróf Károlyi azért hívott életre, hogy az a fegyverszünettel kapcsolatos összes kérdésben Vix alezredessel tárgyaljon, három hét alatt három elnököt neveztek ki.

Kezdetben mind a kormány, mind a sajtó igen kedvezően fogadta Vix alezredes katonai misszióját. - Ám december 5-től, a cseh-szlovák incidensek[121] kirobbanásának pillanatától, határozott változás veszi kezdetét.

Mi több, december 20-a táján a budapesti sajtó - hivatkozással nevezetesen a cseh-szlovák területfoglalásokra, valamint a románok erdélyi előretörésére - a november 13-i konvenció klauzuláinak be nem tartása ürügyén támadni kezdte a katonai missziót.

Gróf Károlyi haladéktalanul felszólítást kapott e sajtókampány leállítására.

Úgy tűnik, Magyarország egész, megszállás alatt nem álló területén és különösképpen Budapesten, valamint a nagyvárosokban meglehetősen erőteljes mozgalom van kialakulóban; mindenekelőtt Budapest tekinthető a bolsevik mozgalom központjának. Oroszországból hazatért hadifoglyok, az orosz bolsevizmus ügynökei, leszerelt katonák és állástalan munkások igyekeznek zavargásokat szítani. - Mindeddig csak néhány tüntetés zajlott le, súlyosabb zavargásokra nem került sor.

Így tehát a Károlyi-kormány mind politikai, mind gazdasági és társadalmi síkon egyre növekvő nehézségekkel kénytelen szembenézni. Bukása minden bizonnyal súlyos zavargásokat, felfordulást vonna maga után.

Ezen eseményeknek bekövetkezése az ország gazdasági helyzetének javításával bizonyos mértékben meggátolható. Ám a bolsevik mozgalom visszaszorításának legjobb módja mindenképpen az, hogy a francia hadsereg elfoglalja Budapestet, valamint Magyarország két vagy három legfontosabb nagyvárosát mielőtt a zavargások kitörnének -ezt Henrys tábornok mindig is kérte, de Párizs mindeddig nem járult hozzá.

V. RÉSZ

II. FEJEZET

Magyarországgal kapcsolatos javaslatok

A katonai konvenció megvalósulóban van, kicsit lassan ugyan, de bízhatunk, hogy teljesen végrehajtható lesz.

A hadsereg feloszlatása[122] megtörtént, a vasúti anyagot jórészt begyűjtötték (a konvenció 4. cikkelye), a dunai flottillát átadták (5. cikkely). A szerbiai vasútvonalak rendbe hozására kijelölt vasúti alakulat (6. cikkely) majdnem teljes egészében rendelkezésre áll. - Jól halad a lovak átadása (8. cikkely). A hadi- és polgári foglyok kiszabadítás a. (10. cikkely) megtörtént.

Végül a magyar kormány engedelmeskedett a kapott parancsnak, és kiürítette

Észak-Magyarország szlovák területeit.[123]

Jelenleg Magyarországon a két legfontosabb feladat a következő:

- a gazdasági élet minimális szintű működtetése,

- harc a bolsevizmus ellen.

Az első kérdés megoldását a főparancsnok által fölállítandó "Közellátási Bizottság", valamint a szövetséges hadseregek főparancsnoka által a minisztériumnál indítványozott "Vasúti Bizottság", illetve az alája rendelt "Szénelosztó Albizottság" létrehozása és működése fogja jelenteni.

Az ország központjának, Budapestnek a megszállása lehetővé tenné, hogy a zavargásokat, megmozdulásokat még csírájában el fojtsuk, és - amennyiben időben érkezünk - hogy az alakulóban levő bolsevik mozgalmat fölszámoljuk.

Budapest francia megszállása nemcsak a kormány helyzetét szilárdítaná meg, de talán azt is lehetővé tenné, hogy leszakítsuk Magyarországot a germán tömbről. Olyan alkalom, melyet később - miután más hatalmak már cselekedtek - nehezebb lesz megragadni.

levéltári jelzet: AG.20N548 c/124. d/1.

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A BUKARESTI KÖVETSÉGNEK, VALAMINT A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI ÉS BRÜSSZELI NAGYKÖVETSÉGEKNEK

irat FDD száma: 112

iratszám:55

irat típusa: 96. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. december 28.

Washingtonnak és Brüsszelnek: Bizalmas tájékoztatásul közlöm, hogy a bukaresti francia követhez[124] a következő táviratot intézem.

Londonnak és Rómának: A következő táviratot intézem a bukaresti francia követhez. Kérem, tartalmáról tájékoztassa a brit, olasz kormányt.

Örömmel venném, ha egyúttal megnyerné a kormány támogatását a dokumentumban foglaltakkal kapcsolatban, és egyetértése esetén fölkérné, lássa el hasonló utasításokkal bukaresti képviselőjét.

Minden szolgálati helynek:

A köztársaság kormánya a maga részéről úgy véli, hogy a román kormányt - jóllehet szorultságában aláírta Németországgal a bukaresti békét[125] - ismét szövetségesnek kell tekinteni, figyelembe véve, hogy újból részt vesz a központi hatalmak elleni háborúban. Ennek megfelelően a köztársaság kormánya, egyetértésük esetén, indítványozza a szövetséges kormányoknak, hogy Romániát szövetségesként kezeljék, és a béketárgyalásokon e minőségében, a többi kisebb szövetséges hatalommal azonos feltételek mellett képviseltesse magát.

A francia kormány úgy látja, döntését igazolja a román uralkodó és a nép által tanúsított magatartás, hiszen mihelyt fölszabadultak a német elnyomás alól, határozottan a szövetségesek oldalára álltak, és velük együtt, közös akarattal léptek föl, hogy a német csapatokat kiűzzék földjükről.

Azonban tekintettel arra, hogy az ellenségeinkkel megkötött bukaresti béke következtében az 1916. augusztus 17-i szerződés jog szerint hatályát vesztette, kívánatos lenne a szövetségesek részéről a román követelések tárgyában új nyilatkozat megfogalmazása az 1916. évi egyezmény alapján, figyelembe véve Besszarábia utólagos annektálását, valamint a szövetségesek általános és különleges érdekeit, amelyekről a hatalmak közeli tanácskozásaikon nyilatkoznak majd.

Tanácskozni fogok a többi szövetséges kormánnyal, amelyeknek jóváhagyása szükséges, annak érdekében, hogy a kongresszuson Románia szövetséges hatalomként képviseltethesse magát, fölkérve őket, hogy e kérdésben fogadják el álláspontunkat, és ilyen értelemben lássák el utasítással bukaresti követüket is.

Ön ennek ellenére már most ismertetheti a román kormánnyal a francia álláspontot.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 63-64.

KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 113

iratszám:56

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1918. december 28.

Alezredes úr!

Válaszul 1918. december 23-án kelt, 626/S jelű jegyzékére[126] a Magyar Köztársaság kormányának nevében van szerencsém a következőket tudomására hozni:

Az 1918. november 13-i fegyverszüneti egyezmény aláírását megelőző tárgyalások során maguk a szövetségesek határozták meg egyértelműen a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokának hatáskörét. E hatáskört szigorúan a fegyverszünettel kapcsolatos katonai kérdésekre korlátozták, a politikai jellegű ügyekbe való beleavatkozás teljes kizárásával.

Következésképpen a magyar kormány mindenekelőtt megdöbbenésének ad hangot a szövetséges katonai misszió hozzá intézett jegyzéke miatt, amely a szlovák terület cseh-szlovák állam által követelt úgymond "történelmi" határainak ideiglenes kijelölésére vállalkozva önkényes és elhamarkodott módon a követelő felet támogatja egy tisztán politikai, következésképpen olyan kérdésben, amelynek megoldásáról kizárólag a békekonferencia hivatott döntést hozni.

Mindazonáltal - a szóban forgó illetékesség további vizsgálatának szándéka nélkül - a kormány szükségesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy a cseh követelések nemcsak minden történeti alapot nélkülöznek, de - ki kell jelentenünk - etnikai, erkölcsi, valamint jogi szempontból sem igazolhatók.

A csehek által követelt magyar területek soha nem tartoztak a cseh királysághoz, és soha, egyetlen történeti korszakban sem alkottak külön tartományt a magyar államon belül, következésképpen sem a csehek, sem a szlovákok nem követelhetik egy olyan "Szlovákia" "történelmi" határait, amely sohasem létezett.

Mi több, a december 23-i jegyzékben megállapított határok a szlovák népesség által lakott területek etnográfiai határainak sem tekinthetők, mivel a szlovák többségű részen kívül egy élesen elkülönülő, csaknem kizárólag magyarlakta területet is magukba zárnak. A csehek által követelt területen 725 074 magyar, 193 799 német, 110 856 ruszin és 65 047 ugyancsak nem szlovák, összességében 1 094 776 nem szlovák nemzetiségű lakos él (Elzász-Lotharingia lakossága 1 879 702 lelket számlál!) 1 692 353 szlovákkal szemben, nem számítva ide a Duna északi mellékágától délre, a demarkációs vonaltól kívül eső Csallóköz sziget és Komárom város színmagyar, együttesen 122 031 főt kitevő népességét.

Ami a cseh követelések nem létező erkölcsi alapját illeti, a magyar kormány szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az említett területek nem szlovák lakosságának körében soha, semmiféle mozgalom nem követelte a szóban forgó területeknek a cseh-szlovák államhoz történő csatlakozását. Éppen ellenkezőleg, e területek nem szlovák lakosságát még az ideiglenes cseh megszállás puszta gondolata is olyannyira kétségbe ejti, hogy félő, a sorsa szabad megválasztásának jogában korlátozott nép fölkel, anarchiába taszítva az egész országrészt.

Végül jogi szempontból, egy újabb demarkációs vonal létrehozása északon önmagában ellentétes a fegyverszüneti konvenció[127] rendelkezéseivel, amelyek csak egy, dél-magyarországi demarkációs vonal kijelöléséről határoznak. Még bajosabb lenne Észak-Magyarország egész területét fontos stratégiai "helységnek" vagy "pontnak" (a fegyverszüneti megállapodás III. cikkelye) minősíteni, amelynek a szövetséges haderők által történő megszállása a megszállók véleménye szerint elengedhetetlenül szükséges. Ilyen körülmények között az Észak-Magyarország kiürítésére vonatkozó követelés semmiképpen sem egyeztethető össze a nemzetközi köz- és magánjog alapjául szolgáló elvvel, a szerződések betartásának elvével. A fegyverszüneti okmány szabályos megállapodás, amely mindkét fél számára egyaránt érvényes. Pacta sunt servanda. Magyarország mindenkor kész kötelezettségeinek szigorú betartására, ám abba nem egyezhet bele, hogy újabbak és újabbak vállalására kényszerítsék, amelyek nagymértékben eltérnek az általa korábban, a szerződések szentségébe vetett teljes bizalommal aláírtaktól.

Az igazság és béke világának megteremtésén munkálkodó szövetségesek nem egyezhetnek bele, hogy a szerencsétlen Magyarország áldozatul essen a szerződéses jog ilyetén való megsértésének, egy ilyen visszaélésnek, amely az anarchia további térnyerésének veszélyét hordozza magában. Ezzel ugyanis a kivételes földrajzi és gazdasági egysége, valamint az Európa és az egész emberiség szolgálatában szerzett érdemei ellenére megcsonkított Magyarországot nyomorúságos létre és Lengyelország meg Elzász-Lotharingia minden múltbeli megkínzatását fölülmúló szenvedésekre kárhoztatnák.

Már az ezeréves magyar műveltség központjaiként hőn szeretett városok - mint Pozsony , Magyarország egykori fővárosa, vagy Kassa, Franciaország igaz barátjának és a Habsburg-elnyomás elleni harcban szövetségesének, Rákóczi Ferencnek kedvelt városa - elszakítása vagy megszállása végsőkig fokozná az oly áhított függetlenségüket alig visszaszerzett magyarok elkeseredettségét.

Mindezeket megfontolva és az általa képviselt ország iránti felelősségének tudatában a magyar kormány kénytelen kijelenteni, hogy az 1918. december 23-i jegyzékben megfogalmazott követelésnek nem áll módjában eleget tenni, de mindenkor kész arra, hogy a területi kérdéseket - a cseh csapatok kivonulását követően - semleges megfigyelők részvételével megrendezendő népszavazásra bocsássa.

Kérem, Alezredes úr, fogadja őszinte tiszteletem kifejezését!

levéltári jelzet: AG.17N516 c/3.d/3.



[40] A föntebb, 19. sz. alatt közölt irat.

[41] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[42] A kötetben nem közölt irat.

[43] Az iratot 1918. december 3-án továbbították Vix alezredesnek és Károlyinak.

[44] A köteben nem közölt irat.

[45] Franehet d'Esperey tábornok.

[46] Lásd föntebb a 23. sz. alatt közölt iratot.

[47] A kötetben nem közölt irat.

[48] A kötetben nem közölt irat.

[49] A kötetben nem közölt irat.

[50] A kötetben nem közölt irat.

[51] A táviratot továbbították Londonba, Washingtonba, Brüsszelbe, Bembe, Korfura, Athénba és Madridba.

[52] Foch marsallal.

[54] Hohenzollem Ferdinand.

[55] Mária királyné.

[56] III. Vittorio Emmanuele.

[57] 1918-ban írták alá a központi hatalmak és Románia.

[58] A kötetben nem közölt irat.

[59] Lásd föntebb, a 9. sz. alatt közölt iratot.

[60] Erre vonatkozólag lásd föntebb a 27. sz. alatt közölt iratot.

[61] A kötetben nem közölt irat.

[62] A kötetben nem közölt irat.

[63] A magyar kormány nemzetközi helyzetéről lásd föntebb a 18. sz. alatt közölt iratot.

[64] 1918. december 12-én G. Clemenceau ugyanilyen értelmű táviratot küldött Franchet d'Esperey tábomoknak.

[65] Lásd följebb, a 32. sz. alatt közölt iratot.

[66] A fóliószám olvashatatlan.

[67] A levél másolatát elküldték a Keleti Francia Hadsereg parancsnokának.

[68] Lásd a 9. szám alatt közölt dokumentumot.

[69] Franchet d'Esperey tábornok.

[70] A kötetben nem közölt irat.

[71] Lásd a 34. számú dokumentumot.

[72] A kötetben nem közölt irat.

[73] A kötetben nem közölt irat.

[74] Lásd a Mellékletet.

[75] A Melléklet levéltári száma: AG.17N515 c/3. d/2.

[76] A kötetben nem közölt irat.

[77] Az 1918. november 18-i konvenció; lásd föntebb a 33. sz. alatt.

[78] A kötetben nem közölt irat.

[79] Megfejtési hiány.

[80] A 33. sz. alatt föntebb közölt irat.

[81] Az iraton szereplő jegyzet: Itt nem a konvenció megsértésének olyan nyilvánvaló eseteire célzok, mint Magyarország cseh, majd Erdélynek román inváziója. E sérelmek inkább a versailles-i kongresszusra tartoznak.

[82] Az 58. sz. alatt föntebb közölt irat.

[83] A kötetben nem közölt irat.

[84] A kötetben nem közölt irat. E tárgyban lásd a lentebb 89. sz. alatt közölt iratot.

[85] A kötetben nem közölt irat.

[86] A tárgyhoz lásd a föntebb 80 sz. alatt közölt iratot.

[87] Az iratból másolatot kapott Foch tábornok, a versailles-i Legfelsőbb Haditanács, a Szláv Iroda, a 1er Bureau A., a 2 e Bureau I.

[88] A kötetben nem közölt iratok.

[89] A 48. sz. alatt föntebb közölt irat.

[90] A kötetben nem közölt irat.

[91] A 48. sz. alatt föntebb közölt irat.

[92] A 105. sz. alatt föntebb közölt irat.

[93] December 19-i sürgönyében G. Clemenceau már ismertette ezt a demarkációs vonalat; e tárgyban lásd a 94. sz. alatt föntebb közölt iratot. Erről azonban Vix alezredest csak december 23-án tájékoztatták; evvel kapcsolatban lásd a lentebb 107. sz. alatt közölt iratot.

[94] A köteben nem közölt irat.

[95] Stephen Pichon.

[96] A kötetben nem közölt irat.

[97] A föntebb, 44. sz. alatt közölt irat. 3 A kötetben nem közölt irat.

[98] A kötetben nem közölt irat.

[99] A kötetben nem közölt irat.

[100] Megjegyzés az iraton: A Bánságot a Franchet d'Esperey parancsnoksága alatt álló szerb hadsereg szállta meg.

[101] A 9 sz. alatt föntebb közölt irat.

[102] Franchet d'Esperey tábornok.

[103] A fegyverszüneti egyezményt Padovában írták alá.

[104] A 9. sz. alatt, föntebb közölt irat.

[105] Lásd a 9. sz. alatt, föntebb közölt iratot.

[106] A Németországgal aláírt fegyverszünet.

[107] Megjegyzés az iraton: azon új hadseregük színeit viselő kokárdával vagy jelvénnyel.

[108] Megjegyzés az iraton: Munkapárt (Tisza), Andrássy-párt - Néppárt.

[109] Franchet d'Esperey tábornok.

[110] Az iraton olvasható jegyzet: Gróf Károlyi 1918. december 4-i tiltakozása Vix alezredesnél.

[111] Hodžát.

[112] Erre vonatkozólag lásd a 24. sz. iratot.

[113] Erre vonatkozólag lásd a 45. és a 48. sz. iratot.

[114] Erre vonatkozólag lásd a 50. sz. iratot.

[115] Berthelot tábornok.

[116] Presan tábornok.

[117] Erre vonatkozólag lásd a 16. sz.iratot.

[118] Erre vonatkozólag lásd a 40. sz. iratot.

[119] A kötetben nem közölt irat.

[120] Az iraton olvasható jegyzet: Elsősorban Belgrádban, ahol a dinár hiányában a korona a legfontosabb fizetőeszköz.

[121] A szövetségesnek elismert cseh-szlovák kormány megkezdte a szlovák területek megszállását, aminek következtében incidensekre került sor az 1918. november 13-i konvenció I. cikkelye értelmében helyben maradt magyar hatóságokkal.

[122] Kivétel az a hat gyalogos- és két lovashadosztály, melynek feladata a belső rend biztosítása volt. Lásd erről a 9. sz. alatt közölt iratot.

[123] A lentebb, 56. sz. alatt közölt irat.

[124] Saint-Aulaire.

[125] Románia 1918. május 7-én írta alá Németországgal a bukaresti békét, amelynek értelmében Dobrudzsát átengedte Bulgáriának, és gazdasági önállóságáról lemondott a központi hatalmak javára.

[126] Nem közölt irat.

[127] Lásd a 9. sz. alatt, föntebb közölt iratot.