Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A csontok összeköttetései, juncturae ossium

A csontok összeköttetései, juncturae ossium

Általános ízület- és szalagtan

Valamennyi csont (kivéve a marha szívcsontjait, a húsevők peniscsontját, a kulcscsontokat, a teve rekeszcsontjait, az elcsontosodott inakat) változatos módon összeköttetésben (junctura) van egymással, s ezáltal a csontvázat (sceletum) képezi. Az összeköttetések alakjával, szerkezetével és típusaival az ízület- és szalagtan, az arthrologia és syndesmologia, foglalkozik.

Az összeköttetés vagy megszakítás nélküli, I. szakadatlan csontösszeköttetés, amely lehet mozdulatlan és mozgékony, junctura ossium immobilis et mobilis, vagy pedig II. megszakított, minthogy közöttük néhány cseppnyi ízületi nedvet, synoviát, magában foglaló üreg található. Ez a megszakított csontösszeköttetés, a diarthrosis vagy ízület, articulatio, amely csak mozgékony lehet.

82. ábra - Az ízületek típusai

Az ízületek típusai


1. articulatio elipsoidea, 2. articulatio condylaris (spiralis), 3. articulatio trochlearis (csukló-csapó ízület), 4. articulatio sellaris, 5. articulatio spaeroidea, 6. articulatio delabens, 7. articulatio cochlearis, 8. synchondrosis intervertebrali, 9. articulatio trochoidea

I. A szakadatlan csontösszeköttetés, synarthrosis, típusa, szöveti szerkezete szerint lehet:

A) izmos összeköttetés, synsarcosis,

B) kötőszövetes összeköttetés, junctura fibrosa s. syndesmosis,

C) porcos összeköttetés, junctura cartilaginea s. synchondrosis,

D) csontos összeköttetés, synostosis.

A) Izmos összeköttetés, synsarcosis esetén a csontokat izom kapcsolja egymáshoz. Az összeköttetés mindig mozgékony; ilyet találunk az elülső végtag és a törzs csontos váza között azokban az állatokban, amelyekben a vállöv nem teljes (hiányzik a kulcscsont és a hollócsőrcsont), valamint a bordák között. Szabadabb kitérést enged meg, a törzs rázkódtatását csökkenti.

B) A kötőszövetes összeköttetés, junctura fibrosa, lehet mozdulatlan, varrat, álvarrat és beékelődés, és mozgékony (ilyen a szalagos összeköttetés).

1. A varratban, sutura, a csontok egymásba illő, egyenetlen széleit nagyon keskeny porcos-kötőszövetes szegély kapcsolja össze. Elsősorban a fej lapos csontjai között találjuk. A varratok a fejlődés során összecsontosodnak, synostosis suturarum, a varrat ezzel eltűnik; ha ez korábban bekövetkezik, synostosis praecox (a hormonális működés zavara), tornyos fej, turricephalia, vagy csónakfej, scaphocephalia, alakul ki.

A csontszélek alakja és egymáshoz illeszkedése szerint különböző varratokat ismerünk:

a) Fűrészvarrat vagy csipkevarrat, sutura serrata. A csontszélek eltérő nagyságú, fűrészfoghoz hasonló nyúlványai egymásba illeszkednek. Ilyen a koponyacsontok közötti legtöbb varrat: a két falcsont által alkotott nyílvarrat, a sutura sagittalis, a falcsont és a homlokcsont közötti lambdavarrat, a sutura lambdoidea. A fogvarratban, sutura dentata, a csont csipkéi derékszögben állanak a csont szélére.

b) Levélvarrat, sutura foliata. A csontszélre merőleges, felületesen szétterülő, levélszerű nyúlványok megfelelő mélyedésekbe illeszkednek. Ilyen a homlok- és az orrcsont közötti sutura frontonasalis.

c) Pikkelyvarrat, a sutura squamosa. A csontok lapos pikkely alakú nyúlványai cserép- vagy zsindelyszerűen illeszkednek egymáshoz; ilyen a falcsont és a halántékcsont közötti pikkelyvarrat, a sutura squamosofrontalis.

d) Lapos varrat, sutura plana. Tulajdonképpen álvarrat vagy összeilleszkedés, amikor sima vagy kevéssé érdes csontszéleket kapcsol egymáshoz a kötőszövet. Elcsontosodásuk időskorban is tökéletlen. Álvarrat az orrcsontok közötti sutura internasalis.

2. Beékelődés, gomphosis. A csont hasáb, kúp vagy ék alakú nyúlványa úgy fekszik bele a másik csont mélyedésébe, mint a fog a fogmederbe. Ilyen az ekecsont és az ékcsont közötti zsindelyvarrat, a schindylesis is.

3. Mozgékony szalagos összeköttetés, syndesmosis ossium mobilis. A csontokat collagenrostos kötőszövetből álló szalag, lig. interosseum, vagy lemez, membrana interossea fűzi egymáshoz; pl. az alkar, a szár csontjai közötti membrana interossea antebrachii et cruris. Nagyobb számú rugalmas rostot tartalmazó sárga szalagok (ligg. flava s. elastica) vannak a csigolyaívek között (lig. interspinale).

C) Porcos összeköttetés, synchondrosis. A csontokat vékony hyalin- vagy rostos porcréteg köti egymáshoz; rugalmas, erős összeköttetés.

A rostos porcszövet egy- vagy kétmagvú, mikrobolyhos és redős sejtekből, chondrocyta, áll. Cytoplasmájukban nagy Golgi- és jól fejlett rEr, ribosomák, és acantosoma (coated vesiculum) van. A szövet alapállománya collagen- és elasztikus rostokból, valamint homogén, nagyobbrészt chondromucoproteinból (polimer protein, glycosaminoglykan, chondroitin-4-szulfát, és chondroitin-6-szulfát) áll. A sejtek az alapállomány lacunájában helyeződnek el, amit porckapszula övez. Gyakran több sejt chondronban csoportosul.

A hyalinporc, cartilago hyalina, a hyalintól áttetsző, vékony réteg, benne a sejtmagok csoportosulnak. Collagenrostos és a chondroitintartalmú, nyomásra rugalmas alapállományuk a chondroitinkénsav hatására halványan látható. Az előbbi EM felvételeken egymást keresztező rostkötegekből áll.

A bordacsont-bordaporci, a nyakszirtcsont bázisa, az os praesphenoidale és az os basisphenoidale közötti öszszeköttetések hyalinporcból, a csigolyatestek közötti öszszeköttetések pedig rostos porcból állnak. Egyik típusa az álízület, a symphysis is, amelynél a két csont felületét borító hyalinporcot, üregeket (abban zsírszövetet) tartalmazó rostos porc fűzi egymáshoz; ez az összeköttetés nagyon erős, de mégis rugalmas (pl. a két medencecsont és a csigolyák teste között).

D) Csontos összeköttetés, synostosis. Rendszerint a csontok között levő kötőszövet vagy porc elcsontosodásával alakul ki (kérődzők lábközépcsontjain a varratokon, a keresztcsonton stb.).

II. Megszakított csontösszeköttetés, diarthrosis s. junctura synovialis. Az ízület, articulatio, megszakított csontösszeköttetés, amely egyben mozgékony is.

Részei: az ízületi porccal bevont két vagy esetleg több csont, az ízületi porc, az ízületi tok, az ízületi üreg, az ízületi nedv és az ízületi szalagok.

a) Az ízületi végdarabok az egymással ízesülő csontvégek; egymással érintkező felületeik az ízületi felületek (facies articularis), amelyek alakja sokféle lehet. A leggyakoribb, amikor domború ízületi fej, a caput articulare illeszkedik a homorú ízületi vápába, a cavitas articularisba. Az ízületeket az ízületi végek alakja szerint osztályozhatjuk.

b) Az ízületi porc, a cartilago articularis, hyalinporc, amely az ízületi felületeket, facies articularis, vonja be. A kereszt-, a csípő-, és az állkapocsízület felületeit rostos porc borítja. A porc a homorú felületek szélein és a domború felületek közepén vastagabb, és egymáshoz illeszkedve, rugalmasságuk révén csökkentik a rázkódtatásokat. Felületük sima, egymáson könnyen elcsúsznak. A patások egyes ízületeiben, az ízületi felület fajra jellemző helyén, porchiányos, csontig terjedő mélyedés, fossa synovialis s. nudata van, amit csupán vékony kötőszövetes réteg bélel.

Az ízületi porc a korral egyenes arányban veszíti el a rugalmasságát. Az erősebben igénybevett ízületi felületrészeken a porc alatti kötőszövetben érinvázió, arthritis keletkezik.

Néhány ízületben az ízületi végek nem illenek össze, inkongruenciájukat az ízület üregében, az ízületi végek közé ékelődő, ízület közötti rostos porc egészíti ki. Ennek két típusa van: a piskótaporc, a discus articularis, amely az állkapocsízületet két önálló részre osztja; és a C porc, a meniscus articularis, amely a térdhajlásízületet csupán részben osztja meg. A rostos-porcos ajak, a labrum articulare (labrum glenoidale), és a porcos szegély, a limbus cartilagineus articularis, az ízületi felületek széleit egészítik ki.

c) Az ízületi tok, a capsula articularis, tömlő alakú szerv, amely az ízületi felületek széle közelében a csonthártyából ered és légmentesen körülzárja az ízületi üreget. A kevés elmozdulást végző ízületben szűk, a nagyfokú mozgáslehetőséggel bíró ízületekben pedig laza; redőket és zsákokat (recessus) alkothat. Falának két rétege van: a külső, rostos réteg, a stratum fibrosum, vastag és erős; az ízület hossztengelyével párhuzamos collagenrostjai a csonthártyába mennek át. Belső, ún. synovialis rétege, a stratum synoviale, nagyobbrészt fibroblastsejtekből álló, vékony réteg, amelynek sejt közötti alapállományában kevés collagenrost van. Benne sok vérér, nyirokér és idegrost halad. Az ízületi üreg felé tekintő felületét átalakult kötőszöveti sejtek egymás köré csavarodott nyúlványaikkal összekapcsolódva, laphámhoz hasonlóan borítják. A sejtek gazdag Golgi-hálózata és ergastoplasmája állandó aktív működésükre utal; az általuk termelt sejt közötti alapállomány elfolyósodva adja az ízületi nedvet, de felszívóképességük is van. A synovialis rétegnek az ízület üregébe emelkedő redői, a plicae synoviales, és bolyhai, a villi synoviales, növelik az ezt a működést szolgáló felületet. Az ízületi nedv, a synovia, kis mennyiségű, mucintartalmú, világos borostyánkősárga színű, tiszta, nyúlós, de nem ragadós folyadék. Sejttörmelékeket, zsírsejteket, fehérvérsejteket, lefűződött bolyhokat tartalmaz, lúgos kémhatású. Az ízületi porcok sima felületét bevonja, sikamlóssá teszi, ezáltal az egymáson elsikló felületek súrlódását csökkenti. Az ízületi nedv kóros állapotban felszaporodhat (lágy pók).

d) Az ízületi üreg, a cavum articulare, az egymásba illő felületek miatt csupán szűk, légmentes rés, amit az ízületi nedv teljesen kitölt. A légnyomás okozta adhaesio az ízületi felületeket egymáshoz köti. Az ízületi tok sérülésein levegő juthat az ízület üregébe, amely a légnyomáskülönbségeket kiegyenlíti, és a csontok eltávolodnak egymástól (a Weber testvérek kísérlete). Az ízület ficama, luxatio esetén az ízületi végek a szalagok teljes szakadása nélkül eltávolodnak egymástól.

e) A szalagok, ligamenta, amelyek az ízületeket alkotó csontokat kötik egymáshoz, az ízületi tok fibrosus rétegéből, ligg. intercapsularia, vagy azon kívül és attól függetlenül, ligg. extracapsularia, fejlődő, ínszerű, durva, rostos, kötőszövetes kötegek.

Az ízületek ér- és idegellátása bőséges. Az erek az ízületek körül sokszorosan anastomozáló artériás hálózatokat, rete articulare arteriosum, alkotnak, ami bármilyen helyzetben is biztosítja az ízület vérellátását. A hasonlóan bő érzőideg-ellátás a helyzetérzést és az ezzel kapcsolatos reflexműködést is szolgálja.

Az ízületek beosztása

Az ízületeknek van nyugalmi helyzetük, ez az ízület középállása. Az ízület szögét ebben a helyzetben mérjük. A szög nagysága az egyes állatfajokra jellemző. Az ízület tengelye körül az ízületet alkotó csontok elmozdulnak (excursio). Ha az ízületet alkotó csontok közelednek egymáshoz, az ízület szöge kisebbedik, ez a hajlítás, a flexio; ha a csontok távolodnak egymástól (az ízület szöge növekszik, ez a nyújtás, az extensio; a növekedés lehet 180 foknál nagyobb is, azaz túlnyújtás, hyperextensio), ez a dorsalflexio, ami pl. a csüdízületben következhet be.

Az ízületi szög nyílása felől a hajlító felület, a facies flexoria, csúcsa felől pedig a nyújtó felület, a facies extensoria van. A mozgás tengelyére merőleges, ún. excursiós síktól medialis irányú kitérés a közelítés, az adductio, a lateralis pedig a távolítás, az abductio, a hossztengely körüli befelé fordítás a borintás, a pronatio, kifelé fordítás a hanyintás, a supinatio. A csont tengelye körüli forgatás a rotatio, a kúp alakú kitérés pedig a circumductio (oppositio).

Az ízületeket csoportosíthatjuk a csontok száma, az ízületi végek alakja és a mozgás tengelyének száma szerint.

83. ábra - Csapódó (A) és spirálízület (B)

Csapódó (A) és spirálízület (B)


1. az ízület tengelye, 2. az oldalsó szalag tapadási helye proximalisan és 3. distalisan, 4. a szalag tapadásától az ízületi felületig húzott egyenes csapódó ízületben, 5. hajlított, 6. nyújtott helyzetben a leghosszabb a) combcsont, b) sípcsont, c) a condylus femoris porca, d) a condylus tibiae porca, e) C alakú porc

A) Az ízületet alkotó csontok száma szerint van egyszerű ízület (articulatio simplex), amelyet csupán két csont alkot, és összetett ízület (articulatio composita), amelyben kettőnél több csont, közös ízületi tokba foglaltan képez ízületet. A kettős ízületben (articulatio duplex) rostos porc iktatódik a csontok ízületi végei közé.

B) Az ízületi végek alakjának, geometriai formájának megfelelően van golyó- vagy dióízület, articulatio sphaeroidea, tojás-, articulatio ellipsoidea, és bütyökízület, articulatio condylaris, csukló- vagy hengerízület, articulatio trochoidea, csavarízület, articulatio cochlearis, és nyeregízület, articulatio sellaris, valamint szánízület, articulatio delabens.

C) A mozgás tengelyének a száma szerint lehet egy-, két- és többtengelyű az ízület, amely a mozgás terjedelme szerint vagy szabad ízület (arthrodia), amelynek kitérése nagyfokú, vagy merev ízület (amphiarthrosis), amelynek elmozdulása csekély.

1. Egytengelyű ízület. a) A csuklóízület, az articulatio trochoidea, haránt irányú henger (félhenger, trochlea) alakú ízületi felülete annak megfelelő negatívhoz hasonló ízületi árokkal ízesül. Az ízületben a tengelyre merőleges síkban csak hajlítás és nyújtás lehetséges; a hengert két bütyök is helyettesítheti (comb-sípcsonti ízület).

b) A csavarízületet, az articulatio cochlearist alkotó csiga, a cochlea, taraja és az ennek megfelelő ízületi árok a mozgás tengelyével szöget képez. A végtag ízület alatti distalis vége a szög nagyságától függő fokban oldalra kitér (a csánkízületben a talocruralis ízület).

A csukló- és a csavarízület is lehet ún. csapódó ízület, amelynek erős oldalsó szalagjai a forgástengelytől proximalisan, excentrikusan tapadnak meg, ezáltal a középállásban maximálisan feszülnek, és az ízület a nyújtás vagy hajlítás állapotába hirtelen csapódó mozgással megy át (könyökízület, talocruralis ízület).

c) A spirálízület, az articulatio spiralis, domború ízületi végei lapított gömb, elipszoid alakúak. Az oldalsó szalag a forgástengelyen vagy azon belül ered, ezáltal középhelyzetben laza, nyújtáskor és hajlításkor viszont megfeszül és fékezi az ízület mozgását, így az a középállásba ugrik vissza (pl. a térdhajlás ízülete).

d) A szánízület, az articulatio delabens, lapos ízületi felületei egymáson fel és alá szánszerűen siklanak (a térdkalács ízülete).

e) A forgóízület, az articulatio trochoidea, az elmozduló csont árka a mozdulatlan csont ízületi hengerén mozog, a mozgás tengelye azonos a csont hossztengelyével (articulatio atlantoaxialis, articulatio radioulnaris proximalis et distalis húsevőkön).

2. Kéttengelyű ízületek. a) A bütyökízület, az articulatio condylaris. Az egyik ízületi végdarab tojásdad alakú, az ízületi végek mozgástengelyei derékszögben kereszteződnek, a csontok egymásra merőleges síkban mozdulnak el (articulatio atlantooccipitalis).

b) A nyeregízület, az articulatio sellaris. Az egyik ízületi végdarab angol nyereg alakú, egyik irányban domború, a másik irányban homorú. Az ízületben a hajlítás és nyújtás mellett a közelítés és távolítás is lehetséges (csüdízület, a nyakcsigolyák ízületei madarakban).

3. Többtengelyű ízület. a) A gömbízület, az articulatio sphaeroidea. Az egyik csont félgömbszelvénynek vagy 3/4 gömbnek megfelelő (dióízület, enarthrosis) ízületi feje a másik csont kisebb terjedelmű ízületi árkában, vápájában mozog. Elmozdulás minden irányban, a csont hossztengelye körül is lehetséges, ezért szabad ízület, arthrodia (vállízület, csípőízület).

b) A merev ízület, az amphiarthrosis. A csontvégek lapos ízületi felületei egyenlőtlenek, ízületi szalagjai rövidek és feszesek. Az elmozdulás kisfokú és többirányú, általában szánmozgásszerű (a keresztcsípőcsonti ízület, az elülső és a hátulsó lábtőízület distalis ízületei).

Részletes ízület- és szalagtan

A gerincoszlop összeköttetései, juncturae columnae vertebralis

A csigolyák közötti összeköttetések: a csigolyatestek közötti rostos-porcos összeköttetések; az ízületi nyúlványok közötti ízületek és a csigolyák közötti hosszú és nyúlványaik közötti rövid szalagos összeköttetések.

A szomszédos csigolyák teste közötti összeköttetés (az 1. és a 2. nyakcsigolya közötti ízület kivételével) rostos porc, discus s. fibrocartilago intervertebralis, amely tulajdonképpen symphysis vertebrarum. A csigolya fejét és árkát borító hyalinporcrétegeket rostos porc köti egymáshoz. Ez utóbbi durva kötőszöveti rostokból álló külső, rostos gyűrűből, anulus fibrosus, és középen levő, lágyabb, fiatalkorban inkább fehér, később sárgás árnyalatú, kocsonyás magból, nucleus pulposus, áll, amely a gerinchúr maradványa. A kocsonyás mag a gerincoszlop mozgása közben keletkező nyomást párnaként minden irányban elosztja, a rostos porc pedig mint rugalmas ütköző továbbítja a rá hirtelen ható nyomást. A gerincoszlop mozgékony szakaszán (a nyak-, ágyék- és farokcsigolyákon) vastag, merev szakaszán (hátcsigolyákon) vékony.

84. ábra - A nyakszirtcsont, az első és a második nyakcsigolya ízülete lóban (a csigolyaívek eltávolítva)

A nyakszirtcsont, az első és a második nyakcsigolya ízülete lóban (a csigolyaívek eltávolítva)


A csigolyák ízületi nyúlványai közötti összeköttetés, a juncturae zygapophyseales, szánízület, articulatio delabens. A szánszerű elmozdulás a nyakon nagyobb fokú, itt hossztengely körüli forgó mozgás is van, a háti és ágyéki szakaszon csupán hajlítás és nyújtás lehetséges. Az ízületi tok, a capsula articularis, a nyakcsigolyákon tág és laza, a hát- és az ágyékcsigolyákon szűk; a keresztcsigolyák keresztcsonttá nőttek össze.

Az utolsó ágyékcsigolya és az első keresztcsigolya teste közötti discus intervertebralis, az ízületi nyúlványaik közötti ízületen, az articulatio lumbosacralison kívül, lóban merev ízület van a keresztcsont szárnya és az utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa között, articulatio intertransversaria lumbosacralis, valamint a két utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa között, articulatio intertransversaria lumbalis, is.

A farokcsigolyák közötti rostos porc vastag, a sertésen és húsevőkön pedig az első farokcsigolyák nyúlványai még ízületeket is képeznek egymással; a mozgathatóság nagyfokú.

A csigolyák ízületei közül az első és a második nyakcsigolya ízülete a fej mozgatását teszi lehetővé.

A fejgyám–nyakszirti ízület, az articulatio atlantooccipitalis, két bütyökízület, amelyet a nyakszirtcsont két bütyke és az atlas elülső ízületi árkai alkotnak. A két ízületnek egymás mellett levő ízületi tokjai, a capsulae articulares, dorsalisan távolabb, ventralisan közelebb vannak egymáshoz. Üregük kérődzőkben, húsevőkben és idősebb korban lóban, valamint sertésben is közlekedik egymással, húsevőkben még a mögötte levő ízület tokjával is.

85. ábra - A szarvasmarha tarkószalagja

A szarvasmarha tarkószalagja


Szalagjai. 1. A jobb és a bal oldalsó szalag, a lig. laterale, rövid és vastag, a torkolati nyúlványokon medialisan erednek, és az atlas szárnyának a tövén, elöl tapadnak meg. 2. A membrana antlantooccipitalis dorsalis részben kereszteződő rostokból álló, vastag lemez, amely az öreglyuk felső szélén ered és az atlas dorsalis ívén tapad, a spatium atlantooccipitalét bezárja. 3. A membrana atlantooccipitalis ventralis vékonyabb a dorsalisnál, a nyakszirtcsont incisura intercondylarisa mentén ered és az atlas ventralis ívén tapad. Az ízületi tokkal, ennek közvetítésével a gerincvelő kemény burkával is összenőtt. Az ízületben hajlítás és nyújtás (biccentés), valamint oldalmozgás (csóválás) is lehetséges.

A fejforgató ízület, az articulatio atlantoaxialis, az atlas hátulsó, lapos ízületi felületei és a fovea dentis ízesülnek az axis fognyúlványával és elülső ízületi felületeivel. Az ízületi tok, a capsula articularis, egységes zsák, fala vékony, kétoldalt laza, húsevőkben közlekedik az atlantooccipitalis ízület üregével. Forgóízület, articulatio trochoidea, a fognyúlvány hossztengelye körül az atlas a fejjel együtt forog.

Szalagjai. 1. A membrana tectoria s. atlantoaxialis dorsalis hosszú és széles, a két csigolya ívét köti egymáshoz, az ízületi tokkal összenőtt. 2. A tövis közötti szalag, a lig. atlantoaxiale dorsale, sok rugalmas rostot magában foglaló, páros szalag, az atlas tuberculum dorsaléjáról az axis tövisnyúlványához tér; az előbbi szalaggal összeolvad. 3. A fognyúlvány külső szalagja, a lig. dentis externum, az atlas tuberculum ventraléján eredő páros köteg, amely az axis ventralis gumójához tér; sertésben és húsevőkben hiányzik. 4. A fognyúlvány középső szalagja, a lig. apicis dentis, a fognyúlvány hegyéről a basioccipitaléhoz tér. 5. A fognyúlvány oldalsó szalagja, a lig. longitudinale, páros köteg, amely a fognyúlvány dorsalis felületén ered és az atlas ventralis ívének belső felületén tapad. Sertésben és húsevőkben az utóbbi szalagok hiányozhatnak, két szalag helyettesíti őket. Egyik a szárnyszalag, a ligg. alaria dentis, amely a fognyúlvány két oldaláról sertésben az öreglyuk alsó széléhez, húsevőkben pedig a nyakszirtcsont bütykeinek belső felületéhez tér. A másik a harántszalag, a lig. transversum atlantis, amely a gerinccsatornában a fognyúlványt haránt irányban áthidalva az atlas ventralis ívéhez köti. Alatta a fognyúlványon kis nyálkatömlő van.

Hosszú vagy közös szalagok. A dorsalis hosszanti szalag, a lig. longitudinale dorsale a gerinccsatornában, az axis fognyúlványától egészen a keresztcsontig, a csigolyatestek dorsalis felületét borítja. Húsevőkben az első farokcsigolyákra is ráterjed. Megtapad a test szalaglécein, valamint a csigolyák közötti rostos porcokon.

A ventralis hosszanti szalag, a lig. longitudinale ventrale, a 8–9. hátcsigolya testének ventralis felületén ered, majd az ágyékcsigolyákon és a csigolyák közötti rostos porcokon megtapadva a keresztcsontra tér. A hátcsigolyákon vastag, a gerincoszlop szilárdságát fokozza. A nyak- és az első hátcsigolyákon a szalagot izom, m. longus colli helyettesíti.

A tarkószalag, a lig. nuchae, vastag, rugalmas, különösen a növényevőkön jól fejlett, lóban és kérődzőkben a nyakszirtcsontról a protuberantia occipitalis externától, húsevőkben a második nyakcsigolyáról indul ki, és a keresztcsonton végződik. Két része van: az egyik, a görgetegrészlet, a funiculus nuchae, páros köteg, amely a nyakszirtcsont protuberantia occipitalis externáján (eq, Ru) vagy a második csigolyán (Ca) ered, majd a harmadik hátcsigolya tövisnyúlványán megtapadva, a tövis fölötti szalagban, a lig. supraspinaléban, folytatódik. Második része, a lemeze, a lamina nuchae, csak növényevőkben található, median síkban összetérő két, kötőszövetes lemez (tulajdonképpen izmok közötti sövény), amely a görgetegrészlet ventralis széléről válik el, és legyezőszerűen széttérve, erős fogakkal a 2–5. nyak- és a 2–3. hátcsigolya tövisnyúlványán tapad meg.

Állatfajonkénti jellegzetességek

Lóban a funiculus nuchae egybeolvadó két kötege a mar tájékán a 4. hátcsigolyától a 12. hátcsigolyáig kiszélesedik, és kétoldalt a lapockaporcig terjedő, csuklyaszerű lemezt, a pars cucullarist képezi. Alatta az 1–3. hátcsigolya fölött nyálkatömlő, bursa subligamentosa supraspinalis (bursa cucullaris) található, amely kb. 4 cm hosszú és kétoldalt ventrolateralisan 2–3 cm széles. Ezenkívül a görgetegrészlet és az atlas, valamint az axis fölött is található két nem állandó nyálkatömlő, bursa subligamentosa nuchalis cranialis et caudalis.

Kérődzőkben a funiculus nuchae a második nyakcsigolyától a második hátcsigolyáig terjed, majd a csúcsszalagba megy át, amely a maron csaknem függőleges lemezzé (pars cucullaris) szélesedik, alatta bursa subligamentosa supraspinalis van. A lamina nuchaenak a 2–4. nyakcsigolya tövisnyúlványán tapadó része páratlan, caudodorsalisan a pars cucullarisba megy át.

Sertésben és macskában csupán a csúcsszalag fejlődött ki.

Kutyában a tarkószalag a második nyakcsigolya tövisnyúlványán ered, és páros funiculus nuchaeból, valamint a lig. supraspinaléból áll. Ez utóbbi a harmadik keresztcsigolyáig terjed.

Rövid szalagok. A tövis közötti szalagok, a ligg. interspinaliák, középsíkban egybeolvadó, páros szalagok; a tövisnyúlványokat kötik egymáshoz. Lovon a nyak- és a hátcsigolyákon rugalmas rostos, a hát- és az ágyékcsigolyákon pedig tömött rostos kötőszövetből állnak, a szarvasmarhán rugalmas rostokat, húsevőkön pedig izomréteget is tartalmaznak.

– Az ív közötti szalagok, a ligg. interarcualiák, rugalmas, kötőszövetes lemezek, amelyek a szomszédos csigolyák íveit áthidalják és az első farokcsigolyán a gerinccsatornát egészítik ki dorsalisan.

– A harántnyúlvány közötti szalagok, a ligg. intertransversariák, az ágyékcsigolyák harántnyúlványait összekötő, vékony, kötőszövetes lemezek.

A mellkas összeköttetései, juncturae thoracis
A csigolya-borda ízületek, articulationes costovertebrales

A bordákat és a csigolyákat a bordafejecske és a bordagumó ízülete, valamint három szalag köti egymáshoz.

A bordafej ízülete, az articulatio capitis costae, merev, gömb alakú, kettős ízület, amelyet laza, kívül egységesnek látszó, kettős tok, capsula articularis vesz körül. Alkotásában a borda feje az azonos számú csigolya cranialis, valamint az előtte levő csigolya caudalis fovea costalisával vesz részt.

86. ábra - A ló csigolya-borda ízületeinek szalagjai

A ló csigolya-borda ízületeinek szalagjai


87. ábra - A ló csigolya-borda ízületeinek szalagjai

A ló csigolya-borda ízületeinek szalagjai


A bordagumó ízületét, az articulatio costotransversariát, a borda gumója az azonos számú csigolya harántnyúlványának sík ízületi felületével alkotja. Ízületi tokja, a capsula articularis, feszes. Az utolsó két-három borda nyaka rövidül, ezáltal a csigolya-borda ízület közlekedik, majd egybeolvad a bordagumó ízületével. A borda a két ízületen áthaladó tengely körül forgó mozgást végez. Kitérése caudalisan nagyobb, mert itt a két ízület közelebb esik egymáshoz.

A bordafej szalagja, a lig. capitis costae radiatum, a bordafej cranioventralis szélén ered, az ízületi tok ventralis falával összenő, majd két szárra válik szét és az ízületet alkotó két csigolya testén tapad meg. A mellkasban a mellhártya alatt helyeződik.

A bordafejek közös szalagja, a lig. capitis costae intraarticulare, vastag szalag, három szára van; középső, hosszú szára, a lig. intercapitale, a bordacsont két egymás felé tekintő fejének cristáját a gerinccsatorna fenekén harántul összeköti egymással, miközben a lig. longitudinale dorsale fedi. Elülső és hátulsó, rövid szárai a két szomszédos csigolya testén dorsalisan tapadnak meg.

A bordanyak szalagja, a lig. costotransversarium (lig. colli costae), a csigolya ívéről a borda nyakához tér. Az ízületi tok rostos rétegével összeolvadt; annak megvastagodott része.

A bordagumó szalagja, a lig. tuberculi costae, a bordagumót az ízületi tok dorsalis felületén a hátcsigolya harántnyúlványához köti.

A bordacsont és a bordaporc összeköttetései, juncturae costochondrales

A bordacsontot a bordaporchoz általában porcos összeköttetés, synchondrosis costochondralis fűzi, amit merev ízület, articulatio costochondralis helyettesít a szarvasmarha 2–10., a juhfélék 2–8., valamint a sertés 2–5. bordáján. Az utóbbi ízületi felülete vájt, tokja feszes; kisfokú sagittalis és transversalis mozgása van. A kérődzők néhány bordaporcában is találunk ízületet, az articulatio intrachondralist.

A borda-szegycsonti ízületek, articulationes sternocostales

A borda-szegycsonti ízületben a valódi borda porcának ék alakú vége a szegycsont sternebrái közötti árokkal, incisura costalissal, ízesül. Az álbordák porca egymással szalagosan, a szegycsonttal pedig közvetve függ össze. Csuklóízület, az ízületi tok, a capsula articularis, szoros, a kitérés csekély mértékű.

88. ábra - A szarvasmarha borda-szegycsonti ízületének szalagjai

A szarvasmarha borda-szegycsonti ízületének szalagjai


89. ábra - A szarvasmarha borda-szegycsonti ízületének szalagjai

A szarvasmarha borda-szegycsonti ízületének szalagjai


Az első bordaporc a szegycsont markolatával kérődzőkben és húsevőkben két ízületet, lóban és sertésben pedig egy közös ízületet képez. Az ízületi tok feszes, a szegycsont belső felületéről a valódi bordaporcokra térő sugárszalagok, ligg. sternocostalia radiata, erősítik, amelyek rövid, fehér, fénylő, vastag rostkötegekből állnak.

A szegycsont sternebráit egymáshoz és a bordákhoz még szalagok is fűzik. A belső szegycsonti szalag, a lig. sterni, az első bordaporc szegycsonti ízületétől ered és a szegycsont belső felületén a sternebrákon megtapadva kiszélesedik. Lóban három szárra válik szét, majd a középső a lapátosporcon, a két oldalsó pedig az utolsó borda porcán tapad meg. Kérődzőkön és sertésen csupán a lapátosporchoz tér, húsevőkben gyakran hiányzik. A szegycsont külső szalagja, a membrana sterni, lemez alakú, csak kérődzőkön és sertésen fejlődött ki; összeköti a sternebrákat egymással és a bordaporcokkal.

A szegycsont összeköttetései, synchondroses sternales

A szegycsont összeköttetései három csoportra oszthatók.

1. A manubrium és a sternum közötti összeköttetés lóban és húsevőkben a porcos synchondrosis manubriosternalis, ez idősebb korban, különösen húsevőkben, összecsontosodik. Kérődzőkben és sertésben a manubrium sterni és a corpus sterni merev csuklóízületet, articulatio synovialis manubriosternalist (Ru, su) képez. Az ízület tokját, a capsula articularist, intraarticularis szalag, a lig. sternocostale intraarticulare, erősíti.

2. A corpus sterni sternebrái között porcos összeköttetések, synchondroses intersternebralesek, vannak.

3. A corpus sterni és a processus xiphoideus közötti összeköttetés szintén porcos, synchondrosis xiphosternalis.

Az elülső végtag csontjainak összeköttetései, juncturae membri thoracici

A házi emlősállatok elülső végtagjait a törzshöz nem ízület, hanem izmok és szalagok (synsarcosis, syndesmosis) fűzik. Az ínlemezzé vastagodott pólyák és izmok a törzset a két lapocka között hevederszerűen, rugalmasan, rázkódásmentesen függesztik fel. A mozgás lehetősége a lapocka facies serratái között helyeződő forgástengely körül (törzs-váll ízület) nagyfokú.

A vállízület, articulatio humeri

A vállízületet a lapocka cavitas glenoidalisa és a caput humeri alkotja. A viszonylag kisebb cavitas glenoidalist sertésen és húsevőkön rostos-porcos ajak, labrum glenoidale, egészíti ki. Az ízületi végek alakja szerint gömbízület, funkcióját tekintve egyszerű csuklóízület, szöge 90–125 fok. Az ízületi tok, a capsula articularis, tág kitüremkedéseket (recessus) alkot. A tokot lóban dorsalisan, húsevőkön pedig kétoldalt vékony, rostos kötegek, ligg. glenohumeralia, erősítik. A lapocka processus coracoideusáról a lig. coracohumerale tér a karcsont medialis gumójához. A tok elülső felületén és a kétfejű karizom eredési ina között lóban és szarvasmarhában nyálkatömlő, bursa intertubercularis, juhféléken, sertésen és húsevőkön pedig ínhüvely, vagina synovialis intertubercularis van.

A vállízületnek nincsenek oldalsó szalagjai; itt őket medialisan a m. subscapularis, lateralisan pedig a m. infraspinatus végina helyettesíti, amely megakadályozza az oldalirányú kitérést. Lóban, kérődzőkben ezáltal csak hajlítás és nyújtás, húsevőkben és macskában is csupán kisfokú oldalkitérés lehetséges. Az injiciálás helye lóban, marhában a tövis előtti izom inának elülső szélén, a karcsont gumója fölött 2 cm-re, kutyában az acromion alatt egy ujjnyira található.

A könyökízület, articulatio cubiti

A könyökízület három csontból álló, összetett ízület, amelyet a karcsont ízületi hengere egyfelől az orsócsont ízületi árkával, articulatio humeroradialis, másfelől a könyökcsont proximalis végdarabjával, articulatio humeroulnaris, alkot. A karcsont az alkarcsontokkal 150 fokú szöget képez. Működése szerint tökéletes csuklóízület, amelyben csak hajlítás és nyújtás lehetséges.

90. ábra - A szarvasmarha bal könyökízülete

A szarvasmarha bal könyökízülete


Az ízületi tok, a capsula articularis, feszes és befoglalja a felső radioulnaris ízületet is. Fala caudalisan vékony és a fossa olecrani mögé türemkedő zsákot képez; cranialisan vastagabb, fibrosus rétegét ferde irányú, vastag rostokból álló, lemez alakú szalag, lig. obliquum erősíti.

Szalagjai. 1. A lateralis oldalsó szalag, a lig. collaterale laterale, a karcsont hengerének külső szalagdudorán és szalaggödrén eredő rostjai lóban az orsócsont fejének külső szalagdudorához térnek, a többi háziállatban a köteg elülső szára az orsócsont, a hátulsó pedig a könyökcsont szalagdudorán tapad meg.

2. A medialis oldalsó szalag, a lig. collaterale mediale, a karcsont hengerének belső szalaggödrében ered. Két szára közül a hátulsó, rövid szár lóban és kérődzőkben az orsócsont belső szalagdudorához tér. Elülső, hosszú szára a szalagdudor előtt, lóban a görgetegborintó izom fölött áthalad, és a szalagdudor alatt tapad meg. Sertésben egységes köteg és az orsócsonthoz, hátulsó szára pedig húsevőkben a könyökcsonthoz tér.

3. A lig. olecrani a könyöknyúlványt a karcsonthoz köti, az ízületi tok fibrosájának megvastagodott része.

A könyökízületi tok üregébe lóban a külső oldalsó szalag elülső széle előtt, szarvasmarhában az epicondylus extensorius és az olecranon között cranioventralis irányban lehet befecskendezni.

Az orsócsont és a könyökcsont összeköttetései, juncturae radioulnares

Az orsócsont circumferentia articularisa a könyökcsont incisura radialisával háziállatokban a felső orsókönyökcsonti ízületet, articulatio radioulnaris proximalist, a csontok distalis végdarabjai pedig csupán a sertésben és a húsevőkben az alsó orsó-könyökcsonti ízületet, articulatio radioulnaris distalist, alkotják. A húsevőkben a két ízület forgóízület, a többi háziállatban merev ízület, feszes ízületi tokkal. A lóban és a kérődzőkben, valamint a sertésben a két csont fiatalkorban syndesmosis, idős állatban synostosis útján összenő egymással.

Szalagjai. 1., 2. A lateralis és a medialis harántszalag, lig. transversum mediale et laterale, rövid, a két csont oldalsó felületeit kötik egymáshoz; lóban idősebb korban elcsontosodnak, húsevőkben pedig hiányoznak.

3. A gyűrűszalag, a lig. anulare radii, csak húsevőkben fejlődött ki; a könyökcsont két processus coronoideusán megtapadva, gyűrűszerűen körbefoglalja az orsócsont fejét, miközben a könyökízület oldalsó szalagjai alatt halad át.

4. Az alkarcsontok közötti szalag, a membrana interossea antebrachii, a spatium interosseumot kitöltő, rövid szalag; rostjai a két csont testét rögzítik egymáshoz; lóban és kérődzőkben időskorban elcsontosodik.

5. Az alsó harántszalag, a lig. radioulnare, húsevőkben a distalis radioulnaris ízület tokját erősíti.

Az elülső lábtőízület, articulatio carpi

Az elülső lábtőízület összetett ízület, több önálló, működésre is képes ízületből áll, amelyet az alkarcsontok distalis végdarabjai, a két sorban helyeződő lábtőcsontok, valamint a lábközépcsontok proximalis végdarabjai alkotnak. Az alkarcsontok és a proximalis csontsor között az articulatio antebrachiocarpea, a proximalis és distalis csontsor között az articulatio mediocarpea, a distalis csontsor és a lábközépcsontok között az articulationes carpometacarpeae, a lábtő egyes csontjai között pedig mindkét csontsorban az egyes csontok közötti ízületek, articulationes intercarpeae, vannak; az os carpi accessorium önálló ízületet, articulatio ossis carpi accessoriit, képez. Az ízületi tok, a capsula articularis, dorsalisan – különösen húsevőkön – tágabb és vastagabb, ami többirányú mozgást tesz lehetővé. Sertésen és húsevőkön a distalis radioulnaris ízületet is magában foglalja.

91. ábra - A ló elülső bal lábtőízülete, az ízületi tok eltávolítva

A ló elülső bal lábtőízülete, az ízületi tok eltávolítva


92. ábra - A ló elülső bal lábtőízülete (a proximalis zsák injicálva)

A ló elülső bal lábtőízülete (a proximalis zsák injicálva)


93. ábra - A szarvasmarha elülső bal lábtőízülete (az ízületi tok eltávolítva)

A szarvasmarha elülső bal lábtőízülete (az ízületi tok eltávolítva)


94. ábra - A szarvasmarha elülső bal lábtőízülete

A szarvasmarha elülső bal lábtőízülete


Az ízületi tok fibrosus rétege az alkarcsonttól a lábközépcsontokig az egész ízületet borítja, a synovialis réteg viszont mindkét csontsoron megtapad, ezáltal három zsákot alkot. Közülük a proximalis zsák tág, a középső kevésbé tág, a distalis szűk és feszes zsák. A két alsó zsák a harmadik és a negyedik lábtőcsont közötti szűk nyíláson át közlekedik egymással. A tok lóban lateropalmarisan kiöblösödik, recessusa az os carpi accessorium fölé (kb. 2 cm-re) terjed. Az oldalsó ujjnyújtó izom és singoldali kéztőnyújtó izom között lefelé irányított tűvel az ízület üregét érhetjük el.

Az articulatio antebrachiocarpeát az orsócsont hengere (articulatio radiocarpea) és a könyökcsont distalis végdarabja (articulatio ulnocarpea) alkotja a lábtő proximalis csontsorával, amelyet lóban még az os carpi accessorium ízülete, az articulatio ossis carpi accessorii, egészít ki. Csuklóízület, nagyfokú hajlításra és nyújtásra, behajlított helyzetben pedig kisfokú oldalkitérésre, húsevőkben forgó mozgásra is képes. Kérődzőkben az orsócsont hengere ferde csigához hasonló, emiatt a lábvég az ízület hajlításakor ki- és hátrafelé mozdul el.

Az articulatio mediocarpea a lábtő proximalis és distalis csontsora közötti csuklóízület, amelyben a hajlítás és a nyújtás az előbbinél kisebb fokú; az ízületi tok dorsalisan szűkebb, mint az előbbi ízületben. Ürege lóban a medialis hosszú oldalsó szalag elülső széle előtt az ízület vonalában vezetett tűvel érhető el.

Az articulatio carpometacarpea a carpus distalis csontsora és a lábközépcsontok proximalis végdarabja által alkotott merev ízület. Az ízületi tok szűk és feszes.

Az articulationes intercarpeae a carpalis csontsorok egyes csontjainak egymással alkotott merev ízületei.

A lábtőízületet hosszú vagy közös, és rövid szalagok erősítik.

Hosszú vagy közös szalagok. 1. Lig. radiocarpeum dorsale. Az orsócsonttól a lábközépcsontokhoz térő rostkötegei a nyújtó felületen az ízületi tok fibrosájával egybeolvadnak és az ínhüvely falába is sugároznak.

2. Retinaculum extensorum. Az ínhüvelyeket dorsalisan rögzítő harántszalag, a mély carpalis pólya megvastagodott részlete, a fenti szalaggal összenőtt.

3. Lig. carpi palmare profundum. Az ízületi tok fibrosájának lemezszerű, erősen megvastagodott részlete a lábtő palmaris felületén. Rostjai a crista transversa radiiról mint lig. radiocarpeum palmare, a könyökcsont distalis végdarabjáról (lig. ulnocarpeum palmare) hosszanti irányban a lábtő- és lábközépcsontokhoz térnek. Sugárirányú rostjaik (lig. carpi radiatum) a lábtő csontjain tapadnak. Dorsalisan az intercarpalis és a carpometacarpalis ízület palmaris szalagjai, a ligg. intercarpea et carpometacarpea palmariák, vaskos lemezzé nőttek össze. A szalag gátolja az ízület túlnyújtását, széles, sima felületén a hajlítóinak haladnak át.

4. Retinaculum flexorum (lig. carpi palmare superficiale). A mély pólya harántszalag alakú, megvastagodott részlete, amely az os carpi accessoriumtól a medialis oldalsó szalaghoz tér és a felső közös ínhüvelybe foglalt ujjhajlító inakat kívülről borítja; a lig. carpi palmare profundummal körülöttük rögzítő pólyahüvelyt képez.

5. A lateralis hosszú oldalsó szalag, a lig. collaterale carpi laterale, a radius processus styloideus lateralisáról a metacarpalis csont proximalis végéhez tér. Kérődzőkön és sertésen gyengén fejlett szalag; alatta az oldalsó ujjnyújtó izom ina halad. Rostjai az ízületi tok fibrosájával is összefüggnek.

6. A medialis hosszú oldalsó szalag, a lig. collaterale carpi mediale, az orsócsont hengerének belső szalagdudorán vagy afölött (kérődzők) ered, és lefelé szélesedve az Mc2 fejecskéjén és lóban a harmadik lábközépcsonton is megtapad. Rostjai spirálisan egymás köré fonódtak és összenőttek az ízületi tok fibrosájával; a rostok között gyakran megtalálható az os carpale primum. Marhán egy hosszú és három rövid szalagra tagolódik, amelyekhez a palmaris felület felől hosszú és vaskos erősítőköteg is csatlakozik. Húsevőkön gyengén fejlett szalag.

Rövid szalagok. A rövid szalagok a közös szalagokkal és az ízületi tokkal összenőttek, környezetüktől nehezen különíthetők el. Az egyes csontokat összekötő hosszanti és harántszalagok, ligg. intercarpea interossea, valamint az os carpi accessoriumot rögzítő szalagok tartoznak ide.

Hosszanti szalagok. Dorsalisan, kétoldalt és palmarisan helyeződnek.

A két dorsalis hosszanti szalag egyfelől a két csontsort rögzíti egymáshoz, ligg. intercarpea dorsalia, ezek lóban hiányoznak, másfelől az alsó csontsort a metacarpalis csontokhoz, ligg. carpometacarpea dorsalia, fűzik.

Kétoldalt lateralisan és medialisan egy proximalis, egy középső és egy distalis rövid oldalsó szalagot találunk. Húsevőkön medialisan csak a proximalis található meg.

A palmaris rövid szalagok száma és helyeződése állatfajok szerint eltérő. Ezek a lig. radio- et ulnocarpeum palmare, a lig. carpi radiatum, a ligg. intercarpea palmaria és a ligg. carpometacarpea palmaria. Egymástól nehezen különíthetők el, mert részben a m. interosseus mediusszal, részben a lig. carpi palmare profundummal szorosan öszszefüggenek.

A harántszalagok, ligg. intercarpea interossea, a két carpalis csontsor csontjait kötik egymáshoz. A dorsalisan levők, ligg. intercarpea interossea dorsalia, lapos szalagok, a palmarisan levők, ligg. intercarpea interossea palmaria, a lig. carpi palmare profundumba olvadtak bele. A belső csont közötti szalagok, ligg. intraordinarii, erős, rövid rostjai a csontok egymás felé tekintő felületeit kötik össze.

Az os carpi accessorium szalagjai. A csontot mind lateralis, mind medialis oldalán 4–4, lóban fejlett, rugalmas, rostos szalag, a lig. accessorioulnare et lig. accessoriocarpoulnare, fűzi a könyökcsonthoz, a lábtő csontjaihoz, lig. accessorioquartale, és végül a lábközépcsontokhoz, lig. accessoriometacarpeum.

Az articulatio antebrachiocarpea nagyobb mértékű (95 fok), az articulatio intercarpea kisebb (45 fok) mértékű kitérésre képes csuklóízület. Az articulatio carpometacarpea merev ízület, kinyújtott helyzetben az alkar, a lábtő és a lábközép egyenest képez; hajlításkor a lábvég hátra- és kifelé mozdul el. A behajlított ízületben kisfokú oldalirányú és forgó mozgás is lehetséges. Kérődzőkön és húsevőkön a hosszú oldalsó szalagok hiánya, az egyes rövid szalagok rugalmassága, húsevőkben az apró csontok ízületi felületeinek az alakja is többirányú és kiadós mozgást tesz lehetővé a lábtőízületben.

Az elülső lábközépcsontok ízületei, articulationes intermetacarpeae

Lóban a harmadik lábközépcsont és a kapocscsontok közötti, szarvasmarhán pedig a főcsont, valamint a csökevényes ötödik lábközépcsont közötti merev ízületek (articulationes carpometacarpeae) mozdulatlanok, a sertés és a húsevők lábközépcsontjait összekötő ízületek viszont mozgékonyak. Az ízületeket a lábtőízület distalis zsákja foglalja magában. A csontokat ezenkívül csont közötti szalagok (ligg. metacarpea interossea), valamint sertésben és húsevőkben a dorsalis és palmaris szalagok (ligg. metacarpea dorsalia et palmaria) is egymáshoz kötik.

Az elülső ujjpercek ízületei, articulationes phalangium

Az ujjaknak három ujjpercízületük van (kivéve a húsevők első ujját, ahol csupán két ujjperc és ízület van). Ezek az első ujjpercízület vagy csüdízület, a második ujjpercízület vagy pártaízület és a harmadik ujjpercízület vagy pata- (ló), csülök- (kérődzők, sertés), karom- (húsevők) ízület.

Az első ujjpercízület vagy csüdízület, articulatio metacarpophalangea

Összetett ízület, működése szerint hyperextensióban levő nyeregízület, benne a hajlításon és a nyújtáson kívül erősen behajlított helyzetben oldalkitérés is lehetséges. A lábközépcsont trochleája, az első ujjperc (csüdcsont) fovea articularisa és az egyenítőcsontok alkotják.

Az ízületi tok proximalis irányban dorsalisan és palmarisan is kitüremkedik, zsákokat, recessus dorsalis et recessus palmaris, alkot.

Az ízület szalagjai. Oldalsó szalagok, ligg. collateralia, az egyenítőcsontok szalagjai, ligg. sesamoidea, és többujjúakon az ujjak közötti szalagok, lig. interdigitale proximale, (lásd Állatfajonkénti jellegzetességek).

A második ujjpercízület vagy pártaízület, articulatio interphalangea proximalis

Nyeregízület, articulatio sellaris, amelyben hajlítás, nyújtás és hajlított helyzetben kisfokú oldalkitérés is lehetséges. Az első ujjperccsont vagy csüdcsont hengere és a második ujjperccsont vagy pártacsont basisának ízületi árka alkotja.

A harmadik ujjpercízület, articulatio interphalangea distalis

Lovon pataízületnek, kérődzőkön és sertésen csülökízületnek, húsevőkön pedig karomízületnek nevezik.

Szerkezete szerint összetett ízület; a 2., 3. ujjperccsont és a nyírcsont alkotja. Működése szerint nyeregízület, articulatio sellaris, benne hajlított helyzetben kisfokú oldalkitérés és lóban még forgatás is lehetséges.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A csüdízület hyperextensióban (dorsalflexióban) van, a metacarpus a csüdcsonttal 120–130 fokú szöget képez. Az ízületi tok, a capsula articularis, dorsalis kitüremkedéseit, recessus dorsales, a közös ujjnyújtó izom ina és annak nyálkatömlője fedi, palmaris, vékony falú kitüremkedései, recessus palmares, pedig kétoldalt a m. interosseus medius szárai és a harmadik lábközépcsont közé türemkednek ki, 4–5 cm-re fölfelé. E helyen hozzáférhető: gyakran kórosan tágulhat (lágy pók).

95. ábra - A ló ujjának inai és szalagjai

A ló ujjának inai és szalagjai


96. ábra - A pataízület és a pataporc szalagjai lóban (median metszéslap)

A pataízület és a pataporc szalagjai lóban (median metszéslap)


97. ábra - A pataízület és a pataporc szalagjai

A pataízület és a pataporc szalagjai


Szalagok. A medialis és lateralis oldalsó szalag, a lig. collaterale mediale et laterale, a lábközépcsont szalaggödréről a csüdcsont szalagdudorához térnek, az ízületi tokkal szorosan összefüggnek.

Az egyenítőcsontok szalagjai három csoportba sorolhatók.

Felső egyenítőszalagok. 1. A lig. metacarpointersesamoideum (Skoda-féle szalag) vékony, 2,5 cm hosszú, rugalmas szalag, két, gyengén fejlett kötege a lábközépcsonton ered és distalisan egyesülve az egyenítőcsontok közötti szalagba megy át.

2. A m. interosseus medius teljesen inas izom, proximalis egyenítőszalagként működik; két szára az egyenítőcsontokon tapad (lásd az izomtanban).

Középső egyenítőszalagok. 1. Palmaris vagy egyenítőcsontok közötti szalag a lig. palmare s. lig. intersesamoideum. A két egyenítőcsontot összekötő harántirányú rostjai között porcszövet van (fibrocartilago). Beborítja az egyenítőcsontok palmaris felületét, árok alakú, rajta az ujjhajlító inak siklanak át.

2. Az egyenítőcsontok oldalsó szalagjai, ligg. sesamoidea collateralia, az egyenítőcsontok oldalán erednek, és a harántirányban haladó proximalis szár az Mc2 szalaggödrén, a distalis szár pedig a csüdcsont szalagdudorán tapad meg.

Alsó egyenítőszalagok. 1. Az egyenítőcsontok egyenes szalagja, a lig. sesamoideum rectum, az egyenítőcsontok basisán ered, felületes kötege a pártatámlán, mély kötege pedig a csüdcsont trigonum phalangis proximalisán tapad.

2. Az egyenítőcsontok ferde szalagjai, ligg. sesamoidea obliqua, az egyenítőcsontok basisáról a trigonum phalangis proximalis oldalsó pereméhez térnek; az előbbi szalag két oldalán helyeződik, általa részben fedett.

3. Az egyenítőcsontok kereszteződő szalagjai, ligg. sesamoidea cruciata, az egyenítőcsontok basisán erednek, rostjaik kereszteződnek egymással és a csüdcsont ellenkező oldali szalagdudorán tapadnak meg. Az előbbi szalagok fedik.

4. Az egyenítőcsontok rövid szalagjai, ligg. sesamoidea brevia, az egyenítőcsontok basisáról előre és oldalt a csüdcsont ízületi felületének palmaris széléhez térnek.

5. Az alsó egyenítőszalaghoz sorolható funkcióját tekintve, a m. interosseus mediusból származó erősítő ínköteg, a tractus appositus is, amely az egyenítőcsontok két oldalától le- és előrefelé a közös ujjnyújtó izom inához tér.

Az egyenítőszalagok a m. interosseus mediusszal együtt az ún. csüdegyenítő készüléket adják, amely a hyperextensióban levő csüdízületet passzívan rögzíti.

A pártaízület. A pártaízület tokjának, capsula articularis, dorsalis és palmaris öblei, recessus dorsales et palmares, proximalis irányban kiöblösödnek. A tok fala palmarisan vékony.

Szalagjai. 1. Az oldalsó szalagok, lig. collaterale mediale et laterale, rövid és erős, spirális lefutású kötegek; rugószerűen működnek, a csüdcsont distalis szalaggödréről és szalagdudoráról a pártacsont basisának szalagdudorához térnek.

2. A pártaízület palmaris felületén négy szalag, ligg. palmaria, van. Közülük a két középső szalag a csüdcsont trigonum phalangis proximalis szélén ered és a pártatámlán tapad, összenő az egyenítőcsontok egyenes szalagjával. A mellettük levő szalag a pártatámláról a csüdcsont oldalsó széléhez tér. Az egyenítőcsontok egyenes szalagjaival közösen siklófelületet alkotnak a mély ujjhajlító izom ina számára.

A pataízület. A pataízület tokja, a capsula articularis, dorsalis és palmaris zsákokat, recessus dorsales et palmares, alkot, amelyek proximalis irányban türemkednek ki, de kicsi oldalsó recessusai is vannak. Az ízület üregébe a fölemelt végtagon, a szarutok fölött 2 cm-re lateralisan vagy medialisan mediodistalis irányban injiciálhatunk.

Az oldalsó szalagok, lig. collaterale mediale et laterale, rövidek és erősek, a patacsont szalaggödreiről palmarisan szétterülve a pártacsont gödreihez térnek. Összenőttek az ízületi tokkal, a pataporccal, valamint a pataporc-pártacsonti szalaggal.

A nyírcsontot két szalag rögzíti.

1. A nyírcsont-patacsonti szalag három köteg, lig. sesamoideum distale impar, axiale et abaxiale, amelyek a nyírcsont margo distalisát az ízület egész szélességében összekötik a patacsont margo dorsalisával; az ízületi tok fibrosáját erősítik.

2. A nyírcsont függesztőszalagja, lig. sesamoideum collaterale mediale et laterale, a nyírcsont két végéről és részben a patacsontról a pataporc belső felületére tér, majd a csüdcsont distalis szalaggödrein tapad meg. A pártaízület oldalsó szalagjaival is összenőtt.

A pataporcok, cartilagines ungulae, a patacsont ágaihoz illeszkednek, a szomszédos csontokhoz a következő szalagok fűzik.

1. A csüdcsont-pataporc-patacsonti szalagok, ligg. chondrocompedalia, a csüdcsont oldalsó széléről eredő, rugalmas szalagok, felületes rostjaik a pataporc felső szélén és belső felületén, mély rostjaik pedig a patacsonton tapadnak meg.

2. A pataporc-pártacsonti szalagok, ligg. chondrocoronalia, a pataporc felső széléről a pártacsont oldalsó szalaggödreihez térnek. Rostjai összenőttek a pataízület oldalsó szalagjával és a pataízület tokjával. Pataporcműtétkor gyakorlati jelentőségű.

3. A pataporc-patacsonti szalagok, ligg. chondroungularia collateralia, lapos kötegek, rövid rostjaik a pataporc alsó szélét a patacsonthoz kötik.

4. A pataporc-nyírcsonti szalagok, ligg. chondrosesamoidea, a pataporc belső felületén erednek és a nyírcsont végén tapadnak.

5. A pataporcok kereszteződő szalagjai, ligg. chondroungularia cruciata, a két pataporc belső felületét és a patacsont ágait kötik össze egymással, a mély ujjhajlító izom ina alatt.

6. A pataporc belső felületén vékony lemezt alkotó kötegek erednek, amelyek rostjai a sarokvánkosba sugároznak.

Kérődzők

A csüdízület. Kérődzőkben csupán két fő ujj vesz részt az alátámasztásban és mozgásban, túlságos széttérésüket két kereszteződő ujj közötti szalag és a köztakaró akadályozza meg. A 3. és a 4. ujjnak megfelelően két csüdízület van. A fő lábközépcsont (Mc3+4) distalis végének két ízületi hengere az ujjak csüdcsontjainak ízületi árkaival képezi a főujjak első ujjpercízületét, a hozzájuk tartozó két-két egyenítőcsonttal. Az ízület alakja szerint henger-, funkcionálisan csuklóízület. A két ízület tokja öblöket, recesus dorsalis et palmaris, képez, és palmarisan tág nyílásokon át közlekedik egymással. A tok fala megvastagodott és porcos ott, ahol fölötte izmok inai siklanak át.

98. ábra - A szarvasmarha elülső lábvégízületei (a lábközépcsont [Mc3+4] eltávolítva)

A szarvasmarha elülső lábvégízületei (a lábközépcsont [Mc3+4] eltávolítva)


99. ábra - A szarvasmarha elülső lábvégízületei

A szarvasmarha elülső lábvégízületei


100. ábra - A szarvasmarha elülső lábvégízületei (a harmadik ujj eltávolítva)

A szarvasmarha elülső lábvégízületei (a harmadik ujj eltávolítva)


Oldalsó szalagok, lig. collaterale axiale et abaxiale, mindkét ízületen kívül és belül, azaz interdigitalisan is találhatók.

Egyenítőkészülék. Felső egyenítőszalagok. 1. A felső két, kereszteződő ujj közötti szalag, lig. interdigitale proximale, az ízületi hengerek axialis felületéről az ellenkező oldali axialis egyenítőcsonthoz tér, miközben egymást keresztezik; juhfélékben hiányoznak.

2. A proximalis vagy felső egyenítőszalagok közé soroljuk a m. interosseus mediust, amely fiatal állaton majdnem teljesen izmos, a kor előrehaladtával azonban inassá válik. A metacarpus közepén felületes és mély lemezre válik szét. Felületes lemeze kettéválik, a két csüdízület mögött összenő a felületes ujjhajlító izom inával, és azzal együtt két ínból álló hüvelyt, manica flexoriát, alkot a két mély ujjhajlító ín körül. Mély lemeze három szárra válik szét; a két oldalsó a 3. és 4. ujj abaxialis egyenítőcsontján tapad és tractus appositust bocsát dorsalisan a 3. és 4. ujj nyújtójához. A középső ínszár három kötegre válik szét. A két oldalsó az ujjak axialis egyenítőcsontjához tér, a középső pedig interdigitalisan az ujjak dorsalis felületére térő axialis tractus appositusokat adja.

Középső egyenítőszalagok. 1. Az egyenítőcsontok közötti szalagok, ligg. palmaria, a lateralis, illetőleg a medialis ujj két-két egyenítőcsontját kötik össze egymással, proximalisan a lábközépcsonton is megtapadnak.

2. A lig. intersesamoideum interdigitale a két ujj belső, interdigitalis egyenítőcsontját köti össze egymással.

3. Az egyenítőcsontok oldalsó szalagjai, ligg. sesamoidea collateralia; lig. mediale et laterale, a két ujj abaxialis egyenítőcsontjait kötik össze a lábközépcsont trochleájával és az első ujjperccsonttal.

Alsó egyenítőszalagok. 1. Az egyenítőcsontok kereszteződő szalagjai, ligg. sesamoidea cruciata, egymást keresztezve a csüdcsonton az ellenkező oldali egyenítőcsont alatt tapadnak meg.

2. Az egyenítőcsontok ferde szalagjai, ligg. sesamoidea obliqua, a lóéhoz hasonló lefutásúak.

3. Ligg. phalangosesamoidea interdigitalia: az axialis egyenítőcsontok alsó részéről erednek, egymást keresztezve, az ellenkező oldali ujjperc basisának palmaris felületére térnek. Az ujjak túlságos széjjeltérését gátolják.

A pártaízület. A pártaízület nyeregízület. A két főujj ízületi tokja, a capsula articularis, nem közlekedik egymással; proximalis, distalis és oldalsó recessusokat alkot. Oldalsó recessusát a szalagok és részben a nyújtóizmok inai elfedik, emiatt tágulatuk esetén is csak kis területen tűnnek elő.

Az oldalsó szalagok, ligg. collateralia, kívül és belül, azaz interdigitalisan foglalnak helyet. Palmarisan mindegyik ujjon három szalag, ligg. palmaria, van.

A csülökízület szintén nyeregízület; tájéka a két főujjon külsőleg is jól elkülönül egymástól.

Az ízületi tok, a capsula articularis, recessus dorsalisát a közös ujjnyújtó ina, a recessus palmarisát pedig a mély ujjhajlító ina fedi.

Az oldalsó szalagok, ligg. collateralia, közül az abaxialis hosszabb, az interdigitalis rövidebb.

Szalagok. 1. Az alsó kereszteződő ujj közötti szalagok, ligg. interdigitalia distalia, a pártacsont külső szalagdudorától a mély ujjhajlító izom inán át a belső szalagdudorhoz és a nyírcsont axiális végéhez, majd az ellenkező oldali pártacsont belső felületéhez térnek, miközben keresztezik egymást. A főujjak közét áthidaló lemezt képeznek, amely dorsalisan a közös ujjhajlító izom két inán is megtapad. Az ujjak közötti bőr alatt helyeződnek, juhféléken gyengén fejlettek.

2. A csülökízület dorsalis rugalmas szalagja, lig. dorsale, a pártacsont distalis szalaggödrétől az ujjnyújtó izom inához és a csülök processus extensoriusához tér, az előbbi szalag fedi.

3. A nyírcsont rugalmas szalagjai: a) a nyírcsont függesztőszalagjai, ligg. sesamoidea collateralia, a nyírcsontokat axialisan és abaxialisan a második ujjperchez kötik,

b) a nyírcsont-csülökcsonti szalagok közül a lig. sesamoideum axiale et abaxiale az egyenítőcsont két végét, a középső, páratlan szalag, a lig. sesamoideum distale impar, pedig a középső részét fűzi a csülökcsont ízületi felületének hátulsó részéhez,

c) a fattyúcsülköket a lábközép és az ujj pólyájából elkülönült rostkötegek rögzítik a fő lábközépcsont testéhez, distalisan pedig a nyírcsonthoz; ezek a fattyúujjak proximalis és distalis tartószalagjai. Ezenkívül a két fattyúujjat harántszalag is köti egymáshoz, összességükben tehát H alakú szalagrendszert alkotnak.

A legelőn élő és a hegyi marhák fattyúcsülkei járás közben érintkeznek a talajjal, emiatt az ujjak csontos váza, szalagjai, valamint a csülök alakja lényegesen módosul.

Sertés

A csüdízület. A fő- (3. és 4.) és a fattyúujjak (2. és 5.) is fejlettek, mindegyiken 3 ujjperc és 3 ujjpercízület található. A két főujj első ujjpercízületének ízületi tokja nem közlekedik egymással. Megvannak az oldalsó collateralis szalagok (lig. collaterale axiale et abaxiale).

Felső egyenítőszalagok. A fattyúujjak mozgékonyabbak, mint a főujjak, mert az utóbbiak első ujjpercét a felső ujj közötti szalag, a lig. interdigitale proximale köti egymáshoz.

A m. interosseus medius izmos, emiatt passzív, rögzítő szerepe jelentéktelenebb, mint lovon és kérődzőkön. Sertésben (és húsevőkben) az ujjhajlítók inait rögzítő felületes gyűrű alakú szalagot, lig. metacarpeum transversum superficiale (lig. anulare), a szomszédos ujj gyűrűszalagjával a mély metacarpalis harántszalag, a lig. metacarpeum transversum profundum köti össze.

Középső egyenítőszalagok. Az egyenítőcsontok közötti szalagok, ligg. palmaria, az egyenítőcsontok oldalsó szalagjai, ligg. sesamoidea collateralia, amelyek vastag kötege a lábközépcsontok hengerén, a vékonyabb pedig az első ujjpercen tapad meg.

Distalis vagy alsó egyenítőszalagok. Az egyenítőcsontok ferde szalagjai, ligg. sesamoidea obliqua, ezek csak a főujjakon fordulnak elő, és az egyenítőcsontok kereszteződő szalagjai, ligg. sesamoidea cruciata, amelyek mind a fő-, mind a fattyúujjakon megvannak.

A pártaízület. A két főujj második ujjpercízületének külön-külön ízületi tokja van. Mindegyik főujjon medialis és lateralis oldalsó szalag, palmarisan pedig egy középső és két oldalsó szalag foglal helyet, amelyek alig különülnek el egymástól.

A csülökízület. Nyeregízület, mindegyik ízületnek külön ízületi tokja van. A tokon kívül oldalsó szalagok, ligg. collateralia, és az egyenítőcsontokat a 2. ujjpercízülethez rögzítő ligg. sesamoidea collateralia is vannak.

A kereszteződő ujj közötti szalagok a bőrrel szorosan összefüggnek. A nyírcsont függesztőszalagjai a nyírcsont végeit a második ujjperccsonthoz kötik.

A lábközép és az ujj pólyájából alakult erős szalagok egyik csoportja az ujjhajlító inat rögzíti, a másik az ujjakat köti egymáshoz. Az előbbiek a felső és alsó gyűrűszalagok, lig. anulare proximale et distale, amelyek az ujjhajlító inakat rögzítik a csüd- és a pártaízület palmaris felületén. Az utóbbiak a proximalis és a distalis ujj közötti szalagok és az őket összekötő tartószalag, valamint a fattyúujjak tartószalagjai.

Húsevők

A húsevők öt ujja közül az első a fattyúujj, amelynek hiányzik a második ujjperce. A 3. és a 4. ujj hoszszabb, mint a 2. és az 5.

Mindegyik ujj első ujjpercízülete csuklóízület; különálló ízületi tok veszi körül, amely palmarisan nagyobb fokban türemkedik ki, mint dorsalisan. A tokot kétoldalt collateralis szalagok erősítik.

A felső egyenítőszalagot képező mm. interossei izmosak.

A középső egyenítőszalagok, lig. palmare, és az egyenítőcsontok oldalsó szalagjai, lig. sesamoideum collaterale axiale et abaxiale, vékonyak.

Az alsó egyenítőszalagok közül a lig. sesamoideum distale széles, egységes lemez, az egyenítőcsontokról az első ujjperc palmaris felületére tér. A kereszteződő szalagok, ligg. sesamoidea cruciata, és a m. interosseus mediusnak a közös ujjnyújtó izom inához térő kötege, a tractus appositus, jól fejlett.

A 2–5. ujj második ujjpercízülete nyeregízület, tokja szorosan összenőtt a nyújtó- és a hajlítóizmok inaival. A tok falában dorsalisan egyenítőcsont jellegű porc található. A második ujjpercízületekben csupán az oldalsó szalagok találhatók meg, palmarisan nincsenek szalagok.

A harmadik ujjpercízület, a karomízület, szintén nyeregízület. Az ízületi tok dorsalisan és palmarisan kitüremkedik. Az egyenítőcsontnak az ízületi toktól elkülönült függesztőszalagja van. Az oldalsó szalagokon kívül húsevőkön két sárga, rugalmas dorsalis szalag, ligg. dorsalia, is kifejlődött, amely a második ujjperc proximalis végéről a karomléchez tér, és a karmot (különösen macskán) annyira hyperextensióban tartja, hogy az a talajjal nem érintkezik. Kutyán gyengébben fejlett, de kettős.

A hajlítóinakat rögzítő gyűrűs szalagokat két oldalsó és egy középső, mély tartószalag, lig. metacarpeum transversum profundum, kapcsolja össze egymással. Az utóbbi felfüggeszti a talppárnát is. Megkülönböztetünk még felületes tartószalagokat is, ezek a 2–5. lábközépcsont distalis végei között feszülnek ki.

A hátulsó végtag csontjainak összeköttetései, juncturae membri pelvini
A medencecsont összeköttetései, juncturae pelvini ossis coxae

A csípő-, a fan- és az ülőcsontból álló két medencecsont ventralisan, a középsíkban rostos-porcos álízületben, symphysis pelvina, találkozik egymással, és erős, rugalmas csontgyűrűt, a hátulsó végtag kapcsolóövét, a medenceövet alkotja. A symphysist kívül és belül harántirányú rostok, fibrae transversae, erősítik. Ezek fancsonti kötege, a lig. pubicum craniale, az ülőívet határoló kötege pedig a lig. arcuatum ischiadicum. A rostos porc és a harántrostok a kor előrehaladtával elcsontosodnak. A csontosodás először a két fancsont között, a symphysis pubicában, indul meg, és innen caudalis irányban halad; a két ülőcsont között a symphysis ischiadicában azonban a csontosodás nem mindig következik be. A medenceövet dorsalisan a keresztcsont teszi teljessé.

A foramen obturatumot kötőszövetes lemez, a membrana obturatoria szűkíti, amely csatornát, canalis obturatoriust képez, rajta erek és idegek haladnak át a comb tájékához.

A kereszt-csípőcsonti ízület, articulatio sacroiliaca

A keresztcsonti ízület a medencecsontot a gerincoszlophoz köti. Merev ízület, amelyben a keresztcsont és a csípőcsont szárnyának porccal borított, fül alakú ízületi felületei, facies auricularis, találkoznak egymással. A két egyenetlen és rojtos szélű, mégis összeillő felületet feszes ízületi tok, capsula articularis fogja össze.

A medencei symphysis és a kereszt-csípőcsonti ízület a gerincoszlop és a végtag között kellően szilárd, mindamellett rugalmas összeköttetést teremt, így a hátulsó végtag felől jövő lökés, impulzus átadása a törzs felé közvetlen és rugalmas.

Szalagjai. 1. A felső vagy rövid kereszt-csípőcsonti szalag, lig. sacroiliacum dorsale breve, kétoldali, egymásba olvadó, vastag, hengeres köteg, a belső csípőszögletről lovon és kérődzőkön a keresztcsont tövisnyúlványainak szabad végéhez, sertésen és húsevőkön pedig a csökevényesen fejlett csecsnyúlványokhoz tér.

2. Az oldalsó vagy hosszú kereszt-csípőcsonti szalag, a lig. sacroiliacum dorsale longum, páros, háromszög alakú, sárgásan fénylő szalag. A belső csípőszögleten caudomedialisan ered és sátorszerűen szétterülve, a keresztcsont partes lateralesén tapad meg.

3. A szárnyszalagok, ligg. sacroiliaca ventralia, rostjai az ízületi tokot borítják, s a keresztcsont és a csípőcsont szárnyán tapadnak meg; a tokot feszítik, az ízületet merevebbé és szilárdabbá teszik.

4. A keresztcsont függesztőszalagjait, ligg. sacroiliaca interossea, a csípőcsont és a keresztcsont facies auricularisait közvetlenül egymáshoz rögzítő rostkötegek alkotják.

5. A keresztülőcsonti szalag, lig. sacrotuberale, csak kutyában található köteg, a keresztcsont és az ülőgumó között feszül ki. Patásokon laposan, szélesen, lemezszerűen elterülő, széles medenceszalag, lig. sacrotuberale latum (lig. sacrospinotuberale) van, amely lovon és sertésen a keresztcsont partes lateralesén, valamint az első farokcsigolyák harántnyúlványán, szarvasmarhán csak a keresztcsonton ered. Két lemezre válik szét; az egyik az ülőtövisen, lig. sacrospinale, a másik az ülőgumón, lig. sacrotuberale, tapad meg. Az incisura ischiadica major és minor, valamint a szalag között két lyuk, foramen ischiadicum majus et minus, marad vissza. A széles medenceszalag a medence oldalsó falát alkotja, izmok tapadására szolgál (a vemhesség végén ellazul, a far besüpped, a szülőút tágulékonnyá válik). Hátulsó széle marhán a bőr alatt előtűnik, mert a hátulsó farizmok csigolyafeje hiányzik, ezáltal a faroktő és az ülőgumó között árok, a medencekijárat gödre, a fossa ischiocaudalis, jön létre.

A csípőízület, articulatio coxae

A csípőízület egyszerű, alakját és működését tekintve többtengelyű gömbízület, articulatio sphaeroidea. Az oldalkitérést és forgatást azonban az ízület szalagjai és a hatalmas farizmok növényevőkben nagymértékben gátolják, emiatt főként hajlítás és nyújtás, húsevőkben nagyobb fokú távolítás is lehetséges benne. Az ízületet a medencecsont rostos-porcos szegéllyel, labrum acetabulare, kiegészített vápája, az acetabulum, és a combcsont feje, a caput ossis femoris alkotja. Az ízület kutyában a nagy forgató felső szélétől a combnyak irányában, lóban a hátulsó széléről craniomedialis irányba injiciálható.

101. ábra - A medence szalagjai és a csípőízület lóban

A medence szalagjai és a csípőízület lóban


Az ízületi tok, a capsula articularis, tág, a fej és a vápa ízületi felületeinek széle mentén tapad meg; medialisan és caudalisan vékony; itt zsírpárna, pulvinar acetabuli borítja, amely lovon az incisura acetabuliba és a fossa acetabuliba is beterjed. A tok fibrosus rétege helyenként vastagabb, kötegeket képez, így a csípőoszlopot a combcsont nyakához a lig. iliofemorale, a fancsontot a combcsonthoz a lig. pubofemorale, az ülőcsontot a combcsonthoz pedig a lig. ischiofemorale köti. A toknak az acetabulum mentén körkörösen megvastagodott részlete a zona orbicularis.

Szalagjai. 1. A görgetegszalag, a lig. capitis ossis (teres) femoris, hengeres, rövid szalag. A fossa acetabuliban ered és az incisura acetabulin át a fovea capitisba tér. A tok synovialis rétege borítja, mintegy kirekeszti az ízület üregéből.

2. A járulékos szalag, a lig. accessorium ossis femoris, csak a lóban fejlődött ki. Az egyenes hasizom fancsonton tapadó tendo praepubicusától elváló köteg, amely a görgetegszalaggal egybeolvadva a fossa acetabuliba tér.

3. A kiegészítőszalag, a lig. transversum acetabuli, az incisura acetabulit hidalja át és az előző két szalagot is rögzíti.

A térdízület, articulatio genus

A térdízület összetett ízület. Két ízület, a comb-sípcsonti vagy térdhajlásízület, az articulatio femorotibialis, és a térdkalácsízület, az articulatio femoropatellaris, alkotja.

A comb-sípcsonti ízület. Két bütyökízületből áll, amelyekben a combcsont és a sípcsont két, össze nem illő bütyke félhold (C) alakú rostos porcok közbeiktatásával ízesül egymással (articulatio duplex). Funkcionálisan spirálízület, hajlítás és nyújtás közben fékező hatás érvényesül, ami hajlított helyzetben jelentős. Oldalkitérés csak hajlított helyzetben lehetséges benne. A térdkalácsízület szánízület, amelyben a combcsont hengernyúlványa a térdkalács alatt fel-alá siklik.

A comb-sípcsonti ízületet, articulatio femorotibialis, alkotó csontvégek inkongruenciáját kiegészítő medialis és lateralis, félhold alakú, rostos porc, a meniscus medialis et lateralis, belső széle homorú és éles, a külső vastag és domború. Proximalis felületük a combcsont bütykeinek megfelelően vájt, a distalis pedig a sípcsont bütykeihez laposan idomul.

A két bütyökízület tokja, a capsula articularis, tág, fibrosus rétege egységes, megtapad a combcsont, a sípcsont bütykeinek peremén és a meniscusok külső, domború szélén. A synovialis réteg benyomul a bütykök közé is, ezáltal medialis és lateralis zsák alakjában elválasztja egymástól a két bütyökízületet. A két zsák lóban nem, kérődzőkben többnyire, húsevőkben pedig minden esetben közlekedik egymással. A zsákokat a meniscusokon is megtapadó tok proximalis és distalis zsákra tagolja, amelyek azonban a meniscusok belső széle mentén közlekednek egymással. A külső, distalis zsák a sípcsont sulcus extensoriusába türemkedik, recessusa lóban és kérődzőkben a hosszú ujjnyújtó izom eredési ina alatti nyálkatömlőt, a bursa subtendinea m. extensoris digitorum longit, alkotja. Az ízület ürege itt injiciálható. A zsák másik, lateralis kitüremkedése, a recessus subpopliteus, a térdalji izom eredési inát is körülveszi. A belső, proximalis zsákja – ritkán a lateralis is – lóban közlekedik a térdkalácsízület tokjával. Húsevőkben az ízületi tok a combcsont bütykeivel ízesülő Vesalius-féle csontokon is megtapad.

Szalagjai. 1. Az oldalsó szalagok, lig. collaterale mediale et laterale, a combcsont és a sípcsont bütykeinek a szalagdudorait kötik egymáshoz. A medialis oldalsó szalag a meniscus szélén is megtapad, a lateralis azonban nem, mert közöttük a térdalji izom eredési ina halad át, distalis vége azonban a fibula fejecskéjéhez is tér.

2. A kereszteződő szalagok, ligg. cruciata genus, a két bütyökízület zsákjai között intercapsularisan helyeződnek. Az elülső kereszteződő szalag, a lig. cruciatum craniale, a combcsont lateralis bütykének belső felületéről a sípcsont area intercondylaris centralisába tér, a hátulsó, lig. cruciatum caudale, pedig a medialis bütyök belső felületét a sípcsont area intercondylaris caudalisához, valamint az incisura popliteához köti.

3. Az ízületi tok hátulsó felületén a fibrosát lateromedialis és mediodistalis irányú, egymást keresztező kötegek, a lig. popliteum obliquumok, erősítik.

4. A két meniscust egy-egy elülső és egy-egy hátulsó szalag a sípcsonthoz, a lateralis meniscust egy szalag még a combcsonthoz is fűzi. A meniscusok elülső szalagjai, lig. craniale menisci lateralis et medialis, a meniscusok elülső szögletét a sípcsont lateralis, illetve medialis area intercondylaris cranialisához, a hátulsó szalagok, lig. caudale menisci lateralis et medialis, pedig a meniscusok caudalis végét a sípcsont incisura popliteájához, illetve area intercondylaris caudalisához rögzítik. A lateralis meniscus caudalis széléről a lig. meniscofemorale menisci lateralis tér a combcsont medialis bütykének axialis felületére. Húsevőkben a két meniscus elülső végét minden esetben, szarvasmarhán némelykor harántszalag, lig. transversum genus, köti egymáshoz.

A térdkalácsízület, articulatio femoropatellaris. Szánízület, articulatio delabens, amelyet a combcsont ízületi hengere és a térdkalács alkot. Az ízület mozgása közben a térdkalács és a sípcsont mozdulatlan, ízületi felületeiken a combcsont fel és alá siklik.

102. ábra - A ló bal térdízülete

A ló bal térdízülete


103. ábra - A ló bal térdízülete (a combcsont eltávolítva)

A ló bal térdízülete (a combcsont eltávolítva)


104. ábra - A ló bal térdízülete

A ló bal térdízülete


105. ábra - A szarvasmarha bal térdízülete

A szarvasmarha bal térdízülete


Az ízületi tok, a capsula articularis tág, fala laza; proximalisan a térdkalács fölé és két oldalán is, a négyfejű combizom alatt, kiöblösödik (recessus suprapatellaris). Distalisan nagy zsírpárna, corpus adiposum infrapatellare, választja el a femorotibialis ízület tokjától, kis helyen azonban annak elülső falával érintkezik és a tok üregével közlekedik is.

Szalagjai, ligg. patellae. 1. Retinaculum patellae mediale et laterale. Juhban, sertésben és húsevőkben a mély pólyának az ízületi tok fibrosájával összenőtt, vastag kötőszövetes lemeze, amely a térdkalácsot a combcsont két oldalához és a sípcsont tarajához rögzíti.

2. A térdkalács harántszalagjai, lig. femoropatellare mediale et laterale. A combcsont bütykeinek szalagdudorain, húsevőkben a Vesalius-féle csontokon erednek, és a térdkalács basisán, lóban és szarvasmarhában a fibrocartilago patellaen tapadnak meg. Kétoldalt az ízületi tok fibrosájával összenőttek. A medialis vékonyabb és gyengébb, a ficamodás fibularis irányban gyakoribb, az angulus patellae medialist ugyanis rostos porc, processus cartilagineus, egészíti ki.

3. A térdkalács három egyenes szalagja, lig. patellae mediale, intermedium et laterale, cranialisan helyeződik. Közülük tágabb értelemben véve a középső a négyfejű combizom végina, amelybe a térdkalács mint az izom íncsontja be van ágyazva, a két oldalsó pedig lóban és öreg szarvasmarhában a tok fibrosájának megvastagodása. Juhféléken, sertésen és húsevőkön csak a lig. patellae intermedium fejlődött ki. A lateralis és medialis egyenes szalag a térdkalács szögletein és két oldalán, a középső az apex patellaen ered; tapadásuk eltérő. Lóban a lateralis a tuberositas tibiaen, a középső annak szalaggödrében, a medialis pedig a sípcsont taraján, szarvasmarhában a lateralis és a medialis a tuberositas tibiaen, a középső pedig a sípcsont taraján tapad meg. A középső egyenes szalag két vége alatt két nyálkatömlő, a bursa infrapatellaris proximalis et distalis, helyeződik. A térdkalács fölött bőr alatti nyálkatömlő, bursa subcutanea praepatellaris terül el.

A belső és a középső egyenes szalag a térdkaláccsal és a medialis rostos porc nyúlványával lóban és szarvasmarhában az ún. „patellahurkot” képezi. A térdízület nyújtásakor a combcsont hengerének tuberculuma a térdkalács alá csúszik és beakad a hurokba, ezáltal rögzíti a térdízületet.

A sípcsont és a szárkapocscsont összeköttetései, juncturae tibiofibulares

A szár csontjait szalagok és ízületek kötik egymáshoz. A két csont közötti spatium interosseumot – kérődzők kivételével – csont közötti szalag, membrana interossea cruris, hidalja át. Fejlettebb szárkapocscsont esetén erősebb a csont közötti szalag is.

Proximalisan a fibula fejecskéje a sípcsont lateralis bütykén levő ízületi felülettel, a felső síp-szárkapcsi ízületben, articulatio tibiofibularis proximalis, találkozik. Merev ízület, ízületi tokja, a capsula articularis, közlekedik a femorotibialis ízület lateralis, alsó zsákjával. A fibula fejecskéjéről két szalag, a lig. capitis fibulae craniale et caudale, tér a sípcsonthoz.

A distalis síp-szárkapcsi ízületben, articulatio tibiofibularis distalis, a fibula distalis végdarabját kérődzőkben a bokacsonthoz feszes ízületi tok, capsula articularis fűzi. A tok lateralis falát elülső és hátulsó szalagok, a lig. tibiofibulare craniale et caudale, erősítik.

A hátulsó lábtőízület, articulatio tarsi

A lábtőízület vagy csánkízület összetett ízület, csukló- és merev ízületből áll, a szár, a lábtő és a lábközép csontjai alkotják.

Ízületei. A csigaízület, a felső, az alsó csontsorok közötti ízület és a tarsometatarsalis ízületek.

106. ábra - A ló bal hátulsó lábtőízülete (csánk)

A ló bal hátulsó lábtőízülete (csánk)


107. ábra - A ló hátulsó bal lábtőízülete (csánk)

A ló hátulsó bal lábtőízülete (csánk)


Az ízületi tok, a capsula articularis, fibrosája a síp- és szárkapocscsont distalis végdarabjáról, illetve a bokacsontról (Ru) a lábközépcsontok basisához tér, összenőtt az oldalsó szalagokkal. A synovialis réteg megtapad minden csontsoron, ezáltal négy zsákot alkot.

A proximalis zsák tág, lóban dorsalis és plantaris felületen kétoldalt recessust alkot. A dorsalis öböl az elülső sípizom medialis ínszára fölött, a két plantaris pedig a külső és a belső boka mögött és fölött kitapintható. Lágy pók esetén (elöl, belül, alul és kívül, hátul felül) láthatóan elődomborodnak.

1. A csigaízület, az articulatio tarsocruralis (bokaízület), amelyet a sípcsont, a csigacsont cochleája, a szárkapocs distalis végdarabja és – ló kivételével – a sarokcsont, kérődzőkben még a bokacsont alkot. Működése szerint csapódó ízület, kitérése a legnagyobb a csánk ízületei között. Alakja szerint csavarízület, hajlítás közben a végtag distalis része kifelé mozdul el.

2. A felső csontsorok közötti ízület, az articulatio talocalcaneocentralis (Chopart-ízület), kettős, amelyet egyfelől a csigacsont a középponti lábtőcsonttal, articulatio talocentralis, másfelől a sarokcsont a negyedik lábtőcsonttal, articulatio calcaneoquartalis, alkot. Az előbbit a csiga- és a sarokcsont közötti ízület, az articulatio talocalcanea egészíti ki. Az ízület felületeinek alakulása folytán az egyes házi emlősállatokon más- és másképpen működik. Lóban sík ízületi felületei révén merev ízület; a caput tali és a sarokcsont distalis hengerei kérődzőkben és sertésben csuklóízületet alkotnak. A húsevők enyhén domború csigacsontjának a sarokcsont sík ízületi felületeivel alkotott ízülete forgó, valamint oldalirányú mozgásra is képes. Az ízületi tok zsákja tág és a tarsocruralis ízület zsákjával közlekedik.

3. Az alsó csontsorok közötti ízületet, az articulatio centrodistalist, a középponti lábtőcsont a distalis csontsor csontjaival alkotja, a negyedik lábtőcsont kivételével. Merev ízület, a csánkízület medialis részére terjed csupán.

4. A tarsometatarsalis ízületek, az articulationes tarsometatarseae (Lisfranc-ízület), az alsó csontsor csontjainak a lábközépcsontokkal alkotott merev ízületei. Az ízületi tok zsákja szűk.

Az ízületeknek hosszú, közös és rövid szalagjaik vannak.

Hosszú szalagok. 1. A lateralis, hosszú oldalsó szalag, a lig. collaterale laterale, a külső bokát összeköti a külső lábközépcsont basisával, miközben a lábtőcsontok külső felületén is megtapad.

2. A medialis, hosszú oldalsó szalag, a lig. collaterale mediale, a belső bokától a belső lábközépcsont basisára tér, rostjai valamennyi lábtőcsonton megtapadnak.

3. A dorsalis, közös ferde szalag, a lig. talocentrodistometatarseum, a csigacsont gumóján (tuberculum tali) ered, laterodistalisan, legyezőszerűen széttérő rostjai a lábtő- és a lábközépcsontok dorsalis felületén tapadnak meg. Húsevőkben hiányzik.

4. A plantaris, egyenes szalag, a lig. plantare longum, a sarokcsont hátulsó szélén eredő vaskos, erős köteg, amely distalisan kiszélesedik és beborítja a lábtő csontjait, egymáshoz köti őket, majd a lábközépcsontok plantaris felületén végződik, ahol az ujjhajlítók rostos hüvelyét is képezi.

Rövid szalagok. Részben hosszanti, részben harántirányban futnak le, illetve az egyes tarsalis csontok egymás felé tekintő felületeit kötik össze; az egyes ízületeknek megfelelően is csoportosíthatók. Nagyszámúak. A hosszú szalagokkal, az ízületi tokkal szorosan összefüggenek. Nehezen választhatók el egymástól.

Hosszanti irányú rövid szalagok. 1. A medialis, rövid oldalsó szalag, a lig. collaterale mediale breve, a belső bokán ered, majd két szára közül a pars tibiotalaris a csigacsonthoz, a pars tibiocalcanea a sarokcsonthoz, a pars tibiocentralis a Tc-hez tér. Szarvasmarhán széles, lemezszerű szalag.

2. A lateralis, rövid oldalsó szalag, a lig. collaterale laterale breve, a külső bokán ered; lovon egy-egy szárral a csiga- (pars tibiotalaris) és a sarokcsonton (pars tibiocalcanea), kérődzőkön egy, húsevőkön két szárral a fibuláról ered, és a csiga- (pars talofibularis), illetve a sarokcsonton (pars tibiocalcanea) tapad meg. Húsevőkben a lábközépcsonthoz, pars calcaneometatarsea, is tér.

Plantaris szalagok. Lig. talofibulare plantare, lig. tibiotalare plantare, lig. calcaneoquartale, lig. calcaneocentrale, ligg. centrodistalia, lig. centroquartale, ligg. interdistalia, lig. quartodistale.

Dorsalis szalagok. Ligg. interdistalia dorsalia, lig. quartodistale dorsale, lig. centroquartale dorsale, lig. calcaneocentrale dorsale, lig. calcaneoquartale dorsale, ligg. centrodistalia dorsalia, ligg. tarsometatarsea dorsalia.

A rövid harántirányú szalagok ugyanazon csontsor szomszédos csontjait kötik össze egymással dorsalisan, plantarisan, valamint a csontok egymás felé tekintő felületein. Állatfajok szerint különböző alakúak és számúak. Ezek: ligg. tarsea interossea, lig. talocalcaneum interosseum, lig. talocentrale interosseum (eq), lig. centrodistale interosseum, lig. calcaneoquartale interosseum, lig. centroquartale interosseum, lig. quartodistale interosseum, ligg. interdistalia interossea.

A hátulsó lábközép és az ujjak ízületei, articulationes intermetatarseae et phalangium

A lábközép és az ujjak csontjainak összeköttetései, ízületeinek szerkezete és működése azonos az elülső végtagéval.

A fej csontjainak összeköttetései, juncturae ossium capitis

A fej csontjait varratok (suturae) és álvarratok (harmoniae) mozdulatlanul, a porcos összeköttetések (synchondrosis) és ízületek (articulatio) mozgékonyan kapcsolják egymáshoz.

A varratok a kor előrehaladtával az egyes állatfajokon különböző, de a fajra jellemző korban elcsontosodnak. Az elcsontosodás a koponya belső felületén kezdődik és kifelé terjed. Először az agykoponya varratai, majd a fogváltás végén az arckoponya varratai, de lóban legkésőbb 10 éves korig az összes varratok elcsontosodnak.

Több koponyacsont találkozási helyén hosszabb ideig kötőszövetes területek, kutacskák, fonticuli cranii, maradnak vissza, így a nagykutacska a fonticulus frontoparietalis (a homlokcsont és a falcsontok találkozása helyén) és a kiskutacska, a fonticulus parietooccipitalis (a falcsont és a nyakszirtcsont között). Két kiskutacska található még az ékcsont, a fonticulus sphenoidalis és a sziklacsont, a fonticulus mastoideus közelében is. Ezek a kutacskák később szintén elcsontosodnak, bár kérődzőkben a nagykutacska több éven át, rövidfejű kutyákon egész életen át megmarad.

Porcos összeköttetés van a nyakszirtcsont és az ékcsont között, synchondrosis sphenooccipilalis, az ékcsont két része között, synchondrosis intersphenoidalis, az ék- és a sziklacsont között, synchondrosis sphenopetrosa, a sziklacsont és a nyakszirtcsont között, synchondrosis petrooccipitalis, valamint a nyakszirtcsont partes lateralese és squama occipitalisa, illetve pars basilarisa között, synchondrosis intraoccipitalis squamolateralis et basilateralis, is. A két állkapocscsont álízületet, symphysis intermandibularist képez egymással. Hyalinporccal borított ízületi felületét a medián síkban rostos porc köti egymáshoz, itt egy kis üreg is található benne; húsevők kivételével öregkorban összecsontosodik.

Az állkapocsízület, articulatio temporomandibularis

Kettős bütyökízület, amelyet az állkapocs ízületi nyúlványa, a processus condylaris, és a halántékcsont ízületi felülete, a facies articularis alkot.

Az ízületi végek nem illenek össze, inkongruenciájukat a két felület közé ékelt, két végén lekerekített, lateralisan vastagabb piskótaporc, a discus articularis egészíti ki, amelynek distalis felülete mélyebben vájt; húsevőkön vékony és lemezszerű.

Az ízületi tok, a capsula articularis, a két ízületi felületet teljesen elválasztó piskótaporcon is megtapad, ezáltal két ízületet, a proximalis, tágabb articulatio discotemporalist és a distalis articulatio discomandibularist választja el egymástól. A tok lateralis felületét a lapos lateralis szalag, a lig. laterale, lóban és kérődzőkben ezenkívül a hátulsó felületet a hátulsó szalag, a lig. caudale borítja. A röpcsont hamulusáról a garatpólya szalagszerű része, a lig. pterygomandibulare tér az állkapocs ágának elülső széléhez.

Az ízületben az állkapocs közelítése, távolítása, oldalmozgása (őrlő mozgás, főleg kérődzőkön) és kisfokú előre- és hátrasikló szánmozgása is lehetséges. A húsevők állkapocsízülete csuklóízület; mozgása főként közelítés és távolítás.

A nyelvcsont összeköttetései, juncturae ossis hyoidei

A nyelvcsont rostos porcos tympanohyoideuma lovon és kérődzőkön a sziklacsont processus styloideusával, sertésen a halántékcsont pikkelyének processus nuchalisával porcosan a synchondrosis temporohyoideával, húsevőkön pedig a processus mastoideusszal, a syndesmosis temporohyoideával, függ össze.

A nyelvcsont gégeszarvait a pajzsporc elülső szarvához ízület, az articulatio thyreohyoidea, fűzi, a sertés pajzsporcán azonban az elülső szarv hiányzik, itt a gégeszarvakat szalag köti a pajzsporchoz.

A nyelvcsont egyes részeit lovon, kérődzőkön és húsevőkön ízületek, sertésen szalagok kötik egymáshoz. Lóban az epihyoideum a stylohyoideummal, lóban és kérődzőkön pedig a thyreohyoideum a basihyoideummal öszszecsontosodott. Az utóbbi sertésen szalagos összeköttetés, húsevőkben pedig ízület.

A csontok összeköttetéseinek fejlődése

A szervezet csontos váza a kötőszövetes váz helyén a porcos váz fejlődésével alakul ki. A porcos váz tagolódásakor a porcok közötti embrionális kötőszövet vagy megmarad, vagy elporcosodik, esetleg elcsontosodik, ezáltal a kifejlődő csontok szalagos, porcos vagy csontos összeköttetésben állnak egymással.

Egyes csontok között a fejlődés 3–14. hetében az embrionális kötőszövet elfolyósodik, kisebb üregek keletkeznek, amelyek egybeolvadva, a két csont között ízületi üreget hoznak létre. Az üreg körüli embrionális kötőszövetből az ízület tokja és szalagjai fejlődnek ki.

Az ízület képződésének a formája öröklődik. A csontok ízületi felületeit borító ízületi porc mesenchymalis eredetű chondrogen rétegből másodlagosan, porcképződéssel alakul ki. Patás állatok ízületeiben a synovialis gödrök másodlagosan, a születés után keletkeznek.