Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok funkcionális anatómiája

Fehér György

Mezőgazda Kiadó

A szív, cor

A szív, cor

A szív, cor, tompa, oldalt nyomott, kúp alakú, izmos falú, üreges szerv (módosult érszakasz), a vérkeringés központi szerve. Négy ürege: jobb és bal pitvara, atrium cordis dextrum et sinistrum, és két kamrája, ventriculus cordis dexter et sinister, van. Az emlősök szíve tehát cor biatrium biventriculare. A mellüregben a középső gátorközben, a szívburokba foglaltan helyeződik. Kétoldalt a pleuraüregekben levő tüdő lebenyei választják el a mellkas falától. Bal oldalról a 3–6. bordaköz síkjának alsó kétharmad részében lelhető fel; tengelye caudoventralisan és kissé balra irányul. A tengely lóban, marhában a függőlegeshez, sertésben és húsevőkben a vízszinteshez esik közelebb. Ezáltal a szív 3/5 része a középsíktól balra, 2/5 része jobbra esik. Szarvasmarhában nagyobb mértékben balra tolódott, 5/7 része a bal, 2/7 része a jobb oldalon található.

370. ábra - A ló szíve (Schmaltz szerint)

A ló szíve (Schmaltz szerint)


A szív alapja, a basis cordis, craniodorsalisan, csúcsa, az apex cordis, caudoventralisan tekint. Két felülete, a facies auricularis és facies atrialis, valamint a domború margo ventricularis dexter és az egyenes vagy kissé vájt margo ventricularis sinister különböztethető meg. A felületek és szélek egymástól élesen nem választhatók el. A szív üregeinek határát kívülről barázdák jelzik. Bennük a szív saját erei haladnak (érbarázdák). A felületeken, a basis közelében, csaknem körben haladó, ún. koszorús barázda, sulcus coronarius, határolja el egymástól a basison helyeződő pitvarokat, atria cordis, a csúcs felőli kamráktól, ventriculi cordis.

A koszorús barázda nem teljes; elöl, baloldalt a tüdőartéria jobb kamrából kilépő törzse megszakítja. A koszorús barázdából jobboldalt egy rövidebb barázda, a sulcus interventricularis subsinuosus, baloldalt pedig egy hoszszabb, a szív csúcsa közelében az elülső felületen jobbra is terjedő barázda, a sulcus interventricularis paraconalis, választja el egymástól a jobb és a bal kamrát. A marha szívének hátulsó felületén még egy harmadik, rövid, barázda, a sulcus interventricularis accessorius, is található.

Az érbarázdákban haladó ereket az epicardium alatt a subserosa zsírszövete övezi. Marhában a sulcus interventricularis accessoriusban, valamint az aorta és arteria pulmonalis tájékán is bőven van zsírszövet.

371. ábra - A szív basisa lóban (Schmaltz szerint)

A szív basisa lóban (Schmaltz szerint)


372. ábra - A szív basisa (a pitvarok és a fő értörzsek eltávolítva)

A szív basisa (a pitvarok és a fő értörzsek eltávolítva)


A szív basisán helyeződő vékony falú pitvarok közül a jobb pitvar, az atrium dextrum, cranialisan és jobbra, a bal pitvar, az atrium sinistrum, caudalisan és balra helyeződik. A vastag falú kamrák közül a laposan szétterülő, vékonyabb falú jobb kamra, a ventriculus dexter, cranialisan és jobbra, a centralisan helyeződő és a szív csúcsát is magába foglaló vastagabb falú bal kamra, a ventriculus sinister, caudalisan és balra helyeződik. A pitvarok üregeit egymástól a pitvarok közötti sövény, a septum interatriale, a kamrák üregeit pedig a vastagabb, kamrák közötti sövény, a septum interventriculare, választja el egymástól. A jobb pitvar és a jobb kamra vénás vért (cor venosum), a bal pitvar és a bal kamra pedig artériás vért (cor arteriosum) tartalmaz.

A szív váza

A szív izmos falú, rekeszes tömlőrendszer. Vázát a tömött rostos kötőszövetből álló pitvar–kamra közötti sövény, a septum atrioventriculare, képezi, amely négy rostos gyűrű, anuli fibrosi cordis, által alkotott egységes kötőszövetes lemez a sulcus coronarius síkjában. Erről a vázról erednek és itt tapadnak meg a pitvarok falát képező pitvari és a kamrák falát alkotó kamrai izomtömlők; a gyűrűk közötti kötőszövetes vázról pedig dorsalisan az izmos pitvari sövény, ventralisan az inasan eredő kamrák közötti sövény ered.

A pitvar–kamra közötti sövény, septum atrioventriculare, rostos kötőszövetes lemez, amelynek rostjai a két artérianyílást, az artériás szájadékokat (aorta, tüdőartéria), körkörösen, gyűrűszerűen övezik. Az aortát övező anulus fibrosusban, ló és sertés szívében porc, marháéban a jobb és a bal hátulsó, félhold alakú billentyűk tövében pedig két szívcsontocska, ossa cordis, található. A ló jobb, caudalis billentyűje kisebb. Az aorta és a tüdőartéria rostos gyűrűjét az ér falának kezdeti szakasza alkotja, körülötte a pitvar–kamrai sövény vékony.

Az azonos oldali pitvarok és kamrák tág pitvar–kamrai nyíláson át közlekednek egymással. A jobb pitvar–kamrai szájadék az ostium atrioventriculare dextrum, a bal pitvar–kamrai szájadék az ostium atrioventriculare sinistrum. A két tág nyílás között centrálisan, a pitvar–kamrai sövény tájékán, az aorta nyílása, ostium aortae, van, az előtt kissé balra az említett nyílások síkjától, kissé dorsalisan, a tüdőartéria nyílása, az ostium trunci pulmonalis, található. A két vénás szájadék és az aorta nyílása között a sövény háromszögletű területe, trigonum fibrosum, helyeződik, itt a pitvarok és a kamrák közötti sövények erednek. Rajta kis nyílás van, a szív ingerképző és ingerületvezető rendszerének Purkinje-féle rostokból álló kötege, a His-köteg számára.

A septum atrioventriculare funkcionális jelentősége abban áll, hogy a pitvarok izomzatát tökéletesen elválasztja a kamrákétól, és csupán a His-köteg töri át. A pitvarok és a kamrák működése, az ingerület terjedése különálló. A pitvar és a kamra izomtömlői önállóan működnek, csupán a His-köteg az, amely késleltetéssel (célszerű „időzítéssel”) a kamrákba átviszi a pitvarok ingerületét.

A szívpitvarok és szívkamrák falának rétegei

A pitvarok vékonyabb és a kamrák vastagabb fala három rétegből áll: 1. a belső az endocardium, 2. a középső a myocardium és a 3. a külső az epicardium.

373. ábra - A jobb pitvar és kamra (feltárva; Schmaltz szerint)

A jobb pitvar és kamra (feltárva; Schmaltz szerint)


1. A szívbelhártya, endocardium, az erek intimájához hasonló, háromrétegű hártya. A pitvarokban, főleg a bal pitvarban, vastagabb, mint a kamrákban. Belső rétege az endothel, amely vékony, kötőszövetes lemezre fekszik rá. Középső rétege helyenként változó vastagságú, tömött rostos kötőszövetből álló lemez, amelyben centrálisan rugalmas, kétoldalt periferikusan collagenrostok találhatók. A myocardiumhoz fekvő harmadik, külső kötőszövetes rétegben a rendezetlenül lefutó rostok között Purkinje-rostok is találhatók.

374. ábra - Az anulus fibrosus és a szív izomtömlői (Rushmer szerint)

Az anulus fibrosus és a szív izomtömlői (Rushmer szerint)


(A kamrák nyílásait pontozott vonal jelzi)

375. ábra - A szívkamrák izomzata (Rushmer szerint)

A szívkamrák izomzata (Rushmer szerint)


2. A szív izomrétege, myocardium, elágazódó, harántcsíkolatot mutató szívizomsejtekből áll, akaratunktól függetlenül működik. A szívizomsejtek a myocardiumban spirálisan rendeződtek.

A pitvarok izomzatának külső rétege körkörös, a sulcus coronariusszal párhuzamos, a szívfülecskékben néhány hosszanti kötegből áll. Belső rétegét hosszanti rostok adják, amelyek ívben elölről hátrafelé térnek. E réteg belső rostkötegei alkotják a fésűizmokat, mm. pectinati, amelyek a crista terminalis izomrostjaiból válnak le, és a jobb anulus fibrosushoz térnek. A jobb és a bal szívfülecskében a rostok körkörös lefutásúak, körülövezik a fülecske üregét. A pitvarokban levő vénákat gyűrű alakú izomkötegek veszik körül, s azok a tüdővénák falára is ráterjednek. Működésükkel szűkítik az erek üregét, és a pitvarok összehúzódásakor gátolják a vér visszaáramlását a vénákba; mint sphincterek billentyűket helyettesítenek. A hátulsó üresvéna falában nincs izomgyűrű.

A kamrák myocardiuma háromrétegű: külső, spirális vagy ferde, középső, körkörös, és belső, nagyobbrészt hosszanti izomnyalábokból épül fel.

a) A kamra külső izomnyalábjai a pitvar–kamrai sövény szélén, az atrioventricularis nyílások kötőszövetes gyűrűin erednek, és részben a szív elülső felületén a sulcus coronariustól balra, a szív csúcsa felé, másrészt pedig a hátulsó felületén ellentétesen, a szív bázisa felől a csúcs felé jobbra, spirálisan haladnak. A szív csúcsának jobb oldalán örvényszerűen görbült rostjai a szívörvényt, a vortex cordist, képezik. Ettől kiindulva a fal belső rétegét képezve, a középső körkörös izomréteg belső felületén az anulus fibrosus felé térnek, és mint húsgerendák, trabeculae carneae, vagy szemölcsizmok, mm. papillares, a kamrák üregébe beemelkednek.

b) A középső, körkörös izomréteg szintén az anulus fibrosuson ered, spirális lefutású, a szív csúcsán nincsen, csupán a kamrák basalis kétharmadában alkot réteget. A szív csúcsát a felületes réteg és a vortex cordisban visszafordult belső réteg képezi.

c) A belső réteget képező húsgerendák lefutása szintén spirális, de a külső réteg lefutásával ellentétes irányú. Vannak végül a kamra üregét áthidaló inas, kötegszerű izmok, a harántizmok, a mm. transversi cordis, is, amelyek a kamrák tágulását bizonyos fokig akadályozzák. Az izmok spirális lefutásának eredményeképpen a szív összehúzódásakor bizonyos fokú csavarodás is észlelhető. A pitvarok összehúzódása a szívfülecskékből, a kamráké a szív csúcsától indul ki.

A szívizomsejt, myocytus cardiacus, 100–150 mikrométer hosszú, 10–30 mikrométer széles, lencse alakú magvú, organellumdús sejt. Harántcsikos izomrosthoz hasonló T- és L-rendszere van, amelyek csak a Z-csík magasságában fekszenek. Sarcomerenként csak egy L-rendszerből áll. A T-rendszer csövecskéinek bélése glykosaminoglykan-tartalmú. A csövecskék vékonyak, a terminal cysterna hiányzik, a csövek vége zsákszerűen tágult. A szívizomsejtek elágazódó, hegyes végeikkel kapcsolódnak egymáshoz, a kapcsolat hálózat, megvastagodott fénylő csik (fascia adherens), benne az aktin filamentumok tapadnak meg.

376. ábra - A szívizomsejt (vázlatosan)

A szívizomsejt (vázlatosan)


1. basalmembran, 2. sarcolemma, 3. mitochondrium, 4. az L-rendszer csövecskéi, 5. a T-rendszer nyílása az extracellularis térbe, 6. a T-rendszer csövecskéi, 7. diád, 8. myofibrillumok, 9. discus intercalaris (fénylő csíkok)

3. Az epicardium vékony, sima és fényes, fibroserosus lemez, a szívburoknak a szív izomrétegére boruló zsigeri lemeze, lamina visceralis. Kétrétegű; külső stratum serosum epicardii és belső subepithelialis kötőszövet, stratum proprium epicardii, alkotja. A kötőszövet szorosan hozzáfűzi az epicardiumot a szív középső izomrétegéhez. Helyenként, pl. a szív barázdáiban, az erek szomszédságában, lazábban függ össze az izomréteggel, itt ugyanis zsírszövetet foglal magába.

A szív üregei

A jobb pitvar, atrium dextrum

A jobb pitvar terjedelmes üreg, nagyobb a bal pitvarnál; a jobb kamra fölött, a bal pitvar előtt és attól jobbra helyeződik. A jobb szívfülecske, az auricula dextra cordis, előre és balra irányul, a tüdőartériáig ér. A pitvar két részből: a hátulsó, sima falú, kiöblösödő, az oda nyíló vénák vérét befogadó zsákból, sinus venarum cavarum (Lower-zsák), valamint az ettől cranialisan levő szívfülecske üregét is magába foglaló tulajdonképpeni pitvarból áll. A kettő határát, ahol az izomréteg vastagabb, kívülről barázda, sulcus terminalis, belülről ív alakú izomköteg, crista terminalis, jelzi.

A sinus venarum cavarum craniodorsalis részébe a tág elülső üresvéna, a vena cava cranialis, nyílik tölcsérszerű nyílással, ostium venae cavae cranialis, caudoventralis részébe pedig, az előbbi nyílással szemben, a szintén tág hátulsó üresvéna, a v. cava caudalis, nyílik az ostium venae cavae caudalis útján. E nyílásban ventralisan sekély öböl, a szív vénás sinusa, sinus coronarius, van, amelybe a szív koszorús vénája, valamint kérődzőkben és sertésben a vena azygos sinistra, lóban, húsevőkben ennek csökevénye, a vena obliqua atrii sinistri, nyílik. A sinus coronarius mellett található a vena cordis media nyílása is. A sinus coronariust a jobb oldali szegélyén eredő, hártyás endocardium-billentyű, a valvula sinus coronarii (Thebesii), szűkíti. A két üresvéna nyílása között dorsalisan és részben medialisan a pitvarok közötti sövényen levő vaskos izomgumó, tuberculum intervenosum (Loweri), emelkedik be a pitvar üregébe, amely a két, egymással szemben nyíló üresvéna vérét egy irányba, a pitvar–kamrai nyílás felé tereli, és ezáltal megakadályozza a vér örvénylését.

A tulajdonképpeni jobb pitvar belső felületén fésűfogszerűen beemelkedő izomgerendák, a fésűizmok, a mm. pectinati, a crista terminalisra merőleges lefutásúak. Ettől a pitvar–kamrai nyílás felé térnek, a fülecske hossztengelyére merőlegesek, majd körkörössé, hálózatossá válnak. Az egyes gerendák közötti öblökben, sinus, a pitvar vékony fala majdnem áttetsző. A fülecske háromoldalú piramishoz hasonló. Dorsalis, domború felülete a legnagyobb, a ventralis a sulcus coronariusra, bal felülete az aortára borul. A pitvar alapján a tág jobb pitvar–kamrai nyílás, az ostium atrioventriculare dextrum, nyílik, amit a kamra felé nyíló, tölcsérszerű, háromhegyű billentyű, a valva atrioventricularis dextra (valva tricuspidalis) zár le. A pitvarok közötti sövény, a septum interatriale, felülete sima, rajta azonban a hátulsó üresvéna és a tuberculum intervenosum között dorsalisan és ventralisan ajakszerűen kiemelkedő határú árok, a fossa ovalis, látható. Ez az embrionális korban a pitvarok között meglevő nyílás, a foramen ovale helyét jelzi. E terület közepén a sövény nagyon vékony, csaknem izommentes. A hátulsó üresvéna nyílásának jobb alsó szélénél eredő, félhold alakú, hálószerű redő, a valvula venae cavae caudalis, az árkot részben takarja.

A bal pitvar, atrium sinistrum

A bal pitvar a bal kamra fölött, a jobb pitvar mögött kissé balra helyeződő, a jobb pitvarnál kisebb, sima falú üreg. A bal szívfülecske, auricula sinistra cordis, előre és jobbra, a tüdőartéria felé nyúlik. A jobb és a bal szívfülecske a tüdőartériát két oldalról határolja. Széle csipkézett, kakastaréjhoz hasonló. A pitvarból a kamrába vezető bal pitvar-kamrai nyílást, ostium atrioventriculare sinistrum, a kamra felé nyíló kéthegyű billentyű, valva atrioventricularis sinistra (valva bicuspidalis, mitralis) zárja.

A pitvarnak három öble: egy jobb, egy bal és egy centrális öble, lacuna, van. Ide nyílnak a tüdőszárnyakból jövő tüdővénák, venae pulmonales. Az 5–7 db véna nyílásai, ostia venarum pulmonalium, között is van gumó, tuberculum intervenosum atrii sinistri.

A jobb kamra, ventriculus dexter

A jobb kamra a szív csúcsa felé elkeskenyedő, a bal kamrára fekvő, tasakhoz hasonló, harántmetszetben félhold alakú üreg. A szív csúcsát nem éri el. A kamrák közötti sövény, septum interventriculare, a jobb kamra felé domborodik. Fala vékonyabb, kb. a fele a bal kamráénak. Üregét a szív csúcsa közelében több gyengébb és egy erősebb izom, m. transversus cordis, hidalja át. Három szemölcsizom, mm. papillares, van benne; közülük egy nagyobb az oldalsó falon, m. papillaris magnus, kettő a sövényen található. A sövény cranialis helyeződésű szemölcsizma a tüdőartériához közel esik; ez a legkisebb ún. subarterialis szemölcsizom, m. papillaris subarteriosus; a caudalis szemölcsizom összetett, m. papillaris parvus. A szemölcsizmokról ínhúrok, chordae tendineae, erednek, amelyek az atrioventricularis (vitorlás) billentyűk széléhez térnek. A kamra falán hosszanti irányú húsgerendák, trabeculae carneae, vannak, amelyek nagysága a szív csúcsa felé nő. A kamra középmagasságában erősebb izomköteg, trabecula septomarginalis, tér a kamra elülső falára.

A kamra hátulsó, dorsalis tágabb részén nyílik a jobb pitvar-kamrai nyílás, ostium atrioventriculare dextrum, amelyet a periodikusan záró háromhegyű billentyű, valva atrioventricularis dextra (valva tricuspidalis), határol. A kamra bal felső vége kúpszerűen szűkül, conus arteriosus, ürege az infundibulum, tölcsér alakú. Belőle a sulcus coronarius magasságában a tüdőartéria nyílik, ostium trunci pulmonalis. A nyílásban három, félhold alakú, zsebes billentyű, valva trunci pulmonalis, található. A kamra fentiekben említett két dorsalis rekeszét az üregbe emelkedő craniocaudalis irányú, bolthajtásszerű, széles izomgerenda, crista supraventricularis, választja el egymástól.

A bal kamra, ventriculus sinister

A bal kamra tojás alakú, fala a jobb kamráénál kétszer vastagabb. A jobb kamra mögött és kissé balra helyeződik. Ürege a szív csúcsába is beterjed, harántmetszetben kerek. Fala a szív bázisa és csúcsa felé vékonyodik. A húsgerendák száma kevesebb, a közöttük levő sinusok is sekélyebbek, mint a jobb kamrában. Üregét két harántizom hidalja át, és két szemölcsizma van. A kamra oldalfalán található az elülső, erősebb, a m. papillaris subauricularis, és a hátulsó, a m. papillaris subatrialis; mindegyikből 6–8 erős ínhúr, chorda tendinea, indul ki.

A szűkebb bal pitvar–kamrai nyílásban, ostium atrioventriculare sinistrum, a kéthegyű billentyű, a valva atrioventricularis sinistra (valva bicuspidalis, mitralis) van. Az elülső billentyű tövében az aorta nyílása, az ostium aortae, található, amelyben három, félhold alakú billentyű, valva aortae, helyeződik.

A kamrák közötti sövénynek, septum interventriculare, a szív csúcsa felé eső része izmos, pars muscularis. Mindkét kamra felől sima felületű; a szív csúcsa felől fejlődik. A septum atrioventriculare alatt háromszögletű, hártyás része, pars membranacea, van, amely az aortát és a tüdőartéria törzsét elválasztó, a szív csúcsa felé növekvő, spirális sövény alsó részéből fejlődik. Ez utóbbi az izmos sövénnyel összenő; e helyen is lehet fejlődési rendellenesség.

A szívbillentyűk, valvae

A szív billentyűi megszabják a vér áramlásának irányát, biztosítják a szív működését. Szerkezetük szerint kétfélék, éspedig a vénás pitvar–kamrai nyílások ún. vitorlás (hegyes) billentyűi és az ártériás nyílásokat elzáró, félhold alakú (zsebes, tasakos) billentyűk. Működésük passzív, szelepszerű, a szív üregében áramló vér nyomásváltozásai szerint záródnak, illetve nyitódnak.

377. ábra - A szív billentyűi (Szentágothai szerint)

A szív billentyűi (Szentágothai szerint)


A vitorlás kéthegyű, illetve háromhegyű billentyűk inas lemezek amelyek pereme a nyílásokat övező anulus fibrosusszal körkörösen összefügg. Csúcsuk a kamrák ürege felé tekint. A billentyűk alapjának szélessége változó. Szabad szélük durván csipkézett két, illetve három, mélyebbre nyúló lebenyét vitorlának vagy csúcsnak (cuspis) nevezzük. A billentyűk az alapjukon egymással öszszefüggnek. A csúcsokon másodlagos, kisebb ún. mellék- vagy közti csúcsok is találhatók. Így pl. a sertés háromhegyű billentyűje négy-öt csúcsot is képez. A kéthegyű billentyűk csúcsai tompák.

A jobb pitvar–kamra nyílásai háromhegyű billentyűjének elülső, jobb oldali vitorlája a cuspis angularis, a hátulsó jobb oldali a cuspis parietalis, amely a falról, és a harmadik, a cuspis septalis, amely a sövényről ered. A bal pitvar–kamrai nyílás kéthegyű billentyűjének elülső, a sövényről eredő vitorlája a cuspis septalis, a falról eredő hátulsó vitorlája a cuspis parietalis.

A billentyűk szélét az ejtőernyő köteleihez hasonló ínhúrok, chordae tendineae, rögzítik nagyobbrészt a szemölcsizmokhoz, kisebb részben a szív falához. A szemölcsizmok nagysága szerint egy-egy izomról 6–12 ínhúr ered. Némelyek elágazódnak, számuk ezáltal a billentyűk szélén több, mint eredésüknél. Az ínhúrok egyszerű vagy kettős legyezőszerű elrendeződésűek, rendszerint a két szomszédos billentyű záródásakor összefekvő széleken tapadnak meg a csipkék hegyén, a billentyűk kamra felőli falán és az anulus fibrosuson is.

A billentyűk működése. A vitorlás billentyűk a kamrák összehúzódása előtt csaknem tökéletesen záródnak azáltal, hogy a pitvarból a kamrába áramló véroszlop mögött negatív nyomás keletkezik, amely a nyílás felé húzza a billentyűket, és ezáltal a nyílást zárja. A kamrák összehúzódása a már csaknem teljesen zárt billentyűk szorosabb záródását segíti elő a vér visszaáramlása (veszteség) nélkül.

Az ínhúrok és a szemölcsizmok működése is sokoldalú. Az ínhúrok állandóan feszesen tartják a vitorlákat. A kamrák összehúzódásakor elsősorban a szív hosszanti átmérője rövidül, ezáltal az ínhúrok ellazulnának, és a billentyűk átbillennének a pitvarba, a zárás tehát tökéletlenné válna, a szemölcsizmok azonban a kamrák összehúzódásával egy időben szintén összehúzódnak, és kompenzálják a kamra rövidülését. Ennek következménye az, hogy a billentyűk a szív összehúzódása közben is feszesek maradnak, s ezáltal biztosítják a tökéletes záródást. Röntgenvizsgálatok szerint a billentyűk sohasem térnek szét teljesen egymástól, az ép billentyűk csekély fokú széttéréssel viszonylag tág rést képeznek.

A billentyűk endocardium-kettőzetek. Endothellel fedett, rugalmas rostokat bőven tartalmazó, kötőszövetes vázuk van, amelyben ereken és idegeken kívül, az anulus fibrosushoz közel eső részében, izomrostok is találhatók. Az utóbbiak a pitvar falából terjednek a billentyűbe. Az ínhúrok kötőszövetből állanak, bennük kevés izomrost van, embrionális korban izmosak, chordae musculares.

Félhold alakú (semilunaris) billentyűk. Az aorta és a tüdőartéria nyílásában három, félhold alakú, zsebhez vagy tasakhoz hasonló artériás billentyű, valvae semilunares, van. A nyílások pereméről erednek, és az erek ürege felé nyíló, gömbhéjszelet alakú, endothellel borított, inas lemezből állnak. A billentyűk szabad széle hosszabb, mint három, a nyílás körívébe beilleszthető 120°-ú gömbhéjcikkely. A három gömbhéjcikkellyel ugyanis a kör alakú nyílás tökéletesen nem zárható el. A tasaknak az erek falán tapadó oldalsó szélei egymással összenőnek. Alapjuk, pars condensa, vaskosabb, szabad szélük, lunulae valvularum semilunarium (pars flaccida), vékonyabb, laza. A szabad szél közepén egy-egy tömörebb, kötőszövetből álló csomócska, noduli valvularium semilunarium (Arantius-féle csomó) van. A billentyűk az alapjuk közelében levő vékonyabb érfalrészletekkel a sekély Valsalva-féle öblöket, sinus valvulae semilunarisokat, képezik. A három billentyű szomszédos szabad szélei pontosan egymáshoz fekszenek: Y alakú záródási vonalat képeznek. Széleik a záródó felületek fölött – hajlékonyak lévén – valamelyik oldalra kissé elhajolva tökéletesebbé teszik a záródást.

A tüdőartéria billentyűi, a valva trunci pulmonalis, közül egy elöl, a másik kettő között helyeződik, valvula semilunaris intermedia. A két hátulsó közül egyik jobb oldali, valvula semilunaris dextra, a másik bal oldali, valvula semilunaris sinistra. Az aorta nyílását záró semilunaris billentyűk a tüdőartéria billentyűivel szemben ellentétes elrendeződésűek. Van egy hátulsó, valvula semilunaris septalis (posterior), jobb, valvula semilunaris dextra, és egy elülső bal, valvula remilunaris sinistra, billentyű. Az aorta kezdeti szakasza a félhold alakú billentyűk síkjában, különösen systolés nyomás alatt, látható módon kidomborodik, és öblöket, sinus aortae, képez. A három öböl együttesen az aorta kezdeti szakaszát zöldhagyma alakúan tágulttá teszi, bulbus aortae. A jobb és a bal elülső tasak öblében vagy felső szélük magasságában a jobb és a bal koszorúsér, az arteria coronaria dextra et sinistra, ered.

A félhold alakú billentyűk a vér áramlását csak egy irányba, centrifugálisan teszik lehetővé. A kamrák öszszehúzódásakor a vér az értörzsekbe áramlik, a billentyűk a véráramban lazán lebegnek, az erek falára nem feküsznek rá. A sinusokban keletkező örvényszerű áramlás ugyanis lebegve tartja őket. Ez akadályozza meg a koszorúserek nyílásainak elzáródását és teszi lehetővé, hogy a systole végén az egymáshoz közel fekvő billentyűk gyorsan záródhassanak; ezáltal a kamrákba visszaáramló vér mennyisége minimális.

A félhold alakú billentyűk kötőszövetes vázzal bíró endocardium-kettőzetek. Szorosan összefüggenek az anulus fibrosus belső peremével. Kötőszövetes vázukat collagenrostos kötőszövetből álló lemez alkotja, amelynek a kamrák felé tekintő felületes rétege rugalmas rostokból áll. Ez utóbbi réteg a lunulák tájékán vastagabb. A billentyűk tövében kapillárisok vannak, a lemezekben nincsenek.

A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere

A szívpitvarok és -kamrák izomzatát a rostos gyűrűk, az anuli fibrosi cordis, csaknem tökéletesen elválasztják, mégis a pitvarok és a kamrák egymást követő ritmikus összehúzódása koordinált. Ezt a koordinált működést a szív ingerképző és ingerületvezető rendszere biztosítja.

A szívizomszövet maga is rendelkezik ingerületkeltő tulajdonsággal. Ingerület képzéséhez nincs szüksége idegi behatásra. Fiziológiai körülmények között azonban a szívizomzat ingerülete a specifikus, még differenciálatlan sejtek, az ún. Purkinje-féle rostok fonatán terjed tovább. Ezek a rostok olyan szívizomsejtek, amelyek a rendes szívizomsejtekhez hasonlóan sejthatárokkal kapcsolódnak egymáshoz, a harántcsíkolt izmok rostjainál vastagabbak, és csupán perifériájukon tartalmaznak kevés myofibrillát. A sejtmag a tengelyükben helyeződik, akörül széles, haematoxylin-eosin festéssel világos, glykogenben gazdag plasmaterület található.

Az ingerület a Purkinje-féle rostok fonatában keletkezik, és innen terjed rá a szívizomzatra, mielőtt az izomzat még ingerületbe jönne. Az ingerkeltő és ingerületvezető sejtek és rostok a szívműködés ritmusát határozzák meg, tehát csupán „lépéscsinálók”.

378. ábra - A szív üregei és ingerképző, -vezető rendszere

A szív üregei és ingerképző, -vezető rendszere


A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere két részből áll: 1. a sinuscsomóból vagy Keith–Flack-csomóból, nodus sinuatrialis, 2. a pitvar–kamrai csomóból vagy Tawara-féle csomóból, nodus atrioventricularis, és a belőle eredő His-kötegből, fasciculus atrioventricularis.

1. A sinuscsomót, nodus sinuatrialis, a jobb pitvar bal oldali falában találjuk, ott, ahol a pitvar fala az elülső üresvénába átmegy. Közvetlenül az endocardium alatt helyeződik. Orsó alakú csomó, kötőszövettel erősebben átszőtt, kevert izomnyalábokból áll. A csomó tengelyében az ún. nodalis artéria halad. A csomó szövetét nagy számú autonóm idegrost hálózza át. Összeköttetése az atrioventricularis ingerképző és ingerületvezető rendszerrel nem mutatható ki. Feltételezzük, hogy a sinus-csomó által keltett ingerület a pitvar szívizomzatán terjed át az atrioventricularis rendszerre.

2. A pitvar–kamrai csomó, a tuberculum intervenosumtól caudoventralisan, a fossa ovalis alatt, a pitvarok közötti sövény alsó részében található; izomrostok közé ágyazott Purkinje-rostokból és finom rostocskák fonadékából áll. Az ebből a csomóból eredő His-köteg, fasciculus atrioventricularis, a pitvarok és kamrák közötti sövényt átfúrja, és rövid törzse, truncus, a kamrák közötti sövény pars muscularisában a két Tawara-szárra, crus dextrum et sinistrum oszlik. A két szár a kevés endocardialis kötőszövetben a kamrák csúcsához tér. A bal szár viszonylag egységes kötege felületesen halad, és könnyen, a mélyebben haladó jobb szár nehezen boncolható ki. A kamrák csúcsán mindkét szár rostjaira ágazódik szét. A rostokból a m. papillarisokhoz vaskosabb rostok térnek vissza. A fő koordináló összeköttetést a pitvarok és a kamrák izomzata között a His-köteg képezi. Az ingerképző és ingerületvezető rendszer háromféle sejtből áll. 1. myocytus nodalis (lépéscsináló), 2. Purkinje-féle sejt (nagy cilindrikus sejtek vég-vég kontaktus kötésben, 3. átvivő tansitionális sejtek.

Az említett ingerképző és ingerületvezető rendszeren kívül a szív izomzatában több helyen intramuralis ganglionok vannak, amelyek sympathicus gyorsító-, nn. accelerantes, és a bolygóidegből származó parasympathicus gátló-, nn. cardiaci, rostokat kapnak, és egymással összeköttetésben állnak. Ezeknek a ganglionoknak és az őket öszszekötő hálózatoknak az összessége képezi a szív intramuralis idegrendszerét.

A szív beidegzése. A szívnek nincs szüksége külső ingerre, mert saját ingerképző rendszere van. Mindezek mellett azonban mind az izomszövetet, mind az ingerületvezető rendszert vegetatív idegrostok is ellátják. E beidegzés szerepe csupán a szívműködés reflexes szabályozása, a szívműködés adaptációjának biztosítása az állat mindenkori állapotához, állapotváltozásaihoz (pihenés, aktív munka, ijedség, menekülés, támadás stb.).

A beidegzés reflexívének afferens rostjai az aorta falában levő nyomási, ún. baroreceptorokból és a belső fejartéria kezdeti, tágult szakaszának falában levő chemoreceptorokból, valamint a két pitvar, főleg a bal pitvar, valamint a tüdőartéria falában levő vérmennyiséget szabályozó idegvégződésekből indulnak ki. Innen a bolygóideg rostjain a nyúltvelő magvaihoz jutó ingerületet az agytörzs vérkeringést szabályozó idegmechanizmusai feldolgozzák. A magvak pályákkal az agykéreggel is kapcsolatban vannak. A reflexív efferens útja egyfelől a gerincvelő descendálópályáin, a háti és ágyéki szakasz sympathicus magjának idegsejtjeihez tér. Az innen eredő sympathicus, praeganglionaris rostok a csigolya közötti lyukakon kilépve, a csillagdúcból származó postganglionaris rostokkal együtt mint plexus cardiacus (nn. accelerantes) térnek a szívhez. Az efferens ív másik szakasza a bolygóideg nyúltvelői parasympathicus magvaiból ered, és az ideg parasympathicus rostjain át mint rr. cardiaci, a bal oldali az atrioventricularis, a jobb oldali pedig a sinuatrialis csomót innerválja. A sinus csomóhoz a rr. cardiaci dextri, az atrioventricularis csomóhoz a rr. cardiaci sinistri térnek; parasympathicus rostokat a n. vagus, n. hypoglossus r. recurrensei adnak. Az agytörzs keringésszabályozó idegmechanizmusai tehát a vegetatív idegeken keresztül reflexesen szabályozzák a szív és az erek működését.

A szív erei

A szív vérellátása bőséges, ami izmos falának állandó, aktív működéséhez nélkülözhetetlen. A szívnek saját vérrendszere van.

A szív tápláló erei – a jobb és a bal koszorúsartéria – az aorta félhold alakú billentyűinek zsákjaiból, a jobb és a bal sinus aortaeból erednek.

379. ábra - A koszorúerek lefutása lóban (vázlatos rajz; Koch szerint)

A koszorúerek lefutása lóban (vázlatos rajz; Koch szerint)


I. A jobb koszorúsartéria, a. coronaria dextra, a tüdőartéria és a jobb fülecske között kilép a koszorús barázdába. Itt jobbra tér, és felületesen elérve a szív jobb hosszanti barázdáját, oda lóban és sertésben ágat, r. interventricularis subsinuosus, bocsát. Ez az ág a szív csúcsáig terjed, ott elágazódik; kérődzőkben és kutyában a bal koszorúsartériának az ága. Apró ágai a His-köteghez és a sövényhez, rr. septales, térnek. A jobb koszorúsartéria főleg a jobb kamrát látja el vérrel, de az aorta bulbusához és a jobb pitvarhoz is ad ágakat.

II. A bal koszorúsartéria, a. coronaria sinistra, erősebb ér, a bal caudalis sinus aortaeból ered. Törzse a bal szívfülecske és a tüdőartéria között halad, majd a koszorús barázdából kilépve két ágra válik szét.

1. A r. interventricularis paraconalis a bal hosszanti barázdában a szív csúcsáig halad, miközben a sövényhez ágakat, rr. septales, bocsát.

2. A r. circumflexus a sulcus coronariusban hátra és jobbra tér; jobb oldalon anasztomozál a jobb koszorúsartériával. A bal kamrához külön ágat, r. intermedius (marginis ventricularis sinistri), bocsát. Kérődzőkben és kutyában belőle ered a r. interventricularis subsinuosus is. Az ér mindkét kamrát és a bal pitvart, kisebb ágaival, rr. septales, a sövényt látja el.

A két koszorúsartéria többszörösen anasztomozál egymással. Másodlagos ágai is felületesen haladnak, csupán a harmadlagos ágak térnek a mélybe az izomrostok közé. A szívet az üregeiben áramló vér nem táplálja, csupán az endocardium felületes rétegei, a billentyűk csekély vérellátást igénylő szövetei táplálkoznak diffúzió útján a szív üregeit kitöltő vérből. A szív kapillárisainak vérét a szív vénái, a venae cordis, gyűjtik össze.

A szív gyűjtőerei:

1. a v. cordis media a szív jobb hosszanti barázdájában halad, a koszorús barázdához érve, a v. cordis magna szomszédságában, a jobb pitvar vénás öblébe, sinus coronarius, szájadzik;

2. a v. cordis magna a koszorús barázdában halad, caudalisan, majd balra tér, és fölveszi a bal hosszanti barázdából hozzátérő r. intermediust (v. marginis ventricularis sinistri), ezután lóban és húsevőkben hozzátér a bal pitvar vénája, a v. obliqua atrii sinistri is, végül a sinus coronariusba szájadzik;

3. a vv. cordis dextrae s. anteriores a jobb kamra elülső felületének vénái, a sulcus coronariust áthidalva, közvetlenül lépnek a pitvarba;

4. a vv. cordis minimae kicsi vénák, a pitvarok falából a jobb pitvarhoz térnek, és annak fésűizmai között nyílnak. Az, hogy a szívkamrákban is van-e ilyen kicsi véna, még nincs bizonyítva.

Állatfajonkénti jellegzetességek

A ló szíve szabályos kúp alakú, csúcsa tompa. Tömege fajtánként eltérő, 1136–4180 g, telivérekben a testtömeg 1,04, félvérekben 0,62–0,99, nehéz igáslovakban 0,60%-a. A testtömeg növekedésével a szív tömege arányosan csökken. A telivér ló szívének a fala a legvastagabb. A fal a bal kamra csúcsán nagyon vékony (aneurysma keletkezhet). A szív porca 5 cm hosszú, 1 cm széles, szabálytalan háromszög alakú, idősebb korban elcsontosodik. Egyes esetekben az aorta bal billentyűjének tövében is található egy kisebb porcocska.

Kérődzők

A szarvasmarha szíve ovális kúp alakú, kisebb, mint a lóé. Alapja keskenyebb, tengelye hosszabb, barázdáiban sok faggyú rakódik le. Hátulsó felületén barázda, sulcus interventricularis accessorius, van. A jobb pitvar hátulsó falán a v. azygos sinistra nyílik. A pitvarok fésűizmai fejlettek. A jobb kamra szemölcsizmai egymás mellett, egy csoportban vannak. Az aorta jobb caudalis billentyűjének tövében levő szívcsontocska, az os cordis, 5–6 cm hosszú, háromszög alakú, ívben hajlott lemez. A bal caudalis billentyű tövében levő csontocska kisebb, 2–3 cm hosszú. A szív tömege az élőtömeg 0,37–0,60%-a, 2400–3400 g.

A juh szíve viszonylag keskeny, alakja egyedenként is eltérő. A pitvarok közötti sövényen az esetek 20%-ában nyílás, foramen ovale persistens (lásd Fejlődéstan), van. Tömege 220–241 g, a testtömeg 0,46–0,51%-a.

Sertés

A sertés szíve a lóénál keskenyebb, a szarvasmarháénál viszont rövidebb. A v. azygos sinistra a jobb pitvarba, a v. cava caudalis nyílása közelében nyílik. A bal pitvarba csupán két tüdővéna szájadzik. A szíven alig előtűnő sulcus interventricularis accessorius is van. Az esetek 20%-ában foramen ovale persistens található. A két- és háromhegyű billentyűnek egy-két járulékos vitorlája is van. A szemölcsizmok hosszúak. A kamrák közötti sövény kamra felőli felülete sima, a harántizmok fejlettek, számuk kevesebb, mint a bal kamrában. Tömege 172–396 g, a testtömeg 0,27–0,32%-a.

Húsevők

A kutya szíve rövid és széles, csúcsa tompa, a vortex cordis jól látható. Az elülső és a hátulsó felület jól kifejezett, kétoldalt vaskos szél, margo ventricularis dexter et sinister, különböztethető meg rajta. A jobb pitvarba nyílik a v. azygos dextra is, a bal pitvarba négy tüdővéna torkollik. A hátulsó üresvéna szájadékában billentyű, valvula venae cavae caudalis, található. A sulcus terminalis kifejezett. Mind a két-, mind a háromhegyű billentyűnek gyengén fejlett járulékos billentyűi is vannak. Az aorta nyílását szívporcocskák határolják. A porcocskák idősebb korban elmeszesednek. Tömege fajtától függően 10–500 g, a testtömeg 0,64–0,74%-a; macskában 12,7 g, illetve 18,7 g, a testtömeg 0,51–0,55%-a.

A ló, a kérődzők, a sertés és a húsevők szívének tömege a kor előrehaladtával nő, lóban a testtömeg növekedésével csökken. A kis állatok szíve viszonylag nagyobb, mint a nagy állatoké.

A szív helyeződése

A szív helyeződése a klinikai diagnosztikában fontos, azt élő állaton is meghatározhatjuk. A mellkas bal oldalán, a 3–6. borda között a háromfejű karizom caput longumának hátulsó széle, a linea anconea, és a könyökízülettől vont vízszintes sík közötti háromszögletű, kb. tenyérnyi területen, baloldalt találjuk a szív tompulatát, a mellkasnak azt a területét, ahol a szív közvetlenül a mellkas falára fekszik. Kérődzőkön a szívtompulatot a háromfejű karizom fedi. A szív hátulsó széle a 6. bordaközben a borda hátulsó szélével párhuzamos.

Aszívének 3/5 része a bal oldalra esik, basisa a mellkas dorsoventralis átmérőjének közepe fölött van. Elülső szélének kontúrvonala a 2. bordaközre, hátulsó, laposabb vetülete pedig a 6. bordaközbe esik. A szív csúcsa is a 6. bordaközben helyeződik, és a szegycsonttól kb. 1–1,5 cm távolságban van. A két oldalsó felület a bordák felé tekint; a bordáktól a szívburok, a gátorlemez és a tüdő választja el.

A szarvasmarha szíve, a 3–5. bordaköznek megfelelően, 5/7 részével a bal oldalon helyeződik. Basisa az 5. bordacsont felső harmadában, csúcsa a 6. bordaporcnál vagy amögött és a szegycsont fölött kb. 2 cm-rel található. Hátulsó széle, főként a csúcsa, közvetlenül a rekeszizom előtt, a légzés állapotától függően 2–5 cm-nyire van. A rekesz felületére fekvő recésgyomor ürege és a szívburok ürege közötti távolság mindössze 4 cm (recés–szívburok-gyulladás).

A sertés szívének 3/5 része a mellkas bal oldali részében fekszik. A szív hossztengelye caudoventralis, csúcsa a 7. bordacsont–bordaporci összeköttetés tájékán helyeződik.

Húsevőkben a szív hossztengelye csaknem vízszintes, csúcsa caudalisan balra, kissé ventralisan tekint. A test nagyságához viszonyítva a szív nagy, a bal oldalon a 4–6. borda, a jobb oldalon az 5. borda tájékán a mellkas falához fekszik (bal és jobb oldali szívtompulat).

A szív fejlődése

Háziállatainkban a szív a fejlődés korai időszakában, a 9–11. napon, páros szervként látható meg először a test elülső felében, a fej mögött. A test két oldalán a mesoderma zsigeri oldallemezéből elkülönülő érfalképző sejtek (angioblastok) egy-egy endocardiumcsövet, szívcsövet hoznak létre. A szívcsövek körül a splanchnopleura megvastagodik, és a myoepicardialis lemezt képezi. Az embrió lefűződésekor a bélvályú, majd a fej mögött a fejbél kialakulásával a két szívcső az előbél alatt találkozik egymással, és egybeolvadva az egységes szívcsövet képezi. A keletkezett szívcső fölött és alatt mesocardium dorsale, illetve ventrale alakul ki, amelyek a szívcsövet a test falához rögzítik. Az egységes szívcsőből a szív belhártyája, az endocardium fejlődik ki. A szívcsövet övező, vályúszerű myoepicardialis lemezek szintén összenőnek egymással, és a szívcső körül differenciálódva a szív myocardiumát és epicardiumát alkotják. Az utóbbi innen kapta a nevét: myoepicardialis lemez.

380. ábra - A szívcső fejlődése (Strahl szerint)

A szívcső fejlődése (Strahl szerint)


381. ábra - A szív fejlődése (Ingalls szerint)

A szív fejlődése (Ingalls szerint)


382. ábra - A pitarok és a kamrák közötti sövények fejlődése (Rushmer szerint)

A pitarok és a kamrák közötti sövények fejlődése (Rushmer szerint)


383. ábra - A spirális alakú septum aorticopulmonale és a septum interventriculare fejlődése (Szentágothai szerint)

A spirális alakú septum aorticopulmonale és a septum interventriculare fejlődése (Szentágothai szerint)


A szívcső elülső feji, artériás vége, a truncus arteriosus, amely a fejlődés igen korai időszakában kialakult, a fej felé haladó ritmikus, perisztaltikus összehúzódások központi része. Belőle a két felszálló, primitív aorta fejlődik ki. A szívcső hátulsó vége haránt irányban tágul, zsákká, sinus venosusszá, alakul. Bele a közben fejlődő három páros véna (vv. omphalomesentericae, vv. umbilicales) és a két ductus Cuvieri nyílik. A szívcső hossza gyorsabban nő, mint a környező testüreg. Falának az a szakasza nő intenzívebben, ahol az összehúzódás kiindul és a legerősebb. Emiatt a szívcső kezdetben S alakúan görbül, majd a sinus venosus fölemelkedve a truncus arteriosust hátulról körülövezi.

A fejlődés kezdetén a közös szívkamráknak, ventriculus communis, megfelelő tágulat alakul ki, amely az S alakú görbület középső, vastag falú szakasza. Ettől cranialisan a bulbus cordis helyeződik. A kettő határát jelző befűződés a későbbi sulcus coronariusnak felel meg. A bulbus cordis a felszálló truncus arteriosusba megy át. A ventriculus communis mögött a szívcső tágult, vékony falú szakaszából a közös pitvar, az atrium commune, fejlődik ki. A kettő közötti barázda, a sulcus atrioventricularis, a későbbi sulcus coronarius egy része lesz. Az atrium communéból caudalisan sekély barázda, a későbbi sulcus terminalis egy hátulsó üreget, sinus venosust, választ el, amely a fő gyűjtőereket fogadja magába.

A szív fejlődése során az ostium atrioventriculare commune dorsalis és ventralis faláról eredő sagittalis irányú endocardiumpárna összenő egymással, és a jobb és bal oldali atrioventricularis nyílást választja el egymástól. Ezután a közös szívpitvar felső faláról sarló alakú sövény, septum primum, sarjadzik be a közös pitvar üregébe. A sövény sarló alakú széle alatti nyíláson, foramen subseptale, át a pitvar két fele közlekedik egymással, majd a sövény tovább növekedve a közös pitvar–kamrai nyílást kettéválasztó sövény endocardiumpárnájának középső részével összenő, és a foramen subseptale eltűnik. A septum primum caudodorsalis része elvékonyodik, és rajta nyílás, foramen secundum, keletkezik. Ugyanakkor a sövény jobb oldalán egy másik, sarló alakú sövény, septum secundum, sarjadzik be a közös pitvar üregébe. A septum secundum diaphragmaszerű elülső és alsó széle összenő a septum primummal, és gyűrű alakú szélt, limbus fossae ovalist, képez. A diaphragmaszerű septum secundum nyílása eltolódik; a primer septum nyílása előtt és fölött nyílik. A septum primumnak a septum secundum nyílását részben fedő, elvékonyodó, billentyűszerű redőjéből a valvula foraminis ovalis lesz, amely a jobb pitvarból vért terel át a bal pitvarba mindaddig, amíg a nyomás a jobb pitvarban nagyobb. A születés után a meginduló tüdővérkeringés után a bal pitvarba jutó növekvő vérmennyiség növeli a nyomást a bal pitvarban, ami a billentyűt a foramen ovale pereméhez (limbus foraminis ovalis) szorítja, és a nyílást elzárja. A sinus venosus a kialakuló jobb pitvarfélnél kisebb. Két redő, valvula dextra et sinistra határolja. Közülük a bal összenő a pitvarok közötti sövénnyel, a jobb a valvula sinus coronariit képezi.

A pitvari sövény fejlődésével egy időben a közös kamra caudoventralis falán sarló alakú, izmos sövény, septum interventriculare, sarjadzik az atrioventricularis sövény felé. Alatta a bulbus cordis közelében nyílás, foramen interventriculare, marad vissza. Ezt a nyílást a bulbus cordist kettéválasztó septum bulbinak a kamra felé növekvő alsó része zárja el, amely megfelel a sövény anulus fibrosus alatti pars membranaceájának.

384. ábra - Az aorta és a truncus pulmonalis félhold alakú billentyűinek fejlődése elsődleges és másodlagos intimalemezekből

Az aorta és a truncus pulmonalis félhold alakú billentyűinek fejlődése elsődleges és másodlagos intimalemezekből


Az aorta és a truncus pulmonalis fejlődése. A truncus arteriosust és a bulbus cordist egy spirálisan kanyarodó sövény, a septum aorticopulmonale választja el egymástól. A sövény az aorta ascendens felől két intimaléc alakjában indul fejlődésnek, amelyek 270°-os csavarulattal a bulbus cordis alapján végződnek. Itt a lécek összenövéséből keletkező sagittalis redő összenő a kamrák falából eredő izmos septum interventricularéval. A két, egymással szemben összenövő intimaléc olyan spirális sövényt alkot, amely az aorta ascendenstől a VI. zsigeri artériákig terjedően a truncus arteriosust két fő érre, az aortára és az a. pulmonalisra osztja. A kamrák közötti sövény kialakulása után a jobb kamrából eredő truncus pulmonalis a spirális válaszfal lefutását követve először az aorta elé, majd annak bal oldalára, végül amögé kerül, és a septum által elkülönített VI. zsigerív-artériába megy át. Az utóbbi bal oldali ere teljes mértékben kifejlődik. Kezdeti szakaszából erek sarjadzanak a tüdő bal szárnyába, ezáltal az a. pulmonalis sinistra fejlődik ki belőle. Végső szakasza mint ductus arteriosus Botalli az a. pulmonalist köti össze a IV. zsigerív-artériából fejlődő aortával. A jobb oldalon a VI. zsigerív-artéria kezdeti szakasza fejlődik ki csupán, s mint a. pulmonalis dextra, a tüdő jobb szárnyába sarjadzik. Végső szakasza elsorvad.

Az aorta fejlődése akkor fejeződik be, amikor a spirális septum felső széle összenő a VI. zsigerív-artéria eredése fölött fejlődő, sarkantyú alakú harántsövénnyel. Ez utóbbi a truncus pulmonalist az aortától teljesen szétválasztja, és az aorta közvetlenül a VI. zsigerív-artériában folytatódik.

A félhold alakú billentyűk a septum aorticopulmonaléval egy időben fejlődnek ki. A septumot alkotó jobb és bal endocardiumpárnák mint elsődleges intimalécek között elülső és hátulsó, ún. másodlagos intimalécek is kifejlődnek. A septum kialakulásakor az elsődleges lécek kettéválnak, és ezáltal négy intimalécből hat telep, a hat félhold alakú billentyű telepe fejlődik ki.

Fejlődési rendellenességek

Az S alakban görbült szívcsőből fejlődő szív a szerkezetváltozás közben is állandóan működik. Fejlődésének fő mozzanata a három sövényrendszer kifejlődése. A szív fejlődési rendellenességeinek többsége az üregek közötti sövények alakulásában jelentkezik. Gyakori a sövények kisebb, néha nagyobb hiánya, a sövényeken levő nyílások és az egyes szájadékok rendellenes fejlődése. A kis- és a nagyvérkör közötti érközlekedések, söntök (shunt) fennmaradása a szülés után nem okoz a létet veszélyeztető akadályt a háziállatokban, a vérerek viszonylag jól alkalmazkodnak a hiányosságok okozta állapothoz. Az így létrejött fejlődési hibák okozta syndromákat a magzati kortól kezdődő alkalmazkodás jelei egészítik ki. A truncus arteriosus spirális sövényének fejlődési rendellenességei háziállatainkban nagyon ritkák.