Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A mozgás aktív szervei (az izomrendszer, systema musculorum)

A mozgás aktív szervei (az izomrendszer, systema musculorum)

Általános izomtan, myologia

Az izomtan, a myologia, az izmokkal, musculi, foglalkozik, amelyek összességükben az izomrendszert, systema musculorum, alkotják. Legjellegzetesebb sajátosságuk az összehúzódási képesség, a contractilitas, a rugalmasság, az elasticitas, az ingerlékenység, az irritabilitas, és az idegszövetnél valamivel kisebb mértékű ingerületvezetés, a conductivitas.

Az izmok a mozgás aktív szervei, összehúzódva a mozgás passzív szerveit, a csontokat mint egy- vagy kétkarú emelőkar mozgatják (locomotio), az ízületeket működtetik. Az izmok ezenkívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják az egyensúlyi helyzetet, a nagy testüregek falát képezik, és segítik egyes belső szervek működését (hasprés, légzés), végül meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is. Az izmok a test tömegének nagy részét (36–45%-át) alkotják; számuk mintegy 200–250. Nagyobbrészt párosak, néhány izom páratlan.

Az izmok összehúzódásra képes, aktív része az izomhas, a venter, harántcsíkos izomrostokból álló izomszövet, amely – a szívizomtól eltérően – akarattól függően működik; passzív része az ín, a tendo, kevésbé rugalmas, collagenrostokból épül fel.

-. ábra - 108Négy myofibrillumot tartalmazó izomrost és sarcolemmája

108Négy myofibrillumot tartalmazó izomrost és sarcolemmája


-. ábra - 109A harántcsíkos izomsejt (vázlatosan)

109A harántcsíkos izomsejt (vázlatosan)


Az izomszövet morfológiai és funkcionális szempontból sima-, harántcsíkolt és szívizomra osztható. Az izomrost, a myofibra, közös sejthártyával, myolemma, körülvett, több száz vagy ezer, az osztódás során szét nem vált sejt közössége, amelyeket a membrana basalis mint sarcolemma hüvelyez. Tojásdad magvai a sejthártyához fekszenek. Az izomrost, a myocytus striatus, alapállományában 0,2–2,0 mikrométer vastag myofibrillumok vannak, amelyek számos myofilamentumból állnak. Az izom hosszanti metszéslapján látható szegmentumok közül az A-szegment 1,5–2,0 mikrométer hosszú, egymáshoz simuló aktin- és myosinfilamentumokból áll. Az I. szegmentumot csupán aktinfilamentumok alkotják. A myosin- és az aktinfilamentum-kötegek kontraktilis fehérjék, amelyeket támasztó rendszerek kötnek egymáshoz. Az I. szegmentum közepén levő Z-csíkban (telophragma) az aktinfilamentum két Z-filamentumra válik szét, amelyek a Z-matrixba (desminből, tropomyosinból és aktinból álló hüvely) ágyazottak. Az A-szegmentumban levő, harántirányú, sötét M-csíkot az aktinfilamentumok 85 mikrométer hosszú, orsószerű megvastagodása alkotja. Az aktinfilamentumok kötegeinek két vége (az A‑szegment két végén) a vastagabb myosinfilamentumok közé nyomul. Az aktinfilamentumoktól mentes a H-zóna (Hensen-zóna). A két Z-csík között lévő sarcomer az izom működési egysége.

Mindegyik myofibrillumot csőrendszer, az L-rendszer veszi körül. Az A- és az I-szegmenteket övező, különálló csőrendszer hosszanti csövecskéit felső és alsó harántirányú, gyűrű alakú végcysternák kötik össze. A csőrendszer kalciumraktár, ugyanis összehúzódáskor az L‑rendszert elhagyó kalciumionok innen pótlódnak. A két, különálló L-rendszer között lévő, harántirányú, sarcolemma-betüremkedésekből álló csövecskék a T-rendszert alkotják. A kettő közötti szegment a triád. A T-rendszer ingerületvezető, lehetővé teszi az izomrostok szinkron kontrakcióját. A sarcoplasmában ER, szabad riboszóma, glikogénszemcsék (könnyen mobilizálható energiaforrás), myoglobin (O2-raktár) és haemoglobin (ez alkotja a vörös színt), valamint sok micropinocytoticus vesiculum van.

Az izom összehúzódása sikló, szánmozgás, amikor az aktinfilamentumok a myosinfilamentumok közé behatolnak, miközben előrehaladó kapcsolat jön létre az aktin- és a myosinfilamentumok oldalágai között. Az összehúzódást a myosinmolekulákon levő tüskék (oldalágak), a meromyosinmolekulák nyelecskéjének összehúzódása végzi, miközben a myosinszálat az aktinfonálon előrehúzza. Ez a kapcsolat gyorsan oldódik, miközben a következő kötési helyen újból megismétlődik. A kontrakció energiaigényes (ATP, nagy mennyiségű mitochondrium, kalciumion). Összehúzódáskor az I- és a H-zóna vékonyodik, a sötét (M-) csík vastagodik, a Z-csíkok közelednek egymáshoz.

A vörös és a fehér izom között csupán mennyiségi (az organellumok és a filamentumok száma) különbség van, ami genetikai alapú és funkcionális különbséggel is jár. A színkülönbséget a sarcoplasmában oldott myoglobin adja.

Az izom regenerációját a lamina basalisra fekvő satellita sejtek biztosítják.

A fehér izom gyorsan, erélyesebben húzódik össze, de fáradékony, a vörös izom lassabb, de kitartó munkára képes.

A kötegekben helyeződő izomrostokat laza, rostos kötőszövet (endomysium) hüvelyszerűen, veszi körül. Több rostot a perimysium internum elsődleges, másodlagos, harmadlagos izomnyalábokká egyesít, benne ágazódnak el az erek és az idegek. A több nyaláb által alkotott izmot a perimysium externum s. epimysium egységes izommá fogja össze. A perimysium internum et externum együttesen adja az izom vázát. Az izmokat és az izomcsoportokat az izompólya, a fascia musculi hüvelyezi.

110. ábra - Az izom szerkezete

Az izom szerkezete


111. ábra - Az izom eredése és felépítése (vázlatosan)

Az izom eredése és felépítése (vázlatosan)


Az intramuscularis kötőszövet spirálisan csavarodó és egymást keresztezve lefutó, rugalmas rostkötege lehetővé teszi, hogy az izomrostok az izom összehúzódásakor megvastagodhassanak. A kötőszövet ún. neutrális kötőszöveti rostjai az izomrostnyalábok egymás melletti átsiklását, az epimysium és a pólyák pedig az egyes izmok egymás melletti elmozdulását segítik elő.

A vörös, barnásvörös színű izmot a köznapi életben húsnak (caro s. sarx) nevezik, ez azonban az izomrostokon kívül ereket, idegeket, kötőszövetet, zsírt is magában foglal.

Az ín, tendo

Az izomrostok kötőszöveti rostokból álló inakban (tendo) folytatódnak, amelyek az izomrost összehúzódásakor keletkező erőt a lehető legkisebb veszteséggel a mozgás passzív szerveire, a csontokra viszik át. Az izom–ín átmenet helyén az izomrost végén a myolemma és a sarcolemma mélyen befűződik, s itt belső felületükhöz a myofibrillák, külső felületükhöz pedig az ín rostjainak nyalábjai tapadnak, s ezáltal a kétféle rost a myolemma által ugyan elválasztott, de mégis szerkezeti és funkcionális egységet képez. A kapcsolat hasonlítható a gumikesztyűben levő ujjhoz, ahol az izomrost az ujj, a gumikesztyű pedig a myolemma és a róla eredő ín. Minél erősebben húzzuk a gumikesztyű végét, annál szorosabban tapad az ujjunkhoz az elvékonyodó gumiujj.

112. ábra - Az ín szerkezete (vázlatos rajz)

Az ín szerkezete (vázlatos rajz)


Az EM vizsgálatok alapján az izom–ín átmenet kapcsolata egymáshoz két részből áll. Kívülről az izom peri, epi- és endomysiuma folytatódik az in peri-, epi- és endotenoniumában. A valódi összeköttetést az izom- és az ínrostok közötti kapcsolat alkotja. Az izomrostok különböző hosszúságú, hegyes végkúpokban végződnek. A kúpok felülete nagyszámú, ujjszerű végcsapocskákkal borított, amelyeket keskeny invaginatiok választanak el egymástól. A csapocskák mindegyikébe benyúlnak az izomrostok aktin myofilamentumai, és megtapadnak a plasmolemmán. Ez a kapcsolat a subplasmaticus megvastagodás, ami a plasmolemmából, a glycocalixból és egy vinculumból áll. Az inat alkotó collagenrostok mikrofibrillumokra válnak szét, és a subplasmatikus megvastagodás helyén a plasmolemmán tapadnak meg a csapocskák és az invaginatiók egész felületén.

Az izomnyalábokat befoglaló perimysium mint peritendineum az elsődleges, másodlagos és a harmadlagos ínrostköteget ínba vagy ínlemezbe foglalja össze.

Az ín tömör, selyemfényű, fehér, kevésbé rugalmas, lapos vagy hengerded köteg. Az izom alakját követi, de annál vékonyabb; az izomlemez például ínlemezbe (aponeurosis) megy át. Hosszabb ínban, ínlemezben a rostok spirálisan csavarodnak, ezzel az ín szilárdsága fokozódik. Az inak húzási, szakítási szilárdsága sokkal nagyobb az izoménál, jóllehet az izom átmérője az ín átmérőjének hatvanszorosa is lehet.

Az ín a nyomást kevésbé bírja, emiatt ahol az inat erős nyomás éri (az ízületek szögein), benne rostos porc vagy csont, az egyenítőcsont van beágyazva. Előfordul, hogy az izom ina csontos vagy porcos hurkon (trochlea), mint a csigán átvezetett kötél, megtörik.

A csont és az ín összeköttetése. A kapcsolat a mechanikai igénybevétel, vagyis a ráható erők nagyságának és irányának a függvénye, emiatt eltérő nagyságú az izom eredésénél, illetve tapadásánál. A tuberositas tibiae és a térdkalács egyenes szalagja közötti összeköttetésnél például az ín rostjai párhuzamosan rendeződnek a csont felülete közelében; ez a tapadási zóna. A csont felületes rétege basophil; ez a határzóna. Alatta a csontban a mély zóna látható, ami elmeszesedett, porcos kötőszövet.

Az izom–ín kapcsolat csupán egy vékony, változó vastagságú szegélye az ínrostoknak, amelyek az izomrostok különböző hosszúságú végkúpjaiból erednek. A tapadási zónában az ínrostok különböző irányban elhajolnak a csont felületén, emiatt a csont felülete sima marad vagy csupán enyhén érdes.

Az izom tollazottsága

Az izomrostok eredési és a tapadási inukhoz, illetőleg ínlemezükhöz eltérő nagyságú szögben kapcsolódhatnak, ezáltal ún. tollazott izom, m. pennatus, alakul ki. Az egyszerűen tollazott izom (m. unipennatus) hasában az izomrostok a párhuzamosan haladó eredési és tapadási ínlemezek között feszülnek ki. A kettősen (m. bipennatus) vagy többszörösen (m. multipennatus) tollazott izom eredési és tapadási ina elágazódik, sövény vagy sövények alakjában benyomul az izomhasba, és az izomrostok a fogaskerékszerűen egymás közé illeszkedő sövények mindkét oldalán megtapadnak. Az izom tollazottságával nő az izomrostok száma, s ezáltal nő az izomerő is, amelyet az izom ún. fiziológiai harántmetszete (fiziológiai átmérő), vagyis az izom összes rostjai harántmetszetének az összege fejez ki legjobban. Ennél rendszerint kisebb az ún. anatómiai harántmetszet (anatómiai átmérő), vagyis az izom legnagyobb harántmetszete, amely nem feltétlenül egyezik az izom rostjainak összegével.

113. ábra - Az izomrostok lefutása az izmokban; anatómiai és élettani átmérő (vázlatos rajz; Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

Az izomrostok lefutása az izmokban; anatómiai és élettani átmérő (vázlatos rajz; Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


A tollazottabb izomnak nagyobb az izomereje, összehúzódása tartósabb, viszont izomrostjai rövidebbek, s emiatt kisebb az emelés magassága (erőemelő). A kevésbé tollazott izom rostjai hosszúak, rövidülésük nagymértékű, az izomerő viszont kicsi, az izom hamar fárad. A tollazottság mértékének megfelelően dinamikus, sztatodinamikus és sztatikus izmokat különböztetünk meg.

Az izmok részei, típusai

A legtöbb izom megnyúlt orsóhoz hasonló, amely fejjel (caput) ered, a középső rész az izom hasa (venter), ez a farokban (cauda) folytatódik, amellyel megtapad. Mindezek lehetnek két-, három-, sőt négyfejűek (biceps, triceps, quadriceps), kéthasúak (digastricus) vagy több helyütt tapadó közös izmok (m. communis). Az izom eredése, az origo, amely összehúzódáskor alig vagy egyáltalában nem mozdul el, punctum fixum; ez általában a test középsíkjához közelebb esik. A tapadás, az insertio, az a rész, amely összehúzódáskor eredeti helyzetéből kitér (punctum mobile), pedig általában a középsíktól távolabb esik A két fogalom meghatározása csak viszonylagos. Egyes izmokban a mozgás állapotának megfelelően mindkét pont kimozdulhat vagy éppen fel is cserélődhet (pl. a fejnyakkarizom); a körkörös izmoknak nincsen eredési és tapadási végük.

Alakja szerint az izom lehet orsó, lapos, köteg vagy lemez alakú.

Nagysága szerint van kicsiny, néhány cm-nyi (m. articularis), és nagyon hosszú (fejnyakkarizom) vagy pedig nagy kiterjedésű (köpenyszerű izmok, a törzzsel közös izmok, a hasizmok).

Helyeződése és lefutása szerint van felületes (m. superficialis), mély (m. profundus), lapos (m. planus), illetőleg egyenes (m. rectus), haránt (m. transversus) vagy ferde lefutású (m. obliquus) és körkörös (m. orbicularis) izom.

Működése szerint van hajlító- (m. flexor), nyújtó- (m. extensor), közelítő- (m. adductor), távolító- (m. abductor), forgató- (m. rotator), emelő- (m. levator), levonó- (m. depressor), tágító- (m. dilatator), hátravonó (m. retractor) előrevonó (m. protractor), bőrmozgató (m. cutaneus), feszítő- (m. tensor) és záróizom (m. sphincter) stb.

Az izom eredésétől a tapadásáig egy, két vagy több ízületen is áthalad, ezáltal több ízületre, akár eltérő módon is, hat.

A legtöbb izom főműködése mellett egyidejűen kisebb fokú mellékműködést (mellékhatást) is végez. Így például valamely nyújtó- vagy hajlítóizomnak ízületet rögzítő, sztatikus működésén kívül pronatiót, illetve supinatiót végző tevékenysége is lehet. A mozgás mindig több izom vagy izomcsoport együttműködése; miközben támogatják egymás működését, synergeta izmok, vagy ellentétes hatásúak, antagonista izmok. A synergeta izom a mozgás másik fázisában antagonista izomként is működhet és fordítva.

Az izomtónus az izomra jellemző, mérsékelten feszült állapot, amelyet az izom rostjainak egymást váltó és különböző intenzitású összehúzódása, készenléti állapota idéz elő. Az izomtónus a testhelyzetet tartja fenn, az idegétől megfosztott izom tónusát is elveszti.

Az izom aktívan összehúzódik, rostjai maximálisan a felére rövidülnek, önmagától azonban nem képes nyúlni, hanem passzívan a nehézségi erő, a testsúly vagy ellentétes működésű izmok hatására nyúlik meg.

Az izomerő (izommunka) mértéke a súly és az emelés magasságának a szorzata. Az izomerő azonban egyedileg nagyon ingadozó. Az elmozdított súly nagysága az izom fiziológiai harántmetszetétől, az emelés magassága pedig az izomrostok hosszától és helyzetétől függ. Az emelési magasság az a távolság, amelyet a punctum mobile az izom összehúzódása során megtenni képes.

Az izmok a csontokat tapadásuk szerint egy- vagy kétkarú emelőként mozgatják. Egykarú (gyorsasági) emelő esetében az izom tapadása és az elmozduló csontvég (teher, súly) a forgástengelynek ugyanazon az oldalán, kétkarú emelő esetében pedig a tengely az izom tapadási pontja és az elmozduló csont közé esik. A legtöbb izom hegyesszögben, az ízület közelében tapad, ami mechanikailag kedvezőtlen; ezt az izom járulékos berendezései (gumók, dudorok stb.) részben kedvezően módosítják. A rövid erőkar és a hosszú teherkar viszont gyorsabb mozgást tesz lehetővé.

Az izom funkcionális alkalmazkodása

Az izom gyorsan alkalmazkodik az igénybevételhez, rendszeres gyakorlással a teljesítménye jelentősen nő. Ennek oka kettős. Egyfelől a gyakorlás során az ugyanazon mozgásban részt vevő izmok működése koordináltabbá válik, motoros beidegzésük jobb időzítésben működik, másfelől a gyakran működő izom rostjai megvastagodnak, számuk azonban nem szaporodik (funkcionális hypertrophia). Változik az izomrostfehérje összetétele, anyagcseréje, és nem zárható ki az sem, hogy fibrillumaik vagy éppen azt felépítő filamentumaik is szaporodnak. A funkcionális hypertrophia nem fokozható a végletekig, bizonyos szint elérése után az izom teljesítménye gyorsan visszaesik.

Az inaktivitási atrophia során a sokáig nyugalomban levő izmok akár napok alatt sorvadhatnak, rostjaik elvékonyodnak; ennek súlyosabb foka az izom „túlrövidülése”, speciális esete pedig a motoros beidegzés bénulása vagy az ideg szakadása következtében fellépő bénulásos atrophia, amely elfajulással és degeneratív elváltozásokkal jár együtt. Az izom sorvadásával az intramuscularis zsírszövet megszaporodik.

Az izom érellátása

Minden izmot legalább két artéria lát el, amelyek derékszögben lépnek az izomba és hosszanti irányban ágazódnak el. Többszörösen anastomozálva sűrű érhálózatot alkotnak, ami intenzív anyagcserét tesz lehetővé. 1 mm2-en hidegvérű állatokban 400, lóban 1400, kutyában 2600 capillaris van. Az izomzat capillarisainak hossza emberben kb. 100 000 km, felülete 6300 m2. A kor előrehaladtával, illetve állandó és fokozott működésekor az izom capillarisainak száma nő.

Az izom beidegzése

A harántcsíkos izom – a simaizom és a szívizom idegellátástól független, automatikus működésével ellentétben – csak idegimpulzusra húzódik össze. Kötőszövetes elemeinek rugalmasságán felüli tónusa is idegimpulzusoktól függ.

Az izomnak érző és mozgató beidegzése is van.

Az izomhoz térő mozgatórostok a gerincvelő két vagy három szelvényéből származnak, függetlenül attól, hogy mely ideg rostjaival jutnak az izomhoz (szelvényes beidegzés). Ennek klinikai jelentősége van.

Az ideg az izomhas közepén vagy afölött lép az izom rostjai közé, és ez a perimysiumban fonatot képez; ennek nagysága az izomrostok számával, vagyis a tollazottsággal nő. Egy agy- vagy gerincvelői motoros idegsejt egyetlen neuritje elágazódva több izomrostot lát el véglemezeivel. Ez a mozgatóegység.

Minden izomrostnak van egy effector szerve, izomvéglemeze. Az egy idegsejthez tartozó mozgatóegységhez a szemizmokban 25, a végtagizmokban 400–500 izomrost tartozhat.

Mivel az idegimpulzus és az elemi izomkontrakció a „minden vagy semmi” elv alapján működik, a fokozatos izomműködés különböző számú és elrendeződésű motoros egység „bevetésével” képzelhető el. Mindamellett a mozgatóegységek neuronjai lehetnek a tényleges munkát végző fázisos és inkább az izom tónusát biztosító tónusos működésűek.

Az izom érző beidegzését – amely a reflexnél jelentős – két specifikus végkészülékkel, az izomorsóval és a Golgi-féle ínorsóval bíró érző idegsejtek látják el.

Az izom passzív feszültségi állapotát az izomorsó, aktív és passzív állapotát egyaránt az ínorsó érzékeli. Ezeken kívül az izomban vannak általános érző- (hő, fájdalom, nyomás) rostok is; mindezek a motorikus rostokkal együtt közös idegkötegben lépnek az izomba. A m. mylohyoideusban, a m. palatinusban és a m. pterygoideus medialisban nincsenek izomorsók.

Az izmok segítő szervei

Az izmok segítő szervei az izompólyák, az ínhüvelyek és a nyálkatömlők.

Az izompólya, fascia

Szürkésfehér színű, erekben és idegekben szegény, tömött-rostos kötőszövetből álló, fényes lemez. Ha több rugalmas rostot tartalmaz, sárgás árnyalatú, izmok vagy izomcsoportok körül pólyahüvelyeket képez, rostok fűzik az izom epimysiumához, az izomba is benyomul, és abban sövényeket (intersectiones tendineae s. septa intramuscularia) alkot. Néhol megvastagodik és tartószalagot (retinaculum) képez, amelyen másik izom is eredhet. A pólya az izmok eredése és tapadása tájékán a csonthártyába megy át.

Felületes és mély pólyarendszer különíthető el. A felületes pólya, a fascia superficialis, vékony, laza szerkezetű, gyakran kettős lemez, amely a bőr alatti kötőszövettől nehezen választható szét. A mély pólyához általában interfascialis kötőszövet fűzi, de össze is olvadhatnak egymással. Helyenként két lemeze közé harántcsíkos izomszövetből álló, terjedelmes bőrizmok (mm. cutanei) vannak beágyazva.

Több pólya találkozásánál kötőszövettel kitöltött terek (spatia intermuscularia) alakulnak ki, amelyekbe ágyazottan erek és idegek haladnak, ilyenformán a zárt pólyahüvelyekben összehúzódó, a teret hol szorosabban, hol lazábban kitöltő izmoknak a vér és a nyirok passzív mozgatásában is fontos szerepük van. Sebészeti nézőpontból a pólyarekeszek jelentősebbek a bennük levő izmoknál, mert alkalmas teret képeznek kóros folyamatok terjedéséhez, másfelől a kötőszövet sérülése könnyen gyógyul, emiatt a sebész a pólyák között hatol mélyebb területre, s a pólyák kifogástalan gyógyulása a feltétele a tökéletes működést biztosító regenerációnak.

Az ínhüvely, vagina tendinis

Az ínhüvely kétféle lehet: 1. fibrosus ínhüvely, vagina fibrosa tendinis, 2. synovialis ínhüvely, vagina synovialis.

1. A rostos ínhüvely, a vagina fibrosa tendinis, a csontokon megtapadó vastag pólyarészlet, amely az átsikló inakat synovialis ínhüvelyeikkel együtt a csontok árkaiban rögzíti; ha szalagszerű, akkor tartószalag, retinaculum tendinis a neve. Ha a rostos ínhüvelyen áthaladó izom vagy ín az irányát változtatja, rajta mint hengeren átfordul, akkor trochlea muscularisnak is nevezzük (pl. a felső ferde szemizom trochlea muscularisa).

2. A synovialis ínhüvely, a vagina synovialis tendinis (tendovagina mucosa), az ín egy szakaszát hüvelyező, kettős falú, synoviával telt, zárt cső. Az ín csontok fölötti átsiklását segíti elő. Szerkezete hasonló a nyálkatömlőéhez, fibrosus és synovialis rétegből áll, üregében synoviaszerű folyadék van; az inat nem csupán alápárnázza, hanem teljesen körül is foglalja. A kettő közötti átmeneti forma a bursa vaginalis, amely az inat három oldalról borítja. Az ínhüvely synovialis rétege mint parietalis lemez, kettőzet, mesotendineum, alakjában áthúzódik az ínra, és mint visceralis lemez bevonja azt. A bél fodrához hasonló mesotendineum az ínhüvelyben levő ín egész hosszában megtalálható vagy annak egyes szakaszain visszamaradó köteget képez csupán, amelyben erek és idegek haladnak az ínhoz.

A mesotendineum az ín csont vagy ízület felőli felületén tapad. Műtéti feltáráskor nem szabad az inat fölemelni, mert ha a mesotendineum elszakad, vérellátási zavar miatt az ín elhal. A közös ínhüvely, a vagina synovialis communis, több inat foglal magába, amelyeket egymással is összeköt a mesotendineum.

114. ábra - Ín, ínhüvely és nyálkatömlő (Müller után)

Ín, ínhüvely és nyálkatömlő (Müller után)


A nyálkatömlő, bursa synovialis

A nyálkatömlők (bursae synoviales) vékony falú, hosszant ovális vagy lencse alakú, lapos zsákocskák, amelyeket laza kötőszövet vesz körül. Zárt üregükben kevés, az ízületi nedvhez hasonló, nyúlós, de sikamlós folyadék van. Fibrosus és synovialis rétegük van éppúgy, mint az ízületi toknak; gyakran közlekednek is azzal (ennek gyakorlati jelentősége van). Az ízületek szögletein, kemény csont- vagy porckiemelkedések fölött és gyakran nyomásnak, zúzódásnak kitett bőrfelületek alatt találhatók, amelyek fölött az izmok, inak átsiklanak; az azokra gyakorolt nyomást tompítják, elosztják. A tömlő külső felületét laza kötőszövet rögzíti a súrlódó felületekhez. Belső, synovialis felületük egymás fölött könynyen elcsúszik.

A nyálkatömlők lehetnek együregűek, többüregűek és rekeszesek. A kortól, a használattól függően vannak konstans és inkonstans nyálkatömlők. Az utóbbiak szerzett vagy reaktív nyálkatömlők. Az állandóan előforduló nyálkatömlő helyeződése szerint lehet bursa synovialis subcutanea, subfascialis, interfascialis, submuscularis, subtendinea, valamint subligamentosa.

Bőr alatti nyálkatömlők, bursae synoviales subcutaneae

A bőr alatti nyálkatömlők a bőr alatti kötőszövetben, a felületes pólya fölött helyeződnek. Keletkezhetnek minden olyan tájékon, ahol a csontos váz vagy az azt borító inak, izmok a bőr alatt kiemelkednek, kidomborodnak, ahol a bőrt az állat mozgása közben vagy fekvése során erősebb nyomás éri. A nyálkatömlők többsége nem öröklött, nem embrionálisan fejlődő, hanem a mechanikai hatás következményeként a postuterinalis életben fejlődik ki. Jelenlétük, nagyságuk emiatt nem csupán a faj szerint, hanem egyedileg is nagyon eltérő lehet. Gyakorlati nézőpontból a bőr alatti nyálkatömlők (bursae synoviales subcutaneae) csoportjához soroljuk a pólyák közötti (bursae synoviales interfasciales) és a pólyák alatti (bursae synoviales subfasciales) nyálkatömlőket is.

115. ábra - A ló bőr, pólyák és ín alatti nyálkatömlőiA fehér színűek ritka, a pontozottak gyakori, a vonalazottak állandó nyálkatömlők

A ló bőr, pólyák és ín alatti nyálkatömlőiA fehér színűek ritka, a pontozottak gyakori, a vonalazottak állandó nyálkatömlők


Háziállataink közül lóban és marhában a klinikailag is jelentős nyálkatömlők a következők:

1. a crista sagittalis externa fölötti bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea parietalis, ritkán fordul elő;

2. a járomív bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea zygomatica, amely a homlokcsont halántéki nyúlványa tájékán helyeződik, ritkán fordul elő;

3. crista nuchae mögött levő bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea occipitalis, igen ritka;

4. az atlas és az axis tövisnyúlványa fölött levő, tarkószalag alatti nyálkatömlő, a bursa subligamentosa nuchalis cranialis et caudalis, gyakori;

5. az állkapcsi szöglet bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea angularis mandibularis, ritkán fordul elő;

6. a 2. és a 3. hátcsigolya tövisnyúlványa fölötti, ín alatti nyálkatömlő, a bursa subligamentosa supraspinati, szintén ritka;

7. a mar bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea supraspinati az 5. és a 6. hátcsigolya tövisnyúlványa fölött gyakran megtalálható;

8. a lapocka előtti bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea praescapularis, a lapocka elülső széle tájékán található, ritkán fordul elő;

9. a szegycsont markolata előtti bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea praesternalis, a középső szügybarázdában a nyak bőrizmának hátulsó széle fölött helyeződik, ritkán fordul elő;

10. a keresztcsont bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea ossis sacri, az 1. és 2. keresztcsigolya tövisnyúlványa fölött helyeződik, gyakran előfordul;

11. a külső csípőszöglet nyálkatömlője, a bursa subcutanea coxalis iliaca, kettős nyálkatömlő, a dorsalis tömlő a külső csípőszöglet a felső, a ventralis tömlő az alsó szöglete tájékán található, ez utóbbi subfascialisan helyeződő tömlő a dorsalisszal közlekedik;

12. a tompor bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea trochanterica, a nagyforgatón, a m. glutaeus superficialis fölött helyeződik, ritkán fejlődik ki;

13. az ülőgumó fölötti bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea ischiadica, az ülőgumó mögött, a hátulsó farizmok fölött helyeződik, ritkán fordul elő;

14. a könyökbúb bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea olecrani gyakran előfordul;

15. az orsócsont lateralis fejének szalagdudora fölötti, pólya alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea cubiti lateralis, változó nagyságú, nagyon gyakori;

16. a processus styloideus ulnae fölötti nyálkatömlő ritkán fordul elő;

17. a közös ujjnyújtó izom és az orsói kéztőnyújtó izom ina közötti, a carpus fölött levő árokban a m. abd. dig. I. fölött helyeződő nyálkatömlő, a bursa subcutanea m. abd. dig. I. nagyon gyakori;

18. a m. ext. carpi ulnaris tapadó ina alatti nyálkatömlő, a bursa subligamentosa m. ext. carpi ulnaris, gyakori;

19. a harmadik lábtőcsont bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea praecarpalis, igen gyakran előfordul;

20. a medialis kapocscsont fejecskéjét borító bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea carpalis medialis, ritkán fordul elő;

21. az elülső és a hátulsó csüdízület palmaris, illetve plantaris felületén levő bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea dig. palmaris s. plantaris, igen ritkán fordul elő;

22. a csüdízület lateralis felületén helyeződő bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea dig. lateralis, gyakran fordul elő;

23. a térdkalács külső felülete fölött, gyakran bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea praepatellaris fejlődött ki;

24. a térdkalács basisa előtti, az előbbi nyálkatömlő fölött pólya alatti nyálkatömlő, a bursa subfascialis praepatellaris, gyakran előfordul;

25. a tuberositas tibiae fölött, a planum cutaneumon levő nyálkatömlő, a bursa subcutanea tuberositas tibiae, ritkán lelhető fel;

26. a sarokgumó bőr alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea calcanea, nagyon gyakori;

27. a külső boka pólya alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea (subfascialis) malleoli lateralis, nagyon gyakran előfordul;

28. a 4. lábtőcsont fölötti bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea Mt4, igen gyakori;

29. a belső boka pólya alatti nyálkatömlője, a bursa subcutanea malleoli medialis, gyakran előfordul.

Részletes izomtan

A szervezet izomzatának többsége harántcsíkos izom, amelynek nagyobb részét a csontos váz izmai, kisebb csoportját néhány zsigeri szerv (a nyelv, a garat, a nyelőcső) izmai alkotják. Simaizom található a zsigeri szervek falában és a szőrtüszőben, a szívizomszövet pedig a szív vázát képezi.

A házi emlősállatokban mintegy 200–250 páros és páratlan izom van, amelyek szelvényezetten, segmentalisan az ősszelvények izomlemezeiből (myomer) fejlődnek; ezek később elmosódnak.

A csontos váz izmai, a sceletizmok, mm. sceleti, helyeződésük szerint négy csoportra oszthatók: a bőr izmaira, a végtagok izmaira, a törzs izmaira és a fej izmaira.

A bőrizmok, musculi cutanei

A bőrizmok, mm. cutanei, világos árnyalatú, vékony, szalagszerű vagy lemez alakú, harántcsíkos izmok. A felületes pólya két lemeze között helyeződnek, a csontos vázhoz nem kapcsolódnak, a bőrt mozgatják.

A testnek csak egyes részein különülnek el. A házi emlősállatokon a bőrizomzat a törzsön a legfejlettebb, kisebb mértékben a fejen és a nyakon.

A törzs, a nyak és a fej bőrizmait különböztetjük meg.

2. táblázat - Borizmok

Az izom neve

Állatfaj, amelyben kifejlődött

Tájék, ahol helyeződik

Beidegzés

A) A törzs bőrizmai

1. m. cutaneus trunci (maximus)

eq, Ru, sus, Ca

a mellkas, a hasfal oldala

n. thoracicus lateralis (nn. thoracici caud.)

2. m. cutaneus omobrachialis

eq, Ru

váll-, kartájék

n. intercostobrachialis (nn. thoracici caud.)

3. mm. praeputiales

  • craniales

  • caudales

Ru, su Ca

Ru, sus, Ca

Ru, sus, Ca

a tasak két oldala és a tasak nyílása előtti tájék

az utolsó háti és ágyéki idegek

4. m. supramammarius

  • cranialis

  • caudalis

Ca

a lapátosporc, ill. a fancsont tájékán, a tejmirigyeken

ventralis ágai

B) A nyak és a fej bőrizmai

1. platysma

  1. m. cutaneus faciei

m. cutaneus colli

eq, Ru, sus, Ca

eq, Ru, sus

a nyak oldalain az állkapocs és az alsó ajak tájéka

a szegycsont markolatának tájéka

rr. buccolabiales (VII)

r. colli (VII)

2. m. sphincter colli superficialis

  1. pars caudalis

  2. pars cranialis

Ca

a nyak ventralis tájéka és a fültőmirigy, a torokjárat tájéka

r. colli (VII)

rr. buccolabiales (VII)

3. m. sphincter colli profundus

eq, Ru, sus, Ca

alsó nyakél a fej közelében

r. colli (VII)

4. m. cutaneus frontalis

Ru

homloktájék

n. auriculopalpebralis (VII)

5. m. cutaneus nasi

Ru

az orrhát és az orr oldalsó tájéka

rr. buccolabiales (VII)


A törzs bőrizmai

A törzs bőrizmai, mm. cutanei trunci: 1. a m. cutaneus maximus s. thoracoabdominalis, 2. a m. cutaneus omobrachialis, 3. a m. praeputialis cranialis et caudalis és végül 4. húsevőkben a m. supramammarius cranialis et caudalis.

116. ábra - A kutya bőrizmai

A kutya bőrizmai


1. A törzs nagy bőrizma, a m. cutaneus maximus, a legfejlettebb, a mély szegyizom származéka, a mellkas és a has oldalán helyeződik. Lovon és kérődzőkön háromszögű, rostjai vízszintesen irányulnak. Hátulsó szélét a mart a haskorccal összekötő vonal jelzi, elülső széle a váll-kar bőrizmába megy át. Sertésen szalag alakú kötegekből álló izom, beborítja a mellkas és a has alsó kétharmadát. Húsevőkön, különösen macskán, nagy kiterjedésű, jól kifejlett, a farra és a combra is ráterjedő izom. A törzs bőrét feszíti, mozgatja, a felületes pólyát is feszíti. A mellkasi idegek (nn. pectorales caudales) idegzik be.

2. A váll-kar-bőrizom, m. cutaneus omobrachialis, vékony, széles izomlemez, csak lóban és kérődzőkben különálló. Rostjai dorsoventralis irányúak; a lapocka felső szélétől a könyökízületig terjednek. Megtapad a lapocka hátulsó szögletén és a maron, dorsalisan ellenkező oldali társával találkozik. A kétoldali izom a törzs bőrét mozgatja, a felületes pólyát feszíti. A mellkasi idegek (nn. pectorales caudales) idegzik be.

3. A tasak izmai, mm. praeputiales, páros izmok, marhában a legfejlettebbek, lóban hiányoznak. A tasak előrevonója, a m. praeputialis cranialis, a lapátosporc tájékán a has bőrizmából ered és a praeputium nyílása körül végződik. A tasak hátravonója, a m. praeputialis caudalis, 2–3 foggal az ondózsinór lateralis felületéről, a herezacskó nyálkahártyájáról és a sárga haspólyáról ered, a penis két oldalán előretér, és a praeputium szájadékában három szárral tapad meg. Sertésen némelykor hiányzik. A tasak nyálkahártyáját előre-, illetőleg hátrahúzza. Sertésen nyomást gyakorol a köldökzacskóra. Idegei az utolsó háti és az első ágyéki gerincvelőidegek ventralis ágaiból származnak.

4. A tejmirigyek bőrizma, a m. supramammarius cranialis et caudalis, csak húsevőkben lelhető fel, a törzs bőrizmának ventralisan levált része. Keskeny, vékony, páros köteg, a lapátosporctól a fancsontig terjed, macskában pars abdominalisa és pars inguinalisa van. A hasfal bőrét a tejmirigyek fölött feszíti és mozgatja. Idegrostjait az utolsó háti és az első ágyéki gerincvelőidegek ventralis ágaiból kapja.

A nyak és a fej bőrizmai

A nyak és a fej bőrizmai a következők: 1. a platysma, 2. a m. sphincter colli superficialis, 3. a m. sphincter colli profundus (ennek két része van: a) a m. cutaneus frontalis, b) a m. cutaneus nasi).

117. ábra - A kutya fej-, fül- és nyakizmai

A kutya fej-, fül- és nyakizmai


118. ábra - A kutya arcizmai

A kutya arcizmai


1. A nyak bőrizmai, a platysma (myoides), sertésen és húsevőkön jól fejlett izomlemez, amely a tarkótájékról és a felső nyakélről ered és kétoldalt az arc, m. cutaneus faciei, illetve az alsó ajak bőrizmába, a m. cutaneus labiorumba, megy át. Lóban és szarvasmarhában csak az utóbbi két izom fejlődött ki. Feszíti és mozgatja a tarkótájék és a rágóizom tájékának bőrét. Az arcideg ágai, a rr. buccolabiales látják el.

A nyak ventralis bőrizma, a m. cutaneus colli, lovon és szarvasmarhán erős izomlemez, húsevőkön hiányzik; a platysma származéka. Lovon és sertésen a szegycsont markolatán, kérődzőkön a nyak felületes pólyáján ered és a torkolati barázdát áthidalva, a gége és a parotis tájékáig terjed; az arcideg ága, a r. colli idegzi be. Feszíti és mozgatja a bőrt; lovon az összehúzódó izom (vérvétel, intravénás fecskendezés esetén) elnyomhatja a megduzzasztott torkolati vénát.

2. A nyak felületes bőrizma, a m. sphincter colli superficialis, a nyakat harántul átfogó, szalagszerű izomlemezek, amelyek csak húsevőkön találhatók, a macskán fejlettebbek, mint a kutyán. A mellkas bejáratától a gége tájékáig, majd az arcra, a fültőmirigy és a torokjárat tájékára is ráterjednek.

A nyak és a fej bőrét ventralisan feszítik és mozgatják. Az arcideg ága, a r. colli tér hozzá.

3. A nyak mély bőrizma, a m. sphincter colli profundus, a torokjáratban (húsevők) és a mögött, az alsó nyakélen harántul helyeződő, vékony izomlemez, amely a m. sphincter colli superficialis alatt kétoldalt a fejre sugárzik. A belőle származó bőrizmok – húsevők kivételével – jól differenciáltak, vázizom jellegűek (lásd az arc izmainál). Az arcideg ága, a r. colli (VII.) látja el.

a) A homlok bőrizma, a m. cutaneus frontalis, kérődzőkön és kevésbé fejletten sertésen található. A homlok bőrét mozgatja és ráncolja. Az arcideg ága, n. auriculopalpebralis, idegzi be.

b) Az orr bőrizma, a m. cutaneus nasi, csak kérődzőkön, főleg bikán fejlődött ki.

Az orrhát és az orrnyílások tájékán a bőrt ráncolja, mozgatja, az arcideg ágai, a rr. buccolabiales látják el.

A bőrizmok működése

A bőrizmok a felületes pólyával, a bőr alatti, a pólyák közötti és alatti nyálkatömlőkkel szorosan összefüggnek, funkcionális egységet alkotnak.

A ló és a marha csak kevésbé képes végtagjaival tisztítani a bőrét. A szőrzet és a bőr mechanikai tisztítását elsősorban a bőrizmok végzik, és megszabadítják az állatot a viszketést okozó szennyeződéstől, legyektől, működésük során a bőr egyes területeit feszítik, ráncolják, lóban viszonylag gyorsan mozgatni (rángatni) képesek.

Az arcmimika fő izmai a fej tájékán, az ajkak, az orrnyílások, a pofa és a szemhéjak mozgatásával ugyanakkor segítik a táplálékfelvételt, a légzést, a szemgolyó védelmét és a fül mozgatásával a hallást is.

Az elülső vagy mellső végtag izmai, musculi membri thoracici

Az elülső végtagok izmai két csoportra oszthatók: 1. a végtagot a törzshöz kötő, ún. törzzsel közös izmok, mm. cinguli membri thoracici, és 2. a végtag izmai, mm. membri thoracici.

Az elülső végtag pólyái, fasciae membri thoracici

A felületes pólya, a fascia superficialis, elülső végtagot borító része nagyon vékony; distalisan mindinkább egybeolvad a mély pólyával. A lapocka és a kar tájékán két lemeze között foglal helyet a m. cutaneus omobrachialis. Az alkaron vékony, a lábtövön vastagabb, az alkar elülső és hátulsó felületén, valamint a lábközépen és az ujjon egybeolvad a mély pólyával.

A mély pólya, a fascia profunda, a végtag egyes részeinek megfelelően több részre tagolódik. Egyes részei több lemezre válnak szét, és a tájék izomcsoportjait rögzítik a csontokhoz. Az izmok közé térő, megvastagodott sövénye, a septum intermusculare, a csonthártyán is megtapad.

A mély pólya részei. 1. A váll medialis pólyája, a fascia axillaris, vékony, áttetsző pólya, amely a lapocka medialis felületén helyeződő izmokat, ereket, idegeket, nyirokcsomókat borítja.

2. A kar pólyája, a fascia brachii, a vállízület és a kar lateralis felületén levő izmokat vonja be. Lóban két lemeze van. Felületes, vékony lemeze medialisan a fascia axillarisba megy át, mély, vastag lemeze pedig az izmok pólyájára fekszik rá. A karon a deltadudor és a crista epicondyli lateralis között kifeszülő izomsövényt, septum intermuscularét alkot. A kétfejű karizmot jól fejlett és vastag, kettős pólyahüvellyel veszi körül.

3. Az alkarpólya, a fascia antebrachii, vastag, kékesfehér színű, fénylő pólya, rendszerint két vagy több lemezből áll. Az alkar izmait feszülő nadrágszerűen körülfoglalva pólyahüvelyt képez az alkar izmai körül. Az izmok közötti sövényei, septa intermuscularia, a csont kiemelkedő részein megtapadnak. A csontokról az izmok inaihoz térő járulékos kötegei, ligg. accessoria, az izmok statikus működését segítik. A pólya a nagyobb ereket és idegeket is hüvelybe (vagina vasorum) foglalja, s megóvja őket a mozgás közben ért nagyobb mérvű húzástól és nyomástól. Felületes lemeze medialisan a szegyizmok, mély lemeze pedig az alkarpólya feszítőizmának a pólyájába folytatódik.

4. A lábvég (manus) pólyája, a fascia manus; dorsalisan a fascia dorsalis manus vékonyabb, mint palmarisan, fascia palmaris. A láb egyes részein, így a lábtövön és az ujjon, harántul haladó rostjai különleges tartószalagokat adnak az ujjhajlítók, retinaculum flexorum, és ujjnyújtók, retinaculum extensorum, számára. A pólyának az ujjakra térő része az ujjpólya, a fascia digiti, amelynek két megvastagodott részlete van: egyik a csüdízület palmaris felületén az inakat helyben tartó gyűrűszalag, a lig. metacarpeum transversum superficiale s. lig. anulare palmare, a másik a hajlítóinakat övező pólyahüvely, a vaginae fibrosae digitorum manus proximales, az első és a második ujjperc tájékán. Ez utóbbi lóban és kérődzőkben különösen jól fejlett. Proximalis része gyűrű alakú spirális szalagot, pars anularis vaginae fibrosae, s. lig. anulare digiti, alkot, distalis része pedig a kereszteződő szalagot, pars cruciformis vaginae fibrosae, hozza létre. Az ujjízületek szorosan összefüggenek a pataporcok szalagjaival, az ínhüvely falával. Rostos porcból álló átsikló felületet képeznek az egyenítőcsontok között, scutum proximale, a pártatámlán, scutum medium, és a nyírcsont fölött, scutum distale, a hajlítóinak számára. Kérődzőkön az ujjpólya az első ujjpercízület tájékán a fattyúujjakat erős kötegekkel rögzíti; distalisan az ujjak közötti keresztező szalagba megy át. Húsevőkön a pólya a lábtövön dorsalisan erős, rostos hüvelyeket képez az ujjnyújtók inai számára.

Az elülső végtag kapcsolóövének izmai, musculi cinguli membri thoracici

Az elülső végtag törzzsel közös izmai nagy, lemez alakú, lapos izmok, a nyakon, a háton, a mellkason erednek, és sugárszerűen összetérve, a lapockán vagy a karcsonton tapadnak meg. A lapockát és ezáltal az egész végtagot, a facies serraták között levő forgáspontja körül, előre és hátra s kisfokban a mellkason dorsalis és ventralis irányban mozgatják.

Funkcionálisan három izomcsoport: a lapocka mozgatói, a végtag előrevonói és hátravonói különíthető el.

3. táblázat - Az elülső végtag kapcsolóövének izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

A) A lapocka mozgatói

1.

m. trapezius

  1. pars cervicalis

  2. pars thoracica

a tarkószalagon, ill. a lig. supraspinalén a 13. hátcsigolyáig

a lapocka tövisén

a n. accessorius (+a III. és a IV. nyaki gerincvelőideg dors. ága)

a lapockát előre-, ill. hátravonja, részben távolítja a végtagot

2.

m. omotransversarius (Ru, sus, Ca)

az atlas szárnyán, a 2. nyakcsigolya harántnyúlványán

a lapocka tövisén

a n. accesorius

emeli a végtagot

3.

mm. rhomboidei

  1. m. rhomboideus thoracis

a lig. supraspinalén

a lapockaporc med. felületén

a III. és a IV. nyaki gerincvelőideg ventr. Ága (Ca) dors. Ága (eq, Ru, sus)

emeli a végtagot, hátra-, ill. előrevonja, a nyakat oldalt fordítja rögzített végtag esetén

  1. m. rhomboideus cervicis

a tarkószalagon

a lapocka felső szélén

  1. m. rhomboideus capitis (Ca, sus)

a crista nuchaen

a lapocka elülső felületén (előbbivel egybeolvad)

4.

mm. serrati ventrales

  1. m. serratus ventralis cervicis

a 3–7. (sus 1–7.) nyakcsigolya harántnyúlványán

a lapocka facies serratáján

a nyaki gerincvelő- idegek dors. ágai

hevederként függeszti fel a törzset, emeli azt, a lapockát mozgatja, rögzített végtag esetén emeli ill. oldalt fordítja a nyakat

  1. m. serratus ventralis thoracis

az 1–7–9. bordán

a lapocka facies serratáján

a n. thoracicus longus

B) Az elülső végtag előrevonói, emelői

1.

m. sternocleidomastoideus

  1. m. brachiocephalicus

a) a n. accessorius r. ventralisa

hajlítja, oldalt vonja a fejet és a nyakat, emeli a végtagot

m. cleidobrachialis

a crista humerin, a karcsont tub. deltoideáján, a septum intermuscularén

az intersectio clavicularison

n. supraclavicularis

(n. maxillaris)

m. cleidocephalicus

m. cleidomastoideus

az intersectio clavicularison

a sziklacsont proc. mastoideusán, járomíven caudalisan (sus)

m. cleidotransversarius (eq)

az intersectio clavicularison

a 2–4. nyakcsigolya harántnyúlványán

m. cleidocervicalis (Ca)

az intersectio clavicularison

a tarkószalagon és a crista nuchaen

m. cleidooccipitalis (Ru, sus)

az intersectio clavicularison

a nyakszirtcsonton, ill. a tarkószalagon

  1. m. sternocephalicus

b) a szegycsont markolatán, 1. bordán

a nyakszirtcsont proc. mastoideusán, állkap-cson (eq, Ru, cap), nyakszirtcsonton

b) a n. axillaris, nn. supraclavicu lares (a m. cleidobrachialis idege)

hajlítja, oldalt vonja a fejet és a nyakat

m. sternomandibularis (eq, bo)

b) a szegycsont markolatán

az állkapcson

m. sternomastoideus (ov, sus, Ca)

b) a szegycsont markolatán

a sziklacsont proc. mastoideusán

m. sternooccipitalis (Ca)

b) a szegycsont markolatán

a nyakszirtcsonton

C) Az elülső végtag hátravonói

1.

m. latissimus dorsi

az utolsó bordákon a 3. hát-, a 4–6. ágyékcsigolya tövisnyúlványán

a teres dudoron, a hátágyéki pólyán, a lig. supraspinalén

a n. thoracodorsalis

hajlítja a vállízületet, hátravonja a végtagot

2.

mm, pectorales superficiales

  1. m. pectoralis descendens

a praesternumon

a crista tub. majoris humerin, a lig. intermuscularén, az alkarpólyán

a nn. pectorales, craniales et caudales

közelíti, előre- és hátravonja a végtagot

  1. m. pectoralis transversus

a szegycsonton, ill. az 1–6. (Ca 1–3.) bordaporcon

az alkarpólyán

a nn. pectorales, craniales et caudales

közelíti, előre- és hátravonja a végtagot

3.

m. pectoralis profundus (ascendens)

a szegycsonton, a bordaporcokon a sárga haspólyán

a karcsont med. és lat. tub.-án

a nn. pectorales craniales et caudales

a törzs súlyát viseli, a végtagot hátravonja, a törzset előrelendíti

4.

m. subclavius (eq, sus)

a szegycsonton, a sárga haspólyán

a tövis előtti izom pólyáján, ill. a karcsont lat. tub.-án

a nn. pectorales craniales et caudales

a törzs súlyát viseli, a végtagot hátravonja, a törzset előrelendíti


119. ábra - A ló felületes izmai

A ló felületes izmai


120. ábra - A szarvasmarha felületes izmai

A szarvasmarha felületes izmai


121. ábra - A marha felületes izmai

A marha felületes izmai


A lapocka mozgatói

1. A csuklyásizom, a m. trapezius, lapos, legyezőszerű izom, felületesen a nyak és a mar két oldalán, a bőrizom alatt helyeződik, emberen a kétoldali együtt, csuklyaszerűen borítja a hátat. A tarkószalagon, a lig. supraspinalén ered, a 2. nyakcsigolyától a 9–13. hátcsigolyáig, valamint a hátágyéki pólyán, és legyezőszerűen összetérő rostjai a lapocka tövisén tapadnak meg. A lapocka tengelyének vonalában haladó ina pars cervicalisra és pars thoracicára osztja. Az előbbi vékonyabb, caudoventralis irányú rostjai a lapocka tövisén és az azon tapadó ínon, az utóbbi vastagabb, cranioventralis rostjai a tuber spinae scapulaen tapadnak meg. Emeli, előre-, illetőleg hátravonja és kisfokban távolítja is a lapockát s ezáltal a végtagot. A 3. és 4. nyaki gerincvelőideg dorsalis ága és a járulékos ideg látja el.

2. A „csüllő” alakú izmok, mm. rhomboidei, lapos vagy kissé kerekded alakú izmok, amelyek a m. trapezius alatt helyeződnek. Háziállatokban három izom alkotja: a m. rhomboideus cervicis a tarkószalagon, a m. rhomboideus thoracis a lig. supraspinalén ered, és mindkettő a lapocka felső szélén, a lapockaporc medialis felületén tapad meg. A m. rhomboideus capitis keskeny, szalag alakú, a crista nuchaen ered; csak sertésen és húsevőkön fejlődött ki, caudalisan egybeolvad a m. rhomboideus cervicisszel. Az izmok együttesen emelik és függő helyzetben megtartják a végtagot, önálló működésükkel előre-, illetve hátravonják a lapockát, rögzített végtag esetén pedig emelik, nyújtják vagy oldalt fordítják a nyakat és a fejet. A 3. és 4. nyaki gerincvelőideg dorsalis (kutyán a ventralis) ága idegzi be.

3. A váll-atlas izom, a m. omotransversarius, széles, szalagszerű izom, amely az atlas szárnyán és a második nyakcsigolya harántnyúlványán ered, majd a lapocka tövisén tapad meg. Felső széle a csuklyásizom nyaki részének alsó széléhez nőtt, nagyobb részét a m. brachiocephalicus fedi. Kérődzőkön, sertésen és húsevőkön található meg. A lapockát és ezáltal a végtagot emeli. Idege a járulékos ideg.

4. Az alsó vagy nagy fűrészizmok, mm. serrati ventrales, legyezőszerűen szétterülő két izom. Az erősebb m. serratus ventralis cervicis, a 3–7. (sertésen az 1–7.) nyakcsigolya harántnyúlványain (tubercula dorsalia), a gyengébb, m. serratus ventralis thoracis, az 1–7–9. borda középső harmadán, izomfogakkal ered. A két izom rostjai sugárszerűen összetérnek, és a lapocka medialis felületén, a lapocka forgásterülete (törzs-váll ízület) közelében, a facies serratákon, külön-külön tapadnak meg. A mellkasi fűrészizom utolsó fogai a külső ferde hasizom fogaival váltakoznak. Lateralis felületét erős, fénylő pólya, a fascia serrata, borítja.

Az izom fő része annak a statikus készüléknek (hevedernek), amely a törzset a rugalmas pólyákkal együtt, a két lapocka között felfüggeszti. A nyaki izmok kétoldali összehúzódása a nyakat, a mellkasi izmoké pedig a törzset emeli; a nyaki izom egyoldali összehúzódásával a nyakat oldalt fordítja, illetve súlyeltolás közben a vállízület nyújtásával a törzs előrelendítését segíti. A mellkasi izom a lapockát hátravonja, a függő végtag előrelendítését segíti; a belégzés segédizma is. Idegeit a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai, valamint a n. thoracicus longus adja.

Az elülső végtag előrevonója, emelője

Az elülső végtag előrevonója tulajdonképpen a fejbiccentő izom, a m. sternocleidomastoideus, amely háziállatokban két önálló izomból áll: 1. fej-nyak-karizom, a m. brachiocephalicus, amely a kulcscsont redukciója során az ember különálló m. cleidomastoideusának és m. deltoideus pars clavicularisának egybeolvadásából keletkezik; 2. szegy-fejizom, m. sternocephalicus, teljesen különálló izom. (Ez az ember m. sternomastoideusának felel meg.)

122. ábra - A m. sternocleidomastoideus emberben és házi emlősállatokban

A m. sternocleidomastoideus emberben és házi emlősállatokban


1. m. sternocephalicus, 1’. m. sternomandibularis (eq. bo), 1’’. m. sternomastoideus (bo, sus, Ca), 1’’’. m. sternooccipitalis (Ca), 2. m. cleidocephalicus, 2’. m. cleidomastoideus (eq, bo, sus, Ca), 2’’. m. cleidooccipitalis (bo, sus), 2’’’. m. cleidotransversarius (eq), 2’’’’. m. cleidocervicalis (ca.), 3. M. cleidobrachialis (pars clavicularis m. deltoidei)

A fejbiccentő izom ugyanis emberen két izomból áll: a szegycsontról eredő m. sternomastoideusból és a kulcscsontról eredő m. cleidomastoideusból, amelyek a halántékcsont pars mastoideáján tapadnak.

1. A fej-nyak-karizom a m. brachiocephalicus. A köztakaró alatt helyeződő hosszú, szíj alakú, egységes izom. A karcsont cristáján, a tuberositas deltoideáján és a lig. intermuscularén végződik. A vállízület előtt elhaladva, a lapocka előtti nyirokcsomókat befedi, és a fejhez, illetve a nyakhoz tér. Két része van, amelyeket egymástól a kulcscsonti inas beirat, az intersectio clavicularis határol el; hátulsó része, a m. cleidobrachialis, rövid, a kulcscsonti inas beirattól a karcsont deltadudorához tér. Elülső része, a m. cleidocephalicus, hosszú, a kulcscsonti inas beirattól a fejre, a nyakra tér, miközben további két – állatfajonként különböző – részre válik szét.

Lovon az izom dorsalis része, a m. cleidotransversarius, amely a 2–4. nyakcsigolya harántnyúlványain, ventralis része, a m. cleidomastoideus, pedig széles ínnal a sziklacsont processus mastoideusán tapad. Kérődzőkön a dorsalis m. cleidooccipitalis a m. trapezius pars cervicalisának elülső széle mentén halad, és a nyakszirtcsonton, valamint a tarkószalagon, a ventralis m. cleidomastoideus lapos, szíj alakú izomlemeze pedig a sziklacsont processus mastoideusán tapad meg. Sertésen a dorsalis m. cleidooccipitalis széles és lapos izom, a crista nuchaen, a ventralis m. cleidomastoideus keskeny izom, és a járomív caudalis részén tapad meg. Húsevőkön a felületes m. cleidocervicalis a felső nyakél középsíkjában és a crista nuchaen tapad, a mélyebb m. cleidomastoideus erős ina pedig a sziklacsont processus mastoideusához tér.

Az izom működése kétféle lehet. Ha a fej és a nyak van rögzített helyzetben, akkor az izom a végtagot emeli és előrelendíti, ha pedig a végtag van rögzített állapotban, akkor a fejet, a nyakat le- és hátravonja („beszegi”), egyoldali összehúzódásával oldalt hajlítja. A m. cleidocephalicust a járulékos ideg ventralis ága, a m. cleidobrachialist pedig a n. axillaris és a nn. supraclaviculares idegzi be.

2. A m. sternocephalicus, a szegyfejizom, vaskos, hengeres izom, ellenkező oldali társával közösen ered a szegycsont markolatán, esetenként az első bordán is. Felső széle a m. brachiocephalicusszal együtt a torkolati barázdát szegélyezi, az alsó a nyakélt képezi. Állatfajok szerint egy vagy két helyen tapad meg, eszerint lóban m. sternomandibularis, szarvasmarhában és kecskében m. sternomandibularis és m. sternomastoideus, juhban és sertésben m. sternomastoideus, húsevőkben pedig m. sternooccipitalis és m. sternomastoideus különböztethető meg. Az izom a fejet hajlítja, és a nyakat lefelé vonja, illetve az állkapcsot távolítja. Idege a járulékos ideg ventralis ága.

123. ábra - A regio axillaris mély izmai lovon

A regio axillaris mély izmai lovon


Az elülső végtag hátravonói

1. A széles hátizom, a m. latissimus dorsi, lapos, háromszögletű és terjedelmes izom a mellkas dorsolateralis felületén. A lig. supraspinalén és a hátágyéki pólyán, kérődzőkön és húsevőkön az utolsó néhány bordán is ered, a 3. hátcsigolyától az utolsó ágyékcsigolyáig terjedően. Legyezőszerűen összetérő rostjai cranioventralisan a háromfejű karizom alatt ínlemezbe mennek át; húsevőkön a crista tuberculi minorison, lovon, kérődzőkön és sertésen a teresdudoron tapadnak meg. Az izom a karcsontot ezáltal fel- és hátravonja, a vállízületet hajlítja; a m. brachiocephalicus antagonistája. Lépés közben a súlyeltolás szakaszában előrevonja a törzset. A n. thoracodorsalis idegzi be.

2. A felületes szegyizmok, mm. pectorales superficiales, két izomból állnak: a m. pectoralis descendens és a m. pectoralis transversus gyengébben fejlett, súlyuk lóban 1800 g.

A m. pectoralis descendens rövid, hengeres izom, a szegycsont markolatán ered, és a karcsont crista tuberculi majorisán, valamint a m. biceps brachii és a m. brachialis között, a septum intermuscularén tapad meg.

A m. pectoralis transversus lapos izom, amely a szegycsonton, lovon, kérődzőkön és sertésen az 1–6., húsevőkön az 1–3. bordaporcokon ered, a kar medialis felületére tér, alul a könyökárkot (fossa cubitalis) határolja. Ínlemeze a könyökízület tájékán az alkarpólyába megy át. Világosabb vörös színével jól elkülönül a m. pectoralis descendenstől. A két felületes szegyizom a végtagot közelíti és hátravonja; az elülső és a hátulsó mellkasi idegek (nn. pectorales craniales et caudales) rostjai térnek hozzá.

3. A mély szegyizom, a m. pectoralis profundus (ascendens), a patásállatok egyik legnagyobb izma. A szegycsont testén, a bordák porcain, a lapátosporc tájékán és a sárga haspólyán is ered; lovon és kérődzőkön a karcsont medialis és lateralis, sertésen csak a medialis, húsevőkön pedig a lateralis tuberculumán tapad meg.

4. A m. subclavius s. pectoralis cleidoscapularis lóban és sertésben fejlődött ki. A felületes szegyizmok alatt, a szegycsonton és az első bordák porcain ered, és a vállízületet cranialisan, ívben borítva, a tövis alatti izomhoz tér, ennek pólyáján és a karcsont lateralis gumóján tapad meg. Az utóbbi két izom a felemelt végtagot hátrahúzza, a törzs súlyát hevederként viseli, lépés közben (a teher húzásakor) pedig a törzset előrevonja. Akadályozza a vállízület túlságos behajlítását (ugrás után); a vállízületet nyújtja és rögzíti. Állás közben az alsó fűrészizommal közösen képezett hevederként a törzs súlyát viseli. Az elülső és hátulsó mellkasi idegek (nn. pectorales craniales et caudales) idegzik be.

124. ábra - A vállöv izmainak beidegzése

A vállöv izmainak beidegzése


1. m. rhomboideus cervicis, 2. m. splenius, 3. m. serratus ventralis cervicis, 4. m. sternohyoideus, omohyoideus et sternothyreoideus, 5. m. trapezius, 6. m. sternomandibularis, 7. m. cleidotransversarius et cleidomastoideus, 8. mm. pectorales superficiales, 9. m. subclavius, 10. m. latissimus dorsi, 11. m. serratus ventralis thoracis, 12. m. supraspinatus, 13. m. deltoideus, 14. m. cleidobrachialis, 15. m. biceps brachii, 16. m. serratus dorsalis caudalis, 17. m. intercostalis externus, 18. m. intercostalis internus, 19. m. obliquus externus abdominis, 20. vagina recti abdominis, 21. m. obliquus internus abdominis, 22. m. rectus abdominis, 23. fascia thoracolumbalis

Az elülső végtag törzzsel közös izmainak reliefje; a torkolati barázda

A törzzsel közös izmok reliefje, a felületes helyeződés következtében (különösen lovon) jól látszik a bőrön át, és így klinikailag is fontos barázdák, árkok, gödrök alakulnak ki. Ilyen a m. brachiocephalicus és a m. sternocephalicus között a nyak oldalán levő torkolati barázda, a sulcus jugularis, amely a mellkas bejárata előtt árokká, fossa jugularisszá szélesedik. A barázdát lóban a m. cleidomastoideus alsó széle és a m. sternomandibularis felső széle, szarvasmarhában felülről a m. sternomandibularis, alulról a m. cleidomastoideus határolja. Sertésen és kutyán nem beszélhetünk kifejezett torkolati barázdáról, csupán a nyak elülső kétharmadában van azt helyettesítő – alulról a m. sternohyoideus, felülről pedig a m. sternocephalicus által határolt – árok. A torkolati barázdában közvetlenül a bőr és a nyak pólyája alatt a torkolati véna halad (vérvétel stb.), mélyebben pedig a laza peritrachealis kötőszövetbe ágyazott gégecső; afölött, illetve a 3–6. nyakcsigolya síkjában a nyelőcső, valamint mindkét szervtől dorsolateralisan közös kötőszövetes hüvelyben (vagina carotica) a közös fejér és az azt kísérő truncus vagosympathicus található.

Lóban a m. cleidobrachialis és a m. pectoralis descendens között az oldalsó szügybarázda, a sulcus pectoralis lateralis, a kétoldali m. pectoralis descendens között pedig a középső szügybarázda, a sulcus pectoralis medianus, halad.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A m. trapezius vékony, a bőrön át jól elődomborodó izom. Nyaki része inasan a spina scapulaen tapad meg. A tuber spinae scapulaen tapadó ina összenő a lapocka pólyájával. A m. omotransversarius hiányzik. A m. rhomboideus cervicis lapos, orsó alakú, a második nyakcsigolya síkjában, a tarkószalagon ered. A m. rhomboideus thoracis négyszögletű, vékony izomlemez. A m. serratus ventralis vaskos, erős izom, nyaki része izmos, mellkasi részét pedig vastag, fénylő pólya borítja; belső felülete összenőtt a fascia spinocostotransversalisszal.

A m. sternocleidomastoideus két része közül a m. brachiocephalicus kb. 1 m hosszú, 3200 g tömegű, a m. cleidotransversarius a 3–4. nyakcsigolya harántnyúlványán, a m. cleidomastoideus pedig a sziklacsont csecsnyúlványán tapad meg. A m. sternomandibularis vaskos, hengeres köteg a gégecső ventralis felületén. A fej közelében a kétoldali izom elvékonyodik és széjjeltér egymástól. Ínlemezük a fültőmirigy alatt, az állkapocs szögletéhez tér.

A m. latissimus dorsi széles ínlemezzel ered, a háromfejű karizom alatt vaskos izomfalat képez. Vékony tapadási ina az alkarpólya feszítőizmának és a nagy görgetegizomnak az inával összenőtt. A m. pectoralis descendens a szügy tájékán jól elődomborodó, vaskos izom, az oldalsó szügybarázdát határolja. A m. pectroralis transversus széles, világosvörös izomlemez a fossa cubitiben. A m. pectoralis profundus a szegycsont markolatának két oldalán a 4–9. bordaporcon, a lapátosporcon és a sárga haspólyán is ered. A karcsont medialis tuberculumán tapad meg, és rostokat ad a m. biceps brachii eredési és a m. supraspinatus tapadási inához. A m. subclavius lapos, vastag izomköteg, hevedert képez a vállízület előtt.

Kérődzők

A m. trapezius mellkasi részének alsó széle vastag izomköteg, kontúrja a mellkas oldalán elődomborodik. A m. omotransversarius az acromionon és a lapocka pólyáján ered, vékony ina az első, illetve második nyakcsigolyán tapad; a m. cleidooccipitalis és a m. trapezius pars cervicalisa fedi. A m. rhomboideus cervicis erős, a – thoracis gyenge izom. A m. serratus ventralis két része egymástól jól elkülönült. A mellkasi rész izomfogai erős, fénylő ínlemezzel erednek. Az izom egy része a fossa subscapularisban is megtapad. A m. brachiocephalicus dorsalis része a m. cleidotransversarius fogakkal a m. longissimus atlantis inán, a 2–4. nyakcsigolya harántnyúlványain, a m. cleidomastoideus pedig széles ínnal a sziklacsont csecsnyúlványán tapad meg. A m. sternomandibularis – amely juhon hiányzik – az áll alatti nyálmirigyen át a torokjáratot szegélyezve, a m. masseter elülső széléhez tér. Itt inasan, az állkapcson pedig ínlemezzel megtapad, majd kecskén a m. masseterhez és a járomcsonthoz is tér. A m. sternomastoideus széles, szalagszerű izom, az előbbi medialis oldalán a gégecső mentén halad, majd keresztezi a m. sternomandibularist, és a sziklacsont processus mastoideusán, részben az állkapcson, juhon pedig a m. longus collival együtt a koponya alapján, a tuberculum muscularén is megtapad.

A m. latissimus dorsi vékony izomlemez, a hátágyéki pólyán kívül szarvasmarhában két foggal a 11. és 12., juhban négy foggal a 9–12. bordán is ered, és tuberositas teres majoron tapad meg a nagy görgetegizommal együtt. Ínlemeze összenőtt a m. pectoralis profundusszal és a m. coracobrachialisszal, valamint a m. triceps brachii caput longumával is. A m. pectoralis transversus a szügy alapját adja, a m. brachiocephalicusszal közösen tapad, illetve a karpólyába megy át. A m. pectoralis descendens széles izomlemez, a szegycsont testén és az 1–6. borda porcain ered, majd a karcsont medialis oldalán az alkarpólyába megy át. A m. pectoralis profundus vastag izom, a 2–5. bordaporcokon ered, és a karcsont kis- és nagyforgatóján tapad meg. A m. subclavius hiányzik.

Sertés

A m. trapezius két része nem különül el jól egymástól. A nyaki rész distalisan összenő a m. omotransversariusszal. Az utóbbi az atlas szárnyán és az axis harántnyúlványán ered, és a spina scapulaen tapad meg. A m. rhomboideus cervicis erősebb, levált része a m. rhomboideus capitis, amely mint vékony izom a crista nuchaen tapad meg. A m. serratus ventralis nyaki része különösen jól fejlett, a facies serratán, a lapockaporcon és a lapocka elülső szögletén is megtapad.

A m. brachiocephalicus dorsalis része, a m. cleidooccipitalis, lapos ínlemezzel a crista nuchaen, ventralis része, a m. cleidomastoideus, pedig a járomív caudalis részén tapad meg. A m. sternomastoideus a fej-nyak-karizom cranioventralis széle mentén fokozatosan vékonyodik, és hosszú ínnal a járomíven tapad meg.

A m. latissimus dorsi vastag izomlemez. A m. pectoralis transversus vaskos izom, a fej-nyak-karizommal együtt tapad meg a karcsont nagy gumóján. A m. pectoralis descendens világosvörös, vékony izomlemez, a m. pectoralis profundus hasonló izomlemeze pedig a szegycsonton és a 3–9. bordaporcokon is ered; ina a karcsont kis és nagy gumóján, valamint a m. coracobrachialis mögött, az ízületi tokon is megtapad. A m. subclavius a szegycsont markolatán, az első két bordaporcon, valamint az első bordán ered, és a vállízület craniomedialis felületén át a lapocka elülső széléhez tér.

Húsevők

A m. trapezius pars cervicalisa vékony, a spina scapulae egész hosszában megtapad; ventralisan öszszenő a m. omotransversariusszal. Utóbbi önálló izom, az atlas szárnyán ered és a fascia omobrachialison is megtapad; a m. cleidocervicalis fedi. A m. trapezius mellkasi része izmos. A m. rhomboideus cervicistől a m. rhomboideus capitis válik el, amelynek vékony ina a crista nuchaen ered és a lapockaporc belső felületén tapad. A m. rhomboideus thoracis a 4–6. nyakcsigolya és a 2–4. hátcsigolya harántnyúlványáról ered. A m. serratus ventralis izmos jellegű nyaki része a 3–7. nyakcsigolya harántnyúlványán ered, mellkasi része nagy, izomfogai a m. scalenus supracostalist fedik. A m. brachiocephalicus felületes része, a m. deidocervicalis, a platysma alatt helyeződik, a tarkószalagon tapad. A m. cleidomastoideus erős ínnal a sziklacsont csecsnyúlványán tapad. A m. sternocephalicus két része, a m. sternooccipitalis és a m. sternomastoideus, csupán a nyak közepe tájékán különül el egymástól; az erősebb m. sternomastoideus ina a m. cleidomastoideusszal közösen a sziklacsont processus mastoideusán, a m. sternooccipitalis vékonyabb és szélesebb ínlemeze pedig a crista nuchaen tapad meg. A macskán az utóbbi csupán néhány vékony izomkötegből áll.

A m. latissimus dorsi a mély szegyizommal, a fascia axillarisszal, macskában az alkarpólyával is összefügg. A m. pectoralis superficialis két része kutyában nem különül el egymástól, gyenge izomlemezt képez. Macskában a m. pectoralis transversus a szegycsont markolatán ered és a m. brachiocephalicusszal összenőve, a karcsonton tapad meg. A m. pectoralis descendens a kétfejű karizmot körülfogja, és a karcsont crista tuberculi majorisán izmosan tapad; kisebb része az alkarpólyába megy át. A m. pectoralis profundus mély, fő és felületes, járulékos részből ál. Fő része a járulékos alatt, a szegycsont sternebráin és a bordaporcokon ered, több kötegre válik szét, majd izmosan és inasan tapad a karcsont medialis gumóján. Széles ínlemezzel körülveszi a kétfejű karizmot, majd a karcsont lateralis gumójához tér. Egy része az alkarpólyába is átmegy és a széles hátizommal is egybeolvad.

Az elülső végtag saját izmai, mm. membri thoracici proprii

A végtag izmai a végtag ízületeit rögzítik vagy mozgatják. Az izmok hasa a végtag proximalis, az izmok ina pedig a végtag distalis részén található. A két vagy több ízületet áthidaló, két- vagy többízületi izmoknak a meghatározott ízületre gyakorolt fő működésükön felül mellékműködésük is van: más ízületeket is mozgatnak.

A végtag izmait testtájékok – vagyis helyeződésük – szerint a lapocka, a kar, az alkar és a lábközép izmaira, működésük szerint pedig a váll-, a könyök-, a radioulnaris, a lábtőízület, valamint az ujjízületek izmaira osztjuk.

A vállízület izmai

A vállízület izmai a lapockát minden oldalról hüvelyszerűen beborítják, rajta erednek, és a karcsonton, legnagyobbrészt proximalisan tapadnak meg, közülük kettő a vállízületet nyújtja, hat hajlítja. Négy izom lateralisan, négy pedig medialisan helyeződik.

A vállízület nyújtói. 1. A tövis előtti izom, a m. supraspinatus, a lapocka tövis előtti árkában ered, caudalisan domború. Vaskos izomhasa lovon, kérődzőkön és sertésen két ágra válik szét, közrefogja a kétfejű karizom eredési inát, és a karcsont medialis és lateralis tuberculumának pars cranialisán tapad meg. Húsevőkön egységes, a karcsont lateralis tuberculumához tér. Erős, fénylő pólya vonja be. Az izom a vállízületet nyújtja, a végtagot rögzíti és a test súlyát is viseli. A n. suprascapularis idegzi be.

2. A hollócsőrkarizom, a m. coracobrachialis, lapos, keskeny ínnal ered a lapocka hollócsőrnyúlványán. Legyezőszerűen kissé szétterülő rostjai a vállízület medialis felületén ferdén áthaladva a karcsonton, a m. teres major közelében tapadnak meg. Ina nyálkatömlővel (bursa subtendinea m. coracobrachialis) alápárnázott, illetőleg ínhüvelybe (vagina synovialis m. coracobrachialis) foglalt (Ru, ca). A vállízületet nyújtja, a karcsontot előrevonja, közelíti, a n. musculocutaneus idegzi be.

A vállízület hajlítói. 1. A tövis mögötti izom, a m. infraspinatus, fénylő pólyával borított, vaskos ínnal átszőtt izom. A lapocka tövisén és a tövis mögötti árokban ered, az árkot teljesen kitölti. Felületes, erős, részben izmos ina a karcsont tuberculum majusa alatt, mély, izmos része pedig a gumón tapad meg. Az izmot fényes pólya borítja, felületes ina a vállízület lateralis oldalsó szalagját helyettesíti; alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. infraspinati, helyeződik. A vállízületet rögzíti vagy hajlítja, kisfokú supinatióra képes (Ca), statikailag a lateralis oldalsó szalagnak felelnek meg. A n. suprascapularis idegzi be.

2. A deltaizom, a m. deltoideus, lapos, háromfejű, durva rostú, felületesen helyeződő izom, amely a lapocka hátulsó szélén, tövisén, az acromionon (Ru, Ca), sőt a kulcscsonton (Ca) is ered, és a deltadudoron tapad meg. Itt alatta kutyában nyálkatömlő, bursa subdeltoidea, helyeződik. Három része van: a pars acromialis, a pars scapularis és a pars clavicularis. A pars clavicularis azonban háziállatokban mint m. cleidobrachialis a m. cleidocephalicusszal egységes izommá, a m. brachiocephalicusszá olvadt öszsze, a pars acromialis pedig csak az acromionnal bíró állatokban (Ru, Ca) különül el a pars scapularistól. Izomhasa a vállízület mögött és a háromfejű karizom hosszú feje alatt van.

A deltaizom a vállízületet hajlítja, a végtagot távolítja és kifelé fordítja. A hónalji ideg idegzi be.

4. táblázat - A elülső végtag izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

A vállízület izmai

a) Nyújtók

1.

m. supraspinatus

a lapocka tövis előtti árkában

a karcsont med. és lat. tuberculumán; (Ca csak utóbbin)

a n. suprascapularis

nyújtja a vállízületet

2.

m. coracobrachialis

a lapocka hollócsőr- nyúlványán

a karcsont crista tub. majorisán és a tub. deltoidea körül

a n. musculocutaneus

nyújtja a vállízületet, közelíti, előrevonja a kart

b) Hajlítók

1.

m. infraspinatus a

a lapocka tövis mögötti árkában

karcsont tub. majorisan

a n. suprascapularis

hajlítja a vállízületet

2.

m. deltoideus pars acromialis (Ru, Ca) pars scapularis, pars clavicularis

a lapocka tövisén, hátulsó szélén, az acromionon összenő a m. brachiocephalicusszal

a deltadudoron

a n. axillaris

hajlítja a vállízületet,

3.

m. teres minor

a lapocka hátulsó szélén

a tub. teres minoron

a n. axillaris

hajlítja a vállízületet

4.

m. subscapularis

a lapocka fossa subscapularisában

a karcsont medialis tuberculumán

a nn. subscapulares

a vállízület med. oldalsó szalagjaként szerepel, a nyújtókat és hajlítókat támogatja

5.

m. teres major a

a lapocka hátulsó szélén

teresdudoron

a n. axillaris

hajlítja a válízületet

6.

m. articularis humeri (eq, sus, fe)

a lapocka nyakán

a karcsont nyakán

a n. axillaris

feszíti az ízületi tokot

A könyökízület izmai

a) Nyújtók

1.

m. triceps brachii

caput longum

a lapocka hátulsó szélén

az olecranonon

a n. radialis

nyújtja a könyökízületet

caput laterale

a humerus lat. felületén

az olecranonon

a n. radialis

nyújtja a könyökízületet

caput mediale

a humerus med. felületén

az olecranonon

a n. radialis

nyújtja a könyökízületet

caput accessorium (ca)

a karcsont feje alatt

az olecranonon

a n. radialis

nyújtja a könyökízületet

2.

m. anconaeus

a humeruson, a fossa olecrani fölött

az olecranon lat. felületén

a n. radialis

nyújtja a könyökízületet

3.

m. tensor fasciae antebrachii

a lapocka hátulsó szélén, a széles hátizmon

az alkarpólyába folyta tódik medialisan

a n. radialis

feszíti az alkarpólyát

b) Hajlítók

1.

m. biceps brachii

a lapocka gumóján

a tuberositas radiin

a n. musculocuta- neus

nyújtja a vállízületet, haj- lítja a könyökízületet a carpusszal együtt rögzíti mindkettőt

2.

m. brachialis

a karcsont testén, a nyak alatt caudalisan

a tuberositas radiin

a n. musculocutane us és a n. radialis -

hajlítja a könyökízületet

A radioulnaris ízület izmai

A) Supinatorok

1.

m. brachioradialis (Ca)

a karcsont crista epicond. lat.-án

a radius med. oldalának alsó harmadában

a n. radialis

kifelé fordítja az alkart, a lábvéget

2.

m. supinator (brevis) (sus, Ca)

a karcsont crista epicond. lat.-án

a radius felső harmadá- ban medialisan

a n. radialis

kifelé fordítja az alkart, a lábvéget

B) Pronatorok

1.

m. pronator teres

a karcsont epicond medialisán.

a radius dorsomedialis szélén

a n. medianus

befelé fordítja az alkart, a lábvéget

2.

m. pronator quadratus (Ca)

a radius med. felületén

az ulna med. felületén

a n. medianus

befelé fordítja az alkart, a lábvéget

Az elülső lábtőízület izmai

a) Nyújtók

1.

m. extensor carpi radialis

  • longus (Ca)

  • brevis (Ca)

a humerus crista epicondyli medialisán

a Mc2, Mc3 basisán

a n. radialis

nyújtja a carpust

2.

m. ext. carpi ulnaris

a humerus epicond. lateralisán

a Ca-, Mc4-, Mc5-on

a n. radialis

nyújtja, lóban, marhában, hajlítja a carpust

b) Hajlítók

1.

m. flexor carpi radialis

a humerus epicond. medialisán

a Mc2- vagy Mc3-on

a n. medianus

hajlítja a carpust

2.

m. flexor carpi ulnaris

a humerus epicond. medialisán

az os carpi accessoriumon

a n. ulnaris

hajlítja a carpust, kissé kifelé fordítja a végtagot

a) caput humerale

a humerus epicond. medialisán

b) caput ulnare

az olecranon med. felületén

Az ujjízületek izmai

a) Nyújtók

1.

m. ext. dig, communis a

a humerus epicond. lateralisán

3. ujjperccsonton, ill. a patacsont proc. ext.-án

a n. radialis

nyújtja az ujjízületeket

2.

m. ext. dig. lateralis

a radius lat. szalagdudorán

a csüd-, ill. a pártacsonton

a n. radialis

nyújtja az ujjízületeket

3.

m. ext. dig. I. (Ca)

az ulna prox. (ca), ill. dist. (fe) végéről

az I., II. ujjon

a n. radialis

az I. és II. ujj nyújtója

4.

m. abductor digiti A I (pollicis) longus

a radius lat. felületén

Mc2-n (eq, sus), Mc3-on (Ru), a Mc1-en (Ca)

a n. radialis

a lábtő nyújtója, közelítője, az I. ujj nyújtója (Ca)

5.

m. ext. dig. II (indicis) (Ca)

az ulna testén lateralisan

a II. ujj 3. ujjpercén

a n. radialis

a II. ujj nyújtója

b) Hosszú ujjhajlítók

1.

m. flexor dig. superficialis

a karcsont epicond. medialisán

a 2. ujjpercen, a pártatámlán (ló)

a n. medianus

hajlítja a pártaízületet

2.

m. flexor dig. profundus

a karcsont epicond. medialisán(ulnán, radiuson)

a 3. ujjpercen: a patacsont facies flexoriáján (ló)

a n. medianus és a n. ulnaris

hajlítja a pataízületet

3.

mm. interflexorii (Ru, sus)

– proximales tájékán)

– distales (Ca)

a felületes és mély ujjhajlító izmok hasait, ill. inait kötik egymáshoz a lábtő és a lábközép

a n. medianus

segítik a két hajlítóizom együttműködését

c) Rövid ujjizmok

Közös

1.

mm. interossei

a) m. interosseus medius (eq, Ru)

a lig. carpi palm. profundumon

2-2 szárral az ujjak egyenítőcsontjain

a n. ulnaris

hajlítja a csüdízületet (statikus izom)

b) mm. interossei collaterales (sus, Ca)

a lig. carpi palm. profundumon

az egyenítőcsontokon

a n. ulnaris

statikus izom

2.

mm. lumbricales

a lábközépen, a mély ujjhajlító ín két oldalán helyeződnek

a n. ulnaris

támogatják az ujjhajlítók működését

Saját

1.

m. flexor dig. brevis (Ca)

a carpus fölött, az alkarcsontokon

a felületes ujjhajlító alatt a 2–4., ill. az 5. ujjhoz tér

a n. ulnaris

támogatja az ujjhajlítók működését

2.

m. flexor digiti I. (pollicis) brevis (Ca)

a lig. carpi palm. profundumon

az I. ujj sesamcsontján

a n. ulnaris

az I. ujj közelítője és távolítója

3.

m. abductor digiti I. (pollicis) brevis (Ca)

a lig. carpi palmare, profundumon

az I. ujj első ujjpercén

a n. ulnaris

az I. ujjat távolítja

4.

m. flexor digiti II. (sus)

a Mc2 közepén palmarisan

a 2. ujj 1. ujjpercén medialisan

a n. ulnaris

a II. ujjat hajlítja

5.

m. flexor digiti V. (brevis) (sus, Ca)

a Ca és Mc4-ről, a C4+5-ről

az V. ujjhoz; m. abd. dig. V.-jal egybeolvad

a n. ulnaris

az V. ujjat hajlítja

6.

m. adductor digiti I. (pollicis) (Ca)

a lig. carpi palm. profundumon

az I. ujj első ujjpercén lateralisan

a n. radialis

az I. ujjat közelíti

7.

m. abductor digiti II. (sus)

a Mc2 palmaris felületén lateralisan

a 2, ujj 1. ujjpercén

a n. ulnaris

a II. ujjat távolítja

8.

m. abductor digiti V.

a Ca-ról lateralisán

az V. ujj első ujjpercén

a n. radialis

az V. ujjat távolítja

9.

m. adductor digiti II. (sus, Ca)

a lig. carpi palm. profundumon (Ca) Mc3+4 (sus)

a II. ujj első ujjpercén lateralisan

a n. radialis

a II. ujjat közelíti

10.

m. adductor digiti V. (sus, Ca).

a lig. carpi palm. profundumon, Mc3+4

az V. ujj első ujjpercén medialisan

a n. radialis

az V. ujjat közelíti


3. A kis görgetegizom, a m. teres minor, lapos, csupán húsevőkön kerekded izom. A deltaizom alatt, a lapocka hátulsó szélén distalisan ered, és a deltadudor fölött, a tuberositas teres minoron, a linea m. tricipitisen tapad meg. Hajlítja a vállízületet, a kart kifelé vonja, segíti a tövis mögötti izom működését; a hónalji ideg rostjai látják el.

4. A lapocka alatti izom, a m. subscapularis, a lapocka alatti árokban ered, fénylő pólya borítja, izomhasa ínnal átszőtt. Lapos, erős ina a karcsont medialis gumóján tapad meg, lovon és kérődzőkön a m. coracobrachialis fedi, alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. subscapularis, van. Az izom statikailag a vállízület medialis oldalsó szalagja, működése az ízület nyújtóit és hajlítóit egyaránt támogatja. A lapocka alatti idegek térnek hozzá.

5. A nagy görgetegizom, a m. teres major, hosszú, lapos izom. A lapocka hátulsó széléről, hátulsó szögletéről és részben a lapocka alatti izomról is ered, és a lapocka hátulsó szélén, a háromfejű karizom hosszú fejének medialis felületén halad, majd a teres dudoron, a széles hátizom véginával együtt tapad meg, emiatt a széles hátizom levált részének is tekinthető. Az izom hajlítja a vállízületet és közelíti a végtagot. A hónalji ideg idegzi be.

6. Az ízületi tok izma, a m. articularis humeri, kicsi, kerekded vagy lapos izom, a vállízület hajlító felületén, az ízületi tok falába ágyazott. A lapocka nyakán ered és a karcsont nyakán tapad. Lovon, esetenként sertésen és macskán is megtalálható. Idege a n. axillaris.

125. ábra - A ló lapocka- és karizmai, felületes réteg

A ló lapocka- és karizmai, felületes réteg


126. ábra - A ló lapocka- és karizmai, felületes réteg

A ló lapocka- és karizmai, felületes réteg


A könyökízület izmai

A könyökízület nyújtói. 1. A háromfejű karizom, a m. triceps brachii, az elülső végtag legnagyobb és legerősebb izma (lóban 4800 g). Három feje van. A hosszú fej, a caput longum, a lapocka hátulsó szélén, a külső fej, a caput laterale, a karcsont feje alatt lateralisan, a crista tuberculi majorison, a leggyengébb belső fej, a caput mediale, pedig a karcsont testén medialisan ered, és mindhárom fej együtt a könyökbúbon tapad meg. Húsevőkben van még járulékos feje, a caput accessorium is, amely a karcsont hátulsó felületén ered és a könyökcsont elülső szélén tapad; a másik három fej fedi.

Háromszögletű, a lapocka, a karcsont és a könyökbúb közötti teret kitölti. Hátulsó határvonala, a linea anconaea, a könyökbúbtól a lapocka hátulsó szögletéhez tér. Az izom két ízületet hidal át. Fő működésével a könyökízületet nyújtja és állás közben rögzíti; hosszú feje hajlítja a vállízületet. Az orsóideg idegzi be.

2. A kampóizom, a m. anconaeus, rövid, vaskos izom, feje a háromfejű karizom alatt fekszik. A karcsonton a fossa olecrani fölött ered és a könyökbúb lateralis felületén tapad meg. Részben összeolvad a háromfejű karizom lateralis fejével. Nyújtja a könyökízületet; az orsóideg látja el.

3. Az alkarpólya feszítőizma, a m. tensor fasciae antebrachii, eltérő vastagságú és szélességű izomlemez, amely medialisan a háromfejű karizmot borítja. A lapocka hátulsó szélén és a széles hátizmon, részben a has bőrizmán is ered, és ínlemeze az alkarpólyába megy át, kis része a könyökbúb medialis felületén is megtapad.

Feszíti az alkarpólyát, nyújtja a könyökízületet. Az orsóideg idegzi be.

A könyökízület hajlítói. 1. A kétfejű karizom, a m. biceps brachii, két ízület, a váll- és a könyökízület izma. Emberen két feje van, egyik a lapocka gumóján, másik a processus coracoideuson ered. Házi emlősállatokban csak a lapocka gumójáról ered, vastag izomrostokkal kevert, rostos porcot magában foglaló ínnal. A vállízület előtt, a tövis előtti izom és a m. pectoralis ascendens szárai között, a karcsont sulcus intertubercularisába tér, ahol harántszalag rögzíti. Itt alatta lovon, szarvasmarhán, kecskén nagy nyálkatömlő, bursa intertubercularis van, juhon, sertésen és húsevőkön pedig a vállízületi tok recessusa hüvelybe (vagina intertubercularis) foglalja. Izomhasa a karcsont dorsomedialis és a könyökízület dorsalis felületén halad, majd patásokon és macskán a tuberositas radiin tapad. Kutyán két szárra válik szét és az orsócsonthoz, illetve a könyökcsonthoz tér.

Az izmot kettős, fénylő pólya borítja, amely az izomhasba lovon erős, húsevőkön gyenge septum intramuscularét bocsát, s ezáltal az izmot házi emlősállatokban kéthasúvá alakítja. A kétfejű karizmot a septum intermuscularéból elváló – lovon különösen erős –, ínszerű köteg, a lacertus fibrosus, összeköti az orsói kéztőnyújtó izommal. A köteg az utóbbi izom sövényeként annak inába megy át és a tuberositas ossis metacarpalison tapad meg. Ezáltal a m. biceps brachii három ízületre hat. Az izom a vállízület nyújtója, illetve a könyökízület hajlítója. Állás közben a lacertus fibrosus útján a váll‑, a könyök- és a lábtőízület rögzítője. A n. musculocutaneus idegzi be.

2. A karizom, a m. brachialis, egyízületű, sötétvörös izomszövetből felépült izom. A karcsont nyaka mögött és alatt ered. A karcsont árkában spirális lefutással lateralisan halad, majd a könyökízület dorsalis felületén át a tuberositas radii alatt tapad meg; rostjai néha a könyökcsontra is rátérnek. Az izom a könyökízületet hajlítja. Idege a n. musculocutaneus és lóban az orsóideg is.

127. ábra - A váll- és a könyökízület izmai lóban, mély réteg

A váll- és a könyökízület izmai lóban, mély réteg


128. ábra - A ló lapocka- és karizmai, mély réteg

A ló lapocka- és karizmai, mély réteg


A radioulnaris ízület izmai

Az alkarcsontok közötti radioulnaris ízület csupán húsevőkben mozgékony, azaz forgóízület, amit a borintóizmok (pronatores) befelé, a hanyintóizmok (supinatores) pedig kifelé forgatnak. Macskán fejlettebbek, mint kutyán, a többi háziállatfajban hiányoznak vagy csökevényesek.

Pronatores. 1. A görgetegborintó, a m. pronator teres, a karcsont epicondylus medialisán ered és az orsócsont medialis felületén tapad. Lóban csökevényesen fejlett izomköteg, kérődzőkön gyenge, keskeny izom, sertésben és húsevőkben részben izmos, részben inas.

2. A négyszögű borintó, a m. pronator quadratus, egyedül húsevőkben fejlődött ki. Harántirányú rostjai az orsó- és a könyökcsont medialis felületét kötik egymáshoz, kitöltik a spatium interosseumot és ráfeküsznek a membrana interossea antebrachiire. A pronatorok befelé forgatják az alkart és a lábvéget; idegük a középideg.

Supinatores. 1. A karorsóizom vagy hosszú hanyintóizom, a m. brachioradialis s. supinator longus, csupán a kutyában lelhető fel esetenként, nagyon gyengén fejlett. A karcsont crista epicondyli lateralisán ered, izomhasa a könyökízület hajlítófelületén halad át, majd az orsócsont alsó harmadán medialisan tapad meg.

2. A rövid hanyintóizom, a m. supinator (brevis), a húsevőkben, különösen a macskában és gyengén a sertésben fejlődött ki. A könyökízület lateralis oldalsó szalagján és az epicondylus lateralison, húsevőkben a lig. anulare radiin is rövid, erős ínnal ered, az orsócsont felső harmadának medialis felületén tapad. Lapos izomhasa a könyökízület hajlítófelületén spirálisan halad át. A supinatorok az alkart és a lábvéget kifelé forgatják, az orsóideg ágai idegzik be.

Az elülső lábtőízület izmai

A lábtőízület nyújtói az alkar craniolateralis, hajlítói pedig caudalis felületén helyeződnek. Craniomedialisan az orsócsont nagy részét nem borítják izmok, itt van a planum cutaneum (antebrachii).

A lábtő nyújtói. 1. Az orsói kéztőnyújtó izom, a m. extensor carpi radialis, vastag, erős izom; a karcsont epicondylus lateralisán és annak cristáján izomrostokkal ered, az alkar alsó harmadában ínba megy át, és a lábközépcsont basisán tapad meg. Izomhasa a könyökízület és az orsócsont dorsolateralis felületére fekszik rá. Lóban a kétfejű karizom septum intermuscularéjától inas köteg, lacertus fibrosus tér az izom hasán át annak inához. Az orsócsont középső ínvályújában haladó inat ínhüvely, vagina tendinis m. extensoris carpi radialis veszi körül. Lovon és sertésen a harmadik, kérődzőkön a második és a harmadik lábközépcsont basisán tapad meg. Macskán és részben kutyán az emberéhez hasonló, két közösen eredő izom alkotja, a m. extensor carpi radialis longus, a lábtő hosszú nyújtója, amely felületes, gyengébb, és az Mc2-n, valamint az n. extensor carpi radialis brevis, a lábtő rövid nyújtója, amely mélyebb, erősebb és az Mc3-on tapad meg.

A lábtő nyújtója és lacertus fibrosusa útján rögzítője is. Húsevőkben a lábvéget befelé is fordítja; az orsóideg látja el.

2. A sing oldali kéztőnyújtó izom, a m. extensor carpi ulnaris, az alkaron caudolateralisan, felületesen helyeződik. Lapos, orsó alakú izom. A karcsont lateralis epicondylusán ered, lóban itt alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris carpi ulnaris, van. Lapos izomhasa két szárra válik szét, rövid, erős szára az os carpi accessoriumon gyengébb – lóban ínhüvelybe (vagina tendinis m. extensoris carpi ulnaris) foglalt – szára pedig, áthaladva az os carpi accessorium ínvályúján, lóban a negyedik, kérődzőkben és sertésben az ötödik lábközépcsont basisán tapad meg. Húsevőkben csupán egy szára van, amely az Mc5 basisához tér. Az ujjak redukciója során csupán a húsevőkön maradt nyújtóizom, lóban, kérődzőkben és sertésekben a carpus hajlítója. Az orsóideg látja el.

A lábtő hajlítói. 1. Az orsói kéztőhajlító, a m. flexor carpi radialis, karcsú, orsó alakú izom a radius caudomedialis felületén. A karcsont epicondylus medialisán ered, alatta lóban bursa van. Ina a lábtő palmaris felületén ínhüvelybe, vagina tendinis m. flexoris carpi radialis, és a retinaculum flexorum pólyahüvelyébe foglaltan halad, majd lovon a második, kérődzőkön és sertésen a harmadik, húsevőkön pedig a második és a harmadik lábközépcsont fejecskéjén tapad meg.

2. A singi kéztőhajlító, a m. flexor carpi ulnaris, lapos, ínnal átszőtt izom, az alkaron caudolateralisan felületesen helyeződik. Erősebb karcsonti feje, a caput humerale, a karcsont epicondylus medialisán, gyengébb könyökcsonti feje, a caput ulnare pedig a könyöknyúlvány medialis felületén ered; ez utóbbi sertésen esetenként hiányzik. Végina rövid és egységes, az os carpi accessoriumon végződik, belőle rostok térnek a retinaculum flexorumhoz is. A lábtőízület hajlítója; a singideg idegzi be.

129. ábra - A ló elülső bal végtagjának izmai

A ló elülső bal végtagjának izmai


130. ábra - A ló elülső bal végtagjának izmai

A ló elülső bal végtagjának izmai


131. ábra - A ló elülső bal lábtövének ínhüvelyei és nyálkatömlői

A ló elülső bal lábtövének ínhüvelyei és nyálkatömlői


132. ábra - A ló elülső bal lábtövének ínhüvelyei és nyálkatömlői

A ló elülső bal lábtövének ínhüvelyei és nyálkatömlői


Az ujjízületek izmai

A háziállatok ujjizmai lényegesen egyszerűbbek, mivel az elülső lábvég elsősorban az alátámasztás és a futás szolgálatában áll. Csupán a húsevők elülső lábvége képes többirányú mozgásra. Hosszú és rövid ujjizmokat különböztetünk meg.

Hosszú ujjizmok

Az alkaron helyeződő rövid izomhasuk hosszú ínban folytatódik; öt ízületet hidalnak át. A lábtőízületen áthaladó inaikat synovialis és rostos ínhüvely veszi körül, és az ujjak számától függően több-kevesebb ínszárral, az ujjak csontjain tapadnak meg. A nyújtóizmok az alkar dorsolateralis felületén, a hajlítók pedig palmarisan találhatók.

Hosszú ujjnyújtók. 1. A közös ujjnyújtó izom, a m. extensor digitorum communis, az orsói kéztőnyújtó izom mellett lateralisan helyeződik. Lóban egységes, kérődzőkben két, sertésen három, húsevőkön pedig négy jól elkülönülő izomhasból áll. A karcsont epicondylus lateralisán, gyakran a könyökízület lateralis oldalsó szalagján vagy az orsócsont lateralis szalagdudorán ered, és az alkar alsó harmadában ínba megy át. Hosszú ina a lábtövön ínhüvelybe, vagina tendinum m. extensoris digitorum communis, foglaltan halad át, és az összes házi emlősállaton az ujjak harmadik ujjperccsontjaihoz tér, az első ujj kivételével. Lóban az egységes ín az egyedül kifejlődött 3. ujjhoz, kérődzőkben két ínnal a főujjakhoz (3. és 4. ujj), sertésen és húsevőkön négy ínnal a 2–5. ujjhoz tér és a 3. ujjperccsontok processus extensoriusán tapad meg. Lóban belőle lateralisan kis csökevényes izomhas, a Phillips-féle izom, a m. extensor digiti IV., medialisan pedig a ceruza vastagságú Thiernesse-féle izom, a m. extensor digiti II., különül el. Az előbbi az oldalsó ujjnyújtó izom inába olvad majd bele, az utóbbi húsevőkön önálló izom. A kérődzőkön az izomból medialisan elkülönülő erős izomhas a harmadik ujjhoz tér mint a harmadik ujj saját nyújtója, m. extensor digiti III. proprius. Az izom a lábtő- és az ujjízületek nyújtója. Az orsóideg idegzi be.

2. Az oldalsó ujjnyújtó izom, a m. extensor digitorum lateralis, keskeny, orsó alakú izom, amely a könyökízület lateralis oldalsó szalagján, az orsócsont lateralis szalagdudorán és a könyökcsont lateralis felületén ered. Mellette medialisan a közös ujjnyújtó, mögötte pedig a m. extensor carpi ulnaris helyeződik el. Lovon és kérődzőkön egységes, sertésen két, különálló izom; kutyában két, macskában pedig három izomhasból áll. Ina a carpuson ínhüvelybe, vagina tendinis m. extensoris digitorum lateralis, foglaltan halad, és lóban a csüdcsonton, kérődzőkön a negyedik ujj második ujjpercén, sertésben a két izomból eredő két ín a negyedik és az ötödik ujj, kutyán három ina a 3–5., macskán négy ina a 2–5. ujj második ujjpercén tapad meg. Az első ujjpercízületeket nyújtja. Az orsóideg innerválja.

3. A hüvelyk hosszú nyújtója és a második ujj nyújtóizma, a m. extensor digiti I. (pollicis) et m. extensor digiti II. (indicis proprius), kutyán, különösen pedig macskán, fejlett, önálló izom. A könyökcsont testén lateralisan ered, és az első, illetve a második ujjon tapad meg. A második ujj nyújtója lóban mint a Thiernesse-féle izom, kérődzőkön mint a közös ujjnyújtó könyökcsonti mély feje lelhető fel. Az orsóideg idegzi be.

4. A hüvelyk hosszú távolítóizma, a m. abductor digiti I. (pollicis) longus, lapos, háromszögletű izom, amely az orsó- és a könyökcsonton lateralisan ered. Az ujjnyújtó izmok alatt az orsócsont dorsalis felületére térő izom a m. extensor carpi radialis inára borul, majd ferdén, medialis irányban haladó ina, a radius medialis ferde ínvályúján ínhüvelybe, vagina tendinis m. abductoris digiti I. longi, foglaltan halad át, és lovon, sertésen a második, kérődzőkön a harmadik, húsevőkben pedig az első lábközépcsont basisán tapad meg. Kérődzőkön az ín alatt, tapadása közelében, nyálkatömlő, húsevőkben pedig az orsói kéztőnyújtó izom fölött levő ín alatti bursában kis íncsontocska van. A lábtőízület nyújtója, és kisfokban távolítja a végtagot; húsevőkben csupán az első ujjat nyújtja és távolítja. Idege a n. radialis.

Hosszú ujjhajlítók. A hosszú ujjhajlító izmok az alkaron, annak caudalis felületén, a lábtő hajlítóizmai alatt helyeződnek. Több fejjel erednek, majd a lábtő palmaris felületén ínhüvelybe foglaltan haladnak át, és ínszáraik az ujjak második, illetőleg harmadik ujjperccsontján tapadnak meg.

1. A felületes ujjhajlító izom vagy pártahajlító (ló), a m. flexor digitorum superficialis, a karcsont epicondylus medialisán ered, a lábtő fölött ínba megy át, amely lovon egységes ín a 3., kérődzőkön és sertésen két ín a 3., 4., illetve kutyán négy (macskán öt) ínszár a 2–5. (macskán 1–5.) ujj 2. ujjpercén tapad meg. Lovon és marhán ínnal erősen átszőtt izom. Inát lóban a radiushoz járulékos szalag, lig. accessorium rögzíti; izomhasa lovon és húsevőkön egységes, kérődzőkön és sertésen kettős. Az első ujjperc tájékán a mély ujjhajlító izom ina mintegy átfúrja a felületes inát, és úgy halad tovább, ezért m. perforatusnak is nevezik. A két inat a carpus mögött a felső közös ínhüvely, a vagina synovialis communis mm. flexorum, sertésben, húsevőkben, a bursa subtendinea m. flexoris digitorum superficialis, kérődzőkben pedig csupán a felületes ujjhajlító izom két inát szintén nyálkatömlők övezik. A csüdízület mögött a felületes ujjhajlító ina a mély ujjhajlító ina körül hüvelyt, manica flexoriát, képez. Mindegyik ujjon a két inat alsó közös ínhüvely, vagina tendinum digitorum manus, veszi körül.

Az izom a 2. ujjpercízület hajlítója, másodlagosan segíti a csüdízület és a carpus hajlítását, lig. accessoriuma révén pedig állás közben rögzíti a carpust és az első két ujjpercízületet. Idege a n. ulnaris.

2. A mély ujjhajlító izom vagy patahajlító (ló), a m. flexor digitorum profundus, mélyen helyeződik; az alkar csontjaira fekszik rá, a lábtő hajlítói és a felületes ujjhajlító izom takarja. Három (öt) ínnal átszőtt eredési feje van. Közülük a karcsonti fej, a caput humerale – amelyben többé-kevésbé három rész különül el –, az epicondylus medialisról, az orsócsonti fej, a caput radiale, a radius középső harmadáról caudalisan, végül a könyökcsonti fej, a caput ulnare, a könyöknyúlvány hátulsó szélén ered. A három fej az alkar alsó harmadában az egységes mély ujjhajlító ínba megy át. A lábtő palmaris felületén a felületes ujjhajlító ínnal együtt lóban a felső közös ínhüvelybe foglaltan a retinaculum flexorum rögzíti. A lábközépen az ujjak számának megfelelően lovon egy, kérődzőkön és sertésen két, húsevőkön pedig öt ínszárra válik szét. Ina az első ujjpercízület mögött, az egyenítőcsontok közötti porcos szalag, a lig. palmare sima felületén, a scutum proximalén átsiklik, itt a felületes ujjhajlító ín hüvelyszerűen (manica flexoria) körülfoglalja, s mindkettőt az alsó közös ínhüvely veszi körül; helyzetében a gyűrűszalag, a lig. anulare digiti rögzíti, majd az első ujjperc tájékán a felületes ujjhajlító két szára között áthaladva, m. perforans, a harmadik ujjpercen tapad. Eközben a pártatámlán, a porcos scutum mediumon, a nyírcsonton, a scutum distalén siklik át. Hajlítja a harmadik ujjpercízületet és közvetve a lábvég összes ízületét. Alátámasztáskor megfeszül és akadályozza a dorsalflexiót, rögzíti az ujjpercízületeket. Idege a n. ulnaris és a n. medianus.

3. A hajlítók közötti izmok, mm. interflexorii, kérődzőkben és sertésben a felületes és a mély ujjhajlító izmot összekötő, vékony izom- vagy ínkötegek, amelyek az alkar alsó harmadában rövidebbek, mm. interflexorii proximales, a lábközép tájékán, az izmok között pedig hoszszabbak, mm. interflexorii distales. A distalis macskán lapos, háromszögletes izom, kutyán kötegszerű. A két hajlítóizom együttműködését segíti; idege a n. ulnaris.

Rövid ujjizmok

Mélyen, közvetlenül a lábközép és az ujjak palmaris felületére fekszenek rá, hajlítók. Kutyán – de különösen macskán – jól, sertésen kevésbé fejlettek, kérődzőkön és lovon pedig csupán a csökevényei lelhetők fel. Több ujjhoz térő közös és egy ujjhoz térő saját izmok csoportját különböztetjük meg.

A közös rövid ujjizmok. 1. A csont közötti izmok, mm. interossei, a lábközépcsonton erednek és a felső egyenítőcsontokon tapadnak. Lovon és kérődzőkön csupán egy inas izom, m. interosseus medius, sertésben és húsevőkben pedig az ujjaknak megfelelő számú izom, m. interosseus collateralis, van, amely izmos szerkezetű. Sertésben és húsevőkben az első ujjpercízületet hajlítják, lóban és kérődzőkben csupán passzív szerepük van mint „felső egyenítőszalag”. A csüdízületet rögzíti, a test súlyát viseli; gyors mozgáskor a túlságos átlépést akadályozza meg a csüdízületben. A singideg innerválja.

2. A gilisztaizmok, mm. lumbricales, halványvörös, vékony, hengeres alakú izomkötegek; a lábközépen a felületes és mély ujjhajlító ín két oldalán levő szögletben találhatók meg. Húsevőkön – különösen macskán – a legfejlettebbek, sertésben kicsinyek, lóban csupán rudimentumai találhatók, kérődzőkön hiányoznak.

Egy ujjhoz térő rövid ujjizmok. Főleg húsevőkben találhatók, sertésben csökevényesen fejlettek, kérődzőkben maradványaik egyes szalagokba ágyazottan találhatók meg.

1. A rövid ujjhajlító izom, m. flexor digitorum brevis, kutyán gyenge, ínnal átszőtt izom. A carpus alatt, palmarisan ered, majd a felületes ujjhajlító lateralis szélén halad és az első ujjpercízület gyűrűszalagján tapad meg. Macskán kúp alakú izom; közvetlenül a carpus fölött, a felületes ujjhajlító izom inainak mediopalmaris felületén helyeződik. E helyen a radiuson ínlemezzel ered, majd a carpus palmaris felületén halad át, és esetenként a retinaculum flexorumtól is ágat kap. A lábközép proximalis harmadában két-három gyenge ínra válik szét. Ezek az inak a felületes ujjhajlító izom alatt, azzal összeolvadva, a 2., 4. és 5. ujjhoz térnek.

2. Az 1. ujj rövid hajlítója, a m. flexor digiti I. (pollicis) brevis, kutyán fejlett izom, a lig. carpi palmare profundumon ered, ferdén laterodistalis irányban a m. abductor és a m. adductor között az első ujjperchez tér.

3. Az 1. ujj távolító izma, a m. abductor digiti I (pollicis) brevis kutyán igen kicsi, vékony izom, amely a m. flexor digiti I. brevis medialis oldalán fekszik, a m. abductor digiti I. longus véginába olvad, és a felületes ujjhajlító ínhoz társul, azzal az 1. ujj csüdízületéig követhető, és ott az abaxialis oldalsó szalagon tapad. Macskán hiányzik vagy csökevényesen fejlett.

4. A 2. ujj rövid hajlítója, a m. flexor digiti II. (brevis), sertésen található, vékony izomköteg, a metacarpus közepén, palmarisan ered a mély ujjhajlító izom inán, és mediodistalis irányban a 2. ujj első ujjpercének medialis felületén tapad meg.

5. Az 5. ujj hajlító izma, a m. flexor digiti V. (brevis), sertésen, húsevőkön vékony, orsószerű izom. Az os carpi accessorium alsó szélén és attól a 4. lábközépcsonthoz térő szalagról a C4+5-ön is ered. Viszonylag hosszú, vékony ina az 5. ujj távolítóizmának lateropalmaris felületén halad az 5. ujjhoz; annak 1. ujjpercén, az ujjpólyán tapad meg. Húsevőkben ina a m. abductor digiti V. vékony inával egybeolvad.

6. A 2. ujj távolítóizma, a m. abductor digiti II., sertésen viszonylag erős, vastag, orsó alakú izom, amely a 2. metacarpalis csont palmaris felületén a pólyából ered, és a 2. ujj 1. ujjpercén, az 1. ujjpercízület ízületi tokján lateralisan tapad.

7. Az 5. ujj távolítóizma, a m. abductor digiti V., sertésen vékony, húsevőkben erős izom. Sertésen az 5. metacarpalis csonton palmarisan ered, és rövid ina az 5. ujj 1. ujjpercének ízületi tokján lateralisan tapad meg. Húsevőkön az os carpi accessoriumon ered, lateralisan a lábközépen vékony ínba megy át, ina a m. flexor digiti V. inával egybeolvad és az 5. ujj első ujjpercén lateralisan, az egyenítőcsontokon tapad meg.

8. Az 1. ujj közelítőizma, a m. adductor digiti I. (pollicis), húsevőkben erős izom. A m. flexor digiti I. brevis és a 2. ujj m. interosseusa között helyeződik; a lig. carpi palmare profundumon ered, és az 1. ujj felületén tapad.

9. A 2. ujj közelítőizma, a m. adductor digiti II., sertésen lapos, lemezszerű, húsevőkön karcsú izom. Sertésen a 3. és 4. metacarpalis csont palmaris felületén, a carpus alatt ered, az ujjhajlító izmok inai fedik. Vékony ina axialisan halad és a 2. ujj első ujjpercén, az első ujjperc ízületi tokján tapad meg. Húsevőkön a lig. carpi palmare profundumon ered, izomhasa a 2. ujj m. interosseusa és a m. adductor digiti V. között helyeződik, majd a 2. és a 3. ujj csont közötti izmai által alkotott árokban a 2. ujj lateralis felületére tér.

10. Az 5. ujj közelítőizma, a m. adductor digiti V., sertésen a 2. ujj közelítőizmával együtt ered, és ina axialisan az 5. ujj medialis felületén tapad meg. Húsevőkön a lig. carpi palmare profundumon ered a 2. ujj közelítőizmától lateralisan. A 3. és 4. ujj csont közötti izmai fölött ferdén, lateralisan halad át, és a 4. és 5. ujj medialis felületén tapad meg.

133. ábra - A ló elülső bal ujjízületeinek izmai, ínhüvelyei és nyálkatömlői

A ló elülső bal ujjízületeinek izmai, ínhüvelyei és nyálkatömlői


134. ábra - Az elülső és a hátulsó végtag izmai vázlatosan

Az elülső és a hátulsó végtag izmai vázlatosan


Állatfajonkénti jellegzetességek

A vállízület izmai

A m. supraspinatus vaskos, erős izom, a lapocka gumóján kettéválik. Felületesen izmos két ínszára a vállízület tokjához nőtt, és a kétfejű karizom eredési inát veszi körül. A m. coracobrachialis bursa subtendineába foglalt ina a m. subscapularis inát fedi; végső szakasza kettős.

A m. infraspinatus erősebb, mint a szarvasmarhában; a m. deltoideusnak a lapocka tövisén eredő, fénylő ínlemeze borítja. Két szárra válik szét: gyengébb, mély szára izmos, a lateralis gumó szélén tapad, felületes szára pedig lapos ínlemez, amely a gumó fölött dió nagyságú nyálkatömlőn (bursa m. infraspinati) siklik át. A m. deltoideus két részből álló izomlemez, a háromfejű karizom lateralis árkába illeszkedik, ahol a m. teres minort takarja. A m. subscapularis vaskos, ínnal jól átszőtt, caudalisan a m. teres majorral összefügg. Lapos végina a vállízületi tok fibrosájához nőtt. A m. teres major vaskos, széles izom, amely a m. triceps brachii medialis árkában helyeződik; a m. articularis humerivel összenő.

A könyökízület izmai

A m. biceps brachii kéthasú izom, kettős, vaskos pólyahüvely veszi körül, az erről eredő vaskos sövény, a septum intramusculare, eredési inától a tapadásig, sőt a belőle elváló lacertus fibrosus folytatásában a m. extensor carpi radialis tapadásáig követhető. A mélyben a sövény a deltadudoron és a crista epicondyli lateralison is megtapad. Eredési ina széles, porcos, belső felületén a karcsont középső gumója részére árok van, a két oldalára is ráboruló ín alatti nyálkatömlője, a bursa intertubercularis, a vállízület tokjával közlekedik. A tuberositas deltoidea fölött, az ínnal párhuzamosan irányított szúrással az ízületi tokba is injiciálhatunk. A tuberositas radiin tapadó ina alatt nyálkatömlő, bursa bicipitoradialis található.

A m. brachialis a karcsont nyakán ered és annak izomárkában a kar lateralis majd dorsalis felületére borul; distalisan a m. biceps brachii ina mellett, medialisan a radiuson tapad. A könyökízület oldalsó szalagja fölött és az izom alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. brachialis, található.

A m. triceps brachii caput longuma vaskos, erős, háromszögletű izom. Az olecranonon tapadó – ínlemezt tartalmazó – végének lateralis felületén nyálkatömlő, bursa subtendinea olecrani található. Az erősebb caput laterale hosszú, tégla alakú izom, a vékonyabb caput mediale pedig a tuberositas teres körül ered és az olecranon felé elkeskenyedik; rövid végina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. tricipitis brachii található. A m. anconaeus kicsi. A m. tensor fasciae antebrachii széles ínlemezzel ered a lapocka hátulsó szélén; összefügg a széles hátizommal, a nagy bőrizommal és a háromfejű karizommal is. Az alkar közepén lapos ínlemezbe megy át, amely az olecranon medialis felületén az alkarpólyába folytatódik. A m. pronator teres izomrostjai a könyökízület medialis, oldalsó szalagjában lelhetők fel, csupán az esetek 30%-ában.

Az elülső lábtőízület izmai

A m. extensor carpi radialis a karizom és a közös ujjnyújtó izom közé ágyazott, a septum intramuscularén is ered. Vaskos izomhasa az alkar felső részében felveszi a kétfejű karizom septum intramuscularéjától elváló lacertus fibrosusát, distalisan szélesedő ina a tuberositas ossis metacarpalis tertiin tapad meg. Inát az alkaron és a lábtőízület dorsalis felületén ínhüvely, vagina tendinis m. extensoris carpi radialis, övezi. Ina alatt, annak tapadása előtt, kicsi nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris carpi radialis van, amely a carpometacarpalis ízülettel közlekedik. Esetenként az ín fölött szintén található bőr alatti nyálkatömlő, bursa praecarpalis.

A m. extensor carpi ulnaris lapos, ínnal átszőtt izom, amelynek eredési ina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris carpi ulnaris van. Distalis végének rövid ina az os carpi accessoriumon tapad, hosszú ina pedig a csont külső felületén haladó árokban, ínhüvelybe foglaltan, a negyedik carpalis csonthoz tér. A m. flexor carpi radialis a radius mediocaudalis felületén a planum cutaneum radii mögött helyeződik, eredési ina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. flexoris carpi radialis van, hengeres véginát pedig a retinaculum flexorum rostos hüvelye, és azon belül ínhüvely, vagina tendinis m. flexoris carpi radialis, veszi körül. A m. flexor carpi ulnaris széles, ínnal átszőtt izom, két lapos eredési feje a könyökízület alatt egymásba olvad. Karcsonti feje alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. flexoris carpi ulnaris található, amely a könyökízület tokjával közlekedik. Végina egységes és rövid.

135. ábra - A ló elülső végtagjának izmai és beidegzésük

A ló elülső végtagjának izmai és beidegzésük


136. ábra - Ínhüvelyek, nyálkatömlők a ló elülső végtagján (Müller után)

Ínhüvelyek, nyálkatömlők a ló elülső végtagján (Müller után)


Az ujj izmai

A m. extensor digitorum communis erős, ínnal átszőtt izom; az alkar alsó harmadában eredő ina az orsócsont lateralis ínvályúján, ínhüvelybe foglaltan halad át, a lábtövön a mély pólya kötegei, retinaculum extensorum, rögzítik helyzetében; itt lateralisan a Phillips-féle izom vékony ina válik el tőle, és az oldalsó ujjnyújtó inához társul. A lábközépen kissé ferdén halad végig, a csüdízületen mogyoró nagyságú nyálkatömlőn, bursa subtendinea m. extensoris digitorum communis, siklik át, majd fokozatosan kiszélesedve, a patacsont kápáján és egyes rostjaival a pataporcon is megtapad. A csüdön két oldalról, a középső csont közötti izomtól erősítő ínköteg, tractus appositus tér hozzá.

A m. extensor digitorum Iateralis vékony, félig inas izom; egységes ina a radius distalis végének szalagdudorán levő ínvályún, ínhüvelybe foglaltan halad át, a lábközépen többnyire hozzátársul a Phillips-féle izom ina, valamint az os accessorium tájékáról a mély pólya erősítő inas kötege. A csüdízületen kiszélesedő ina nyálkatömlőn, bursa subtendinea m. extensoris digitorum lateralis, áthaladva a csüdcsonton tapad meg.

A m. flexor digitorum superficialis a mély ujjhajlító izom fölött helyeződik; fedi a m. flexor carpi ulnaris, előbbivel szorosan összefügg. Ina a lábtő fölött az orsócsont caudomedialis felületéről erősítő ínköteget, a lig. accessoriumot (caput radiale tendineum) kap az alkarpólyából. A mély ujjhajlító ínnal közös ínhüvelybe, vagina synovialis communis mm. flexorum, felső közös ínhüvely foglaltan siklik át a lig. carpi palmare profundumon és a retinaculum flexorumon belül a lábközépre, majd ina az egyenítőcsontok siklófelületén, scutum proximale (lig. intersesamoideum), haladó mély ujjhajlító inat az egyenítőcsontok fölött és alatt gyűrűszerűen, manica flexoria, körülfogja. Itt is a mély ujjhajlító ínnal közös ínhüvelybe, az alsó közös ínhüvelybe, vagina synovialis tendinum digitorum manus, foglaltan halad distalis irányba, miközben gyűrűszalag, lig. anulare palmare, és a vele összefüggő csüdpólya rostos hüvelyei, vaginae fibrosae digitorum manus, a gyűrűszalag, pars anularis vaginae fibrosae s. lig. anulare digiti, és a kereszteződő szalag, pars cruciformis vaginae fibrosae, tartja meg helyzetében. Az ín a csüdhajlásban két ínszárra válik szét, és azok a pártatámla két oldalán, valamint gyengébb szárral a csüdcsonton distalisan is megtapadnak.

A m. flexor digitorum profundus három feje három ínba megy át, amelyek a lábtő fölött egybeolvadnak. Karcsonti feje a legerősebb, a lábtő fölött vaskos ínba megy át, a könyökcsonti fej gyenge, ina vékony; az orsócsonti fej a leggyengébb. A közös ín kezdeti szakasza lapos, majd hengeressé válik. A lábtő palmaris felületén a felületes ujjhajlító ínnal a felső közös ínhüvelybe foglaltan halad át. A lábközépen a lig. carpi palmare profundumból erősítő rostköteg, lig. accessorium (caput carpeum tendineum) társul hozzá. Az egyenítőcsontok között a scutum proximalén siklik át, ahol a felületes ujjhajlító inával együtt az alsó közös ínhüvely foglalja be. Ezután a felületes ujjhajlító két szára között átlép, és a nyírcsont fölötti nyálkatömlőn, bursa podotrochlearis manus (Brauelli), halad át, és a patacsont facies flexoriáján tapad meg.

A három csont közötti izom, a m. interosseus medialis, medius et lateralis, közül kettőnek csupán maradványa található meg a kapocscsontok medialis felületén; a középső csont közötti izom, a „csüdhajlító”, a m. interosseus medius, viszont ínszerű, ezért tendo interrosseusnak (felső egyenítőszalag) is nevezik. Eredeti hosszának 7,5–8%-ával képes meghosszabbodni, 1351 kg-ot bír el, míg elszakad, szakítási szilárdsága mm2-enként 7–7,9 kg. A két kapocscsont között, a harmadik lábközépcsont palmaris felületén helyeződik. A lig. carpi palmare profundumból és a lábközépcsont basisáról ered; lapos, ínszerű kötege a lábközép distalis harmadában két ínszárra válik szét, amelyek az egyenítőcsontokon tapadnak meg. Egy-egy erősítő köteget, tractus appositus, bocsát a közös ujjnyújtó izom inához; alattuk nyálkatömlők, bursae subtendineae m. interossei medii manus, találhatók. A m. interosseus mediust distalisan az egyenítőcsontok egyenes és ferde szalagjai egészítik ki, és így alkotják az ún. csüdegyenítő készüléket.

A mm. lumbricales a csüdízület fölött, a mély ujjhajlító ín két oldalán találhatók; distalisan kiinduló, rendkívül vékony kis inuk elvész az ujjpólyában.

Kérődzők
A vállízület izmai

A m. supraspinatus lateralis ága erősebb a medialisnál, az izmot a m. trapezius, a m. omotransversarius és a m. brachiocephalicus befedi. A m. coracobrachialis ínhüvelybe foglalt eredési ina a m. supraspinatus és a m. subscapularis között caudodistalisan halad. Proximalis gyengébb és distalis vastagabb részét inas köteg választja el egymástól.

A m. infraspinatus lapos izom, két szárral tapad; felületes inas szára a tuberculum majus humeri fölött a bursán halad át és a facies m. infraspinatin tapad meg. A m. deltoideus pars acromialisa orsó alakú, vaskos ínnal átszőtt izom, pars scapularisa gyenge és lapos; közösen a deltadudoron tapadnak meg. A m. teres minort a deltaizom fedi. Vékony izom, a deltadudor fölött a facies teresen tapad meg. A m. teres major a széles hátizommal egybeolvadó, lapos ínnal tapad a teresdudoron. A m. subscapularis három-négy, jól elkülönülő fejjel ered. Közülük a középső alkotja a tapadási ín nagyobb részét.

A könyökízület izmai

A m. biceps brachii ina erős, szarvasmarhán, kecskén lapos bursa párnázza alá. Juhban kerekded, és az ízületi tok recessusa ágyazza be. Az alkarpólyába sugárzó lacertus fibrosusa gyenge. A m. brachialis szarvasmarhán az orsócsont medialis felületén, juhféléken a könyökcsonton is megtapad.

A m. triceps brachii lapos, a lóénál gyengébben fejlett, szarvasmarhán és juhon a medialis fejéből egy negyedik fej, a caput accessorium is elkülönül, lateralis fejétől pedig a m. anconaeus választható el. A m. tensor fasciae antebrachii a széles hátizommal összenőtt, juhban és kecskében ínlemezzel, a tövis alatti izmon ered.

A radioulnaris ízület izma, a m. pronator teres, vékony köteg, amely a m. flexor carpi radialis előtt fekszik; a könyökízület medialis oldalsó szalagja és az orsócsontok medialis szegélyének proximalis harmada között feszül ki.

Az elülső lábtőízület izmai

A m. extensor carpi radialis inát nyálkatömlő, bursa vaginalis m. extensoris carpi radialis, veszi körül. Tapadása fölött is nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris carpi radialis van. Izomhasától radialisan az első ujj hosszú nyújtójának, m. extensor digiti I. longus, maradványa válik el. A m. extensor carpi ulnaris vastagabb ina nyálkatömlővel, a bursa subtendinea m. extensoris carpi ulnarisszal, az os carpi accessoriumon, a vékonyabb pedig az ötödik lábközépcsonton tapad meg. A m. flexor carpi radialis, hosszú ínhüvelybe és pólyahüvelybe foglalt ina a harmadik metacarpalis csonton tapad meg. A lapos m. flexor carpi ulnarisnak juhban és kecskében vékony, inas caput ulnaréja van.

137. ábra - A marha elülső végtagjának izmai

A marha elülső végtagjának izmai


138. ábra - Ínhüvelyek és nyálkatömlők a szarvasmarha elülső lábtőízületén

Ínhüvelyek és nyálkatömlők a szarvasmarha elülső lábtőízületén


Az ujj izmai

A m. extensor digitorum communisnak két, különálló izomhasa van; közülük a gyengébb, lateralis izomhas a közös ujjnyújtó izom, a m. extensor digitorum communis, amelynek felületes feje a karcsont epicondylus extensoriusán, mély feje pedig a könyökcsonton ered; ez utóbbi fej felel meg a második ujj nyújtójának (m. extensor digiti ll.). Az alkaron ínba megy át, majd a csüdízület tájékán két ínszárra válva a főujjak (3. és 4. ujj) csülökcsontjának processus extensoriusán tapad meg. Az inakat a csüdízület dorsalis felületén ínhüvely, vagina distalis tendinum m. extensoris digitorum communis, veszi körül. Az erősebb medialis izomhas a karcsonton ered, és mint a harmadik ujj nyújtója, m. extensor digiti tertii proprius, a harmadik ujj második és harmadik ujjpercéhez tér. Ina alatt a csüdízületben nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris digiti III., található. A két izomhas inát a lábtövön közös ínhüvely, vagina tendinum m. extensoris digitorum communis, foglalja be, és harántszalag, retinaculum extensorum, tartja meg helyzetében.

A m. extensor digitorum lateralis erős izom, a negyedik ujj nyújtójának tekinthető; ina a negyedik ujj második ujjpercén tapad. A m. interosseus mediustól mindkét oldalról erősítő ínköteget kap. A csüdízületen áthaladó ina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris digitorum lateralis manus van.

A m. abductor digiti I. longus lapos izomlemez, amelyet a harmadik ujj, a közös és a negyedik ujj nyújtója fed. Ínhüvelybe foglalt inának végső szakasza alatt ínhüvely, vagina tendinis m. abductoris digiti I. longi van.

A m. flexor digitorum superficialis két, egymással összefüggő hasa együtt ered a karcsont epicondylus medialisán, majd a belőlük folytatódó inak a lábtő fölött különválnak egymástól. A felületes ín a retinaculum flexorumon kívül, a mély, azon belül halad; mindegyiket külön-külön ínhüvelyszerű nyálkatömlő, bursa m. flexoris digitorum superficialis, övez. Az ín alatti bursa a mély ín fölött van. A csüdízületen az ínszárakat a mély ujjhajlító megfelelő ínszárával együtt egy-egy közös ínhüvely veszi körül. A felületes és a mély ujjhajlító izom között az alkar distalis részén, a rövidebb m. interflexorius proximalis, inaik között pedig a lábtő és a lábközép tájékán a hosszabb m. interflexorius distalis található.

A m. flexor digitorum profundus karcsonti feje erős, alatta a könyökízületi tokkal közlekedő nyálkatömlő van. Könyökcsonti és orsócsonti feje gyenge, ina a lábtő fölött egyesül az előbbi fej inával. A carpuson az egységes, mély ujjhajlító ín alatt nyálkatömlő, a bursa subtendinea (vaginalis) m. flexoris digitorum profundi helyeződik. A lábközép distalis vége közelében az egységes ín két szárra oszlik. Ezek a scutum proximalén et distalén áthaladva a két főujj harmadik ujjpercének tuberculum flexoriumán tapadnak meg. A hajlítóinat az első ujjperc tájékán közös ínhüvely veszi körül, és a csüdízületen a gyűrűszalag, a lig. anulare palmare, a pártaízületen a spirális szalag, a pars anularis fibrosae s. lig. anulare digiti, és az alsó kereszteződő ujj közötti szalag, a pars cruciformis vaginae fibrosae, tartja meg helyzetében.

A m. interosseus medius a lóéhoz viszonyítva több izomszövetet tartalmaz. A metacarpus közepén felületes és mély lemezre válik szét. Felületes lemeze a csüdízület tájékán körülfogja a mély ujjhajlító izom két ínszárát és egybeolvad a felületes ujjhajlító izom ínszárával, azzal együtt ínból álló hüvelyt, manica flexoriát képez a mély ujjhajlító két ina körül. A lábközép distalis részén három: egy középső, erősebb és két oldalsó, gyengébb ínszárra válik szét. A két oldalsó ínszár a harmadik és a negyedik ujj abaxialis egyenítőcsontján tapad meg. A belőle folytatódó köteg az ujjak abaxialis felületén mint tractus appositus a harmadik, illetve negyedik ujj nyújtójának abaxialis széléhez tér. A középső ínszár lemezszerű, szintén három kötegre válik szét. A két oldalsó szár a harmadik és a negyedik ujj axialis egyenítőcsontján tapad meg, a középső pedig a lábközépcsont kettős hengere között interdigitalisan az ujjak dorsalis felületére tér és az ujjnyújtók axialis tractus appositusát adja, miközben megtapad a harmadik, illetve a negyedik ujj nyújtójának axialis szélén.

139. ábra - A szarvasmarha elülső lábvége (ízületi tok injicálva)

A szarvasmarha elülső lábvége (ízületi tok injicálva)


140. ábra - Ínhüvelyek és nyálkatömlők a szarvasmarha elülső bal ujjain

Ínhüvelyek és nyálkatömlők a szarvasmarha elülső bal ujjain


Sertés
A vállízület izmai

A m. supraspinatus vaskos, a lapocka elülső szélén túlterjed, és proximalis része egybeolvad a m. subscapularisszal. Két ága alatt kis nyálkatömlők, bursae subtendineae m. supraspinati, találhatók. A m. coracobrachialis eredési ina alatt szintén nyálkatömlőt, bursa subtendinea m. coracobrachialist találunk. Izomlemeze a háromfejű karizom lateralis feje és a kétfejű karizom között helyeződik.

A m. infraspinatus a lapockaporcon ered és a lapocka hátulsó szélén túlterjed. Distalis része egybeolvad a tövis alatti és a kis görgetegizommal. Mély szára a karcsont gumóján tapad, a felületes gumó alatt tapadó inas szára alatt nagy nyálkatömlő, bursa subtendinea m. infraspinati, helyeződik. A m. deltoideus egységes ínlemezzel, a lapocka hátulsó szélén ered és a deltadudoron tapad. Distalisan azonban a háromfejű karizom lateralis felületén a karpólyába is átmegy. A m. teres minor vastagabb, mint lóban, és összenőtt a m. infraspinatusszal, a m. teres major pedig a lapockaporc hátulsó szélén ered és a teresdudoron, a széles hátizommal együtt tapad. A m. subscapularist fénylő ínlemez borítja, a m. supra- és infraspinatusszal összenő. A m. articularis humeri vékony izomlemez, a fossa subscapularisból a tuberculum minushoz tér, a tokkal összenőtt.

A könyökízület izmai

A m. biceps brachii nagyobb része a karcsont medialis felületén helyeződik. Eredési inát a vállízület tokjának elülső recessusa, a vagina synovialis intertubercularis övezi, és a mély sulcus intertubercularisban harántszalag rögzíti. Végina három szárra válik szét: az egyik az orsó-, a másik a könyökcsonton tapad, a harmadik pedig a m. pronator tereshez tér. A m. brachialis jellemző, spirális lefutással az alkar csontjain medialisan tapad meg. Két szára van, egyik alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. brachialis található.

A m. triceps brachii caput longuma a lapocka hátulsó szélén ered. Rövid, erős végina a könyöknyúlvány caudalis felületén tapad, amely alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. tricipitis brachii, található. A caput laterale a linea m. tricipitisről ered és a könyöknyúlvány lateralis felületéhez tér. Egy része az alkarpólyába is átmegy. A caput mediale a crista tuberculi minoris humerin ered, majd átfúrja a m. teres major és a m. latissimus dorsi közös ínlemezét, és az olecranon lateralis felületén tapad; alatta nyálkatömlő, bursa intratendinea olecrani található. A caput laterale alatt a m. anconaeus kereshető fel. A m. tensor fasciae antebrachii vékony izom, a m. triceps brachii caput longumának hátulsó széle mentén tér a könyöknyúlványhoz, majd az alkarpólyába megy át.

A radioulnaris ízület izmai közül a m. pronator teres egy vaskos, inas és egy vékony, izmos részből áll. A könyökízület medialis oldalán ered, izmos része a radius közepén, a mély ujjhajlító izom caput radialéjába olvad. Inas része az alkarpólya közvetítésével a carpus mediopalmaris szalagjain tapad meg. (A m. supinatort az általános rész tárgyalja.)

Az elülső lábtőízület izmai

A m. extensor carpi radialis jól fejlett izom, némelykor két izomhasa, a m. extensor carpi radialis longus et brevis, különül el. A m. extensor carpi ulnaris felületes inas és mély izmos eredési feje alatt nyálkatömlő található. Inas része a carpus fölött kettéágazik, és elülső szára az os carpi ulnarén, a hátulsó pedig az os carpi accessoriumon tapad meg. Izmos részének hengeres ina az ötödik lábközépcsont proximalis végéhez tér. A m. flexor carpi radialis kerek, erős izom, ínhüvelybe, vagina tendinum m. flexoris carpi radialis, foglalt inát pólyahüvely, retinaculum flexorum is rögzíti; a harmadik lábközépcsonton tapad. A m. flexor carpi ulnaris gyengén fejlett izom, a könyöknyúlvány medialis felületén eredő feje hiányozhat, ha viszont megvan, egyesül a karcsonti fejjel. Enyhe spirális lefutású, lateropalmarisan rövid ínnal az os carpi accessoriumon tapad meg.

141. ábra - A sertés elülső bal végtagjának izmai

A sertés elülső bal végtagjának izmai


142. ábra - A sertés elülső bal végtagjának izmai

A sertés elülső bal végtagjának izmai


Az ujj izmai

A m. extensor digitorum communisban három izomhas különül el, közülük a medialis a harmadik ujj nyújtója, a m. extensor digiti III. a legvaskosabb, amelynek vastagabb ina a harmadik ujjhoz, a vékonyabb pedig a második ujjhoz tér. A középső izomhas a tulajdonképpeni közös ujjnyújtó izom, amelynek kettéágazó ina a harmadik és a negyedik ujjhoz tér. A lateralis, legvékonyabb izomhas a negyedik ujj nyújtója, a m. extensor digiti IV., majd ina a negyedik ujjhoz és a lateralis fattyúujjhoz (ötödik ujj) tér.

A m. extensor digitorum lateralis két izomból áll, az erősebb a negyedik, a gyengébb az ötödik ujj nyújtójának felel meg. A főujj csüdízületen áthaladó ina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. digitorum lateralis manus, található.

A m. extensor digiti II. a közös ujjnyújtó izom középső és medialis hasa között van, a könyökcsonton ered, és vékony ina a medialis fattyúujjhoz tér. A m. abductor digiti I. longus a radius lateralis felületén ered és a második lábközépcsonton tapad.

A m. flexor digitorum superficialis két hasának az ina végig különálló marad, a felületes has ina a retinaculum flexorumon kívül, a mélyé azon belül halad; felületes ina a harmadik, mély ina a negyedik ujj második ujjpercén tapad meg két szárral. A felületes és a mély ujjhajlító izom inát 2–3 m. interflexorius proximalis és egy m. interflexorius distalis köti össze egymással.

A m. flexor digitorum profundus karcsonti és könyökcsonti feje jól fejlett, orsócsonti feje gyenge; az utóbbi összeolvad a m. pronator teresszel, majd a carpus tájékán a főínba olvad. Mély ujjhajlító ina a radius distalis részéről kap erősítő ínköteget, lig. accessorium, a lábtőízületen és a metacarpuson pedig nyálkatömlő, bursa m. flexoris digitorum profundi, párnázza alá. A lábtő alatt az ín árkot képez a felületes ujjhajlító ina számára, majd egy-egy gyenge oldalsó szárat ad a két fattyúujjhoz, miközben a két tovahaladó erős ínszárat a felületes ujjhajlító ina hüvelyszerűen körülveszi (manica flexoria). A két inat közös ínhüvely, vagina synovialis tendinum digitorum manus, veszi körül, és a csüdízülethez gyűrűszalag, a második ujjperchez spirális szalag rögzíti. Az inak a két főujj harmadik ujjpercén tapadnak meg.

Sertésen az említett ujjhajlítókon kívül van még a második és az ötödik ujjnak egy-egy hajlítója, a m. flexor digiti II. et V., illetve közelítője és távolítója a m. adductor digiti II. et. V. és m. abductor digiti II. et V., (részletesebben lásd előbb).

A két főujj mindegyikén van egy-egy izmos m. interosseus. Mindkét izom két-két ínszárra válik szét, és azok az egyenítőcsontokon tapadnak meg. A szárakból tractus appositusok válnak el.

143. ábra - A sertés elülső lábvégének ízületei és mély izmai

A sertés elülső lábvégének ízületei és mély izmai


144. ábra - A kutya elülső bal végtagjának mély izmai

A kutya elülső bal végtagjának mély izmai


Húsevők
A vállízület izmai

A m. supraspinatus macskán erős, vaskos izom, a lapocka elülső szélén is túlterjed a medialis felületre. A m. coracobrachialis kutyán vastag, rövid izom, macskán gyengén fejlett, a crista tuberculi minorison tapad meg. Eredési ina a m. subscapularis inán levő árokban ínhüvelybe foglalt. A m. infraspinatus vaskos, a lapocka tövisének hátulsó szélén túlterjed, felületes ina alatt kutyában nyálkatömlő van; macskán csupán a tuberculum majuson tapad meg. A m. deltoideus pars scapularisa a tövis alatti izommal, pars acromialisa pedig a pars scapularis ínlemezével összeolvad. Utóbbi ínlemeze alatt kutyában gyakran nyálkatömlő, bursa subdeltoidea található. A m. teres minor macskán összenő a tövis mögötti és a háromfejű karizommal. A m. teres major kutyán karcsú, lapos izom, macskán erős és vaskos, tapadási ina öszszenőtt a karpólyával; izomhasa a széles hátizommal függ össze. A m. subscapularis vastag izom, kutyán 4–6, macskán 2–3, inas lemezzel bíró foggal ered, hátulsó széle a m. teres majorral összenőtt.

A könyökízület izmai

A m. biceps brachii hosszú eredési inát a vállízület tokja hüvelyszerűen körülveszi. Kutyán egy-egy szárral, a radiuson és az ulnán, macskán csupán a radiuson tapad meg. A m. brachialis kutyán a karcsont feje alatt, macskán a crista tuberculi majoris mentén ered, és kutyán kisebb, inas része a radiuson, hosszabb inas része pedig a tuberositas ulnaen, macskán csupán az utóbbin tapad meg. A m. triceps brachii kevésbé fejlett, de jól tagolt izom, caput longuma részben inasan, részben izmosan ered a lapocka hátulsó szélén. A caput laterale részben izmosan ered a lapocka hátulsó szélén. A caput laterale részben a könyöknyúlványon tapad meg, részben az alkarpólyába megy át. A caput mediale hosszú és karcsú. A caput accessorium a három fej alatt a karcsont hátulsó felületére fekszik rá. A m. anconaeust (parvus) a háromfejű karizom lateralis feje takarja. A m. tensor fasciae antebrachii gyengén fejlett, macskán csupán nyomai találhatók meg.

A radioulnaris ízület forgóízület; izmai a m. pronator teres, a m. pronator quadratus, a m. brachioradialis és a m. supinator, amelyek macskán fejlettebbek, mint kutyában (lásd az általános részt).

Az elülső lábtőízület izmai

A m. extensor carpi radialis két izom, a m. extensor carpi radialis longus et brevis. Az előbbi a crista epicondyli lateralison ered, és a radius dorsolateralis felületén vékony ínba megy át; ina a carpus dorsalis felületén a másik izom inával közös ínhüvelybe foglaltan a második metacarpalis csonthoz tér. Az utóbbi izom az előbbi alatt lateralisan ered, és vékony ina a harmadik lábközépcsonton tapad. A m. extensor carpi ulnaris ínnal átszőtt izom; erős ina kutyában az epicondylus lateralis humerin ered, macskában vékony ínnal még az incisura ulnarison is és az ötödik lábközépcsonton tapad meg.

A m. flexor carpi radialis rövid, orsó alakú, a karcsont epicondylus medialisán ered, alatta a könyökízületi tok recessusa van. Lemez alakú inát hüvely veszi körül. Két szárral a második és a harmadik metacarpalis csonton tapad meg. A m. flexor carpi ulnaris kéthasú izom, caput humeráléja erősebb, alatta nyálkatömlő van. A caput ulnare szalagszerű, az előbbivel nem olvad egybe, hanem az os carpi accessoriumon tapad meg. A két fej végina alatt nyálkatömlő található. Macskán a két egybeolvadó fej egységesen tapad meg.

Az ujj izmai

A m. extensor digitorum communisban négy izomhas különül el; ezek egységes inát ínhüvely veszi körül az orsócsont lateralis ínvályúján. A lábközép proximalis végén a közös ín négy ínra válik szét, amelyek a 2–5. ujjon tapadnak meg. Az inakat az ujjpercízületek dorsalis felületéhez gyűrűszalagok (proximalis, középső, distalis) rögzítik. Kutyán az izom feje alatt a könyökízület tokjából kitüremkedő nyálkatömlő van.

A m. extensor digitorum lateralis kutyán kéthasú izom és három ínra, macskán háromhasú izom és négy ínra válik szét. Az inakat a carpus dorsalis felületén közös ínhüvely veszi körül és mély pólyából származó retinaculum extensorum rögzíti. Kutyán a három ín mint m. extensor digiti Ill. et IV. et V. proprius a 3–5., macskán mint m. extensor digiti II., III., IV., V. proprius a 2–5. ujjat nyújtja. A negyedik ujj nyújtója a m. interosseustól erősítő inat kap. A m. extensor digiti I. longus és a m. extensor digiti II. izmokat az általános rész ismerteti.

A m. abductor digiti I. longus az alkarcsontokon lateralisan ered és az első lábközépcsont basisán tapad meg. Ínhüvelybe foglat ina és a m. extensor carpi radialis között nyálkatömlő van.

A m. flexor digitorum superficialis eredési ina alatt nyálkatömlő van; egységes inát a carpus palmaris felületén ínhüvely nem foglalja be, itt a retinaculum flexorum választja el mély ujjhajlító inától; az ín és az os carpi accessorium között nyálkatömlő, bursa m. flexoris digitorum superficialis van. A lábközép felső harmadában kutyán négy, macskán öt ínszárra válik szét. A mély ujjhajlító ínnal egy m. interflexorius distalis köti össze.

A m. flexor digitorum profundus három, teljesen különálló feje közül legerősebb a caput humerale, amely alatt nyálkatömlő van. E fejének erős főinába olvad bele a másik két fej gyenge ina. Az egységes, széles ín alatt a carpuson bursa m. flexoris digitorum profundi található. Az ín a lábközép proximalis részén egy vékony inat ad az első ujjhoz, majd ezután négy erős, hengeres ínszárra oszlik szét, amelyek a 2–5. ujjhoz térnek. Felületes ujjhajlító inához a m. interflexorius distalis köti. Az izom a mély ujjhajlító izom caput humeraléján, macskában a középső hasán is ered, a lábtőízület magasságában kutyában egy, macskában 2–3 vékony ínba megy át, amelyek a kutyában 2, marhában 3–4 végágra válva a felületes ujjhajlító inához térnek. Az első ujjnak van még közelítője, távolítója, a m. adductor digiti I. et m. abductor digiti I., a második ujjnak közelítője, a m. adductor digiti II., az ötödik ujjnak pedig hajlítója, közelítője és távolítója, a m. flexor digiti V., m. adductor et abductor digiti V. Az inakat ínhüvelyek, vaginae synoviales tendium, veszik körül (részletesen lásd előbb).

A rövid ujjizmokat az általános rész ismerteti. Négy erős, izmos m. interosseus van, amelyek két ágra oszlanak, és két inuk az első ujjpercízület két egyenítőcsontjához tér. Az egyenítőcsontoktól folytatódó ínrészleteik mint tractus appositusok az ujjnyújtó inakhoz térnek.

Kutyában három, macskában négy m. lumbricalis van a 3–5., illetve a 2–5. ujj számára.

145. ábra - A kutya elülső lábvégének inai és ínhüvelyei

A kutya elülső lábvégének inai és ínhüvelyei


A hátulsó végtag izmai, musculi membri pelvini

A hátulsó végtag kapcsolóövének izmai – minthogy a medence merev ízülettel kapcsolódik a törzs csontjaihoz – gyengébben fejlettek, mint az elülső végtagon. A hátulsó végtag saját izmai fejlett, tömeges izmok, a törzs alátámasztásán kívül az előrehaladó mozgás fő képviselői, impulzust adnak a törzs előreviteléhez.

A hátulsó végtag pólyái, fasciae membri pelvini

A hátulsó végtag felületes pólyája, a fascia superficialis membri pelvini, a törzs felületes pólyájának folytatása a végtagra, amely hátrafelé a farok pólyájába megy át. A kétfejű combizom fölött összeolvad a mély pólyával, a térdkalács előtt és fölött pedig a haskorci redő képzésében vesz részt. Két lemeze között nyálkatömlő van, így a külső csípőszöglet tájékán bursa subcutanea iliaca, az ülőgumó táján a bursa subcutanea ischiadica, és a combcsont nagy forgatója fölött a bursa subcutanea trochanterica.

A mély pólya, a fascia profunda membri pelvini, részben a medencében, részben ezen kívül és a végtag saját izmain foglal helyet.

A medencében levő részei. 1. A csípőpólya, a fascia iliaca, feszesen bevonja a csípőhorpaszizmot, összenő a kis horpaszizom inával és a lig. inguinaléval (lásd előbb), ez utóbbi egy részlete – mint lamina iliaca – a csípőcsonthoz rögzíti. A lig. inguinaléval pólyahüvelyt, az ún. izomgödröt, lacuna musculorum, képezi, amelyen át a csípőhorpaszizom a hasüregből a csípőcsont oszlopa és a hasfal között a combra tér. A pólyáról ered a szabóizom, a külső hererázó izom és a haránt hasizom egy részlete is. A fancsont a Poupart-szalag, a szabóizom a csípőhorpaszizom és az egyenes hasizom közötti combgyűrűn át a végtaghoz térő erekre borul, és azok combcsatornában haladó szakaszát mint lacuna vasorum veszi körül.

2. A medencepólya, a fascia pelvis, feszes, vastag pólya. Fali lemeze a medenceüreget béleli, és a medenceüreg kijáratában mint zsigeri lemez a medenceüreg zsigereire fordul, majd mint a gát pólyája, a fascia perinei, a medence rekeszét alkotja.

A medencén kívül levő részei. 1. A farpólya, a fascia glutaea, a hát–ágyéki pólya folytatása; a farizmokat borítja, azokkal helyenként összenő. Megtapad a keresztcsont tövisnyúlványain és a csípőszögleteken is.

2. A combpólya, a fascia femoris, három részből áll: a széles, a belső combpólya és a térdpólya.

A széles combpólya, a fascia lata (femoris), a comb lateralis felületének izmait fedi; medialisan a belső combpólyába megy át, legyezőszerű saját feszítőizma van. Belőle a térdhajlás tájékán rostos izmok közötti sövények, septa intermuscularia, térnek a hátulsó farizmok közé és a combcsont labium lateraléjához.

A belső combpólyát, a fascia femoris medialist, két vastag lemez alkotja, a külső hasfalat borító a sárga haspólyából származik, a belső lemez a külső ferde hasizom comblemezeként, lamina femoris, tér a combra. A combközelítő izmokat és a négyfejű combizmot vonja be, miközben áthidalja az általuk alkotott combcsatornát. Izmok közötti sövényeket ad a hátulsó farizmok közé és a combcsont labium medialéjához.

A térd pólyája, a fascia genus, a széles és a belső combpólya mély lemezeinek a térdre folytatódó része. Megtapad a combcsont bütykein, a térdkalácson és annak egyenes szalagjain is. A térdkalács középső egyenes szalagján a pólya alatt a bursa subfascialis praepatellaris, a pólya fölött pedig a bursa subcutanea praepatellaris helyeződik. A tuberositas tibiae fölött a pólyán szintén nyálkatömlő, bursa subcutanea tuberositatis tibiae van.

3. A szárpólya, a fascia cruris, vastag, két (esetleg több) lemezből áll; a szár izmait feszes nadrághoz hasonlóan összetartja. Megtapad a szár csontjainak kiemelkedő részein, lovon és szarvasmarhán hozzájárul a térdkalács két oldalsó, egyenes szalagjának az alkotásához. Az egyes izmok, izomcsoportok körül pólyahüvelyeket képez. Két lemeze a csánk közelében összenő egymással és plantarisan az ujjhajlítók inát, valamint az Achilles-inat is bevonja; hozzájárul a tendo accessorius, ezáltal a tendo calcaneus communis (I. előbb) képzéséhez.

4. A lábvég pólyája, a fascia pedis, a csánkon vastagabb, distalisan vékonyodó, kettős lemez. A csánkon a nyújtó- és hajlítóizmokat áthidaló tartószalagokat, retinaculum extensorum proximale, medium, distale et flexorum, képeznek. A pólya megtapad a csánk oldalsó szalagjain és a kapocscsontok fején. A külső és a belső boka tájékán a pólya fölött nyálkatömlő, bursa subcutanea malleoli lateralis et medialis van. A lábközépen plantarisan a mély ujjhajlító izom inához erősítő ínköteget, lig. accessorium, bocsát. Distalisan az ujjpólyába (fascia digiti) megy át, amelynek szerkezete az elülső végtagéhoz hasonló.

A hátulsó végtag kapcsolóövének izmai, musculi cinguli membri pelvini

A kapcsolóöv izmai a gerincoszlopon erednek és a medencecsonton, valamint a combcsonton tapadnak, így közvetlenül vagy közvetve elsősorban a medencét – a fajra jellemző helyzetben – rögzítik, valamint egyfelől a gerincoszlopot hajlítják és a medencét meredekebbre állítják (vizelés, ürítés, fedezés, szülés stb.), másfelől a végtagot előrelendítik.

5. táblázat - A hátulsó végtag izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

 

Tapad

Idege

Működése

A kapcsolóöv izmai (ágyékizmok)

1.

m. psoas minor

az utolsó 2–3 hát- és1–4, 5, ágyékcsigolya testén ventralisan

 

a psoasdudoron

az utolsó n. thoracicus r. ventr.-a, az ágyékidegek, a n. femoralis, a n. genitofemoralis

hajlítja a gerincoszlopot, előrevonja a medencét

2.

m. iliopsoas

 

a) m. psoas major

az utolsó hát- és az ágyékcsigolyák testén ventralisan

 

a combcsont trochanter minorán

az utolsó n. thoracicus r, ventr.-a

hajlítja a csípőízületet és a gerincoszlopot;

b) m. iliacus

a csípőcsont szárnyának facies muscularisán, pars lateralis; pars medialis a keresztcsont ventr. felületén

 

a combcsont trochanter minorán

nn. lumbales, a n. femoralis, a n. genitofemoralis

kifelé fordítja a térdízületet

3.

m. quadratus lumborum

az ágyékcsigolyák harántnyúlványain ventralisan

 

a keresztcsont szárnyán és a csípőcsonton

az utolsó n. thoracicus; a nn. lumbales

szilárdítja, hajlítja a gerincoszlopot

A végtag saját izmai, a csípőízület izmai

A) Felső farizmok

1.

m. glutaeus superficialis m. glutaeobiceps(Ru, sus)

a külső csípőszögleten, a keresztcsont tövisein

 

a combcsont trochanter tertiusán; Ca: a trochanter majoron

a n. glutaeus caudalis

hajlítja a csípőízületet, ill. húsevőkön nyújtja

2.

m. caudofemoralis (abductor cruris cranialis) (fe)

a 2–4. farokcsigolyán

 

a fascia latán és a patellán

a n. glutaeus cranialis

ki- és hátrahúzza a végtagot, oldalt vonja a farkat

3.

m. glutaeus medius m. glutaeus accessorius (eq, Ru, sus)

a csípőcsont szárnyán, a keresztcsonton

 

a combcsont trochanter majorán, ill. a középső forgató alatt

a n. glutaeus cranialis

nyújtja a csípőízületet

4.

m. piriformis (Ca)

a keresztcsont oldalsó szélén és facies pelvináján

 

a combcsont trochanter majorán

a n. glutaeus cranialis

nyújtja a csípőízületet, távolítja, forgatja a végtagot

5.

m. glutaeus profundus

a csípőcsont oszlopán és a spina ischiadicán

 

a combcsont trochanter majorán, ill. trochanter mediusán (ló)

a n. glutaeus cranialis

nyújtja a csípőízületet, távolítja a végtagot

6.

m. tensor fasciae latae

a külső csípőszögleten

 

a comb- és szárpólyába tér

a n. glutaeus cranialis

feszíti a combpólyát, hajlítja a csípőízületet

B) Hátulsó farizmok

1.

m. biceps femoris m. glutaeobiceps(sus. Ru)

a keresztcsonton, az ülőgumón

 

a patellán, a szárpólyán, sarokgumón (tendo accessorius)

a n. glutaeus cranialis és a n. tibalis

nyújtja, ill. hajlítja a térdízületet, távolítja a végtagot

2.

m. abductor (caudalis) (Ca)

a lig. sacrotuberalén

 

cruris a szárpólyán

n. glutaeus claudalis és a n. tibialis

távolítja a végtagot

3.

m. semitendinosus

a keresztcsonton, a farokcsigolyákon, az ülőgumón(kérődzőkön, húsevőkön csak az utóbbin)

 

a crista tibiaen, a sarokgumón (tendo accessorius)

a n. tibialis, a n. glutaeus caud.

hajlítja a térdízületet, nyújtja a csánkot

4.

m. semimembranosus

az első farokcsigolyákon, az ülőgumón(kérődzőkön; sertésen) és húsevőkön csak utóbbin

 

a combcsont medialis condylusán és a sípcsonton

a nn. rectales caudales, a n. tibialis

nyújtja a térdízületet, előretolja a törzset

C) Combközelítő izmok

1.

m. sartorius a) pars cranialis (Ca) b) pars caudalis(Ca, Ru, sus)

a csípőpólyán, a m, psoas minor inán: a csípőszögleten, a csípőtarajon (Ca)

 

a térdkalács med. egyenes szalagján, a szárpólyán

a n. femoralis

közelíti, előrevonja a végtagot

2.

m. gracilis

a symphysis pelvisen

 

a crista tibiaen, a szárpólyán

a n. obturatorius

közelíti a végtagot

3.

m. pectineus

a fancsont fésűjén

 

a combcsont labium medialéján

a n. obturatorius

közelíti a végtagot

4.

m. adductor

a medencecsont ventralis felületén

 

a combcsont kis forgatóján és a facies asperan

a n. obturatorius

közelíti a végtagot

a) longus (Ca) b) brevis (Ca) c) magnus (Ca)

a) tub. pubicum ventralén b)+c) symphysis, lamina tendinea imparon

 

a)+b)+c) labium lateralétől a tuberositas plantarisig

a n. obturatorius

közelíti a végtagot

D) Mély csípőízületi izmok

1.

m. obturatorius internus

a far. obturatum körül

 

a combcsont fossa trochantericáján

a n. ischiadicus

kifelé vonja a combot

2.

m. obturatorius externus pars intrapelvina (Ru, sus)

a far. obturatum körül ventralisan

 

a combcsont fossa trochantericáján

a n. obturatorius

kifelé vonja a combot

3.

mm. gemelli

az inc. ischiadica minoron

 

a combcsont fossa trochantericáján

a n. ischiadicus

kifelé forgatja a combot

4.

m. quadratus femoris

az ülőcsont ventralis felületén

 

a fossa trochanterica alatt

a n. ischiadicus

kifelé forgatja a combot

5.

m. articularis coxae m. capsularis (eq, Ca)

a csípőízületi tok dorsolateralis felületére fekszik rá

 

a n. femoralis

feszíti az ízületi tokot

A térdízület izmai

a) Nyújtó

1.

m. quadriceps femoris

 

a) m. rectus femoris

a csípőcsont oszlopán

 

a tuberositas tibiaen

a n. femoralis

nyújtja a térdízületet

b) m. vastus lateralis

a combcsonton, a nagyforgató alatt dorsolateralisan

 

a patellán, ill. a tuberositas tibiaen lat.-an

a n. femoralis

nyújtja a térdízületet

c) m. vastus medialis

a combcsont feje alatt medialisan

 

a patellán, ill. a tuberositas tibiaen med.-an

a n. femoralis

nyújtja a térdízületet

d) m. vastus intermedius

a combcsont dors. felületén proximalisan

 

a patellán, ill. a tuberositas tibiaen dors.-an

a n. femoralis

nyújtja a térdízületet

b) Hajlítók

1.

m. popliteus

a combcsonton, a fossa m. poplitein

 

a sípcsont prox. végének caudomedialis szélén

a n. tibialis

hajlítja a térdízületet

2.

m. articularis genus (Ca)

az ízületi tok craniolateralis felületére fekszik rá

 

a n. femoralis

feszíti a tokot

A hátulsó lábtőízület izmai

a) Nyújtók

1.

m. triceps surae

 

a) m. gastrocnemius caput mediale caput laterale

a combcsont bütykei fölött

 

a sarokgumón (tendo calcaneus Achillis)

a n. tibialis

nyújtja a csánkízületet, hajlítja a térdízületet

b) m. soleus

a fibula fején

 

a sarokgumón (tendo calcaneus Achillis)

a n. tibialis

nyújtja a csánkízületet, hajlítja a térdízületet

b) Hajlítók

1.

m. tibialis cranialis

a sípcsont condylus lat.-án

 

a tarsalis és metatarsalis csontokon, medialisan

a n. fibularis

hajlítja a csánkízületet

2.

Mm. peronaei

a) m. peronaeus (fibularis) tertius(eq, Ru. sus)

a combcsont fossa extensoriáján

 

a lábtőcsontokon és lábközépcsontok basisán

a n. fibularis

hajlítja, ill. rögzíti (ló) a csánkízületet

b) m. peronaeus (fibularis) longus(Ru, sus. Ca)

a fibulán és a tibia lat. condylusán

 

a T1 és Mt1-en

a n. fibularis

hajlítja a csánkízületet

c) m. peronaeus (fibularis) brevis(Ca, oryct.)

a fibula distalis részén

 

a Mt5-ön

a n. fibularis

hajlítja a csánkízületet

Az ujjízületek izmai

A) Hosszú ujjizmok

a) Nyújtók

1.

m. ext. dig. longus

a combcsont fossa extensoriáján

 

a patacsont processus extensoriusán, ill. 2–5. ujj, 3. ujjpercén

a n. fibularis

nyújtja az ujjak ízületeit

2.

m. ext. dig. lateralis

a fibula prox. végén

 

a 4., ill. az 5. ujj 2. ujjpercén (Ru, sus); az5. ujjon (Ca) a lábközépen beleolvad a hosszú ujjnyújtó inába (eq)

a n. fibularis

nyújtja a 2. ujjpercízületet

3.

m. ext. digiti I. longus (ov. sus, Ca)

a fibulán

 

az 1. ujj 2. ujjpercén

a n. fibularis

nyújtja az 1. ujj 2. ujjpercízületét

b) Hajlítók

1.

m. flexor dig. superficialis

a fossa supracondylarison (a tuberositas supracondylarison)

 

a sarokgumón és az 1., 2. ujjpercsonton

a n. tibialis

hajlítja a csánkot, nyújtja a pártaízületet

2.

m. flexor dig. profundus

 

a) m. tibialis caudalis (Ca: önálló izom)

a sípcsont lat. bütykén és a fibulán

 

a patacsont facies flexoriáján, ill, az ujjak 3. percén

a n. tibialis

hajlítja az ujjízületeket

b) m. flexor digiti I. longus

a sípcsont lat. bütykén és a fibulán

 

a patacsont facies flexoriáján, ill. az ujjak 3. percén

a n. tibialis

hajlítja az ujjízületeket

c) m. flex. dig. longus

a sípcsont lat. bütykén és a fibulán

 

a patacsont facies flexoriáján, ill. az ujjak 3. percén

a n. tibialis

hajlítja az ujjízületeket

B) Rövid ujjizmok

a) Nyújtók

1.

m. ext. dig. brevis

az os tarsi fibulare dorsalis felületén, a pólyán

 

a 2–4. ujj dorsalis felülete (Ca), ill. egybeolvad a m. ext. dig. longus inával

a n. fibularis

ujjnyújtó

b) Hajlítók

1.

m. flexor dig. brevis (Ca)

a felületes ujjhajlító csánk alatti ínszáraiba beágyazva

 

a n. tibialis

hajlítja az ujjat

2.

mm. interflexorii (Ca)

a mély ujjhajlító ínszárainak belső felületén helyeződnek

 

a n. tibialis

közvetve hajlítja az ujjat

3.

mm. lumbricales (eq, Ca)

a mély ujjhajlító ín két oldalán helyeződnek

 

a n. tibialis

hajlítja az ujjat

4.

mm. interossei (m. interosseus medius)

a Mt plantaris felületén

 

2-2 szárral az egyenítőcsontokon

a n. tibialis

hajlítja az 1. ujjpercízületet

5.

m. quadratus plantae (Ca)

a sarokcsont lat. szalagdudorán

 

a mély ujjhajlító inához tér

a n. tibialis

feszíti a mély ujjhajlítóinát

6.

m. flexor dig. I. brevis (Ca)

az os tarsale primumon, a Mt1 proximalis végén

 

az 1. ujjon proximalisan

a n. tibialis

hajlítja az első ujjat

Távolítók, közelítők

1.

m. abductor digiti I. (Ca)

a csánk hátulsó felületén

 

az I. ujj lateralis felületén

a n. tibialis

távolítja az első ujjat

2.

m. abductor digiti II. (sus)

a csánk hátulsó felületén

 

a II. ujj lateralis felületén

a n. tibialis

távolítja a második ujjat

3.

m. abductor digiti V. (sus, Ca)

a csánk plantaris felületén

 

az 5. ujj első ujjpercén lateralisan

a n. tibialis

távolítja az 5. ujjat

4.

m. adductor digiti II. (sus)

a csánk lateralis felületén

 

a 2. ujj első ujjpercének medialis felületén

a n. tibialis

közelíti a 2. és 3. ujjat

5.

m. adductor digiti V. (Ca)

a csánk hátulsó felületén

 

ferdén az 5. ujj első ujjpercén medialisan

a n. tibialis

közelíti az 5. ujjat


A kapcsolóöv izmai az ágyékizmok. 1. A kis horpaszizom, a m. psoas minor, hosszú, lapos, ínnal erősen átszőtt, statikus izom. A hasüreg felől felületesen helyeződik, fedi a nagy horpaszizmot. Ered a két-három utolsó hátcsigolyától a 4–5. ágyékcsigolyáig terjedően a csigolyatestek ventralis felületén és részben a rekeszoszlopokon, majd erős, lapos ínnal a psoasdudoron, húsevőkben az eminentia iliopubicán tapad meg.

Rögzített gerincoszlop esetén a medencét előrevonja, meredekebbre állítja, rögzített medence esetén rögzíti a gerincoszlopot és a hátat púposítja. Az ágyéki gerincvelőidegek innerválják.

2. A csípőhorpaszizom, a m. iliopsoas, a legerősebb ágyéki izom, a kis horpaszizom fölött és az ágyékcsigolyák harántnyúlványain, valamint a m. quadratus lumborum alatt helyeződik. Két izomból áll; az egyik a nagy horpaszizom, a m. psoas major, amely az utolsó bordákon, az utolsó egy-két hátcsigolyán és az ágyékcsigolyák testén, harántnyúlványainak ventralis felületén ered. Izomhasa a csípőoszlop előtt áthalad a medencepólya alkotta lacuna musculorumon, hengeressé válik és megtapad a combcsont kisforgatóján. Másik része a csípőizom, a m. iliacus, két fejjel ered: erősebb, lateralis fejével a csípőcsont szárnyának medencei felületén, medialis, gyengébb fejével a keresztcsont ventralis felületén, a vagina musculorumban összeolvad a m. psoas majorral, és inasan tapad meg a combcsont kisforgatóján. Tapadási inát nyálkatömlő, bursa subtendinea iliaca, párnázza alá. Összehúzódáskor a végtagot előre és kifelé vonja, a combcsontot emeli, ezáltal hajlítja a csípőízületet. Állás közben a gerincoszlopot rögzíti vagy hajlítja. Az ágyéki gerincvelőidegek innerválják.

3. A négyszögű ágyékizom, a m. quadratus lumborum, húsevőkben vastag, a többi háziállatban vékony, lóban, kérődzőkben ínnal átszőtt izomlemez, a m. psoas major fedi. Az utolsó borda gerincoszlopi végén ventralisan, valamint az ágyékcsigolyák harántnyúlványainak ventralis felületén ered, és a keresztcsont szárnyán (eq, Ru), valamint részben a csípőcsonton (sus, Ca) tapad. Rögzíti a gerincoszlopot, hajlítja (púposítja) a hátat. Az ágyéki gerincvelőidegek innerválják.

146. ábra - A szarvasmarha ágyékizmai

A szarvasmarha ágyékizmai


Állatfajonkénti jellegzetességek

Ló, kérődzők

A m. psoas minor félig inas, lapos izom, eredési feje a nagy horpaszizom ventromedialis felületén van; a tuberculum psoadicumon tapad. A medialis szélét az aorta és a hátulsó üres véna, lateralis szélét pedig az ureter határolja. Ina rectalis vizsgálatkor tapintható. A m. psoas major kiszélesedő ínlemezzel ered. A m. iliacus két része jól elkülönül egymástól; lateralis része nagyobb, a csípőcsont szárnyán ered, a medialis kisebb és a csípőoszlopról indul ki, a nagy horpaszizom pedig a kettő közé ékelődik. A nagy és a kis horpaszizom közös izomkötegét a húsipar bélszínnek vagy vesepecsenyének nevezi. A m. quadratus lumborum ínnal erősen átszőtt.

Sertés

A m. psoas minor lapos, csupán az ágyékcsigolyákról ered és a tuberculum psoadicumon tapad. A m. psoas major a m. iliacus két, jól elkülönülő része közé illeszkedik. A m. quadratus lumborumnak két része van; a nagyobb a m. psoas major lateralis szélén, a kisebb, medialis rostos része az ágyékcsigolyák testén ered.

Húsevők

A m. psoas minor az utolsó hátcsigolyán, a m. quadratus lumborum ínlemezén és az 1–4. ágyékcsigolya testén ered, macskában öt foggal, fénylő ínlemez borítja, amellyel összenőtt lapos ina a crista iliopubicán végig megtapad. A m. psoas major ventromedialis felületére fekszik rá. A m. iliopsoas egységes izom, macskában 10 izomfoggal, kutyában pedig a m. psoas majornak megfelelő része ínlemezzel ered. A m. quadratus lumborum a m. psoas minor lateralis szélén helyeződik. Intrathoracalis része a 10–13. hátcsigolyán ered, és két-három csigolyát áthidalva az 1–2. vagy 3. ágyékcsigolyán tapad meg. Ágyéki része egységes izomhas, az ágyékcsigolyák harántnyúlványán ered, és a keresztcsonton, egy kötege a csípőcsont szárnyán tapad.

A hátulsó végtag saját izmai, musculi membri pelvini proprii

A hátulsó végtag izmait felosztjuk: 1. a csípőízület izmaira; egyesek közülük a térd, sőt a lábtőízület mozgatásában is szerepet játszanak, 2. a térdízület izmaira, 3. a lábtőízület izmaira, végül 4. az ujjízületek izmaira.

Az izmok többsége több ízületet hidal át; a medence és a comb tájékán a legtömegesebbek. Az ujjizmok izomhasai felhúzódtak a szár tájékára.

A csípőízület izmai

Tömeges, nagy izmok, a törzs előrelendítői. Helyeződésük szerint vannak: 1. felső és 2. hátulsó farizmok, 3. medialis combizmok vagy combközelítő izmok, végül 4. mély csípőízületi vagy belső-alsó medenceizmok.

A felső farizmok

1. A felületes farizom, a m. glutaeus superficialis, emberen vaskos, nagy izom (m. glutaeus maximus), háziállatokon lapos, gyengébben fejlett. Lóban összenőtt a m. tensor fasciae latae hátulsó részével, kérődzőkben és sertésben pedig a m. biceps femoris cranialis részével (m. glutaeobiceps). Két feje van: csípőfeje a külső csípőszögleten, keresztcsonti feje a keresztcsont tövisein és a farpólyán ered. Legyezőszerűen összetérő rostjai a nagyforgatón, nyálkatömlőn, a bursa trochanterica m. glutaei superficialison, siklanak át és a harmadik forgatón tapadnak meg. Összehúzódásakor – húsevők kivételével – hajlítja a csípőízületet és előrelendíti, közben eltávolítja a végtagot; húsevőkben nyújtja a csípőízületet, hátravonja a végtagot. Idege a hátulsó farideg.

2. A farok-combcsonti izom, a m. caudofemoralis, a szár elülső távoztatója, m. abductor cruris cranialis, csupán macskán fejlődött ki. A 2–4. farokcsigolyán és a m. biceps femoris és a m. glutaeus superficialis között craniodistalisan haladó, hosszant megnyúlt, erős izomkötege ínlemezbe megy át, amely a térdkalácson tapad és a szárpólyába megy át. Kifelé és hátrafelé húzza a végtagot, a csípőízületet nyújtja. Rögzített végtag esetében a farkat oldalt vonja. Idege a n. glutaeus cranialis.

3. A középső farizom, a m. glutaeus medius, a háziállatok legerősebb farizma, amelyet a felületes farizom és a hátágyéki pólya takar. A csípőcsont szárnyán – húsevők kivételével –, a keresztcsonton és az ágyékcsigolyákon, a m. longissimus dorsi mélyedésében ered. Az izom felületesebb és nagyobb része a nagyforgatóhoz tér, kisebb és mélyebb részlete a középső forgatón, lóban a tágas bursa trochanterica m. glutaei mediin siklik át és az alatt tapad meg. Ez utóbbi része lovon, kérődzőkön és sertésen mint járulékos farizom, m. glutaeus accessorius, különül el. Nyújtja a csípőízületet, ezáltal a végtagot hátra- és kifelé húzza, s ezzel a rögzített végtagon a törzset tolja. Az elülső farideg innerválja.

4. A körte idomú izom, a m. piriformis, a m. glutaeus medius mögött helyeződő, keskeny izom, amely csupán emberen és húsevőkön önálló, a háziállatokban egybeolvadt a középső farizommal. A keresztcsont oldalsó szélén és ventralis felületén ered és a nagyforgató hátulsó szélén tapad. A csípőízületet nyújtja, miközben távolítja és forgatja a végtagot. Az elülső farideg idegzi be.

5. A mély farizom, a m. glutaeus profundus, közvetlenül a csípőízületen fekvő, a középső farizom alatt levő, erős izom. A csípőcsont oszlopán, az ülőtövisen ered és a nagyforgatón, lóban a középső forgatón tapad meg. Tapadási ina alatt nyálkatömlő, bursa trochanterica m. glutaei profundi, van. A csípőízületet nyújtja, a végtagot távolítja és hátrahúzza. Az elülső farideg innerválja.

6. A széles combpólya feszítője, a m. tensor fasciae latae, lapos izom, amely caudalisan – különösen lóban – összenő a felületes farizommal. A külső csípőszögleten ered, legyezőszerűen széjjeltérő rostjai a comb elülső szélét határolják. A térdízület fölött széles ínlemezbe megy át, és a térdkalács külső, egyenes szalagján, a sípcsont taraján részben megtapadva, a széles combpólyába és a szárpólyába megy át. Az izom feszíti a combpólyát, hajlítja a csípőízületet, ezáltal emeli és előrelendíti a végtagot; az elülső farideg idegzi be.

A hátulsó farizmok

Terjedelmes, nagy izmok, a felső farizmok mögött, a comb hátulsó részén találhatók. Csigolyafejjel a keresztcsontról és a farokcsigolyákról, ülőcsonti fejjel az ülőcsontról erednek, a szárhoz térnek, miközben közrefogják a térdalji tájékot. Többízületi izmok, a csípő-, a térd- és a csánkízület mozgatói.

1. A comb kétfejű izma, a m. biceps femoris, a test legnagyobb izma (lóban kb. 7000 g), a comb külső hátulsó reliefjét adja. Elülső, nagyobb csigolyafeje a keresztcsonton és a lig. sacrotuberalén, hátulsó, kisebb medencei feje az ülőgumón ered. Eredetük és beidegzésük eltérő. Kérődzőkben és sertésben a csigolyafej összenőtt a felületes farizommal is (m. glutaeobiceps). Izomhasa distalisan lóban három, a többi házi emlősállatban két széles ínlemezbe megy át, amelyek összenőnek a széles combpólyával és a szárpólyával, majd a térdkalács külső oldalsó szalagján, a sípcsonton, valamint a sarokcsonton tapadnak meg. Az izom nyújtja és távolítja a végtagot, ezáltal a törzset előretolja. Csigolyafeje a csípő- és a térdízületet, medencei feje pedig a csánkízületet nyújtja. Az izom csigolyafejét a hátulsó farideg, medencei fejét pedig a sípideg látja el.

2. A szár hosszú távoztatóizma, a m. abductor cruris caudalis, csupán húsevőkben lelhető fel. Macskán csökevényesen fejlett. Keskeny ina a lig. sacrotuberalén ered; vékony, szalag alakú izomhasa a m. biceps femoris és a m. gastrocnemius között halad és distalisan a szárpólyában vész el. A végtagot távolítja, a kétfejű combizom működését támogatja. A szárkapcsi ideg látja el.

3. A félig inas izom, a m. semitendinosus, vaskos, erős, háziállatokban tisztán izomrostokból álló izom, amely a far hátulsó, belső felületének kontúrját adja. Lovon és sertésen csigolyafejjel az utolsó két kereszt- és az első három farokcsigolya tövis- és harántnyúlványain, valamint a széles medenceszalagon, medencei fejjel pedig az ülőgumóról ered, ahol eredési ina alatt nyálkatömlő, bursa ischiadica m. semitendinosi található. Kérődzőkön és húsevőkön csupán medencei feje van. Izomhasa a térdhajlásban lapos ínba megy át, majd medialisan a m. gracilis és a m. sartorius véginával összenőve a sípcsont taraján tapad meg. Kis része caudalisan a szárpólyához tér és a kétfejű combizom inával egybeolvadva, a tendo accessoriust alkotja, amely a sarokgumóhoz tapad. Ínlemeze alatt lóban és marhában nyálkatömlő, bursa subtendinea m. semitendinosi, található. A kétfejű combizom és a félig inas izom közötti ülőbarázdában az ülőideg, a n. ischiadicus, halad. Az alátámasztott végtagot a csípő-, a térd- és a csánkízületet nyújtja, ezáltal a törzset előretolja. A felemelt végtagot befelé és hátravonja, a térdízületet hajlítja. Csigolyafejét a n. glutaeus caudalis, medencei fejét pedig a n. tibialis idegzi be.

4. A félig hártyás izom, a m. semimembranosus, a comb caudomedialis felületén levő, vastag izom, amely az ülőgumó ventralis felületén, emberen széles ínlemezzel ered (innen a neve). Lóban a medencei fején kívül csigolyafeje is van, amely az első farokcsigolyákról és a széles medenceszalagról indul ki. Izomhasa a karcsúizom alá tér, ott két ágra válik szét és a combcsont medialis bütykén, illetve a sípcsonton – lóban ínlemezzel – tapad meg. Az izom a csípő- és a térdízületet nyújtja, alátámasztáskor a törzset előretolja, a felemelt végtagot pedig hátra- és befelé húzza és kissé befelé forgatja. Medencei fejét a n. tibialis, lóban a fejlett csigolyafejet a n. rectalis caudalis látja el.

A medialis combizmok vagy combközelítő izmok

1. A szabóizom, a m. sartorius, hosszú, szalag alakú, lapos izom, amely a comb medialis oldalán elöl, felületesen fekszik. Lóban egységesen a csípőpólyán, kérődzőkben, sertésben és húsevőkben pedig két fejjel, a csípőpólyán és a kis horpaszizom inán, illetve húsevőkben a külső csípőszögleten és a csípőtarajon ered. Hátulsó széle a combcsatornát határolja. A térd fölött ínlemezben folytatódik, és a térdkalács medialis szalagján, a sípcsont medialis felületén tapad meg, kis része a szárpólyába megy át. A végtag felemelésekor hajlítja a csípőízületet, előrelendítéskor pedig nyújtja a térdízületet és közelíti a végtagot. Idege a n. femoralis.

2. A karcsúizom, a m. gracilis, széles, lapos izom, csupán emberen karcsú; a comb belső kontúrját adja. A medence symphysisén és az egyenes hasizom véginán is ered ínlemezzel. Itt a kétoldali karcsúizom ínlemezei a symphysis vonalában összenőnek egymással (tendo symphysalis). Ínlemezzel a sípcsont taraján és a szárpólyán tapad meg. Az izmot elölről a m. sartorius határolja, alatta a m. adductor és részben a m. semimembranosus található. Közelíti a combot, és a szárpólya közvetítésével nyújtja a térdízületet. A n. obturatorius és lóban a n. femoralis innerválja.

3. A fésűizom, a m. pectineus, rövid, vastag, orsó alakú izom, amely a fanfésűn ered és a combcsont labium medialéján tapad meg. Elülső széle a karcsúizommal közösen a combcsatorna hátulsó szélét alkotja. Hajlítja a csípőízületet, közelíti és befelé fordítja a végtagot. A n. obturatorius és lóban a n. femoralis idegzi be.

4. A combközelítő izom, a m. adductor, a karcsúizom alatt a fésű- és a félig hártyás izom között, a comb mélyében helyeződik. A medencecsont ventralis felületén ered, ahol részben egybeolvad a külső borítóizommal is. Ferdén előre és lefelé halad, és a kisforgató mellett caudalisan a facies asperán tapad meg. Húsevőkben három jól elkülönült izom a m. adductor longus és a magnus et brevis. Metszéslapja hímekben háromszögletű, nőneműekben tojásdad, bab alakú, kettévágott, és eviscerált vágóállaton (szarvasmarhán, sertésen) a nem meghatározására alkalmas. Összehúzódásakor a végtagot befelé fordítja és hátravonja. A n. obturatorius, lovon a n. femoralis is innerválja.

147. ábra - A ló combizmai

A ló combizmai


148. ábra - A ló medence- és combizmai a m. glutaeus medius síkjában

A ló medence- és combizmai a m. glutaeus medius síkjában


149. ábra - A ló medence- és combizmai

A ló medence- és combizmai


A combcsatorna, canalis femoralis

A combcsatorna, a canalis femoralis (Hunteri), distalisan húzódó, izmok közötti, mély árok a comb medialis felületén, amelyet proximalisan a fancsont, elölről a szabóizom, hátulról a karcsúizom és a fésűizom határol, alapját a csípőhorpaszizom és a belső tömérdekizom alkotja. Medialis fala vékony, a belső combpólya képezi. Felső nyílása a combgyűrű, az anulus femoralis, vagy Scarpa-féle háromszög, trigonum femorale, ami a fancsont előtt és a belső lágyékgyűrű mögött a hasüregbe vezet. A lágyékgyűrűtől a lig. inguinale (Pouparti) választja el, hátul a fancsont, oldalt a szabóizom és a csípőhorpaszizom, medialisan pedig az egyenes hasizom határolja. A combcsatornában a comb nagy erei és idegei haladnak a végtag distalis részéhez. A combgyűrű nyílását a haránthaspólya és a hashártya beborítja, bélrészletek azonban a combcsatornába kitüremkedhetnek és maguk előtt tolhatják a pólyát és a hashártyát, ezáltal ún. combsérv, hernia femoralis keletkezhet. A combcsatorna distalisan a térdhajlás felé fokozatosan szűkül, nyílása nincsen, hanem a karcsúizom és a combközelítő izom alatti keskeny résben (fossa ovalis) végződik. Ezen keresztül lépnek ki az erek és az idegek a combcsatornából. A combcsatornában az a. és v. femoralis, az a. és v. saphena kezdeti szakasza, a n. saphenus, valamint lovon a mély lágyéki nyirokcsomók és az abba térő nyirokerek foglalnak helyet, kötőszövetbe ágyazottan.

A mély csípőízületi izmok, belső és alsó medenceizmok

Gyengén fejlett, apró izmok csoportja, amelyek mélyen helyeződnek és a csípőízületet övezik.

1. A belső borítóizom, a m. obturatorius internus, a medence belsejében helyeződő, vékony, lapos izom. A foramen obturatum cranialis és lateralis széléről, az ülőtövisről, a symphysis pelvisről, lovon és sertésen a csípőcsont oszlopáról, sertésben még a keresztcsontról is ered. Legyezőszerűen összetérő rostjai széles és lapos ínban folytatódnak, amely alatt a kis ülőcsonti bemetszésen lovon és kutyán nyálkatömlő, bursa ischiadica m. obturatorii interni, van. Az ín az incisura ischiadica minoron, kérődzőkön és sertésen a borított lyukon át lép ki a medencéből, és a fossa trochantericában tapad meg. Supinator, a combot kifelé forgatja, a csípőízületet nyújtja. Lovon és húsevőkön az ülőideg, kérődzőkön és sertésen a borított ideg látja el, emiatt a külső borítóizom medencei részének tekinthető (pars intrapelvina m. obturatorii externi).

2. A külső borítóizom, a m. obturatorius externus, piramis alakú izom, a csípőízületet fedi, a medence külső, ventralis felületén, a borított lyuk szélén ered és a fossa trochantericában tapad meg. Rejtetten helyeződik, a fésű-, a combközelítő és a félig hártyás izom takarja. A combot kifelé fordítja, a végtagot közelíti; a n. obturatorius idegzi be.

3. Az ikerizmok, mm. gemelli, kicsi, lapos izom; emberen kettős, a mély farizom mögött található. A kis ülőcsonti bevágáson ered és a fossa trochantericán tapad meg. Supinator, a combot kifelé fordítja, a csípőízületet nyújtja, az ülőideg rostjai látják el.

4. A négyszögű combizom, a m. quadratus femoris, keskeny, vékony izom csupán, emberen négyszögletű. Az ikerizmok mögött, az ülőcsont ventralis felületén ered, majd előre és lefelé, a combcsont fossa trochantericája alá tér. Supinator, a combot kifelé forgatja, a csípőízületet nyújtja, ezáltal a végtagot hátravonja. A n. ischiadicus idegzi be.

5. A csípőízületi tok izma, a m. articularis coxae (m. capsularis), kicsi, vékony izom, csupán lóban és húsevőkben található meg, a csípőízületi tok dorsolateralis felületét borítja. Hajlítja a csípőízületet; a n. femoralis innerválja.

150. ábra - A ló mély medence- és combizmai

A ló mély medence- és combizmai


151. ábra - A ló mély medenceizmai

A ló mély medenceizmai


A térdízület izmai

A térdízületnek csupán egy nyújtóizma (a négyfejű combizom) és egy közvetlen hajlítóizma (a térdalji izom) van, mert a csípőízület izmai a térdízületet is mozgatják.

Nyújtóizom. A négyfejű combizom, a m. quadriceps femoris, vaskos, erős izom, amelynek négy, egymással részben összenőtt feje közül egy a csípőcsont oszlopán, három a combcsonton ered; ezt elöl és kétoldalt borítják, és a térdkalácson, illetve annak középső, egyenes szalagja közvetítésével a tuberositas tibiaen tapadnak meg. Az izom felületét lateralisan a széles combpólya és annak feszítőizma, medialisan a szabóizom és a belső combpólya takarja.

Hosszú feje az egyenes combizom, a m. rectus femoris, a csípőcsont oszlopán, az ízületi vápa közelében eredő, nagy, orsó alakú izom. Rostos végina a térdkalácson – mint az izom íncsontján – tapad, majd a térdkalács középső, egyenes szalagja, a lig. rectum patellae közvetítésével a tuberositas tibiaehoz tér. Az egyenes szalag alatt proximalisan és distalisan is egy-egy nyálkatömlő, bursa infrapatellaris proximalis et distalis, van (lásd előbb). Rövid fejei közül a külső tömérdekizom, a m. vastus lateralis, a combcsont testén a nagyforgató alatt dorsolateralisan ered és a térdkalácson tapad meg. A belső tömérdekizom, a m. vastus medialis, a combcsont feje alatt medialisan ered és a térdkalács belső szögletén tapad. A belső és külső tömérdekizom véginát kis nyálkatömlő párnázza alá. A középső tömérdekizom, a m. vastus intermedius, a combcsont testének dorsalis felületén ered. Mélyen az egyenes combizom alatt és az előző két tömérdekizom között helyeződik, az utóbbiakkal gyakran összenő. Erős izom, a térdízületet nyújtja és rögzíti, a törzset előretolja. A combcsontot mozgatja a sípcsont és a térdkalács ízületi felületein. Az egyenes combizom a térdkalácsot a fossa supratrochlearisból kiemeli, a patellahurokból kiakasztja. A n. femoralis idegzi be.

Hajlítóizom. A térdalji izom, a m. popliteus, a térdízületi tok és a sípcsont hátulsó felületén helyeződik. Lapos, háromszögletes, gyenge izom, amely a combcsont bütykének hátulsó izomárkában, fossa musculi poplitei, hengeres ínnal ered, és legyezőszerűen széttérő izomrostjai spirálisan csavarodva, harántul a sípcsont bütyke alatt caudalisan és a csont caudomedialis szélén tapadnak meg. Inát lóban ínhüvely veszi körül vagy nyálkatömlő párnázza alá, húsevőkben a tok recessusa, recessus subpopliteus, övezi. A térdízület hajlítója; a szárat, ezáltal a végtagot befelé forgatja. A sípideg, n. tibialis, idegzi be.

A hátulsó lábtőízület (csánk) izmai

A lábtőízület izmai közül a nyújtók caudalisan, a hajlítók pedig cranialisan, a carpus hasonló izmaival ellentétesen helyeződnek és az ujjak izmaival együtt a szár csontjait övezik, a medialis felület kivételével, ahol a planum cutaneum tibiae található.

Nyújtók. A csánk nyújtói a háromfejű lábikraizom, a m. triceps surae, amelynek egyik része 1. a lábszár ikerizma, a m. gastrocnemius, a másik 2. a gázlóizom, a m. soleus.

1. A lábszár ikerizma, a m. gastrocnemius, orsó alakú, vaskos izom, amely két, kissé oldalt lapított izomfejből, caput mediale és caput laterale, áll. A két fej sok ínrosttal átszőtt és egymással többé-kevésbé összenőtt. A combcsont bütykei fölötti érdes vonalakon erednek. A bütyköket borító izomhasban a húsevőkön egy-egy borsó nagyságú csont, a Vesalius-féle csont, fabella (íncsont) van, amely a bütyök ízületi felületeihez illeszkedik. A két ikerizom a szár középső harmadában erős, hengeres ínba, tendo gastrocnemiusba megy át, amely a gázlóizom inával, tendo soleus, együtt a vastag, hengeres Achilles-inat, a tendo calcaneus communist, képezi. Utóbbi a felületes ujjhajlító izommal (tendo plantaris) és a m. biceps, semitendinosus, gracilis egybeolvadt ínlemezeivel (tendo accessorius) a tendo communis calcist alkotják. Az ín a sarokgumón tapad meg, ahol alatta nyálkatömlő található. A csánkízületet nyújtja és egyidejűleg a térdízületet hajlítja. A n. tibialis idegzi be.

2. A gázlóizom, a m. soleus, a térdízület lateralis oldalsó szalagján és a szárkapocs fején ered. Izomhasa sertésen széles és jól fejlett, egyébként keskeny, lapos; az ikerizom külső fejével és inával egybeolvad. Az izom a csánkízületet nyújtja; idege a n. tibialis.

Hajlítók. A m. tibialis cranialis és a mm. peronaei (fibulares): a) a m. peronaeus tertius, b) a m. peronaeus longus és c) a m. peronaeus (fibularis) brevis.

1. Az elülső sípizom, a m. tibialis cranialis, a sípcsont izomi árkába, facies muscularis, fekszik bele, csupán húsevőkben helyeződik felületesen. Feje izmos, a sípcsont lateralis bütykén, taraján és izomárkában ered. Lovon és kérődzőkön az izom a szárkapcson és részben a combcsont fossa extensoriájában is ered; ez a részlete a m. extensor digiti I. longusnak (ov, sus) felel meg. A harmadik szárkapcsi izom és a hosszú lábujjnyújtó izom részben fedi. Lapos izomhasa patásállatokban a szár közepe táján összenő a szárkapcsi izommal. Két ínszárra válik szét, és a csánk medialis, illetve a metatarsus dorsalis felületén tapad meg. Inát a csánk fölött a proximalis harántszalag, a retinaculum extensorum proximale, a harmadik szárkapcsi izommal és a hosszú lábujjnyújtó izommal együtt átfogja és a sípcsonthoz rögzíti. Lovon és kérődzőkön átfúrja a harmadik szárkapcsi izom inát; e helyen alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. tibialis cranialis, illetve húsevőkben ínhüvely, vagina tendinis m. tibialis cranialis, foglalja be. A csánkízületet hajlítja, és a végtagot kifelé fordítja. Sertésen és húsevőkön a második, illetőleg az első ujjat nyújtja. Idege a n. peronaeus.

2. A szárkapcsi izmokhoz, mm. peronaei (fibulares), három izom, a m. peronaeus tertius, a m. peronaeus longus és a m. peronaeus brevis, tartozik. Közülük lovon csak a m. peronaeus tertius fejlődött ki, kérődzőkön és sertésen m. peronaeus longus is van, viszont húsevőkben hiányzik a m. peronaeus tertius, és csak a m. peronaeus longus és brevis található meg.

a) A harmadik szárkapcsi izom, a m. peronaeus tertius, a combcsont fossa extensoriájában ered, áthalad a comb-sípcsonti ízület előtt, majd végina a csánkon lovon három, kérődzőkön és sertésen két ínszárra válik szét. Ínszárai a lábtő és a lábközép csontjainak a basisán tapadnak meg. Kérődzőkön és sertésen izmos, lovon azonban tisztán inas izom, ezért Schmaltz tendo femorotarseusnak nevezte el. Proximalis szakasza a hosszú ujjnyújtó izommal és lóban az elülső sípizommal is összenőtt. A csánkízület hajlítója, lóban az Achilles-ínnal együtt alkotott ínpólya rendszere („fűrész konstrukció”) a térd és a csánk egységes, de ellentétes irányú működését eredményezi. Idege a n. peronaeus.

b) A hosszú szárkapcsi izom, a m. peronaeus longus, vékony, orsó alakú izom; lóban hiányzik. A szárkapocscsont proximalis végén és gyakran a térdízület lateralis oldalsó szalagján, illetve a sípcsont lateralis bütykén ered. Hoszszú ina a csánk lateralis felületén a T4 és a lábközépcsontok között a plantaris felületre tér, ahol átló irányában áthúzódik a medialis oldalra, és a T1(2)-n és a Mt2-n tapad meg. Az inat kérődzőkön ínhüvely, vagina tendinis m. peronaei longi övezi, sertésekben és húsevőkben alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. peronaei longi van. A csánkízületet hajlítja, a végtagot befelé fordítja, eközben húsevőkön a talp kifelé fordul; a n. peronaeus idegzi be.

c) A rövid szárkapcsi izom, a m. peronaeus brevis, húsevőkben (emberen, házinyúlon is) található meg. A szárkapocs közepe táján ered, vékony izomhasa az oldalsó ujjnyújtó és a hosszú szárkapcsi izom alatt halad. Inát a lábtőízület lateralis felületén az oldalsó ujjnyújtóval közös ínhüvely veszi körül. Az ötödik lábközépcsonton tapad meg, itt alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. peronaei brevis van. A lábtőízület hajlítója; a n. peronaeus idegzi be.

152. ábra - A hátulsó végtag izmai

A hátulsó végtag izmai


153. ábra - A ló hátulsó bal végtagjának izmai

A ló hátulsó bal végtagjának izmai


154. ábra - A ló hátulsó bal végtagjának izmai

A ló hátulsó bal végtagjának izmai


155. ábra - A ló bal térd- és csánkízületének izmai (mély réteg)

A ló bal térd- és csánkízületének izmai (mély réteg)


Az ujjízületek izmai
A hosszú ujjizmok

Nyújtók. 1. A hosszú lábnyújtó izom, a m. extensor digitorum longus, a combcsont fossa extensoriájában ínnal ered; alatta a femorotibialis ízületi tok kiöblösödik (recessus subextensorius). Az elülső sípizom és az oldalsó ujjnyújtó izom között, lovon és húsevőkön felületesen helyeződik, kérődzőkön és sertésen a m. peronaeus tertius fedi. A lábtő fölött ínba megy át, amelyet a csánkon ínhüvely, vagina tendinum m. extensoris digitorum longi, vesz körül. A csánk dorsalis felületéhez az inakat lóban három harántszalag, retinaculum extensorum proximale, medium et distale, a többi házi emlősállatban csupán két szalag (a középső hiányzik) rögzíti. Kiszélesedő ina lovon egységes és a harmadik ujjpercen tapad meg. Kérődzőkön az izom kettős; mély hasának az ina a harmadik ujj második ujjpercén mint m. extensor digiti III. proprius, felületes hasának az ina pedig mint m. extensor digitorum communis kettéválva, a két főujj harmadik ujjpercén tapad meg. Utóbbi mindkét inát a csüdízület előtt ínhüvely, vagina tendinum distalis m. extensoris digitorum longi, veszi körül. Sertésen három izom különül el: a medialis m. ext. dig. III. proprius a harmadik ujj második ujjpercéhez tér, a középső m. ext. dig. communis ina két ínszárrá válik, és ezek a harmadik és a negyedik ujj harmadik ujjpercéhez mennek. A lateralis a m. ext. dig. IV. proprius ina a negyedik ujjon, valamint a két fattyúujjon (2. és 5.) tapad meg. Húsevőkön az izomnak négy ina van, amelyek a 2–5. ujj harmadik ujjpercén végződnek. Az inakhoz collateralisan az első ujjperc tájékán erősítő ínkötegek (tractus appositus) térnek a m. interosseus mediustól. Az izom az ízületeket nyújtja és előrelendíti a végtagot; a n. peronaeus idegzi be.

2. Az oldalsó lábujjnyújtó izom, a m. extensor digitorum lateralis, lóban a hosszú lábujjnyújtó mellett lateralisan, kérődzőkben és sertésben a m. peronaeus longus mögött, húsevőkben pedig az alatt helyeződő vékony izom. A femorotibialis ízület külső oldalsó szalagján és a szárkapocscsonton ered, a csánk fölött hengeres ínban folytatódik, amely a külső boka ínvályúján ínhüvelybe, vagina tendinis m. extensoris digitorum lateralis pedis, foglaltan halad át. A csánkot lóban és marhában a distalis harántszalag hosszú ujjnyújtó inával együtt átfogja. Végina lovon a lábközépen beleolvad a hosszú lábujjnyújtó izom inába, kérődzőkön a negyedik ujj második ujjpercén tapad meg. A csüdízület dorsalis felületén az ín alatt lóban és marhában nyálkatömlő, bursa subtendinea m. extensoris digitorum lateralis pedis, található. Sertésen az izomnak két hasa van, és két ina a negyedik és az ötödik ujjon tapad; húsevőkben, mint egységes izom, ina az ötödik ujjat nyújtja. Az izom a megfelelő ujjak ízületeit nyújtja; a n. peronaeus idegzi be.

3. Az első ujj hosszú nyújtója, a m. extensor digiti I. longus, juhon, sertésen és húsevőkön önálló izom, lovon és szarvasmarhán az elülső sípizomba olvadt bele. A szárkapocscsonton és a síp- és szárkapocscsont közötti szalagon ered. Juhban a lábközépcsont proximalis végén, húsevőkben a második ujj első, sertésen a második ujjpercén vagy a csökevényes első ujjon tapad meg, azt nyújtja, a n. peronaeus idegzi be.

Hajlítók. 1. A felületes ujjhajlító (pártahajlító) izom, a m. flexor digitorum superficialis (m. plantaris s. m. perforatus), a combcsont fossa supracondylarisán, illetőleg a tuberositas supracondylaris lateralison ered, a m. gastrocnemius két feje között, ahol szorosan összefügg a m. gastrocnemius lateralis fejével. Rövid izomhasa már a száron, az Achilles-ín alatt, ínba megy át. Ina az Achilles-ín medialis oldalára, majd fölé fordul és a sarokgumón süvegszerűen kiszélesedik (galea calcanea), itt rostkötegek rögzítik a sarokgumó két oldalához. A lábközép plantaris felületén, a mély ujjhajlító izom ina fölött halad, és ínszáraival lovon a pártacsonton, kérődzőkön és sertésen a harmadik és a negyedik, húsevőkön a 2–5. ujj második ujjpercén tapad meg hasonlóan, mint az elülső végtagon. Lóban az izom csaknem teljesen inas (tendo plantaris). A sarokgumón az ín fölött a bőr alatti nyálkatömlő, a bursa subcutanea calcanea, az ín és az Achilles-ín között pedig szintén nyálkatömlő, a bursa calcanea m. flexoris digitorum superficialis, található. A csüdízület mögött az elülső végtaghoz hasonlóan a mély ujjhajlító ina körül hüvelyt, manica flexoria, képez, és a két alsó közös ínhüvelybe foglalt ín a scutum proximalén halad át, ahol helyzetében a gyűrűszalag, a lig. anulare digiti, rögzíti.

A pártaízületet és közvetve az első ujjpercízületet hajlítja, a csánkízületet nyújtja, segíti a térdízület hajlítását is. Idege a n. tibialis.

2. A mély ujjhajlító (patahajlító) izmok, a mm. flexores digitorum profundi (m. perforans), három (húsevőkben kettő), különálló izomból áll. Ezek lateromedialis irányban: a hátulsó sípizom, a m. tibialis caudalis, az első ujj hosszú hajlítója, a m. flexor digitorum lateralis (digiti I. longus) és a hosszú ujjhajlító izom, a m. flexor digitorum medialis (longus). A három izom ina egybeolvad egymással (tendo communis), majd végina az ujjaknak megfelelő számú ínszárra válik szét. Húsevőkben a m. tibialis caudalis nem társul az izomhoz, hanem már a lábtövön megtapad.

Mindhárom izom a sípcsont lateralis bütykén és a fibula fejecskéjén ered. A m. flexor digitalis I. longus és a m. tibialis caudalis lovon, kérődzőkön és sertésen még a csánkízület fölött egységes ínná olvad össze, és a sarokcsont sustentaculumán levő izomárokban ínhüvelybe foglaltan halad át a lábközépre, ahol a harmadik fej, a m. flexor digitorum longus ina medialisan csatlakozik hozzá. Utóbbinak a medialis boka sulcus malleolarisában haladó szakaszát szintén ínhüvely, vagina tendinis m. flexoris digitorum profundus, foglalja be. A mély ujjhajlító így kialakult egységes ina a lábtő plantaris felületéről köteget, lig. accessoriumot kap; a csüdízületen az elülső végtagéhoz hasonlóan halad át. Az ín lovon egységesen tapad a harmadik ujjpercen, szarvasmarhán két szárra válik szét, és a harmadik, illetve a negyedik ujjon, sertésen négy szárral a 2–5. ujjon, húsevőkön 4 (esetleg 5) szárral az összes ujjon megtapad. Az izom hajlítja az ujjpercízületeket és közvetve segíti a csánkízület nyújtását. Idege a n. tibialis.

A rövid ujjizmok

Nyújtó. A rövid ujjnyújtó izom, a m. extensor digitorum brevis, lovon és kérődzőkön csökevényes, sertésen és húsevőkön erősebb, többé-kevésbé elkülöníthető, három részből álló izom. A csánk dorsalis felületén ered és a IV. ujj, valamint a hosszú ujjnyújtó izom között a lábközépcsontra fekszik rá. Ina a hosszú ujjnyújtó inába olvad. A n. peronaeus idegzi be.

Hajlítók. 1. A rövid ujjhajlító izom, a m. flexor digitorum brevis, húsevőkön fejlődött ki. Néhány izomkötegből áll, amelyek a csánk alatt, a mély ujjhajlító izom ínszárába vannak beágyazva.

2. Az 1. ujj rövid hajlítóizma, a m. flexor dig. I. brevis, csak húsevőkben található meg. Az os tarsi primumon ered és a Mt2 proximalis végén tapad. A 2. ujjat hajlítja.

3. A hosszú ujjhajlító izmok közötti izmok, mm. interflexorii, csak húsevőkben lelhetők fel. A mély ujjhajlító izom működését segítik, ínszárainak belső felületére fekszenek rá.

4. A gilisztaizmok, mm. lumbricales, csak lovon és kérődzőkön fejlődtek ki; fejlettebbek, mint az elülső végtagon.

5. A csont közötti izmok, mm. interossei, a hátulsó végtagon hosszabbak, mint az elülsőn. A m. interosseus medius topográfiája, statikus szerepe lóban és szarvasmarhában az elülső végtag azonos nevű izmáéhoz hasonló.

6. A négyszögű talpizom, a m. quadratus plantae, húsevőkben fejlődött ki; a macskán vastagabb, mint a kutyán. A sarokcsont lateralis szalagdudorán, a csánkízület oldalsó szalagján ered, majd a lábközépen ferdén, mediodistalisan halad, és a mély ujjhajlító izom inába olvad, azt feszíti.

Távolítók, közelítők. 1. Az első ujj távolítója, a m. abductor digiti I., húsevőkben fejlődött ki; a csánk hátulsó felületén ered és az első ujj lateralis felületén tapad meg.

2. A második ujj távolítója, a m. abductor digiti II., sertésben található izom, amely a csánk dorsalis felületén ered és a második ujj lateralis felületén tapad meg.

3. Az ötödik ujj távolítója, a m. abductor digiti V., sertésben és húsevőkben fejlődött ki. A csánkon plantarisan ered és az ötödik ujj első ujjpercén medialisan tapad meg.

4. A második ujj közelítője, a m. adductor digiti II., csak sertésben található meg; a csánk lateralis felületén ered és a második ujj első ujjpercének lateralis felületén tapad meg.

5. Az ötödik ujj közelítője, a m. adductor digiti V., húsevőkben a csánk hátulsó felületén ered és ferdén, az 5. ujj első ujjpercén tapad meg.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A csípőízület izmai

A m. glutaeus superficialis lapos izomlemez, ínlemeze caudalisan a kétfejű combizommal és a félig inas izommal, cranialisan a combpólya feszítőizmával összeolvadt. A trochanter tertiuson tapadó ina alatt nyálkatömlő, bursa trochanterica m. glutaei superficialis van. A m. glutaeus medius a szervezet legvastagabb izma, amelyen az ínnal átszőtt m. glutaeus accessorius is elkülöníthető, alatta nyálkatömlő, bursa trochanterica m. glutaei medii van. A m. piriformis erősebb, mint kérődzőkben. A m. glutaeus profundus ínnal átszőtt, alatta a bursa trochanterica m. glutaei profundi található. A m. tensor fasciae latae a négyfejű combizmot caudalisan és lateralisan borítja.

A m. biceps femoris csigolyafeje distalisan egy, ülőcsonti feje két ágra válik szét. Csigolyafeje alatt a nagyforgatón dió nagyságú bursa, a bursa trochanterica m. bicipitis femoris, van. A combcsonthoz inas tartóköteg, lig. accessorium rögzíti. Az izom erős, cranialis ága a térdkalácson és annak középső, külső egyenes szalagján, középső ága ugyanitt, valamint a sípcsont taraján tapad meg. Caudalis ága distalisan a szárpólyába megy át, részt vesz a tendo accessorius kialakításában, és mint ilyen, része az Achilles-ínnak is. A m. semitendinosus alatt az ülőgumón a bursa ischiadica m. semitendinosi van. Lapos ínlemezének elülső szára a sípcsont taraján, a hátulsó a m. biceps femorisszal a tendo accessoriust alkotva, a sarokgumón tapad meg. A m. semimembranosus összenőtt a combközelítő izommal, és a térdízület belső, oldalsó szalagán is megtapad.

A m. sartorius ötujjnyi széles, háromszögletű izomlemez, a csípőpólya lacuna musculorumán halad át. Végina a m. vastus medialis véginával, a térdkalács medialis egyenes szalagjával és a szárpólyával egybeolvad. A m. gracilis erős izom, széles ínlemeze a szabóizommal együtt tapad meg. A m. pectineus nagy részét a karcsúizom fedi; a fanfésűn és az egyenes combizom véginán is ínnal ered. A m. adductor elülső, kisebb és hátulsó, nagyobb részre oszlik; a combcsont medialis bütykén és a térdkalács belső, egyenes szalagján is megtapad. A m. obturatorius internus pars puboischiadicára és ínnal átszőtt pars iliacára oszlik, az ikerizmokkal együtt tapad. A m. obturatorius externus piramis alakú, erős izom, a mm. gemelli egységes izomlemezét a belső borítóizom részben fedi. A m. quadratus femoris hosszú, vékony izom, a m. articularis coxae, az egyenes combizom és a külső tömérdekizom között fekszik; az acetabulum szélén ered, orsó alakú izomhasa a combcsonthoz tér és a trochanter medius alatt distalisan tapad meg.

A térdízület izmai

A m. quadriceps femoris vaskos, különösen az egyenes combizom fejlett, két rövid, erős eredési ina alatt és az acetabulum fölött nyálkatömlő, bursa m. recti femoris van. A m. vastus intermedius a többi fejjel összenőtt. A m. vastus lateralis tapadó ínlemeze alatt nyálkatömlő található. A m. popliteus háromszögletű, lapos izom, a m. gastrocnemius és a m. flexor digitorum superficialis fedi; eredési ina alatt az ízületi tok üregével közlekedő nyálkatömlő vagy ínhüvely veszi körül.

A csánkízület izmai

A m. tibialis cranialis inának két szára közül a lateralis a harmadik szárkapcsi izom középső ínszárával együtt a harmadik lábközépcsont basisán, dorsalisan tapad meg. A medialis erősebb ínszár a harmadik szárkapcsi izom medialis ínszárát keresztezi, és az első-második lábtőcsonthoz, valamint a medialis kapocscsonthoz tér. Alatta terjedelmes nyálkatömlő, bursa subtendinea m. tibialis cranialis van, amelynek a csánkpók keletkezésében van szerepe.

A m. peronaeus tertius lapos, széles ínlemez (tendo femorotarseus), a combcsonton ered. Ina alá a femorotibialis ízület tokja kitüremkedik (recessus subextensorius). A szár distalis végén, az elülső sípizom fölött és a hosszú lábujjnyújtó izom alatt halad, és a proximalis harántszalag alatt lép át, majd három szárra válik szét. Közülük a lateralis ínszár a sarokcsonton és a negyedik lábtőcsonton tapad meg. Ehhez a szárhoz tér a csánk középső harántszalagja, amely a hosszú lábujjnyújtó inát rögzíti. A középső ínszár az elülső sípizom lateralis ínszárával a középponti és a harmadik lábtőcsonton, valamint a harmadik lábközépcsonton tapad meg. A medialis ínszár széjjeltérő rostjait az elülső sípizom medialis ínszára keresztezi, miközben a középponti és a harmadik lábtő-, valamint a második és a harmadik lábközépcsonton tapad meg. Ilyenformán a csánk dorsalis felületén a két izom öt ínszárral terül szét.

A m. triceps surae egyik izma, a m. gastrocnemius, fejlett, erős izom. A hátulsó farizmok majdnem teljesen befedik, csupán az ina marad felületesen. Két feje között a térdalji artéria és véna halad át. A két fejből folytatódó erős, egységes inához, tendo gastrocnemius, hozzácsatlakozik a m. soleus vékony ina, a tendo soleus, s így mint Achilles-ín, tendo calcaneus (Achillis), jut el a sarokgumóhoz. A m. biceps femoris, a m. semitendinosus és a m. gracilis ínlemeze tendo accessoriust bocsát hozzá, és a felületes ujjhajlító izom proximalis inas szakaszával, a tendo plantarisszal együtt, a tendo calcaneus communist alkotja.

A sarokgumón a bőr alatti nyálkatömlőn, bursa subcutanea calcanea, kívül az Achilles-ín, a tendo accessorius és a sarokgumó között is nyálkatömlő, bursa tendinis calcanei van, amely az Achilles-inat oldalról is befoglalja. A felületes ujjhajlító ina és a sarokgumó közötti nyálkatömlővel, bursa calcanea m. flexoris digitorum pedis superficialis, a külső oldalon összeköttetésben áll, ezért a két tömlő együttesen csaknem hüvelyt alkot az ín körül.

156. ábra - Inak és ínhüvelyek a ló csánkján

Inak és ínhüvelyek a ló csánkján


157. ábra - Inak és ínhüvelyek a ló csánkján

Inak és ínhüvelyek a ló csánkján


158. ábra - Ínhüvelyek és nyálkatömlők a ló hátulsó végtagján

Ínhüvelyek és nyálkatömlők a ló hátulsó végtagján


Az ujjízületek izmai

A m. extensor digitorum longus vastag izom, a sípcsont lateralis bütykén ered, közösen a m. peronaeus tertiusszal. A csánk fölött erős, lapos ínba megy át. Ínhüvelybe foglalt inát itt a proximalis harántszalag rögzíti a m. peronaeus tertius és a m. tibialis cranialis inával együtt. A csánk közepén a középső, alsó részén pedig a distalis harántszalag tartja meg helyzetében. Utóbbi az oldalsó ujjnyújtó izom inát is áthidalja. A lábközépen az oldalsó ujjnyújtó izom ina csatlakozik hozzá. A közös ín a csüdön kétoldalt a m. interosseus mediustól eredő, jól fejlett erősítőköteget, tractus appositust kap, majd a patacsont processus extensoriusán tapad meg. Inát a csüdízület dorsalis felületén kis nyálkatömlő, a bursa subtendinea m. extensoris digitorum longi, párnázza alá.

A m. extensor digitorum lateralis erős, vékony izom. Felületesen a mély pólya alatt a közös ujjnyújtó izom és az I. ujj (öregujj) hajlítója között helyeződik. Inát a külső bokán a mély pólyából származó tartószalagok rögzítik.

A m. flexor digitorum superficialis statikus izom, túlnyomórészt ínrostokból álló ínköteg. A combcsonttól a sarokgumóig terjedő felső szakasza rugalmas rögzítőín, tendo plantaris (Schmaltz), amely a tendo calcaneus communis egyik része. A sarokgumón süvegszerűen szétterülő és kétoldalt megtapadó ínlemeze, a galea calcanea fölött bőr alatti, bursa subcutanea calcanea, alatta pedig terjedelmes ín alatti nyálkatömlő, bursa calcanea m. flexoris digitorum superficialis, van. Utóbbi proximalisan a tendo plantaris és a tendo calcaneus, distalisan pedig a felületes ujjhajlító ina és a lig. plantare longum közé is beterjed, és a külső oldalon közlekedik a tendo calcaneus alatti nyálkatömlővel, bursa tendinis calcanei, ezáltal a kettőt az Achilles-ín ínhüvelyének is tekintik. A galea calcanea sarokgumón tapadó rostkötegei funkcionálisan az elülső végtag felületes ujjhajlítójának lig. accessoriumával homológok.

A tendo calcaneus communis lóban az inak és az izmok ínlemezeinek a mély pólyával összenőtt, egységes kötege, amely a combcsont distalis végét a sarokgumóhoz köti. A tendo femorotarseusszal együtt statikus készüléket (fűrész konstrukció) képez, amely a térd- és a csánkízület szinkron mozgását és rögzítését biztosítja.Részei:

a) a tendo calcaneus (Achillis), az Achilles-ín: a tendo gastrocnemiusból és a tendo soleusból áll,

b) a tendo plantaris: a felületes ujjhajlító inának a térd- és a csánkízület közötti szakasza képezi,

c) tendo accessorius: a m. biceps femoris, a m. semitendinosus és a m. gracilis mély pólyával öszszenőtt ínlemeze alkotja.

A m. flexor digitorum profundust alkotó izmok közül a m. tibialis caudalis lapos, gyengén fejlett, részben összeolvadt a m. flexor digiti I. longusszal, amely sok ínrosttal átszőtt izom, és közvetlenül a sípcsontra fekszik rá. Tőlük medialisan a m. flexor digitorum longus helyeződik. Hengeres ina a belső boka ínvályúján ínhüvelybe, vagina tendinis m. flexoris digitorum longi, foglaltan halad át, ahol tartószalag rögzíti helyzetében. A mély ujjhajlító izom egységes ina a lábközépen a lábtő plantaris felületéről ínköteget, lig. accessoriumot, kap. Az ín végső szakaszának szerkezete és topográfiája az elülső végtag mély ujjhajlító inához hasonlít.

A rövid ujjizmokat az általános rész ismerteti.

Kérődzők
A csípőízület izmai

A m. glutaeus superficialis kicsi izom, amely marhában összeolvad a kétfejű combizommal (m. glutaeobiceps). Juhban és kecskében felületes és mély rétegre tagozódik. Csípőfeje a combpólya feszítőjével egybeolvad. A m. glutaeus medius lapos izom, emiatt a far is lapos. A m. glutaeus accessorius juhban jól fejlett, végina alatt a nagyforgatón mogyoró nagyságú nyálkatömlő van. A m. piriformis vékony izomlemez. A m. glutaeus profundus vastag izom, a spina ischiadicán, a csípőcsonton és a széles medenceszalagon ered, széles ínlemeze nyálkatömlőn (bursa trochanterica m. glutaei profundi) siklik át, és a combcsonton, a nagyforgató alatt tapad meg. A m. tensor fasciae latae szarvasmarhában vaskos izom. A m. biceps femoris elülső része, vagyis a csigolyafeje, juhban és szarvasmarhában a felületes farizommal összenőtt, a m. glutaeobicepset alkotja. Az izom alatt a nagyforgatón tyúktojás nagyságú nyálkatömlő, bursa trochanterica m. bicipitis femoris, található. Ha az izom csigolyafeje a tömlőről lecsúszik és a nagyforgatón fennakad, ez sajátos sántaságot okoz. A combcsont lateralis bütykén tapadó középső szára alatt is nyálkatömlő, bursa subtendinea m. bicipitis femoris distalis van, kóros elváltozása gyakori. A m. semitendinosus erős, lapos izom; lapos ina az ikerizom medialis fejét borítja, és a crista tibiaen tapad meg; alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. semitendinosi van. Ina a karcsúizom és a kétfejű combizom ínlemezével és a szárpólyával összenőve az Achilles-ín tendo accessoriusát képezi. A m. semimembranosus a combcsont és a sípcsont medialis bütykén is megtapad.

A m. sartoriusnak két feje van, az egyik a fascia iliacán, a másik csípőoszlopon ered, közöttük lép az a. et v. femoralis a combcsatornába. A m. gracilis kisebb része a fésűizomról, nagyobb része pedig a medence symphysisén végighúzódó median ínlemezről, lamina tendinea impar, indul ki; ínlemeze a szabóizommal egybeolvad. A m. pectineus az eminentia iliopubicán inasan ered és a kisforgató alatt caudomedialisan tapad. A m. adductor egységes izom, a félig inas izommal összenőtt; a medence ventralis felületén, valamint a lamina tendinea imparon ered, és a combcsont hátulsó felületén tapad meg. A m. obturatorius internus csupán az ülőcsonton ered, ina a dugott lyukon át a fossa trochantericába tér. Ina alatt nyálkatömlő, bursa ischiadica m. obturatorii interni van. A m. obturatorius externus és a m. quadratus femoris a lóéhoz hasonló, a mm. gemelli vaskos.

A térdízület izmai

A m. quadriceps femoris négy feje a juhban jól elkülönül egymástól, a m. vastus medialis a fésűizommal (ov) összenő, és a négy fej egységes ínnal tapad meg; a m. popliteus a lóéhoz hasonló.

A csánkízület izmai

A m. tibialis cranialis ina hengeres; az első lábtőcsonton és a fő lábközépcsonton tapad meg, alatta nyálkatömlő, bursa subtendinea m. tibialis cranialis van. A m. peronaeus tertius felületesen helyeződő, jól fejlett izom. Széles, erős inát az elülső sípizom átfúrja. Véginai a második és a harmadik lábtőcsonton és a lábközépcsonton tapadnak meg; az inakat ínhüvely, vagina tendinis m. peronaei tertii, veszi körül, amely összeköttetésben áll az elülső sípizom és a hosszú ujjnyújtó izom ínhüvelyével. A m. peronaeus longus gyengén fejlett izom, a sípcsont külső bütykén ered, keskeny izomhasa a hátulsó és az oldalsó ujjnyújtó izom között halad. Hosszú ina ínhüvelybe, vagina tendinis m. peronaei longi lateralis et plantaris, foglaltan keresztezi az oldalsó ujjnyújtó inát, majd a csánk lateralis oldalsó szalagja alatt, a negyedik lábtőcsont ínvályúján medioplantaris irányba tér és az első lábtőcsonton tapad meg.

A m. triceps surae egyik része, a m. gastrocnemius, a felületes ujjhajlító izom inával szorosan egybeolvadt, két fejének ina pedig csupán a sarokgumó közelében egyesül. Itt alatta bursa tendinis calcanei, a gumó felett pedig bursa calcanea m. flexoris digitorum superficialis található. A m. soleus a processus fibularisról ered és az ikerizom lateralis fejének elülső szélébe olvad.

159. ábra - A szarvasmarha hátulsó bal végtagjának izmai

A szarvasmarha hátulsó bal végtagjának izmai


Az ujjízületek izmai

A m. extensor digitorum longus eredési inát a femorotibialis ízület tokjának hüvely alakú recessusa, a recessus subextensorius, övezi, amely a tibia felső végdarabja alatt 2–3 cm-rel végződik. Az izom kéthasú, a harmadik szárkapcsi izom nagy részét fedi, azzal összenőtt. Két inát a csánkon közös ínhüvely foglalja be, és azt a proximalis és a distalis harántszalag áthidalja. A medialis ín a harmadik ujj saját nyújtójának, a kettős lateralis ín pedig a közös ujjnyújtónak felel meg. Az előbbi tapadóina alatt nyálkatömlő van, a két utóbbi inát pedig a csüdízület tájékán egy-egy ínhüvely, a vagina distalis tendinum m. extensoris digitorum longi, foglalja be.

A m. extensor digitorum lateralis erős ínnal átszőtt izom, a negyedik ujj saját nyújtójának felel meg. A m. interosseus mediustól ínköteget, tractus appositust kap.

A m. flexor digitorum superficialis szarvasmarhán és kecskén ínnal erősen átszőtt, juhon inkább izmos izom. A sarokgumón kiszélesedő és kétoldalt tapadó ín alatti nyálkatömlő terjedelmes. Kettéágazó ina a főujjak alsó közös ínhüvelyeiben a mély ujjhajlító inait hüvelyszerűen, manica flexoria, veszi körül. A csüdízülethez gyűrűszalag rögzíti, amely a 3. és a 4. ujj második ujjpercén tapad meg. A m. flexor digitorum profundus három feje közül csupán a m. flexor digiti I. longus gyenge, a másik két izom még a lóénál is fejlettebb. A sulcus muscularison áthaladó inának terjedelmes ínhüvelye esetenként közlekedik a talocruralis ízületi tokkal. A m. extensor digitorum brevis a csánk hajlító felületén megtapadó pólyán ered, az oldalsó és a hosszú ujjnyújtó izom között helyeződik és az utóbbi izom inába olvad. A m. interosseus medius az elülső végtaghoz hasonló. A mm. lumbricales fejlettebbek, mint az elülső végtagon.

Sertés
A csípőízület izmai

A m. glutaeus superficialis összenő a kétfejű combizommal, m. glutaeobiceps, és a combpólya feszítőjével. A m. glutaeus medius felületes része inasan és izmosan is tapad a nagyforgatón, mélyebb részlete mint m. glutaeus accessorius a külső tömérdekizom alatt helyeződik. Tapadása alatt nyálkatömlő van. A m. piriformis gyenge izomlemez. A m. glutaeus profundus a csípőcsont szárnyának külső szélén is ered. A m. tensor fasciae latae végina a szabóizom és a karcsúizom inával egybeolvadt.

A m. biceps femoris két feje distalisan elválik egymástól, és az erősebb csigolyafej a felületes farizommal a m. glutaeobicepset alkotja. Distalisan a medencei fejjel közös, széles ínlemezbe megy át, amely a térdkalács egyenes szalagján és a sípcsont taraján tapad. A m. semitendinosus vastag izom, a kétfejű combizom és a félig inas izom közé ékelődik. A m. semimembranosus egységes, vastag izomköteg, bár benne két has különíthető el; a m. adductorral összenő. A m. sartorius a csípőpólyán és a m. psoas minor inán ered, két feje között az a. et v. femoralis lép át. A m. gracilis vékony, széles izom; ínlemeze a térdkalács egyenes szalagjain is megtapad. A m. pectineus craniocaudalisan lapított, erős izom, amely a combcsonton, a m. gastrocnemius eredése közelében tapad. A kétoldali m. adductor feje összenőtt egymással, és a m. gastrocnemius eredése közelében tapad. A m. obturatorius internusnak – mint lóban – két része van. Lapos végina a külső borítóizommal közösen tapad a fossa trochantericában. A m. obturatorius externus elülső részlete vastagabb, a m. quadratus femoris a lóéhoz hasonló, a mm. gemelli szintén vastag izomlemez, amely az incisura ischiadica minoron és az ülőgumón ered, a fossa trochantericában tapad meg, részben pedig összeolvad a külső borítóizommal.

A térdízület izmai

A m. quadriceps femoris fejei közül a m. rectus femoris a legnagyobb, két erős ínnal a csípőoszlopon ered. A m. vastus lateralis a nagyforgatón is ered, és mindkét tömérdekizom alatt nyálkatömlő van. A m. vastus intermedius nehezen különíthető el. A m. popliteusnak két izmos hasa van; a hátulsó sípizommal és a mély ujjhajlító izommal összenőtt.

A csánkízület izmai

A m. tibialis cranialis gyengén fejlett, csupán distalis részét fedi a m. peronaeus tertius. A crista tibiaen ered, keskeny végina a második lábtő- és a lábközépcsonton tapad meg.

A m. peronaeus tertius széles, erős izom, a hosszú ujjnyújtó izommal összenőtt; erős ina gyengébb ínszárával a lábközépcsonton, erősebb, medialis ínszárával pedig az első–második lábtőcsonton tapad meg.

A m. peronaeus longus erős izom, az elülső sípizom és az ujjnyújtó izom között, a tibia lateralis condylusán ered; a m. peronaeus tertius fedi, tapadóina alatt nyálkatömlő van.

A m. gastrocnemius erősen fejlett, a combcsont tuberositas supracondylarisán ered, teljesen összeolvadt a felületes ujjhajlítóval. A m. soleus széles és vastag, izomhasa a m. gastrocnemius lateralisszal összenő, vékony ina a Achilles-ínba olvad.

160. ábra - A sertés medence- és combizmai lateralisan

A sertés medence- és combizmai lateralisan


161. ábra - A sertés medence- és combizmai medialisan

A sertés medence- és combizmai medialisan


Az ujjízületek izmai

A m. extensor digitorum longus három hasa és azok inai közül a medialis a harmadik ujj saját nyújtójának, a középső a közös ujjnyújtónak, a lateralis pedig a két fattyúujj közös nyújtójának felel meg, amely ágat ad a negyedik ujjhoz is.

A m. extensor digitorum lateralis a m. peronaeus longus mögött felületesen helyeződő, erős izom. Két hasa közül a negyedik ujj nyújtója erősebb, mint az ötödik ujjé.

A m. extensor digiti I. longust fedi a hosszú lábujjnyújtó izom. Ina a lábtövön átfúrja a m. peronaeus tertius inát.

A m. flexor digitorum superficialis ina a kérődzőkéhez hasonlóan viselkedik. A m. flexor digitorum profundus alkotórészei közül a m. flexor digiti I. longus a legerősebb. A rövid ujjizmokat az általános rész ismerteti.

Húsevők
A csípőízület izmai

A m. glutaeus superficialis lapos, erős izom, két fejjel a külső csípőszögleten, illetve a kereszt- és ágyékcsigolyán ered; összetérő rostjai a nagyforgató alatt és a labium lateralén tapadnak meg. A m. glutaeus medius vaskos izom; hátulsó széle előtt elkülönülő, mély részlete nem azonos a m. glutaeus accessoriusszal.

A m. piriformist az előbbi izmok fedik. Kutyában orsó alakú, az utolsó két keresztcsigolya harántnyúlványán, a lig. sacrotuberalén és macskában az első farokcsigolyán is ered, majd a trochanter major alatt tapad meg.

A m. glutaeus profundus piramis alakú izom, rövid ina a m. glutaeus medius inával összenő, alatta nyálkatömlő van. A m. tensor fasciae latae eredési feje a szabóizomhoz és a középső farizom ínlemezéhez nőtt. A m. biceps femoris két feje gyenge, nehezen különíthető el egymástól. Felületes, izmos része a lig. sacrotuberalén, mély, inas feje az ülőgumó lateralis szögletén ered, cranialis, medialis és caudalis szárra oszlik, amelyek közös ínlemeze a térdkalács egyenes szalagjain, a sípcsonton tapad, kutyán a szárpólyába megy át és a sarokgumóhoz tér. A m. abductor cruris cranialist és caudalist az általános rész ismerteti.

A m. semitendinosus a m. biceps femoris hátulsó széle mentén halad; az ülőgumón ered. A száron lapos ínba megy át, amely a karcsúizom ínlemezével, a szárpólyával összenőtt; a crista tibiaen tapad meg. Caput accessoriuma részt vesz a tendo accessorius alkotásában. A m. semimembranosus vaskos izom, amely a karcsúizom nagy részét fedi. Elülső szára a combcsont labium medialéján és a condylus medialison, a hátulsó a térdízület medialis oldalsó szalagjain tapad meg; izomhasát a karcsúizom fedi.

A m. sartorius két különálló, lapos, szalagszerű izom. Pars cranialisa a crista iliacán ered és a patella fölött a térdpólyába megy át. Pars caudalisa a spina iliaca ventralison caudalisan indul ki, a karcsúizommal egybeolvad, és ínlemeze a szárpólya közvetítésével a crista tibiaen tapad meg. Macskán egységes izom. A m. gracilis hosszú, széles izomlemeze az előbbi izom ínlemezével együtt tendo accessoriust bocsát az Achilles-ínhoz. A m. pectineus kutyában orsó alakú izom, a combközelítő izmok előtt helyeződik, a tendo praepubicuson és az eminentia iliopubicán ered, hosszú ínlemeze a m. vastus medialis és a m. adductor között, a combcsont labium medialéján tapad meg. A m. adductort három izom alkotja. A m. adductor longus kicsi, orsó alakú izom, a tuberculum pubicum ventralén ered, és a m. pectineus proximalis részén, a combcsont labium lateraléjához tér. A m. adductor magnus erősebb és összenőtt a m. adductor brevisszel; a symphysis pelvisen erednek, a két oldali izmot lamina tendinea impar köti egymáshoz. A karcsúizom alatt, a combcsont labium lateraléján, a tuberositas supracondylarisig tapad meg.

A m. obturator internus a dugott lyuk peremén és az ülőíven ered. Vastag izomlemeze fedi a dugott lyukat. A kis ülőcsonti bevágás szélén nyálkatömlő fölött halad át és a fossa trochantericában tapad; itt második nyálkatömlő párnázza alá. A m. obturator externus az előbbihez hasonló nagyságú izom, az ülőcsont külső felületén ered, erős ina a mm. gemelli és a m. quadratus femoris között a fossa trochantericába tér. A mm. gemelli macskában kettős, kutyában egységes, fénylő ínlemezzel borított izom, az incisura ischiadica minoron ered és fossa trochantericában tapad. A m. quadratus femoris rövid és vastag izom; az ülőgumón ventralisan és lateralisan ered és a fossa trochantericában tapad. A m. articularis coxae kutyában 3–4 cm hosszú, vékony izomköteg, amely a csípőoszlopon ered és az ízületi tok craniolateralis felületén át a combcsont nyakához tér.

A térdízület izmai

A m. quadriceps femoris különösen macskában erős izom. A m. rectus femoris rövid ínnal, a csípőoszlopon ered, ina alatt, az izomhas alsó harmada és a combcsont között is nyálkatömlő van. A három tömérdekizom jól elkülöníthető egymástól. A lateralis és a medialis végina alatt egy-egy nyálkatömlő van. A m. popliteus eredési ina alatt az ízületi tok falába egyenítőcsont van beágyazva.

A csánkízület izmai

A m. tibialis cranialis erős izom, dorsolateralisan a száron, felületesen fekszik, közvetlenül a bőr és a pólyák alatt. Lapos ina az első lábtő- és a második lábközépcsonton tapad meg. Az izom inát a lábtő közepén a m. extensor digit. I. (hallucis) longus inával együtt közös ínhüvely foglalja be, végina alatt pedig nyálkatömlő található, amely közlekedik a csánkízület tokjával.

A m. peronaeus longus felületesen helyeződő, vastag izom. Vékony ina a lábtő lateralis felületén át a plantaris felületre tér, és a negyedik lábtőcsonton, valamint a lábközépcsonton tapad meg. Ina alatt nyálkatömlő, bursa subtendinea m. peronaei longi van.

A m. peronaeus brevis a hosszú ujjnyújtó és a hosszú szárkapcsi izom alatt, a szárkapocs közepe táján ered. Ina a lábtőízület lateralis felületén át az ötödik lábközépcsonthoz tér és ott megtapad. Inát az oldalsó ujjnyújtóval közös ínhüvely veszi körül, végina alatt nyálkatömlő van.

A mm. gastrocnemii eredési inában íncsontok (Vesalius-féle csontok) találhatók, amelyeket a femorotibialis ízületi tok is körülvesz, ezáltal a combcsont bütykeivel ízesülnek. Az izom hasát vastag, fénylő pólya borítja, egységes végina először a felületes ujjhajlítótól caudalisan, majd lateralisan helyeződik. Tapadása alatt nyálkatömlő van.

A m. soleus csak macskában fejlődött ki; a fibula fejecskéjén eredő, lapos, orsó alakú, jól fejlett izom, vékony ina a m. gastrocnemius inának lateralis szélébe olvad.

162. ábra - A kutya combizmai lateralisan

A kutya combizmai lateralisan


163. ábra - A kutya combizmai medialisan

A kutya combizmai medialisan


164. ábra - A kutya hátulsó bal végtagjának izmai

A kutya hátulsó bal végtagjának izmai


Az ujjízületek izmai

A m. extensor digitorum communis felületesen helyeződik. Eredési inát a térdízületi tokkal közlekedő bursa vaginalis övezi. Négy ínszárát a csánk hajlító felületén közös ínhüvely foglalja be, a csánk felső harántszalagja alatt nyálkatömlő is alápárnázza. A négy ín az első ujjpercízület tájékán íncsontocskát tartalmaz.

A m. extensor digitorum lateralis vékony, gyenge izom, a csánkon a m. peronaeus brevis inával közös ínhüvely foglalja be, amely a talocruralis ízülettel gyakran közlekedik.

A m. extensor digiti I. longus macskán fejlett, a szárkapcson ered, és a második ujj első percén vagy az első ujjon tapad meg.

A m. flexor digitorum superficialis túlnyomóan izomrostokból áll. A planum popliteumon és a lateralis Vesalius-féle csontocskán ered. A sarokgumón szétterülő ina kétoldalt megtapad, és alatta nyálkatömlő van.

A m. flexor digitorum profundust két izom alkotja. A m. tibialis caudalis ugyanis teljesen önálló izom, vékony ina a lábtő medialis oldalsó szalagjában vész el, macskán a második lábközépcsonton is megtapad. A m. flexor digiti I. longus a sulcus muscularisban ínhüvelybe foglaltan halad át a csánkon, és a m. flexor digitorum longusnak a csánk medialis oldalán haladó ínhüvelybe foglalt inával a csánk alatt egyesül. Öt ága az 1–5. ujj karomcsontjain tapad meg. A rövid ujjizmokat az általános rész ismerteti.

A törzs izmai, musculi trunci

A törzs izmai a törzs üregeinek, a mell- és a has-, valamint a medenceüregnek a falát alkotják, és az üregekben helyeződő szerveket működésükben (nyelés, lélegzés, széklet- és vizeletürítés, szülés, köhögés, tüsszentés, csuklás) támogatják. Szerepük van a súlyviselésben, a helyváltoztatásban stb. is.

A törzs izmai két csoportra oszthatók: a dorsalis helyeződésű gerincoszlop izmaira, továbbá a ventralis helyeződésű mellkas és a has izmaira.

A törzs pólyái, fasciae trunci

A törzs felületes pólyája, a fascia trunci superficialis, az egész törzset bevonja. A has alsó középsíkjában végighúzódó fehér vonalon, az atlas szárnyán, a lig. supraspinalén, a hátulsó és belső csípőszögleten tapad meg. Cranialisan a nyak felületes pólyájába, fascia cervicalis superficialis, caudalisan a hímneműekben a külső nemi szervekre, fascia penis superficialis, fascia spermatica externa, nőneműekben a gátra, fascia perinei superficialis, és a tejmirigyre megy át. A has két oldaláról a combon át a térdig terjedő része a haskorci redőt, a plica genust alkotja. A pólya két rétege között a bőrizmok foglalnak helyet.

A törzs mély pólyája, a fascia trunci profunda, erős, helyenként különösen vastag, róla izmok erednek. Elkülönült részei a gyöngyfényű hátágyéki pólya és a lovon és kérődzőkön fejlett, sárga haspólya, a belső mellkaspólya, a haránthaspólya, a medencepólya, a nyak és a farok pólyája.

1. A hátágyéki pólya, a fascia thoracolumbalis, a lig. supraspinalén ered, felületes és mély lemezre válik szét. Felületes lemeze a külső csípőszögleten és a crista iliacán tapad meg, és caudalisan a farpólyába, fascia glutaea, cranialisan a nyak mély pólyájába, fascia cervicalis, kétoldalt pedig a széles hátizom és a felső fűrészizom eredési ínlemezébe megy át. Lovon a pólya elülső része, a fascia spinocostotransversalis, a 7. hátcsigolya tájékán a csüllő alakú izomra és a lapockaporcra is rátér. A lapocka medialis felületén a lapocka alatti izomra fekvő fascia subscapularist, lóban pedig a vastag lapocka-hátszalagot, a lig. dorsoscapularét, alkotja, amely a lapockát a törzshöz fűzi; ventralisan az alsó fűrészizomra tér rá.

A hátágyéki pólya mély lemeze a lig. supraspinalétól eredve az utolsó bordán, a keresztcsont szárnyán, az ágyékcsigolyák harántnyúlványán és a külső csípőszögleten is megtapad, és közöttük lóban mint hátágyéki szalag, lig. dorsolumbale, kifeszül. Róla a belső ferde, valamint a haránthasizom ínlemezzel ered. A maron tömör és vastag köteget, lamina principalist képez, amely distalisan három lemezre, egy mély, egy középső és egy felületes lemezre válik szét. Mély lemeze a hosszú hátizom, a szíjizom, a tövisizom mellkasi és nyaki része, valamint a sokbahasadt izom között, az elülső hátcsigolyák harántnyúlványain tapad meg. A középső lemeze a hosszú hátizom háti és nyaki része, továbbá a csípőbordaizom között az első bordákhoz tér. Felületes, nagyon vastag és rugalmas lemeze az alsó fűrészizom alatt a bordák mentén tapad meg, és mint statikus ínlemez, az alsó fűrészizommal együtt a mellkast rázkódásmentesen felfüggeszti.

2. A sárga haspólya, a tunica flava abdominis, a nagy testű növényevők erős, rugalmas rostokban gazdag, vastag pólyája. Sárga színét a benne levő nagyszámú rugalmas rost adja. A külső, ferde hasizom ínlemezével szorosan összenőtt. A hasüregi szervek súlyát viseli, sertésben vékony, húsevőkben pedig hiányzik. A lágyéktájékon hímneműekben a penisre, lig. fundiforme penis, nőneműekben a tőgyre, lig. suspensorium mammae, tér rá.

3–5. A testüregek falát belülről bélelő pólyák a mellkasban a 3. a belső mellkaspólya, a fascia endothoracica, a has- és medenceüregen a 4. a haránthaspólya, a fascia transversalis, és az 5. a belső medencepólya, a fascia pelvis. Az utóbbinak a medenceüreget bélelő része a fascia pelvis parietalis, a zsigeri szervekre boruló része a fascia pelvis visceralis. Mindegyik a falat borító savóshártya alatt helyeződik, azokkal összenő.

6. A nyak mély pólyája, a fascia cervicalis, három lemezből áll. Felületes lemeze, a lamina superficialis, összenőtt a nyak felületes pólyájával, az atlas szárnyán a hosszú nyakizmon és a bordaizmon ered, az izmok felületét borítja, a torkolati barázdákat áthidalja. A mély lemez, a lamina praevertebralis, a m. longus collit befedi, és a csigolyák testének crista ventralisán tapad meg. A lamina praetrachealis a nyelőcsövet, a gégecsövet hüvelyszerűen övezi, és az ezek szomszédságában haladó nagyereket, idegeket is hüvelybe (vagina carotica) foglalja. A fej irányában a gégéhez, a garathoz tér, a sziklacsonton megtapad és a fej pólyáiba megy át.

7. A farok mély pólyája, a fascia caudae profunda, összenőtt a vékony felületes pólyával s ennek útján a bőrrel is. Lemezei a farok izmai közé, sőt az izmokba is benyomulnak, és az egyes izomcsoportokat és inakat is három oldalról szorosan körülfogják.

165. ábra - A kutya felületes izmai

A kutya felületes izmai


166. ábra - A ló törzsizmai (bal oldal)

A ló törzsizmai (bal oldal)


A gerincoszlop izmai, musculi columnae vertebralis

A gerincoszlop izmai kevés kivétellel páros izmok; helyeződésük működésükre is utal. A gerincoszlopon dorsalisan a nyújtók, az epaxonalis izmok, ventralisan pedig a hajlítók, a hypaxonalis izmok helyeződnek. A gerincoszlop nyújtói fejlettebbek és egységes izomláncot képeznek. Az izmok működésük szerint lehetnek: I. a fej mozgatói, II. a gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszának mozgatói és III. a farok mozgatói.

I. A fej mozgatóizmai

Rövid izmok, amelyeknek a fej finomabb mozgásaiban van fontos szerepük. A fej nagyobb fokú mozgatását inkább a nyak izmai végzik.

A) Epaxonalis izmok

1. A hátulsó nagyobb, egyenes fejizom, a m. rectus capitis dorsalis major, az axis tövisnyúlványán ered és a nyakszirtcsont pikkelyén, protuberantia occipitalis externán, tapad. Tulajdonképpen tövisnyúlványok közötti izom, amelyből gyakran egy mélyebb részlet, m. rectus capitis dorsalis intermedius, válik le. A két oldali izom egymáshoz (húsevők, sertés) vagy a tarkószalaghoz nőtt.

A fejgyám-nyakszirti ízületet nyújtja, ezáltal a fejet emeli. A C1 dorsalis ága idegzi be.

2. A hátulsó kisebb, egyenes fejizom, a m. rectus capitis dorsalis minor, az előbbi alatt, a membrana atlantooccipitalis dorsalisra fekszik rá. Az atlas dorsalis gumóján ered és a nyakszirtcsont pikkelyén, a bütyök fölött tapad meg.

A nyakat nyújtja, ezáltal a fejet emeli. A C1 dorsalis ága idegzi be.

3. Az elülső ferde fejizom, a m. obliquus capitis cranialis, rövid, vastag izom, az atlas szárnyának elülső szélén ered és a nyakszirtcsonton tapad, harántnyúlványok közötti izomnak felel meg.

A fejgyám-nyakszirti ízületet nyújtja, egyoldali összehúzódásával a fejet oldalt fordítja. A C1 dorsalis ága látja el.

4. A hátulsó ferde fejizom, a m. obliquus capitis caudalis, lapos, rombusz alakú izom. Az axis tövisnyúlványán ered és ferdén, craniolateralisan az atlas szárnyának dorsalis felületére tér; a m. multifidus elülső része.

A fejgyám-nyakszirti ízületet rögzíti, egyoldali összehúzódásával forgatja az atlast és ezáltal a fejet. A C1 dorsalis ága idegzi be.

5. A szíjizom, a m. splenius, lapos, durva rostú izom, a m. trapezius, a m. rhomboideus és részben a m. brachiocephalicus fedi. Vastag, széles ínlemezzel ered a fascia spinocostotransversalisról, az első 3–5. hátcsigolya tövisnyúlványáról és ínnyalábokkal a tarkószalagról is. Két részre válik szét: egyik része, a m. splenius capitis, a nyakszirtcsonthoz tér, másik része, a m. splenius cervicis, az első nyakcsigolyák oldalsó nyúlványain tapad meg. Ez utóbbi részlete húsevőkön hiányzik.

Nyújtja és emeli a nyakat és a fejet, féloldali összehúzódásával pedig oldalt fordítja, részben forgatja is. Idegei a C1–8 és lovon a n. accessorius dorsalis ága is.

6. A hosszú nyak- és fejizom, a m. longissimus capitis et atlantis, a hosszú fejizom, a m. longissimus capitis, az elülső hátcsigolyák és a 3–7. nyakcsigolya harántnyúlványain ered, és a sziklacsont processus mastoideusán, a m. longissimus atlantis pedig az atlas szárnyán tapad meg.

B) Hypaxonalis izmok

1. Az alsó egyenes fejizom, a m. rectus capitis ventralis, gyenge izom, az atlas alsó ívén ered, izomhasa a m. longus capitis oldalán az ízületi tokot borítja, majd a basioccipitalén tapad meg.

A fejgyám-nyakszirti ízületet hajlítja. Idege a C1 ventralis ága.

2. Az oldalsó egyenes fejizom, a m. rectus capitis lateralis, gyenge izom, amely az atlas alsó ívén és szárnyán ered és a torkolati nyúlványon tapad meg.

A fejgyám-nyakszirti ízületet hajlítja, féloldali összehúzódásával oldalt fordítja a fejet. Idege a C1 ventralis ága.

3. A hosszú fejizom, a m. longus capitis, a m. longus colli továbbfolytatódó részlete. A 2–6. nyakcsigolya harántnyúlványainak ventralis felületén ered, és ina a nyakszirtcsont tuberculum muscularéján tapad meg.

A fejgyám-nyakszirti ízületet hajlítja, féloldali összehúzódásával a fejet és a nyakat oldalt fordítja. Idege lóban a C1–4, kérődzőkben, sertésben és húsevőkben a C1–6 ventralis ága.

4. A m. semispinalis capitis a szíjizom alatt, közvetlenül a tarkószalagon helyeződik. Az első hát- és az utolsó nyakcsigolyák haránt- és ízületi nyúlványain ered, és a nyakszirtcsonton tapad. Lovon és kérődzőkőn kevésbé jól, sertésen és húsevőkön köztiín által jól elkülönülő két hasból, a m. biventer cervicis et m. complexusból, áll.

167. ábra - A ló fejhajlító izmai

A ló fejhajlító izmai


A fej mozgatóizmainak működése

A fejmozgató izmok egyfelől mint statikus szervek a fejet rögzítik, a nyakat merevítik, másfelől aktív működésük során a fejgyám-nyakszirti és az atlantoaxialis ízület mozgatásával a fejet mozgatják. Fő működésük a fej hajlítása, nyújtása, a biccentés, az emelés, az oldalt fordítás, a fejrázás, finomabb helyzetváltoztatás, a viselkedés, bizonyos mértékig az érzelem kifejezése (sunyítás). Másodlagos szerepe van a fej mozgatásának az egyensúly megtartásában, az egyensúlyt biztosító orientáló mozgásokban, a táplálék felvételekor, küzdelem során és a játékos mozgásoknál, valamint az előrehaladó mozgásban is.

A fejmozgató izmok által végzett különleges mozgások láthatók a test ápolásakor, a bőr nyalása, harapása közben, barátságos játékban stb. A sertés túrása, a kérődzők öklelése és az azokhoz hasonló mozgás közben nagy izomerőre van szükség, ezért ezekben az állatokban a fej nyújtóizmai fejlettek.

II. A gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszának mozgatói

A) Epaxonalis izmok

1. A m. erector spinae a csigolyák tövis- és harántnyúlványai közti teret kitöltő, hosszú izomcsoport, három izomból áll: a) a csípő-bordaizom, b) a hosszú gerincizom és c) a tövisizom. Rostjai caudoventralisan és kifelé nyúlnak.

a) A csípő-bordaizom, a m. iliocostalis, lapos, hosszú, keskeny, inas izomlánc, amely a csípőcsont szárnyán, a crista iliacán, az ágyék- és a két utolsó hátcsigolya harántnyúlványain ered, és a bordák szögletén, a nyakcsigolyák harántnyúlványán, az atlason (sus) tapad meg; felületét a m. serratus dorsalis fedi, lateralis szélét az angulus costae jelzi.

Topográfiailag három része van: nyaki részlete, a m. ilicostalis cervicis, az első bordákon és az első hátcsigolyák harántnyúlványán ered, majd lovon és kérődzőkön az ötödik nyakcsigolya harántnyúlványán, sertésen pedig az atlas szárnyán tapad meg. Húsevőkben ez a részlet hiányzik.

Háti részlete a m. iliocostalis thoracis. Az első ágyékcsigolyától kezdődő cranioventralis irányú rostjai fénylő, lapos ínba mennek át és cranialisan az utolsó nyakcsigolyáig terjednek; a 2–5. bordaközt áthidalva, a bordák hátulsó szélén tapadnak meg.

Ágyéki részlete a m. iliocostalis lumborum. A crista iliacán és a m. longissimusba ágyazott ún. Bogorodsky-féle közti izmon ered és az utolsó bordákon tapad meg.

Az izom nyújtja vagy rögzíti a gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszát, féloldali összehúzódásakor pedig oldalt fordítja azt. Idege a nyaki, a mellkasi és az ágyéki gerincvelőidegek dorsalis ágaiból származnak.

b) A hosszú gerincizom, a m. longissimus spinae, a test leghosszabb izma, amely közvetlenül a hátágyéki pólya alatt helyeződik. A keresztcsonton, a csípőcsonton, a hát- és az ágyékcsigolyák tövis- és emlőnyúlványain eredő rostjai cranioventralisan és lateralisan irányulnak. Felületes rétege az ágyékcsigolyák harántnyúlványain, valamint a bordák gerincoszlopi végén, mély rétege az ágyékcsigolyák ízületi és csecsnyúlványain, valamint a hátcsigolyák harántnyulványain tapad meg. Tapadásuk szerint spinocostalis, spinomamillaris és mamillocostalis fogai különböztethetők meg. Az izom az ágyéki tájon a legfejlettebb, előrefelé fokozatosan vékonyabbá válik. Topográfiailag három szakasza van: az ágyéki-háti, a nyaki és a feji része. Az utóbbit a fej mozgatóizmainál tárgyaltuk.

A hosszú hát- és ágyékizom, a m. longissimus lumborum et thoracis, a m. iliocostalis medialis oldalán helyeződik, az ágyékcsigolyák harántnyúlványain és a bordák gerincoszlopi végén. A keresztcsont tövisnyúlványától, a crista iliacától, az utolsó nyakcsigolya harántnyúlványáig terjed.

A hosszú tarkóizom, a m. longissimus cervicis, háromszögletű izom, amely az 1–5., illetőleg az 1–8. hátcsigolya harántnyúlványain ered és a 3–5. nyakcsigolya harántnyúlványain tapad meg. Kezdeti szakaszát a m. longissimus dorsi, a végsőt a m. serratus ventralis cervicis borítja.

Az izom nyújtja a gerincoszlopot, annak háti és ágyéki szakaszát rögzíti, a fejet és a nyakat emeli, az ágaskodásban és a rúgásban is szerepe van. Az ágyéki, a háti és a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai látják el.

c) A tövisizom, a m. spinalis, rostjai a hátcsigolyák tövisnyúlványain inasan, az ágyékcsigolyák tövisnyúlványain izmosan erednek és néhány csigolyát átugorva a hát- és a nyakcsigolyák tövisnyúlványain tapadnak meg. Ennek megfelelő részletei a m. spinalis thoracis et cervicis. Lovon harmadik részlete, a m. spinalis capitis, is van. Háti és nyaki szakasza a m. semispinalisszal lovon és sertésen teljesen, kérődzőkön és húsevőkön részben összenőtt. A gerincoszlop háti szakaszát nyújtja vagy rögzíti. Emeli vagy féloldali működésével oldalt fordítja a nyakat, segíti a m. longissimus thoracis működését. Az ágyéki, mellkasi és nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai idegzik be.

2. A m. transversospinalis a csigolyák harántnyúlványairól ered és 2–3. csigolyát áthidalva, a tövisnyúlványon tapad meg. Részei: a féltövises izom, a m. semispinalis, amelynek feji részlete a m. semispinalis capitis fejlett (lásd előbb), nyaki és háti részlete, a m. semispinalis cervicis et thoracis, összenőtt a tövisizommal (lásd előbb). Az izom oldalt fordítja a nyakat és a fejet, aktív részt vesz a teherhúzásban, a túrásban, a döfésben. Idegei az ágyéki, a háti és a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai.

a) A sokbahasadt izmok, a mm. multifidi, a legkifejezettebb metameriájú, legmélyebben helyeződő, leghosszabb izmok. A keresztcsonttól a 2–3. nyakcsigolyáig terjednek. Két izom alkotja: a m. multifidus thoracis és a m. multifidus cervicis. Izmos, inas kötegei a csigolyák ízületi és csecsnyúlványairól is erednek, és a háton több, a nyakon kevesebb csigolyát átugorva, a tövisnyúlványok oldalán tapadnak meg. Feji részük a m. obliquus capitis cranialis et caudalisban, farki részük pedig a m. sacrocaudalis dorsalis medialisban folytatódik. Az izmok nyújtják, rögzítik, féloldalt fordítják a gerincoszlopot. Az ágyéki, a háti és a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai idegzik be.

b) A haránt-tövisnyúlvány közötti izmok, a mm. rotatores, a sokbahasadt izomból származó hosszabb és rövidebb izmok, a mm. rotatores (multifidi) longi et breves, amelyek a haránt- és a tövisnyúlványokat kötik össze egymással; a hátcsigolyákon a legfejlettebbek. A nyaki, a háti és az ágyéki gerincvelőidegek dorsalis ágai innerválják.

3. A tövisnyúlványok közötti izmok, a mm. interspinales, a szomszédos tövisnyúlványokat kötik egymáshoz; húsevőkön izmosak, a többi házi emlősállaton ínnal átszőttek, ezért ligg. interspinalia néven is nevezik őket. A gerincoszlop háti és ágyéki szakaszát rögzítik és nyújtják.

4. A harántnyúlványok közötti izmok, a mm. intertransversarii, a szomszédos haránt-, ízületi- és csecsnyúlványokat kötik egymáshoz. Különösen kérődzőkben és sertésben a nyaki szakaszon, a mm. intertransversarii cervicis, a legfejlettebbek, a háti és az ágyéki szakaszon, a mm. intertransversarii lumborum et thoracis, vékonyak. Az izmok főként a gerincoszlop nyaki szakaszát szilárdítják és oldalt hajlítják.

B) Hypaxonalis izmok

A hajlítóizmok csupán a nyaki szakaszon fejlődtek ki.

1. A hosszú nyakizom, a m. longus colli, a 3–6. hátcsigolyától az első nyakcsigolyáig terjed, a szomszédos csigolyák testét és harántnyúlványait összekötő, V alakban rendeződött izompárokból áll. Nyaki és mellkasi szakasza, pars cervicis et thoracis, van. Az izompárok a mellkasi szakaszon hátrafelé, a nyaki szakaszon pedig előrefelé konvergálnak. Nyaki szakasza a csigolya harántnyúlványain ered és összetérve az előtte levő csigolya testén tapad; háti szakasza a hátcsigolyák testén ered, és széttérve a mögötte levő csigolya harántnyúlványain tapad meg. Az izom elülső vége az atlas tuberculum ventraléján tapad. Az izom alatt helyeződik a gégecső, a nyelőcső és az őket kísérő erek és idegek. Az izom hajlítja és oldalt fordítja a nyakat; a nyaki gerincvelőidegek ventralis ágai idegzik be.

2. A bordatartó izmok, a mm. scaleni, emberen három, házi emlősállatokon két izomból álló, háromszög alakú izomcsoport, amely az elülső bordákról a nyakcsigolyák harántnyúlványaihoz tér.

A középső bordatartó izom, a m. scalenus medius (m. scalenus primae costae) az első bordán ered, izomhasa a kulcscsonti artéria fölött halad át és az utolsó (4–7.) nyakcsigolyák harántnyúlványain tapad meg. A karfonat idegei, húsevők kivételével, áthaladnak rajta, és a dorsalis kisebb izmot, a m. scalenus minimust, különítik el a nagyobb pars ventralistól.

A felső bordatartó izom, a m. scalenus dorsalis (m. scalenus supracostalis), több fejjel a 3–8. (9.) bordán ered és a 3–6. nyakcsigolya harántnyúlványán tapad meg. Az előbbi izommal, különösen húsevőkön, egybeolvad, lovon, esetenként juhon is hiányzik.

Az alsó bordatartó izom, a m. scalenus ventralis, a m. scalenus medius s. primae costae levált része, az 1. bordán eredő fejét az a. subclavia választja el tőle; kérődzőkön – főleg kecskén – fejlődött ki. Az izmok hajlítják, féloldali összehúzódásukkal pedig oldalt fordítják a nyakat, a m. scalenus dorsalis a belégzőizmokat is segíti; a nyaki gerincvelőidegek ventralis ágai idegzik be.

6. táblázat - A gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszának mozgatói

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

I. A fej mozgatói

A) Epaxonalis izmok

1.

m. rectus capitis dors. major

az axis (epistropheus) tövisnyúlványán

a nyakszirtcsont pikkelyén

az I. nyaki gerincvelőideg dorsalis ága

emeli a fejet

2.

m. rectus capitis dors. minor

az atlas tub. dorsaléján

a nyakszirtcsont bütykei fölött

az I. nyaki gerincvelőideg dorsalis ága

emeli a fejet

3.

m. obliquus capitis cranialis

az atlas szárnyának cran. szélén

a nyakszirtcsonton

az I. nyaki gerincvelőideg dorsalis ága

emeli és egyoldali összehúzódásával oldalt fordítja a fejet

4.

m. obliquus capitis caudalis

az axis (epistropheus) tövisnyúlványán

az atlas szárnyán dorsalisan

a II. nyaki gerincvelőideg dorsalis ága

rögzíti, ill. oldalt fordítja a fejet

5.

m. splenius capitis

a fascia spinocostotransversalison

a nyakszirtcsonton

a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai (eq; n. accessorius is)

nyújtja a fejet

6.

m. longissimus capitis et atlantis

az 1., 2., 3. hát-, és az utolsó négy nyakcsigolya harántnyúlványán

a sziklacsont proc. mastoideusán, a nyakszirtcsonton és az atlas szárnyán

a háti és nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai

emeli a fejet és a nyakat

B) Hypaxonalis izmok

1.

m. rectus capitis ventralis

az atlas ventralis ívén

a basioccipitalén

az I. nyaki gerincvelőideg ventralis ága

hajlítja az atlantooccipitalis ízületet

2.

m. rectus capitis lateralis

az atlas ventralis ívén és szárnyán

a proc. jugularison (paracondylarison)

az I. nyaki gerincvelőideg ventralis ága

hajlítja a fejet

3.

m. longus capitis

a 2–6. nyakcsigolya harántnyúlványán ventralisan

a nyakszirtcsont tub. muscularéján

az I–VI. (eq: I–IV.) nyaki gerincvelőideg ventralis ága

hajlítja a fejet

4.

m. semispinalis capitis

m. biventer cervicis (Ru, sus, Ca)

m. complexus (Ru, sus, Ca)

a 3–5. nyak-, az1. hátcsigolya

a nyakszirtcsont pikkelyén harántnyúlványán

a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai

oldalt fordítja a fejet és a nyakat

II. A nyaki, a háti és az ágyéki szakasz mozgatói

A) Epaxonalis izmok

1.

m. splenius cervicis

a fascia spinocostotransversalison

az 1–5. nyakcsigolya harántnyúlványán ágai (eq: n, accessorius is)

a nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai

nyújtja, oldalt vonja a nyakat

2.

m. erector spinae

a) m. iliocostalis

– cervicis (eq, Ru, sus)

az 1. bordán, ill. az 1. hátcsigolya harántnyúlványán

az 5. nyakcsigolya harántnyúlványán (eq, Ru), az atlas szárnyán (sus)

a nyaki, háti és ágyéki gerincvelőidegek dorsalis ágai

nyújtja, ill. oldalt fordítja a gerincoszlopot

– thoracis

a hátcsigolyák harántnyúlványain

a bordák hátulsó szélén

a nyaki, háti és ágyéki gerincvelő- idegek dorsalis ágai

nyújtja, ill. oldalt fordítja a gerincoszlopot

– lumborum (Ru, Ca)

a crista iliacán

az utolsó bordákig a bordaszögleten

a nyaki, háti és ágyéki gerincvelő idegek dorsalis ágai

nyújtja, ill. oldalt fordítja a gerincoszlopot

b) m. longissimus lumborum

a keresztcsonton, a csípőcsonton, a hát- és ágyékcsigolyák tövisnyúlványain

a csigolyák harántnyúlványain, ízületi nyúlványain; a bordák gerincoszlopi végén

az ágyéki, háti és nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai

rögzíti a csigolyákat

– thoracis

az ágyékcsigolyák harántnyúlványain

a hát- és ágyékcsigolyák oldalnyúlványán és a bordaszögleten

az ágyéki, háti és nyaki gerincvelőidegek dorsalis ágai

rögzíti az ágyékot, nyújtja a gerincoszlopot

– cervicis a

az 1–8. hátcsigolya harántnyúlványán

3–5. nyakcsigolya harántnyúlványán

c) m. spinalis

– thoracis

– cervicis

a hát- és nyakcsigolyák tövisnyúlványán

a tövisnyúlványokon

(néhány csigolyát áthidalva)

a nyaki, háti és ágyéki gerincvelőidegek dors. ágai

rögzíti, nyújtja, ill. oldalt fordítja a gerincoszlopot

3.

M. transversospinalis

a) m. semispinalis

– thoracis

– cervicis

a hát- és a nyakcsigolyák tövisnyúlványain, összenőtt a m. spinalisszal

a hát- és a nyakcsigolyák csecs-, ill. harántnyúlványain

a nyaki, ill, a háti gerincvelőidegek dorsalis ágai

emelik, oldalt fordítják a nyakat, hajlítják a hátat

b) m. multifidus

– thoracis

– cervicis

a keresztcsonton, az ágyék- és a hát csigolyák ízületi és harántnyúlványain

a nyak-, a hát és az ágyékcsigolyák tövisnyúlványainak oldalán

a nyaki, a háti és az ágyéki gerincvelőidegek dorsalis ágai

rögzíti a gerincoszlopot, a nyakat, emeli a fejet

c) mm. rotatores

– longi

– breves

a haránt- és tövisnyúlványokat kötik össze egymással

a nyaki, a háti és az ágyéki idegek dorsalis ágai

rögzítik a gerincoszlopot emelik a nyakat

4.

mm. interspinales

a tövisnyúlványok között helyeződnek

a nyaki, ill, a háti gerincvelőidegek dorsalis ágai

rögzítik a csigolyákat, nyújtják a gerincoszlopot

5.

mm. intertransversarii

a haránt-, az ízületi- és a csecsnyúlványok között helyeződnek

a nyaki, ill. a háti gerincvelőidegek dorsalis ágai

rögzítik a gerincoszlopot, ill. oldalt fordítják azt

– lumborum

az ágyékcsigolyák oldalsó ízületi- és tövisnyúlványai között helyeződnek

az ágyéki és a háti gerincvelőidegek dorsalis ágai

merevítik a gerincoszlopot

– thoracis

a hátcsigolyák haránt-, ízületi- és tövisnyúlványai között helyeződnek

– dorsales cervicis (eq, Ca

az 1. hát- és a 7–4. nyakcsigolya ízületi nyúlványán

a 6–2. nyakcsigolya harántnyúlványán

a nyaki gerincvelőidegek dorsalis) ágai

emeli, oldalt fordítja a nyakat

– intermedii cervicis (Ca)

az 1. hát- és a 7–2. nyakcsigolya harántnyúlványait köti egymáshoz

a nyaki gerincvelőidegek

oldalt fordítja a nyakat

– ventrales cervicis

a 6. nyakcsigolya harántnyúlványán

a 4–2. nyakcsigolya harántnyúlványána

dorsalis ágai

hajlítja és oldalt fordítja a nyakat

B) Hypaxonalis izmok .

1.

m. longus colli

pars cervicis

pars thoracis

a 3–6. hátcsigolyán

az 1–2. nyakcsigolyán

a nyaki gerincvelőidegek ventralis ágai

hajlítja a nyakat

2.

mm. scaleni

a) m. scal. medius (m. scalenus primae costae)

az 1. bordán

a 4–7. nyakcsigolya harántnyúlványán

a nyaki gerincvelőidegek

hajlítja a nyakat

b) m. scal. ventralis (Ru) (a m. scal. medius levált részlete)

az 1. bordán

a 7. nyakcsigolya harántnyúlványán

ventralis ágai

hajlítja a nyakat

c) m. scal. dorsalis (Ru, sus, Ca)

a 3–9. borda lat. felületén

a 3–6. nyakcsigolya harántnyúlványán

a nyaki gerincvelőidegek ventralis

emeli a bordákat ágai

III. A farok izmai, gerincoszlopról eredők

A) Epaxonalis izmok

Emelők

1.

m. sacrocaudalis dors. medialis

a keresztcsont utolsó tövisnyúlványán

a farokcsigolyák tövis- és ízületi nyúlványain

az utolsó keresztidegek és

emeli a farkat

2.

m. sacrocaudalis dors. lateralis

a keresztcsont partes lateralesén

a farokcsigolyák ízületi és oldalsó nyúlványain

a farokidegek dorsalis ágai

emeli a farkat

B) Hypaxonalis izmok

Levonók

1.

m. sacrocaudalis ventr. medialis

a keresztcsont és a farokcsigolyák

a farokcsigolyák

az utolsó keresztidegek és a farok

levonja a farkat

2.

m. sacrocaudalis ventr. lateralis

ventralis felületén

ventralis felületén

idegek ventralis ágai

levonja a farkat

C) Oldaltvonók

a) Farokcsigolyákon eredő és tapadó izmok

1.

mm. intertransversarii dorsales caudae

a farokcsigolyák harántnyúlványait kötik össze egymással, dorsalisan

az utolsó keresztidegek és a farokidegek ágai

oldalt fordítják a farkat

2.

mm. intertransversarii ventrales caudae

a farokcsigolyák harántnyúlványait kötik össze egymással, ventralisan

az utolsó keresztidegek és a farokidegek ágai

oldalt fordítják a farkat

b) A medencéről eredő izmok

1.

m. coccygeus lateralis (m. ischiococcygeus)

a széles medenceszalagon, ill. a spina ischiadicán (Ca)

az első farokcsigolyák harántnyúlványain

az utolsó keresztidegek és a farokidegek ágai

oldalt fordítja, ill. a végbélnyíláshoz szorítja a farkat

2.

m. coccygeus medialis (Ca) (m. ilioischiopubococcygeus)

a) m. iliococcygeus

b) m. puboischiococcygeus

a csípőcsont oszlopán a symphysis pelvisen

a 4–7. farokcsigolya haemalis ívén

az utolsó keresztidegek és a farokidegek ágai

levonja, ill. leszorítja a farkat


A gerincoszlop izmainak működése

Az ínnal átszőtt hosszú és rövid izmok a gerincoszlopot alkotó csigolyákat funkcionális egységbe kapcsolják öszsze, mozgatják, ugyanakkor szilárdítják és növelik teherbíró képességét, a nyakat, a fejet, a farkat és a törzset statikai egységbe foglalják. A háti és az ágyéki szakasz, mint a végtagok közé illesztett híd, a belső szervek súlyát viseli.

Háziállatainkban a végtagok a föld felett tartják a törzset, mozgás közben hordozzák, emiatt csupán az epaxonalis izmok és az azok szomszédságában helyeződő statikus szalagok fejlettek.

A hát lépés közben ingaszerűen mozog, két oldalra kileng. Gyorsabb mozgás (ügetés, vágta) közben a hátizmok kontrakciója nő; ezt a hasizmok is támogatják. A gerincoszlop ezáltal merev, szilárd, egységes oszloppá válik, ami segíti a hátulsó végtagokról kiinduló impulzusok gyorsabb és hatékonyabb átvételét. Ez történik akkor is, amikor az állat hátát megterheljük. A hát terhelésekor ugyanis a gerincoszlop nyújtói mintegy reakcióként öszszehúzódnak, az állat háta kissé domborúvá válik, és ezáltal a merevedő háti és ágyéki szakasz szilárdan viseli a terhet. A szilárd gerincoszlop a húzó-, nyomó- és tolóerőket egyaránt viseli, nehéz teher húzásakor dinamikusan ellenáll, és a hátulsó végtag izmainak (felső és hátulsó farizmok) működését könnyebben és passzívan továbbítja; ezáltal segíti a kirúgást is. Az epaxonalis izmok ágyéki szakaszának összehúzódása – a farizmok segítségével – a törzs fölemelését végzi ágaskodás közben. Az epaxonalis izmok egyoldalú összehúzódásukkor a gerincoszlop oldalirányú mozgását segítik; ezt a hasizmok is támogatják.

A húsevők gerincoszlopa hajlékonyabb, mozgékonyabb, a terhet kevésbé viseli. A gerincoszlop rövid izmai vaskosak és izmosak, ínnal kevésbé átszőttek. A kutya húzó, hordozó teherviselésre kevéssé alkalmas. A gerincoszlop oldalirányú kitérése, hajlítása és nyújtása a mellkasi és az ágyéki szakaszon is kifejezett. A gerincoszlop izmai az előrehaladó mozgásban, a vágtában és az ügetésben is aktívan részt vesznek. A hátulsó végtagok előrelendítésekor a gerincoszlop hajlik, görbül, súlyeltolódáskor pedig a hosszú hátizmok a gerincoszlopot hirtelen nyújtják és ezáltal előrelökik a törzset.

A gerincoszlop nyaki szakasza a legmozgékonyabb. Az izmok közül a m. splenius, a m. semispinalis capitis kevésbé, a m. multifidus, a mm. intertransversarii, a m. longus colli a fejmozgató izmokkal együtt segmentalisan tagolt izmok; synergeta működésük sokirányú mozgást tesz lehetővé. A kérődzőkben és a sertésben fejlett epaxonalis izomcsoport öklelés és túrás közben aktív működést fejt ki. A nyak emelését, hajlítását és oldalt fordítását a vállöv izmai is segítik.

Előrehaladó mozgás közben a fej és a nyak fontos szerepet tölt be. Az állat fejének mozgatásával az előrehaladó mozgást segíti, miközben fejét és nyakát kormányzásra és irányváltoztatásra is használja. Fontos szerepe van az egyensúly megtartásában is.

168. ábra - A gerincoszlop izmai (oldalról)

A gerincoszlop izmai (oldalról)


Állatfajonkénti jellegzetességek

A fejmozgató izmok közül a m. rectus capitis dorsalis major vékony izomköteg, a felületét borító m. semispinalisszal összenőtt. A m. rectus capitis dorsalis minor gyengén fejlett, a m. obliquus capitis cranialis négyszögletű izom, a torkolati nyúlványon és a nyakszirtcsont pikkelyén is megtapad. A m. obliquus capitis caudalis párnaszerűen elődomborodó, vaskos izom. A m. rectus capitis lateralis keskeny izom, a m. rectus capitis ventralis pedig a membrana occipitalis ventralishoz nőtt. A m. longus capitis rövid, a 4–5. nyakcsigolyától a másodikig terjed. A m. splenius vaskos izom, a vállöv izmai fedik, feji és nyaki része jól elkülönül egymástól. A feji rész ina a m. longissimus capitisszal és a m. cleidomastoideus inával összenő.

A gerincoszlop izmai jól fejlettek, erős, köteg alakú, ínnal átszőtt izmok. A m. erector spinae izmai közül a m. iliocostalis ínnal jól átszőtt, lemez alakú; inas fogakkal ered, és a 4–18. borda elülső részén tapad meg. Nyaki része fejlett. A m. longissimus dorsi jól izmolt, a hát- és az ágyékcsigolyák két oldalán elődomborodik. A m. spinalis egymással összenőtt inai az ágyékcsigolyák és az utolsó 5–6 hátcsigolya tövisnyúlványának két oldalán íntükröt alkotnak. A m. transversospinalis izmai közül a m. semispinalis vaskos izomköteg, 4–5 inas beirattal. A m. spleniusszal együtt ered a fascia spinocostotransversalison, majd az első hat hát-, és az 5–6. nyakcsigolya haránt- és ízületi nyúlványain tapad meg, miközben összenő a m. rectus capitis dorsalis majorral. Ínlemeze a nyakszirtcsonton is megtapad. A m. multifidus ínnal erősen átszőtt, a kereszttájékon inas szalag; nyaki részlete öt izompárból áll. A mm. rotatores nehezen különíthetők el. A mm. intertransversarii három részre tagolt, mm. intertransversarii dorsales, intermedii et ventrales, jól fejlett izmok. A m. longus colli vaskos izom; a m. scalenus minimus elkülönül az erős m. scalenus mediustól.

Kérődzők

A m. rectus capitis dorsalis major a tarkószalagot és a féltövises izmot borítja. Juhfélékben elkülönült része, a m. atlantooccipitalis, összenő a m. obliquus capitis cranialisszal, majd a processus mastoideuson tapad meg. A m. rectus capitis dorsalis minor szintén erős izom, a négyszögletű m. obliquus capitis cranialisszal az atlas szárnyának elülső részén ered és a fossa condylaris dorsalisban tapad. A m. rectus capitis lateralis gyenge izom, a ventralis fedi; az atlas szárnyáról a processus jugularishoz tér. A m. rectus capitis ventralis vaskos izom, az atlas alsó ívén ered és a m. longus capitis mögött, a basioccipitalén tapad meg. A m. longus capitis a 6–2. nyakcsigolya harántnyúlványáról izomfogakkal ered, és összenő a m. cleidomastoideusszal, a m. sternocephalicusszal és a m. omohyoideussszal is. A m. splenius vékony izom, az atlas szárnyán és az axis harántnyúlványán, juhfélékben még a 2–5. nyakcsigolya harántnyúlványán is megtapad. Feji része, a m. longissimus atlantis, az atlas szárnyán, a m. longissimus capitis hosszú ina pedig a processus mastoideuson tapad meg.

A m. iliocostalis ágyéki része fejlett, a negyedik nyakcsigolyától az utolsó bordáig terjed; háti szakasza izmos, fogai az első négy ágyékcsigolyán erednek és 7. bordáig tapadnak meg. A nyaki rész csupán egy-két, nehezen elkülöníthető izomfogból áll. A m. longissimus dorsi gyengén fejlett, ínnal átszőtt izom, medialis fogai az ágyékcsigolyák ízületi és csecsnyúlványát, valamint a hátcsigolyák harántnyúlványait, lateralis fogai pedig a nyak- és ágyékcsigolyák harántnyúlványait a bordák felső végdarabjaihoz kötik. A m. spinalis izmos spinalisból és inas semispinalisból áll. A m. semispinalis capitis jól fejtett, szarvasmarhában a dorsomedialis 3–5 inas beirattal átszőtt része, a m. biventer cervicis, elkülönül a ventrolateralis gyengébb, izmos, két ágra váló m. complexus majortól.

A m. multifidus hárominas izom: a mm. rotatores longi jól elkülönülnek a vastagabb és a 2–8. hátcsigolya között húzódó mm. intertansversariitól. Az utóbbinak két része van: a m. intertransversarius medialis a hátcsigolyák tövis- és harántnyúlványait köti egymáshoz, a m. intertransversarius lateralis pedig a bordák felső végdarabját az ágyékcsigolyák harántnyúlványához. A mm. interspinales a tövisnyúlványok közötti szalagon levő rostköteg csupán. A m. longus colli mellkasi részlete erősebb, a mm. scaleni mindhárom izma megtalálható.

Sertés

A sertés fejmozgató izmai – különösen a nyújtók – nagyon erősek, a túrás fő izmai. A m. longus capitis a 2–6. nyakcsigolyáig terjed. A m. splenius cervicis et capitis egymástól nehezen különíthető el. Erős izom, végina legyezőszerű, szétterül a nyakszirtcsonton, a járomíven és az atlas szárnyán is megtapad. A m. longissimus cervicis vékony izom, a m. longissimus capitis et atlantis csupán a harmadik nyakcsigolyától válik el az előbbitől és a járomíven tapad meg. A m. iliocostalis nyaki része erős, az atlasig terjed. A m. longissimus háti része vaskos izom. A m. spinalis thoracis et cervicis összenő a m. semispinalisszal. A m. semispinalisnak két része van: a m. biventer cervicis az ötödik hátcsigolya csecsnyúlványán ered, inas beírat szövi át, és a crista nuchaen tapad. A m. complexus major az első hát- és a 2–7. nyakcsigolya ízületi nyúlványán ered, és erős ina lateralisan a crista temporalison tapad meg.

A m. multifidus thoracis jól tagolt, egységes izom; a keresztcsonton és az ágyékcsigolyák processus mamilloarticularesein ered, erős izomfogai a 11. hátcsigolyáig terjedően tapadnak meg. A m. longus colli háti része az 1–4–5. hátcsigolyától ered és a 7–8. nyakcsigolyán tapad. Nyaki szakasza a második nyakcsigolyáig terjed. A m. scalenus medius az első bordát a 4–7. nyakcsigolya harántnyúlványához köti; a plexus brachialis a m. scalenus minimust választja el belőle. A m. scalenus supracostalis a 2–4. bordán ered és a 3–6. nyakcsigolya harántnyúlványán tapad.

Húsevők

A fej mozgatói erős, jól elkülöníthető izmok. A m. rectus capitis dorsalis major felületesen, a m. rectus capitis dorsalis intermedii mögött ered, az axis tövisnyúlványán, majd a m. semispinalis által fedetten a crista nuchaehoz tér. A m. rectus capitis dorsalis minor rövid, lapos izom, az atlas dorsalis ívének elülső szélétől a fossa condylaris dorsalisba tér. A m. obliquus capitis cranialis két részből áll: craniomedialis fő része az atlas oldalsó szélén ered, a processus mastoideuson, a processus jugularison és a crista nuchaen tapad meg. Járulékos része lapos izomhas, az atlas szárnyának lateralis részén ered és a crista nuchaen tapad. A m. obliquus capitis caudalis a m. spleniustól és a m. semispinalis capitistől fedetten, az axis tövisnyúlványától az atlas szárnyához tér. A m. rectus capitis lateralis vékony izomköteg a m. rectus capitis ventralis lateralis szélén. A m. longus capitis vaskos izomköteg, a 6. nyakcsigolyán is ered. A m. splenius a fascia spinocostotransversalison és a tarkószalagon is ered, majd a m. longissimus capitisszal együtt a crista nuchaen tapad meg, a kutyák 20%-ában található meg, macskában pedig csupán ez fejlődött ki. A kutyában mindig fellelhető m. longissimus atlantis macskában hiányzik.

A m. iliocostalis thoracis gyengén, a m. ilicostalis lumborum jól fejlett. A m. longissimus három része jól elkülönül egymástól. Háti része a csípőtarajtól a nyakcsigolyáig terjedő, jól fejlett izom. Nyaki szakasza háromszögletű, négy izomfejjel eredő lemez. Az 1–6. hátcsigolya harántnyúlványain ered és az 5–7. nyakcsigolya hátulsó ízületi nyúlványán tapad meg. A m. spinalis egy lateralis háti és egy medialis nyaki kötegre különíthető el. A m. semispinalis két része közül a m. biventer cervicis három foggal a 2–4. hátcsigolya harántnyúlványán ered, 4–5 inas beirata van, és a protuberantia occipitalis externán tapad meg; macskán gyengén fejlett. A m. complexus major egységes izomköteg, az első hátcsigolyától a harmadik nyakcsigolyáig terjedően, azok hátulsó ízületi nyúlványain ered, és erős ínlemezzel a crista nuchaen tapad. A m. multifidus ágyéki szakasza 10–11 erős izomköteg, háti szakasza pedig 9 jól elkülönült foggal ered, és a 3–11. hátcsigolya csecs- és harántnyúlványain tapad meg. A m. multifidus cervicis hat izomkötegből áll, a m. semispinalis capitis fedi.

A mm. rotatores macskában a m. multifidus mély rétegétől nehezen választható el. Kutyában nyolc m. rotator longus és m. rotator brevis található. Az előzők a 3–10. hátcsigolya tövisnyúlványait, az utóbbiak pedig harántnyúlványait kötik egymáshoz. A mm. intertransversarii thoracis et cervicis medialis része macskában a processus mamillarisokat és a processus accessoriusokat, lateralis része pedig a harántnyúlványokat köti egymáshoz. Húsevőkben a m. intertransversarius dorsi is van, amely a 7. ágyék- és a 9. hátcsigolya között a tövis- és a járulékos nyúlványokat köti egymáshoz. A mm. intertransversarii cervicis dorsalis, intermedii et ventrales elkülöníthetők egymástól, a mm. interspinales pedig ágyéki, háti és nyaki szakaszra oszlanak. A m. longus colli háti szakasza három pár, nyaki szakasza négy pár izomhasból áll. A m. scalenus medius három foggal az első bordán ered és a 6–7. nyakcsigolya harántnyúlványán tapad. A m. scalenus supracostalis két-három, jól izolálható részre oszlik és a 8–9. bordáig terjed.

III. A farok izmai

A farok a gerincoszlopnak a törzsből eredő, mozgékony nyúlványa; jól fejlett, ínnal átszőtt, statodinamikus izmai vannak, amelyek eredésük szerint lehetnek a gerincoszlopról és a medencéről eredő izmok.

A gerincoszlopról eredő izmok működésük szerint emelők, levonók és oldalt vonók.

A) Epaxonalis izmok, emelők

1. A farok rövid emelője, a m. sacrocaudalis dorsalis medialis, a legerősebb páros farokizom, amely a középsík két oldalán dorsalisan található. Rövid izomszelvényei az utolsó keresztcsigolya tövisnyúlványain erednek és a farokcsigolyák tövis- és ízületi nyúlványain tapadnak meg.

2. A farok hosszú emelője, a m. sacrocaudalis dorsalis lateralis, az előbbi oldalán levő páros izom; a m. longissimus thoracis folytatásában, a farokcsigolyák ízületi és oldalsó nyúlványaihoz tér. A két izom a farkat emeli, féloldali összehúzódásával oldalt és fölfelé vonja.

B) Hypaxonalis izmok, levonók

1. A farok rövid levonója, a m. sacrocaudalis ventralis medialis, az utolsó keresztcsigolya ventralis felületéről a farokcsigolyák ventralis felületére tér. A középsík két oldalán levő gyenge, páros izom. A közötte levő mély barázdában a farok erei haladnak.

2. A farok hosszú levonója, a m. sacrocaudalis ventralis lateralis, páros izom, az előbbitől lateralisan helyeződik. A keresztcsont ventralis felületén ered, és végighalad a farokcsigolyákon. A két izom a farok levonója; egyoldali összehúzódásukkal oldalt is fordítják azt (a farok lógása esetén átmetszik; englizálás).

C) Oldalt vonók

A farokcsigolyákon eredő izmok harántnyúlványok közötti izmoknak (mm. intertransversarii) felelnek meg; húsevőkön dorsalis és ventralis részük különböztethető meg: mm. intertransversarii dorsales et ventrales caudae. A farkat oldalt fordítják.

A medencéről eredő izmok nem szelvényezettek. Két izom tartozik ide.

1. A farok hosszú oldalt vonója, a m. coccygeus lateralis s. ischiococcygeus, a széles medenceszalagról, illetőleg húsevőkön az ülőtövisről inasan ered, majd ferdén, caudodorsalisan az első farokcsigolyák oldalsó nyúlványaihoz tér.

2. A farok rövid oldalt vonója, a m. coccygeus medialis s. ilioischiopubococcygeus, csak húsevőkön fejlődött ki, az előbbi alatt helyeződő, hátrafelé és fölfelé elkeskenyedő, háromszögű izomlemez. Két része van: a m. iliococcygeus a csípőcsont oszlopáról, a m. puboischiococcygeus pedig a medencei symphysis mentén ered. A két izom összetérő rostjai ínnal a farok pólyáján és a 4–7. farokcsigolya haemalis ívein tapadnak meg. A két izom között a borított ideg, a n. obturatorius, lép át. Összefügg a külső végbélzáró izommal is, ezért tévesen m. levator ani néven is nevezték.

Egyoldali összehúzódásával oldalt fordítja, kétoldali összehúzódásával a végbélnyíláshoz, illetőleg a péraréshez szorítja a farkat (lovon gyeplőfogó). Az izmok a m. coccygeus lateralist támogatják működésében, felül a faroktő szögben törésével, a farok leszorításával hímeken a penisre gyakorol hatást, a farok emelőivel együtt pedig a székletürítésben is közrejátszik. A farok emelőizmait a farokidegek, nn. coccygei dorsales, levonóizmait ventralis ágai, a m. coccygeus lateralis et medialist pedig az utolsó keresztidegek, nn. sacrales, látják el.

169. ábra - A ló farokizmai

A ló farokizmai


A farok izmainak működése

A farok izmai tagoltságuk következtében – különösen húsevőkön, ahol a szelvényezettség a legkifejezettebb – a farok legdifferenciáltabb mozgását teszik lehetővé. Fontos a szerepük az egyensúlyozásban, a legkülönfélébb mozgásnemekben; támogatják a gerincoszlop nyújtóizmainak, valamint a farizmoknak a működését. A farok izmainak, az egyes háziállatfajokra jellemző faroktartáson kívül, a rovarok elleni védekezésben, de az élettevékenységek legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban is jelentőségük van.

A farok mozgása híven tükrözi háziállataink pszichikai állapotát, jellegzetes kifejezője az állat különböző lelki megnyilvánulásainak: az öröm, a félelem, az agresszivitás, a hangulat különböző állapota a farok tartásában, mozgásában jól megnyilvánul.

Állatfajonkénti jellegzetességek

Ló, kérődzők

A m. sacrocaudalis dorsalis medialis az első farokcsigolyák tövisnyúlványain, a lateralis pedig a keresztcsont partes lateralesén és az első keresztcsigolyák oldalnyúlványain is ered. A m. sacrocaudalis ventralis medialis gyenge, a lateralis pedig erős, lapos izom. A mm. intertransversarii jól fejlett izmok; a m. coccygeus lateralis a széles medenceszalag belső felületén ered, a medialis hiányzik.

Sertés

A m. sacrocaudalis dorsalis medialis gyengén fejlett, a lateralis pedig csupán az utolsó keresztcsigolyától különíthető el. A m. sacrocaudalis ventralis medialis gyenge, a lateralis pedig erős, oldalt lapított izom. A mm. intertransversarii csökevényesen fejlődtek ki. A m. coccygeus lateralis a széles medenceszalag caudodorsalis széléről ered; a medialis hiányzik.

Húsevők

A m. sacrocaudalis dorsalis medialis felületes rétege több, a mély kevesebb csigolyát köt egymáshoz, a lateralis pedig a m. longissimus dorsi és a m. multifidus közös ínlemezéből ered. A m. sacrocaudalis ventralis medialis kezdeti szakasza jól fejlett, a lateralis keskeny, hosszú, lapos ínnal tapad. A m. coccygeus lateralis az ülőtövisről inasan ered, a medialis jól fejlett.

A mellkas izmai, musculi thoracis

A mellkas izmai a mellkast tágítva a belégzést, a mellkast szűkítve a kilégzést végzik. A belégzőizmok száma több, mint a kilégzőké az utóbbiak elsősorban a nehezített légzésben vesznek részt, kevésbé is fejlettek); szelvényezett izmok. A belégzésben részt vevő izmok rostjai általában caudoventralisan, a kilégzést végzőké pedig cranioventralisan irányulnak.

170. ábra - A szarvasmarha mellkas- és hasizmai

A szarvasmarha mellkas- és hasizmai


171. ábra - A ló rekeszizmai

A ló rekeszizmai


7. táblázat - A mellkas izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

1.

m. serratus dorsalis

– cranialis

a fascia spinocostotransversalison

a bordák elülső szélén

a nn. intercostales

előre-, kifelé húzza, emeli a bordákat (belégző)

– caudalis

a fascia thoracolumbalison

a bordák hátulsó szélén, azok belső felületén

a nn. intercostales

hátrahúzza a bordákat (kilégző)

2.

mm. intercostales

a) externi

a bordák hátulsó szélén

az utána helyeződő borda elülső szélén

a nn. intercostales laterales

emelik, előrehúzzák a bordákat (belégző)

b) interni

a bordák elülső szélén

az előtte levő borda hátulsó szélén

a nn. intercostales mediales

süllyesztik, hátrahúzzák a bordákat (kilégző)

c) m. retractor costae ultimae

az 1–3. ágyékcsigolyák harántnyúlványain

az utolsó bordák felső részén

a háti gerincvelőidegek dors. ágai

hátrahúzza a bordát (kilégző)

d) mm. subcostales (s. intercartilaginei)

– externi (Ca)

– interni (Ca)

a mm. intercostalestől között helyeződnek

distalisan a bordaporcok

a háti gerincvelőidegek dors. ágai

belégző

kilégző

3.

mm. levatores costarum

a hátcsigolyák haránt-, ill. csecsnyúlványain

a következő borda felső részének elülső szélén

a háti gerincvelőidegek dors. ágai

emelik a bordát (belégző)

4.

m. rectus thoracis

az 1. bordán a bordaporcok külső felületén

a 2–4. bordán a bordaporcok külső felületén

a nn. intercostales

belégző

5.

m. transversus thoracis

a lig. sterni mentén

a valódi bordák porcain, a bordacsont–bordaporci összeköttetésen

a nn. intercostales

kilégző

6.

Diaphragma s. m. phreniscus

– corona muscularis

– centrum tendineum

a 3–4. ágyékcsigolya testén, ill. az utolsó3–4. borda és a bordaporc belső felületén és a lapátosporcon

a rostok a centrum tendineumban futnak össze

a n. phrenicus

a belégzés legfontosabb izma, a haspréshez is hozzájárul; a tüsszentésnél, a köhögésnél, a csuklásnál, a kérődzésnél, a szülésnél is szerepe van


1. A felső fűrészizom, a m. serratus dorsalis, vékony, lapos szelvényezett izomlemez, amely a mar- és a hátágyéki pólyáról ered. Rostjainak iránya és izomfogainak tapadása szerint két része van: az elülső, a m. serratus dorsalis cranialis, belégzőizom (pars inspiratoria), amelynek izomfogai caudoventralisan irányulnak és a bordák elülső széle mentén tapadnak meg. Hátulsó része, a m. serratus dorsalis caudalis, kilégzőizom (pars exspiratoria), amelynek fogai cranioventralisan irányulnak és a bordák hátulsó széle közelében tapadnak meg. A két részlet között kérődzőkön, sertésen és húsevőkön egy vagy több borda szabadon marad. Az izmot a nn. intercostales oldalsó ágai látják el.

2. A bordaközi izmok, mm. intercostales, a bordák közötti teret töltik ki, felületes és mély rétegben helyeződő rostjaik derékszögben keresztezik egymást.

A külső bordaközi izmok, mm. intercostales externi, fejlettebbek, a bordák hátulsó szélén erednek, caudoventralis irányú rostjaik a következő bordák elülső szélén tapadnak meg.

A belső bordaközi izmok, mm. intercostales interni, a bordák elülső szélén erednek, és rostjaik cranioventralisan az előző bordák hátulsó széléhez térnek. A belső bordaközi izmoknak a bordaporcok között helyeződő szakaszai a mm. subcostales s. intercartilaginei. Húsevőkben és esetenként sertésben találhatók meg, lovon és kérődzőkön hiányoznak. Az első ágyékcsigolyák harántnyúlványairól az utolsó bordához térő belső bordaközi izom a m. retractor costae s. m. lumbocostalis.

A bordaközi izmok a mellkas falának izomrétegét alkotják, a bordák között izmos összeköttetést, synsarcosist létesítenek, a mellkasi nyomást kiegyensúlyozzák. A külsők a bordákat emelik, előre- és kifelé vonják, ezáltal a mellkast tágítják, azaz a belégzést végzik; a belsők befelé és hátrafelé vonják, süllyesztik a bordákat, szűkítik a mellkast, azaz a kilégzést segítik elő. A többi légzőizom bénulása esetén is fenntartják a légzést. A nn. intercostales laterales et mediales idegzik be.

3. A bordaemelő izmok, a mm. levatores costarum, a hátcsigolyák haránt- és csecsnyúlványairól erednek. Caudoventralis irányú rostjaik a következő borda elülső szélén, az angulus costaen tapadnak meg. A külső bordaközi izmok csigolyákon eredő, felső részének felelnek meg, az első és az utolsó bordán hiányoznak. A m. iliocostalis és a m. longissimus fedi őket. Belégzőizmok. A háti gerincvelőidegek dorsalis ágai idegzik be.

4. A mellkas egyenes izma, a m. rectus thoracis, vékony, lapos, téglalap alakú izom, amely az 1. bordától a 4. bordáig terjed; sagittalisan irányuló rostjai a bordaporcok külső felületén tapadnak meg. A mély szegyizom alatt foglal helyet. Az egyenes hasizommal összefügg, annak mellkasi részeként fogható fel. Belégzőizom. A bordaközi idegek innerválják.

5. A harántszegyizom, a m. transversus thoracis, 7–8 db, háromszögletes izomlemez (m. triangularis sterni). A szegycsont belső felületén, a lig. sternin erednek, és sugárszerűen összetérve, a valódi bordák porcain tapadnak meg. A haránthasizom mellkasi részletének tekinthető. Kilégzőizom. A bordaközi idegek látják el.

6. A rekeszizom, a m. phrenicus, a rekesz (diaphragma) izma, a mellkas hosszától függően ferde, cranioventralis (eq, Ru) vagy meredek (sus, Ca) helyeződésű, szív alakú izomlemez; a mellüregbe domborodik. Emlősökben teljes választófal: a mell- és a hasüreget rekeszti el egymástól. Periferikusan helyeződő izomkoszorú, corona muscularis, a húsevőkön teljes, a többi házi emlősállaton azonban részben megszakított. Az izomkoszorú a mellkas belső faláról ered, sugárirányú rostjai a centralisan helyeződő s állatfajok szerint különböző alakú és nagyságú ínlemezbe, a centrum tendineumba, mennek át.

A rekesznek öt rétege van: 1. a mellhártya, 2. a belső mellkaspólya, 3. a rekeszizom, 4. a haránthaspólya, 5. a hashártya.

A rekeszizom corona muscularisa a mellkas kijáratában ered, dorsalis ágyéki, kétoldali bordai és ventralis szegycsonti része van.

Az ágyéki rész, a pars lumbalis, a legerősebb, jobb és bal szárból, crus dextrum et sinistrum, áll, amelyek az első 3–4 ágyékcsigolya testén inasan erednek, és rostjaik a centrum tendineumba sugároznak. Közöttük résszerű, ínnal szegélyezett főéri nyílás, hiatus aorticus van, amelyen az aorta, a mellvezeték és a n. splanchnicus major és minor lép át. A jobb szár erősebb, és három kötegre, egy jobb lateralis és két, jobb és bal medialis kötegre válik szét. A mélyen benyomuló medialis kötegek a tág nyelőcsői nyílást, a hiatus oesophageust fogják körül, amelyen a nyelőcső és a két bolygóideg lép át. A nyílás szélén eredő membrana phrenicooesophagea a nyelőcsövet a rekesz izomzatához köti. A rekesz bal szára egységes, egy kötege, crus sinistrum, van csupán, húsevőkben itt is három köteg található, ezek azonban nem különülnek jól el egymástól.

A szárak dorsolateralis, ívelt széle és az utolsó borda közötti területen, arcus lumbocostalis (Halleri), a rekesz nagyon vékony, mert itt a rekeszizom hiányzik, és a mell- és a hashártya között csupán a savóshártyák közötti kötőszövet található. Az arcus lumbocostalison a kóros folyamatok átterjedhetnek az egyik nagy testüregből a másikba, és hirtelen emelkedő hasűri nyomás (baleset) esetén a rekesz itt átszakadhat (rekeszsérv).

A bordai rész, a pars costalis, az utolsó 3–4 borda és bordaporc belső felületén ered, a haránthasizom fogaival váltakozó fogakkal. A lapátos porc tájékán – kérődzők kivételével – éles határ nélkül megy át a rekesz szegycsonti részébe.

A szegycsonti rész, a pars sternalis, a lapátosporcon ered, a centrum tendineumba sugárzik, összetérő rostokkal.

A rekesz inas része, a centrum tendineum (rekesztükör, Helmont tükre, speculum Helmonti), lovon, kérődzőkön és sertésen kártyaszív, illetőleg patkó, húsevőkön csizmahúzóhoz hasonló alakú ínlemez. Szélesebb része a gerincoszlop, hegyesebb része a szegycsont felé esik. Rostkötegei a mellkas felőli oldalon inkább körkörösen, a hasi oldalon pedig sugarasan haladnak; az erek, idegek, a nyelőcső, az aorta és a hátulsó üres véna átlépési helye körül rögzítőhálózatot képeznek. A centrum tendineumon a középsíktól jobbra, lovon a 7–8. bordaköz síkjában, a hátulsó üres véna nyílása, a foramen venae cavae található.

A rekesz a belégzés legfontosabb izma, amely a hasprés működését is segíti, így részt vesz az ürítés, a szülés, a tüsszentés, a köhögés, a csuklás és a kérődzés folyamatában is. A rekesz csúcsa a foramen venae cavaenál van, itt a centrum tendineum a hátulsó üres vénához van rögzítve mozgás közben. Ki- és belégzéskor a rekesz kitérése kb. egy bordaköznek felel meg. Belégzéskor a rekesz lelapul, a mellüreg tágul, a hasüregben emelkedik a nyomás, a has terjedelme növekszik. Kilégzéskor a rekesz elernyed, a légzőizmok és a hasűri szervek nyomást gyakorolnak rá, a rekesz a mellüreg felé domborodik, a mellüreg kisebbedik. A felsorolt izmok közül:

Belégzőizmok

1. m. serratus dorsalis cranialis,

2. mm. intercostales externi,

3. mm. levatores costarum,

4. m. rectus thoracis,

5. m. phrenicus (diaphragma),

6. m. scalenus dorsalis, medialis et ventralis.

Kilégzőizmok

1. m. serratus dorsalis caudalis,

2. mm. intercostales interni,

3. m. retractor costae,

4. m. transversus thoracis,

5. mm. subcostales.

A légzőizmok működése

A légzőizmok a mellüreget tágítják és szűkítik, ezáltal közvetve segítik a tüdő alveolusaiban levő levegő cserélődését. Belégzéskor a bordákat előre- és kifelé húzzák, emelik, megfeszítik a rekeszt, amely ellapul. Kilégzéskor a bordákat lefelé, hátra- és befelé vonják, miközben a rekesz a hasűri szervek nyomására a mellüreg felé domborodik.

Vannak ún. segéd kilégzőizmok, amelyek közül a m. iliocostalis és a m. obliquus internus abdominis crus costocoxaléja közvetlenül, a többi hasizom pedig közvetve segíti a kilégzést.

A légzőizmok a mell- és a hasüreg izmos falát képezik. Többségük – különösen lóban és kérődzőkben – ínnal átszőtt, ezáltal a törzs statikus rendszerének részei, egymást keresztező rostjaik szilárdabbá teszik a törzset, és ezzel növelik a gerincoszlop mellkasi szakaszának teherbírását is.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A légzőizmok jól fejlett, ínnal átszőtt, erős izmok. A m. serratus dorsalis caudalis vaskos izomfogakkal ered a 15–18. bordáig, a cranialis pedig vékony fogakkal az 5–11. bordánál indul ki. A mm. intercostales caudalisan ínnal jobban átszőttek. A m. retractor costae a fascia lumbodorsalison ered és az utolsó bordán tapad. A m. rectus thoracis vékony izomlemez, amely az 1–4. bordáig terjed és összenő az egyenes hasizommal. A m. transversus thoracis a lig. sterni proprii internin ered, és izomfogai a 2–8. bordacsont-bordaporci összeköttetéseken tapadnak meg.

A rekeszizom hosszant ovális alakú, a centrum tendineum nagy. A hátulsó üres véna nyílása a 7. bordaközbe esik. A nyelőcsői nyílást övező jobb rekeszoszlop az utolsó két hát- és az első négy ágyékcsigolyán, a bal csak a két első ágyékcsigolyán ered. Az arcus lumbocostalis széles. A pars costalis 12 foggal ered a bordákon.

Kérődzők

A m. serratus dorsalis cranialis rövid, az 5–8., a caudalis, a 10–13. bordáig terjed; a külső bordaközi izmok és a külső ferde hasizom borítja. A mm. intercostales ínnal átszőtt rostjai caudalisan vízszintes irányúak, juhban az asternalis bordák porcai között nincsenek (mm. subcostales). A m. retractor costae az első három ágyékcsigolyán ered. A m. rectus thoracis vékony ínlemeze a 6. bordáig terjed. A m. transversus thoracis a 2–7. bordán hat izomfoggal tapad meg, 7. izomfoga összenő a rekeszizommal.

A rekesz kerek alakú. A pars costalis hat izomfoggal a 8–11. bordán ered, emiatt a hasüreg intrathoracalis részében helyeződő szervek közvetlenül ráfekszenek a bordákra. A jobb oldali rekeszoszlop egyes izomkötegei a foramen venae cavaeig lenyúlnak. Ezek mentén a centrum tendineumban csont fordulhat elő (tevén itt csontlemez található).

Sertés

A légzőizmok gyengén fejlődtek ki. A m. serratus dorsalis cranialis csupán 3–5 izomfogból áll, amelyek a fascia spinocostotransversalistól erednek és az 5–8. bordán tapadnak meg. A m. serratus dorsalis caudalis egységes izomlemez, amelynek 6–9 rövid izomfoga a 9–14. bordán ered. A mm. intercostales m. rectus thoracis alatti részlete és a külső ferde hasizom által borított részlete hiányzik. Az utóbbi, ha megvan, gyengén fejlett. A mm. subcostales jelentéktelen izmok. A m. retractor costae a második és harmadik ágyékcsigolya harántnyúlványán vékony ínlemezzel ered. A m. rectus thoracis a lóéhoz hasonló; a m. transversus thoracis az 1–8. bordaporcokra fekszik rá és a 2–7. bordacsont-bordaporci összeköttetésen végződik.

A rekesz centrum tendineuma nagy. A jobb rekeszoszlop erősebb és az utolsó hátcsigolyáról is, a bal rekeszoszlop pedig gyengébb és csak az első ágyékcsigolyáról ered.

Húsevők

A m. serratus dorsalis cranialis erős izom, a 3–9. bordáig terjed, a caudalis a 11–13. bordáig ér. A mm. intercostales externi ínnal átszőtt, gyenge izmok. A m. retractor costae az 1–3. (4.) ágyékcsigolya harántnyúlványát köti össze az utolsó bordával. A mm. levatores costarum 12 izomkötegből áll. A m. rectus thoracis az 1–4. bordaporcig terjed, és a mély pólya összeköti a külső ferde hasizom hasi ínlemezével. A m. transversus thoracis kutyában összefüggő izomlemez, a 2–8. bordaporcra fekszik rá, és kis fogakkal, kutyában a 2–7., macskában 5–6 izomfoggal a 3–8. bordacsont–bordaporci összeköttetésen tapad meg. Minden házi emlősállat közül a kutyában a rekesz izmos része a legfejlettebb. A centrum tendineum nagyon vékony, könnyen átszakadhat.

A has izmai, musculi abdominis

A lemez alakú hasizmok a has két oldalsó és alsó, izmos-inas falát alkotják. Ínlemezeik nagy súly viselésére képesek, a középvonalban fiziológiai varratban, a fehérvonalban, linea alba, szövődnek egymáshoz. Négyféle irányba haladó rostjaik hálózatos rendszert alkotnak. Kívülről a rugalmas rostokban bővelkedő, növényevőkben különösen vastag, sárga árnyalatú mély pólya, a sárga haspólya, tunica flava abdominis, borítja, belülről pedig a haránthaspólya, a fascia transversalis, valamint a hashártya fedi.

Az ágyéki, részben a háti gerincvelőidegek ventralis ágai idegzik be.

172. ábra - A ló mellkas- és hasizmai

A ló mellkas- és hasizmai


173. ábra - A kutya felületes izmai

A kutya felületes izmai


8. táblázat - A has izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

1.

m. obliquus externus abdominis

izmos fogakkal a 3–4. bordától kezdve a mellkason

a lamina abdominis a linea albában, a lamina pelvis a lig. inguinaléval a fanfésűn

az utolsó háti és ágyéki gerincvelőidegek ventr. ágai

a hasprést működésében támogatja; nehezített légzésnél rajta jelenik meg a kehbarázda

2.

m. obliquus internus abdominis

a külső csípőszögleten, az ágyékcsigolyák harántnyúlványain és a fascia thoracolumbalison

a linea albában és az utolsó bordán

az utolsó háti és ágyéki gerincvelőidegek ventr. ágai

a légzésnél, a hasprésnél van szerepe (ürítés, szülés stb.)

3.

m. rectus abdominis

a szegycsonton és az utolsó sternalis bordaporcokon

a tendo praepubicuson és a fanfésűn a medencei symphysisen

az utolsó háti és ágyéki gerincvelőidegek ventr. ágai

a légzésnél, a hasprésnél van szerepe (ürítés, szülés stb.)

4.

m. transversus abdominis

a külső csípőszögleten, az ágyékcsigolyák harántnyúlványain, a bordaporcok belső felületén

a linea albában, a fascia transversa abdominishez kapcsolódva

az utolsó háti és ágyéki gerincvelőidegek ventr. ágai

a légzésnél, a hasprésnél van szerepe (ürítés, szülés stb.)


1. A külső ferde hasizom, a m. obliquus externus abdominis, felületesen helyeződő, terjedelmes izom. A m. serratus ventralis thoracis izomfogaival váltakozó izomfogakkal, a 3–4. bordától kezdődően ered a mellkas oldalán. Hátulsó-felső része már a hátágyéki pólyából indul ki. Caudoventralis irányú izomrostjai az egyenes hasizom lateralis széle közelében ínlemezbe mennek át, az utolsó bordától a külső csípőszögletre térő felső része, a crus costocoxale, azonban izmos marad. Ínlemeze a lágyéktájékon három részre válik szét. Elülső, hasi ínlemeze, a lamina abdominalis, és hátulsó, medencei ínlemeze, a lamina pelvina, szárak, a crus mediale et laterale formájában keskeny, résszerű nyílást, a külső lágyékgyűrűt, anulus inguinalis superficialis, szegélyezi. Keskeny comblemeze, a lamina femoralis, a medencei ínlemezből válik le, amely a belső combpólyába olvad.

A lamina pelvina a külső csípőszöglet és az eminentia iliopubica között – növényevőkben megvastagodott köteget alkotó – ívben feszülő lágyékszalagban, a Poupart-féle szalagban, ligamentum inguinale (Pouparti), végződik.

A lamina abdominalis a belső ferde hasizom ínlemezével együtt kívülről borítja az egyenes hasizmot, és inas hüvelye, a rectushüvely, vagina m. recti abdominis, külső lemezét, a lamina externa vaginae m. recti abdominist, alkotja. A kétoldali hasi ínlemez a fehérvonalban (linea alba), ebben a kötegszerű ínban összeolvad egymással. Ez a lapátosporctól a fancsont tuberculum pubicumáig terjed, benne az utolsó borda síkjában a köldök, az umbilicus, foglal helyet.

A külső ferde hasizom erős összehúzódásakor (nehezített légzés) a bordaív mentén az ún. fulladozási vagy kehbarázda, a sulcus costochondriacus, jelenik meg.

2. A belső ferde hasizom, a m. obliquus internus abdominis, a külső alatt helyeződő, annál jóval kisebb, de vaskos izom; a külső csípőszögleten, az ágyékcsigolyák harántnyúlványain és a hátágyéki pólyán ered. Rostjai cranioventralisan irányulnak, az egyenes hasizom külső széle közelében ínlemezbe mennek át, és a külső ferde hasizom ínlemezével a rectushüvely külső lemezét, a lamina externát képezik. Juhfélékben és húsevőkben az ínlemez köldök előtti része két rétegre válik szét, és külső rétege a rectushüvely külső, belső rétege belső lemezének, lamina interna, az alkotásában vesz részt. A belső ferde hasizom is a külsőhöz hasonlóan erős, izmos köteget, crus costocoxalét, bocsát a külső csípőszöglettől az utolsó bordához.

A lágyéktájékon az ínlemez hátulsó széle a Poupart-szalaggal, valamint az egyenes hasizom külső szélével a háromszög alakú belső lágyékgyűrűt, az anulus inguinalis profundus s. abdominalist alkotja, amely a külső és belső ferde hasizom közötti lágyékrés, a spatium inguinale, belső nyílása. A nyíláson és a résen át hímneműeken, valamint nőstény kutyán a hashártya és a haránthaspólya processus vaginalis alakjában kitüremkedik. Az általa képezett, hashártyával bélelt járat a lágyékcsatorna, a canalis inguinalis, amelyen át hím állatokban erek és idegek térnek a heréhez és az ondóvezető tér a herezacskóból a hasüregbe. A belső ferde hasizom hátulsó szélének egy hosszú izomkötege a lágyékrésen át elválik a hasfaltól és a processus vaginalis külső felületén szétterül. Ez a külső hererázó izom, a m. cremaster externus (lásd később).

3. Az egyenes hasizom, a m. rectus abdominis, csupán a has ventralis falán, a fehérvonal két oldalán helyeződő, lapos, orsó alakú, erős izom. A szegycsonton és a sternalis bordaporcokon ered, a két eminentia iliopubicát a fancsont előtt összekötő inas kötegen, tendo praepubicus, a fanfésűn és a medence symphysisén tapad meg. A sagittalis rostozatú izomban lóban 9–11 haránt irányú, zegzugos inas beírat, intersectio tendinea, van. A két izmot a fehérvonal által elválasztott jobb és bal rectushüvely veszi körül, amelyekben (a hasfal paramedian metszésekor) elmozdítható.

Lovon a tapadás előtt erős, hengeres járulékos szalagot, lig. accessoriumot (tendo femoralis recti) bocsát a külső lágyékgyűrű caudomedialis szögletén és a m. pectineuson át a csípőízülethez, ahol a lig. transversum acetabuli alatt a lig. tereshez csatlakozik és azzal együtt a combcsont fején tapad meg, azt az acetabulumba húzza, s ezáltal gátolja a combcsont ficamodását.

4. A haránthasizom, a m. transversus abdominis, a legmélyebb helyeződésű, vékony, széles izomlemez; felületét belülről a haránthaspólya és a hashártya borítja. Az utolsó sternalis bordákon, a bordaporcok belső felületén, a rekesz fogaival váltakozva, az ágyékcsigolyák harántnyúlványain és a külső csípőszögleten ered. Izomrostjai az egyenes hasizom külső széle mentén vékony ínlemezbe mennek át, és a haránthaspólyával (juhban és húsevőkben a bordák alatt a belső ferde hasizom ínlemezének belső rétegével is) egybeolvadva, az egyenes hasizom rectushüvelyének belső lemezét alkotják. Kutyában a rectushüvely köldök mögötti szakaszának belső lemezét csupán a haránthaspólya alkotja, a haránthasizom ínlemeze a külső lemezhez társul.

174. ábra - A hasfal rétegei

A hasfal rétegei


175. ábra - A kan kutya hasfala (harántmetszéslap, a VI. ágyékcsigolyánál)

A kan kutya hasfala (harántmetszéslap, a VI. ágyékcsigolyánál)


176. ábra - A lágyékgyűrű tájékának izmai, ínlemezei, pólyái lóban

A lágyékgyűrű tájékának izmai, ínlemezei, pólyái lóban


177. ábra - A hasfal izmai és ínlemezei lóban

A hasfal izmai és ínlemezei lóban


A hasizmok működése

A hasizmok a hasüreg tágulékony, összehúzódásra képes oldalsó és alsó, izmos-inas falát alkotják, ugyanakkor a mellkas és a medence között izmos-inas szalagos (statodinamikus) összeköttetést is létesítenek. Növényevő állatokban, amelyek hasűri szervei telt állapotban tekintélyes súlyúak, a hasizmok eme statodinamikus részei erősebben fejlettek, az izmok ínlemezei vastagabbak, a törzs mély pólyája is vastag és sok rugalmas rosttal átszőtt. Ilyenformán a hasfal a hasűri szervek változó terjedelméhez és súlyához (telt hasűri szervek, vemhesség stb.) kellően alkalmazkodni képes.

A hasizmok a légzőizmokkal általában synergeta, de antagonista működést is kifejthetnek. Ha a belégzés állapotában a rekeszizommal egyidejűen a hasfal izmai is összehúzódnak, a hasüreg kisebbedik, és a hasfal nyomást gyakorol a has- és a medenceüreg szerveire; ez a hasprés, a prelum abdominale, amely elősegíti a vizelet- és a bélsárürítést, a szülést stb. Kilégzés közben a mellüreg kisebbedik azáltal, hogy a belégzőizmok elernyednek, majd a hasizmok tónusa segítségével a hasüregi szervek a rekeszizmot a mellüreg felé nyomják. Nehezített kilégzéskor a hasizmok synergeta működése erősebb, amit a bordaív mentén megjelenő fulladozási vagy kehbarázda is jelez (antagonista). A hasizmok összehúzódásukkal akadályozhatják a rekeszizom belégző működését a légzőizmokkal szemben.

A hasizmok nehéz teher vonása közben vagy gyorsabb mozgáskor szilárdítják a gerincoszlopot, húsevők járása közben pedig segítik a törzs kígyózó mozgását.

178. ábra - A nyak és a törzs izmai (vázlatosan)

A nyak és a törzs izmai (vázlatosan)


Állatfajonkénti jellegzetességek

A hasizmok vastagok, ínnal erősen átszőttek, a sárga haspólya is vastag és erős. A m. obliquus abdominis externus izomlemeze rövid, a 4–18. bordán ered, ínlemeze vastag, hasi és medencei ina a tendo praepubicuson is megtapad. A külső lágyékgyűrű 10–15 cm hosszú rés, caudomedialis szöglete a fehérvonaltól 2 cm-nyire van. A m. obliquus abdominis internus ínlemeze erős, crus costocoxaléja gyenge. A m. rectus abdominis 5–6 inas foggal a 4–9. bordaporcon ered, a hasfalon kiszélesedik, és erős ina a tendo praepubicuson tapad meg. A m. transversus abdominis vékony, 12 foggal ered, ínlemezének hátulsó széle a külső csípőszöglet vonalában van.

Kérődzők

A m. obliquus abdominis externus a hát-ágyéki tájékon gyenge, juhfélékben vékony izomlemez. A m. obliquus abdominis internus vastag, crus costocoxaléja nagyon erős, mély éhgödröt határol. A m. rectus abdominisnak öt inas beírata van, kiskérődzőkben vékony, és hét széles beírat tagolja. A tendo praepubicuson tapadó inától egy erős köteg válik el, és a symphysis pelvis harántrostjaihoz tér. Közte és a végín között 2–3 cm átmérőjű, laza kötőszövettel kitöltött lyuk van. Második inas beírata tájékán a lapátosporc mögött lateralisan levő lyukon, „tejcsészikén” át a tejér lép a hasfal belső területére. A haránthasizom az utolsó 7–8 bordaporcra is ráterjed.

Sertés

A hasizmok erősek, a húsevőkéhez hasonló lefutásúak. A m. obliquus abdominis externus nagy, elöl a 4. bordán is ered. A m. obliquus abdominis internus izmos, crus costocoxaléja erős. A m. rectus abdominis a 4–6. bordaporcokon ered, vastag izomhasán a 7–9 inas beírat van, a tendo praepubicuson tapad. A m. transversus abdominis vastag izomlemez.

179. ábra - A sertés felületes izmai

A sertés felületes izmai


Húsevők

A hasfal izmai vastag izomlemezek. A m. obliquus abdominis externus pars costalisa a bordákon, a medence felé emelkedő vonalban izomfogakkal ered; a széles hátizom fedi. Az utolsó bordákon eredő felületes izom fogai alatt két-három foggal mély része, a m. obliquus abdominis profundus, válik el. A m. obliquus abdominis internus vékony izomlemez, a fascia lumbodorsalison, a külső csípőszögleten és a Poupart-szalagon ered. Ennek megfelelően három része van: a pars costalis (crus costocoxale) viszonylag vékony, a pars lumbalis széles ínlemezbe megy át, amely a rectushüvely külső lemezét képezi, a pars inguinalisa pedig vékony, a külső lágyékgyűrű hátulsó szélét határolja. A m. rectus abdominis a 4–9. bordaporcokon ered, és öt (3–6) inas beírat van rajta; a tuberculum pubicum ventralén tapad meg. A m. transversus abdominis pars lumbalisa az ágyékcsigolyák harántnyúlványain és a külső csípőszögleten rövid ínlemezzel ered. Közte és a m. iliocostalis között vastag zsírpárna van. Pars costalisa izmos, a 12–13. bordán, valamint a 8–11. bordaporc belső felületén ered, és a rectushüvely belső lemezét képezi praeumbilicalisan.

180. ábra - A kutya felületes izmai

A kutya felületes izmai


181. ábra - A macska felületes izmai

A macska felületes izmai


A fej izmai, musculi capitis

A fej izmait helyeződésük szerint csoportosíthatjuk. Vannak arcizmok, rágóizmok, nyelvizmok, garatizmok, gégeizmok és szemgödri izmok. A nyelv, a garat, a gége és a szemgödör izmait – funkcionális szempontból – az illető szerveknél ismertetjük.

Az arc izmai és a rágóizmok fejlődésük, alakjuk, működésük és beidegzésük szerint is lényegesen különböznek egymástól. Az arc izmai lapos, lemez alakú, szalagszerű bőrizmok, amelyeket az arcideg ágai látnak el. A rágóizmok a zsigerívekben fejlődő, vaskos, erős izmok; idegük a háromosztatú ideg.

A fej pólyái, fasciae capitis

A fej izmait a felületes és a mély pólya, a fascia capitis superficialis et profunda borítja. A két pólya egyes tájékokon egymással szorosan összenőtt, más tájékokon különálló, helyenként a bőrrel, másutt a csonthártyával is szorosan összefügg.

A) A felületes pólya, a fascia capitis superficialis, testtájékonként a következő részekre osztható.

1. A fültő-rágóizom pólya, a fascia parotideo-masseterica, a fültőmirigyet és a m. massetert borítja, miközben az arclécen és a járomíven megtapad. Fültői részletén a fül levonóizma ered, rágóizomi részének lemezei között az ajkak bőrizma van.

2. A felületes halántéki pólya, a fascia temporalis superficialis, a járomíven, a crista temporalison, a crista nuchaen tapad meg, rajta a fül befelé vonó izmai erednek.

3. Az orr-pofa pólya, a fascia nasobuccalis, az orr hátát és két oldalát süvegszerűen borítja. Az orrháton szorosan összenőtt a csonthártyával, és mint galea aponeurotica, több izom, így az orr-ajaki tájék és a homlok izmainak az eredésére szolgál. Befoglalja a pofaizmokat és a szájszögletig terjedően az ajkak körizmát is.

4. A torokjárat felületes pólyája, a fascia mandibularis és a fascia subhyoidea, az állkapocscsontok margo ventralisain tapad meg.

B) A fej mély pólyája, a fascia capitis profunda részei

1. A fascia masseterica a külső rágóizom felületén kifeszülő pólya, amely az arclécen és az állkapocs szögletén tapad meg.

2. A fascia parotidea a fültő alatti nyálmirigy tájékát borítja, az állkapocs ágán, az állkapocsízület tájékán és az atlas szárnyán tapad meg.

3. A pofa-garat pólya, a fascia buccopharyngea, szétterül az állkapocs külső felületén. A m. masseter alsó szabad szélén két lemezzel ered. Az egyik az alsó ajak levonóizmán belül a pofa nyálkahártyájához tér, azzal összeolvad, a másik egyfelől a m. masseter alá terjed, másfelől az alsó ajak levonóizmát, a m. molarist, a pofamirigyeket és az arc vénáit borítva az arcléchez jut el, ahol megtapad.

4. A mély garatpólya, a fascia pharyngea, a röpcsont hamulusáról és az állcsontról ered, egy vastag köteg az állkapocs ágának elülső szélén, az utolsó zápfog mögött mint lig. pterygomandibulare megtapad. Caudalisan a stylohyoideumot, a thyreohyoideumot és a garat izmait vonja be.

5. A mély halántéki pólya, a fascia temporalis profunda, a m. temporalist szorosan bevonja, miközben a halántékárok szélén megtapad.

A húsevők mély pólyája egységesen az egész fejet borítja; a torokjáratban erősen fejlett. A fej nagyobb erei a mélypólyán fekszenek.

Az arc izmai, musculi faciei

Az arc izmai a természetes testnyílásokat mozgatják. Jóllehet bőrizmokból származnak, mégis a csontvázizmokhoz soroljuk őket, mert a csontokon erednek és rajtuk tapadnak.

A fejen található természetes testnyílások szerint és működésük alapján öt csoportjuk van:

A) az ajkak izmai,

B) a pofák izmai,

C) az orr izmai,

D) a szemhéjak extraorbitalis izmai,

E) a fülkagyló izmai.

9. táblázat - A fej izmai, mm. capitis I. Az arc izmai, mm. faciei

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

A) Az ajkak izmai

1.

m. orbicularis oris

a) pars marginalis

b) pars labialis

az ajkak szegélyét, ill. vázát alkotó körizom

a n. facialis

zárja a szájrést

2.

mm. incisivi

a) m. incisivus maxillaris

az áll közötti csont ajaki felületén

a felső ajakba, a m. orb. orisba sugárzik

a n. facialis

a fogakhoz szorítja az ajkat

b) m. incisivus mandibularis

az állkapocs testének fogmedri szélén

az alsó ajakba, a m. orb. orisba sugárzik

a n. facialis

a fogakhoz szorítja az ajkat

3.

m. levator nasolabialis

az orrhátról, a galea aponeuroticáról(eq, Ca) és a homlokról

a felső ajakba és lat. orrcimpába tér

a n. facialis

emeli a felső ajkat, tágítja az orrnyílást

4.

m. levator labii maxillaris

a foramen infraorbitale fölött, a könny- és járomcsonton

a felső ajakban, a lat orrszárnyban.

a n. facialis

emeli a felső ajkat

5.

m. caninus

az arcléc előtt (eq) a tub.malare (bo), a foramen infraorbitale mögött, ill. alatt (sus, Ca)

az orrszárnyhoz, a felső ajakhoz tér

a n. facialis

hátravonja a felső ajkat, az orrkorongot, tágítja az orrnyílást

6.

m. depressor labii maxillaris (Ru, sus)

a tub. malarén

a felső ajakhoz, a szutyakhoz, ill. az orrkoronghoz tér

a n. facialis

levonja a felső ajkat, a szutyakot, az orrkorongot

7.

m. depressor labii mandibularis

a tub. maxillarén, az állkapocs ágának elülső szélén

az alsó ajak körizmába tér

a n. facialis

le-, hátravonja az alsó ajkat

8.

m. mentalis

az állkapocs pars incisiváján

az állcsúcs bőrébe és a száj körizmába sugárzik

a n. facialis

ráncolja, feszíti az áll bőrét

9.

m. zygomaticus

a fascia massetericán, a járomíven, a fül pajzsporcán (Ca)

a szájszöglethez tér

a n. facialis

hátravonja a szájszögletet

B) A pofák izmai

1.

m. buccinator pars buccalis

m. masseteren

a szájszögleten

a n. facialis

a fogak alá nyomja a táplálékot

pars molaris

az állkapocs proc. muscularisán, az állcsonton és az állkapocs fogmedri nyúlványán (Ca)

a száj körizmába sugárzik

a n. facialis

a fogak alá nyomja a táplálékot

C) Az orr izmai

mm. nasales

1.

m. dilatator naris apicalis (Ru)

az áll közötti csont testén, elülső szélén

a belső orrszárnyon, a fali porcon

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

1.

m. transversus nasi (eq)

– superficialis – profundus

a szárnyporcok lemezeit köti össze

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

2.

m. lateralis nasi (eq)

pars dorsalis

az orrcsont lat. szélén

az orrtrombita falába sugárzik

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

pars apicalis

a felső faliporcon

az orrtrombita falába sugárzik

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

pars caudalis

az incisura nasoincisiva szélén

az orrtrombita falába sugárzik

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

pars ventralis

az os incisivum proc. nasalisán

az egyenes redőn és szárnyredőn

a n. facialis

tágítja az orrnyílásokat

D) A szemhéjak külső izmai

1.

m. orbicularis oculi pars orbitalis pars palpebralis

a szemhéjak szabad szélén, ill. a margo orbitalis mentén haladó körizom

a n. facialis

szűkíti, zárja a szemrést

2.

m. levator anguli oculi medialis (superciliaris)

a homloktájék mély pólyáján

a felső szemhéj medialis részén

a n. facialis

emeli a felső szemhéj med. részét

3.

m. retractor anguli oculi lateralis (Ca)

a margo orbitalis ventralison

az alsó szemhéj lateralis részén

a n. facialis

levonja az alsó szemhéj medialis szélét

4.

m. malaris (m. depressor palpebrae inferioris)

az arc mély pólyáján, a könny- és járomcsont tájékán

az alsó szemhéjba tér

a n. facialis

levonja az alsó szemhéjat


182. ábra - A ló fejizmai

A ló fejizmai


183. ábra - A szarvasmarha fejizmai

A szarvasmarha fejizmai


184. ábra - A szarvasmarha fejizmai

A szarvasmarha fejizmai


A) Az ajkak izmai, mm. labiorum. Az ajkak mozgékony vázát alkotják, a szájrést szegélyezik, és részben a szájtornác, az orrnyílás oldalsó falát is képezik. Lóban és juhban erősebben fejlettek, mert ezek az állatok ajkukkal veszik fel a takarmányt.

1. A száj körizma vagy szájzáró izom, a m. orbicularis oris, kör alakú izom, a bőrrel és az ajkak valamennyi izmával összefügg. Két része van: az ajkak szélét a pars marginalis határolja, a pars labialis pedig az ajkak izmos vázát adja. A szájrést szűkíti, zárja; egyes részletei külön is öszszehúzódhatnak, ezzel a szájrést alakítják.

2. A metszőfogi izmok, a mm. incisivi, közvetlenül az ajkak nyálkahártyája alatt fekvő, gyengén fejlett két izomlemez. A felső, a m. incisivus maxillaris, az áll közötti csont ajaki felületéről a felső ajakba, az alsó, a m. incisivus mandibularis, pedig az állkapocs fogmedri széléről az alsó ajakba, a száj körizmába sugárzik. A felső izom emeli, az alsó levonja, és mindkettő a fogakhoz szorítja az ajkat.

3. Az orr-ajaki emelő, a m. levator nasolabialis, felületesen helyeződő, lapos, széles izom. Az orrháton, a galea aponeucoticán, illetőleg a homlokon ered, és rostjai a felső ajakban és a lateralis orrcimpában sugároznak szét. Emeli a felső ajkat, és lovon, kérődzőkön, valamint húsevőkön tágítja az orrnyílást.

4. A felső ajak saját emelője, a m. levator labii maxillaris, az arc legerősebb izma, amely a foramen infraorbitale fölött az áll-, a könny- és a járomcsonton ered. Izomhasa több vékony ínba megy át, amelyek a m. transversus nasi fölött áthaladva a felső ajakban, valamint a lateralis orrszárnyban végződnek. Lóban a kétoldali ín egységes, széles lemeze az orrnyílások között tér a felső ajakhoz. Emeli és hátravonja a felső ajkat, a szutyakot, illetőleg az orrkorongot, az orrtükröt.

5. Az ebfogi izom vagy szájzugemelő, a m. caninus, háromszögletű izomlemez, az orr-ajaki emelő fedi. Lovon az arcléc előtt, szarvasmarhán a tuber malarén, sertésen a foramen infraorbitale mögött, húsevőkön az alatt ered. Lovon és kérődzőkön az orr-ajaki emelő két ága között lép át, sertésen és húsevőkön ez izom alatt legyezőszerűen széttérő rostjai az orrnyíláshoz és a felső ajakhoz térnek. Lóban az orrtrombita tágítója, nyerítéskor a vékony bőrön át előtűnik.

6. A felső ajak levonóizma a m. depressor labii maxillaris. Kérődzőkön csupán mint a m. caninus ventralisan levált része, sertésen pedig mint m. depressor rostri fordul elő. Az arcléc elülső végén, illetőleg a tuber malarén ered. Több vékony ágra oszlik, és kérődzőkön a felső ajakba, a szutyakba, sertésen pedig az orrkorongba sugárzik. A felső ajkat, a szutyakot vagy az orrkorongot erősen levonja, ezáltal zárja az orrnyílásokat is.

7. Az alsó ajak levonóizma, a m. depressor labii mandibularis, lóban, szarvasmarhában hosszú, hengeres izom, húsevőkön hiányzik. Az utolsó zápfog tájékán, a tuber maxillaen és az állkapocs ágának elülső szélén ered. A m. molaristól az első zápfog tájékán elválik, majd az állkapocs fogmedri szélén halad a foramen mentaléig, ahol ínba megy át és az alsó ajak körizmába tér. Az ajkat lefelé és hátravonja.

8. Az állcsúcsi izom, a m. mentalis, izmos-kötőszövetes jellegű izom; a m. buccinator elkülönült ajaki része. Az állkapocs pars incisiváján ered, és széttérő kötegei az állcsúcs bőrébe, a m. orbicularis orisba sugároznak. Az áll bőrét feszíti és ráncolja.

9. A járomizom, a m. zygomaticus, a pofán közvetlenül a bőr alatt helyeződő, keskeny, vékony izom. A fascia massetericából, a járomívről, húsevőkön a fül pajzsporcáról ered, és az arc oldalsó felületén, a szájszögleten tapad. A szájszöglet hátravonója; húsevőkön a fül pajzsporcát előrevonja, a torokjárat bőrét mozgatja, feszíti.

B) A pofák izmai, mm. buccales. A pofaizom, a m. buccinator, az állcsont és az állkapocs fogmedri nyúlványa között elterülő, széles és lapos izom, amely a pofa vázát adja. A m. orbicularis oris caudalis, levált része. Belső felületét a pofa nyálkahártyája borítja, a pofa mirigyei részben benne foglalnak helyet. Patásállatokban két része van: a felületesebb pars buccalis és a mélyebb pars molaris.

A felületesebb pars buccalis s. m. buccalis a m. massetertől a szájszögletig terjed; patásokon tollazott izom, mert közepén hosszanti ín, raphe buccopharyngea, vonul végig; ez húsevőkön hiányzik. A mélyebb pars molaris s. m. molaris zápfogi izom, az alsó ajak levonójával közösen, ínnal ered az állkapocs processus muscularisán és izmosan az állcsont és az állkapocs fogmedri részén; rostjai a m. orbicularis orisba térnek. Külső felületét elöl a pars buccalis, hátul pedig a m. masseter fedi. Az izom rágáskor a táplálékot a fogak alá nyomja, emiatt a gyakran rágó, illetve a táplálékot fogaikkal őrlő, növényevő állatokban fejlettebb. Nyomást gyakorol a pofamirigyekre is.

C) Az orr izmai, mm. nasales. Az orr izmai az orrszárnyakat mozgatják, az orrnyílásokat tágítják vagy szűkítik, sertésben csaknem zárni képesek. Háziállatokban főként a tágítók fejlődtek ki, amelyek sertésen és húsevőkön csökevényesek vagy éppen hiányoznak, lovon a legfejlettebbek; ez az orrtrombita fejlettségével és működésével függ össze.

1. Az orrnyílások tágítóizma, a m. dilatator naris apicalis, kérődzőkben található meg; az áll közötti csont testén és elülső szélén ered, és dorsolateralis irányú rostjai a belső orrszárnyhoz és a fali porc orrnyílás közeli részéhez térnek. Lóban ennek megfelelő izom az orr harántizma, a m. transversus nasi, amely a szárnyporcok lemezeit köti egymáshoz, és a kétoldali m. levator labii maxillaris egységes ínlemeze alatt helyeződik. Felületes része, a pars superficialis, a szárnyporc lemezeit, mély része, a pars profundus pedig a szárnyporc szarvait köti össze. Az orrnyílásokat tágítja.

2. Az orr oldalsó izma, a m. lateralis nasi, lóban halványvörös, vékony izomlemezek formájában található meg; az incisura nasoincisiva szélén erednek, az orrtrombita falába és az orrnyílások alapjába sugároznak, és részben az alsó orrkagyló szárnyredőjének porcán végződnek. Az izomnak helyeződése szerint négy része van, ezek a pars dorsalis, ventralis, apicalis és caudalis. Kérődzőkben ennek megfelelő izom a m. dilatator naris alaris, amelynek két része van: a m. dilatator naris medialis a felső fali porcról és a felső ajak saját emelőjének ináról ered és az orrnyílás dorsalis szögletéhez tér; a m. dilatator naris lateralis erősebb izom, felületes rétege az os incisivum processus nasalisáról, a mély az alsó fali porcról és a külső járulékos porcról ered, mindkettő a külső orrszárnyba sugárzik. Az orr izmait a n. facialis ágai, a rr. buccolabiales dorsalis idegzik be.

D) A szemhéjak extraorbitalis izmai, mm. extraorbitales palpebrarum. 1. A szemhéjak körizma a szemrészáró izom, a m. orbicularis oculi, körkörös izom, amely a bőrrel és a kötőhártyával szorosan összefügg. Mélyebb, erősebb részlete, a pars orbitalis, a szemgödör széléhez illeszkedik, gyengébb, felületes része, a pars palpebralis pedig a szemhéjakba nyomul; az utóbbiból különül el kérődzőkön a Rider-féle izom és a Horner-féle izom, a m. lacrimalis medialis (lásd a látás szervét). A szemrést szűkíti és zárja. A n. facialis felületes ágai (rr. palpebrales) innerválják.

2. A felső szemhéj külső emelője, a m. levator anguli oculi medialis (m. superciliaris), húsevőkön jól fejlett, a többi háziállatfajban apró, lapos, háromszögletű izom. A homlok mély pólyáján ered, és ferdén, a felső szemhéj középső részén, a szemhéj körizmába sugárzik. Szarvasmarhán a homlok bőrizma, a m. cutaneus frontalis helyettesíti. Emeli és jellegzetes háromszög alakban felhúzza a felső szemhéj medialis részét. A n. facialis felületes ága, a r. zygomaticus látja el.

3. A külső szemzug hátravonója, a m. retractor anguli oculi lateralis, csak húsevőkön található, gyenge izom. Rostjai a szemhéjak körizmának külső szögletébe sugároznak. Zárt szemhéj esetén hátravonja a külső szemszögletet. A n. facialis ága, a r. zygomaticus idegzi be.

4. A pofa emelőizma, illetve az alsó szemhéj levonóizma a m. malaris. A könny- és a járomcsont tájékán, az arc mély pólyáján ered, és széttérő rostjai az alsó szemhéjba sugároznak. Legfejlettebb a szarvasmarhán, ahol a belső szemzugi része mint az alsó szemhéj levonója, a m. depressor palpebrae inferioris, különül el, a többi házi emlősállaton csupán vékony izomlemez, macskában hiányzik. A n. facialis ágai, a rr. buccolabiales látják el.

E) A fül izmai, mm. auriculae. A házi emlősállatoknak jól fejlett és nagyszámú fülizmuk van, ezért fülkagylójukat jól tudják mozgatni.

Az izmokat eredésük és tapadásuk vagy működésük szerint csoportosítjuk.

Eredésük és tapadásuk szerint az izmok egyik része a koponya csontjairól a külsőfül porcaira, a pajzsporcra (scutulum) és a fülkagylóporcra tér, másik része a scutulumról a kagylóporcra tér, harmadik része pedig a fülkagylóporcon ered és azon is tapad meg.

Működésük szerint vannak: a) a scutulum mozgató- és rögzítőizmai, b) a fül levonói, c) hátravonói, d) emelői, e) előrevonói és f) forgatói.

A fül izmait a plexus auricularis rostjaival együtt haladó n. auriculopalpebralis (VII.), a plexus auricularis caudalis közt haladó n. auricularis caudalis (r. colli r. auricularis internus VII.) és a második nyaki gerincvelőideg rostjai látják el mozgatórostokkal. Rostokat ad a fül izmaihoz az első nyaki gerincvelőideg dorsalis ága, a n. suboccipitalis is.

1. A fül előrevonói, mm. auriculares rostrales. Vékony, lapos izmok; egyik csoportjuk a fül pajzsporcán, a másik a fülkagylóporcon tapad.

a) A pajzsporcon tapadó csoportjuk: a homlokpajzsporci izom, a m. frontoscutularis, a crista orbitotemporalisról, a járomcsont-pajzsporci izom, a m. zygomaticoscutularis, a járomívről ered, és mindkettő a pajzsporc elülső szögletéhez tér. Kérődzőkön és sertésen fejlett izom, húsevőkön a felső szemhéjhoz is tér.

b) A fülkagylóporcon tapadó előrevonó izmok: a külső előrevonó, a járomcsont-fülporci izom, a m. zygomaticoauricularis, a járomívről ered; a középső felületes előrevonók, a mm. scutuloauriculares superficiales és az alsó előrevonó nagy és kis mély pajzsporc-fülkagylóporci izom, a m. scutuloauricularis profundus major et minor, a pajzsporcról erednek és a fülkagylóporcon tapadnak. Ezek a zsírszövetbe ágyazott izmok egyben a fül forgatói (m. rotator auris longus et brevis) is. Közülük a középső felületes előrevonó izom rövid és gyenge, az alsó előrevonó izom pedig kérődzőkben, sertésben a külső előrevonó izommal összenő vagy hiányozhat; húsevőkben mindig hiányzik. Az izmok együttesen a fülkagylót előrevonják, fölegyenesítik, előrehúzzák (a m. frontoscutularis a fül tövét előrehúzza), egyidejűleg a külső hallójáratot előrefordítják.

2. A fül befelévonói, mm. auriculares dorsales. A pajzsporcon tapadók közül a falcsont-pajzsporci izom, a m. parietoscutularis et m. interscutularis, a crista sagittalis externáról, illetve a linea temporalisról ered; ez utóbbi lóban, az előbbi pedig húsevőkben ellenkező oldali társával részben összeolvad, majd a pajzsporc elülső, belső szögletéhez tér. Lóban és húsevőkben a m. interscutularis összeköti a két pajzsporcot egymással.

A fülkagylóporcon tapadó falcsont-fülporci izom, a m. parietoauricularis, a nyak-fülporci izom alatt helyeződik, a crista sagittalis externán ered és a fülkagylóporc hátán tapad.

Az izmok a pajzsporcot, illetve a fülkagylót befelé vonják, a fület emelik.

3. A fül hátravonói, mm. auriculares caudales. A pajzsporcon tapad a nyakszirtcsont-pajzsporci izom, a m. cervicoscutularis, amely a crista nuchaen ered és a pajzsporc hátulsó részén tapad.

A fülkagylóporcon tapad a felületes, a középső és a mély tarkó-fülkagylóporci izom, a m. cervicoauricularis superficialis, medius et profundus. A felületes a fül hosszú, a mély a fül rövid hátravonó izma, amely a fülkagyló caudolateralis felületéhez tér, kifelé, hátravonják, fektetik a fülkagylót. Kérődzőkben a mély, kéthasú izom, húsevőkben a felületes a fülkagyló alapját hátulról övezi.

4. A fül levonói, mm. auriculares ventrales. A fültő-pajzsporci izom, a m. parotideoauricularis, vékony, szalagszerű izom, a fültőmirigyen, húsevőkön a nyak pólyáján is ered, és a fülkagylóporc elején tapad meg. Sertésen a fültőmirigybe van ágyazva, a fülkagylót lefelé vonja. A külső hallójárat izma, a m. styloauricularis, a csontos, majd porcos hallójáraton át a fülkagyló medialis széléhez tér. Szarvasmarhán, sertésben vékony, esetenként hiányzik. Juhon jól fejlett. Húsevőkben az incisura mandibulaen ered (m. mandibuloauricularis), a hallójáratot rövidíti, a fülrést tágítja.

5. A fülkagylóporc izmai. Kicsi, alárendelt jelentőségű izmok, csupán összehasonlító anatómiai jelentőségűek: m. tragicus, m. antitragicus, m. caudoantitragicus, m. helicis, m. meatus cartilaginei, mm. transversi et obliqui auriculae. A fülkagyló porcos vázát mozgatják, szűkítik, illetve tágítják a külső hallójáratot.

185. ábra - A szarvasmarha fejizmai

A szarvasmarha fejizmai


186. ábra - A marha fülizmai

A marha fülizmai


10. táblázat - A fül izmai

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

1.

A fül előrevonói

mm. auriculares rostrales

a) A pajzsporcon tapadó izmok:

m. frontoscutularis

crista orbitotemporalison

a fül pajzsporcán

r. zygomaticus (VII)

közvetve előrehúzzák a fület

m. zygomaticoscutularis

a járomíven

a fül pajzsporcán

r. zygomaticus (VII)

b) A fülkagylóporcon tapadó izmok:

m. zygomaticoauricularis

a járomíven

a fülkagyló porcán

mm. scutuloauriculares – superficiales– profundus major et minor (eq, Ru, sus)

a fül pajzsporcán

a fülkagyló porcán

r. zygomaticus (VII)

közvetve előrehúzzák a fület

2.

A fül befelévonó emelői

mm. auriculares dorsales

a) m. parietoscuturaris

a crista sagittalis externán

a pajzsporc belső szögletén

n. auricularis caudalis (VII)

befelé vonja

b) m. interscutularis

a linea temporalison

a pajzsporc belső szögletén

n. auricularis caudalis (VII)

a pajzsporcot

c) m. parietoauricularis

a crista sagittalis externán

a fülkagylóporc hátán

r. colli (VII)

emeli a fület

3.

A fül hátravonó izmai

mm. auriculares caudales

a) m. cervicoscutularis

a felső tarkóvonalon

a fül pajzsporcán

n. auricularis caudalis (VII)

hátravonók

b) m. cervicoauricularis – superficialis– medius– profundus

a tarkótájékon, a nyakszirtcsonton

a fülkagylóporc caudolat. felületén

n. auricularis caudalis (VII)

kifelé és hátrafelé vonók

4.

A fül levonóizmai

mm. auriculares ventrales

a) m. parotideoauricularis

a fascia parotideán

a fülkagyló porcán

r. colli (VII)

levonja a fület, tágítja és rövidíti a külső hallójáratot

b) m. styloauricularis

a nyelvcsont nagy ágán

a fülkagyló porcán

rr. retroauriculares (VII)

b) m. mandibuloauricularis (Ca)

az incisura mandibulaen

a spina helicis külső felületén

rr. retroauriculares (VII)

5.

A fülkagyló forgatói

a) m. rotator auris longus (m. scutuloauricularis profundus major)

a scutulum belső felületén

a fülkagyló alapján

n. auriculopalpebralis (VII)

előrefelé forgatja a fülkagylót

b) m. rotator auris brevis c) m. scutuloaricularis profundus (minor)

a pajzsporc lateralis szögletén

a fülkagyló alapján, a fül levonójával szemben

n. auricularis caudalis (VII)

hátrafelé forgatja a fülkagylót

6.

A fülkagylóporc izmai

1. m. tragicus

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auriculopalpebralis (VII)

mozgatja a fülkagyló egyes részeit

2. m. antitragicus

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auriculopalpebralis (VII)

3. m. caudoantitragicus

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auriculopalpeblaris (VII)

mozgatja a fülkagyló egyes részeit

4. m. helicis

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auriculopalpebralis (VII)

(a nevének megfelelő területen)

5. m. meatus cartilaginei

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auriculopalpebralis (VII)

6. mm. transversi et obliqui auriculae

a fülkagyló porcán

a fülkagyló porcán

n. auricularis caudalis (VII)


Az arc izmainak működése

Az arc izmai a száj, az orr, a szem és a fül mozgatásával kifejezik az állat érzelmeit, tehát mimikai izmok. A felső ajak felhúzása – a nyak nyújtásával együtt –, a „ménszerű viselkedés”, a fogak mutogatása, az ajak ráncolása, a fülek hátravonása vagy „hegyezése”, húsevőkön az orrhát ráncolása morgással, illetőleg fúvással kapcsolatban, a figyelem, a félelem vagy a támadás jelei. Az arc izmai segítik a szilárd és folyékony táplálék felvételét is. A pofa izmai rágás közben a táplálékot a fogak alá terelik, az orrnyílások tágítói pedig a szaglást, szimatolást segítik. A szem extraorbitalis izmai a szemhéjak mozgatásával a szemet védik, környékét tisztítják, a fül izmainak pedig a hangforrás irányának megállapításában van szerepük.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A m. orbicularis oris teljesen körkörös, vaskos izom; felső ajaki része vastagabb és ínnal átszőtt. A m. incisivus maxillaris vékony izomlemezekből áll, a m. buccinatortól nehezen választható el. A m. incisivus mandibularis vastag izom, a m. malarisszal összenőtt. A m. levator nasolabialis bőrizom jellegű, két ága van: a felületesebb a m. caninusba, a mélyebb pedig az orrszárnyakba is sugárzik, a kettő között a m. caninus lép ki. A m. levator labii maxillaris orsó alakú izom, kötegszerű inát ínhüvely veszi körül. A m. caninus az orrtrombita oldalfalát alkotja, azt tágítja. A m. depressor labii mandibularis az állkapocs mentén, a bőr alatt jól tapintható, orsó alakú izom. A m. mentalis zsírszövettel jól átszőtt, a m. zygomaticus pedig világos rostozatú, vékony izom.

A m. buccinator két része jól elkülönül egymástól. A pars buccalis végighúzódó ín dorsalis és ventralis részre osztja a kettősen tollazott izmot. A pars molaris caudalis része vastagabb, inasan ered az állkapocs processus muscularisán, rostralis része vékony, a m. orbicularis orisba sugárzik.

A m. transversus nasi a szárnyporcokat köti egymáshoz; felületes és mély rétege van. Utóbbi az ajkak körizmával összenő. A m. lateralis nasi vékony izomlemez. Az incisura nasoincisivában helyeződik; dorsalis, ventralis, rostralis és caudalis részlete van. A m. orbicularis oculi a felső szemhéjban vastagabb; pars palpebralisa összenő a m. superciliarisszal és a m. frontoscutularisszal. A m. superciliaris vékony, de erős izom. A m. malaris nagyon vékony izomlemez, a crista facialis fölött a pólyából az alsó szemhéjba sugárzik.

A fülizmok mindegyike jól fejlett; egymástól jól elkülönülnek.

Kérődzők

A m. orbicularis oris juhban körkörös, marhában alsó és felső ajaki részei a szájzugban nem érik el egymást. A m. incisivus maxillaris az áll közötti csont testének oldalán ered, a m. incisivus mandibularis pedig a középső metszőfog tájékán kiinduló, kerek izom. A m. levator nasolabialis vékony bőrizom, elülső felületes és hátulsó mély része között a m. levator labii maxillaris és a m. caninus lép ki. A m. levator labii maxillaris orsó alakú izom, a tuber maxillaen ered, erős ina az orrhát tájékán összenő egymással, és a közös ínlemez a m. caninus rostjaiba sugárzik. A m. depressor labii maxillaris erős izom, a m. caninustól nehezen választható el. A tuber malare előtt ered, két részre válik szét, és rostjai a m. dilatator nasi lateralisban, valamint a m. orbicularis orisban végződnek. A m. depressor labii mandibularis vékony izomlemez, az állkapocs alveolaris szélén ered, és rostjainak ínlemeze a m. buccalis alsó széléhez tér, majd az alsó ajakba sugárzik. A m. mentalis két részét septum mentale választja el egymástól. A m. zygomaticus nagyon erős izom. A m. masseter felületén a fascia parotideomassetericából – juhban inasan a járomívről – ered, és a m. orbicularis oris felső ajaki részéhez tér. A m. buccinator két része jól elkülönül egymástól.

A m. dilatator naris apicalis erős izom, az áll közötti csont testéről a külső orrszárnyba tér. A m. dilatator naris medialis az oldalsó fali porcokon ered és az orrnyílás felső szögletén tapad meg. A m. dilatator naris lateralis a legerősebb izom; felületes rétege az áll közötti csont processus nasalisán, a mély pedig az alsó faliporcon ered, és közösen a m. caninusszal, valamint a m. levator labii maxillarisszal együtt tapadnak meg a száj körizmában.

A m. orbicularis oculi jól fejlett; a m. cutaneus frontalis a m. superciliarist helyettesíti. A m. malaris jól fejlett, két részlete van.

A fülizmok mindegyike kifejlődött, egymástól jól elválasztott; a fül élénk, többirányú mozgást végez.

Sertés

A m. orbicularis oris gyenge izom, a m. incisivus maxillaris a fogó- és a középfog alveolusainak tájékán ered, a m. incisivus mandibularis lemez alakú, a fogófogtól a második praemolaris fogig terjedően ered a fogmeder széléről. A m. levator nasolabialis világosvörös izom, a bőrrel összenőtt, egységes izomlemeze a felső ajakba tér. A m. levator labii maxillaris nagyon erős izom, a túrókarima emelője, a fossa caninában ered, orsó alakú izomhasa vastag ínba megy át, amely több rostra válva az os rostrin tapad meg. A m. caninus a m. levator nasolabialis alatt vastag ínlemezbe megy át, és az orrnyílás körül számos vékony, hálózatot alkotó rostban végződik. A m. depressor labii maxillaris s. m. depressor rostri az orrkorong levonója, a crista facialis előtt ered, erős ina az orrnyílás alatt a median síkba tér, ahol ellenkező oldali társával egybeolvad. A m. depressor labii mandibularis összenőtt a m. malarisszal. A m. mentalis erős izom, a m. zygomaticus pedig a járomíven ered, és a bőr alatt, a szájszöglethez tér. A m. buccinator két része nehezen választható el egymástól.

A m. orbicularis oculi felső szemhéji része fejlett, pars palpebralisa összenő a m. superciliarisszal. A m. superciliaris a homlokpólyából a felső szemhéj dorsomedialis részébe sugárzik. A m. malaris vékony izomlemez. A fülizmok közül a forgatók is jól kifejlődtek.

187. ábra - A sertés fejizmai

A sertés fejizmai


Húsevők

A m. orbicularis oris a felső és az alsó ajak közepén megszakad; felső ajaki része a fejlettebb. A m. incisivus maxillaris a metszőfogak alveolusainak a szélén ered és a száj körizmába sugárzik. A m. incisivus mandibularis nehezen elkülöníthető izom; a m. levator nasolabialis széles izomlemez, amely a külső orrszárnyba és a felső ajakhoz tér. A m. levator labii maxillaris a belső szemszöglet tájékán ered a processus lacrimalisról és a felső ajak izmai között sugárzik szét. A m. caninus a foramen infraorbitale alatt ered, és széttérő rostjai a felső ajakhoz térnek. A m. mentalis az állkapocs alveolaris szélén ered és a szemfogig terjed. A m. zygomaticus bőrizom jellegű, elülső kötege kutyában sok, vékony rostot bocsát a szájszöglethez, hátulsó rostjai a torokjáratba térnek. A m. buccinator elülső, felületes része a m. buccalis; kettős köztiín pars maxillarisra és pars mandibularisra osztja. A m. molaris rostralisan vastag. Az orr izmai csökevényesek vagy kicsinyek. A m. orbicularis oculi teljes izomgyűrű, a belső szemszögletben összenőtt a m. levator nasolabialisszal. A m. superciliaris kutyában kicsi, erős izom, macskában széles és az egész felső szemhéjat emeli, m. levator anguli oculi medialisnak nevezik. A m. retractor anguli oculi lateralis kutyában a m. frontoscutularisból vált le, a fascia temporalisból ered, és a szemhéj körizmában végződik; macskában m. levator anguli oculi lateralisnak nevezik. A m. malaris vékony izomrostokból áll, a m. masseter előtt helyeződik és az alsó szemhéjba tér, macskában esetenként hiányzik.

A fülizmok vastag, jól elkülönülő, erős izomlemezek. Befelé vonó a m. cervicoscutularis és az interscutularis et frontoscutularis, lefelé vonó a m. auricularis ventralis, valamint a m. sphincter colli profundus pars auricularisa, előrevonók a fülkagyló felületes, középső és külső emelői, amelyek jól fejlettek. A külső hallójárat izma, a m. mandibuloauricularis, az állkapocs ízületi nyúlványának nyakáról ered és a külső hallójárathoz tér. A fül rövid forgatója a spina helicis külső felületén tapad meg, gyakran csupán inas köteg alakjában lelhető fel.

A rágóizmok, manductores

A rágóizmok erős, nagy izmok, az állkapocs mozgatói; azt a felső fogsorhoz közelítik (adductores) vagy attól távolítják (abductores, depressores), és rágás közben őrlő mozgást végeznek. A levonók gyengébben fejlettek, mert az állkapocs, súlyánál fogva is, könnyen lesüllyed. Az első zsigerívből fejlődnek, a háromosztatú ideg idegzi be őket, a kéthasú állkapcsi izom kivételével, amelyet részben a második zsigerív idege, az arcideg is ellát.

Közelítők, adductores. 1. A külső rágóizom, a m. masseter, növényevőkben különösen jól fejlett, jól tapintható és kiemelkedő (torus massetericus) izom. Sok ínnal átszőtt felületét fényes ínlemez borítja. Az arclécen, a járomíven ered, és az állkapocs ágának külső felületén, a fossa massetericán, valamint hátulsó és alsó szélén tapad meg. Állatfajoktól függően négy, lemez alakú rétege (pars superficialis et pars profunda, pars maxillomandibularis, pars zygomaticomandibularis) van. Közelíti és oldalt vonja a rágófelületeket, növényevőkön kitartóan erős munkát, őrlő mozgást végez. Idege a n. massetericus (V3).

2. A szárny-, röp- vagy belső rágóizmok a mm. pterygoidei, a külső rágóizomnál gyengébb, annak synergeta, ínnal átszőtt izmai. A külső dorsolateralis és belső ventromedialis röpizmot, a m. pterygoideus lateralis et medialist, a közöttük átlépő állkapcsi ideg elválasztja egymástól. Az ékcsont processus pterygoideusán, a röpcsonton és a szájpadláscsonton erednek; széjjeltérő rostjaik az állkapocs ágának belső felületén, annak kiemelkedő alsó széléig húzódnak. A röpizmok a m. masseter működését támogatják; a m. pterygoideus lateralis nem csupán zárja, hanem nyitja is a szájat, amikor craniocaudalisan haladó rostjai az állkapocs ízületi nyúlványát a tuberculum articularéra húzzák fel. A n. pterygoideus (V3) idegzi be.

3. A halántéki izom, a m. temporalis, fényes pólyával borított, ínnal átszőtt izom. A halántékárok szélén és falán, a fal- és nyakszirt-, az ék- és halántékcsonton ered, és összetérő rostjai az állkapocs processus coronoideusán tapadnak meg. Húsevőkön a legerősebb, a fülkagyló izmai részben fedik. Az állkapocs közelítője. Idege az állkapcsi ideg n. temporalis profundusa.

Távolítók, abductores, depressores. 1. A kéthasú állkapcsi izom, a m. digastricus, csupán lovon kéthasú, ahol a két, egymás mögötti izomhasat, venter rostralis, venter caudalis, hengeres ín köti össze egymással. A processus jugularison ered, és az állkapocs testén medialisan, az alsó szél közelében tapad meg.

2. Lóban az izom hátulsó hasából egy leváló, erős, izmos részlet, a pars occipitomandibularis (m. jugulomandibularis), az állkapocs szögletéhez tér. Az izom ina átfúrja és rögzíti a m. stylohyoideus inát; e helyen a két inat ínhüvely foglalja be. A nyelvet emelni képes. Az izom az állkapcsot le- és hátravonja, a szájnyílást tágítja. Az izom elülső hasát a n. mylohyoideus (V3), a hátulsó hasat a r. digastricus (VII.) látja el.

11. táblázat

11. táblázat - A rágóizmok

Sor-szám

Az izom neve

Ered

Tapad

Idege

Működése

Közelítők, adductores

1.

m. masseter pars superficialis

az arclécen, a járomíven

az állkapcson, a fossa massetericán, és az állkapocs ágának hátulsó szélén

a n. massetericus (V3)

közelíti és oldalt vonja a rágófelületeket

pars profundus

az arclécen a járomíven

az állkapcson, a fossa massetericán, és az állkapocs ágának hátulsó szélén

a n. massetericus (V3)

2.

mm. pterygoidei m. pterygoideus medialis m. pterygoideus lateralis

az ékcsont proc. pterygoideusán, a röpcsonton, a szájpadláscsonton

az állkapocs ágának belső-alsó szélén

a nn. pterygoidei (V3)

támogatja az előbbi működését, megindítja a száj nyitását

3.

m. temporalis

a halántékárok szélén és falán

az állkapocs proc. coronoideusán

a nn. temp. profundi (V3)

emeli az állkapcsot

Távolítók, abductores

1.

m. digastricus

a) -venter rostralis (eq)

a proc. paracondylarison

az állkapocs testének belső felületén

elülső has: n. facialis, hátulsó has: n. mylohyoideus (V3)

le- és hátravonja az állkapcsot

b) -venter caudalis (eq)

a proc. paracondylarison

az állkapocs testének belső felületén

elülső has: n. facialis, hátulsó has: n. mylohyoideus (V3)

nyitja a szájat

b) pars occipitomandibularis (eq)

a proc. paracondylarison

az állkapocs szögletén

a n. facialis (VII)


A rágóizmok működése

A rágóizmok a fogsorokat mozgatják, ezáltal felaprózzák a táplálékot; a két fogívet alkotó fogsor ezen túlmenően háziállataink egyetlen olló-, illetve fogószerűen működő szerve, amely a védekezést (harapást), a zsákmány megragadását és elszállitását is szolgálja.

A növényevők fogazatának rágófelülete lapos, a fogsor egymásra illő; a felvett táplálékot fogaik között őrlik. Az állkapocs nyitása és zárása csekélyebb mértékű, félig zárt helyzetben viszont nagyobb fokú oldalirányú mozgás is lehetséges; ezt a kétoldali, jól fejlett m. pterygoideus lateralis váltott működése biztosítja, amit a vele szemben levő m. masseter és m. pterygoideus medialis támogat. Az állkapocs nagyobb fokú oldalirányú kitérését az állkapocsízület egymáshoz fekvő ízületi felületeinek inkongruenciája teszi lehetővé. Ez kérődzőkben nagyobb, lóban kisebb mértékű. A ló előre és hátra is képes mozgatni az állkapcsát, és mintegy körívet leírva őrli a rágófelületek közé került növényi rostokat.

A sertés zománcgumós fogaival szétnyomja a felvett táplálékot. Főleg a közelítőizmok fejlettek. A fogsorok közel egymáshoz illők; az állkapocs oldalirányú kitérése csekély.

Húsevőkön az állkapocs többirányú mozgása csekély; a húsevők táplálékukat kevés rágás után nyelik le. Tépő fogazatuk ollószerűen működik, a felvett táplálékot, a csontot is, egyetlen harapással vágni, aprózni képesek. A rágófelület kongruens, és ez lehetővé teszi a fogazat vágó, illetve tépő működését. Húsevőkön az állkapocs mozgása a táplálékszerzésen és a táplálékaprításon túlmenően támadó, táplálékszerző szerv, tárgyak megfogását és továbbjuttatását is szolgálja.

Ennek megfelelően húsevőkön a halántékizom és annak erőkarja, az állkapocs izomi nyúlványa, jól fejlett, és ugyancsak vaskos a m. digastricus is, amely az állkapocs jelentős távolítását, a száj nagyfokú nyitását teszi lehetővé.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A m. masseter felületes rétege az arclécről caudoventralis irányú izomrostokkal ered, az állkapocsízületet nem fedi, mély rétege a járomívről kiinduló függőleges rostokból áll. A m. pterygoideus medialis vastagabb az izmos típusú lateralisnál. Kicsi, caudolateralis és nagy, rostromedialis részre oszlik. A m. temporalis domború felületű, jól tapintható izom, amely a processus muscularis elülső szélén is megtapad. A m. digastricus hátulsó hasából elváló pars occipitomandibularis különálló, erős izom (m. jugulomandibularis).

Kérődzők

A m. masseter felületes rétegének rostjai vízszintesen, a mély rétegei pedig caudoventralisan irányulnak; juhban három rétege van. A m. pterygoideus a lóéhoz hasonló, a m. temporalis pedig kitölti a halántékárkot, azon túl nem domborodik elő. A m. digastricus kéthasú, marhában a nyelvcsont nyelvnyúlványa síkjában a m. mylohyoideus fölötti izmos harántköteg a kétoldali izmot egymáshoz fűzi. A mandibula belső felületén, az incisura vasorum előtt tapad meg.

Sertés

A m. masseter összenőtt a halántékizommal, két rétege nehezen különíthető el egymástól. A m. pterygoideus a lóéhoz hasonló. A m. temporalis kitölti a halántékárkot, és a viszonylag kicsi processus muscularison tapad meg. A m. digastricus egyhasú, erős izom, amely hosszú ínnal a processus paracondylarison ered, és az incisura vasorum előtt, az állcsúcs közelében tapad.

Húsevők

A m. masseter a halántékizomnál gyengébb, három részből áll. Felületes, vastag rétege a járomcsont margo massetericusán ered, caudoventralis rostokból álló, félhold alakú izomréteget alkot. Caudalis, vastag kötege az állkapocs processus angularisán tapad. Középső rétege a margo massetericus alatt ered, és az állkapocsízület alatt, az állkapocs ágán (crista mandibulae) tapad meg. A mély réteg erős, caudalisan helyeződő része a járomív belső felületén ered. A m. pterygoideus lateralis gyenge, a medialis erős. A m. temporalis, a legerősebb rágóizom, erősen elődomborodik a halántékárok fölé. A fülizmok fedik; a m. pterygoideusszal összenőtt része a m. zygomaticomandibularis. A m. digastricus vaskos, egységes izom, csupán inas beírat jelzi kettős származását; a processus paracondylarison inasan ered és a processus angularis medialis felületén tapad meg.

A hús

A hús (caro s. sarx) nem csupán izomszövet, hanem a vázizmok, azok pólyái, erei, idegei, a pólyák közötti kötőszövet és a benne lerakódott zsír összessége. A húsiparban esetenként a porcokat és a csontot is (amelyet a hússal a fogyasztónak kimérnek) a húshoz számítják. A húsipar tágabb értelemben mindazokkal a termékekkel foglalkozik, amelyek a vágóállatból hasznosíthatók.

Húsipari főtermék minden közfogyasztói ízlés által elfogadható termék, a húson kívül pl. az ehető zsigerek, a gyomorfal (pacal), a béláru, az ehető bőr, a szalonna és a faggyú. Főterméknek számít a bőr, a szarv, a csülökszaru is, amelyek nem ehetők ugyan, de ipari feldolgozásra kerülnek.

Vágóhídi melléktermék a szőr, a szaru, a belek stb.

A fehéráru fogalma a sertés zsírszöveteit foglalja magában. Ezek a szalonnák (bőr, bőr alatti kötőszövet), a háj (subperitonaealis zsírpárnák) és a bélfodor lemezeiben levő zsírszövet (bélzsír).

A háziállatok húsának minősége az izomrostok mennyiségétől és az azokban lévő aktin- és myosintartalomtól függ, továbbá az állatok kora és neme szerint is eltérő. A fiatal állatok húsa mindig világosabb, zsírban szegényebb, kötőszövete vékony, finom rostú. Az öreg állatok izmai közé sok zsír rakódik le, kötőszövetük vastagabb és durva rostú. A nőstények húsa világosabb és zsírosabb, mint a hímeké. A hímek húsa több vizet vesz fel. (A húspép [prád] készítésekor ez előnyös.) A fiatal, ivartalanított hím állatok húsa a nőstényekére, az idősebb korban ivartalanítottaké a hímekére hasonlít.

Az állatok mozgatása, járatása növeli a légzés és a keringés szervrendszereinek a súlyát, az izomrostok fibrilláinak mennyisége szaporodik, az izmok fehérjetartalma nő anélkül, hogy az izomrostok mennyisége növekednék. A járatás csökkenti a zsírlerakódást is.

Célszerű, ha az izomtan ismeretében izomcsoportonként és állatfajonként pontosan megismerjük a húsipari szakkifejezéseket is.

188. ábra - Húsipari szakkifejezések marhában

Húsipari szakkifejezések marhában


189. ábra - Húsipari szakkifejezések sertésben

Húsipari szakkifejezések sertésben


Az izmok fejlődése

A harántcsíkos és a simaizom egyaránt a középső csíralemezből fejlődik, a szivárványhártya, valamint a verejtékmirigyek ectodermalis eredetű izomelemeinek a kivételével. A csontvázizmok somaticus izomzata az ősszelvények izomlemezéből, myotomjaiból, szelvényezetten, a zsigeri, visceralis, izomzat pedig a szelvényezetlen fali mesodermából (splanchnopleura) fejlődik.

A simaizomsejtek mesenchymasejtekből alakulnak ki oly módon, hogy a sejt megnyúlik, nyúlványait elveszíti, és myofibrillumok fejlődnek benne, végül az orsó alakú izomsejtek kötegekké, lemezekké csoportosulnak. Harántcsíkos izomrostok a mesodermából és a mesenchymából egyaránt fejlődhetnek. Az izomképző myoblast-sejtek orsó alakú fibrillumokat tartalmazó sejtekké alakulnak át, amelyek mitotikus és amitotikus osztódással sarcolemmával borított, többmagvú sejtekké, izomrostokká differenciálódnak.

Az izom beidegzése már korán kialakul. A myotomok ugyanis kapcsolódnak a segmentumaikhoz tartozó idegekhez, miközben myoseptumok kötik őket egymáshoz. A myotom dorsalis részéből az epaxonalis izmok, ventralis részéből a hypaxonalis izmok, a mellkas és a has izmai fejlődnek. A végtagok törzzsel közös és saját izomzata is a végtagbimbóba sarjadzó myotom részekből differenciálódik.

A fej izmai a zsigerívek myotomjaiból és mesenchymájából származnak. Az első zsigerívben a rágóizmok, az ínyvitorla izmai, a dobhártya feszítőizma, a m. biventer elülső hasa és a m. mylohyoideus, a másodikban a száj, az orrnyílás és a szemrés izmai, a m. trapezius, a m. stylohyoideus és a m. biventer hátulsó hasa, a harmadik zsigerívben a garat izmai, a negyedikben pedig a gége és részben a garat egyes izmai fejlődnek ki. A szemgolyó izmai a szemserleget övező mesenchymából, a gáttájék izmai pedig a köztakaró mesenchymájából származnak.

190. ábra - Az izomrendszer fejlődése (vázlatos rajz)

Az izomrendszer fejlődése (vázlatos rajz)