Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1919. május

1919. május

A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE

irat FDD száma: 370

iratszám:135[322]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 5.

A következőkben AZ ELNÖK meghatározza az ülés célját.[323] Emlékeztet Smuts tábornok magyarországi és cseh-szlovákiai missziójára. Úgy tűnik, Smuts tábornok azzal a véleménnyel tért meg utazásáról, hogy a Csallóközt (île de la Grande Schütt) Cseh-Szlovákiához kell csatolni.[324]

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) rámutat arra, hogy e megoldás gondolata nem Smuts tábornoktól származik. Masaryk beszámolt neki - Sir Crowe-nak - afölötti aggodalmairól, hogy a Csallóközt a cseh-szlovák államhoz csatolják; kifejtette előtte, hogy országa csak nehezen lenne képes ily nagyszámú magyart beolvasztani; hangsúlyozta, milyen fontos a cseh-szlovák állam számára a dunai hajózás ellenőrzése, továbbá hogy munkálatok elvégzésére, a folyó mindkét partján rakpartok, kikötőmedencék kiépítésére van szükség, és fölvetette, hogy a cseh-szlovák állam talán lemondhatna a Csallóközről, ha annak fejében bizonyos területhez jut a folyó jobb partján.

A kérdést a külügyminiszterek tanácsa az angol küldöttség javaslatára utalta vissza tanulmányozásra a cseh-szlovák ügyek bizottsága elé.

SIR EYRE CROWE még beszámol arról, hogy a kérdésről tárgyalt Benešsel és Kramářral is. Nyilvánvaló módon mindketten szeretnének a Duna jobb partján területhez jutni, ám eszükben sincs ennek fejében föladni a Csallóköz iránti igényüket.

AZ ELNÖK fölkéri Sir Eyre Crowe-t, fejtse ki a kérdésben elfoglalt álláspontját a bizottság előtt.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) válaszában előadja, nem tudott semmilyen véleményt kialakítani, mivel a bizottsághoz valójában nem érkezett egyértelműen megfogalmazott javaslat a cseh-szlovák kormányzattól. Ugyanakkor emlékeztet Benešnek a bizottság előtt elhangzott nyilatkozatára, mely szerint Csallóköz lakosai nyomatékosan kérik a cseh-szlovák állammal való egyesítésüket.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, hogy a rendelkezésére álló értesülések szerint Smuts tábornok vetette föl a kérdést missziója során Masaryk elnöknek. Állítása alátámasztására fölolvassa Smuts tábornoknak a nagyhatalmakhoz intézett egyik följegyzését, amely a tábornok és Masaryk elnök között lefolyt megbeszélést foglalja össze.

LAROCHE még hozzáteszi, hogy mihelyt e jegyzék tartalma tudomására jutott, fölkereste Benešt, hogy tisztázza, vajon a cseh-szlovák kormány csakugyan Pozsonnyal szemben akar területhez jutni a Csallóközért cserében. Beneš válaszában kifejtette, elképzelhető, hogy vannak olyanok Cseh-Szlovákiában, akik támogatják ezt az elgondolást, ám ez nem egyezik meg a cseh-szlovák kormány álláspontjával, mely szerint a Csallóközt nem szabad föladni.

Mindenesetre Kramář miniszterelnök és Beneš külügyminiszter a Cseh-szlovák Köztársaság felelős képviselői, velük szemben Masaryk elnöknek ténylegesen nincs része a kormányzat irányításában. Egyébként Beneš egyik jegyzékéből - amelyet a titkárság osztott szét a bizottság tagjai között - kiderül, hogy Csallóköz és Pozsony lakóinak küldöttsége két ízben is - legutoljára április 26-án - fölkereste Masaryk elnököt, akinek előadták, hogy Pozsony nem lehet meg a Csallóköz nélkül, hogy e sziget teljes kereskedelmi forgalma Cseh-Szlovákiával bonyolódik, és hogy lakóinak leghőbb vágya az, hogy csehek maradhassanak.

LAROCHE azzal fejezi be, hogy amint javaslat érkezik a cseh-szlovák kormánytól a bizottsághoz, utóbbinak nincs más tennivalója, mint hogy korábbi döntését fönntartsa, mivel a Cseh-Szlovákiának már odajuttatott területeken kívül semmiképpen sem áll szándékában Pozsonnyal szemközt számára hídfőt biztosítani.

NICOLSON (Brit Birodalom) szükségesnek tartja annak megvilágítását, milyen körülmények között is történt a Smuts tábornok és Masaryk elnök közötti megbeszélés. Elutazása előtt Lloyd George arra kérte Smuts tábornokot, vitassa meg Masaryk elnökkel a cseh-szlovák határok kérdését. Ennek tanulmányozását követően Smuts tábornok megállapította, hogy a Csallóközben nagyszámú magyar népesség fog a bizottság által kijelölt határon belül rekedni. Amikor erről említést tett az elnöknek, Masaryk beismerte, a kérdés választási szempontból csakugyan veszélyt jelenthet, de egyben abbeli reményét is kifejezte, hogy bizonyára sikerül megtalálni a megoldást. Fölhívta a tábornok figyelmét arra, hogy a cseh-szlovákok által a fegyverszünet előtt megfogalmazott követelések között nem szerepelt a Csallóköz. A sziget csak a későbbiek során került a követelések jegyzékére. Jelenleg Cseh-Szlovákia számára a Csallóköznél sokkalta fontosabb lenne egy Pozsonnyal szembeni hídfő megszerzése Pándorfalu (Parndorf) irányában.

NICOLSON még hozzáteszi, hogy személyes meggyőződése szerint nem lehet Smuts tábornok és Masaryk elnök között félreértésről beszélni, és részéről alig tartja hihetőnek, hogy utóbbi, államférfi létére, kormánya beleegyezése nélkül nyilvánított volna véleményt.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, soha nem kételkedett abban, hogy Masaryk elnök föntieket nyilatkozta Smuts tábornoknak, mint ahogy afelől sem voltak egy percig sem kétségei, hogy Masaryk elnök egyáltalán nem a felelős kormányzat véleményének adott hangot. Mivel az említett követelések megfogalmazása idején Masaryk Amerikában tartózkodott, nem lehetett kapcsolata a cseh néppel, nem érzékelhette úgy, mint a többiek a cseh nemzet fejlődését. Laroche meg van győződve róla, hogy ebből a szempontból Beneš és Kramář sokkal jobban képviselik a cseh nép törekvéseit, mint a korábbi nemzedékhez tartozó Masaryk. Mindenesetre az a véleménye, hogy a bizottságnak csak a jelenleg Párizsban tartózkodó felelős cseh kormány nyilatkozatait kell figyelmet vennie.

NICOLSON (Brit Birodalom) úgy véli, Smuts tábornoknak nem az volt javaslatával a célja, hogy elszakítsa a Csallóközt Cseh-Szlovákiától, hanem az, hogy hídfőhöz juttassa. Amikor Beneš azt nyilatkozza, hogy a cseh-szlovák állam számára fontosabb egy Pozsonnyal szemközti hídfő, mint a Csallóköz birtoklása, akkor a bizottságnak figyelembe kellene venni ezt a kijelentést.

LAROCHE (Franciaország) azt válaszolja, hogy pontosan fogalmazta meg Benešhez intézett kérdését, mire ő azt felelte, hogy Pozsony nem életképes a Csallóköz nélkül. Különben az albizottság előtti meghallgatásakor is hasonlóképpen érvelt.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt szeretné tudni, mit értenek a csehek hídfő alatt. E kifejezés alapjában katonai jellegű. Vajon a cseh kormánynak milyen célból van szüksége a Duna jobb partján előretolt állásra?

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) válaszában kifejti, hogy a csehek nemcsak hídfőt szeretnének a Duna túlpartján, hanem egy olyan területet, melynek kiterjedése nagyjából megegyezik a Csallóközével. A kormány arra törekszik, hogy hatalmába vegye a folyót, hogy kikötőt hozhasson létre és mindkét partján rakpartokat építhessen ki. A folyó fölötti ellenőrzést akarja megszerezni.

LAROCHE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy a cseh-szlovák állam léte szempontjából nagyobb veszélyt jelent, ha hagyják a cseheket a folyó túlsó partjáról átözönleni, mint ha Magyarországtól a folyóval elválasztják őket.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) egy kiegészítéssel szeretne szolgálni, amely minden bizonnyal érdekli a bizottságot. Cseh-Szlovákiában jelen van az Angol Vöröskereszt bizottsága. E bizottság elnöke, aki töviről-hegyire ismeri az országot, valamint lakóinak gondolkodását, és aki a nemrég a Csallóköz minden zugát bejárta, azt állítja, hogy a sziget lakói a leghatározottabban elleneznek bármiféle egyesülést Magyarországgal, és mindenképpen Cseh-Szlovákián belül akarnak maradni.

Ami a követendő eljárást illeti, Sir Eyre Crowe-nak az a véleménye, hogy a bizottságnak a Legfelsőbb Tanács elé terjesztendő határozatát célszerű lenne külön indoklással alátámasztani.

Véleménye szerint az indokok a következők:

Elsősorban: mivel a cseh-szlovák állam illetékes képviselői nem osztják Masaryk elnök véleményét, a cseh-szlovák kormányzat részéről valójában nem érkezett javaslat a bizottsághoz.

Másodsorban: véleménye szerint Cseh-Szlovákia számára sokkal több nehézséggel jár, ha területhez juttatják a Duna jobb partján, mint ha megkapja Csallóközt.

AZ ELNÖK arra hívja föl a figyelmet, hogy e két megfontolást egy harmadikkal szükséges kiegészíteni, nevezetesen azzal, hogy a Csallóköz lakossága általában kedvezően fogadja Cseh-Szlovákiához történő csatolását. A lakosság hangulatára vonatkozó eme megállapításnak nagyon is megvan a maga jelentősége.

A bizottság döntését e három szempont alapján indokolhatja.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, egyetért azzal, hogy az első két megfontolást bevegyék az indoklásba, ám a harmadikat elveti, mivel megítélése szerint a bizottság a lakosság pontos hangulatát illetően nem rendelkezik megfelelő adatokkal ahhoz, hogy ezt ez érvet fölhasználja.

LAROCHE (Franciaország) azt kéri a jelenlévőktől, emlékezzenek arra, hogy annak idején, amikor a bizottság a Csallóköz kérdését tanulmányozta, gazdasági tekintetben olyan nagy jelentőséget tulajdonított a sziget Cseh-Szlovákiához való csatolásának, hogy hasonlóképpen magyarok lakta területeket áldozott föl az Ipoly térségében kockáztatva, hogy - amint az be is következett - kettévág néhány, Cseh-Szlovákia belső közlekedési kapcsolatai szempontjából fontos vasútvonalat.

AZ ELNÖK bejelenti, hogy a bizottság a külügyminiszterek tanácsának eljuttatandó válaszában közölni fogja, hogy föntebb a kifejtett indokok miatt álláspontját továbbra is fönntartja. (Helyeslés.)[325]

Az ülést 11 óra 20 perckor rekesztik be.

A 11. SZ. JEGYZŐKÖNYV MELLÉKLETE

A CSALLÓKÖZ TÁRGYÁBAN A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ TERJESZTETT FÖLJEGYZÉS[326]

keltezési idő: 1919. május 8.

A cseh-szlovák ügyek bizottsága a külügyminiszterek tanácsának fölkérésére május 5-én összeült, hogy ismételten tanulmányozza Cseh-Szlovákia határát a Csallóköz térségében. A vizsgálat annak megállapítását célozta, vajon van-e mód arra, hogy - Masaryk elnök Smuts tábornokkal folytatott megbeszélése alkalmával tett fölvetésének megfelelően - a cseh-szlovák államot Pozsonnyal szemközt hídfőhöz juttassák Csallóközért cserében, amelyet Magyarországhoz csatolnának vissza.

A bizottság - miután a kérdés minden részletét újból sorra vette - egyhangúlag állapította meg, hogy említett javaslat elfogadása nem helyénvaló.

Korábbi határozata fönntartását a következőkkel indokolja:

1. A cseh-szlovák kormány illetékes képviselői, Kramář miniszterelnök valamint Beneš külügyminiszter, noha tudomásuk volt Smuts tábornok jelentéséről, azon véleményüknek adtak hangot, hogy Csallóközt minden körülmények közt Cseh-Szlovákiának kell juttatni.

2. A bizottság fölöslegesnek tartja, hogy emlékeztessen azokra a szoros gazdasági kötelékekre, amelyek Csallóközt Cseh-Szlovákiához fűzik, és amelyek jelentőségére a Legfelsőbb Tanács elé terjesztett jelentésében már rámutatott.

3. Másfelől a bizottság álláspontja szerint az a megoldás, amely a cseh-szlovák államot a Duna jobb partján, Magyarországon valóságos hídfőt képező területhez juttatná, politikai szempontból sokkal nagyobb nehézségekkel járhat, mint az amelyik a Csallóközt hagyja meg neki.

4. Végül a bizottság arra kívánja fölhívni a figyelmet, hogy a Csallóközt Cseh-Szlovákiának juttató határozat olyan kompromisszum eredménye, amely pontosan a Cseh-Szlovákiához kerülő magyar nemzetiségű népesség számát volt hivatott a szigorúan vett minimumra csökkenteni. Annak érdekében, hogy az új államot a Csallóköz birtokába juttassa, a bizottság másutt - nevezetesen az Ipoly térségében - bizonyos magyar többségű területektől való megfosztására kényszerült, noha ez a Cseh-Szlovákia számára biztosított gazdasági előnyök csökkenését eredményezte, amelyek gazdasági fejlődése szempontjából mindamellett a Csallóköznél kisebb jelentőséggel bírnak.

E különböző szempontokat figyelembe véve a bizottság egyhangúlag a március 30-án benyújtott jelentésében foglalt döntések fönntartása mellett határozott.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 48, Commission des Affaires Tchécoslovaques

ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 372

iratszám:136

irat típusa: 53. sz. távirat.

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. május 1., 1h 30.

(Érkezett: május 1., 20h 30.)

A tegnapi nap folyamán egy Kun Bélával kapcsolatban álló, bizonyos Horváth nevű magyar - akit 2 magasrangú honfitársa mutatott be - járta végig az antantmissziókat.

Beismerte, hogy a kommunisták helyzete reménytelen, és hogy a vörös hadsereg semmiféle ellenállás kifejtésére nem képes. Állítása szerint módjában áll a következőket javasolni:

1. A március 19-én Vix alezredes által megállapított demarkációs vonal[327] fönntartása;

2. Semleges övezet fönntartása;

(3.) tanácskormány fölszámolása;

(4.) a proletárdiktatúra és a terror fölszámolása;

5. a következőképpen összeállított kormány megalakítása: miniszterelnök (1 hibás írásjel)[328] Garami Ernő, szocialista, izraelita; két kommunista: Kun Béla külügyminiszter és Bolgár, bécsi követ; négy párton kívüli katolikus, egy magyar katolikus paraszt, egy párton kívüli luteránus, két reformer, két zsidó szocialista. A javasolt nevek egyike sem különösképpen ismert, kivéve a két kommunistát. E többségében polgári kormánynak az lenne a föladata, hogy a jelenlegi állapotot fölszámolja, és fedezze a személyi biztonságukban magukat fenyegetve érző, az antant megtorlásától, ám legfőképpen honfitársaik bosszújától rettegő bolsevikok visszavonulását. E Bolgártól származó javaslatnak az a célja, hogy Kun Bélát mentse, és megakadályozza, hogy az antantcsapatok bevonulva Budapestre szabályszerű kormányt állítsanak föl.

Arra szorítkoztam, hogy meghallgassam Horváth javaslatait és javasoljam neki a túszok és a (politikai) foglyok szabadon bocsátását valamint azt, hogy a vérontás elkerülése érdekében nyissák meg az antancsapatok előtt a Budapestre vezető utat, hozzátéve még, hogy a jószándék e megnyilvánulása minden bizonnyal megteszi majd hatását. Egyébként (tettem hozzá) minden döntés az antantkormányok és a hadműveletekkel megbízott katonai vezetők kezében van.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, ff. 75-76.

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES CSAPATOK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 373

iratszám:137

irat típusa: 3.027/2B sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 1.

Ezennel megküldöm önnek azon rendelet[329] teljes szövegét, amelyet Kun Béla április 30-án a világ összes munkáspártjához intézett.

"A világ összes munkáspártjához.

A mai napon a következő jegyzéket juttattuk el a cseh-szlovák, a jugoszláv és a román kormánynak:

"A magyar forradalmi tanácsok kormányának nevében van szerencsém önöknek bejelenteni, hogy az önök által megfogalmazott összes területi-nemzeti követelést fönntartás nélkül elismerjük. Önök követeléseiket azon vágyukra alapozzák, hogy véget vessenek a több évszázados szolgaságnak, amelyben a magyar uralkodó osztályok az önök népeit tartották. Ekképpen önök hitük szerint e népek érdekében és akaratuknak megfelelően munkálkodnak. A korábbi kormány nem fogadta el az önök javaslatát, és kitartott a történeti jog mellett, amely az új elnyomottak jogával szemben a régi elnyomottak jogát érvényesíti. Mi, kormányzásunk legelső napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi sérthetetlenség elve alapján, és ezennel közvetlenül is az önök tudomására hozzuk, hogy minden területi-nemzeti követelésüket fönntartás nélkül elismerjük. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések azonnali megszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, és részünkről mi sem fogunk az önök ügyeibe avatkozni... a szabad átmenő forgalmat, a két ország gazdasági érdekeinek megfelelő gazdasági egyezmények megkötését.

Ezzel önöknek minden kívánsága teljesült. Nemzeti törekvéseik megvalósításához egyetlen csepp vért sem kell ontaniuk, egyetlen katona életét sem kell föláldozniuk, békés vidékekre nem kell a háború pusztítását rászabadítaniuk. Az önök népeit elnyomó osztályok egyben a mi népünk dolgozó tömegeinek elnyomói is voltak. A nemzeti fölszabadulás jogának megadásával egy időben saját társadalmi fölszabadulásunkat is megvalósítottuk az osztályuralom alól. Fölszabadítottuk magunkat, és nem akarunk újból az elnyomók igájába kerülni. Belső berendezkedésünket saját személyes ügyünknek tekintjük. Úgy gondoljuk, hogy ilyen körülmények közt azonnal békét köthetünk. Várom válaszukat.

Kun, külügyi népbiztos."

Amikor ezeket tudomásukra hozzuk, arra kívánjuk fölhívni a figyelmet, hogy mostantól kezdve nincs olyan nemzeti érdek, amely igazolhatná a háború folytatását. Többé semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy az említett kormányok a háborút folytatva a saját maguk által hirdetett nemzeti érdekekkel kerülnek szembe. Ha a háború ennek ellenére tovább folyik, az csak idegen érdekekért, külföldi érdekekért és mindenekelőtt a magyar uralkodó osztályok érdekeiért történhet.

A forradalmi kormányzótanács nevében:

Kun, külügyi népbiztos."

levéltári jelzet: AG.20N499 c/77. d/4.

CHARPY TÁBORNOK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 374

iratszám:138

irat típusa: 152/2. sz. irat.

keltezési idő: 1919. május 1.

Van szerencsém önnek megküldeni a székelyek által az antanthatalmaknak tett javaslat eredetijét a másolattal együtt.

Az iratokat képviselőjük, Gezo Cuczsa de Haro[330] hozta, aki több mint tíz napja indult el Debrecenből (Debreczin) a városban működő Székely Bizottság megbízásából.

Cuczsa ajánlata a következőkben foglalható össze:

"A székelyeknek két ellenségük van: egyfelől a románok, akik meg akarják fosztani függetlenségüktől, és az erdélyiekkel egyetemben Nagy-Romániához akarják csatolni őket. Másfelől a bolsevikok, akik kommunizálni akarják a régi Magyarországot.

Ezért tehát fölajánlják az antantnak, hogy részt vesznek a bolsevikok elleni harcban, amennyiben az szavatolja országuk függetlenségét Romániával szemben."

Fölhívtam Cucza figyelmét arra, hogy az elmúlt tíz nap alatt sok minden történt, és a románok nemcsak Debrecent vették be, de a Tisza vonaláig is eljutottak.

Azt is közöltem vele, hogy véleményem szerint a dolgok várható alakulására való tekintettel követeléseik teljesítése minden bizonnyal nehézségekbe ütközik, és hogy ilyen körülmények közt érdekük a románokkal való kiegyezés, valamint támogatásuk bolsevikellenes harcukban, aminek révén, ha autonómiához nem is, legalább bizonyos szabadságjogokhoz juthatnak.

Cucza közölte velem szándékát, mely szerint vissza kíván térni a Székely Bizottsághoz, amely időközben már bizonyára elhagyta Debrecent.

"Az erdélyi székelyek a következőket javasolják az antantban képviselt hatalmaknak:

A székelyek minden túlzott követelésükről lemondanak. Nem tartanak igényt egész Erdélyre. Ezzel szemben a wilsoni elvek alapján kérik az antant támogatását azon szándékuk valóra váltásához, hogy Erdélynek azokon a részein, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 60 százalékot, független köztársaságot hozhassanak létre.

Ennek megfelelően a következő vármegyéket kívánják magyar uralom alatt egyesíteni: Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda, Kis-Küküllő, Kolozs, Torda-Aranyos teljes egészében, valamint Brassó, Alsó-Fehér, Szolnok-Doboka, Fogaras, Bihar és Szilágy vármegyék részben.

Ezzel szemben a régi Magyarország minden egyéb, románok és szászok lakta területéről lemondanak.

Kötelezik magukat, hogy ugyanolyan bánásmódba részesítik a román kisebbséget, mint amilyent Románia tanúsít majd a magyar kisebbséggel szemben.

Jelenleg a székelyek 100 000 fős hadsereg fölött rendelkeznek, amely fegyelmezett, meglehetősen jól fölszerelt, és most is ugyanúgy kész hazájáért harcolni, mint a háború kitörésekor. A székelyeket egész történelmük során harcias népként ismerték. A székely ezredek a volt osztrák-magyar hadsereg legjobb ezredeinek számítottak. A fegyverszünetet követően, a románok bevonulásakor a székely fiatalemberek elhagyták Erdélyt, hogy jobban szolgálhassák hazájukat. Ők tartották a románok ellen a frontot Máramarosszigettől a Marosig. Székely harcos soha nem tűzte ki ruhájára a vörös színt. Számára a forradalmi mozgalom és az osztályharc mindig is idegen volt. Elégedetten élt szűkebb pátriájában, ahol a kisbirtok az uralkodó, és most sincs semmi egyéb kívánsága, mint hogy mielőbb független hazába térhessen haza. A székelyek soha nem vettek részt a városokban zajló katonai tüntetésekbe, ehelyett inkább a fronton szolgálták hazájukat farkasszemet nézve az ellenséggel. A budapesti kormányok fölhasználtak székelyeket, ám mindig bizalmatlanok maradtak velük szemben.

A bolsevik kormány hatalomra jutásakor a székelyek azonnal tisztán látták a helyzetet. A bolsevik kormány Magyarország területi sérthetetlenségének elvét föladva magukra hagyta a székelyeket. Másrészt a székelyek borzalommal eltelve gondoltak arra, hogy egy napon a bolsevizmus hatalmába kerítheti országukat, ahol nincs nagyipar és nincs nagybirtok, és ahol senki sem hallott az osztályharcról.

Ezért azt javasolják a székelyek az antantnak, fordítsa 100 000 fős hadseregüket a románok oldalán a vörös hadsereggel szembe, hogy megvédhesse Erdélyt a bolsevizmus ellen, és mindaddig ne szerelje le, míg a bolsevik veszedelem el nem múlik.

Ez az akció két kedvező következményt vonna maga után.

1.) A Tiszától keletre fekvő magyar terület egésze csatlakozna a bolsevikellenes mozgalomhoz, ekképpen a székely hadsereg egészen a Tiszáig előretolhatná arcvonalát. Remélhetőleg a mozgalomhoz más magyar területek is csatlakozni fognak, hiszen a bolsevizmusnak nincs talaja a magyar vidéken.

2.) Megoldódna a súlyos erdélyi kérdés, és béke köszönthetne egy olyan tartományra, ahol a különböző nemzetek kölcsönös megegyezése nélkül a béke nem egyéb tovatűnő látszatnál.

5. /sic/ A jövőbeni Székely Köztársaság magától értetődően csak úgy maradhat fönn, ha Romániával a legszorosabb gazdasági kapcsolatokat tartja fönn. E gazdasági együttműködés szükségessége már a bányák természetes megosztásánál fölmerül, hiszen amíg az összes vas-, kőszén- és aranybánya a jövőbeni román, addig a sóbányák székely területen találhatók."

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. d/1.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER HALIIER TÁBORNOKNAK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat FDD száma: 375

iratszám:139

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 1.

Sürgősen továbbítsa magyar kormánynak Budapestre következő közleményt:

"Először: A szövetséges és társult nagyhatalmak legfelsőbb tanácsa úgy határozott, fölszólítja a meghatalmazott magyar követeket, jelenjenek meg május 15-én csütörtökön este Saint-Germain-en-Laye-ben, hogy a szövetséges és társult hatalmakkal megvizsgálják a békeföltételeket.

Másodszor: Föntiek következtében kérjük a magyar kormányt, sürgősen közölje azon küldöttek számát, nevét és rangját, akiket Saint-Germainbe szándékozik küldeni, hasonlóképpen az ezek kíséretében levő személyek számát, nevét és rangját. A magyar küldöttség szigorúan megbízatásának keretein belül marad és kizárólag különleges megbízatásuk betöltésére hivatott személyek alkotják.

levéltári jelzet: AG.6N74

PÉTIN TÁBORNOK, BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ CLEMENCEAU MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 384

iratszám:140

irat típusa: 33. sz. irat.

keltezési hely: Bukarest,

keltezési idő: 1919. május 6.

A ROMÁN HADSEREG BEVONUL BUDAPESTRE?

Legutóbbi, 26. sz. jelentésemben[331] május 3-i keltezéssel a következőket írtam:

"A román parancsnokság kinyilvánított szándékai pillanatnyilag világosak:

- három gyalogos és egy lovas hadosztállyal tartani a Tiszát;

- a rendelkezésre álló egységek zömét visszairányítani a Dnyeszterhez részben Besszarábiába, részben Alsó-Moldvába."

Ám másnap, május 4-én a román kormányzat azt a parancsot adta a vezérkari főnöknek, hogy folytassák az előrenyomulást Budapest irányába;

Végül tegnap, május 5-én "újabb értesítésig az előrenyomulás fölfüggesztését" rendelte el.

E változások okát nem is érdemes keresni.

I.

Legutolsó jelentésemben hangsúlyoztam, hogy szigorúan vett román katonai szempontból mennyire ésszerűnek bizonyult - a kínálkozó alkalmat kihasználva - a szervezett magyar erők fölszámolása, megteremtve ezzel a cselekvési szabadság föltételeit a Dnyeszternél. Ám amikor a hadművelet teljes sikere folytán a román hadsereg egycsapásra a Tiszánál termett, a román parancsnokság úgy ítélte meg, nem célszerű a folyót átlépni.

A parancsnokság abból indult ki, hogy

"E folyótól nyugatra a románoknak semmi követelésük nincs;

a folyó elsőrendű határt jelent, amely lehetővé teszi, hogy takarékoskodjanak erőikkel és Besszarábiába irányítható tartalékokat képezzenek.

Mi több, ha egyedül lépik át a Tiszát, ezzel olyan hadműveletbe vágnak bele, amely minden rendelkezésre álló erejüket csaknem teljes mértékben leköti (nagykiterjedésű terület megszállása, a vasútvonalak biztosítása).

E katonai jellegű megfontolásokhoz politikai szempontok is járulnak. Ha a Budapestig terjedő térség megszállása nem is haladja meg a románok katonai lehetőségeit, e lépés Románia "politikai lehetőségeit" nagymértékben túlszárnyalja. Amennyiben Románia nagyobb szövetségesei nélkül cselekedne, még Cseh-Szlovákia támogatását élvezve is azt kockáztatja, hogy a nagyhatalmak olyan függetlenségi törekvéseket tulajdonítanak neki, amelyek nem férnek össze óvatosságra alapozott, politikai hagyományaival; azonfölül mind a magyarok gyűlöletének, mind a Magyarország elleni föllépésben való részvételt ez ideig visszautasító szerbek irigységének Románia válna egyedüli céltáblájává."

Íme azon katonai valamint politikai jellegű megfontolások rövid összefoglalása, amelyek Presan tábornokot május 4-én a Tiszánál a győzedelmes román hadosztályok előretörésének leállítására bírhatták.

II.

Vajon május 5-én a román kormányzat miért gondolja meg magát, és miért határoz úgy, hogy - a fönti ellenvetéseket félretéve - Budapest ellen vonul?

Először is azért, mivel véleménye szerint a magyar fegyveres erők még nem voltak oly mértékig megsemmisítve, hogy le lehetett volna írni őket, azután azért, mert Budapest továbbra is veszélyes tűzfészek maradt, és eme tény újra és újra kétségbe vonhatja az elért katonai eredményeket.

"Célunk nem kizárólag a magyar hadsereg megsemmisítése - hangzott el a román kormány részéről -, hanem a magyar oldalról fenyegető - politikai és egyben katonai - veszély megszüntetése. A hadseregünkre veszélyt jelentő magyar bolsevik csapatok mellett a Dnyeszter menti bolsevik csapatoknak reményt, Bulgária számára példát adó kormány továbbra is helyén van.

A magyar veszély kétségkívül európai kérdés, azonban számunkra mindenekelőtt román kérdés; és mivel az antant nem indul Budapest ellen, és fölhívásunkra sem válaszol, egyedül kell elindulnunk."

III.

E szándékok, noha Románia általános helyzetét tekintve teljességgel érthetőek, katonai lehetőségeit, vagyis stratégiai lehetőségeit - tekintettel a jelenleg egyszerre három fronton fenyegető veszélyre - nagymértékben túlhaladják. Ezért ragaszkodott véleményéhez Presan tábornok, mely szerint amennyiben a román hadsereg egyedül lépné át a Tiszát, hibát követne el, és ezért bírta rá május 5-én a román kormányt saját álláspontja elfogadására.

Mivel véleménye győzedelmeskedett, a szövetséges kormányok, illetve Foch marsall válaszának megérkeztéig parancsot adtak az offenzíva fölfüggesztésére.

Ettől függetlenül a román kormánynak továbbra is leghőbb vágya, hogy meginduljon a Budapest elleni támadás, ha nem is egyedül saját csapataival, akkor legalább a szövetséges csapatok - közöttük francia egységek - együttes akciójával.

Az elgondolás román szempontból nézve kétségbevonhatatlanul helytálló. Budapest elfoglalásával Románia végre nyugalmat szerezhet magának ezen a fronton, méghozzá előnyös föltételekkel, hiszen a terhek tekintélyes részét szövetségesei viselik majd.

Ez teszi érthetővé Presan tábornoknak Foch marsallhoz küldött táviratát, illetve a román kormánynak a bukaresti szövetséges követekhez eljuttatott memorandumát.

Nem tartozik hatáskörömbe annak megítélése, hogy helyes-e Budapest szövetséges - köztük francia - csapatok által történő megszállása. Egyedül a francia parancsnokságnak van tudomása a Magyarországon rendelkezésére álló eszközökről, illetve egyéb olyan általános jellegű tényezőkről, amelyek innét nem érzékelhetők. Ennek ellenére úgy érzem, nem hallgathatom el a következő román javaslatokat:

1.) Katonai szempontból a művelet a lehető legkönnyebben kivitelezhető, hiszen a magyar erők közel állnak a teljes megsemmisüléshez, és képtelenek az újjászerveződésre. (Mindez igaznak tűnik.)

2.) Az antant politikájának szempontjából szintén a lehető legjobb pillanatban kerülne rá sor - pontosan akkor, amikor a szövetségesek átnyújtják föltételeiket Németországnak - ékesen bizonyítva ezzel, hogy adott pillanatban készek akaratukat erőszakkal is a másik félre kényszeríteni.

3.) Németországban az első számú veszélyt a bolsevik fenyegetés jelenti; az alkalom éppen megfelelő arra, hogy leszámoljunk az első olyan ellenséges állammal , amely a fegyverszünet aláírása óta tanácsköztársaságot merészelt létrehozni, és nem riadt vissza attól, hogy Lenin és Trockij kormányának hivatalosan segédkezet nyújtson.

Itt ezen okokkal érvelnek amellett, hogy amíg a Tiszáig tartó előrenyomulás román hadművelet volt, addig a Tiszától nyugati irányba indítandó támadás már európai rendfenntartó hadműveletnek minősül, amelynek azonnali megindításában a többi szövetséges hatalom - különösen Franciaország - is legalább olyan - ha nem nagyobb - mértékben érdekelt, mint Románia.

Íme a román fölfogás összefoglalása.

levéltári jelzet: AG.7N1357

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 386

iratszám:141

irat típusa: 3.114/2B sz. távirat. Sürgős.

keltezési hely: Blegrád,

keltezési idő: 1919. május 6.

I. - A Budapestről különvonaton érkező Philipp Brown professzor, a béketárgyalásokon részt vevő amerikai bizottság helyettes képviselője, Szeged határában jelentkezett a Magyarországi Hds. előörseinél.

II. - Brown kijelentette, hogy Kun Béla jóváhagyásával érkezett, és szeretné tisztázni, mik az antant szándékai a kommunista kormánnyal az utóbbi napokban tett tárgyalási javaslatokat követően.

III. - Brown elmondta még, hogy Kun Béla kész lemondani a hatalomról, avval a föltétellel, hogy amennyiben az antant Budapestet megszállná, mindenekelőtt a román kormánytól biztosítékot kapjon, mely szerint sem őt, sem a kommunista kormány tagjait bántódás nem éri, hiszen kormánya csak politikai tetteket követett el. Ellenkező esetben Kun Béla végsőkig tartó ellenállást hírdet meg, és ekkor nehéz lesz majd a vörösgárdistákat megakadályozni abban, hogy ne kövessenek el túlkapásokat.

IV. - Brown azt is közölte, hogy május 4-én Budapestre érkezett a Segré tábornok által kiküldött, olasz tisztekből álló küldöttség, amely állítólag lemondásra szólította föl Kun Bélát, valamint arra, hogy kérje Budapest cseh megszállását olasz vezetés alatt. Értesülései szerint Kun Béla nemet mondott.

V. - Brown szerint kívánatos lenne Budapest mielőbbi megszállása, hogy véget vessenek a vörös gárda hatalmának, amely bármely pillanatban rémuralomhoz vezethet. A megszállást könnyen végre lehetne hajtani, mivel még a szociáldemokraták is mellette vannak.

VI. - Brown vissza akar térni Budapestre, ahol az amerikai küldöttség másik négy tagjával, valamint Freeman angol parancsnokkal és Borghese (Borguese) herceggel együtt tartózkodik. Arra kértem, jöjjön Belgrádba, hogy kikérdezhessük. E beszélgetés eredményéről haladéktalanul értesíteni fogom önt.

levéltári jelzet: AG.20N499 c/77. d/4.

GRAZIANI TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERLENÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK, FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ÉS SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK

irat FDD száma: 388

iratszám:142[332]

irat típusa: 827/3. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 6.

Van szerencsém megerősíteni mai napon elküldött táviratomat.

A rendelkezésemre álló értesülések szerint a román kormány a vezérkari főnök közbenjárására állítólag megváltoztatta azon döntését, melynek értelmében az előrenyomulás a Tiszán túl is folytatandó.

A hírek szerint Presan (Prezan) tábornok rámutatott azokra a súlyos következményekre, amelyeket egy Budapest ellen egyedül a román erők által indított támadás vonhat maga után; arra is fölhívta a figyelmet, hogy meg kell várni a kérdésről az általa öt vagy hat nappal korábban tájékoztatott Foch marsall most már minden bizonnyal hamarosan megérkező válaszát.

Presan (Prezan) tábornok kifejtette a marsallnak, hogy fölöttéb kívánatos lenne a Magyarországon még föllelhető utolsó ellenállási gócok teljes fölszámolása, megszabadítva ezzel a nyugati fronton Romániát minden gondjától, egyben lehetőséget adva neki, hogy minden figyelmét - és adott esetben minden erejét - a Dnyeszter felé irányítsa.

A tábornok kezdeményezte román hadosztályok közreműködését a szövetségesek által Magyarország ellen indítandó általános támadásban.

levéltári jelzet: AG.5N202

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 391

iratszám:143

irat típusa: 3.135/2B sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 7.

1. - Értesítem arról, hogy május 6-án Aradon ideiglenes kormány alakult.

2. - A kormány élén miniszterelnökként Károlyi, az előző kormány miniszterelnökének unokafivére áll. A testületben minden politikai párt képviselteti magát, de a többség a 48-as pártból kerül ki.

3. - E párt programja a bolsevizmus elleni harcot és a rend helyreállítását tűzi ki célul. A nemzeti kérdések napirendre tűzését a versailles-i kongresszus döntéséig elhalasztja.

4. - Ez a kormány szándéka szerint ma Szegedre költözik, és a lehető leggyorsabban és minél közelebbre szeretne Budapesthez kerülni.

5. - A Szebenben (Sibiu) székelő erdélyi kormány egyik román tagja szerint Románia kedvezően fogadta az új kormány megalakulását.

6. - Aradon nyugodt a helyzet.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. d/1.

FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 403

iratszám:144[333]

irat típusa: 231. sz. irat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. május 24.

Allizé Bécsből hozzám eljuttatott kérdésére - amelyben a Magyarországon most alakuló kormányok felől érdeklődik - a következőket válaszoltam:

"A belgrádi kormány nem hajlandó fogadni azt a nagyszámú magyar ügynököt, akik állítólagos főnemesi csoportosulások nevében kérnek kihallgatást. Semmiféleképpen sem hajlandó egy Habsburg-restaurációt támogatni, mivel az uralkodóházat a szerbek hóhérának tekinti."

"Semmi jelentőséget nem tulajdonít a reakciós elemekből és Tisza cinkosaiból alakult aradi kormánynak."

"Szerinte a háború utáni Magyarország csak köztársaság lehet, amelyet demokraták kormányoznak, olyan új emberek, akiket semmi nem köt a régi uralkodó osztályhoz. Egyedül ilyen emberek lesznek képesek megbékélési és a korábban Szent István koronája alá tartozó területek integritását hirdető elvvel szakító politika kialakítására, ami elengedhetetlen a béke fönntartásához Délkelet-Európában."

Másrészről időközben eljutott hozzám egy olyan magyar nemzeti politikai csoportosulás megalakulásának a híre, amire már számítottam, és azokkal a célkitűzésekkel, melyekről már önnek beszámoltam. Csakugyan, a május 14-i, 106. sz. kísérő jegyzékkel részemre megküldött, Bernben, április 29-én kelt jelentés e tárgyra vonatkozik.

Ezt a bizottságot nem a Tisza-fele politikában kompromittálódott férfiak alkotják. Egyébként Tisza volt támogatói, akik most úgy tesznek, mintha szakítanának vele, az első adandó alkalommal habozás nélkül újra a német orientációt fogják választani.

Madarász, akinek a neve az új politikai csoportosulással kapcsolatban fölmerül, a függetlenségi párt egyik vezetőjének, 48-as szabadságharcosnak, Kossuth küzdőtársának a fia. Jövőbeni vezetőit Magyarországnak éppen ebben a minden szempontból őszintén függetlenségre törekvő körben, nem pedig Andrássy meg cinkosai között kell keresni, és nekünk is pontosan ebben az irányban kell ösztökélnünk.

A jelentésben fölvázolt program meglehetősen homályos: vajon hajlandóak lesznek-e a magyarok számára a jövőben egyedül elfogadható köztársasági államforma elfogadására? De van egy másik tisztázandó kérdés is: ki kéne deríteni e csoportosulás véleményét a Szent István koronája alá korábban tartozó területek integritásával kapcsolatban. A józan ész bizonyára azt diktálja majd e politikusoknak, hogy minden hátsó gondolat nélkül vegyék tudomásul az új helyzetet és elégedjenek meg azzal, hogy "függetlenséget" adnak magyar honfitársaiknak valamint a tisztán magyar területeknek.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62, f. 30.



[322] A 10 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen Cambon elnökölt, Dulles, Nicolson, Laroche, Sir Eyre Crowe, Hermite, Johnson őrnagy valamint Le Rond tábornok vettek részt.

[323] Az irathoz fűzött jegyzet: Ezt az ülést a külügyminiszterek tanácsa május 3-án hozott döntésének megfelelően hívták össze.

[324] A szöveg értelme szerint Smuts az ellenkező meggyőződésre jutott. A modatból bizonyára gépelési hiba miatt maradt ki a tagadás.

[325] Az irathoz fűzött jegyzet: Az ülést követően följegyzést fogalmaztak meg, amelyet a küldöttségek jóváhagyásával május 8-án terjesztettek a Legfelsőbb Tanács elé. A följegyzés jelen jegyzőkönyv mellékleteként szerepel.

[326] A följegyzést J. Cambon, Ch. Seymour, A. W. Dulles, J. Cook, H. Nicolson, valamint A. Stranieri írták alá.

[327] I Másrészről tekintetbe véve:- hogy a román csapatok előrenyomulása és találkozásuk a magyar csapatokkal egyéb következmények mellett komolyabb összeütközések kirobbanásához vezethet;- hogy minden olyan intézkedést foganatosítani kell, amely hozzájárulhat az összeütközések megakadályozásához, mivel ezek megzavarhatják a békekonferencia munkáját, és az egymás mellett élésre hivatott népek között gyűlölködésre szolgáltathatnak alapos okot, ami a békét veszélyeztetheti.A katonai képviselők úgy ítélik meg:hogy Erdélyben a magyarok és a románok között semleges övezetet kell létrehozni, amelyen belül semmagyar, sem román csapatok nem tartózkodhatnak, ugyanakkor fontosabb pontjain szövetséges csapatokat kellene állomásoztatni (körülbelül két zászlóaljat néhány lovassal vagy egy lovas ezreddel) azzal a feladattal, hogy az övezetben fönntartsák a rendet és a nyugalmat, szükség esetén a szövetséges bizottságok közreműködésével, amelyekre különböző közigazgatási ellenőrző vizsgálatokat bíznának, tekintettel arra, hogy e területek igazgatása továbbra is a fegyverszüneti egyezményben meghatározott foltételek mellett folytatódik. Ezért azt javasolják. hogy az övezet határát a következőképpen kell kijelölni:Keleti vagy román határ: az Aradot Nagyszalontával összekötő országút, majd onnét a Nagyvárad-Nagykároly-Szatmámémeti vasútvonal. Egyik említett helység sem kerül román megszállás alá, azonban a román csapatok és a román lakosság - a vasútvonallal együtt - gazdasági célra igénybe veheti őket a szövetségesek felügyelete alatt.Északi határ: A Szamos folyó.Nyugati vagy magyar határ: Egy a Tiszától Vásárosnamény fölött 5 km-re északnyugatra kiindulóvonal, amely Debrecentől 5 km-re, Dévaványától 3 km-re nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől 5 km-re nyugatra húzódik, majd Szegedtől délre találkozik a déli határvonallal.Déli határ: A Maros folyó vonala, Aradról és Szegedről - amelyet a szövetséges csapatok szállnak meg - a román és a magyar csapatok ki vannak zárva.

[328] Megfejtési hiány.

[329] Valójában felhívás.

[330] Az elírt név valószínűleg: Harói (a Hunyad megyei Haróra utal) Kucsó (v. Kucsa) Géza.

[331] A kötetben nem közölt irat.

[332] Graziani tábornok május 5-én hivatalosan átvette Berthelot tábornok megbizatását.

[333] A távirat egy-egy példányát megküldték a hadügyminisztériumba, Prágába, Rómába, Londonba, valamint Washingtonba.