Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

5. fejezet - A légzőkészülék, apparatus respiratorius

5. fejezet - A légzőkészülék, apparatus respiratorius

A légzőkészülék részei

A légzőkészülék elsősorban a gázcsere (O2-felvétel és CO2-leadás) szolgálatában áll, egyes szervei azonban a szaglást és a hangképzést is végzik. Két fő részből áll: a levegőt vezető légutakból és a gázcserét végző, tulajdonképpeni légzőszervből, a tüdőből. A levegő az orrnyílásokon, nares, az orrsövények által elválasztott páros orrüregbe, cavum nasi, jut. Innen a légzőgaraton, pharynx respiratorius, át a gégebejárathoz, aditus laryngis, áramlik. Eddig terjed a légutak felső szakasza, ezek a felső légutak. A gégebejáraton át a gégébe, larynx, majd a nyakon és a mellkason át a gégecsőbe, trachea, jutott levegő a tüdő gyökeréig, majd a két főhörgőn eloszolva a tüdőszárnyakba, ala pulmonis dextra et sinistra, jut; ezek az alsó légutak; a faágszerűen elágazódó hörgők juttatják a levegőt a légzőhámmal borított alveolusokba.

A légutak (az orrüreg, a légzőgarat, a gége, a gégecső és a hörgők) mint levegőt vezető szervek végzik a levegő tisztítását, felmelegítését, páratartalmának növelését; ezáltal részt vesznek a hőszabályozásban is (különösen kutyában).

Az orrüreg nyílása vízi emlősállatokban zárószelepként működik víz alatt úszáskor. Háziállatainkban csupán a sertés képes orrnyílását szűkíteni, amikor túrókarimájával táplálékot keres. Az orr izmai mint mimikai izmok az orrnyílás tágításán (nehezített légzés) túlmenően az érzelem kifejezésének eszközei is; ez fontos diagnosztikai jel.

Az orrnyíláson át az orrüregbe, cavum nasi, jutott levegő szilárd részecskéitől (rovarok, növényi részek, por) megtisztul, testhőmérsékletűvé melegszik, páradússá válik. A levegőben levő illó anyagok az orrüreg nyálkahártyájának receptor szerveit ingerlik, ezáltal a beszívott levegő minőségét az állat érzékelni képes. A maró anyagokat (csípős füst, gőz, ammónia) már az orrüreg nyálkahártyája is érzékelni képes, és ez kiváltja az állat reflexesen működő védekező tevékenységét. Az orrüreg levegője a hortyogókon, choanae, át a légzőgaratba és a gégebejáraton át a gégébe jut. A gége a levegő vezetésén túl levegőrezgések, ezáltal hangok keltésére is alkalmas; gerincesekben fontos jelző rendszer; nyílása záródik, ezáltal az alsó légutakat védő szerv is.

A légzésnek két típusa van. Az egyik az előbb ismertetett, orron át történő légzés. Ez az általános és lóban csupán ez lehetséges. A másik a szájon át való légzés, ami kutyában gyakori.

A tüdőben elágazódó mind kisebb és kisebb hörgőcskék végül a tüdőhólyagocskákban végződnek. A tüdőhólyagocskák összessége alkotja a nagyterjedelmű légzőfelületet. A levegő áramlását a légutakban a mellkas mozgása közvetlenül végzi azáltal, hogy a belégzőizmok a bordákat emelik, ezáltal a mellkas tágul, amit a tüdő passzív tágulása, alveolusainak tágulása követ. A keletkező szívó hatás (a mellkas negatív nyomásemelkedése) a tüdőbe juttatja a légutak levegőjét. A légzőizmok tágabb értelemben szintén a légzőkészülékhez tartoznak.

298. ábra - A tüdőalveolusok közötti fal elektronmikroszkópos képe (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)

A tüdőalveolusok közötti fal elektronmikroszkópos képe (vázlatos rajz, Szentágothai szerint)


A tüdőben az alveolusok kifejlődésével óriási hámfelület keletkezik, amely a születés után a tüdő kezdődő működésével hatalmas mértékben tágul, és az alveolusok fala vékonyodik. A légzőfelület nagy részén csupán 0,5 mikrométer vastag sejtréteg választja el a tüdőben levő levegőt a kisvérkör hajszálereiben keringő vértől. Ez ideális feltételeket nyújt a gázcsere számára. Ebből az elválasztó sejtrétegből 0,2 mikrométer vastag a légzőhám, ugyancsak 0,2 mikrométer az endothel, és 0,1 mikrométer vastag a közöttük levő alaphártya.

A gázcsere a vér és a levegő gáztartalma között a tüdőben megy végbe. Az állat a légzéssel fölvett oxigént vérkeringésének közvetítésével a sejtjeihez szállítja. A sejtek azt felhasználják, és a keletkezett szén-dioxidot ugyanazon az úton távolítják el, amelyen az oxigént felvették.

A gázcsere a szövetek és a sejtek elsődleges anyagcsereigénye. A keringés elégtelenségéből fellépő oxigénhiány pl. az agyvelő kéregállományának idegsejtjeiben 4–5 perc múlva irreverzíbilis, degeneratív elváltozásokat okoz. Az egyes szövetek oxigénhiány-tűrő képessége igen eltérő.

A sejtek gázcseréjét is figyelembe véve, külső és belső légzést különböztetünk meg.

Külső légzésen értjük a tüdőben a vér és a levegő közötti, belső légzésen pedig a vér és a szövetek sejtjei közötti gázcserét. A gázcsere aktív és passzív diffúzió révén megy végbe.