Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A gége, larynx

A gége, larynx

A gége porcos vázú, dobozszerű szerv a gégecső felső végén (a kettő közös régies magyar neve giga), amelyet ízületek, szalagok és izmok mozgékonyan rögzítenek a nyelvcsonthoz és a koponya alapjához. A levegő átjárására és hangképzésre szolgál. Ugyanakkor védőberendezés is, az alsó légutak bejáratának védőkapuja. Reflexes záródásával megakadályozza, hogy szilárd és folyékony anyagok bejussanak a légcsőbe, a véletlenül bejutott anyagokat pedig a köhögés ingerével eltávolítja.

Elülső része – sertés és húsevők kivételével – a torokjáratban helyeződik, a fej és a nyak nyújtásakor azonban a nyak felé húzódik, ezáltal könnyen tapinthatóvá válik. A torokjárat mögötti részét kétoldalt a fültőmirigy borítja. Dorsalisan a nyelőcső kezdeti szakasza, és lóban a légzacskó fekszik rá. A többi háziállatfajban a m. longus capitis és a m. rectus capitis ventralis alatt helyeződik. Oldalról közvetlenül a m. sternothyreoideus és a m. hyothyreoideus fedi. A ló gégéje rövid és tág, a szarvasmarháé és a sertésé hosszant megnyúlt, a húsevőké magas. Hím állatoké erősebb, porcai elcsontosodásra hajlamosabbak.

A gége porcai, cartilagines laryngis

A gége vázát a gége porcai alkotják; három páratlan és egy, kutyában három, páros porc van, amelyeket ízületek, valamint szalagok kapcsolnak egymáshoz és izmok mozgatnak. Páratlan porc a pajzs-, a gyűrű- és a gégefedőporc; páros porc a kanna- és kutyában a szarv és az ék alakú porc. A két kannaporc közötti szalagban esetenként egy kicsi, ún. lencse alakú porcocska is található. A páratlan porcok hyalinporcok; a kannaporcok processus vocalisa és a többi páros porc rostos porcból áll. Idősebb állatokban a mészsók lerakódásával elcsontosodhatnak.

1. Pajzsporc, cartilago thyreoidea. A legnagyobb porc, a gége ventralis és oldalsó falát képezi. A gégefedő kivételével az összes porcot befedi. Eredetileg párosan fejlődik, és két oldallemezből, lamina dextra et sinistra áll, amelyek ventralisan összenőve testet, corpus thyreoideum, alkotnak. A pajzsporc lemeze enyhén görbült, külső felületét sertésen alig látható caudoventralis irányú, vonalszerű kiemelkedés, linea obliqua, két felületre osztja, amelyen izmok tapadnak. A lemezek felső széléről rostralisan eredő, szarvnak nevezett nyúlványa a cornu rostrale s. hyoideum, amelynek ízületi felülete, a facies articularis hyoidea, a nyelvcsont gégeszárával, hátulsó, cornu caudale, ízületi felülete, facies articularis cricoidea, pedig a gyűrűporccal ízesül. Az elülső szarv sertésben hiányzik. Húsevők kivételével az elülső nyúlványt a lemeztől bemetszés, fissura thyreoidea, választja el, amelyet szalag hidal át, és ezáltal lyuk, foramen thyreoideum, képződik; ezen át lép az elülső gégeideg a gégébe.

A pajzsporc teste rövid, korán elcsontosodik, emiatt könnyen törik. Kérődzőkben, kutyában és idősebb sertésben kissé elődomborodik, prominentia laryngea. Emberben itt kúp alakú kiemelkedés, az „ádámcsutka” (pomum Adami) található. A test elülső szélén levő bemetszés az incisura thyreoidea rostralis, a hátulsó szélén levő bemetszés pedig az incisura thyreoidea caudalis. Ez utóbbi lóban mély, kutyában kevésbé mély, szarvasmarhában alig látható, sertésben pedig e helyen kiemelkedés van. Lóban az incisura thyreoidea caudalis az operatív beavatkozás helye.

310. ábra - A ló pajzsporca (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A ló pajzsporca (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


2. A gyűrűporc, cartilago cricoidea, pecsétgyűrű alakú, amely a pajzsporc mögött, annak lemeze által oldalról részben fedetten helyeződik. Dorsalis lapos lemeze, lamina cartilaginis cricoideae, és oldalsó, valamint ventralis részét alkotó íve, arcus cartilaginis cricoideae, van. Lemezén a középsíkban tarajszerű kiemelkedés, crista mediana, húzódik. A lemez és az ív határán mindkét oldalon az ízületi felület, facies articularis thyreoidea, a pajzsporc caudalis nyúlványával ízesül. Az elülső széle határán levő ízületi felület, a facies articularis arytaenoidea, pedig a kannaporcokhoz kapcsolódik. A gyűrűporc lemeze és íve lóban derékszögben, a többi házi emlősállatfajban caudalisan nyíló hegyesszögben találkozik egymással.

311. ábra - A háziállatok gyűrűporca lateralisan (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A háziállatok gyűrűporca lateralisan (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)


1. lamina cartilaginis cricoideae, 2. crista mediana, 3. facies articularis thyreoidea, 4. facies articularis arytaenoidea, 5. arcus cartilaginis cricoidea

3. A gégefedőporc, cartilago epiglottica. A gégebejárat mozgékony fedele a gégefedő, epiglottis, amelynek porcos vázát a gégefedőporc, cartilago epiglottica, alkotja. A gégefedő emlősállatokban az alsó légutak védőberendezése, amely nyelés alkalmával befedi az emelkedő gége bejáratát. Alakja levélhez, lóban és kutyában a lándzsa hegyéhez hasonló. Alapja, basis, a pajzsporc lemezei között helyeződik, rajta lóban rövid és széles, kutyában keskeny és hosszú nyelecske, petiolus epiglottidis, ered. A nyelecskét szalagok, lig. hyoepiglotticum, és lig. thyreoepiglotticum, a nyelvcsonthoz, illetőleg a pajzsporchoz fűzik. Alapját, basis, zsírszövet párnaként foglalja körül, és ezáltal könynyű elmozdulását lehetővé teszi. A gégefedő rostralis vége, apex, lóban, juhfélékben és húsevőkben hegyes, szarvasmarhában és sertésben lekerekített. A nyelv felé tekintő felülete, facies lingualis, domború, a gége felé tekintő felülete, facies laryngea, pedig homorú. Oldalsó szélei, margines laterales, csipkézettek, kissé a szájüreg felé görbültek.

A nyelecskétől kétoldalt lóban kicsiny, porcos nyúlványok, processus cuneiformes, kutyában a kannaporchoz társuló, különálló, ék alakú porc, cartilago cuneiformis (Wrisbergi) ered; kérődzőkben, sertésben, macskában hiányzik.

312. ábra - A háziállatok kanna- és gégefedőporcai (Nickel– Schummer–Seiferle szerint)

A háziállatok kanna- és gégefedőporcai (Nickel– Schummer–Seiferle szerint)


1. basis cartilaginis arytaenoideae, 2. proc. vocalis, 3. facies lateralis, 4. proc. muscularis, 5. proc. articularis, 6. facies medialis, 7. facies dorsalis, 8. proc. corniculatus, 9. proc. cuneiformis, 10. facies laryngea, 11. margines laterales, 12. basis, 13. apex, 14. petiolus epidorsalis, 15. proc. cuneiformis, 16. facies lingualis

4. A kannaporc, cartilago arytaenoidea. A páros kannaporc a gyűrűporc lemeze előtt és a pajzsporc két lemeze között található. Háromoldalú piramishoz hasonló porcok, amelyek együttesen az öntözőkanna csurgójára emlékeztetnek, innen a nevük. A kannaporcok izmai a porc mozgatásával, beállításával a hangajkakat közelítik egymáshoz vagy távolítják egymástól, miközben a hangszalagok ellazulnak vagy feszülnek.

A kannaporcnak három felülete és három szöglete van. Dorsalis felülete, a facies dorsalis, a gége dorsalis falát egészíti ki. Medialis felülete, a facies medialis, a gége ürege felé, lateralis felülete, a facies lateralis, pedig a pajzsporc lemeze felé tekint. Dorsalis felületén az apexről rostrodorsalis irányban félhold alakú szarvnyúlvány, processus corniculatus, ered. A szarvnyúlvány kérődzők kivételével nagy, kutyában különálló porc, cartilago corniculata (Santorini), amelyet szalag fűz a kannaporchoz; macskában hiányzik. A lateralis felületen tompa, fésűhöz hasonló izomnyúlvány, processus muscularis, emelkedik ki. A facies medialis és lateralis rostroventralisan elkeskenyedő, rostos porcból álló hangnyúlványba, processus vocalis, megy át. A kannaporc caudodorsalis szögletén, amely a pajzsporc lemezén túlér, ízületi felület, facies articularis, van, amely a gyűrűporccal ízesül. A két kannaporc közötti szalagban kicsi, lencse alakú közti porcocska, cartilago interarytaenoidea, van beágyazva.

A gége porcainak összeköttetései

A gége porcait három ízület és szalagok fűzik egymáshoz, a nyelvcsonthoz és a gégecső első porcgyűrűjéhez.

Ízületei:

1. A pajzsporc-nyelvcsonti ízület, articulatio thyreohyoidea. A pajzsporc elülső szarva és a nyelvcsont gégenyúlványa alkotja. A két ízesülő véget ízületi tok, capsula articularis thyreohyoidea, kapcsolja egymáshoz. Húsevőkben az ízület helyett porcos, sertésben szalagos összeköttetés, syndesmosis, van.

2. A gyűrű-pajzsporci ízület, articulatio cricothyreoidea. Gömbízület; a pajzsporc hátulsó szarva és a gyűrűporc facies articularis thyreoideája alkotja. A két ízületi felület peremét ízületi tok, capsula articularis cricothyreoidea, köti egymáshoz. Kérődzőkben az ízület helyén syndesmosis van. A két porc egymástól dorsalis és ventralis irányban mozdul el.

3. A gyűrű-kannaporci ízület, articulatio cricoarytaenoidea. A gyűrűporc lemezének elülső szélén, kétoldalt levő ízületi felületek ízesülnek a kannaporcok ízületi felületeivel. Az ízületi felületek peremét laza ízületi tok, capsula articularis cricoarytaenoidea, kapcsolja egymáshoz. Az ízületben háromirányú elmozdulás lehetséges: dorsoventralis irányú szánmozgás, közelítés és távolítás.

Szalagjai két csoportra oszthatók: I. a porcokat egymáshoz, a nyelvcsonthoz és a gégecsőporchoz fűzik; II. másfelől a gége üregébe emelkednek. Ezek a belső gégeszalagok.

313. ábra - A ló gégéjének ízületei és szalagjai (Barone, R. szerint)

A ló gégéjének ízületei és szalagjai (Barone, R. szerint)


I. A porcokat egymáshoz, a nyelvcsonthoz és a gégecsőporchoz fűzők caudalis irányban haladva a következők:

1. A pajzsporc-nyelvcsonti hártya, membrana thyreohyoidea, a pajzsporc testét és lemezét köti össze a nyelvcsont testével és gégeszarvaival. Megvastagodott kötegei a két oldalsó és középső pajzsporc-nyelvcsonti szalagot, a lig. thyreohyoideum laterale et medianum, képezik.

2. A gégefedő–nyelvcsonti szalag, lig. hyoepiglotticum, a m. hyoepiglotticusszal együtt halad, a gégefedő bázisát a nyelvcsonthoz fűzi.

3. A pajzsporc–gégefedő porci szalag, a lig. thyreoepiglotticum, erős, rugalmas szalag, a gégefedő bázisát a pajzsporc elülső széléhez fűzi.

4. A gyűrű–pajzsporci szalag, a lig. cricothyreoideum, vékony hártya, lóban vastag kötőszövetes lemez, membrana cricothyreoidea, amelynek rostjai áthidalják az incisura thyreoidea caudalist. Lóban a szalag hosszanti átvágásával a gége üregébe juthatunk, tehát ez a műtéti beavatkozás helye.

5. A kannaporcok harántszalagja, a lig. arytaenoideum transversum, a két kannaporcot fűzi egymáshoz, sertésben és kutyában benne a közti vagy lencseporcocska (cartilago interarytenoidea), van beágyazva.

6. A kannaporc–szarvporci szalag, a lig. arycorniculatum, sertésben vastag, húsevőkben laza kötőszövet helyettesíti.

7. A gyűrűporc–gégecsőporci szalag, a lig. cricotracheale, kötőszövetes lemez, amely a gyűrűporcot a gégecső első, gyűrű alakú, porcához fűzi; húsevőkben hiányzik.

8. A felső gyűrű–kannaporci szalag, a lig. cricoarytenoideum dorsale, a gyűrűporc lemezéről a kannaporc belső felületére tér.

II. A belső gégeszalagok a gége nyálkahártyájának redőiben foglalnak helyet. Együttesen a gége fibrosus lemezét, membrana fibroelastica laryngis s. conus elasticus (bo) alkotják. A laza, egymástól élesen el nem határolódó két szalag a tasakszalag és a hangszalag.

A tasakszalag, a lig. vestibulare s. ventriculare, laza, egymástól el nem különíthető rostjai a gégefedő alapjáról a kannaporcok külső felületére térnek, az oldalsó gégetasakot elölről határolják. Lóban az ék alakú porcokról a kannaporcok lateralis felületéhez térnek. Kérődzőkben sugárszerűen széttérő rostjai a submucosában haladnak, és az epiglottis bázisától, valamint a pajzsporc testétől a kannaporcok lateralis felületéig követhetők; juhfélékben fejlettebbek, szarvasmarhában alig lelhetők fel. Kutyában a rostjai a pajzsporc testéről erednek, és az ék alakú porcokon végződnek, gyengén fejlettek. Sertésben rostjaik az epiglottis bázisáról a kannaporcok lateralis felületéhez és a processus corniculatushoz térnek.

A hangszalag, a lig. vocale, a pajzsporc testéről, a pajzs-gyűrűporci szalagról a kannaporc processus vocalisához tér. Jól elkülönülő, rugalmas rostokból áll. Alakja állatfajonként eltérő. Sertésben két szárra válik szét, ezáltal az oldalsó gégetasakot megosztja; a lig. vestibularéval egységes lemezt alkot.

A gége izmai, mm. laryngis

A gége izmait eredésük és tapadásuk, valamint működésük szerint csoportosítjuk. Az izmok egyik csoportja a környező szervekről, a szegycsontról, a nyelvcsontról és a garat faláról tér a gégéhez, és az egész gégét mozgatja; ezek a gégét mozgató izmok. Működésükkor a légzésen túl a hangadásban és a nyelés folyamatában is aktívan részt vesznek. Az izmok másik csoportja a gége saját izmai, amelyek a gége porcain erednek és tapadnak; a gége egyes porcait mozgatják, ezáltal a gége üregét tágítják vagy szűkítik, belső szalagjait feszítik, illetve lazítják. Helyeződésük és tapadásuk szerint külső és belső izomcsoportra oszthatók.

314. ábra - A ló belső gégeizmai (Barone, R. szerint)

A ló belső gégeizmai (Barone, R. szerint)


1. A gégét mozgató izmok. A gége emelői, levatores, illetve levonói, detractores.

a) A nyelvcsont-pajzsporci izom, m. hyothyreoideus, a nyelvcsont gégeszarváról a pajzsporc linea obliquájához tér. A gégét emeli.

b) A nyelvcsont-gégefedői izom, m. hyoepiglotticus, a nyelvcsont testéről a gégefedő alapjához tér. Lóban egy, a többi házi emlősállatban két szárral tapad meg. A nyálkahártyát redőbe, plica glossoepiglottica mediana, emeli. A gégefedőt a nyelv felé húzza, a gégebejáratot tágítja, a két arcus palatopharyngeus között a median síkban vékony izomköteg, a m. uvulae (eq. Ca) tér a gégefedőhöz.

c) A szegycsont-pajzsporci izom, m. sternothyreoideus, a praesternumról a gégecső két oldalán a pajzsporc linea obliquájához tér. Hátra, lefelé vonja a gégét.

315. ábra - A gége szalagjai (Barone, R. szerint)

A gége szalagjai (Barone, R. szerint)


1. epiglottis, 2. cartilago arytaenoidea, 3. cartilago cricoidea, 4. cartilago thyreoidea, 5. proc. hyoideus, 6. lig. thyreohyoideum, 7. lig. hyoepiglotticum, 8. lig thyreoepiglotticum, 9. plica aryepoglottica, 10. lig. aryepiglotticum, 11. lig. vestibulare, 12. lig. vocale, 13. lig cricoarytenoideum, 14. lig. cricothyreoideum, 15. lig. cricotracheale, 16. lig. tracheale

2. A gége saját izmai.

Külső gégeizmok:

a) A felső gyűrű-kannaporci izom, m. cricoarytaenoideus dorsalis, páros izom. A gyűrűporc lemezét fedi, a crista medianán ered, és rostrolateralisan irányuló rostjai a kannaporc processus muscularisán tapadnak meg. A gége legerősebb saját izma. Összehúzódásakor a gyűrű-kannaporci ízülettől lateralisan helyeződő processus muscularist hátra- és kifelé húzza, ezáltal a hangszalagot megfeszíti, a processus vocalist a hangszalaggal együtt a gége falához húzza; belégzőizom. Idegbénulást követő sorvadása lóban hörgősséget okoz.

b) A gyűrű pajzsporci izom, m. cricothyreoideus, a gyűrűporc ívének oldaláról ered, és rostrodorsalis irányba haladó rostjai a pajzsporc hátulsó részének belső felületén tapadnak meg. Összehúzódásakor a pajzsporc lemezeit caudolateralis irányban mozdítja el, ezáltal a gégét tágítja és a hangszalagokat közvetve feszíti.

c) A kannaporcok harántizma, m. arytaenoideus transversus, páratlan, haránt irányú izomköteg a gyűrűporc lemezének elülső széle fölött. A két kannaporc processus muscularisát köti össze egymással. Rostjai lateralisan a tasak izmába mennek át, ezért a két izmot egységes izomnak tekintjük. Összehúzódásakor a kannaporcokat közelíti egymáshoz, a processus vocalisokat lateralisan a pajzsporchoz szorítja, ezáltal a gégét tágítja.

Belső gégeizmok:

a) Az oldalsó gyűrű-kannaporci izom, m. cricoarytaenoideus lateralis, a gyűrűporc ívéről rostrodorsalis irányban a kannaporc izomnyúlványához térő, erős izom. Összehúzódásakor a kannaporc processus muscularisát caudoventralisan húzza, a processus vocalisokat közelíti egymáshoz, a hangszalagokat feszíti, ezáltal a gégét szűkíti. Synergeta izma a m. thyreoarytaenoideus.

b) A pajzsporc-kannaporci izom, m. thyreoarytaenoideus, széles, lapos izom, amely a pajzsporc belső felületén hosszant ered. Sugárszerűen összetérő rostjai a kannaporcok lateralis felületén és a processus vocalison tapadnak meg. Kérődzőkben, sertésben és macskában egységes izom, lóban és kutyában két része van, a tasakizom és a hangszalag izma.

A tasakizom, m. ventricularis, a pajzsporc belső felületéről a lig. cricothyreoideumon ered, és a kannaporc izomnyúlványán tapad meg. A hangrést szűkíti.

A hangszalag izma, m. vocalis, a tasakizom mögött helyeződő, hasonlóan eredő és tapadó izom. A két izom között a Morgagni-féle tasak mélyed be (lásd később). A hangrést szűkíti.

Lóban ez utóbbi két izom kiegészítéseként két kicsi izom is van: a járulékos pajzsporc-kannaporci izom, m. thyreoarytaenoideus accessorius, és a tasak külső feszítője, m. tensor ventriculi lateralis. Ez utóbbi a pajzsporc elülső szélétől a kannaporc izomnyúlványához térő, lúdtoll vastagságú izomköteg.

A gége ürege és nyálkahártyája

A gége üregét, cavum laryngis, nyálkahártya, tunica mucosa laryngis, béleli. A nyelv gyökeréről, a garatról folytatódik a gégébe, redőket, recessusokat alkot, és caudalisan a gégecső nyálkahártyájába megy át. A nyálkahártya a gége bejáratában, kétoldalt, a gégefedőt a kannaporcokkal öszszekötő hosszanti, laza redőt, valamint a gégefedő-kannaporci redőket, a plicae aryepiglotticaet képezi. A két kannaporc között a nyálkahártya bemetszést, incisura interarytaenoideat alkot. A nyelv gyökeréről a gégefedő alapjának a közepéhez a középső nyelv-gégefedőporci redő, a plica glossoepiglottica mediana, tér. Kétoldalt a nyelv gyökerét a gégefedő alapjának két oldalával a két oldalsó nyelv-gégefedőporci redő, a plica glossoepiglottica lateralis, köti össze, amelyek a középső redővel két, ventralisan betüremkedő vakzsákot, recessus piriformist, határolnak.

316. ábra - A ló gégéjének median metszéslapja (Barone, R. szerint)

A ló gégéjének median metszéslapja (Barone, R. szerint)


317. ábra - A ló gégéje

A ló gégéje


1. vestibulum laryngis, 2. tunica mucosa, 3. lig. vestibulare, 4. plica vestibularis, 5. rima vestibuli, 6. recessus laryngis lateralis, 7. plica vocalis, 8. rima glottidis, 9. lig. vocale, 10. m. vocalis, 11. cavum infraglotticum, 12. gll. laryngeae, 13. m. cricoarytenoideus dorsalis, 14. m. cricoarytenoideus lateralis

A gége üregében két pár redő van; a gégebejárat közelében kétoldalt a tasakredő, a plica vestibularis, amögött a feszesebb hangredő, a plica vocalis, emelkedik be a gége üregébe. A két redő a bennük levő szalagokkal és izmokkal együtt a tasak-, illetve a hangajkakat, labium vestibulare et labium vocale, képezi.

A tasakredő és a hangredő között kétoldalt – kérődzők és macska kivételével – a Morgagni-féle tasak vagy öböl, ventriculus laryngis lateralis (Morgagni) türemkedik ki a pajzsporc lemeze felé. Kérődzőkben és macskában ezen a helyen kis mélyedés, fossa laryngis lateralis, látható csupán. A gégefedő alapján apró, kicsi középső gégetasak, ventriculus laryngis medianus van, amely juhban nagy, szarvasmarhában és kutyában hiányzik.

A gége üregében három, egymás mögött helyeződő szakasz különíthető el: a gége tornáca, a középső gégeűr és a gége kijárata. A gége bejáratán, aditus laryngis, át a gége tornácába, vestibulum laryngis, jutunk, amelynek hátulsó határát a két tasakredő és szalag által alkotott labium vestibulare határolja. A kétoldali labium vestibulare közötti tasakrés, a rima vestibuli, a középső gégeűr, a glottis s. cavum laryngis intermedium, bejáratát jelzi, amely a hangajkak által határolt hangrésig, rima glottidis, terjed. A hangrés egyenlő szárú háromszöghöz hasonló alakú; két része van: felső, a kannaporcok közötti része, pars intercartilaginea, és alsó, a hangredők közötti része, pars intermembranacea. Az előbbi, tágabb része, a légzőgége, a glottis respiratoria, az utóbbi, keskenyebb, része, a tulajdonképpeni hangadó szerv, a glottis vocalis. A gége hangajkak mögötti szakasza, a cavum infraglotticum, a gége kijárata, amely a lig. cricotrachealéig terjed.

A nyálkahártya hámja, az epithelium mucosae laryngis, a gége bejáratától a hangajkakig, vagyis a vestibulumban és a középső gégeűrben többrétegű laphám; amögött a hangredők caudalis részétől a gége kijárata több magsoros, csillós hengerhámmal bélelt. A lamina propria mucosae rugalmas rostokban gazdag kötőszövet, amely a többrétegű laphámmal fedett területeken papillákat bocsát a hámba. Benne helyenként szoliter nyiroktüszők, folliculi lymphatici laryngei, is vannak. Juhfélékben, sertésben és húsevőkben a tüszők a plicae aryepiglotticaeben csoportosulnak, és gége manduláját, tonsilla paraepiglottica, illetve szarvasmarhában a lymphonoduli laryngeit, a processus vocalis nyálkahártyájában pedig a tonsilla glotticát képezik. A propria mirigyei serosus vagy seromucinosus típusúak; néhol mélyen beterjednek a belső gégeizmok rostjai közé is.

A propria és a submucosa között rugalmas rostokban gazdag, tömör, sárgás árnyalatú, kötőszövetes lemez, membrana fibroelastica laryngis, található. Rugalmas rostjai hosszanti lefutásúak, helyenként hálózatot alkotnak. Ez a funkcionálisan önállósult rugalmas lemez a gége nyálkahártyáját simán és feszesen tartja, és megakadályozza a hangajkak ellazulását, ami a hangot tompítaná. Vastagabb részei a belső gégeszalagok, a tasak és a hangszalag. A lemeznek a vestibulumban levő része trapéz alakú, membrana quadrangularis, ennek elülső széle a gégefedőporcon és a kannaporcokon tapad meg, szabad széle a plica aryepiglottica, caudalis, szabad széle pedig a plica vestibularis vázát képezi. A lemeznek a gége hátulsó szakaszában levő része, a conus elasticus, az előbbinél rugalmasabb, háromszögletű lemez; a kétoldali lemez együttesen kúphoz hasonló alakú. A lemez a gyűrűporc elülső szélén tapad meg, felső szabad széle tulajdonképpen a hangszalag. A conus elasticus a hangajkakat rugalmasan, állandóan feszesen tartja.

A membrana fibroelastica laryngis alatt helyeződő submucosa a porchártyával, a hang-, illetve a tasakredőben pedig az intermuscularis kötőszövettel olvad egybe.

A gége erei és idegei. Artériák: 1. az a. laryngea cranialis (eq: az a. thyreoidea cranialis; Ru, su: az a. carotis communis; Ca: az a. carotis externa ága) a gége izmait és nyálkahártyáját látja el; 2. az a. thyreoidea cranialis r. laryngeus caudalisa; 3. az a. thyreoidea cranialis r. cricothyreoideusa, amely a jobb és a bal a. laryngeát köti össze egymással.

Vénái: a v. jugularis interna, v. laryngea cranialisa (bo, su), a v. comitans a. carotidis externája (Sus, Ca), valamint a v. linguofacialis ágai, a v. laryngea impar (Ca), és a v. laryngea cranialis. A v. jugularis interna juhban, kecskében mindig, lóban gyakran hiányzik, ágait ez esetben a v. jugularis externa gyűjti össze.

Érzőidege a n. laryngeus cranialis, amely a bolygóideg alsó dúcából ered, a pajzsporc fissura thyreoideáján a gégébe jut, és mint r. internus a nyálkahártyát idegzi be. Vékony r. externusa (n. laryngeus medius) (JNA) csupán a m. cricothyreoideust látja el. A gége mozgatóidege a n. laryngeus caudalis, amely a m. cricothyreoideus kivételével a gége valamennyi izmát beidegzi.

A gége működése

A gége mozgásai két típusba csoportosíthatók: az egyik típusú mozgás során a gége helyeződése változik, a másikban az egyes gégeporcok egymáshoz viszonyítva mozdulnak el, és ezáltal a gége ürege, ennek révén a rima glottidis szűkül, illetve tágul, a hangajkak megfeszülnek, illetve ellazulnak.

A gégét azok az izmok mozgatják (emelik, hátrahúzzák), amelyek a környező szervekről, a garat koponyaalaphoz rögzített faláról, a nyelvcsontról, valamint a szegycsontról erednek és a gégén tapadnak meg. Ezeknek az izmoknak synergeta izmai a nyelvcsont és a nyelv izmai, amelyek segítik a gégét a légzés és a nyelés közbeni helyzetváltozásában.

A gége helyeződése légzéskor. Orron keresztül lélegezve a lágy szájpadlás a nyelv gyökerére fekszik, ezáltal a garatszorost elzárja, ugyanakkor a légzőgarat nyílik. A gégebejárat nyitott, a gégefedő csúcsa rostralisan a lágy szájpadláshoz fekszik; az ostium intrapharyngeumon át a légzőgaratba benyúlik. Belégzéskor a levegő az orrnyílásokból a ductus nasopharyngeuson és a légzőgaraton át a gégébe áramlik, majd az alsó légutakba jut.

Szájon át lélegezve a lágy szájpadlás fölemelkedik, a légzőgaratot zárja, miközben a nyelőgarat nyílik. A szájüregbe jutott levegő a garatszoroson és a nyitott nyelőgaraton át a gégebejáratba, majd a gégén át a gégecsőbe jut. A ló a száján át nem vagy csak szükség esetén lélegzik, mert hosszú, vaskos lágy szájpadlását csupán tökéletlenül képes felemelni.

A gége mozgását nyelés közben az emésztőkészülék leírásában ismertettük. Lezárt légzőgarat esetén a nyelv és a nyelvcsonti izmok a gégebejáratot a nyelv gyökere alá húzzák, miközben a gégefedő passzív módon a gégebejáratra borul. A gégefedőnek a gégebejárat zárásához szükséges izmai nincsenek; a bejárat záródása reflexes folyamat. A gége visszatérése nyugalmi helyzetébe feltételezhetően szintén passzív módon megy végbe, bár egyesek úgy vélik, hogy háziállatainknak ehhez külön olyan izmaik vannak, amelyek emberben nem fejlődtek ki. Ilyen izmok az ún. hosszú nyelvcsonti izmok és a m. sternohyoideus is. Ha a fej és a nyak megnyúlik, ezek az izmok túlfeszülnek és a nyelés mechanizmusát zavarhatják (félrenyelés); a légutakba nyál kerül (fejműtéteknél, nyelőcső-eltömülés kezelésekor), ami a tüdő megbetegedéséhez is vezethet.

A gége porcainak egymáshoz viszonyított (szánmozgásszerű) helyzetváltozásait a gége saját izmai végzik. Az izmok működése, eltekintve a m. hyoepiglotticus hatásától – amely a gégefedőt a nyelv gyökere felé húzza és a gégebejáratot tágítja –, a hangrés tágul vagy szűkül, és eközben a hangajkak hossza, feszülése, valamint vastagsága is változik. A hangrés elzárásán kívül, ami az inspirált idegen anyag behatolását akadályozza meg, ezek a mozgások a légzés és a hangképzés szabályozására is szolgálnak.

A hangképzés során a gége hangajkai, mint a trombitát fújó ember ajkai, rezgő mozgást végeznek az erősebben vagy gyengébben kiáramló levegő hatására. Belégzéskor ez nagyon ritkán következik be. A hang magassága függ a hangajkak rezgésszámától, ezt pedig – akárcsak a hegedűn a húrok – a hangszalagok vastagsága, hosszúsága és a hangajkak feszítettségének mértéke szabja meg. A hang annál magasabb, mennél vékonyabbak, rövidebbek a hangszalagok és mennél erősebben feszülnek meg a hangajkak. Mély hangok esetében fordított a helyzet. A hangadó berendezés toldalékcsöve a gége tornáca, a garat, az orr- és a szájüreg, amelyek a gégében keltett hangot rezonátorként alakítják tovább, és bizonyos hangszínt is kölcsönöznek neki. A toldalékcső sokrétű alak- és hosszváltozási képessége szabja meg a hangképzés változatosságát. A tüdőből kilélegzett levegő áramlását a légzőizmokon kívül a hasizmok aktív működése is támogatja. A kilégzőizmok a levegőt „fújtatószerűen” kihajtják a légcsövön át.

A gége saját izmai olyan, rugalmas szalagkészüléket mozgatnak, amely a hangrést nyugalmi helyzetében középállásban tartja. A gége e rugalmas készülékét a következő szalagok alkotják. 1. lig. vestibulare, valamint a lig. cricothyreoideum, 2. lig. vocale, 3. lig.cricoarytaenoideum. A hangrés nyugalmi helyzetében középállásban van, ezt közti- vagy intermedier állásnak nevezzük. A gége saját izmai a gége rugalmas készülékét összehúzódásuk alkalmával feszítik, elernyedésükkor pedig lazítják. Ez utóbbi esetben az elmozdult porcok középállásba térnek vissza. A hangréstágító izom, a m. crycoarytaenoideus dorsalis, a kannaporc processus muscularisát caudomedialisan húzza, ezáltal a kannaporc processus vocalisát craniolateralisan a gége falához szorítja. A hangrés szűkítői a m. cricoarytaenoideus lateralis, a m. arytaenoideus transversus, a m. cricothyreoideus és a m. thyreoarytaenoideus (m. vocalis, m. ventricularis).

A m. cricoarytaenoideus lateralis a kannaporcok processus muscularisát ventralis és lateralis irányba húzza, és ezáltal a hangajkak beemelkednek a gége üregébe, a két processus vocalis hegye érintkezik egymással, a hangrés pars intermembranaceája szűkül. A m. arytaenoideus transversus az ary-porcokat közelíti egymáshoz, és ezzel elősegíti a hangajkak pars intermembranaceájának és pars intercartilagineájának a szűkülését. A m. cricothyreoideus rögzített pajzsporc esetén a mozgékony gyűrűporcra hat, annak gyűrűjét rostralisan, lemezét pedig caudalisan mozdítja el, ezáltal a gyűrűporc lemezének rostralis széle és a pajzsporc teste közötti távolság nagyobb lesz. A kannaporcok ezzel összefüggésben caudodorsalisan elmozdulnak, a hangszalagok pedig hosszant megnyúlnak és feszülnek. A m. vocalis a hangajkakat kifeszíti és vastagítja. A m. ventricularis lóban és kutyában a középső gégeűrt szűkíteni képes, a hangajkakat egyidejűen feszíti, és ezáltal támogatja a m. vocalis működését. A két izom kérődzőkben, sertésben és macskában egységes izommá nőtt össze. A pajzsporcot az említett izmokon kívül a m. sternothyreoideus és a m. hyothyreoideus rögzíti; működésüket a m. sternohyoideus és a m. omohyoideus is támogatja.

Nyugodt légzés. A hangajkak ilyenkor középállásban vannak. Helyzetük légzés közben kevéssé változik. Élénk vagy erőltetett légzékor a hangrés tágul. Ezt a m. cricoarytaenoideus dorsalis végzi, amelyet a gége rugalmas szalagrendszere is segít. A kannaporcok ízületi tengelyeik körül belégzéskor fel‑, kilégzéskor lebillennek.

A hangképzés a trombita tölcsérfuvókájában rezgő ajkak mozgásához hasonló. Tónusának a magassága a hangajkak vastagságától és feszességétől függ. (Mint a hegedű húrjainál.) A magas hangot a rövid és vékony hangajkak biztosítják. Ezt az alaphangot az ajkak a szájüreg, az orrüreg és a gégebejárat mint rezonátorok biztosítják.