Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1919. április

1919. április

FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 303

iratszám:117

irat típusa: 162. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 1.

De Lobit tábornok részére (Budapestről) 31-i keltezéssel szikratávirat érkezett.

Kun Béla közli, tudomása van a tábornoknak a temesvári kormánybiztossal folytatott megbeszéléséről (141. sz. táviratom[279]). Elismeri tévedését a március 19-i jegyzék[280] értékelését illetően, és hivatkozik Vix alezredesnek írt levelére. Kun Béla kész tárgyalásokat kezdeni, és tárgyalási alapként elfogadni a március 19-i jegyzék a gróf Károlyi által visszautasított föltételeit, kész a szövetségesek által javasolt bármilyen alapon tárgyalni.

A Bánságot illetően az új kormányzat szakít az előző kormány politikájával és nem ragaszkodik a területi integritáshoz; a kérdést a Bánság belügyének tartja.

De Lobit tábornok mindössze a távirat vételét igazolta és utasításra vár.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, f. 2.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 307

iratszám:118

irat típusa: 915-916. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Konstantinápoly,

keltezési idő: 1919. április 1.

A március 3-i 7300/3, 7313/3[281] folytatása. A Vix alezredestől kapott részletesebb beszámoló alapján:

1. Magyar kormány budapesti szövetséges missziók internálását tervezte, és csak a szövetséges tisztek, különösképpen a Vix alezredest határozottan támogató Baker angol alezredes föllépését és kivált a francia parancsnokság március 24-i figyelmeztetését követően bocsátotta őket szabadon.

2. A szocialistákhoz közeledő kommunisták az arra a bejelentésre fölzúdult magyar nemzeti mozgalmat használták ki, mely szerint békekonferencia véglegesen területeket ad románoknak, melyeket magyarok kötelesek kiüríteni semleges övezet kialakítása végett.

E sakkhúzás felelősét gróf Károlyi (Karoly) személyében kell keresni.

3. Kapcsolatfölvétel kommunista párttal nem látszik célszerűnek, hasznosabbnak tűnik a Magyarország integritásának kérdésében hajthatatlanabb, de a bolsevik előretöréssel szembeszálló, annak érdekében áldozatokra is hajlandó rendpárt támogatása. E párt a népszavazás minél szélesebb körű alkalmazását kéri, valamint azt, hogy a magyarok a békekonferencia elé járulva védhessék meg érdekeiket. Vége.

levéltári jelzet: AG.7N1357 d/1.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 310

iratszám:119[282]

irat típusa: 3.333 BS/3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 2.

A szövetséges és társult hatalmak megbízásából Smuts angol tábornok különleges megbízatással az alábbi utasításokkal ellátva Magyarországra érkezik.

Fölhívom önt arra, hogy minden utasítást, amelyet Smuts tábornok a magyar és román csapatok között fölállított övezeten belül végrehajtandó intézkedésekre avagy az övezet szövetséges csapatok által történő megszállásának módjára vonatkozóan ad, hajtson végre.

Hasonlóképpen fölhívom arra, hogy Smuts tábornoknak - küldetése sikeres végrehajtásának érdekében - minden támogatást adjon meg.

Smuts tábornok az alábbi utasításokkal ellátva érkezik:

Idézőjel. - Smuts tábornok Magyarországra utazik, hogy megvizsgálja az 1918. november 3-án a Villa Giustiban megkötött fegyverszünet,[283] az 1918. november 13-i katonai egyezmény[284] és különösképpen azon intézkedés általános végrehajtását, amelyet a Legfelsőbb Haditanács a román és a magyar csapatok között Erdélyben fölállítandó semleges övezetet illetően hozott. Ezzel kapcsolatban Smuts tábornok feladata az lesz, hogy föltárja a magyar kormány előtt azokat az okokat, amelyek miatt az övezetet létrehozták; egyértelműen bizonyítsa, hogy ezen intézkedéssel kizárólag a vérontást akarják megakadályozni, az arra irányuló legcsekélyebb szándék nélkül, hogy a Magyarország és Románia közötti határ jövőbeni megállapításába előre belefolyjanak. E kérdés tanulmányozása ugyanis kellő mértékben nem történt meg, és végleges rendezésére a békeszerződés aláírása előtt nem kerül sor.

Smuts tábornok minden, a szövetséges és társult kormányok érdekében hasznosnak tartott intézkedést meghozhat a semleges övezeten belül és ennek az övezetnek a szövetséges csapatok által történő megszállás

Smuts tábornok minden olyan intézkedést meghozhat a semleges övezeten belül és ezen övezet szövetséges csapatok által történő megszállásának módját illetően, amit a szövetséges és társult kormányok szempontjából előnyösnek ítél.

Azután Smuts tábornok azt fogja megvizsgálni, hogy a legutóbbi kormányváltozást követően milyen bánásmódban részesültek a budapesti szövetséges képviseletek.

Smuts tábornok úgy Magyarországon, mint másutt a legteljesebb mozgási szabadságot élvezi és fölhatalmazása van arra, hogy a fönti - vagy bármely azokhoz kapcsolódó - utasítások végrehajtása érdekében minden szükséges lépést megtegyen.

Tevékenységéről részletes jelentést készít a Legfelsőbb Haditanácsnak részére. - Idézőjel bezárva.

Jelen távirat szövegét Berthelot és De Lobit tábornokok késedelem nélkül megkapják.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, ff. 18-19.

FELJEGYZÉS A MAGYAR BOLSEVIZMUS ELLENI SZERB TÁMOGATÁSRÓL

irat FDD száma: 316

iratszám:120[285]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési idő: 1919. április 4.

A szövetségesek által hozott területi döntésekkel való szembeszegülés és mindenekelőtt az Erdély román megszállásával szembeni fegyveres ellenállás szándékával létrehozott, az orosz szovjetekkel kapcsolatban álló budapesti bolsevista kormány megalakulása sürgetően veti föl a bolsevizmus megfékezésének kérdését a Balkánon és Közép-Európában.

Az orosz bolsevikok által Ukrajnában és Dél-Oroszországban kifejtett nyomás már fölöttébb nyugtalanító:

1. - Veszélyeztetik az Odesszában állomásozó csekély számú szövetséges erőt, amelyek fönntartása egy 900 000 lakosú város ellátásának csaknem megoldhatatlan kérdését veti föl

2. - Románia ki van téve annak, hogy egy Besszarábiából (ahol a vele szemben ellenséges elemek már a bolsevikokat támogatják) kiinduló támadás, egy Erdélyben (ahol 25 000 fő gyűlt össze ellene) elindított magyar akció és esetleg egy dobrudzsai (ahonnét az angolok éppen most vonták ki csapataikat) bolgár agresszió harapófogójába kerül.

3. - Dél-Galícia, ahol az ukránok a Lembergbe bezárkózott lengyelek ellen harcolnak, olyan rést jelent, amelyen át a (már csaknem az egész Ukrajnát hatalmában tartó) bolsevik hadsereg segédkezet nyújthat a magyaroknak.

4. - Bécs városa a Budapest példáján nekibátorodott forradalmárok befolyása alá került; rendőrsége megbízhatatlan, a fölötte parancsnokló hadügyminiszter veszélyes elem; a vasutasok sztrájkra készülődnek.

Annak érdekében, hogy a bolsevista anarchia terjedésének veszélyét elhárítsuk, és ellenségeinknek békefeltételeinkkel szemben kifejtett ellenállását megtörjük, a helyszínen állomásozó (a leszerelés, valamint egy részüknek Ázsiába, illetve Európa egyéb pontjaira történt elszállítása eredményeképpen létszámukban megcsappant) szövetséges csapatoknak négy oszlopra kell támaszkodniuk: kettőre elől (Lengyelország és Románia), kettőre pedig hátul (Cseh-Szlovákia és Szerbia).

Ha föl akarjuk használni (a keleten a bolsevikok, nyugaton a németek által fenyegetett) Lengyelországot, haza kell küldjük a lengyel hadosztályokat.

Ahhoz, hogy Románia megszervezhesse hadseregét, a hiányzó lábbelit, ruházatot és fölszerelést kell rendelkezésére bocsátanunk: katonája van elegendő.

A Cseh-Szlovák Köztársaság fölajánlotta, hogy segítségünkre lesz Budapesten: ugyanakkor (hogy lakossága valamint csapatai fölött erkölcsi tekintéllyel rendelkezzen) kéri a határok megállapítását, katonai fölszerelés (mindenekelőtt puska és lőszer) biztosítását, arról a 40 000 fölszerelt cseh hadifogolyról nem is beszélve, akiknek hazaküldését az olasz kormányzat késlelteti

Marad Szerbia. Voltaképpen komoly katonai támogatás dolgában erre az utolsóra számíthatunk a legjobban; hadserege a keleti hadjárat során kiválónak bizonyult, és amennyiben a csapatok szelleme bizakodó, nagyon jó eredményt lehet várni tőlük.

Azonban egy alapvető fontosságú erkölcsi tényező hiányzik. A szerbek nincsenek megelégedve a szövetségesekkel, sőt a franciákba vetett bizalmuk egy része is semmivé lett az olaszok iránt részünkről kényszerűen tanúsított kímélet, valamint amiatt, hogy annyira szívünkön viseltük a Temesi Bánságra irányuló román követeléseket. E közhangulat annál is inkább veszélyes, mert a horvátországi, szlavóniai és szlovéniai agrárszocialisták bizonyos mértékű bolsevik agitációnak vannak kitéve, amelyet csak tovább fokoz a nagyhatalmak abbeli késlekedése, hogy függetlenségüket a belgrádi országgyűlés által kihirdetett formában - a Szerbiával történő egyesülés révén - elismerjék. Minden rendelkezésünkre álló értesülés arra utal, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szövetséges hatalmak által történő elismerése általános lelkesedést váltana ki, és minden támogatást, amit csak akarunk, megkapnánk tőlük.

Ekképpen sürgősséggel merül föl a szerb-horvát-szlovén állam elismerésének kérdése, és ez az elismerés, amennyiben őszintén akarjuk, könnyebben rendezhető, mint gondolnánk.

Először is nincs arról szó, hogy a határok kényes kérdésében egyidejűleg kellene döntésre jutni; ez minden körülmények között és teljes egészében későbbre halasztandó. Következésképpen az olasz kormány nem tud törvényes módon föllépni ellene, hiszen abban általános az egyetértés, hogy - a lakosság szabad akaratának megfelelően - a békeszerződés aláírásának másnapján szükség lesz egy jugo-szláv állam megalakítására; Olaszországnak így pusztán hiúsági kérdésben kell engednie.

Mi több, nyilvánvalóan saját jól felfogott érdekében áll, hogy kezdeményezze ezt az elismerést, ami által lehetősége nyílna a rendezésre váró kérdések lezárására: e lépést már jó ideje meg kellett volna tennie.

Az Egyesült Államok és Svájc (a területi kérdések fönntartásával) máris elismerték a szerb-horvát-szlovén államot. Az amerikai, az angol és a francia kormányfők határozott[286] és baráti föllépésével rá kell bírni Orlandót arra - kidomborítva Olaszország érdekeit, valamint a szerb támogatás nélkülözhetetlenségét a magyarok ellen -, hogy az olasz kormány elszánja magát e politikai engedményre.

Másfelől a szerb kormányzat éppen a közelmúltban újította meg arra irányuló kérelmét, hogy a hadsereg létszámát 250 000 főre növelje; a kérés teljesítését - tekintettel a magyarországi eseményekre - Franchet ďEsperey tábornok táviratilag támogatta.

Ugyanezen fölvetés az év elején elutasításra talált, tekintettel arra, hogy az angolok nem voltak hajlandóak részt vállalni a létszámnövelés költségeiből és a politikai helyzet sem indokolta, sőt - az olasz-szerb nézeteltérések miatt - egy ilyen intézkedés kifejezetten alkalmatlannak bizonyult volna.

E kérdést - úgy tűnik - a másikkal egy időben szükséges rendezni: az új állam szövetségesek - ideértve Olaszországot is - által történő elismerésével megszűnik az a veszély, amit a szerb hadsereg létszámának növelése jelent; ami pedig ennek költségeit illeti - tekintve, hogy életbevágóan fontos közös érdekről van szó - a szövetségesek majd megosztják egymás között.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62, ff. 17-19.

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 321

iratszám:121

irat típusa: 2.580/2B sz. irat. Szigorúan titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 5.

De Gondrecourt tábornok arról értesített, hogy egy székely ügynök a következő ajánlattal kereste meg:

1. - A székelyek a bolsevizmus leverésére jelentős erőkkel Budapest ellen akarnak indulni.

2. - Tőlünk

a) teljes bizonyosságot kérnek arra nézve, hogy a románok - a székelyek Budapest elleni támadását kihasználva - nem fognak Erdélyben előrenyomulni;

b) valamint korlátozott mértékű támogatást, ami a semleges övezet részleges megszállását jelentené Békéscsaba térségében.

Ezennel továbbítom önnek a De Gondrecourt tábornoknak tett javaslatot. A békéscsabai térség megszállása minden további nélkül végrehajtható, amennyiben a magyar kormány hajlandó a március 19-i jegyzékben[287] foglalt föltételek biztosítására - , és amennyiben nem hajlandó, úgy a székelyek hadmozdulatának - hogy könnyebb legyen a dolgunk - meg kellene előznie a miénket.

Föntieket továbbítva önnek, szükségesnek tartom fölhívni a figyelmét arra, hogy - Smuts tábornok megbízatásáról nem lévén tudomásom - nem világos előttem, vajon a De Gondrecourt tábornoknak tett ajánlat nem keresztezi-e a már minden bizonnyal Budapesten tartózkodó Smuts tábornok részére Párizsban megszabott utasításokat.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. d/1.

A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT JELENTÉSE

irat FDD száma: 323

iratszám:122[288]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 6.

JELENTÉS ROMÁNIA HATÁRAIRÓL

1. A bizottság - a február 1-jén a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsától kapott megbízásnak megfelelően - vizsgálat alá vette a román követelések által fölvetett területi kérdéseket.

Sorra véve Besszarábia, Bukovina, Erdély, a Bánság kérdését, a bizottság e különböző térségekben javaslatot tett Románia határainak megállapítására. Rövid följegyzésekben fejtette ki azokat az elveket és tényeket, amelyek alapján döntését e fönti kérdések mindegyikében meghozta.

Az elfogadott teljes határnak az 1:1 000 000 léptékű nemzetközi térkép alapján készült leírása, a román-magyar, illetve a román-jugo-szláv határnak az 1:2 000 000 léptékű osztrák térkép alapján készült részletes leírása csakúgy, mint a statisztikai táblázatok, valamint a térképek a jelentés mellékleteként szerepelnek.

2. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy azokra a kérdésekre is figyelmet fordítson, amelyek ugyan nem érintik Románia területi követeléseit, ám mégis fönnáll a veszélye annak, hogy a Román Királysággal közvetlen szomszédságában elmérgesednek és a szomszédos államokkal fönnálló viszonyát megrontják. Külön följegyzés foglalkozik Dobrudzsával és Timokkal.

3. A bizottság több ízben jelezte: szükség van az etnikai vagy vallási kisebbségek jogait szavatoló intézkedések foganatosítására Romániában. A zsidó kérdésre külön is kívánatosnak tartotta fölhívni a Legfelsőbb Tanács figyelmét.

4. A bizottságot - korlátozott meghatalmazásának megfelelően - vizsgálódásai során és döntéseiben a tények valamint az igazságosság követelményeinek tisztelete irányította.

Következésképpen úgy ítélte meg, nem föladata az előterjesztett követelések jogi alapjairól nyilatkozni, amely alapok értékelése a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsára tartozik, és amelyek önmagukban egyébként sem alkalmazhatók a békekonferencia elé beterjesztett kérelmek egészére.

III.[289]

ERDÉLY HATÁRA[290]

I. ELVI SZEMPONTOK

A. A bizottság javasolja nem csak a tulajdonképpeni Erdély, hanem a vele határos román többségű kerületek Romániához való csatolását is. Mindamellett e sáv kisebb egységeire nézve nem minden esetben tudta alkalmazni az etnikai elvet, mégpedig a következő okokból:

a) A nyelvi határon fekvő, román falvakkal körülvett magyar városok esetében a bizottság úgy gondolja, hogy a vidéki lakosság nemzetiségét előnybe kell helyezni a városokban a magyar közigazgatás által mesterségesen kialakított többségi lakosság nemzetiségével szemben.[291]

b) Másrészt a bizottság úgy véli, tönkretennék az erdélyi hegyvidék gazdasági egységét, amennyiben a völgyek alföldre nyíló kijáratát, valamint az ezeket egymással, illetve a Dunával összekötő vasútvonalat nem csatolnák Romániához.

c) Végül a bizottság véleménye szerint e vonalat a béke érdekében össze kell kapcsolni a szövetséges országok vasúthálózatával, hogy ekképpen az jelentős tranzitvonallá váljon ezen államok valamint a Duna között.

B. A bizottság tudomásul vette az erdélyi kormány részéről elhangzott nyilatkozatokat, amelyek a román kormány helyeslésével találkoztak, és amelyek helyi közigazgatás, oktatás és vallás tekintetében teljes autonómiát biztosítanak a magyar, székely, német vagy egyéb kisebbségeknek. A bizottság úgy véli, helyénvaló lenne a román kormánytól e kötelezettségek megerősítését kérni

II. GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS

A. Északi határ:

a) A bizottság által Erdély északi határának javasolt vonal - a román központ, Máramarossziget kivételével - a ruszinoknak adja a Tisza völgyét az ott haladó vasútvonallal együtt. Egyébként lehetőséget ad a ruszinoknak, hogy a várost elkerülő pálya megépítésével helyreállítsák a vonal folytonosságát.

b) A bizottság véleménye szerint a Tiszaújlak-Rahó vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig Máramarossziget és Szatmárnémeti között, román területen, illetve a Tisza északi partján, cseh-szlovák területen az egybefüggő vonal nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) Az olasz küldöttség kifejezésre juttatta, hogy a béke érdekében szükséges harmadik állam bevonása nélküli, közvetlen kapcsolat létesítése Nyugat-Erdély valamint Galícia és Lengyelország között. Ennek érdekében indítványozta a Tiszától Máramarosszigetnél, a várostól nyugatra, illetve keletre, északi irányban kanyarodó két vasútvonalnak Romániához történő csatolását.[292]

A bizottság nem hiszi, hogy el kellene fogadnia ezt a javaslatot, amely a magyar ruszinok területének kettéhasítását eredményezné, és lehetetlenné tenné az egységes fejlődést e nép számára, amelynek sorsát az illetékes bizottság a cseh-szlovák államra bízta.

B. Nyugati határ:

a) A bizottság által Erdély nyugati határának javasolt vonal lehetővé tenné, hogy Románia - egy Kisjenő és Nagyszalonta között könnyűszerrel kivitelezhető összekötő vonal megépítésével - Aradon, Nagyváradon, Nagykárolyon és Szatmárnémetin keresztül közvetlen összeköttetést létesítsen a Duna és a Felső-Tisza-vidék között.

b) A bizottság véleménye szerint a Nagyszalontáról Gyulán és Békéscsabán (Bekescaba) át Aradra vezető vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Nagyszalontát Kisjenőn át Araddal összekötő egybefüggő vonal román területen nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) A bizottság tisztában van azzal, hogy a cseh-szlovák területekre irányuló forgalom lebonyolítására jobban megfelelne a közvetlen nagykároly-csapi vonal, ám - tekintettel az e vasút által átszelt területek színmagyar jellegére - olyan határvonal mellett döntött, amely noha keletebbre metszi a Tiszát, mindamellett lehetőséget biztosít egy Halmi és Tiszaújlak között könnyen megvalósítható összekötő pálya építésére.

IV.

A BÁNSÁG HATÁRA

I. ELVI SZEMPONTOK:

a) A bizottság a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta a Bánság oszthatatlanságának alátámasztása érdekében fölsorakoztatott román érveket.

Habár történetileg nem találta őket meggyőzőnek, gazdasági szempontból elismeri érvényességüket. A bizottság így tehát megállapítja, hogy a Bánságban nincs természetes választóvonal, és egy mesterségesen kijelölt, vasútvonalakat és vízi utakat kettévágó vonal zavart kelthet a térség gazdaságának működésében.

b) Mindamellett a bizottság nem gondolja azt, hogy ezen ok elégséges lenne a Bánság délnyugati részében élő, Belgráddal szoros kapcsolatokat fönntartó, fejlett gazdasággal rendelkező jugo-szláv népesség évszázados törekvéseinek megakadályozására.

c) Másrészt a bizottságnak az a véleménye, hogy a Bánságnak a Tisza-Maros összefolyása körüli része úgy etnográfiai, mint gazdasági szempontból Szeged (Szegedin) közvetlen szomszédsághoz tartozik, következésképpen a várossal egyetemben magyar területen kell maradnia.

II. GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:

A.) A bizottság a Szegedtől délkeletre fekvő övezetet Magyarországnak tartja fönn. A Bánság fönnmaradó részére nézve pedig úgy határozott, hogy fölosztja a románok és a szerbek között, mégpedig lehetőség szerint fönntartva az egyensúlyt mindkét nemzetiségnek a másik félhez kerülő elemei között.

A bizottság által javasolt határvonal révén a Bánságban mintegy 75 000 román kerül Jugo-Szláviához, illetve mintegy 65 000 szláv Romániához.

B.) Egyúttal ez a határvonal a lehetőségeknek megfelelően mindegyik államnak közlekedési utakat kíván biztosítani a neki juttatott övezetben.

a) A határvonal Romániának juttatja a Marost Szeged környékéig, hasonlóképpen Romániának adja a Duna menti folyami kikötőt, Báziást, amelyet a későbbiek során összeköthet a nyugat-erdélyi fővonal meghosszabbítását képező Arad-Temesvár vasútvonallal.

b) A bizottság véleménye szerint a Vejte-Báziás vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Vejtét Báziással összekötő egybefüggő vonal, román területen nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) A határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Tisza alsó szakaszán a folyó mindkét partját, valamint a Nagykikindát, Nagybecskereket (Nagy-Bescskerek) és Versecet a Duna menti Pancsovával összekötő vasútvonalrendszert.[293]

C.) Tekintettel a kérdés bonyolult voltára valamint az egymással szemben megnyilatkozó szenvedélyekre, a bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy szükség van - a Nemzetek Szövetsége rendelkezéseinek megfelelően - kölcsönös kisebbségvédelmi egyezményekre.

3. SZ. MELLÉKLET

STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

A. ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TEVEZETBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATA

irat FDD száma: 324

iratszám:123

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 6.

ELSŐ CIKKELY

Magyarország és Románia határai a következők:[294]

2-5 CIKKELY[295]

6. CIKKELY

A Nagyszalontáról Gyulán és Békéscsabán át Aradra vezető vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Nagyszalontát Kisjenőn át Araddal összekötő egybefüggő vonal román területen nem készül el.

A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt, jelen cikkelyben előírt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

7. CIKKELY

Szükség esetén külön kikötés rendelkezik Magyarország azon pénzügyi vagy egyéb terheinek mértékéről és jellegéről, amelyeket esetleg Románia tartozik viselni, továbbá az államhatalomnak jelen megállapodás tárgyát képező területeken történő átadásával kapcsolatos - többek között a levéltárakat, valamint a hivatalos és közigazgatási okmányokat illető - minden egyéb kérdésről is.

8. CIKKELY

A háborús felelősséget vizsgáló bizottság határozatának előkészítéséhez:

Háború alatt elkövetett politikai vagy katonai cselekményekért jelen szerződés alapján Romániához csatolt magyar területek egyetlen lakosa sem személyében, sem javaiban nem üldözhető vagy háborgatható.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSE

irat FDD száma: 326

iratszám:124

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 6.

JUGOSZLÁVIA TELJES HATÁRÁNAK LEÍRÁSA

(1:1 000 000 léptékű nemzetközi térkép)[296]

Jugo-Szlávia határai a következők:[297]

3. Határa Magyarországgal.[298]

Jugo-Szlávia, Románia és Magyarország határának Makótól 9 kilométerre délnyugatra eső találkozási pontjától kiindulva:

Egy megközelítőleg nyugat-délnyugati irányú, Óbéb és Kübekháza falvak között húzódó vonal.

Egy megközelítőleg nyugat-északnyugati irányú, Gyála és Szentiván falvak között húzódó, majd a Tisza fő sodorvonalát elérő vonal.

A Tisza fő ágának sodorvonala lefelé, majd a holt ág völgyvonala fölfelé, a Nagyrét-szigetet délről megkerülve.

Egy megközelítőleg északkelet-délnyugati irányú,

Röszkétől délre húzódó,

a Szabadka-Kiskunhalas vasútvonalat Kelebia állomástól mintegy 3 kilométerre délkeletre átszelő vonal.

Egy megközelítőleg északkelet-délnyugati irányú,

a Szabadka-Baja vasútvonalat Csikéria állomástól mintegy 1,5 kilométerre keletre metsző,

a Kígyós folyóval annak Bácsmadarastól 4 kilométerre kelet-északkeletre található kanyarulatában találkozó,

e folyó sodorvonalát nyugati irányban követő,

a Regőcét északon és nyugaton övező tóvidéket a határmegállapító bizottság által a helyszínen kijelölendő irányban átszelő, a falut a jugo-szláv oldalon hagyó,

Regőcétől nyugatra ismét a Kígyós folyó sodorvonalához csatlalkozó és azt a regőcei vasúti elágazástól mintegy 8 kilométerre délnyugatra eső pontig követő,

majd nyugat-délnyugati irányba fordulva Hercegszántó és Bereg között húzódó, a Duna fő ágát a Kiskőszeg 169. sz. magassági ponttól mintegy 8 kilométerre északra átszelő vonal.

A Duna fő ágának sodorvonala déli irányban a Dráva folyóval való összefolyásáig.

A Dráva fő ágának sodorvonala északnyugati irányban a Mura folyóval való összefolyásáig.

A Mura sodorvonala addig a pontig, ahol a Magyarország és Ausztria közötti határ északi irányban eltér a folyótól.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZTBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATA

irat FDD száma: 327

iratszám:125

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 6.

I. CIKKELY

Magyarország elismeri a jugo-szláv állam teljes függetlenségét az alább meghatározott határokon belül.

II. CIKKELY

A jugo-szláv állam határai a következők:[299]

III-VI. CIKKELY[300]

VII. CIKKELY

A Kotor-Barcs (Barcz) vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Mura és a Dráva jobb partján, jugo-szláv területen nem készül el egybefüggő vonal.

A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt, jelen cikkelyben előírt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

VIII. CIKKELY

Szükség esetén külön kikötés rendelkezik Magyarország azon pénzügyi vagy egyéb terheinek mértékéről és jellegéről, amelyeket esetleg a jugo-szláv állam tartozik viselni, továbbá az államhatalomnak jelen megállapodás tárgyát képező területeken történő átadásával kapcsolatos - többek között a levéltárakat, valamint a hivatalos és közigazgatási okmányokat illető - minden egyéb kérdésről is.

IX. CIKKELY

(Fönntartandó a háborús felelősséget vizsgáló bizottság határozatának előkészítéséhez.)

Háború alatt elkövetett politikai vagy katonai cselekményekért jelen szerződés alapján Romániához csatolt magyar területek egyetlen lakosa sem személyében, sem javaiban nem üldözhető vagy háborgatható.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

A TERÜLETI KÉRDÉSEK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A LEGFELSŐBB TANÁCS ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSE

irat FDD száma: 328

iratszám:126[301]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési idő: Párizs,[302]

ROMÁNIA LEHETSÉGES HATÁRAIRA VONATKOZÓAN

A területi kérdések központi bizottsága - a Legfelsőbb Tanács útmutatása alapján - tanulmányozta a román ügyek bizottságának jelentését.

A központi bizottság egyhangúlag támogatja a román ügyek bizottsága javaslatainak egészét, és tisztelettel ajánlja a Legfelsőbb Tanácsnak elfogadásra az akár egy kollektív szerződésbe, akár az egyfelől Románia, másfelől Ausztria, Magyarország, Oroszország, a cseh-szlovák, valamint a jugo-szláv állam közötti szerződésekbe foglalandó cikkelyek tervezetét.[303]

levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix, vol. 56, Comité Central des Questions Territoriales

HALLIER TÁBORNOK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ÉS A HADSEREG VEZÉRKARÁNAK

irat FDD száma: 332

iratszám:127

irat típusa: 6/3. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. április 8.

10. és 11. sz. táviratom[304] folytatásaként van szerencsém mellékelten megküldeni a Smuts tábornok és a magyar kormány között április 4-én és 5-én folytatott tárgyalások fordítását.

A hadsereg vezérkara által a Smuts tábornok megbeszélésein való részvételre kijelölt ĽHôpital (Lhopital) százados csak április 6-án jött meg Bécsbe; ott találkozott a Bukarestből visszatért angol főtiszttel. 9-én, szerdán érkezik Párizsba, készen arra, hogy a misszióval kapcsolatos minden szükséges fölvilágosítást megadjon.

Szóvá kell tennem, hogy a francia küldött távolmaradása misszióból nemcsak a budapesti, de a bécsi körökben is rendkívüli meglepetést keltett. Csakugyan, a kommunista vezetők egy vasárnap, április 6-án tartott bécsi gyűlésen kifejtették, hogy Smuts tábornok Budapestre menesztése arra utal, az antant fél a bolsevizmustól, ezért teremt kapcsolatot ilyenforma kormánnyal akkor, amikor ugyanezt megtagadja az osztrák kormányzattól; következésképpen az antantra való nyomásgyakorlás legmegfelelőbb formáját a bolsevizmus jelenti.

Másfelől Budapesten - a föntivel megegyező véleményén túl - a magyar kormány elégedetten vette tudomásul, hogy egyetlen francia küldött sem vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt a benyomást kelti, mintha ebben olyan országban, ahol miénk az elsőség, mindenből kiszorultunk volna, és az irántunk táplált mély ellenséges érzületet mutatja az efölött megnyilvánuló nagyfokú elégedettség.

Nyugodtan kijelenthetjük, Smuts tábornok anélkül utazott el Budapestre, hogy akár a francia vezérkar által mellérendelt Lhopital századost, akár a kijelölt amerikai tisztet, akár a versailles-i szövetséges haditanács képviselőjét, Thompson tábornokot bevárta volna.

Az április 6-án Bécsbe érkezett Lhopital százados már csak a jelenlegi magyar kormánnyal Budapesten folytatott tárgyalásairól visszatérőben találkozhatott Smuts tábornokkal. A százados április 7-én elkísérte a tábornokot Prágába, ahol az titkos tárgyalást folytatott Masarykkal (Mazaryk). A százados a Smuts-misszióval együtt érkezik szerdán Párizsba.

Értesülések szerint Smuts tábornok kijelölte magyar kormánynak semleges övezetet, és kérte november 3-i[305] és 13-i[306] fegyverszünet betartását kiemelve, hogy semleges övezet legkevésbé sem befolyásolja jövendőbeli határt. Magyar kormány elvben elfogadja semleges övezetet de kéri, hogy keleti határát Marosig vonják vissza. A kérdésről Smuts tábornok beszámol párizsi békekonferenciának. Magyar kormány kérte, hogy Magyar Köztársaság, Csehország, Románia, Jugo-Szlávia, Szerbia és Ausztria tartson konferenciát gazdasági és határkérdések megvitatására.

Antant tárgyalások Magyarországgal

Jegyzékváltás Smuts tábornok és a tanácskormány között

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: április 6.

A magyar távirati iroda tudósítója a következő jegyzékváltásról számol be:

Smuts tábornok április 4-én a következőkel javasolta a Magyar Tanácsköztársaságnak:

1 - A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet és minden fegyveres erőt a következő vonaltól nyugatra visszavonni. Ez a vonal az "Ecke die Maros"-tól 3 km-re keletre indul ki, és Tótkomlóstól (Tot Komlos), Békéscsabától (Bekes, Csaba), Békéstől (Bekes) 3 km-re keletre, majd a berettyószentmártoni (Berettyo ŕ St Martonne) útkereszteződésen áthaladva Debrecentől (Debreckzin) 15 km-re keletre húzódik; azután a vonal északkeletnek fordulva egy Nagyecsedtől 5 km-re nyugatra eső ponton halad át, és a Szamos (Samos) folyót e várostól északra éri el.

2 - Kivétel nélkül minden román egységnél érvényben marad a parancs, mely szerint jelenlegi állásaikból tilos az előrenyomulás.

3 - Az első pontban leírt vonal és a román hadsereg által elfoglalt jelenlegi frontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő, amelyet harcoló szövetséges - valószínűleg angol, francia valamint olasz és - amennyiben lehetséges - amerikai csapatok foglalnak el.

4 - A magyar kormány elfogadja az előző magyar kormány valamint az antant és a szövetséges erők között 1918. november 13-án megkötött katonai egyezmény föltételeit, és kötelezi magát azok tiszteletben tartására. Hasonlóképpen elfogadja az 1918. november 3-i fegyverszünet föltételeit, és betartani szándékozik azokat.

5 - A demarkációs vonal magától értetődően a békeszerződés aláírásakor a területi...[307]

6 - Smuts tábornok Párizsban javasolni fogja a szövetséges erőknek a magyar blokád haladéktalan föloldását és néhány, a létfenntartás biztosítása szempontjából szükséges intézkedés jóváhagyását, beleértve külföldi eredetű alapvető létszükségleti cikkek - mindenekelőtt a Magyarország számára leginkább nélkülözhetetlen zsír és szén - bevitelének késedelem nélküli engedélyezését.

7 - Továbbiakban Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt nagyhatalmaknak, hogy a magyar határoknak a békeszerződésben való rögzítése előtt hívják meg a magyar kormány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia keretében ismertethetnék a határok kérdésével valamint az összes fölmerülő gazdasági kérdéssel kapcsolatos nézeteiket. E tanácskozást az egyik nagyhatalom képviselőjének elnökletével és cseh-szlovák, román, jugo-szláv, valamint német-osztrák képviselők részvételével lehetne összehívni.

A magyar kormány válasza

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. április 5.

Föntiekre a magyar kormány a következő jegyzéket küldte Smuts tábornoknak:

Tábornok úr!

A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa nevében köszönetünket fejezzük ki az antant nevében velünk folytatott tanácskozások során tanúsított előzékenységért és jóindulatáért. Azonban mégis arra kényszerülünk, hogy erről megfeledkezzünk, amikor föltárjuk ön előtt, hogy a jelen körülmények alakulása folytán azok, akik az ország vezetését e körülmények hatása alatt elvállalták, nemigen tehettek mást, mint hogy engedelmeskednek nekik. Meghajolva az irányunkban tanúsított rendkívüli jóindulata előtt, arra kérjük Tábornok urat, továbbítsa javaslatainkat az antanthatalmak kormányainak.

1. - Maga részéről a Magyar Tanácsköztársaság kormánya is hajlandó semleges övezet létrehozására, azonban ennek az a föltétele, hogy e semleges övezet határát a megszállt övezet jelenlegi határától nemcsak az ön által, Tábornok úr nyugatra kijelölt vonalig, de keletre is, a Maros vonaláig helyezzék át, az 1918. novemberi egyezményben meghatározott demarkációs vonalnak megfelelően, melyet időközben Besan tábornok 1938. sz. parancsára[308] teljesen önkényesen megváltoztattak, súlyos károkat okozva ezzel gazdasági életünknek (Vix alezredes 1918. december 16-án kelt 384. sz. levele[309]).

A/ A csapataink által kiürítendő - és a tábornok javaslata értelmében nemzetközi, úgymint angol, olasz, francia és esetleg amerikai csapatok megszállása alá kerülő - övezet minden részében a Magyar Tanácsköztársaság jelenlegi helyzetét fönn kell tartani ; az ott található társadalmi és gazdasági szervezetek működésébe nem szabad semmiféle módon beavatkozni. Magától értetődik, hogy Szegeden és Aradon a Tanácsköztársaságot vissza kell állítani. Természetszerűleg - azon alapelveknek megfelelően, melyeken a Magyar Tanácsköztársaság helyzete nyugszik - semmiféleképpen nem akadályozzuk azt, hogy a közigazgatásban a helyi nyelvet használják.

B/ Minden határon szabad kereskedelmet követelünk a semleges övezetbe eső területek és a Tanácsköztársaság, illetve e területek és a Román Királyság között.

C/ Szabad átmenő forgalmat a Román Királyság által megszállt erdélyi területeken.

2. - Követeljük a blokád haladéktalan és teljes föloldását, valamint a köztársaság szénellátásának és[310]

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie, vol. 45, ff. 37-42.

ĽHôPITAL SZÁZADOS JELENTÉSE

irat FDD száma: 336

iratszám:128[311]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési idő: 1919. április 9.

A kapott parancsnak megfelelően 1919. április 4-én pénteken 19 óra 20-kor indultam az angol hadseregbeli Thompson tábornokkal és az amerikai hadseregbeli Bonsal őrnaggyal együtt. Április 6-án 10 órakor érkeztünk meg Bécsbe. Smuts tábornok április 3-án indult Párizsból, és egyenesen Budapestre (Buda Pest), majd onnét 5-kén késő este Bécsbe utazott.

A tábornok április 4-én különvonatába kérette a jelenlegi magyar kormány képviselőjét. Kun Béla külügyminiszter 10 órakor érkezett meg. A nap folyamán három ízben folytatott tárgyalásokat Smuts tábornokkal, akinek Nicolson nagyságos úr, követségi attasé volt segítségére. Smuts tábornok előadta látogatása célját, és sürgette a november 3-i[312] és 13-i[313] fegyverszünet előírásainak betartását, amely esetre kilátásba helyezte a blokád föloldását.

Kun Béla a maga részéről 4-én a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező államok összehívását javasló tervezetet valamint egy, a külföldiek életét és vagyonbiztonságát szavatoló nyilatkozatot adott át Smuts tábornoknak.

Április 5-én 10 órakor Smuts tábornok fogadta Garbait (Garbei) a Magyar Tanácsköztársaság elnökét, Kun Béla külügy- és Kunfi közoktatási minisztert, és az alábbi jegyzéket nyújtotta át nekik:[314]

"1 - A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet és minden fegyveres erőt a következő vonaltól nyugatra visszavonni. Ez a vonal a Marostól indul ki Makótól 3 kilométerre keletre, majd Tótkomlóstól (Tot-Komlos), Békéscsabától (Bekes-Czaba), Békéstől (Bekes) 3 km-re keletre elhaladva Debrecentől (Debreczin) 15 kilométerre keletre folytatódik, azután északkeletnek fordulva egy Nagyecsedtől (Nagy Eczed) 5 km-re nyugatra eső ponton halad át, és a Szamos (Samos) folyót Nagyecsedtől (Nagy Eczed) északra éri el.

2 - A román csapatok parancsot kapnak arra, hogy jelenlegi állásaikból ne nyomuljanak előre.

3 - Az első pontban meghatározott vonal és a román hadsereg által elfoglalt jelenlegi frontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő, amelyet angol, francia, olasz és - amennyiben lehetséges - amerikai csapatok foglalnak el.

4 - A magyar kormány elfogadja az előző magyar kormány valamint az antant és a szövetséges hatalmak között 1918. november 13-án megkötött katonai egyezmény föltételeit, és azokhoz szigorúan tartja magát. Azonfölül betartja az 1918. november 3-án megkötött fegyverszünet föltételeit is.

5 - Természetesen a föntebb meghatározott demarkációs vonal semmi kihatással nincs a határok rendezésére, amelyekről a békeszerződés aláírásakor fognak rendelkezni.

6 - A magyarországi életkörülmények javítása céljából Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt szövetséges erőknek az ország köré vont blokád haladéktalan föloldását és a legalapvetőbb létszükségleti cikkek - úgymint a zsír és a szén - bevitelének engedélyezését.

7 - Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt nagyhatalmaknak, hogy a magyar határoknak a békeszerződésben való végleges rögzítése előtt hívják meg a magyar kormány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia keretében ismertetni fogják a határok kérdésével kapcsolatos nézeteiket és megvitatják az azzal összefüggő gazdasági kérdéseket. E tanácskozást a nagyhatalmak megbízottjának elnökletével és Cseh-Szlovákia, Románia, Jugo-Szlávia, valamint Német-Ausztria egy-egy képviselőjének részvételével fogják megtartani.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. április 5."

A magyar küldöttek úgy nyilatkoztak, nem áll módjukban azonnal választ adni, mivel ehhez a minisztertanács összehívása szükséges. Este visszatérve kijelentették, nem tudják elfogadni Smuts tábornok föltételeit. Elvben elfogadják ugyan a semleges övezetet, de azt kérik, hogy annak keleti határát a Marosig, vagyis a november 13-i fegyverszünetben meghatározott vonalig vonják vissza. Egyébként azt is közölték, a jegyzékben foglaltak végrehajtásáról aláírás esetén sem tudnának gondoskodni, mivel - saját bevallásuk szerint - Erdélyben semmi hatalmuk sincs.

Smuts tábornok e követelések hallatán ragaszkodott a jegyzékében foglaltak betartásához. Az újabb elutasítást követően vonata késedelem nélkül Bécsbe indult.

6-án Smuts tábornok Német-Ausztria kormányának tagjaival találkozott, akik arról biztosították, Bécsben nem kell bolsevik előretöréstől tartani.

15 órakor Prágába indultunk, ahová 22 órakor érkeztünk meg; 7-én 8 órakor a tábornokot a Hradzsinba kísértük, ahol négyszemközti megbeszélést folytatott Masaryk (Mazaryk) elnökkel. A megbeszélés - melynek során a tábornok fölvázolta az általános helyzetet és megtárgyalta az elnökkel a dunai hajózás kérdését - mintegy másfél órát tartott.

Prágából 7-én 10 órakor indultunk Bécsbe, majd onnét 22 órakor tovább Párizsba.

A magyarországi helyzetet tehát a következőképpen lehetne összefoglalni: Budapesten a söpredékre támaszkodó tanácskormány uralkodik, miközben a lakosság túlnyomó többsége, társadalmi osztálytól függetlenül, a rendet kívánja vissza. A városban mindent - bankokat, üzleteket stb. - köztulajdonba vettek, és a gazdasági élet csaknem teljesen leállt. A Vörös Gárda fölállítása annak a 700 koronának a vonzereje révén vált lehetségessé, amelyet a katonáknak havonta kifizetnek. A hozzám eljuttatott adatok szerint a tanácskormányt a népesség egy tizede támogatja. Állítólag a kormány szoros kapcsolatot tart fönn a szovjetorosz kormánnyal, és a Budapesten összeszedett aranyat és értéktárgyakat naponta szállítják repülőn Oroszországba.

Magyarországon igen erőteljes franciaellenes agitáció tapasztalható. Április 5-i szombati számában a Pesti Napló terjedelmes cikket közöl Smuts tábornok missziójáról hangsúlyozva, hogy a látogatás félig-meddig a tanácskormány antant általi elismerését jelenti, amivel Kun Béla Smuts tábornok Budapestre érkezésének pillanatától kezdve kérkedett. Ezt az eredményt - teszi hozzá a Pesti Napló - Angliának és az Egyesült Államoknak köszönhetjük. Foch marsall már ki is jelölte Mangin tábornokot, hogy a cseh-szlovák, szerb és román frontok főparancsnokaként vezesse a bolsevizmus elleni harcot, ám Franciaország kénytelen volt fölhagyni politikájával. Cikke végén az újság még fölhívja a figyelmet arra, hogy Smuts tábornokkal egy francia tiszt sem érkezett.

Ahogy azt maguk a magyar kormány képviselői is elismerték, a fővároson és annak környékén kívül jobbára semmi hatalmuk sincs, és az erdélyi magyar csapatok - hiába kapnának ilyen értelmű parancsot - úgysem vonulnának vissza.

Magyarországon tehát két, egymástól teljesen különálló kérdés vetődik föl:

1. - Védekezés a bolsevizmus ellen;

2. - A fegyverszünet végrehajtása.

1. - Ahogy föntebb láttuk, csapatok Budapestre küldésével a rendet minden további nélkül helyre lehet állítani, és ez az intézkedés igen sürgető, mivel bármely pillanatban véres összetűzésekre kerülhet sor, és Magyarország olyan veszélyes tűzfészket jelent, amelynek egyetlen szikrája lángra lobbanthatja a Német-Ausztriában izzó parazsat.

Tény az, hogy Bécsben a vezető politikusok által adott biztosítékok ellenére a veszély fönnáll, mint ahogy Budapesten is már ott leselkedett, amikor úgy tűnt, Károlyi semmitől nem tart. A Bécstől 40 kilométerre fekvő Bécsújhely (Wiener-Neustadt) a bolsevizmus erős bástyájának számít, ahol nagy mennyiségű fegyvert halmoztak föl, és ahol több ezernyi munkás és katona került teljesen a szovjet eszmék befolyása alá.

Magában Bécsben a "Volkswehr"-kaszárnyán vörös zászlót lengetett a szél: ennek az alakulatnak a tagjai, noha katonának mondják magukat és egyenruhát viselnek, egyáltalán nem azok, és bármelyik pillanatban martalóccá válhatnak. Az általuk kifejtett propagandára egyébként számítanak a magyar bolsevikok, hiszen egyikük, Pogány hadügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Német-Ausztriában április vége előtt bolsevik fölkelés várható.

Bécsbe is csapatokat kellene küldenünk. A francia misszió vezetője, Hallier tábornok szerint a e lépés nem tűr halasztást.

Bécsben is igen súlyos az élelmezési helyzet, a bécsi előkelő társaság számos tagja szólított meg az utcán az iránt érdeklődve, vajon mikor küld már az antant nekik élelmiszert. Kenyér nincs, a heti fejadag 350 gramm, másból ugyanannyi. Az élelmiszerszállítás a humanitárius célon túl egyúttal a bolsevik veszély megelőzésére is szolgálna.

2. - A fegyverszünet végrehajtása.

A román többségű Erdélyben azért vannak nagyon erős magyar központok, többek között Kolozsvár (Koloszvar), Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós (Gyorgyoszentmiklos), Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely városok körül. Az e területekről származó csapatok nem hajlandók letenni a fegyvert, és nem adták föl a reményt, hogy hazatérhetnek. Ezek a székelynek mondott katonák 7 vagy 8 ezren lehetnek, és még 2 vagy 3 ezren szolgálnak az Arad-Szeged vonalon.

Összefoglalva: Smuts tábornok missziója a magyar kommunista kormány - maga Garbai által is elismert - tehetetlenségébe ütközött, vagyis abba, hogy az esetleg kiadott parancsainak amúgy sem volna képes érvényt szerezni. A Smuts tábornok által tett engedmény (a semleges övezet nyugati határának módosítása, mely a magyaroknak mintegy 20 kilométeres övezetet juttat Szeged és Debrecen városokkal) ellenére sem lehetett eredményt elérni. Egy Bécsben, Prágában vagy Párizsban Magyarország, Német-Ausztria, Románia valamint Jugo-Szlávia képviselőinek részvételével összehívandó konferencia elvét elfogadták, ám mind Budapesten, mind Bécsben a helyzet azonnali intézkedéseket és nem hosszú távra szóló megoldásmódokat kíván; a halogatás nem adhat választ a kérdésre, ellenkezőleg, mind több akadályt gördít elébe egészen addig, míg végül nem lesz rá többé megoldás.

levéltári jelzet: AG.7N1357

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK

irat FDD száma: 339

iratszám:129[315]

irat típusa: 149. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 10. 12h 15.

Mindenkinek Belgrádot kivéve: A belgrádi francia követtől a következő távirat érkezett (Belgrád 173. sz.[316]).

De Fontaney-nek következő táviratban válaszolok.

Mindenkinek: Válasz 173. sz. táviratára.

Szó sem lehet a székelyek javaslatának azon föltétel melletti elfogadásáról, hogy Erdélynek általuk lakott délkeleti része ne kerüljön román megszállás alá. Erdély nyugati határaival kapcsolatosan lehetnek kételyek, hiszen ezekről csak a békeszerződés fog határozni, azonban nyilvánvaló, hogy a szövetségesek - hacsak nem akarnak minden elvet megtagadni, amelyekért harcoltak - nem számolhatnak azzal, hogy e tartomány Romániához legközelebb eső része magyar sziget maradjon.

Egyébként 141. sz. táviratomból[317] értesült Smuts tábornok missziójáról, valamint arról, hogy valójában milyen jellegű a demarkációs vonal, amelyről magyar korm.-t hivatalosan értesítettük, és amely a bolsevik államcsínyhez ürügyül szolgált.

E tekintetben óvom önt a belgrádi körökben tapasztalható törekvésektől, amelyek a jelenlegi nehézségekért a felelősséget a románok nagyravágyásának igyekeznek tulajdonítani. A szerbeknek meg kellene érteniük, hogy érdekeik jelenleg azonosak a román érdekekkel, és hogy mindkettejüknek ugyanazok - a magyarok és a bolgárok - az ellenségei.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, ff. 48-49.

FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 340

iratszám:130[318]

irat típusa: 179-180. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 10., 15h

(Érkezett: április 12., 2h 35)

Franchet ďEsperey tábornok ma reggel elutazott Belgrádból. Itteni vélemény szerint sajnálatos, hogy Smuts tábornok missziója nem keltette azt a benyomást, hogy a 2 katonai vezető összehangolt (kezdeményezéséről) van szó. Mivel (sem útvonaláról), sem ő magáról semmi hírünk nem volt, a békekonferencia különmegbízottjával történő kapcsolatfölvételre tett próbálkozások sorra kudarcot vallottak.

Franchet ďEsperey tábornok azzal a véleménnyel távozik, hogy amennyiben Európa meg akarja állítani a bolsevik veszélyt, még megteheti, de gyors elhatározásra van szükség, és nem szabad kivárni, majd megkésve érkezni, mint Oroszországban. Ha gyorsan cselekszünk, békés úton, veszteségek nélkül érhetünk el sikert. Ennek legbiztosabb módja, ha a Magyarország körül még megmaradt egyetlen egészséges és erős tényezőre, Jugo-Szláviára támaszkodunk. Csupán arra van szükség, hogy ne kössük továbbra is béklyóba a szerb kormányt és népet, Horvátország-Szlovéniát olyan intézkedésekkel, melyek a magyarországi mozgalom következtében elvesztették létjogosultságukat. Következésképpen:

1. El kell végre ismernünk az új államot, amint azt megtettük Cseh-Szlovákia, Lengyelország és Hidzsáz esetében, amelyek pedig nem tettek olyan szolgálatokat, mint a jugo-szlávok, többek között azzal a Balkánon 1918 szeptember-novemberében aratott (1 hibás írásjel)[319] győzelmükkel, amelyben jugo-szláv egységek siettek szerb testvéreik segítségére.

2. A belgrádi kormánynak olyan hadsereget kell fölállítania, amely pótolni képes csapataink számbeli elégtelenségét és az (angol), illetve amerikai egységek hiányát.

3. Katonai ruházatot kell küldenünk. Érthetetlennek tűnik, hogy maga Sonnino sem fogja föl a helyzet...

(folytatása következik)

Az előző számú távirat folytatása.

...a helyzet súlyosságát, és azt, hogy micsoda veszély leselkedik a legjobban fenyegetett Olaszországra.

(Az is) nyilvánvaló, hogy legyőzött ellenségeink azt lesik, vajon milyen eredménnyel jár majd a magyarországi lázadás a békekonferencia határozata ellen, hogy magatartásukat a békekötés kritikus órájában ennek megfelelően alakítsák.

A főparancsnokot elkísérő angol Bridges tábornok - akivel hosszas eszmecserét folytattam - teljes mértékben osztja e véleményt, és kormányát is tájékoztatni fogja róla. A tét Európa jövője, és ez a jövő a békekonferencia döntésétől függ.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 45, ff. 54-56.

PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA A HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK

irat FDD száma: 341

iratszám:131

irat típusa: 152. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 11., 21h 06.

A bázeli jugo-szláv sajtóiroda április 9-én a következő jegyzéket adta közre:

"A jugo-szláv kormány elutasította az antant arra irányuló kérését, hogy a jugo-szláv hadsereg működjön közre a magyar tanácskormány elleni hadműveletben.

A jugo-szláv kormány az elutasítást azzal indokolta, hogy az antant még nem ismerte el a jugo-szláv államot. Továbbá arra is rámutatott, hogy a magyar határ mentén két, az antant által elismert, következésképpen a jugo-szláv államnál a katonai beavatkozásra alkalmasabb kormányzat található.

Azonkívül a jugo-szláv állam területének nagy része - pontosan úgy, mintha ellenséges területről lenne szó - megszállás alatt áll; államhatárai még mindig nincsenek megállapítva.

A jugo-szláv államnak mindaddig semmi oka a beavatkozásra, amíg jogos törekvései nem nyernek elégtételt.

Dél-Magyarországon katonai intézkedésekre került sor, melyeket mindeddig titokban tartottak.

Az amerikai küldött közölte, hogy a Jugo-Szlávia blokádját föloldották."

Vajon mi igaz e hírekből, amelyekért a párizsi jugo-szláv sajtóiroda nem vállalt felelősséget?

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62 f. 21.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 346

iratszám:132[320]

irat típusa: 2.713/2B sz. távirat.

keltezési hely: Konstantinápoly,

keltezési idő: 1919. április 13.

I. - Mint 11-én Bukarestben megtudtam, román kormány intézkedéseket tett, hogy erdélyi román csapatok azonnali támadást intézzenek Magyarország ellen a semleges zóna elfoglalására.

II. - Párizstól kértem, igyekezzen leállítani e hadművelet, önt pedig arra kérem, haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést, hogy francia és szerb csapatok elkerüljenek mindenfajta beavatkozást, és továbbra is védekező állásban maradjanak jelenleg elfoglalt arcvonalon.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/2.

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 364

iratszám:133

irat típusa: 879/3. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 28.

1. - Ahogy április 26-i 863/3. sz. táviratomban[321] erről már értesítettem, hadsereg azt a parancsot kapta, hogy további intézkedésig szigorúan védekező magatartást tanúsítson. Több fölállított egység nem küldendő a Marostól északra.

Másrészt, hogy elkerülhessük szerbek és románok közötti konfliktust - hiszen föladatunk, hogy adott esetben, a főparancsnok utasításainak megfelelően szétválasszuk szövetségeseinket - semmi szín alatt se küldjünk szerb csapatokat, legyen szó akármilyen kis létszámú egységről is, a Marostól északra.

2. - Tekintve, hogy Makó megszállása - ami számtalan előnnyel jár - vitathatatlan tény, engedélyezem, hogy továbbra is Makón állomásozzon, ám ez a helyőrség kizárólag francia erőkből állhat.

Következésképpen Makót megszállva tartó szerb század haladéktalanul francia egységgel váltandó föl.

Annak érdekében, hogy szövetségeseinkkel minden súrlódást elkerüljünk, vajon lehet-e építeni szerb parancsnoksággal történt egyezményre, mely szerint Kiszomborig - a falut kizárva - korlátozza a Maros vonalának szerb megszállását?

Végrehajtásról jelentést kérek.levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/2.

SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 367

iratszám:134

irat típusa: 359-360. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. április 30., 19 óra 30

(Érkezett: május 2., 19 óra 15)

A szövetséges képviselők folyamatosan továbbítják majd kormányaik számára annak a jegyzéknek a tartalmát, (amelyben) (a román korm.) Budapest (szövetséges) csapatok által történő megszállását követeli. Követelését azzal támasztja alá, hogy csapatainak lefegyverzésével és az orosz bolsevikokkal fönnálló mindennemű kapcsolatának megtiltásával végre térdre kell kényszeríteni Magyarországot.

A román kormányzat véleménye szerint ezt az eredményt a magyar csapatok jelenlegi állapota mellett könnyűszerrel el lehet érni, ám gyors cselekvés szükséges, hogy nem maradjon idő rendezésükre. A kormány és az orosz követ a közvélemény nyomása alatt hajlik arra, hogy egyedül saját eszközeik igénybevételével kezdjenek hadműveletet, amennyiben a szövetséges hatalmak nem tartanák szükségesnek (a beavatkozást).

Az előző számú távirat folytatása.

Ugyanakkor (a román korm.) azt szeretné, ha csapataihoz egyéb szövetséges erők, úgymint cseh-szlovák és (szerb) csapatok is csatlakoznának, ha már arról nem lehet szó, hogy mellettük a hadművelet során végig közreműködjenek.

Ami a francia csapatokat illeti, a román korm.-nak az a kívánsága, hogy föl kell hívni őket a hadműveletben való részvételre, amely ha akár csak egyetlen ezred erejéig is megvalósul, indokolttá teszi, hogy a szövetségesközi parancsnokság francia tábornoknak jusson.

A román kormány szempontjából a szövetséges csapatok részvétele kettős előnnyel is jár: egyrészt nagyobb számú román egység szabadul föl, amelyeket a Dnyeszter menti frontra irányíthat, másrészt kidomborítja Romániának a (békekonferencia) által részére juttatandó területeken túl eső vidékek iránt tanúsított politikai közömbösségét.

levéltári jelzet: AG.7N1357



[279] A kötetben nem közölt irat. A dokumentumban Roth Ottó, volt temesvári polgármesterrel folytatott tanácskozásról van szó, melynek során Roth ajánlatot tett az autonóm Bánság megszervezésére.

[280] A kötetben nem közölt irat.

[281] E két iratban a tábornok helyzetelemzést ad és sürgeti a katonai beavatkozást Budapesten.

[282] Másolatot kapott: a hadügyminisztérium katonai titkára, S. Pichon külügyminiszter, Foch marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka, a versailles-i Legfelsőbb Haditanács, Alby tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, valamint a hadsereg vezérkarának elhárító irodája.

[283] Az osztrák küldöttséggel Ausztria-Magyarország nevében aláírt fegyverszünet.

[284] A Henrys tábornok, Mišić vajda és Linder Béla által aláírt katonai megállapodás. Lásd a 9. sz. alatt közölt iratot.

[285] Aláírás nélkül.

[286] Állam-, illetve kormányelnökök.

[287] A semleges zónát leíró jegyzékről van szó.

[288] A jelentést az elnök, A. Tardieu, Clive Day, Charles Seymour, Eyre A. Crowe, A. W. Leeper, J. Laroche, G. de Martino, valamint L. Vannutelli Rey írták alá.

[289] Az I. és a II. szakaszt nem hozzuk.

[290] Lásd a 3. sz. térképet.

[291] Az irathoz fűzött jegyzet: Az olasz küldöttség ezzel szemben azt az elvet támogatja, amely szerint a városi lakosság nemzetiségét - a városok kiemelkedő társadalmi, szellemi valamint gazdasági jelentősége folytán - előnybe kell helyezni a falusi lakosság nemzetiségével szemben.Ugyanakkor az olasz küldöttség szükségesnek ítélte, hogy az arad-máramarosszigeti vasútvonal mentén fekvő magyar városok esetében eltekintsen ezen elvtől, mégpedig egy másik, általa úgyszintén támogatott elv érvényesítése következtében, mely szerint minden, az állam gazdasági életéhez valamint stratégiai biztonságához nélkülözhetetlen vasútvonalnak szükségképpen az illető állam területén kell maradnia, még akkor is, ha valamely szakasza idegen népesség lakta területen halad át.

[292] Az irathoz fűzött jegyzet: A javaslatot a területi kérdések központi bizottsága előtt visszavonták.

[293] Az irathoz fűzött jegyzet: A bizottság által megfogalmazott szöveg eredetileg a következőképpen hangzott:"A határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Tisza alsó szakaszán a folyó mindkét partját, valamint a Nagykikindából kiinduló, a Dunát Pancsovánál elérő két vasútvonalat."

[294] Lásd a föntebb, 122. sz. alatt közölt iratot.

[295] A 2-5. cikkely - az országnév kivételével - tartalmilag megegyezik a 116. sz. alatti irat 3-6. cikkelyével.

[296] Az irathoz fűzött jegyzet: Részletesen lásd az 1: 200 000 léptékű osztrák vezérkari térképen. - A kötetben nem szereplő dokumentum.

[297] Az 1. és 2. pontot nem közöljük.

[298] Lásd a 4. sz. térképet.

[299] Lásd a föntebb, 124. sz. alatt közölt iratot.

[300] A III-VI. cikkely tartalmilag megegyezik a 116. sz. alatti irat 3-6., illetve a 123. sz. irat 2-5 cikkelyével.

[301] A jelentést A. Tardieu, S. E. Mezes, Eyre Crowe, Salvago-Raggi márki, valamint Ijuin irták alá. A területi biztottságok jelentései a külügyminiszterek tanácsa elé kerültek, amely május 8-án vizsgálta meg Magyarország határait. A tanács elfogadta a bizottságok javaslatait. További egyeztetések után a Legfelsőbb Tanács döntését a cseh-szlovák-magyar és a magyar-román határról június ll-én hivatalosan közölték a román és a cseh-szlovák kormánnyal. Ezt követően egyeztetés történt az Ipoly-szögi vasútvonal ügyében a cseh-szlovák delegációval, amely végül a javára tett ki igazi tás után a kihirdetett határt elfogadta. Ezzel szemben a román küldöttség nem fogadta el a Legfelsőbb Tanács döntését. Június lJ-án Clemenceau a döntésről hivatalosan értesítette mindhárom érdekelt kormányt.

[302] Keltezés nélkül, valószínűleg 1919. áprilisa.

[303] A továbbiakban egy jelentéktelen változtatásról van szó a jugo-szláv-román határon.

[304] A kötetben nem közölt iratok.

[305] A padovai fegyverszünet.

[306] A belgrádi katonai egyezmény. Lásd a 9. sz. alatt közölt iratot.

[307] Hiányzó sor.

[308] A kötetben nem közölt irat.

[309] A kötetben nem közölt irat.

[310] Az irat hiányos.

[311] A századost a hadsereg vezérkara jelölte ki a feladatra.

[312] A szövetségesek és az Ausztria-Magyarország között Padovában megkötött fegyverszünetről van szó.

[313] Lásd a 9. sz. iratot.

[314] A következő rész tartalmilag megyegyezik a 127. sz irat "Jegyzékváltás..." d. részének eslő irataival (Smuts jegyzéke).

[315] A táviratot Londonba, Rómába, Bukarestbe és Szófiába továbbították.

[316] A kötet e táviratban jelzi a székely javaslatot Budapest elfoglalására és a rend helyreállítására.

[317] A kötetben nem közölt irat.

[318] A táviratot Londonba, Rómába, Bernbe valamint Washingtonba továbbították.

[319] Megfejtési hiány.

[320] Végrehajtás céljából a 76. gyal. hadosztálynak az eredetivel megegyező másolatot küldtek.

[321] A kötetben nem közölt irat.