Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 2. Trianon 1919.1920

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1920. június

1920. június

MILLERAND, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKE BETHLENNEK ÉS CSÁKYNAK, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJAINAK, VALAMINT HALMOSNAK

iratszám: 135

irat típusa: Szám nélküli irat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június.

Uraim!

Értesültem az opciós levelek átadásáról azon koncessziókat illetően, amelyeket a magyar kormány kész francia cégcsoportoknak nyújtani a magyar vasutak üzemeltetésére, valamint a budapesti kereskedelmi kikötő fölépítésére.[492]

Utalva félhivatalos megbeszéléseinkre, amelyek során alkalmuk nyílt arra, hogy kormányuk politikai és gazdasági nézeteiről engem tájékoztassanak, van szerencsém mellékelten megküldeni annak a jegyzéknek[493] a másolatát, amelyet a francia kormány budapesti főbiztosa[494] - megbízásunknak megfelelően - a magyar kormánynak átnyújt.

Ezen irat amellett, hogy tanúskodik a kormányomat vezérlő jóindulatról mindazon kérdésben, amelyekben az önök országa érdekelt, egyúttal azt az irányvonalat is kijelöli, amelyet a francia kormány Magyarországgal kapcsolatosan kész követni.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, f. 245.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 136

irat típusa: 55-56. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 2. 18 óra 36.

(Érkezett: június 3. 12 óra 15.)

A külügyminiszter[495] úgy tájékoztatott, hogy a közkézen forgó legújabb híresztelésekből ítélve tartani lehet attól, hogy a vasút kérdésében rövidesen interpelláció fog elhangzani. Kívánatosnak tartom tehát, hogy valamiképpen módot találjunk - méghozzá rövid határidőn belül - a túlzottan szigorú tartózkodás föladására, amely a Franciaországtól várt gazdasági ellenszolgáltatást és az abból következő francia-magyar közeledést illetően tapasztalható. Teleki gróf, akit legutóbb nem (hiányzó szó)[496] támogatni, ez idő tájt nem tanúsít kellő határozottságot, amit a várható támadások miatt érzett aggodalmával lehet magyarázni. Ezért - lehetőség szerint - nekünk kellene megkönnyítenünk feladatát, mégpedig olyan magatartást tanúsítva, amely alkalmat adna neki bizonyos, nyilvánosság előtt elhangzó nyilatkozatok megtételére.

A jelenleg jól tájékozott pénzügyi körökben már nagyfokú megelégedettség tapasztalható, és az a meggyőződés uralkodik, hogy franciabarát politikát kell folytatni. Ugyanakkor Anglia felől még nem vonultak el a felhők, és itt nagyon félnek London haragjától. Emiatt nyugtalankodik a külügyminiszter is, aki aggódva várja, miként fog cselekedni a brit főmegbízott,[497] akinek még nincs tudomása arról, hogy megtörtént az aláírás. Én mindig azt szoktam válaszolni, hogy a párizsi és a londoni kormány között mindenkor a legteljesebb egyetértés fog uralkodni, továbbá hogy országunk iránt minden kérdésben föltétlen bizalommal kell viseltetni.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, ff. 163-164.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK

iratszám: 137[498]

irat típusa: 259. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 2.

A Magyar Általános Hitelbankkal kapcsolatos párizsi tárgyalásokon Ullmann báró Kornfeld báróval képviselteti magát. Mivel utóbbinak nincs fölhatalmazása az ügylet lezárására, és mivel ezt még a 230. sz. táviratban továbbított jegyzékünk[499] átadását megelőzően meg kell ejteni, Ullmann báró - akit doktor Halmos táviratilag értesített - át fogja önnek adni a Magyar Általános Hitelbank igazgatótanácsának szabályszerűen kiállított meghatalmazását. Ez Kornfeld bárót olyan hatáskörrel ruházza föl, amely kötelezi a pénzintézetet.

Azonnal értesítsen, mihelyt kézhez kapta ezt az okmányt.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, f. 166.

A SCHNEIDER ÉS TSA, A BANQUE DE L'UNION PARISIENNE ÉS A BANQUE DE PARIS ET DES PAYS-BAS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 138[500]

irat típusa: Szám nélküli levél

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 5.

Miniszterelnök úr!

Az utóbbi időben - a külügyminisztérium kívánságának megfelelően - magyar személyiségekkel - akikkel a minisztérium volt szíves bennünket érintkezésbe hozni - tárgyalásokat folytattunk a magyar vasutak üzemeltetését célzó opcióval kapcsolatban.

E tárgyalások előrehaladásáról kimerítő tájékoztatással szolgáltunk a külügyminisztériumnak. Most, a megbeszélések befejeztével, vállalatcsoportunk - az ön hozzájárulásával - a magyar kormánytól egy melléklettel ellátott levelet kapott, amelynek másolatát ezúton továbbítjuk önhöz, és amely - ön is meggyőződhet róla - alapvető fontosságú részleteit tekintve megegyezik azon tervezettel, melyet jóváhagyásra kevéssel ezelőtt ön elé terjesztettünk.

E levél értelmében az opció esetleges gyakorlására hat hónapos határidő áll rendelkezésre.

Az opcióval való élés - ha megvalósul - avval a következménnyel jár, hogy egyrészt a Magyarország határain belül fekvő vasutakat, másrészt a jelenleg a magyar állam tulajdonában álló budapesti és diósgyőri üzemeket egy olyan társaság veszi át, amelynek létrehozására természetesen minden, a részvételre hajlandó francia iparvállalatot és pénzintézetet föl fogunk szólítani.

A külügyminisztérium több ízben jelezte, milyen nagy jelentőséget tulajdonít ennek az ügynek politikai szempontból.

Azon soha nem lankadó törekvés által vezérelve, hogy a Francia Köztársaság kormányát a leghatékonyabban segítsük céljai megvalósításában, olyan opciós helyzetet értünk el - amint arról föntiekben röviden beszámoltunk -, melyet mindenképpen ki kell egészíteni majd a részleteket tisztázó járulékos szerződésekkel, ezek ugyanis az idő rövidsége miatt nem készülhettek el, ám amely helyzet két szempontból is előnyös: nem követeli meg azonnali pénzügyi művelet végrehajtását, ami a dolgok jelenlegi állása szerint olyan hátrányokkal járhatna, amelyek jelentőségével nagyon is tisztában vagyunk, ugyanakkor a jövőre nézve nagyszabású politikai és gazdasági lehetőségeket biztosít Franciaországnak, arra az esetre, ha a kormányzat - alkalmasnak ítélve a pillanatot - megerősítené kívánságát ezek valóra váltására, amelynek során egyébként hatékony támogatására továbbra is szükség lesz.

Azon meggyőződéstől áthatva, hogy híven követtük a számunkra kijelölt irányvonalat, egyúttal önre hagyva annak gondját, hogy levelünk és mellékletei az érdekelt miniszterek - elsősorban a pénzügyminiszter úr - kezébe jussanak, kérjük Miniszterelnök urat, fogadja legmélyebb tiszteletünk kifejezését.[501]

HALMOS A SCHNEIDER ÉS TÁRSÁNAK, A BANQUE DE PARISET DES PAYS-BAS-NAK, A BANQUE DE L'UNION PARISIENNE-NEK,VALAMINT A JACQUES GUNZBURG ÉS TÁRSÁNAK

irat típusa: Szám nélküli irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 4.

Uraim!

Jelen levelemmel meg kívánom erősíteni azon ígéretemet, mely szerint rögtön Budapestre való visszatérésem után a magyar vasutak üzemeltetésére vonatkozó, 1920. május 29-én kelt opciólevelet[502] aláíró magyar miniszterekkel az alanti levelet fogom önöknek elküldetni:

"Uraim!

A magyar vasutak üzemeltetésére vonatkozó opciós levelünk folytatásaként, amelyet 1920. május 29-én megküldtünk önöknek, megerősítjük, hogy a frank kivitelével jelenleg együtt járó kellemetlenségek elhárítása érdekében megállapodás született arról, hogy a magyar kormány a koncessziós társaság részére Budapesten magyar koronában hitelszámlát nyit e társaság belföldi költségeinek fedezésére, valamint arról is, hogy e hitel frankban kifejezett ellenértéke Párizsban a magyar kormány rendelkezésére fog állni, franciaországi fölhasználás céljaira."

Fogadják, Uraim, nagyrabecsülésem kifejezését.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERANDFRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 139

irat típusa: 63. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 8. 13 óra 30

(Érkezett: június 9. 6 óra 25)

A brit kormányzat legutóbb jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, amelyben fölhívja a figyelmet arra, hogy a vasúti ügylet ellentétes (a) (béke)szerződés - nevezetesen a jóvátételi fejezet - előírásaival. Ezenkívül a jegyzék aziránt is érdeklődik, vajon tudott-e a magyar kormány arról, (hogy) Franciaország e tárgyban tájékoztatta volna szövetségeseit, és ismerte-e (azok) véleményét.

A külügyminiszter[503] válaszában kifejtette Hohlernek: nem hiszi, hogy e kérdéssel neki kellett volna foglalkoznia, hiszen az kizárólag Franciaországra tartozik.

Teleki gróffal közöltem, hogy (nagyon) bölcs választ adott, továbbá hogy a Francia Köztársaság kormányában teljességgel megbízhat, legyen szó bármiféle nehézség (elsimításáról).

Ennek kapcsán sürgetőleg szóvá tettem: szeretném mielőbb (kézhez kapni) a Nagyméltóságod 260. sz. táviratában[504] (hiányzó szó),[505] a kormányzó[506] által aláírt nyilatkozatot. A külügyminiszter elmondása szerint kérésünknek Horthy ellentengernagy jelentéktelen formai változtatással helyt adott, amelyre az alkotmány miatt van szükség, hozzátéve, hogy a szöveget - amelynek őrzési helye Párizs lesz - két napon belül eljuttatja hozzám.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, ff. 198-199.

FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZ- TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 140

irat típusa: 294. sz. irat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1920. június 9.

A jugo-szláv kormányzatot némiképp nyugtalanítja a magyarok magatartása. Valójában nem a magyarok esetleges katonai föllépésétől tart - legalábbis pillanatnyilag -, sokkal inkább a - szerinte várható - meg-megújuló alattomos támadásoktól, amelyek az idő előrehaladtával elcsigázzák és fölzaklatják majd a jugo-szláv közvéleményt. A Budapestről Belgrádba menesztett félhivatalos képviselő máris fölvette a háború előtti pöffeszkedő és dölyfös modort, és minduntalan beleártja magát a belpolitikai kérdésekbe. És amikor visszaküldik Párizsba, a békekonferenciára, újfent rohamra indul. Egyszóval napról napra növekedő gyanakvással tekintenek e féktelenkedő szomszédokra, akik csatakiáltásokat hallatva írják alá a békeszerződést.

Ami pedig a Magyarország lerohanására és megsemmisítésére vonatkozó terveket illeti, amelyeket a jugo-szlávok a cseh-szlovákokkal és a románokkal egyetértésben hajtanának végre - ahogyan azt Budapesten állítják (lásd a főbiztosunk[507] 42. sz. jelentését[508]) -, nos, ilyesmiről itt szó sincs, és a belgrádi kormánytól a szomszédok ellen indítandó támadás puszta gondolata is távol áll. Vajon nem inkább a háború alatt követett német módszerrel van dolgunk, amely abból állt, hogy az ellenséget vádolták olyan gazságokra való készülődéssel, amelyeket valójában saját maguk terveztek végrehajtani?

Ezenkívül a belgrádi kormányzatot a Habsburg-restauráció veszélye is nyugtalanítja, amellyel szemben a leghatározottabban föllép, méghozzá két okból, amelyek ismertek Nagyméltóságod előtt:

1. Az összes Habsburgot jellemző német szellemiség, amely alól - itteni vélekedés szerint - József főherceg és bajor hercegi családból származó felesége sem kivétel.

2. Az a minden Habsburgban meglevő ellenállhatatlan késztetés a megtorlás előkészítésére, valamint a háború előtti Magyarország, az Ezredéves Magyarország visszaállítására. Egy efféle megoldás veszélyét nyilvánvalóan senki nem vonhatja kétségbe, és egyébként ez sugalmazta a békekonferenciának a bölcs döntést, amelyet meghozott, és amelynek érvényben tartását Jugo-Szlávia a leghatározottabban követeli - még akkor is, ha arról nem Franciaország, hanem valamely más állam gondoskodik

A királyi kormányzathoz nemrégiben Jugo-Szlávia londoni barátaitól érkezett figyelmeztetés, amely fölszólítja: különösen a budapesti kormánytól óvakodjék, azoktól az ármánykodásoktól, mi több, gaztettektől, melyeket Jugo-Szlávia ellen készít elő. Ez az intelem csak még tovább fokozta a magyarok elleni elégedetlenséget.

Tudtommal Vesniæ a napokban fogadta Wodianer bárót, a magyar félhivatalos követet, aki kihallgatást kért tőle, és - korábbi szándékának megfelelően - közölte vele, hogy Jugo-Szlávia pontosan a jószomszédi kapcsolatok helyreállítását kívánja Magyarországgal, természetesen avval a kikötéssel, hogy Budapest jóhiszemű és minden hátsó gondolattól mentes hozzáállást tanúsít.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 46, ff. 195-197.

FÖLJEGYZÉS A BUDAPESTI KIKÖTŐVEL KAPCSOLATOSMUNKÁLATOKRÓL

iratszám: 141[509]

irat típusa: Szám nélküli följegyzés

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 9.

1. A budapesti kikötővel kapcsolatos munkálatok elvégzéséért két csoport áll versenyben egymással.

Az egyik csoport a francia Schneider és Tsa. A másik egy angol csoport, amelyet a londoni kormány minden erejével támogat, és attól sem riadt vissza, hogy nyíltan rendkívül erőteljes nyomást gyakoroljon a magyar kormányzatra annak érdekében, hogy a szóban forgó munkálatok kivitelezésével az ő állampolgárait bízzák meg: nos, ez a csoport már biztosra vette sikerét, amikor a francia-magyar tárgyalások megkezdődtek.

E pillanattól kezdve a helyzet gyökeresen megváltozott a francia csoport előnyére: a magyar kormány most késznek mutatkozik arra, hogy a budapesti kikötő, valamint a Duna- Tisza-csatorna munkálatait reábízza.

2. Kormányuk támogatásának köszönhetően az angolok eddig már opciót szereztek: a) A "Délnémet Dunagőzhajózási Társaság" néven ismert német vállalat részvénytőkéjének és kötvényeinek egészére. b) Az "Első Dunagőzhajózási Társaság" néven ismert osztrák vállalat részvénytőkéjének mintegy 30 százalékára. c) A "Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság" néven ismeretes magyar vállalat részvénytőkéjének mintegy 50 százalékára.

Ezek az opciók - amelyekkel egyébként, saját bevallásuk szerint, nemrégiben éltek - az angolok számára biztosítják az említett német, osztrák és magyar dunai hajózási társaságok hajóparkját.

3. A magyar vasútügylettel kapcsolatban a következőre kell fölhívni a figyelmet: nem arról van szó, hogy a magyar vasutakat eladnák egy francia vállalatcsoportnak, hanem csak arról, hogy az üzemeltetést engedik át meghatározott időtartamra.

Azonkívül az is előfordulhat, hogy egy opciót nem gyakorolnak. Márpedig a szóban lévővel kizárólag csak akkor lehet élni, ha a francia kormány az opció birtokosának a kellő időben megerősíti beleegyezését. Az opció hat hónapig érvényes.

Másfelől, ha a magyar kormány már megadta az opciót a francia csoportnak, akkor az - adott esetben - fölöttébb hasznos eszköz lehet arra, hogy egyéb területeken is szembeszálljunk az angol törekvésekkel.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, ff. 204-205.

A PÉCSI SZÉNBÁNYÁSZOK SZAKSZERVEZETE ÉS A PÉCSI ÁLTALÁNOS

iratszám: 142

SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG A PÁRIZSI LEGFELSŐBB TANÁCSHOZ[510]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1920. június 9. 20 óra 30

A békeszerződés értelmében a szerb csapatoknak ki kell vonulniuk városunkból, Pécsről. Miután ez megtörténik, mi, munkások és bányászok - ugyanúgy, mint eddig - ki leszünk szolgáltatva a magyar hadsereg üldöztetésének és terrorjának. Minden eddig kezükre került városnak ez lett a sorsa. Már értesültünk arról, hogy milyen mészárlásra készülnek azért, mert mi régóta szociáldemokrata szervezett munkások vagyunk. Kérjük a Legfelsőbb Tanácsot, tegye lehetővé tömeges kivándorlásunkat más bányákba, üzemekbe - még mielőtt ideérnek -, hogy ekképpen elejét vegyük üldöztetésünknek.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Yougoslavie vol 62, f. 206.

CSÁKY, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJA SCHNEIDERNEK,A BANQUE DE PARIS ET DES PAYS-BAS-NAK, A BANQUE DE L'UNIONPARISIENNE-NEK ÉS A JACQUES GUNZBURG ÉS TÁRSÁNAK

iratszám: 143

irat típusa: Szám nélküli irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 11.

Tisztelt uraim!

Van szerencsém mellékelten megküldeni azt az 1920. május 29-én kelt levelet,[511] amelyben kormányom a magyar állam nevében önöknek opciót ad a magyar vasutak üzemeltetésére. A magyar alkotmány - az 1897. évi XX. törvény rendelkezéseinek értelmében - a kormánynak előírja, hogy minden ilyen jellegű koncessziót parlamenti megerősítésnek kell alávetni.

Ennek megfelelően kormányom avval bízott meg, hozzam az önök tudomására, hogy amint élnek a szóban forgó opcióval, amely önöknek biztosítja a magyar vasutak bérleti jogát, a maga részéről kötelezi magát arra, hogy a végleges szerződést az országgyűlésben bemutatja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a szükséges jóváhagyást megszerezze.

Egyben megragadom az alkalmat, hogy az opciólevelemben föltüntetett - a magyar vasúti hálózat hosszúságára, hasonlóképpen a magyar államvasutak tulajdonát képező gördülőanyagra vonatkozó - adatokat pontosabb számokkal helyesbítsem.

A helyreigazított adatoknak megfelelően a magyar állam mintegy 6994 kilométer hosszú vasúti hálózat fölött rendelkezik, amelyből 3071 kilométernyi vonal az állam, míg 3923 kilométer magántársaságok tulajdonában áll.

A magyar államvasutak nagyjából a következő gördülőanyag fölött rendelkezik:

1753 mozdony és

2489 személykocsi, amelyek mind az államvasutak tulajdonát képezik;

47 596 teherkocsi, amelyből

20 819 az államvasutak tulajdonában van, míg a többi különböző magántársaságok, valamint külföldi vasúttársaságok tulajdonát képezi.

Kérem, fogadják stb.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, ff. 233-234.

FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 144[512]

irat típusa: 296. sz. irat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1920. június 11.

Február 3-án (44. sz. irat)[513] és március 5-én (100. sz. irat)[514] már volt szerencsém beszámolni Nagyméltóságodnak a Bukarest és Belgrád közötti közeledési kísérletekről. Kétségtelen, hogy Románia és Jugo-Szlávia hivatalosan szövetségesek, ám azért mégiscsak igaz, hogy a szakadék, amely a fegyverszünet óta, a bánsági ügy, illetve Brătianu /Bratiano/ hajthatatlansága következtében közöttük tátong, fölöttébb bosszantó helyzetet teremtett, amelyet mindenféleképpen szükséges orvosolni.

Már említettem Nagyméltóságodnak, hogy erre a belgrádi román követ, Langa Rascanu milyen nagy elszántsággal törekedett, valamint arról is, hogy a magam részéről hogyan segítettem őt személyesen, hogyan láttam el bizonyos kérdésekben tanácsaimmal. Az enyhülés jelei egy idő óta határozottan észlelhetők.

Langa Rascanu a legutóbb elérte, hogy külügyminisztériuma a következőképpen megfogalmazott üzenetet juttassa el általa Vesniænek, akit Zamfirescu /Zamiresco/ személyesen ismer:

"Kérem, adja át a nagyméltóságú Vesniæ úrnak római kollégája és barátja - aki jelenleg Románia külügyeit irányítja - legőszintébb szerencsekívánatait.

Remélem, hogy kiváló múltbeli személyes kapcsolataink hozzásegítenek ahhoz, hogy az országainkat összekötő baráti szálakat megerősítsük. (Aláírás: Zamfirescu.)"

Román kollégám fölkereste Vesniæet, és találkozójukat követően a hírügynökség a következő levelet tette közzé:

"A mai napon Langa Rascanu román követ fölkereste a miniszterelnököt, és látogatása alkalmával - eleget téve minisztere, Zamfirescu /Zampiresco/ utasításának - elmondta: a külügyi tárca vezetőjét a legteljesebb megelégedettség tölti el amiatt, hogy Vesniæ látja el a miniszterelnöki feladatokat. Zamfirescu abbeli reményének is hangot adott, hogy a közötte és Vesniæ között fönnálló régi baráti kapcsolatok kedvezően fogják befolyásolni a két királyságot összekötő baráti kapcsolatok (sic) további fejlődését és megerősödését.

A miniszterelnök őszinte köszönetet mondott a román követnek föntiek közléséért, és arra kérte, biztosítsa arról Románia külügyminiszterét, hogy teljes mértékben osztozik reményeiben. Vesniæ egyúttal kijelentette Langa Rascanunak, utasítani fogja bukaresti ügyvivőnket, hogy a nevében mondjon köszönetet Zamfirescunak baráti érzései kinyilvánításáért."

Langa Rascanu és jómagam már hosszabb ideje kerestünk egy olyan alkalmat, amely lehetőséget kínál a szerb-horvát-szlovén és a román miniszterek közötti találkozóra, és most rá is találtunk: ez a prágai Sokol-ünnepség, amelyre mindkét kormány képviselője meghívást kapott.

Erről késedelem nélkül beszámoltam Vesniænek, aki először a cseh-szlovák kormány közbenjárására gyanakodott, és azt válaszolta, hogy a belgrádi és bukaresti kormányzat Prága gyámkodása nélkül is képes egyetértésre jutni. Amikor biztosítottam, hogy nem erről van szó, akkor a következőket mondta: "Ha ön rendezte el a dolgot, úgy mindjárt más: örömmel elfogadjuk a meghívást. Ha a román kormány elküldi minisztereit Prágába, mi is hasonló számú minisztert menesztünk a szerb-horvát-szlovén királyi kormány nevében." Erről azon nyomban tájékoztattam Langa Rascanut, aki minden bizonnyal táviratilag értesítette Bukarestet.

Prágai képviselőnket mindenesetre fölvilágosíthatjuk a helyzet állásáról, hogy alkalomadtán összehívhassa a francia követségen a szerb-horvát-szlovén és a román államminisztereket, mintegy kényszerítve őket ekképpen, hogy bizalmas légkörben találkozzanak egymással. Ezáltal nagyban elő fogja segíteni a balkáni helyzet enyhülését, amelynek alapja a Jugo-Szlávia és Románia közötti megegyezés. Úgy látom, a körülmények most kedvezőek. Ha ez az első közeledési kísérlet eredménnyel zárul, sort keríthetünk a következőre is, mihelyt Averescu /Averesco/ és Take Ionescu /Jonesko/ megalakítják kormányukat.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 46, f. 227.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK

iratszám: 145

irat típusa: Szám nélküli távirat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 12. (Továbbították június 16-án)

Úgy vélem, helyesebb, ha a magyar kormánynak szánt - a gazdasági tárgyalások végleges lezárásával időszerűvé váló - írásos nyilatkozatunkat ön fogja átnyújtani. [515]

A következőképpen megfogalmazott levelet küldje el tehát majd a külügyminiszternek:1

"Van szerencsén tájékoztatni Nagyméltóságodat, fölhatalmazást kaptam arra, hogy a következõ nyilatkozatot tegyem önnek: ......."

A nyilatkozaton - amelynek szövege ismert ön előtt - két[516] helyen változtattunk:. a második bekezdésben: a "békeszerződés általános rendszere" szavak után hozzáteendő: "és a fönt nevezett szerződés kísérőlevelével összhangban"; 2. a második bekezdés végén "a külön kisebbségi szerződés rendelkezésének megfelelően" helyett "a különszerződések" olvasandó, mivel több is van belőlük; az utolsó bekezdés is más lett, hiszen a nyilatkozat követi a békeszerződés aláírását.

A félreértések elkerülése érdekében a következő távirattal a teljes szöveget elküldöm.[517]

Magától értetődik, hogy ezt az iratot csak külön utasításra adja majd át, amelyet megfelelő időben meg fog kapni.

Egyébiránt azt állapítottam meg, hogy Horthy ellentengernagy levelében (az ön 66. sz. távirata[518]) a következő kitétel olvasható: "a magyar kormány megbízottai a minisztérium főtitkárának[519] a békeszerződés bizonyos igazságtalanságainak jóvátételét célzó munkatervet nyújtottak át, amely munkaterv megvalósítása Franciaország támogatásával történik majd."

Ügyelni kell arra, hogy e tekintetben semmilyen kétértelműség se álljon fönn. A külügyi főtitkár valóban megkapta a szóban forgó magyar követeléseket, azonban hangsúlyozta, hogy csak egyszerű tájékoztatás címén veszi tudomásul és avval a fönntartással, hogy ezt illetően ne legyen semmiféle tévedés. Azon föltételek, amelyekkel a francia kormány - a két fél kölcsönös megelégedésére - hajlandó segítséget nyújtani az etnikai vagy gazdasági igazságtalanságok jóvátételére - amint arról egyébként a szövetséges és társult hatalmak a magyar békeküldöttség észrevételeire adott válaszukban már rendelkeztek -, abban a nyilatkozatban vannak fölsorolva, amelyet ön át fog adni, és kizárólag abban. Lekötelezne, ha erre szóban és írásban is fölhívná Teleki gróf figyelmét. Folytatása következik.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 146

irat típusa: 81. sz. irat. Bizalmas

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 13. (Érkezett: június 17.)

Nagyméltóságod 276. sz., június 10-én kelt táviratában[520] ismételten tájékoztatott arról, hogy a félhivatalos nyilatkozatot[521] - amelyet május 18-án a kormányzó[522] előtt fölolvastam[523] - a Francia Köztársaság kormánya hivatalosan csak a magyar Hitelbank ügyének lezárását követően adja át.

A minisztérium 259. sz., június 2-án kelt táviratának[524] vétele után fölkerestem a külügyminisztert,[525] majd Ullmann báróval folytattam megbeszélést, amelynek során fölhívtam figyelmét erre a legutolsó percben támadt nehézségre.

Először Teleki gróffal csak némi nehézség árán tudtam megértetni a Hitelbank-ügy teljes jelentőségét. Ezt az ügyletet - fejtette ki - doktor Halmos legutóbbi utazása alkalmával inkább csak másodrendűként kezelték, és a magyar kormány a maga részéről mindig is mellékes dolognak tekintette.

Akármit tartsunk is ez utóbbi kijelentések felől, az kétségtelen, hogy a levelek tömkelegébe belefáradt Teleki grófnál evvel az üggyel kapcsolatban bizonyosfajta makacs önáltatást fedeztem föl arra nézve, hogy valóban szükséges-e ezt az utolsó akadályt leküzdeni. Mintha hirtelen támadt közönyt vettem volna észre rajta e hosszadalmas tárgyalássorozat végső kimenetelét illetően, mintha a jövőbeni felelősségének már puszta gondolatától elcsigázva a sorsra igyekezett volna hárítani a legvégső döntést egy kissé vakmerőre sikerült mű romba döntése vagy megkoronázása felől.

A mindenekelőtt saját magának - akár még megengedhetetlen eszközök bevetésével is - fedezéket kereső üzletemberre jellemző ellenállásával Ullmann báró kétségtelenül nagyobb jellemszilárdságról tett tanúbizonyságot, mivel még annak elutasításával is, hogy Kornfeldnek korlátlan meghatalmazást adjon - amint azt kérték tőle - azt kockáztatja, hogy elgáncsol egy vállalkozást, amelytől alkalmasint hazájának boldogulása függ.

Végeredményben a dolgok a következőképpen állnak: amikor a kormányzó által fedezett budapesti kormány a nagy jelentőségű opciós levelekhez szükséges összes aláírást megadta, amikor úgy látszott, minden egy - Ullmann báró által elküldendő - egyszerű távirattól függ, az utolsó pillanatban éppen a magyar kormány volt az, amely fortélyos színleléssel megtagadta egy pénzintézettől a mindent eldöntő bátorítást, abban a be nem vallott reményben, hogy egy harmadik fél magatartása miatt talán az egész ügy újra kérdésessé válik, és ekképpen a rá háruló felelősség súlya is mérséklődik.

Egyetlen más példával sem lehetne jobban érzékeltetni, mennyire ingatag alapokon nyugszik a budapesti politizálás. Gyönge kezű kormányzás az egész vonalon, úgy a bel-, mint a külügyek vitelében, pipogyaság a fehér tisztekkel szemben, kételkedő magatartás a legjobb eredményekkel kecsegtető megoldások iránt, és mindez a nem kellőképpen tájékoztatott közvéleménytől meg a csapnivalóan rossz sajtótól való félelem miatt: nos ezek a jelenlegi magyar politika jellemzői. És a jövőben vajon mire számíthatunk?

Doktor Halmos tájékoztatása szerint a miniszterek végül elszánták magukat, hogy a Hitelbanknak fedezetet nyújtsanak. Evvel kapcsolatban értesítést várok, amely reményeim szerint hamarosan megérkezik. Doktor Halmost nem lehet eléggé dicsérni, sőt csodálni azért a módért, amellyel mozgásba tudja hozni Magyarországon az embereket és a dolgokat, ő, az egyszerű üzletember, aki egyedüli eszközével - fondorlattal - képes arra, hogy úgyszólván betörjön a minisztertanács üléseire, a kormánnyal pedig kényére-kedvére bánik, és avval dicsekszik, hogy a kormányzó tudtán kívül egy másik megalakítását készíti elő. Doktor Halmost, aki egy személyben kedélyes fickó és félelmetes alak, errefelé nemigen kedvelik; mindenki elővigyázattal közelít hozzá, és csaknem biztosan kijár neki egy hely a nagy színjáték hősei között.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 58, ff. 241-244.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 147

irat típusa: 85. sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 17. (Érkezett: június 24.)

Már több ízben volt szerencsém fölhívni a minisztérium figyelmét arra, hogy szerintem milyen fontos volna a budapesti kormány néhány kívánságának mielőbb eleget tenni annak érdekében, hogy a szándékunk szerint ebben az országban elvégzendő munka befejezését előmozdítsuk. Az erre irányuló igényt egyébként - több vagy kevesebb nyíltsággal - már kinyilvánították előttem. Legutóbb a külügyminiszter[526] doktor Halmos közvetítésével hozta tudomásomra a magyar kormány több, igen határozott kívánságát, amelyeket ezennel jóindulatú megfontolásra tisztelettel Nagyméltóságod elé tárok.

1. A hadsereg

Ez idő szerint a magyar hadsereg állományát önkéntesekből toborozzák, akik magas zsoldot kapnak. Ebben az országban, ahol a népesség túlnyomó része a mezőgazdaságból él, és ahol a paraszt - akár kisbirtokos, akár cseléd - korántsem nevezhető szerencsétlennek, ezért aztán általában nem a legjobbak állnak katonának, ami a csapatok szellemének romlását vonja maga után. Erre való tekintettel a magyar kormány a francia kormány támogatását kéri ahhoz, hogy Magyarországnak engedélyezzék a kötelező katonai szolgálat bevezetését, egyébiránt anélkül, hogy a hadsereg békeszerződésben meghatározott létszámának bármiképpen való megemelésére sor kerülne. Ily módon a katonai hatóságoknak módjuk nyílna arra, hogy a hadsereg szellemét kellőképpen biztosító embereket választhassanak ki. Ennek eredményeképpen - amint Teleki gróf állítja - a ma sajnálatosan előforduló túlkapások tetemes része önmagától megszűnne, mert a hivatásos bűnözők nem bújhatnának meg az egyenruha védelmében.

Egyedül Nagyméltóságod képes megítélni, hogy egy ilyen indítványra miféle választ lehet adni. Én a magam részéről úgy látom, ha a magyar kérés csak azt eredményezi, hogy az újoncozás a belső rend fönntartására való tekintettel előnyösen megváltozik, akkor semmilyen - valóban megalapozott - érvet nem hozhatunk föl ellene. A kérdés lényegét elsősorban a hadsereg létszáma alkotja. Ez pedig mindenekelőtt a magyar alakulatok ellenőrzésénél alkalmazott módszernek és az éber figyelemnek a függvénye.

2. A nyugati megyék

Kényes kérdéshez érkeztünk, hiszen a nyugati megyéket Magyarországnak ki kell ürítenie. Mégis bátorkodom jelezni a minisztériumnak: még ha a határmegállapító bizottságok semmiféle módosítást sem eszközölnek a békeszerződésnek ezt a vidéket Ausztriának rendelő cikkelyén, véleményem szerint nagyon hasznos volna, ha Magyarország nem veszítene el már most minden reményt arra, hogy megőrizhet olyan területeket, amelyeknek elidegenítése legalább olyan mértékben érinti büszkeségét, mint gazdasági életét. Ez olyan kérdés, amelynek fontosságára nem tudom eléggé fölhívni a minisztérium figyelmét.

3. A szerbek és a románok által még megszállt magyar területek

Magyarország követeli ezen területek mielőbbi átadását. Igazat szólva, itt is jogi ellenvetésektől tartok, ha fölidézem azokat a kikötéseket, amelyekről a legutóbb alkalmam nyílt a tábornokokkal beszélgetést folytatni. Valóban, a szövetségeseinknek megszabott határidők megfosztanak bennünket attól a lehetőségtől, hogy az általuk megszállt területek haladéktalan kiürítésére kényszerítsük őket. Így tehát a legteljesebb fönntartással kell élnem, amikor a minisztériumot egy olyan kérdésről tájékoztatom, amelynek tárgyában már június 13-án kelt, 80. sz. levelemet[527] is írtam.

Mindamellett a kikötések, melyekre föntebb céloztam, nem tartják vissza attól a tábornokokat - akikhez hetente egy alkalommal a szövetséges megbízottak is csatlakoznak -, hogy ne szemléljék nyugtalansággal azt, ami a szerbek által még megszállás alatt tartott magyar területeken történik. Korábbi leveleimben már említést tettem a jugo-szlávok által végrehajtott önkényes és gátlástalan rekvirálásokról, amelyek az egész vidéket végső pusztulásba döntik. Egyébként a külügyminisztériumból újabb panaszlevél érkezett a következők tárgyában: 1. a magyar vasutak 2000 - a megszállt területekről származó - alkalmazottjának minden indok nélkül való elbocsátása; 2. Bács-Bodrog megye erőszakos betelepítése szerb, bosnyák és albán parasztokkal a magyar parasztok sérelmére. E tényeket csupán emlékeztetőül sorolom föl. Ismételten arról tesznek tanúbizonyságot, hogy bármennyire jóindulattal viseltetünk is a szerbek iránt, akik a mi ügyünkért harcoltak, a belgrádi kormány nem mindig a kellő bánásmódban részesíti a magyarokat. A területnek a megszabott határidő előtti kiürítése - ha erre lehetőség nyílik - itt természetesen nagy örömet okozna. Erről - tudomás és miheztartás végett - saját érdekünkben kötelességem Nagyméltóságodat tájékoztatni, hiszen a jelen esetben egyrészt arról van szó, hogy fölöslegesen ne taszítsuk szegénységbe Magyarországot, másrészt pedig arról, hogy szomszédaira gyakorolt befolyásunk minden nyomatékát és erejét nyilvánvalóvá tegyük. Mindenesetre úgy látom, nem szabad azt a látszatot keltenünk, mintha semmi érdeklődést nem mutatnánk a dolgok ilyen sajnálatos állapota iránt. Az bizonyos, hogy minden, Belgrádban tett közvetítő lépésünket Budapesten üdvözölni fogják.

4. A kisebbségek védelme

Teleki gróf mindenképpen szükségesnek tartja, hogy a kisebbségek védelmének kérdése mielőbb tüzetes vizsgálat tárgyát képezze. Mivel ez a pont abban a nyilatkozatban is szerepelt, amelynek május 18-án történt fölolvasására[528] Magyarország kormányzója[529] előtt fölhatalmazást kaptam, nincs kétségem afelől, hogy a kérdéssel Nagyméltóságod már foglalkozik. Ezért tehát csak a rend kedvéért említem, hozzátéve, hogy a magyar közvélemény igen nagy fontosságot tulajdonít neki.

5. A Duna Bizottság főtitkárságának Budapestre helyezése

Amikor a magyar kormány abbeli kívánságát tolmácsolom a külügyminisztériumnak, hogy Budapesten állítsák föl a Duna Bizottság főtitkárságát, fogalmam sincs róla, hogy a szövetséges hatalmak milyen megoldásra jutottak ebben a kérdésben, ám nyilvánvaló módon Magyarországnak nagyon fontos volna, hogy ezen kérésének helyt adjanak. A kívánság teljesítése egyfajta hivatalos elismerését jelentené annak a jelentős szerepnek, amelyet Budapest a dunai hajózás központjaként betölt. Való igaz, hogy a várost földrajzi elhelyezkedése is erre a feladatra szánja. Akárhogy áll is a dolog, úgy vélem, jelenleg folytatott közép-európai politikánkból kifolyólag nekünk is előnyünkre válik, ha a magyar kormány ezen kérését teljesítjük.

Ezennel befejezem a követelések előadását, amelyeknek Nagyméltóságod elé való terjesztésére fölkértek. Ajánlom őket jóindulatú figyelmébe, és hálás volnék, ha beszámolna arról, hogyan fogadta őket.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 5-10.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 148

irat típusa: 88. sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 19.

A jelenlegi külügyminiszter,[530] akinek becses közreműködése folytán a magyar kormány végül aláírta a Creusot konzorciumnak szóló opcióleveleket, pillanatnyilag - legalábbis úgy látszik - meglehetősen kellemetlen politikai helyzetbe került. Ennek pedig két oka is van:

1. A vasúti ügylet lassanként ismertté válik a közvélemény előtt. Az igazat megvallva, elég gyorsan kiszivárgott, mégpedig a bankárok, illetve maguk a kormánytagok által tanácsadóként beavatott számos jelentéktelen mellékszereplő révén. De először a nagy többség nem fogta föl, hogy valójában miről is van szó. Most már tudja vagy legalábbis tudni véli. Ezért aztán tegnap Budapesten tiltakozó gyűlést tartottak, a sajtóban pedig az ügyet ellenző cikkek jelentek meg. Egyébiránt Herrmann Miksa /Max Hermann/ képviselő az előző napon ugyanebben a tárgyban interpellációt intézett Teleki grófhoz az országgyűlésben, anélkül azonban, hogy a kérdés lényegét érintette volna. Többek között azt vetette a szemére, hogy a külföldi kormányoknál semmit sem tudott elérni a cseheknek, jugo-szlávoknak és románoknak átengedett területeken üldöztetést szenvedő magyar állampolgárok védelmében.

Ebből az első összecsapásból a külügyminiszter elég ügyesen kivágta magát. Bírálóit nagy önuralommal - mint korábban többször - most is arra szólította föl, hogy ha tudják, csinálják jobban, mint ő, aki úgy kénytelen ténykedni, hogy nem bírja teljes bizalmukat. Másrészről fölhívta a figyelmet arra, hogy műveltségből és törvényességből Magyarországnak kell elsőként példát mutatnia, amire egy bizonyos katonai párt túlkapásai sajnálatos módon nem szolgálnak bizonyságul. Ez a támadás szép sikerrel járt, tekintve, hogy az országgyűlés, ugyanúgy, mint a kormány, ellene van a terrorista jellegű üzelmeknek. Teleki gróf helyzetét valójában nem a külügyek vitelének módja rendítette meg, hanem inkább a belpolitikában tanúsított magatartása.

2. Ezennel rátérek arra az igazi okra, amely miatt a külügyminiszternek jelenleg némi nehézsége támadt. Nem kívánok fölöslegesen az ármánykodások részleteiről beszámolni, amelyek beható ismeretét szövevényes mivoltuk amúgy is lehetetlenné teszi, azonban úgy tudom, Teleki grófot avval vádolják, hogy korábbi pártja (a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) ellen lépett föl annak az új vegyes kormánypártnak a létrehozása érdekében (lásd április 23-án kelt, 20. sz. levelemet), amelyet okvetlenül szükségesnek tart a hatalom valamelyes megszilárdításához, a parlamenti csatározásokat Budapesten mindenkor jellemző személyes jelleg csökkentéséhez, valamint a kormányprogramban foglaltak megerősítéséhez. Pedig Teleki gróf elgondolása helyes volt. Lehet, hogy bölcsebben cselekedett volna, ha lemond minden belpolitikai jellegű kezdeményezésről akkor, amikor minisztériumát nagy leleménnyel az összes párttól függetlenítette. Bárhogy legyen is, az eredmény nem maradt el: a külügyminiszternek azért, hogy tisztét megőrizhesse, meg kell küzdenie egy bizonyos, ellene irányuló áramlattal. Vajon lesz-e ehhez elegendő bátorsága?

Tegnap, Párizsba való elutazása előtt doktor Halmos azt állította nekem, Teleki gróf föltett szándéka, hogy a következő kormányban is részt vesz, ha a mostani - meglehet, nagyon közeli - bukása javíthatatlan gyöngesége következtében bekövetkezik. E kilátásoknak mi csak örülhetünk, és ezen érzéseimet doktor Halmossal is megosztottam, aki az utóbbi időben nyíltan kimutatta a külügyminiszterrel szemben érzett visszatetszését annak az opciólevelek ügyében a legutolsó pillanatban tanúsított bátortalansága miatt.

Bevallom, minden rokonszenvem ellenére, amelyet Teleki iránt mindenre nyitott szelleme és természetéből adódó nyíltszívűsége okán érzek, a határozottságot illetően az utóbbi hetekben nekem is kiábrándultságot okozott. Kétségkívül megállapítható, hogy a külügyminiszter hajlamos arra, hogy a legkisebb fuvallat megingassa, amivel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy képes volna árulásra, csak azt, hogy előszeretettel változtatja meg a véleményét olyasmiről, amit nem tekint egészen véglegesnek, és egykettőre visszakozik, ha egy napon úgy érzi, túlságosan messzire ment. Ezért aztán - örüljünk bármennyire annak, hogy továbbra is övé a külügyminiszteri tárca, hiszen lényegében velünk egyetértésben ő jelölte ki Magyarország új politikai irányvonalát - a hatalomban való maradása egy idő múlva talán már nem lesz számunkra nélkülözhetetlen, ha ő maga is úgy gondolja, kímélnie kell magát, és valamelyik barátjában majd olyan utódra lel, akinek nézetei az övéivel megegyeznek, ám lelke nem ennyire állhatatlan.

Egyelőre még érdekünkben áll, hogy támogassuk. Egyébként úgy látszik, hogy a kormány helyzete a mai napon valamelyest erősödött.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 46, ff. 206-210.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 149

irat típusa: 90. sz. irat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 20.

Június 11-én kelt, 77. sz. levelemben[531] már volt szerencsém a minisztériumnak beszámolni arról, hogy a kormányzó[532] beleegyezését adta a Creusot konzorciummal kötendő gazdasági ügylethez. Ekképpen Nagyméltóságod már ismeri, milyen eljárást követtünk a lebonyolításnál egyrészt annak érdekében, hogy teljesüljön a francia kormány oly magától értetődő kérése, másrészt avégett, hogy a magyar alkotmány ne sérüljön.

Mellékelten - 64. sz., június 10-én kelt táviratom[533] folytatásaként és ellenőrzés céljából - a következőket küldöm a minisztériumnak:

1. a külügyminiszter[534] levelének[535] másolatát, amellyel elküldte nekem azt a levelet,[536] melyet ő maga kapott a királyság kormányzójától[537];

2. annak a magyar szövegnek[538] a magyar hatóságok által hitelesnek elismert másodpéldányát, amelyet Horthy ellentengernagy Teleki grófnak küldött.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 19-20.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERFOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK

iratszám: 150[539]

irat típusa: 297. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 22. 11 óra 50

A francia csoport megkapta az opciókat.

Következésképp átnyújthatja a külügyminiszternek[540] a nyilatkozatot, amelyre 284. sz. táviratomban[541] hivatkoztam. Kérem, hogy a harmadik szakaszhoz, az "igazságtalanság jóvátételére" szavak elé írja be a "valamely gazdasági vagy etnikai" szavakat.

Ezennel köszönetet mondok az ezekben a tárgyalásokban való közreműködéséért.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, f. 34.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA NAGYKÖVETEKNEK, KÖVETEKNEK ÉS ÜGYVIVŐKNEK

iratszám: 151[542]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 22.

Londonnak, Rómának, Washingtonnak, Brüsszelnek, Berlinnek, Lisszabonnak, Athénnek, Hágának, Stockholmnak, Budapestnek /Budapesth/, Koppenhágának, Krisztiániának: bécsi, varsói, bukaresti, prágai, belgrádi és szófiai képviselőnkhöz a következő táviratot intéztem:

Mindenkinek: A francia kormány pártfogásával korábban gazdasági tárgyalások kezdődtek a magyar kormány és egy jelentős francia vállalatcsoport között, amelyet a Csehországban, Sziléziában, valamint Lengyelországban a Škoda-műveket, a katowicei, tescheni, a huta-bankowai stb. üzemek fölött már rendelkező Creusot hozott létre.

A tárgyalások ezennel sikeresen befejeződtek. A francia vállalatcsoport opciót kapott a magyar államvasutak üzemeltetésére, a budapesti /Budapesth/ kereskedelmi és ipari kikötővel kapcsolatos munkálatokra, a Duna szabályozására és hajózhatóvá tételére, vízművek megépítésére, egy kikötő létesítésére a Csepel-szigeten és végül a Duna-Tiszacsatorna megépítésére. Ezenkívül opciót kapott a mintegy 230 magyar iparvállalatot ellenőrző Magyar Általános Hitelbank jelentős részvénycsomagjára.

Ez a gazdasági ügylet megfelel a francia kormány által követett politikának.

A francia kormány - amely avval a szándékkal vett részt a békekonferencia munkálataiban, hogy a korábban a Habsburgok uralma alatt élő összes nemzetiségnek visszaadja politikai függetlenségét és egységét - úgy ítéli meg, hogy az elmúlt válságból kikerülő, a nemzeti elfogultságuktól immár megszabadult és szabadságukat visszanyert különböző államoknak gazdaságuk fejlesztésére kellene törekedniük, beszüntetve az ezentúl minden okot nélkülöző ellenségeskedést, annak érdekében, hogy a közös érdekek alapján egymás között békés kapcsolatokat építhessenek ki.

Történelmük során kialakult évszázados szokásaikból adódóan Közép-Európa népei természettől fogva különösen erős érdekközösségre vannak rászorítva. Amint egyikük elszigetelődik és gazdaságilag tönkremegy, puszta léte kerül veszélybe, és máris avval próbálkozik, hogy politikai szövetségeseket fölkutatva szomszédjai ellen forduljon, fenyegetve evvel az általános békét. Franciaország ezt megértette: ezért tartotta szükségesnek, hogy segítse Magyarország gazdasági talpra állását, amint teszi azt Ausztriával is.

Ennek a támogatásnak az ígérete kétségkívül nagy súllyal esett a latba a magyar kormány abbeli döntésénél, hogy aláírja a békeszerződést. A magyarok belátták, hogy Franciaország - amelyet Közép-Európában sem területi törekvések, sem különösebb politikai érdekek, sem a hatalomszerzés és a politikai cselszövés legcsekélyebb gondolata nem ösztökél - a most megkötött egyezményben csak még egy okkal többet fog találni arra, hogy az enyhülés érdekében közbenjárjon anélkül, hogy szövetségesei érdekeit bármiben is kockára tenné.

A francia kormány magatartása - amelyet a volt Osztrák-Magyar Monarchia egymással szomszédos államai tekintetében kíván őszintén tanúsítani - egyértelmű megfogalmazást nyert abban a nyilatkozatban, amelynek a magyar kormány részére történő átadására fölhatalmaztam a budapesti francia megbízottat, és amelynek szövegét a következő távirattal[543] továbbítom.

Bizonyára tisztában vannak avval, hogy a Duna-völgyi gazdasági élet föltámasztásának legfőbb akadályát éppen Magyarország szembeszállása vagy erőtlensége jelenthette volna. A francia gazdasági beavatkozás új életet önt az országba, és elősegíti a mihamarabbi visszatérést a szokványos kapcsolatokhoz, amelyet maguk Magyarország szomszédai is olyannyira kívánnak a közös jólét megvalósítása érdekében. Ezen cél elérésének kisebb szövetségeseink minden bizonnyal újabb biztosítékára fognak lelni Franciaország részvételében, hiszen Párizs - jelentős ipari vállalkozásokban való közreműködésével - már eddig is gazdasági kapcsolatokat épített ki velük, melyeknek további erősítésén föltett szándéka munkálkodni.

Kérem önöket, a lehető legrövidebb határidőn belül tájékoztassák a szóban forgó tárgyalásokról azt a kormányt - szükség esetén alkalmat teremtve erre -, amelyhez megbízólevelük szól, fönti útmutatás alapján megvilágítva számára a megbeszélések irányát és jelentőségét.

Nem kételkedem abban, hogy az illető kormányzat a horderejének megfelelően fogja értékelni a francia kormány lépését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 46, ff. 213-214.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA NAGYKÖVETEKNEK ÉS KÖVETEKNEK

iratszám: 152[544]

irat típusa: Szám nélküli távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 22. 13 óra 30

A nyilatkozat szövege:

"A francia kormány meggyőződése, hogy Közép-Európában a jólét újbóli megteremtése - amely az általános béke megerősödésének meghatározó tényezője - kizárólag az érdekelt államok kölcsönös együttműködésével valósítható meg. Ezért a francia kormány készséggel elősegít minden olyan tárgyalást, amely e célzattal egyfelől a román, a cseh-szlovák és a jugo-szláv kormány, másfelől a magyar kormány között megindulna, annak érdekében, hogy az említett kormányok között megteremtse a bizalom légkörét, amely egy ilyen együttműködés nélkülözhetetlen alapját képezi.

A francia kormány - amely híven betartja az aláírását viselő békeszerződést - a szövetséges és társult hatalmak által a magyar békeküldöttségnek címzett kísérőlevélben foglalt nyilatkozatok szellemében hajlandó jószolgálatait fölajánlani minden, a Magyarország és szomszédai közötti békés megegyezést célzó erőfeszítés sikere érdekében azért, hogy - közös megelégedettségükre - az ellenségeskedés minden oka megszűnjön az érdekelt felek között.

Ezen erőfeszítések célja - az említett kísérőlevélben foglalt feltételeknek megfelelően - az volna, hogy valamely etnikai vagy gazdasági igazságtalanságot jóvátegyenek, vagy kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítása érdekében már megfogalmazott kikötéseket.

A francia kormány többek között készséggel nyújt segítséget - mégpedig fönntartás nélkül, ha a majdan megszületendő egyezmények megfelelnek azon szerződéseknek, amelyeknek Franciaország a szövetséges és társult főhatalmak egyikeként részese - minden olyan, a szomszédos kormányzatokkal folytatandó tárgyalások megkezdéséhez, amelyek a kölcsönös kereskedelmi forgalom szabadságát, a vasúti, postai és táviratforgalom szabadságát, a pénzügyi kérdéseket, a vízügyi igazgatást stb. illetően az egymás közötti kapcsolatok méltányos rendezését szolgálják.

Jelen nyilatkozat csak azon a napon lép érvénybe, amelyen a francia vállalatcsoporttal megkötött egyezmények teljes és csorbítatlan érvényessége a magyar törvényhozás részéről megerősítést nyer.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, f. 37.

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG KÜLDÖTTSÉGE MILLERANDNAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

iratszám: 153[545]

irat típusa: Szám nélküli jegyzék

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1922. június 22.

Elnök úr!

Hivatkozva Nagyméltóságod június 15-én kelt levelére,[546] tisztelettel tájékoztatom arról, hogy a szerbek, horvátok és szlovének kormánya - eleget téve a szövetséges és társult főhatalmak kívánságának - kiadta a helyi hatóságoknak a szükséges utasításokat arra, hogy Pécs körzetében szüntessék be a rekvirálásokat, habár Magyarország nem hajtotta végre a fegyverszünet rendelkezéseit.

Kérem, Elnök úr, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62, f. 215.

CSÁKYNAK, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJÁNAK FÖLJEGYZÉSE A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA, PALÉOLOGUE RÉSZÉRE[547]

iratszám: 154

irat típusa: Szám nélküli irat [548]

keltezési idő: Kelet nélkül

Az ez idő szerint legsürgetőbb kérdésekben, amelyek Magyarország számára kedvező megoldása lényegesen befolyásolhatná ezen ország közvéleményét Franciaország javára.

1. A katonai kérdés

A békeszerződés 109. és 110. cikke egy, bizonyos évnyi szolgálatra önkéntesen jelentkező személyekből álló hadseregről rendelkezik.

Ez az eljárás - amely lehet, hogy némely országban kitűnően bevált - Magyarországon semmiképp sem követhető. A szolgálatra jelentkező önkéntesek ugyanis kizárólag dologkerülőkből állnak majd, akikkel a közrendet sem visszaállítani, sem biztosítani nem lehet. Másfelől az önkéntesekből álló hadsereg fönntartása olyan pénzügyi terhet jelentene az országnak, amely lehetetlenné tenné Magyarország gazdasági újjáépítését.

Ebből következően arra volna szükség, hogy Magyarországnak - a francia kormány támogatásával - engedélyezzék a hadkötelezettségen alapuló hadsereg fölállítását.

2. Nyugat-Magyarország kérdése

Magyarország politikai irányára nézve végzetes hatással volna, ha - az egyezmények megkötése után - még a jelenlegi területeiből is engedni kényszerülne. Másrészt Franciaországnak a legkevésbé sem állhat érdekében, hogy megnövelje Ausztria területét, hiszen előrelátható, hogy hosszabb-rövidebb idő elteltével mindennek ellenére Németország mellé szegődik szövetségesül.

Nyilvánvaló, a jelen pillanatban nem kérhetjük Franciaországtól, hogy a békeszerződéssel ellenkező álláspontra helyezkedjen. Arra azonban van lehetőség, hogy Franciaország ne engedje meg kényszerítő eszközök alkalmazását Magyarországgal szemben még a békeszerződés kísérőlevelében említett határmegállapító bizottságok végleges döntései előtt.

3. A Nemzetközi Duna Bizottság főtitkárságának székhelye

Mind Franciaországnak, mind Magyarországnak az érdeke azt kívánja, hogy ez a székhely végleg Budapesten maradjon.

4. Magyar ügyekben eljáró jóvátételi bizottság budapesti székhellyel

A tervek szerint Bécsben állítanának föl egy jóvátételi bizottságot, amely a Magyarországgal kapcsolatos ügyekben is eljárna.

Nyilvánvaló, hogy egy Bécsben székelő bizottság szükségszerűen ki volna téve a helyi - Magyarországra nézve kedvezőtlen - hatásoknak. Következésképpen ez a bizottság Magyarországon soha nem élvezne bizalmat, amelyre pedig okvetlenül szükség volna ahhoz, hogy a reá váró feladatokra kidolgozott megoldásokat a nyilvánvaló igazság valódi hitelével támassza alá.

Ennélfogva ajánlatos volna egy kis létszámú jóvátételi bizottság fölállítása Budapesten, amely bizottság élvezné az ország teljes rokonszenvét, és a legkedvezőbb föltételekkel láthatna hozzá a mégoly bonyolult kérdések megoldásához is.

5. A francia kormánynak utasítania kellene a szomszédos országok által megszállt területeken működő katonai misszióit arra, hogy cselekvőleg törődjenek a magyar nemzetiségű lakosok és az idegen uralom alatt maradt magyar állampolgárok sorsával, és hozzák e hazájuktól elszakított magyaroknak a tudomására, hogy szükség esetén a francia hatóságokhoz fordulhatnak, melyek igyekeznek azokat a viszályokat békés úton elsimítani, amelyeknek ezek a magyarok áldozatává lettek.

6. A szomszédos államok által a békeszerződésben megállapított határokon túl eső jelenleg megszállt területek, többek között Pécs városa és környékének, valamint Szeged környékének a kiürítése.

Magyarország számára igen fontos, hasonlóképpen a francia-magyar megegyezés szempontjából is meghatározó jelentőségű kérdés az, hogy e területeket haladéktalanul és egy szövetségközi - lehetőség szerint francia - bizottság felügyelete mellett kiürítsék.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 44-45.

iratszám: 155

LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGA-TÓJÁNAK CSÁKY EMLÉKIRATÁVAL KAPCSOLATOS FÖLJEGYZÉSE

iratszám: 155

irat típusa: Szám nélküli följegyzés [549]

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 23.

1. A katonai kérdés

Nem Franciaország részéről származik az elgondolás, mely szerint a volt ellenséges országoknak elő kell írni, hogy hadseregüket önkéntesek toborzásával állíthatják föl. Ugyanakkor mindig is az volt az álláspontunk, hogy - mivel ezt a rendszert fogadták el - ragaszkodnunk kell hozzá, méghozzá minden állam esetében, különben megeshet, hogy a végén még Németország is - a példára hivatkozva - követelni fogja a reá vonatkozó pontok fölülvizsgálatát.

Ez az oka annak, hogy a bolgár békeszerződés esetében a francia békeküldöttség erélyesen föllépett a szóban forgó előírások módosítása ellen, noha Bulgária hasonló - sőt még alaposabb - indokokat hozott föl, mint Magyarország.

Ez irányban tehát semminemű kezdeményezést sem volna szabad tennünk. Megjegyzendő egyébként, hogy Bulgária esetében a békeföltételek körüli nehézségek a békeszerződés aláírása előtt merültek föl. Ez esetben viszont egy már aláírt szerződés módosítása érdekében teendő közbelépésre kérnek föl bennünket. Ha más kormányok hajlanak rá, hogy javasolják ezeknek a pontoknak a módosítását, akkor mi is megvizsgálhatnánk, lehetséges-e csatlakoznunk véleményükhöz - avval a kikötéssel, hogy e módosítás semmiben sem veszélyeztetheti a Magyarországgal szomszédos kisebb szövetségeseket. Máskülönben az a politika, amelyet a francia kormány a háború alatt és a békekonferencia megnyitása óta megszakítás nélkül követett, teljes egészében a feje tetejére fordul.

2. Nyugat-Magyarország kérdése

Először is mintha valamiképpen ránk akarnák bízni a döntést, amikor tudatják velünk: be kellene látnunk, hogy a Magyarországgal megkötött egyezményekből következőleg Budapest nem engedheti át Nyugat-Magyarországot, noha e területátadást mind a saint-germaini, mind a magyar békeszerződés előírja. Ám egyúttal azt is elismerik, hogy nem fogadhatunk el egy olyan álláspontot, amely ellentétes a békeszerződéssel. Egyszerűen tehát azt kérik tőlünk - kétségkívül a "kivárási politika" jegyében -, ne engedjük meg, hogy Magyarországgal szemben a határmegállapító bizottságok - amelyekre nézve a békeszerződés kísérőlevele intézkedik - végső határozatainak megszületése előtt kényszerítő intézkedéseket foganatosítsanak.

Úgy vélem, nagyon nehezen tudnánk egy ilyen kötelezettséget vállalni. Csupán annyit tehetünk, hogy e téren sem állunk elő semmiféle kezdeményezéssel, hanem tanulmányozzuk azokat az indítványokat, amelyeket ebben vagy egyéb vonatkozásban szövetségeseink (a szövetséges nagyhatalmak) tenni fognak.

3. A Nemzetközi Duna Bizottság főtitkárságának Budapesten történő fölállítása

A székhely megválasztásánál valójában csak Bécs, Pozsony vagy Budapest jöhet szóba.

Bécset választani veszélyes dolog volna tekintve, hogy németbarát országról van szó. Ez esetben azt kockáztatnánk, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozásával e nemzetközi szervezetet az utóbbi állam kezébe adjuk.

Pozsonyt jobban lehetne ajánlani, ám különböző - egyebek mellett anyagi jellegű - okok miatt e célra való fölhasználása - legalábbis jelenleg - nem látszik lehetségesnek.

Úgy tűnik tehát, semmi nem szól az ellen - legalábbis egyelőre -, hogy a Nemzetközi Fölső-Duna Bizottság székhelyéül Budapestet jelöljük ki.

4. A jóvátételi bizottság székhelye

A följegyzésben megfogalmazott javaslat elfogadható. Előnyös volna, ha a jóvátételi bizottság küldöttsége Budapesten tevékenykedne, ami megkönnyítené a dolgát.

5. A katonai missziónak az idegen uralom alatt maradt magyarokkal szemben tanúsítandó magatartása

A följegyzésben leírt javaslat értelmében arra kellene utasítanunk ezt a missziót, hogy foglalkozzon a magyar nemzetiségű lakosok, valamint az idegen alattvalókká lett magyar állampolgárok sorsával. Azt is kérik, hogy a missziók olyan értelemben tájékoztathassák e hazájuktól elszakított magyarokat, hogy szükség esetén a francia hatóságokhoz fordulhatnak, melyek igyekeznek azokat a viszályokat békés úton elsimítani, amelyeknek ezek a magyarok áldozatává lettek.

Úgy látom, nincs akadálya annak, hogy fölszólítsuk a missziókat: foglalkozzanak a magyar lakosokkal mindazon esetekben, amikor fölháborító igazságtalanságot követnek el velük szemben, és amikor önkényes eljárásnak esnek áldozatul. Magától értetődik, hogy ezen utasítások érvénye csak a jelenlegi állapotok fönnállásának időtartamára - tehát a békeszerződés hatályba léptéig - terjedhet ki. Amint a békeszerződés érvénybe lép, az átengedett területek szabályszerűen a kedvezményezett kormány hatalma alá kerülnek, így mi már - anélkül, hogy ne lépnénk túl jogkörünket - nem szólíthatjuk föl misszióinkat: lépjenek közbe ezen kormánynál külföldi állampolgárok vagy éppen saját alattvalói érdekében.

Máskülönben teljesen nyilvánvaló, hogy a francia katonai misszióknak a megszállt, ám valójában már a Magyarországgal szomszédos államok birtokaként elismert területeken élő magyarok érdekében végzendő ezen tevékenységét Magyarországon is hasonlónak kell követni az ottani francia missziók részéről azokban az esetekben, amikor a szomszédos országok állampolgárait a magyar hatóságok vagy a lakosok zaklatnák.

6. A megszállt területek kiürítése

Indokolt a magyarok arra irányuló kérése, hogy ürítsék ki azokat a területeket, amelyeket a szomszédos országok a békeszerződésben a számukra kijelölt határvonalon túl tartanak megszállva. Mi e tekintetben mindazonáltal nem kezdeményezhetünk, ám ha a magyar békeküldöttség a békekonferenciához fordul, a francia kormány nem látja akadályát annak, hogy támogassa e kérelmet. Arról viszont nem lehet szó, hogy a csapatok kivonását kizárólag franciákból álló bizottság fölügyelje, ezt a feladatot csak egy szövetségközi bizottság végezheti el.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 46-47.

FÖLJEGYZÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMEURÓPAI ALIGAZGATÓJÁNAK, CSÁKYNAK, A MAGYARBÉKEKÜLDÖTTSÉG TAGJÁNAK ÉS HALMOSNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 156

irat típusa: Szám nélküli följegyzés

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 24.

Az európai aligazgató - Paléologue és Peretti távollétében - fogadta Csáky /Czaki/ grófot és doktor Halmost, akik Pestre való elutazásuk előtt a minisztériumnak a június 23-án Semsey gróf által Csáky gróf megbízásából átnyújtott följegyzésre[550] adandó válaszát kívánták megismerni.2

Laroche pontról pontra válaszolt, a június 23-i, Paléologue által jóváhagyott följegyzés[551] anyagára támaszkodva.

Ismertetése a magyar küldöttekkel meglehetősen heves vitát váltott ki, nevezetesen az első és a második pontra vonatkozóan.

A katonai kérdésre nézve végül megértették, hogy Franciaországnak a versailles-i szerződéssel kapcsolatban elfoglalt helyzete nem teszi lehetővé, hogy beleegyezhessen egy másik békeszerződés katonai rendelkezéseinek megváltoztatásába, mivel Németország e magatartást arra használhatná föl, hogy a versailles-i békeszerződés pontjainak fölülvizsgálatát követelje, más szövetséges államok pedig Franciaország ezen hozzáállását a maguk részéről ürügyül használhatnák arra, hogy támogassák a német követeléseket.

Végül tehát belátták, meg kell várni, amíg más szövetséges kormányok kialakítják álláspontjukat, valamint azt is, hogy a francia kormány a maga részéről a kérdést a Laroche följegyzésében jelzett föltételek között vizsgálhassa meg. Laroche rámutatott, hogy erre Németország tényleges leszerelése előtt semmiképpen sem kerülhet sor.

Nyugat-Magyarország kérdését illetően nehezebb volt a magyar küldöttekkel megértetni, hogy Franciaország ebben az ügyben nem léphet föl kezdeményezőként. Laroche - akinek eszébe jutott a Fromageot által megfogalmazott észrevétel - mindamellett elismerte, hogy a magyar békeszerződés törvényerőre emelése kétségessé teheti a Nyugat-Magyarországra vonatkozó cikkely azonnali hatályba lépését, és hogy - ilyen körülmények között - a francia kormányzat jóindulatú vizsgálat tárgyává teheti Magyarország kérését, amennyiben e kérelem csak az alkalmazásnak a magyar békeszerződés becikkelyezéséig való fölfüggesztésére irányul. Nem rejtette véka alá: lehetetlennek tartja, hogy mi kezdeményezzük a Nyugat-Magyarországra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a fölfüggesztését addig, amíg nem születik meg a határmegállapító bizottságok döntése. Nem úgy látszik, mintha a kísérőlevélben meghatározott eljárásnak halasztó hatálya volna.

A küldöttek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a francia kormány készséggel ad helyt Magyarország arra irányuló kérésének, hogy a Nemzetközi Duna Bizottság székhelye Pesten legyen, továbbá hogy a jóvátételi bizottság egy küldöttsége hasonlóképpen Pesten működhessen.

A katonai missziók által követendő magatartásra nézve Laroche - miután kifejtette előttük a minisztérium álláspontját - azt kérte a küldöttektől, hogy egy példa segítségével fejtsék ki a magyar kormány véleményét. Erre ők előadták, hogy Cseh-Szlovákia szolgálatában álló francia tisztekről van szó. Laroche arra hívta föl a figyelmüket, hogy ez esetben valójában nem beszélhetünk katonai misszióról, hiszen ezek a tisztek a cseh kormány szolgálatában állnak, következésképpen nem lehet arra kérni őket, hogy álljanak a cseh- szlovák állami főhatalom alá vetett magyar nemzetiségű emberek pártjára, amikor cseh- szlovák hivatalnokként kezelik őket. A küldöttek belátták, hogy kényes üggyel állnak szemben. Végül abban állapodtak meg, hogy a francia kormány egyrészt fölkérhetné cseh- szlovákiai katonai misszióját, hogy utasítsa tisztjeit: ügyeljenek arra, hogy a parancsnokságuk alá helyezett csapatok tartózkodjanak mindennemű elnyomó intézkedéstől, és jelezzék az ilyen jellegű cselekmények megtörténtét; másrészt a prágai francia követet fölszólítják: hívja föl barátilag a cseh kormányzat figyelmét azokra a jogtalanságokra, amelyekről alkalmasint a magyar kormány a jövőben értesíti majd a francia kormányt.

A megszállt területek kiürítésére vonatkozóan semmiféle észrevétel nem hangzott el.

Általánosságban Laroche igyekezett a küldöttek értésére adni: a francia kormány csak akkor lehet a magyar kormány segítségére, ha az semmi olyat nem kér tőle, ami ellentétes a békeszerződésbe hivatalosan belefoglalt kötelezettségekkel, és amit egyébiránt a Franciaország által szövetségesnek tekintett kormányok iránt tanúsított magatartásában bekövetkezett változásként lehetne értelmezni. A francia kormány arra törekszik, hogy visszaállítsa Közép-Európa békéjét. Ebből következően szükségesnek tartja, hogy többé ne kezelje elfogult módon ellenségként a magyar kormányt, amellyel aláírta a békeszerződést, ugyanakkor a magyar kormánynak nem szabad jobb elbánást követelni, mint amelyben a szövetségesek részesülnek. A magyar kormány egyébként is pártatlan védelmezőkre lel minden olyan jogtalanság ügyében, amely miatt esetleg panaszt emel. De csak ezen határok között áll módunkban közbeavatkozni.

Ezek az urak tökéletesen megértették ezt az okfejtést, ám ők a maguk részéről a következővel álltak elő:

"Bizonyos gazdasági ügyleteket, amelyekre mi áldásunkat adtuk, és amelyek az önök számára a legérdekesebbek, a magyar országgyűlésnek jóvá kell hagynia. Azért, hogy igazolhassuk ezen ügyletek létjogosultságát, bizonyítanunk kell népünk előtt, hogy - ellentétben avval, amit az önök szövetségesei közül való személyek állítanak - igenis vannak bizonyos okok, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy Franciaország felé tájékozódjunk. Vagyis kézzel fogható azonnali bizonyítékra van szükségünk. Nagyon is megértjük, milyen zavarba kerültek, és jól tudjuk, azt kockáztatják, hogy túllőnek a célon, és a mi javunkat szolgáló cselekvési lehetőségeiket veszélyeztetik akkor, amikor azt a látszatot keltik, hogy egy csapásra megváltoztatják magatartásukat. Mi mindezek ellenére olyan azonnali és nyilvános cselekedetet kérünk, amely kifejezi az önök jóindulatát."

Válaszában Laroche kifejtette, ő is megérti ezt az érvelést, azonban nem hiszi, hogy a francia kormány magára vállalhatja azt, hogy Magyarország iránti érdeklődését a nyilvánosság előtt kifejezze, hiszen ezt a közvélemény úgy értelmezné, hogy Franciaország cserbenhagyta szövetségeseit, ami gyökeres változást idézne elő a közép-európai politikában.

Végül Laroche javaslatot tett annak tanulmányozására, hogy milyen módon lehetne a leggyorsabban a nyilvánosság elé tárni Franciaország abbeli szándékát, hogy föllép Magyarország érdekében a Duna Bizottság és a jóvátételi bizottság székhelye dolgában. A küldöttek nagyra értékelték az ötletet, és sürgették mielőbbi megvalósítását.

Laroche még aznap este beszélt az ügyről Seydoux-nak, és abban állapodtak meg, hogy két-három napon belül közös erővel javaslatokat dolgoznak ki a megoldásra, ha az ötlet elnyeri a szükséges jóváhagyást.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 50-52.

CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 157

irat típusa: 560. sz. távirat

keltezési hely: London,

keltezési idő: 1920. június 24. 1 óra 36 (Érkezett: június 24. 16 óra 15)

Az 556. sz. távirat folytatása.[552]

Tudnom kellene, pontosan mi a jelentősége a magyaroknak tett nyilatkozatunknak, amelyben - miután megerősítettük abbeli szándékunkat, hogy pontosan betartjuk a békeszerződést - kötelezzük magunkat néhány gazdasági vagyetnikai igazságtalanság jóvátételére.

Szabad legyen fölhívni figyelmét a következőre: különös érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne hagyjuk a nálunk aláírt kötelezettségek érvényét gyengíteni. Németország esetében minden ilyen jellegű példát fölhozhatnak ellenünk.

Az angolok Budapesten kifejtett erőfeszítései fölöttébb meggondolatlannak bizonyultak a délszlávokkal szemben. Egymásnak ellentmondó politikai koncepciók szerint járnak el - ennek veszélyei előbb vagy utóbb mindenképpen megmutatkoznak -, amely koncepciók - nézetem szerint - illúziókat táplálnak Magyarország jövőbeni fontosságával kapcsolatban.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, f. 48.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 158

irat típusa: 99. sz. irat [553]

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 26.

Amint június 21-én kelt, 86. sz. táviratomban[554] már volt szerencsém jelenteni a minisztériumnak, az osztrák vasutasok korábban elhatározták, hogy Magyarország ellen bojkottot vezetnek be - nos, ezt a szocialista intézkedést ezennel életbe léptették. E naptól kezdve a következő a helyzet:

Mivel az osztrák vasutasok megtiltották az - egyébként leggyakrabban amúgy is hiányzó - osztrák áruk behozatalát, a magyar kormány úgy döntött, hogy megtorló intézkedésként minden Magyarországról Ausztriába irányuló szállítmány továbbítását leállítja. Így a mostani bojkott a bécsiek számára legföljebb csak a - legnagyobbrészt innen érkező - gyümölcs- és zöldségfélék drágulását jelenti. Ami a magyarokat illeti, őket a forgalom leállítása a legkevésbé sem zavarja, mivel amit ők kapnak Ausztriából, az nagyjából egyenlő a semmivel.

Az utasok eléggé nehezen léphetnek át egyik országból a másikba. Ez alatt azt értem, hogy Magyarországot csak különleges vízummal lehet elhagyni, amelyet a külügyminiszter[555] ad ki. Ami az Ausztriából érkező utasokat illeti, senki sem léphet be Magyarországra, hacsak nem élvez különleges bánásmódot. Mindenesetre a vonatok megállnak a határ két oldalán, mivel a két állam attól tart, esetleg nem kapja vissza szerelvényeit. Ezért aztán a ritkán előforduló utasoknak - csomaggal a kézben - bizonyos távolságot gyalogosan kell megtenniük. Ma arról tájékoztattak, hogy - miután megállapodás született a magyar és az osztrák keresztény szakszervezetek között - az Ausztriából érkező vonatoknak mégis sikerült átjönniük Magyarországra. Elképzelhető tehát, hogy a közeljövőben javulás áll be, de még több napot kell várni arra, hogy a jelenlegi zavaros helyzet letisztuljon.

Nagyméltóságod bizonyára ismeri már azokat a föltételeket, amelyeket a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség - az osztrák vasutasok ennek parancsait hajtják végre - támasztott a magyar kormánnyal szemben:

1. a polgári lakossággal szemben erőszakkal föllépő katonai alakulatok lefegyverzése;

2. a politikai bűnökért elítélt és kommunista foglyok szabadon bocsátása;

3. közkegyelem az ilyen bűnökért;

4. teljes cselekvési szabadság a munkásszakszervezeteknek;

5. kártérítés a fehérterror áldozatainak.

Ha az 1. és az 5. ponttól eltekintek - amelyek az emberiesség legalapvetőbb követelményeinek adnak hangot -, úgy vélem, a magyar kormány nem hibáztatható amiatt, hogy nem hajlandó a többi - a magyar állam belső főhatalmát érintő - parancsnak engedelmeskedni. Budapesten a bolsevisták olyan kegyetlenségeket követtek el, amelyek egész egyszerűen köztörvényi bűncselekmények. Noha áldozataik hivatalosan megadott száma nem túlságosan magas, módszereik - egészében véve - megegyeztek a fehérek módszereivel; és egészen bizonyos, hogy titokban legalább annyi embert végeztek ki, mint azok, avval a súlyosbító körülménnyel, hogy a társadalomnak és a magánerkölcsnek még a legalapvetőbb elveit is fölrúgták. A józan ésszel száll szembe az, aki a magyar államot abban akarja akadályozni, hogy törvényes úton föllépjen az efféle bűncselekmények elkövetői ellen. Egy ilyen követelés egyáltalán nem a fehérterror enyhüléséhez fog vezetni, hanem pontosan ellenkezőleg: annak bűnös támogatóit csak még jobban fölbőszíti. Egyébként ebben a kérdésben a magyarok úgysem fognak sohasem meghátrálni.

Vajon meddig állhat fönn ez a helyzet? Elképzelhető, hogy amikor ez a levél megérkezik a minisztériumba, a kérdést itt már néhány napja le is zárták. Az általános nyugtalanságban, amely a magyarországi helyzetet minden területen jellemzi, lehetetlen bármit is megjósolni, és a ma kezdődő kormányválság semmiképp sem fogja elősegíteni, hogy Budapesten helyreálljon az ingatag egyensúly.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 46, ff. 236-239.

FÖLJEGYZÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMEURÓPAI ALIGAZGATÓJÁNAK ÉS PRAZNOVSZKYNAK,A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRÁNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐL

iratszám: 159

irat típusa: Szám nélküli följegyzés

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 26.

Az európai aligazgató fogadta Praznovszkyt, a magyar kormány párizsi megbízottját.

Praznovszky beszámolt arról, hogy Csáky /Czaki/ gróf tájékoztatta őt Laroche-sal folytatott tegnapi megbeszéléséről. Ő pedig azért jött, hogy fölvessen egy kérdést, amellyel kapcsolatban a francia kormány jószolgálatait kéri. A Budapesten uralkodó "állítólagos fehérterrorról" van szó.

Laroche megjegyezte, hogy az "állítólagos" jelző kissé váratlanul érte, hiszen igazolt tények tanúskodnak a budapesti fehérterrorról, és francia megbízottak saját szemük előtt elkövetett vérfürdőkről számoltak be. Praznovszky elismerte, hogy valóban előfordultak sajnálatos esetek, de nem a kormány hibájából, és hogy a felelősség végső fokon minden bizonnyal a bolsevikokat terheli, akik korábban iszonyatos dolgokat vittek véghez. Laroche elismerte, hogy a körülmények érthetővé tehetik a jelenlegi állapotokat, azonban a magyar kormánynak - saját érdekében, és ha továbbra is bírni akarja Európa rokonszenvét - arra kellene törekednie, hogy megoldást találjon erre a helyzetre.

Praznovszky ekkor a bojkottról kezdett beszélni, amelyet Ausztriából szerveztek Magyarország ellen, és amely arra késztette Budapestet, hogy beszüntesse Ausztria élelmiszer-ellátását. Egyébként elismerte, hogy a bécsi központ[556] Magyarországról menekült kommunistákból áll. Megkérdezte, volna-e mód arra, hogy figyelmeztessék az osztrák kormányt. Válaszában Laroche elmondta, mennyire sajnálatosnak tartja ezt a helyzetet, ám az osztrák kormány kétségkívül azt nyilatkozná, hogy ugyanolyan tehetetlen, mint a magyar kormány. Praznovszky elismerte, hogy a helyzet valóban nehéz. Ő azonban főleg amiatt aggódik, hogy a francia közvélemény nem kap kellő tájékoztatást. Ezért eshetett meg, hogy a magyar kormány Lévai /Lewai/ Oszkár elítélése után szemtelen hangvételű táviratot kapott egy bizonyos postai és távíró-hivatali dolgozók szövetségétől. Laroche azt válaszolta, hogy Lévai Oszkár neve nem ismeretlen számára, mivel a francia kormányt sürgették, hogy lépjen föl érdekében. Erre Praznovszky kifejtette, hogy ebben az esetben nem politikai elítéltről, hanem egyszerűen egy gyilkosról van szó. A bizonyítékok rendelkezésére állnak, szeretné őket a francia kormány elé tárni. Mi több, nagyon örülne annak, ha emlékiratát a francia kormány volna szíves továbbítani a postai és távíró-hivatali dolgozók szövetségének. Legalábbis fölkérték arra, hogy járjon el ez ügyben, de benne közben fölmerült, hogy a francia kormány esetleg nem kíván közvetíteni a magyar kormány és egy - Franciaországban bizonyára a kormányzattal szemben álló - szervezet között. Laroche tudatta is vele, hogy valóban kevés a valószínűsége annak, hogy a francia kormány vállalkozzék erre a szerepre. Ám ha a magyar kormány bizonyítékokkal tud szolgálni arra nézve, hogy Lévai Oszkár dolgában tévedtek, akkor Praznovszky az ügy ismertetését mellékelve továbbíthatná e bizonyítékot a külügyminisztériumnak, amely majd eldönti, mit kezdhet vele. A francia közvélemény előtt tényleg tisztázni kellene a dolgokat, ha ezt az ügyet és más ügyeket is tévesen ítélt meg. Készítsen tehát Praznovszky erről és a magyar kormánynak a "fehérterror" kérdésében ténylegesen elfoglalt állásfoglalásáról följegyzést, amit aztán elküld majd Laroche-nak.

Praznovszky mintegy mellékesen megemlítette, hogy szeretne kapcsolatba kerülni a külügyminisztérium sajtóirodájával, hogy szükség esetén a kellő felvilágosítással szolgálhasson. E téren igen tájékozott, hiszen a háborút megelőzően és alatta a Ballplatzon sajtó- és propagandaügyekkel foglalkozott.

Indítványával kapcsolatban Laroche nem nyilvánított véleményt.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, ff. 66-67.

FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

iratszám: 160

irat típusa: 97. sz. irat [557]

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. június 26.

Május 15-én kelt, 42. sz. levelemben már célzást tettem azokra a megbeszélésekre, amelyek állítólag a prágai kormány és a jelenleg menekültként Cseh-Szlovákiában tartózkodó Károlyi gróf, a budapesti köztársasági kormány volt miniszterelnöke között zajlottak. Egy magát jól értesültnek mondó forrás tájékoztatása szerint e titkos egyezkedések a következő alapokon folytak:

Ha Károlyi grófnak sikerülne visszatérnie Magyarországra, és sikerülne - az itteni rendszer megdöntésével - újból magához ragadnia a hatalmat, a cseh kormány hajlandónak mutatkozna szorosabbra fűzni a kapcsolatok szálait Magyarországgal, mi több, hajlandó volna - mintegy zálogképpen - Csallóköz /Csallökös/ szigetét a Pozsony alatti 52 településsel, a Nyitra völgyét és Kassa városát visszaadni. Ennek fejében Károlyi gróftól természetesen azt követelnék, hogy demokratikus berendezkedésű rendszert vezessen be Magyarországon. Azt is beszélik, hogy Cseh-Szlovákia jelenlegi budapesti képviselője - a dolgok kedvező alakulásában reménykedve - állítólag már föl is vette a kapcsolatot a magyar köztársasági párt egynémely tagjával.

Mindezek a hírek természetesen nagy port vertek föl. Ellenőrzésükre nincs lehetőségem, és - úgy vélem - fönntartással kell fogadnunk őket.

Mindamellett több dolog is nagyon valószínűnek látszik:

1. A titkos tárgyalások ténye a prágai kormányzat és Károlyi gróf között. Elképzelhető, hogy az országából elűzött, saját társadalmi osztálya által megtagadott grófot a hazájába való győztes visszatérésre buzdítják;

2. A haladó gondolkodású cseh kormány azon kívánsága, hogy a reakciós Magyarországot ismét köztársasági kormányzat irányítsa. Egy ilyen fordulat ugyanis szavatolná Cseh- Szlovákia új déli határának biztonságát, amely ellen a magyarok oly hevesen tiltakoznak. Vajon a fiatal állam tényleg elmegy odáig, hogy megtegye az említett engedményeket egy mindenképpen előnyös közeledés érdekében? Ez utolsó kérdésre merész dolog volna válaszolni, és igencsak óvakodnék attól, hogy akár a leghalkabb igennel feleljek rá.

Errefelé annyiféle fortélyos tervről hallunk, hogy az ember bajosan tudná megmondani, melyiknek a megvalósulására mutatkozik több esély. A jelen körülmények között azonban nem nagyon valószínű Károlyi gróf visszatérése, még akkor sem, ha itt minden a feje tetejére fordul. Ebben az esetben a következmény inkább katonai diktatúra volna. A fehérek pártjára túlságosan is jellemzőek az erőszakos módszerek meg fölfogásbeli türelmetlenségük, hogy föltételezhetnénk, könnyen megválnak a megszerzett hatalomtól, és nem egy király kezébe helyezik, vagy időlegesen egy tetterős, az elszánt párthívek támogatását élvező katonáéba. De ne próbáljuk megjósolni a jövőt! Elégedjünk meg avval, hogy följegyzünk minden szóbeszédet, amelyek mindenekelőtt Magyarország bizonytalan jövőjéről tanúskodnak.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 46, ff. 233-235.

MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK

iratszám: 161

irat típusa: 4973-4974. sz. távirat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. június 26.

Válasz 560. sz. táviratára.[558]

A nyilatkozatban foglaltak[559] megegyeznek a magyar békeszerződés végleges föltételeinek átadását kísérő levél pontjaival. Nem arra vállalunk kötelezettséget, hogy jóvátegyük az etnikai és gazdasági igazságtalanságokat, ahogyan azt ön szemlátomást értelmezi, hanem arra, hogy fölajánljuk jószolgálatainkat a Magyarország és szomszédai közötti békés megegyezést szolgáló erőfeszítések érdekében, amelyek ezen igazságtalanságok jóvátételét célozzák a - hivatkozási alapnak kiválóan megfelelő - kísérőlevélben jelzett föltételek mellett. Szigorúan ez utóbbi iratban kijelölt határok között mozgunk tehát, amely határokat az angolok és az olaszok kérésére vontunk meg, mivel ők kardoskodtak amellett, hogy a kísérőlevélben tegyünk említést a határmegállapító bizottságok által jelzett igazságtalanságok jóvátételének lehetőségéről.[560] Sőt mi a részünkről inkább lefaragtunk ebből az engedményből, hiszen esetleges támogatásunk föltételéül újfent azt szabtuk meg, hogy a két fél megnyugtató eredményre jusson.

Ez a nyilatkozat tehát semmiképpen sem csökkenti az általunk vállalt kötelezettségek értékét, és olyan példával sem szolgál, amelyre Németország hivatkozhatna. Mindent összevéve: Magyarországtól gazdasági előnyöket kapunk jóindulatunk jeléért cserébe, amelyet anélkül ígérünk oda, hogy a békeszerződésben és a békeszerződés kísérőlevelében megállapított föltételekből valamit is engednénk.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 59, f. 61.



[492] A tervezetet Csáky I. adta át.

[493] A kötetben nem közölt irat.

[495] Teleki P.

[496] Megfejtési hiány.

[497] Th. B. Hohler.

[498] A táviratot Paléologue láttamozta.

[499] A kötetben nem közölt irat.

[500] A levelet június 21-én kézbesítették.

[501] A levelet a bankok képviselői látták el kézjegyükkel.

[502] Lásd a levél mellékletét.

[503] Teleki P.

[504] A DDFBC II. kötetében a 269. sz. alatt közölt irat.

[505] Megfejtési hiány.

[506] Horthy M.

[508] A DDFBC II. kötetében a 243. sz. alatt közölt irat.

[509] A szerző ismeretlen.

[510] A távirat másolatát június 18-án elküldték Budapestre, Belgrádba és a négy nagyhatalom küldöttségének.

[511] A levelet lásd a föntebb, 138. sz alatt közölt iratban.

[512] Az irat másolatát június 22-én elküldték Prágába, Bukarestbe, Budapestre, Bécsbe, Rómába, Szófiába és Athénbe.

[513] A kötetben nem közölt irat.

[514] A föntebb, 83. sz. alatt közölt irat.

[515] Teleki P.

[516] Egy harmadik pontot (1. pont ) később, kézzel írtak be.

[517] Lásd a 152. sz. alatt közölt iratot.

[518] A DDFBC II. kötetében a 282. sz. alatt közölt irat.

[519] Paléologue-ról van szó.

[520] A DDFBC II. kötetében a 281. sz. alatt közölt irat.

[521] A kötetben nem közölt irat.

[522] Horthy M.

[523] Evvel kapcsolatban lásd a föntebb, 127. sz. alatt közölt iratot.

[524] A föntebb, 137. sz. alatt közölt irat.

[525] Teleki P.

[526] Teleki P.

[527] A föntebb, 146. sz. alatt közölt irat.

[528] Evvel kapcsolatban lásd a föntebb, 127. sz. alatt közölt iratot.

[529] Horthy M.

[530] Teleki P.

[531] A DDFBC II. kötetében a 284. sz. alatt közölt irat.

[532] Horthy M.

[533] A DDFBC II. kötetében a 282. sz. alatt közölt irat.

[534] Teleki P.

[535] A kötetben nem közölt irat.

[536] A levél francia fordítását lásd a DDFBC II. kötetében a 282. sz. alatt közölt iratban.

[537] Horthy M.

[538] A kötetben nem közölt irat. A francia fordításra vonatkozóan lásd föntebb.

[539] A táviratot Paléologue írta alá.

[540] Teleki P.

[541] A kötetben nem közölt irat. Erre vonatkozóan - előzményként - lásd a föntebb, 145. sz., illetve alant, 152. sz. alatt közölt iratot.

[542] Körtávirat.

[543] A 152. sz. alatt közölt irat.

[544] A Paléologue által aláírt táviratot elküldték Bécsbe (779-780. sz.), Budapestre (307-308. sz.), Varsóba (1056-1057. sz.), Belgrádba (527-528. sz.), Bukarestbe (653-654. sz.), Krisztiániába (257-258. sz.), Koppenhágába (389-390. sz.), Prágába (646-647. sz.), Szófiába (297-298. sz.), Athénbe (431-432. sz.), Hágába (551-552. sz.), Stockholmba (475-476. sz.), Lisszabonba (343. sz., futárpostával), Londonba (4912- 4913. sz.), Rómába (2730-2731. sz.), Brüsszelbe (1545. sz., futárpostával), Washingtonba (1984-1985. sz.), Berlinbe (1372. sz., futárpostával), továbbították a békekonferenciának, a hadsereg vezérkarának frontcsoportjához.

[545] A jegyzéket N. Pašić írta alá. Másolatát június 29-én elküldték Budapestre, Belgrádba, a négy nagyhatalom békeküldöttségének és Laroche-nak.

[546] A kötetben nem közölt irat.

[547] Az irat elején olvasható megjegyzés: Czaki /Csáky/ gr. nevében Semsey gr. nyújtotta be június 23-án. (Paléologue megjegyzése). E beadványt doktor Halmos állította össze, aki nekem ... /olvashatatlan szó/ egy megegyezõ ... /olvashatatlan szó/ példányt június 22-én ... /olvashatatlan szó/. (Aláírás:) Eszterházy

[548] Az irat elején olvasható megjegyzés: Czaki /Csáky/ gr. nevében Semsey gr. nyújtotta be június 23-án. (Paléologue megjegyzése). E beadványt doktor Halmos állította össze, aki nekem ... /olvashatatlan szó/ egy megegyezõ ... /olvashatatlan szó/ példányt június 22-én ... /olvashatatlan szó/. (Aláírás:) Eszterházy

[549] Az irat elején olvasható megjegyzés: Czaki /Csáky/ gr. nevében Semsey gr. nyújtotta be június 23-án. (Paléologue megjegyzése). E beadványt doktor Halmos állította össze, aki nekem ... /olvashatatlan szó/ egy megegyezõ ... /olvashatatlan szó/ példányt június 22-én ... /olvashatatlan szó/. (Aláírás:) Eszterházy

[550] Paléologue megjegyzése az iraton: Ebben a tárgyban táviratot küldeni Pestre.

[551] A föntebb, 155. sz. alatt közölt irat.

[552] A kötetben nem közölt irat.

[553] Az irat másolatát júliusban elküldték Bécsbe, Londonba, Bernbe, Belgrádba, Prágába és Bukarestbe.

[554] A kötetben nem közölt irat.

[555] Teleki P.

[556] Feltehetően a Magyarországról Bécsbe emigrált, s ott szervezkedő baloldal egyik központjára utal.

[557] Az irat másolatát július 9-én elküldték Bécsbe, Prágába, Bukarestbe és Budapestre.

[558] A föntebb, 157. sz. alatt közölt irat.

[559] A kísérőlevél eme része valóban az angol és az olasz politikai törekvések eredményeként született meg.

[560] A föntebb, 152. sz. alatt közölt irat.