Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1919. január

1919. január

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 120

iratszám:57

irat típusa: 974/S. sz. távirat.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. január 6.

Jelenlegi helyzetre vonatkozólag Berthelot tábornok intézkedett. Rendelkezéseit kolozsvári tartózkodása során maga közölte az erdélyi magyar főkormánybiztossal,[128] Neculcea tábornokkal, a VII. román hadosztály parancsnokával és Vierne századossal, akit Vix alezredes küldött Erdélybe.

Mivel Berthelot tábornok kolozsvári tartózkodását megelőzően Belgrádban és Szegeden (Szegedin) járt, ahol mind a Francia Keleti Hadsereg főparancsnokával,[129] mind Vix alezredessel, mind a magyar kormány megbízottjával tárgyalt, Vierne százados úgy vélte, hogy a döntések a fönti hivatalos tényezőkkel egyetértésben születtek.

1. A románok által újabban megszállt területek nemzetiségi viszonyai.

A vidék csaknem teljes egészében román.

A nagyobb városok magyarok.

A helyi hatóságokat és a magyar fegyveres erőket a vidéki lakosság a román reguláris hadsereg bevonulása előtt fegyverrel elüldözte. A román nemzeti gárdisták, a magyar hadsereg volt katonái, fegyvereik birtokában minden falut elfoglaltak. E parancsnokok és aggályok nélküli nemzeti gárdisták, akiket a többi erdélyi románhoz hasonlóan a magyarok iránt érzett ádáz gyűlölet hevít, nem jöhetnek számításba rendfenntartó elemként: hiszen ha maguk nem is hajtottak végre magyar birtokok elleni támadásokat vagy ha nem is vettek részt ilyenekben (hivatalos bizonyíték nem áll rendelkezésre), legalábbis elnézték ezeket a fosztogatásokat, és futni hagyták a tetteseket.

A magyar városok hasonló módon magyar nemzeti gárdákat állítottak föl, amelyek rendfenntartás dolgában ugyanannyira megbízhatatlanok, mint az előzőek.

A román hadsereg által megszállt területen, ahogyan lejjebb erről még esik szó, a magyar és román nemzeti gárdákat lefegyverezték.

2. A Berthelot tábornok által elhatározott intézkedések.

A) Katonai intézkedések.

a) A román hadsereg a katonai konvencióban meghatározott vonal és a Nagybánya (Nagy-Banya) - Kolozsvár (Kolosvar) - Déva (Deva) vonal között, beleértve a felsorolt helységeket is, különböző stratégiai pontokat fog elfoglalni.

Az így körülhatárolt övezetet a magyar reguláris hadsereg és a csendőrség kiüríti.

A városi rendőrség közegei hivatalukban maradnak.

A magyar katonai raktárakat és egyéb épületeket zárolják.

A polgári közigazgatás az egész területen folytatja tevékenységét.

b) A föntebb meghatározott vonaltól nyugatra 15 kilométeres semleges övezetet kell kialakítani. Ezen az övezeten belül a rendfenntartást a magyar falvakban a magyar, a román falvakban a román csendőrség biztosítja.

c) A román hadsereg által megszállt, valamint a semleges övezetben a nemzeti gárdákat le kell fegyverezni.

B) A kereskedelemmel kapcsolatos intézkedések.

A román hadsereg által megszállt övezetből (a Nagybánya /Nagy-Banya/ - Kolozsvár /Kolosvar/ - Déva /Deva/-vonaltól keletre eső sáv) Magyarország felé minden kivitel tilos.

A Magyarországról a román hadsereg által megszállt övezetbe irányuló behozatal engedélyezett.

A szóban forgó övezet és Magyarország közötti vasúti forgalom azzal a feltétellel engedélyezett, hogy nevezett övezetben található vasúti kocsik száma nem csökken.

3. Berthelot tábornok intézkedéseinek végrehajtása a román katonai hatóságok részéről.

Az újonnan megszállt övezetet a román katonai parancsnokság meghódított és végérvényesen románná lett területként kezeli. Berthelot tábornok látogatása tovább erősítette ezt az érzést.

Ebből következően a románok minden intézkedését a magyarok iránt táplált vad gyűlöletük, nem pedig a szóban forgó terület jól felfogott érdeke, és nem a fegyverszüneti egyezmény előírásainak betartására irányuló törekvésük mozgatja.

Továbbítva a francia keleti hadsereg parancsnokának[130]

A .) - Annak ellenére, hogy látszólag stratégiai pontokról van szó, Berthelot tábornok a fegyverszüneti egyezményben meghatározott demarkációs vonaltól nyugatra gyakorlatilag újabb román megszállási övezetet hozott létre.

Ezt bizonyítja:

1. Az övezet megszállását célzó intézkedések.

2. Az övezetben található javak Budapestre irányuló kivitelének teljes tilalma.

3. Semleges zóna létesítése az övezettől nyugatra.

B - Szegedi találkozónk alkalmával Berthelot tábornok mindössze 5-10 percet tárgyalt velem.

Említést tett a petrozsényi (Petrogeni) bányákról és a román hatóságok azon szándékáról, hogy a bányaművelést saját irányításuk alá vonják.

Felhívtam a figyelmét arra, hogy a Landrot ezredessel történt megállapodásnak megfelelően a kibányászott szén egy részét a Magyar Államvasutak igazgatósága számára kellene fenntartani. Anélkül, hogy határozott választ adott volna, Berthelot tábornok elfogadta e javaslatot.

Azt a szándékát is szóba hozta, hogy a demarkációs vonaltól nyugati irányban a vasúti gördülőanyag minden mozgását megtiltja, amennyiben az ettől a vonaltól keletre fekvő területre nem érkezik helyette ugyanolyan értékű vasúti anyag. Mivel ezen intézkedés nem ütközik a fegyverszüneti egyezmény előírásaiba, nem tettem ellenvetést.

Sejtelmem sem volt arról, hogy a szóban forgó tilalmi vonal a demarkációs vonaltól jóval nyugatabbra húzódik.

Úgy vélem, helyénvaló lenne fölkérni Berthelot tábornokot, hogy idevonatkozó parancsait haladéktalanul vonja vissza.

Lényegében ez áll abban a táviratban - másolatát mellékelem -, amelyet kérésemre Mabilais kapitány küldött részére.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/5.

SAINT-AULAIRE, BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 121

iratszám:58[131]

irat típusa: 22-25. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs, Szalonikin át,

keltezési idő: 1919. január 7. 12 óra 30

(Érkezett: január 8. 14 óra 25)

Ma reggel a miniszterelnök[132] magához kéretett, hogy hangot adjon mély megdöbbenésének, melyet Carnavon távirata váltott ki benne. A távirat szerint a 4 antant nagyhatalom mellett csak Belgium és Szerbia vehet részt a béketárgyalásokon.

Saját felelősségünkre kijelentettük, hogy ez az értesülés minden bizonnyal téves.

Bratianu (Bratiano) válasza szerint akárhogy áll is a dolog, Romániával szánalomra méltó nyomorultként bánnak és nem szövetségesként, akinek joga van az igazságra. Ismételten szóvá tette, hogy mindeddig nem kaptunk fölhatalmazást annak kinyilvánítására, miszerint az 1916. évi szerződés[133] maradéktalanul érvényben van. Megerősítette, hogy amennyiben Románia e kérdésben nem nyer elégtételt, kormánya lemond.

Majd a következő nyilatkozatot adta át (lásd a nyilatkozat szövegét tartalmaz(ó) 10-12. sz. távirataimat[134] (elhalványult szó) (hibás írásjel)[135] táviratok Rómába és Washingtonba, amelyben...[136]

Az a feladatunk, hogy kormányunk legmegkülönböztetettebb figyelmét az alant fölsorolt megfontolásokra ráirányítsuk.

1. Azon körülmények között, melyekre fölösleges emlékeztetni, az antantnak nem állt módjában, hogy az 1916. augusztus 17-i szerződésben Romániának tett ígéreteit teljesítse. Először is elmaradt a szaloniki offenzíva, amelynek Románia hadba lépése előtt egy héttel kellet volna megindulnia. Ennek ellenére Románia - vállalt kötelezettségein túlmenően - a megállapodás szerinti időpontban, rendíthetetlen hűséggel és minden erejét latba vetve csatasorba állt. Azonfelül Oroszország teljes veresége után is folytatta a harcot, noha az antant (hibás írásjel)[137] biztosította az orosz kormány együttműködéséről, és annak ellenére, hogy ugyanezen orosz kormány hadat üzent neki, mivel a szövetségesek semmit sem tettek viszály megelőzésére vagy elsimítására.

2. Amint erre korábban már rámutattunk, teljes képtelenség Szerbia és Románia helyzetének összevetése. Először is Szerbia a háborúban szenvedő fél volt, míg Romániát mi vittük bele az antant-kötelezettségek ígéretével. Azután Szerbia mindig is kapcsolatban volt a szövetségesekkel, amelyek mind kormányát, mind hadseregét támogatták, míg a két ellenség szorításában vergődő Románia teljesen magára maradt, és - ahogy ezt minden szövetséges (képviselő) elismerte - semmiképpen nem volt abban a helyzetben, hogy csapatait Oroszországba vonja vissza.

3. A bukaresti békére[138] vonatkozóan - amelyre egyesek készek lennének hivatkozni, hogy kötelezettségeinket ily módon nyilvánítsák érvénytelennek - emlékeztetünk rá, hogy az soha nem emelkedett jogerőre, mivel nem alkotmányos parlament szavazta meg, a király soha nem szentesítette, és - az ellenség által alkalmazott minden megfélemlítést célzó intézkedés, valamint az ezek révén az országot sújtó szenvedések ellenére - ratifikálására sem került sor.

4. Álláspontunk az, hogy óvni kell kormányainkat azon személyiségektől, akiknek már hosszú hónapok óta semmi kapcsolatuk sincs országukkal, és megnyilatkozásaikat pártérdekek vagy titkolt személyes ambíciók fűtik.

Kormányainknak meg kell érteniük: ma arról van szó, hogy vajon az antant továbbra is megtartja befolyását ebben az országban, amely a körülmények hatalma folytán és ugyanakkor elveinknek köszönhetően is hamarosan 18 millió lakost számlál, vagy pedig elidegeníti magától egy olyan lépéssel, amelyet itt mindenki fölháborító igazságtalanságnak és a rosszindulat egyértelmű megnyilvánulásának bélyegezne.

Megerősítjük, hogy jelen körülmények között Bratianu (Bratiano) lemondása anarchiába taszítaná az országot, pontosan akkor, amikor kénytelenek vagyunk támogatását kérni a rend helyreállításához Oroszországban.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 84-87.

BERTHELOT TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 128

iratszám:59

irat típusa: 236/3. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: január 9. 23 óra 10.

(Érkezett: január 1. 3 óra)

1. Az a benyomásom, hogy a szövetségesek mostanában nem őszinték Romániához. A rendelkezésemre álló értesülések alapján úgy tűnik, Romániát a béketárgyalások bizonyos szakaszától távol kívánják tartani, és Szerbiától eltérő módon kívánják kezelni. Pedig nem szabad Romániának felróni, hogy békekötésre kényszerült. Szerbiánál kedvezőtlenebb helyzetben lévén, Romániának nem Franciaország állt a háta mögött, hogy befogadja sebesült katonáit, hanem a teljességgel ellenséges Oroszország. Az a tény sem szolgáltathat alapot félreállításához, hogy nem a világháború kitörésétől kezdve visel hadat. A megtámadott szerbek persze kénytelenek voltak védekezni, míg Románia önként csatlakozott az antanthoz.

Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a Bulgáriával kötött fegyverszünet aláírása óta mindvégig igazságtalannak mutatkozunk Romániával szemben:

A) Dobrudzsában eltűrtük, hogy bolgár ellenségeink román barátaink területén maradjanak. Még jelen pillanatban is (hibás írásjel)[139] tág teret enged a bolgárok zsarolásának, magáévá téve ügyüket a románokkal szemben, akiknek még most sincs joguk arra, hogy csapatokat küldjenek arra a földre, amely az övék. Ez egyszerűen megengedhetetlen.

B) A Bánságban semmibe véve az 1916-os román-francia-angol szerződést[140] hagytuk, hogy a szerbek megszállják a Bánságot, kegyetlenkedjenek a román fajú lakosokkal, sarcot vessenek ki rájuk, és megakadályozzák őket abban, hogy kifejezzék szándékukat a Romániával való egyesülésre.

C) Erdélyben a román megszállási övezet határát teljesen önkényes módon, kizárólag földrajzi szempontok alapján, az etnográfiai helyzet figyelembe vételének mellőzésével állapították meg.

Egészében véve, ha minden erőnket összeszedve arra törekedtünk volna, hogy a románokat hátrányos helyzetbe hozzuk évszázados ellenségeik - akik egyben a mi ellenségeink is -, a bolgárok és a magyarok javára, akkor sem csinálhattuk volna jobban.

Ez a viselkedés mindenkit fölháborít Romániában és súlyosan veszélyezteti az itt meghatározó szerepet játszó Franciaország helyzetét.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Franciaország jövője Keleten a küszöbön álló döntésektől függ. Ha a románok minden jogos kívánságának eleget teszünk, és ha ígéreteinket betartjuk, Romániából igazi francia gyarmat válik, 15 millió lakossal, ahol kereskedelmünket és iparunkat felvirágoztathatjuk, és ahol otthon érezhetjük magunkat.

Amennyiben viszont kötelezettségeinknek nem teszünk eleget, biztosra vehető, hogy az egyszerű román és erdélyi parasztok nem fogják megérteni, miért hagytuk cserben őket, és a franciaellenes pártok befolyása alá kerülnek majd, amelyek így könnyűszerrel győzedelmeskedhetnek, és Franciaország ellen felhozott állításaik is megalapozottnak tűnnek.

2. Párizsból azzal a nagyon határozott feladattal távoztam, hogy Romániát a mi oldalunkon vonjam be újból a háborúba: ezt sikeresen végrehajtottam. A kormány a fegyverszünet aláírása előtt újból hadat üzent Németországnak, és a mi oldalunkra állt. Én magam a francia csapatokkal átkeltem a Dunán.

Mivel a román király és kormány azt tették, amit kértem tőlük, úgy tűnik, a régi és nem az új szövetséges jogaira tarthatnak igényt. Amennyiben nem így lenne, helyzetem itt lehetetlenné válik, és visszahívásomat kell kérnem öntől, mert képtelen lennék felemelt fővel a király és a kormány elé állni, akik odaadó híveink, és mindent megtettek, amit Franciaország általam kért tőlük.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 94-101.

GRÓF KÁROLYI MIHÁLY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESHEZ, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 130

iratszám:60

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. január 11.

Alezredes úr!

A nép 1918. november 16-i döntésének megfelelően a Magyar Köztársaság kormánya elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül nemzetgyűlést hív össze.

Az 1918. évi első törvényben a magyar kormány, a ráruházott állami főhatalommal élve, a nemzetgyűlési választásokra megadta a választójogot minden huszonegyedik életévét betöltött, legalább hat éve magyar állampolgárságú férfinak és minden huszonnegyedik életévét betöltött, legalább hat éve magyar állampolgárságú nőnek, aki az országban használatos valamelyik nyelven beszélni és írni tud.

A nemzetgyűlés összehívását a Magyar Köztársaság kormánya legsürgősebb feladatának tekinti, mivel az országban jelenleg nem működik a kormány felügyeletét ellátó törvényhozó szerv. A nép 1918. november 16-i döntésének értelmében a régi képviselőház és a főrendiház haladéktalanul föloszlott és beszüntette működését. E két ház már régen elvesztette minden kapcsolatát az ország valóságos gondolkozásmódját képviselő közvéleménnyel, tekintettel arra, hogy ennek a rendszernek tulajdonítják a háborús politikát és a nemzetiségi elnyomást, amely egyik legfontosabb kiváltó oka volt a mostani európai válságnak.

Ilyen körülmények között a magyar kormány csak új törvényhozó szervekkel képes megvalósítani békére törekvő és demokratikus politikáját. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a népakarat akadály nélkül megnyilatkozhasson.

Ezzel szemben a cseh, román és szerb csapatok a magyar állam területének nagy részét tiltakozásunk ellenére megszállták, megsértve az 1918. november 13-án megkötött fegyverszüneti egyezményt; e csapatok a demarkációs vonalon belül is megsértik a konvenciót, megakadályozva a Magyar Köztársaság kormányát abban, hogy az I. és a XVII. cikkely előírásainak megfelelően[141] irányítsa az ország belső, polgári közigazgatását.

Mivel fentiekből következően a nemzetgyűlés összehívása a Magyar Köztársaság kormánya számára nemcsak kötelesség, de létkérdés is, kérem önt, Alezredes úr, szíveskedjék továbbítani a keleti szövetséges hadseregek parancsnokának[142] azon kívánságunkat, mely szerint a magyar állam területét megszállva tartó csapatok megfelelő utasítást kapjanak, hogy ne akadályozzák a nemzetgyűlési képviselők megválasztását és segítsék e választásokat. Kérjük, ugyanakkor azt is közölje a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokával, hogy a Magyar Köztársaság kormányának álláspontja szerint amennyiben a megszálló csapatok a megszállt területeken megakadályoznák a képviselők országos megválasztását, hiányos nemzetgyűlés ül majd össze, amiért a magyar kormány semmilyen felelősséget sem vállal.

Kérem, Alezredes úr, szíveskedjék ismertetni velem a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokának válaszát.

Kérem, Alezredes úr, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/2.

HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG FŐPARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 131

iratszám:61[143]

irat típusa: 998/2B sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1919. január 11.

Először. - Országos válság, szénhiány, élelmiszerkészletek csökkenése és bolsevik üzelmek okozta magyarországi nyugtalanság tovább fokozódik.

Másodszor. - Misszió helyzete nehéz, sőt veszélyeztetett. Sajtóhadjárat és bizonyos körök által terjesztett nézetek általános elégedetlenséget misszióra igyekeznek irányítani.

Harmadszor. - Magyar Fegyverszüneti Bizottság levelezése szemtelenné vált, és konvencióban előírt anyagok szállítását akadályozó rosszakarat napról napra nyilvánvalóbb.

Negyedszer. - Különben a cseh-szlovákoknak biztosított helyzet, Berthelot tábornoknak konvenció szellemével ellentétes követelőzései nagymértékben hozzájárultak ellenőrző bizottság helyzetének megromlásához.

Ötödször. - Amennyiben Budapestnek komolyabb szövetséges erők által végrehajtandó megszállásáról nem történik határozat, kénytelen leszek misszió esetleges bezárását fontolóra venni, mivel biztonsága veszélyben forog és tekintélye egyre csökken.

Egyébként tisztában kell lennünk azzal, hogy megszállás mind nehezebb, tekintettel bolsevizmus előretörésére és rendelkezésre álló állomány csökkenésére, minek következtében legfeljebb egy hadosztály bevetésére nyílik lehetőség.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/3

HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 132

iratszám:62

irat típusa: 1019/2B. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 12.

Válasz 269/2[144] és 230/3[145]-ra.

Először. - 776/2[146]-es táviratomban egyáltalán nem volt szó a román megszállási zóna csökkentéséről vagy kiterjesztéséről, hanem arról, hogy végérvényesen ki kell jelölni a főparancsnok[147] által meghatározott demarkációs vonalat, amely mind ez ideig csak kis méretarányú térképen szerepelt, ezért pontos megállapítása szükséges.

Másodszor. - A demarkációs vonal meghatározása nem önkényesen, hanem a november 13-i egyezmény[148] pillanatában érvényes katonai helyzetnek megfelelően történt, módosítani azt nem lett volna szabad, mivel az ön által fölhozott etnográfiai kérdésben döntésre egyedül a békekongresszus illetékes.

Harmadszor. - Önnek az utazása során foganatosított intézkedéseiről Vix alezredes csak a budapesti misszióhoz tartozó Vierne százados visszatérését követően szerzett tudomást, így az alezredes - aki a főparancsnok utasításának megfelelően csak ez utóbbinak és nekem van alárendelve - befejezett tényekkel találta szembe magát, az ebből fakadó összes kellemetlenséggel együtt.

Negyedszer. - A Temesvárott szerzett helyszíni tapasztalataim birtokában egyetértek önnel abban, hogy stratégiai pontok megszállását egyedül francia csapatok hajthatják végre, és abban is, hogy román csapatok megjelenése csak újabb incidensek kirobbanásához vezet, olyanokhoz, mint amilyenek Aradon történtek az ön utazásának idején. Ám a megszállás, amiről ön beszél, úgy tűnik, nem egyéb Magyarország megszállásánál, amit a francia kormány mindig is visszautasított, és amely - hasonlóképpen a nem megszállt magyar területekre irányuló kivitel megtiltását célzó intézkedésünkhöz - ellentétes a november 13-i konvencióval.

Ötödször. - Az így kialakult helyzet súlyos következményekkel jár. Miközben a francia parancsnokságra a részemre továbbított utasítások közvetítő szerepet bíznak, a románoknak a francia parancsnokság támogatásával végrehajtott túl korai előrenyomulása minden követelőzés igazolására alapot szolgáltat.

Végül: Vix-misszió egyre nehezebb helyzetben van, és bizonyos események - ezekről tájékoztatást nem kapott - olyan reakciókat váltanak ki, melyek veszélybe sodorhatják, ezért arra késztetnek, hogy visszahívását fontolóra vegyem.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/5.

HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 133

iratszám:63

irat típusa: 1031/2B. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1919. január 13.

Válasz Berthelot tábornok 2 jelentését továbbító, szám nélküli táviratára.[149]

Először. - Első távirati jelentés.

1. Berthelot tábornok beleavatkozott magyar közigazgatásba, nem törődve az általa elrendelt intézkedéseknek az ország többi részében kiváltott esetleges következményeivel. A központi kormányt megfosztva gazdasági erőforrásaitól szét akarta zúzni a központi hatalmat, melyet ő anarchiának nevez, nem mérlegelve, hogy ezen intézkedések legelső eredménye a bolsevizmus térnyerésének felgyorsulása lesz Budapesten.

Az aradi megmozdulások valódi értelmét már világossá tettem az ön számára.

Ezekkel valószínűleg kapcsolatba hozható egy francia egyenruhába öltözött, az elfogulatlan francia tiszteket engesztelhetetlenségével meghökkentő román tiszt jelenléte Berthelot tábornok tisztjei között.

2. Berthelot tábornok beszámolójából egyáltalán nem tűnik ki, hogy a magyarok megsértették volna a konvenciót, amelyet a tábornok önkényesnek nyilvánít és megváltoztatását akarja elérni.

3. A Berthelot tábornok által elrendelt intézkedések, az általa előterjesztett kívánságok, ahogy ezt ő maga is hajlandó elismerni, nem egy esetben káros következményekkel járnak, amennyiben

- megsértenek egy, a főparancsnok[150] által aláírt egyezményt;

- következményeikben károsak és veszélyt jelentenek a budapesti szövetséges misszió helyzetére;

- akadályoznak bennünket mérséklő feladatkörünk betöltésében, mivel alátámasztják azoknak minden követelését, akiknek szeme láttára kebelez be Románia egy francia tábornok támogatásával olyan területeket, melyekről egyedül a békekonferencia rendelkezhet;

- nyilvánvalóvá teszik a magyar kormány számára a hadvezetésben nálunk kialakult kettősséget, amelyet az feltétlenül ki fog használni.

Másodszor. - Második távirat.

Az összes keringő híresztelés közül - és e téren, úgy látszik, a románok tartják a csúcsot - egy sem tűnik valószínűtlenebbnek, mint a hadsereg újjászervezése, hogy újra felvegye a harcot a csehekkel és a románokkal.

A magyar hadsereg tehetelensége kellőképpen igazolást nyert a Mackensen-féle hadsereggel szemben, az országban uralkodó fejetlenség lehetetlenné teszi hadsereg fölállítását, kormány minduntalan hozzánk folyamodik, tartsuk fenn a rendet Budapesten, sőt már a cseh-szlovákokat is megkereste.

Harmadszor.- Ami a Mackensen-hadsereg által elvitt vasúti anyagot illeti, Németország ellen kell föllépni, amelyet teljes felelősség terhel, és nem Magyarország ellen, amely jelentős mennyiségű anyagot hagyott cseh-szlovák, román és jugo-szláv kézen, és ezenfölül át kell még adnia 2000 vasúti kocsit, 100 mozdonyt, valamint keskeny nyomtávú vasúti anyagot.

Negyedszer. - Vix alezredes Berthelot tábornok intézkedéseiről csak Vierne kapitány[151] visszatértével szerzett tudomást, akit egészen más feladattal irányítottak a körzetbe. Ezután fölkérte Berthelot tábornokot a kiadott parancsok visszavonására. Mivel utóbbi ezt visszautasította, kérem önt, szólítsa föl, tartsa magát szigorúan a hatásköréhez úgy, amint azt ön velem 0324. sz. december 23-án kelt táviratában[152] ismertette.

Egy magyarországi beavatkozást - amire már több ízben is javaslatot tettem - egyáltalán nem ellenzek, de ahhoz a kormány fölhatalmazása szükséges, valamint az, hogy az intervenció a szövetségesek akciója, nem pedig faji követelések idő előtti megnyilvánulása legyen.

Ötödször. - Amint arról 5283/3. sz. december 27-i jelentésemben[153] már említést tettem, kívánatos, hogy bukaresti képviselőink mérsékletre szólítsanak föl. A románok jogtalan területfoglalásukkal, amellyel a békekonferenciát befejezett tények elé akarják állítani, a lehető legrosszabb példát szolgáltatják.

Mindenki előtt világos, Belgrádban különösképpen, hogy e magatartás ösztönzője, ha ugyan nem felbujtója a francia parancsnokság, ezért egyre nehezebb a szerbeket a Bánságban vagy Olaszországgal szemben engedményekre bírni.

levéltári jelzet: AG.20N498 c/76. d/2.

LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK

irat FDD száma: 134

iratszám:64

irat típusa: 28-29. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 13. 22 óra 35.

Bukarestből a következő tájékoztatást kaptam:

A román kormányhoz általam továbbított nyilatkozattervezet tartalma kormánykörökben élénk nyugtalanságot váltott ki. A román kormány egyértelmű elutasításának adott hangot Antonescunak /Antonesco/ a hozzá eljuttatott biztosítékait illetően. A kormány megítélése szerint, melynek indoklását 884. és 894. sz. táviratomban[154] foglaltam össze, az 1916. augusztus 17-i szerződés[155] jog szerint sem vesztette hatályát. Brătianu /Bratiano/ kijelentette, hogy amennyiben a szövetségesek nem fogadják el ezt az álláspontot, kormánya kénytelen lesz lemondani.

Romániában mindenáron el kell kerülnünk a válságot, amelyért a közvélemény a felelősséget a szövetségesekre hárítaná.

Egy ilyen válság, tekintve a jelenlegi nyomorúságos állapotokat, a minden oldalról fenyegető bolsevizmus karjába taszítaná az országot pontosan akkor, amikor segítsége számunkra nélkülözhetetlen az orosz anarchizmus ellen folytatott harcban.

Ezen észrevétel rendkívüli módon meglepte az angol követet, akit nyugtalanít a szövetségesek magatartásáért az angol kormányt, nem pedig Franciaországot felelőssé tevő román vélemény, ezért sietve táviratot menesztett Londonba új megoldást sürgetve, mielőtt a kérdésben követendő magatartást illetően végérvényes döntés születne.

Valójában mindenekelőtt eljárási és formai kérdésről van szó. A román korm. erkölcsileg igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az 1916-os szerződést érvényben levőnek ismerjék el. A Brătianuval /Bratiano/ folytatott eszmecserék során az a véleményem alakult ki, hogy amennyiben ennek a lehetősége fönnáll, nem fog elzárkózni az engedményektől, különösképpen ami a bánsági szerbeket illeti.

Mindent elkövetek, hogy ez utóbbi kérdésben Brătianu elfogadja a szövetségesek döntőbíráskodását. Véleményem szerint ebben az irányban kell keresnünk a szerbek követeléseinek és a románok - ne feledjük, igen nagyfokú - érzékenységének összeegyeztetését lehetővé tevő megoldást.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az összes kelet-európai ország közül, beleértve Jugo-Szláviát is, Franciaország számára mind gazdasági, mind politikai szempontból Románia fogja jelenteni a legbiztosabb támaszt, feltéve, ha politikánk meghozza gyümölcsét. Ez szilárd meggyőződésem.

Ezért tehát itt feltétlenül szükséges annak a véleménynek a fönntartása, hogy amennyiben Románia nehézségekkel találja magát szemben, azokat mások támasztották, és leküzdésükhöz elengedhetetlen a mi támogatásunk.

AD Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 111-112.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 135

iratszám:65[156]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: (kelet nélkül)

Ezennel válaszolok január 11-i, 236/3. sz. táviratára.[157]

Táviratában nem elégszik meg a román közvélemény és fölötte érzett nyugtalanságának ismertetésével, de egyben rosszallását fejezi ki a francia kormány politikája iránt, és felsorolja az ellene javasolt megoldásokat.

A francia kormánynak a Romániával kapcsolatos politikáját egyszerre határozza meg a jogi helyzet, a román nép iránt érzett hagyományos rokonszenvünk, valamint annak a szükségessége, hogy megőrizzük teljes egyetértésünket szövetségeseinkkel és ne sértsük meg őket jogaikban. Soha nem hanyagoltuk el kötelezettségeink betartását, álláspontunkat minden esetben őszintén föltártuk a román kormány előtt, és kárára soha nem támogattuk a bolgárokat vagy a magyarokat, vagyis az ellenséget.

A központi hatalmakkal folytatott egyezkedéseire Romániának mentségül szolgál súlyos belső helyzete, valamint Oroszország ellenséges magatartása, illetve fölbomlása. Az igazság azonban mégis csak az, hogy ismételt figyelmeztetésünk ellenére aláírta ellenségeinkkel a bukaresti egyezményt,[158] érvénytelennek nyilvánítva ezzel a szövetségesekkel 1916-ban megkötött szerződést.[159]

Mindeme tényezőket figyelembe véve, a szövetségesek közös elhatározással úgy döntöttek, hogy Románia a békekonferencián a többi kisebb szövetséges állammal Görögország, Szerbia, Belgium stb.) egyenrangú félként vehet részt.

Ugyanakkor azon tény, hogy a központi hatalmakkal 1918-ban aláírt bukaresti egyezmény következtében az 1916-os szerződés hatályát vesztette, jogilag nem vitatható; a szövetségesek mindamellett készek arra, hogy a békekonferencián a területi kérdések rendezésekor a román követelések alapjának az 1916. évi szerződést tekintsék. E szerződés fölújítása egyébként semmi jelentőséggel nem bír, hiszen az érdekelt államok közötti határok végleges kijelölésében egyedül a kongresszus illetékes. Alapvető céljait illetően Románia mindenképpen élvezi Franciaország cselekvő rokonszenvét.

Ami a Dobrudzsára, Bánságra, Erdélyre vonatkozó, ön által kifogásolt döntéseket illeti, állításai ez esetben sem veszik jobban figyelembe a tényeket és a jogi helyzetet.

1. Dobrudzsa: A bukaresti egyezmény érvénytelenítésére (amely kormánya szerint följogosította Romániát arra, hogy újra birtokba vegye 1914-es határait) csak a Németországgal való szakítást követően kerülhetett sor, és mivel e szakítás a bolgár fegyverszünet[160] után következett be, annak pontjait nem befolyásolhatta. A francia kormány a lehető legnagyobb mértékben igyekezett a román kívánságokat figyelembe venni, amikor Dobrudzsába szövetséges csapatokat irányított, és Bukarest tudomására hozta, hogy a területek megszállása minden jogi kérdést fönntart.

2. Bánság: A Bánság kérdését a népek önrendelkezési jogának általános elvei alapján kell megoldani. Hogy ne kelljen a román etnográfiai jogokat föláldozni, tétovázás nélkül visszavontuk a hadműveletek során a Bánságot elfoglaló szerb csapatokat, amelyeknek helyét a középső részen Henrys tábornok egységei foglalták el, a végső döntésnek a konferencia számára való ugyanazon fenntartásával.

3. Erdély: E térség határainak megállapítását a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoka[161] a fönnálló helyzet kívánalmainak, valamint katonai megfontolásoknak megfelelően végezte el, amelyek átértékelésére az ön észrevételeinek Franchet ďEsperey tábornok elé terjesztését követően lehetőség nyílik.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 116-117.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 136

iratszám:66[162]

irat típusa: 1169/BS/3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 15.

Válasz az ön 236/3. sz. január 9-i táviratára.[163]

A szövetségesek egyetértenek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintsék, és a békekonferencián ennek megfelelően kezeljék. Ugyanannyi küldött részvételét tették lehetővé számára, mint Belgiumnak és Szerbiának, vagyis olyan államoknak, amelyek a háború kitörésétől annak befejezéséig szünet nélkül küzdöttek Németország és Ausztria-Magyarország ellenségeinek oldalán. Stop. Ekképpen a szövetségesek kiváltságos bánásmódban részesítik Romániát, hiszen az ország kapitulált, érvénytelenítve ezzel az 1916-ban megkötött szerződést, amelynek következtében a szövetséges államok sorába lépett. Stop.

Az ön állításával ellentétben, a szerződés hatályának megszűnése jogilag nem kétséges. Stop. Mind szövetségeseinknek, mind magunknak ez a határozott véleményünk, és szó sem lehet arról, hogy betű szerint újfent érvényesnek tekintsük azon szerződést, amelyet a román kormány ismételt kérésünk dacára saját maga tépett szét. Stop. Egyébként sincs arra mód, hogy az időközben bekövetkezett eseményeket figyelmen kívül hagyjuk, és semmiképpen sem elhanyagolható az a tény, hogy Besszarábia kérdésének rendezése Románia javára valósul meg. Mindez nem ok arra, hogy a békekonferencia elé kerülő területi kérdések megvitatásakor ne az 1916-os szerződést[164] vegyük a román követelések alapjául, ám e tekintetben a döntés joga egyedül a konferenciát illeti. Stop.

Azon állítás tehát, mely szerint a szövetségesek nem őszinték Romániához és ellenségeinek kedveznek, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, és hogy ön ilyesmit hangoztat, számomra egyszerűen fölfoghatatlan. Az ön által kifogásolt, Dobrudzsát, Bánságot, Erdélyt érintő döntések semmiképp sem olyan jellegűek, amint azt ön állítja, és vonatkozó kijelentései de facto és de jure alaptalanok.

Először. - Dobrudzsa: A francia kormány a lehető legnagyobb mértékben igyekezett a román kívánságokat figyelembe venni, amikor Dobrudzsába szövetséges csapatokat irányított, és Bukarest tudomására hozta, hogy a területek megszállása a végleges rendezés egész kérdéskörét fönntartja. Többet tenni nem állt módjában, mivel a bolgár fegyverszünet megkötésekor[165] Románia még nem lépett újra be a háborúba, és ekkor a bukaresti szerződés még nem vesztette hatályát.

Másodszor. - Bánság: Hogy a megalapozott román követeléseket védelmezzük, tétovázás nélkül visszavontuk a hadműveletek során a Bánságot elfoglaló szerb csapatokat, amelyeknek helyét a középső részen Henrys tábornok egységei foglalták el, de a békekonferencia döntése előtt nem tekinthetjük a két szövetséges állam valamelyikének követelésére véglegesen lezártnak a kérdést.

Harmadszor. - Erdély: E térség határainak megállapítását ideiglenes jelleggel a keleti hadsereg főparancsnoka[166] a fönnálló helyzet kívánalmainak, valamint katonai megfontolásoknak megfelelően végezte el, amelyek átértékelésére az ön észrevételeinek Franchet ďEsperey tábornok elé terjesztését követően lehetőség nyílik.

Következésképpen a román vádaskodások minden alapot nélkülöznek. Ezt önnek elsőként kellene elismernie, kinyilatkoztatnia és a vádaskodásokat hamisnak bélyegeznie ahelyett, hogy tűrhetetlen módon szószólójukként lép föl, bátorítja őket, és Franciaország, valamint szövetségeseinek politikáját ócsárolja.

Amennyiben fönti kérdéseket illetően továbbra is kormányáétól eltérő nézeteket vall, természetesen jogában áll visszahívását kérni.[167]

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 123-125.

JEGYZÉK BUDAPEST MEGSZÁLLÁSÁNAK LEHETETLEN VOLTÁRÓL

irat FDD száma: 137

iratszám:67

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 16.

A 3. frontiroda főnöke, Rondeleux ezredes ma este adta át az európai ügyek aligazgatójának a mellékelt levelet, amelyből kitűnik, hogy a hadügyminiszter, noha tisztában van a budapesti helyzet súlyosságával, határozottan elveti a város megszállásának gondolatát.

Döntésének indítékai a francia csapatok létszámának csökkenésében, valamint abban az aggodalomban keresendők, hogy amennyiben az efféle feladatokat mindig a francia egységekre bízzák, úgy az nemcsak katonai szempontból lesz hátrányos - tekintettel a csapatok szétszóródására -, de katonáink körében is elégedetlenséget fog kiváltani.

A hadügyminisztériumban attól is tartanak, hogy a Budapest (Budapesth) megszállására fölhozott indokok esetleg egyéb érzékeny pontok - Bécs, Teschen, mi több, Berlin - megszállásához vezethetnek, megint csak kizárólagosan francia egységek igénybevételével.

Ezért helyénvaló itt emlékeztetni arra, hogy Foch marsall két hadosztály Lengyelországba (vagy Galíciába) vezénylését fogja javasolni, amiből az egyik amerikai, a másik szövetségesközi - vagyis egy-egy francia, angol, illetve olasz ezredből fölállított - egység lesz.

Egy ilyenfajta megoldás talán Budapest esetében is beválna. Azt szükséges tisztázni, vajon a szövetségesek hagyják-e, hogy a magyarországi forradalom anarchiává fajuljon. Amennyiben a Vix-misszió és a semleges konzulátusok zavargások áldozataivá válnak, kénytelenek leszünk belátni, értelmetlen dolog megtorlással fenyegetni egy teljességgel tehetetlen kormányt. Franchet ďEsperey-nek a vasutak kézbekerítésére irányuló javaslata is kivitelezhetetlenné válik. Megszűnik a közellátás, és egy ilyen fölbolydult országban a szövetségesek már senkire sem számíthatnak, így lehetséges, hogy az összeköttetés fönntartása, valamint az általuk megszállt stratégiai pontok megőrzése érdekében újabb hadműveletekre kényszerülnek.

Úgy tűnik, a kérdést föl lehetne tenni a jelenleg Párizsban tartózkodó szövetséges kormányfőknek, hogy kiderüljön, hajlandóak lennének-e fontolóra venni Budapest közös megszállását a föntebb Lengyelországra megadott föltételek mellett, de természetesen jóval kisebb erőkkel.[168]

DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 139

iratszám:68

irat típusa: 1113/2B. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 17.

I. Gróf Károlyitól levél érkezett, amelynek lényege a következő:

"Magyar kormány elhatározta, legrövidebb időn belül nemzetgyűlést hív össze. Mivel az országnak nincs törvényhozó szerve, szükséges e testületek megújítása, valamint az, hogy a nép szabadon nyilváníthassa ki akaratát. Magyarország területének nagy részét katonaság szállta meg, amely még demarkációs övezetben is megakadályozza magyar kormányt polgári közigazgatás irányításában, megsértve ezzel november 13-i egyezmény[169] I. és XVII. cikkelyét.

Magyar kormány kéri szöv. hds-gek főpk-át,[170] megszálló csapatok kapjanak utasítást, hogy ne akadályozzák a nemzetgyűlési képviselők megválasztását, ugyanakkor kifejti, amennyiben csapatok nem teszik lehetővé általános választásokat, nemzetgyűlés hiányos lesz, amiért kormány semmilyen felelősséget sem vállal."

II. Kérés teljesíthetetlennek tűnik, mivel előre befolyásolná vitás területjuttatások kérdését, és jelen helyzetben esetleg zavargásokat válthatna ki.

III. Kérem, döntéséről táviratilag értesítsen.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/3.

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 140

iratszám:69

irat típusa: 267/2S sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. január 18. 15 óra 20.

Válasz az 1919. január l7-i 1103/2B-re.[171]

Primo - Erdélyi magyar főkormánybiztost, Apáthy doktort január 16-án Kolozsvárott (Kolosvar) román katonaság következő indokok alapján letartóztatta:

a) Bolsevik propaganda Erdélybe eljuttatott röplapok segítségével.

b) Általa fölbujtott zilahi magyar egységek támadása Cigányinál (Czigany) román katonavonat ellen: támadás során 9 román katona vesztette életét, 25 megsebesült.

c) Csucsa - Nagyvárad közötti vasútvonal szétrombolása.

Másodszor - Apáthy doktort Kolozsvárról (Kolosvar) Nagyszebenbe (Hermanstadt) szállították, ahol felügyelet alatt tartják.

Harmadszor - Magyar kormány nem készül megtorló intézkedésekre, de vizsgálatot kér francia tiszt vezetésével, valamint Apáthy doktor szabadon bocsátását.

Negyedszer - E vizsgálatra szükség van, mivel a románok által Apáthynak fölrótt cselekmények megerősítésre szorulnak.

Ötödször - Másrészről magából e cselekmények puszta megállapításából az következik, hogy a magyar hatóságokat a demarkációs vonaltól nyugatra igen távol eső Zilah környékén támadó román hatóságok továbbra is - az e tárgyban tett figyelmeztetések ellenére - szándékosan megsértik a fegyverszüneti egyezményt.

Hatodszor - Ameil százados január 19-én Kolozsvárra (Kolosvar) és Nagyszebenbe utazik, hogy vizsgálatot folytasson az Apáthy doktor ellen fölhozott vádakat illetően, de nekem már most az a véleményem, hogy Berthelot tábornokot értesíteni kell a kialakult helyzetről.

Hetedszer - Az ígéretek ellenére a román hadsereg által megszállt stratégiai pontok egyikére sem küldtek ki francia tiszteket.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d./5.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA

irat FDD száma: 145

iratszám:70[172]

irat típusa: 6688/3. sz. távirat.

keltezési hely: Szaloniki,

keltezési idő: 1919. január 22.

Válasz 217/3-ra[173] és 288/2-re.[174]

1. Mivel a fegyverszünetet Magyarországgal a szövetségesek nevében kötöttük, annak fölmondására nem vagyok jogosult. Egyébként magyar kormánynak fegyverszüneti előírások végrehajtásában tanúsított általános magatartása nem indokolja e lépést, amely a már amúgy is ingatag Károlyi-kormány helyzetét végérvényesen lehetetlenné téve anarchiába taszítaná az országot.

2. Amikor hagytam, hogy románok megszállják Kolozsvárt (Klausenbourg), szem előtt tartottam követeléseiket, amelyeknek egészéről egyébként továbbra is békekonferencia illetékes dönteni. Amennyiben szükséges, kész vagyok még további pontok megszállását részükre lehetővé tenni, ám csak avval a feltétellel, hogy tudatják velem indokaikat.

Mindamellett úgy tartom, románok jelenlegi magatartása, amely arra irányul, hogy általam szövetségesek nevében aláírt egyezményt be nem tartva önállóan cselekedjenek és elébe menjenek békekonferencia döntéseinek, magyar központi hatalom lejáratásával határozottan elősegíti bolsevizmus térnyerését. Más szövetségesek e magatartást igen bosszantónak tartják és véleményüknek hangot is adnak, különösen a szerbek, akik erre való hivatkozással emelnek kifogást Bánság egy részének kiürítése ellen.

3. Másrészről Magyarországon szerzett értesüléseim szerint magyar hadsereg Románia ellen való újjászervezéséről szóló hírek minden valószínűséget nélkülöznek, ugyanis országban uralkodó fejetlenség minden ilyen irányú kísérletet lehetetlenné tesz.

4. Így tehát jelenleg román csapatok minden újabb nyugati irányú mozgását közérdekre nézve károsnak ítélem.

Egyébként e csapatok tudtomon kívül jelentős előrenyomulást hajtottak végre, amit körülmények nem indokolnak. Az előrenyomulást le kell állítani, mivel indokolatlanul veszélyezteti budapesti misszió helyzetét, melynek működtetése szükségképpen rám hárul minden, a fegyverszüneti szerződés cikkelyeinek módosítását célzó intézkedést megelőzően.

5. Végül Mackensen-hadsereg szállításánál - melyet magyar kormány csakugyan ellenzett - használt vasúti anyagot nem Magyarország, hanem Németország tartozik visszaadni Romániának.

levéltári jelzet: AG.20N727 c/40. d/4.

DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 147

iratszám:71

irat típusa: 1218/2B sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 22.

I. - Vix alezredes december 21-én a következőket sürgönyözte:

"Először. - Cseh-szlovákok több ponton átlépték a 6448/3. sz. szaloniki táviratot[175] megismétlő 1918. december 23-i, 607/2B sz. sürgönyben[176] kijelölt demarkációs vonalat. Az Ipolyon átkelve elfoglalták Upeket (Uport?) [talán Füleket] valamint Satoralya [Sátoraljaújhely, de valójában Salgótarján] környékét.

Másodszor. - Ez ügyben több figyelmeztetést intéztem hozzájuk felszólítva őket egységeik visszavonására a kijelölt vonaltól északra. A figyelmeztetéseknek nem volt semmi foganatja.

Harmadszor. - Mai, újabb figyelmeztetésemre közölték, hogy e csapatmozdulatokat a cseh-szlovák fegyveres erők főparancsnoka, az olasz Piccioni tábornok utasítására rendelték el.

Negyedszer. - Válaszul közöltem, efféle érveket mindaddig nem vehetek figyelembe, amíg illetékes hatóságtól arra parancsot nem kapok, és határozottan fölszólítottam őket csapataiknak a jogtalanul elfoglalt területről való azonnali kivonására.

Ötödször. - Szeretném szóvá tenni mind cseh-szlovák, mind román szövetségeseink magatartását, akik csak azért folyamodnak a szövetségesek támogatásáért, hogy hódító törekvéseiknek érvényt szerezzenek, és nem hajlandók az emiatt hozzájuk intézett figyelmeztetéseket tudomásul venni."

II. - Mivel nem ismerem Piccioni tábornokot, Vix alezredeshez fordulok felvilágosításért, melynek érkeztével tájékoztatom önt.

levéltári jelzet: AG.20N498 c/76. d/2.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 151

iratszám:72

irat típusa: 774 /BS 3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 24.

Megkaptam a január 3-i, 464 BS/3. sz. táviratomban[177] kifejtett, a román kormánnyal szemben tanúsítandó viselkedésére vonatkozó utasításaimmal kapcsolatos észrevételeit.

Ön előre fölajánlotta lemondását arra az esetre, ha nem osztanám a véleményét: kifejtettem, hogy nem osztom az ön véleményét, és ennek okait is föltártam; természetesen azt is hozzáfűzve, hogy senki nem kényszeríti jelenlegi tisztjének ellátására, amivel azt szándékoztam tudomására hozni, minden körülmények között ragaszkodom ahhoz, hogy ön megőrizhesse teljes szabadságát. Most pedig ön egy "ha" megjegyzéssel feltételes lemondást ajánl föl, mely a szerepekbe való beavatkozást jelent: ez olyan helyzet, amit nem fogadhatok el. Ha nem bírná bizalmamat, tudomására hoznám és visszahívnám önt. Távozását nem én, ön vetette föl. Ha egy napon úgy ítéli, képtelen a francia kormány politikáját szolgálni, a döntés önt illeti majd, anélkül, hogy az én felelősségem fölvetődne.

Ezek után, a helyzet tisztázása érdekében, be kell önnek számolnom arról, hogy Bratianu (Bratiano) fölkeresett, és nagyjából mindazt előadta a saját szája íze szerint, amit ön nekem táviratában a román kérdésről elmondott. Több fenntartásom is lett volna, melyeknek megtételétől végül is eltekintettem, mivel komolyan arra kért, hallgatnám meg egy órán keresztül. Az egyetlen kérés, amellyel ma önhöz fordulok az, hogy igyekezzék a román követeléseket pártatlan megítélésnek alávetni. Bratianu (Bratiano) nem áll messze attól, hogy az antantot vádolja, és a saját maga által elkövetett oly súlyos hibákért a felelősséget ráhárítsa.

Hagyjuk meg neki az effajta viták kiváltságát!

Hamarosan megkapja a későbbiekben sorra kerülő dél-oroszországi hadműveletére vonatkozó utasításokat.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-1940. Roumanie vol. 32, ff. 129-130

DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

iratszám:73

irat típusa: 1 345/2B sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1919. január 28.

A 1337/2B sz. távirat teljes szövegének megismétlése:

,,1. Stratégiai okokból jóváhagyom a Berthelot tábornok és Apáthy kormánybiztos által megkötött, Erdély román megszállását a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig engedélyező egyezményt.

2. Jóváhagyásomról budapesti misszió értesítse kormányt, de november 13-i fegyverszüneti egyezmény[178] módosítása fölösleges.

3. Közlöm önnel, január 21-én elrendeltem minden újabb erdélyi román előrenyomulás leállítását, valamint azt, hogy Erdélyi Nemzeti Tanács Berthelot tábornok közvetítésével kérést intézett hozzám, engedélyezzem Nagyvárad és Szatmárnémeti román megszállását.[179] Az engedélyt nem adtam meg.

Kérem, tájékozódjon budapesti missziónál e két városban uralkodó helyzetről, mivel - a Román Nemzeti Bizottság állítása szerint - azokban magyarok által eltűrt bolsevik propaganda hatására zavargások törtek ki."

levéltári jelzet: AG.20N498 c/72. d/2.

DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 155

iratszám:74

irat típusa: 1349/2B sz. távirat. Nagyon sürgős

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1919. január 28.

I. Vix alezr. írja 536/2S sz. táviratában:

1. A román ügyekkel csak Ameil százados visszatérte után leszek teljesen tisztában, távirati közleményekkel csak nehezen lehet a kérdés minden részletét megvizsgáltam.

2. Ameil tudósításaiból az derül ki, hogy a románok az általam új vonalként javasolt Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalon túl elfoglalták Máramarossziget, Zilah, Csucsa, Zám stratégiai pontokat.

3. E pontok megszállásakor Zilahon és Csucsán véres összetűzések robbantak ki, amelyekről egyelőre semmi közelebbit nem tudok.

4. A román hatóságok föllépését az inkább mérsékelt, ám kétbalkezes Román

Nemzeti Tanács provokálja.

5. A Román Nemzeti Tanács októberben, Erdély függetlenségének kinyilvánítását követően, Nagyszebenben alakult. A Magyarországtól elcsatolt Erdély függetlenségét állítólag Károlyi a fegyverszünet aláírása előtt, november 3-án elismerte.[180]

Miután a december l-jén Alba Iulián, másképpen Gyulafehérvárt megtartott nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, a Nemzeti Tanács követeli a határozat végrehajtását: ez az oka a mostani összeütközéseknek.

6. Addig is, ameddig a békekonferencia határoz a kérdésben, erélyes föllépéssel a románokat kényszeríteni kellene egy olyan vonal elfogadására, amelyet semmilyen ürüggyel sem léphetnének át. A döntést hátráitató minden késlekedés a helyzet súlyosbodását idézheti elő."

II. Erdély függetlenségének elismerése új elem, ami sok mindent megmagyaráz, és újabb intézkedések mérlegelését teszi szükségessé.

III. Elrendelem, hogy Vix alezr. kérjen részletes felvilágosítást a magyar kormánytól és szerezzen be minden szükséges információt.

IV. Vix alezr. új demarkációs vonal kijelölését javasolja, amelyet a továbbiakban a románok nem léphetnének át.

V. Részemről már most elvetem e javaslatot, és miután minden adatot beszereztem, saját javaslatot nyújtok be Önnek.

Ugyanakkor úgy vélem, azonnali intézkedésre van szükség, mivel Erdélyben a jelenlegi helyzet nem tartható fönn.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/5.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ÉS BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 157

iratszám:75[181]

irat típusa: 897 BS/3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. január 28.

A szövetséges kormányok által Oroszország ügyében hozott határozatok, valamint a cselekvés és a vezetés egysége megőrzésének igénye keleten a korábbi utasítások következőkben fölsorolt módosítását teszi szükségessé:

Először. - Franchet d'Esperey, illetve Berthelot tábornokok hatásköre:

Franchet d'Esperey tábornok biztosítja a keleten folyó hadműveletek összességének összehangolását. Egyedül rá tartozik a fegyverszüneti egyezmények alkalmazása Magyarországon és a Balkánon; ezért a Magyarországra és Dobrudzsára vonatkozó minden fegyverszünettel kapcsolatos kérdésben, tehát a románok vonatkozásában is, kötelező módon hozzá kell fordulni.

Berthelot tábornok továbbra is ellátja megbízatását a román kormány és a román parancsnokság mellett; rá hárulnak a Dél-Oroszország irányában tevékenykedő erők parancsnoki feladatai; ezen erők fölhasználását, valamint a romániai hadműveleteket illetően különböző hadműveleti területeken tevékenykedő hadseregparancsnok jogkörével van felruházva, egyedüli korlátozást Franchet d'Esperey-nek általános koordináló feladatából eredő jogköre jelent.

Másodszor. - Berthelot tábornok kéréseit és beszámolóit

a) minden Dél-Oroszországot illető kérdésben közvetlenül a miniszterhez,[182] a hadsereg vezérkarához;

b) mindenféle ellátási-utánpótlási kérdésben ugyanúgy, mint a keleti szövetséges hadseregek általános feladatával kapcsolatos hírszerzési jelentéseket illetően Franchet d'Esperey tábornokhoz intézi.

Harmadszor. - A keleti szövetséges hadseregek hátországparancsnoksága közös a francia keleti erőkével, illetve a Berthelot-hadseregével, amely számára megszervezzük a szolgálatok irányítását. E szolgálatok technikai szempontból a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoksága szolgálatvezetőinek lesznek alárendelve.

Negyedszer. - Magyarországon és Erdélyben további intézkedésig semmi olyan jellegű hadműveleti tevékenység nem végezhető, amely megváltoztatná a már kiadott utasítások következtében kialakult status quót, és befolyásolná a békekonferenciára tartozó területi adatokat.

Ötödször. - A távirat továbbítandó Berthelot tábornoknak.

levéltári jelzet: AG.4N57 c/63. d/11.

VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 164

iratszám:76

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. január 31.

Először.- Patey tábornoknak azt sürgönyöztem, hogy véleményem szerint jelen nehézségek főképpen a román hatóságok mesterkedéseire vezethetők vissza, amely hatóságok soha nem voltak hajlandóak figyelembe venni az erőszakos cselekmények tárgyában tett figyelmeztetéseinket.

A magyarok is elkövettek hibákat és erőszakos cselekedeteket, de az első vétség a románokat terheli, akik soha nem akarták a konvenciót elfogadni, és akik még az Apáthy-Berthelot-egyezmény aláírása után is - melyet különben nem terjesztettek a szövetséges parancsnokság elé - habozás nélkül mélyen az ugyanezen egyezményben rögzített határvonal mögé hatoltak.

Másodszor. - Patey tábornok a következőket táviratozta:

"Először. - Román szövetségeseink támadása magyar csapatoknak kormányuk parancsaival szembeni engedetlensége által meghatározott és falusi román származású lakosság terhére elkövetett gyilkosságokkal súlyosbított helyi viszonyokért felelős francia parancsnokság utasításainak értelmezése nyomán indult el. E sajnálatos helyzetben megfelelő biztosítékokra és ellenségeink által szolgáltatott információk alapos helyszíni ellenőrzésére van szükség.

Másodszor. - Elfoglalt területet mai napon január 31-én Máramarossziget (Marmaros Sziget) Nagybánya (Banya) Zilah Nagysebes (Nagy Sebes) Zám (Zam) határolja, román csapatok nem léphetik túl vízválasztón fekvő helységektől nyugati irányban található első falut térkép szerint, melyet megküldök önnek.

Harmadszor. - Nagysebest (Nagy Sebes), melyen nem haladtak túl január huszonkilencedikén foglalták el, és leállították Csucsától nyugatra fekvő szoros elfoglalását, melyet magyar csapatok Bánffyhunyad (Banffy Hunyad) irányában indított előrenyomulását követően, valamint magyar katonák újabb Kolozsvárt (Kolosvar) célzó támadások tervéről szóló közlései és parasztoknak Csucsától nyugatra fekvő területen végrehajtott ellenséges csapatösszevonásokat jelző nap mint nap megerősített beszámolói alapján határoztak el.

Negyedszer. - Jelen körülményekkel, valamint azon kívánalommal számolva, hogy megfelelő biztosítékokra van szükségünk, elkerülendők megtorló intézkedések, melyeket végleges döntést megelőző visszavonulás váltana ki, úgyszintén csapatok elszállásolása érdekében román hatóságoknak elrendelem Csucsa megszállását utasítva őket járőrök kiküldésére a várostól 2 kilométerre nyugati irányban. Katonai szempontból való indokoltsága ellenére föladandó tehát összes szoros elfoglaltságát célzó terv.

Ötödször. - Fontos csomópont Csucsa megszállására, amit részemről feltétlenül szükségesnek ítélek, azután fog sorkerülni, hogy ön közölte Mosoiu (Mosoiu) tábornokkal Nagyszebenben, hogy magyar csapatokat tájékoztatták, román csapatok parlamentereket küldenek majd Csucsába való érkezésük előtt, illetve 24 órával ön értesítésének vételét követően, melyet véleményem szerint lehető legsürgősebben kellene eljuttatnia.

Hatodszor. - Hasonlóképpen elrendelem, járőrök sehol ne lépjék át zónát nyugati irányban, és országúton haladva ne menjenek túl térképen (melyet megküldök) feltüntetett falvakon, melyek neveit táviratilag fogom közölni.

Hetedszer. - Minden közlemény továbbítható Mosoiu (Mosoiu) tábornoknak; többi kérdésére vonatkozóan felvilágosítást Bukarestbe érkezésem után kérek.

Nyolcadszor. - Apáthy családostól ideiglenesen őrizetben van Nagyszebenben."

Harmadszor. - Magyar kormánynál tett intézkedést követően jelen táviratom folytatásaként ma este újabb sürgönyt küldök.

Negyedszer. - Vérontás elkerülése végett szeretném elérni magyar kormánynál, hogy legalább ideiglenes jelleggel tegyen eleget Patey tábornok követeléseinek, de - tekintettel a román követelésekre és a magyarok elégedetlenkedésére - félő, hogy az eredmény elmarad.

Ötödször. - Le vagyok sújtva, hogy ebben az ügyben annyi fáradozás után ilyen nyomorúságos eredményre jutottunk.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/3.



[129] Henrys tábornok.

[130] Henrys tábornok.

[131] Négy követ - Saint-Aulaire, Sir George Barclay, Fasciotti báró, M. Vopicka - megegyező szövegű távirata, melyet kormányaikhoz kérnek továbbítani.

[132] Ion Bratianu.

[133] 1916. augusztus 17-én Bukarestben az antant és Románia között szövetségi szerződés és katonai egyezmény jött létre. Valójában Románia több egyezményt írt alá: szövetségi szerződést az antanttal, katonai egyezményt Oroszországgal, valamint egy másik katonai egyezményt Franciaországgal és Angliával. Ezek az egyezmények Romániának ígérték Bukovinát, Erdélyt, az Alföld keleti felét és a Bánságot, viszonzásul Bukarest az antant oldalán belépett a háborúba.

[134] A kötetben nem közölt irat. A számjeltáviratban a bukaresti francia követ jelenti Bratianuval való beszélgetését. Eszerint a román miniszterelnök úgy véli, hogy az 1916. augusztus 17-i szerződés jogi szempontból nem veszítette el hatályát, s amennyiben a szövetségesek ezt nem fogadják el, kormánya kénytelen lesz lemondani. A követ szerint a válságot mindenáron el kell kerülni, mert: "Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Kelet-Európa összes országa közül, Jugo-szláviát is beleértve, Franciaország számára mind politikai, mind gazdasági szempontból Románia lesz a legfontosabb támasz, ha csak nem tesszük tönkre politikánk eredményeit. Ez föltétlen meggyőződésem. Következésképpen feltétlenül táplálni kell itt azt a véleményt, hogy a Románia előtt tornyosuló nehézségeknek a többiek az okozói, és csak a mi segítségünkkel küzdhetők le." AD. Europe 1918-40. Roumanie vol 32, ff. 76-78.

[135] Megfejtési hiány.

[136] Megfejtési hiány.

[137] Megfejtési hiány.

[138] Románia a bukaresti különbékét 1918. május 3-án írta alá Németországgal.

[139] Megfejtési hiány.

[140] Lásd a föntebb, 58. szám alatt közölt irat 3. jegyzetét.

[141] Lásd a 9. sz. alatt, föntebb közölt iratot.

[142] Franchet d'Esperey tábornoknak.

[143] E távirat a francia külügyminisztérium levéltárában is megtalálható a következő számon: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44, ff. 198-200. Ebben a táviratban Clemenceau közli Franchet ďEsperey tábornokkal, hogy a Vix-misszió Budapestről történő visszahívását illetően teljes szabadságot adott Henrys tábornoknak.

[144] A kötetben nem közölt irat. A táviratban Berthelot tábornok tudatta Clemanceau-val, hogy a román megszállási zónák szűkítésére vonatkozó javaslatok elfogadhatatlanok. Szerinte a zónát nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell. AG.21N525 c/102. d/5.

[145] A kötetben nem közölt irat.

[146] A kötetben nem közölt irat.

[147] Franchet ďEsperey tábornok.

[148] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[149] A kötetben nem közölt irat.

[150] Franchet ďEsperey tábornok.

[151] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 57. sz. alatt közölt iratot.

[152] A föntebb, 51. sz. alatt közölt irat.

[153] A kötetben nem közölt irat.

[154] A kötetben nem közölt iratok.

[155] Lásd a föntebb, 58. sz. alatt közölt irat 3. jegyzetét.

[156] Az irat minden bizonnyal fogalmazvány, amelyet nem továbbítottak. Vö. a soron következő irattal.

[157] A föntebb, 59. sz. alatt közölt irat.

[158] A központi hatalmak és Románia között megkötött bukaresti különbékéről van szó.

[159] Az 1916. augusztus 17-én Nagy-Britannia, Francia-, Olasz- és Oroszország valamint Románia között létrejött bukaresti szerződésről van szó.

[160] l9l8. szeptember 29.

[161] Franchet d'Esperey tábornok.

[162] A táviratot S. Pichon részére is továbbították.

[163] A föntebb, 59. sz. alatt közölt irat.

[164] Az 1916. augusztus 17-én Nagy-Britannia, Francia-, Olasz- és Oroszország, valamint Románia között megkötött bukaresti szerződésről van szó.

[165] 1918. szeptember 29.

[166] Franchet ďEsperey tábornok.

[167] E táviratot S. Pichon január 15-én továbbította Saint-Aulaire-nek Bukarestbe (AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 119-121).

[168] A levéltári jelzet nem szerepel az iraton.

[169] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 9. sz. alatt közölt iratot.

[170] Franchet ďEsperey tábornok.

[171] A kötetben nem közölt irat.

[172] A távirat címzettje minden bizonnyal Berthelot tábornok.

[173] A kötetben nem közölt irat.

[174] A föntebb, 123. sz. alatt közölt irat. A fenti szám alatt Berthelot tábornok továbbította Clemeneau-nak a magyar kormány üléséről szerzett jegyzőkönyvet, amely szerint a minisztertanácson megvitatták a magyar hadsereg megszervezésének és a cseh-szlovák és román frontra küldésének kérdését. A tábornok azonnali intézkedést kért ennek megakadályozására. Ag.5N202.

[175] A kötetben nem közölt irat.

[176] A föntebb, 50. sz. alatt közölt irat.

[177] A kötetben nem közölt irat.

[178] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[179] Január 21-én Románia a bolsevik propagandára való hivatkozással sürgeti a magyarországi vasutakat Erdéllyel összekötő Arad-Nagyvárad és Szatmárnémeti helységek mint stratégiai pontok megszállásának azonnali engedélyezését.

[180] Az értesülés pontatlan. Károlyi soha nem ismerte el Erdély elcsatolását Magyarországtól.

[181] Másolatot kapott: a versailles-i legfelsőbb haditanács, S. Pichon külügyminiszter, a tengerészeti miniszter, Foch marsall, valamint Alby tábornok.