Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A nagy testüregek

A nagy testüregek

A nagy testüregek a törzs üregei: a mellkasban, thoraxban helyeződő mellüreg, a cavum thoracis, a has, az abdomen, ürege a hasüreg, a cavum abdominis és a medence, a pelvis ürege a cavum pelvis. Az utóbbi két üreg az egységes has- és medenceüreget, a cavum abdominis et pelvist képezi. A testüregek falát savóshártya, serosa, béleli, tehát mindegyik üreg savós testüreg, cavum serosum. A zárt, savós testüregekben kevés, alig mérhető, változó mennyiségű, tiszta, sárgás árnyalatú folyadék, liquor serosum van, amely a vér szérumához hasonló.

A mellkas savóshártyája a pleura, amely a mellüregben a jobb és a bal mellhártyaüreget, cavum pleurae dextrum et sinistrum, képezi. A kétoldali pleuraüreg a szívburkot, a pericardiumot, és annak savóshártyájával bélelt üregét, a cavum pericardiit, két oldalról körülveszi. A mellüreg rekeszizomhoz közeli részében, a hátulsó gátorközben (lásd később) a nyelőcső közelében egy kis savós üreg, a cavum mediastini serosum, található, amely mint fejlődési relictum, a hasüreg levált része, elkülönült.

A hasüreget és a medenceüreg elülső részét a hashártya, a peritonaeum, béleli, ezáltal hashártyaüreget, cavum peritonaeit képez, amely nőnemű állatok kivételével szintén zárt, savós tömlő.

A savós testüregekben levő szerveket szintén savóshártya veszi körül, amely savóshártya-kettőzetek útján összefügg a testüregek falát bélelő savóshártyával, abba átmegy. Ennek megfelelően – a mell- és a hasüregben egyaránt – a savóshártyának három, egymásba folytatódó részét különböztetjük meg, éspedig: a testüreg falát bélelő fali lemezét, a lamina serosa parietalist (a mellüregben: pleura parietalis; a hasüregben: peritonaeum parietale), a zsigereket borító zsigeri lemezét, a lamina serosa visceralist (a mellüregben pleura visceralis; a hasüregben: peritonaeum viscerale), és a kettőt összekötő lamina serosa intermediát (duplicaturae serosae).

A savóshártya e három része a fejlődés folyamán alakul ki. A fejlődő zsigerek a testüregek falától növekedésük közben a savóshártya fali lemezét maguk előtt tolva, a testüregekbe nyomulnak, a testüregeket kitöltik, szűk virtuális réssé alakítva azt. Aszerint, hogy a szervek a testüreg falától milyen mértékben távolodnak el, azokat részben vagy teljesen beborítja a savóshártya. Pl. a vesének csupán a hasüreg felőli felületét borítja, és mivel a hasfallal szorosan összefügg, a savóshártya dorsalisan mintegy kirekeszti azt a hasüregből. A bélcső viszont fejlődése során a hasüreg falától eltávolodik, s csupán savóshártya-kettőzetek, duplicaturae serosae, fűzik a dorsalis hasfalhoz. A savóshártya-kettőzet alak és szerkezet szerint lehet: 1. savósredő, plica serosa, laza subserosa útján egymáshoz fűzött savós lemezek; 2. savós szalag, ligamentum serosum, amelynek savós lemezei között kötőszövetes szalag van, s az a zsigereket egymáshoz vagy a hasfalhoz rögzíti; 3. bélfodor, mesenterium, legyezőszerűen széttérő savóshártya-kettőzet, amely erek és idegek vezetésére szolgál; 4. a cseplesz, omentum, zsákot képező savóshártya-kettőzet, amelynek lemezei között hálószerűen zsírszövet rakódik le; a zsigereket rögzíti, benne erek, idegek haladnak. A savós redők a fejlődés közben a hasfallal újból összenőhetnek.

A mellüreg, cavum thoracis, és a mellhártya, pleura

A mellüreg a mellkasban, thorax, helyeződik. Falának belső rétege a mellhártya, a pleura, amely a jobb és bal pleuraüreget, cavum pleurae dextrum et sinistrum, képezi; közöttük a median síkban levő gátor, mediastinum laza kötőszövetében a gátor szervei vannak.

A mellkas, thorax, kétoldalt kissé összenyomott, csonka kúphoz hasonló testrész. Csontos vázát dorsalisan a hátcsigolyák, kétoldalt a bordák, ventralisan a szegycsont alkotja. Bejáratát, az apertura thoracis cranialist, az első hátcsigolya, az első bordapár és a szegycsont testének elülső vége adja. Kijáratát, az apertura thoracis caudalist, az utolsó hátcsigolya, az utolsó bordapár, a bordaív és a szegycsont testének hátulsó vége képezi. A mellkas falának hét rétege van:

1. a bőr, a cutis,

2. a bőr alatti kötőszövet, a tela subcutanea,

3. a törzs felületes pólyája, a fascia trunci superficialis (JNA), a bőrizommal, a m. cutaneus trunci s. maximus,

4. a mély pólya, fascia trunci profunda (JNA),

5. az izmok és a csontok rétege,

6. a belső mellkaspólya, fascia endothoracica,

7. a mellhártya, pleura.

A mellkas dorsalis fala vastag. A csigolyákat övező epaxonalis és hypaxonalis izmok a csontok és izmok rétegét nagymértékben vastagítják. Oldalfalának izomrétegét az I–IV. borda síkjában az elülső végtag törzzsel közös izmai borítják, ezáltal az izomzata többrétegű. Ventralis fala szintén vastag, itt a szegyizmok helyeződnek. A mellkas hátulsó falát a rekesz, a diaphragma, alkotja. A rekesznek öt rétege van:

1. a mellhártya fali lemeze, a pleura diaphragmatica,

2. a belső mellkaspólya, a fascia endothoracica,

3. a rekeszizom, a m. phrenicus,

4. a haránthaspólya, a fascia transversa abdominis,

5. a hashártya fali lemeze, a peritonaeum parietale.

A mellkasnak hosszanti, longitudinalis, magassági, dorsoventralis, és haránt-, transversalis, átmérőjét különböztetjük meg. Hosszanti átmérője – a rekesz ferde helyeződése miatt – közvetlenül a csigolyák alatt a leghosszabb, a szegycsonthoz közeli méretének csaknem a kétszerese. Minthogy a rekesz a mellkasba domborodik, a hosszanti átmérő a mellkas közepén a legrövidebb. A magassági átmérő a 8. bordáig nő, amögött caudalisan csökken, attól széjjeltérve kissé hosszabb. A szélességi átmérő a mellkas közepe felé nő, majd a rekesz felé általában csökken.

A mellkasa a nagyszámú hátcsigolya és a bordák miatt viszonylag nagy. Az alakja elöl, a mellkas bejáratában, magas ovális, magassági átmérője kétszer olyan nagy, mint a harántátmérője. Az elöl szűk mellkas caudalisan tágul.

A kérődzők mellkasa kisebb a lóénál, bejárata a juhfélékben szűk, kevésbé öblös.

A húsevők mellkasa öblös; a mellkas bejárata kerek, kijárata haránt tojásdad.

Az ember mellkasa haránt tojásdad alakú.

A mellkas falának rétegei közül a belső két réteget, a belső mellkaspólyát és a mellhártyát ismertetjük a részletesen.

A belső mellkaspólya, a fascia endothoracica, sok kollagénrostot tartalmazó, sárga színű, rugalmas pólya, amely a bordák belső felületén a csonthártyával összefügg; caudalisan a rekesz izmos részén át annak az inas részével összenő. Belső felületét a mellhártya fedi. Vastagsága állatfajonként és tájékonként is változó, vastag a bordák tájékán, ahol a csonthártyával összefügg, és vékony a bordaközökben, legvastagabb marhában, ahol a bordacsont-bordaporci összeköttetés tájékán vastag, fénylő szalagot, membrana intercostalis internát képez. A szegycsonton helyeződő megvastagodott részlete a szegycsonti szalag, a ligamentum sterni, a bordaporcokhoz térő szalagjai a ligamenta sternocostalia radiata, a lapátosporcot a bordákhoz rögzítő szalagja pedig a ligamentum costoxyphoidea. A belső mellkaspólya a szegycsont testéről a szívburok csúcsánál, annak rostos lemezébe folytatódik. Ez a szegycsont-szívburoki szalag, a ligamentum sternopericardiacum, amely húsevőkben a rekesz pólyájához is tér, ligamentum phrenicopericardiacum.

A mellhártya, pleura, csigolyákat, bordákat és szegycsontot bevonó fali lemeze a pleura parietalis. A fali lemeztől a median síkban a gerincoszlopról a szegycsontra két, egymáshoz fekvő lemez, a két gátorlemez, pleura mediastinalis tér, amely két oldalsó, teljesen zárt tömlőt, a jobb és a bal oldali pleurazsákot, a cavum pleurae dextrum et sinistrumot, választja el egymástól. A gátorlemezek együttesen a gátort, a mediastinumot, képezik. A két gátorlemezt a középsíkban kötőszövet fűzi egymáshoz, helyenként szorosan, sövényszerűen, másutt a két lemez egymástól eltávolodik, és a közöttük levő laza rostos kötőszövetben a gátor szervei helyeződnek el.

A két pleurazsák a mellkas alakjához hasonlóan cranialisan kúpszerűen elhegyesedik, cupula pleurae, caudalisan szélesedik, és a rekeszen szétterül, basis pleurae. A pleurazsáknak a mellkas falára fekvő fali lemeze a pleura parietalis, a két zsák egymás felé tekintő lemeze a már említett gátorlemez, a pleura mediastinalis, a zsigerekre boruló lemeze a zsigeri lemez, a pleura visceralis. A mellhártya fali lemezén helyeződés szerint megkülönböztethető a bordákra fekvő pleura costalis, a szegycsonton helyeződő pleura sternalis és a rekeszt borító pleura diaphragmatica. A zsigeri lemez a tüdőt borítja, azaz a tüdő zsigeri lemeze, pleura pulmonalis, amely tulajdonképpen a pleura mediastinalisnak egy része. A mediastinum és a tüdő közötti szalag, a ligamentum pulmonale, a tüdőt a gátorlemezekhez fűzi; húsevőkben fejlett, kérődzőkben rövid, lóban csökevényes. Sertésben és húsevőkben a szalag továbbfolytatódó része a tüdő-rekeszi szalag, a ligamentum diaphragmaticopulmonale, a tüdőt a rekeszhez is rögzíti. A pleura mediastinalis a középső gátorban helyeződő szívburokra mint pleura pericardiaca borul rá. A pleurazsákok üregét a tüdőszárnyak teljes mértékben kitöltik. A virtuális résszerű üregükben található folyadék, a liquor (cavi) pleurae, az egymással érintkező savóshártya-felületek súrlódásmentes elmozdulását teszi lehetővé.

A liquor pleurae áttetsző, sárgás folyadék, fehérjetartalma 3 g/l, fajsúlya 1017, sejttartalma 1000/ml.

A mellhártya resorbciós képessége nagyfokú, stomatái a lamina propriába is behatolnak a vér- és nyirokkapillárisok faláig. A mellhártya és a savós folyadék fertőzésekre, mechanikai, kémiai, toxikus hatásokra reagál.

A mellhártya fali és zsigeri lemezének egymásba való átmeneti helyein, másfelől a mellhártya fali lemezének egyes részein levő átmeneteknél ún. áthajlási vonalak jönnek létre. A pleura parietalisnak három áthajlási vonala van.

1. Gerincoszlopi áthajlási vonal. A hátcsigolyák teste mentén és a m. longus colli lateralis széle mentén található, ahol a pleura costalis a pleura mediastinalisba megy át. Az átmenet mentén található hosszanti, keskeny rés a recessus costomediastinalis.

2. Szegycsonti áthajlási vonal. A szegycsont testének közepén, a median síkban húzódik. A vonal mentén található öböl a recessus sternomediastinalis.

3. Rekeszi áthajlási vonal. A bordaív és a rekesz eredése mentén található, ahol a pleura costalis a pleura diaphragmaticába átmegy. Eközben a recessus costodiaphragmaticust és a recessus lumbodiaphragmaticust képezi. Előbbi különösen az utolsó bordacsont tájékán, a tágas sinus phrenicocostalis; ezt a tüdő hátulsó éles széle még mély belégzéskor sem tölti ki.

A rekesz és a gátorlemezek által képezett áthajlási vonal kisebb öble a recessus mediastinodiaphragmaticus sinister, amelynek gyakorlati jelentősége csekély.

A két oldali mellhártyatömlő aszimmetrikus, a szív nagyobb része ugyanis a mellkas bal felében helyeződik. A jobb mellhártyatömlő caudalisan osztott, a szegycsontról és a rekeszről a gerincoszlop felé felemelkedő savós redő, plica venae cavae caudalis, található, amelynek szabad szélében a hátulsó üresvéna és a n. phrenicus dexter halad. A rekesz és a mediastinum között a szegycsont felé vakon végződő savós zsákot, recessus mediastinit, különít el, amelyben a tüdő járulékos lebenye helyeződik. A pleurazsák hátulsó határa egyedenként eltérő; marhában és macskában a bal oldali kisebb.

A gátor, mediastinum

A két mellhártyatömlő gátorlemeze között, a gátorban, páratlan szervek vannak. A gátor laza rostos kötőszövete egymáshoz fűzi, ezáltal rögzíti a benne helyeződő szerveket. A gátor szervei közül legnagyobb a szív, amely a 3–6. bordaköz síkjának megfelelően helyeződik el. Ennek alapján elülső gátort, mediastinum cranialét, középső gátort, mediastinum medium s. cardialét, illetve hátulsó gátort, mediastinum caudalét, különböztetünk meg.

210. ábra - A szarvasmarha mellkasának harántmetszete a 2. hátcsigolya magasságában (Popesko, P. után)

A szarvasmarha mellkasának harántmetszete a 2. hátcsigolya magasságában (Popesko, P. után)


Elülső gátor

Az elülső, praecardialis gátor, a mediastinum craniale, viszonylag kicsi, a mellkas bejáratától a 3. borda síkjáig terjed. Hossza lóban, szarvasmarhában 10–14, sertésben 6–8, kutyában 4–7 cm. Kétoldalt a tüdő csúcslebenyeivel szomszédos. Marhában a jobb csúcslebeny a nagy értörzsek alatt a bal oldalra is átterjed, a gátor ventralis részét ezáltal balra tolja.

Az elülső gátor szervei dorsoventralis irányban a következők; a hátcsigolyák testén kétoldalt a m. longus colli húzódik, az izom alatt a nyelőcső halad, két oldalán az első bordanyak magasságában zsírba ágyazottan a sympathicus dúc, a ggl. cervicothoracicum, található. A tőle caudalisan eredő sympathicus határkötegeket a bordaközöket ellátó közös artéria- és vénatörzs, a. et v. intercostalis suprema, kíséri. A 4–6. bordaközben, a nyelőcső bal oldalán, a nagy nyirokértörzs, a mellvezeték lefelé fordul, keresztezi a nyelőcsövet, és a 2. borda síkjában az elülső üresvénába tér. A nyelőcső alatt kissé jobbra, az első borda tájékán a gégecső lép az elülső gátorba. Kötőszövetében kétoldalt a visszatérő gégeideg található. A nyelőcső és a gégecső között kétoldalt, az első borda síkjában, a bolygóideg és a sympathicus köteg közös törzse, a truncus vagosympathicus, halad. Rajta marhában és kutyában, és esetenként sertésben is, e helyen a ggl. cervicale medium helyeződik. A gégecső alatt és balra, az első borda síkjában, a gégecső bal oldalán az aortaívből, a 3. bordaköz közepe magasságában eredő truncus brachiocephalicus (ló, marha), illetve a. brachiocephalica (sertés, húsevők) kereshető fel. Sertésben és kutyában az a. brachiocephalica fölött, a gégecső bal oldalán dorsolateralisan az a. subclavia sinistra halad, amely az első borda tájékán oszlik ágaira. Az erek mentén nyirokcsomók találhatók.

A gégecső alatt és jobbra, részben a truncus brachiocephalicus alatt is, az elülső üresvéna és ágai helyeződnek. Ezen a helyen a véna életfontosságú szervek sérülése nélkül elérhető (sertésben a vérvétel helye). Az elülső üresvéna jobb oldalán a jobb oldali rekeszideg, az a. brachiocephalica alatt pedig a bal oldali rekeszideg halad. Az értörzsek alatt, azoktól kétoldalt, fiatal állatokban a magzatmirigy mellkasi lebenye foglalja el az elülső gátor ventralis részét.

Középső gátor

A középső, cardialis gátor, mediastinum medium, a 3–6. bordaköz síkjában fekszik, alsó 4/5 részét a szívburokban levő szív foglalja el, felső 1/5 részében egyéb szervek helyeződnek.

A szív a szívburokba foglaltan a mellüregben aszimmetrikusan, lóban 3/5, szarvasmarhában pedig 5/7 részével baloldalt helyeződik. Elülső széle a 3. borda elülső szélének síkjában van. Ventralisan a szegycsontot az 5. bordaporcnál éri el. A szívburok hátulsó széle felül a 6. bordaköz középső harmadáig terjed. A szívburok oldalsó felületeire a jobb és a bal gátorlemez fekszik rá, alsó részlete a mellkas falával, hátulsó széle sertésben és kutyában a rekeszizommal is érintkezik. A szívburokra fekvő gátorlemez, a pleura pericardiaca, a sulcus coronarius magasságában vagy afölött hosszanti redőt alkot, amelyben a n. phrenicus sinister halad a rekesz felé. A jobb oldali rekeszideg a hátulsó üresvéna ventrolateralis szélén levő kis redőben található. A szívburok két oldalán halad az a. pericardiacophrenica is, amely a szívburokhoz is ad ágakat.

A szív bázisa fölött, részben a szívburkon belül, részben kívül, a szívhez térő nagyerek törzsei találhatók. Itt szájadzik az elülső és a hátulsó üresvéna a jobb pitvarba. A tüdőartéria a 3. bordaköz síkjának alsó harmadában ered, és ívben fel- és hátrafelé tart, majd az 5. borda vagy bordaköz síkjában ágaira oszlik. Az aorta íve a 4. bordaköz alsó harmadának közepén helyeződő bulbus aortaeból ered; a pitvarok sövénye és a tüdőartéria között található. Innen az aortaív jobbra, craniodorsalisan halad, a 3. bordaközig. Ezután enyhén hajló ívben hátra- és fölfelé a gerincoszlophoz tér, amelyet a 6. hátcsigolyánál ér el. Az aorta ívét balról a bal bolygóideg, és ez alatt kissé a bal visszatérő rekeszideg keresztezi. Ez utóbbi az aorta ívén átkapcsolódik és a gégecsőhöz társul. A gégecső az aortaív jobb oldalán halad, és amögött oszlik ágaira. A gégecső fölött a nyelőcső helyeződik. A nyelőcső jobb oldalán a jobb bolygóideg található, amely az 5. borda magasságában dorsalis és ventralis ágra válik szét.

Az 5–6. bordaköz síkjában, a szív alapja fölött a tüdő gyökere, a radix pulmonis, helyeződik a gégecső bifurkációjával, a tüdőartéria fő ágaival, a tüdővénákkal és a hörgők körüli nyirokcsomókkal együtt. A nyelőcső fölött a 6. bordaköz síkjától caudalisan, közvetlenül a hátcsigolyákon, a mellkasi aorta kezdeti szakasza halad. Az aorta jobb felső szélén a mellvezeték, efölött lóban és húsevőkben a v. azygos dextra, annak szomszédságában pedig a truncus sympathicus található. Az aorta bal oldalát marhában, sertésben a v. azygos sinistra és a bal oldali sympathicus határköteg kíséri.

Hátulsó gátor

A hátulsó gátor, a mediastinum caudale, a 7. bordaköz síkjától a rekeszizomig terjed. Terjedelme és alakja a légzés során a rekeszizom alakváltozásával állandóan változik. Benne középütt, a gerincoszlop alatt, a hátcsigolyák testének bal oldalán, a mellkasi aorta halad, jobb oldalán dorsolateralisan a mellvezeték, és lóban, húsevőkben a v. azygos dextra, bal oldalán marhában és sertésben a v. azygos sinistra és a sympathicus határköteg kereshető fel. Az aorta alatt a gátorlemezek lóban 4–6 mm szélességben egymáshoz fekszenek, sövényt képeznek. A sövény lemezei marhában 3–5, egymás mögött helyeződő halmaz alakjában a hátulsó gátori nyirokcsomót foglalják magukba. A nyirokcsomók lóban, kutyában a nyelőcső közelében, sertésben pedig a nyelőcső alatt is helyeződnek. A nyirokcsomók alatt lóban, marhában mintegy 2–4 cm-rel, kb. a mellkas középső síkjában, majd a rekesz felé mindinkább balra irányuló nyelőcső halad. A nyelőcsövet dorsalisan és ventralisan a bolygóideg truncus vagalis dorsalisa és ventralisa kíséri. A nyelőcső alatt a két gátorlemez újból egymáshoz fekszik, sövényt képez. Ez a sövény a középsíktól le és kissé balra tér, bal oldalán a gátorlemez kis redőjében a bal rekeszideget találjuk. Jobboldalt, az aorta alatt és a nyelőcső mellett, a rekesz közelében lóban, kérődzőkben savós üreg, a Sussdorf-üreg, a cavum mediastini serosum, helyeződik, amely kutyában és sertésben a tüdő gyökeréig ér, és sertésben, esetleg kutyában a hiatus oesophageuson át a lig. gastrophrenicumba is beterjed. A jobb hátulsó pleuraüreg ventralis részéről eredő sagittalis redőben, a plica v. cavae caudalisban, a hátulsó üresvéna halad a n. phrenicus dexter kíséretében. A hátulsó üresvéna az 5. bordaköz síkjában a jobb szívpitvarba nyílik. A hátulsó gátorbeli szakasza a foramen venae cavae caudalistól előre és lefelé tér.

A hátulsó gátor ventralis részében, mediastinum caudale ventrale, a sövényen lóban, kutyában és macskában apró nyílások találhatók, amelyeken át a kétoldali pleuraüreg közlekedik egymással. Kutyában három hónapos kor után a cardialis gátor ventralis részében is található a két oldali pleuraüreget összekötő nyílás. Az egyik oldali pleuraüreg nyitásakor (műtét vagy átható sérülése alkalmával) a másik oldali pleuraüreg negatív nyomása is megszűnik, és mindkét tüdőszárny összeesik (pneumothorax). A nyílásokon át gyulladásos folyamatok átterjedhetnek és savó is átjuthat egyik pleuraüregből a másikba.

211. ábra - A gátor szervei hátulról (Nickel – Schummer – Seiferle szerint)

A gátor szervei hátulról (Nickel – Schummer – Seiferle szerint)


A) 1. pulmo sinister, 2. a. subclavia sinistra, 3. ductus thoracicus, 4. oesophagus, 5. m. longus colli, 6. trachea, 7. truncus brachiocephalicus, 8. mediastinum craniale, 9. v. cava cranialis, 10. n. phrenicus, 11. pulmo dexter, 12. pleura parietalis, 13. pleura visceralis, 14. mediastinum craniale

B) 1. ventriculus cordis sinister, 2. atrium cordis sinistrum, 3. pulmo sinister, 4. aorta thoracica, 5. pleura visceralis, 6. pleura parietalis, 7. ductus thoracicus, 8. v. azygos, 9. oesophagus, 10. pulmo dexter, 11. bronchus primarius, 12. a. pulmonalis, 13. atrium cordis dextrum, 14. pericardium parietale, 15. pericardium viscerale, 16. ventriculus cordis dexter

C) 1. cor., 2. plica venae cavae caudalis, 3. lobus accesorius pulmonis, 4. mediastium caudale, 5. n. phrenicus sinister, 6. lig pulmonale, 7. pulmo sinister, 8. oesophagus, 9. ductus thoracicus, 10. pleura visceralis, 11. pleura parietalis, 12. vena azygos, 13. aorta thoracica, 14. vena cava caudalis, 15. n. phrenicus dexter, 16. pulmo dexter, 17. diaphragma

212. ábra - A kutya mellkasának harántmetszete a 4. hátcsigolya síkjában (Popesko, P. után)

A kutya mellkasának harántmetszete a 4. hátcsigolya síkjában (Popesko, P. után)


A has- és a medenceüreg, cavum abdominis et pelvis; a hashártya, peritonaeum

A törzs középső része a has, az abdomen; ürege a hasüreg, a cavum abdominis, a test legnagyobb ürege, amely a rekesztől a medence bejáratáig terjed. Itt a hasüreg a medenceüregbe, cavum pelvis, határ nélkül megy át. A hasüreg elülső része a rekesz homorulatába, a mellkasba is beterjed; ez a hasüreg intrathoracalis része.

A hasüreg fala vékony, tágulékony, lágy, izmos fal, csupán dorsalisan van csontos váza (az ágyékcsigolyák), és falát itt az ágyékizmok és az epaxonalis izmok vastagítják.

A hasfal rétegei a has tájékainak megfelelően eltérő szerkezetűek, tájékonként külön tárgyaljuk őket:

A dorsalis hasfal rétegei: 1. a bőr, 2. a bőr alatti kötőszövet, 3. a törzs felületes pólyája, 4. a pólyák közötti kötőszövet, 5. a hátágyéki pólya (mély pólya), 6. az ágyéki szakasz epaxonalis izmai, a felületes és a középső farizom eredési fejei, 7. az ágyékcsigolyák, a gerinccsatorna a gerincvelővel és burkaival, 8. az ágyékizmok, 9. a haránthaspólya, 10. a subperitonaealis kötőszövet, 11. a hashártya.

A has oldalsó falának rétegei: 1. a bőr, 2. a bőr alatti kötőszövet, 3. a törzs felületes pólyája a bőrizommal, 4. a törzs mély pólyája (sárga haspólya nagy testű növényevőkön), 5. a külső ferde hasizom izomlemeze és ínlemeze, 6. a belső ferde hasizom, 7. a haránthasizom és ínlemeze, 8. a haránthaspólya, 9. a subperitonaealis kötőszövet (zsírpárna), 10. a hashártya.

Az éhgödör vagy horpasz tájékára lóban a belső ferde hasizom nem terjed rá; itt csupán 9 réteg található.

A ventralis hasfal rétegei a lapátosporctól a köldökig: 1. a bőr; 2. a bőr alatti kötőszövet, 3. a törzs felületes pólyája, 4. a törzs mély pólyája (sárga haspólya), 5. a rectus-hüvely külső lemeze, amelyet itt a külső és a belső ferde hasizom ínlemeze, juhfélékben és húsevőkben a belső ferde hasizom ínlemezének külső rétege alkot, 6. az egyenes hasizom, 7. a rectushüvely belső lemeze, amelyet a haránthasizom ínlemeze, juhfélékben és húsevőkben a belső ferde hasizom ínlemezének belső rétege képez, 8. a haránthaspólya, 9. a hashártya alatti, laza subperitonaealis kötőszövet (zsírpárna, a hashártya ventralis savós függeléke), 10. a hashártya.

A ventralis hasfal rétegei a köldöktől a medence bejáratáig: 1. a bőr, 2. a bőr alatti kötőszövet, 3. a felületes törzspólya, 4. a törzs mély pólyája (sárga haspólya), 5. a külső ferde, a belső ferde és kutyában a haránthasizomnak a fehérvonal mentén egybeolvadó ínlemezei, 6. az egyenes hasizom, 7. a haránthasizom ínlemeze és a haránthaspólya, kutyában csupán a haránthaspólya, 8. a subperitonaealis kötőszövet, 9. a hashártya.

A hasüreg elülső falát a rekesz, a diaphragma, alkotja. A rekesz falának 5 rétege van (1ásd a mellkas falának rétegeinél). A hasüregnek hátulsó fala nincsen, minthogy a hasüreg a medenceüregbe jól elkülöníthető határ nélkül folytatódik. A kettő határát a medence bejáratának vonala, a linea terminalis (lásd később), adja.

A hasüregnek hosszanti (horizontalis), függőleges (verticalis) és haránt- (transversalis) átmérője van.

Hosszanti átmérője, a rekesz cranioventralis irányú és a medencebejárat caudoventralis irányú ferde helyeződése miatt dorsalisan a legrövidebb, ventralisan fokozatosan nő és az alsó hasfal mentén a leghosszabb.

Függőleges átmérője az első ágyékcsigolya síkjában a leghosszabb, ettől caudalisan fokozatosan, majd a medenceüreg előtt, a keresztcsont promontoriumától kezdődően hirtelen kisebbedik. A függőleges átmérő az első ágyékcsigolyától cranialisan – a rekesz ferde helyeződése miatt – csökken.

A harántátmérő az első ágyékcsigolya tájékán és a hasüreg közepe magasságában a legnagyobb, ettől előre és hátra kisebb. Az átmérők nagysága az állat faja, kora, testnagysága, táplálkozási módja, valamint a be- és a kilégzés állapota szerint is változik.

A has alakja ventralisan domborúbb, kétoldalt kissé lapított hordó alakú, a fiziológiai viszonyok között is eltérő. Változik az állat fajtája, neme, kora, testalakulása, tápláltsági állapota, takarmányozása és használata szerint is. Mérsékelten megnagyobbodhat akkor, ha a hasűri zsigeri szervek valamelyikének terjedelme bizonyos ok miatt megnő. A vemhesség második harmadától kezdve a has állatfajonként különböző alakban és terjedelemben növekedik. A vemhesség vége felé a horpasz besüpped (kérődzőkön csak a jobb oldali). A test helyzetváltozásával a has alakja nem változik, csupán akkor, ha a hasüregben folyadék halmozódik fel.

A medenceüreg, cavum pelvis, a medencében, pelvis, helyeződik, falát a csontos vázon kívül vaskos, erős szalagok és tömeges izmok képezik. Rajtuk, ill. bennük nagy ér- és idegtörzsek haladnak. Dorsalis és dorsolateralis falát a tömeges felső farizmok és hátulsó farizmok csigolyafejei, valamint az alattuk helyeződő csípő-keresztcsonti szalagok, mindenekelőtt pedig a széles medenceszalag alkotja. Oldalsó falát a csípőízület tájékán és az alatt, valamint ventralis falát a belső csípőízületi izmok, a combközelítő izmok eredési fejei és a foramen obturatumot lezáró m. obturatorius externus et internus határolja. Előrefelé a medenceüreg a hasüregbe megy át, bejáratát, apertura pelvis cranialis, a haránttojásdad alakú, ferde helyeződésű linea terminalis jelzi.

A medenceüreg kijáratát, az apertura pelvis caudalist, kötőszövetes, izmos fal, a „medence rekesze”, a diaphragma pelvis, zárja le. Rajta az emésztő- és a húgy nemiszervek végső szakaszai nyílnak a külvilágra. A falnak a végbélnyílás és a külső nemi szervek nyílása közötti része a gát, a perineum, amely nőnemű állatokban, valamint a sertés kanon és a kandúron rövid.

A has- és a medenceüreg falán nyílások találhatók, közülük az első hat a rekesz nyílása: 1. az aorta nyílása, a hiatus aorticus, amelyen az aorta, a mellvezeték, a n. splanchnicus major et minor halad át, 2. a nyelőcső nyílása, a hiatus oesophageus, amelyen áthaladó nyelőcsövet a bolygóideg truncus vagalis dorsalisa et ventralisa követi, 3. a hátulsó üresvéna nyílásán, a foramen venae cavaen át a hátulsó üresvéna jut a hasüregből a mellüregbe. A 4. és 5. nyílás csupán a magzati fejlődés bizonyos szakaszában található, kétoldali, az ún. Bochdalek-féle rés, ductus pleuroperitonaealis (a rekeszsérv helye), közvetlenül a rekesz szárai fölött, csupán az embrióban lelhető fel, kifejlett állatban itt a rekesz vékony, a rekeszizom itt hiányzik. A 6. a Larrey-féle háromszög, a hártyás trigonum sternocostale, a rekeszizom corona muscularisának pars costalisa és pars sternalisa között található; az a. et v. epigastrica cranialis átjárására szolgál. A 7. nyílás a köldökgyűrű, az anulus umbilicalis, amely az alsó hasfalon, az utolsó borda síkjában, a magzati korban található, rajta a köldökartériák és -vénák, valamint a húgyinda halad át. Születés után ez a nyílás elzáródik, helyén a hegszerű köldök, az umbilicus, marad vissza. A 8. és a 9. nyílás a két belső lágyékgyűrű, az anulus inguinalis profundus, amely hímekben és nőstény kutyában a hasfalon, a fancsont előtt, a median síktól kétoldalt található. Ezek a lágyékrésbe, spatium inguinale, vezetnek. Hímnemű állatokban a külső lágyékgyűrűn, az anulus inguinalis superficialison, át a herezacskó üregébe juthatunk. A 10. és a 11. nyílás a combcsatorna felső végét övező combgyűrű, az anulus femoralis (Scarpa-féle háromszög), amelyet a Poupart-szalag (lig. inguinale), az egyenes hasizom, a fanfésű, a m. psoas minor és a m. sartorius határol. A 12. és a 13. nyílás a nőnemű állatok petevezetőjének a nyílása, az ostium abdominale tubae uterinae, amelyen (petevezető, méh, hüvely) át a hasüreg a külvilággal közlekedik. Jelentősége marhában van: méhmosáskor folyadék kerülhet a hasüregbe. Húsevőkben kevésbé jelentős, mert a petefészek tasakjában levő nyílása szűk.

A hashártya, peritonaeum, sima, fényes és átlátszó hártya, amely a hasüreget és a medenceüreg elülső részét béleli. Ezáltal a savós has- és a medenceüreget, cavum peritonaei (abdominis et pelvis), képezi. A has és a medenceüreg faláról a fejlődés során az üregbe nyomuló szervek a fali savóshártyát maguk előtt tolva a hashártya üregét virtuális réssé szűkítik, miközben létrehozzák a hashártya zsigeri lemezét. Eszerint a hashártyának fali és zsigeri lemezét, peritonaeum parietale et viscerale, és a kettőt öszszekapcsoló savós kettőzetét, lamina serosa intermedia s. duplicatura peritonaei, különböztetünk meg.

A hashártya fali lemeze fájdalomérzékeny, zsigeri lemeze kevésbé. A hashártya reszorpciós képessége rendkívül nagy. Mindkét lemez mikroszkopikus nagyságú, tölcsérszerű nyílásain át (stomaták) rövid idő alatt az állat súlyának egy tizedét kitevő folyadék is felszívódhat. A hashártyának a rekeszizmot borító lemezén sok ilyen nyílás található. A hasüregben kevés, változó mennyiségű, savós, serosus, vérszérumhoz hasonló folyadék, liquor peritonaei, található. (A savóshártya-kettőzeteket a megfelelő szerveknél ismertetjük.)

A nagy testüregek fejlődése

A nagy vagy savós testüregek a fali, parietalis mesoderma zsigerekre fekvő zsigeri lemeze, a splanchnopleura, és a test oldalsó és alsó falához fekvő fali lemeze, a somatopleura közötti kétoldali coelomaüregből fejlődnek ki. Az embrió testének kialakulásakor a kétoldali splanchnopleurának a gerincoszlop és a fejlődő bélcső közötti része szorosan egymáshoz fekszik, kettőzetet, a dorsalis bélfodrot, a mesenterium dorsalét képezi. A bélcső alatt a lemezek ismét egyesülnek egymással, és a bélcső ventralis fodrát, a mesenterium ventralét alkotják. A bélcsövet borító splanchnopleura a bélcső falán túlmenően a fejbél elülső végéből fejlődő tüdőt, a középbél tájékán fejlődő májat és hasnyálmirigyet is borítja. A fejlődő mellüregben a mesenterium dorsale et ventrale a mediastinumot képezi. A pleuraüregbe növekvő tüdő a splanchnopleurát maga előtt tolja, ezáltal a tömlőt borító lamina visceralis annak egy részéből fejlődik ki. A postcardialis gátorközben az összeköttetés vízszintes irányú savós kettőzet, a lig. pulmonale, alakjában a későbbiekben is fennmarad. A szívburok plica pleuropericardialis útján különül el.

A fejlődő hasüregben még a rekesz kialakulása előtt a ventralis bélfodor csaknem teljes egészében hanyatlóan átalakul. Ezáltal egységes savós testüreg, a cavum pleuropericardiaco-peritonaeale alakul ki. A rekesz és a szívburok fejlődésével négy savós testüreg, a kétoldali pleuraüreg, a szívburoküreg és a has-medenceüreg különül el egymástól.

A rekesz fejlődését a szív sinus venosusába vezető szikvénák fölemelkedése indukálja, A szívburok alapi része és a szikbéljárat között haránt irányú választófal, septum transversum, fejlődik ki. Ez a rekesz ventralis telepe, amely a gerincoszlop felé nő és a szívburkot elkülöníti a savós hasüregtől. Eközben a testüreg dorsolateralis faláról egy-egy harántredő, a rekeszredők, plicae pleuroperitonaeales, jelennek meg. A három redő egyesül egymással, és a kétoldali pleuraüreget elválasztja a savós hasüregtől. A redők hiányos egyesülése révén rekeszsérv keletkezhet.