Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

Az orr, nasus

Az orr, nasus

Csontos és porcos vázból, azt borító és kiegészítő lágy részekből álló, üreges szerv. Emberen kiemelkedik (nasus prominens), háziállatainkban azonban a felső ajakkal és a pofákkal egybeolvad, ezáltal az arc dorsalis és oldalsó falát is képezi. Húsevőkben és sertésben az orr rostralisan kiemelkedik.

Az orr dorsalis felülete az orr háta, dorsum nasi, két oldala az orr oldalsó részei, regiones laterales nasi (JNA). Elöl kissé kiemelkedik az orr hegye, apex nasi. Rajta az orrnyílások, nares, vannak. Az orrnyílások tájéka, regio narium, háziállatokban a felső ajakkal egybeolvad, regio nasolabialis.

Az orrüreg vázát nagyobbrészt csontok, kisebbrészt porcok alkotják.

A csontos váz alkotásában az arc csontjai (három kivételével) – az állcsontok, az áll közötti csontok, az orrcsontok, az orrkagylók, a homlokcsontok, a könnycsontok, a járomcsontok, a szájpadláscsontok, a rostacsont és az ekecsont – vesznek részt.

299. ábra - A szarvasmarha orrporcai (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A szarvasmarha orrporcai (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


300. ábra - A háziállatok orrporcai (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A háziállatok orrporcai (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


1. os nasale, 2. cartilago nasi lateralis dorsalis, 3. pars narica cartilaginis lateralis dorsalis, 4. cartilago nasi lateralis ventralis, 5. cartilago nasalis accessoria lateralis, 6. cartilago nasalis accessoria medialis, 7. cartilago alaris (7/a lamina, 7/b cornu), 8. septum nasi, 9. os rostri, 10. os incisivum, 11. maxilla

A porcos vázat az orr porcai, cartilagines nasi, hyalinporcok alkotják, amelyeket rugalmas rostokban gazdag porchártya, perichondrium, vesz körül. Az embrionális kori porcos orrtokból fejlődnek, részben párosak.

a) Az orrsövény porca, cartilago septi nasi, az orrsövény, septum nasi, középső, nagyobb részét alkotja. Dorsalisan a processus septalisszal függ össze, ventralisan pedig a crista nasalison helyeződő ekecsont árkába illeszkedik. Caudalisan irányuló nyúlványa, processus caudalis, csontos lemezbe, a rostacsont lamina perpendicularisába megy át. Ez az orrsövény csontos része, pars ossea. Az orrnyílások felé az orrsövény a kötőszövetes pars membranaceába (pars mobilis septi nasi) megy át, amely az orr többi porcával összefügg. Az orrsövényporc középső része vékonyabb, felső-alsó része vastagabb. Idős lovakban hátulsó része elcsontosodik. Marhában elülső, alsó végén piramis alakú csont, os praenasale, található.

b) Felső fali porc, cartilago nasi lateralis dorsalis, az orrsövény felső szélén tapadó páros porc; a két porc együtt az orrsövénnyel T alakot képez. Az orrüreg bejáratában helyeződik; lóban gyengén fejlett, marhában a caudalis része előtt különálló, juhban nyúlványszerű pars narica alakult ki. Ez utóbbi az orrnyílás oldalsó falát alkotja, alsó végéről a külső járulékos porc ered. Sertésben fejlett, a pars naricát a porc caudalis részétől haránt irányú bemetszés választja el; az orr elülső, oldalsó falának nagyobb részét alkotja. A kutya felső fali porca nagy, a pars narica nyúlványszerű.

c) Alsó fali porc, cartilago nasi lateralis ventralis. Az áll közötti csontról, az alsó orrkagylóról eredő, páros porclemez. A felső fali porcok felé hajlik. Lóban hiányzik, marhában fejlett, és a felső fali porc pars naricájával összefügg. Juhban kicsi, az orrsövényről ered, és összefügg az áll közötti csontról eredő nagyobb porc lemezével.

d) Külső járulékos porc, cartilago nasalis accessoria lateralis. A külső orrszárny vázát alkotja; lóban hiányzik, szarvasmarhában a horgonyhoz hasonló, sertésben és húsevőkben görbült ár alakú. Kérődzőkben a felső, húsevőkben az alsó fali porchoz, sertésben pedig az os rostrihoz kötőszövet fűzi.

e) Belső járulékos porc, cartilago nasalis accessoria medialis. A szárnyredőben helyeződő, lemez alakú porc. Az alsó orrkagyló bázisáról és – ló kivételével – az alsó faliporcról is ered. A lóban nagy, S alakú porc, cartilago sygmoidea, a többi háziállatban kicsi.

f) A szárnyporc, a cartilago alaris, lóban az orrsövény elülső szabad széléhez ízületesen vagy szalagosan kapcsolódik. A porc felső része széles, lemezszerű, lamina, alsó része keskeny, szarv alakú, cornu. A szarv alsó vége a külső járulékos porcnak felel meg. A két szárnyporc együttesen az X porcot alkotja, amely egyben a két valódi orrnyílás dorsalis, medialis és ventralis falának a váza is.

g) Az ormánycsont, az os rostri, sertésben az orrnyílás elülső végén, az orrcsontok és az áll közötti csontok orrnyúlványai között helyeződik; az orrsövény elülső, elcsontosodott, vaskos végének tekinthető; mozgékonyan függ össze a környező porcokkal.

Az orr-ajaki tájék, regio nasolabialis

Az orr-ajaki tájék bőre lóban vékony, felületét finom, rövid szőr borítja. Ajaki részének középső és két oldalán hosszú, tapintó vagy sinusszőrök vannak.

Marhában fényszáj vagy szutyak, planum nasolabiale, fejlődött ki, ahol a szőrtelen, vastag bőrben sok, szabad szemmel is látható, savós váladékot termelő mirigy, gll. nasolabiales, van. A mirigyek a szutyak felületére juttatják váladékukat. Az állandóan nedves és fénylő felületen barázdák, sulci, négy-hatszögletű mezőket, areolae, választanak el egymástól. A mezők közepén levő sekély árokban, foveolae, nyílnak a szutyak mirigyei. A barázdák és a mezők elrendeződése, alakja jellemző az egyedre, az egyes állatok azonosságának a megállapítására felhasználható.

A juhfélék, a sertés és a húsevők orrtükre szintén szőrtelen, rajta árkok, sulci, mezőket, areolae, választanak el. A mezők közepén levő foveolákban az orrtükör mirigyei nyílnak. Húsevőkben nincsenek foveolák és mirigyek, az orrtükröt a lateralis orrmirigy, a gl. nasalis lateralis (Steno) mirigyváladéka állandóan nedvesen tartja. A juh, a kecske, valamint a kutya és a macska orrtükrén a két orrnyílás közé is beterjedő ajakbarázda, philtrum, található, amely nyúlban mély, sertésben rövid és sekély, lóban alig látható, marhán nem lelhető fel.

Az orr-ajaki tájék erei és idegei. A tájék artériája az a. incisiva, amely a két a. palatina major anasztomozisából ered, és a canalis incisivuson át jut az orrhegy tájékára. Ágák jutnak ide még az a. infraorbitalisból és az a. facialisból (a. labialis maxillaris) is. Mozgatórostjait a n. facialis r. buccolabialisa, érzőrostjait a n. infraorbitalis (V2) rr. nasales externi et interni, valamint a rr. labiales maxillares adják. A szutyakmirigyek secretoros rostjait a Vid-féle ideg adja, amely a ggl. pterygopalatinumon át jut a n. infraorbitalis rostjaival a tájékra.

Az orrnyílások, nares

Az orrüreg az orrnyílásokon át közlekedik a külvilággal. A páros orrnyílást két oldalról bőrredők, a külső és a belső orrszárny vagy orrcimpa, ala nasi medialis et lateralis, határolja, amely állatfajonként jól vagy kevésbé kifejezett, és dorsalis és ventralis szögletben, angulus dorsalis et ventralis, találkozik egymással. Az orrszárnyak vázát az orr porcai adják, ló kivételével, ahol a külső orrszárnyaknak a porcos váza hiányzik. Lóban az orrnyílások bőrében a vékony, apró fedőszőrök között elszórtan tapintószőrök is találhatók.

301. ábra - A ló orra (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A ló orra (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


302. ábra - Az orrnyílás háziállatokban (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

Az orrnyílás háziállatokban (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


1. orrnyílás, 1’. sulcus alaris, 2. szutyak (bo), orrtükör (ov., cap., Ca) vagy orrkorong (sus), 3. philtrum

303. ábra - A kutya orrtornáca

A kutya orrtornáca


Az orrnyílások alakja lóban félholdhoz hasonló, felső szöglete résszerű, amelyet árok, sulcus alaris, egészít ki. A szarvasmarháé tojásdad, a juhban keskeny, S alakban görbült rés, sertésben kerek, kicsi nyílás, kutyában és macskában fordított „vessző” alakú, alsó szöglete résszerű.

A lónak a median sík felé homorú orrnyílásai nehezített légzéskor kerekké tágulnak. A medialis orrszárnyról a nyílásba emelkedő szárnyporc az azt borító bőrrel szárnyredő, plica alaris, alakjában az orrnyílást két részre osztja. A szárnyredő fölötti kisebb, résszerű álorrnyílás lateralisan az incisura nasomaxillaris tájékán végződő orrtrombitába, diverticulum nasi, vezet. Az orrtrombita falát csupán bőr és izmok alkotják. A szárnyredők alatti, félhold alakú valódi orrnyílás a légzőjáratban folytatódik.

A kérődzők közül a marha orrnyílását porcos váz határolja, bőre vaskos. A nyílás dorsolateralis szögletét árok, sulcus alaris, egészíti ki.

A juh és a kecske S alakú réshez hasonló orrnyílásában a sulcus alaris hosszú.

A sertés kicsi, kerek orrnyílásai az orrkorongon helyeződnek, a sertés zárni képes őket. A nyílás peremén rövid tapintószőrök vannak.

A húsevők külső orrszárnyának vázát a felső faliporc és a külső járulékos porc adja. A nyílás környékének bőre szőrtelen és mirigytelen, legtöbbször pigmentált.

Az orrüreg, cavum nasi

A páros orrüreg, a cavum nasi, a median síkban helyeződő orrsövény által elválasztott keskeny, sagittalis irányú üreg. Bejáratát az orrnyílások, kijáratát a garatüregbe nyíló hortyogók alkotják. Kezdeti szakasza az orrtornác, a vestibulum nasi, a bőrhöz hasonlóan többrétegű laphámmal fedett, sok faggyúmirigyet tartalmaz, pigmentált nyálkahártya borítja. Rajta lóban finom szőrzet, vibrissae, található. Benne porcos alapú nyálkahártyaredők vannak, amelyek az orrkagylóról folytatódnak az orr tornácába. A légutak orrtornác mögötti szakasza a tulajdonképpeni orrüreg, a cavum nasi proprium, amelynek határát a pigmentált és a pigment nélküli nyálkahártya átmeneti vonala, a limen nasi, jelzi. E helyen lóban ventrolateralisan, szarvasmarhában dorsolateralisan a könnycsatorna, a ductus nasolacrimalis, nyílik. Kerekded nyílása sertésben, néha kutyában is, az orrnyílástól távolabb, az alsó orrkagylón található.

304. ábra - A juh fejének hosszanti metszéslapja

A juh fejének hosszanti metszéslapja


1. orrtükör, 2. pulvinus dentalis, 3. vestibulum nasi, 4. meatus nasi dorsalis, 5. meatus nasi medius, 6. concha dorsalis, 7. concha ventralis, 8. septum nasi, 9. meatus nasi ventralis, 10. concha media 10´ choana, 11. sinus frontalis, 12. os ethmoidale, 13. atlas, 14. a fej és a nyak epaxonalis izmai, 15. axis, 16. a fej hypaxonalis izmai, 17. oesophagus, 18. trachea, 19. cartilago thyreoidea, 20. aditus laryngis, 21. epiglottis, 22. isthmus faucium, 23. os hyoideum, 24. lnn. pharyngei, 25. légzőgarat, 26. palatum molle, 27. palatum durum, 28. torus linguae, 29. cavum oris proprium, 30. mandibula, 31. cavum sublinguale apicale, 32. vestibulum labiale, 33. labium inferior

305. ábra - Az orr- és szájüreg szervei az első zápfog síkjában (lóban) (Popesko, P. szerint)

Az orr- és szájüreg szervei az első zápfog síkjában (lóban) (Popesko, P. szerint)


Az orrüreg oldalsó faláról lóban két, a többi háziállatfajban három orrkagyló, a felső, a középső és az alsó orrkagyló, concha nasalis dorsalis, media et ventralis, emelkedik be az orrüregbe. Közülük a középső gyengén fejlett, a felső és az alsó orrkagyló hátulsó 1/3-a közé illeszkedik, és fejlődése alapján a rostacsont I. vagy 2. (Ca), illetve 2–3. (Ru) endoturbinaléjának felel meg. A felső és az alsó orrkagyló a három orrjáratot: a felső vagy szaglójáratot, meatus nasi dorsalis, a középső vagy sinusjáratot, meatus nasi medius, és az alsó vagy légzőjáratot, meatus nasi ventralis, különíti el egymástól. A három orrjárat az orrkagylók és az orrsövény között helyeződő, résszerű közös orrjárat, a meatus nasi communis, útján közlekedik egymással. Az orrüreg alapját, fundus nasi, a rostacsont ethmoturbinaléi alkotják.

A felső orrjárat, a szaglójárat, a meatus nasi dorsalis, az orrüreg dorsalis fala és a felső orrkagyló közötti résszerű, caudalisan a rostacsonton vakon végződő járat, amelynek caudalis szakaszát és vak végét szagló nyálkahártya borítja. Elülső vége a valódi orrnyílás felső szögletén található.

A középső orrjárat vagy sinusjárat, a meatus nasi medius, a két orrkagyló között, a középső orrkagyló elülső végéig terjedően egységes, majd ló kivételével két szárra válik szét. Dorsalis szára a rostacsonton vakon végződik, a ventralis pedig az alsó orrjárathoz vezet. Hátulsó szakaszán caudolateralis irányú, résszerű járaton, az aditus nasomaxillarison át az orr melléköbleibe, sinus paranasales, lehet jutni.

Az alsó orrjárat vagy légzőjárat, a meatus nasi ventralis a legtágasabb; az orrnyílásokon át bejutott levegőt az orrüreg caudoventralis falán nyíló hortyogókon át a légzőgaratba vezeti. A papilla incisiva két oldalán ide nyílik a szájüregből az orrüregbe vezető ductus incisivus. Lóban a járat a szájüreg felől zárt. A ductus incisivusba rostroventralisan az ekecsont mentén a nyálkahártya alatt haladó, caudalisan vakon végződő, vékony falú porcos cső, cartilago vomeronasalis, járata, a ductus vomeronasalis nyílik. Benne erekben és idegekben gazdag hártyával bélelt cső, a Jacobson-féle szerv, organum vomeronasale, helyeződik. A nyálkahártyának egy részéből összeszedődő idegsejtek mint n. terminalis, a szaglóideg ágaként a szaglóhagymába vezetnek. A savószerű folyadékkal telt, hártyás cső lóban, szarvasmarhában kb. 20, sertésben 5–7, kutyában 3 cm hosszú; a szaglás, kutyán a szimat, a tájékozódás szolgálatában áll. A ló kivételével a többi állatfaj a szájüregbe jutott táplálék szag- és illatanyagait is érzékelni képes. A légzőjáratba nyilik a lateralis orrmirigy, a gl. nasalis lateralis (Steno), kivezetőjárata is. Mikroszkópos nagyságú mirigy, szarvasmarhában nincsen, lóban és juhfélékben az aditus nasomaxillaris szélén az orrüregben, sertésben és húsevőkben a sinus maxillarisban, annak bejárata közelében található meg. Kivezetőcsöve a középső orrjárat nyálkahártyájában halad rostralisan, és az orrkagyló orrtornácba nyíló egyenes redőjén vagy annak tájékán nyílik. Nyílása lóban caudalisan az 1. vagy 2. praemolaris fog síkjában, az orrüreg alapján kereshető fel. Húsevőkben a legfejlettebb. Váladéka a ductus incisivuson át a szájüregbe nagyobbrészt az orrtükörre jut; azt hűvösen és nedvesen tartja.

A légzőjárat kijáratát alkotó hortyogók, choanae, a lóban hosszant megnyúlt, tojásdad alakú nyílások. Lóban és szarvasmarhában az orrsövény kevésbé terjed hátra a garatba, kicsi a septum pharyngis, ezáltal a hortyogókon át a garatüregbe egységes járat, ductus nasopharyngeus, vezet. Bivalyban a hátra terjedő orrsövény a hortyogók helyén két csatornát, canalis bilateralist, képez. Ezáltal a nasopharynx elülső, osztott, és hátulsó, nem osztott, részre különül el.

Az orrüreg nyálkahártyája, a tunica mucosa nasi, sötétvörös színű, vérerekben gazdag, a csont-, illetve a porchártyával szorosan összefügg; az orrnyílások felé a bőrbe, a hortyogókon át pedig a garat nyálkahártyájába megy át.

Az orrkagylók elülső végéről nyálkahártyaredők erednek, amelyek az orrtornácban végződve, az orrnyílásnál ellapulnak. A felső orrkagylóról két egyenes redő, plica recta nasi, ered. Az alsó orrkagylóról szintén két redő indul ki. Közülük a felső nagyobb szárnyredő, plica alaris nasi, amely a valódi és az álorrnyílást választja el egymástól. Az alsó redő egyenes, az orrjárat alapján helyeződik, plica basalis; kutyában ezen túlmenően kisebb redők, plicae parallelae, is találhatók az orrtornácban.

Szerkezete alapján a nyálkahártya három tájékra osztható.

1. Az orrtornác nyálkahártyájának tájéka, regio vestibularis, az orr-ajaki tájék bőrének az orrnyílásokon át az orrüregbe folytatódó részlete. Faggyú- és verejtékmirigyeket, vékony, rövid szőröket, vibrissae, foglal magában; a legtöbb állatban pigmentált. Hámja többrétegű, cutan jellegű laphám. Alatta a tömött-rostos kötőszövetből álló irha papillákat képez, benne a subcutisba is benyúló serosus mirigyek helyeződnek. A subcutis szintén tömött-rostos kötőszövet; ereket és idegeket tartalmaz; a porc-, illetve csonthártyával összefügg.

2. A légzőjárat nyálkahártyájának tájéka, regio respiratoria. Több magsoros, csillós hengerhámmal borított nyálkahártya, amely az orrnyílások felé fokozatosan a bőrbe és az orr melléköbleinek nyílásán át az öblök egy- vagy kétrétegű hengerhámmal bélelt nyálkahártyájába megy át. A hengerhámsejtek között kehelysejtek és a biogén-amint termelő APUD sejtek, alattuk basalis sejtek vannak. A hengerhám csillói a hortyogók felé hajlanak. A hámot membrana basalis választja el az alatta helyeződő lamina propria mucosaetól, amelyben az orrüreg savós vagy kevert, fali, tubuloalveolaris mirigyei, a gll. nasales, vannak. Az orr melléköbleinek nyálkahártyájában savós mirigyek vannak. A propriában levő lymphoreticularis szövet helyenként tüszőcskékké tömörül. A submucosa ér- és idegdús, benne a tág, vékony falú vénák hálózatot, plexus cavernosus concharum, képeznek, amely az orrüreg levegőjének fölmelegítését szolgálja. A vénafonat idegi hatásra vérrel telődik, a nyálkahártya megduzzad, és az orrjáratokat néha el is zárhatja. Izgalmak hatására nem csupán a mirigyek váladéktermelése, pituita narium, fokozódik, hanem a vénafonatból savó is kiszivároghat.

3. A szagló nyálkahártya tájéka, a regio olfactoria, viszonylag kisebb területen, az orrüreg felső, caudalis részében van. Színe eltér a többi régióétól: sárgásszürke vagy barna, esetleg feketén pigmentált. Hámja szaglóhám, érzékhám, amely támasztósejtekből és szaglósejtekből, primer érzékhámsejtekből áll.

A támasztósejtek hengeresek, ovális magjuk az apikális régióhoz közel fekszik, cytoplasmájukban lipidszemcséket tartalmaznak. A közöttük helyeződő bipoláris szagló hámsejtek magja a szomszédos sejteket benyomja. A felület felé irányuló keskeny nyúlványuk (dendrit) bunkószerű végén enyhén mozgó ciliumok vannak. A cilium basalis testecskén eredő 9+2 tubulusból áll. Basalis nyúlványuk a neurit, amelynek nyalábjai szaglórostokká egyesülve, a rostacsont lyukain át a koponyaüregbe, a szaglóhagymához térnek.

A támasztó- és a szaglósejtek között vagy alatt, a membrana basalison, csillag alakú, ún. basalis sejtek helyeződnek. Feltételezik, hogy ezek a sejtek osztódásuk révén a támasztósejteket pótolják. A lamina propria mucosaeban elágazó csöves mirigyek, gll. olfactoriae, vannak, amelyek serosus váladékot termelnek. A propria ér- és ideghálózata között helyenként lymphoid halmazok helyeződnek. A submucosa cavernosus jellegű.

A Jacobson-féle szerv hyalinporcból álló, caudalisan vakon végződő cső; rostralisan a ductus incisivusba vezet. A benne helyeződő hártyás cső az orr légző nyálkahártyájához hasonló szerkezetű, és azt a n. maxillaris érzőrostjai látják el; egy kis része szagló nyálkahártya is, ahonnan a szaglóideg ága, a n. terminalis ered.

Az orrüreg erei és idegei. Az a. maxillarisból és az a. facialisból származnak; az a. maxillaris a. palatina descendensének ágai közül az a. sphenopalatina, ágai az aa. nasales caudales laterales et aa. septales; az a. palatina majornak a fissura palatinán át az orrüregbe lépő kis ágai, valamint az a. incisivája térnek az orrüregbe. Az a. ethmoidalis externa, aa. nasales septales caudales ágai kutyában térnek az orrüreg alapjához.

Az a. infraorbitalis ágai az állcsonti öböl nyálkahártyáját látják el. Kérődzőkben és sertésben a rete mirabile epidurale rostrale ágai a rostalemez melletti lyukon át jutnak el a felső orrkagylóhoz. Az a. facialisból eredő a. lateralis nasi az orrtornác nyálkahártyájához tér. Az orrüreg artériái egymással anasztomozálnak. A vénás vért hasonló nevű vénák vezetik el a v. maxillarisba, illetve a v. facialisba. A submucosában levő sok nyirokér közül az orrnyílások, az orrüreg elülső felének nyirokerei az áll alatti, az orrüreg hátulsó felének és melléköbleinek a nyirokerei a garat mögötti nyirokcsomókhoz térnek.

Az orrüreg érzékszervi idegei a nn. olfactorii, a n. vomeronasalis és a n. terminalis (az utóbbi kettő az organum vomeronasaléból ered). Érzőidegeit a n. trigeminus adja; a n. ethmoidalis (V1), a n. pterygopalatinus (V2) n. nasopalatinus és a n. infraorbitalis (V2) ágai a rr. nasales externi et interni térnek hozzá. Mozgató idegrostjai a n. facialis r. buccalisaiból származnak.

Az orr melléköblei, sinus paranasales s. nasales

Az orr melléköblei, a sinus paranasales, vékony, érszegény nyálkahártyával bélelt, levegőtartalmú üregek, a fej csontjainak lemezei között helyeződnek. Az orrüreggel közlekednek, egyes háziállatfajokban különbözőképpen alakult, eltérő nagyságú öbölrendszert alkotnak. Lóban egységes öbölrendszer, kérődzőkben, sertésben és húsevőkben kettős, egymástól teljesen független, paranasalis sinusrendszer van. A páros, szimmetrikusan helyeződő öblök a következők: 1. a felső és az alsó orrkagylók öblei, sinus conchales; 2. a rostacsont öblei, sinus ethmoidales; 3. állcsonti öböl, sinus maxillaris; 4. könnycsonti öböl, sinus lacrimalis (Ru, sus); 5. szájpadláscsonti öböl, sinus palatinus; 6. ékcsonti öböl, sinus sphenoidalis; 7. homloköböl, sinus frontalis; 8. orrcsonti öböl, sinus nasalis; 9. sinus paraorbitales mediales (Ru); 10. sinus paraethmoidales (ov, sus). A paranasalis sinusok újszülött állatokban aprók, alakjuk és nagyságuk a korral változik, függ a fajtól és a táplálkozás módjától is. Nagyobbá válnak azáltal is, hogy a szivacsos állomány a fej csontjainak lemezei között felszívódik, a csont pneumatizálódik; a fogak növekedésekor az üregbe domborodó alveolusok nagysága csökken.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A ló paranasalis sinusai egymással közlekednek, egységes öbölrendszert alkotnak, amelynek központja, az állcsonti öböl, az orrüreggel egy nyíláson át közlekedik.

306. ábra - Az orr melléköblei lóban (Nickel–Wilkens szerint)

Az orr melléköblei lóban (Nickel–Wilkens szerint)


307. ábra - Az orr melléköblei lóban (Nickel–Wilkens szerint)

Az orr melléköblei lóban (Nickel–Wilkens szerint)


1. Az állcsonti öböl, sinus maxillaris, a legnagyobb; az állcsontban, a könnycsontban és a járomcsontban foglal helyet. Csupán a lóban egy haránt irányú választófal, septum sinuum maxillarium, a 3–5. zápfog síkjában egy elülső kisebb állcsonti öbölre, sinus maxillaris rostralis s. conchomaxillaris, és a hátulsó nagyobb állcsonti öbölre, sinus maxillaris caudalis s. Highmori, osztja. A hátulsó nagyobb öböl lateralis falán a könnycsatorna halad. Az 5–6. zápfog magasságában a résszerű apertura nasomaxillarison át a középső orrjárattal közlekedik. A fölötte és mögötte helyeződő tág nyíláson, apertura maxillofrontalison át a homloköböllel közlekedik. Az öböl alapjáról sagittalis irányú csontlemez emelkedik be az öbölbe, s az öblöt lateralis, nagyobb, és medialis, kisebb rekeszre osztja. A lemez szabad szélén csontos cső, canalis infraorbitalis, halad.

Az elülső, kis állcsonti öböl, sinus maxillaris rostralis, bázisával caudalisan tekintő, gúla alakú üreg. Elülső része egybeolvad az alsó orrkagyló hátulsó részével, a sinus conchae ventralisszal (pars caudalis), a kettő együtt a sinus conchomaxillarist képezi, amely az aditus nasomaxillarison át az orrüreggel közlekedik. Az alsó orrkagyló pars rostralisában levő öblök, rekeszek, cellulae, a középső orrjárattal közlekednek. Az alsó orrkagylót ugyanis lóban a 3–4. zápfog magasságában haránt irányú csontsövény, septum conchae, ventralis, rostralis és caudalis részre osztja.

2. A szájpadláscsonti öböl, sinus palatinus, amely a szájpadláscsont pars perpendicularisában található, a nagy állcsonti öböllel tág nyíláson át, apertura palatomaxillaris, közlekedik. Ürege háromoldalú piramishoz hasonlítható. A szájpadláscsonti öböl az ékcsonti öbölnél mélyebben helyeződik.

3. Az ékcsonti öböl, sinus sphenoidalis (eq, bo, sus) az os praesphenoidale testében helyeződő, háromszögletű, kicsi öböl, kb. 7 cm hosszú, 4 cm vastag és széles. Idős állatokban a basisphenoidaléba is beterjed. Median helyeződésű csontlemez, septum sinuum sphenoidalium, a kétoldali ékcsonti öblöt elválasztja egymástól. Az öböl dorsalis fala a sulcus chiasmatist és a foramen opticumot alkotja. Közelsége a látóideghez klinikai jelentőségű. Rostrodorsalis irányú, keskeny, 1,5 cm nyílásán, apertura palatosphenoidalis, át az ékcsont öblével közlekedik.

4. A homlokcsonti öböl vagy homloköböl, sinus frontalis, a felső orrkagyló öblének hátulsó részében, pars caudalis, levő öböllel, bulla conchalis, egybeolvad. A felső orrkagylót ugyanis a 4. zápfog magasságában haránt irányú sövény, septum conchae dorsalis elülső, pars rostralisra és hátulsó pars caudalisra osztja. A pars rostralis kicsi öblei, cellulae conchales, a középső orrjárattal közlekednek. A homloköböl rostralisan az arcléc elülső végéig, caudalisan az állkapocsízület síkjáig terjed. A kétoldali öblöt a median síkban csontos választófal, septum interfrontale, választja el egymástól. Egyes egyedekben a sövényen található csontos nyílásokat nyálkahártya fedi. A kétoldali öböl a legtöbb esetben nem közlekedik egymással. Az öbölbe nyúló haránt irányú csontlécek, septa sinuum frontalium, az öblöt rekeszekre tagolják. Az öböl rostralis, orrkagylóba nyúló rekesze sima falú.

5. Az orrcsonti öböl, sinus nasalis, az orrcsont caudalis részében az esetek 25%-ában lelhető fel. Hosszúkás, kicsi öböl, a homloköböltől esetenként haránt irányú csontsövény választja el.

Kérődzők

A kérődzők orrüregének melléköblei két különálló, egymással nem közlekedő öbölrendszert alkotnak: I. ventralis, és II. dorsalis sinusrendszert.

A ventralis paranasalis sinusrendszer központja az állcsonti öböl, amellyel a könnycsonti, a szájpadláscsonti, az alsó orrkagyló és a rostacsonti öblök közlekednek, és amely az apertura nasomaxillarison át a középső orrjáratba nyílik.

A dorsalis paranasalis sinusrendszer központja a homloköböl, amely szarvasmarhán nagy, és a szemgödör medialis oldalán levő sinus paraorbitalis medialisszal közlekedik. Belőle nasomedialisan keskeny nyílásokon, a rostajáratokon, meatus ethmoidales, át az orrüregbe lehet jutni.

308. ábra - A marha paranasalis sinusai (Barone, R. szerint)

A marha paranasalis sinusai (Barone, R. szerint)


I. Ventralis paranasalis sinusrendszer

1. Az állcsonti öböl, sinus maxillaris, egységes, nagy öböl, a 3. zápfog síkjától caudalisan az arcus zygomaticus közepének síkjáig, a bulla lacrimalisig terjed. Alkotásában a járomcsont és a bulla lacrimalis is részt vesz. A medialis szemzug tájékán levő tág nyílás, az apertura maxillopalatina révén a szájpadláscsont öblével közlekedik. E nyílás felső széle közelében van az apertura nasomaxillaris, amelynek résszerű, tág nyílása a középső orrjáratba vezet. Caudomedialisan tág nyíláson, apertura maxillolacrimalis, át a könnycsont öblébe, a sinus lacrimalisba jutunk.

2. A könnycsonti öböl, sinus lacrimalis, a homlokcsont, a könnycsont és a felső orrkagyló között helyeződik. A kétoldali öböl a középsíkban nem érintkezik egymással.

3. A szájpadláscsonti öböl, sinus palatinus, terjedelmes, nagy öböl, a szájpadláscsont pars horizontalisába, ezenkívül az állcsont processus palatinusába (sinus processus palatini) is beterjed. A kétoldali öblöt median sövény, septum interpalatinum, választja el egymástól. Juhfélékben kisebb, mint szarvasmarhában. Közlekedik az orrüreggel, az állcsonti és a könnycsonti öböllel.

4. Az ékcsonti öböl, sinus sphenoidalis. Szarvasmarhában két része van; lateralis része a praesphenoidaléban és a szemgödri szárny lemezei között helyeződik; rostralis irányú, csatorna alakú része pedig az apertura sinus sphenoidalison át – a rostalabyrinthus ventrolateralis oldalán – az orrüregbe nyílik; közlekedik az állcsonti és a szájpadláscsonti öböllel. Juhfélékben az ékcsonti öböl hiányzik.

5. Az alsó orrkagyló öble, sinus conchae ventralis, kettős, az orrkagyló ugyanis két lemezre válik szét, lefelé csavarodó lemezének ürege, pars ventralis, az alsó orrjárattal, fölfelé csavarodó lemezének ürege pedig, pars dorsalis, a középső orrjárattal közlekedik. Mindkét öblöt sövények rekeszekre, cellulae, tagolják.

6. A középső orrkagyló öble, sinus conchae mediae, szarvasmarhán két részből, az alsó, spirális, lemez által alkotott apicalis sinus conchae mediae ventralisból és a felső lemez alkotta sinus conchae mediae dorsalisból áll. Juhfélékben az öblöt a dorsalis spirális lemez alkotja.

II. Dorsalis paranasalis sinusrendszer

1. Homloköböl, sinus frontalis. Szarvasmarhában terjedelmes, nagy öböl, caudalisan a falcsontba, a fal közötti és a nyakszirtcsontba, idősebb állatokban a halántékcsont pikkelyrészébe, az ékcsont szemgödri szárnyába és a szarvnyúlványba is beterjed, így a koponyaüreg boltozata, oldalsó és caudalis fala kettős. Ezáltal elkülöníti egymástól a tabula externát (ectocalvaria) a tabula internától (endocalvaria). Az felső orrkagyló hátulsó vége és a felső rostasejtek közötti szűk járatokon, aditus nasofrontalis, a homloköböl az orrüreggel közlekedik. A kétoldali homloköblöt a septum interfrontale választja el egymástól, amely csupán juhfélékben teljes, nuchalisan hiányozhat, és itt a caudalis öblök egymással közlekednek. A homloköblöt haránt irányú sövények, septum sinuum frontalium, több rekeszre tagolják. Marhában elülső és hátulsó frontalis sinusrendszert különböztetünk meg. Az elülső, rostralis, homloköböl-rendszert a sövények három rekeszre, sinus frontalis rostralis lateralis, intermedius et medialis, osztják. A caudalis homloköböl két rekeszre, sinus frontalis caudalis rostromedialis et caudolateralis, oszlik. Ez utóbbi a szarvnyúlványba mint sinus cornus beterjed. Juhfélékben a homlokcsont 4/5 részében fejlődött ki; ennek megfelelően csupán a sinus frontalis medialis et lateralis különül egy egymástól.

2. A sinus paraorbitalis medialis csupán kérődzőkben található az orbita medialis fala mentén, amely a fajtánként és egyedenként is eltérő nagyságú melléköböl. Kivezetőjárata az orrüreg alapján, a rostajáratokon nyílik. Juhfélékben a koponyatető nasalis részébe is beterjed, és azt mint sinus paraethmoidalist tartják számon.

Sertés

A sertés orrmelléköblei a szarvasmarháéhoz hasonlóan dorsalis és ventralis öbölrendszert alkotnak. A kor előrehaladtával annyira megnövekednek, hogy a koponyaalap caudalis részének, valamint oldalsó falának kis része kivételével a koponyaüreg fala mindenütt kettős lesz. A ventralis sinusrendszer viszonylag kicsi.

A felső orrkagyló öblei, sinus conchae dorsalis, és az alsó orrkagyló dorsalis spirállemezének öble a középső, az alsó orrkagyló ventralis spirállemezének öble pedig az alsó orrjáratból nyílik. A középső orrkagyló dorsalis és ventralis spirállemeze között két öböl, recessus conchae mediae dorsalis et ventralis, van.

A sinus maxillaris kicsi, a könnycsont is alkotja, az apertura nasomaxillaris útján a középső orrjárattal közlekedik, de más öböllel nem. Idősebb korban a járom- és a szájpadláscsont öble társul hozzá.

Az ékcsonti öböl, sinus sphenoidalis, terjedelmes öböl, az állcsonti öböllel nem közlekedik. Kifejlett állatban három recessusa van: a caudalis a basioccipitaléba, a rostralis a processus pterygoideusba, a lateralis pedig a halántékcsont pikkelyrészébe türemkedik. A rostacsont két oldalán a homloköböl mellett a juhéhoz hasonló sinus paraethmoidalis is kifejlődik. Az orrüreggel az alsó, csőszerű rostajáraton át közlekedik.

A homloköböl, sinus frontalis, terjedelmes, nagy öböl, az orrüreggel az apertura nasofrontalis útján közlekedik. Két kisebb rekesze, sinus frontalis rostralis medialis et lateralis, és egy nagyobb, caudalis rekesze, sinus frontalis caudalis, van. Számos kisebb csontsövény, lamellae intrasinuales, a recessusokat tovább tagolja. Egyes rekeszei a rostajáratokon át közlekednek az orrüreggel. Az öböl a fal‑, az orr-, a könny-, a halánték-, sőt a nyakszirtcsontba is beterjed.

A könnycsonti öböl, sinus lacrimalis, a könnycsontban az orrüreg alapján található kis öböl, amely gyakran összefügg a sinus frontalis rostralis lateralisszal.

A sertésben sinus palatinus nincs.

Húsevők

A húsevők orrmelléköblei dorsalis és ventralis öbölrendszert alkotnak. A melléköblök a többi állatfajhoz viszonyítva húsevőkben a legkisebbek.

309. ábra - A kutya paranasalis sinusai (Barone, R. szerint)

A kutya paranasalis sinusai (Barone, R. szerint)


1. Az állcsonti öböl, sinus maxillaris, kutyában kicsi, csupán recessus maxillaris alakjában található meg a 3–6. zápfog magasságában. Az orrüreggel az apertura nasomaxillarison át közlekedik. Macskában nincs.

2. Az ékcsonti öböl, sinus sphenoidalis, kutyában nincs, macskában a praesphenoidaléban helyeződik, a septum sinuum sphenoidalium bal, nagyobb, és jobb, kisebb öbölre osztja. Az apertura nasosphenoidalison át a rostacsont IV. endoturbinaléja magasságában az orrüreggel közlekedik.

3. A sinus palatinus és sinus lacrimalis húsevőkben nincs.

4. A homloköböl, sinus frontalis, az orrüreg fölött és mögött helyeződik. Sövények, septa sinuum frontalium, két rekeszre, sinus frontalis rostralis medialis et lateralis, osztják. A rekeszek külön-külön járatokon át, aperturae nasofrontales, közlekednek az orrüreggel. Rövid fejű, brachicephal kutyákban alig fejlődik ki. A macska homloköble egységes.

A felső orrkagylónak csak a középső részében van öböl, bulla conchalis, az alsó orrkagyló öblét sok elágazodó, haránt irányú csontlemez kis rekeszekre, cellulae, tagolja. A macska alsó orrkagylója nagyon kicsi. A középső orrkagyló húsevőkben nagyon hosszú, és számos redőt képez; kicsi öblei, cellulae, vannak.