Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 2. Trianon 1919.1920

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

2. fejezet - Iratok

2. fejezet - Iratok

Tartalom

1919. augusztus
FOCH MARSALL, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA FŐMEGBÍZOTT PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL
TOURNADRE TÁBORNOK,A BÁNSÁGI MEGSZÁLLÁSI ÖVEZET PARANCSNOKADe Lobit TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGIHADSEREG PARANCSNOKÁNAK
FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGESKELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIAMINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, HOOVER, MACUI ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL
A BÉKEKONFERENCIA A ROMÁN KORMÁNYNAK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUIFOCH MARSALL ÉS WEYGAND TÁBORNOK MEGBESZÉLÉSÉRŐL
A BÉKEKONFERENCIA A MAGYAR, A ROMÁN ÉS A SZERB-HORVÁT- SZLOVÉN KORMÁNYNAK
A H.D. 25. SZ. FÖLJEGYZÉS "B" MELLÉKLETE . A. LOGAN WALLACE EZREDESNEK
CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE A ROMÁN KORMÁNYNAK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, TARDIEU ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL
CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI, NORMAN ÉS WEYGAND TÁBORNOK MEGBESZÉLÉSÉRŐL
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, TITTONI ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL
BENEŠ, A CSEH-SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
H. CAMBON BUKARESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ PICHON FRANCIA KÜLÜGY-MINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, PH.BERTHELOT ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL
PICHON, FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK
PAŠIÆ, A BÉKEKONFERENCIÁN RÉSZT VEVŐ SZERB-HORVÁT-SZLOVÉNKÜLDÖTTSÉG VEZETŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIAELNÖKÉNEK
PÉTIN TÁBORNOK, BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ FRANCHETD'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEKFŐPARANCSNOKÁNAK
GRAZIANI TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA,A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG TAGJACLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEKÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK, VALAMINT FOCH MARSALLNAK,A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK
BARRÈRE RÓMAI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIAKÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL
POLK, AMERIKAI MEGBÍZOTT CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI,LOUCHEUR, WEYGAND TÁBORNOK ÉS SACKVILLE-WEST TÁBORNOKMEGBESZÉLÉSÉRŐL
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI ÉS LOUCHEUR MEGBESZÉLÉSÉRŐL
1919. szeptember
JELENTÉS GRAZIANI TÁBORNOK MISSZIÓJÁRÓL
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI ÉS PH. BERTHELOT MEGBESZÉLÉSÉRŐL
PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, LLOYD GEORGE, POLK, TITTONI ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL
ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
JUSSERAND, FRANCIAORSZÁG WASHINGTONI NAGYKÖVETE PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
SIR GEORGE CLERK MEMORANDUMA
SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS PICHON, POLK, SIR EYRE CROWE, SCIALOJA, MACUI ÉS PH. BERTHELOT MEGBESZÉLÉSÉRŐL
PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
1919. október
ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK1
A SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK KÜLDENDŐ TÁVIRAT TERVEZETE
PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
PAŠIĆ, A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KÜLDÖTTSÉG VEZETŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
SIR GEORGE CLERK, A LEGFELSŐBB TANÁCS BUDAPESTI KÜLÖNLEGESKÉPVISELŐJE A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK
SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGY-MINISZTERNEK
1919. november
FÖLJEGYZÉS PICHON, POLK, SIR EYRE CROWE, SCIALOJA, MACUI ÉS PH. BERTHELOT MEGBESZÉLÉSÉRŐL
A LEGFELSŐBB TANÁCS SIR GEORGE CLERKNEK, A LEGFELSŐBB TANÁCS BUDAPESTI KÜLÖNLEGES KÉPVISELŐJÉNEK
FÖLJEGYZÉS PICHON, SIR EYRE CROWE, POLK, MACUI, DE MARTINO, DE SAINT-QUENTIN ÉS PH. BERTHELOT MEGBESZÉLÉSÉRŐL
SIR GEORGE CLERK, A LEGFELSŐBB TANÁCS BUDAPESTI KÜLÖNLEGESKÉPVISELŐJE A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK
PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLÉMENT-SIMON PRÁGAI FRANCIA KÖVETNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, SIR EYRE CROWE, POLK, MACUI, PH. BERTHELOT, DE MARTINO ÉS WEYGAND TÁBORNOK MEGBESZÉLÉSÉRŐL
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, SIR EYRE CROWE, POLK, MACUI, PH. BERTHELOT ÉS DE MARTINO MEGBESZÉLÉSÉRŐL
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓVEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEKÉS HADÜGYMINISZTERNEK
SIR GEORGE CLERK, A LEGFELSŐBB TANÁCS BUDAPESTI KÜLÖNLEGESKÉPVISELŐJE A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAIOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE H. CAMBONBUKARESTI FRANCIA ÜGYVIVŐNEK, BARRÈRE RÓMAI FRANCIANAGYKÖVETNEK ÉS P. CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK
SIR GEORGE CLERK, A LEGFELSŐBB TANÁCS BUDAPESTI KÜLÖNLEGES KÉPVISELŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM OSZTÁLYVEZETŐJE P. CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK, BARRÈRE RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVETNEK ÉS SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK
CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK, HADÜGYMINISZTER ÉS A KÜLÜGYEK IDEIGLENES INTÉZÉSÉVEL MEGBÍZOTT MINISZTER H. CAMBON BUKARESTI FRANCIA ÜGYVIVŐNEK
1919. december
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, SIR EYRE CROWE, POLK, MACUI, PH. BERTHELOT, SIR GEORGE CLERK ÉS DE MARTINO MEGBESZÉLÉSÉRŐL
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HALLIER TÁBORNOKNAK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK
CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER GRENARD BELGRÁDI FRANCIA ÜGYVIVŐNEK
PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK
1920. január
PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERSKEDELMI ÜGYEINEK IGAZGATÓJA AZ EURÓPAI FRANCIA KÖVETEKNEK
BENEŠ, CSEHSZLOVÁKIA KÜLÜGYMINISZTERE OSUSKY PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVETNEK
A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG MELLÉ RENDELT HENRY-FÉLE ÖSSZEKÖTŐ CSOPORT JELENTÉSE A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRSÁGÁNAK
GRENARD BELGRÁDI FRANCIA ÜGYVIVŐ PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, LLOYD GEORGE, LORD CURZON, BONAR LAW, PICHON, HUGH WALLACE, NITTI, MACUI ÉS APPONYI GRÓF MEGBESZÉLÉSÉRŐL
PAŠIĆ, A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK ELNÖKE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA HADÜGYMINISZTERNEK
CLINCHANT BERNI FRANCIA ÜGYVIVŐ MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
MILLERAND, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGNAK
MILLERAND, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGNAK
1920. február
CLÉMENT-SIMON PRÁGAI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
PRALON MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
1920. március
FÖLJEGYZÉS LLOYD GEORGE, LORD CURZON, LEEPER, VANSITTART, FORBES ADAM, KERR, P. CAMBON, PH. BERTHELOT, KAMMERER, NITTI, SCIALOJA, IMPERIALI MÁRKI, GALLI, NOGARA ÉS ASCALIO COLONNA HERCEG MEGBESZÉLÉSÉRÓL
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A MONARCHIA AUSZTRIAI VISSZAÁLLÍTÁSÁT CÉLZÓ TÁRGYALÁSOK
NÉVTELEN FÖLJEGYZÉS A MAGYAR KÜLDÖTTSÉGNEK ÁTNYÚJTOTT BÉKESZERZŐDÉSRŐL
PH. BERTEHLOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEINEK IGAZGATÓJA MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BÉKEKONFERENCIÁN RÉSZT VEVŐ ROMÁN KÜLDÖTTSÉG DUTASTÁNAK, A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRÁNAK
A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRSÁGA A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI IGAZGATÓSÁGÁNAK
CANTACUZINO, A ROMÁN KÜLDÖTTSÉG TAGJA, PAŠIĆ, A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK ELNÖKE ÉS OSUSKY, A CSEHSZLOVÁK KÜLDÖTTSÉG TAGJA MILLERANDNAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEINEK IGAZGATÓJA MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
P. CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS A SZÖVETSÉGES NAGYKÖVETEK ÉS KÜLÜGYMINISZTEREK MEGBESZÉLÉSÉRŐL
HALMOS PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK
FÖLJEGYZÉS PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁTÁRÁNAK GHIKA PÁRIZSI ROMÁN KÖVETTEL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSÉRŐL
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRSÁGA A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI IGAZGATÓSÁGÁNAK
FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁGGAL SZEMBEN FOLYTATOTT ANGOL ÉS OLASZ POLITIKÁRÓL
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, RÓMAI ÉS WASHINGTONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK
1920. április
FÖLJEGYZÉS
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRSÁGA A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI IGAZGATÓSÁGÁNAK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
GRAZIANI TÁBORNOK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG VEZETŐJE LEFÈVRE FRANCIA HADÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
SAINT-AULAIRE MADRIDI FRANCIA NAGYKÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BÉKEKONFERENCIA FŐTITKÁRSÁGA A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI IGAZGATÓSÁGÁNAK
HATÁROZAT - VÁLASZ A MAGYAR ELLENJAVASLATOKRA
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A HALMOS ÉS PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA KÖZÖTTI MEGBESZÉLÉS ÖSSZEFOGLALÁSA
HALMOS PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
1920. május
HALMOS ÉS PATEK LENGYEL KÜLÜGYMINISZTER TÁRGYALÁSAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA
A SZÖVETSÉGES ÉS TÁRSULT HATALMAK KÍSÉRŐLEVELE APPONYI GRÓFNAK, A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG ELNÖKÉNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER ÉS LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA KÖZÖTTI MEGBESZÉLÉS ÖSSZEFOGLALÁSA
FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁG, OLASZORSZÁG ÉS ROMÁNIA KÖZÖTTI MEGBESZÉLÉSRŐL
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK
MILLERAND, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRÁNAK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
PRAZNOVSZKY, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRA MILLERANDNAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
SIMONYI-SEMADAM MAGYAR MINISZTERELNÖK SAINT-SAUVEURNEK, AZ UNION EUROPÉENNE INDUSTRIELLE ELNÖKÉNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
1920. június
MILLERAND, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE BETHLENNEK ÉS CSÁKYNAK, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJAINAK, VALAMINT HALMOSNAK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK
A SCHNEIDER ÉS TSA, A BANQUE DE L'UNION PARISIENNE ÉS A BANQUE DE PARIS ET DES PAYS-BAS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERANDFRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZ- TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS A BUDAPESTI KIKÖTŐVEL KAPCSOLATOSMUNKÁLATOKRÓL
A PÉCSI SZÉNBÁNYÁSZOK SZAKSZERVEZETE ÉS A PÉCSI ÁLTALÁNOS
CSÁKY, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJA SCHNEIDERNEK,A BANQUE DE PARIS ET DES PAYS-BAS-NAK, A BANQUE DE L'UNIONPARISIENNE-NEK ÉS A JACQUES GUNZBURG ÉS TÁRSÁNAK
FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERFOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA NAGYKÖVETEKNEK, KÖVETEKNEK ÉS ÜGYVIVŐKNEK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA NAGYKÖVETEKNEK ÉS KÖVETEKNEK
A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG KÜLDÖTTSÉGE MILLERANDNAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK
CSÁKYNAK, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJÁNAK FÖLJEGYZÉSE A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA, PALÉOLOGUE RÉSZÉRE
LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGA-TÓJÁNAK CSÁKY EMLÉKIRATÁVAL KAPCSOLATOS FÖLJEGYZÉSE
FÖLJEGYZÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMEURÓPAI ALIGAZGATÓJÁNAK, CSÁKYNAK, A MAGYARBÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJÁNAK ÉS HALMOSNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐL
CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
FÖLJEGYZÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMEURÓPAI ALIGAZGATÓJÁNAK ÉS PRAZNOVSZKYNAK,A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRÁNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐL
FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK
MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK

1919. augusztus

FOCH MARSALL, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 1[1]

irat típusa: 3628. sz. irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 1.

Hivatkozva július 29-i, 3599. sz. értesítésemre,[2] van szerencsém megküldeni Beneš /Benech/ úr július 31-én kelt levelét,[3] amelyben a Cseh-Szlovák Köztársaság külügyminisztere a rend helyreállításának szükségességét hangsúlyozza Magyarországon, egyben javaslatot tesz azon eszközökre nézve, melyekkel szerinte mihamarabb célt lehetne érni.

A maga részéről a román küldöttség hasonló kéréssel fordult önhöz, és azt a politikai irányvonalat is fölvázolta, melyhez az antantnak tartania kellene magát egy rendteremtő, hosszabb távra berendezkedő budapesti kormány létrejöttét megelőző átmeneti időszakban.

Úgy vélem, mindkét levél figyelmet érdemel.

Tisztelettel kérem öntől, a békekonferencia a lehető legsürgősebben vizsgálja és vitassa meg őket, hogy Magyarország tárgyában mielőbb döntés születhessék.

E döntést különösképpen sürgetővé teszi a tiszai magyar hadsereg veresége és a következményeképpen esetleg föllépő újabb zűrzavar.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie

ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA FŐMEGBÍZOTT PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 2

irat típusa: 346. sz. távirat

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. augusztus 2. 10 óra 30

(Érkezett: augusztus 3)

Az osztrák hatóságok a következő intézkedéseket foganatosították a Magyarországra[4] (sic) érkezett volt budapesti tanácskormány tagjaival szemben.

Kun Béla ma délután egykor érkezett meg a Keleti pályaudvarra[5]. Azonnal letartóztatták, és a rendőrkapitányságra szállították, ahol - további intézkedésig - rendőrségi felügyelet alatt tartják fogva.

A vele egy időben érkezett két másik népbiztost, Landlert és Pórt /Pohr/ hasonló körülmények között vették őrizetbe.

Szamuelyt, a terrorista népbiztost tegnap, határátlépés közben tartóztatták le. Golyót eresztett a fejébe; ma halt meg a bécsújhelyi /Wiener-Neustadt/ kórházban.

Minden népbiztost, aki Ausztriába érkezik, hasonlóképpen le fognak tartóztatni, családtagjaikat pedig valamelyik alsó-ausztriai - valószínűleg a Morvaországhoz közeli Drosendorfban található - gyűjtőtáborba zárják.

levéltári jelzet: AG.7N1357

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL[6]

[7]

iratszám: 3

irat típusa: H.D. 22. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 2.

A magyarországi helyzet.

CLEMENCEAU - A budapesti olasz katonai misszió vezetője, Romanelli alezredes rádióüzenetet küldött Budapestről /Buda Pest/, amelyet ismertetünk a jelenlevőkkel.

MANTOUX fölolvassa a táviratot ("A" melléklet).

TITTONI - Úgy vélem, valami félreértés van a szövetséges hatalmak javaslatainak elfogadását illetően. Nem hiszem ugyanis, hogy olyan javaslatokat tettek volna, mint amilyenekről a táviratban szó van. Azt sem hiszem, hogy az utalás arra a tervre vonatkozna, melyet Böhm /Boehm/ tábornok Bécsben fejtett ki a szövetségesek képviselői előtt. Én is kaptam Bécsből egy táviratot, melynek tartalma nem mindenben egyezik meg a fölolvasottakkal. Értesüléseim szerint Böhm tábornok és Peidl /Beidl/ arról tájékoztatta Borghese herceget és Cuninghame /Cunningham/ ezredest, hogy ha megállítják a románokat, akkor a közvéleményt jobban képviselő kormányt tudnának alakítani.

CLEMENCEAU - Tehát a terv Böhmtől származik?

TITTONI - A javaslatot Böhm a szocialisták és a munkáspárt képviselőjeként tette. Elővigyázatosnak kell lennünk, nehogy a szövetségeseket ismét félrevezessék!

CLEMENCEAU - Semmi okunk újabb fegyverszünetről tárgyalni, amikor van már egy fegyverszünet.

BALFOUR - Egyetértek. Úgy vélem, hogy a javaslatok, melyekre a távirat céloz, azok, amelyek a július 26-án megvitatott üzenetben szerepelnek (lásd a H.D. 14. sz. irat "A" mellékletét[8]). A javaslatokkal szemben nincs kifogásom, ám a felelősséget értük a szövetségeseknek kell viselni. A Legfelsőbb Tanács csak a fegyverszünetet és annak alkalmazását tartja szem előtt. Magyarország belső kormányzása nem tartozik rá. A Legfelsőbb Tanács semmilyen javaslattal nem állt elő. Ez a legelső pont, amit nagyon határozottan le kell szögeznünk.

CLEMENCEAU - Van egy másik is, amit félreérthetetlenül tisztáznunk kell, mégpedig az, hogy fegyverszünetből van már egy, ezért újabbra nincs szükség.

BALFOUR - Nyilvánvaló, hogy az ellenségeskedést be kell szüntetni, és ehhez nincs szükség újabb egyezményre. A románoknak megálljt parancsolhatunk, és kötelesek engedelmeskedni. A magyaroknak is tudomására kell hoznunk, hogy a fegyverszünet megtiltja nekik az előrenyomulást.

CLEMENCEAU - Ennek kapcsán kérdéssel fordulok Foch tábornokhoz. Igaz, hogy a románok által jelenleg elfoglalt vonal egyáltalán nem egyezik meg avval, amit a fegyverszünet értelmében el kellene foglalniuk?

FOCH marsall - A mostani román vonalak távol esnek a fegyverszüneti vonalaktól, ugyanis a románok e pillanatban a Tiszánál állnak.

BALFOUR - A Legfelsőbb Tanács június 13-án megparancsolta a románoknak, hogy adják föl a Tisza vonalát és vonuljanak vissza határaik mögé (lásd a C.F. 65. sz. irat 1-2. pontját és a mellékleteket1[9]). A fölszólításnak nem tettek eleget, avval a kifogással élve, hogy - mivel a magyarok, megszegve a fegyverszünet előírásait, nem tették le a fegyvert

- a románok nem adhatnak föl egy kedvező védelmi hadállást kínáló vonalat egy stratégiai szempontból sokkalta előnytelenebb vonalért. Úgy vélem, jelen körülmények között utasítani kellene a románokat, hogy vonuljanak vissza a számukra eredetileg kijelölt vonal mögé.

TITTONI - Nézetem szerint egy ilyen parancs kiadását helyénvaló volna későbbre halasztani. Most csak annyit kellene mondani a románoknak, hogy maradjanak jelenleg elfoglalt állásaikban, aztán ha a magyar kormány megerősödik és betartja ígéreteit, akkor majd megüzenhetjük nekik, hogy húzódjanak vissza az eredeti vonalak mögé. Mert ha a magyarok újfent rászedik a szövetségeseket, akkor bánni fogjuk, hogy a románok visszavonultak. Ellenben, ha a magyarok mindent megtesznek, amit követelünk tőlük, akkor könnyebb lesz a románokat visszavonulásra bírni, és minden bizonnyal vissza is fognak vonulni.

PICHON - A kérdés efféle megközelítéséhez újabb érvvel tudok szolgálni. Amikor annak idején a románoknak a fegyverszünet által előírt vonalat jelöltük ki, arra hivatkoztak, hogy védhetetlen. Ennek ellenére végrehajtották az utasítást, mire megtámadták őket. Éppen azért nyomultak előre a Tiszáig, hogy ezt a támadást visszaverjék. Így aztán minden bizonnyal igazságtalan volna, ha ezen új vonal föladására szólítanánk fel őket. Hiszen pontosan a magyarok sértették meg a fegyverszünet legfontosabb cikkelyeit, amikor a megengedettnél nagyobb számú hadsereget tartottak fegyverben. Következésképpen a legelső tennivalónk az, hogy fölszólítsuk a magyarokat a fegyverszüneti előírások betartására, és kényszerítsük őket haderejük csökkentésére.

BALFOUR - Nem hiszem, hogy jelentős különbség lenne Tittoni és Pichon urak, valamint az én véleményem között. A dolgok sorrendjét tekintve azonban úgy vélem, Pichon úr előadása nem mindenben felel meg a valóságnak. Én nem úgy gondolom, hogy a románok előrenyomulása a Tiszáig egy magyar támadás következménye lett volna. A románok minden további nélkül előretörtek a Tiszáig, ahol a négyek tanácsának parancsa megállította őket. Ezt követően utasítást kaptak a visszavonulásra, amit nem hajtottak végre. Tették ezt anélkül, hogy hivatalosan megnevezték volna az okokat, ám magánbeszélgetések során Brătianu /Bratiano/ kifejtette, hogy a támadások ellen kénytelen egy katonailag védhető vonalat megtartani.

CLEMENCEAU - Nekünk hivatalosan is ezt a magyarázatot adták meg.

BALFOUR - Erről nem volt tudomásom. Akárhogyan áll is a dolog, a magyarok avval az ürüggyel támadták meg a románokat, hogy azok nem tartották be a fegyverszünetet. A magyarok vereséget szenvedtek, és Kun Béla kormánya megbukott. Mindenképpen azon a véleményen vagyok, hogy a Legfelsőbb Tanácsnak nem szabad még egyszer ugyanabba a hibába beleesnie, ám mielőtt parancsot adnánk a románoknak a visszavonulásra, lássuk, valóban leteszik-e a fegyvert a magyarok. Személy szerint nem osztom azt a véleményt, hogy föltételül kellene nekik szabni egy humánus kormány - és általában véve inkább egy ilyen, mint egy amolyan kormány - megalakítását. Ezzel ugyanis a belügyeikbe avatkoznánk be. Azt szeretném, ha szigorúan a fegyverszünet előírásaihoz tartanánk magunkat, és a magyarokat is ugyanerre szólítanánk föl. Azután tudomásukra hozhatnánk: ha olyan kormányt alakítanak, amelyet a szövetségesek elismernek, akkor rövid időn belül békét kötünk velük.

TITTONI - Úgy látom, valóban egyetértünk. Egyébként megjegyzem, hogy Böhm /Boehm/ Bécsben nem kérte a románok visszavonulását. Azt kérte, állítsuk meg az előrenyomulásukat.

CLEMENCEAU - Ezt a Böhmöt én semmire sem tartom.

POLK - Vajon a Legfelsőbb Tanács nem tett-e valaha is olyan nyilatkozatot, amely megkötné a kezét?

CLEMENCEAU - A magyaroknak nem. Mindössze egy általános nyilatkozatot tettünk, amely mindenkihez szólt (lásd a H.D. 15. sz. irat 2. szakaszát[10]).

POLK - És valami más nem köti a Legfelsőbb Tanácsot?

CLEMENCEAU - Nem. A legkevésbé sem. Egyetértünk tehát abban, hogy a Legfelsőbb Tanácsot nem köti a Böhm /Boehm/ tábornok és Borghese herceg között létrejött megállapodás, amit nem ismerünk el, valamint abban is, hogy fölösleges újfent fegyverszünetet kötni, hiszen van már egy fegyverszüneti egyezmény.

TITTONI - Böhm /Boehm/ és Borghese herceg között nem jött létre megállapodás. Azonban a nagyhatalmak képviselői fölkérésünkre Böhm tábornokkal Bécsben megbeszélést folytattak, amelynek eredményképpen Böhm néhány javaslatot elfogadott.

"Megállapodnak abban, hogy táviratilag válaszolnak Romanelli alezredes Budapestről /Buda Pesth/ küldött, augusztus 1-jei kelettel ellátott rádiótáviratára (lásd a "B" mellékletet)."

irat típusa: A H.D. 22. SZ. IRAT "A" MELLÉKLETE

ROMANELLI ALEZREDES, A BUDAPESTI OLASZ KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK[11]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 1.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya ma lemondott, és helyébe olyan kormányzat lépett, amely kinyilvánította, hogy elfogadja a szövetséges hatalmak javaslatait, úgy, ahogyan azokat Borghese herceg, Olaszország meghatalmazott diplomáciai képviselője és Cuninghame /Cunningham/ ezredes, a bécsi angol katonai misszió vezetője július 25-én Bécsben megfogalmazta.

Az új kormány alulírottat - mint fönt nevezett hatalmak egyedüli budapesti képviselőjét - avval bízta meg, hogy a szemben álló hadseregek parancsnokainak fegyverszüneti javaslatot adjon át, amelyet - addig is, ameddig Nagyméltóságod döntéséről tudomást szerzek - bátorkodtam közvetlenül a fönt említett parancsnokoknak továbbítani azon megfontolásból, hogy minden további vérontásnak elejét vegyem. A fölvetett javaslatok a következők:

1. A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelsőbb Tanácsa döntésének vételéig a lehető legrövidebb időn belül be kell szüntetni minden ellenségeskedést a szövetséges hadseregek és a magyar hadsereg között;

2. Következésképpen a szövetséges csapatoknak mindennemű előrenyomulást le kell állítani;

3. Egyetértésre kell jutni a fegyverszünetről a magyar hadsereg parancsnokával, megállapítva az ideiglenesen megszállás alá kerülő terület határait addig is, amíg a békekonferencia elnöke meghozza döntését a kérdésben. A magyar kormánynak az a kifejezett kívánsága, hogy a fegyverszüneti vonalat a román hadsereg számára a Tiszánál állapítsák meg.

irat típusa: A H.D. 22. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE ROMANELLI ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI OLASZ KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919, augusztus 2.

Köszönettel vettem augusztus 1-jén kelt rádiótáviratát, amelyben beszámol a Tanácsköztársaság kormányának lemondásáról, az új magyar kormány megalakulásáról, valamint utóbbi nyilatkozatairól, amelyekről tájékoztatta a Legfelsőbb Tanácsot.

A szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa nem kíván beavatkozni a Magyar Köztársaság belpolitikájába, így nem feladata a bécsi szövetséges misszió két tagja által fölvetett javaslatok értékelése.

A szövetséges hatalmak és Magyarország közötti kapcsolatok egyedül elismert alapjai: 1. az 1918. november 13-án aláírt fegyverszünet, melynek pontjait az új magyar kormánynak tiszteletben kell tartania, különös hangsúllyal a hadsereg leszerelésére; 2. a békekonferencia június 13-án kelt jegyzéke, amely a cseh-szlovák és a román határ felé eső részen megállapítja azt a vonalat, amelyet a magyar csapatok nem léphetnek át.

A szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa mindössze azt fogja kérni a román kormánytól, hogy a magyar hadsereg által korábban megtámadott csapatait a jelenleg elfoglalt hadállásokban tartsa, és visszavonásukat a június 1-jén[12] kijelölt vonal mögé majd csak azután kéri, hogy a budapesti kormányzat mindenben eleget tett a fegyverszünet előírásainak.

A szövetséges és társult hatalmak várják az új magyar kormány tetteit, abban a reményben, hogy egy olyan kormány hatalomra kerülése, amely kötelezettségeit betartja és a magyar népet képviseli, meg fogja gyorsítani a béke helyreállítását és a normális gazdasági kapcsolatok újrafölvételét.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

TOURNADRE TÁBORNOK,A BÁNSÁGI MEGSZÁLLÁSI ÖVEZET PARANCSNOKADe Lobit TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGIHADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám: 4

irat típusa: 1879/2. sz. irat. Bizalmas

keltezési hely: Temesvár,

keltezési idő: 1919. augusztus 4.

Tegnap, augusztus 3-án, kevéssel az ön távozása után váratlanul megérkezett Brătianu /Bratiano/ úr. - Tiszteletére azon nyomban ötszáz terítékes díszlakomát rendeztek, és a román miniszter egy tiszttel üzenve kérte, vennék én is részt az eseményen.

8 óra 30-kor Franciaországot köszöntő éljenzés fogadott a teremben. Brătianu úr a jobbjára ültetett, és a kíséretében lévő Pop miniszter odajött, hogy üdvözöljön.

Az egész vacsora ideje alatt Brătianu velem beszélgetett. - A következőkben fölidézem mondandója lényegét.

Ahogyan jómagam, bizonyára ön is hallotta már, hogy Kun Béla elmenekült és Budapesten /Buda Pesth/ kormány alakult.

Csak nem a szegedi kormányról van szó?

Nem. Ez szociáldemokrata kormány, amelyik követet menesztett a szövetségesek Magyarországi Hadseregéhez. A megbízottat egész útján ünnepelték a vörös csapatok, amelyek csatlakoztak az új kormányhoz.

Megadtuk a bolsevizmusnak a kegyelemdöfést - mondta Brătianu -, és lovasságunk jelenleg 15 kilométerre áll Pesttől /Pesth/. - Nagyon szerencsés, hogy a vörösök a Tiszánál támadtak ránk. Így alkalmat adtak arra, hogy fölmetsszük az érett tályogot.

Önnek igencsak nehéz feladat jutott itt, a románok és a szerbek között, mert - nem hiszem, hogy bárki is meg tudna cáfolni, amikor azt mondom, hogy a szerbekkel képtelenség zöld ágra vergődni.

Láttam, milyen határvonalat szán a békekonferencia Románia és Szerbia közé. - Kivitelezhetetlen. - A gazdasági élet - legyen bármilyen fejletlen - minden törvényével szöges ellentétben áll. - A szerbek meg akarták kaparintani Versecet /Verschatz/, és hogy kívánságuknak eleget tegyenek, kettévágták természetes bánsági kiviteli és behozatali vonalunkat: a Temesvárt Báziással összekötő vasutat.

Tardieu Párizsban azt kérdezte tőlem: - Hogyan jelölhetnénk ki egy olyan határvonalat, amelyik nem eleve alkalmatlan? - Ennek egyetlen módja van: nem szabad kettészakítani a Bánságot, hanem a határral egészen a Tiszáig kell menni. - Minden egyéb megoldás veszélyt jelent a jövőre.

Látja, Tábornok úr - tette hozzá Brătianu /Bratiano/ -, az én szempontom más volt, mint amelyikből a békekonferencia, sőt Franciaország is kiindult. - Nem kellett volna arra törekedni, hogy mind Romániának, mind Szerbiának egyenlő rész jusson. Ez a fölosztás, amely arra kényszerítette önöket, hogy minden ésszerűséget félredobjanak a demarkációs vonal kijelölésekor, saját érdekeiknek is ellentmond.

A szláv Szerbia önöknek mindössze alkalmi szövetségese. - Olyan szövetséges, mint amilyen a korábbi ellenség, Oroszország volt. - Szerbia olyan szláv csoport része, amelyet egészében és biztonsággal önök úgysem tudnak érdekkörükbe vonni. - Pillanatnyilag e csoport töredékének veszik hasznát, amely idővel hátat fordít önöknek, mihelyt a körülmények alakulása természetes módon visszavezeti őket övéikhez, miközben olyan érdekeket próbál érvényesíteni, melyek ellentétben állhatnak az önökéivel.

Ezzel szemben Románia az önök természetes szövetségese. - Nemcsak a közös eredetre emlékeztetek, amelynek köszönhetően a dolgokról alkotott felfogásunk, eszméink oly közel esnek egymáshoz, és oly egyszerűvé válik a kölcsönös alkalmazkodás, de egyúttal rámutatok az érdekközösségre is, amely kizárva azt, hogy közöttünk érdekellentétek lépjenek föl, szövetségünket a rendíthetetlen hűség alapjaira helyezi. - E hűséget még tovább erősíti a rajongó szeretet, az őszinte csodálat, amelyet mind a nép, mind az értelmiség táplál Franciaország iránt. Vajon Szerbiában találna-e hasonló érzéseket?

Szövetségeseket mindenekelőtt a közös eredetű népek között kell keresni, akiknek nézetei, észjárása, erkölcsei megegyeznek a sajátunkkal.

Valóban - válaszoltam -, ha föltesszük, hogy most nincs háború, és szövetséget képzelünk el például Franciaország és Németország között, a fölfogásban, a célokban, az erkölcsökben oly mértékű ellentét nyilvánul meg, hogy bizonyossággal kijelenthetjük, egy efféle egyezmény előtt két lehetőség van: a gyors fölbomlás vagy a szövetségnek álcázott alávetettség.

Ám hasonlóképpen áll a dolog Oroszországgal is, amelyet oly mértékben visszavetett a fejlődésben az uralkodó osztályok önzése és kicsapongó életmódja, a közhivatalnokok tisztességtelensége, valamint maga a gyermekkorban megrekedt, nemzeti létre még alkalmatlan nép. Olvastam az utolsó Romanovot, meglehet, néhány részlet túlzó, ám az egész megközelítően valóságos képet fest az orosz társadalomról.

A cár[13] derék ember volt, de gyönge, és soha nem tudta megválogatni a környezetét.

Mihelyt egy valamirevaló tanácsos fölbukkant az udvarban, ösztönösen kiadta az útját.

Azután jött a forradalom, amikor gyötrelmes órákat éltem át, hiszen hazám léte forgott kockán, - jelen voltam a bolsevizmus születésénél, könyörögtem Kerenszkijnek, lépjen már közbe, cselekedjen. - Mire vár? - kérdeztem. - Emlékszem, egyszer csaknem két órán át vitatkoztam vele, kérlelve, szánja már végre el magát és folyamodjon erőszakhoz.

Nem! - hajtogatta. Valójában megtehetném, de az eszméknek kell diadalmaskodniuk: kizárólag az eszmékkel akarok harcba bocsátkozni, a szó erejével kívánom meggyőzni az embereket, mivel egyedül a szó képes a lélek mélységeibe hatolni.

Miniszter úr! Az oroszok művészlélekkel vannak megáldva. Sokan közülük hatalmas tehetséggel bírnak, ám agyrémeket kergetnek, és mindegyiküknek egy kerékkel több jutott. - A regényíróik meg csak előmozdították e lelki alkat kifejlődését.

A következőkben a németekről beszélgettünk.

A mostani háborúban - mondta a miniszter - a marne-i csatát követően Németország egyszer s mindenkorra elvesztette győzelmi esélyeit. - Egész haditerve olyan föltételezéseken nyugodott, melyek közül egy sem vált valóra. - Nem számított például Anglia hadba lépésére - és végül Germánia nemcsak Angliával, hanem az egész világgal szembe találta magát.

A németek úgy gondolták, hogy Franciaország nem fog védekezni, hanem az első vesztes csata után kommunistává lesz, és lám Franciaország olyan szívósságot tanúsított, amely a többi nemzetet is megfertőzte.

Abból indultak ki, hogy a háború megsemmisítő erejű és villámgyors lesz, ám ennek reménye Marne-nál elveszett.

Való igaz, miniszter úr, a németek javára írható a módszeresség, a rendszeretet, a szorgalom, a kitartás, a tökéletesség utáni vágyakozás, és mindezt a haszonszerzés forró szenvedélye táplálja. Jellemző még rájuk a fegyelmezettség - mind a polgári életben, mind a hadseregben -, ami igencsak megkönnyíti a vezetők dolgát. Ugyanakkor lelkük mélyén valamiképpen fogyatékosak.

- A diplomatáik meg fabatkát sem érnek - válaszolta Brătianu.

Ahogy az előbb említettem, miniszter úr, a regényírók megrontották az oroszok lelkét, még mielőtt teljesen kifejlődött volna. - A német lelket a filozófusok mételyezték meg, akik fél évszázada csak a kevélységet dicsőítik, az igazságtalanságot próbálják törvényesnek elismertetni, és nemzetüket az egyedül üdvözítő vallásra, az erőszak tiszteletére akarják tanítani. - Ugyanakkor ez nem tartja őket vissza attól, hogy az örök Istenre hivatkozzanak, és az ő nevével szentesítsék a messiási küldetéstudatot, amit bennük a mások javai iránt érzett mértéktelen étvágy keltett. Gondoljon csak bele, az uralkodó osztályok, a hadsereget támogató párt, az egyetem egyhangúlag e káros bölcseleti tanokra voksoltak. - A tanítónak éppen az a dolga, hogy a gyermeki lelket segítse kibontakozni, ahogy a gondos kertész teszi a virággal, ám ez az iskolamester fél évszázadon keresztül mérget csöpögtetett a lelkekbe. A szemlélő megdöbben a Belgiumban és Lotaringiában elkövetett vérengzések, valamint az önöknél, Romániában megesett fölháborító kegyetlenkedések láttán. - A német ifjúságot már hosszú idő óta készítették föl erre a feladatra.

- Igen - mondta Brătianu /Bratiano/ -, önök térdre kényszerítették Németországot. - Ezt az államot azonban még legyőzötten sem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt szerettem volna, ha Németországot nem fosztják meg - Anglia követelésének megfelelően - minden külföldi jövedelemforrásától. - Vegyük csak Bismarckot /Bismark/! Lehet bírálni az eszméit, az elveit, ám ügyességét hiába is tagadnánk. Az 1870-es háborút követően lehetővé tette önöknek, hogy minden energiájukkal a külföld felé forduljanak. Ily módon elvonta figyelmüket az elvesztett tartományokról.

Mindez tagadhatatlan - válaszoltam -, ám ha valakiben nem igazi tehetség lakozik, legyen bármennyire ügyes, nem rendelkezik az előrelátás képességével. - Bismarcknak /Bismark/ köszönhetjük, hogy az előttünk álló feladatokat ésszerű sorba rendeztük: előbb pompás gyarmatbirodalmat hoztunk létre, majd következett - egy igen kedvező órában, amelyet korábban oktalanság lett volna siettetni - Elzász visszavétele.

Ez idő szerint - folytatta a miniszter rövid hallgatás után - önök jóban vannak a görögökkel, akik követik Franciaországot. - Mindenesetre hasznos volna tudni, milyen hőfokú az a rokonszenv, amit a görögök az angolok iránt éreznek, hiszen hajós voltuk miatt a vonzalom természetesnek tűnik. - Vajon Görögország nem Anglia mellé állna a Párizs-London viszonyban esetleg bekövetkező elhidegülés esetén?

Úgy vélem, Angliával fönnálló szövetségünk eleve kizár minden efféle föltételezést.

Ezután Aradról beszélgettünk - amelynek román lakosai közül oly sokkal kötöttem ismeretséget -, Temesvárról és általában a Romániának juttatott városokról.

E városokban - mondta Brătianu /Bratiano/ - fölöttébb csekély a román lakosok száma. - A bánsági román szorgalmas, józan és mértéktartó földműves. - A városlakó értelmiség részben elfogadta a magyar uralmat, így aztán minden nemzeti befolyástól mentessé vált. A többiek a román eszme terjesztésével próbálkoztak, majd közülük sokan elmenekültek az üldöztetések elől, melyet tevékenységük miatt el kellett szenvedniük. - Ebből adódóan nagyon kevés román él a városokban.

- Így aztán harcot kell indítanunk a német szellem ellen, amelynek föltartóztatása - kellő számú román híján - mindeddig nem járt sikerrel. Sőt a meglévő románságot is - a körülmények hatalma folytán - átjárta az idegen szellemiség. - Franciaországgal egyetértésben, az általa küldött tanítók közreműködésével, új célok és új módszerek alkalmazásával, jelenleg azt tanulmányozzuk Bukarestben: hogyan lehetne visszaültetni a fejekbe az eszmék tisztaságát, a szellemi alkotások létrehozásához szükséges bölcsességet, egyszóval a latin világosságot, mégpedig azzal a céllal, hogy új országrészeinket mielőbb szellemi egységbe olvasszuk, mint ahogyan az onnét nyert fa-, szénvagyon és ásványkincsek révén gazdasági egységük már megvalósult, lehetővé téve, hogy hazánk a jövőben a maga erejéből boldoguljon.

Magyar részről többször elhangzott, hogy Magyarország - miután elvesztette bányáit és erdőit - életképtelenné vált, ezért szomszédjaira lesz utalva. - Nos, a háború előtt mi ugyanebben a helyzetben voltunk, és lám, mégis megéltünk. Magyarország termékeny és gazdag. Az árucsere révén segíteni fogjuk. - Azt kívánjuk, hogy jólétben éljen, hiszen mégiscsak szerencsésebb gazdag, mint szegény szomszédok mellett lakni, akiknek folyton azon jár az eszük, hogy tudnának megtollasodni. -

Fővárosunkat minden bizonnyal Brassóba helyezzük át, ami jobban a központba esik. - Egy ország fővárosát úgy ésszerű megválasztani, hogy az ne legyen sem iparváros, sem forgalmas kereskedelmi központ, mert ezen sajátos érdekek jelenléte - melyek közül csak e kettőt említem - egyenlőtlen hatást fejthet ki a jogi igazgatásra és az ország lelkiismeretére.

Az állam irányítására miniszter úr bizonyára az ókori városok akropoliszát vagy fórumát tartaná a legalkalmasabbnak.

Ez azért túlzás. - Mindenesetre önöknél képtelenség volna Párizst más várossal fölcserélni, hiszen Párizs a világ egyik fővárosa, amelynek legjelentéktelenebb eseményei is minden népnél visszhangot váltanak ki. - Önök evvel tartoznak a többi nemzetnek. - Azonban mi, akikre nem hárulnak ilyen fontos kötelességek, szeretnénk kihasználni határaink kiterjesztése révén most adódó jó szerencsénket, és a legalkalmasabb helyet megválasztani országunk kormányzására.

Úgy tűnik, miniszter úr is megingathatatlannak tartja Párizs, e szellemi, politikai, közigazgatási központ helyzetét. Franciaországban azonban már tevékenykedik egy jelentős párt, amelynek munkáját fokozott figyelemmel kísérem, s amelyet úgy hívnak, hogy a regionalizmus pártja. - Alapeszméje pontosan a túlzott központosítás fölszámolásának szükségességét fogalmazza meg, mégpedig abból az elgondolásból, hogy a szellem és a munka hegemóniájából - amiről tévesen azt tartják, hogy a fővárost illeti - az egész Franciaország részesedjék.

A párt jelszava világos: "A község dolgai a községre, a régió dolgai a régióra, az állam dolgai a nemzetre tartoznak." - Látható, hogy a mozgalom a munkamegosztás elvét kívánja megvalósítani. Ha valóra válthatná elképzeléseit, akkor minden országrész - a maga vérmérsékletét, szokásait, hagyományait követve és saját gazdasági, tehát ipari és mezőgazdasági teljesítménye alapján - gyorsabb ütemben fejlődhetne.

Franciaország nagyon is egységes, így semmi kárt nem szenvedne a vidék eme kibontakozásából. - A megvalósulás nyilvánvalóan szükségessé tenné a megye alapú közigazgatási rendszer fölszámolását és a gazdasági érdekközösségre épülő fölosztás bevezetését, természetesen bizonyos mértékben figyelembe véve a helyi éghajlatot és az ott lakó emberfajtát.

Az volt a benyomásom, hogy Brătianu /Bratiano/ nem fogta föl teljes mértékben e fejlődés jelentőségét.

Ezután Venizeloszra terelődött a beszélgetés. "E férfiú - mondtam neki - nincs megáldva az ékesszólás tehetségével, ennek ellenére olyan meggyőzően és minden alkalommal olyan egyszerűen fejezi ki magát, hogy hallgatósága még akkor is azonmód igazat ad neki, ha az egész világot kéri."

Pontosan így van - válaszolta beszélgetőtársam. Például az egész trák tengerpartot országának követelte. - Mondtam is neki: - Biztosan azért, hogy gyorsabban érhessen Konstantinápolyba. - Nem! Dehogyis akarok oda menni! - válaszolta. - Talán inkább ön! De utódai később majd hálával gondolnak önre, amiért előkészítette nekik az utat. És ön tagadhatatlanul valódi lángész, hiszen miközben megveti az alapokat, kijelenti, nincs is tudatában annak, hogy mit csinál!

Brătianu rátért Konstantinápolyra. - Ezernyi megoldás került szóba, még az is, hogy a várost az amerikaiaknak kell átadni!

Hogyan is találhattak ki egy ekkora őrültséget!? Egy páratlan értékekkel rendelkező helyet egy hatalmas nemzetre bízni, amely ráadásul várhatóan igen erős hadiflottát fog kiépíteni!

Nyilvánvaló, hogy Franciaország érdeke azt diktálja, hogy Konstantinápoly fölött egy gyönge nemzet rendelkezzék, amely nem zavarhatja Párizs közel-keleti törekvéseit, nem vonhatja kétségbe tekintélyét, amelynek a még uralma alatt lévő keresztény népesség körében örvend. Úgy látom, hogy Törökország - amely mind ez ideig tökéletes közönnyel látta el a város felügyelőjének szerepét - a jövőben is meg fog felelni e feladatnak.

Ekkor elérkezett a pohárköszöntők ideje. Cosma prefektus már az asztalra tette szalvétáját, csalhatatlan jeléül annak, hogy a köszöntések következnek. - Ezután hosszúra nyújtott beszédet intézett Brătianuhoz, amelyet több ízben taps szakított meg. Amikor Nagy-Romániáról áttért a Nagy-Bánság méltatására, a meghívottak eszeveszett lábdobogásba kezdtek.

A miniszter válasza még terjedelmesebbre sikeredett. - Franciaországnak szentelt szavaira mámoros és őszintének tűnő örömujjongás volt a válasz.

Ahogy rám került a sor, nagy lelkesedéssel előadtam egynéhány közhelyet, amelyek föltüzelték a hallgatóságot. - Férfiak és nők tolongtak körülöttem, hogy koccinthassanak velem, miközben a cigányok rázendítettek a Marseillaise-re.

- A miniszter engedélyt kért, hogy felköszönthesse a jelen lévő nagyszámú hölgyet.

Azt feleltem neki, hogy francia férfiként fenntartás nélkül támogatom dicséretes szándékát.

Volt olyan figyelmes, hogy beszédében rólam is szót ejtett, de hogy mit mondott, nem értettem. -

Az ünnepség vége felé közeledve egy kései fölszólaló erőt sugárzó, hosszan tartó beszédben arra szólította föl Brătianut, próbáljon meg ésszerűbb határokat kiharcolni.

A rendezvény ezzel befejeződött. A miniszter nyájas szavakkal mondott köszönetet azért, hogy - elfogadva a meghívást - részt vettem az ünnepségen, és a búcsúkézfogás közben arról próbált meggyőzni, hogy minden alkalommal, amikor őérte teszek valamit, valójában Franciaország javán munkálkodom.

Ma Brătianu a Krassó-Szörény /Kraso-Zoreny/ vármegyében található Resicabánya /Rechitzabanya/ üzemeit látogatja meg.

levéltári jelzet: AG.20N14 c/92. D/7.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGESKELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIAMINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 5

irat típusa: 361/2P. sz. távirat

keltezési hely: Konstantinápoly,

keltezési idő: 1919. augusztus 4. 11 óra (Érkezett: augusztus 5. 6 óra)

3..[14] /2P.[15] sz. táviratom folytatása

1. Eddig minden jel arra utal, hogy a budapesti új szocialista kormány olasz politikai irányítással alakult.

2. Az új kormány nevében nekem küldött levél a budapesti olasz missziótól származik. A levelet hozó megbízott olasz színek alatt utazott, és olasz tisztek kísérték.

A levélben egy július 25-én kelt bécsi egyezményről[16] van szó, ennek megkötésénél csak Olaszország és Anglia képviseltette magát.

3. A lehető leggyorsabban szükségünk volna egy megbízottra Budapesten, aki figyelemmel kíséri az eseményeket, és kijátssza a cselszövéseket. Úgy vélem tehát, hogy egy, a rábízott feladattal tökéletesen tisztában lévő francia missziót kell haladéktalanul Budapestre meneszteni.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 55, ff. 190-191.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, HOOVER, MACUI ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 6[17]

irat típusa: H.D. 23. sz. irat. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 4.

1. A magyarországi helyzet.(Megérkezik Foch marsall, Weygand tábornok, Hoover és Waterlow.)HOOVER - A helyzet megváltozott, mióta utoljára részt vettem a Legfelsőbb Tanács ülésén. Most, amikor a románok bevonulnak Budapestre, a következőket indítványozom: a blokád föloldását, a dunai vízi út megnyitását és bánsági élelem szállítását Magyarországra. Úgy ítélem meg, hogy haladéktalanul cselekednünk kell. A kormány - bár kissé túl radikális színezetű - képviseli a munkásszakszervezeteket. Azon a véleményen vagyok, hogy e szakszervezetek olyan eszközt jelenthetnek, amelyet föl kell használnunk a bolsevizmus megbuktatására. Ha jól látom a helyzetet, akkor bátorítást kell adnunk a jelenlegi magyar kormánynak; ez olyan reakciót válthatna ki az országon belül, amelynek hatása talán még Oroszországban is érződnék. A bécsi élelmezési hatóság egyik tagja szerint elképzelhető, hogy az új kormány képes lesz a parasztság egy részét maga mellé állítani. Ha ez a számítás beválna, valódi képviseleti kormány alakulhat.

BALFOUR - Vajon Hoover úr olvasta a Legfelsőbb Tanács táviratát?[18] A távirat tartalmából levonható következtetés, úgy gondolom, a Hoover úr által fölvázolthoz igen közel eső politika irányában hat.

HOOVER - Igen, olvastam a sürgönyt, amelyben egyedül a blokád föloldásáról, a Duna megnyitásáról és a bánsági élelmiszer-szállítmányokról nem esik szó. Úgy tartom, ezek az intézkedések a táviratban kifejtett politika gyakorlati alkalmazását jelentik, ezért haladéktalanul szükséges ilyen értelmű utasítások megfogalmazása. A Legfelsőbb Tanács mindaddig ura marad a helyzetnek, ameddig fenyegetőzhet a blokád visszaállításával. A zárlat egy-két hetes fölfüggesztése alatt a magyar kormány nem erősödhet meg annyira gazdaságilag, hogy függetlenné válhasson. Ha ebben az időszakban a kormányzat nem megelégedésünkre tevékenykedne, úgyhogy - eleget téve a fegyverszüneti egyezménynek - leszereli hadseregét, és teljesíti a Legfelsőbb Tanács kívánságait, a blokádot újfent vissza lehet állítani. Másfelől, ha nem cselekszünk azon nyomban, elszalasztjuk a kedvező alkalmat.

BALFOUR - Úgy vélem, a Legfelsőbb Tanácsnak egyidejűleg kell megnyitni a Dunát, és kinyilvánítani, hogy ismét lezárja, ha szükségesnek látja.

FOCH marsall - Nincs ellenvetésem.

TITTONI - Én is osztom a véleményét, de úgy gondolom, szükséges egyértelműen leszögeznünk, hogy a magyarok kötelesek betartani a fegyverszüneti egyezmény előírásait.

CLEMENCEAU - Kérem Hoover urat, szíveskedjék ismertetni a tervet.

HOOVER bemutatja a tervezetet, amelyet - néhány módosítást követően - a következő formában fogadtak el:

"Elhatároztuk, olyan értelmű utasítást küldünk a különböző szövetséges kormányok Bécsben állomásozó képviselőinek és az ugyanebben a városban működő blokádbizottságnak; hasonlóképpen a Dunai Folyami Bizottságnak és Franchet d'Esperey tábornoknak, hogy a Magyarország ellen elrendelt zárlatot haladéktalanul be kell szüntetni, és a Dunát a forgalom számára meg kell nyitni. Ezen intézkedések mindaddig érvényben maradnak, ameddig a magyar kormány meggyőző bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy eleget kíván tenni a fegyverszüneti előírásoknak."

A Bánságban rendelkezésre áll bizonyos mennyiségű élelmiszer-fölösleg. A Legfelsőbb Tanács igyekezett egy részével Bécset segíteni, azonban a szerbek megakadályozták az élelmiszer elszállítását. Jelen pillanatban a Bánság az egyetlen forrás, ahonnan Budapest ennivalóhoz juthat. Az élelmiszer kivitele ellen fölhozott egyik érv szerint a német ügynökök a helyszínen magasabb árat ajánlanak, mint amit az antantnak módjában áll kifizetni. Következésképpen Bécs és Budapest ellátása veszélyben van. Kérdezem a Legfelsőbb Tanácstól: hajlandó-e a szerb-horvát-szlovén kormányzatot azon kéréssel megkeresni, hogy ne akadályozza az élelmiszer-kivitelt a Bánságból.

BALFOUR - Hoover úr a szerb kormányt hibáztatja, amiért nem engedélyezi az élelmiszersegély kivitelét a Bánságból, majd később az okot is megadja, mely szerint a német ügynökök mindenkinél magasabb árakat ajánlanak. Ha ezen utóbbi állítás igaz, nem tudom, miért kellene megróni a szerb kabinetet, hiszen nincs az a kormány, amelyik ráparancsolhatna a kereskedőre, hogy portékáját áron alul elkótyavetyélje, amikor drágán is el tudja adni.

HOOVER - Ennek hosszú története van. A gazdasági tanács - a kellő tárgyalások után

- az élelmiszerekért cserébe a szerbeknek egy acélhidat adott. Ezt követően a szerb kormányzat kiviteli tilalmat rendelt el minden Bánságból származó élelmiszerre, ily módon arról is hatalmában van dönteni, hová mehet élelmiszer, hová nem. A németek fölbukkanása csak bonyolultabbá tette a kérdést, ám a lényeget illetően nem történt változás: a kivitelről továbbra is a szerb kormány határoz. A Bánságban 500-600 ezer tonna élelmiszer van fölhalmozva, ami Budapest és Bécs számára az egyetlen élelmezési forrást jelenti. Elkészítettem egy, a szerb kormányzatnak továbbítandó levél tervezetét, melynek hangvétele talán kissé túlzottan erélyesnek tűnhet, ám arra alkalmas, hogy a végleges változatot ennek alapján megfogalmazzuk:

"A Legfelsőbb Tanács a Legfelsőbb Gazdasági Tanácstól és különböző szövetséges képviselőitől úgy értesült, hogy jelenleg a Bánságban és a környező vármegyékben tekintélyes mennyiségű élelmiszer-fölösleg található. A Tanács - tekintettel a Nagy-Szerbiában várható bőséges gabonatermésre - nem látja okát annak, hogy ezen élelmet továbbra is tartalékként tárolják, ahelyett, hogy szétosztanák Közép-Európa országai között. Bécs ellátása kizárólagosan attól függ, el lehet-e szabadon juttatni a városba ezt az élelmiszert. A legutóbbi budapesti kormányváltást követően pedig mind a szövetségesek számára, mind Közép-Európa stabilitásának esélyei szempontjából elsőrendű fontossággal bír, hogy Budapest városának módja legyen élelmiszer-behozatalra és -vásárlásra.

Ennélfogva a Legfelsőbb Tanács a leghatározottabban föl kívánja szólítani a szerb kormányt, hogy Szerbia minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a rend és a stabilitás helyreállításához a vele szomszédos országokban, egyben - az emberiesség kívánalmának eleget téve - szüntesse meg a Bánságból a környező államokba irányuló kivitel akadályait. A Legfelsőbb Tanács arra kéri a szerb kormányt, csatlakozzék a szövetségesekhez, hogy megbízottaik révén közös erővel segítsék elő ezen élelmiszerek kivitelét és szétosztását. A Legfelsőbb Tanács reméli, mielőbb kedvező választ kap jelen figyelmeztetésére, melynek komolyságát nem győzi kellőképpen hangsúlyozni, mint ahogyan ab-ban is bízik, a szerb kormányzat belátja: ha nem támogatja a szövetséges kormányokat abbeli törekvésükben, hogy Közép-Európa stabilitását helyreállítsák, ez utóbbiak - elhatározott szándékuktól elállva - a Nagy-Szerbiának nyújtott gazdasági támogatásuk fölfüggesztésére kényszerülnek."

CLEMENCEAU - Mielőtt folytatnánk a kérdés megvitatását, szeretném kollégáimmal két távirat tartalmát megismertetni. Az elsőt ("A" melléklet[19]) Romanelli alezredestől, a másodikat ("B" melléklet[20]) az új magyar kormánytól kaptam.

Ilyen föltételek mellett hajlandó vagyok a Hoover úr által javasolt politikát támogatni.

PICHON - Túlzásnak tartom, hogy megfenyegessük Szerbiát. A szerb kormány által foganatosított intézkedések annak idején összhangban álltak a Legfelsőbb Tanács álláspontjával. A belgrádi kormány jóhiszeműen jár el. Ha most a szerbektől politikájuk megváltoztatását kérjük, az még nem elegendő ok arra, hogy meg is fenyegessük őket.

HOOVER - Nem értek egyet azon állítással, mely szerint a szerb kormány jóhiszeműen cselekednék. Példának okáért megtagadta bizonyos - már kifizetett - áruk Bécsbe szállítását. De végül is elképzelhető, hogy jobb, ha nem fenyegetjük meg a szerbeket.

CLEMENCEAU - Át lehetne fogalmazni Hoover úr levéltervezetét. Megtenné, Berthelot úr?

POLK - A legutolsó hírek arról számolnak be, hogy a román hadsereg előőrsei elérték Budapestet. A szakszervezeti kormány fél attól, hogy a város román megszállás alá kerül, ezenkívül tart a cseh-szlovák hadsereg inváziójától is. E félelem minden bizonnyal elősegíti a nacionalista érzelmek fölszítását. 2 órakor kaptuk az értesítést, hogy 600 román lovas katona érkezett Budapest nyugati kijáratához, ahol minden Bécsbe vezető utat megszálltak. Arról is beszélnek, hogy a külvárosokban már megkezdődött a fosztogatás. A helyzet további romlásának megakadályozására a magyarok szövetséges rendfenntartó erők azonnali kiküldését kérték Budapestre.

BALFOUR - Vajon milyen intézkedéssel tudná a Legfelsőbb Tanács rávenni a románokat a helyénvaló viselkedésre?

FOCH marsall - Nem tudom.

TITTONI - Korábban arra szólítottuk föl a románokat, hogy a szerbekkel és a cseh- szlovákokkal egy időben vonuljanak be Budapestre. Ők semmi mást nem tettek, mint hogy ehelyett egymaguk vonultak be.

CLEMENCEAU - Minthogy a Legfelsőbb Tanács a románokat sem dorgálásban, sem szerencsekívánatban nem részesítheti, alkalmasint bölcsebb, ha semmit sem mondunk nekik.

TITTONI - Ami engem illet, én támogatom egy szövetséges bizottság kiküldését.

POLK - Egyetértek. Hasonlóképpen elengedhetetlennek tartom, hogy a románok kivonják csapataikat Budapestről.

BALFOUR - Ha a románoknak az a szándékuk, hogy folytatják az előrenyomulást és megszállják Budapestet, ezzel okvetlenül a jelenlegi magyar kormány bukását és a nacionalista érzelmek elszabadulását fogják előidézni. El nem tudom képzelni, hogy magatartásukkal milyen előnyökhöz vélnek jutni, akár a saját, akár a közös ügy érdekében. Korábban egyetlen mentségük volt arra, hogy csapataikat nem vonták vissza: félelmük egy magyar támadástól. Ám ezen aggályuk mostanra minden alapját elvesztette. A magyarok kinyilvánították, hogy be fogják tartani a fegyverszüneti előírásokat, a Legfelsőbb Tanács köteles tehát alkalmat adni arra, hogy bebizonyíthassák: fogadalmukat őszintén gondolják. Erre föltehetően nem azzal nyújtjuk nekik a legjobb lehetőséget, ha beküldjük a román katonaságot Budapestre, hogy fosztogassák a külvárosokat.

FOCH marsall - Budapest megszállásának szövetséges jelleget lehetne adni, vagy úgy, hogy szövetséges csapatokat vezényelnénk a városba - amint a magyar kormány indítványozta -, vagy úgy, hogy szövetséges tisztekből álló missziókat állítanánk föl. Az első lehetőség megvalósítása a jelenlegi körülmények között nem ígérkezik könnyűnek. Másfelől az is elképzelhető, hogy a román kormány önállóan kívánja a helyzetet megoldani.

CLEMENCEAU - Ha valóban így cselekedne, akkor a Legfelsőbb Tanács elé utalt kérdések dolgában járna el. Ebben az esetben pedig a Legfelsőbb Tanács a románok ügyeiben nélkülük döntene.

POLK - A románok nem tanúsítottak kellő figyelmességet a békekonferencia iránt. Azt sem tartom valószínűnek, hogy a magyarokkal a hadijog szerint bánnak. Ha a Legfelsőbb Tanács hagyja, hogy kifosszák Budapestet, ez Oroszországban is azonnal éreztetni fogja hatását, és minden, a Kun Béla bukásából következő eredmény veszélybe kerül. A város megszállása kockázatos lépés. Nem lehetne a románoktól azt kérni, hogy maradjanak a városon kívül?

BALFOUR - Vajon a román hadsereg nem Franchet d'Esperey tábornok parancsnoksága alá tartozik?

FOCH marsall - Nem.

PICHON - Tegnap küldtem egy sürgönyt[21] a bukaresti francia követnek,[22] azzal a megbízással, hogy kérje föl a román kormányt: állítsa meg csapatait a jelenleg elfoglalt hadállásokban. Arra is megkértem a francia követet, hogy értesítsen intézkedése eredményéről.

FOCH marsall - A legelső tennivaló Magyarország lefegyverzése. A lefegyverzés végrehajtásának egyetlen biztosítéka az ország megszállása. A megszállást pedig a rendelkezésre álló erőkkel kell végrehajtani.

CLEMENCEAU - Melyek ezek a rendelkezésre álló erők?

FOCH marsall - A román vagy a cseh csapatok.

TITTONI - A cseh csapatok Magyarországra küldése lesújtó eredménnyel járna. A magyarok a cseheket még a románoknál is jobban utálják. Úgy vélem, egy szövetséges misszió - föltéve, hogy késlekedés nélkül útnak indul - a helyszínen dönthetne a kellő intézkedésekről, jelenléte egyben biztosítaná a foganatosításukhoz szükséges erkölcsi súlyt.

POLK - Budapest megszállásával a magyarok olyan helyzetbe jutnak, hogy semmiképpen sem adhatják át fegyvereiket. Ebben megakadályozná őket a nemzeti érzés, hacsak nem számíthatnának a szövetségesek védelmére. Egy szövetséges tiszt (nem amerikai) hallotta, amint egy román tábornok arról beszélt, reméli, sikerül majd kifosztani Budapestet. Ha ez az eshetőség bekövetkeznék, azért a felelősséget a szövetségeseknek kell viselniük, hacsak nem hoznak tiltakozó intézkedéseket a románok Budapestre való bevonulása ellen.

FOCH marsall - Egyetértek Tittoni úr véleményével, mely szerint egy szövetséges tábornokokból álló missziót kell Budapestre meneszteni. E bizottság mellé majd mindegyik nagyhatalom egy-egy századot küld kíséretül. A misszió magához ragadhatná az ügyek irányítását, és a megszállást az okvetlenül szükséges minimumra korlátozná. A bizottság vezetőjét a nagyhatalmak jelölnék ki.

POLK - Elismerem, hogy szükség volna erre a bizottságra. Úgy vélem, haladéktalanul cselekednünk kell. Ezenkívül ajánlatos lenne fölhívni a románok figyelmét arra, hogy semmiféle túlkapást nem tűrünk el. Ma reggel már figyelmeztettem a párizsi román küldöttséget: ha Budapesten bármilyen incidens történik, ami az amerikai közvéleményt Románia ellen hangolhatja, a román kormány a jövőben semminemű támogatásra nem számíthat Amerika részéről. Vajon ez a szövetséges katonai bizottság felügyeletet gyakorol majd a román hadsereg fölött?

CLEMENCEAU - Mindössze erkölcsi hatást fejthet ki.

TITTONI - E missziót föl kellene ruházni azzal a joggal, hogy visszavonulást rendelhessen el a románoknak, ha szükségesnek ítéli.

PICHON - A bizottság kiküldése a Kun Béla kormányra kerülése előtti helyzetet állítaná vissza, amikor is már működött egy, a fegyverszünet végrehajtását felügyelő katonai missziónk.

POLK - Véleményem szerint el kellene érnünk a román kormánynál, hogy kötelezettséget vállaljon a bizottság határozatainak tudomásulvételére. A missziónak semmi hatalma nem lesz, ha fölállításáról nem értesítjük jegyzékben az érdekelt államokat.

BALFOUR - Elfogadom egy bizottság kiküldését avval a föltétellel, hogy mindazon hatalommal rendelkezni fog, amellyel a békekonferenciának módjában áll fölruházni. Sőt, úgy gondolom, az amerikai küldöttet fölhatalmazhatnánk arra, hogy a románokat megfenyegesse azokkal a gazdasági büntetőintézkedésekkel, melyeket Polk úr helyezett kilátásba. Elhivathatnánk Misu urat, és megkérhetnénk, sürgönyözze meg Bukarestbe, hogy minden túlkapás, ami Budapest jelenlegi fölösleges megszállása idején megesik, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után. A magyar kormány ígéretet tett arra, hogy elfogadja a fegyverszünetet, és a békekonferencia feladata arra figyelni, hogy megtartja-e szavát. Polk úrhoz hasonlóan azt indítványozom, hogy a románok szállják meg a Budapesten kívül emelkedő magaslatokat, és ne mozduljanak onnan. Azt szeretném Foch marsalltól megkérdezni, hogy ily módon vajon a románok képesek lesznek-e uralni a helyzetet?

CLEMENCEAU - Van ugyan egy domb Budapesten, ám a város környéke tökéletesen sík.

BALFOUR - A város szomszédságában tartózkodó hadsereg biztonságban érezheti magát úgy, hogy közben uralja a helyzetet?

FOCH marsall - Ez a hadsereg létszámától függ.

POLK - A szövetségesek nem élhetnének ugyanolyan gazdasági büntetőintézkedéseket kilátásba helyező fenyegetéssel, mint az Egyesült Államok? Másfelől úgy vélem, jelen pillanatban nehezen ígérhetek amerikai kísérőszázadot, de mindent megmozgatok annak érdekében, hogy előteremtsem a szükséges embereket.

BALFOUR - Én sem tudok brit katonákat ígérni. Persze az is igaz, Troubridge tengernagy fölajánlotta, hogy fölhajózik a Dunán egy monitorral.

CLEMENCEAU - A bizottságot írásbeli utasításokkal kell ellátnunk. Remélem, Balfour úr vállalkozik arra, hogy a politikai vonatkozások figyelembevételével megszerkessze a szöveget. Ha elkészült, Foch marsall kiegészítheti a katonai nézőpontból szükséges parancsokkal. Ugyanakkor küldhetnénk Bukarestbe egy táviratot, amelyben a Legfelsőbb Tanács a románokra hárítaná a felelősséget minden, Budapesten esetleg előforduló rendbontásért, továbbá azt is leszögezné, hogy a románok - tetemes kárral járó - gazdasági büntetőintézkedéseknek teszik ki magukat, ha nem tesznek eleget a békekonferencia kívánságainak.

PICHON - Nem hiszem, hogy helyénvaló volna fenyegetni a románokat. Való igaz, hogy nem engedelmeskednek a parancsoknak, mindazonáltal elősegítik a szövetségesek ügyét, ezért nem szolgálnak rá arra, hogy ellenségként bánjunk velük.

TITTONI - Nekem is ez a véleményem. Másrészről, az is előfordulhat, hogy a misszió nem ítéli szükségesnek a román csapatok visszavonását. Értesítenünk kellene a román kormányt arról, hogy a békekonferencia a fennhatósága alá tartozó bizottságot küld ki. Egyúttal fölhívhatnánk a figyelmét a konferencia azon kívánságára, hogy hozza tábornokai tudomására: kötelesek a bizottság által kiadott utasításokat végrehajtani...[23]

CLEMENCEAU - Kérem Balfour urat, lásson hozzá a szöveg megszerkesztéséhez.

PICHON - Hasonló értelemben kellene tájékoztatni a cseh-szlovák és a szerb kormányokat is, amelyek megelégedéssel fogadnák ezen értesítést, hiszen biztosítékot jelentene arra nézve, hogy nem engedjük meg Romániának a jogtalan terjeszkedést.

POLK - Nincs ellenvetésem. Az amerikai küldöttség azonban tovább szeretne menni, és ki kívánja nyilvánítani, hogy a békekonferencia minden, esetleg bekövetkező sajnálatos incidensért a románokra hárítja a felelősséget. E föltétellel hajlandó vagyok eltekinteni a gazdasági büntetőintézkedésekkel való fenyegetéstől.

(Elhatározzák, hogy a román kormánynak táviratot küldenek /lásd a "C" mellékletet[24]/, melynek szövegét a szerb és a cseh-szlovák kormány is megkapja /lásd a "D" mellékletet[25]/).

"Határoznak arról, hogy Magyarországra egy szövetséges tábornokokból fölállított - kísérettel megerősített - bizottságot küldenek. A tábornokok névsorát rövidesen ismertetik."

"Arról is döntenek, hogy a misszió tagjai írásbeli utasítást fognak kapni, amelyet Balfour úr és Foch tábornok fogalmaz meg."

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

A BÉKEKONFERENCIA A ROMÁN KORMÁNYNAK

iratszám: 7[26]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs

keltezési idő: 1919. augusztus 5.

Az új magyar kormány biztosította a békekonferenciát arról, hogy hajlandó a fegyverszünet előírásainak megfelelően hadseregét leszerelni, hasonlóképpen arról is, hogy egyetértésben kíván dolgozni a szövetséges és társult hatalmakkal. Ilyen körülmények között a békekonferencia elhatározta, hogy szövetséges tábornokokból fölállított bizottságot küld Budapestre, amely figyelemmel kíséri ezen ígéretek betartását. A román kormányt a konferencia fölszólítja arra, hogy utasítsa a Magyarországon tartózkodó román csapatok vezénylő tábornokát a békekonferenciát képviselő, annak nevében és megbízásából eljáró bizottság által meghatározott irányvonal követésére.

A békekonferencia nem titkolja: mélységes nyugtalanság tölti el arra a gondolatra, hogy valamilyen kellemetlen incidens Budapesten vagy bárhol másutt az országban veszélyeztetheti a román hadsereg sikerét. Minden efféle zavaró esemény meghiúsíthatja a közép-európai béke közeli helyreállításába vetett reményeket, vég nélküli szenvedésbe taszíthatja a térség lakosságát és bizonytalan időre elodázhatja gazdasági életének helyreállítását. Mindazok, akik meggondolatlan cselekedetükkel egy ilyen végzetes szerencsétlenség felelősségét viselnék, nem nyerhetnek könnyűszerrel bocsánatot, és többé nem számíthatnak az antanthatalmak jóindulatára, melyeknek támogatása és együttműködése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az európai civilizációt sújtó katasztrófa következményeit késlekedés nélkül fölszámoljuk.

levéltári jelzet: AD.Papiers d'Agent, Papiers Pichon

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUIFOCH MARSALL ÉS WEYGAND TÁBORNOK MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 8[27]

irat típusa: HD. 24. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 5.

2. A magyarországi helyzet. Megérkezik Hoover, Seydoux, J. F. Dulles és Loucheur.CLEMENCEAU azt kérdezi Polktól, kapott-e híreket Budapestről.Polk fölolvassa az alanti táviratot:[28]

"1919. augusztus 5.

Budapesten az elmúlt éjszaka 15-20 embert öltek meg, mint arról minden kétséget kizáróan megbizonyosodtam. A románokat mindenféleképpen ki kell vonni ebből a helyzetből, méghozzá a lehető legsürgősebben; távozásukig Gorton tábornok léphetne föl a bizottság többi tagja nevében. Biztos voltam benne, hogy efféle összeütközésekre sor kerül. A románok túszokat is követelnek, és avval fenyegetőznek, hogy minden Budapesten megsebesült románért öt ember kivégzésével fizetnek. Természetesen, mivel már elkezdték a gyilkolást, újabb nehézségekre kell számítani. A hidak közelében a vasútvonalakat géppuskákkal őrzik. A rendőrség tevékenységét fölfüggesztették, a várost teljes egészében katonai kormányzás alá helyezték. A dolgok nem folytatódhatnak ekképpen tovább anélkül, hogy ne veszélyeztessék Magyarország újjászervezését.

Gregory"

HOOVER - Mai megbeszélésünk előtt fél órával érkezett meg Romanelli alezredes Clemenceau úrnak címzett üzenete:

ROMANELLI ALEZREDES, A BUDAPESTI OLASZ KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 4. 9 óra 30 (Érkezett: augusztus 5.)

Van szerencsém tájékoztatni arról, hogy késlekedés nélkül átadtam utasításait a román hadsereg parancsnokságának, ám a csapatok ennek ellenére folytatták előrenyomulásukat, és jelenleg is folyamatosan érkeznek. Mostanára egész Budapestet megszállták, leállították a közlekedést, túszokat szednek és letartóztatták az új kormány egyik tagját. Délen a szerbek törnek előre nagy pusztítást hagyva maguk után. E helyzetben az új kormány semmiféle magyarázattal nem tud szolgálni.

CLEMENCEAU - Ilyen körülmények között talán helyénvaló volna egy, a tegnapinál fenyegetőbb hangú üzenetet elküldeni.[29]

POLK - A sürgönyben Romanelli alezredes kétségkívül a most vasárnap kiadott parancsokra céloz. TITTONI - Mindebből az a tanulság, hogy a katonai bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül Budapestre kellene érkeznie. CLEMENCEAU - Már minden tagot kineveztek? POLK - Az amerikai tagot, Bandholtz tábornokot még nem nevezték ki.

"A bizottságot a következő személyek alkotják:

Egyesült Államok...........Bandholtz tábornok

Nagy-Britannia..........................................Gorton tábornok

Franciaország...........................................Graziani tábornok

Olaszország..............................................Mombelli tábornok.

Utasítások a budapesti katonai bizottságnak.(Megérkezik Foch marsall és Weygand tábornok.)BALFOUR fölolvassa a budapesti szövetséges bizottságnak készített következő utasítástervezetet:[30]

"A bizottság:

1. - Kapcsolatba lép a magyar kormánnyal, hogy meggyőződhessen a fegyverszünet betartásáról.

2. - Beszámol e kérdés jelen állásáról és várható alakulásáról.

3. - Fölveszi a kapcsolatot a román tábornokokkal, hogy a győztes hadsereg részéről elejét vegye bármiféle megnyilvánulásnak, amely fölszítva a magyarok nemzeti érzéseit vagy akármilyen más módon hozzájárulhat az ezen országban uralkodó szerencsétlen állapotok további fönnmaradásához és a békekötés késleltetéséhez.

Célszerű a bizottságot emlékeztetni arra,

a) hogy mivel Magyarország határait a békekonferencia már megállapította, és a határvonalat minden közvetlenül érdekelt állammal ismertette, a békekonferencia politikája arra irányul, hogy az ország területén található idegen csapatok visszavonása semmilyen fölösleges késedelmet ne szenvedjen. Emlékeztetni kell a románok ígéretére is, mely szerint azon nyomban kivonják haderejüket, mihelyt a magyar csapatoknak a fegyverszünet által előírt leszerelése befejezett ténnyé válik.

b) hogy a békekonferencia elrendelte a Magyarország elleni blokád föloldását, valamint a szükséges élelmiszerek haladéktalan beszállítását. c) hogy ezen állapot fönntartása a magyar kormánynak a szövetségesekkel szemben tanúsított magatartásától függ, valamint

d) hogy noha ezen hatalmak a legkevésbé sem óhajtanak a magyar nép belső ügyeibe és kormányzatának megválasztásába belefolyni, kizárólag olyan kormánnyal bocsátkozhatnak tárgyalásokba, melynek - nemzetközi kötelezettségei végrehajtásához föltétlenül szükséges - egyenességében megbízhatnak."

FOCH marsall - Egyetértek az utasítások szövegével, ám hozzá kívánok tenni néhány, a fegyverszünetre vonatkozó kiegészítést. A magyaroknak nem maradhat hatnál több hadosztályuk. Rá kell szorítani őket arra, hogy átadják a birtokukban lévő hadianyagot, és nemcsak a sajátjukat, hanem azt is, amit Mackensen marsall hadserege hagyott hátra.

A Budapestre küldendő, szövetséges tábornokokból fölállított bizottságot a szövetséges kormányok Legfelsőbb Tanácsa nevében megbízzuk azzal, hogy

1° fölügyelje az 1918. november 13-án a szövetséges parancsnokság és a magyar kormány között megkötött fegyverszüneti katonai egyezmény, valamint az alanti kiegészítő rendelkezések végrehajtását:

határozza meg a magyar hadsereg fegyverben tartandó erőinek - kizárólag a belső rend fönntartásához elengedhetetlenül szükséges - legmagasabb létszámát;

gondoskodjon az összes leszerelt egység lefegyverzéséről, valamint a katonai raktárak és mozgósítási központok fölszámolásáról;

fölügyelje a fegyverben tartható egységek számára a szükségesen kívül fönnmaradó fegyverzet, lőszer és hadianyag átadását a szövetségeseknek, beleértve azt, ami a Mackensen-féle hadseregtől származik;

a szövetséges parancsnokságokkal egyetértésben rendelkezzen e különféle hadianyagok szétosztásáról az érdekelt szövetséges hatalmak között, figyelembe véve katonai teljesítményüket és a jelenlegi hadi helyzetet;

intézkedjék a fegyvergyárakban, egyéb hadiipari üzemekben folyó termelés azonnali leállításáról.

2° Ezenfölül a bizottság

a jelenlegi helyzet alapján határozza meg azoknak a román és szerb csapatoknak a létszámát és tartózkodási helyét, amelyeket a rend fönntartása, valamint a fegyverszünet végrehajtásának biztosítása céljából szükséges Magyarország területén tartani.

intézkedjék a román és szerb parancsnokságnál a fönnmaradó román és szerb erők kivonásáról.

BALFOUR - E javaslatokkal kapcsolatban két kérdést szeretnék föltenni. - I° - Van-e a legcsekélyebb joguk is arra a szövetségeseknek, hogy súlyosbítsák a fegyverszüneti föltételeket? A fegyverszünetben nem volt szó hat hadosztály leszereléséről.[31] Ugyanakkor úgy vélem, egy ilyen intézkedést indokolhatna az, hogy időközben Magyarország hadat viselt. Másodszor, helyesnek tartom, hogy Magyarország területének kiürítése fokozatosan és fölügyelet alatt megy végbe. A baj az, hogy nem Foch marsall a román hadsereg főparancsnoka. Attól tartok, négy tábornok - akiknek minden kísérete két századnyi szövetséges katonából áll majd - nem lesz abban a helyzetben, hogy irányítsa[32] a csapatkivonást.

CLEMENCEAU - Van jogunk ezt követelni, hiszen megszegték a fegyverszünetet.

BALFOUR - Engem az zavar, hogy nemcsak a fegyverszüneti föltételek váltak súlyosabbá, de ezt a szigorítást a román hadsereg parancsnokságához intézett utasítások kísérik. A magyarok valószínűleg eleget fognak tenni a föltételeknek, de vajon ki biztosít bennünket arról, hogy a románok végrehajtják a parancsokat? Mert ha nem, akkor nagymértékben megrendül a konferencia iránti bizalom. Hivatkozhatunk arra, hogy a magyarok hadat viseltek, ezért rászolgáltak a szigorúbb föltételekre, ám el kell ismernünk, hogy egy olyan nép ellen harcoltak, amely a békekonferencia utasításai ellenére lerohanta országukat.

FOCH marsall - Elismerem, hogy ezek a javaslatok túlmennek a fegyverszüneti föltételeken. Azonban egy éve annak, hogy a fegyverszünetet megkötöttük, és abban az időben meg kellett hagynunk a magyaroknak egy bizonyos erőt képviselő hadsereget, hogy megvédhessék Magyarországot a németek ellen, akik akkoriban még harcoltak. Jelenleg merőben más a helyzet, és teljesen fölösleges, hogy Magyarország bármilyen haderőt fegyverben tartson: hadseregét le kell szerelni. Ami pedig a románokat illeti, úgy hiszem, ha megadjuk a kellő formát, azt csinálják, amit mondunk nekik.

WEYGAND tábornok - Találkoztam a román küldöttséghez beosztott katonai szakértővel, Dimitrescu /Dimitresco/ tábornokkal, aki kijelentette, hogy a román hadsereg a békekonferencia magyarországi meghatalmazottjának tekinti magát.

A románok Foch marsall parancsait kívánják végrehajtani, más szóval a marsall utasításaira várnak, annak ellenére, hogy nem ő a román hadsereg parancsnoka. Dimitrescu azt is elmondta, hogy a hadba szállt csapatok parancsnoka utasítást kapott arra, hogy jelentéseit közvetlenül Foch marsallnak küldje meg.

PICHON - Valójában nem igaz, hogy a románok nem engedelmeskedtek a békekonferenciának. A konferencia kijelölt nekik egy határvonalat, amelyről azt állították, hogy védhetetlen. Miközben erről a kérdésről folyt a vita, a magyarok rájuk támadtak, mire ők védekezésből előrenyomultak a számukra megállapított vonalig.

BALFOUR - Nincs szándékomban elítélni a románokat, ám úgy vélem, Pichon úr mellettük érvelő nyilatkozata valamelyest részrehajló. Június 14-én[33] a románok azt a parancsot kapták, hogy vonuljanak vissza egy bizonyos időpontig bezárólag. Nem vonultak vissza, és erre semmiféle magyarázattal sem szolgáltak.

POLK - Hozzáteszem, hogy februárban nyíltan megtagadták a békekonferencia utasításainak végrehajtását.

TITTONI - Föltétlen bizalmam van a Budapestre utazó négy tábornok erkölcsi tekintélyében. Úgy gondolom, hogy sem a szerbek, sem a románok nem fogják nekik megtagadni az engedelmességet. Ám hogy nagyobb súlyt adjunk küldetésüknek, egyidejűleg diplomáciai lépéseket is tehetünk Bukarestben és Belgrádban.

CLEMENCEAU - Egybe kéne szerkeszteni Balfour úr és Foch marsall utasítástervezetét. Tittoni úr, volna szíves megfogalmazni a szerbeknek és a románoknak szóló sürgönyt?

POLK - Szeretnék még arra választ kapni, hogy vajon a fegyverszüneti szerződés pontjainak megváltoztatásával nem kerül-e saját magával ellentmondásba a Legfelsőbb Tanács, hiszen álláspontját az eredetileg megfogalmazott fegyverszüneti föltételek alapján alakította ki, amikor augusztus 2-án a magyar kormányhoz fordult.

FOCH marsall - Jelenleg mindenképpen folytatni kell a hadsereg leszerelését Magyarországon. Egy éve más volt a helyzet, ám azóta minden megváltozott. POLK - Bármit is hozzunk föl indoklásul, a Legfelsőbb Tanácsot köti három nappal ezelőtt tett kijelentése.

BALFOUR - Foch marsall a magyar haderő létszámát a fegyverszünetben előírt értéknél alacsonyabbra kívánja csökkenteni. Fölhívom a figyelmüket arra a körülményre, hogy a fegyverszünet fölhatalmazza a szövetségeseket Magyarország területéből akkora rész megszállására, amekkorát szükségesnek ítélnek a béke helyreállításához. Vajon nincs arra mód, hogy a magyaroknak megadjuk a következő választási lehetőséget: vagy haladéktalanul a békeszerződésben[34] megszabott értékre csökkentik hadseregük létszámát - ez esetben nincs szükség szövetséges megszállásra -, vagy alávetik magukat a román megszállásnak.

FOCH marsall - Ha megengedjük a magyaroknak, hogy két lehetőség között válasszanak, egy harmadikkal fognak előhozakodni, ami aztán vég nélküli viták sorát indítja majd el. Javaslom, azt adjuk utasításba a katonai bizottságnak, hogy érjen el olyan mértékű létszámcsökkentést, amilyent csak tud.

POLK - Nincs kifogásom az ellen, hogy a katonai bizottság a meggyõzés...[35] eszközeivel próbálkozzék. Úgy vélem, a Legfelsőbb Tanácsnak nem volna szabad saját magával ellentmondásba keverednie azzal, hogy a fegyverszünet megsértésére utasítja a tábornokokat.

FOCH marsall - Az általam megfogalmazott utasítások nem a magyaroknak, hanem a szövetséges tábornokoknak szólnak.

POLK - Ha fölkérjük a románokat, hogy a békekonferencia nevében szállják meg Magyarországot, joguk lesz követelni a megszállás költségeinek megtérítését, ám ennek az összegnek az előteremtése minden bizonnyal meghaladja Magyarország lehetőségeit.

...[36] semmit, és Foch marsall nem szándékozik őket a békekonferencia akaratának végrehajtójaként igénybe venni. Marsall úr, kér majd egy század francia katonát? FOCH marsall - Igen. Máskülönben ugyanis ki leszünk szolgáltatva a románoknak. TITTONI - Olaszország küld egy századot. BALFOUR - Anglia Troubridge /Trowbridge/ tengernagyot és egy monitort. TITTONI - Elkészült a román és a szerb kormánynak szóló sürgöny szövege. (Rövid vita után elfogadják a szöveget abban a formában, ahogy az "A" mellékletben[37] olvasható.)

A H.D. 24. SZ. FÖLJEGYZÉS "B" MELLÉKLETE

A békekonferencia utasítása a budapesti szövetséges bizottságnak

A bizottság céljai a következők:

1° Vegye föl a kapcsolatot a magyar kormánnyal azért, hogy fölügyelhesse a fegyverszünet végrehajtását, valamint hogy a haderő leszerelése ténylegesen megvalósuljon.

E célból

a) határozza meg a magyar hadsereg fegyverben tartandó erőinek - kizárólag a belső rend fönntartásához elengedhetetlenül szükséges - legmagasabb létszámát,

b) gondoskodjon az összes leszerelt egység lefegyverzéséről, valamint a katonai raktárak és mozgósítási központok fölszámolásáról,

c) fölügyelje a fegyverben tartható egységek számára a szükségesen kívül fönnmaradó fegyverzet, lőszer és hadianyag átadását a szövetségeseknek, beleértve azt, ami a Mackensen-féle hadseregtől származik,

d) a szövetséges parancsnokságokkal egyetértésben rendelkezzen e különféle hadianyagok szétosztásáról az érdekelt szövetséges hatalmak között, figyelembe véve katonai teljesítményüket és a jelenlegi hadi helyzetet,

e) intézkedjék a fegyvergyárakban, egyéb hadiipari üzemekben folyó termelés azonnali leállításáról.

2° Állítson össze jelentést e kérdés jelen állásáról és várható alakulásáról.

3° Lépjen érintkezésbe a román és szerb hadsereg főparancsnokával abból a célból, hogy:

a) a győztes hadseregek részéről elejét vehesse bármiféle intézkedésnek, amely fölszítva a magyarok nemzeti érzéseit vagy akármilyen más módon hozzájárulhat az ezen országban uralkodó zavaros állapotok további fönnmaradásához és a békekötés késleltetéséhez.

b) a jelenlegi helyzet alapján meghatározza a rend fönntartása, valamint a fegyverszünet végrehajtásának biztosítása céljából Magyarország területén maradó román és szerb csapatok létszámát és tartózkodási helyét.

c) intézkedjék a román és szerb parancsnokságnál a fönnmaradó román és szerb erők kivonásáról.

Döntései megalapozásához a békekonferencia tájékoztatja a bizottságot arról,

1° - hogy mivel Magyarország határait a konferencia már megállapította, és a határvonalat minden érdekelt állammal késedelem nélkül ismertette, politikája arra irányul, hogy az ország területén található idegen csapatok kivonása semmilyen fölösleges késedelmet ne szenvedjen. Megjegyzendő, hogy a románok megígérték, azon nyomban kivonják haderejüket, mihelyt a magyar csapatoknak a fegyverszünet által előírt leszerelése befejeződött.

2° - hogy a békekonferencia elrendelte a blokád föloldását, valamint a legszükségesebb élelmiszerek beszállításának késedelem nélküli végrehajtását.

3° - hogy ezen új állapotok fönntartása a magyar kormánynak a szövetséges és társult hatalmakkal szemben tanúsított jövőbeni magatartásától függ.

4° - hogy e hatalmak a legkevésbé sem kívánnak a magyar nép belső ügyeibe beavatkozni, ami kormányuk megválasztását illeti, mindamellett csak olyan kormányzattal bocsátkozhatnak tárgyalásokba, amelyben megbízhatnak, hogy híven eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

A BÉKEKONFERENCIA A MAGYAR, A ROMÁN ÉS A SZERB-HORVÁT- SZLOVÉN KORMÁNYNAK

iratszám: 9

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 5.

A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa úgy határozott, hogy egy négytagú - amerikai, francia, angol és olasz tábornokból álló - bizottságot küld Budapestre. A misszió feladata,

a) hogy kapcsolatba lépjen a magyar kormánnyal és gondoskodjék arról, hogy az betartsa a fegyverszünetet mindazon módosításokkal együtt, amelyeket a tábornokok - közös elhatározással - szükségesnek ítélnek.

b) hogy kapcsolatba lépjen a román és a szerb-horvát-szlovén hadseregek parancsnokaival azért, hogy - a békekonferencia utasításainak megfelelően - megvédhesse a megszállt országot minden kegyetlenkedéssel szemben, valamint azért, hogy a parancsnokokat az általa szükségesnek tartott utasításokkal lássa el e hadseregek tényleges megszálló tevékenységét és a fölösleges erőknek a megfelelő határok mögé történő visszavonását illetően.

(Folytatás) Csak a román és a szerb-horvát-szlovén kormánynak:

A békekonferencia kéri a román és a szerb-horvát-szlovén kormányt, haladéktalanul utasítsa hadseregeinek parancsnokait arra, hogy tartsák be a békekonferenciát képviselő négytagú tábornoki bizottság rendelkezéseit.

levéltári jelzet: AD.Papiers d'Agent, Papiers Pichon ff. 253-254.

A H.D. 25. SZ. FÖLJEGYZÉS "B" MELLÉKLETE . A. LOGAN WALLACE EZREDESNEK

iratszám: 10

irat típusa: Szám nélküli irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 6.

Tisztelt Ezredes úr!

Mellékelten megküldöm annak a táviratnak a másolatát, amelyet Gorton /Gordon/ brit tábornok, Romanelli olasz ezredes és Causey amerikai ezredes aláírásával az imént kaptam Budapestről, és amely a román főparancsnokságnak a magyar hatóságokhoz tegnap 6 órakor intézett ultimátumát tartalmazza. A szöveg némiképp hiányos, mégis elküldöm ebben a formában, ám mihelyt a javított példány rendelkezésemre áll, azt is eljuttatom távirati úton.

Hoover úr örülne, ha mielőbb tájékoztatná Bliss tábornokot.

Maradok tisztelettel stb...

A ROMÁN FŐPARANCSNOKSÁG MAGYAR HATÓSÁGOKHOZ INTÉZETTULTIMÁTUMÁNAK SZÖVEGE

Amikor a román legfelsőbb parancsnokság - elfogadja az ellenségeskedés beszüntetését, amint azt a magyar állam kéri. Elégedettek - katonai egyezmény, amely beszünteti az ellenségeskedést Románia és Magyarország között.

A) A román legfelsőbb parancsnokság eláll attól, hogy az egész Magyarországot megszállja, ha a magyar legfelsőbb parancsnokság kötelezi magát, hogy

1. Átadjon: a) Mindennemű és fajtájú hadianyagot, ami még a magyar állam csapatainak birtokában maradt.

Kivételt képez ezen előírás alól az a hadianyag, amit szükségesnek ítélnek majd annak a fegyveres erőnek a számára, melyet Magyarország jogosult lesz fönntartani a belső rend biztosítására a Romániával kötendő béke jóváhagyásáig.

Ezen erők létszáma semmiképpen sem haladhatja meg a 15 000 (tizenötezer) főt, a tiszteket is beleértve.

Egységekbe történő szervezésükről, az egységek tiszti állománnyal való ellátásáról, fölfegyverzésükről (?), elhelyezkedésükről a román legfelsőbb parancsnokság a későbbiekben fog határozni.

b) Minden olyan Magyarországon létező gyárat, amely fegyvert és lőszert állított elő - Románia számára való leszerelésükről magyar tisztek közreműködésével román szakemberek fognak gondoskodni.

c) Mindennemű hadi fölszerelést, amire egy 300 000 főből álló hadseregnek szüksége van.

d) A leltárjegyzék szerint még magyar állami tulajdonban lévő vasúti gördülő állomány 50 százalékát - a Magyarországon létező - vasúti pálya és gördülő anyag előállítására, karbantartására és javítására szolgáló - gépek és anyagok 50 százalékát.

e) 200 (kétszáz) személyautót és 400 (négyszáz) teherautót, jó állapotban, minden tartozékkal együtt.

f) A leltárjegyzék szerint jelenleg Magyarországon található jószág- és állatállomány 30 százalékát (1).

g) A Magyarországon jelenleg meglévő mindennemű mezőgazdasági gép 30 százalékát (1)

h) 20 000 (húszezer) vagon búzát, 10 000 (tízezer) vagon kukoricát, valamint 5000 (ötezer) vagon árpát és zabot (1).

i) Mindennemű vízi járművet és alkalmatosságot, amely a román állam, magánvállalatok és román polgárok tulajdonát képezte, és amelyet az ellenség Romániában eltulajdonított, és amelyek magyar vizeken hajóznak.

j) A magyar állam tulajdonát képező mindennemű vízi jármű és alkalmatosság 50 százalékát. k) Minden román foglyot és túszt.

l) Bármely nemzetiséghez tartozó minden román katonaszökevényt, akik jelen megállapodás aláírásakor Magyarországon menekültként tartózkodnak.

1. amit azon román katonák között fognak szétosztani, akik a következő okok miatt nem tudták megművelni földjüket: a) Huzamosabb időn át háborús szolgálatot teljesítettek, hogy megvédjék az állam biztonságát azok ellen, akik szünet nélkül veszélyeztették a békét.

b) Hiányt szenvedtek a szükséges eszközökben, mivel ezen eszközöket az ellenség elragadta tőlük.

2. Mindaddig, amíg a román csapatok megszállva tartják a Tiszától /Tissa/ nyugatra eső magyar területeket, a magyar állam költségén lássa el mindazon román királyi erőket, amelyek jelen szerződés aláírásakor jelzett területeken tartózkodnak.

3. A Tiszától nyugatra eső területeken biztosítsa a román katonaság közlekedési igényeinek megfelelő mennyiségű szenet.

B) A román királyi hadsereg csak azután vonul vissza a Tisza keleti oldalára, miután a magyar legfelsőbb parancsnokság eleget tett az "A" pontban támasztott összes föltételnek.

C) Az "A" pontban meghatározott mindennemű anyag és jószág átvételét az addig fölállítandó bizottságok végzik majd. E bizottságok összetételéről és működési helyéről, hasonlóképpen az anyagok és jószág átadásának körülményeiről és helyéről a román legfelsőbb parancsnokság a későbbiekben határoz. A bizottságok legkésőbb 48 órával azután kezdik el tevékenységüket, hogy a román legfelsőbb parancsnokság kinevezésükről a magyar hatóságokat hivatalosan értesítette. Az értesítés történhet az összes bizottságról egyszerre vagy külön-külön. A legrövidebb határidőről - amin belül az átadásnak meg kell történnie - a román legfelsőbb parancsnokság a későbbiekben hozza meg döntését, külön minden egyes anyag- és állatcsoportra, a technikai lehetőségek függvényében.

D) Jelen egyezmény végrehajtását egy Budapesten székelő román bizottság fogja fölügyelni. A bizottság addig tevékenykedik, amíg a magyar törvényes hatóságok nem hagyják jóvá a Románia és Magyarország közötti békeszerződést.

A bizottság minden olyan előjognak és mentességnek a birtokában lesz, amelyeket civilizált országokban a területenkívüliség biztosít.

E) Jelen egyezményt csak teljes egészében lehet elfogadni vagy visszautasítani, ellenjavaslatokat következésképpen a román legfelsőbb parancsnokság nem vesz figyelembe. A válaszra kitűzött határidő 1919. VIII. 5-én 22 órakor jár le.

F) A föltételek elutasítása esetén a román legfelsőbb parancsnokság - mindenféle arányt figyelmen kívül hagyva - elragadja Magyarországtól mindazon anyagot és jószágot, amelyre Romániának szüksége lesz ahhoz, hogy legalább részben pótolja a fájdalmas veszteségeket, amelyeket egy, az emberiesség érzését a megszállás egész ideje alatt és a budapesti béke[38] alkalmával megtagadó ellenség okozott.[39]

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE A ROMÁN KORMÁNYNAK

iratszám: 11

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 6.

A Legfelsőbb Tanács arról értesült, hogy a Budapesten tartózkodó román katonai hatóságok a magyar kormányra fegyverszünetet akarnak kényszeríteni, amelynek elfogadására néhány órányi határidőt szabtak. E fegyverszünet kikötései meggátolnák a magyar kormányt abban, hogy teljesítse a szövetséges és társult hatalmakkal 1918. november 13án megkötött fegyverszünet[40] föltételeit. Ezenkívül e kikötések önmagukban a legkevésbé sem veszik figyelembe a többi szövetséges jogát a jóvátételre. A Legfelsőbb Tanács - noha méltányolja Románia jogos követeléseit és a közös ügy iránt tanúsított elkötelezettségét - a leghatározottabban le kívánja szögezni, hogy nem ismeri el a román főparancsnok azon jogát, hogy a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulása nélkül bárkire bármilyen fegyverszünetet kényszerítsen.

levéltári jelzet: AD.Papiers d'Agent, Papiers Pichon, f. 255.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, TARDIEU ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 12[41]

irat típusa: H.D. 26. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 7.

A magyarországi helyzet.

(Megérkezik Tardieu, Laroche, Aubert, Peel ezredes, Castoldi ezredes, Coolidge, Adatci, Kato és Sidemicu.)

POLK átad egy táviratot Clemenceau-nak, aki megkéri Mantoux-t, hogy olvassa föl neki.

POLK - Amint arról már értesítettem Clemenceau urat, Hoover úr leállította Magyarország élelmiszer-ellátását, mivel nem szándékozik átadni a kormánynak a románoknak szánt élelmiszert.

A Legfelsőbb Tanáccsal még a következő táviratokat ismertetem:[42]

CLEMENCEAU - Egy román tábornok nem hajlandó fogadni tábornokainkat, ez tűrhetetlen!

POLK - Az amerikai küldöttségnek az a véleménye, hogy a magyar politikai ügyekbe való beavatkozásunk jobban bátorítaná a bolsevizmust, mint az elmúlt félév során történt bármely esemény. Lenin nem mulasztaná el, hogy példaként emelje ki a magyar tanácskormány bukása után történteket azért, hogy ráijesszen az oroszokra, és saját uralmát megszilárdítsa. Magyarországon egy reakciós kormány megalakulása a mérsékelt szocialista kormány helyében a helyzet legfenyegetőbb kilátásai közé tartozik.

BALFOUR - Ugyanaz a román tábornok követte el ezeket az őrültségeket és gaztetteket, aki magát Foch marsall parancsnoksága alá helyezte?

CLEMENCEAU - Nem tudjuk, a nevét nem közölték.

POLK - A Gazdasági Bizottság egyik amerikai szakértője följegyzést készített, amelyben kimutatja, hogy a románok által kért fegyverszünet mennyiben ellentétes a békekonferencián meghatározott jóvátételi föltételekkel ("A" melléklet).

CLEMENCEAU - A jelenlegi helyzetben egyvalamit tehetünk. Határozott hangú sürgönyt kell Bukarestbe küldeni, hiszen a felelős nem más, mint a román kormány. Ha nem állítja meg azonnal csapatait, mindent visszaveszünk, amit tőlünk kapott.

BALFOUR - Teljes mértékben egyetértek az Elnök úrral, ám úgy vélem, hogy a tábornoki bizottságnak is meg kellene küldeni a Bukarestnek szóló táviratot, azzal a kéréssel, hogy adják át a román parancsnokságnak. Ha a románok ennek ellenére folytatják előretörésüket, szükségessé válik a diplomáciai kapcsolatok megszakítása vagy más egyéb igen komoly intézkedés foganatosítása. Van-e olyan gazdasági jellegű fegyver a birtokunkban, amivel képesek vagyunk hatni Romániára?

POLK - Ebből a szempontból Románia nagyon gyorsan függetlenné válik a szövetségesektől, ámde nem túl hosszú időre. Gabonából bőséges a termés, aztán a románok Magyarországról magyar vasúti anyagot és fölszerelést visznek haza, ám a jövőben nem számíthatnak az Egyesült Államok segítségére.

TITTONI - Tegnap az a híresztelés jutott a fülembe, hogy a román király[43] bevonulni készül Budapestre.

BALFOUR - A Romániának szánt távirat első felében röviden össze lehetne foglalni azokat a különféle kéréseket, amelyekkel a békekonferencia fordult az idők során a román kormányhoz, és azokat az eseteket, amelyekben a kérést nem teljesítette. Úgy vélem, ennek a résznek az összeállítása igen egyszerű lesz, hiszen lényegében a Legfelsőbb Tanács kéréseinek és azon eseteknek a fölsorolását tartalmazza majd, amelyekben a románok engedetlennek bizonyultak. Azt azonban már sokkal nehezebben tudnám megmondani, hogy miféle fenyegetéseket vegyünk bele a sürgöny második felébe. Arról, hogy meddig kell elmennünk ezen az úton, a Legfelsőbb Tanács még sohasem nyilvánított véleményt.

PICHON - Teljes mértékben osztozom a véleményében.

CLEMENCEAU - Tekintsük úgy, hogy Románia fölmondta a szövetséget. A következményeket pedig viselni fogja.

PICHON - Tény, hogy a románok olyan fegyverszünettel hozakodtak elő, amely nincs összhangban a szövetségesek által előírt fegyverszünettel. Ezenkívül egy reakciós kormányt állítottak, ami ellentétes a szövetségesek politikájával.

BALFOUR - Fenyegessük meg őket tengeri blokáddal?

CLEMENCEAU - Nem, azt nem támogatom. Elegendő volna a szakítással való fenyegetőzés.

BALFOUR - Félek, rá leszünk kényszerülve, hogy ennél messzebb menjünk. De már most tisztában kell lennünk a következményekkel, a hatással, amit ez Európában ki fog váltani. Ez lenne ugyanis az első szövetségesek közötti torzsalkodás, amely felszínre kerül, az első repedés tömörülésünkön. Ráadásul ez a repedés a világnak abban a felében keletkezne, amely komoly politikai feszültségektől terhes. Nem áltathatjuk tehát magunkat a következmények felől, amelyek súlyosak lehetnek.

CLEMENCEAU - Arról nem mi tehetünk. A jelenlegi helyzet elé Románia állított bennünket, amikor arcátlanul kihívást intézett a szövetségesekhez. Ezt képtelenség elviselni, legszívesebben itt hagynám az ülést. Figyelmeztessük Romániát, hogy összeütközésbe keveredik a szövetségesekkel, hogy máris fölmondjuk a szövetséget. Még hogy főhercegi kormányt állítanak! Ez pontosan az ellenkezője a mi politikánknak.

PICHON - Jobb volna nem említeni a szövetség megszakítását, és csupán annyit mondani, hogy Románia összeütközésbe keveredik velünk.

TARDIEU - Csakugyan, beszélhetünk-e valójában szövetségről? Hiszen a bukaresti békekötéskor leszögeztük, hogy a románok többé nem szövetségeseink.

POLK - De később, amikor kölcsönt akartak fölvenni Amerikában, szövetségeseinknek nyilvánították magukat. Lehet, hogy kizárólag pénzügyi kérdésekben a szövetségeseink?

TARDIEU - Közölhetnénk a románokkal, hogy el kell hagyniuk a békekonferenciát, és magatartásuk minden következményét viselniük kell. A békekonferencia meghatározott és tényszerű valami, a szövetségesi viszony sokkal bizonytalanabb jellegű. Így aztán a románok világosabban láthatják majd döntésük előnyeit és hátrányait.

BALFOUR - Elkészültem a távirattervezettel. Mégiscsak helyes volna az elején egy rövid összefoglalásban fölsorolni azokat az eseteket, amelyekben a román kormány megtagadta a Legfelsőbb Tanács politikájának végrehajtását.

(Berthelot-t bízzák meg az összefoglalás elkészítésével.)

"Tekintettel e tényekre, a békekonferencia kénytelen azt hinni, hogy a román kormány a békekonferenciával szembeszállni, valamint a szövetséges és társult hatalmaktól elszakadni szándékozik. Ha a békekonferencia tévedne e tekintetben, úgy azt kéri a román kormánytól, hogy e vélekedést haladéktalanul cáfolja meg, nem szavakkal, hanem tettekkel, amelyek a nyilvánosság előtt bizonyítják, hogy Románia elfogadja és hajlandó jóhiszeműen végrehajtani a békekonferencia által meghatározott politikát."

(Határoznak a távirat[44] szövegének elfogadásáról, amit a bukaresti francia követ[45] közvetítésével juttatnak el a román kormánynak.

Arról is döntenek, hogy a sürgönyt Gorton tábornoknak is megküldik Budapestre, hogy a benne foglaltakat közölje kollégáival és a román tábornokkal, az ottani főparancsnokkal.[46])

(A teljes és végleges távirattervezet jelen jegyzőkönyv "B" mellékletét képezi.)

A H.D. 26. SZ. IRAT "A" MELLÉKLETE

EMLÉKIRAT A ROMÁNIA ÁLTAL MAGYARORSZÁGNAK ÁTNYÚJTOTTFEGYVERSZÜNETI FÖLTÉTELEKRŐL

keltezési idő: 1919. augusztus 7.

A fegyverszünet föltételei jóval túlmennek a szokásos kikötéseken; valójában teljes jóvátételi rendszert képeznek mindazon veszteségekért és károkért, amelyeket Románia a háborúban elszenvedett. A Magyarországtól követelt jóvátételi szolgáltatások sokszorta súlyosabbak, mint amit a békekonferencia valaha is tervezett, és kizárólag Románia javát szolgálják.

Véleményem szerint követelései benyújtásával Románia rosszhiszeműen járt el: föltételei ellentmondanak mindazon jóvátételi elvnek, amelyeket a békekonferencia magáévá tett, és amelyeket a Németországgal megkötött - és Románia által is aláírt - békeszerződésben szentesítettek.

1. A német békeszerződés megfogalmazta az együttes felelősség elvét. Ez azt jelenti, hogy a Németország és szövetségesei által okozott összes kárt egybevéve állapították meg az adósságot, és közös alapot hoztak létre, amelyből Németország és szövetségesei teljesítik a kifizetéseket. Minden szövetséges állam ebből a közös alapból jut az elszenvedett károkkal arányos összeghez, anélkül, hogy számon tartanák, melyik volt a kárt okozó ellenséges állam vagy mely államok hozták létre a jóvátételi alapot. A nagyhatalmak ezt az elvet a kis balkáni országok - és különösképpen Románia - sürgető kérésének engedve fogadták el, amelyek kijelentették, hogy igazságtalan volna az őket megillető jóvátételi fizetéseket a gyönge fizetőképességű Ausztria, Magyarország és Bulgária számlájára írni. Ezért a német békeszerződés az Ausztria, Magyarország és Bulgária által elkövetett károkért Németországot teszi felelőssé. A többi szövetségeshez hasonlóan Romániának joga van a Németország által fizetendő összeg arányos részére, és hasonlóképpen a szövetségesek is arányosan részesülnek a Magyarország által folyósítandó jóvátételi kifizetésekből.

A Magyarországnak átadott fegyverszüneti föltételek fölrúgják ezt az alapelvet, amelyet a szövetséges nagyhatalmak éppen Románia és a többi kisebb ország kérésére és érdekében fogadtak el.

2. A német békeszerződés megfogalmazza azt az elvet (Jóvátételi szolgáltatások - 2. sz. melléklet, 12. szakasz), mely szerint a különféle szövetséges és társult kormányok jóvátételi bizottságot hoznak létre. E bizottság "egyedüli szervezetként" fogadja a Németország által jóvátétel címén folyósított összegeket. Noha e fejezet szövege csak a Németország általi fizetésekre vonatkozik, kezdettől fogva egyetértés nyilvánult meg abban, hogy a szerződést aláíró államok magukévá teszik ezt az alapelvet, nevezetesen azt, hogy az összes szövetséges állam részéről egyetlen közös szervezetet bíznak meg a jóvátétel címén kifizetett összegek bevételezésével. Ehhez hasonló kikötések szerepelnek az Ausztriának átadott békeföltételek között, és szerepelni fognak a Magyarországgal aláírandó békeszerződésnek a jóvátételi szolgáltatásokat meghatározó fejezetében is. Nyilvánvaló, hogy ez az egyedüli komoly és hatékony elv. Ha lehetővé tennénk, hogy minden állam saját elgondolása szerint szedje be azt az összeget, amelyről úgy véli, hogy megilleti, ezzel csak vitákat, kölcsönös vádaskodásokat és komoly kellemetlenségeket váltanánk ki. Azzal, hogy olyan fegyverszüneti föltételeket szabott és nyújtott át, mint amelyeket ismerünk, Románia fölrúgta ezt az elvet.

3. Az Ausztriának kidolgozott békeföltételekben eredetileg az állt, hogy a jóvátételi szolgáltatásokat az Osztrák-Magyar Monarchia egészére kell hárítani, beleértve a Monarchiától a szövetséges államoknak juttatott területeket is. A tiltakozások lecsendesítésére a következő döntés született: az osztrák-magyar területekből részesedő államoknak lehetővé teszik, hogy a fölszabadítási háború költségeihez csak kis mértékben járuljanak hozzá, és úgy tekintik, hogy ezek az államok e hozzájárulással megváltották a jóvátételi kártalanítást. Egy ilyen értelmű egyezményt írt alá (kormánya utólagos jóváhagyásához kötve) Antonescu /Antonesco/, az egyik román meghatalmazott diplomáciai képviselő. Ennek az egyezménynek az értelmében Románia kötelezi magát egy meghatározott formula szerint kiszámított összeg kifizetésére a neki juttatott osztrák-magyar terület fölszabadításával járó költségek fejében. Az egyezmény továbbá kiköti, hogy ezt a Románia által kifizetendő összeget a Romániának jóvátétel címén járó összegek terhére írják, valamint azt, hogy "jóvátétel címén addig semmilyen egyéb kifizetés nem történik, amíg a többi, jóvátételi szolgáltatásokra jogosult állam hasonló arányban nem vételezett be kifizetéseket jóvátételre való elismert jogai fejében". Ennek az egyezménynek az alapján módosították a békeföltételeket, amelyeket Ausztriának szándékoztak átadni oly módon, hogy mentesítették a korábban Ausztria-Magyarországhoz tartozó elcsatolt területeket a kártalanítás kifizetése alól.

A Románia által Magyarországnak átnyújtott fegyverszüneti föltételek az Antonescu által aláírt egyezmény nyilvánvaló megsértését jelentik.

I. SZ. MELLÉKLET

GORTON TÁBORNOK A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: 2 vn rb 201. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 6.

Amint már éjszaka elküldött előző táviratomban[47] jeleztem, József főherceg az új kormány három tagjával fölkeresett bennünket, vagyis az olasz, az amerikai megbízottat és engem, hogy bejelentse kormányának részleges megalakulását, és hogy közölje: a párizsi Legfelsőbb Tanács ajánlásának megfelelően koalíciós kormány alakításán fáradozik. A főherceg magát "kormányzónak" nevezi. Társaságában volt Friedrich /Frédérick/ miniszterelnök, Schnetzer /Schmetzer/ tábornok, hadügyminiszter, Tánczos tábornok[48], külügyminiszter, Bleyer, a nemzeti kisebbségek minisztere, Csilléry /Caillery/ népegészségügyi miniszter[49]. A többi miniszteri tisztséget holnap fogják betölteni, így a kabinet teljessé válik. Helyet kap benne két kisgazda, egy vagy két szegedi és egy szociáldemokrata miniszter. A miniszterelnök a polgári párt tagja. Mind a hadügyminiszter, mind a külügyminiszter korábban a magyar hadsereg tábornoka volt. A nemzeti kisebbségek minisztere egyetemi tanár. A népegészségügyi miniszter orvos. Hamarosan további részletekkel szolgálok.

II. SZ. MELLÉKLET

GORTON TÁBORNOK A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: Ix rb 75. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 6.

Ma este 6 óra 30-kor a magyar csendőrség letartóztatta a Nemzeti Palotában [sic] ülésező szociáldemokrata kormányt. Az államcsíny zavartalanul folyt le. Este 10 órakor Schnetzer főherceg[50] érkezett ide, hogy ezt közölje velünk. Azt is elmondta, hogy az új kormány programjáról és egyéb részletekről később az éjszaka folyamán kapunk tájékoztatást.

III. SZ. MELLÉKLET

GORTON TÁBORNOK A LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: Ivn rb 180. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 7.

A románok közölték a magyar kormánnyal, hogy - mivel ez utóbbi nem fogadta el fegyverszüneti föltételeiket - holnap, augusztus 7-én át fognak kelni a Dunán. Megállapítottam, hogy Holban tábornok nem engedélyezte annak a sürgönynek a mai sajtóban való közzétételét, amelyet Clemenceau úr f. hó 5-én küldött a magyar kormánynak.[51] A románok továbbra is olyan tetteket követnek el, amelyek jellegüknél fogva szégyent hoznak egy, az antanttal társult hatalom becsületére. Ártatlan személyeket durván bántalmaznak, élelmiszert, jószágot, mezőgazdasági fölszerelést, vasúti gördülőállományt rekvirálnak és küldenek Romániába. Az értelmetlen blokád és a vasútvonalakban véghezvitt pusztítások következtében Budapestet az éhezés réme fenyegeti. Az oktalan rombolás legutóbbi példája a Budapest és Bécs közötti vasútvonal fölbontása. Ha nem kötelezik haladéktalanul a románokat Budapest kiürítésére és magyarországi fosztogató akcióik befejezésére, úgy a magyaroknak az antant jóakaratába vetett bizalma minden bizonnyal szertefoszlik.

levéltári jelzet: A H.D. 26. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE GORTON TÁBORNOKNAK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 7.

Válaszul az eseményekről tájékoztató sürgönyeire,[52] megküldöm azt a táviratot, amelyet a békekonferencia a mai napon a román kormánynak intézett Bukarestbe.[53]

Kérem, ismertesse tartalmát a szövetséges bizottságba tartozó kollégáival és a parancsnokló román tábornokkal.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK

iratszám: 13

irat típusa: 642-643-644. sz. táviratok. Nagyon sürgős

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 7. 20 óra

Kérem, minden késedelem nélkül adja át a román kormánynak a következő táviratot, amelyet a békekonferencia intéz hozzá.

A Kun Béla-kormány bukása, majd a helyére álló szocialista kormány megalakulása után - a magyar csapatoknak a román erőktől elszenvedett vereségét követően -, augusztus 5-én a Legfelsőbb Tanács Budapestre küldött egy négy szövetséges tábornokból összeállított bizottságot.[54] Feladatul azt kapta, hogy lépjen kapcsolatba egyfelől a magyar kormánnyal, és gondoskodjék az 1918. novemberi fegyverszünet betartatásáról, másfelől a román és szerb hadseregek parancsnokaival azért, hogy megvédje az országot mindennemű kegyetlenkedéssel szemben, és meghatározza a megszállás föltételeit.

E döntésekről a magyar kormányt, a román tábornokokat és velük egy időben a román és szerb kormányt táviratilag értesítettük.[55]

Miután a Legfelsőbb Tanács augusztus 6-án[56] értesült arról, hogy a Budapesten tartózkodó román katonai hatóságok a magyar kormányra olyan fegyverszünetet[57] akarnak kényszeríteni, amely ellentétes a szövetséges hatalmak nevében Magyarországgal novemberben megkötött fegyverszünettel, továbbá sérti a szövetségesek általános jóvátételi jogait, még ugyanazon a napon a román kormány tudomására hozta, hogy nem ismeri el a román tábornokok azon jogát, hogy a szövetséges hatalmak hozzájárulása nélkül fegyverszünetet kössenek. Egyidejűleg figyelmeztettük a román kormányt, akadályozza meg csapatait minden olyan cselekmény elkövetésében, amely ellentétes az emberiességgel vagy a joggal, arra kérve, utasítsa magyarországi parancsnokló tábornokát, hogy tartsa be a békekonferenciát képviselő, annak hatalmával fölruházva cselekvő tábornoki bizottság rendelkezéseit.

Mind ez ideig a békekonferencia semmiféle közvetlen választ nem kapott a román kormánytól, ugyanakkor tudomást szerzett arról, hogy a román tábornokok nem hajlandók figyelembe venni a szövetséges tábornokok intézkedéseit, és megakadályozták a békekonferencia elnöke által a magyar kormányhoz intézett távirat közzétételét. Hagyják, hogy katonáik a magántulajdont fosztogassák, jószágot, vasúti gördülőanyagot rekvirálnak és Romániába szállítják, Budapestet fölöslegesen blokád alá veszik, megrongálják a vasútvonalakat, különösen azt, amelyik Budapestet Béccsel köti össze, végül egy sor olyan cselekményt követnek el, amelyek megsértik a békekonferencia határozatait, a szövetséges és társult hatalmak jogait, mi több, az emberiesség legelemibb követelményeit is.

A Legfelsőbb Tanácsnak egyúttal az is tudomására jutott, hogy a szocialista magyar kormányt államcsínnyel megdöntötték, tagjait letartóztatták, és helyére olyan kormányzat lépett, melynek élén József főherceg áll.

Mindezen tények ismeretében a békekonferencia kénytelen azt hinni, hogy a román kormány a békekonferenciával szembeszállni, valamint a szövetséges és társult hatalmaktól elszakadni szándékozik.

Ha a békekonferencia tévedne e tekintetben, úgy azt kéri a román kormánytól, hogy e vélekedést haladéktalanul cáfolja meg, nem szavakkal, hanem tettekkel, amelyek a nyilvánosság előtt bizonyítják, hogy Románia elfogadja és hajlandó jóhiszeműen végrehajtani a békekonferencia által meghatározott politikát.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 33, ff. 58-60.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI, NORMAN ÉS WEYGAND TÁBORNOK MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 14[58]

irat típusa: H.D. 27. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 8.

A magyarországi helyzet.

CLEMENCEAU - Az amerikaiak kaptak híreket Budapestről?

(Polk fölolvassa a "B" mellékletben összefoglalt sürgönyt.)

CLEMENCEAU - Pillanatnyilag a Legfelsőbb Tanács semmit sem tehet.

BALFOUR - Bécsi képviselőink vajon miért csak egy részét kapták meg a tábornoki bizottság számára továbbított utasításoknak?

POLK - Csak annyit tudok, hogy az utasításokat Varsón keresztül továbbítottuk. Sackeville West tábornok úgy tájékoztatott, hogy tegnap küldték el őket írásban és rádiótávírón is. Az első üzenet futárpostával ment el, de a táviratot bécsi képviselőink majd olyan módon továbbítják, ahogy jónak látják.

BALFOUR - Használták a Közép-Európával való hírközlés céljaira fölállított amerikai távíró-berendezést?

NORMAN - Az üzenet továbbítását az Eiffel-torony rádiótávíróján kíséreltük meg.

BALFOUR - Nem hiszem, hogy túl nagy jelentőséget kellene tulajdonítanunk a kérdésnek, hiszen minden eszközt fölhasználtunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a szövetséges és társult képviselőkkel.

TITTONI - Fölhívom a Legfelsőbb Tanács figyelmét azokra az utasításokra, amelyeket a négy tábornok a hadianyag szövetségesek közötti szétosztásának tárgyában kapott. ("B" melléklet és H.D. 24.[59])

Úgy vélem, az e tárgyban az utasítások közé fölvett mondat kissé elhamarkodott. Ha jól értettem, az ellenségtől zsákmányolt összes hadianyag végső szétosztásának kérdésében a Legfelsőbb Tanács illetékes határozni, kiindulva abból az általános elvből, mely szerint minden szövetségest erőfeszítésének arányában illet részesedés. Ám a kérdés nincs lezárva.

BALFOUR - Valójában nem értem, hogyan kerülhetett a szövegbe a Tittoni úr által említett mondat.

CLEMENCEAU - Elfogadom Tittoni úr értelmezését, amely egybeesik a békekonferencia értelmezésével. Küldhetünk tehát egy ilyen értelmű sürgönyt a tábornokoknak.

WEYGAND tábornok. - Máris fogalmazom a kérdéses táviratot.

(Határoznak arról, hogy Weygand tábornok a budapesti katonai bizottság négy tábornokához táviratot intéz, amelyben tudatja velük, hogy még nem született döntés arra nézve, milyen alapelv szerint történjék az ellenséges hadianyag szétosztása a szövetségesek között, ezért szerepük e kérdésben az általuk szükségesnek ítélt ajánlások megfogalmazására fog korlátozódni.)

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, TITTONI ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 15[60]

irat típusa: H.D. 28. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 11.

A magyarországi helyzet.

1. CLEMENCEAU - Munkatársaim kaptak híreket Magyarországról?(Polk közread néhány táviratot, amelyek az "A" mellékletben találhatók.)BALFOUR - Van valami jele annak, hogy a románok megkapták a Legfelsőbb Tanács

utasításait, vagy annak, hogy szándékukban áll végrehajtásuk?

CLEMENCEAU - Egyáltalán semmi.

BALFOUR - A románok hallgatása szándékos.

PICHON - Nem gondolom, hogy teljes bizonyossággal ezt a következtetést kell levon

nunk. A legutolsó híreink 7-éről vagy 8-áról valók, és mostanáig a Legfelsőbb Tanács utasításai valószínűleg nem érkeztek meg. Az a hír járja, hogy Budapesttel megszakadt a telefon-összeköttetés. 10-én érkezett egy sürgöny[61] a bukaresti francia ügyvivőtől, aki közli, hogy előző napon átadta a Legfelsőbb Tanács táviratait[62] a román kormánynak. A Polk úr távirataiban olvasható hírek egyike sem volt kilencedikénél későbbi.

BALFOUR - A Budapesten tartózkodó román tábornokokat minden bizonnyal értesítették a Legfelsőbb Tanács kívánságairól.

POLK - Buxton arról értesített, hogy a szövetséges tábornokok csak nagy nehézségek árán tudják elkerülni a kellemetlen összeütközéseket a román tábornokkal való kapcsolatukban. Ez utóbbi ugyanis fölöttébb kihívó módon viselkedik.

PICHON - Minden további nélkül elfogadom, hogy van kivetnivaló a románok viselkedésében, ám úgy vélem, nem szabad a kapott hírek alapján ítélni. CLEMENCEAU - Jobb volna, ha várnánk holnapig. POLK - Az a mód, ahogy a románok bánnak a békekonferenciával, nemcsak a kis államoknál, hanem maguknál a németeknél is könnyen követőkre találhat. TITTONI - A békekonferencia milyen módon léphet érintkezésbe a Budapesten tartózkodó román tábornokkal?

BALFOUR - Tudomásom szerint Bécsig a távíró az amerikaiak kezében van, onnét Budapestet telefonon lehet elérni. Ha a románok elvágták a vonalat, akkor nincs kapcsolat. Remélem, a Bukarestben állomásozó szövetséges követek tájékoztatást kaptak a budapesti[63] tábornoki bizottságnak küldött utasításokról.

TITTONI - Vajon nem lehetne a kapcsolattartást rádiótávíróval megoldani? PICHON - Majd érdeklődöm Foch marsallnál, hogy milyen más mód kínálkozik a hírforgalom lebonyolítására.

A cseh-szlovák tárgyalóküldöttség levele Magyarország román megszállásáról.

2. Beneš levélben fordult a Legfelsőbb Tanácshoz. (Lásd a "B" mellékletet.) BALFOUR - Javaslom, hogy annak rendje-módja szerint igazoljuk Beneš úr levelének vételét, megemlítve a válaszban, hogy tartalmát gondosan tanulmányozni fogjuk.

(Döntenek arról, hogy igazolják Benešnek a magyarországi cseh-szlovák érdekek tárgyában írt, 1919. augusztus 8-án kelt levelének vételét, biztosítva a föladót arról, hogy tudomásul vették kívánságait.)

"A" MELLÉKLET

JÓZSEF FŐHERCEG CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK[64]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 8.

A részben a korábbi Kun-kormány tagjaiból összeállított ideiglenes kormányt - az ország közvéleményének nyomására - lemondásra szólították föl, mire a kabinet tegnap benyújtotta lemondását, és új ideiglenes kormány alakult. Az új ideiglenes kormány fölkérésére, kormányzóként magamhoz vettem a hatalmat, kineveztem a kormányt és átadtam megbízását (sic!). Budapest főváros lakossága örömmel vette tudomásul a bolsevik rémuralom rendszerének bukását, és meggyőződésem, hogy az egész ország népessége hasonlóképpen érez. Jelen pillanatban legsürgetőbb feladatunk a nemzetgyűlés előkészítése és összehívása azért, hogy alkotmányos alapon mielőbb végleges döntést hozhasson az államformáról. Ennek megtörténtéig programunk az országba a rémuralom eszközeivel átültetett bolsevizmus gyökeres kiirtása, a fegyverszünet előírásainak végrehajtása, a rend helyreállítása az államügyekben, a termelőmunka beindítása, a béketárgyalások anyagának előkészítése, és mindehhez szorosabb kapcsolatokra törekszünk a szövetséges és társult kormányokkal.

Kérjük jóakaratú támogatását és erőfeszítéseink sikere érdekében kormányunk elismerését.

CAUSEY ALEZREDES, A SZÖVETSÉGES VASÚTI BIZOTTSÁG ELNÖKEHOLBAN TÁBORNOKNAK, A BUDAPESTET MEGSZÁLLÓROMÁN CSAPATOK PARANCSNOKÁNAK[65]

irat típusa: 3 vn.kb. 300. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 7. 12 óra 35, este

(Atwoodnak: a következő levelet Holban tábornoknak, a Budapestet megszálló román csapatok parancsnokának küldtem.) A magyar kormány arra hívta föl a figyelmem, hogy a Budapestre vezető összes vasútvonalon mindenféle forgalom szünetel, és több vonalon a síneket megrongálták: minderről már beszámoltam önnek ma reggeli találkozónk alkalmával. Ezennel - a Szövetséges Vasúti Bizottság elnökeként, aki a párizsi Legfelsőbb Haditanács megbízásából jár el - hivatalosan megerősítem a találkozón elhangzottakat, és ismételten követelem, hogy az összes vasútvonalat azonnal javítsák ki, hogy a forgalom minden, Budapestre vezető vonalon késedelem nélkül helyreállhasson, és legalább a szomszédos területekről származó élelmiszert szállító szerelvényeknek biztosítsanak szabad bejutást a városba. A vasúti forgalom leállítása újabb megpróbáltatásokkal sújtja a lakosságot, nemcsak azért, mert abbamaradtak az élelmiszerszállítások, hanem azért is, mert megszűnt a polgárok számára az a lehetőség, hogy egyénileg élelmiszerért utazzanak a környékre. Az európai élelmezési főigazgató, Herbert C. Hoover utasításait követve azonnal a kommunista kormányzat bukását hírül adó bejelentés után Budapestre siettem. A Legfelsőbb Haditanács élelmiszersegély-szállítási osztályának képviselőjeként tehát feladatom a volt Osztrák-Magyar Monarchia szállítási útvonalainak felügyelete, ami az élelmiszersegélyek szállítását illeti. A román katonai parancsnok közreműködése elengedhetetlen feladatom teljesítéséhez, és nagy örömömre szolgálna, ha együttműködési készségének azzal adná bizonyítékát, hogy azonnal helyrehozattatná a vasútvonalakat, lehetővé téve ezzel a szokásos forgalom rendben történő lebonyolódását, egyben elrendelné - azokon a területeken, amelyekre csapatai behatoltak - a legkülönbözőbb segélyszállítások haladéktalan újraindítását. Kérem, igazolja ezen távirat vételét, közölje, eleget tesz-e kérésemnek, és értesítsen a forgalom újraindításának időpontjáról is.

CAUSEY ALEZREDES, A SZÖVETSÉGES VASÚTI BIZOTTSÁG ELNÖKEHOOVERNEK ÉS ATWOODNAK

irat típusa: 36 vn. go. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 8., este 9 óra (Érkezett: augusztus 8.)

Ma van az 5. napja annak, hogy a román haderő bevonult Budapestre, és azóta minden közlekedési útvonal - a Dunát is beleértve - le van zárva, annak ellenére, hogy a románok ígéretet tettek megnyitásukra.

A románok folytatják előrenyomulásukat a városon túl, és rengeteg különféle mezőgazdasági gépet gyűjtöttek össze, hogy Romániába szállítsák őket.

Továbbra is nagyszámú állatot vesznek el a lakosságtól. Ahogy arról már korábbi jelentéseimben beszámoltam, a román hadsereg gyakorlatilag a megszállt területről élelmezi magát. Ez végső soron az éhínséget jelenti a magyarok számára, föltéve, hogy a szövetséges hatalmak nem sietnek segítségükre. Magyarország román katonai megszállása komolyan hátráltatja a jelenlegi új magyar kormány átalakítását, és a társadalom szervezetének működése csaknem teljesen szünetel. A magyar kormány nem rendelkezik a rendfenntartáshoz szükséges szervezett erővel. Az egyetlen szervezett erő a mindössze körülbelül 600 tagból álló régi budapesti csendőrség.

A románok mind a mai napig csupán 600 csendőrnek engedélyezték a fegyverviselést.

A kormány működéséhez elengedhetetlenül szükség van megfelelő létszámú fegyveres erő megszervezésére, amely mind magában Budapesten, mind Budapesten kívül az országban fönntartja a rendet.

Jelenleg az a helyzet, hogy a románok minden kapcsolatot fölszámoltak a központi kormány és a külvilág között, még telefonálni sem lehet a központi kormány hivatali helyiségeiből a város más pontjaira.

Sok jelentés számol be zsidók és más egyének elleni támadásokról, amelyeket az úgynevezett fehérgárdisták a románok hallgatólagos beleegyezésével követtek el, ám vérontásra valójában alig került sor.

Délután Leath százados kíséretében - aki a budapesti gyerekek élelmezéséről gondoskodik - fölkerestem Holban tábornokot, a románok parancsnokát, és intézkedtem 240 tonna élelmiszer Bécsből történő szállításáról. Holban tábornok közölte, ha tájékoztatom a szerelvény érkezésének hozzávetőleges időpontjáról, helyrehozattatja a pályát, hogy a vonat befuthasson Budapestre. Budapest élelmezési helyzete rosszabb, mint bármikor a világháború kezdete óta, és jelenleg még súlyosabb, mint Bécsé volt januárban.

Mivel Budapest élelmezési helyzete közismert, úgy tűnik, a románok a lakosság kiéheztetésével próbálkoznak, amikor mindenféle, a város környékéről való élelmiszer beszállítását teljességgel lehetetlenné teszik.

Az állatok, a mezőgazdasági gépek és a legkülönfélébb élelmiszerek lefoglalása azt látszik bizonyítani, hogy a románok ugyanazt szándékoznak tenni a vidékkel általában, mint Budapesttel. Gorton tábornok, Romanelli tábornok és jómagam mindennap és minden éjjel összeültünk és erélyes hangú tiltakozásokat intéztünk a román csapatok parancsnokához az élelmiszer-szállítások betiltása, valamint különböző egyéb visszaélések ügyében. Olyan magatartást igyekeztünk tanúsítani, amelyet a szövetséges hatalmak közül legalább három magáénak vall, tekintettel arra, hogy francia képviselő nincs jelen. Úgy vélem, ha az új kormányt engednék annak rendje és módja szerint dolgozni - a Párizsból érkező általános elvek alapján - hamarosan befejeződhetne összeállítása, és végül kezébe vehetné a dolgok irányítását.

Abban az esetben, ha nem oldják föl azonnal az élelmiszerzárlatot, és nem érkezik élelmiszer a városba, az éhség és a nélkülözés következtében erőszakos cselekményekre kerülhet sor. Az emberiesség nevében ismételten kérem a nagyhatalmak párizsi képviselőit, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a románok által elrendelt blokád azonnali megszüntetésére és arra, hogy - az élelmiszereket illetően - a zárlatot minden más irányban is föloldják.

levéltári jelzet: A H.D. 28. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

BENEŠ, CSEH-SZLOVÁKIA KÜLÜGYMINISZTERE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

irat típusa: Szám nélküli levél

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 8.

Elnök úr!

Éppen most vettem annak a sürgönynek a másolatát, amelyet a békekonferencia volt szíves elküldeni a román kormánynak[66] a magyarországi román megszállás tárgyában. Tekintettel a Prágából érkező riasztó hírekre, valamint a békekonferencia által a bukaresti kormányzathoz eljuttatott említett táviratra, bátorkodom a békekonferencia figyelmét a következő tényekre fölhívni:

A magyar Vörös Hadsereg szlovák területre való betörése alkalmával földúlta az országot, kifosztotta a falvakat, magával vitte vagy a közlekedési eszközöket, vagy a jószágot, vagy a különféle élelmiszer-tartalékokat.

A békekonferencia Kun Bélához intézett jegyzékében elismerte a cseh-szlovák kormány jogát a jóvátételre ezen károk fejében, egyben leszögezte, hogy a felelősséget a magyarokra hárítja.

A cseh-szlovák kormányzat több ízben bejelentette a békekonferenciának, hogy szándékában áll részt venni a Magyarország elleni katonai beavatkozásban. Számos levelet intéztem a békekonferenciához, amelyekben kifejtettem a cseh-szlovák álláspontot, ám mindenkor hangsúlyoztam, hogy noha támogatjuk a beavatkozást Magyarországon, a békekonferencia egyetértése vagy legalábbis engedélye nélkül semmiképpen sem kezdünk bele. A békekonferencia határozatait tiszteletben tartó cseh-szlovák kormány végső soron meglehetősen nehéz helyzetbe jutott, Prágában ugyanis amiatt aggódnak, hogy a jelenlegi magyarországi események miatt eleshetünk minden fajta, nekünk járó kártalanítástól.

Elnök úr, bátorkodom azonfelül megjegyezni, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchiabeli vasúti gördülőanyag szétosztása tárgyában a békekonferencia már egy ideje határozott, akkor, amikor az illetékes bizottság fölszámolja majd ezt az anyagot [sic]. Érdekeinket ebben a kérdésben is veszélyeztethetik a most folyó események. Mivel több rendbeli, igen határozott személyes közbenjárásom eredményeképpen a cseh-szlovák kormány szigorúan jogkövető magatartást folytatott, és tiszteletben tartotta a békekonferencia határozatait, bátorkodom e tényre fölhívni a Legfelsőbb Tanács figyelmét, tiltakozva mindaz ellen, ami jelenleg Magyarországon történik, és ami érinti a minket megillető jóvátételi szolgáltatások kérdését.

Kormányunk nevében bátorkodom abbeli alapos reményemnek hangot adni, hogy a konferencia határozatait tiszteletben tartó magatartásunk nem lesz sem anyagi, sem erkölcsi kárunkra. Kérem Elnök urat, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

BENEŠ, A CSEH-SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

iratszám: 16

irat típusa: Szám nélküli levél

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 12.

Elnök úr!

A prágai kormánnyal egyetértésben kötelességemnek tekintem tájékoztatni a békekonferenciát a cseh-szlovák kormány hivatalos álláspontjáról a legújabb magyarországi fejleményekkel és a monarchia visszaállításával kapcsolatban. Ez utóbbi hamarosan be fog következni, ha Budapesten továbbra is József főherceg irányítja az ügyeket, és kiváltképp akkor, ha akár a békekonferencia döntései, akár a szövetséges kormányok intézkedései támogatást jelentenek számára.

A cseh-szlovák nemzet - amely a XVI. században szabad választással hívta meg Csehország trónjára a Habsburgokat - egykettőre ezen uralkodócsalád járma alatt fog nyögni, amely család a németeket használta föl arra, hogy előbb leigázza, majd megpróbálja kiirtani az ország népét. Három évszázadon át folytattuk élethalálharcunkat evvel a dinasztiával, amely eszközökben nem válogatva nyomta el nemzetünk függetlenségi törekvéseit. Célját végül csaknem teljes mértékben sikerült elérnie. Germán uralkodócsalád ez, és mindig is az marad: dölyfös, az önkényuralom híve, a szabadelvűség ellensége, melynek nevét a föntebb leírtak miatt minden cseh halálosan gyűlöli.

Az egész cseh-szlovák nemzet meggyőződéssel vallja, hogy a Habsburgok - ahogy a mostani háború is bizonyította - kizárólag a germán érdekeket szolgálják. Ráadásul néhány főherceg, aki a háborúban magas katonai rendfokozatot töltött be, kitűnt a csehekkel szemben tanúsított gyűlöletével, és inkább bíróság elé kellene állítani, mivel felelős akár azért, mert közreműködött a háború kirobbantásában, akár azért, mert megsértette a nemzetközi jog alapelveit.

A cseh-szlovák emberek kivétel nélkül a legmélyebb ellenséges érzülettel viseltetnek minden iránt, ami a Habsburg monarchiát és a Habsburg uralkodócsaládot idézi. Habsburg József hatalomra jutása egész Csehországban megbotránkozást, elképedést és rettegést váltott ki.

Kétség nem fér ahhoz, hogy a Cseh-Szlovák Köztársaság Kun Béla kormányával szemben nem tanúsított határozottabb ellenállást, mint tanúsít most Habsburg Józseffel szemben.

Összefoglalva: a Cseh-Szlovák Köztársaság és Magyarország között - ahol a hatalmát visszaszerzett Habsburg-család uralkodna - elképzelhetetlen a békés együttműködés. E vélekedéssel nagyjából mindenki egyetért a Cseh-Szlovák Köztársaságban. Szükségesnek tartom ezt tudatni a békekonferenciával akkor, amikor a magyarországi ügyeket vitatja meg. Ennek az ellenséges érzületnek valójában nemcsak érzelmi okai vannak. A Habsburg-ház ugyanis soha nem mondana le azon területekről, ahonnan elűzték. Még ha aláírja is a békeszerződést, soha nem mondana le Szlovákiáról, hiszen Szent István koronája örökösének tartva magát azt hirdetné, hogy e koronának a régi Magyarország egész területét magában kell foglalnia. Germán szellemiségétől vezérelve a Cseh-Szlovák Köztársaság német lakossága körében minden elképzelhető fondorlattal próbálkozni fog, hogy nehézségeket támasszon velünk szemben, és hogy egy szép napon a volt Osztrák-Magyar Monarchia minden részét újfent jogara alatt egyesítse. Az erdélyieknek, valamint délen a szerb-horvátoknak ugyanezzel a fenyegetéssel kell szembenézniük. Ha Budapesten a Habsburgok kormányoznak, hamarosan Bécset is elérik ennek az uralkodócsaládnak az ármánykodásai, és a pángermán tervekben kiteljesedő háború előtti német politika ismét fölöttébb alkalmas színtérhez jut, fejük tetejére állítva így az újonnan kialakult politikai viszonyokat Közép-Európában.

Ebben a helyzetben a Cseh-Szlovák Köztársaságnak semmi reménye nem marad arra, hogy elnyerje az annyira áhított békét, és hogy szomszédságában valamennyire is kiszámítható állapotok alakuljanak ki.

Ismétlem, Elnök úr, az, ami jelenleg Magyarországon Habsburg József támogatásával folyik, beláthatatlan veszélyt jelent Közép-Európa békéjére; ugyanis az egész politikai helyzetet aláaknázza, és nemcsak az új közép-európai államok külpolitikáját, hanem belső helyzetüket is.

Bizonyára emlékszik, Elnök úr, hogy a csehszlovák kormány álláspontja mindvégig az volt, hogy a békekonferenciának be kell avatkozni Magyarországon. Csak így segítheti a magyar demokratikus erőket abban, hogy nemzeti demokratikus kormányt állítsanak, miután a konferencia katonai kormányzót nevezett ki Budapestre, és félreérthetetlen módon megszabta az új Magyarországnak a konferencia által diktált békeföltételeket. A csehek mindig készek voltak arra, hogy ebben az irányban együtt haladjanak az antanttal, és alkalomadtán egész haderejüket rendelkezésére bocsássák. Úgy véltük, hogy ekképpen eljárva el lehet kerülni a reakció jelenleg megvalósuló győzelmét, miközben a bolsevizmus is térdre kényszerült volna. Ha most, Habsburg József uralkodása alatt is tovább folytatódik a be nem avatkozási politika, az eredmény ugyanaz lesz, mint amit Kun Béla kormánya alatt láthattunk, vagyis az összes szomszédos állam gyűlölködve acsarkodik majd Magyarországra. Habsburg József hatásának köszönhetően az összes régi magyar imperialista, a háborúban hitelét vesztett arisztokrata: Apponyi /Appony/, Windischgraetz, Andrássy és a többi visszatér, és újrakezdi a szomszédokkal szemben folytatott régi politikáját.

Miután a cseh-szlovák kormány látta az antant tétovázását, hogy a föntebb említett, alaposan kidolgozott terv szerint beavatkozva Magyarország ügyeibe megakadályozza mind a bolsevik rémuralom, mind az imperialista reakció hatalomra jutását, Prága a döntő pillanatban lemondott arról, hogy belefolyjon a dolgokba, és részt vegyen a Budapest ellen indított hadjáratban. Egyfelől attól tartott, hogy részvételét esetleg félreértik a szövetségesek, másfelől pedig attól, hogy a magyarországi fejleményekre vonatkozó egyértelmű állásfoglalás körüli határozatlanság olyan helyzetet idéz elő, amelyért nem kívánta vállalni a felelősséget. Azonban - tekintettel a jelenlegi, Magyarország minden szomszédját, különösképpen a Cseh-Szlovák Köztársaságot, valamint egész Közép-Európa jövőbeni békéjét veszélyeztető állapotokra - bátorkodom e néhány sort eljuttatni a békekonferenciának, pusztán azért, hogy tájékoztathassam a csehszlovák kormányzat álláspontjáról.

A cseh-szlovák kormányzat meggyőződéssel vallja, hogy semmiféleképpen sem szabad támogatni a Habsburg-reakció hatalomra kerülését Magyarországon. Úgy vélekedik, saját fönnmaradása szempontjából végzetes veszélyt jelentene a Habsburg uralkodócsalád uralomra jutása, ezért - a szövetséges hatalmakkal egyetértésben - mindent el kíván követni azért, hogy a magyarországi események ne veszélyeztethessék a cseh-szlovák nemzet létérdekeit.

Ennélfogva arra kérjük a békekonferenciát, vegye figyelembe fönti észrevételeinket, ne támogassa a Magyarországon újfent hatalomra került rendszert, ne ismerje el Habsburg József főherceg kormányát, ne cselekedjen semmi olyat, ami megerősíthetné annak a főhercegnek a helyzetét, aki a háborúban minden szövetséges és társult hatalom egyik legádázabb ellenségének bizonyult, és aki már a békeszerződés aláírásának másnapján szövetségre fog lépni a pángermanizmus és az imperializmus régi német híveivel, hogy újrakezdje a revansista politikát.

Kérem Elnök urat, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 29, ff. 203-207.

H. CAMBON BUKARESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ PICHON FRANCIA KÜLÜGY-MINISZTERNEK

iratszám: 17

irat típusa: 647-650, 652.[67] sz. távirat. Sürgős - Nagyon sürgős

keltezési hely: Bukarest,

keltezési idő: 1919. augusztus 12. 16, 18, 19, 18 óra (Érkezett: augusztus 14. 20 óra 40, 23 óra 10 20 óra 50 augusztus 15. 23 óra 20, augusztus 14. 21 óra 40)

Brătianutól az imént a következő szövegű választ kaptam az antant általam korábban átadott jegyzékeire:[68]

"A román kormányt kellemetlen meglepetésként érte a békekonferenciától érkezett távirat.

Nem szolgált rá ugyanis sem a szemrehányásokra, sem a vádaskodásokra, amelyekkel a sürgöny illeti.

Románia nem szegülhet szembe avval a konferenciával, melynek döntéseiben - a szövetségesekkel folytatott katonai együttműködéséből adódóan - részt kell vállalnia.

Az igazságteremtő munkának - ami előtt a (szövetségesek) diadala nyitotta meg az utat a világban - részét képezik azok a nemzeti követelések, melyeket a románok a szövetségesekkel való együttműködésük első percétől pontosan megfogalmaztak.

Románia nem igazította területi követeléseit a hadserege által aratott sikerekhez, ám úgy vélekedik, hogy a magyar támadás visszaverésére kényszerűen kifejtett újabb katonai erőfeszítések (1 hibás írásjel),[69] valamint a (civilizáció) ügyének tett, áldozatokkal járó, ismételt szolgálatok új alapot adnak jogai követeléséhez.

A román kormányzat - Pesten éppen úgy, mint máshol - egyetértésben kíván tevékenykedni a szövetségesek képviselőivel. A román katonai parancsnokság olyan értelmű (utasítást) kapott, hogy működjön együtt a budapesti katonai missziókkal abból a célból, hogy közös erőfeszítéssel hozhassák meg azokat az intézkedéseket, amelyek (egy) szabályosan fölállított magyar (kormány) létrejöttét segítik elő, amely fönntartja (a rendet) az (országban), és őrködik azon, hogy a román határ mentén békés kapcsolatok alakuljanak ki.

A román kormány ugyanezen (cél) érdekében bízta meg főbiztosát, Diamandyt /Diamanty/, (hogy) (Pestre) siessen, ahol a román győzelem (és a?) román béke eredményeként (helyreállott) közrend lehetővé teszi, hogy találkozhasson a nagyhatalmak képviselőivel.

Ami a román kormánynak és a román parancsnokságnak (a) békekonferencia Budapest megszállására vonatkozó (határozataival) kapcsolatos magatartását illeti, senki nem (hiányzó szó),[70] hogy a román (csapatok) már ott tartózkodtak, amikor a királyi kormánynak megküldték az első táviratot, valamint azt sem, hogy a többi négyet csak augusztus 9én délután, egyidejűleg nyújtották át neki.

Egyébként a megszállás, ami - rácáfolva a békekonferencia félelmeire - nem járt vérontással, elkerülhetetlen volt ahhoz, hogy megszüntessük azokat az állapotokat, amelyek már úgyis túlságosan sokáig zavarták Európa közepének békéjét, ahogyan ezt (1 hibás írásjel)[71] a korábbi események bebizonyították.

A román kormányzat nem sejthette, (hogy a) békekonferencia még azután is érvényesnek tekinti az 1918. novemberi fegyverszünetet, hogy fölszólította a kormányt a magyar hadsereg (ellen) indítandó (hadműveletben) való együttműködésre.

(Erre) már csak azért sem (gondolhatott), mert általános (támadás) érte ezen hadsereg részéről.

Hogyan is gyaníthatta volna, hogy mindazon véres csatákkal a háta mögött, amelyekben a román hadsereg az ellenség valamennyi egységét térdre kényszerítette, még arra sem formálhat jogot, hogy rendelkezzék azon hadianyag fölött, amellyel - minden jognak fittyet hányva, és figyelmen kívül hagyva a korábbi fegyverszünet következtében előállott helyzetet - támadást intéztek ellene.

Ami a további rekvirálásokat illeti, azokra csak olyan arányban került sor, amely - a lakossági szükségletek biztosítása mellett - még kivitelre is nagy mennyiségű készleteket hagyott, és nem veszélyeztette az ország gazdaságának működését.

Románia erre is csak gazdaságának tökéletes kimerültsége miatt kényszerült, amibe a német, majd később a magyar betörés juttatta, valamint arra való tekintettel, hogy a központi hatalmak hadseregei a hadizsákmányt éppen arra a területre szállították, amelyek jelenleg román megszállás alatt állnak.

A Kun Bélát követő kormányokra nézve pedig az igazság az, hogy ezeket a román hadsereg nem állította föl, nem cserélte le és nem vette őrizetbe.

A román hadsereg - amely mindazon megpróbáltatások mellett is, melyeket el kellett szenvednie - bizonyította, hogy emelkedett szellem lelkesíti, és a fegyelem irányítja, soha nem veszítette szem elől azokat a kötelességeket, amelyeket az emberiesség és a civilizáció parancsa írt elő számára. Szolgáljon erre fényes bizonyságul az a (fogadtatás), amelyben (az) összes (megszállt) terület lakosai részesítették. A román hadjárat (hibás írásjel)[72] ilyetén való gyors lefolyása és (befejeződése) láttán - ami a hadmozdulatok irányításának és a katonák hősiességének köszönhető - Romániát az a tudat hatja át, hogy kiváló szolgálatot (tett) azon békeműnek, melynek létrehozásán a konferencia munkálkodik.

Románia el van szánva arra, hogy a békekonferencia politikájával összhangban cselekedjék, figyelembe véve a mostantól fogva a (Balkán-félszigetre) vonatkozóan meghatározott (föltételeket), amelyek a román haderő beavatkozása következtében előállott új helyzetből adódnak.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol, ff. 75-79.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, PH.BERTHELOT ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 18[73]

irat típusa: H.D. 30. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 13.

A magyarországi helyzet.

(Megérkezik Coolidge, Sackville-West tábornok és Weygand tábornok.)

A Legfelsőbb Tanács az alanti két táviratot tanulmányozza:

A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGA LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: 29 vn rb 300. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 12. hajnali 1 óra

A mai napon, augusztus 12-én tartott megbeszélésen a román meghatalmazott[74] több ízben kijelentette, hogy a román kormányzat nem veheti figyelembe a szövetséges tábornoki bizottságtól érkező parancsokat. Csak annyit tehet, hogy egyezményeket köt a bizottsággal az olyan nehézségek megoldására, amelyek vita tárgyát képezhetik A jelen pillanatban a bizottságot alkotó három tábornok, vagyis az amerikai tábornok, a brit tábornok és az olasz tábornok (a ma este érkezett Graziani tábornokkal még nem tanácskoztunk) mind osztja azon véleményt, hogy a párizsi Legfelsőbb Tanácstól érkező utasításokat parancsként kell értelmezni, amelyeket a bizottság továbbít a román hadseregnek, ez pedig - a kívánt megoldás érdekében - köteles végrehajtani őket. (Például I. paragrafus, C és E szakasz; 3. paragrafus, B bekezdés.)

A bizottság sürgősen kéri annak megerősítését, hogy helyesen értelmezi a Legfelsőbb Tanács utasításait, és ennek megfelelően járhat el: vagyis visszautasíthatja-e a megbeszélés folytatását a román meghatalmazottal, ha az továbbra sem hajlandó az utasításokat parancsként értelmezni.

A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGA LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: 30. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 12.

A szövetséges katonai bizottság ma egész nap ülésezett. Megbeszélést folytatott Constantin Diamandyval is, aki Románia meghatalmazott képviselője a békekonferencián. Diamandy kijelentette, fölhatalmazása van arra, hogy tárgyaljon (transact business) a bizottsággal. Miután francia nyelvű másolatot kapott a bizottságnak megküldött utasítások egy részéről, föltettük neki a kérdést: hajlandó-e kormánya végrehajtásukra, vagy nem. Kifejtette, nincs módjában válaszolni anélkül, hogy előtte beszélt volna Harderescu [minden bizonnyal Marderescu] tábornokkal, aki bármely pillanatban megérkezhet, hogy átvegye a román hadsereg parancsnokságát. Beszámolt arról, hogy a román kormány mélyen sértve érzi magát azon sajtóhírek miatt, melyek úgy próbálják beállítani, mintha József főherceg kormányának hatalomra kerülése valamilyen módon Románia befolyásának volna köszönhető. Fölhívtuk a figyelmét a súlyos élelmezési helyzetre, hasonlóképpen az éhínségre és a lázongásokra, amelyekre számítani lehet, hacsak nem sikerül javítani a mostani állapotokon. A bizottság - miközben elhárította magáról a felelősséget azért a sanyarú helyzetért, amelytől jelenleg Budapest szenved - javasolta Diamandynak, tegyen sürgős intézkedéseket a ...[75] betiltására egy, Budapest városa körül meghatározott övezetben, valamint annak érdekében, hogy a románok fejezzék be a vasúti gördülőanyag kiszállítását. Kijelentette, hogy késedelem nélkül hozzálát a kérdés tanulmányozásához, majd éktelen haragra gerjedt, amikor értésére adtuk, hogy a jelen körülmények között Románia felelősnek tekinthető a Budapestet sújtó éhínségért és szenvedésekért. Kértük, ismertesse, hogy a román kormány a bizottságnak továbbított utasítások közül melyeket tudná azonnal elfogadni. Ezek hallatán újfent elfogta a méreg, és tudomásunkra adta, hogy Románia nem vesztes ország, ezért együtt kell működnie a többi szövetségessel, továbbá azt is, hogy ő személy szerint kormányán kívül senki parancsának nem engedelmeskedik.

Végül is megnyugodott. A bizottság ekkor ismételten fölhívta a figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, ám ennek ellenére sem volt hajlandó elárulni, mikor lesz kész a válasszal. Csupán annyit közölt, hogy megbeszélést folytat Marderescu tábornokkal, és másnap, 13-án fölkeresi a bizottságot. Majd arról faggattuk, hogy az előző napokban a román kormány adott-e át újabb ultimátumot Magyarországnak. Azt válaszolta, biztos abban, hogy ilyesmi nem történt. Hiszen egy ilyen iratot magától értetődően ő is megkapott volna, ahogy az illik, saját kezébe, tehát nem tud semmilyen ultimátumról. A főherceg[76] tegnap és ma fölfedte a bizottság előtt egy politikai fondorlat részleteit, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy szétzüllessze kormányát. Beszámolt arról, hogy a Holban főhadiszállására vezényelt három magyar összekötő tisztnek tollba mondtak egy iratot, amely egy bizonyos Ardelitől, a Tisza-kormány idején szolgálatot teljesítő román nagykövettől származik. Ez az okmány egyebek mellett a következő föltételeket rögzíti. El kell fogadni az antant által 1916-ban kijelölt határokat.[77] A Bánságot /Banit/ maguknak követelik a románok, Békéscsabának /Bakescaba/ Romániához kell tartoznia. Romániának 600 000 katonája áll fegyverben. Az antantnak nincs katonai hatalma, és a munkások okozta nehézségekkel áll szemben.

A románok különböző kedvezményeket csillogtatnak meg arra az esetre, ha román- magyar államszövetség jönne létre a szláv veszéllyel szemben. Ám e föltételek elutasítása esetén úgy kisöprik majd Magyarországot, mint korábban Mackensen, végül sorsára hagyják. Ezen okmányt, miután az egyik összekötő tiszt - persze nem Ardeli - aláírta, átadták a miniszterelnöknek.[78] Ma a három tiszt újból megjelent a kormány színe előtt, és bejelentették, ha a föltételeknek nem tesz haladéktalanul eleget, a románok kivonulnak az országból, ám a kormányt is magukkal viszik, és mindent földúlnak, mi több, zavargásokat szítanak a munkások körében. Mindez a főherceg értelmezésében hangzik így: a beszélgetések során fölöttébb izgatott volt, és a katonai bizottság véleményére hivatkozott; az első ultimátum - ahogy ő nevezi - a kezünkben van. Ez az, amit az egyik összekötő tiszt írt alá, aki - a főherceg elmondása szerint - az egész háborúban végig mellette volt. Ez az intrika nyilvánvalóan gyermekded, mégis sikerült ráijeszteni vele a kormányra. Azt tanácsoltuk a főhercegnek, a legkevésbé se izgassa magát miatta.

BALFOUR - Az első távirat pontos tájékoztatást kér egy adott kérdésben. A szövetséges bizottság azt szeretné tudni, van-e fölhatalmazása arra, hogy parancsokat adjon a Magyarországon tartózkodó román hadseregnek. Úgy vélem, katonai szempontból a szövetséges tábornokok nem jogosultak arra, hogy utasításokat adjanak a román kormánynak, ahogy egy följebbvaló teszi alárendeltjével, azonban a tábornoki bizottságnak jogában áll, hogy - mintegy a békekonferencia részéről megfogalmazott fenyegetésként - a szövetséges és társult hatalmak szándékairól értesítse a román parancsnokságot. A tábornokok e kívánságok átnyújtásakor hangsúlyozzák majd, hogy ha a román kormány továbbra is a szövetség tagja szeretne maradni, minden bizonnyal kiadja a békekonferencia utasításainak végrehajtását biztosító parancsot. Ha erre nem hajlandó, kiteszi magát azon következményeknek, melyeket a szövetség fölmondása hozhat magával. Nyilvánvaló, hogy ez esetben a békekonferenciának már semmi hatalma nem lesz Románia fölött, amint hátat fordít a szövetségnek.

CLEMENCEAU - A szövetséges tábornokok helytelenül cselekednek, amikor tárgyalnak József főherceg kormányával, hiszen ez a kormány reakciós. Az antantországok közvéleménye nem fogadná el, hogy ilyen kormányzatot támogassunk. Két kérdésre kell tehát választ adnunk. Az első: adhatnak-e parancsot a román hadseregnek a Budapestre küldött szövetséges tábornokok? Úgy vélem, erre a kérdésre Balfour úr szolgált a legjobb válasszal. A második: szükséges-e kapcsolatot tartaniuk József főherceg kormányával? Szerintem erre az utolsó kérdésre tagadó választ kell adnunk.

POLK - Semmi jelét nem látom annak, hogy a tábornokok saját kezdeményezésükre léptek volna kapcsolatba József főherceg kormányával.

CLEMENCEAU - A sürgönyökből az tűnik ki, hogy tárgyalásokat folytatnak evvel a kormánnyal.

BALFOUR - Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az általunk megfogalmazott utasítások előírják számukra, hogy lépjenek érintkezésbe a magyar kormánnyal. (Vö. H.D. 24. sz. jegyzőkönyv.[79])

POLK - Más az, ha valaki értesüléseket szerez egy kormánytól, és megint más, ha olyan kapcsolatokat ápol vele, melyek elismerését jelentik. Magától értetődik, hogy a tábornokok lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megszerezzék azokat az értesüléseket, amelyekre szükségük van. Avval egyetértek, hogy semmi olyat nem szabad cselekedniük, ami elkötelezheti a szövetséges és társult hatalmakat, ám tevékenységükben akadályoznánk a tábornokokat, ha megtiltanánk, hogy a tényleges budapesti kormánnyal érintkezzenek.

CLEMENCEAU - A békekonferenciának ügyelni kell arra, nehogy úgy tűnjék, mintha egy reakciós magyar kormányzatot támogatna a románok ellenében.

POLK - De hát éppen a románok állították föl ezt a kormányt.

BALFOUR - Ismeri Clemenceau úr a jelentést, amely ezt tanúsítja?

CLEMENCEAU - A táviratban az áll, Diamandy tagadja, hogy ez valóban így volna.

POLK - Figyelmeztethetjük a tábornokokat, hogy ne tegyenek semmi olyat, amivel elkötelezhetnék a békekonferenciát. Azonban fölmerül a kérdés, hogy ki fogja a fegyverszünetet végrehajtani. Vajon a Legfelsőbb Tanács megvárja, hogy új kormány alakuljon?

CLEMENCEAU - A békekonferenciának mindenképpen a lehető legszükségesebbre kell korlátozni kapcsolatait a jelenlegi kormánnyal.

TITTONI - Ugyanakkor e legszükségesebbnek elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy megtörténjen a fegyverszünet végrehajtása.

CLEMENCEAU - Kellemetlen helyzetbe kerültünk. A Legfelsőbb Tanács az eredeti fegyverszünet végrehajtását fogja megkívánni a jelenlegi kormánytól, ám a románok egy újabbat adtak át, amely ellentétes az elsővel. Ilyenképpen a Legfelsőbb Tanács a magyar kormányt fogja támogatni a románokkal szemben.

TITTONI - Nyilvánvaló, hogy az első fegyverszünet az érvényes, és nem a román.

CLEMENCEAU - Elképzelhető, hogy a mostani kormány nem marad sokáig hivatalban. Ebben az esetben úgy alakul, hogy egy kérészéletű kormányt pártfogolunk a románok ellenében. Ezzel ugyancsak megkönnyítenénk a szerepüket.

BALFOUR elkészült az utasítástervezettel, amelyet a budapesti szövetséges megbízottaknak szánnak.

Miután megvitatták, elfogadják a tervezetet olyan formában, ahogyan az "A" mellékletben olvasható.

CLEMENCEAU - Berthelot úr találkozott Antonescuval, aki személyre szóló táviratot kapott Brătianutól.[80]

BERTHELOT - Ez a sürgöny nem a román kormány hivatalos válasza. Azt majd Mişunak küldik meg, hogy továbbítsa a békekonferenciának. Az Antonescunak címzett táviratban az áll, hogy a románok semmilyen módon nem folytak bele József főherceg reakciós kormányának megalakításába. A Magyarországot sújtó rekvirálásokat a sürgöny avval igazolja, hogy azok nem múlják fölül a magyarok által Romániából elvitt jószág és vasúti anyag mennyiségét. Másképpen fogalmazva, a románok állítása szerint nincs egyébről szó, mint hogy egész egyszerűen visszaveszik azt, amit elragadtak tőlük.

BALFOUR - Mivel Clemenceau úr a Legfelsőbb Tanács holnapi ülésén nem lesz jelen, szeretném megkérdezni, fölhatalmazza-e munkatársait, hogy válaszoljanak a román kormánynak abban az esetben, ha Bukarestből olyan értelmű közlemény érkezik, mint amilyet Antonescunak küldtek.

BERTHELOT - Antonescu azt mondta nekem, a román tábornokok hibáztak, amikor a magyaroktól a jószágállomány, a vasúti anyag stb. bizonyos százalékát követelték, ugyanakkor úgy véli, joggal tartottak igényt mindannak az egyenértékére, amit a magyarok Romániától elvettek.

BALFOUR - Úgy tűnik, kénytelenek leszünk tudomásukra hozni, hogy hibát követtek el, amikor így cselekedtek.

CLEMENCEAU - Franciaország többszázezernyi jószágot vesztett, és csak 94 ezret tudott visszaszerezni Németországtól. Ennek ellenére alávetette magát a békekonferencia határozatainak. A szövetségesek győzelmekor a románokat kötötte a bukaresti béke,[81] más szóval, Németország lábainál hevertek. Ám e győzelem következtében országuk területe kétszeresére növekedett. Most pedig azokra a javakra akarják rátenni a kezüket, amelyek mindenestül a szövetségesek tulajdonát képezik. Ha Franciaország és Olaszország ugyanígy cselekszik, szó sem lehetett volna békéről. E két állam sokkal kevesebbet kapott, mint amennyit követelt, és amennyit elveszített.

POLK - Ez az első alkalom, hogy nyíltan kihívást intéznek a békekonferenciához. A Legfelsőbb Tanácsot akarják próbára tenni. Ha ezt eltűrjük, rossz példával szolgálunk a kisebb országoknak és végeredményben Németországnak. Wilson elnök fölhatalmazott annak a kijelentésére, hogy ha a románok továbbra is az eddigiekhez hasonlóan viselkednek, követeléseiket nem fogja jóindulatúan kezelni. Arról is értesültem, hogy a románok választásokra készülnek Besszarábiában, noha e tartomány jogállása még nem tisztázott.

BALFOUR - Ha a román hivatalos válasz az lesz, amire számítunk, Clemenceau úr fölhatalmaz-e bennünket arra, hogy közöljük a román kormánnyal: nem tűrhetjük el magatartását, és ha a románok továbbra is a szövetségben kívánnak maradni, meg kell változtatni politikájukat?

CLEMENCEAU - A "tűr" igét túlságosan erősnek tartom, inkább azt használnám helyette, hogy "elfogad".

BALFOUR - Mivel gyakorolhatnánk nyomást a románokra?

POLK - Vajon a románok a magyar békeszerződés értelmében nem kapják meg Erdélyt? Persze a Bánság fölosztása a szerbeknek sem tetszik.

TITTONI - Úgy vélem, a románok kárhoztatható magatartása még nem elegendő indok arra, hogy megjutalmazzuk a szerbeket. E kérdésben szeretnék fönntartással élni.

(Elhatározzák, hogy a román kormány hivatalos válaszának vételekor a Legfelsőbb Tanács - szükség esetén, és még Clemenceau úr távollétében is - meg fogja tenni a fönti megbeszélés során kilátásba helyezett intézkedéseket.)

(Rövid vita után döntenek arról, hogy újabb sürgönyt küldenek Budapestre a szövet

séges tábornokoknak, amelyet Bukarestbe a román kormánynak is eljuttatnak. A távirat szövege jelen jegyzőkönyv "B" mellékletében található. Az ülést berekesztik.)

levéltári jelzet: A H.D. 30. SZ. IRAT "A" MELLÉKLETE

A LEGFELSŐBB TANÁCS A BUDAPESTI SZÖVETSÉGESKATONAI BIZOTTSÁGNAK[82]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 13.

A Legfelsőbb Tanács válasza augusztus 12-én kelt sürgönyükre.[83] Teljes mértékben elismerjük, nem térhetnek ki az elől, hogy kapcsolatot tartsanak fönn bármilyen, Budapesten tényleges hatalmat gyakorló kormánnyal. Ugyanakkor vegyék figyelembe, hogy értesülésünk szerint József főherceg kormányzata mind ez ideig nem tett szert számottevő tekintélyre, és az ország nem fogadta még el.

Kifejezett kívánságunk, hogy közvetlen érintkezésbe lépjünk egy magyar nemzeti kormánnyal azért, hogy meghatározzuk a békeföltételeket, és visszaállítsuk a szabályszerű gazdasági kapcsolatokat. Nem óhajtjuk azonban elkötelezni magunkat egy olyan állami vezetés iránt, amelynek nincs meg a kellő hitele, hogy a magyar nép nevében szóljon.

Noha feladatuk, hogy a budapesti tényleges kormányzat minden közlendőjét meghallgassák, tekintettel a vázolt körülményekre, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy e kormányt még nem ismerték el azok, akiknek nevében szólni kíván.

levéltári jelzet: A H.D. 30. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

A LEGFELSŐBB TANÁCS A BUDAPESTI SZÖVETSÉGESKATONAI BIZOTTSÁGNAK[84]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 13.

A szövetséges tábornoki bizottságot[85] ezennel fölruházzuk avval a hatalommal, amelyet a Legfelsőbb Tanács adott a kezébe. Katonailag nem jogosult arra, hogy közvetlenül parancsokat adjon a román tábornokoknak. Arra azonban illetékes, hogy közölje velük a szövetséges hatalmak által elhatározott szándékokat.

Ha a román kormány úgy döntött, nem fordít hátat a szövetséges hatalmaknak, akkor adja ki a megfelelő utasításokat tábornokainak, hogy vessék alá magukat a békekonferencia határozatainak.

A békekonferencia nem hiszi, hogy a román kormány olyan súlyos következményekkel járó döntésre jut, hogy elutasítja a békekonferencia nézeteinek elfogadását.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Res.

PICHON, FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK

iratszám: 19[86]

irat típusa: 364. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 15.

Belgrádnak - Válaszolok 336. sz. táviratára.[87]

Mindenkinek Belgrádot kivéve - A következő táviratot küldtem a belgrádi francia követnek.

Mindenkinek. - A Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által a román kormányhoz intézett jegyzékek,[88] valamint a budapesti szövetséges katonai bizottságnak kiadott utasítások[89] semmi kétséget nem hagynak azon érzések felől, melyeket a József főherceg államcsínyéről érkező hírek a Legfelsőbb Tanácsban kiváltottak.

Anélkül, hogy Magyarország belügyeibe szándékoznának beavatkozni, a legfőbb szövetséges és társult hatalmak egyöntetűen bizalmatlansággal fogadták a kellőképpen nem tisztázott körülmények között megalakult, és vélhetőleg nem demokratikus alapokon nyugvó kormány hatalomra kerülését.

Aligha szükséges az ellenségeink által nyilvánvaló céllal terjesztett híresztelések képtelen voltát hangsúlyoznunk, melyek szerint a francia kormány állítólag segítette volna a főherceg hatalomra jutását. Ami a francia kormányt illeti, csak egy olyan magyar kormányzatot hajlandó elfogadni, amely őszintén demokratikus és valóban megtestesíti a nemzet akaratát, és egy Habsburg hatalomra kerülése teljes joggal kelt nyugtalanságot.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 29, f. 222.

PAŠIÆ, A BÉKEKONFERENCIÁN RÉSZT VEVŐ SZERB-HORVÁT-SZLOVÉNKÜLDÖTTSÉG VEZETŐJE CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIAELNÖKÉNEK

iratszám: 20

irat típusa: Szám nélküli levél

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus. 15.

Elnök úr!

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttsége aggodalommal figyeli a szomszédos Magyarországon bekövetkezett legújabb eseményeket, és félelemtől eltelve tekint József főherceg kormányára, amely csendőri módszerrel ragadta magához a hatalmat.

A főherceg és környezete a magyar sovinizmus leghírhedtebb képviselői. Ő maga a Habsburg uralkodócsalád tagja, amelynek feje Károly császár és király volt, aki - és ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni - mind a mai napig nem mondott le uralkodói jogairól. Ekképpen - meggyőződésünk szerint - József főherceg Magyarország "kormányzójának" szerepében valójában csak az első lépéseket teszi meg azon az úton, amely a dunai országok fölötti Habsburg-uralom visszaállításához vezet. Eme tény súlyos veszélyt jelent államunkra, hasonlóképpen mindazon többi népre nézve, amelyek fölszabadultak az osztrák-magyar uralom alól.

A szövetséges és társult nagyhatalmak képviselőinek tanúsága szerint a volt Osztrák-Magyar Monarchia nem német és nem magyar népeinek leigázásával Európa békéjét veszélyeztette. A háború alatt úgy bánt velük, úgy üldözte őket, ahogyan Törökországban szokás. Szerbia hitszegő megtámadásával a Habsburgok robbantották ki a világháborút. Hatalmuk visszaállítása újjáélesztené cinkosaik, a Hohenzollernek reményeit, és óhatatlanul föltámasztaná azt a politikai rendszert, amely felelős a világégésért.

A föntebb elmondottak mind azt bizonyítják: a reakciós elemek hatalmának visszaállítása Magyarországon veszélyezteti államunkat, úgyszintén minden fölszabadult népet és egyben a világ fönnmaradó részét. A bolsevizmus Habsburg-reakcióra[90] való fölcserélésével semmit sem nyerne a béke, a szabadság és a civilizáció ügye.

Mindezen okokból a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttsége nagy vonalakban ki szeretné fejteni, miért vélekedik úgy, hogy a békekonferenciának vissza kellene utasítania József főherceg hozzá intézett, a kormánya elismerésére irányuló kérését.[91]

Most, amikor a Magyarországon kialakult helyzet módot ad arra, hogy a szövetséges és társult hatalmak érvényt szerezzenek határozataiknak, végre rendet kell teremteni az országban, és elejét kell venni annak, hogy Magyarország továbbra is a fölfordulás fészke legyen, és fenyegesse a szomszéd népeket. Amint jelen küldöttségnek korábban már volt szerencséje rámutatni, államunk nagy örömmel venné, és közreműködésével hatékonyan elősegítené a dolgok ilyetén való alakulását.

Úgy tartjuk, hogy a cél érdekében mindenekelőtt föl kell oszlatni a vezérkart, le kell fegyverezni és szélnek kell ereszteni a magyar hadseregnek azt a részét, amelyre nincs elengedhetetlenül szükség a belső rend fönntartásához, majd demokratikus erők közreműködésével a névre méltó kormányt kell alakítani. Ennek feladata lesz - a szövetségesek állandó fölügyelete mellett - az ország békéjének és rendjének megteremtése, a nép szükségleteinek kielégítése, és - a lehető legrövidebb határidőn belül - a demokratikus elvek és a szabad választás alapján megrendezendő országgyűlési választások kiírása.

Föntiek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttségének álláspontját tükrözik a budapesti államcsíny eredményeképpen kialakult új helyzetet illetően, azon álláspontot, amelyet szeretnének a Legfelsőbb Tanács jóindulatú figyelmébe ajánlani.

Kérem Elnök urat, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix 43, ff. 200-202.

PÉTIN TÁBORNOK, BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ FRANCHETD'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEKFŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám: 21

irat típusa: 355. sz. irat

keltezési hely: Bukarest,

keltezési idő: 1919. augusztus 16.

A románok Budapesten vannak. Ez tény.

Az antant ellenében vonultak be a városba. Ez egy másik tény. Ez utóbbi keserűséggel töltötte el szívüket, amit az előbbi fölött érzett öröm nem oszlat el.

A főváros felé menetelés idején vagy a Budapestre való bevonulás után Párizsból érkezett némely távirat fenyegető hangneme a miniszterelnöknél, a királynál[92] és az egész országban bizonyos fokú izgalmat keltett. Félő volt, hogy a Franciaországról itt alkotott kép - amelyre a békekonferencia korábbi döntései már amúgy is árnyékot vetettek - tovább sötétedik.

Szerencsére Olaszország és az Egyesült Államok kisegített bennünket. Olaszország avval, hogy fegyvert és lőszert szállított a kommunistáknak, és összekötő tiszteket[93] küldött hozzájuk. A Romániával szemben megnyilvánuló ellenséges amerikai érzületek hevességéről pedig a tenger alatti kábelen érkező sürgönyök hangvétele tanúskodott.

Mindez hasznára vált Franciaország itteni megítélésének, amely egy váratlan fordulattal éppen akkor javult, amikor - éppen ellenkezőleg - romlásától lehetett tartani.

Elérkezett tehát az óra, hogy szembenézzünk a helyzetünkkel.

Vajon ki akarjuk-e használni három esztendőnyi háborúskodás eredményeit, katonai missziónk munkájának gyümölcseit, a kulturális vonzalmat, a fajtabéli rokonságot?

Ha igen, akkor úgy tűnik, itt az ideje, hogy Romániával újból határozottan baráti kapcsolatokat vegyünk föl, beszélgessünk vele, köszönjük meg neki, hogy megmentette a rendet Közép-Európában, és így megőrizte a közös diadal eredményeinek egy részét. Itt az antant egyedül Franciaországra bízott kínos polgári és katonai feladatokat (ultimátumok átadása, rendfenntartás a Bánságban stb.).

Vajon miért ne tarthatná fönn magának a jó szándék és a bizalom kinyilvánításának a kiváltságát is?

Nem tisztem ezt megítélni, ám odaadó hivatalnokként bátorkodom a teljesen egybehangzó véleményeket tolmácsolni.

Egyébként befejezésül - mint a román katonaság alapos ismerője - még annyit kívánok megjegyezni, hogy jelenleg ez a hadsereg olyan elsőrendű katonai eszköz, amelyhez Európa keleti felében ez idő szerint (úgy tűnik) egyetlen más sem hasonlítható.

Románia megérdemli, hogy Franciaország figyelmes legyen irányában.

levéltári jelzet: AG.20N216

GRAZIANI TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA,A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG TAGJACLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEKÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK, VALAMINT FOCH MARSALLNAK,A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám: 22

irat típusa: 22. sz. levél. Titkos

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 18.

Van szerencsém beszámolni első budapesti benyomásaimról.

A sürgönyt,[94] amely fölszólított, hogy augusztus 12-én legyek a városban, igen jelentős késéssel kaptam meg, és csak azért érkezhettem meg a meghatározott időpontban, mert szófiai tartózkodásakor d'Esperey tábornok értesített arról, hogy mennem kell.

A bizottsági ülésekkel nem várták meg érkezésemet, és a kapcsolatfölvétel - úgy tűnik - nem ment túl simán. Különösen a román főmegbízott, Diamandy /Diamandi/ és az amerikai Bandholtz tábornok vívott meglehetősen éles hangú szópárbajt, mivel Diamandy két ízben is fölállt és kijelentette, nem kíván tovább olyan megbeszélést folytatni, melynek során szemmel láthatóan ellenségnek és nem egy szövetséges állam képviselőjének tekintik.

Azóta ismét nyugodt a légkör, és a legutóbbi ülés, amelyen - a megállapított sorrendnek megfelelően - ismételten az amerikai tábornok elnökölt, a közös igyekezet eredményeképpen mindenki megelégedésére, a legszívélyesebb hangulatban zajlott le.

Amennyire meg tudom ítélni, az amerikaiak határozottan ellenszenvvel viseltetnek a románok iránt, a britek talán nem annyira. Ami az olaszokat illeti, nos ők bizonyára tisztában vannak avval, hogy a románok előtt semmi nem maradt titokban arról, hogyan forgolódtak ügynökeik a kommunisták körül. Ezért vajmi kevéssé valószínű, hogy egymás iránti megnyilvánulásaikat a föltétlen őszinteség fűtené.

Minden másnál előbbre valóbb és sürgetőbb az élelmiszer-ellátás kérdése. A bizottság meghallgatta a Budapest körzetében parancsnokló Holban román tábornokot azokról az intézkedésekről, amelyeket már elrendelt vagy elrendelni szándékozik a jelenlegi helyzet mihamarabbi javítása érdekében. Ha végrehajtják őket, ezek a rendelkezések minden bizonnyal hatékonynak fognak bizonyulni. Ám ehhez a román parancsnokságnak a magyar hatóságok támogatására volna szüksége, és a különböző kormányalakítási próbálkozásokkal járó személyi változások mindeddig lehetetlenné tették, hogy e feladattal egy hozzáértő, tettre kész és a szükséges jogkörrel fölruházott egyént bízzanak meg. Most azonban, úgy tűnik, közel állunk a megoldáshoz.

A bizottságnak eddig egy sor alakulófélben lévő kormányzatról van tudomása. József főherceg már két ízben is megjelent, hogy beszámoljon a kormány megalakulásáról, amely az ő bábáskodásával jött létre. Ennek kapcsán megemlítem, hogy a főherceg 24 óra leforgása alatt előbb azon határozott szándékának adott kifejezést, hogy a kormány beiktatását követően rögtön visszavonul, majd a kötelességre hivatkozott, amely a választások befejezéséig maradásra készteti, hogy megakadályozhassa a nyugtalanság és a zavargások kirobbanását, amit távozásával előidézne.

Úgy tűnik, a főherceg valóban hazája szolgálatába kívánja állítani azt a nagy népszerűséget, amit Magyarországon élvez. Az alatt a néhány perc alatt, amíg hozzám beszélt, semmi olyan benyomásom nem támadt, hogy jelentős személyiség, még kevésbé, hogy erős akaratú féri áll előttem.

Egyébként a főherceg a legkülönfélébb bajok seregével küszködik, amelyek elhárítása egészen különleges képességű személyiséget kívánna: a személyi jellegű nehézségeken túl állítólag a bukaresti kormány többé-kevésbé félhivatalos képviselői titokban próbálnak rá nyomást gyakorolni.

Akárhogy áll is a dolog, a kormány megalakulását tényként kezelik (a kormánytagok névsorát lásd a mellékletben[95]), és úgy mondják, nemzeti egységkormányról van szó.

Kétségtelen, hogy a román csapatok minden mozdíthatót elhurcoltak, mióta betették lábukat Magyarországra. E tekintetben nem mulasztották el követni az itteni tájakon divatozó szokást, amelynek betartására szövetségeseik, a szerbek is féltő gonddal ügyeltek, mielőtt átadták volna nekik Temesvárt (hogy csak egyetlen példát idézzünk).

A románok viselkedésük igazolására minden bizonnyal a "Mackensen-féle bánásmódot" hozzák majd föl, amelyeket a német megszállás alatt volt alkalmuk megismerni. Csakugyan, ha a németek a szövetséges Bulgáriát - avval a kifejezéssel élve, amelyet ezen ország királyától hallottam tíz napja - "kiszipolyozták", elképzelhetjük miféle bánásmódban részesítették Romániát.

A bizottságnak kötelessége föllépni az ilyen eljárások ellen. Szükség volt arra, hogy megakadályozza a magyar javak tömeges elszállítását Romániába, hogy elejét vegye minden újabb rekvirálásnak. Mióta tevékenységét megkezdte, ezekkel a dolgokkal foglalkozik.

Budapesten tökéletes nyugalom uralkodik, és az átutazónak egyáltalán nem az a benyomása, hogy ellenségtől megszállt városban jár. Egyébként azt beszélik, hogy a románokat a lakosság szívesen fogadta, mert helyreállították a rendet.

Ám most már fokozatosan át kell engedniük a helyet a reguláris és rendőri egységeknek, amelyek fölállításával a bizottság megbízta a magyar hatóságokat. Mindazonáltal e nyugalom nem lesz hosszú életű - kiváltképp a munkások körében nem -, ha leáll az élelmiszer-ellátás. A magyar kormány képviselői - akik a bizottság sürgető parancsainak és a román parancsnokság ismételt kérésének engedve kapcsolatba léptek e parancsnoksággal - elismerték, hogy e tekintetben két napja javulás tapasztalható.

Minden okunk megvan tehát a reményre, hogy a válság nehezebbik felén egy-kettőre túl leszünk, ám ahhoz, hogy az élet nagyjából visszatérjen a szokásos medrébe, sok időnek kell eltelnie, hiszen jelenleg az üzletek teljesen üresek, és a városban semmi nem kapható.

Honfitársainkat illetőleg - akik a legnagyobb nélkülözések között tengődnek - ugyanazon jogokkal éltem, amelyekre hasonló helyzetben korábban Romániában fölhatalmaztak: lehetővé tettem nekik, hogy fizetség ellenében élelmiszerhez jussanak abból a raktárból, amelyet a magyar hadsereg éppen most állít föl a közelemben.

A magyar hatóságok aggodalma a munkások bizonyos csoportjait illetően még nem múlt el teljesen, ugyanis meg vannak győződve arról, hogy puskákat, géppuskákat és lőszert rejtegetnek. Úgy hiszem, a lakosság korántsem érzi magát biztonságban, és még sokan tartanak a visszatérő bolsevikok támadásától.

Befejezésül kérem a saját és a parancsnokságom alá tartozó beosztottak helyzetének tisztázását.

Az itt lévő tisztek és legénység egy része a francia dunai hadseregtől, a másik a magyarországi francia hadseregtől érkezett. Előbbivel nincs már kapcsolatom, annak ellenére, hogy viselem még e hadsereg parancsnokának a címét; utóbbit pedig nagyon rövid időn belül föl fogják oszlatni. Szükségesnek tartom tehát, hogy minden beosztottamat mint egy misszió tagjait tartsák nyilván. Egyébként szerepem nem csupán abból áll, hogy részt veszek a négy tábornok naponta két alkalommal megtartott megbeszélésén; abból adódóan, hogy Franciaországot képviselem, honfitársaink megszámlálhatatlan gondjával-bajával - élelmezés, útlevél, személy- és érdekvédelem - kell foglalkoznom, amely ügyekkel nap mint nap fölkeresnek, úgyhogy a személyzet alig győzi.

Egyébiránt a tájékozódáshoz elengedhetetlennek tartom hírszerzõ szolgálat létrehozását, ami nélkül arra kényszerülnék, hogy vakon kövessem szövetségeseinket... vagy a magyarokat.

levéltári jelzet: AG.7N2885 d/1.

BARRÈRE RÓMAI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIAKÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 23

irat típusa: 1942. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Róma,

keltezési idő: 1919. augusztus 18. 17 óra 10 (Érkezett: augusztus 18. 20 óra 50)

Egy általában megbízható forrásból úgy értesültem, hogy az olasz kormány a Habsburgok Ausztria-Magyarországra való visszatérésével kapcsolatban a következő álláspontot képviseli:

"Olaszország semmiféle módon nem kíván beavatkozni más országok belügyeibe, és a magyarországi kormányváltás iránt csak csekély érdeklődést mutat. Az eseményekben nézőként vesz részt, és csupán arra figyel, befolyásolhatják-e érdekeit valamilyen módon, akár közelről, akár távolról a fejlemények. Ennek megfelelően szabad kezet ad a (hiányzó szó)[96] és a francia kormányoknak, amelyek - úgy tűnik - (támogatják) az osztrák-magyar uralkodócsalád visszatéréséért küzdő mozgalmat. Mi több, bizonyos szempontból Olaszország rokonszenvvel tekinthet egy kisebb méretű Ausztria-Magyarország visszaállítására, éspedig két okból:

1. Mert ez az esemény jó lecke volna a jugo-szlávoknak és a cseh-szlovákoknak, akik - kezdeti sikereiktől megittasulva - Itáliával pökhendi módon bántak, elfelejtve, hogy neki köszönhetik függetlenségüket;

2. mert a határai mögé jól bezárkózott Olaszországnak semmi félnivalója nincs az új Ausztriától, amely minden (hiányzó szó),[97] hogy jó barátságban éljen Olaszországgal.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 29, f. 236.

FÖLJEGYZÉS BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI ÉS MACUI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 24[98]

irat típusa: H.D. 32. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 18.

1. A magyarországi helyzet.

PICHON - Kaptak munkatársaim Magyarországról híreket? Gondolom, Bandholtz tábornok táviratát mindenki olvasta.

(Fölolvassák a táviratot. Lásd az "A" mellékletet.)

PICHON - Van itt egy másik sürgöny is, amelyet József főherceg küldött Clemenceau úrnak. (Lásd a "B" mellékletet.)

BALFOUR - Ezt az utóbbi táviratot kielégítőnek találom. A kormány kötelezi magát, hogy rövid időn belül általános választásokat tart, és a béketárgyalásokat az országgyűléshez utalja.

PICHON - A sürgönyben szereplő "az általános választójog alapján" kitétel nem eléggé világos. Nem jelenti okvetlenül azt, hogy a választás közvetlen és titkos lesz. TITTONI - Pedig ha e föltétel nem teljesül, törvényes kormányról nem lehet beszélni. PICHON - Ráadásul az "amint lehetséges" határidő korántsem nevezhető pontosnak, és a kormánynak "az országgyűlés összeülésekor" tervezett lemondása huzamosabb ideig késleltethető. Úgy vélem helyénvaló volna utasításokkal ellátni a szövetséges kormányok képviselőit arra nézve, milyen intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a választásokat haladéktalanul megtartsák, hogy e választások a közvetlen és titkos szavazás alapján menjenek végbe, végül hogy az országgyűlés késedelem nélkül üljön össze.

POLK - Vajon a szövetséges képviselők készítettek jelentést a jelenlegi kormányról? Jómagam két forrásból nyertem értesüléseimet: Hoover úr, valamint bizonyos, Magyarországról nemrégiben visszatért személyek révén. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a Legfelsőbb Tanács aligha ismerheti el József főherceget, aki csak azért maradhatott hatalmon, mert kezében volt a rendőrség és a hadsereg irányítása. Kormányában egyetlen munkáspárti vagy szocialista képviselő sem kapott helyet. Pusztán az a tény, hogy egy Habsburgról van szó, mélyen megrendítette a szomszédos országokat. Hoover arra a következtetésre jut, hogy nem szabad elismerni a kormányt, mert amíg József főherceg hatalmon van, addig nem lehet szó valódi választásokról.

Ha a békekonferencia nem hajlandó elismerni, bukás vár reá, és akkor talán lehetőség nyílik arra, hogy egy koalíciós kormány álljon a helyére.

PICHON - Van arra bizonyíték, hogy a románok támogatják ezt a kormányzatot?

POLK - Természetesen tagadják. Értesüléseim szerint a románok jelen voltak a kormányalakításnál, és megakadályozhatták volna. József főherceget a magyar katonai párt emelte a hatalomba.

TITTONI - A múltbeli események latolgatásával nem sokra megyünk. A románok visszautasítanak minden cinkosságot a mostani magyar kormány megalakításában, és puszta jelenlétük a kormányalakítás helyszínén és idején még nem bizonyítja bűnrészességüket. Ugyanakkor jelenlétük - azáltal, hogy hozzájárult a rend megőrzéséhez - egyben a mindenkori kormány hatalomban való tartását is szolgálta. A Legfelsőbb Tanácsnak arra a kérdésre kell válaszolni, hogy ezt a kormányt elismerje-e mint tényleges kormányt, vagy inkább amellett határoz, hogy a választásokat egy, az ország minden politikai pártját job-ban képviselő kormány írja ki.

POLK - Én úgy tudom, hogy a szociáldemokrata és munkáspárti képviselők nem hajlandók a főherceggel kormánykoalíciót alkotni. A főherceg kormányát elismerve az ország valódi képviselőit zárjuk ki. Úgy vélem tehát, végzetes tévedést követnénk el, ha elismernénk a főherceg kormányát. Az a benyomásom, hogy az amerikai közvélemény határozottan ellenezné ezt az elismerést.

TITTONI - Úgy vélem, mielőtt döntünk, érdemes volna kikérni a budapesti szövetséges bizottság véleményét. Megkérdezhetnénk a missziótól, vajon József főherceg visszavonulása esetén volna-e esély arra, hogy a hatalom forradalom kitörése nélkül egy koalíciós kormányra szálljon. Mivel József főherceg személye nem alkalmas arra, hogy minden magyarországi pártot összefogjon, hasonlóképpen azt is megérdeklődhetnénk a tábornokoktól, nem volna-e ajánlatos fölkérni: vonuljon vissza, és adja át helyét egy olyan kormánynak, amely valóban képviselné az összes politikai pártot.

PICHON - Úgy vélem, mindenképpen ellenvetések merülnek föl bármely kormány elfogadásával kapcsolatosan, amelynek élén egy Habsburg áll. Egy ilyen kormány ugyanis okvetlenül reakciós lesz. Ugyanakkor a békekonferencia elhatározta, hogy nem avatkozik be a magyarországi belpolitikába. A budapesti szövetséges bizottság ennek ellenére - szükségszerűen - kapcsolatba lépett a főherceggel. A helyzet tehát rendkívül kényes. Ha a Tittoni úr által előhozott kérdést pontosan abban a formában tesszük föl, ahogy ő javasolta, úgy a békekonferenciát megvádolhatják, hogy beavatkozik Magyarország belpolitikájába. Úgy gondolom, a szövetséges képviselőket föl kellene kérni, hogy szolgáljanak tájékoztatással a magyarországi viszonyokról. A nekik korábban megküldött utasításokat pedig vissza kellene vonni. Azonkívül arra is figyelmeztetni kellene őket, ne keveredjenek bele a mostani kormány ügyeibe, és főleg ne tegyenek semmi olyat, ami arra engedne következtetni, hogy nevezett kormányt elismerik, mivel az - a békekonferencia fölfogása szerint - nem tekinthető törvényesnek, hiszen nem képviseli Magyarország legjelentősebb pártjait, kiváltképpen a szociáldemokratákkal való együttműködéstől zárkózik el.

POLK - Nekem is az a véleményem, hogy a Legfelsőbb Tanácsnak tájékoztatásra van szüksége. Fölhívom figyelmüket arra, hogy a főherceg kormányát nem a magyar nép, hanem államcsíny juttatta hatalomra. Annak a kormánynak a helyére lépett, amelynek javára Kun Béla lemondott. Ha a főherceg tudomással bírna arról, hogy a nagyhatalmaktól nem számíthat jóindulatra, akkor leköszönne, így gyorsan föl lehetne állítani egy koalíciós kormányzatot. A főherceg egy beszélgetés során azt mondta a francia kormány képviselőjének, ha szocialista kormány alakul, ő azonnal távozik. Ha igazat mondott, akkor lehet, hogy tényleg haladéktalanul leköszönne.

PICHON - A békekonferenciának mindenféleképpen el kell döntenie, hogyan cselekedjen. A Legfelsőbb Tanács arra készül, hogy fölszólítsa a főherceget: nyújtsa be lemondását? Ezt abban az esetben nehéz megtenni, ha a Tanácsot köti határozata, mely szerint nem avatkozik bele a magyar belpolitikába. Még ha tudatnánk is a főherceggel, hogy hivatalosan nem ismertük el, ez semmit sem jelentene, hiszen a kormányok a hivatalos kapcsolatokon kívül bizonyos határig kénytelenek félhivatalos kapcsolatokat ápolni a hatalmat birtokló kormányzattal. József főherceg kidolgozta programját, és bemutatta a budapesti szövetséges tábornokoknak. A tábornokok fogadták a főherceget, és még hallgatásukat is hallgatólagos beleegyezésként lehet értelmezni. Tehát az a kérdés, hogy megvárja-e, vagy ne várja meg a Legfelsőbb Tanács a budapesti szövetséges képviselők véleményét, mielőtt távozásra szólítja föl a főherceget.

POLK - Úgy gondolom, minden bizonnyal jobb volna, ha megvárnánk e véleményt. Mindazonáltal emlékeztetni kívánom a Legfelsőbb Tanácsot arra, hogy Clemenceau úr a tábornokokhoz intézett utasításaiban kifejezetten azt javasolta, ne ismerjék el ezt a kormányt, tekintettel a kedvezőtlen benyomásra, amit ez Európa többi országában kiváltana. Következésképpen, ha a tábornokok mégis elismerték a főherceg kormányát, akkor túllépték hatáskörüket.

BALFOUR - Nem hiszem, hogy ez volna a helyzet.

TITTONI - A tábornokok fogadták a főherceg látogatását. Programját egy szó nélkül vették át, nem tiltakoztak. Mindez csaknem a beleegyezéssel ér föl. Az tehát a kérdés, fölszólítsuk-e a főherceget a távozásra.

POLK - Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a nem elismert kormányokkal fönntartott hivatalos kapcsolatoknak vannak előzményei. Például Lenin és Trockij kormányát nem ismerték el, ennek ellenére a nagyhatalmak ügynökei kapcsolatot tartottak fönn vele.

PICHON - Megjegyzem, hogy a szóban forgó személyek - legalábbis ami Franciaországot illeti - nem hivatalos ügynökök voltak. A sürgönyben, amire Tittoni úr céloz, véleményem szerint nincs szó programról. Ez a távirat nem több egy közleménynél, amelyben a főherceg fölsorolja kormányának tagjait.

TITTONI - Úgy vélem a közvéleményt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szövetséges országokban az a benyomás alakult ki az emberekben, hogy a Legfelsőbb Tanács valamennyire kedvez a főherceg kormányának. Az újságok azt firtatják, vajon Franciaország, Olaszország vagy Románia támogatja a főherceget. A parlamentek minden kormányhoz interpellálni fognak ebben az ügyben. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a Legfelsőbb Tanács nyíltan állást foglaljon, és hogy mindannyian azonos politikát folytassunk.

PICHON - A Legfelsőbb Tanács már leszögezte, hogy kizárólag olyan kormányt ismer el, amelyik képviseli Magyarország népének nemzeti akaratát.

BALFOUR - Javasolni szeretnék egy távirattervezetet, melynek címzettjei a budapesti szövetséges tábornokok lennének (lásd a "C" mellékletet). Úgy vélem, e fogalmazás azért is szerencsés, mert elismeri annak szükségességét, hogy a szövetségesek képviselői egyetértésben munkálkodjanak együtt a hatalom birtokosaival. Magától értetődik, a békekonferenciának nincs bizalma ezekben az erőkben; miképpen az is, hogy gyanakvásának legfőbb oka az, hogy a magyar kormány élén egy Habsburg áll, valamint az, hogy a békekonferencia meg kívánja ismerni a magyar nép véleményét. Olyan nemzetgyűlésnek kell alakulnia, amelyet az általános választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választottak. Ez a föltétele annak, hogy a magyar kormánnyal megkössük a békét. Úgy gondolom, a jelenlegi magyar kormányzat ezt igen komoly figyelmeztetésnek fogja venni.

PICHON - Kerülnünk kell minden olyan mondatot, amelyikből azt lehetne kiolvasni, hogy a szövetségesek készek elfogadni a királyság visszaállítását Magyarországon.

BALFOUR - A szövetségesek nem utasíthatnak el Magyarországon egy monarchikus kormányzatot, ha a magyarok azt szeretnék.

TITTONI - Egyetértek Pichon úrral. Semmi kifogásom egy monarchikus kormány ellen, ám Magyarországon ellenzem, mert annak élén kötelező módon egy Habsburg állna, és a Habsburgok robbantották ki a háborút.

(Elfogadják Balfour sürgönytervezetét - lásd a "C" mellékletet.)

levéltári jelzet: A H.D. 32. SZ. IRAT "A" MELLÉKLETE

BANDHOLTZ TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGES TÁBORNOKI BIZOTTSÁG[99] TAGJA CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 15. 10 óra 45

A szövetséges tábornoki bizottság a mai napon, augusztus 15-én reggel fogadta József főherceget, aki bejelentette egy új koalíciós kormány megalakulását, élén Friedrich /Fridich/ miniszterelnökkel. Négy tárcának még nincs gazdája. A kormánylistát - mihelyt teljes és végleges lesz - táviratilag megküldi. A bizottság - miután tárgyalt Holban román tábornokkal és a magyar hadügyminiszterrel,[100] akit elkísért a budapesti rendőrkapitány - határozatot hozott a budapesti román helyőrség és a magyar rendőrség újjászervezésének tárgyában, azért, hogy rendet lehessen tartani a fővárosban. A Budapesten és környékén állomásozó román helyőrség létszámát a bizottság egyelőre egy gyalogos hadosztályban állapította meg, és valamennyire elhelyezkedésén is változtatott oly módon, hogy a városközpont lehetőség szerint minél jobban fölszabaduljon, és nagyobb rendet lehessen tartani a külső negyedek munkásai között, akik a legzabolátlanabb réteget alkotják. A város és környékének rendjére ügyelő magyar rendőrséget - amelynek tényleges állománya 6000 fő lesz - mielőbb újjá fogják szervezni.

Holban tábornok ígérete szerint a kérdésről késedelem nélkül tárgyalni fog a magyar hatóságokkal, és folyamatosan tájékoztatja a bizottságot. Miután a bizottság arról értesült, hogy a cseh-szlovák csapatokat még mindig nem vonták ki a salgótarjáni bányavidékről, távirati úton ismételten fölszólította a prágai kormányt csapatainak azonnali visszarendelésére.

levéltári jelzet: A H.D. 32. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

JÓZSEF FŐHERCEG CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

irat típusa: 132. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 16.

Elnök úr!

Van szerencsém arról értesíteni, hogy Magyarországon megalakult a végleges kormányzat, melynek célja a belső rend helyreállítása, az általános választójog alapján megrendezendő választások mielőbbi megtartása, és a békeszerződés aláírása.

A kormány tagjai a következőek:

Miniszterelnök és ideiglenesen megbízott kereskedelemügyi miniszter: Friedrich István nagyiparos

Belügy: Perényi Zsigmond báró, állami alkalmazott

Külügy: Lovászy /Lovahzi/ Márton, a szövetséges polgári pártok elnöke

Pénzügy: Grünn János, állami alkalmazott

Igazságügy: Baloghy György bíró

Földművelésügy: Szabó István gazdálkodó

A kisgazdák érdekeinek képviseletével megbízott miniszter: Mayer János földműves

Vallás- és közoktatásügy: Huszár /Buszar/ Károly, keresztényszocialista népiskolai tanító

Népegészségügy: Csilléry András orvos

A nemzeti kisebbségek minisztere: Bleyer Jakab, a budapesti egyetem tanára

Hadügy: Schnetzer Ferenc tábornok

Propagandaminiszter: Haller István, Keresztényszocialista Párt

A béketárgyalások előkészítésével megbízott miniszter: Teleki /Tolocki/ Pál gróf, nagybirtokos

Ezenkívül ipari munkásoknak tartottam föl a következő három tárcát: népjóléti, élelmezésügyi és az ipari munkások képviseletével megbízott minisztérium.

A nemzetgyűlés összehívásakor a kormány benyújtja lemondását.

Ugyanekkor megszűnik kormányfői tisztségem is. A békeszerződést a nemzetgyűlés hagyja jóvá, egyben dönt az államformáról és az alkotmányról is.

Kérem föntiek szíves tudomásulvételét.

levéltári jelzet: A H.D. 32. SZ. IRAT "C" MELLÉKLETE

A LEGFELSŐBB TANÁCS A BUDAPESTI SZÖVETSÉGESKATONAI BIZOTTSÁGNAK[101]

irat típusa: Szám nélküli távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 18.

Annak ellenére, hogy önöknek kellő figyelmet kell tanúsítani minden kormány iránt, amelytől a kormányzati gépezet működése pillanatnyilag függ, mi nem ismerhetünk el egy olyan kabinetet - és a békeföltételeket sem nyújthatjuk át neki -, amelyik - ismereteink szerint - nem képviseli az országot. Pusztán az a tény, hogy az államfői tisztséget egy Habsburg tölti be, korlátozza annak a lehetőségét, hogy bizalommal legyünk egy olyan állami vezetés iránt, amelyik kétségkívül államcsínnyel jutott hatalomra idegen megszállás idején. Természetesen semmiképpen sem kívánunk Magyarország belügyeibe avatkozni, ám teljes bizonyosságot akarunk szerezni arra nézve, hogy a magyar kormány a népet képviseli. Véleményünk szerint az általános választójog alapján és titkos szavazással választott nemzetgyűlés összehívása minden megnyugtató megoldáshoz és a tartós békéhez vezető út első és elkerülhetetlen állomása. Kérem, küldjenek jelentést a politikai helyzetről.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Res.

POLK, AMERIKAI MEGBÍZOTT CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

iratszám: 25[102]

irat típusa: Szám nélküli levél[103]

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 20.

Tisztelt Clemenceau úr!

Táviratok, valamint tegnap és ma meghallgatott szemtanúk beszámolója szerint a Magyarországon tartózkodó román csapatok továbbra is módszeresen és tömegestül ragadják el a magyarok javait. Ez az eljárás - jóllehet a románok avval próbálják igazolni, hogy ily módon tesznek szert arra a kárpótlásra, amelyre jogosultak - voltaképpen minden állam esetében veszélyezteti az egyenlő értékű jóvátételt szavatoló biztosítékokat, és végeredményben érvénytelenné teszi a békeszerződés vonatkozó előírásait.

A békekonferencia olyan helyzettel találta magát szemben, amelyben az ellenség azonnal hozzáférhető tényleges vagyona teljességgel elégtelennek bizonyult azon károk helyrehozatalára, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak különböző mértékben elszenvedtek. Ilyen körülmények között mindenki, aki a jóvátételi szolgáltatások kérdését tanulmányozta, úgy találta, hogy a kártérítést nem lehet olyan tényezőktől függővé tenni, mint amilyen az ellenséges javak földrajzi közelsége vagy a szövetséges államok között e javak megszerzéséért folytatott versengés eredménye. A kétségbevonhatatlan igazságtalanságok és elkeseredett viszálykodások elhárítása érdekében indokolt volt tehát egy jóvátételi tervezet kidolgozása. A jóvátételi szolgáltatások néhány alapelvét a német békeszerződésben fektették le. Ezek a következők:

1. Az ellenséges államok egyéni és együttes felelőssége és ebből fakadóan tényleges vagyonuk összevonása minden jóvátételi szolgáltatásra jogosult ország közös érdekében. Megjegyzendő, hogy még azt az anyagot is föl kell becsülni és értékét a közös alapba beszámítani, amelyet Franciaország a november 11-én aláírt fegyverszüneti egyezmény[104] értelmében kapott.

2. Könyvelőség állt föl avval a feladattal, hogy minden szövetséges állam jóváhagyott követeléseinek arányában részesüljön a közös alapból, mindazon összegek levonása után, amelyek ezen követelésekből leszámítandók.

3. Központi Jóvátételi Bizottság alakult, amely a szövetséges és társult hatalmak kizárólagos képviselőjeként foglalkozik a jóvátételi szolgáltatások címén érkező ellenséges vagyon átvételével és elosztásával.

Románia eljárása megsérti a "szolidaritás elvét" abban az értelemben, hogy saját kizárólagos céljaira elbitorolja azokat az ellenséges javakat, amelyeknek voltaképpen minden szövetséges állam közös vagyonát kellene gyarapítani.

Románia eljárása egyben az ellenség tényleges vagyonában való általános részesedés jóváhagyott elvének elvetését jelenti, annál is inkább, mert Antonescu román meghatalmazott diplomáciai képviselő június 27-én elfogadta - kormánya jóváhagyásához kötve -, hogy Románia adósságainak egy részét leírják, mégpedig úgy, hogy levonják belőlük a Romániának jóvátétel címén járó első összegeket. Ráadásul abba is beleegyezett, hogy jóvátétel címén addig semmi egyéb kifizetés nem történik, amíg a többi jóvátételi szolgáltatásokra jogosult állam ugyanolyan értékű összeget nem vételezett be a neki járó jóvátételi fizetések rendezéseként.

Románia eljárásával egy másik elfogadott elvet is fölrúg, nevezetesen azt, hogy a Jóvátételi Bizottság minden szövetséges és társult hatalom kizárólagos képviselőjeként szedi be a jóvátételi szolgáltatások címén rendelkezésre álló tényleges ellenséges vagyont.

Ilyen körülmények között Romániának a legteljesebb mértékben és föltétlenül jóvá kellene tennie, amit elkövetett, máskülönben a német békeszerződésben és a többi országgal kötendő békeszerződés vázlatában megfogalmazott, jóvátételi szolgáltatásokra vonatkozó tervezet mindenestül érvényét veszti. Ha megengedjük Romániának, hogy megtartsa a magyarok javait, avval nyilvánosan a világ - és benne Németország - tudomására hozzuk, hogy a békeszerződésben lefektetett jóvátétel-tervezet csupán papíron létezik, és a szövetséges és társult hatalmaknak sem a szándéka, sem az akarata nincs meg ahhoz, hogy érvényt szerezzenek neki. A jóvátételi kifizetések bevételezése pedig elkerülhetetlenül a különböző szövetséges és társult hatalmak közötti egyéni vetélkedéssé fajul, melynek során számos igazságtalanság esik majd meg, és elszabadulnak az indulatok. Ebben a fejetlenségben az ellenség vagy kivonja magát azon kötelezettsége alól, hogy a lehető legtöbb jóvátételt fizesse, vagy képtelen lesz elszánni magát a fizetésre. A Jóvátételi Bizottság azon nyomban hitelét vesztené, és nehezen tudom elképzelni, hogy bármely kormány is ragaszkodna ahhoz, hogy egy olyan szervezetben képviseltesse magát, amelyiknek haszna és tekintélye már működése kezdetén semmivé foszlott.

Indítványozom, hogy e fontos és sürgető kérdést rövid határidőn belül komoly vizsgálat tárgyává tegyük; levelem egy-egy példányát tanulmányozásra megküldöm a küldöttségvezetők tanácsabeli munkatársaimnak.

Maradok, tisztelt Clemenceau úr... stb.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK

iratszám: 26

irat típusa: 686. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 22.

A Legfelsőbb Tanács a következő sürgönyt intézte a budapesti szövetséges katonai bizottságnak:

"A szövetséges és társult hatalmak újfent megvizsgálva az önök jelentéseiben található értesüléseket, hasonlóképpen mindazon, egyéb forrásból származó híreket, amelyek a legújabb budapesti eseményekről tudósítanak, az alanti következtetésekre jutottak:

Leghőbb óhajuk, hogy a magyar néppel tartós békét kössenek, ám úgy vélik, ezt mindaddig nem tudják megvalósítani, ameddig a mostani magyar kormány hatalmon van. E kormányt ugyanis nem a népakarat, hanem kis számú rendőrségi csoport által végrehajtott államcsíny juttatta hatalomra, egy idegen hadsereg támogatásával. A kormányfő a Habsburg-család egyik tagja, amely család - politikája és nagyravágyása miatt - nagymértékben felelős azokért a szenvedésekért, amelyek a világot sújtják, és még hosszú ideig sújtani fogják. Egy ilyesfajta kormánnyal megkötött béke nem lehet tartós, és a szövetséges és társult hatalmak egyébként sem adhatják meg neki azt a gazdasági segítséget, amire Magyarországnak oly nagy szüksége van.

Ha József főherceg késznek mutatkozik arra, hogy népszavazáson mérettesse meg magát, mielőtt a szövetséges és társult hatalmak kormányaival kapcsolatra lépne, mi azt mondjuk neki: nem elégszünk meg evvel, hiszen a választásokat ugyanazon közigazgatás fölügyelné, amelynek élén maga a főherceg áll. Különben is Magyarország jelenlegi sanyarú helyzetében nagyon nehéz választásokkal a népakaratról a valóságnak megfelelő képet kapni. Ha a választások egy Habsburg felügyelete alatt zajlanának, ez leküzdhetetlen nehézségeket támasztana. Még ha egy hasonló körülmények között megválasztott nemzetgyűlés valóban képviselné is az országot, ezt senki nem fogadná el. Következésképp a szövetséges és társult hatalmak az európai béke érdekében kénytelenek kitartani azon követelésük mellett, hogy a magyar állam legfőbb méltóságára törő jelölt nyújtsa be lemondását, hogy egy minden politikai pártot képviselő kormány kérhesse ki a magyar nép véleményét. A szövetséges és társult hatalmak minden olyan kormánnyal hajlandóak volnának tárgyalni, amely élvezi egy ilyen módon megválasztott nemzetgyűlés bizalmát.

Kérem önöket, hogy ezt az üzenetet minden körzetben tegyék közzé.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 29, ff. 271-272.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI,LOUCHEUR, WEYGAND TÁBORNOK ÉS SACKVILLE-WEST TÁBORNOKMEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 27[105]

irat típusa: H.D. 37. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 23.

1. Románia, rekvirálások Magyarországon. Jelen volt: Loucheur, Sir H. Wilson marsall, Weygand tábornok, Sackville-West tábornok és J. H. Dulles. A Legfelsőbb Tanács meghallgat egy távirattervezetet, amit a testület nevében a román kormánynak szándékoznak küldeni Bukarestbe (lásd az "A" mellékletet). LOUCHEUR - A szóban forgó táviratot a Jóvátételi Bizottság szervező bizottsága fogalmazta. (Határoznak arról, hogy elfogadják a mellékelt távirattervezetet, amit a román kormánynak küldenek Bukarestbe.)

POLK - Amikor a románok első ízben fejezték ki abbeli szándékukat, hogy mindent kivisznek Magyarországról, amiről úgy tartják, jóvátételként megilleti őket, kértem a washingtoni kormányt, állítsa le az Egyesült Államok és Románia között érvényben lévő szerződések teljesítését. A románok méltatlankodtak, azonban szükségesnek ítéltem az országukba irányuló mindennemű szállítás fölfüggesztését. Vajon rendelkezik Románia egyéb beszerzési forrásokkal?

CLEMENCEAU - Tudtommal nem.

WEYGAND tábornok - A Legfelsőbb Tanács már döntött arról, hogy hadianyagot szállít Romániának, ennek egy részét még nem adtuk át. CLEMENCEAU - Ezt a le nem szállított anyagot vissza kell tartani. BALFOUR - Londonban is dönthetnek hasonló intézkedések bevezetéséről. WEYGAND tábornok - A már kifizetett fölszerelések szállítását is leállítsuk?

CLEMENCEAU - Úgy gondolom, igen.

TITTONI - Egyik korábbi ülésén a négyek tanácsa elhatározta, hogy korlátozza az új államok fölfegyverzését. E döntésnek azonban soha nem szereztek érvényt. A versailles-i katonai képviselők dolga lett volna, hogy gyakorlati javaslatokat dolgozzanak ki, amit nem tettek meg.

SACKVILLE-WEST tábornok - Jelentés készült az ügyről.

LOUCHEUR - Én voltam annak a bizottságnak az elnöke, amelyik foglalkozott a kérdéssel. Munkatársaim és én a kis államoknak átadott hadianyag mennyiségére voltunk kíváncsiak, a versailles-i katonai képviselők ezzel szemben az egyes államok birtokában lévő fegyverzet összessége után érdeklődtek.

Végül nem tudtuk meg, amit szerettünk volna, mivel az érintett országok nem voltak hajlandók a szükséges adatokat kiszolgáltatni. Ám Versailles-ban tájékoztattak bennünket a Nagy-Britannia, Olaszország és a többi nagyhatalom által leszállított hadianyag mennyiségéről, így most már össze lehet a jelentést állítani.

TITTONI - Szeretném megismételni, amire az előbb már rámutattam. A Legfelsőbb Tanács azon kívánsága ellenére, hogy - egy következő háború kirobbanását megakadályozandó - határt szabjon a fegyverkezésnek, mind ez ideig valójában semmilyen komolyabb erőfeszítés nem történt annak érdekében, hogy e döntést elfogadtassák a kis államokkal. Márpedig - mivel úgy tűnik, hogy minden ország továbbra is háborús előkészületeket tesz - a kérdésre gyors megoldást kell találnunk.

CLEMENCEAU - Annak idején, a kérdés megvitatása alkalmával komoly kifogásokkal éltem. Nem tudtam elképzelni ugyanis, hogy győztes államokra hogyan kényszeríthetnek rá saját szövetségeseik efféle megszorításokat.

TITTONI - Pedig úgy tűnik, némelyik győztes állam háborúra készül.

(Úgy határoznak, hogy - újabb intézkedésig - azonnali hatállyal mindennemű hadianyag szállítását fölfüggesztik, ideértve azt is, amelynek átadását valamely szövetséges és társult nagyhatalom szerződésben vállalta Románia részére, és amelynek ellenértékét utóbbi már megtérítette.)

A H.D. 37. SZ. IRAT "A" MELLÉKLETE

CLEMENCEAU, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE A ROMÁN KORMÁNYNAK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: kelet nélkül

A békekonferencia olyan értesülésekhez jutott, melyek valódiságát sajnálatos módon nem lehet kétségbe vonni, és amelyek arról tudósítanak, hogy a Magyarországon tartózkodó román haderő továbbra is módszeresen ragadja és tulajdonítja el a magyarok javait.

Tekintettel a békekonferencia és a román kormány között történt legutóbbi táviratváltásra, nehéz megértéssel fogadni a román kormány effajta eljárását, hacsak nem abból a föltevésből kiindulva, hogy a román kormány nincs tisztában a jóvátétel elfogadott elveivel.

Mindamellett a román kormánynak - a békekonferencia munkájában részt vevő félként és a Németországgal megkötött békeszerződés egyik aláírójaként - nem volna szabad figyelmen kívül hagyni mindazon fáradságot, amelyet a szövetséges és társult hatalmak egy ésszerű jóvátételi terv kimunkálására fordítottak. Ha alapelvként azt fogadják el, hogy az elszenvedett károk jóvátétele csupán olyan tényezőktől függ, mint az ellenséges javak közelsége vagy a szövetséges államok között ezen javak birtoklásáért folytatott versengés eredménye, akkor ennek kétségbevonhatatlan igazságtalanságok sokasága és elkeseredett viszálykodás lett volna a következménye. A Németországgal megkötött békeszerződés - melynek Románia az egyik szerződő fele - éppen ezért szentesített néhány alapvető jóvátételi elvet, mindenekelőtt a következőket:

1. Minden ellenséges állam egyetemlegesen felelős, ezért tényleges vagyonukat - az összes többi ország érdekében - összevonják.

2. Olyan elszámolási rendszert hoztak létre, mely szerint a közös alapban minden érdekelt állam a jóváhagyott követelései összegének arányában vesz részt, amelyből levonták a jóváhagyott kártérítés összegét.

3. Egy, a szövetséges és társult hatalmak kizárólagos képviselőjeként működő központi jóvátételi bizottságot bíznak majd meg a jóvátételi szolgáltatások címén rendelkezésre álló tényleges ellenséges vagyon bevételezésével és elosztásával.

A román haderő eljárása, melyre föntebb céloztunk, egyértelműen a szolidaritási elv fölrúgásaként értékelhető, abban az értelemben, hogy együtt jár ellenséges javak Románia általi, saját használatra történő eltulajdonításával, amely javak voltaképpen minden szövetséges állam közös vagyonát képezik. Föntebb említett cselekmények azon elfogadott elvet is sértik, mely szerint a jóvátételi bizottság a szövetséges és társult hatalmak kizárólagos képviselőjeként foglalkozik a jóvátételi szolgáltatások címén rendelkezésre álló tényleges ellenséges vagyon beszedésével.

Románia magatartása ebben a tekintetben nem összeegyeztethető egy olyan államéval, amelyik a megkötött vagy megkötendő békeszerződések jóvátételre vonatkozó pontjaiból hasznot kíván és remél húzni.

Ráadásul a román kormányzatnak nem kerülhette el a figyelmét az a tény, hogy a békekonferenciára kiküldött meghatalmazott diplomáciai képviselője, Antonescu június 27-én elfogadta - kormánya jóváhagyásához kötve - azt az elvet, hogy Románia hozzájárul a neki juttatott ellenséges területek és népek fölszabadításának költségeihez. Ezt a hozzájárulást Románia első jóvátételi követeléseinek összegéből fedezik.

Továbbá a román kormánynak arról is tudomással kell bírnia, hogy ugyanezen alkalommal kikötötték, hogy jóvátétel címén addig semmilyen újabb kifizetés nem történhet, ameddig a többi, jóvátételre jogosult állam nem jut hozzá az őt megillető arányos részhez.

A többi szövetséges és társult hatalom ennek az egyezménynek alapján jutott egyetértésre abban, hogy nem érvényesíti jogait, és nem határozza meg a nekik járó költségmegtérítés mértékét azon jelentős erőforrásokra hivatkozva, melyekhez Románia az ellenségtől hozzá fog jutni.

Románia legutóbbi cselekményei - hacsak nem teszi jóvá őket - vitathatatlanul a június 27-i megállapodásnak a román kormány általi fölmondásaként értékelhetők; amely fölmondás révén pedig visszaállna a szövetséges és társult hatalmak teljes cselekvési szabadsága arra nézve, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia minden olyan területét jóvátételi jelzáloggal terheljék meg, amelyet Románia reményei szerint megkap.

A Románia által fölvett magatartás egyéb lehetséges következményei olyan súlyosak és olyan veszélyt jelenthetnek Európa igazságos újjáépítésére nézve, hogy a szövetséges és társult hatalmak - ha a szükség úgy hozza - e következmények elhárítása érdekében sokkal határozottabb föllépésre kényszerülhetnek. Nyilvánvaló, ha a jóvátételi elv egyéni birtokbavétellé, a különböző érdekelt hatalmak közötti versengéssé fajul, ez elkerülhetetlen módon igazságtalanságokhoz vezet, újabb vágyakat gerjeszt, és az így kialakult fejetlenségben az ellenség vagy "kivonja magát" a fizetés alól, vagy nem leszünk abban a helyzetben, hogy a lehető legtöbb jóvátétel kifizetését követelhessük. A szövetséges és társult hatalmak mindazonáltal nem hihetik, hogy a román kormány ilyen veszélyes helyzetet akar teremteni, és őket e veszély elhárítására akarja kényszeríteni. A békekonferencia ennélfogva azt várja el a román kormánytól, hogy a haladéktalanul és félreérthetetlenül kijelentse az alábbiakat:

1. A román kormány elismeri azt az alapelvet, mely szerint az ellenséges országok javai minden szövetséges és társult hatalom közös biztonságát szolgálják.

2. Hasonlóképpen elismeri a jóvátételi bizottságot mint amely kizárólagos képviselőként foglalkozik a jóvátétel címén rendelkezésre álló vagyon beszedésével.

3. A román kormány részletes átvételi jegyzéket készít az 1918. november 3-án aláírt fegyverszünet[106] óta Romániához került tényleges magyar vagyonról, amely vagyont ezután a jóvátételi bizottság vagy egy olyan ideiglenes testület rendelkezésére bocsát, amelyet a békekonferencia nevez ki nevezett jóvátételi bizottság végleges jogállásának rendezéséig. Románia kizárólag azon javak visszatartására jogosult - és ehhez a jóvátételi bizottság beleegyezése szükséges -, amelyeket az ellenség által korábban eltulajdonítottként ténylegesen azonosítottak.

4. A magyar javak minden további kiszállítását azonnali hatállyal föl kell függeszteni, hacsak nem a békekonferencia vagy annak képviselői engedélyével történnek.

5. A román kormány jóváhagyja az Antonescu által június 27-én aláírt egyezményt, amelyről föntebb már szóltunk.

A békekonferencia fölhatalmazza a budapesti tábornoki bizottságot megbízottak kijelölésére, akik a békekonferencia képviseletét az egész várható eljárás során ellátják.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, PICHON, POLK, TITTONI, MACUI ÉS LOUCHEUR MEGBESZÉLÉSÉRŐL[107]

iratszám: 28 [108]

irat típusa: H.D. 38. sz. följegyzés. Szigorúan bizalmas - Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 25.

1. A fiumei incidenseket kivizsgáló bizottság jelentése.

Clemenceau-nak és Tittoninak a fiumei zavargásokat kivizsgáló bizottság jelentése tárgyában folytatott megbeszélését követően ("A" melléklet[109]).

(Határoznak arról, hogy elfogadják a fiumei szövetséges katonai vizsgálóbizottság javaslatait. A bennük foglalt intézkedések foganatosításáról az érdekelt kormányok fognak gondoskodni - a javaslatok mellékelve.)

2. A budapesti katonai bizottság elnöki tisztsége.

CLEMENCEAU - A Budapestre utolsóként érkezett Graziani tábornok tájékoztatott munkatársai korábbi döntéséről, mely szerint az üléseken az elnöki tisztet a tábornokok sorban egymást követően töltik be. Graziani ideiglenesen elfogadta ezt a rendszert, de hozzám fordult utasításokért, tekintve, hogy ő a rangidős tiszt. A bizottság tevékenységének folyamatossága érdekében talán jobb volna egyetlen elnök, azonban nem ragaszkodom ahhoz, hogy elfogadják a véleményem.

TITTONI - Talán bölcsebb volna a tábornokokra bízni a kérdés eldöntését.

BALFOUR - Annak ellenére, hogy az egymást váltó elnökök rendszere nem jó, úgy gondolom, mégis a legalkalmasabb az összeütközések elkerülésére.

POLK - Bandholtz tábornok véleménye szerint fönn kell tartani az elnöki forgó rendszerét.

(Úgy döntenek, Clemenceau értesíti Graziani tábornokot: a Legfelsőbb Tanács nem emel kifogást az ellen, hogy a budapesti tábornoki bizottság elnöki tisztét - naponta váltva egymást - a tábornokok sorban egymás után töltsék be.)

4. A magyarországi helyzet.

POLK - Bandholtz tábornok arról értesített, hogy Graziani tábornok egy olyan jelentést küldött el, melyben az áll: a szövetséges tábornokok szerint a románokkal mindennemű kapcsolatot meg kell szakítani. Szeretném fölolvasni a Legfelsőbb Bizottságnak a következő táviratot.

BANDHOLTZ TÁBORNOK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG AMERIKAI TAGJA POLK AMERIKAI MEGBÍZOTTNAK

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 24. (Érkezett: augusztus 25. 1 óra 20)

Tájékoztatásul a románok által elkövetett rekvirálások alant fölsorolt eseteiről számolunk be önnek. Augusztus 17.: az Underwood-kirendeltségen található összes írógépet

- szám szerint húszat - elvittek. Augusztus 18.: Budapesten a magyar gyapjúföldolgozó vállalat 30 gyapjúszállító kocsiját tulajdonították el. Augusztus 18.: a magyar miniszter beszámol arról, hogy a román hivatalnokok az összes élelmiszer-utánpótlást lefoglalták. Augusztus 21.: a fővárosi vízművek szénszállító kocsijainak lefoglalása. Augusztus 21.: 110, magánszemélyek tulajdonát képező versenyló elszállítása az alagi /Alge/ lótelepről. Augusztus 22.: a magyar nemzeti műhelyek minden gépét leszerelték, ezáltal 6000 ember került az utcára. Augusztus 22.: a mezőgazdasági minisztériumtól műszereket, helyrajzi térképeket stb. követeltek, megtoldva avval a fenyegetéssel, hogy ha nem teljesítik követelésüket, akkor annak a hadsereg erőszakkal szerez érvényt. Augusztus 22.: A külügyminisztérium beszámol arról, hogy a románok a három magyar állami tulajdonban lévő állattenyésztő telepen található összes tenyészállatot lefoglalták. Augusztus 23.: a "Ganz Danubius Co. Ltd." nevű nagy hajóépítő üzem gépállományának 50 százalékát foglalták le, emiatt 4300 munkás vesztette el állását. Augusztus 22.: elszállítják a postaügyi minisztérium eszközeinek - távíróknak, telefonoknak - a második felét, az elsőt augusztus

10. körül vitték el. Augusztus 22-én magánházakhoz küldenek munkásokat, hogy 4000 telefonállomást leszereljenek. Minderre azután került sor, hogy a románok ígéretet tettek a szövetséges bizottság parancsainak végrehajtására. Sok finom készülék ment tönkre azért, mert nemtörődöm módon hajigálták ládába. Ebben az időszakban számtalan hasonló dolog történt. Amennyire pillanatnyilag meg lehet becsülni, a románok a magyar mozdonyok 60 százalékát vitték el jó állapotban, a személykocsik 95 százalékával és mintegy 5000 teherkocsival együtt."

Egy másik táviratot is kaptam Bandholtz tábornoktól, amelyben abbeli véleményének ad hangot, hogy a küldöttség csupán idejét vesztegeti, és semmi haszna a további kapcsolatok fönntartásának a román hatóságokkal. Utóbbiak ugyanis folytatják halogató politikájukat, és több ízben is megszegték ígéreteiket. Úgy gondolom, miattuk a Legfelsőbb Tanács nevetséges színben tűnik föl.

BALFOUR - Kaptam egy sürgönyt, melyben az áll, hogy a román meghatalmazott diplomáciai képviselők átadták a budapesti tábornoki bizottságnak kormányuk jegyzékét. Ebben a román kormány kijelenti: a Legfelsőbb Tanács augusztus 5-i utasításainak megfelelően készen áll a baráti egyetértésben való együttműködésre - de csak bizonyos változtatásokkal. Ezen utasítások módosítására Románia biztonságának és gazdasági szükségleteinek az érdekében van szükség. A román kormány azért szándékozik minden hadianyagot Romániába szállítani, mert a román hadsereg visszavonulása után nem lesz olyan erő, amely képes volna Magyarországot rábírni a hadianyag átadására. Ezenkívül Románia azért rekvirál, hogy képes legyen kielégíteni hadserege minden igényét, amihez hozzájönnek még saját lakossága 30 százalékának a szükségletei. Hasonlóképpen, vasúti gördülőállományt azért rekvirál, mert 1200 mozdonyából Németország mindössze hatvanat hagyott meg. A román meghatalmazottak továbbá azt is leszögezték: joguk van minden olyan tétel lefoglalására, amelyről megállapították, hogy megelőzően a román kormány tulajdonát képezte; ezek ugyanis nem számítanak bele a szövetségesek között fölosztandó hadizsákmányba.

Arra a kérdésre, hogy mit csinál, ha a tábornoki bizottság nem hajlandó megvitatni ezeket a föltételeket, Diamandy azt válaszolta: ebben az esetben kénytelen lesz Brătianunak jelentést tenni. A halogatásra minden elképzelhető eszközt igénybe vesznek, közben pedig tovább folyik Magyarország kifosztása.

TITTONI - Nem értem, hogy a bizottság miért nem küld általános jelentést a békekonferenciának?

PICHON - Éppen most kaptuk meg ezt a jelentést. (Lásd a "B" mellékletet.)

LOUCHEUR - Mivel a múlt szombaton úgyszólván ultimátumot küldtünk a román kormánynak, javaslom, várjuk meg a választ, mielőtt döntenénk.

POLK - A Legfelsőbb Tanács már két hete küldözget táviratokat Romániának. A fülük botját sem mozdítják. Nem tűrhetjük, hogy Románia így bánjon a Legfelsőbb Tanáccsal.

TITTONI - A Legfelsőbb Tanács Bukarest válaszára vár. A román tábornokok válaszaival nem elégszik meg. Ha a román kormány késlekedik a válasszal, a szövetségesek bukaresti képviselőinek magyarázatot kellene kérni.

BALFOUR - Ha a román kormány indokolatlanul késlekedik a válasszal, a Legfelsőbb Tanács vajon nem tehetne lépéseket, hogy kifejezze elégedetlenségét - mindazonáltal anélkül, hogy harcias hangot ütne meg?

POLK - Egy korábbi megbeszélésünk alkalmával arról határoztunk, hogy mindennemű Romániába irányuló szállítást fölfüggesztünk. Megjegyezni kívánom, hogy a jegyzőkönyvben ez a határozat már csak a "hadianyag-szállításra" vonatkozik.

BALFOUR - A brit kormánynak készített beszámolómban én mindennemű szállításról beszéltem.

CLEMENCEAU - Ahogy én is. Így mindenfajta Franciaországból származó áru szállítását már le is állították.

(Úgy határoznak, hogy az 1919. augusztus 23-án hozott döntéshez kapcsolódva -

H.D. 37[110] - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán újabb rendelkezésig mindennemű Romániába irányuló beszállítást fölfüggesztenek.

Továbbá arról is döntenek, hogy a bukaresti ügyvivő közvetítésével a mellékelt táviratot küldik a román kormánynak - lásd a "C" mellékletet.)

levéltári jelzet: A H.D. 38. SZ. IRAT "B" MELLÉKLETE

A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG A BÉKEKONFERENCIA LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK

irat típusa: 181. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 23. 22 óra 31

Augusztus 23-i délutáni ülés beszámolóját tartalmazó jegyzőkönyvből. A bizottság továbbította főhercegnek[111] Legfelsőbb Bizottság augusztus 23-i táviratát. Levelet mellékelt hozzá, melyben két órát adott főhercegnek döntésének meghozatalára, hozzátéve: ha az nem esne egybe a békekonferencia által kifejezett szándékokkal, a bizottság kénytelen lesz nyilvánosságra hozni az iratot. Este 8-kor Friedrich magyar miniszterelnök levélben arról értesítette a bizottságot, hogy a főherceg és a jelenlegi kormány benyújtja lemondását, és kérte, a bizottság tegyen meg mindent, amit szükségesnek tart. Minden eshetőséggel számolva, a bizottság helyesnek látta azonnal fölhívni Friedrich urat és megerősíteni: mivel már közölte, mit tart a békekonferencia szükségesnek, a bizottság avval számol, hogy a jelenlegi kormány szokásnak megfelelően továbbviszi a folyó ügyeket az új kormány megalakulásáig, amelyben minden párt képviselethez jut. Friedrich úr megígérte, lehetőség szerint néhány nap múlva átnyújtja az új kormánylistát.

A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGA LEGFELSŐBB TANÁCSNAK

irat típusa: 180. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. augusztus 24. 22 óra 31

Augusztus 23-i délelőtti ülés beszámolóját tartalmazó jegyzőkönyvből.

Ma reggel a bizottság meghallgatta Diamandyt, aki a Bukarestből érkezezett utasítások birtokában kifejtette a román álláspontot a gördülőanyag kérdésében. Elmondása szerint

Párizsban a legfelsőbb bizottság előtt is ugyanezt az álláspontot fogják védelmezni. "Románia mozdonyait és vasúti kocsijait a magyarok használják, miközben saját maga nélkülözi őket.

A gördülőanyag, amit a magyarok Romániából elvittek, nem tekinthető a szövetséges hatalmakat megillető zálognak.

Egyébként Czernin gróf az egész törvényhozás színe előtt fölsorolta, mit vettek el Romániától. Románia álláspontja szerint kártérítésként nemcsak azt kell igényelnie, ami-re elengedhetetlenül szüksége van megszálló csapatainak, hanem ezenfölül 30 százalékot minden Magyarországon föllelhető cikkből.

Mi fog történni a románok visszavonulása után? Mi a biztosíték arra, hogy visszakapják a gördülőanyagot, amit Magyarországon hagytak? Ki védi meg Romániát attól, hogy adott esetben ezt az anyagot ne ellene használják föl? A magyar gördülőanyag lefoglalása körüli késlekedés a magyarok javát szolgálja, és tetemes kárt okoz Romániának.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Romániát az orosz fronton is veszély fenyegeti.

Valamivel kevesebb merevség a párizsi döntésekben megkönnyítené a megegyezést, ami enélkül keservesnek ígérkezik."

Anélkül, hogy fölsorolnánk Diamandy további érveit, annyi biztos, hogy a rekvirálások és a javak kiszállítása Romániába továbbra is folytatódik.

A kiszállításokat a tábornoki bizottság tiszti bizottságok segítségével tudja majd fölügyelni. Egy ilyen bizottság kezdi meg munkáját holnap Szolnokon, ahol befejeződik a vasúti híd helyreállítása, valamint rövid határidőn belül egyéb helyeken is.

A tábornoki bizottságnak nem áll módjában, hogy megakadályozza a rekvirálásokat, csak annyit tehet, hogy beszámol azokról a Legfelsőbb Tanácsnak. A bizottság munkálkodása - ami a románokat illeti - mind ez ideig gyakorlatilag semmi eredménnyel nem járt.

Ennélfogva a bizottságnak az a véleménye, hogy értelmetlen tovább tárgyalni a helyi román hatóságokkal, amelyek halogató taktikát követnek avval a nyilvánvaló céllal, hogy minden értéket, ami még Magyarországon maradt, megkaparintsanak, és amelyek folyamatosan megszegték ígéreteiket.

"C" MELLÉKLET

irat típusa: A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA A ROMÁN KORMÁNYNAK [112]

Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. augusztus 25.

A budapesti szövetséges katonai bizottság jelentései megállapították, hogy a román katonai hatóságok - mind a román kormány, mind annak párizsi képviselői által adott biztosítékok ellenére - folytatják Magyarország mindennemű anyagi javaktól való kifosztását.

A békekonferenciát ezek az értesülések igen kínos meglepetésként érték. A konferencia lázas türelmetlenséggel várja a román kormány válaszát a Legfelsőbb Tanács folyó hó 23-án elküldött táviratára,[113] amelyben megerősítette - korábban már több ízben kifejtett - végleges álláspontját. A békekonferencia szükségesnek tartja, hogy előre figyelmeztesse a román kormányt: ha a magyarországi román hatóságok eljárásában nem következik be teljes és azonnali változás, az Románia számára a legkomolyabb következményeket vonja maga után.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° Δ 234 Rés.



[1] Az iratot S. Pichon francia külügyminiszternek továbbították. Az iraton szereplő megjegyzés: A szerb, cseh-szlovák és román kormány által egy magyarországi beavatkozáshoz kért katonai biztosítékokra vonatkozó tájékoztatás.

[2] A kötetben nem közölt irat.

[3] A Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1918-1919. Budapest, 1999. (a továbbiakban FDI) című kötetben a 183. sz. alatt közölt irat.

[4] Az irathoz fűzött jegyzet: Megfejtési hiány. Valójában Ausztriáról van szó.

[5] Értelemszerűen: augusztus 1-jén. Téves értesülés.

[6] .A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[7] .A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[8] A FDI I. kötetében a 176. sz. alatt közölt irat; az "A" melléklet nem került elő.

[9] .A FDI I. kötetében a 151 sz. alatt közölt irat. A mellékletek nem kerültek elő.

[10] A FDI I. kötetében a 177. sz. alatt közölt irat.

[11] A távirat szövege nagyon hasonlít ahhoz, amelyet a magyar kormány küldött Nagykikindára De Lobit tábornoknak, anélkül, hogy azonos volna vele. Lásd Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932. Budapest 1995. (a továbbiakban DDFBC) II. kötetében a 2. sz. alatt közölt iratot.

[12] Június 1-jén semmit nem jelöltek ki. A 13-i jegyzékből a határozat június 11-én született.

[13] II. Miklós.

[14] Olvashatatlan számjegyek.

[15] A kötetben nem közölt irat.

[16] Az egyezmény 1919. július 25-én jött létre a szövetséges és társult hatalmak, valamint Magyarország között.

[17] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[18] A kötetben nem közölt irat.

[19] A kötetben nem közölt melléklet.

[20] A kötetben nem közölt melléklet.

[21] A kötetben nem közölt irat.

[22] A. Saint-Aulaire.

[23] Olvashatatlan szó (szavak).

[24] A kötetben nem közölt melléklet. A távirat szövegét lásd a lentebb, 7. sz. alatt közölt iratban.

[25] A kötetben nem közölt melléklet.

[26] Ezt a táviratot G. Clemenceau augusztus 6-án ("7.468 BS/3. Titkos." számmal) Franchet d'Esperey tábornoknak, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnokának is megküldte a következő megjegyzés kíséretében: "Először. - Augusztus 4-én a Legfelsõbb Tanács a román kormányhoz a következõ sürgönyt intézte. A távirat szövegét a cseh és a szerb kormány is megkapta. ...Másodszor. - Személyes tájékoztatására és válaszul augusztus 4-én kelt 361/2P-re közlöm: szövetséges tábornokokból összeállított, kísérettel ellátott bizottságot haladéktalanul Magyarországra küldünk. Stop. Francia képviselőül Graziani tábornokot jelöltük ki." Másolatot kapott S. Pichon, Foch marsall, Alby tábornok, a békekonferencia főtitkársága és a katonai elhárítás.

[27] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[28] A táviratot Budapestről E. Hoovernek, a párizsi amerikai segélyszervezetbe küldték.

[29] Erre vonatkozóan lásd a föntebb, 7. sz. alatt közölt iratot.

[30] A végleges szövegváltozatot lásd az irathoz csatolt "B" mellékletben.

[31] Eszerint 6-ot le kellett szerelni ahhoz, hogy hat maradjon? A belgrádi fegyverszünet szerint 6 gyaloghadosztályt (+2 lovas hadosztályt) engedélyeztek.

[32] Helyesebben: ellenőrizze; csak ez lehetett a feladata, mert a román hadsereget nem irányíthatta

[33] Valójában 13-án. Erre vonatkozóan lásd a FDI I. kötetében közölt 177. sz. iratot.

[34] Mivel békeszerződés még nincs, a tervezetre gondolhat, amely a fegyverszünethez képest csökkentést tartalmazott (2 hadosztály 35.000 fővel).

[35] Olvashatatlan szó.

[36] Olvashatatlan szavak.

[37] A kötetben nem közölt melléklet. A távirat szövegét lásd a lentebb, 9. sz. alatt közölt iratban.

[38] Valójában a bukaresti békéről van szó.

[39] A román ultimátum szövegét Gorton tábornok, Romanelli alezredes, Causey alezredes küldte augusztus 5-én Budapestről Párizsba. A távirat végén a következő megjegyzés olvasható: "Fönti föltételeket augusztus 5-én 6 órakor nyújtották át a magyar kormánynak és elfogadásukra csak augusztus 5-én 10 óráig hagytak időt. E föltételek elfogadása minden kétséget kizáróan a kormány bukását és az ország pusztulását okozná. aláírás: Grégory"

[40] Lásd a FDI I. kötetében a 9. sz. alatt közölt iratot.

[41] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[42] Lásd az irat I., II. és III. sz. mellékletét.

[44] A lentebb, 13. sz. alatt közölt irat.

[45] A. Saint-Aulaire.

[46] Holban tábornok.

[47] Lásd a II. sz. mellékletet.

[48] Valójában vezérőrnagy.

[49] Valójában vezérőrnagy.

[50] Schnetzer tábornokról van szó.

[51] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[52] Lásd az irat I., II. és III. sz. mellékletét.

[53] A lentebb, 13. sz. alatt közölt irat.

[54] Erre vonatkozóan lásd a föntebb, 8. sz. alatt közölt iratot.

[55] A föntebb 9. sz. alatt közölt irat.

[56] Erre vonatkozóan lásd a föntebb, 10. és 11. sz. alatt közölt iratot.

[57] Lásd a föntebb, 10. sz. alatt közölt irat "B" mellékletét.

[58] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[59] A föntebb 8. sz. alatt közölt irat.

[60] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[61] A kötetben nem közölt irat.

[62] A föntebb, 7., 11. és 13. sz. alatt közölt irat.

[63] Helyesen: bukaresti.

[64] A sürgönyt az Amerikai Távírószolgálat továbbította.

[65] Causey alezredes levelének végén a következő megjegyzés olvasható: A levél másolatát Herbert C. Hoovernek, az Európai Élelmezési Bizottság főigazgatójának közvetítésével eljuttattam a párizsi Legfelsőbb Haditanácsnak.

[66] A föntebb, 7. sz. alatt közölt irat.

[67] A 651. sz. távirat nincs az iratok között.

[68] A föntebb, 7., 11. és 13. sz. alatt közölt iratok.

[69] Megfejtési hiány.

[70] Megfejtési hiány.

[71] Megfejtési hiány.

[72] Megfejtési hiány

[73] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőjének Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[74] C. Diamandy.

[75] Hiányzó szavak.

[76] József főherceg.

[77] Az 1916. augusztus 17-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Románia által aláírt bukaresti szerződésben megállapított határvonalakról van szó.

[79] A föntebb, 8. sz. alatt közölt irat.

[80] A kötetben nem közölt irat.

[81] A központi hatalmak és Románia által 1918. május 8-án megkötött békeszerződésről van szó.

[82] A táviratot G. Clemenceau írta alá.

[83] A sürgöny az irat elején olvasható.

[84] A táviratot G. Clemenceau írta alá.

[85] A budapesti szövetséges katonai bizottság.

[86] A táviratot hasonlóképpen megküldték a bécsi (273. sz.), a bukaresti (669. sz.) és a prágai (353. sz.) francia követnek.

[87] A kötetben nem közölt irat.

[88] A föntebb, 7. és 9. sz. alatt közölt iratok.

[89] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[90] Olvashatatlan szó - valószínűleg "reakció".

[91] A föntebb, a 15. sz. alatt közölt irat "A" melléklete.

[92] Az irathoz fűzött jegyzet: Személyes beszélgetések a királlyal, Brătianuval és Prezan /Pressan/ tábornokkal.

[93] Az irathoz fűzött jegyzet: A főhadiszálláson, a Magyarországról visszatért vezérkari főnök környezetében Olaszország ellen hallatlanul erőteljes kifejezések hangzottak el.

[94] A kötetben nem közölt irat.

[95] A kötetben nem közölt irat. E tárgyban lásd a lentebb, 24. sz. alatt közölt irat "B" mellékletét.

[96] Megfejtési hiány.

[97] Megfejtési hiány.

[98] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[99] Budapesti Szövetséges Katonai Bizottság.

[100] Schnetzer tábornok.

[101] A táviratot S. Pichon írta alá.

[102] A Legfelsőbb Tanács 1920. augusztus 21-én tartott ülésén F. L. Polk kérte, hogy G. Clemenceau-nak címzett levelét "küldjék meg tanulmányozásra a Központi Jóvátételi Bizottság Szervező Tanácsához". A kérésnek eleget tettek. Levelének másolatát Polk a brit megbízottnak, A. J. Balfournak is elküldte a következő sorok kíséretében: "Kedves Balfour! Engedje meg, hogy önhöz is eljuttassam azon levelem másolatát, amelyet ma továbbítok Clemenceau úr részére, és amelyben beszámolok a román csapatok magyarországi viselkedéséről, arról, hogy továbbra is tömegestül és módszeresen ragadják el a magyarok javait. E kérdést fontosnak és sürgõsnek tartom, és úgy vélem, a küldöttségvezetõk tanácsának valamelyik közeli ülésén alkalom nyílik vizsgálatára. Kérem, fogadja... stb."

[103] A H.D. 35. sz. irat melléklete.

[104] A szövetséges és társult hatalmak, valamint Németország által 1918. november 11-én aláírt fegyverszüneti egyezményről van szó.

[105] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[106] A szövetséges és társult hatalmak, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia által 1918. november 3-án Padovában aláírt fegyverszüneti egyezményről van szó.

[107] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[108] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[109] A kötetben nem közölt melléklet.

[110] A föntebb, 27. sz. alatt közölt irat.

[111] József főhercegnek.

[112] A táviratot H. Cambon bukaresti francia ügyvivő közvetítésével továbbították. A táviratot G. Clemenceau írta alá.

[113] A föntebb, 27. sz. alatt közölt irat "A" melléklete.