Ugrás a tartalomhoz

Genetikai variabilitás a növénynemesítésben

Hajósné Dr. Novák Márta

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - Ajánlás

1. fejezet - Ajánlás

A növénynemesítőnek minden időben újabb kihívásoknak kell megfelelnie. A termesztők és a piac mindig újat követelnek. Emellett – különösen a nagyüzemi termesztés bevezetése óta – egyre több eddig ismeretlen kártevő okoz növekvő gondot, amire a kemizálás mellett vagy inkább helyett, a rezisztens vonalak előállítása tűnik ígéretes, környezetbarát megoldásnak. Feladatokban tehát nincs hiány, s szerencsére, miként ez a könyv is bizonyítja, módszerekben sincs. A biokémia és a molekuláris genetika fegyvertára látványosan kibővült az utóbbi évtizedekben. A módszertani fejlődés bámulatosan gyors. Aki néhány évig nem követi a szakirodalmat, az értetlenül áll a rengeteg új elnevezés vagy rövidítés hallatán. Ezek jelentős részét e könyv bemutatja, s az új módszerek elsajátítására is ad útmutatást. A gyors siker reményétől azonban két okból is óvom a túlzottam optimista olvasót! Az első a módszertani alkalmazás, a második a várható gyakorlati eredmény.

Az elméleti biológiai kutatások, így a molekuláris biológiaiak is, nem véletlenül használnak gyakorlati szempontból sokszor haszontalan, jelentéktelen baktérium-, gomba-, növény- vagy állatfajokat. Ezek az úgynevezett „modell élőlények” (pl. kólibaktérium, élesztő, Arabidopsis, muslica, egér stb.) a kísérletező kutató számára előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. A velük szerzett eredményeket kell azután átültetni a gyakorlat számára fontos fajokba. Ez sokszor igen nehéz, olykor szinte megoldhatatlannak látszó feladat.

A második probléma az eredményekkel kapcsolatos fokozott elvárás. Idősebb nemesítők tanúsíthatják, hogy hány biológiai felfedezés okozott eleinte túlzott reményeket, majd csalódást, míg végül a megfelelő helyére került. Gondoljunk csak a poliploidiára, az indukált mutációra, az antérakultúrára, a protoplasztfúzióra stb. A legjelentősebb nemesítési eredmények azonban a variáció-szelekció hagyományos módszerével születtek.

Ez a könyv jelentős részben pont ezt célozza meg. A nemesítő számára oly fontos genetikai variabilitás megbízható diagnosztizálását ígéri. S valóban, a fehérjére s különösen a DNS-re alapozó jellemzés megbízhatóság vonatkozásában minden más marker felett áll. Kiválóan alkalmas fajták, vonalak azonosítására, azok genetikai heterogenitásának jellemzésére. Ne feledjük azonban el azt a lényeges körülményt, hogy a legtöbb gazdaságilag fontos tulajdonság genetikai meghatározottsága sok-sok génben kódolt, melyek többnyire nem azonosak molekuláris markereinkkel!

Az 1992-es „riói csúcs” (UNCED = United Nations Conference on Environment and Development) óta az élővilág változatossága, a „biodiverzitás” fontos kifejezéssé vált. A fajon belüli változatosság a genetikai diverzitásból fakad. Erre alapul a természetes szelekció evolúciós változáshoz vezetve, s ezt végzi a nemesítő is az újabb növényfajták előállítása során. Molekuláris módszerekkel mindez még pontosabban és gyorsabban végezhető el. A molekuláris genetika legújabb eredményeivel pedig a genetikai diverzitás felhasználhatósága az egész élővilágra terjeszthető ki. A genetikai információ ma már tetszőlegesen kombinálható a legkülönbözőbb fajok között. A tárgyalt módszerek az így létrehozott transzgénikus fajták azonosítására is alkalmazhatók.

A genetikai diverzitás molekuláris módszerekkel történő pontos elemzése egyre nélkülözhetetlenebb része lesz a növénynemesítő, sőt a növénytermesztő munkájának. Ez az elemzés nem könnyű, de a „hozzávalók” birtokában a módszerek kellő akarattal, pontossággal és megfelelő genetikai ismeretekkel a növénynemesítés eredményessége és hatékonysága jelentősen növelhető.

Sok sikert!

Vida Gábor